Elmaradt a republikánusok által beharangozott vörös hullám az amerikai félidős választásokon, mindenki csak találgat, hogy miért történt ez így. A demokraták esetében ez egy "győzelemmel felérő vereség volt", míg a jobboldal számára pedig "vereséggel felérő győzelem". A Demokrata Pártnak sikerült megtartania a Szenátust, az arány vagy 50-50 lesz vagy 51-49, azonban mindez nem annyira lényeges, mivel az első verzió esetén is biztosítva van a többség, hiszen Kamala Harris-nek előjoga eldönteni a patthelyzeteket. A Képviselőházban viszont a republikánusoknak lesz szűk többsége. Cikkünkben megpróbálunk levonni következtetéseket arról, hogy mégis miért nem alakult úgy a félidős választás, ahogy Trumpék várták.
1. A fiatalok kaparták ki a gesztenyét Joe Bidennek
Jelenleg hadilábon állnak a republikánusok a fiatalokkal. Bár színes társulat mindkét párt, az azonban elmondható, hogy a demokraták nagyobb eséllyel állnak bele olyan fiatalokat érintő kérdésekbe, mint a diákhitel sorsa. Akinek valaha volt diákhitele az tudja, hogy igen nagy tétellé nőheti ki magát, hosszú évekig is eltarthat, mire teljesen kifizeti valaki. A Biden-Harris adminisztráció pont erre gondolt, amikor elengedték több millió embernek a diákhitelét. Joe Biden felkarolta a jellemzően Bernie Sanders, radikális baloldali politikus programját, ami a problémát illeti, célzottan a kis és közepes jövedelmű tartozók lettek ezáltal tehermentesítve. A döntés értelmében körülbelül 20 millió amerikainak lett elengedve 10-20 ezer dollárnyi diákhitel.
Köztudott, hogy választások előtt a hatalmon lévő politikusok igyekeznek felpörgetni valamennyire a gazdaságot, illetve segélyezéseken és egyéb transzfereken keresztül elnyerni az emberek bizalmát - itt is ez történt.
A diákhitellel rendelkezők egy kritikus tömege az amerikai politikának, amellyel a republikánusok nem tudnak mit kezdeni. Ők az egyszerű, dolgozó emberekhez fordultak, akiknek az adójukból volt ez mind finanszírozva (300 milliárd dollár hiány lett ezáltal teremtve). Jellemzően -néhány kivételtől eltekintve- fiatalok járnak egyetemekre és főiskolára, senki sem szeretné adóssággal kezdeni az életét.
2018-hoz hasonlóan, ahol a republikánusok szenvedtek el egy kék hullámot, itt is a fiatalok viszonylag magas részvétele volt az egyik legnagyobb fegyverténye a demokratáknak.
A 18-29 éves korosztály döntő többsége szavaz balra, a Képviselőház esetében ez az arány 63-35 százalék volt (a maradék másra szavazott). Az is egy nagyon érdekes dolog, hogy az online társkereső applikáció, a Tinder erőfeszítéseket tett a részvétel növeléséért. Az alkalmazás információkkal látta el a főleg fiatalokból álló felhasználókat, hogy mit kell tenni azért, hogy szavazhassanak, hol tudnak szavazni, hogy tudnak akár levélben szavazni. A republikánusoknak óriási hátrányt kell ledolgozni a fiatalok körében.
(kép forrása: apnews.com)
2. Biden jól mobilizált...
Korábbi cikkünkben kielemeztük Biden egy korábbi beszédét, ahol az amerikai demokráciát fenyegető MAGA republikánusokról beszélt, illetve az azt legyőző szélesebb társadalmi koalícióról, ami megőrzi a politikai rendszer normál állapotát. Az elnök és a pártja nem nagyon volt képes elszakadni a 2021. január 6-i eseményektől (Capitolium ostroma), ezzel azonosítják a ,,trumpizmust" -úgy tűnik hatásosan.
A demokraták érzékelhetően inkább a mediánszavazókat igyekezték megnyerni a kommunikációjukkal, vagyis azokat, akik szintén elégedetlenek az elnök eddigi teljesítményével, de a politikai szélsőséget/radikalizmust nem tartják feltétlenül jobb alternatívának.
