Reaktor

Korábbi cikkeimben már írtam a budapesti lakáshelyzetről, illetve, hogy mennyibe kerül az élet a fővárosban. De mire kell figyelni, ha megtaláltuk az "álom albit", illetve hogyan is lehet megtalálni azt? Mi történik ha tényleg oda kerülünk, hogy egy albérleti szerződés vár aláírásra és miként könnyíthetjük meg dolgunkat? A Budapesten töltött 8 évem során 6 különböző helyen laktam, így most a közben megszerzett tapasztalatokat szeretném megosztani, hogy mi is történik, ha költözünk. 

Költözni vagy sem?

Amikor oda kerülünk, hogy egy szerződés megkötése előtt állunk, valószínűleg már több tíz-száz Facebook csoportos hirdetést nyálaztunk már át, és talán meg is néztünk egyet kettőt. Szokták tanácsolni, hogy sose vegyük ki az első lakást amit megnézünk. Na én erre azt tudom mondani, hogy azt a lakást vegyük ki ami az igényeink legalább 80%-át kielégíti. Ha az első lakásnál úgy látjuk, hogy a környék, a tulajok és a lakás is stimmel, akkor nem szabad sokáig habozni. 

A "talán lesz jobb" hozzáállás tapasztalataim szerint kevés esetben kifizetődő, hiszen egy szinte tökéletes lakást eldobni egy jövőbeli álomképért butaság. Én egy hónapon keresztül bújtam az ingatlanos oldalakat, és a lakáshirdetős Facebook csoportokat, mire találtam négy olyan lakást amelyeknél a fenti kitételek teljesültek. A négy időpontból kettő lett, ugyanis az elsőt már az időpontom előtti nap kivették, a másodiknál pedig már a ház kapujában álltam mikor a tulaj közölte, hogy az előző megtekintő készpénzben hozta a kauciót és az egyhavi lakbért, így az övé a lakás (a kp ereje...).

A harmadik lakás annyira kicsi volt, hogy az ágyból felkelve egyből a tűzhely elé lehetett volna állni (ez is gyakori Budapesten, amit nem annyira értek), és mindezért egy kisebb vagyont kellett volna fizetni. A negyedik lakáshirdetés volt a második lakás amit meg is tudtam nézni személyesen, és egyből szerelem volt. Minden szempontból sikerült megtalálni a tökéletes lakást, a megfelelő szerződéssel, jófej tulajokkal és a tökéletes lakással és környékkel. Hogy miért kell ezeknek mind teljesülnie? Lássuk csak!

Szerződés

A legalapabb dolognak tűnik, és mindenki ezzel kezdi a beszámolót, de a bérleti szerződést EL KELL OLVASNI. Nyilván - gondolhatja mindenki - ki az az idióta aki nem olvassa el mit ír alá. Az ilyen fajta szerződések azonban elég komplikáltak sok esetben, és néhány kitétel, kiskapu figyelmen kívül hagyásával akár komoly pénzektől is eleshetünk. Ismerjük meg a kaució befizetési - és visszatérítési feltételeket, a lakbér és a rezsi térítésének módját, a villany/víz/gáz órák pontos állását, a lakás összes hibáját, stb. 

Soha nem szabad a tulajdonos vagy a főbérlő jóhiszeműségében bízni, hiszen sok esetben csalódhatunk. Az a tiszta, hogy ha minden aktuálisan fennálló problémát, hibát a szerződésben is megemlítünk, így később a kaució visszaigénylése során nem varrhatják a nyakunkba. Ugyanez vonatkozik a közüzemi díjakra is. Nem egyszer fordult elő velem korábban, hogy az előző lakó felhalmozott gázszámláit is próbálták kifizettetni velem a sajátomon felül. Ilyenkor jól jön a költözéskor készített óra állás fotó, és a szerződés lobogtatása.

Tulajdonosok

 Hiába tökéletes egy lakás, ha a főbérlő vagy a tulajdonos nem megy "át a teszten", nem szabad odaköltözni. Egy rossz tulaj-albérlő kapcsolat rányomhatja a bélyegét a mindennapokra és folyamatos frusztrációt okoz majd a hét minden napján. Annyi ilyen esetről tudok, hogy ez vált az egyik legfontosabb "tulajdonsággá" a megnézett lakásoknál. Egy tökéletes lakás is lehet rémes, és egy szerényebből is válhat nagyon szuper hely a megfelelő tulajokkal.

Egyik barátnőm tulajdonosa az ő megkérdezése nélkül járogatott be a lakásba a kulcsával, ha kellett neki valami az egyik tároló szekrényből. Egy másik ismerősömnél a tulaj a szomszédban lakott, és konkrétan a falon át hallgatózott, majd panaszkodott a zajra. Egy közeli barátnőmnél a szerződésben volt foglalva, hogy csak heti egyszer használhatja a mosógépet, illetve nem hívhat át semmilyen vendéget. Egy negyedik esetben az ismerősömnek jogi lépéseket kellett tennie, mert a tulajdonos nem akarta visszafizetni a teljesen jogosan visszajáró kauciót.

