Reaktor

Március 16-án hajnalban, azaz most vasárnap újra elrajtol a Forma 1, a szezon kezdete pedig mindig új autókat, új elvárásokat és új versenyzői neveket hoz. 
2025-ben azonban a mezőnyben egy generáció óta most a legjelentősebb a változás, hiszen hat pilóta - akik közül öten az elmúlt két évben a Forma-2-ből kerültek ki - készül az első teljes F1-es szezonjára. A pilóták ilyen mértékű kicserélődése rendkívül kivételes, na de nézzük is az újoncokat, és hogy milyen reményeket fűzhetünk hozzájuk. 

Jack Doohan

A 22 éves ausztrál és az Alpine Academy versenyzője a legtapasztaltabb az F1-es gépeken az öt versenyző közül. Egy-egy évet töltött az F3-ban és az F2-ben, és a 2023-as F2-es bajnokságban a harmadik helyen végzett, mielőtt 2024-ben visszavonult a versenyzéstől. Második F2-es szezonjában a kezdeti nehézségek ellenére az utolsó öt fő futamból hármat megnyert. Jack Doohan F1-es átállása a legtöbbjüknél zökkenőmentesebb, köszönhetően az Alpine-nál töltött egy évnek - amit teszteléssel töltött - és az Abu-Dhabiban való utolsó pillanatos debütálásnak. Miközben az Alpine Franco Colapinto szerződtetésével megindultak a találgatások a jövőjével kapcsolatban, Doohan továbbra is arra összpontosít, hogy a pályán bizonyítson. Az ausztráliai szezonnyitója különleges jelentőséggel bír, mivel édesapja, az ötszörös motorversenyző Mick Doohan nyomdokaiba lép.

Kimi Antonelli 

Lewis Hamilton utódjának lenni a Mercedesnél nem könnyű feladat, de a csapat Kimi Antonellibe vetett bizalma rávilágít arra, hogy nagyra tartják a fiatal olaszt. Eredetileg Hamilton utódjának tervezték, de Antonelli előléptetését felgyorsították, miután Hamilton a Ferrarihoz igazolt. A Mercedes főnöke, Toto Wolff, aki a gokartozás óta figyelemmel kíséri Antonelli pályafutását, gyorsan döntött, hogy ő lesz az utódja. Antonelli dominanciája a junior kategóriákban - többek között az olasz és a német F4-es bajnoki cím megnyerése 16 évesen - a jövő sztárjaként jellemezte őt. 

A Mercedes eltért a szokásos módszeres pilótafejlesztési megközelítéstől Kimi Antonelli esetében, és a 2023-as Formula Regional bajnoki címétől egyenesen az F2-be gyorsított, kihagyva az F3-at. Az ugrás kihívást jelentett, de júliusban Silverstone-ban egy sprintversenyen aratott győzelemmel így is megszerezte első dobogós helyezését. Az F2 mellett Antonelli kiterjedt privát F1-es teszteken is részt vett, és elismerést kapott a kiegyensúlyozottságáért. Mindössze 17 évesen óriási vizsgálatnak nézett elébe, de a Mercedes főnöke, Toto Wolff, aki eltökélte, hogy nem hagy ki egy újabb generációs tehetséget, mint Max Verstappen, hajlandó türelmesnek lenni. George Russell teljesítményének elérése sikeres újonc szezont jelentene.

Gabriel Bortoleto

Az F3-as és F2-es bajnoki címek egymást követő években történő megnyerése erősen jelzi egy versenyző potenciálját, ahogy azt Russell, Leclerc és Piastri esetében is láthattuk. A legutóbbi, aki ezt a bravúrt elérte, az a brazil Gabriel Bortoleto, aki 2024-ben debütál a Sauber színeiben. Korábban a McLaren akadémiájához tartozott, majd tavalyi menesztése után csatlakozott a Sauberhez, és a csapat a jövőjének kulcsfontosságú darabjaként tekint rá, mielőtt 2026-ban átáll az Audihoz. Az, hogy újoncként olyan speciális sorozatokban, mint az F2 és az F3, győzni tudott, kiemeli alkalmazkodóképességét, ami kulcsfontosságú előny az F1-es debütálásához.

„Tudom, hogy sok szó esik a fiatal generációról, sok újoncról jövőre is - nagyon tehetségesek mindannyian. De a legjobb Gabriel. Ő megmutatta a pályán ugyanazokkal az autókkal. Nyilvánvalóan jövőre talán nem lesz olyan autója, mint néhány újoncnak, de remélem, az emberek nem felejtik el, hogy jobb náluk.” - Fernando Alonso

Ollie Bearman

Az, hogy Doohan hat napot kapott a tavaly év végi Abu-Dhabi futam előtt, semmi Ollie Bearmanhoz képest, aki márciusban, Jeddában mindössze néhány órával az utolsó edzés előtt tudta meg, hogy F1-es debütál - ráadásul a Ferrari színeiben. Lenyűgöző 11. helyezése a kvalifikáción és a hetedik helyezése a futamon bebetonozta, hogy ő a jövő sztárja. A Haas, amely már 2025-re leszerződtette őt, ismét őt hívta, hogy helyettesítse Kevin Magnussent Azerbajdzsánban és Brazíliában. Bearman korábban ígéretesnek bizonyult az F3-ban, és csak hajszál híján maradt le a 2022-es bajnoki címről, mielőtt az F2-be került volna. Az áttörés pillanata Bakuban jött el, ahol dominált a hétvégén, megszerezte a pole-t, és megnyerte a sprint- és a főfutamot is, mindössze negyedik F2-es futamán.

Isack Hadjar

Ő volt az utolsó újonc, aki 2024-re F1-es ülést szerzett, és a Red Bull átigazolása után a Racing Bullsnál kötött ki. A francia-algériai pilóta tavaly az F2-ben Gabriel Bortoleto mögött a második helyen végzett és négy futamot nyert. A Red Bull egyértelmű választásnak tartotta őt az előléptetésre, mivel rugalmassága és önbizalma segített neki eligazodni a kemény juniorprogramban. Christian Horner csapatfőnök „nyers tehetségnek” nevezte Hadjart, aki gyorsaságával megelőzte csapattársát, Yuki Tsunodát a szezon utáni teszteken.

Habár vannak, akik Liam Lawson-t is az újoncok között említik még, valójában 11 futamon való indulással a háta mögött és három pontszerző helyezéssel az AlphaTauri/Racing Bulls ideiglenes pilótájaként 2023-ban és 2024-ben, eléggé elrugaszkodott dolog F1-es újoncnak tekinteni az új-zélandi versenyzőt. 

