Reaktor

Japán leghíresebb találmánya a gyorsvasút. Kevesen tudják, hogy az ország keményen dolgozott az elmúlt évtizedben, hogy újabb innovációt hozzon a vasúti közlekedésbe: a maglevet. A maglev a mágneses lebegtetés rövidítése. Az ilyen vonatoknak nincsenek kerekeik, és egy speciálisan erre a célra készült sínen „lebegve” akár 603 km/h sebességgel is haladhatnak. Összehasonlításképpen a jelenlegi gyorsvonatok Japánban „csak” 210-320 km/h sebeséggel közlekednek.

A Tokió és Nagoya közötti maglevvel a 341 kilométeres úton a menetidő 40 percre csökken (repülőgéppel 60 perc, gyorsvonattal jelenleg 90 perc). Hozzávetőlegesen a Győr-Debrecen vasútvonal hossza szintén 340 kilométer, melyen a menetidő a MÁV-val 4 óra.

Kép forrása: gov-online

A beruházást a tervek szerint 2027-ben adták volna át, ami viszont 2034-ig fog elhúzódni, mert Shizuoka tartomány volt kormányzója, Heita Kawakatsu sikeresen tiltakozott beruházás ellen, amelynek megvalósulását évekig késleltette.

De miért lenne bárki is a mágnesvasút ellen? És most, hogy Kawakatsut leváltották a hivatalából, vajon végre újra „sínen” van a beruházás?

Shinkansen

Az első Shinkansen vonatok 1964-ben indultak útjukra a Tokió-Oszaka vonalon, melyen a menetidő 7,5 óráról 2,5 órára csökkent. A maglev beruházással a Tokió-Oszaka vonalon a menetidő 67 percre csökkenne.

Amikor 1964-ben debütált az első gyorsvonat Japánban, a Tōkaidō Shinkansen, a világ többi része a repülőgépekben látta a jövőt. A mozdonyokra sokan a múlt relikviájaként tekintettek. Japán mégis rácáfolt ezekre a várakozásra. A Shinkansen 210 kilométer/órás végsebességgel közlekedett már 1964-ben is, messze megelőzve a hagyományos vonatokat, melyek akkoriban 150 km/h alatti sebességgel közlekedtek.

Az első Shinkansen járat 1964-ben. Kép forrása: The New York Times

A vonatok sebességét karcsú, áramvonalas formájuknak köszönhetően alig csökkentette a légellenállás, ami gyorsabb és stabilabb utazást tett lehetővé. A hagyományos, egyetlen mozdonnyal rendelkező vonatokkal ellentétben a Shinkanseneket több elektromotor hajtja. Japán a különleges új vonatokat a nagysebességű utazásra tervezett saját, külön erre a célra kialakított vágányokra helyezte. Emiatt sosem okoztak késéseket a lassabb személy- és tehervonatok. A pályákat minimális kanyarokkal és emelkedőkkel tervezték, lehetővé téve a sebesség anélküli fenntartását, hogy gyakori lassításokra lenne szükség. A vasútvonalat évente 160 millió ember használja, ami Tokiót a technológia és az üzleti élet globális központjává tette.

Japánban a vidéki területek és a városok között olyan könnyen tudtak árukat, szolgáltatásokat és munkaerőt mozgatni, hogy 1989-re Japán lett a világ második legnagyobb gazdasága az USA után. Munkahelyek milliói jöttek létre, ami még több infrastrukturális fejlesztést indított el. A japán cégek könnyen hozzáfértek az országos és nemzetközi piacokhoz. Az 1964-ben 515 kilométer hosszú Tokaido Shinkansen átadása óta a hálózat 3000 kilométeresre bővült.

Japán a gyorsvasutak technológiáját sikeresen exportálta, az ország a vasútfejlesztés terén világvezető. Európa és Amerika több évtizedes késéssel követi a mintát és a vasút segítségével próbálják fellendíteni a gazdaságukat. Az utóbbi években Japán mellett Kína vált a nagysebességű vasút másik vezető országává, mára Kínáé a világ leghosszabb hálózata, mely nagyjából 46 000 kilométer hosszú.

Kép forrása: BRIX

Maglev

A Maglev vonatok koncepciója az 1960-as évekre nyúlik vissza. Japán most szupravezető mágnesekkel modernizálta az ötletet: gyakorlatilag felemelik a vonatot a sínekről és előre mozgatják. A Maglev technológia a mágneses erőkre támaszkodik ehhez: felemelik a vonatot, mozgatják és vezetik. A mérnökök kihasználják a mágnesek kulcsfontosságú tulajdonságát: az azonos pólusú mágnesek taszítják, míg az ellentétes pólusú mágnesek vonzzák egymást.

A Chūō Shinkansen vonatok maximális sebessége 500 km/h. Ekkora sebességet egy hagyományos gyorsvonattal lehetetlen elérni a kerekek által okozott súrlódás miatt. A probléma megoldására a japán mérnökök egy olyan technológiához nyúltak vissza, amely már az 1900-as évek eleje óta ismert: a mágneses lebegtetéshez.

Kép forrása: Headout

A japánok a szupravezető mágnesek segítségével korszerűsítették a technológiát. Az elektromágneseket -269 Celsius-fokra hűtik, hogy a vonatok a sínek felett magasabban lebegjenek. A vonatoknak azonban nagy sebességgel kell haladniuk ahhoz, hogy a mágnesek működésbe lépjenek.

Amint a vonat eléri a 150 km/h sebességet a hagyományos módszerekkel, a mágnesek működésbe lépnek és a kocsi elemelkedik a gumikerekektől. A vonat ezután kölcsönhatásba lép a síneken lévő tekercsekkel, amelyek közül az egyik a vonat lebegtetésére, a másik pedig az előrehaladásra szolgál. Kerekek nélkül a kocsik hihetetlen sebességgel haladnak. A vonatokat vezetők helyett a pálya irányítja, aminek köszönhetően sokkal kevesebb eséllyel történnek majd balesetek. Kerekek nélkül bármilyen időjárási körülmények között közlekedhetnek a vonatok és a karbantartásuk is kevesebbe kerül.

Kép forrása: ResearchGate

Az 1960-as évek eredeti Shinkansen vonatokhoz hasonlóan ezeknek a mágnesvasutaknak is saját, külön megépített sínpályákra lesz szükségük, hogy a lehető legkevesebb kanyarodásra legyen szükségük és ne okozzanak a lassabb vonatok akadályokat. A mágnesvasútvonalak megépítésének összköltsége több mint 64 milliárd dollár lesz. 2009-ben a kormány jóváhagyta a vasútvonalak tervét, és megkezdődött az építkezés. Az első vonal megnyitása 2027 helyett legkorábban 2034-ben várható, az Oszakába vezető második útvonal pedig csak 2037 után készül el.

Kép forrása: DWC

A késlekedés egy kis szakasznak köszönhető. A teljes 286 kilométeres mágnesvasútvonalból 9 kilométer halad át Shizuoka prefektúra északi részén. Itt alagutakon keresztül halad a vonal a dél-japán Alpok alatt. Shizuoka kormányzója, Heita Kawakatsu több okból is tiltakozott a vonal ezen szakasza ellen. Az elsődleges ok az Oi folyóval volt kapcsolatos. A folyó nemcsak a régió kultúrájában és történelmében játszik kulcsszerepet, a folyó Shizuoka mezőgazdasága számára, elsősorban a tea termesztők számára létfontosságú vízforrás. A régió körülbelül 25 200 tonna teát termel évente, ami Japán teljes teatermelésének mintegy 36%-át teszi ki. Félő, hogy az alagutak építése megváltoztatja az Oi folyóba folyó víz mennyiségét, ami hatással lehet a teatermesztésre. A folyó több vízenergia-termelő gáton is keresztülfolyik. Ha a folyó vízmennyisége csökken, az a régió energiaellátását is befolyásolhatja. A víz mennyiségének változása katasztrofális következményekkel járhat a régió egészére nézve.

