Ugyan, ne öntsük ki a gyereket a fürdővízzel, az interneten rengeteg hasznos, szórakoztató dolog van, még a közösségi média sem feltétlenül rákkeltő, csak el kell kerülnünk a boldogtalanság fáradhatatlan spriccelőit!
Ehhez segítségül született társadalomtudományos dolgozatunk a magyar internetet non-stop megkeserítő szubkultúrák 5 legborzasztóbb fajtájáról: ismerje fel, kerülje el!
5. A diplomás
Nincs azzal baj, ha valakinek fiatalon, amikor ereje teljében van, annyiban kimerül a pályaválasztási ambíciója, hogy könyvtáros lesz.
A probléma ott kezdődik, hogy e mellé kiemelt társadalmi rangot is akar, megfelelő javadalmazással. Ma, amikor egy diploma megszerzéséhez mindössze rengeteg elbaszható szabadidő szükséges, és annyi diploma van, mint ahány lyuk a magyarok valagán, ez megmosolyogtató. Nekem kérem érettségim van! - hangozhatott impozánsan, valaha. Ilyen ma a diploma.
Köztiszteletre és az azzal járó, átlag feletti fizetésre vágyik, ami definíció szerint azt jelenti, hogy kizárólag akkor lenne boldog, ha mindenki máshoz képest, mindenki más kárára, és a mosdatlan többség áhítatával lebegne a fejünk felett, természetesen közalkalmazottként. Hálátlan társadalmunknak jaj, amiért ezt nem biztosítjuk a művész úrnak!
Mire büszke: felsőfokú végzettség Különleges képessége: végig tudja nézni a Sátántangót Online fészkei: szakmai fórumok, értelmiségi pocsolyák Halálos ellensége: túl sokat kereső buszsofőr, bolti pénztáros
4. A redditor
Archetípusa az iskolai rendszergazda, akinek rengeteg szabadideje van online nyavalyogni azon, hogy neki mi minden járna, csak hát mindenki más, és a körülmények.
Mindjárt emigrál, igaz, két utcával arrébb sem állná meg a helyét a piacon.
A legbutább internetes ateizmust böfögi vissza, ettől is felsőbbrendűnek érzi magát a sok birkához mérve, zsenialitását az élet azonban az Istennek sem igazolja.
Közösségbe verődve egymás rossz tulajdonságaira erősítenek rá, megmagyarázva, hogy miért jó az úgy, sőt, így sosem változik jó irányba, hanem folytatja a lejtmenetet a besavanyodásba. Ebbe az enabler pókhálóba csalogatják be az antiszociális fiatalokat, újratermelve a közeget.
Mire büszke: online kitöltött IQ teszt Különleges képessége: zéró önreflexió Online fészkei: r/hungary, 444hsz.com Halálos ellensége: az igazságtalan világ, buta birkák
3. A nyakbalógós
Jó nevű (= külföldi) multi cég alkalmazottja, közterületen, ebédszünetben sem veszi le a nyakbalógóját, had lássa mindenki! Büszke rá, mintha 2004 lenne.
Politikai nézetei pontosan megfelelnek az aktuális, globalista céges policy-nek, amit policy-nek hív. Sokat beszél Hunglishül élőben és virtuálisan is. Mindenki mást lenéz.
Ha céges autót kap, végképp elveszi az eszét a gőg.
Ettől még élhetne boldogan, nem mérgezve a magyar közéletet, de fizetése, ami legjobb esetben is csak fele annak, amit ugyanannál a multinál, ugyanabban a pozícióban, egy országgal nyugatabbra kapna, fájóan kevés. Amikor a kőműves árajánlatot ad, összetörik az önképe, és óvatosan kiválasztott, HR-eseket nem zavaró célpontokra fókuszálva online ámokfutásba kezd.
Mire büszke: külföldi középvezető beosztottja Különleges képessége: nincs Online hátországa: LinkedIn, Hunglish Twitter Halálos ellensége: feje fölé promotált honfitársai
2. A hazakommentelő expat
Ha valaki külföldön találja meg a boldogságát, új életét, sikereit, arra az egész magyar nép mindig is büszke volt, ünnepelve várta és várja őt haza. Ez a 20. század szörnyűségeiből fakad, amikor a disszidenseknek őszintén szurkolt minden itthon rekedt.
Hasonlóan a diploma megszerzéséhez, külföldre költözni manapság lényegesen egyszerűbb, minden hülyének sikerül, a léc nagyon alacsony. Ennek köszönhetően bőségesen vannak honfitársaink, akiket saját lelki nyomoruk kis, fekete felhőként követi a világ túlfelére is, hogy kínzó boldogtalanságukat az expati pulpitusról fröcskölhessék haza.
Régen - talán még most is - a Határátkelő blogon hülyített mindenkit azzal, mennyire jó döntést hozott, hogy itt hagyta ezt a koszfészek Magyarországot. Ebben annyira biztos, hogy naponta tucatszor ismétli az összes lehetséges fórumon.
Manapság a TikTokon mutogatja a bevásárlásait, ami csupa olyan termékből áll, ami minden magyar kisváros outletjében kapható.
Külföldi barátja 10 év után sincs.
Mire büszke: erős EUR/HUF árfolyam Különleges képessége: jobban ismeri a magyar közéletet, árakat, mint az itthon élők Online hátországa: TikTok, r/hungary Halálos ellensége: gyenge EUR/HUF árfolyam
1. A Pestre költözött vidéki
Neofita buzgóság fűti, megfelelési kényszer hajtja, hogy végre azzá válhasson, aminek millióknak csak megszületni kellett: budapestivé.
Ehhez a modellt a legripacsabb budapestiekről lesi el, és soha nem tudatosul benne, hogy amit lát, az csak színészkedés, belsős poén.
Ha született budapestit talál, áhitattal fikázza neki a szülőföldjét, a saját családtagjait, akiket maga mögött hagyott, mindenféle -fóbnak és kirekesztőnek elhordja testvéreit, szüleit is, ha ezért kaphat egy szaros lájkot.
Mire büszke: budapesti lakcíme van Különleges képessége: el tudja sorolni a Duna-hidakat, a 6-os villamos megállóit Online hátországa: kerületi Facebook csoportok, fővárosi kulturális rendezvények eseményoldalai Halálos ellensége: önmaga
A cikksorozat első részében a hét billegő állam közül Arizonáról, Nevadáról és Wisconsinról írtunk, ebben a cikkben pedig a fennmaradó négy csatatérállam jellemzőit vizsgáljuk meg.
