Olyan világot hozott a COVID, ahol a választások során szinte mindenhol égető témaként jelenik meg a járványkezelés ügye. A közelgő hazai áprilisi választások előtt azonban egyelőre nem teljesen ismertek az álláspontok – kivéve a Mi Hazánk Mozgalomé, amely szinte központi kampánytémájává tette a vírust. Amíg azonban egy kormánypárt országtól függetlenül egy ilyen helyzetben előnyt élvez (a szavak helyett ugyanis a döntései által mutathatja be álláspontját), addig az ellenzék inkább elméleti síkon vázolhatja fel terveit. A hazai ellenzék eddig meglehetősen titokzatosan állt hozzá a kérdéshez, most azonban jött egy kis ismertető Komáromi Zoltán, az egységes ellenzék egészségügyi szóvivőjének részéről. És nagyon nem hangzik jól!
A járvánnyal kapcsolatos intézkedéseket illetően szerencsésebb országokban (sajnos korántsem mind ilyen) olyan helyzet áll elő, hogy a kormánypárt döntéseket hoz, az ellenzék pedig azt véleményezi, illetve elmondja, mit és hogyan csinálna eltérően. Magyarországon azonban nem ez a menetrend, a (még nem hivatalos) választási kampányban lévő ellenzék ugyanis bár számtalan ügyben kritikát fogalmaz meg – veszélyhelyzet, lélegeztetőgépek, magas halálozási ráta, limitált tesztelés –, ám arról sokkal kevesebbet mond, hogy a konkrétumokat illetően mit is tenne. Különösen igaz ez a járványkezelés egyik legvitatottabb ügyére – természetesen a védettségi igazolvány (nemsokára oltási igazolvány) rendszeréről van szó –, ahol nagyon látványosan hiányzik az állásfoglalás. Vagyis úgy tűnik, már nem hiányzik, nemrég megjelent ugyanis a témában egy Bukovics Martin által publikált Gemist anyag Komáromi Zoltánnal, az egységes ellenzék egészségügyi szóvivőjével. (a Gemist jelentése amúgy horvátul kisfröccs, és egy fizetős hírlevélről van szó közéleti témában, melyet Bukovics Martin Azonnalitól való menesztését követően hoztak létre)
Komáromi Zoltán, a DK szakpolitikusa (Fotó forrása: Demokratikus Koalíció)
Az amúgy ingyenessé tett cikkben Komáromi Zoltán, a DK szakpolitikusa arról beszél, miként is képzeli el az ellenzék a járványkezelést győzelem esetén. És igen, céljuk a nyugati világ egy részének követése (már írtam korábban arról, hogy azt miért is jobb elkerülni). Lássuk a legfontosabb pontokat:
- Komáromi szerint az oltási igazolványok kérdése nem politikai ügy, Magyarországnak pedig Ausztria gyakorlatát kellene követnie a témában (mint tudjuk, Ausztria egésze amúgy lockdownba került a tél során, az oltatlanok most is szinte minden tevékenységből ki vannak zárva, a határátlépési szabályok kaotikusak, az országba pedig februártól kötelező oltást vezetnek be – meglehetősen nagy büntetésekkel sújtva azokat, akik annak ellenére sem veszik fel)
- Mindez természetesen azt jelentené, hogy az oltási igazolvány – amúgy szigorúbb QR-kódos leolvasási rendszer alapján – egy sor új tevékenységhez is szükségessé válna, Komáromi szerint pedig kiterjedhetne akár a tömegközlekedésre, iskolákra, óvodákra, egészségügyre, illetve hivatali ügyfélszolgálatokra, hisz a cél „hogy az ott dolgozók minél kisebb rizikóval végezhessék a munkájukat, az oda bemenők pedig védve legyenek”. A politikus egyetért továbbá azzal is, hogy érvénytelenné válik a két oltással rendelkezők igazolványa február 15-től, szerinte azt az embereknek el kellene fogadniuk, mivel ez nem politikai kérdés. (Igen, már van olyan európai ország, ahol jelenleg is Covid igazolvány (oltás, felgyógyultság, teszt) szükséges a tömegközlekedés használatához, sőt, Olaszországban január 10-től már csak az átesettek és oltottak ülhetnek fel rá, így például a 12 év feletti oltatlan diákok nem használhatják a tömegközlekedést az iskolába jutáshoz, ahogy természetesen a felnőttek sem a munkába járáshoz, míg a szigeteken élő oltatlanok gyakorlatilag elzárásra kerültek az ország többi részétől – bár az ő esetükben türelmi idő mellett döntöttek).
- Komáromi arról is szót ejtett, hogy kormányváltás után az ágazati szakszervezetekkel és szakmai kamarákkal is egyeztetnének (ahogy a Gemist cikk is aláhúzza, ezen szereplők szinte mindig a keményvonalas szigort pártolták), a veszélyhelyzetet jó eszköznek tartja bizonyos intézkedések bevezetésére (például FFP2-maszkhasználat kötelezettsége), illetve egyáltalán nem lát problémát a szabadságjogok megsértése kapcsán – mert ahogy egy tűz oltása során a tűzoltóautó is rámegy a virágágyásra, illetve eltesznek az útjából pár autót szükség esetén, ugyanúgy kompromisszumokat kell hozni ebben a témában is.
Persze a Komáromi féle kijelentéseket érdemes fenntartásokkal kezelni – kitudja mit hoz végül a közös álláspont –, ám a tavalyi év végén egy 444 interjúban az LMP prominens politikusai is azt mondták, hajlanának a kötelező oltás irányába, miközben Fekete Győr András ősszel a 4. hullám idején a védettségi igazolvánnyal végezhető tevékenységek körének kiszélesítését kérte. Ennél mértékletesebben fogalmazott Márki-Zay Péter miniszterelnök-jelölt, aki novemberben azt mondta, nem tartja indokoltnak a kötelező oltás bevezetését (a hódmezővásárhelyi városházán nem is tette), ám ha a kormány mégis úgy döntene, senkit sem lázítana ellene, el tudná ugyanis fogadni a lépést.
Mindeközben friss hír, hogy Nagy Britannia az összes korlátozás eltörlését tervezi – ami azt jelenti, hogy tömegrendezvényre sem lesz szükséges az amúgy teszttel is megszerezhető védettségi igazolvány, kivezetik a kötelező maszkviselést, továbbá az otthoni munkavégzésre vonatkozó ajánlást, igyekezve visszatérni a teljes normalitáshoz –, ahogy az is releváns, hogy számos országban hevesebbé vált az oltási igazolványok hatékonyságával kapcsolatos vita – az omikron hullámban ugyanis a magas fertőzöttségi számok tükrében oltottak és oltatlanok egyaránt fertőződnek, az igazolvány pedig így nem teljesíti alapvető célját. Persze a folyamat kettős, míg egyes államok a normalitáshoz való visszatérést szorgalmazzák, mások a még komolyabb szigorítások mellett vannak – például a már említett Olaszország és Ausztria, ahogy Franciaország is, ahol már külön weboldalon keresztül is lehet figyelni, mikor jár le az érvényes igazolvány. Egy olyan helyzet szemtanúi lehetünk tehát, ahol valaki egy napon abszolút minden tevékenységhez hozzáfér, a következőn viszont (újabb adag) nélkül már mindenhonnan kizárják – és már nem a tavaly tavasszal sokat vitatott moziról meg szórakozásról van szó, hanem sok tekintetben alapvető szükségletekről. Úgy tűnik, a hazai ellenzék is ezt az utat választaná. Nagy kár!
Kiemelt fotó forrása: Kaszás Tamás (Index)