Kép forrása: Visit-Shizuoka

Ráadásul Shizuoka azon kevés prefektúrák egyike, amely nem igazán nyer semmit az új mágnesvasútvonalakból. Ez az egyetlen prefektúra az útvonal mentén, ahol nincs állomás. És mivel a régió már így is szenved a „túlturizmus” miatt, aligha akarnak még több látogatót. A késedelem miatt a vonal többi részének megépítése is kérdésessé vált, és nem világos, hogy a Nagoya és Oszaka közötti második szakasz, amelyet eredetileg 2037-re terveztek, mikor fog megnyílni. Kawakatsu kormányzó ellenállása miatt patthelyzet alakult ki.

Kawakatsu néhány nappal később azzal dicsérte a munkatársait, hogy okosabbak, mint „azok, akik zöldségeket árulnak vagy teheneket nevelnek”. Nem túl bölcs dolog ilyet mondani, hiszen a választókerület a mezőgazdasági termeléséről ismert. Alig egy nappal később a hatalmas közfelháborodás miatt lemondásra kényszerült.

Szeptemberben az új kormányzó engedélyt adott az alagút megépítéséhez. Bár ez annak a jele, hogy az építkezés hamarosan megkezdődhet, a késedelmek még messze nem értek véget. A puha talaj Aichi prefektúrában több mint öt évvel, 2030-ig késleltette az alagút befejezését, aminek további kihatásai lehetnek.

Csungking Kína közepén található és sokak számára Kína „cyberpunk” városaként ismert. Egyre többek által felkapott úti cél, ezt megkönnyíti a közvetlen járat Budapest-Csungking között. Mindössze 11 óra alatt a városba érkezünk.

Érdemes ezzel a vidóval kezdenünk, hogy lássuk miről is szól Csungking városa!

Csungking már időszámításunk előtt a 11. században Ba állam központja volt, amely korai időkben egy független régiót képviselt. A Qin-dinasztia (i.e. 221-206) idején Csungking a Qin birodalom részévé vált, miután Kína egyesült, és ettől kezdve egyre fontosabb közigazgatási központtá vált.

A város neve a dél-szung dinasztia alatt, 1189-ben változott Csungkingra, amely a "kettős ünneplést" jelentette, mely Zhao Dun herceggé majd császárrá válásának ünnepére utal. A modern időkben, különösen a 20. század elején, Csungking fontos logisztikai központtá vált, hiszen a Jangce folyó a régió egyik legfőbb kereskedelmi útvonalát képezte. A második világháború során, amikor a japán csapatok elfoglalták Kína nagy részét, a Kuomintang kormány ideiglenes fővárosként nevezte ki a várost (1938–1946).

1997-ben Csungking különleges tartományi szintű városi státuszt kapott, függetlenedve Szecsuán tartománytól. Ez a változás új lendületet adott a gazdasági növekedésnek és modernizációnak, különösen az infrastrukturális fejlesztések és a befektetések terén.

Csungking modern történetében kulcsszerepet játszott a város elképesztő urbanizációja, amelyet a felhőkarcolók, technológiai parkok és hatalmas ipari központok jellemeztek. Sokan úgy vélekednek a városról, mintha részeg építészek tervezték volna. A parkok sokszor felhőkarcolónyi magasságokban helyezkednek el, és soha nem tudjuk mikor milyen magasságban vagyunk, teljesen megtévesztő.

Nézzük a legfőbb látnivalókat:

Hongya Cave

Talán a leghíresebb Csungkingi épületegyüttes, mely ötvözi a tradícionálist a modernnel. A kivilágított tradícionális házak gyönyörű látványt nyújtanak, elég csak a képekre nézni.

Ciqikou-Óváros

A „porcelánvárosban” érezhetjük milyen volt a régi Csungking utcáin sétálgatni. Chonqing történelmi negyede, a Ming-dinasztia idején (1368–1644) virágzott. A település egykor a kerámiagyártás központja volt, és ma is őrzi hagyományos építészetét, szűk utcáival és régi boltjaival. A látogatók sétálhatnak a macskaköves utcákon, felfedezhetik a helyi kézműves műhelyeket, illetve kipróbálhatják az autentikus helyi ételeket.

Jiefangbei Square

Csunking üzleti negyede, itt megtalálhatjuk a felhőkarcolókat és az a „nem tudod hanyadik emeleten vagy” érzés foghat el minket itt sétálgatva. Rengeteg lépcsőt kell megtenni, de megéri, elég csak a képeket meegnézni!

Three gorges museum

A múzeum a Jangce partján a helyi civilizáci történetét mutatja be, és leginkább az itt épült víztározó projekt idején megtalált régészeti nyomokat mutatják be.

Ghost city of Fengdu

Ezt már nem lehet szorosan a városhoz kötni, de ha hajlandóak vagyunk néhány  órát utazni, akkor megtalálhatjuk ezt a gyönyörű elhagyatott várost, Fengdu-t. A várost a túlvilágra vonatkozó hiedelmek és legendák szimbólumaként tartják számon. Több mint kétezer éves történelme során Fengdu a kínai mitológiában a halál utáni élet kapujaként vált ismertté. A városban számos templom és szobor található, amelyek a pokol uraival, démonokkal és szellemekkel kapcsolatosak.

Ha Csungkingbe járunk akkor a helyi konyha specialitása, a hotpot kipróbálása kihagyhatatlan. Általában a leves nagyon csípős, szóval vigyázzunk. A csungkingi hotpot maga, nem csupán egy étel, hanem igazi kulturális élmén. Az étel lényege, hogy az asztal közepén forralt húslevesben, amely általában a híres, bénító szecsuáni borssal és csilipaprikával van ízesítve, különböző húsokat, zöldségeket és tengeri herkentyűket főzünk meg a lében-. A leves általában két vagy akár három részre is osztható, de eredetileg csupán egy, nagyon csípős leves volt.

Mint láthatjuk Csungking városa izgalmas keveréke az ősi kultúrának, a modern építészetnek és a lenyűgöző természeti szépségeknek. Akár a nyüzsgő városi élet érdekel minket, akár a nyugodt vidéki tájak, Csungking felejthetetlen élményeket kínál mindenkinek.

Waterloo

A waterlooi ütközet előzménye a 18. századi Franciaországban jellemző vagyoni különbségek és a társadalom széles rétegeire jellemző szegénység miatt kirobbanó francia forradalom. Az 1789-es eseményeket követő években a köztársaság, mint államforma számos tekintetben csalódást keltett a francia lakosságban, hiszen a prosperitás és egyenlőség helyett a terror és a radikalizmus melegágya lett. Az instabil éveket Bonaparte Napóleon uralma követte, mely a jakobinusok gyenge külpolitikája és a rendezetlen belpolitikai helyzettel szemben egységes és erős francia hatalmi pólust teremtett Európában. Napóleon célja a Frank Birodalom hagyományára támaszkodva egy Franciaország vezette kontinentális Európa megteremtése volt, melynek megvalósításában rendkívül messze jutott. A kontinens államai egymás után hódoltak be a császárnak. Olyan nagy múltú országok, mint a 10. század óta létező Német-Római Birodalom sem tudtak ellenállni a francia seregek akaratának.

Napóleon hatalma csúcsán minden bizonnyal az oroszországi hadjárata előtt járt, hiszen a 19. század első évtizedének végére Európa nagy része francia fennhatóság alatt, vagy legalábbis Napóleon függésében állt. A sikertelen oroszországi hadjárat a Grande Armée súlyos vereségével és a kontinentális francia hegemónia meggyengülésével ért véget. Napóleont az európai uralkodók együttes erővel győzték le, majd Elbára száműzték. Napóleon azonban már Elbára érkezése napján a visszatérést tervezte, melyet ugyan csupán 100 napra, de meg is valósított. A 100 napos uralmának végét pedig a Waterloo-nál lezajlott ütközet jelentette, ami a francia seregek súlyos vereségével zárult. Waterloo a francia hegemónkísérlet bukásának jelképe, mely Európa népeit a francia forradalom és az azt követő két és fél évtized történésinek értékelésére késztette. Waterloo nyomán alakult meg a Szent Szövetség, mely – egy idő után csupán eszmeiségében – az európai uralkodóházak szorosabb együttműködését és az Öreg Kontinens monarchikus jellegének megőrzését tűzte zászlajára.