Donald Trump azt ígéri, hogy megszerzi országának a Panama-csatornát. De vajon képes lesz rá, vagy ismét blöfföl?

Az ígéretet 25 évvel azután tette, hogy az USA a csatorna teljes ellenőrzését átadta Panamának. A panamai politikusok szerint ez olyan, mintha Panama megpróbálná megszerezni a Brooklyn-hidat. Panama elnöke szerint az ország soha, semmilyen körülmények között nem adná át a csatorna feletti ellenőrzési jogot az amerikaiaknak. Donald Trump válaszul akár egy amerikai katonai beavatkozás lehetőségét is lebegteti.

A Panama-csatorna története

A februári panamai útja során Marco Rubio külügyminiszter kijelentette, hogy a Trump-adminisztráció szerint Panama megsértette azt a szerződést, amelyet az USA-val írt alá, amikor átvette a csatorna feletti ellenőrzést. Az USA erre a feltételezésre alapítja a követelését.

A szerződés értelmében a csatornának tartósan semlegesnek kell maradnia, vagyis nem részesülhet előnyben egyetlen ország sem, például: az áthajózási díjaknak igazságosnak, észszerűnek és méltányosnak kell lenniük minden állam felé. Trump egyik fő érve arra, hogy Panama megsérti a szerződést, az, hogy - mint mondja:

„Kína üzemelteti, kínai!”

A panamai hatóságok kitartanak amellett, hogy a csatorna teljes mértékben Panama ellenőrzése alatt áll. Ez de jure igaz, mivel az amerikai aggodalmak nagy része abból fakad, hogy a kínai vállalatok jelentős mértékű beruházásokat hoztak a régióba, ami egyesek szerint nemzetbiztonsági kockázatokkal jár az USA-ra nézve. Fókuszban a csatorna két végén elhelyezkedő kikötők állnak, amelyeket eddig egy hongkongi üzemeltető, a CK Hutchison üzemeltetett. Ez a helyzet március elején ez megváltozott.

„Éppen ma, egy nagy amerikai vállalat, bejelentette, hogy megvásárolja mindkét kikötőt a Panama-csatorna körül”

- dicsekedett Donald Trump az évértékelő beszédében. A BlackRock által vezetett befektetői konzorcium megállapodott, hogy megvásárolja a kikötők többségi részesedését a Hutchisontól, így azok amerikai tulajdonba kerülnek. Más projektek is aggodalmat keltettek az USA-ban, például egy 2018-as beruházás, amikor kínai cégek építettek egy új hidat a csatorna felett. Egyes szakértők szerint ez kockázatokat rejt magában. Egy híd által nem lehet irányítani a csatornát, de arra fel lehet használni, hogy szabotálják vagy elzárják a kereskedelmet. Egy hídban szkennereket és érzékelőket lehet elhelyezni a betonban.

John Feeley Barack Obama elnöksége alatt, majd Donald Trump hivatali idejének első évében is az Egyesült Államok panamai nagyköveteként szolgált, ideológiai nézeteltérései miatt mondott le posztjáról Trump alatt. Diplomáciai szolgálata idején komoly figyelmeztetést fogalmazott meg Kína Panama-csatorna körüli szerepvállalásával kapcsolatban. Feeley szerint Kína ugyan nem feltétlenül jelent közvetlen fenyegetést a csatorna biztonságára, de rámutatott, hogy Peking világszerte gyakran összekapcsolja kereskedelmi terjeszkedését kémkedéssel, szellemi tulajdon eltulajdonításával és titkos információgyűjtéssel. Éppen ezért – bár nem ért egyet Trump harcias, konfrontatív hangvételével – Feeley sem bagatellizálja Kína panamai jelenlétének kockázatait, és megérti az amerikai elnök aggodalmait, még ha azok kezelésében más eszközöket is tartana helyesnek.

Peking washingtoni nagykövetségének szóvivője azt mondta:

„Kína mindig tiszteletben fogja tartani Panama szuverenitását a csatorna felett, és elismeri a csatornát, mint állandóan semleges nemzetközi vízi utat”, és hogy „azok az állítások, hogy Kína kémkedésre használja a létesítményeket, rágalmak”.

Trump szerint az amerikai hajóknak magasabb díjat kell fizetniük a csatorna használatáért. Ezt a panamai hatóságok tagadták. Ráadásul véleménye szerint az USA-nak történelmi joga van a csatornához: az USA finanszírozta és felügyelte a csatorna építését, és mintegy 375 millió dollárt költött a projektre, ami mai áron számítva több mint 11 milliárd dollárnak felelne meg.

A csatorna megépítéséről szóló megállapodás részeként az USA a csatornaövezetet is ellenőrizte, és az évtizedek során a jelenléttel kapcsolatos feszültségek egyre csak nőttek. A latin-amerikai riválisok az amerikai imperializmus jeleként tekintettek a csatorna amerikai fennhatóságára. Az Egyesült Államok éppen ezért adta át a csatorna ellenőrzését Panamának: attól tartottak, hogy egy ellenséges környezetben lehetetlen lesz a csatorna kezelése.

„Hiszem, hogy ez a szerződés a megértés új korszakát nyithatja meg.” (Jimmy Carter 1977).

A csatorna átadásáról szóló döntést Jimmy Carter elnök hozta meg az 1970-es évek végén. Jimmy Carter döntése akkoriban ellentmondásos volt, és sokan, köztük Donald Trump szerint az USA ezzel a lépéssel stratégiai hibát követett el.

Szerződésszegés

A kérdés tehát az, hogy szerződés állítólagos megsértése feljogosítja-e az USA-t a csatorna visszaszerzésére?

Nos, önmagában nem.

Az 1977-ben aláírt szerződés Panamának adta az ellenőrzést a Panama-csatorna felett, és nem hagyott kiskaput arra az Egyesült Államoknak, hogy akkor szerezze vissza az ellenőrzést, amikor azt szükségesnek érzi. Trump ezt ürügyként használja az amerikai beavatkozás igazolására.

Első lépésként az USA tárgyalásokat a panamai hatóságokkal a Kínával kapcsolatos aggodalmak eloszlatása érdekében. a panamai hatóságok meg is kezdték a Hutchison működésének ellenőrzését. Rubio azt mondta, hogy

„ha nem történnek változások, akkor az Egyesült Államok intézkedéseket fog tenni a szerződésben foglalt jogainak védelme érdekében.”

A szakértők szerint „az USA a szerződés megsértésével megpróbálhat jogilag igazolni egy katonai inváziót”.