Michigan
Michiganben több, mint 10 millióan laknak és az állam 15 elektorral rendelkezik, ami kiemelten fontos billegő állammá teszi. Michigan lakóit az autóipar helyzete, a gazdasági teljesítőképesség és a bevándorlás foglalkoztatja különösen. Az állam tradicionálisan inkább liberális elköteleződésű, de az utóbbi években a demokraták már nem számíthatnak a michigan-i választók feltétel nélküli bizalmára. Ezt jól szemlélteti, hogy 2016-ban Trump győzött és ugyan 2020-ban Biden 150.000 szavazattal visszavette Michigant, idén minden jel egy ennél szorosabb eredmény felé mutat.
Trump egy michigan-i kampányrendezvényen 2024. októberében
Forrás: Forbes
A megélhetési költségek drasztikus emelkedése még Detroit-ban is elbizonytalanították a demokrata tábort, ami intő jel a Biden-adminisztráció számára. A 2020-as közvéleménykutatások Biden nagy arányú győzelmét vetítették előre, ehhez képest az eredmény szoros lett. Az idei választások republikánus szereplése nagy valószínűséggel jobb lesz a négy évvel ezelőttinél, hiszen ugyan Harris vezet a kutatások alapján, előnye fél százaléknál is kevesebb. Ez a különbség a gyakran rejtőzködést választó republikánus szavazók mozgósításával könnyen ledolgozható. Michigan-ben a már bemutatott három billegő államhoz hasonló folyamatok játszódnak le a nyári hónapokat követően: Harris előnye fogy, Trump pedig egyre jobban szerepel a felmérések alapján, ráadásul jelentős mértékben számíthat a kutatásokban meg nem jelenő republikánus szimpatizánsok támogatására is.
Észak-Karolina
Észak-Karolina Michigan-nél egyel több, 16 elektori szavazattal rendelkezik, hiszen lakossági is minimálisan nagyobb, 10,8 millió fő körüli. Érdekessége, hogy a hét billegő állam közül egyedül itt tudott Trump győzni 2020-ban méghozzá 74.000 szavazattal. Ez az állam történelmét tekintve nem csoda, hiszen Barack Obamát leszámítva az elmúlt évtizedekben demokrata jelöltnek nem sikerült megszerezni az észak-karolinai elektorok támogatását. Az állam határos Georgiával is, mely szintén csatatér államnak minősíthető. Észak-Karolinában a republikánus jelölt tekinthető esélyesebbnek, annak ellenére, hogy a közbeszédet az abortusz kérdése foglalkoztatja leginkább, ebben a témában pedig általában a demokraták helyezkedhetnek támadó pozícióba. 2020-ban Trump annak ellenére nyerni tudott az államban, hogy a közvéleménykutatások sima demokrata győzelmet jósoltak. Idén ettől eltérő a helyzet, hiszen a választások előtt bő két héttel fél százalékos Donald Trump előnye. Észak-Karolina 16 elektora az eddigi jelek szerint idén a republikánus elnökjelöltet fogja támogatni.
Georgia
A déli államban 2020 előtt három évtizeden keresztül kizárólag republikánus jelöltek tudtak választást nyerni. 2020-ban azonban a 11 milliós állam 16 elektorját csupán 13.000 szavazatos különbséggel Joe Biden nyerte meg. Georgia többek között arról is híres, hogy a 2020-as választások alkalmával a republikánus körökben felmerült ’demokrata választási csalás’ összeesküvés elméletét Georgia példáján vezették le. További jellegzetessége az államnak, hogy nagy arányú színesbőrű lakossága van, a népesség nagyjából egyharmada afroamerikai. A fekete népesség pedig jellemzően a demokrata jelölteket támogatja, így ebben Harris stábja is reménykedhet. A helyzet azonban nem ilyen egyszerű, hiszen a Biden-adminisztráció évei alatt az afroamerikai lakosság jelentős része elpártolt a demokratáktól és a sok ponton ellentétes értékeket valló republikánus párt felé fordult, mely egy több évszázados demográfiai jellegzetesség átalakulását jelentheti.
Az abortusz kérdéskörét fejtegető Harris egy választási gyűlésen Georgiában
Forrás: CNN
A legfrissebb adatok szerint – Észak-Karolinához hasonlóan - Georgiában is Donald Trump vezet, közel 2%-kal, ami a korábbi választást megelőző kutatások eredményeinek fényében sima republikánus győzelmet vetít előre. A déli állam ugyan már nem tekinthető egyértelmű ’piros államnak’, a republikánusok esélyei 2024-ben kedvezően alakulnak.
Pennsylvania
A legnagyobb billegő állam a maga 13 millió fős lakosságával a 19 elektorral rendelkező Pennsylvania. Az állam nagy kiterjedésű és változatos demográfiai összetételű. Nagyvárosokat és vidéki területeket egyaránt találunk Pennsylvania-ban, így a politikai preferenciák kiegyenlítődnek. A 19 elektor megszerzése 2024-ben is rendkívüli fontosságú a demokrata és a republikánus jelölt számára is. 2020-ban Biden szűk többséggel, 82.000 szavazattal győzött, melyhez hasonlóan idén is szoros verseny van kibontakozóban. Pennsylvania a 2024-es kampányban kulcsfontosságú, hiszen az állambeli Butler-ben történt az a merénylet kísérlet Donald Trump ellen, mely majdnem országos válsághelyzetet idézett elő. Trump azóta visszatért Butler-be és továbbra is harcban van az állam megszerzéséért.
Donald Trump Butler-ben a sikertelen gyilkossági kísérlet után
Forrás: cdn
Pennsylvania-ban a kutatások szerint a legkiélezettebb a verseny. A nyári hónapokban 1-2%-os demokrata előny volt jellemző, mely azonban mostanra elolvadt és a két jelölt támogatottsága fej-fej melletti. Kettő héttel a választások előtt Trump 0,3%-os előnyt élvez, de a republikánus jelölt esélyeit a népes rejtőzködői csoport is erősíti.