A waterlooi csata a Napóleon életét feldolgozó 2023-as filmben

Forrás: index

Sztálingrád ostroma

A második világháború történetét számtalan könyv, film és egyéb alkotás dolgozza fel és talán nem véletlen, hogy egyik jelentős mű sem hagyja érintetlenül Sztálingrád témáját. A sztálingrádi csata, mely a város ostromát és a várost övező folyóvidék birtoklásáért zajló harcot jelenti a világtörténelem leghosszabb folyamatosan vívott csatájának tekintendő a maga 199 napos hosszával. A csatára az addigi világtörténelemben páratlan kegyetlenség és a civil lakosság mérhetetlen szenvedése volt jellemző. Becsült, nagyjából másfél milliós embervesztesége pedig a történelem legnagyobb áldozatszámmal járó ütközetévé is teszi.

Sztálingrád jelentősége korunk legjelentősebb háborújában játszott sorsfordító szerepében rejlik. A tengelyhatalmak 1939-től egészen 1942. közepéig vitathatatlanul domináltak a hadszíntereken és a szövetséges hatalmak folyamatos hátrálását kényszerítették ki. A sikertelen brit-szigeteki invázió után induló Barbarossa-hadművelet azonban, a Szovjetunió megtörése helyett a Harmadik Birodalom hanyatlásának kezdetét jelentette. A kezdeti sikerek ellenére Moszkva bevétele elmaradt, így a tengelyhatalmak a kaukázusi olajmezők megszerzését tűzték ki célul. Ezen terv kulcsfontosságú eleme volt Sztálingrád – mai nevén Volgográd bevétele – melyben a Wehrmacht és a Luftwaffe mellett a Román Királyság és Magyarország erői is részt vettek. A csata a tengelyhatalmak szempontjából súlyos vereséggel végződött és megfordította a háború menetét. A tengelyhatalmak hadi fölénye elillant és az erőviszonyok minden fronton megfordultak. Sztálingrád ostroma nélkül a tengelyhatalmak talán hosszabb ideig kitartanak és az is elképzelhető, hogy a második világháború lezárása egészen másként alakult volt a Volga-parti városért vívott csata nélkül.

1942-es fénykép a várost ostromló Wehrmacht katonáiról

Forrás: ma7

Berlin ostroma

1945. tavaszán már nem volt kérdés, hogy a tengelyhatalmak elveszítik a második világháborút. Berlin ostroma tehát e tekintetben nem jelentett komoly fordulatot a háború menetében, azonban a háborút követő időszakot nagyban meghatározta az, ahogyan az ostrom lezajlott. Berlinbe a szovjet hadsereg a többi szövetséges ország erői előtt érkezett, a város ostromát egyedül bonyolították le. Ennek ellenére egy korábbi megegyezés alapján Berlint és Németország területét is zónákra osztották.

A háborút követő időszakban megindult a ’nyugati szövetségesek’, tehát Nagy-Britannia, Franciaország és az Egyesült Államok, valamint a Szovjetunió közötti ellentét kibontakozása. Winston Churchill fultoni beszédében a hidegháború kezdetét és az ún. vasfüggöny leereszkedését vizionálta, mely meg is valósult. A 20. század második fele, a hidegháború időszaka a kétpólusú világrend két szuperhatalmának gazdasági, hadi és ideológiai versengéséről szólt, melynek legszembetűnőbb leképeződése a kettéosztott Berlin volt. Az 1961-től a város közepén futó berlini fal a megosztott világrendet szimbolizálta, de a romos épületek között megváltozott városkép mindenkit emlékeztetett a világháború egyik legutolsó csatájára, Berlin ostromára.

A romos Brandenburgi-kapu 1945. májusában

Forrás: Múlt Kor

1938 óta a Harvard Felnőtt Fejlődés Vizsgálat azt kutatja, mi teszi az embereket igazán boldoggá és kiegyensúlyozottá. A kutatás kezdetben 724 résztvevővel indult – bostoni, hátrányos helyzetű és problémás családokból származó fiúkkal, valamint a Harvard Egyetem hallgatóival –, majd később bevonták az eredeti résztvevők házastársait, és az utóbbi években több mint 1300 leszármazottat is. A kutatók rendszeresen interjúkat készítenek a résztvevőkkel, kérdőíveket tölttetnek ki velük, és adatokat gyűjtenek fizikai egészségi állapotukról.

A kutatás igazgatója és igazgatóhelyettese is végigkísérték, ahogy a résztvevők párkapcsolatokba lépnek és kilépnek, sikereket és kudarcokat élnek meg a munkájukban, valamint anyává és apává válnak.

franckreporter - Getty Images

Ez az emberi életet vizsgáló leghosszabb, mélyreható longitudinális kutatás, amely egy egyszerű és mélyreható következtetéshez vezetett: azok az emberek, akiknek erős, támogató kapcsolataik vannak, boldogabbak, egészségesebbek és hosszabb életet élnek, mint azok, akiknek gyenge vagy problémás kapcsolataik vannak. A tanulmány azt is megállapította, hogy a társadalmi alkalmasság, vagyis az erős kapcsolatok kiépítésének és fenntartásának képessége fontosabb a hosszú és boldog élethez, mint a gének, a társadalmi osztály vagy az IQ.

„A magány öl. Ugyanolyan erős, mint a dohányzás vagy az alkoholizmus.”

- Robert Waldinger, pszichiáter, Massachusetts General Hospital

 Hosszú távú, longitudinális vizsgálat

A vizsgálat rendkívül hosszútávúnak számít, ami azt jelenti, hogy évtizedeken át követik nyomon ugyanazokat az embereket az élet különböző szakaszaiban.

Ennek során a kutatók:

• rendszeres időközönként interjúkat készítenek a résztvevőkkel;
• kérdőíveket töltetnek ki velük az életminőségről, kapcsolataikról, élethelyzetükről és hangulatukról;
• egészségügyi adatokat gyűjtenek, beleértve fizikai vizsgálatokat, orvosi leleteket és modern technológiák segítségével történő méréseket is.

Idővel a módszerek is fejlődtek: az eredeti vizsgálat kezdetén még antropometriai méréseket végeztek (pl. csont- és szöveti adatok, kézírás elemzése), ma pedig vérvizsgálatok, DNS-tesztek és MRI-szkennerek is részei a protokollnak.

Mit vizsgálnak a kutatók?

A vizsgálat célja nem egyetlen terület elemzése, hanem az emberi élet összetett pályájának feltérképezése. A kutatók minden életszakaszban figyelik például:

• személyes kapcsolatok alakulását (barátságok, házasságok, családi kötelékek);
• karrier és életpálya változásait;
• egészség és életminőség változásait;
• mentális és fizikai állapotot az idősödéssel.

A vizsgálat során arra is keresik a választ, hogy a korai életesemények – például a gyermekkori élmények – hogyan befolyásolják a későbbi élet egészségét és boldogságát.

A kutatók, akik hatalmas mennyiségű orvosi feljegyzést, több száz személyes interjút és kérdőívet elemeztek, szoros összefüggést találtak a férfiak virágzó élete és a családjukkal, barátaikkal és közösségükkel való kapcsolataik között. Számos tanulmány kimutatta, hogy az emberek 50 éves korban a kapcsolataikkal való elégedettségének szintje jobban előrejelzője a fizikai egészségnek, mint a koleszterinszintjük.

A kutatók azt is megállapították, hogy a házassággal való elégedettség védő hatással van az emberek mentális egészségére. Egy tanulmány részeként a 80-as éveikben boldog házasságban élő emberek arról számoltak be, hogy hangulatuk nem romlott még azokon a napokon sem, amikor több fizikai fájdalmat éltek át. Azok, akiknek boldogtalan házasságuk volt, több érzelmi és fizikai fájdalmat is éreztek.

Mit tanultak ezzel?

Bár a kutatás rengeteg adatot gyűjtött az évek során, az egyik legfigyelemreméltóbb eredmény az, hogy a jó emberi kapcsolatok – családi, baráti, társas – kulcsfontosságúak az egészség és a boldogság szempontjából, még fontosabbak lehetnek, mint pénz, társadalmi státusz vagy genetikai tényezők.

