Az oldalunkon megjelenő korábbi cikkek nagyon helyesen rávilágítottak arra, hogy egyáltalán nem szégyen változtatni, hisz az életben számos alkalommal indulhatunk el egy téves úton, és attól nem leszünk gyengébbek, ha elismerjük, hogy nem megfelelő döntést hoztunk. Ennek ellenére most saját példámból merítve négy olyan érvet hozok, ami elsősorban a kitartásra sarkall a szakválasztás és pályaválasztás kapcsán.
1. Mindig tájékozódj!
Ezen pont elsősorban azok számára érvényes, akik még nem hozták meg a döntésüket. A leggyakoribb hiba az egyetemi szakválasztás kapcsán szerintem ugyanis épp az, hogy nem történik meg a kellő utánajárás. Gyakorlatilag az utánajárás önmagában egy kutatómunka, az első fontos lépés az úton. Általában két alapvető hiba fedezhető fel a választást illetően:
az első a „nem tudom mit akarok, csak legyen valami”, míg a második a „nem tudom pontosan miről szól, de jól hangzik, úgyhogy legyen ez”.
Előbbi esetében a pályaválasztó követni akarja társait, viszont saját igényeit nem ismeri ki, így végül a legegyszerűbb és legkézenfekvőbb opciót választja. A második jelenség azonban a gyakoribb: az izgalmasnak tűnő, ám mögötte misztikumba burkolózó szakok gyakran okoznak csapdát. Ez persze nem azt jelenti, hogy az adott szak rossz lenne, egyszerűen csak nem illik a saját igényeinkhez és elvárásainkhoz, a felvételt követően pedig rájövünk, hogy mennyire nem is azt akartuk volna tanulni.
Nem elég tehát elolvasni az intézmény honlapján szereplő leírást, esetleg megkérdezni egy-két ismerőst az adott szakról, hanem ennél sokkal mélyebb munkát szükséges végezni, mindezt úgy, hogy ismerjük saját magunkat. Részletesen el kell olvasni az adott szak tanegység-listáját, a kurzusok hosszabb leírásait, ahogy a záróvizsga menetét és anyagait is – utóbbi ugyanis tökéletesen összefoglalja, hogy mire esik a hangsúly a tanulmányi évek során. Ezen túlmenően fel kell mérni az egyetemi óráktól független lehetőségeket is: ha külföldön akar valaki tapasztalatot szerezni, akkor érdemes utánanéznie az Erasmus+ és másfajta partnerintézményeknek, ha valaki tudományos vagy közéleti diákkörben akar részt venni, akkor pedig a jelenleg működő és aktív közösségekről kell többet megtudnia.
Összefoglalva: böngészni kell, de sokat, a lehető legpontosabb és leginkább részletes ismeretet megszerezve.
2. Úgy sem lesz minden jó!
Három év alatt rengeteg diáktárssal volt lehetőségem erről beszélni, és még senki nem mondta azt, hogy az általa választott szakon minden egyes tárgy, kötelező vagy opcionális program izgalmas és kellemes lett volna. Nem lehet minden kielégítő, ebben pedig nincs semmi rossz. Kérdések sokkal inkább abban az esetben merülhetnek fel, ha gyakorlatilag az összes tárgy kellemetlenné válik, miközben semmilyen motivációnk nincs az adott téma egészét illetően. Amennyiben azonban érzünk késztetést magunkban, mindenképp neki kell feküdnünk a téma számunkra izgalmas szeletének.
Az egyetem önmagában nem elég, és bár értelemszerűen fontos jól teljesíteni, igazából a saját proaktivitásunk és plusz tevékenységünk visz előre.
