Lassan közhelyként lesz számon tartva az a megállapítás, hogy a világrend átalakulóban van. Az Amerikai Egyesült Államok hegemóniáját egyre erőteljesebben megkérdőjelezi a feltörekvő Kína (új globális valuta létrehozásában fáradozik a BRICS országokkal együttműködve; komplett kontinensek első számú kereskedelmi partnerévé vált; az Új Selyemút programjával megpróbálja átformálni a világkereskedelem szerkezetét). Sokan a fő konfliktus vonalát a Kelet és a Nyugat között húzzák meg - nem is alaptalanul -, de érdemes megemlékezni a Globális Délről, hiszen egyre nagyobb figyelem hárul rájuk is.

Júliusban két igencsak fontos csúcsértekezletet volt: az Európai Unió Latin-Amerikával próbálta szorosabbra fűzni a kapcsolatait, nem sokkal utána hasonló kísérletet tett Oroszország az afrikai jelenlétének növelése érdekében. Azonban nem lehet azt mondani, hogy az Európai Unió és Oroszország maradéktalanul elégedett lehet a találkozók után, hogy minden céljukat elérték.

Afrika és Latin-Amerika két erőteljesen periférikus részei a világpolitikának, ennek főleg történelmi okai vannak. A Globális Délt jellemzően a fejlődő országok képezik, amelyek történelmük során európai gyarmatok voltak, most pedig egyre keményebben próbálják meg az érdekeiket érvényesíteni a nemzetközi politikában a centrummal folytatott diskurzusokban. Az Európai Unió, Oroszország és Kína egymással versenyezve próbálnak gazdasági és politikai tényezők lenni (főleg a versenytársak kárára), a fejlődő országok pedig olybá tűnik olyan helyzetben vannak, hogy borsosan megkérhetik a partnerségük árát.

Az Unió és a régi-új partnere egy "elfeledett" együttműködést szándékoznak feleleveníteni, illetve megoldani azokat a problémákat, amelyek a 2019-es EU-Mercosur szabadkereskedelmi egyezmény elfogadása után keletkeztek. Fontos megemlékezni arról, hogy a két fél az ezredforduló után bekövetkezett válságoknak köszönhetően távolodott el egymástól (2008-as gazdasági mélyrepülés, adósságválságok kezelése, migráció, BREXIT). 

A jövőbeni kereskedelem egyik sarokpontja az európaiak által elfogadott környezetvédelmi standardok elfogadása és betartása, amelyet a fejlődő országok sorát bővítő latin-amerikaiak nehezen tudnak lenyelni. Még a környezetvédelem mellett elkötelezett Lula elnök se tudja maradéktalanul elfogadni az uniós követelményeket, mivel azok mögött a gazdasági protekcionizmust vél felfedezni, sőt elfogadhatatlannak tartja a belügyekbe való beleszólást. Azonban vitathatatlan, hogy fontos előrelépésekről is be lehet számolni az EU-CELAC csúcs kapcsán: az EU a Global Gateway keretén belül 45 milliárd eurónyi beruházást jelentett be, ellensúlyozandó a kínai befolyást.

Azonban az is tény, hogy a csúcs eredményességét erőteljesen beárnyékolta az orosz-ukrán háborúra adott eltérő válaszok milyensége. A latin-amerikaiak elutasították, hogy Volodimir Zelenszkij, ukrán elnök részt vegyen a csúcson, kivettek minden Ukrajnára utaló napirendi pontot, illetve meglehetősen elutasítóak voltak Ukrajna támogatását illetően, a háborút pedig európai belügynek titulálták. Továbbá a latin-amerikaiak alkalmazták a sérelmi politika eszközeit, amikor a transzatlanti rabszolga-kereskedelemre és a gyarmati időkre hivatkozva a kárpótlás kérdését is elővették.

Most áttérek az orosz-afrikai csúcsértekezletre, amely szintén több érdekes észrevételre adott okot. A szentpétervári értekezletnek az volt az elsődleges célja, hogy "felélénkítse és megerősítse" azokat a történelmi (szovjet időkből származó) kapcsolatokat, amelyek Oroszország és Afrika között fennállnak és elmélyítse a két fél politikai, biztonsági, szociális és gazdasági együttműködését. Putyin elsősorban az afrikai országok valós és vélt Nyugat-ellenességére alapozva próbálja meg a világpolitikai ambícióhoz hozzárendelni Afrikát. Azonban ez a "szovjet maradék", az antiimperializmuson nyugvó Nyugat-ellenes szövetség nem olyan erős, mint ahogyan azt az oroszok várták.

A 2019-es csúcshoz képest kisebb volt az érdeklődés: az afrikai országok korábbi részvételi aránya a harmadára csökkent, és több ország nem is küldte el csúcsvezetőit Moszkvába, öt ország meg sem jelent, és az államfők száma mindössze 17 volt. Moszkva a Nyugatot vádolja az alacsony részvételért. Hogy volt-e vagy nem bárminemű nyomás az Európai Unió vagy az Egyesült Államok részéről: nem tudni. Annyi biztos, Oroszország hagyományosnak vélt befolyása megingott.

Az afrikaiakat meglehetősen súlyosan érintette Oroszország kiválása az ukránokkal kötött gabonaegyezményből, ugyanis az biztosítani tudta az élelmiszerárak globális stabilitását, illetve a gabonaellátást, ami kulcsfontosságú Afrika stabilitása szempontjából. Az afrikai vezetők határozottan és összehangoltan sérelmezték az egyezmény egyoldalú felmondását, amire válaszként Putyin komoly engedményeket ígért. A következő 3-4 hónapban Burkina Fasónak, Zimbabwének, Malinak, Szomáliának, a Közép-afrikai Köztársaságnak és Eritreának egyenként 25-50 ezer tonna gabonát fog Oroszország ingyen szállítani, illetve 23 milliárd dollárnyi adósságállományt tervez elengedni - egyelőre nem tudni mely országok a kedvezményezettek.