A következő három évben Los Angelesben tarják az olimpiát, a labdarúgó-világbajnokság egyik helyszínét és a Super Bowl döntőjét is. Mindegyik esemény több millió látogatót fog a városba vonzani.

A gond viszont az, hogy az USA második legnagyobb városa még mindig a 20. századi infrastruktúráján alapszik: kis repülőterek, folyamatos dugók az autópályákon, elavult és hiányos tömegközlekedés. A következő három évben viszont Los Angeles kénytelen lesz ezen változtatni.

Kép forrása: BBC

Los Angeles mindig is egy hatalmas, ambíciókkal teli város volt, de közeljövőben nemcsak növekedni fog, hanem teljesen átalakítja a közlekedését is, hogy legjobb arcát mutassa a világnak. A következő cikkben sorra vesszünk, hogy jelenleg milyen építkezések vannak folyamatban, és mit jelent mindez a város jövője szempontjából?

LAX, a hatalmas repülőtérfejlesztés

Az LAX a világ egyik legforgalmasabb és legbonyolultabb repülőtere. Éppen ezért Los Angeles 3,4 milliárd dollárért egy automata személyszállító rendszert épít: egy 3,6 kilométer hosszú, magasvasúti összeköttetést, amely körbejár a terminálok, parkolók és az újonnan épülő metrómegálló között, és évente 85 millió embert képes szállítani. A szerelvények vezető nélkül közlekednek, kétpercenként indulnak, és naponta több ezer transzferjáratot váltanak ki. Maguk a terminálok is teljes újjáépítésen mennek keresztül, amelynek keretében új utasmólók, egységesített biztonsági ellenőrzés és gördülékenyebb utasáramlás jön létre azért, hogy a LAX a nemzetközi repülőterek új példájává váljon.

Kép forrása: NBC Los Angeles

A 2028-as olimpiai miatt nincs idő a fejlesztések késleltetésére, és emiatt a projektek jó ütemben haladnak: több milliárd dolláros szerződések, új munkahelyek ezrei és az Egyesült Államok első, teljesen integrált repülőtéri vasúti kapcsolata valósul éppen meg.

Metrófejlesztés: a város a föld alatt is terjeszkedik

Los Angeles a filmekből a széles sztrádákról híres, most azonban villámgyorsan metróalagutakat kell fúrnia. Jelenleg éppen három alagútfúró gép dolgozik azon, hogy kialakítsa a Metro D 14,5 kilométeres nyugati meghosszabbítását. Amikor a 9,5 milliárd dolláros fejlesztés elkészül, a vonal összeköti Koreatownt Beverly Hillsszel, Century Cityvel és a UCLA kampuszával, ezáltal Kalifornia egyik legfontosabb útvonalán már nemcsak autóval lehet közlekedni. Az ingázóknak ez azt jelenti, hogy a belvárosból Westwoodba kevesebb mint 30 perc alatt juthatnak el.

Kép forrása: Urbanize LA

Vasútfejlesztés

A SoFi Stadion 100 000 nézőt képes befogadni, ami óriási logisztikai kihívást jelent a városnak. Éppen ezért Los Angeles 2 milliárd dollárért egy újabb kötöttpályás közlekedésfejlesztési projektet visz véghez, az Inglewood Transit Connectort. A vasútvonal mindössze 2,6 km hosszú, mégis kulcsfontosságú: közvetlenül összeköti a Metro K vonalat a SoFi Stadionnal, az Intuit Dome-mal és a Hollywood Parkkal. Ez lesz a város legfontosabb és legforgalmasabb vasúti összeköttetése a szórakoztatóövezeteivel. Mivel az olimpia, a Super Bowl és a világbajnokság is Los Angelesbe lesz, hatalmas a nyomás. Az építkezés 2025-ben kezdődik, és 2028-ra el kell készülnie.

Kép forrása: Engineering News

Inglewood város (Los Angeles megye) maga finanszírozza a projektet, ami bizonyítja, hogy a helyi önkormányzatok is képesek lehetnek az USA-ban infrastruktúra-fejlesztésekre. Ez azt is megmutatja, hogyan ösztönözhetik a sportesemények a tömegközlekedés fejlesztését, ami, ha országos példává válik, akkor segíthet olyan más autóközpontú amerikai városoknak átalakításában is, mint Houston, Atlanta vagy Miami.

Los Angeles folyó

Az LA folyó hosszú évtizedeken át nem volt más, mint egy egyszerű vízelvezető árok. Azonban a város vezetői most ezen is változtatni szeretnének. Az 1 milliárd dollár összértékű LA River Master Plan célja, hogy a 82 kilométer hosszú jelenleg megerősített árvízcsatornát egy zöld oázissá alakítsa át. Ez elsősorban árnyékos kerékpárutakat, újonnan létrehozott vizes élőhelyeket, magasított sétányokat és új parkokat jelent, amelyeknek köszönhetően a városlakók végre használhatják a folyópartot. Ez nem pusztán egy városszépítő beruházás, hanem árvízvédelmi, klímaadaptációs és környezetvédelmi célokat szolgál. Több mint egymillió ember él a folyó egykilométeres körzetében, így számukra ennek a projektnek a megvalósítása nem egy luxusberuházás, hanem egy régóta várt szükséglet.

Kép forrása: PBS SoCall

A terv egyik kiemelt eleme a Taylor Yard G2 projekt, amely egy egykori vasúti területből 40 hektárnyi vizes élőhelyet és zöldterületet kíván létrehozni. Más kulcsfontosságú fejlesztések közé tartozik még a Rio de Los Angeles Állami Park bővítése és új természetközeli életterek létrehozása, amelyek madarakat, békákat és őshonos halakat hoznak vissza a kaliforniai vízgyűjtőbe.

Olimpiai fejlesztések

Egy olimpia megrendezése nemcsak a sporthelyszínekről szól, hanem arról is, hogy egy város valóban képes-e megbirkózni a hatalmas tömeggel. Los Angeles 7 milliárd dolláros olimpiai infrastruktúra-terve új gyorsbuszvonalakat, modernizált metrószerelvényeket, újraaszfaltozott utakat, kerékpársávokat és szélesített járdákat foglal magában, és mindezt a 2028-as játékokra időzítve. Minden gyorsított ütemben zajlik. Az egész város most egy hatalmas építési terület, de egyben teszt is. Los Angeles egy olyan pillanatban van, amikor a finanszírozás, a sürgető határidők és a közösségi elvárások miatt tényleg korszakos fejlesztések valósulnak meg rendkívül rövid időn belül.

Kép forrása: Triathlon Today

Azonban ellentétben sok korábbi olimpiai várossal (például Athén, Peking vagy Rio de Janeiro), LA épít új arénákat, hanem a meglévő sportlétesítményeit fogja fejleszteni és kibővíteni, amiket a helyiek a záróünnepség után is használni fognak.

Felmerül a kérdés: mi történik ezekkel a fejlesztésekkel, ha az olimpia véget ér, és a világ figyelme máshová fordul?

A Metro már most 250 új metrószerelvényt állított forgalomba, az egész városban minden vonalon gyakrabban járnak a vonatok. A városi munkacsoportok pedig 1000 kereszteződésben telepítenek intelligens, adaptív forgalomirányító lámpákat, hogy enyhítsék a közlekedési káoszt az olimpia ideje alatt és után is. A Koreai negyedben (Koreatown) pedig a város történetében először sétálóutcák jönnek létre. Ezek nem pusztán fejlesztések, hanem kísérletek arra, hogyan működhetne Los Angeles radikálisan másképpen az olimpiai játékok megrendezése után. A város egy teljesen új korszakba lép a konnektivitás és közlekedés terén, ami nem csupán a 2028-as olimpiáról, hanem 2050-ről is szól, illetve arról, hogy Los Angeles végre valóban azzá a várossá fejlődhet-e, amit az egész világ irigyelni fog.