A 21. század eddigi legszorosabb választását rendezik november 5-én rendezik az Egyesült Államokban. A kiélezett verseny a demokrata és republikánus jelöltek között valóban szinte példa nélküli, sok szakértő szerint utoljára a 19. században volt arra példa, hogy a jelöltek szinte azonos számú elektort szereznek. A közvélemény-kutatások valóban reális esélyét látják annak, hogy csupán 1-2 elektoros eredménykülönbség születik, bár ennek esélye továbbra is alacsony. A választás a szoros verseny ellenére az 50 állam többségében lefutott, hiszen már most garantálható, hogy 43 állam kék vagy piros színben jelenik majd meg a térképen a választás éjszakáján. A maradék hét állam, melyben érdemi verseny zajlik ún. csatatérállamnak tekinthető. A hét billegő állam azonban rendkívül sokszínű és izgalmas sajátosságokkal rendelkezik. Lássuk őket egyesével!
Arizona
2020-ban Joe Biden mindössze 10.000 szavazattal szerezte meg Arizona 11 elektori szavazatát, ami a közel 7,5 milliós államban rendkívül szoros eredménynek számít. Az állam hosszú ideig egyértelműen republikánus többségű volt, de a változó demográfiai folyamatok napjainkra kiegyenlítették az erőviszonyokat. Arizona a mexikói határvonal mentén fekszik ami fontos témává teszi az illegális bevándorlást, határvédelmet és a bűnüldözést. Ebben a kontextusban a republikánusok számára kedvező közéleti diskurzusokat folytatni, hiszen a demokrata párt köztudottan kevésbé törődik az arizonai polgárok által kifogásolt határvédelem kérdésével.
Trump arizonai kampánygyűlésén mond beszédet
Forrás: BBC
Ennek megfelelően nem jelent nagy meglepetést, hogy a korábbi elnök 2%-kal vezet Harris előtt a legfrissebb felmérések szerint. Trump esélyeit tovább erősíti a tény, hogy a népesség összetételének gyors változása ellenére az államban 53%-kal még mindig abszolút többséget alkotnak a fehérek, továbbá a lakosság mintegy harmadát kitevő latin-amerikai kisebbség jelentős része is Trump-ot támogatja. Arizona jó eséllyel 2024-ben is vörös államként jelenik majd meg a választási térképen, amely annak fényében, hogy Barack Obama megválasztása és újraválasztása idején sem győztek a demokraták az államban nem is meglepő.
Nevada
A 6 elektorral rendelkező 3,2 milliós lakosságú Nevada különlegessége, hogy a biztos szavazók nagyjából egyharmada függetlenként tekint magára, vagyis nem támogatja sem a demokrata sem pedig a republikánus párt jelöltjét. 2020-ban Nevadában is Biden győzött, igaz valamivel nagyobb arányban mint Arizonában. A 33.000 szavazatos különbségnél lehet, hogy idén sem lesz nagyobb differencia, tekintve, hogy a közvéleménykutatók 1%-on belüli különbséget jósolnak, jelenlegi állás szerint Harris javára. Az államban erős független tábor augusztus közepéig egy harmadik jelöltet is támogathatott Kennedy személyében, aki viszont azóta visszalépett Trump javára. A szorosnak ígérkező versenyben ugyan egyelőre a demokrata jelöltet jósolják győztesnek, a valóság könnyen meglepetést okozhat.
Nevadában a gazdasági nehézségek kiemelt témának számítanak, melyért első sorban a Biden-Harris adminisztrációt okolják. A nevadai munkanélküliség 5,5%-on áll jelenleg, ami országos szinten a legmagasabb, továbbá komoly lakhatási krízis is kibontakozóban van. Az elégedetlenség a republikánus tábor megerősödésével járhat, melynek jelei már Biden visszalépése előtt érzékelhetőek voltak. Azóta a demokraták kiegyenlítették az erőviszonyokat, de a kutatásokban rendszeresen gyengébben teljesítő republikánus jelölt Nevadában is komoly meglepetéseket okozhat.
Kamala Harris és Tim Walz alelnökjelölt lelkesíti a tömeget Nevadában
Forrás: nevadacurrent.com
Wisconsin
A közel hatmilliós Wisconsin egyike a ’Midwest’ államainak, 10 elektorral rendelkezik. Az állam rendkívül heterogén, városi, kisvárosi és vidéki régiókkal is rendelkezik, melyek eltérő politikai felfogásúak és különböző kérdésekre helyeznek hangsúlyt. A 2020-as választások alkalmával Wisconsin is kék állam lett, Biden valamivel több, mint 20.000 szavazattal szerzett többet az újraválasztásáért küzdő Trump-nál. Az állam fontosságát jelzi, hogy a republikánus konvenciót Milwaukee-ban tartották, de a demokrata jelölt is Wisconsinban indította el kampánykörútját. A wisconsini polgárokat minden bizonnyal meghatotta a Trump elleni gyilkossági kísérlet után megrendezett republikánus konvenció, hiszen a merénylet után ebben az államban állt először nyilvánosság elé az exelnök.
Donald Trump és JD Vance a republikánus konvención Milwaukee-ban
Forrás: Washington Post
A legtöbb államhoz hasonlóan Wisconsinban is az urbánus körzetek a demokrata, míg a vidéki területek a republikánus jelölt felé húznak. A két jelölt közti különbség még a nevadai adatnál is szűkebb, Harris mindössze 0,2%-kal vezet, a küzdelem teljes mértékben nyitottnak tekinthető.
A második részben a további négy csatatérállam – Pennsylvania, Georgia, Észak-Karolina és Michigan bemutatása következik.
2024. július 25-én hatályba lépett a fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati átvilágításról szóló új Uniós irányelv angol nevén Corporate sustainability due diligence directive (CSDDD).
A tagállamoknak 2026. július 26-ig kell átültetniük az Irányelvet a nemzeti jogukba, egy évvel később kezdve pedig lépcsőzetes hatályosulást követve a szabályok 2029. július 26-tól teljeskörűen alkalmazandók lesznek.
Az Irányelv előírja a nagyvállalatok számára a vállalati átvilágítási kötelezettséget, amelynek értelmében a nagyvállalatoknak azonosítaniuk és kezelniük kell az emberi jogokra (például a gyermekmunka tilalma) és a környezetre (például a környezetszennyezés) gyakorolt kedvezőtlen hatásokat saját tevékenységükben, leányvállalataikban továbbá a tevékenységi láncaikba tartozó közvetlen és közvetett üzleti partnereik tevékenységei tekintetében.