A Globális Délnek egyre jelentősebb szerepet tulajdonítanak az új világrendszer formálói erő, sőt, Latin-Amerika és Afrika egyre inkább hatalmi tényezőkként kezdtek el viselkedni. Az Európai Uniónak és Oroszországnak egyaránt meg kell küzdenie az elhanyagolt kontinensek visszaédesgetésében a feltörekvő Kínával, amely megállíthatatlanul terjeszti az infrastruktúráját és szaporítja kereskedelmi kapcsolatait. A Dél át akarja formálni a nemzetközi rendet: az uni- vagy bipoláris világrend helyett egy multipolárisat szorgalmaz, melynek új erőviszonyait a nemzetközi fórumokon és intézményeken belül is foganatosítanák (lásd ENSZ BT kibővítése nem állandó tagokkal).

Egyelőre a Globális Észak nem tudja ráerőltetni az akaratát az egykor egyértelműen alárendelt szerepet játszó Délre. Latin-Amerika és Afrika egységesen tudta képviselni az érdekeit az Európai Unióval és Oroszországgal szemben, vonakodnak elköteleződni az orosz-ukrán háború kapcsán. Az Unió lépéshátrányban van Kínához képest a világ periférikus részein, jelenleg csak követni tudja az eseményeket, formálni kevésbé. Oroszország tekintélye és múltbéli teljesítményei nem predesztinálják arra, hogy Afrika tárt karokkal várja, azonban Kína már itt is komoly hídfőállásokkal rendelkezik és kirobbanthatatlannak tűnik.

A fenntarthatóság iránti globális aggodalom és az éghajlatváltozás kihívásai egyre inkább ösztönzik az építészeti ipart a zöld épületek tervezése és kivitelezése felé. A zöld épületek olyan innovatív megoldásokat alkalmaznak, amelyek csökkentik az épületek környezetre gyakorolt negatív hatásait és növelik az energiahatékonyságot, ezáltal hozzájárulnak a fenntartható jövő kialakításához.

A zöld épületek létrehozása számos előnnyel jár, kezdve a környezeti fenntarthatóságtól a gazdasági megtakarításig és az egészségesebb életminőségig. Ezek az épületek olyan tervezési elveken alapulnak, amelyek csökkentik az energiafogyasztást és a széndioxid-kibocsátást, illetve növelik a megújuló energiaforrások használatát. Az energiatakarékosság mellett a zöld épületek megfelelő szigetelése és napenergia hasznosítása tovább csökkentheti a hőigényt, így minimalizálva az üzemeltetési költségeket.

A zöld épületekben az újrahasznosított anyagok és az alacsony karbonlábnyommal rendelkező anyagok használata is elterjedt. Az ilyen anyagok nemcsak környezetbarátak, hanem hozzájárulnak az épületek hosszú távú fenntarthatóságához és tartósságához. Ezen kívül a zöld épületek tervezésekor fontos szempont a vízhasználat hatékonyságának növelése is, így csökkentve az ivóvíz pazarlást és a vízellátási problémákat.

A zöld épületek nemcsak a környezet számára kedvező hatással vannak, hanem az épületben élők egészségére is pozitív hatással vannak. A jobb levegőminőség és a természetes napfény hasznosítása javítja a lakók fizikai és mentális egészségét. Az ilyen épületek törekednek a természetes hűtés és fűtés megvalósítására, így minimalizálják a mesterséges hűtő- és fűtőrendszerek használatát.

A zöld épületek egyre növekvő népszerűsége új lehetőségeket teremt az építészeti ipar számára. A kormányok és a vállalatok is egyre inkább elkötelezik magukat a fenntarthatóság és a klímaváltozás elleni küzdelem iránt, és támogatják a zöld építészet fejlődését. Az ilyen épületek építése és üzemeltetése hosszú távon költséghatékonyabb lehet, mivel az energia- és vízmegtakarítás csökkenti a fenntartási költségeket.

Azonban a zöld épületek tervezése és megvalósítása nem kis kihívásokkal jár. Az innovatív technológiák és anyagok használata új szakértelmet és szabályozásokat igényelhet. Az építési költségek kezdetben magasabbak lehetnek, ami kihívást jelenthet a kisebb költségvetésű projektek számára. Emellett az építészet terén még mindig szükség van további kutatásokra és fejlesztésekre, hogy még hatékonyabbá és elérhetőbbé tegyék a zöld épületeket.

Összességében a zöld épületek megjelenése és elterjedése az építészeti ipar egyik legígéretesebb és legfontosabb irányává vált. A fenntartható építészet nem csak az épületek minőségét és hatékonyságát javítja, hanem hozzájárul a bolygó egészének védelméhez. Az új technológiák és tudományos fejlesztések folyamatos előrehaladása lehetővé teszi, hogy a zöld épületek még inkább elterjed

Az idén augusztus 2-ára esett a  Globális Túlfogyasztás  Napja, amely egy erős üzenetet közvetített a fenntarthatóság fontosságáról. A Global Footprint Network friss adatai alapján a Föld által újratermelhető és elnyelhető erőforrások határát ezen a napon lépte át az emberiség. Ezen a kritikus ponton felmerül a kérdés, hogy vajon képesek vagyunk-e megtartani az erőforrásokat a jövő generációk számára, vagy továbbra is túlzott fogyasztással terheljük a bolygót.