Az információ napjaink egyik legnagyobb hatalommal bíró eszköze. De mi történik, ha ezt az eszközt tudatosan manipulálják? A dezinformációs stratégiák nem csupán az egyének megvezetésére szolgálnak, hanem politikai, gazdasági és társadalmi csoportokat is befolyásolhatnak. Cikkünkben három példán keresztül mutatjuk be ezeket a dezinformációs törekvéseket.

A #SyrianHoax kampány

2017-ben Szíriában vegyifegyver támadás történt Khan Shaykhun közelében, éppen azon a területen, ahol a szíriai kormány Oroszország támogatásával légicsapásokat hajtott végre a szíriai lázadók ellen. A vegyi támadást követően több videó kikerült a világhálóra, ahol szír gyerekek és felnőttek estek áldozatul. A méreg, amit használtak, szarin idegméreg volt, több mint 70 áldozatot követelt. A szír elnök, Bashar al-Assad, és Oroszország is tagadta a vádakat, azonban egyre inkább felháborodtak az emberek az interneten. Ekkor egy dezinformációs kampány vette kezdetét.

A dezinformációs törekvés, hogy az egész ügyet hazugságnak és meg nem történtnek nyilvánítsák, először egy pro-Assad weboldal kezdte el terjeszteni, „something is not adding up in [the] Idlib chemical weapons attack”, azaz valami nincs rendben a vegyitámadással kapcsolatban. A weboldal ezután elkezdte a fő narratíva első tégláit lefektetni: a pro-al-Káida White Helmets terjeszti a vegyitámadás hírét, hogy gyengítse a kormányt és a terroristákat támogassa. A White Helmets egy önkéntes csoport, mely a szíriai ellenzéki területeken tevékenykedik, és a szír polgárháborúban orvosi ellátással, mentéssel és kereséssel foglalkozott, nem köthető az al-Káidához. De miután a weboldal megtette ezt az összeköttetést, az álhír elindult. A narratíva terjesztésére ráálltak az orosz trollfarmok, és elkezdődött a terjesztés, majd eljutott az Egyesült Államokban élő összeesküvés-elméleteket terjesztő „alt-right” influencerekhez, mint Mike Cernovich, aki megalkotta a #SyriaHoax hashtaget. Innen már egyre befolyásosabb emberek kezdték a hashtag megosztását, így a narratíva terjesztését, hogy a White Helmets terjeszti a vegyitámadás álhírét. Végül pedig a Twitter első számú népszerű hashtage lett.

A narratívát Iránhoz és Oroszországhoz köthető Al Masdar News, Russia Today (RT), Sputnik és Mehr News híroldalakon osztották meg, már ebből is láthatjuk, merről fújt a narratíva mögötti szél. A narratíva még 2018-ban is tartott, és a szír köztelevízió már olyanokat terjesztett, hogy a Fehér Sisakosok szándékosan gyerekeket öltek meg, hogy megtévesszék az embereket és megdöntsék a szír hatalmat.

DCLeaks – „Seeding”

A CIA a legveszélyesebb dezinformációs stratégiának tartja, lényege, hogy bár az információ igaz, a forrás hamis. Seeding esetében hamis forrást használnak a kijelölt cél ellen, és rá nézve káros, de valós információkat terjesztenek. Ebben az esetben a dezinformáció félrevezető aspektusa a forrás személyazonossága, nem pedig a tartalom.

A Seeding stratégiája a DCLeaks oldal létrehozásához és Oroszország egyik legnagyobb befolyásolási műveletéhez is köthető, gyakorlatilag az ott alkalmazott dezinformációs stratégia egy része volt. Az összetett művelet a már tárgyalt Leaking stratégiájával kezdődött, amely tulajdonképpen a kiváltó oka volt az orosz műveletnek. Hackerek a panamai Mossack Fonseca ügyvédi irodától megszereztek 11 millió fájlt, melyekből összeállt a Panama Papers, ami rengeteg korrupciós ügyet tárt fel, köztük Vlagyimir Putyin 2 milliárdos számláját. Putyin a Szentpétervári Fórumon válaszolt a kérdésekre először nyilvánosan. Lefektette hivatalosan a narratívát, az orosz álláspontot a szivárogtatással kapcsolatban: Putyin a Wikileaks információira hivatkozva elmondta, hogy a Panama Papers mögött az Egyesült Államok áll, hamis dezinformációs hadjáratot indítva Oroszország ellen, amelynek belügyeibe kívánnak beavatkozni.

A WikiLeaks egy amerikai Panama Papers szivárogtatásában részt vevő személy hátterét tárta fel, aki az USAID-tól kapott pénzügyi támogatást, ezért hivatkoztak az USA hátterű műveletre. Ez azonban egyértelműen csak az apró, nem igazolt összefüggések felnagyítása, és a valódi összefüggések figyelmen kívül hagyása, mely az összeesküvés-elméleteket jellemzi. És itt jön képbe a DCLeaks.

A DCLeaks és az orosz hátterű művelet már több mint egy éve folyt ilyenkor, az orosz hackerek feltörték a Demokrata Nemzeti Gyűlés tagjainak e-mailjeit. Az első áldozat Debbie Wasserman Schultz volt, akinek először kikerült a privát levelezése a WikiLeaks-re. Ekkor megjelentek az orosz trollfarmok is, akik azt a narratívát terjesztették, hogy az amerikai elektori rendszer nem megbízható.

A szivárogtatásokat követően rengeteg az OSINT-hoz értő amerikai állampolgár kezdte kutatni, kihez köthetők a szivárogtatások. A magát Guccifer 2.0-nak nevező hacker azt állította, hogy egyedül dolgozott. Azonban néhány hibának köszönhetően kiderült, ki áll valójában a művelet mögött: a GRU. 2016 októberében azonban a kampány új életre kelt, eltüntették a GRU-hoz köthető nyomokat, és innentől Hillary Clinton megválasztása ellen szivárogtattak, konkrétan kompromittáló levelezéseket a választások előtt.

Innen már Trump lojális médiája és újságírók teljesen első kézből kapták a szivárogtatásokat. A DCLeaks oldala és Twitter-profilja felfüggesztésre került egy rövid időre, amit baloldali fasizmusnak tartottak a Fox News-nál.

Innen már egyértelművé vált a választásokra gyakorolt hatás is: 2016-ban Trump nyert, rendszeresen a WikiLeaks-es forrásokra hivatkozott kampányában. Így az oroszok közvetetten befolyásolták a választópolgárokat, éppen a legmegfelelőbb időben. Egy újabb Putyin-konferencián már senki nem beszélt az óriási kiszivárgott Putyin-vagyonról Panamában, teljesen más témák kerültek terítékre. Tehát mint látjuk, a Lie, Leaking és Seeding keverékével teljesen elterelődött a Panama-ügyletekről a közvélemény figyelme, a forrás teljesen hamis volt, az információ, amit szivárogtattak, viszont igaz. Így láthattuk a Seeding működését a valóságban.

Oleysa videók

2024 májusában több videó napvilágot látott, amelyben magukat Oleysa-nak nevező hackerek beszéltek arról, hogy Volodymyr Zelensky ukrán elnök és a CIA megbízatásából kellett befolyásolási műveletet végrehajtaniuk, hogy mindenképp Joe Biden nyerje a novemberi választásokat, és hogy mindent megtegyenek Trump győzelme ellen. Az amerikai dezinformációs szakértők már azonnal kiszúrták a hamis videókat, és elemezték őket. Szerintük Oroszország a 2016-os DCLeaks taktikáit és a 2020-as elnökválasztás körüli műveletek módszereit alkalmazza, néhány új elemmel vegyítve. Az újdonság a deepfake volt: Oleysa hangját mesterséges intelligencia generálta.

