2024 sok szempontból különleges évnek számít nem csak a világ, hanem Magyarország számára is. Idén több, mint 70 országban tartanak demokratikus választásokat a világon, köztük Amerikában, Németországban, Spanyolországban, de az Európai Unióban is például. Magyarország számára is tartogat kihívásokat az év, az új köztársasági elnök beiktatása mellett a második féléves soros EU elnökség, a júniusi Európai Parlamenti választások és az Európai Unióba való csatlakozás 20 éves jubileuma is idénre esik. Jelen cikkben az utóbbi témára szeretném helyezni a hangsúlyt, vagyis bemutatni egy általános körkép segítségével, hogy mit jelentett az ország számára az, hogy 20 éve tagja lettünk az EU-nak és az európai integrációnak.
Kapcsolódó: Húsz éve Ön is EU-s polgár
Magyarország a 2003-as népszavazás után 2004. május 1-jén csatlakozott hivatalosan az EU-hoz másik 9 (jórészt közép-kelet-európai) országgal együtt és lett annak teljes jogú tagja; ez volt az európai integráció történetének legnagyobb bővítése. A csatlakozás több szempontból is korszakosnak tekinthető, hiszen amellett, hogy ekkora volumenű bővítésre korábban nem került sor, a tagállamok száma megduplázódott és a lakosság közel 100 millió fővel nőtt, ha hozzászámoljuk a pár évvel később csatlakozó Bulgáriát és Romániát is.
A magyar csatlakozási szerződés aláírása Medgyessi Péter miniszterelnökkel (balra) és Kovács László külügyminiszterrel (jobbra).
Kép forrása: Európai Unió, 2024
Az esemény történelmi jellegét erősíti, hogy a csatlakozó államok alig 15 évvel voltak túl a rendszerváltáson és nagy részük volt szovjet tagköztársaság volt, mindez pedig rendkívül gyorsnak számít, ha azt vesszük, hogy az Európai Unióba való csatlakozás milyen sok feltétel teljesülését követeli meg. Továbbá arra sem volt még példa korábban, hogy az EU egy főre jutó nominális GDP átlagától jócskán elmaradó és fejletlenebb államok csatlakozzanak ilyen nagy számban (a csatlakozó államok nagy része az EU átlag 25-30%-át tudta csak hozni akkoriban), azonban a mindkét fél felől jelentkező igények és a csatlakozás gyorsítását szorgalmazó tárgyalások felgyorsították és lehetővé tették az integráció mihamarabbi bővítését. Összességében utólag elmondható, hogy az EU ügyesen oldotta meg a fellépő és jelentős gazdasági különbségeket az újtagállamok esetén, hosszabb átmeneti intézkedések és uniós közpolitikai reformok segítségével.
Azonban az még a mai napig fennáll, hogy az akkoriban csatlakozó államok nagy része (köztük Magyarország is) nettó kifizető az EU-ban. Több minőségi aspektusban sem sikerült közelítenie egymáshoz a legtöbb rendszerváltó országnak a "centrumot" képviselő európai államokhoz; ilyenek például a kutatás-fejlesztés-innováció, a helyi hozzáadott értékek súlya a kibocsátásban és az exportban, valamint az országon belüli kohézió, így nagyrészt maradt a szakadék a két tagállami csoport között, amire sokszor még most is úgy hivatkoznak, hogy "régi és új". Kijelenthető, hogy a felzárkózás az ír példa helyett sokkal inkább a görög út szerint valósult meg, ezáltal pedig hamar kifulladhat. Bizonyos kohéziós kérdésekben is megmutatkozott ez a különbség a 20 év során, például amikor a szolgáltatások szabad áramlásának keretirányelvbe foglalása kapcsán 2006-ban az új tagállamok olcsóbb szociális és fizetési színvonala elleni nyugati retorzió lépett fel, mely akkor éles gyanakvást honosított meg a keleti tagállamok között. Végül az Egyesült Királyság, Svédország és Írország azonnal feloldotta a munkaerő áramlással kapcsolatos átmeneti időszakot.
A bruttó hazai termék (GDP) az EU 27 tagállamában 2009-ben. A színskálán egyértelműen látható a centrum és a kelet-közép-európai országok közötti szakadék.
Kép forrása: Eurostat, 2009
A magyar csatlakozás több ok mellett azért is nevezhető sikeresnek, mert a megelőző 12 éves társulási időszakban (az Európai Megállapodás részeként) sikerült bebizonyítani, hogy a 90-es években kialakuló nyitott piacgazdaság bírja a gazdasági nyitással kialakult versenyt más európai országokkal és nem roppan meg az EU piacán sem, méltó arra, hogy ott versenyképesnek minősíttessen és működő piacgazdaságnak tekintsék az EU országai. A sikeres helytállás az EU gazdasági piacain elfeledteti azonban azt, hogy mindeközben az országnak sikerült egy FDI-függő modellt kialakítania 1990 után és mindez a csatlakozás után sem változott meg, sőt. Ez a modell leginkább azt jelenti, hogy Magyarország a piaci egyensúlyi szintet profitkivonással és tőkebeáramlással tette lehetővé. Ez azonban nem az Európai Uniós tagságunk miatt történt, sokkal inkább a sorozatos magyar gazdaságpolitikai döntések és annak az eredménye, hogy a kormányok nem vállaltak fel strukturális változtatásokat annak érdekében, hogy külföldi FDI függőségünket csökkenteni tudjuk.