Az előző évekhez képest a Globális Túlfogyasztás határa mindössze heteket változott, de ez az apró változás is szemlélteti, hogy milyen jelentőségű problémáról van szó. Az 1970-es évekhez képest drámai a változás: akkor még december végén értük el a túlfogyasztás határát, ami azt jelenti, hogy akkoriban jóval fenntarthatóbban élt az emberiség.

Magyarországon is komoly kihívás elé nézünk. A WWF Magyarország által végzett közvélemény-kutatás rámutatott arra, hogy bár a lakosság 59%-át valódi környezettudatosság jellemzi, a fiatalabb generációk körében a hozzáállás romló tendenciát mutat. Az úgynevezett "pszeudo-környezettudatosak" csoportja, akik látszatintézkedések erejéig érdeklődnek a környezetvédelem iránt, továbbra is jelen van.

Az adatok azt is mutatják, hogy a lakosság részben tájékozatlan a környezeti problémákról és azok hatásairól. A szénerőművek és a lakossági fatüzelés környezetkárosításáról például csak kevesen hallottak, és a fiatalabb generációk esetében a megoldást jelentő teendőkkel kapcsolatos ismeretek is hiányosak.

Az idei Globális Túlfogyasztás  Napja egy újabb emlékeztető arra, hogy a fenntarthatóságért folytatott küzdelem nemcsak egy napra szóló esemény, hanem folyamatos elkötelezettséget és változást igényel. Az információáradat és a zűrzavaros vélemények ellenére mindannyiunk felelőssége, hogy tájékozott döntéseket hozzunk, és cselekedeteinkkel a jövő generációk számára is fenntartható bolygót alakítsunk. A Globális Túlfogyasztás Visszafogásának Napja arra buzdít, hogy ne csak a problémákat ismerjük fel, hanem keressük azokat a megoldásokat is, amelyek hozzájárulnak a fenntartható jövőhöz.

A globális túlfogyasztás elleni harcban a körkörös gazdaság lehet a kulcs a fenntartható jövő felé. Az erőforrások megóvása és az életminőség javítása érdekében elengedhetetlen, hogy átértékeljük a fogyasztási szokásainkat, és irányt váltsunk a környezetbarát és hatékony gazdasági modellek felé.

Forrás:WWF

A 18. század az újjáépülés korszaka volt Magyarországon – a török kiűzése és a Rákóczi-szabadságharc utáni kompromisszum megkötése után ugyanis megindulhatott az ország fejlesztése. Csakhamar előtérbe került az áruszállítás problémái miatt a két fő folyó, vagyis a Duna és a Tisza összekötése. A stratégiailag fontosabb Közép-Magyarországra tervezett csatorna máig torzó, ugyanakkor a Délvidéken megvalósult egy hasonló projekt.

A visszafoglalt Délvidék

Magyarország török alóli felszabadítása ugyan már 1699-re lezárult - kivéve a Bánságot -, az újjáépítés még annyira sem volt egyszerű, mint a korábbi katonai akciók. Az alföldi területek ugyanis amellett, hogy elnépesedtek - nem ritkán éppen a felszabadító háború miatt -, újabb és újabb kihívásokat hoztak, mivel a gazdátlan természeti környezetet a mocsarak, lápok jellemezték. A korabeli Temesvárt például éppen emiatt az idegen utazó úgy írta le, mintha lakói már-már élőhalottak lennének, ugyanis a vizes környezetben a malária és a hasonló betegségek komoly táptalajra leltek.

- írta Born Ignác udvari tanácsos 1770-ben.

Temesvár ma - a 18. századi utazó sokkal rémisztőbb képet látott a városról (forrás: Wikipedia)

Amellett, hogy a környezet komoly egészségügyi problémákat okozott, gazdaságilag sem volt kifejezetten előnyös ez a helyzet. A mocsarak alatt ugyanis termőföld rejtőzött, a Magyar Királyság éléskamrája. További probléma volt emellett az, hogy nem igazán voltak utak, így a kereskedelmet is vízen kellett bonyolítani - miközben a lóvontatású hajók lovai a mocsarakat nem bírták, ráadásul a Duna elég nagy kitérőt tesz a Délvidéken.

A csatorna

Több kísérlet után Kiss József kincstári mérnök és testvére, Gábor 1793-ban részvénytársaságot alapítottak egy csatorna megtervezésére és -építésére. A munka az ő felügyeletük alatt indult el, és bár később mellőzötté váltak, a csatornát 1802-ben átadták. Ferenc király nevét kapta, aki egyébként járt is a vidéken.

Az építési (3 millió forint) és fenntartási költségeket önmagában a csatorna nem tudta volna fedezni, így a részvénytársaság bérbe kapta a Bács vármegyei kamarai birtokokat, egészen 1827-ig. Az ezt követő hosszas jogi huzavonát végül 1841-ben zárták le, amikor is a kincstár vette át a csatornát.

A csatorna az eredeti torkolatától nem messze, Bácsföldvárnál (forrás: Wikipedia)

A csatorna 227 kilométerrel rövidítette meg a dunai hajózást, nagyjából három héttel csökkentve azt. Ugyanakkor a 19. század a nagy vízszabályozások kora, így természetesen a történet itt még nem ér véget.

Az új csatorna

A Duna medrének megváltozása miatt az 1850-es évekre új zsilipet építettek Bezdánnál, vagyis Monostorszegtől északra 1854-ben, így meghosszabbították a csatornát; illetve szükségesség vált a felújítás - erre Türr István alapított részvénytársaságot. Baja és Bezdán közt egy új, szintén hajózható, de alapvetően tápláló- és öntözőcsatornát építettek. Mivel fokozatosan az öntözés is a társaság tevékenységének része lett, így a '70-es években megépítették a Ferenc József-csatornát (Sztapár és Újvidék között). Mindeközben pedig a Tiszát is átvágták Bácsföldvárnál, amelynek következtében a csatorna egy holttágba torkollott, tehát itt is meghosszabbították, mégpedig szintén észak felé. Az új torkolat Óbecse lett.