(Kép forrása: Wikipédia)
A CSDDD célja
Az Irányelv indoklása szerint a szabályozás célja annak biztosítása, hogy a belső piacon működő vállalatok hozzájáruljanak a gazdaságok és társadalmak fenntartható fejlődéséhez és fenntarthatósági átállásához azáltal, hogy azonosítják és szükség esetén előre sorolják, megelőzik és mérséklik, valamint megszüntetik, minimalizálják és orvosolják a vállalatok tevékenységeihez kapcsolódó tényleges vagy lehetséges káros emberi jogi és környezeti hatásokat, valamint biztosítják, hogy azok, akiket e kötelezettség elmulasztása hátrányosan érint, élhessenek az igazságszolgáltatási és a jogorvoslati lehetőségekkel.
Lényegében az EU-s jogalkotók felismerték a nagyvállalatok kiemelt felelősségét mind a környezetszennyezésben, mind az emberi jogi jogsértésekben, így szigorúbb fellépést kívánnak alkalmazni velük szemben, hogy a káros gyakorlataikat mérsékeljék vagy teljesen megszüntessék.
Kötelezettségek
A vállalatoknak az alábbi lépéseket kell végrehajtaniuk:
Beépítik az átvilágítást vállalati politikáikba és kockázatkezelési rendszereikbe.
Azonosítják és értékelik a tényleges és lehetséges káros hatásokat.
Megelőzik, mérsékelik vagy megszüntetik ezeket a hatásokat.
Helyreállítják a tényleges károkat.
Együttműködnek az érdekelt felekkel.
Panasztételi rendszert hoznak létre.
Nyomon követik és tájékoztatják az átvilágítás hatékonyságáról.
Továbbá a vállalatoknak van arra vonatkozó kötelezettsége is, hogy az éghajlatváltozás mérséklését szolgáló átállási tervet fogadjanak el és alkalmazzanak, amely terv révén a vállalat arra törekszik, hogy üzleti modelljét és stratégiáját összeegyeztesse a fenntartható gazdaságra való átállással és a globális felmelegedés 1,5 °C-ra történő korlátozásával a Párizsi Megállapodásnak megfelelően.
Mely vállalatokat érinti az Irányelvből fakadó kötelezettség?
Az irányelv alkalmazandó minden olyan vállalatra, amelyet egy EU-tagállam jogszabályai alapján hoztak létre, és amelyek megfelelnek bizonyos nagysági feltételeknek, így legfőképp azokat a vállalatokat érinti, amik az utolsó pénzügyi évben több mint 1000 munkavállalót foglalkoztattak, és nettó árbevételük meghaladta a 450 millió eurót, illetve az ezen értékeket elérő vállalatcsoportok anyavállalatait.
A szabályok továbbá vonatkoznak harmadik országokban létrehozott vállalatokra is, például, ha az Unióban több mint 450 millió euró árbevételt értek el. Míg a CSDDD az EU-s országokban alapított vállalatok közül megközelítőleg 6000-et fog érinteni, addig a harmadik államokból érkező vállalatok száma mindössze 900 körül alakul.
A mikrovállalkozásokra és a kkv-kra nem vonatkoznak a javasolt szabályok. Az irányelv azonban támogató és védőintézkedéseket ír elő a kkv-k számára, amelyek az értékláncok üzleti partnereiként közvetve érintettek lehetnek.
Milyen szankcióra számíthatnak azok, akik nem teljesítik az előírásokat?
A bevezetett szabályokat a tagállamok felügyeleti hatóságai fogják érvényesíteni, amelyeket felhatalmaznak arra, hogy vizsgálatokat folytassanak, ha „megalapozott aggályokat” vélnek felfedezni, és szükség esetén kérhetik a vállalatoktól, hogy nyújtsanak be információkat a meghatározott kötelezettségek megszegésének gyanújával kapcsolatban. A nemzeti felügyeleti hatóságoknak továbbá kötelességük lesz legalább felügyelni a vállalatok átállási terveinek elfogadását, kialakítását és frissítését. Azonban nem kötelesek felügyelni ezek végrehajtását.
Ha a felügyeleti hatóság megállapít egy cselekményt vagy mulasztást, amely jogsértést eredményez, akkor a következőket teheti:
Elrendelheti a vállalat számára, hogy hagyjon fel az érintett magatartással, vagy hajtson végre egy olyan intézkedést, amely megfelel a jogszabályoknak; tartózkodjon a tiltott magatartás megismétlésétől; és ha szükséges, tegyen helyreállító intézkedéseket megfelelő határidőn belül.
Bírságot szabhat ki. A bírságokat a tagállamok határozzák meg, de azoknak hatékonynak, arányosnak és elrettentőnek kell lenniük, és figyelembe kell venniük számos tényezőt, a maximális bírság pedig legalább az érintett vállalat előző pénzügyi évben elért nettó világméretű árbevételének 5%-a kell, hogy legyen. A csoport végső anyavállalatára kiszabott pénzbírságot az anyavállalat által jelentett konszolidált árbevétel alapján kell kiszámítani.
Átmeneti intézkedéseket fogadhat el súlyos és helyrehozhatatlan kár közvetlen veszélye esetén.
A CSDDD továbbá megjegyzi, hogy a tagállamok jogosultak „visszavonni és megtiltani a termékek forgalomba hozatalát, piacra bocsátását és exportját más uniós jogszabályok alapján”.
A fentiekben meghatározott értékeket elérő vállalat átvilágítási jelentésének ki kell terjednie a tevékenységi lánchoz tartozó vállalatokra
A hatálya alá tartozó vállalatoknak különböző lépéseket kell tenniük annak érdekében, hogy kezeljék tevékenységük emberi jogi és környezeti kérdésekre gyakorolt tényleges és potenciális káros hatásait, amelyek i) saját tevékenységükből, ii) leányvállalataik tevékenységéből és iii) a tevékenységi láncukban lévő üzleti partnereik tevékenységéből erednek.
A tevékenységi láncnak le kell fednie következőket:
a vállalat upstream üzleti partnereinek tevékenységeit, amelyek a vállalat termékeinek gyártásához, illetve szolgáltatásainak nyújtásához kapcsolódnak, beleértve a nyersanyagoknak, a termékeknek vagy azok részeinek a tervezését, kitermelését, beszerzését, gyártását, szállítását, tárolását és értékesítését, valamint a termék vagy a szolgáltatás kifejlesztését.
A vállalat downstream üzleti partnereinek tevékenységeit, amelyek a termék forgalmazásához, szállításához és tárolásához kapcsolódnak, amennyiben az üzleti partnerek e tevékenységeket közvetlenül vagy közvetve a vállalat számára vagy a vállalat nevében végzik.