Szerencsés helyzetben vagyok, ugyanis velem nem történt ezekhez hasonló horror sztori (van még RENGETEG ilyen történetem) és a jelenlegi albérletem tulajdonosai is nagyon kedvesek. Fontos, hogy biztosítva legyünk arról, hogy megbíznak bennünk és nincs igényük bejárni a lakásba minden hónapban. Azt is célszerű leszögezni, hogy mit változtathatunk a lakáson (például festés, szögek a falba stb.) illetve, hogy vannak-e speciális kéréseink. Ha ezekben egyezik az álláspont és még a lakás is megfelelő, akkor lehet is költözni.

Környék

Egy lakást nem nehéz otthonossá, a sajátunkká tenni. Egy környék azonban nem változik pár nap leforgása alatt, így mindig az az egyik szűkítő tényező a lakáskeresésnél. A költözés előtt mindenképp érdemes sétálni pár kört a környező utcában, hogy lássuk milyen a hangulat nappal, és estefelé is. Meglepően más képet tud mutatni egy utca nappal és a sötétben. A nyolcadik kerület bizonyos részei például nappal nagyon barátságosak sok virággal, és futkározó gyerekekkel, de amikor ott éltem megtapasztaltam, hogy vannak még azért problémák ha lemegy a nap.

A környék témakörbe tartoznak a szomszédok, hiszen már akár egy problémás lakó is tönkretehet egy amúgy ígéretes házat. Egyik ismerősöm szomszédja például hajnali 2 és 5 között ordibált szinte minden nap, illetve üres italos üvegeket dobált le a gangról. A ház lakói hiába tettek panaszt, illetve próbálkoztak bármivel, a család mozdíthatatlan volt, ami a ház szinte teljes kiürüléséhez vezetett. Jelenleg az ott lévő 16 lakásból csak 4-ben laknak, és a tulajdonosok olcsóbb bérleti díjakkal és egy éves fix szerződésekkel próbálják "orvosolni" a helyzetet. Mindenképp kérdezzünk körbe a házban mielőtt döntést hozunk, hiszen egy ilyen helyzetben ha az egy év letelte előtt szeretnék költözni, akkor bukjuk a kauciót. 

Összességében nekem ezek azok a dolgok amik az albérletek buktatói lehetnek. Nyilván fel lehet sorolni még több apró részletet, de ha a fenti kritériumoknak megfelel az adott ingatlan, akkor nyugodt szívvel lehet aláírni a szerződést. Nem egyszerű ezt mind egy helyen megtalálni, ugyanis nagy szerencse kell egy-egy jó lakás kifogásához, azonban ha sokat bújjuk a hirdetős oldalakat, akkor hamar lecsaphatunk a legjobb ajánlatokra. Hajrá hajrá! :)

Ritkán vezet az élet a cseh rendőrség Twitter oldalára, azonban most nem is bukkanhattam volna szívderítőbb látványra. Máshol mostanában úgysem jön velünk szembe rózsaszínű tank, nézzük hát, mi inspirálta a prágai rendőrök rózsaszín posztját!

Európában, bár a legtöbb ország az Európai Unió része, nincs olyan tagállam, akinek ne lenne egy témája, amiben újra meg újra összetűzésbe kerül a brüsszeli bürokráciával. Míg nekünk a bevándorlás és az oltóanyagok a fő témáink, addig a csehek 2017 óta konstans a fegyvertartási szigorításokban mondanak nemet. 

Hosszas viták

A tágabb értelemben vett Prága-Brüsszel konfliktus még 2015-ben kezdődött. A Dániában és Franciaországban elkövetett terrortámadásokra reagálva az Európai Parlament minden tagállamra kiterjedő szigorításokat vezetett be a fegyvertartásra vonatkozólag. Ez kiterjedt a magánszemélyek háztartásától kezdve egészen a közintézményekig, melyben bennfoglaltatott több olyan sportegylet és vadász-közösség, akik elsőként adtak hangot nemtetszésüknek a témában. A helyzet mindkét oldalon árnyaltabb a szalagcímnél:

Továbbá technikai paraméterek mentén húzták meg a határokat, tehát bizonyos fegyvertípusokat nem is betiltottak, csupán engedélykötelessé tettek, illetve elkülönítettek olyan eszközöket is a kategóriában, melyek nyilvánvalóan nem szolgálnak egy békés polgárnál semmiféle sport-vagy önvédelmi célt, hiszen nincs kategóriájuk a verseny-vagy hobbisportban, önvédelemre pedig nem célszerűek. A csehek oldaláról viszont sérelmezhető volt az, hogy a részükről jól működő szabályozás jogát elvette tőlük az EU olyan precedensekre hivatkozva, amikhez semmi közvetlen kapcsolódásuk nincsen. 2017-ben a fellebbezésüket az Unió elutasította, arra hivatkozva, hogy ha kivételt tesznek, azzal legális csatornákat nyitnak a terroristák és egyéb offenzív szerveződések számára fegyvertartás és fegyverbirtoklás terén. Itt is két oldala van az éremnek: a csehek joggal hivatkoznak arra, hogy aki eddig fegyvert akart szerezni, eztán is fog (ha nem így lenne, ennek a vitának is hiányozna a precedens alapja), az ő rendszerükkel sokkal átláthatóbb és számontarthatóbb a fegyverek holléte, ezáltal globálisan biztonságosabb.

akik éveken át olyan fegyvervásárlók célországává válnának, akiket jobb szeretnének nem vendégül látni, bár a kevésbé naiv magyarázat az, hogy semmi oka kivételt tenni. 2017 óta az országban apró apró sikereket könyvelhetnek el a politikusok, hangtompító, éjjellátó, és egyéb kiegészítők legalizálása van napirenden, de az igazi áttörés eddig váratott magára.