A csatorna mai torkolata a Tiszába (forrás: Wikipedia)

A csatorna további érdekessége, hogy 1895-1900 közt itt hozták létre a Türr István-zsilipet, amely Európa első, elektromos árammal működő hajóátemelő zsilipje. A bajai születésű Türr István 1848-ban az olasz szabadságharcban vett részt, az általános amnesztiát követően azonban szülőhazájába, vagyis Magyarországra jött. 1870 után a kincstári tulajdonban lévő csatornát ő vette használatba.

A csatorna jelentősége amellett, hogy rövidítette a dunai hajózási útvonalat, ezzel pedig elősegítette a kereskedelmet az is, hogy segítette a vizek lecsapolását, így lehetővé tette mintegy 150 ezer hektár földterület művelés alá vételét. A vasút megjelenése után kereskedelmi funkciója jelentősen lecsökkent, majd gyakorlatilag eltűnt.

Egy revíziós dal

A már említett, sztapári-újvidéki leágazás, vagyis a Ferenc József-csatorna elsősorban az öntözés miatt volt fontos, azonban a trianoni békediktátum után másképpen ismerte meg a magyar ember. Egy revizionista katonai induló tette ugyanis halhatatlanná a csatorna nevét:

A borítókép forrása: hajozas.hu

Az idézetet közli: Kapronczay Károly: A hazai vízszabályozások hatásai a magyar közegészségügyi állapotra.  Orvostörténeti Közlemények 188-189. (2004) 5-30.

A modern világban egyre nagyobb figyelmet kap a környezetvédelem és fenntarthatóság. Ahogy egyre inkább tudatosul bennünk az emberi tevékenységek hatása a környezetre, egyre többen keresik azokat az alternatívákat, amelyek lehetővé teszik a hulladéktermelés csökkentését és az erőforrások takarékosabb felhasználását. Ebben a folyamatban kiemelkedő szerepe van a Zero Waste mozgalmaknak, amelyek a "nulla hulladék" elvét hirdetik és az embereket arra ösztönzik, hogy változtassanak életmódjukon a fenntarthatóbb jövő érdekében.

 
A Zero Waste mozgalmak gyökerei mélyen gyökereznek a vágyban, hogy a Föld erőforrásait óvjuk és megőrizzük azokat a jövő generációk számára. Ezek a kezdeményezések nem csupán a hulladékcsökkentésről szólnak, hanem egy teljes életmódváltást ösztönöznek, amely során az emberek figyelmesebben választanak, vásárolnak és használják a termékeket.

A Zero Waste mozgalmak szerte a világon megjelennek különböző formákban és célkitűzésekkel. Vannak olyanok, amelyek egy adott időszak alatt kihívást állítanak az emberek elé, hogy minimalizálják a hulladékukat. Mások a városokat és településeket ösztönzik a hulladékmentes várostervezés és szelektív hulladékgyűjtés megvalósítására. A divatiparban is megjelent a Zero Waste szemlélet, amely a textilhulladék csökkentését tűzi ki célul. Emellett számos zero waste bolt és üzlet nyitotta meg kapuit, ahol a vásárlók saját tartályokat hozhatnak, hogy elkerüljék a felesleges csomagolást.

Ebben a cikkben közelebbről is megvizsgáljuk a Zero Waste mozgalmak sokszínűségét és hatását. Megismerjük, hogyan inspirálják az embereket a hulladékcsökkentésre és hogyan változtatják meg a mindennapi életüket a fenntarthatóság jegyében. Továbbá bemutatjuk, hogy milyen konkrét lépéseket tehetünk mi magunk is a zero waste életmód felé tett előrelépés érdekében. Az alábbiakban tehát egy mélyreható betekintést nyerünk azokba a kezdeményezésekbe, amelyek az elkövetkező években és évtizedekben jelentősen hozzájárulhatnak a környezetvédelemhez és a fenntartható jövőhöz.

Az egész világon számos Zero Waste mozgalom és kezdeményezés létezik, amelyek az embereket arra ösztönzik, hogy csökkentsék a hulladéktermelést és tudatosabban használják az erőforrásaikat. Ezek közül néhányat bemutatok:

1. Zero Waste International Alliance (ZWIA): A ZWIA a világ különböző részeiről származó Zero Waste mozgalmakat fog össze, és közösen dolgoznak a hulladéktermelés csökkentése és a fenntartható életmód elősegítése érdekében.

2. Plastic Free July: Ez a kezdeményezés arra ösztönzi az embereket, hogy július hónapban teljesen mellőzzék a műanyagot. Célja, hogy felhívja a figyelmet a műanyagszennyezés problémájára és ösztönözze az embereket a műanyaghasználat csökkentésére.

3. Zero Waste Home: Bea Johnson, a Zero Waste Home alapítója saját tapasztalatain alapuló könyvében és blogjában mutatja be, hogyan lehet csökkenteni a hulladéktermelést a mindennapi életben.

4. The Bulk Is Green Council: Egy olyan szervezet, amely a csomagolásmentes termékek és a hulladékmentes vásárlás elősegítését tűzte ki célul.

5. Precycle: Egy olyan koncepció, amely arra ösztönzi az embereket, hogy a vásárlás előtt gondolkozzanak el azon, szükségük van-e valójában az adott termékre, és elkerüljék a felesleges tárgyak beszerzését.

6. Zero Waste Cities: Egyes városok és települések, például San Francisco és Kamikatsu (Japán), elkötelezettek a hulladékmentes várostervezés és a szelektív hulladékgyűjtés iránt.

