Egy hete már, hogy elérkezett a várva várt pillanat, mikor nemzeti csapatunk a címvédő Portugália ellen lépett pályára a Puskás Arénában, a labdarúgó Európa Bajnokság F csoportjában. Marco Rossi együttese 11 meccse veretlen (7 siker, 4 döntetlen), ez az olaszoké után a második leghosszabb pozitív sorozat jelenleg a teljes mezőnyben. Legutóbb tavaly szeptemberben a Puskás Arénában rendezett Nemzetek Ligája találkozón az orosz válogatottól kapott ki a magyar csapat 3–2-re. A statisztikák és az előrejelzések alapján azonban, – tekintve, hogy Cristiano Ronaldoék mellett a világbajnok franciák és a korábbi 4-szeres világbajnok németek vannak még velünk egy csoportban - nem Magyarország az abszolút favoritja ennek a társaságnak, de ha valaki,
mi magyarok aztán igazán tudjuk, hogy közösen, hittel könnyen átírható a papírforma.
Megmutattuk ezt már az előző EB-n is.
Ilyenkor a magyar válogatott mögött ott áll egy egész nemzet, kortól, nemtől, párthovatartozástól, focihoz értéstől függetlenül, mindenki szurkol, mindenkinek fontos, hogy támogassa a mieinket. A gyorsabbak és szerencsésebbek a helyszínen, a lelátókról szurkolnak, de azok sem maradnak ki, akik valamilyen oknál fogva nem tudtak jegyet szerezni. Megtelnek ilyenkor a televízió előtt a nappalik, a teraszok, a kocsmák, országszerte vetítéseket szerveznek. Valóságos ünnepnap az ilyen, aminek
sportteljesítményen túl mutató jelentősége abban áll, hogy a nemzet minden tagja érzi, egy vérből valók vagyunk, összetartozunk.
Nem volt ez másképp tegnap sem. Az egész ország lázban égett már reggeltől. Nem csoda, hisz Magyarország először játszott ilyen nagyszabású tornán hazai pályán. Délután kettő órától elkezdtek a szurkolók gyülekezni a Hősök terénél, felcsendült az első Ria-Ria Hungária! 1-2 órán belül hatalmas tömeg gyűlt össze az utcán, majd együtt vonult a tábor Puskás Ferenc Stadionhoz.
Forrás: Nemzeti Sport Online
65 ezer hazai néző a helyszínen, egy nemzet pedig a TV elől támogatta a magyar válogatottat. Sajnos én is azok közé tartozom, akik lemaradtak a jegyvásárlásról, úgyhogy a barátaimmal a Várkert Bazárban szurkoltunk, óriáskivetítőn követtük az eseményeket. Nehéz meccsnek ígérkezett, a portugál válogatott tele van világsztár játékosokkal, a felállásuk nem okozott meglepetést. A magyar válogatott felállása sem volt meglepő, viszont biztos vagyok benne, hogy velem együtt még
sokaknak volt hiányérzete Szoboszlai Dominik, vagy Kalmár Zsolt miatt, akik sérülésük okán nem lehetnek a csapattal.
A hiányzók ellenére a csapat stabil emberekkel állt fel, számomra a védelmünk kifejezetten megnyugtató volt. A cserepadon is olyan emberek ültek, akik bármikor nyugodt szívvel bevethetőek voltak, magabiztosan indulhattunk neki a 2016-os EB győztes elleni mérkőzésnek, bár tudtuk, a papírforma nem nekünk kedvez.
A várakozásoknak megfelelően a portugál csapat az első perctől kezdve letámadott, lövésekkel is próbálkoztak, de azok vagy a védők blokkjában akadtak meg, vagy Gulácsi Péter tudta hárítani őket.
Az első nagyobb magyar helyzetre a 37. percig kellett várnunk,
amikor is egy szabálytalanságot követően Sallai Roland középre ívelt szabadrúgását Szalai Ádám 12 méterről fejelte kapura, de sajnos a portugálok kapusa védeni tudta a fejest. Mondanom sem kell, nagy volt a felhördülés a szurkolók részéről a magyar helyzet láttán.
Nem tartott sokáig a portugál válaszreakció érkezése sem, a 41. percben Nelson Semedo visszatett labdáját Diego Jota rúgta kapura, de szerencsére Gulácsi a helyén volt, védeni tudott. Nem nyugodhattak le a kedélyek, ugyanis 3 perc múlva Cristiano Ronaldo került óriási ziccerbe, de a portugálok nagy bánatára hibázott, a kapu fölé lőtte a labdát.
Ellenfelünk helyzeteinél a magyar szurkolók néma csendben figyeltek,
talán így próbálták szuggerálni a labdát, hogy bárhova, csak a magyar kapuba ne guruljon.
Az első félidő 0-0-s döntetlennel ért véget, a magyar csapat állta a sarat. Mi az hogy! Fegyelmezett, csupaszív játékunkkal sikerült megizzasztani a címvédőt, láthatóan kellemetlen volt számukra a magyar válogatott, akik dicséretesen helyt álltak, megvoltak a maguk lehetőségei is. Az is reményre adhatott okot, hogy a portugálok az előző 5 EB-n vagy VB-n nem nyerték meg nyitó mérkőzésüket, valamint eddig Cristiano Ronaldo Budapesten még nem talált kapuba!
A második félidő – hasonlóan az elsőhöz – portugál letámadással indult, de a magyar csapat is igyekezett kialakítani a saját helyzeteit, igyekeztünk minél közelebb kerülni a portugálok kapujához. Egészen olyannyira, hogy a 80. percben egy kiugratást követően Schön Szabolcs a rövid sarkot megcélozva a hálóba rúgta a labdát!
A tömeg már ujjongott, röpködtek a sörök, felkiáltottunk: OTT VAAN!!
Az öröm sajnos nem tartott sokáig, ugyanis a partjelző magasba lendítette a zászlaját, jelezve, hogy Schön lesről indult, így a magyar gól érvénytelen.
A 84. percben aztán jött az, amit minden jóérzésű magyar ember el szeretett volna kerülni. Raphael Guerreiro megpattanó lövését Gulácsi nem tudta védeni, így Portugália megszerezte a vezetést. Ezt követően a 86. percben Ronaldo tizenegyesből kettőre növelte a vendégek előnyét, majd a hosszabbításban ismét betalált, beállítva ezzel a 0-3-as végeredményt.
Forrás: Nemzeti Sport Online
A meccs képe alapján
Magyarország nem érdemelte meg a vereséget,
érezték ezt a szurkolók is. Szomorúan, de mégis büszkén viselte mindenki az eredményt. Nagyot hajtottak a játékosaink, egy percre se adták fel, küzdésből jelesre vizsgáztak. Megmutatták, hogy érdemesek az elismerésre, a nekik való szurkolásra és a válogatottunknak ott a helye Európa legjobbjai között!