Hirtelen ötlet

Mindeközben a cseh polgárok a maguk természetességében szemlélték a lőfegyvereiket a sarokban.

vagy engedély hiányzik hozzájuk, de azt is tudták, hogy a brüsszeli állásponttal nem ért egyet a kormányuk, aki ezáltal a büntetést sem fogja rájuk vasmarokkal mérni.  Ezek után az eszközöket sem beszolgáltatni, sem újrapapíroztatni nem lett volna értelme. Mivel ez a helyzet értelemszerűen nem volt tartható, így egy kompromisszumos megoldásra volt szükség. Ennek értelmében tavasztól záros határidőig fegyveramnesztiát hirdetett a cseh kormány. Ebben az időszakban az illegális eszközöket mindenki büntetlenül bemutathatja az illetékes hatóságoknak, a szankciók a tartásért csak a határidő lejárta után érvényesek. A hatóság engedélyezhet vagy beavatkozhat, attól függően, milyen eszközről van szó. Megesik, hogy vagy a kivitelből, vagy az állapotból adódóan csak egy nyilvántartásba vételről van szó, van olyan eset is, amikor a tulajdonos csak hatástalanítva viheti haza a szerkezetet (amennyiben úgy még kell neki). Utóbbi történt a cseh sztártankossal is.

Lássuk a sztártankost

A legkedvesebb történet még a tavaszi szezonban történt, amikor egy úriember jelentkezett az illetékes hatóságoknál, és töredelmesen bevallotta, hogy véleménye szerint az kertjében lévő T-34/85-ös tigristank és hű társa, egy SD-100-as löveg nem kellőképpen legális. Sikeresen megegyeztek, hogy, bár hatástalanítva, de a bácsi megtarthatja mind a löveget, mind a tankot Utóbbival különösen gondosan kellet eljárni, hiszen egy esetleges balesetnél még megsérült volna az egyébként tetőtől talpig rózsaszínű külhéj.

Kollégánk, Dombi Balázs is a Sándor-palotánál járt. Képeink!

Merészet húzott Rod Dreher az American Conservative-en a minap megjelent cikkében: határozottan megvédte a nyugati, legfőképpen az amerikai értelmiségiek többségének szemében páriának számító Orbán kormányt. Méghozzá nem is akárhogyan: a kormánypárti képviselők június 10-én benyújtott, az LMBTQ propaganda ellen irányuló módosító javaslatai mellett állt ki, arra figyelmeztetve, hogy ha a Fidesz jövőre elveszíti a választásokat, Magyarországon is igen nehéz lesz megállítani a gyermekeket célzó, a melegséget és transzneműséget népszerűsítő „progresszív” agymosást.

Dreher nem ismeretlen a Reaktor olvasóinak, már többször idéztük, és eddigi legfontosabb könyve, a Szent Benedek válaszútján (The Benedict Option) meg is jelent már magyarul, és a legújabb művéről, a Ne élj hazugságban – Útmutató keresztény disszidenseknek (Live Not By Lies – A Manual for Christian Dissidents) is jelent már meg recenzió a magyar konzervatív sajtóban.

Mostani írása reakció a Reuters cikkére, amely a Kocsis Máté-Selmeczi Gabriella-féle módosítókat nemes egyszerűséggel a „2022-es választásokra készülve” meghozott, „LMBTQ-ellenes támadásnak” aposztrofálja.

Dreher szerint viszont a törvénymódosító javaslatok nagyon is helyénvalóak, és hangsúlyozza, így viselkedik egy családbarát, keresztény-konzervatív kormányzat.

De miről is van szó voltaképpen? Azok kedvéért, akik esetleg nem olvastak volna még erről, a lényeg, hogy a pedofília-ellenes törvénycsomaghoz több, a gyermekeket érintő törvény módosítási javaslatát is benyújtották a fent említett Fideszes képviselők, elsőként a gyermekek védelméről szóló 1997-es törvényét, melyben a javaslat szerint ezentúl szerepelne az, hogy [„(3) A gyermekvédelmi rendszerben az állam védi a gyermekek születési nemének megfelelő önazonossághoz való jogát.”] illetve az, hogy az „E törvényben foglalt célok és gyermeki jogok biztosítása érdekében tilos tizennyolc éven aluliak számára pornográf, valamint olyan tartalmat elérhetővé tenni, amely a szexualitást öncélúan ábrázolja, illetve a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, valamint a homoszexualitást népszerűsíti, jeleníti meg.” A Fideszes javaslat ugyanezeket a kiegészítéseket tenné hozzá a gazdasági reklámtevékenységről szóló és a nemzeti köznevelésről szóló törvényekhez, valamint azt is szabályozná, mely szervezetek végezhetnek szexuális felvilágosítást az iskolákban.

