Körülbelül egy héttel ezelőtt jelentette be az ellenzék, hogy a járványügyi korlátozások teljes eltörlését követelik a kormánytól, a járvány ugyanis új szakaszba lépett, így az egyéni felelősségre, illetve az egyéni védekezésre helyeződött a hangsúly. A teljes nyitás gondolatával amúgy teljes mértékben egyetértek, de engedjék meg nekem, hogy az ellenzék követelésének (különösen a jövőt illető) valósága kapcsán szkeptikus maradjak.
Igen, vannak itthon korlátozások!
De mielőtt a szkepticizmust erősítő okokra térnék ki, érdemes tudatosítani, hogy a járványügyi szabályok még mindig velünk vannak. Nagyon gyakran futok bele ugyanis beszélgetések során azon érvbe, hogy „de hát mi a gond… itthon nincsenek is korlátozások”. És persze, az nem kérdés, hogy Magyarországon – különösen a legutolsó néhány hónapban – szinte egész Európánál normálisabb volt az élet, így már most összehasonlíthatatlan például az olasz (erről is írtunk) és a magyar szabályozás. Míg előbbi ugyanis abszolút mindenhova oltási (6 hónap eltelte után három dózisos) igazolványt követel (igen, a kávézóba, a vonatra, a buszra és 50 év felett a munkahelyre is, míg más dolgozók tesztelgethetnek 48 óránként), addig Magyarországon meglehetősen szabadak a mindennapok, de ezt valószínűleg az olvasók is tapasztaljak.
Ennek ellenére az országba való belépéshez továbbra is kötődnek feltételek (védettségi igazolvány, EU-s oltási igazolvány vagy PCR-teszt), bizonyos munkakörökben eleve kötelező az oltás, bármelyik munkakörben a munkaadó előírhatja azt (amit azért mint látjuk, nem sok helyen teszik), míg rendezvények egy köre – 500 fő feletti zenés-táncos rendezvények, sportesemények – csak védettségi igazolvánnyal érhető el. Nyilván a Honvéd mérkőzésről való lemaradás teljesen más annál, hogy egyes országokban még a postára sem szabad belépni, de ennek ellenére ezek a korlátozások most is itt vannak.
Na de tényleg az ellenzék?
Félreértés ne essék, az embereknek teljesen jogosan formálódik a véleménye egy ilyen ügy kapcsán, másképp ugyanis a társadalom többsége még ma is a házban ülve rémüldözne WC papírt felvásárolva a járvány első heteihez hasonlóan. Emlékszem, 2020 tavaszán én is szörnyülködve néztem a Balaton partján lazán interjút adó Puzsért, aki arról beszélt, hogy amúgy lehet mégsem kellett volna globális lockdownt eszközölni a helyzetben. Akkoriban teljesen abszurd gondolatként hatott (sajnálatos, hogy később kiderült, nem magával a gondolattal volt probléma, hanem azzal, hogy járványhelyzetben miként lehet – sok tekintetben még ma is – csak egyfajta narratívát hangoztatni), így az is teljesen rendben lenne, ha az ellenzék politikusai idővel megfontolva új javaslatokkal álltak volna elő. Sőt, annak is szurkolok, hogy egyetértés szülessen ebben a kérdésben, így a kormány is meglépje a teljes nyitást. Viszont:
- Komáromi Zoltán, az ellenzék egészségügyi szóvivője idén január közepén (tehát kevesebb mint két hónapja) nyilatkozta azt, hogy szinte az élet minden területéhez hozzákapcsolnák a védettségi igazolványt kormányváltás esetén (a szórakozáson túl például tömegközlekedésen, iskolákban, óvodákban és ügyfélszolgálatokban)
- A mostani enyhítést célzó követelésekben megszólaló Schmuck Erzsébet saját prominens párttársainak interjújában hangzott el 2021 decemberében (kevesebb mint három hónapja), hogy a párt hajlana a kötelező oltásra
- Mindeközben egyes ellenzéki pártok – különösen is a Momentum – folyamatosan a védettségi igazolvány kiszélesítését követelték az elmúlt hónapok során, az ellenzék pedig egységesen számtalanszor az elhunytak számával, illetve az egy főre jutó elhunytak globális rangsorával politizált, szinte mindig implikálva egyúttal, hogy a magas halálozási számhoz hozzájárultak a túlzottan laza járványszabályok
- És igen, a miniszterelnökjelölt Márki-Zay Péter is beszélt arról (szintén 2021 őszén), hogy bár nem híve a kötelező oltásnak (nem is tette azt Hódmezővásárhelyen kötelezővé), de el tudná azt fogadni, így az ellenzék nem lázítana senkit a kötelező oltás ellen a kormány ilyesfajta döntése esetén.
Érthetetlen tehát, hogy miként lázonghat egy pártszövetség bizonyos korlátozások ellen, miközben néhány hónapja még a legszigorúbb – világszinten is csak kevés helyen előírt – kötelezettség lehetősége kapcsán is úgy nyilatkoztak, hogy akár még bele is férhet. Érthetetlen, hogy miként emlegethetik két év után az emberi szabadságjogok eltiprását, miközben a védettségi kártya bevezetését (illetve részleges kivezetését) követően a felszólalás helyett saját maguk akarták nem egyszer az igazolványok rendszerének kiterjesztését, illetve a saját szakpolitikusuk példálózott azzal, hogy amint tűz esetén a tűzoltóautó rámehet a virágágyására – és ezt senki nem rója fel neki –, úgy lehet kötelezővé tenni az oltást is. Az elmúlt hónapokban bár valóban egyfajta furcsa jó hírként szolgált az omikron jövetele, de egyszerűen nem történt annyi átalakulás, ami ilyesfajta hozzáállásbeli változást idézett volna elő. Az történt csak, hogy itthon az emberek meglehetősen szabadon élhettek, a vírustól való félelem csökkent, a kötelező oltással és egyre őrültebb (na meg tarthatatlanabb) korlátozásokkal kapcsolatos kritika pedig nőtt. Az ellenzék tehát lecsapott, mert most ez hoz a házhoz… kár, hogy eddig riogatott!
Kiemelt fotó: Infostart