Joe Biden szélesebb merítési lehetőséggel bír, mint Trump. Biden több réteget és csoportot képes megszólítani, de ez nem jelenti azt, hogy mindenki el is menne érte, míg Trump sokakat tud mobilizálni, de korántsem mindenkit tud megszólítani. Az amerikai jobboldal előszeretettel mutogatja, hogy egy Trump által szervezett nagygyűlésen mennyivel többen vannak, mint egy Biden-beszéden. Az viszont tény, hogy nem az nyer, akit többen hallgatnak meg a helyszínen. A moderált, középre húzódó szavazók terén jobban állnak a demokraták.
(kép forrása: cnn.com)
3. ...míg Trump rosszul
Mint ahogy fentebb kiolvasható: Trump egy komoly integráló erő a jobboldalon, nagy bázisa van. Ez azonban elmondható a baloldalon is: a 45. elnök mozgalma összerántja a sokszínű demokratákat a választások erejéig. Trump feltehetőleg azt várta, hogy majd meglovagolja a vörös hullámot, amelynek igazolnia kellett volna a mozgalmának az erejét és győztesen bejelenti, hogy indulni fog a republikánus előválasztáson, amelyet végül simán megnyer és visszavág a 2020-as választási vereségért.
Ezzel szemben több, Trump által támogatott jelölt nem hozta a győzelmet, például Adam Laxalt Nevadában vagy például Mehmet Oz Pennsylvániában.
Lehet, hogy Donald Trumpnak már nincs akkora mozgósító ereje, mint volt?
A 2020-as választási eredmények tagadása és a január 6-i események komoly sebeket ejtett az amerikai társadalom egészén, feltehetőleg emiatt is félnek meglehetősen sokan a ,,trumpizmus"-tól is. Ameddig Trump ellenségképként szolgálhat a demokraták számára, addig nagy eséllyel sokan fognak Trump ellen szavazni és eredményesen mobilizálni.
(kép forrása: cnn.com)
4. Abortusz, fegyvertartás, gender
Amerikában nagyon erős az identitáspolitika, nálunk legfeljebb csak kezdi felütni a fejét, azt is a Fidesz jóvoltából. Az abortuszhoz való viszonyulás és a fegyvertartáshoz való jog régi törésvonalai az amerikai társadalomnak, ebben jelenleg a demokraták állnak jobban. Az a Legfelsőbb Bírósági döntés, amelynek értelmében tagállami szintre helyezték az abortusz szabályozás feletti szuverenitást, nagy horderejű döntés volt a félidős választás szempontjából. Ennek következtében nyerték meg és tudták eredményesen mobilizálni a női szavazókat, azon belül is azokat, amelyek nem élnek házasságban.
Nagyon nehéz egy ekkora demográfiai csoport nélkül egy billegő körzetet megnyerni, nagyrészt ezért is nem sikerült sok republikánusnak, mondhatni a nőket is elvesztették a fiatalok mellett.
A fegyvertartáshoz való jog egy másik darázsfészek, amelybe a politikusok kénytelenek belenyúlni. A republikánusok zöme kiáll a második alkotmánymódosításban rögzített jogukért, míg a demokraták az iskolai lövöldözésekre hivatkozva elsősorban annak a korlátozásáért kampányolnak. Amennyiben a választók olyan eseményekkel találkoznak a médiában, ami az egyes pártok álláspontját támasztja alá (családfő megvédi a betörőtől a családját, a fegyverhordozó hívő hatástalanítja a templomban lövöldözni készülő támadót vs. újabb iskolai lövöldözés), az nagy eséllyel megváltoztathatja a közhangulatot.
A harmadik téma, a gender azonban sokkal bonyolultabb, mint az előző kettő. Az amerikaiak nem feltétlenül érzik, hogy ez a kérdés nagyban meghatározná a mindennapjaikat, sokkal absztraktabb/elvontabb, így nem feltétlenül izgat mindenkit, hogy Kaliforniában vagy Floridában hogyan viszonyulnak a különböző érzékenyítésekhez.
A jobboldal főleg ebben a témában próbálta befolyásolni a közvéleményt, azonban a Demokraták jobban tudták az első kettővel.
(kép forrása: bostonreview.net)
5. Peronizmus Perón nélkül, trumpizmus... Trump nélkül?
Az egyik legégetőbb kérdése a két pártnak, hogy ki legyen Trump és Biden utódja. Természetesen az is elképzelhető, hogy csak 2028-ban fog ez kiderülni, de el kell játszani a gondolattal, hogy más forgatókönyv is érvényesülhet. Trump személye komoly kihívás mindkét párt számára, azonban ezzel elsősorban a republikánusok tudnak mit kezdeni. A trumpista jobboldal nagyon erős Amerikában, elnyomja a többi jobboldali irányzatot, ez komoly szembenállásokat és "kiutálásokat" eredményez (Mitt Romney, Jeb Bush, Liz Cheney). Ennek eredménye az, hogy a "Bush-klán meg a Cheney-klán" kiszorult a Republikánus fősodorból.