A szerződések egyébként nem csak jogot, hanem kötelezettséget is írnak elő az Egyesült Államok számára a csatorna megvédésére, ha bizonyítani tudják, hogy Panama nem képes vagy nem hajlandó megvédeni a stratégiai fontosságú vízi utat. Azonban Trump is tétovázott az USA tengerentúli katonai jelenlétének növelésében, és valószínűtlennek tartja annak Panamában történő alkalmazását.

Rubio látogatását követően a panamai elnök bejelentette, hogy Panama nem fogja megújítani a pekingi Övezet és Út kezdeményezéssel szerződését, amely Kína hosszú távú törekvése arra, hogy világszerte infrastruktúrafejlesztéseket hajtson végre. Rubio az X-en méltatta a döntést, és nagyszerű lépésnek nevezte az amerikai-panamai kapcsolatokban. A szerződésen kívül az amerikai vállalatok fejleszthetnék a csatorna infrastruktúráját, hogy konkurenciát állítsanak Kínával szemben.

A BlackRock kikötőkre vonatkozó megállapodása segíthet enyhíteni a nemzetbiztonsági aggályokat, mivel növeli az Egyesült Államok részesedését a csatorna infrastruktúrájában. A csatorna teljes átvételét illetően azonban Trumpnak igazából csak egy lehetősége van: megvenni vagy tárgyalni a tulajdonjogáról. Ehhez azonban Panamának bele kellene egyeznie, és a panamai tiltakozások világossá tették, hogy ez nem fog bekövetkezni. A panamaiak számára a csatorna alapvető része a nemzeti identitásnak.

Mi lesz a következő lépés?

Bárhogy is dönt Trump, az nagy hatással lesz a Panamával való kapcsolatokra. Jogos aggodalomra ad okot a kínai kereskedelmi terjeszkedés, nem csak Panamában, hanem egész Latin-Amerikában, viszont a jelenlegi agresszív politika következtében az USA elveszítheti azokat a partnereit, akikre mindeddig szövetségesként számíthatott.

Dubaj két egymást követő évben, 2022-ben és 2023-ban is elnyerte a Tripadvisor ’Travellers Choice Awards’ díját, azaz Dubaj két egymást követő évben is a világ legvonzóbb és legkedveltebb úticélja volt – derül ki Issam Kazim, a Dubaji Turisztikai és Kereskedelmi Marketing Hivatal vezérigazgatója Forbesnak adott interjújából.

Az építészeti csodának számító, monumentális épületek (például a világ jelenleg legmagasabb épülete, a 828 méteres, neofuturisztikus építési stílusú Burj Khalifa, a Jövő Múzeuma, vagy akár a Dubai Frame), a sokszínű programkínálat és gasztronómia rengeteg turistát vonz a világ minden tájáról, például a közép-kelet-európai régióból is. Csak 2022-ben 382 ezer ember látogatta meg a közel-keleti várost Közép-Európából, a magyar utazók száma pedig különösen pozitívan alakul. Ez a növekedés részben annak a 2016 szeptemberében elindult kampánynak köszönhető, mely Dubaj részéről a nyugati országok mellett különösen a közép-európai országok (mint például Magyarország, Csehország, Lengyelország, Románia) közönségét célozta meg, ezen országokban irodát is nyitott. Az irodák a licencek kiosztásáért és a szállodai szolgáltatások – például utazásszervezés, szállásajánlatok – kategorizálásáért is felnek, céljuk egy minél szélesebb közeg elérése, és ár-érték arányban a lehető legjobb szolgáltatás biztosítása. Dubaj legújabb tervezete nem pusztán a város turisztikai célkitűzéseit alapozza meg, a kereskedelmet is forradalmasítani szándékozza, méghozzá egy olyan országgal, ahonnan egy számára létszükségletű árut importálna.

 A vasútvonal, melynek jelentős része az Arab-tengerben épül, a vízfelszín alatt lebegve

Dubaj bebizonyítja, hogy a 21. század technológiája nem ismer lehetetlent, legyen szó a repülés tanulásáról vagy a robotokkal történő kommunikációról. Az innováció fogalmának új szintre emelésével, a metropolisz olyan látványprojektek megvalósítására törekszik, amelyeknek megtekintéséről senki sem szeretne lemaradni, és árban is megfizethető a középosztály számára. A látványosságok bakancslistájára új szereplőként kerülhet a valaha volt legérdekesebb vasútvonal, mely Dubai városát köti össze az Indiában található Mumbai városával.

Az eredeti terv szerint, az oda-vissza ingázó szerelvények két légmentes, hajlított ívű úszócsőben közlekednének, melyeket elég mélyre helyeznének, így nem akadályozzák a vízi forgalmat, nem lesznek kitéve az időjárási körülményeknek. Ezeket az alagútszerű csöveket úszótestekhez rögzítenék a stabilitás érdekében.

Ennek megvalósításában elsősorban a dubaji székhelyű National Advisor Bureau Limited vállalatnak van nagy szerepe, még 2019-ben jelentették be a vízalatti vasútvonal megálmodott tervezetét, egy megvalósítást szemléltető videóval. Ami még 2019 környékén csak egy álomszerű elképzelésnek tűnt, az 2023 őszére egészen közel került a kivitelezéshez, sőt, több hírportál közölte, hogy Dubaj megtette az első lépéseket az építkezés elindításának érdekében. Az Egyesült Arab Emírségek Nemzeti Tanácsadó Irodája olyan részleteken dolgozik, mint például a projektnek megfelelő vonattípusok keresése és kiválasztása, pontos műszaki leírások meghatározása.A cél, hogy egy olyan közlekedési rendszert hozzanak létre az egyébként is jó kapcsolatot ápoló India és Egyesült Arab Emírségek között, amely egyrészről turisztikai vonzóerőként hat a nemzetközi közegre, másrészt pedig a két állam között mozgó személyek és létszükségletű csereáruk szállítmányozásának leggyorsabb módját teszi lehetővé. Árucsere terén, a vízalatti vasútvonal kimondott célja, hogy megkönnyítse India részéről az ivóvíz, az Egyesült Arab Emírségek részéről pedig az olaj szállítását, így a személyeket szállító vasútrendszerbe csővezetékeket is integrálnak. Az ilyen vezetékeken keresztül, majdhogynem feleannyi idő alatt jut el az áru Mumbaiba vagy Dubajba, mint repülővel. Dubaj számára ez mindenképp növekvő olajexportot eredményez, a világ jelenleg legnépesebb, ’olajéhes’ országával, míg Mumbaiból fogyasztásra alkalmas ivóvizet importálhat. Erre pont Dubaj városában nagy szükség van, tekintve, hogy a tengervíz sótalanításából nyert csapvíz nagy mennyiségű vegyi anyagot tartalmaz.