7. Zero Waste Fashion: A divatiparban is megjelent a Zero Waste szemlélet, amely a felesleges textilhulladék csökkentését és az ökológiai fenntarthatóságot célozza.

8. Zero Waste Schools: Egyes oktatási intézmények bevonják a diákokat a hulladékcsökkentésbe és fenntarthatóságra nevelésbe.

9. Bulk Shops és Zero Waste boltok: Számos városban megjelentek olyan üzletek, ahol a vásárlók saját tartályokba vihetik haza az élelmiszereket és háztartási cikkeket, így minimalizálva a felesleges csomagolást.

10. Zero Waste Challenge: Olyan kihívások, amelyekben az emberek egy adott időszak alatt minimalizálják a termelendő hulladék mennyiségét.

Ezek csak néhány példa a világszerte létező Zero Waste mozgalmakból és kezdeményezésekből. Mindannyian tehetünk azért, hogy a környezetünk védelmében és a fenntarthatóság jegyében csatlakozzunk ezekhez a kezdeményezésekhez és változtassunk életmódunkon.

A napokban Burkina Faso után Nigerben is puccs történt, így oroszbarát katonai vezető lett az ország de facto elnöke. Szintén oroszbarát lett Mali és Guinea is, olyannyira, hogy Nigéria ultimátuma után jelezte a három másik felsorolt ország, ha Niger területén katinai beavatkozás történik, akkor ők is beszállnak a konfliktusba Niger oldalán. A puccs ugyan nem újdonság Afrika semelyik területén sem, viszont ezúttal a nyugati hatalmat nehéz helyzetbe hozhatja, mert most érezhető orosz hátszéllel történtek ezek a hatalomváltások.

Ibrahim Traore, Burkina Faso jelenlegi vezetője

Afrika országainak többsége nyugat barát, de ez nem azért van, mert az ott élőknek jó tapasztalata van az európai és amerikai kormányokkal. A gyarmatbirodalmak 20. századi megszűnése után gazdasági módszerekkel, de tovább tartott Afrika kizsákmányolása. Elég csak a nyersanyagban gazdag Száhel-övezetet említeni, ami lényegében francia megszállás alatt volt. Ezt váltotta fel a valószínűleg erős Wagner támogatással végrehajtott puccs és hatalomváltási sorozat.

A nyersanyagon túl vezeték is végighalad Nigerben, ez Európa energiabiztonságát pedig rontja, amennyiben az új, oroszbarát nigeri vezetés elzárja a vezetéket, Niger fontossága emiatt emelkedik ki a többi három ország közül. Az oroszok viszont nem csak energia tekintetében, hanem migrációval is tudják destabilizálni az Uniót, mert a migránsútvonalak egy jelentős része ebben a régióban található. Az Európai Uniónak tehát mindenképp veszélyforrás a kialakult helyzet, így Magyarország számára is előnytelen. 

Orbán Viktort a baloldal gyakran vádolja azzal, hogy ő az oroszok érdekeit képviseli. Ezt azonban sokadszor cáfolja meg, tekintettel arra, hogy ő is kiállt a puccsisták által elmozdított és azóta fogvatartott nigeri elnök mellett. Orbán Viktor a magyar érdekeket képviseli, az energiabiztonság pedig nemzeti érdek, emiatt tárgyalni kell az oroszokkal. Kitekintésképp a baloldal vezetője, Gyurcsány Ferenc volt az, aki kutyát ajándékozott Putyinnak. 

Oroszbarát tömeg Maliban

Geopolitikai szempontból nem biztos, hogy a franciák és a nyugat más országai be tudnak avatkozni hatásosan, mert Ukrajna mellett a Szahara már legalább két frontos küzdelmet jelentene, ez pedig megterhelő. Továbbá nem szabad elfeledkezni a Dél-kínai tengerről sem, azon belül Taiwanról, ami nem csak geopolitikailag, hanem technológia vonzatában is kiemelt, mivel a Taiwan az egyik legnagyobb félvezető gyártó. 

A helyzet tehát rendkívül összetett, és Ukrajnában eddig sikerült feltartóztatni az orosz előrehaladást, de figyelembe véve az ukrán ellentámadás eddigi egyértelmű sikertelenségét és a tényt, hogy ez milyen komoly hatást gyakorolt Európára, egy Száhel-övezeti konfliktust könnyen lehet, hogy nem tudnánk megfelelően kezelni.

Az Egyesült Államokat leköti az ukrajnai háború és a Kínával való versengés, így valószínűtlen, hogy érezhető segítséget tudna nyújtani. Nigéria és a vele szövetséges ECOWAS országok azok, akik érdemben hozzájárulhatnak a puccsisták elmozdításához, ennek pedig hangot is adtak, így Malit, Burkina Fasot, Nigert és Guineát fel is függesztették az ECOWAS-on belül. Nigéria kétségkívül több hadieszközzel és emberszámot nézve nagy fölénnyel rendelkezik, ugyanakkor a társadalom megosztott Nigériában, a folyamatos iszlamista támadások a keresztény közösségek ellen vallás alapján egyre inkább ketté osztják a nigériaiakat. Az, hogy a Wagner tud-e egy esetleges Nyugat-afrikai háború esetén Nigériában belső konfliktust okozni, nem biztos, de nem is kizárt. 