Azonnal felhördülést váltott ki persze mindez a TASZ-tól a Háttér Társaságon át az Amnesty Internationalig (!) ívelő liberális-progresszív-szivárvány koalícióból. Tagjai valószínűsíthetően azonnal a nemzetközi LMBTQ lobbihoz futottak és már a világ minden fontosabb liberális sajtótermékében olvasni lehet arról, hogy a Fidesz által benyújtott törvénycsomag a koalíció szerint

„sérti (…) a szólásszabadsághoz, az emberi méltósághoz és a diszkrimináció-mentességhez való jogot. Ez a lépés veszélyezteti az LMBTQI fiatalok és felnőttek lelki egészségét, és megakadályozza, hogy kellő időben, prevenciós céllal jussanak információhoz és affirmatív támogatáshoz”.

A parlamenti képviselőkhöz címzett nyílt levelükben arra szólítják fel a honembereket (hogy stílusosan fogalmazzak…), hogy ne szavazzák meg a módosítókat, a Háttér pedig hétfőre tüntetést is szervez tiltakozásul.

Dreher szerint az LMBTQ aktivisták „mindig ezt mondják,” és persze az őket támogató liberális mainstream ilyenkor mindig előhúzza a gyűlöletbeszéd kártyát. (Na meg az oroszt, tegyük hozzá: az LMBT koalíció szerint a kormány javaslata pont olyan, mint a 2013-as orosz „melegpropaganda törvény.”) Pedig valójában az Orbán kormány csak azt akarja megakadályozni, hogy az olyan „szenny,” mint a kisgyermekeket célzó Nickelodeonos Blue’s Clues Pride Parade videó (a YouTube-on megtekinthető, érdemes belenézni…) vagy a szintén a Nickelodeonon vetített, Nina West drag queen (magyarul nőimitátor) főszereplésével készült „Pride dal” ne jelenhessen meg Magyarországon.

Rod Dreher azzal érvel, hogy Magyarország most ott tart, mint az USA kb. tíz éve. Akkor még sokan a konzervatívok közül is megengedőek voltak a homoszexuálisok jogainak kiterjesztésével kapcsolatban.  Felidézi, hogy amikor az USA Legfelsőbb Bírósága úgy döntött, a meleg párok házasodhatnak, és az olyanok, mint ő, arra figyelmeztetettek, hogy ez szélesre tárja a kaput olyan, még radikálisabb változtatások előtt, amelyek szándékáról az aktivisták nem beszélnek, akkor letorkollták őket. Pedig nagyon úgy néz ki, nekik volt igazuk. Az USA-ban, hozza fel példának, több államban hoztak már olyan törvényeket, amelyek kötelezik az egészségbiztosítókat és az egészségügyi intézményeket, hogy kiskorúak esetén nemátalakító vagy „nemi identitást támogató” eljárásokat a szülők tudta és beleegyezése nélkül végezzenek el. Azaz egy 13 éves gyermek akár a melleit is eltávolíttathatja a szülei vagy, egyes esetekben, akár az adófizetők pénzén, úgy, hogy a szülei erről nem tudnak!

Dreher szerint valójában hálát kell adni Istennek, hogy vannak olyan kormányok, mint a magyar, és felhívja a figyelmet, hogy

„a magyar választók biztosak lehetnek benne, hogy egy, valószínűleg a balos, LMBT-párti budapesti főpolgármester, Karácsony Gergely vezetésével megalakulandó kormány kitárná az ajtót a gender-radikalizmus előtt, és ezt az ajtót nagyon, nagyon nehéz lenne visszazárni.”

A szerző arra is kitér, több, az Orbán kormányt bíráló magyar értelmiségivel beszélgetett már magyarországi tartózkodása során, akik elsősorban azt hozták fel a kormány bírálatául, hogy nagyfokú korrupciót honosított meg. Nincs kellő információja ahhoz, hogy eldöntse, jogos-e ez a kritika, jegyzi meg, hozzátéve, a korrupció helytelen és káros, és aláássa az emberek bizalmát a kormányokban. Csakhogy, teszi hozzá, a korrupció törvényekkel és következetes gyakorlatokkal orvosolható, és egy olyan rossz, amelyről senki sem állítja, hogy morálisan helyes volna. Nem úgy, mint a gender ideológiáról, amely „groteszk módon abnormális, és tönkreteszi a családokat és a társadalmat.” Mégis azt állítják róla, hogy erkölcsileg helyes, „ami a korrupció, a romlás egy sokkal rosszabb fajtája.  A magyaroknak tisztában kell lenniük azzal, hogy ha ez a vírus egyszer gyökeret ver az országukban, akkor nem fognak tudni tőle egykönnyen megszabadulni.” A magyarok, jelenti ki végül, szerencsések, hogy olyan kormányuk van, amelyik megvédi a gyermekeket ettől a fajta romlástól, „még ha a nyugati elitek gyűlölik is ezért.”