A projekt jelentősége az innováción és a kereskedelmi kapcsolatok fellendítésén túl, hogy egyfajta versenyhelyzetet teremtsen a közel-keleti országokban, kiváltképp az Egyesült Arab Emírségekben és Szaúd-Arábiában. Az Egyesült Arab Emírségek technológiája, építőipara, infrastruktúrája mindig is kiemelkedett a régióban, ez a fölény azonban nem egyértelmű a szaúdi Neom-projekt óta, mely alapján 2030-ra egy „The Line” névre hallgató, 170 km hosszú okosvárost építenek Mohammed bin Szalmán koronaherceg kezdeményezésében. Ez pedig tökéletes utazási helyszínként és ingatlanbefektetésként szolgál Dubaj célközönségének is. Az építkezés gyors előrehaladása megmagyarázhatja azt is, miért pont ebben az évben merült fel 2018 óta először az „Underater train” neve a sajtóban. A közel-keleti többszáz milliárd dolláros gigapolisz megépítését csak egy újabb többszáz milliárd dolláros beruházás tudja überelni, ennek fényében érdekes ötletekre és további látványos elemekre számíthatunk a régióban. 

Bárki, aki kicsit is foglalkozott az üzleti tudományokkal, az egyik első kifejezés, amivel már biztosan találkozott, a kettős értékteremtés elmélete volt.

Az elmélet és koncepció Chikán Attila nevéhez kötődik, aki a vállalatgazdaságtan egyik első alaptételeként azt fogalmazza meg, hogy

Ez azt jelenti, hogy a piaci tranzakciók során a vállalatnak ahhoz, hogy profitot tudjon termelni, ki kell tudnia elégítenie szolgáltatásaival és termékeivel az azok iránt jelentkező keresletet, máskülönben a tranzakció (piaci keretek között) nem tud létrejönni. Ez az alapelv, szinte az összes piaci tranzakcióra igaz: megvalósul akkor is, amikor a munkaerőpiacon a tudásomat, tehetségemet, tapasztalatomat kínálom bér ellentételezésének fejében, de akkor is, amikor a béremből friss kenyeret vásárlok a helyi pékboltban. Amennyiben a potenciális munkáltató által ajánlott bér nem képes kielégíteni az én bérigényeimet, nem megyek el oda dolgozni, vagy ha nem megfelelő minőségű a kenyér, nem fogom megvásárolni azt, hiába sütötték meg.

Ebből is látszik, hogy amikor vállalati értékteremtésről beszélünk, egyszerre legalább két szimultán dimenzióban tudunk arról beszélni: egyszer tudunk a vállalat saját maga és belső érintettjei számára képzett értékteremtésről beszélni, és a fogyasztói értékről, melyet a vállalat tevékenységével tud létrehozni. Bármelyik elmaradása a tranzakciók során, egy idő után a vállalat megszűnésével járna, mivel annak tevékenysége fenntarthatatlanná válna.

Ennek megtörténése viszont, magával vonzza azt is, hogy a vállalatoknak működésük során figyelembe kell venniük a külső változó környezet tendenciáit, azokra pedig gyors és szisztematikus válaszlépéseket kell eszközölniük, az értékvesztés elkerülésének érdekében. Ebből fakadóan, a vállalatok sikeres működésének érdekében, a vállalatoknak nem csak saját tulajdonosaik (részvényeseik) kielégítésére kell törekedniük, hanem látható és aktív társadalmi szerepet kell vállalniuk, amiben egyrészt alakítóivá vállnak a külső környezetüknek, másrészt annak mozgásaira reagálni tudnak majd.

A külső környezet - mind a társadalmi, mind a gazdasági trendek szerint-  változik. A technológia gyorsuló ütemű fejlődésével, soha nem látott mértékben változnak meg az addig megdönthetetlennek hitt intézmények, melyek (nem csak a vállalatok, de a mindennapi életünknek is) eddig a működés szerves részét képezték, de hirtelen elavulttá váltak. A vállalat versenyképességének fenntartását, pedig az tudja garantálni, ha a tendenciózus változások kezelésére (habár sokszor kiszámíthatatlan azok pontos miben volta), új intézményeket építenek be a vállalati működésükbe, melyeket éppen ezek kezelésére hoznak létre.

Ennek felismerését mutatja, hogy az Üzleti Kerekasztal már 2019-ben, a COVID-19 járvány kitörése előtt kiadott „Nyilatkozat a vállalat céljáról” elnevezésű dokumentuma, mely tartalmazza, hogy a vállalati érték létrehozásának és védelmének a fő szegmensei a pénzügyi, a társadalmi és az egyéb környezeti tényezők változatos ökoszisztémájának kezelése.

Amit viszont nem tartalmaz ez a dokumentum, az az amire a COVID-19 járványnak kellett rávilágítania: ez pedig ezen ökoszisztémák kapcsolatainak törékenysége.

Ezen intézmények, vagy amennyiben a vállalati működésre egy növekvő meredekségű függvényként tekintünk (hiszen mely vállalat ne akarná elérni az általa elérhető lehető legnagyobb méretet), változók, a pénzügyi termelékenység, a rugalmasság és a társadalmi környezet. Ezeket a szegmenseket, és fontosságukat a vállalati értékteremtés során az PwC (PricewaterhouseCoopers), a világ egyik legnagyobb tanácsadói cégének elemzői állapították meg, mint a vállalati értékteremtés során figyelembe veendő legfontosabb szempontokat.

(forrás: PwC analysis)

A felsorolt három szegmensből a pénzügyi termelékenység akár evidensnek is hangozhat. Azonban, ha mélyebben megvizsgáljuk ennek jelentését, könnyen beláthatjuk, hogy a pénzügyi termelékenység nem merül ki a jelenlegi tevékenységek intenzívebb végzésében és az év végi könyv szerinti értékben, sokkal inkább a korszerű, hatékonyságot növelő beruházások ösztönzésére irányul, mely hosszútávon a tőkepiacokon is értékesebbé válik a befektetők szemében. Ez magával vonzza, hogy a befektetők sokszor többre értékelik a jövőbeli magasabb pénzáramokat egy hosszú távú beruházás esetén, mint adott tárgy év pénzügyi eredményességét.

A rugalmasság, a külső, már említett, előre nem látható sokkokhoz való alkalmazkodóképességet jelenti, mely megléte, egyrészt védőerőt tud biztosítani a vállalat számára, másrészt pedig potenciális versenyelőnyt is képes nyújtani annak. Nem véletlen, hogy az 1960-as ’70-es évek merev, sokszintű, hierarchikus vállalati berendezkedési struktúráját felváltották, a kevésbé bürokratikus, agilisabb szervezetek.