A CSDDD ezen extraterritoriális hatálya azt tükrözi, hogy az EU megpróbálja kiterjeszteni a fenntarthatósági követelményeket az Unión kívüli cégekre is, ezáltal biztosítva, hogy azok is megfeleljenek a környezeti és emberi jogi normáknak, amelyeket az uniós jog előír, még akkor is, ha a cégek nem az EU-ban vannak bejegyezve.
A népszellem jogfilozófiája a jog és a kultúra kölcsönhatását vizsgáló irányzat, amely a nép sajátos szellemiségét és kulturális hagyományait helyezi a jog alapjának. A népszellem fogalma összefonódik Georg Wilhelm Friedrich Hegel filozófiájával.
A népszellem jogfilozófiája
Hegel szerint a népszellem (Volksgeist) az egyes népek sajátos történelmi és kulturális identitásában nyilvánul meg, ez alakítja a jogrendeket, intézményeket. A népszellem tükrözi a nép egyedi jellemzőit, erkölcsi normáit, amelyek formálják és irányítják társadalom törvényeit és állami berendezkedését.
A jog nem egyetemes és abszolút, hanem történetileg változó és adott népre jellemző, hiszen a népszellem befolyásolja a törvényalkotást. A jogfejlődés ezért nem egyszerűen racionális folyamat, hanem a nép szellemi és kulturális fejlődésének leképeződése.
Ez a jogfilozófiai irányzat tehát a nemzetállami, történeti és kulturális sajátosságok fontosságát hangsúlyozza a jogalkotásban és jogértelmezésben.
A népszellem fogalma egyedi jellegű, ebből bontakozik ki a nemzeti kultúra és történelem. A népszellem eszméje uralkodó időszakokban a nemzeti egyéniségekre is különleges eszmehordozóként tekintettek. Fejlődési szintje és történeti meghatározottsága a belső szellemi valóság elkerülhetetlen külső megnyilvánulása a tapasztalati világban. Mint a korszellem, megállapítása a historikus leggyakoribb és legnagyobb körültekintést, óvatosságot, mélyreható elemzést, valamint filozófiai ismereteket igénylő feladat.
Hegel (forrás: Wikipédia)
A népszellemnek van egy organikus, évszázadokon átnyúló absztrakt tulajdonsága, mely talán mindenki szíve és tudata mélyén ott rejtőzik. Viszont van ennek a szellemnek, vagy néptudatnak/géniusznak egy adott kora vetíthető, gyakrabban változó jellege. Természetesen az adott kor gondolkodását, csak évekkel később lehet alaposabban értékelni és összevetni egy másik korral. A mai világban jobban oda kéne figyelni a népszellemre, hogy ne vesszen el, mivel szerintem nemzeti értek, akár kulturális, identitási, jogi és még politikai szempontból is.
Népszellem a magyar jogrendszerben
A népszellem és a magyar alkotmányjog tudománya közötti kapcsolat a jogtörténetben és a jogfilozófiában mélyen gyökerezik. A népszellem fogalma Hegel filozófiájából ered, de a magyar jogfejlődésben is meghatározó szerepet játszott a nemzeti sajátosságok és kulturális tradíciók beépítése a jogrendbe.
Magyarország jogfejlődését mindig erősen befolyásolta a nemzeti identitás, a történelmi hagyományok, és a közösség saját értékrendje.
Hazai történeti jogtudományi álláspontok
Timon Ákos (jogtudós 1850-1925) nevéhez fűződik a Szentkorona-tan elméletének kidolgozása. Magyar alkotmány- és jogtörténet (Budapest, 1903) című munkájában a magyar nép által az őshazából magával hozott erőteljesebb közszellemen, közjogi érzéken alapuló a Szentkorona-tannal indokolja, hogy a 13. századtól Magyarországon megszűnt a személyes jellegű királyi hatalom, és létrejött a rendiség, mégpedig a külföldi eredetű hűbériség eszméivel vívott küzdelemben.1848-ban kiteljesedett az a rendszer, ami kizárja az osztály-ellentéteket a magyar társadalom egészséges organizmusán belül:
,,Az 1848. évi törvények óta az egész magyar nemzet a Szent koronát fején viselő királlyal egyetemben alkotja azt az egységes közjogi egészet, élő szervezetet, amit a középkori források a Szent korona egész testének (totum corpus Sacrae Regni Coronae) neveznek, napjainkban pedig államnak nevezünk.”
(forrás: Wikipédia)
Timon Ákos szerint a Szent Korona közjogi fogalma és misztériuma fokozatosan alakult ki, és ez lett a magyar állami szervezet alapja. Az állami élet minden eleme közvetlen kapcsolatban áll a Szent Koronával, amelyből minden hatalom és jog ered. A Szent Korona egyfelől a hatalom forrása, másfelől az állami szolgálatok és kötelezettségek célja. A Szent Korona jogi személyiségének fejlődése tette lehetővé a közhatalom tiszta meghatározását, amely az állammá szerveződött nemzet akaratából, a koronázás révén száll át a királyra. Timon hangsúlyozza, hogy a Szent Korona misztériuma nem egyházi eredetű, és nem a „Mysterium Christi” mintájára jött létre, hanem egy államjogi konstrukció, amely a magyar közjog és államszervezet alapját képezi még ma is.
Dr. Szászy-Schwarz Gusztáv (jogász 1858-1920) meghatározása szerint a népszellem.
„…Nép az egyesektől nemcsak önálló létet folytat, de melynek az egyesektől különálló szellemi s lelki képességei és szellemi nyílvánúlásai is vannak;) e szellem a népszellem, e lélek a népiélek és ezek nyílvánúlásai között a népnyelv, népköltészet és népjog foglalnak helyet. E nézet bírálatába itt nem bocsátkozhatom."
Echhart Ferenc (történész 1885-1957) szerint a népszellem pedig a következő:
„...A népszellem, mint a nemzetet alkotó egyének gondolkozásbeli egysége, alkotja és újítja meg a jogot s az leginkább éppen a jogfejlődésből ismerhető fel. A népszellem változó, mint az egyén gondolkozása. A nemzet szellemi világa is nagy átalakuláson megy keresztül, amit a nemzeti jogfejlődésen, a nemzeti jogtörténeten észre lehet venni…”
A népszellem fontossága napjainkban
A népszellem gondolata a mai napig meghatározó a nemzetek identitása és kulturális értékei szempontjából. Bár a globalizáció és a technológiai fejlődés hatására a világ egyre inkább összefonódik, a népszellem napjainkban is fontos szerepet tölt be továbbra is alapvető szerepet játszik abban, hogyan alakítjuk a közösségi normákat, a jogrendszert és a társadalmi berendezkedést. A XXI. században a népszellem nemcsak a hagyományok őrzését jelenti, hanem az új kihívásokkal szembeni alkalmazkodás képességét is, amely segíti a nemzeteket, hogy saját kulturális gyökereiket megőrizve fejlődjenek. Ahogy a világ változik, úgy formálódik a népszellem is, amely a múlt értékeit ötvözi a jövő lehetőségeivel, biztosítva ezzel a nemzetek fennmaradását és virágzását.