A magyar válogatott bekerült a legkeményebb csapatok közé. Interjúk szerint motiváltak és jól felkészültek, így nem esélytelen, hogy szerezzünk pontot. Mivel a francia és német csapattal nagyon nehéz lesz egyáltalán döntetlent játszani, így a válogatottnak muszáj az első meccsen hozni egy magasabb színvonalú játékot

A portugálok ellen egyszer már kihoztuk döntetlenre, ekkor történt az emlékezetes “Ronaldo-rage” is.

Remélhetőleg most nem csak döntetlenre hozzuk ki, hanem egy góllal nyerünk is. Az egyetlen probléma, hogy azt megszokhattuk, hogy egy focicsapat meccs előtt magabiztos, de ez már csak élesben fog kiderülni, hogy valójában mennyire felkészült a magyar csapat. Plusz reményt jelenthet, hogy a portugál védelemből kimarad Joao Cancelo, így valamivel könnyebb lesz gólt szereznünk.

Tőlünk Szoboszlai Dominik az, aki nem vehet részt az EB-n, és egy másik irányító, Kalmár Zsolt sem lesz jelen. Őket pótolni nem egyszerű, a logikus döntés Kleinheisler László és Schafer András lenne, aki nagyszerűen szerepelt a felkészülési meccseken. Portugál oldalon evidens, hogy Cristiano Ronaldo is játszik, de egy fecske nem csinál nyarat. Persze rajta kívül is vannak jó játékosaik, de ő az egyértelmű húzóerő.

Valószínű, hogy a 2016-os sikersztori most nem fog megismétlődni, de ez nem a válogatott hibája. Ha egy Skócia-Wales-Észak-Macedónia csoportba kerülünk, akkor sokkal jobban is ki tudunk jönni. A francia és német csapat jelenleg sajnos nem a mi súlycsoportunk. Ez olyan, mint ha egy pehelysúlyú bokszoló egy nehézsúlyú ellen játszana… Ja, ilyen volt pont nem rég:

Az én tippem tehát 1X2-magyar győzelem. Bármi is legyen a végkimenetel, az biztos, hogy a járványhelyzet utáni nyitás kiváló programja lesz kiülni a teraszokra egy korsó sörrel és a haverokkal együtt szurkolni a magyaroknak. A lottózókban érdemes tenni pár tippet, úgy még izgalmasabb. Bármi is legyen a végkimenetel, én már várom a mai meccset, hiszen egyszer már megtapasztaltuk: az éjjel soha nem érhet véget!

Ki emeli a trófeát a magasba? Íme az EB favoritjai! - összefoglalónk

Jó időben pár ezer fiatal a Kossuth téren tüntetett, én pedig semmiképp sem hagyhattam ki, hogy megnézzem, mi történik. Azt előre sejtettem, hogy ha mégse mennék el, akkor se maradok le forradalomról, hiszen ahhoz férfiak is kellenek, már pedig egy ilyen tüntetésen inkább fiatal fiúkat lehet látni, mint sem életerős férfiakat. Hozzáteszem, jobb is, hogy képtelenek egy forradalomra. Egy forradalomnak fontos, hogy legyen magasztos célja. Ilyen cél lehet a szabadság eszméje, vagy a többség akaratának érvényesítése, ezek közül pedig jelen esetben egyik sincs meg.

Az egész csak egy újabb hangulatkeltés, hogy az ellenzék a fiatalok segítségét is igénybe vegye ahhoz, hogy hatalomra kerüljön. Nincs új a nap alatt.

A fő gondja a demonstráló társaságnak, hogy nem tudja mit akar. Mindig talál valamilyen problémát, amiért kiáll, de nincs meg a kitartó, folyamatos küzdelem. Önmagában küzdelem sincs, hiszen az fárasztó. Ehelyett folyamatos vergődésnek lehetünk szemtanúi. A jól ismert mondókákat persze mind ismerik, ideológiailag jól képzettek. A lényeg, hogy minden kisebbség szimpátiáját elnyerjék, így egy kisebbségi koalíciót alkossanak, ami együttesen, ugye, már többség. Ehhez az eszköztárban a már megszokottakat találjuk. Osztályharcot kiterjeszteni társadalmi rétegek közötti harcra, plusz a legbutább propaganda.

Vitát nem tudnak nyerni, az ellenzéki pártok folyamatos objektív hazugsággal buknak le, a lényeg hogy ők akarnak a hangosabbak lenni. Ez jól tükröződött a tüntetésen is. Egy Taktaharkány népességét kitevő embertömeg technot hallgatva piknikezett.

Mondjuk az valahol megnyugtat, hogy többek között az Amnesty is szervező volt, Gyurcsány is megjelent, és mégis:  pár ezer embernél többet nem tudtak megmozgatni.

A forradalmi hangulat az ellenzéknél azonban továbbra is élni fog, ebben egy percre sem kételkedek. Ami inkább foglalkoztat, hogy az ilyen tüntetésekre járó fiatalok vajon mennyire jártasak a történelemben, felismerik-e az összefüggéseket? Mert nagyon úgy tűnik, hogy nem, hiszen 10 év alatt teljesen elfelejtették a múltat, így viszonyítani sem tudnak mihez, ami nagy gond.