A társadalmi környezet, a már említett, vállalati aktív társadalmi szerepvállalást jelenti. A vállalat külső szerepvállalásával egyrészt növelni tudja a fogyasztói bizalmat, ha olyan értékek mentén lép fel és tesz értük, mely a társadalom széles rétegei által elismert és fontosnak tartott (pl.: természeti környezet óvása, bármilyen nemű diszkrimináció elleni fellépés). Másrészt növelni tudja a vállalati értékteremtést oly módon is, hogy a sokszínűségi és befogadó programok keretein belül, tehetségesebb, termelékenyebb és elkötelezettebb munkavállalókat vonz be és tart meg.

A vállalati értékteremtés témaköre, az üzleti tudományok egyik legfontosabb és leggyorsabban átalakuló kérdésköre mind a mai napig. Az innovációra és megújulásra való képesség pedig soha nem látott módon felértékelődött, oly módon, hogyha arra valamely vállalat nem képes, úgy behozhatatlan versenyhátrányt fog elszenvedni.

Ezen kérdéskörök vizsgálata azonban nem szűkül le, az üzleti tudományokra. Ezen jelenségekből, és az azokra adott válaszokból, sokkal mélyebbre ható akár makro szintű, de az egyének viselkedési gazdaságtanára is következtetéseket tudunk levonni, melyek a minket körülvevő világ jobb megértését tudják szorgalmazni.

A XX. század nagy történelmi kataklizmái után a magyar államiságnak számos súlyos válságtünettel kellett megküzdenie, melyek egyaránt felölelték a világháborúk következtében elszenvedett geopolitikai-területi veszteségeket, a szocialista tervgazdaság által előidézett elavult gazdasági mechanizmusokat, valamint a modern szükségleteknek megfelelő kutatás és humánerőforrás politikai hiányát is.

Ezen problémák utóhatása számos formában érzékelhető a XXI. század Magyarországán is, azonban a legkevesebb megoldási javaslattal bíró tünetegyüttes a megfelelő innovációs direktíva hiánya, mely számos kisebb megoldandó területet hordoz magában, s a következő évtizedben mindenképpen válaszlépéseket tesz szükségessé.

Mivel a magyar állam az elmúlt évszázad viszontagságainak köszönhetően nélkülözi a földrajzi adottságok által kinyerhető természetes erőforrásokat, s lényeges importra szorul belőlük, továbbá kiugró államadóssági rátánk [1] alapján az ország jelentős befektetőként vagy banki hitelezőként sem képes a közép-európai térségben fellépni, így a svájci szövetségi állam-  mint földrajzilag hasonló nagyságú államalakulat - által kialakított, évszázados múlttal rendelkező gazdasági modell sem járható út az ország számára, Svájc turisztikai szolgáltatásainak alapjaként szolgáló adottságait Magyarország pedig szintúgy nélkülözi.

Így amennyiben országunk javítani kíván nemzetközi-gazdasági szuverenitásán, valamint befektetni hosszútávú versenyképessége javításába, szükségszerűvé válik egy kevésbé korlátozott erőforrás, a humántőkébe történő befektetés, mely minősége organikusan, tudatos kormányzati politikával fejleszthető, s hosszútávon hozzájárulhatna a magyar állampolgárok globális versenyképességének javításához, valamint az innovatív lehetőségek által az országban megteremthető életszínvonal minősége is kecsegtetőbbé válhat.

 A kutatás és fejlesztés támogatásának elmaradottsága szorosan nem a szociálpolitikához, mindinkább az ország gazdasági kitettségének kérdéséhez kapcsolódik. A kutatás és fejlesztés kérdésköre jelentős mértékben összekapcsolódik az ország gazdasági modellválasztásával is, mely jelenleg aránytalan módon a német gazdasági befektetések felvevőpiaci szerepére rendezkedett be.

A német szövetségi állam a Szovjetunió összeomlását követően a Helmut Kohl által is képviselt Ostpolitik gazdasági irányvonalán haladva, a gépjárműgyártó vállalatok, valamint a feldolgozóipar támogatása révén sikeresen gazdasági szférájába vonta a közép-európai térséget, legfőképpen a Visegrádi Négyek államait, legszorosabb gazdasági partnerükké Németország vált, s a kommunista tervgazdaság hagyatékaként jelentős importra is szorultak partnerüktől. Ebből kifolyólag a magyar gazdasági fejlődés aszimmetrikussá vált, a munkavállalók bérezése a térségben kifejezetten alacsonyan maradt, valamint a munkajogban szabályozott jogaik és kötelezettségeik a német érdekeknek megfelelően lettek alakítva. Annak érdekében, hogy ezen aránytalan függőségen javítsanak, Közép-Európa egyes államai a kutatás és fejlesztés (k+f) területén tettetek számottevő befektetési lépéseket, országuk magasabb szintű technológiai és gazdasági autonómiája felé törekedve.  Ezzel szemben Magyarország (k+f)-re szánt összege jelentősen elmarad a lengyel és a szlovák összegtől.[2]

A jelenlegi helyzet továbbá a tudományos élet széleskörű fejlődését, valamint a jelenleg tudósgarnitúra fenntartását is hátráltatja. Megreformált állami támogatás nélkül a jelenlegi finanszírozás mértéke nem elegendő ahhoz, hogy megakadályozza az angolszász világ Európára kifejtett „brain-drain”-ként aposztrofált tehetségelszívását, mely jobb minőségű megélhetés és kutatási-infrastrukturális lehetőségek megteremtésével segíti elő a tudóstársadalom kiemelkedő rétegének külföldre távozását, kutatási tevékenységüket itthon csekélyebb minőségben képesek lefolytatni.

(Forrás: azuzlet.hu)

Szükséges továbbá vázlatos formában a közoktatási rendszer hiányosságainak, s azok következményeinek áttekintése. A probléma gyökere az oktatás esetén legfőbbképpen a rendszer megkérdőjelezhető hatékonyságában, valamint az infrastrukturális hiányosságban keresendő.  A XXI. század verseny- és teljesítményorientált korszakában a tudásalapú társadalom megteremtésének elengedhetetlen feltétele a fiatal generációk individuális képességeinek kibontakoztatása, a kiemelkedő szellemi képességek fejlesztése, azok érvényre juttatása és rendszerszintű segítése. Ugyan oktatáspolitikailag a különböző oktatási módszerek vita tárgyát képezik, a jelenlegi magyar rendszer uniformizált, s a rugalmas, szubszidiárius helyi oktatási döntéshozatalt lehetővé nem tevő, centralizált modell, mely működési mechanizmusainál fogva nem segíti elő az egyéni képességek kibontakozását, az abban való értékelési rendszer egy izolált, hermetikusan zárt síkon zajlik, az elsajátított tananyag elenyésző módon járul hozzá a fiatal generációk későbbi, piaci szférában való elhelyezkedéséhez, kompetenciáik kifejlesztéséhez.