A Microsoft nyomozása szerint a videó egy külön deepfake-re szakosodott orosz dezinformációs csoporttól, a Storm-1516-tól származik. A New York Times szerint a műveletben részt vehettek az Internet Research Agency veteránjai is. Továbbá a Storm-1516 olyan orosz propagandistákkal is kapcsolatba hozható, mint Valerij Korovin és Alekszandr Dugin. Az oroszok a bevált Whistleblowing és Leak taktikákat alkalmazzák: ezeket a videókat az általuk és az alt-right által függetlennek tartott összeesküvés-portálokon publikálják, így a források megbízhatónak tűnnek az erre fogékony közönség számára, amely ezután maga terjeszti tovább a videókat. Így ezek, szemben a blog- vagy közösségimédia-bejegyzésekkel, nagyobb valószínűséggel terjednek túl az amerikai összeesküvés-elméleti körökön, és válnak a mainstream diskurzus részévé. Ennek a szerepe a jövőben még inkább felértékelődhet, különösen a TikTok térnyerésével.

Ezekhez a csoportokhoz köthető további smearing műveletek is célba vették Ukrajnát, videós támadások formájában. Egyik példa a Telegramon felkapott videó volt, amelyben állítólagos ukrán katonák Trump kartonfigurákat égettek, azt kiáltva, hogy Trump miatt késnek a fegyverszállítmányok. Két probléma is volt ezzel a felvétellel: egyrészt az „ukrán” katonák orosz akcentussal beszélték az „ukrán” nyelvet, másrészt a videó előkészületekor Trump nem volt hatalmon.

Ukrajna volt a Storm-1516 elsődleges célpontja, azonban később Biden elnököt is összekötötték az ukránokkal, azt állítva, hogy személyes hasznot húz Ukrajna támogatásából. Az oroszok gyorsan adaptálták az AI-t, és kihasználják az emberek csökkenő koncentrációs képességét. Immár videó formájában is érkeznek a támadások, amelyek talán hatásosabbak, mint a hagyományos közösségimédia-posztok.

A dezinformációs műveletek hatása továbbra is jelentős a globális politikai diskurzusban, ahogy azt számos példán keresztül láthattuk. Az ilyen stratégiák nem csupán az igazság eltorzítására szolgálnak, hanem képesek mélyrehatóan alakítani közvéleményt, destabilizálni régiókat, és befolyásolni választásokat. A jövőben az új technológiai eszközök, mint a deepfake, tovább erősíthetik a dezinformációs hadviselést, így a világ minden táján egyre fontosabbá válik a médiatudatosság és a védekezés képessége.

A rendszerváltás idején Lengyelország gazdasági helyzete nem volt tekinthető kedvezőnek, ennek ellenére az ország bő három évtized alatt a régió vezető gazdasági hatalmává lépett elő egy különlegesen sikeres gazdaságpolitikával. Ebben a cikkben arra keresem a választ, hogy beszélhetünk-e lengyel gazdasági csodáról és ha igen milyen tanulságokat vonhatunk le belőle.

Rendszerváltás és átmeneti időszak

Az 1980-as évek végén Lengyelország gazdasága a régió többi országához hasonlóan súlyos válságban volt, melyet alacsony termelékenység, masszív külső adósságok, a feketepiac virágzása és nagy mértékű infláció jellemzett. A helyzet súlyosságát jelzi, hogy míg Magyarország és Csehország egy főre jutó GDP-je 8.000-9.000 dollár, addig a lengyel csupán 6000 dollár körül mozgott. A társadalom változás iránti igénye a Szolidaritás Mozgalom tevékenységén keresztül mutatkozott meg.

A gazdasági reformok első lépéseként 1990-ben bemutatták a Balcerowicz-tervet, mely egy átmeneti, gyors tervként, ún. Sokkterápiaként került a köztudatba. Célja az árak liberalizálása, az állami támogatások megszüntetése, a zlotyi konvertibilis valutává alakítása és a privatizáció megszervezése volt. A program rövid távon recesszióhoz vezetett, mely a szinte 0%-ról 15%-os munkanélküliséggel és a termelés drasztikus visszaesésével járt. A reform azonban elérte az infláció letörését és a gazdaság stabilizálását megteremtve ezzel a piacgazdaság alapjait. 1992-től megindult a tartós GDP növekedés, párhuzamosan a külföldi tőke erőteljes megjelenésével. Ekkor érkeztek meg Lengyelországba a külföldi bankok, elektronikai és autóipari szereplők is. A privatizáció – Magyarországhoz hasonlóan – vegyes megítélést kapott, hiszen a korrupciós ügyek több botrányt okoztak, de a folyamat versenyképes vállalkozások létrejöttét is segítette. Az 1990-es évek végére a lengyel GDP/capita 10.000 dollárra emelkedett, mely továbbra is jelentős lemaradást jelentett a cseh 14.000, vagy a magyar 12.000 dolláros mutatóhoz képest.

Leszek Balcerowicz 1990-ben

EU-integráció, növekedés

A 2000-es évek elején Lengyelország az EU-s csatlakozás előkészítésén dolgozott, gazdasági reformok, jogharmonizáció és intézményi átalakítások formájában. 2004-ben, a volt keleti blokk több országához hasonlóan Lengyelország is csatlakozott az EU-hoz mely számos területen pozitív hatással volt a lengyel gazdaságra. Az egységes piachoz való hozzáférés ösztönözte a kereskedelmet és a beruházásokat, míg a nagyarányú EU-támogatások érkezése (kohéziós és strukturális alapok formájában) infrastrukturális fejlődést hoztak – autópályák, vasútvonalak, energetikai beruházások valósultak meg. A külföldi befektetések felgyorsultak, különösen a feldolgozóiparban és a szolgáltatásokban.

2004-ben régiós összehasonlításban a lengyel egy főre jutó GDP még mindig alacsonynak számított, de a lengyel növekedés üteme a leggyorsabbá vált, 2004 és 2008 között évi 5-6%-kal bővült a gazdaság. További érdekesség, hogy a 2008-2009-es pénzügyi válság idején Lengyelország volt az egyetlen EU-tagállam, mely nem süllyedt recesszióba. Ennek okai között említhető a nagy belső piac, a nemzeti valuta leértékelése és a stabil bankrendszer. Lengyelország ebben az időben érdemelte ki az ún. Zöld sziget nevet, mely a lengyel gazdaság válságállóságára utal.

Donald Tusk lengyel miniszterelnök 2008-ban

Felzárkózás

A válság utáni évtizedben, a 2010-es években Lengyelország évi 3-4%-os gazdasági növekedést produkált, ezzel fokozatosan felzárkózott a régió országaihoz egy főre eső GDP tekintetében is. 2010-ben a lengyel mutató Magyarország és Szlovákia szintjén volt, de 2020-ra megközelítette Csehországét is, napjainkra a V4-ek legnagyobb gazdasága, nemzeti összterméke meghaladja a másik három ország összesített GDP-jét.

A növekedésnek azonban ára volt, hiszen nem szabad elfelejteni, hogy a lengyel gazdaság szorosan összekapcsolódott a német ipari értéklánccal, első sorban az autó-és gépipari termelés tekintetében. A macro-számok szintjén a lengyel gazdaság irigylésre méltó fejlődésen ment keresztül, de ennek ellenére számos kihívással küzd napjainkban is. A régiós egyenlőtlenségek a nyugati és nagyvárosi területek, valamint a keleti, vidéki régiók között továbbra is élesek, melyeket tovább erősítenek a demográfiai problémák. A népesség csökkenése és elvándorlása folyamatos, de az országon belüli, nagyvárosokba történő népességmozgás is jellemző. Lengyelország továbbra is komoly lemaradásban van az EU fejlettebb országaihoz képest innovációs és technológiai szempontból és az utóbbi években a jogállamiság és a demokratikus intézmények körüli botrányok miatt politikai vitában is állt az EU-val.

Mateusz Morawiecki korábbi lengyel miniszterelnök

Összességében elmondható, hogy Lengyelország a rendszerváltás utáni három évtizedben sikeresen alakult át tervgazdaságból piacgazdasággá, az EU egyik legdinamikusabb gazdaságává vált, és GDP/capita mutatóban is felzárkózott a régiós átlaghoz, de a jó gazdasági teljesítmény ellenére továbbra is komoly társadalmi kihívások előtt áll.