Az ECOWAS vezetői Mali ellen gazdasági szankciókat vezettek be, Nigert katonailag megfenyegették

Az ott élők szempontjából vizsgálva az eseményeket sokan felszabadítóként tekintenek az oroszokra, a Burkina Fasoi puccsot végrehajtó Traoré azt is kifejtette egy beszédében, hogy a második világháborúban az oroszokkal egyaránt sok emberáldozatot hoztak a nácizmus elleni harc során, viszont őket és az oroszokat is elfelejtette a történelem. Az biztos, hogy az oroszok sem szórakozásból vannak ott és nem is jótékonyságból, de nem kizárható, hogy a száheliek számára egy orosz befolyás a kisebbik rossz, mert az oroszok új szereplők a területen, így meg kell szilárdítaniuk a jogukat az ottlétre, tehát egyelőre kevesebbet engedhetnek meg maguknak, mint a száz évek óta ott tartózkodó franciák. 

Reálpolitikai szemüvegen keresztül tehát amennyiben Nigéria és az ECOWAS nem tudja az eseményeket megfordítani, Európa nagyot veszíthet, a Nyugat-afrikai lakosság kicsit nyerhet, az oroszok pedig lényeges győzelmet tudnak aratni a világpolitikai színtéren, miközben Kínával még közelebb kerülnek egymáshoz, ami nem csak Európának, de a teljes nyugati érdekszférának még nagyobb nehézséget jelent. Mialatt Franciaországnak érvényesíteni kellene a saját hatalmát, durva társadalmi problémák vannak a saját területén, ezt a legutóbbi zavargások is megmutatták, egy Száhel-övezeti konfliktus pedig növelné a migrációs nyomást, így az oroszok tovább destabilizálnák így Európát.

Az evakuáció folyamatosan zajlik

Az, hogy pontosan mi fog történni, nem lehet tudni, viszont az a következtetés levonható, hogy a nyugati hübrisz nem célravezető, hosszútávon elveszítünk fontos szövetségeseket is, mint például Indiát, ez pedig fokozatosan csökkenti az érdekérvényesítési képességünket.

Pontosítva tehát magyar szólással élve, magunk alatt vágjuk a fát, ami ellen Magyarország egyedül nem sokat tud tenni. Főleg úgy, hogy a saját szövetségeseink ideológiai alapon folyamatosan támadnak minket.

A divatipar régóta az innováció és a kreativitás központja, de a túlzott fogyasztás és a gyorsan váltakozó trendek miatt egyre inkább szembesülünk a környezeti és társadalmi problémákkal.

Az Orbán-kormányok egyik legmegosztóbb közpolitikai/szakpolitikai területe az oktatáspolitika. 2010 óta számtalan tanár és diáktüntetés került megrendezésre, az ellenzéki pártok egyik zászlóshajó-ügyévé vált az oktatás állapota. Újabban a 2023. évi LII. törvény, azaz az pedagógus-életpályamodellt érintő változások okoztak turbulenciát, amelyet a magyar ellenzék "bosszútörvényként" keretezett. A kormány a felsőoktatási képzés területén is komoly változtatást eszközölt: a kötelező nyelvvizsga és a minimum ponthatár eltörlésének, valamint az emelt szintű érettségik feltételének megszabásának egyetemi hatáskörbe helyezésének köszönhetően a tavalyi 99 ezerről 126 ezerre nőtt a felsőoktatásba jelentkezők létszáma.

Egyes egyetemeken és szakokon akár 60-70-80%-os emelkedésekről számolnak be a különböző hírportálok. Az igazán látványos növekedések a vidéki egyetemeken következtek be, míg a fővárosi egyetemek közül a hagyományosan népszerűbbek is képesek voltak akár 20-30%-os bővülést realizálni. Értelemszerűen a nagyobb növekedést produkáló, vidéki (egyesek szerint a másodvonalba tartozó) egyetemek elégedetten összegezték a fejleményeket, gyakorta példátlan, sőt, történelmi érdeklődésről számolnak be, addig akadtak kritikus hangok is. Nehéz előre megmondani, hogy pontosan milyen következményei lehetnek az ország jövőjét illetően az egyetemi képzések "tömegesítésének".

A mindenkori politikai rendszer felelős azért, hogy a közpolitika-alkotás során olyan döntéseket hozzon meg és valósítson meg, amely a társadalom javát szolgálja úgy, hogy az valamilyen vélt vagy valós társadalmi problémára nyújt megoldást. Több megoldandó probléma is felmerülhetett a kormányzat számára: a fiatalok körében az uniós átlag alatt vannak a diplomával rendelkezők aránya, amely versenyképességi hátrányt jelent; egyes társadalmi rétegek számára nem volt megfelelően biztosítva az előrelépés lehetősége (társadalmi mobilitás); komoly egyenlőtlenségek állhatnak fent régiók között, amelyet fokozza a fővárosi egyetemek agyelszívása stb. Mint minden közpolitikai döntésnek, így ennek is lehetnek várt és nem várt, illetve pozitív és negatív következményei.

Kezdjük a lehetséges negatív következményekkel és kritikákkal, mert azok első ránézésre nyilvánvalóbbnak tűnnek! Kolozsi Ádám erről egy átfogó cikket írt, ezt fogom röviden összegezni. Az olykor meglehetősen alacsony ponthatárral rendelkező szakokon felmerülhet a hallgatók tudásbéli hiányossága, mivel olykor kifejezetten gyenge tanulmányi eredményekkel is felvételt lehetett nyerni. Ennek orvoslására komoly energiát és forrásokat kell biztosítani, hogy ne történjen komoly mértékű lemorzsolódás. Az is egy lehetőség, hogy az egyetemek a követelményrendszerükön könnyítenek, amely még inkább kidomborítaná a fővárosi és vidéki egyetemek között olykor felmerülő színvonalbéli különbségeket. Ez azonban a munka világában hátrányos helyzetbe hozná azokat a pályakezdőket, akik a gyengébbik egyetemen végeztek. Most térjünk át más, akár pozitívumként is - illetve nem negatívumként - értéklehető lehetséges hatásokra.