(Forrás: hintalovon.hu)

Mindez azonban szükségszerűen csak a megfelelő pénzügyi és finanszírozási feltételek mellett valósulhatna meg, továbbá a pedagógusképzés átfogó felsőoktatási reformjával. A pedagógustársadalom jelenlegi képzésében szinten kizárólagos hangsúlyt kap a tantárgyukhoz kapcsolódó ismeretanyag elsajátítása, meglehetősen kevés helyet hagyva a modern korok igényét jobban kiszolgáló, kreatív gondolkodásmódnak, valamint a pszichológiai ismeretek hiánya is megnehezíti a generációk közötti szakadékok áthidalását. Ahogy az eszmeiség megváltoztatásra is kihíváskánt hárul Magyarország elé, hasonlóképpen elkerülhetetlen elem a személyi apparátus összehangolása a diákság gondolkodásával, mely valódi kooperációt segíthetne elé a kötelező tananyag merev elsajátítása helyett.

A harmadik említendő kérdéskörben az ifjúságpolitika, s annak szociális vetülete foglal helyet. Hatalmas kezelendő probléma a fiatal generációk jelentős demoralizációja a hazai életpályával kapcsolatban, jövőbeli életüket, karrierjüket, családalapításukat jelentős számban külföldön képzelik el, mivel a Magyarországon fennálló életkörülmények, s azok elérése nem kecsegtető számukra. Az OTP Fáy András Alapítvány 2023-ban végzett reprezentatív felmérése alapján a fiatalok 57%-ka képzel el magának külföldi jövőt a következő évtizedben, míg a 805 egyetemistát felölelő, a HUN-REN Társadalomtudományi Kutatóközpont Politikatudományi Intézet, a Nemzeti Ifjúsági Tanács és a HÖOK közös kutatásában végrehajtott felmérés alapján a megkérdezettek szintúgy több mint fele tartós külföldi költözést tervez. Ezen friss felmérések mellett aggasztó képet mutat számunkra Magyarország aránytalan és gyorsuló demográfiai öregedése is, mely szintén a fiatalok elvándorlásához köthető.[3]

 A kivándorlás legfőbb indikátorának a bérek mellett a lakhatási válságot is tekinthetjük. Az egyetemisták csekély állami és szociális ösztöndíja elenyésző mennyiség hosszútávú pénzügyi tervek megvalósításához, egy stabil egzisztencia korai megalapozására a jelenlegi állami támogatás nem elegendő, a szellemi tevékenység megfelelő jutalmazása gyenge lábakon áll.

 (Borítókép forrása:https://www.vallalkozo.info/ado-penzugy/utmutato-a-k-f-tevekenysegek-adokedvezmenyeihez)

[1] A Magyar Nemzeti Bank  2024. május 21-én megjelent, első negyedéves pénzügyi számlastatiszitka alapján a magyar bruttó államadósság a GDP-arányosan elérte a 75.9%-ot.

[2] Magyarország kutatásra és fejlesztésre lakosra bontva csupán 48.1 eurót költött az Eurostat 2024. 08.05-én frissített statisztikája szerint. (GBARD by socioeconomic objectives (NABS 2007))

[3] Lásd: Botos Katalin: Csak a tudásalapú társadalom lesz fenntartható, 2024. 07.17. Mandiner

A 2008-as grúz–orosz háború kitörésének fő oka a Georgiában található szakadár területekkel, Dél-Oszétiával és Abháziával kapcsolatos feszültségek voltak. Ezek a régiók a Szovjetunió, majd hivatalosan Georgia részét képezték, azonban Moszkva mindig is támogatta a szeparatista törekvéseket.

A 17 évvel ezelőtt kirobbant háború közvetlen előzménye, hogy Georgia 2008 augusztusában katonai hadműveletet indított Dél-Oszétia ellen a terület teljes bekebelezéséért, miután a szakadár régióban kiéleződtek az összecsapások. Oroszország erre katonai beavatkozással válaszolt, gyors ellentámadást indítva, és néhány nap alatt visszaszorította a grúz erőket. Az orosz hadsereg nemcsak Dél-Oszétiát, hanem Georgia más területeit is elérte. A háború öt napig tartott, majd tűzszüneti megállapodással zárult.

Kép forrása: AP News

Ennek eredményeként Oroszország hivatalosan is elismerte Dél-Oszétia és Abházia függetlenségét, és megerősítette katonai jelenlétét ezekben a régiókban. Abházia így gyakorlatilag elszakadt Georgiától, és Moszkva védnöksége alá került, miközben a nemzetközi közösség nagy része továbbra is Georgia részének tekinti.

Az orosz-ukrán háború, illetve a grúz és abház politikai válság árnyékában Oroszország új haditengerészeti támaszpontot épít az általa ellenőrzött szakadár grúziai Abháziában, miután Ukrajna a háborúban megsemmisítette az orosz fekete-tengeri flotta mintegy egyharmadát.

Abházia és Dél-Oszétia, két Oroszország által irányított szakadár régió Georgiában. Kép forrása: Wikipedia

Feszültségek

2024 novemberében Abházia fővárosában, Szuhumiban tüntetések robbantak ki egy Oroszországgal kötött beruházási megállapodás miatt. A demonstrálók attól tartottak, hogy az egyezmény lehetővé teszi az orosz cégek számára abháziai földterületek és ingatlanok megszerzését, ami hátrányosan érintené a helyi lakosságot és tovább növelné Moszkva befolyását a régióban, előkészítve Abházia Oroszországhoz csatolását.

A tiltakozások során a tüntetők teherautóval áttörték a parlament épületét védő kaput, majd behatoltak az épületbe, és összecsaptak a rendfenntartó erőkkel, melynek következtében többen megsérültek. A demonstrálók nemcsak a megállapodás visszavonását, hanem Aszlan Bzsanija elnök lemondását is követelték. Végül Bzsanija és az abház kormány lemondott, a törvényjavaslatot visszavonták. Azonban ez sem volt képes csillapítani a feszültséget, az ellenzék szerint Moszkva csupán időhúzásra játszik.

Kép forrása: CNN

Haditengerészeti bázis

Az oroszok által irányított abház bábkormány még 2023-ban zöld utat adott Moszkva azon tervének, hogy egy Ocsamcsiraban található fekete-tengeti kikötőt állandó haditengerészeti bázissá alakítsanak át, így veszélyeztetve Ukrajna és olyan NATO-tagállamok tengeri biztonságát, mint Törökország, Románia és Bulgária.