A HR nem adminisztráció – hanem stratégia

Amikor a vállalatok emberi erőforrás-menedzsmentre gondolnak, gyakran még mindig csak felvételi interjúkra vagy juttatásokra asszociálnak. Pedig a 21. század üzleti környezetében a HR szerepe már jóval túlmutat ezeken. A stratégiai humánerőforrás-menedzsment (angolul strategic human resource management, vagyis SHRM) szemlélete szerint a munkavállalók nem csupán költségtételek, hanem a vállalat legnagyobb versenyelőnyét jelentő tőke – humán tőke.

Russ Coff, a Wisconsin–Madison Egyetem professzora, a stratégiai menedzsment nemzetközileg elismert kutatója szerint ez a humán tőke azonban különleges természettel bír. Ellentétben a gépekkel vagy ingatlanokkal, az emberek el tudnak menni a cégtől, nem lehet őket egyszerűen „tulajdonolni”, gyakran nem osztják meg tudásukat automatikusan, és érdekérvényesítési képességükkel folyamatos kihívást jelentenek a vezetés számára. A SHRM tehát olyan eszközöket és struktúrákat keres, amelyek képesek hosszú távon megtartani és motiválni a kulcsembereket, és eközben nem nyomják el, hanem épp erősítik az autonómiájukat.

A régi modell és zsákutcái

Daniel H. Pink, amerikai író elhíresült elgondolása szerint a legtöbb szervezet még mindig a Motiváció 2.0 nevű rendszer szerint működik. Ez a jutalmazó-büntető modell abból indul ki, hogy az emberek viselkedését a külső ingerek határozzák meg. Jutalmat kap, aki jól teljesít, büntetést, aki nem. Csakhogy Pink kutatásai és az utóbbi évtizedek pszichológiai eredményei ennek ellenkezőjét mutatják. A külső jutalmak rövid távú hatása mellett hosszú távon sajnos csökkentik a kreativitást, az önálló kezdeményezéseket, és rontják a belső motiváció megélését is. A versengés felerősödik, az együttműködés gyengül, a kreatív gondolkodás pedig visszaszorul.

Pink szemléletes kísérleteken keresztül mutatja be ezt a jelenséget: a legismertebb a Soma-kocka teszt. Ebben a “játékban” azok, akik pénzjutalomért dolgoztak, oldották meg a kihívást, a feladat bónusz nélküli folytatásakor lényegesen kevésbé mutattak kitartást és érdeklődést, mint azok, akik kezdettől fogva jutalom nélkül dolgoztak, kvázi mintha élvezetből játszottak volna.

A belső motiváció működése

A Motiváció 3.0 rendszer Pink szerint olyan belső hajtóerőkre épít, amelyek értelmessé teszik a munkát. Ilyen az autonómia, amely lehetővé teszi, hogy a dolgozók maguk döntsék el, mikor, hogyan és min dolgoznak. A mesteri szintű fejlődés vágya pedig arra ösztönöz, hogy jobbá váljunk egy adott témán belül, miközben a céltudatosság pedig azt az érzést adja, hogy munkánk része valami nagyobbnak, valami értelmesnek, amiben hiszünk.

A ROWE (Results-Only Work Environment) program a Best Buy-nál pontosan ezt valósította meg: az alkalmazottak azt csinálták, amit jónak láttak, akkor, amikor számukra megfelelő volt, feltéve, hogy az eredmények megszülettek – persze a határidőket betartva. Az eredmény: a lojalitás és a teljesítmény javult, míg a stressz pedig csökkent.

A Google esetében egy hasonló pédlá a híres 20%-os szabadságelv, ami azt jelentette, hogy a munkavállalók idejük 20%-át olyan projektekre fordíthatták, amelyek nem tartoztak szorosan a feladatkörükhöz. Ennek eredményeként született meg például a Gmail vagy annó a Google Talk, chat felülete is. Tehát van értelme a kötelező munkán kívül szabad feladatvégzésre is időt allokálni a szervezetben, és hagyni, hogy az embereket a belső motiváció hajtsa.

Hasonló rendszer működött az Atlassiannál is: az ausztrál techcég bevezette a "FedEx napokat", amikor minden fejlesztő azzal foglalkozott, amit szeretett volna. Ezeken a napokon jóformán több hasznos belső eszköz született, mint az év többi részében.

De nem csak techcégeknél működik ez. A 3M vállalatnál a 15%-os innovációs időben született meg a Post-it jegyzettömb, mégpedig egy olyan ragasztóanyagból, amely eredetileg kudarc volt.

Stratégiai gondolkodás, emberközpontúan

Russ Coff szerint a humán tőkében rejlő versenyelőny csak akkor hasznosulhat, ha a szervezet képes megfelelő környezetet teremteni annak kibontakoztatásához. Ez nem pusztán strukturális vagy szervezeti kérdés – a megfelelő bérezés, a rugalmas munkavégzési forma, a tudásmegosztás kultúrája, az etikus és hiteles vezetés mind hozzájárulnak a motiváció fenntartásához. A cég versenyelőnye nem abból fakad, hogy magasabb fizetést kínál, hanem abból, hogy olyan helyet teremt, ahol az emberek valóban kibontakozhatnak.

A HR akkor válik tehát valóban stratégiaivá, ha felismeri, hogy az embereket nem menedzselni, hanem inspirálni kell. A jövő szervezetei nem "kihozzák" a teljesítményt az emberből, hanem a megfelelő keretekkel, rendszerekkel lehetővé teszik azt. Új szemléletre van így szükség: ahol a szabadság, a fejlődés és a cél értelmet nyerhet, tehét amit a Motiváció 3.0 és a modern SHRM megragad.

A nyelv és a gondolkodás kapcsolata évszázadok óta vita tárgya, és ma a nyelvészet, pszichológia és idegtudomány érdekes válaszokat kínál a témában, amelyekből most egy pár összegyűjtésre került. Következzen tehát több olyan gondolkodási terület, amelyet befolyásol, hogy a ma beszélt 7000 nyelv közül melyiket használjuk.

A Sapir–Whorf-hipotézis (nyelvi relativitás)

Ez az elmélet azt sugallja, hogy a beszélt nyelv befolyásolja, hogyan érzékeljük és gondolkodunk a világról.

Például egyes bennszülött nyelvekben nincsenek külön szavak a „balra” és „jobbra” fogalmakra. Helyette égtájakat használnak (észak, dél, kelet, nyugat). Az ilyen nyelvek beszélői sokkal jobb tájékozódási képességekkel rendelkeznek, így míg az egy előadóterembe lévő nézőközönség tagjai közül senki sem tudta egyből megmutatni merre van délkelet, addig a Kuuk Thaayorre törzs ötéves tagjai valószínűleg könnyűszerrel rávágják.

Idő és tér

A különböző nyelvek eltérően keretezik az időt: Az angol inkább vízszintesen ábrázolja („a jövő előttünk van”, „a múlt mögöttünk”). A mandarin kínai viszont függőlegesen („fent” a korábbi események, „lent” a későbbiek). Ez befolyásolja, hogyan rendezik el mentálisan az eseményeket a beszélők.

Nem és tárgyak

A nyelvtani nemmel rendelkező nyelvekben (például spanyol vagy német) a tárgyak férfi vagy női kategóriába esnek. Ez hatással lehet a társításokra: például a „híd” szó németül nőnemű (die Brücke), spanyolul hímnemű (el puente). A kutatások szerint a németek a nőnemnek köszönhetően a hidakat gyakran olyan melléknevekkel írják le, mint „szép” vagy „elegáns”, míg a spanyolok a maszkulinitásra asszociálva inkább olyasmivel, hogy „erős” vagy „masszív”.

Emlékezet és figyelem

A nyelv formálhatja, mire figyelünk:

Angolul azt mondjuk: „She broke the vase.” („Ő eltörte a vázát”). Japánban vagy spanyolban inkább az eseményre helyezik a hangsúlyt: „Eltört a váza.”
Ez hatással van a memóriára és a felelősség megállapítására—az angol anyanyelvűek inkább emlékeznek arra, ki okozta a balesetet, míg más nyelvek beszélői magára az eseményre koncentrálnak, hogy baleset folyamán tört el a váza, ez pedig befolyással lehet például tanúvallomásokra is.