Gondoljunk arra, hogy szaktól függően velünk egyszerre 15-30-50-100 évfolyamtárs szerez diplomát: mi az, amitől én számítok majd különlegesnek? Persze a hatalmas elméleti tudás is lehet ilyen bizonyos esetekben, de összességében közel mindig szükség van olyan gyakorlati készségekre, amelyek a későbbi időszakban segítségünkre lehetnek. Épp emiatt bíztatok minden fiatalt arra, hogy kezdjen el tudományos munkát írni, versenyeken részt venni, szakmai és közösségi eseményekre járni, ugyanis ezen többlet teljes mértékben átalakíthatja az adott szakhoz és témakörhöz való hozzáállásunkat, miközben segít a jövőnket illetően is.
3. Néha szorítsd össze a fogaid!
Azon túl, hogy nem lehet mindig minden jó, sok esetben kimondhatjuk, hogy egy adott dolog rossz is, mi pedig nehezen viseljük. Jómagam is megtapasztaltam ezt az érzést: alapszakos tanulmányaim elkezdését követő fél éven belül biztos voltam benne, hogy váltanom kell. Nem csak azt éreztem ugyanis, hogy nem vagyok kiteljesedve, hanem konkrétan azt, hogy megviselnek a mindennapok. Végül azonban az összes szempontot figyelembe véve a maradás mellett döntöttem, 3 év után visszatekintve pedig a lehető legjobb döntést hoztam. Ennek több oka is van: egyrészt sok olyan dolgot tanultam a későbbiekben, ami valóban a hasznomra vált, másrészt eljutottam oda, ahova az első pár hónapot követően is el szerettem volna jutni. Ezt nem úgy vittem véghez, hogy az elejétől kellett kezdenem mindent, hanem már egy magasabb szint (jelen esetben mesterképzés) által.
Harmadrészt az is kiemelendő, hogy büszke voltam magamra, mivel küzdöttem, folyamatosan igyekeztem visszavágni a nehézségeknek, és végül nem adtam fel.
Nem azt mondom persze, hogy a fogak összeszorítása és a végsőkig való kitartás minden esetben érvényes, hisz ez számos tényezőtől függ. Arra azonban érdemes figyelni, hogy a váltás során nehogy az első pontban említett „nem tudom pontosan miről szól, de jól hangzik” csapdába lépjünk újra: mert a szomszéd kertje tényleg mindig zöldebbnek tűnik, aztán ha átsétálunk hozzá, akkor lehet visszatérnénk inkább a sajátunkba.
4. Építkezz!
A drasztikus változtatások helyett a tudatos építkezés a jobb döntés. Ahogy arról Dóra is írt cikkében, az állami féléveket gyakran magától értetődőnek tekintjük, így nem is feltétlenül döntünk felelősen egy váltás kapcsán. Gondoljunk azonban arra, hogy felnőttként legtöbb esetben nem lesz ilyen „szabadkártyánk”: ha pedig majd nem szeretjük a munkahelyünket, valószínűleg az esetek többségében nem fogunk azonnal bátran felmondani, ugyanis eszünkbe jutnak a következmények. Ezzel nem azt mondom, hogy valakinek éveken keresztül az általa nem kedvelt szakon vagy munkahelyen kell szenvednie, hanem azt, hogy alternatívák után kell nézni átértékelve, hogy az adott döntésnek milyen hatása van az életünkre, illetve miben visz előre. Igazából erről szól a szakváltás is: a lehetőség adott, és egyáltalán nem bűn azt kihasználni. Viszont arra nagyon érdemes figyelni, hogy a már felépített dolgot ne egy csapással verjük szét. Tényleg bátor döntés szembenézni a hibákkal és változtatni, de bizonyos esetekben talán még ennél is bátrabb a cél felé haladni a nehézségek ellenére is.
Fotó: Career Bite
Ti hogy éltétek meg a pályaválasztást? Mennyire éreztétek biztosnak döntésetek akkor, és mennyire érzitek annak most? Legyen akár pozitív vagy negatív élmény, mi kíváncsiak vagyunk a jövőképetek és karrieretek formálásának szakaszaira.