A műholdfelvételeken egy épülő orosz haditengerészeti bázis látható a Fekete-tengeren. Ez a projekt csak egy eleme Moszkva növekvő ambícióinak egy olyan térségben, amely kulcsfontosságú az orosz-ukrán háború kimenetele, és az európai biztonság szempontjából.

Kép forrása: BBC

A bázis elhelyezkedése aggodalmat keltett a helyi abház közösség körében, ugyanis azt Oroszország arra használhatja, hogy kiterjessze fekete-tengeri haditengerészeti befolyását. Továbbá egy elvileg szuverén, nem hadviselő állam területéről indíthat Moszkva támadásokat Ukrajna ellen és ellenőrzése alá vonhat fontos kaukázusi kereskedelmi útvonalakat, valamint veszélyeztetheti a közelben fekvő NATO-tagállamok biztonságát és fenntarthatja katonai ellenőrzését Abházia felett.

Ocsamcsira

Az orosz-ukrán háború eszkalálódása óta jelentősen felgyorsultak az építkezések a kikötőben. Ocsamcsira egy Abházia déli tengerpartjainál található 6000 fős kisváros, légvonalban mintegy 30 kilométerre Georgiától és 500 kilométerre a Krím-félszigettől. Az orosz kikötő megépítésére irányuló szándékok már 2009-ben felmerültek, azonban azok új jelentőséget kaptak, amikor Oroszország 2022-ben megtámadta Ukrajnát. A három éve tartó konfliktus során az ukránok az Oroszország viszonylag erősnek tekintett fekete-tengeri flottájának 1/3-át megrongálta vagy megsemmisítette.

Kép forrása: BBC

A veszteségek Vlagyimir Putyinnak óriási gondokat jelentenek, ugyanis Oroszország fekete-tengeri flottája a regionális hatalmának záloga. Az ukránok a nyugati fegyverekkel sikeresen vettek célba orosz hadihajókat, ami miatt 2023 októberében az oroszok kénytelenek voltak áthelyezni hadihajóikat Szevasztopolból (Krím-félsziget) az Ukrajnától távoli Novorosszijszk-kikötőbe.

Azonban 2025-ben már Novorosszijszk sem eléggé biztonságos menedék Oroszország haditengerészete számára az ukrán légicsapásokkal szemben, ezért az oroszok újabb alternatívák után néznek. Novorosszijszk kikötőjétől az ocsamcsirai kikötő mintegy 400 kilométerre dél-keletre található, ami azt jelenti, hogy az orosz hadihajók sokkal biztonságosabb területeken fognak tartózkodni, ha a tényleges ukrajnai háborús zónától való távolságról van szó.

Bár ez a helyszín az orosz haditengerészetnek némi plusz biztonságot nyújt, Ukrajna rendelkezik olyan hatótávolságú fegyverekkel, hogy Ocsamcsirában is csapásokat mérjen. Moszkva tehát arra a tényre tud egy esetleges támadás esetén támaszkodni, hogy Abházia szakadár státusza ellenére nemzetközileg széles körben Georgia részeként ismerik el. Ukrajna is elismeri Georgia szuverenitását és területi integritását, és ha úgy dönt, hogy lecsap, az végső soron azt jelenti, hogy Georgiát is belerángatná a konfliktusba.

Kereskedelmi útvonalak

Amellett, hogy a bázis jelentős segítséget nyújt Oroszországnak a katonai dominanciájának érvényesítésében, egy másik előnyt is kínál Moszkvának: fontos kereskedelmi útvonalak ellenőrzését.

Az Egy Övezet Egy Út nevezetű infrastrukturális megaprojekt középső folyosója Kínától egészen Georgiáig, majd a Fekete-tengerig halad. Kereskedelmi szempontból jelentős útvonalról van szó, amely az északi (Oroszországon keresztül vezető) folyosó alternatívájaként szolgál. Moszkva ukrajnai inváziója előtt az Európa és Kína közötti szárazföldi kereskedelem több mint 85%-a Oroszországon keresztül bonyolódott le, viszont az Oroszországgal szembeni szankciók elzárták ezt a jövedelmező útvonalat.

Kép forrása: Port Technology

Georgia sokat profitálhat abból, hogy a középső folyosó jelentősége felértékelődött, mivel Georgia a Kaukázus nyugati felében helyezkedik el, fekete-tengeri partvidékkel rendelkezik, valamint összeköttetése van a Távol-Kelethez Törökországon, Örményországon és Azerbajdzsánon keresztül.

Éppen ezért Georgia is saját mélytengeri kikötő építésébe kezdett Anakliában, hogy a középső folyosó az Ázsia és Európa közötti leggyorsabb teherforgalmi útvonallá váljon. A középső folyosón 2023-ban kevesebb, mint 3 millió tonna rakományt kezeltek, egyes becslések szerint az infrastruktúra fejlesztésével a kereskedelmi forgalom 2030-ra 11 millió tonnára nőhet. De van egy probléma: az orosz haditengerészeti bázis mindössze 35 kilométerre található.

Kép forrása: Georgia Today

A NATO fekete-tengeri stratégiája

Elemzők szerint Oroszországnak a fekete-tengeri katonai infrastruktúrájának korszerűsítésére irányuló lépései Moszkva hosszú távú terveit tükrözik. Ocsamcsira kikötőjének haditengerészeti bázissá alakítása jelentős előrelépés lenne a Fekete-tenger militarizálása szempontjából. Ugyanez azonban nem mondható el a NATO-ról, annak ellenére, hogy számos tagállama és partnerországa határos a Fekete-tengerrel.

Jelenleg nincs NATO stratégia arra nézve, hogy mihez kezdjenek a Fekete-tenger biztonságával. Moszkva most ezt a tétlenséget próbálja gyorsan kihasználni, különösen azokban az országokban, ahol mind a NATO, mind Oroszország befolyásszerzésre törekszik, nevezetesen Ukrajna és Georgia.

Az alelnök vizuális mémmé válásának a forrása a kampányidőszakra vezethető vissza, ahol ellenfelei azzal vádolták, hogy szemceruzát használ - támogatói pedig rajongva helyeseltek.

A tökéletes, organikus memetikai robbanáshoz kell a beskatulyázhatatlanság, amikor a szemlélők képtelenek eldönteni, hogy az üzenet pro vagy kontra, ezért Pascal fogadásához hasonló játékelméleti megfontolásból, biztos ami biztos röhögve ráerősítenek, lájk és osztás.