Az elmúlt 20 évben egy jelentős fordulat következett be az ország nyugati integrációjának régiós élvonalbeli pozíciójának tekintetében. Hazánk 2007-ben az első csoportban csatlakozott a schengeni övezethez - ami legutoljára 2023-ban bővült Horvátországgal - de az eurózóna bővítés tekintetében már nem voltunk az elsők, akár kollektíven, akár egyénileg. Sőt, 2008 óta céldátuma sincsen Magyarországnak az eurózónához való csatlakozás tekintetében, valamint a 2008-as világgazdasági válság óta egyértelműen nem közeledik, hanem távolodik az ország a csatlakozási feltételek megfelelésétől. Egyébként a magyarokhoz hasonlóan a lengyeleknek és a cseheknek sincsen ilyen céldátuma. Mindezek ellenére az Eurobarométer szerint a magyar lakosság továbbra is unió párti, valamint kedveli és stabil fizetőeszköznek tartja az eurót. Ezt mutatja az a tendencia is, hogy az elmúlt pár évben jelentősen megnőtt azoknak a száma, akik komolyabb befektetéseket nyitnak euró alapú bankszámlákon vagy valutát váltanak és abban tartják megtakarításaikat. Mindez (természetesen a nemzetközi gazdasási és politikai helyzet hatására is) elősegítette a forint romlását az euróval, dollárral és brit fonttal szemben is, tovább lökve Magyarországot az eurózónához való csatlakozástól. Sajnos az agrárpolitika terén sem sikerült elérni kiugró teljesítményt, ugyanis a mai napig nem tudott igazán jelentős magyar agrár-külkereskedelmi aktívum és termelés kibontakozni, ellentétben például a lengyel vagy a litván példával.
A nemzeti kisebbségek védelme terén sincsen teljes elégedettség az országban az Uniós eredményekkel, hiszen nem sikerült magyar nemzetpolitikai eredményeket elérni, miközben az Unió aktívan és sikerese lépett fel más kisebbségi társadalmi csoportok védelme terén. Nehezíti a magyar helyzetet az egységesség hiánya és az inkonzisztens pozíció, amelyet az ország más tagállamok csatlakozásával kapcsolatban mutat. 2015 előtt nem támasztottunk semmilyen feltételt az Unió vagy a NATO tagállamainak bővítésének problémás szomszédokkal kapcsolatban (most is csak az ukrán, illetve svéd viszonylatban voltak fenntartások és akadályozás), de a szerb viszonylatban például nem. Tovább nehezíti az egységes magyar fellépést, hogy az is, hogy a határon túli magyar elit azzal igyekezett a helyi társadalomban pozíciót - például előnyökre váltható kormánytagságot - szerezni, hogy minden erővel támogatja a befogadó ország nyugati integrációját.
Az EU-hoz való politikai kapcsolatainkban is jelentős változás állt be az utóbbi, lassan 15 évben. Ebben az időszakban megfigyelhető egy egyértelmű elhidegülés és eltávolodás, amely több közös külpolitikai vagy külgazdasági kérdésben is megmutatkozik, rombolja az EU egységességét, valamint több kihívás és kényelmetlen helyzet elé állította Magyarországot. Politikai szempontból tovább gyengítette Magyarország helyzetét, hogy az utóbbi években több magyar politikust kellett visszahívni Brüsszelből ilyen-olyan kellemetlen okok miatt, valamint a Fidesz, mint magyar kormánypárt frakción kívülre került az EP-ben, amire 20 éve nem volt példa az EU tagállamaiban. Újabb komoly szembenállást jelent Magyarország és az EU között az uniós pénzek kifizetése, pontosabban azok visszatartása utóbbi részéről.
A jogállamisági mechanizmus rendszere és a Magyarországgal szemben indított eljárás egy újabb olyan eset, amely tagsági egyenrangúságunkat csorbítja. Egyelőre még nem lehet látni, hogy mi lesz ennek az eljárásnak a végső eredménye, azonban az várható, hogy az ország az Unióban való további mélyülése nem fog megvalósulni - sőt - a következő években. A magyar jogállamisági problémák, amelyekkel szemben az EU eljárást indított és bizonyos pontok teljesítéséig és megvalósulásáig visszatart az országtól jelentős összegeket, érinti az uniós Erasmus és Horizont pályázatokat is, ezzel elvágva a magyar felsőoktatásban kutatókat és tanulókat számos európai uniós lehetőségtől, kutatástól és tanulástól. Az uniós források visszatartása rendkívüli és kivételes tett az EU részéről, mely kényelmetlen helyzetbe helyezi az országot az Unióban. Mindez persze a bővülést is befolyásolja, ahol még olyan tárgyalások is - mint a viszonylag fejlett, rendezett államjogi és területi státuszú Montenegró integrálása - megálltak, ami a regionális szerepre törő magyar frusztrációt növeli, amellett, hogy a régóta csatlakozni kívánó nemzetekben is zaklatottságot kelt. Az Ukrajnával zajló integrációs tárgyalások is sokkal inkább politikai, mint szakmai kérdésekre vezetnek vissza.
Összességében az elmúlt időszak egyre jobban elhidegülő helyzete ellenére továbbra is a magyarok többsége EU párti és az ország gazdasága számára nagyobb esély mutatkozik a fejlődésre az EU-n belül, mint azon kívül, köszönhetően a tőke, munkaerő, szolgáltatások és termékek szabad áramlásának, a bejövő fejlesztési pénzeknek, a kedvezőbb adózási rendszernek és a nettó kifizető státusznak többek között.
Borítókép forrása: Freepik, 2024