Fokozódhat a társadalmi mobilitás

A változtatások elősegítik olyan hátterű hallgatóknak a tovább tanulását, akik feltehetőleg nem jutottak volna be az elit egyetemek képzéseire, mivel a család nem tudta előteremteni azokat a feltételeket, amelyek ezt lehetővé tették volna. A közoktatásnak előfordulhatnak olyan strukturális problémái, amelyek egyszerűen nem teszi lehetővé az egyébként tehetséges diákoknak azt a lehetőséget, hogy megfelelő nyelvoktatásban részesüljenek iskolai keretek között, magán nyelvtanárra pedig nem feltétlenül van keret. Vannak olyan családok, ahol a "padló ragadós", vagyis nagyon komoly áldozatok árán képesek javítani a helyzetükön.

Hosszútávon egyfajta "újértelmiségi" réteg jöhet létre vidéken, amely jelentős társadalmi mobilitást eredményezhet családok számára, s feltehetőleg ez sokakban egyfajta pozitív képet fog eredményezni a jobboldali kormányzattal kapcsolatban. Magyarországon a választásszociológia kimutatta, hogy jellemzően azok szavaznak a Fideszre, akik az elmúlt közel másfél évtizedben társadalmi mobilitást tapasztaltak, vagyis komoly mértékben javultak az életkörülményeik. Feltehetőleg ebben az esetben is felmerülnek majd hasonló tendenciák.

Csökkentheti a régiók közötti különbségeket

Ha egy régió egyeteme több hallgatót tud felszívni és képzett szakembereket előállítani, akkor arányaiban sokkal többen próbálják meg a tudásukat a régióban vagy a megyében hasznosítani, ezzel is elősegítve a terület fejlődését, az innovációt. Azáltal, hogy a szélesebb felnőttképzésnek köszönhetően a cégek bátrabban terjeszkednek Budapesten kívülre, könnyedén eljelentéktelenedhetnek azok az aggályok, hogy a nem-Budapesti egyetemek diplomái kevesebbet érnek, hiszen a vidéki hallgatók otthoni környezetben is kamatoztatni tudják majd a tudásukat.

Igen sok dimenzióban megfogalmazható a centrum és a periféria közötti egyenlőtlenségek negatívumai a periféria kárára. Sok szempontból Magyarország az Európai Unió perifériáján van, a legjobban képzett szakemberek élnek a szabad mozgás lehetőségével és Nyugaton vállalnak munkát, ugyanez érvényes Magyarországon belül a Budapest-vidék viszonylatban. Értelemszerűen, ha a vidék nem tud megfelelő lehetőségeket kínálni a fiataloknak, akkor azok a fővárost veszik célba, ezáltal könnyedén elnéptelenedik a vidék, amely miatt a különböző vállalatok és cégek nem is próbálnak meg jobb minőségű munkahelyeket teremteni, hiszen nincs kinek.

Amennyiben ez hosszútávon ténylegesen érvényesülni fog - amit nem lehet előre tudni -, akkor Észak-Kelet és Kelet-Magyarország számára nem fog gondot okozni, hogy a Nyíregyházi Egyetem, a Tokaj-Hegyalja Egyetem, vagy a Debreceni Egyetem diplomája nem ér annyit mint a BME-s vagy az ELTE-s.

Összegzés

Még nem látható előre, hogy a jelenlegi folyamatok - amelyek később trendekké formálódnak - hová vezetnek. Minden szakpolitikának (az oktatásra és a felsőoktatásra ez fokozottan érvényes) sok idő kell, míg teljesen megmutatkozik az eredménye. A felsőoktatási képzés nagyobb bázissal fog majd rendelkezni az elkövetkezendő években, hogy ez 5-10-20 évvel később milyen eredményeket fog eredményezni: nem lehet előrejelezni, de annyit biztosan lehet állítani, hogy nem lesz következmények nélküli. 

Természetesen nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a lehetséges pozitívumok mellett jogosak lehetnek az aggályok is: a mennyiség nem mehet a minőség rovására. Sokat lehet arról olvasni, hogy milyen alacsony ponthatárral vettek fel egyes szakokra hallgatókat, esetükben halmozottan érvényes a lemorzsolódás lehetősége, szóval a minőségbeli félelmeket valamelyest ez a tény mérsékelni tudja.

Új visszaváltó automaták hódítják meg hamarosan Magyarországot, előkészítve az országos kötelező visszaváltási rendszer indulását, amelynek fő célja a fenntarthatóság elősegítése és a körforgásos gazdaság megvalósítása az újrahasznosítás révén.

A rendszer mintegy 1500 kötelezett és számos önként jelentkező üzletből fog állni, köztük élelmiszert árusító kiskereskedelmi egységekből is.

A rendelet még nem határozza meg teljes körűen a visszaváltható termékek listáját, de tervek szerint a 0–6 literig terjedő fém, műanyag és üveg italcsomagolások tartoznak majd ide, kivéve a tejalapú italok dobozait.

(forrás: origo.hu)

A visszaváltó automaták nem csupán a díj visszaváltására szolgálnak majd, hanem a környezettudatos vásárlók számára is vonzóvá válnak. Az ügyfelek a visszaváltáskor kapott kuponokat felhasználhatják vásárlásra vagy banki átutalással jótékonysági célra is felajánlhatják a pénzt.

A regisztrációs folyamatban jelenleg némi késedelem van, mivel még néhány jogszabály hiányzik, és az önként csatlakozók regisztrálása és automatával való ellátása is áthúzódhat 2024-re. A tervek szerint több ezer visszaváltó automatát kell telepíteni a kiskereskedelmi egységekbe, és a Mohu Zrt. még várja a jelentkezőket az új rendszerbe. A kisebb kiskereskedelmi üzletek számára is lehetőség nyílik a csatlakozásra, és a visszaváltó automaták különböző méretű modellek közül választhatóak. 