Ez a tökéletes vihar tombol jelenleg a Twitteren, ahol J.D. Vance fair célpont, hiszen aktív felhasználó.

mindenki ezeket a mémeket szerkeszti. republikánusok és demokraták, és ez most már minden tizedik hozzászólásból egy.

A legjobb mémeket nem lehet szóban megmagyarázni, el kell keserítenem az X generációs olvasót. Miről szól ez? Nincs válasz. Tiszta energia egy null-mém mögött.

Gyűjtésünk:

Donald Trump elnökségének kezdete három ambiciózus földrajzi ígérettel indult: az egyik az volt, hogy a Mexikói-öböl nevét Amerikai-öbölre változtatja, a másik, hogy Grönlandot megvásárolja az Egyesült Államok számára, végül pedig azt hangoztatta, hogy a Panama-csatornát ismét amerikai fennhatóság alá vonná. Korábban már foglalkoztunk Grönland kérdésével, így most a Panama-csatorna stratégiai jelentőségét és Trump ezzel kapcsolatos törekvéseit vesszük górcső alá.

Trump már beiktatási beszédében is említést tett Panamáról és a csatornáról, de nem ez volt az első alkalom, hogy ezzel a közép-amerikai országgal és annak tranzitútvonalával foglalkozott. 2023 karácsonyán például egy közösségi médiában tett bejegyzésében azzal vádolta Kínát, hogy annak "csodálatos katonái" jogellenesen működtetik a Panama-csatornát. A kijelentés gyorsan cáfolatot kapott mind Panama, mind Kína hivatalos szerveitől. A panamai elnök, José Raúl Mulino egyenesen "nonszensznek" nevezte Trump állítását, és kihangsúlyozta, hogy a csatorna üzemeltetésében semmiféle kínai katonai befolyás nem érvényesül.

Kép forrása: CNN Today

Ennek ellenére Trump továbbra is kitartott amellett, hogy az Egyesült Államoknak vissza kell szereznie a csatornát, hivatkozva arra, hogy az amerikai hajók számára "túlzott" díjakat számítanak fel az átkelésért. A panamai hatóságok ezt az állítást is elutasították, hangsúlyozva, hogy a csatorna díjszabása transzparens és független döntéseken alapul. Mindezek ellenére Trump retorikája hűen tükrözi az amerikai politikai körök egy részének aggodalmát Kína egyre növekvő panamai jelenlétével kapcsolatban.

A Panama-csatorna évente mintegy 14 ezer hajót szolgál ki, jelentősen lerövidítve az Atlanti- és a Csendes-óceán közötti hajózási időt. Különösen az amerikai kereskedelmi forgalom számára kiemelten fontos, hiszen a San Francisco és New York közötti tengeri útvonalat hetekkel rövidíti meg. Az elmúlt években azonban Kína is egyre nagyobb szereplővé vált, hiszen az USA keleti partjaihoz igyekvő hajók számára is jelentős idő- és költségmegtakarítást kínál a csatorna. Ez magyarázza, hogy Peking komoly infrastruktúra-beruházásokba kezdett a Panamai Köztársaság területén.

A Panama-csatorna szerepe a világkereskedelemben. Kép forrása: BBC

Kína befolyásának növekedése az Övezet és Út Kezdeményezés (BRI) keretein belül a legszembetűnőbb Panamában. A BRI célja a kínai gazdasági és politikai befolyás globális kiterjesztése, amely infrastruktúra-fejlesztéseken, hiteleken és különféle beruházásokon keresztül valósul meg. Panama 2017-ben csatlakozott a kezdeményezéshez, azonban az Egyesült Államok és Trump nyomására 2024 januárjában kilépett belőle. Trump azonban továbbra is elégedetlen volt, mivel Kína már a BRI előtt is jelentős stratégiai beruházásokat hajtott végre az országban.

A Panama-csatorna körüli öt fő konténerkikötő közül a két legnagyobb, Cristóbal és Balboa, a hongkongi CK Hutchison Holdings ellenőrzése alatt áll 1997 óta. Ez komoly stratégiai kérdéseket vet fel, különösen egy esetleges kínai-amerikai konfliktus esetén. Egy ilyen helyzetben Peking könnyedén állomásoztathatná erőit a csatorna két végében, akadályozva az átkelést, ami jelentős fennakadásokat okozna az Egyesült Államok két partja közötti hajóforgalomban

Ezen túlmenően a kínai vállalatok nemcsak a kikötői infrastruktúrát szerezték meg, hanem aktívan részt vesznek Panama egyéb stratégiai fejlesztéseiben is. Jelenleg három híd köti össze a csatorna két partját (Atlantic Bridge, Centennial Bridge és Bridge of the Americas), a negyedik pedig éppen épül, kínai cégek kivitelezésében. Ez aggodalmat keltett az amerikai politikai körökben, és olyan befolyásos republikánusok, mint Ted Cruz szenátor, figyelmeztettek, hogy Kína így bármikor képes lenne lezárni a csatornát figyelmeztetés nélkül.

Továbbá egy kínai vállalat nyerte meg a Csendes-óceán partján épülő Amador Cruise Terminal kivitelezési jogát, valamint a Panama City metróhálózatának bővítését is ők végzik. Azonban az amerikai érdekek védelmében több kínai projektet végül töröltek. Ilyen volt például egy új kínai nagykövetség felépítésének terve a csatorna déli bejáratánál, amelyet végül elutasítottak az amerikai nyomás hatására. Emellett egy, az Isla Margarita szigetén tervezett új kikötő megépítését is leállították 2022-ben.

A kínai befolyás kiterjesztése Panamában a BBC szerint részben annak köszönhető, hogy az amerikai vállalatok és kormányzat nem voltak elég versenyképesek. Kína gyakran kedvezőbb feltételekkel kínált hiteleket és finanszírozási lehetőségeket, így sikerült jelentős részesedést szereznie Panama gazdasági infrastruktúrájában.

2023 októbere és 2024 szeptembere között Kínával kapcsolatos szállítmányok tették ki a csatornán áthaladó áruforgalom 21%-át a Panama-csatorna kezelő hatósága szerint. Mindazonáltal az Egyesült Államok továbbra is Panama legnagyobb befektetője, és toronymagasan a legnagyobb felhasználója a csatornának: az amerikai kereskedelmi forgalom volumene három és félszer nagyobb volt, mint a kínaié.

A Panama-csatorna körüli geopolitikai játszma tehát továbbra is kiemelt jelentőségű az Egyesült Államok számára, és Trump politikai retorikájában is fontos szerepet kap. Kína folyamatos befolyásszerzése Panama területén és az amerikai ellenlépések egyértelműen mutatják, hogy a csatorna kérdése továbbra is az amerikai-kínai globális rivalizálás egyik kulcspontja marad.