Az ellenzék persze a BLM-LMBTQ tengelyen bizonyára még párakkal el tudja hitetni, hogy Magyarországon rasszizmus van, és kirekesztjük a szexuális kisebbségeket. De ha valaki felnő, és kinövi a tizenévesek lázadó korszakát, akkor ezt is elfelejti, mivel jó esetben a saját életével lesz elfoglalva és stabilitást akar. Márpedig az ellenzéktől azt nem várhat. Ahogy a tüntetés lezajlott, az emberek szétszéledtek.

Mindenki megnyugodott, megvolt a havi tünti,

leszámítva egy fiatal hölgyet, aki ordítozva telefonált. Ahogy kifejtettte: “A 21. században nincs hely azok számára, akik nem fogadják el azt, hogy valaki máshogy gondolkozik”. Függöny. 

Egyik korábbi cikkemben beszámoltam arról, hogy milyen a legdurvább korlátozások idején külföldre utazni illetve milyen feltételek mellett lehet hazatérni. Most, hogy a harmadik hullám véget ért, és a sokak által emlegetett negyedik hullám még nem ért ide, sokkal szabadabb az utazás. De mégis mennyire nagy szabadságról beszélünk, és milyen szabályokat kell betartani azoknak, akik mostanában utazáshoz készülnek? 

Ahogy már a múltkor is írtam, minden országban kicsit máshogy állnak az esetszámok és a vírus statisztikák, így a határátlépés feltételei is az adott ország állapotától függnek. Utazás előtt mindenképp fontos ellenőrizni a helyi korlátozásokat, hiszen a hatóságok elég komolyan ellenőrzik a szabályok betartását. A szankciók között pedig elég súlyos pénzbírságok, de akár még jogi következmények is lehetnek.

Az oltottság vagy a negatív koronavírus teszt eredmény bemutatása a legfontosabb helyen áll az utazási szabályok között. Általános szabály, hogy repülőn utazni, csak 48 órán belül elvégzett negatív PCR teszt bemutatásával, vagy az oltottságunk hivatalos igazolásával lehetséges. Én a Nemzetközi Oltóközpont egyik állomására foglaltam időpontot, melynek eredményét 24 órán belül ígérik. Eddig minden esetben megkaptam 10 órán belül, így sosem volt még problémám a reptereken. 

Bár Magyarország mind átoltottság, mind új esetszámok tekintetében nagyon jól áll, az utazási szabályok még mindig elég szigorúak. Külföldi állampolgár csak engedéllyel, kérvénnyel, vagy munkaigazolással léphet be az országra, a magyar hazatérőkre pedig karantén vár, hacsak nem tudnak védettségi kártyát felmutatni. A karanténból csak két negatív teszt bemutatásával lehet kikerülni, legkorábban az ötödik napon. 

A reptérre kijutás tavaly óta csak többszöri átszállással, a 200E busszal, vagy autóval volt lehetséges. A 100E közvetlen járat mától, vagyis június 14-től indult újra, ami egy nagy könnyebbséget jelent az utazóknak. A Bolt applikáció egy jó megoldás lehet azoknak, akik egyedül utaznak sok cuccal, hiszen az app használatával a megadott összeghatáron belül fizetünk, és nem kell tartanunk az esetleges átverésektől, illetve készpénzt sem kell magunknál tartanunk. A 100E újraindulása szuper hír, hiszen a belvárosi reptér expressz járattal lecsökken az utazási idő és az 1000 forintos jegyár is igen kedvező.

 Bár sok európai ország lazított a beutazás szabályain, - Németországba magyarként például szabad a belépés karantén kötelezettség nélkül - a reptér kongott az ürességtől. A legdurvább COVID-korlátozások idején is többen voltak a reptéren mint most. Nagyon furcsa volt, mert a check-in és a biztonsági ellenőrzés összesen 5 percet vett igénybe. Máskor ez akár 40 perc, sőt akár egy óra is lehet. Úgy is gyorsan átjutottam, hogy több nyelven is csekkolták a negatív koronavírus tesztem, illetve a beszállókártyám is helyben nyomtatták.

Bár néhány hónapja az összes bolt zárva volt a 'Duty free'-n kívül, most szinte mindent nyitva találtam, és az utazók igénybe is vették az éttermek, kávézók szolgáltatásait. Bár az épületben és a repülőn mindenhol kötelező a maszk, úgy tűnik az élet kezd visszatérni a budapesti reptérre. 

Érdekes volt számomra, hogy a magyar ellenőrzés sokkal komolyabb mint a német. Míg pár hónapja egy regisztrációs igazolás, egy negatív teszt eredmény bemutatása kellett, majd karantén és egy plusz teszt a karantén megszüntetésére, most szinte ránk sem néztek. Még a személyimet sem kérte el senki, nem hogy a negatív teszteredményt. Mivel Magyarország kikerült a rizikós országok listájából, ezért ahogy már mondtam, nekünk csak egy teszt vagy egy vakcina igazolás szükséges a belépéshez.