Az ember nem olvas, hanem szkennel. Ez (digitális) korunk egyik legfontosabb alapelve, és valóban, ha belegondolunk, hogy nap mint nap hány ezer döntést hozunk vizuális jelek alapján a közlekedéstől kezdve az elektronikus eszközeink ikonjain át megértjük a téma jelentőségét.
Sajnos ezek a jelek nem mindig tökéletesek, ezért eshetett meg egy kollégával, hogy véletlenül rossz mosdóba tévedt be, nem máshol, mint egy neves design egyetemen. Döntéseinket a másodperc töredéke alatt hozzuk meg, pláne, ha sietünk, így kerülhette el figyelmét az az apró háromszög, amely a megkülönböztetést lett volna hivatott jelezni.
A történet tanulsága, nem csak az, hogy kezdjünk el gyanakodni, ha nem látunk piszoárt, hanem az, hogy a design vezethet vagy megvezethet minket.
George W. Bush vs. Al Gore
(Fotó: Ed Reinke)
A 2000-es amerikai elnökválasztás egyik legnagyobb botránya egy floridai túlbonyolított ,,butterfly-ballott" (pillangó szavazólap)-nak volt köszönhető, melyen lyukasztással kellett leadni a voksot. A fej-fej melletti küzdelem végkimenetele egy állam szavazatain múlt, olyan szoros volt a küzdelem, hogy Al Gore kérelmezte az ívek újraszámlálását.
Ekkor irányult a figyelem az ominózus szavazólapra:
Az egyik figyelmet irányító eszköz a hierarchia. Ezt a struktúrát a vizuális elemek mérete, színe, elhelyezkedése- egymáshoz való viszonya alkotja. Tekintettel arra, hogy az amerikai választók is balról jobbra, fentről lefelé olvasnak az egymás mellé kerülő elemek zavart okoztak az erőben, pontosabban Al Gore erejében, aki jelentős mennyiségű szavazattól esett el, mert az eltévedt szavazók a Reform Párt jelöltjére adták le szavazatukat, akaratuk ellenére. A helyzeten nem segítettek a képen látható fekete nyilak sem, a jelek szerint a választókat megtévesztette az elrendezés.
Az újraszámlálásra azonban nem kerülhetett sor, mert bár a Floridai Legfelsőbb Bíróság elrendelte, az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága visszavonta azt, ugyanis 5-4 arányban egyetértettek abban, hogy a döntés szövetségi és állami törvényt sértene. Ennek, és az amerikai választási rendszernek köszönhető, hogy bár Al Gore megnyerte a többségi szavazatot, elveszítette az elnökválasztást.
Látni és látszani
Amióta az ember szervezett közösségekben él, a politikai kommunikáció a vizualitást, és az egységes arculatot tudatosan használja. Akár törzsi szimbólumokra, a római birodalom jelképeire, az uralkodók dicsőségét hirdető szobrokra és festményekre gondolunk, történelmi örökségünk megőrizte ezeket a vizuális jelrendszereket. Ide tartoznak a modern korban a plakátok, filmek, fotók és a posztmodern utáni korban minden egyéb digitális anyag, amely kiadója üzenetét hordozza.
Egy fontos dolog viszont változott. Soha ennyi embert nem tudott még elérni egy politikus, cég vagy érdekcsoport, ennyire olcsón és könnyen. Éppen ezért a politikai üzenetek és szimbólumok futótűzként terjednek a virtuális tartalmakon keresztül, így egy magyar olvasó is könnyedén kitalálja, hogy kire gondolok piros sapkás politikus alatt.
Donald Trump volt amerikai elnök és csapata politikai kommunikációs tevékenysége jól ábrázolja, hogy sárból is lehet várat építeni, és minden éremnek két oldala van.
Vegyük például az esetet, amikor letartóztatási fotójával, és az akkor viselt öltöny darabjaival jutott dollármilliókhoz, a Politico cikke alapján a történések után 7.1 millió dollárt sikerült gyűjtenie. Az esetnek azonban nem csupán pénzügyi vonzata van, a fotó jelképe lett a Trump által képviselt narratívának, ami alapján a demokrata erők jogi eszközökkel kívánják eltenni láb alól.
(Fotó: Evan Vucci / AP)
További fűtőanyag volt a július 13-án megkísérelt merénylet, ami Trump számára hatalmas médiafigyelmet, politikai tőkét, és egy vérző fület eredményezett. Érdemes megfigyelnünk az elnökjelölt magatartását, illetve az elkészült fotók szimbolikáját, melyet későbbi megnyilatkozásaiban összehangolt retorikája által:
,,I took a bullett for democracy”
(golyót kaptam a demokráciáért), így visszavágva a demokratáknak, akik azt állítják: Trump veszélyezteti a demokráciát.
A felsorolt példák szemléltetik, hogy a vizualitás és a szimbólumok milyen jelentős hatást gyakorolnak mindennapjainkra, és miként válnak a politikai kommunikáció befolyásoló eszközeivé, akár észrevesszük, akár nem.
Kína hatalmas gátépítési, vízerőmű projektek megépítésébe kezdett leghosszabb folyója mentén. A gátak egy vízerőmű-hálózat részét képezik, melyek a bolygó legfélreesőbb helyén, a Tibeti-fennsíkon kerülnek megépítésre. A tibeti hegyekben eredő folyók a világ lakosságának közel 15%-át látják el édesvízzel. Ez a 6300 kilométer hosszú Jangce folyó vízgyűjtő területe is egyben, amely Kína gazdasági, energiapolitikai, valamint kereskedelmi ambíciói szempontjából kulcsfontosságú szerepet játszik. A kínai kormány több mint egy tucat gátat épít jelenleg a folyó ezen szakaszán.