Az új visszaváltási rendszer célja a hasznosítható hulladék mennyiségének csökkentése és a fenntartható gazdaság előmozdítása, mely hosszú távon elősegítheti a környezettudatos és felelős vásárlási szokások kialakítását a magyar társadalomban.

A futball összetartó ereje

A futball sokkal több, mint egy játék; ez egy univerzális nyelv, amely képes összehozni az embereket, nem tekintve korukra, nemükre vagy társadalmi helyzetükre. Ez a közösségépítő és különbségeket áthidaló erő a magyar labdarúgás színpadán talán sehol sem látszik olyan élesen, mint Miskolcon, ahol a Diósgyőri VTK, ismertebb nevén DVTK labdarúgócsapat a közösség szíveként ver.

Az ország legnagyobb táborával rendelkező Ferencvárost senkinek sem kell bemutatni - ők a nép csapata, akiknek szurkolói minden szegletében megtalálhatóak az országnak. Azonban nemcsak a fővárosban találunk olyan csapatot, amely a szurkolói szenvedély középpontjában áll. A vidéki klubok közül kiemelkedik a DVTK, amely, annak ellenére, hogy a másod osztályban szerepelt az elmúlt idényben, több ezer néző, szurkoló látogatta a meccseket hétről hétre.

A DVTK futballcsapat nem csak egy csapat, hanem egy szimbólum, egy identitás, amely összeköti Miskolc városát, Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyét, Észak-Magyarországot és annak lakóit. Minden mérkőzésnap a DVTK jelképezi a közösségi összefogást, a szolidaritást és a közös cél elérésének vágyát. Mindezt mi sem mutatja jobban, mint az, hogy az NB2-ben lejátszott összes bajnoki mérkőzés nézőszámát tekintve, nem találunk a top 10-ben olyan meccset, amin ne szerepelt volna a Diósgyőr:

forrás: https://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/bajnoki_merkozesek/nb_ii/2022_2023/nezoszamok

A futball társadalmi különbségeket átívelő ereje számos példán keresztül látható. Kiváló példa erre az a sokszínű társaság, amely a Diósgyőr bajnokavatójára készült. A társaság tagjai között volt szakorvos, építési vállalkozó, márkakereskedő, autófényező és fizikai munkás is. Ez a sokszínűség mutatja, hogy a futball mennyire összekötő erejű.

A társadalmi különbségek áthidalása

A legszebb az egészben azonban az, hogy teljesen mindegy, ki milyen közlekedési eszközzel érkezik a mérkőzésre, vagy ki mennyit visz haza havonta: a gólöröm mindenkinek gólöröm. Ekkor teljesen megszűnnek a társadalmi és gazdasági különbségek, és mindenki egyenrangúvá válik a pálya szélén. Felnőtt férfiak, fiatal felnőttek, tinédzserek és gyerekek ölelkeznek, ünnepelnek, és osztanak ötöst ismeretlenekkel. A sálat lengetve és a szurkolói énekeket zengve mindannyian egy hangon kiáltják: "Ez Miskolc!"

Vidéki futballbástyák jelentősége

A Miskolchoz hasonló vidéki futballbástyák kritikus fontosságúak a magyar futball számára. Szükség van a hétköznapokból való kitörésre, a szurkolói szenvedély közös megtapasztalására, a közösség élményére. Azt látni, ahogy a családok együtt látogatják a mérkőzéseket, generációról generációra ápolva és továbbadva a szurkolói hagyományokat, felbecsülhetetlen érték.

Talán a vasgyári munkások, akik 1910-ben megalapították a Diósgyőr-Vasgyári Testgyakorlók Körét, azaz a mai DVTK-t, nem is álmodtak többről. Az ő örökségük ma is él, a futball pedig továbbra is összeköt és inspirál, bizonyítva, hogy sokkal több, mint csak egy játék. A DVTK-n keresztül a futball az emberek összekapcsolását, a társadalmi különbségek elmosódását valósítja meg - és mindezt Miskolcon, egy közösség szívében.

Újra az élvonalban

A DVTK története egy újabb fejezethez érkezett. Nemrég a csapat nagy örömére és a szurkolók lelkesedésére sikerült visszaküzdeniük magukat a magyar futball élvonalába, az NB1-be. (Akárcsak az MTK-nak, akik 2. helyen jutottak fel az első osztályba.) Az elmúlt szezonban az NB2-ben megmutatták, hogy mire képesek, és most itt az idő, hogy ismét az NB1-ben bizonyítsanak. Mind a csapat, mind a szurkolók készen állnak arra, hogy ismét megszorongassák az ország legjobb csapatait. Az NB1 új szezonja hétvégén indul, hogy újfent hétről hétre megmérkőzzenek a klubok egymással.

Hétvégén rajtol a labdarúgó NB1, OTP BANK Liga

Az OTP Bank Liga mérkőzései az 1. fordulóban (forrás: eredenyek.com)

A csapatok közötti rangadók, a mérkőzések izgalmai és a tabella alakulása mind hozzájárul a hazai labdarúgás izgalmaihoz. Az új szezon minden bizonnyal hatalmas fordulatokat tartogat számunkra. Vajon mire lesz képes a DVTK az élvonalban? Hogy alakul a szezon? Kik lesznek a meglepetéscsapatok? Ki nyeri a bajnokságot? A válaszokat a következő hónapok fogják megadni, és mi alig várjuk, hogy együtt izgulhassunk a csapatokkal.