Bár elméletben mindenkinek szükséges a teszt a repülőre való felszálláshoz, a kint készített tesztem hazafelé nem is ellenőrizték sem Németországban, sem itthon. Sőt, ami elég durva, még a személyimet sem nézte meg senki a kinti reptéren. Itthon már más volt a helyzet, hiszen a belépőket kétszer is ellenőrizték. Elsőként rendőrök nézték meg a teszteket/oltási igazolványokat, majd egy másik pultnál is be kellett mutatni mindent. Mivel én rendelkezem oltási igazolvánnyal, kb. 2 perc alatt végeztem, semmilyen karantén kötelezettségem nem volt. 

Összességében elmondható, hogy igazak a hírek: valóban egyszerűbb és jobb utazni most mint pár hónapja volt. Bár fontos, hogy minden igazolásunk meg legyen, láthatóan kevésbé szigorú a szabályrendszer és már közeledünk a járvány előtti állapotokhoz. Nem tudom milyen lazításokat terveznek a közeljövőben, - főleg így nyár előtt - de most már sokkal szívesebben tervezek utazást, hiszen úgy tűnik sokat javult a helyzet.

Mindenki tudja, hogy a diktatúrák [...] Orbán-rendszer [...] Orbán [...] Orbán.

[...] Orbán

[...] Orbán [...] Az egészségügy már összeomlott [...] Orbán [...] Orbán [...] Orbán [...].

[...] vágóhídra küldi a magyarokat [...] nacionalista [...] fasiszta [...] falusi bunkó [...] Orbán [...] Orbán-rendszer [...] Orbán [...] Orbán[...].

Orbán [...] gyűlöletre uszít [...] demokratikus világ [...] jobbágysors[...] Orbán [...] populista-nacionalista keresztényfasiszta tolvaj diktatúra.

Antonio Gracia-Martinez 

Május közepén Matt Taibbi írt egy elemzést „Tönkreteszi-e a Slack az amerikai vállalatokat?” címmel, arról, hogyan reagálnak az USA legnagyobb cégei az identitáspolitikai trendekre, különös tekintettel a Slack nevű munkahelyi chat appon generált, belső dolgozói „lázadások” hatására. A cikk egy interjút keretez az Appletől a közelmúltban, rövid időn belül kirúgott szoftver mérnökkel, korábban tech startup vállalkozóval, Antonio Garcia-Martinezzel.  Martinez bűne az volt, hogy megírta a Chaos Monkeys című, a Szilikon-völgy színfalak mögötti, nem mindig vonzó világának látleletét. 

Martinez esetében a Slacken kialakult, saját kollégái által előállított gyűlöletcunami indította arra a vezetőséget,

hogy kipenderítsék a mérnököt. Ahogy Taibbi megjegyzi cikkében, elég vicces, hogy egy olyan cég lép fel egy alkalmazottjával szemben az „inkluzivitás” védelmének jelszavával, ráadásul az inkvizítori szerepben tetszelgő, nagyszájú alkalmazottai nyomására, amelynek a fizetési listáján szerepel például Dr. Dre is, a roppant befogadó, gender-szenzitív és PC „Bitches Ain’t Shit” ["A szukák nem többek, mint..." - a szerk.] című szám szerzője.

Taibbi felidézi, hogy egyes óriásvállalatok teljes mellszélességgel beleálltak abba a pozícióba, amely összemossa a személyes meggyőződéseket, a politikai állásfoglalásokat és a munkahelyi, vállalati ügyeket. Ezek a cégek úgy érzik, hogy a termékeik és a szolgáltatásaik nem elegek önmagukban, hanem le kell őket önteni valamilyen tetszelgő, progresszív mázzal, az általuk gyártott vécékefe is csak jóemberkedéssel adható el.

Mindezt a végletekig fokozta a George Floyd halála utáni tömeges felhördülés az alkalmazottak körében,

akik egyre hangosabban követelték, hogy a munkaadóik lépjenek fel aktívan az állítólagos strukturális rasszizmus ellen. Egyes helyeken azt követelték a dolgozók, hogy a Juneteenth, azaz június 19., a rabszolgaság eltörlésének a napja legyen fizetett szabadnap. A Walmart mindennek hatására megfogadta, mostantól nem tartja majd zárt vitrinekben a „multikulturális kozmetikai termékeit” (!), a HBO Max pedig levette a műsoráról az Elfújta a szél című klasszikust, majd egy idő után visszatette, de azzal a figyelmeztetéssel látta el a gyanútlan nézők számára, hogy a film „etnikai és faji előítéletességet mutat be”, ami „már akkor is helytelen volt, amikor játszódik, és most is az.”

Ironikus módon, jegyzi meg Taibbi, gyakran éppen azok a bankok kezdték el nagy hangon támogatni a Black Lives Matter mozgalmat, amelyek korábban a legnagyobb kihelyezői voltak az ún. „gettó kölcsönöknek,” más néven „egzotikus” másodlagos jelzáloghiteleknek, főként szegény feketék részére, amelyekkel aztán sikeresen végleg tönkretették a hitelek felvevőit.   