A gátak elhelyezése a szűk kanyonokban azonban hatalmas logisztikai kihívásokkal jár. A Föld egyik legkietlenebb területén jelenleg óriási munka folyik. A gátak építése miatt egész tibeti városokat fognak elárasztani, ami ritkán látott tiltakozásokat váltott ki Kína legszigorúbban ellenőrzött régiójában. A folyamatokat megvizsgálva látható, hogy Kína mekkora kockázatot is vállal gazdasága átalakítása érdekében.
Miért épít Kína itt gátakat
A 2021 februárjában átadott Baihetan-gát megépítéséhez mintegy 31 milliárd dollárra, valamint több mint 10 000 építőmunkásra és mintegy 8 millió köbméter betonra volt szükség. A gát mintegy 16 000 megawatt energiát termel, több mint kétszer annyit, mint amekkora Magyarország teljes elektromos áram igénye.
Baihetán-gát, Kép forrása: CGTN
A Baihetán-gát viszont csak egy, a Jangce folyó mentén épülő tucatnyi gát közül. A kínai kormány becslései szerint a Jinsha folyó (a Jangce egyik mellékfolyója) 112 gigawattnyi vízenergia előállításához elegendő vízenergia-potenciállal rendelkezik. Ez az ország jelenlegi teljes vízenergia-kapacitásának egynegyede.
Kína a 2010-es években kétségkívül a világ vízenergia központjává vált (a világ vízenergia termelésének 30%-a Kínáé). Az ország a vízenergia kapacitásainak növelésével szeretné energiafüggetlenségét garantálni a folyamatosan növekvő gazdasága számára.
A tibeti-fennsík a földrajzi adottságainak köszönhetően elképesztő vízenergia-potenciállal rendelkezik. A tibeti fennsíkról a folyók sora ereszkedik le a síksági régiókba, nagyon rövid idő alatt. A Tibeti-fennsíkon eredő folyók rendkívül gyors lefolyásúak, ahogyan a magasan fekvő területekről az alacsonyabban fekvő területek felé áramlanak. Ez erős folyóáramlatokat hoz létre, amely ideális a vízerőművek számára, mert a meredek lejtők megkönnyítik a mozgási energia hasznosítását az energiatermeléshez.
Tibet: Ázsia víztornya, kép forrása: Tibet Policy Institute
Míg maga a Tibeti-fennsík száraz, addig a hegyek jelentős hómennyiséggel rendelkeznek, és gleccserei hosszú távú édesvízkészletként szolgálnak. A hóolvadás és a monszun esőzések kombinációja egész évben folyamatos bő vízhozamot biztosít.
A probléma az, hogy ahol sok potenciális vízenergia áll rendelkezésre, ott általában sok geológiai instabilitás adódik. Tehát rendkívül drága technológiával kell építkezni, ami rendkívül sok erőfeszítést igényel és nagyon kockázatos.
Logisztikai kihívások
A Jinsha ezen szakaszán lévő gátak különösen sérülékenyek. Tudjuk, hogy a tektonikus lemezek itt keresztezik egymást, a törésvonalak miatt nagyon mozgékony a környezet. A legmagasabb gát ezen a szakaszon 239 méter magas lesz, ami magasabb lesz, mint a Hoover-gát az USA-ban.
A gátakat instabil talajon építik, meredek hegyoldalakkal körülvéve, Ázsia egyik legveszélyesebb területén. Csak 2007-ben több mint 100 földrengés volt a Szecsuán-medence és a Jinsha folyó között. Aztán 2008-ban hatalmas földrengés volt Wenchuanban, a Szecsuán-medence tetején, nem is olyan messze a Jinsha folyótól.
A 2008-as szecsuáni földrengés, Kép forrása: CNN
A földrengés az elmúlt száz év egyik legnagyobb földrengése volt Kínában és több mint 87 000 ember halálát okozta. Ha tehát egy földrengés a Jinsha mentén húzódó törésvonalat sújtaná, az a folyón lévő összes gátat megrongálhatná, ami egy gátszakadás esetén egy másik gátszakadáshoz vezethetne. Ha ez így folytatódna, akkor minden egyes gátszakadással a katasztrófa egyre rosszabb és rosszabb lenne.
A tibeti helyszínek elpusztítása
A gátakhoz kapcsolódó kockázatok azonban túlmutatnak a földrengéseken, hiszen a térségben található tibeti örökségi helyszíneket és ősi közösségeket is veszélyeztetik. Mindegyeik gátnak lesz egy nagy víztározója, amely több tíz kilométer hosszan kúszik felfelé a völgyben. Ez azt jelenti, hogy falvakat kell majd kitelepíteni.
A gátak építésének környezeti hatásairól szóló hivatalos szerint a kínai hatóságok tisztában vannak a veszélyekkel. Peking szerint csak a Gangtuo gát miatt közel 4000 embert kell kitelepíteni és 5 tibeti templomot elárasztani. A jelentés nem részletezte, hogy mely vallási helyekről van szó, de a szakértők szerint a 13. századból származó Wanto kolostor is tönkre fog menni.
A gátak miatt veszélyeztett kolostorok. Kép forrása: JAPAN Forward
A tibeti kolostorok nagy részét lerombolták a Mao Ce-tung érában kulturális forradalom idején, így a kulturális örökségük nagy részét elvesztették ebben az időszakban. A Wanto kolostort azonban sikerült megmenteni, ahol rengeteg több mint 700 éves freskó és falfestmény található, amelyet ennek a kolostornak a falaira festettek.
Kiszivárgott videókon látható, ahogy tibeti tüntetők elégedetlenségük jeleként megpróbálják megállítani a gát építését. Kína szigorúan ellenőrzi az tibeti területeket, ami rendkívül megnehezíti az információk kijutását. Mióta 1950-ben csapatokat küldött a régióba, Peking hosszú ideje tesz erőfeszítéseket a tibetiek asszimilálására, hogy a kommunista párthoz hű, egységes nemzeti identitást kovácsoljanak. A tibeti buddhista kultúrában a kolostorokat tekintik a legfontosabbnak, a falu szent dobogó szívének. Ha tehát egy város kolostorát elpusztítják, a város elveszíti a középpontját. A Jinsha menti gátak kulcsfontosságúak Kína energetikai ambíciói szempontjából, de jelentős kockázatokkal járnak.
Ezek a nagy gátak majdnem olyanok, mint az energiaátalakítás gyorséttermei. Megadják az energiát, de gyorsan adják, és mindez negatív hatásokkal járhat együtt. Nagy lehetőségek rejlenek itt, de bármilyen probléma katasztrofális következményekhez vezethet.