Azonban a félidős választás megmutatta, hogy az a klasszikus jelleg, hogy ilyenkor az elnök teljesítményével számolnak el a választók, nem kizárólagos, a másik pártvezér személye sem elhanyagolható. Felmerül a kérdés, hogy nem kellene-e Trumpnak visszavonulnia és hagynia, hogy a mozgalma nélküle virágozzon? Juan Perón Argentína igen népszerű diktátora volt, a dél-amerikai populizmus mintapéldája. Ennek a cikknek nem tárgya kifejtenie a Perón-korszakot, azonban úgy gondolom fontos kiragadni azt, hogy a peronizmus túlélte a vezető 18 éves (!) száműzetését.
Ron DeSantis, Florida kormányzója méltán került a reflektorfénybe a választások után, közel 20%-al verte meg ellenfelét a kormányzóválasztáson. Ő a trumpi vonal egyik legismertebb képviselője, azonban korántsem annyira vehemens, mint mentora (bár azért nem kell őt sem félteni). Sokan úgy gondolják, hogy kiváló jelölt lenne 2024-ben, de ennek lehet, hogy Trump egója lesz az akadálya, aki már meg is fenyegette tanítványát. Amennyiben elindulna a kormányzó az előválasztáson, akkor Trump politikai hullát csinálna belőle, ami súlyos veszteség lenne a republikánusoknak.
Vannak trumpista képviselők, el is indultak, azonban Trump támogatása nem jelentett automatikus győzelmet.
Az Egyesült Államok 45. elnökét talán nem kellene száműzetésbe kényszeríteni, azonban lehet, hogy a mozgalomnak az ő közvetlen vezetése nélkül több esélye lenne 2024-ben.
Ehhez azonban oda kellene engedni a fiatalabb Ron DeSantist, aminek egyre kisebb az esélye, hiszen Trump már be is jelentette, hogy el fog indulni.
(kép forrása: cnn.com)
Több nagyobb fontos következtetést kellene levonnia a republikánusoknak, ha 2024-ben győzedelmeskedni akarnak majd az elnökválasztáson. A félidős választások megmutatták, hogy a republikánusok nagy hátrányban vannak a fiatalok körében, ami nem feltétlenül lenne baj, ha a 30+ évesek körében legalább hasonló fölényben lennének, azonban nincsenek. A diákhitel elengedése hatalmas rétegeket tudott megszólítani, lehet itt pragmatikusabbnak kellene lenni az amerikai jobboldal számára, ennek azonban nem kis gátja a dolgozó emberekkel való szövetségre való törekvésük.
A demokraták identitáspolitikai kérdései inkább a felszínen tudtak maradni, mint a republikánusoké, a baloldal eredményesen tudta kvázi népszavazásként felmutatni az egyes választásokat, ahol arról döntöttek a nők, hogy "ki rendelkezhet a testük fölött". Az iskolai felvilágosítás volt a jobboldal zászlóshajó kérdése sok tekintetben, ez azonban korántsem annyira életbevágó, mint a fegyverkorlátozás vagy az abortusz.
Joe Biden a demokráciát féltő retorikájával sikeresen tudta elszigetelni a republikánusokat a középre húzódó választóktól, illetve sok elégedetlen demokrata szavazó ment el szavazni a trumpizmus miatt.
Ez képes megmagyarázni, hogy egy alig 40% fölötti népszerűséggel miért nem kaptak ki nagyon a demokraták, illetve miért nem győztek a republikánusok nagyot. A személyi kérdések elkerülhetetlenek, hogy a pártok napirendjén legyenek, ebben a jobboldal inkább van lépéskényszerben. Ameddig a kor nem lesz kontrasztos -mint például egy Biden vs. DeSantis esetében-, addig Joe Biden méltán pályázhat a második ciklusra. Trump vonala erős, könnyen lehet, hogy egy örökös könnyebben tudná sikerre vinni az elképzelést 2024-ben, ha nem a Donald Trump lesz az, akire szavazhatnak az emberek.