Egyes vállalatok azonban, némi bizonytalankodás után, úgy döntöttek, inkább azt szeretnék, ha az alkalmazottjaik serényen dolgoznának, ahelyett, hogy lázadásokat szerveznek a kávégép mellett vagy a Slacken.

Érdekes módon, főként a legmodernebb tech vállalatok döntöttek úgy, hogy nem kérnek a munkahelyi politizálásból.

Ahogy korábban megírtuk, a kriptovalutában utazó Coinbase tudatta az alkalmazottakkal, a cég a továbbiakban nem kíván részt venni „társadalmi aktivizmusban,” és akinek ez nem tetszik, az nyugodtan távozzon. 4-6 havi végkielégítést ajánlottak fel azoknak, akik nem tudnak azonosulni ezzel a gyakorlattal, szarkasztikusan hozzátéve a belső levelezésben, hogy ezzel „win-win helyzet jöhet létre a „politikai beállítottságú” munkatársak számára, hiszen „az élet túl rövid ahhoz, hogy egy olyan helyen dolgozzon valaki, ahol nem érzi jól magát.” Magam sem mondhattam volna jobban!

Egy másik tech cég, a Basecamp nemes egyszerűséggel megtiltotta a munkahelyen a „társadalmi és politikai vitákat.” Az online értékesítéssel foglalkozó vállalat, a Shopify, amelyik különben korábban levette a termékei közül a Trump családhoz kötődő árucikkeket, emailben magyarázta el dolgozóinak, hogy nem lehet összekeverni „az életet a munkával.” Kifejtették, hogy „a Shopify egy profitorientált vállalkozás, nem egy család…A Shopify egy team, nem egy család…A Shopify nem is a kormány.  Nem tudunk megoldani minden társadalmi problémát.”

Taibbi azonban arra is rámutat, a cégek nyilvánvalóan a saját szörnyszülöttüktől próbálnak most megszabadulni, hiszen éppen asz amerikai vállalati kultúra volt az, amelyik a X generációtól felfelé arra indoktrinálta a fiatalokat, hogy a munka, a munkahelyi előmenetel maga az élet értelme. Generációk nőttek fel úgy Amerikában, hogy a karriert minden más, a családalapítás, a magánélet elé helyezzék. Az USA, írja Taibbi, hírhedt lett arról, hogy az emberek „azzal kérkedtek, hogy halálra dolgozzák magukat,” és a munkájuknak, a munkaadójuknak élnek. Nem csoda, hogy ahogyan Taibbi interjúalanya, Antonio Garcia-Martinez fogalmaz, soknál

„teljesen összemosódott a politikai erkölcsi, társadalmi, családi és vallásos személyiségük a szakmaival.” 

A Slacken folyó agitáció sok vállalatnál vezetett teljesen etikátlan és igaztalan, a „pillanat hevében” meghozott kirúgásokhoz, azért, hogy a cég vezetése megfeleljen az irreális alkalmazotti elvárásoknak, és bizonyítsa progresszivitását. „Ez egy furcsa liberalizmus, amely megpróbál túllépni a menedzsmenten, hogy egyes munkavállalókat kirúgassanak, de ez a modern Amerika munkahelyi valósága.”     

Nos, előbb-utóbb minden begyűrűzik a kies Nyugatról a kietlen Keletre, a jó is, a rossz is, „Amerikából ma bejön a zene”. Jobb, ha felkészülünk?  

A tavalyi év júliusában a magyar kormány nemzeti konzultációt hirdetett a koronavírusról és az újranyitásról. Az ezt kísérő plakát akkor éles kritikát kapott értelmiségi körökben: a rajta szereplő arcokat nem találták elég reprezentatívnak.

Az akkor elhangzott kritikákra jó példa Kovács Blanka cikke a mérce.hu-ról:

A Fidesz csak a szép, egészséges és fehér bőrű emberek véleményére kíváncsi?

Bármennyire is igyekszik a Fidesz nem tudomást venni róla, a valóságban majdnem minden tizedik magyar lakos roma származású vagy más etnikai kisebbséghez tartozik. Ők hol vannak a képekről?

Hogy Blanka, vagy a többi, reprezentációt kritizáló hozzáértő ránézésre milyen kritériumok alapján tudják megmondani egy plakáton látott arcról, hogy roma származású-e vagy sem, azt máig nem tudjuk. Az olvasó tehet egy próbát:

Ha van a plakáton elég reprezentáció szerinted, ha nincs, egy biztos: egy kellően progresszív erő ugyanezt a hibát nem akarja elkövetni!

Mit tegyen tehát egy európai, kulturálisan érzékeny, a magyarországi kisebbségek helyzetét valóban a szívén viselő ember, ha biztosra akar menni?

Az ellenzéki összefogás programját ismertető kozosalap.hu a romastratégiáját ismertető oldalon megtalálta a probléma megoldására a tökéletes képet:

Ezzel ellenpontozva a tavalyi konzultációs plakát vélt bigottságát, egy indiai családot ábrázoló stock photoval:

 Reprezentáció: pipa!