Érzelem és identitás

A nyelv nemcsak a gondolatainkat formálja, hanem az érzelmeinket és önkifejezésünket is. A kétnyelvű emberek gyakran arról számolnak be, hogy „más embernek érzik magukat” attól függően, melyik nyelvet beszélik—néha formálisabbak, máskor érzelmesebbek.

Nyelv és színek

Az emberek biológiailag hasonló módon érzékelik a színeket, ám a nyelv, amelyet beszélünk, nagyban befolyásolhatja, hogyan kategorizáljuk és különböztetjük meg az árnyalatokat. Az orosz nyelv például két alapvető szót különböztet meg a kékre: goluboy a világoskék, siniy a sötétkék. Ennek következtében az orosz anyanyelvűek sokkal gyorsabban észreveszik a világos és sötét kék árnyalatai közti különbséget, mint az angol anyanyelvűek, akik mindkettőre ugyanazt a „blue” szót használják. Más nyelvek, mint például a namíbiai himba nyelv, másképp rendszerezik a színeket: náluk a zöld és a kék nem külön kategória, hanem egybe tartozik. Érdekes módon a himbák sokkal gyorsabban észlelik a különböző zöld árnyalatokat, de nehezebben különítik el a kéket a zöldtől, ami jól mutatja, hogy a nyelv hogyan formálja a vizuális érzékelést.

A nyelvek történetileg hasonló sorrendben alakítják ki a színneveket: először a fekete-fehér árnyalatok, majd a piros, később a zöld és sárga, végül a kék kerül a nyelvi kifejezések közé. Az olyan nyelvek, mint a japán, még érdekesebb példát nyújtanak: a kék (青, ao) hagyományosan magába foglalta a zöldet is, ezért a mai napig a közlekedési lámpák „zöld” fényét gyakran ao-nak nevezik.

Összességében tehát, bár biológiailag ugyanazokat a színeket látjuk, a nyelv, amelyet beszélünk, meghatározza, hol húzzuk meg a határokat az árnyalatok között, és mennyire gyorsan, könnyen vesszük észre a különbségeket.

Határok és rugalmasság

Fontos azonban kiemelni: a nyelv nem zár be minket. Képesek vagyunk olyan dolgokra gondolni, amelyeket nehéz szavakba önteni, és új nyelveket tanulva új világképeket fedezhetünk fel. Ugyanakkor a nyelv irányítja a figyelmünket, a gondolkodási szokásainkat és a kategóriákat, amelyekkel a valóságot rendszerezzük.

Összefoglalva tehát a nyelv nem pusztán kommunikációs eszköz, hanem olyan, mint egy lencse, amely finoman alakítja az érzékelést, a memóriát és a gondolkodást. Az adott nyelvben elérhető szavak és szerkezetek befolyásolják, mit veszünk észre, hogyan kategorizáljuk a világot, sőt, még azt is, hogyan érzünk.

Marathón

I.e. 490-ben a görög-perzsa háború keretében került sor a marathóni ütközetre, melyben az athéni polisz serege küzdött I. Dareiosz perzsa király hódító hadával. A Perzsa Birodalom uralkodói már évtizedek óta szemet vetettek Hellász gazdag poliszaira, de a perzsák sem Dareiosz király, sem fia, Xerxész idejében nem tudták megszerezni a prosperáló szigetvilágot, hiszen a görög poliszok – egymással való rivalizálásuk és háborúik ellenére – mindig megfelelő időben fogtak össze, hogy megmentsék a hellén kultúrát a Perzsa Birodalomba való olvadástól.

Az ütközet jelentőségét a hatalmas túlerővel szembeni sikeres helytállás adja, hiszen az athéniak Miltiádész zseniális felismerése nyomán a szárazföldön futva – a perzsák meglepetésére – hamarabb a csata helyszínére értek, mint a hajóval érkező támadók. A marathóni síkon aratott görög győzelem hírét egy hírnök vitte Athénba, melyet egy 42 km-es táv lefutásával teljesített. A ’marathóni futás’ az első újkori olimpia megrendezése óta vált híressé.

A marathóni csatatér egy újkori festményen

Forrás: MacCallum 

Konstantinápoly bevétele

Konstantinápoly helyén már a görögök is hoztak létre települést, de a várost hivatalosan Nagy Constantin római császár alapította. A város hamar komoly regionális szerepre tett szert és rövidesen a kettéosztott Római Birodalom keleti részének fővárosává is vált. A Nyugat-Római Birodalom 5. századi bukása után a Bizánci Császárság még majdnem ezer évig fennállt. Ugyan Bizánc elgörögösödött és vallási tekintetben is lényegesen eltért a Római Birodalom kezdeti latin hagyományaitól, Bizánc a középkor végéig római alapokra támaszkodva irányította a térséget. A 13-14. században egyre erősödő muzulmán oszmán-törökök a térségben sorra foglalták el a Bizánc fennhatósága alá tartozó területeket, 1360-ban Drinápolyt is bevették, mely az Oszmán szultánok székhelye lett.

A 15. század elejétől Bizánc állandó és súlyosbodó fenyegetettség alá került, de a keresztény európai államok vezetői mindig támogatásukról biztosították a bizánci császárt, így az Oszmánok a város ostromára sokáig nem vetemedtek. 1453-ban azonban, a 100 éves háborúban kimerült európai királyságok már nem voltak képesek érdemben Bizánc segítségére sietni, így a hatalmas túlerőben lévő törökök korszerű faltörő ágyúikkal könnyedén bevették a várost, ezzel véget vetve Bizán évezredes hatalmának a térségben. A császár az utolsó percig Hunyadi János felmentő hadaira várt, melyek azonban nem érkeztek meg, így Európa peremén huzamos időre berendezkedhetett a muzulmán Oszmán Birodalom.

Bizánc bevétele egy középkori metszeten

Forrás: Theophilos Hatzimihail

A Spanyol Armada elsüllyesztése

A földrajzi felfedezések megindulását követő évszázad a Spanyol Birodalom számára prosperáló időszaknak számított. Az Újvilágból Spanyolországba áramló nemesfémek, nyersanyagok és különleges portékák a spanyol uralkodói udvar rendkívüli gazdagságához is hozzájárultak. A spanyol királyok a tengeri dominanciát hatalmas hajóhad építésével és a kereskedelmi hajók védelmével tartották fenn. A korai gyarmatosításban lemaradó nyugat-európai államok pedig, saját kolóniák szűkében a spanyol és portugál gályák kifosztását gyakorolták ’udvari kalózók’ – pl.: Francis Drake – alkalmazásával. II. Fülöp spanyol király az 1580-as évek során rendkívüli veszteségeket szenvedett el a kalózkodás következtében, ezért elhatározta, hogy egy tengeri invázió keretében megtorolja az angol és holland fosztogatást. A Spanyol Armada a kor legnagyobb és legkorszerűbb tengeri flottája volt, mely rettegett haderőnek számított. Az angolok szerencséjére és a spanyolok balszerencséjére azonban a flotta sem a tengeren, sem pedig a szárazföldön nem jelentett veszélyt, hiszen a La Manche csatorna viharos vizén súlyos veszteségeket szenvedett az időjárás viszontagságai miatt. A megmaradt hajók a Brit-szigeteket megkerülve igyekeztek hazatérni, de az angolok rajtaütései és a rossz hajózási körülmények miatt a flotta töredéke tért csak haza.

A Nagy Armada pusztulása megtörte a spanyol dominanciát a világtengereken és megindította a Spanyol Birodalom hosszú, évszázadokon át tartó hanyatlását. Ezzel párhuzamosan azonban, a hatalmi vákuum lehetővé tette más országok felemelkedését, így az angol, francia és holland bekapcsolódást a kolonializmusba. A Nagy Armada pusztulása utána a világtengerek ellenőrzését rövidesen Hollandia, majd a 17. század végétől Anglia vette át. Hollandia rövid nagyhatalmi státuszát és a Brit Birodalom 250 évig tartó dominanciáját tehát a Spanyol Armada pusztulása is nagyban elősegítette.

A Nagy Armada pusztulása egy korabeli festményen

Forrás: ntf.hu