Az önkormányzati választásokat megelőző időszakban a budapesti közélet visszatérő témája volt a főváros közösségi közlekedésének fejlesztése, hiszen a főpolgármester kihívója – közlekedési szakemberként – számos alkalommal bírálta a fővárosi önkormányzat kötöttpályás közlekedést érintő passzivitását és az előző önkormányzati ciklusban elmaradt beruházásokat. Az érvekben emellett a régió más városaiban zajló fejlesztések is felmerültek, azt a képet festve, hogy Budapest tömegközlekedési hálózata lemaradóban van a szomszéd országok fővárosainak gyors fejlődésével szemben. Mint minden politikai vitában, így ebben az esetben is minden álláspont védhető, ennek ellenére érdemes kitekinteni, vajon tényleg fejlettebb Bécs, Pozsony vagy éppen Varsó közösségi közlekedési rendszere?
Fontos szempont a közlekedési hálózat kiterjedtsége, hiszen ez határozza meg, milyen mértékben képes ellátni a tömegközlekedés a tömegek közlekedését, melyek nem feltétlenül a belvárosban, mindinkább a külső városrészekben és az agglomerációban élnek, de napi szinten ingáznak a város centruma és lakóhelyük között. A kiterjedtség szempontjából Budapest tradicionálisan erős, hiszen számos villamos, metró és HÉV vonal segíti a belső és külső városrészek összeköttetését. A budapesti ún. fonódó villamosvonalak különösen nagyban segítik a konnektivitást, melyet jól jelez, hogy a világ legforgalmasabb villamosvonala, a 4-6 is a magyar fővárosban közlekedik. Bécs közösségi közlekedésének kiterjedtsége a budapestihez hasonló mértékű. Az osztrákok egyel több metróvonallal, de egy jóval szerényebb villamoshálózattal számolhatnak. Prágában is hasonló a helyzet, a metró-és villamosvonalak lefedettségét erősítendő számos busz és trolijárat járja a város utcáit. Pozsony a régió egyik legkisebb fővárosa, így nem meglepő, hogy közlekedési hálózata is a legkisebb. Metró ugyan nincs, de több villamosvonal áll rendelkezésre. A varsói közlekedési hálózat fejlődik az említett hálózatok közül a leggyorsabban, igaz, a lengyel fővárosban szükséges is a fejlesztés. A város szerkezetéből adódóan nehéz a különböző városrészeket hatékonyan összekötni.
Az egyes villamos Pozsonyban
Forrás: hampage.hu
Ahogy a bevezetőben is olvasható, az elmúlt években a korábbi önkormányzati ciklusokhoz viszonyítva csak kisebb mértékű volt a közösségi közlekedés fejlesztése Budapesten. A hármas metró korábban elkezdett felújításának befejezésére és új villamosok beszerzésére került sor, de ezen kívül az önkormányzat inkább a városi kerékpáros közlekedés fejlesztését támogatta biciklisávok kijelölésével és a Mol Bubi rendszer megújításával. Ezzel szemben az összehasonlítás alapját képező többi régiós városban (Pozsony kivételével) metrófejlesztés történt: Bécsben az U2 vonal meghosszabbítása, Prágában a D vonal építése Varsóban pedig több új vonal építése valósult meg. Emellett minden konkurens fővárosban elektromos buszflotta, villamoshálózat-fejlesztés és kerékpáros közlekedési beruházások zajlottak. Mindezek fényében nem alaptalan a kritika, miszerint a budapesti tömegközlekedés – különösen a kötöttpályás közlekedés – az utóbbi években a régióban tapasztalható ütemtől elmaradó mértékben fejlődött. Ennek számos okát ismerjük, azt azonban fontos kijelenteni, hogy a város versenyképességének megtartása és növelése kulcsfontosságú kérdés, melyben elengedhetetlen szerepe van a kötöttpályás tömegközlekedési beruházások megvalósulásának.
Az új varsói kettes metró egyik állomása
Forrás: lamela.com
A jövőbeli közlekedésfejlesztési tervek mindig túlmutatnak a valóban létrejövő fejlesztésektől. Különösen igaz ez Budapest esetében, hiszen a magyar fővárosban beharangozott de nem megvalósult projektekből tucatnyit ismerhetünk. A HÉV vonalak korszerűsítése ugyan még mindig a napirenden van, a megújuló és átmenő pályaudvarrá alakuló Nyugati Pályaudvar, vagy az ötös metró terve már csak a távoli jövőben valósulhat meg. A villamoshálózat bővítése és korszerűsítése talán Budapest egyik legégetőbb kérdése, hiszen a villamosflotta jelentős része 30-40-50 éve forgalomba állt járművekből áll.
A régiós fővárosok a budapestiekhez hasonló ambiciózus tervekkel büszkélkedhetnek. Bécsben nem elégedtek meg újabb metróvonalak építésének tervével, már hidrogénmeghajtású járművek forgalomba állításáról beszélnek. A fenntarthatóság Pozsonyban és Prágában is a jövő közlekedési projektjeinek kulcstényezőjének fog számítani, de a napjainkban robbanásszerűen fejlődő varsói közösségi közlekedés is a zöld megoldások felhasználását tűzte ki célul. Ez utóbbi városban várható a következő évtizedben a legnagyobb arányú fejlődés, mely nem csupán a városi tömegközlekedés, de a regionális vasúti összeköttetést is a városi hálózatfejlesztési projektekbe integrálta. A kezdeményezésnek már több elkészült eleme is van, melyek nem kizárólag Varsó, annál inkább a várost övező kiterjedt agglomerációs gyűrű településeit és városrészeit érintik.
A varsói nyugati pályaudvar látványterve
Forrás: railwaypro.com
A budapesti közösségi közlekedés nem tekinthető elmaradottnak a régió más fővárosihoz viszonyítva, de a fejlődés mértékét tekintve érdemes lépést tartani Varsóval vagy éppen Béccsel, mert a jövő fenntartható és prosperáló városai minden bizonnyal fejlett és megbízható tömegközlekedési hálózattal rendelkeznek majd.
A sport világában megfigyelhető nemek közti bérkülönbségek évről évre nagyobb figyelmet kapnak, hiszen a társadalom egyre inkább elvárja az egyenlőség érvényesítését a munka minden területén – így beleértve a sportot is. Az utóbbi időben több női sportoló is reflektorfénybe került az adott témában adott nyilatkozatuk, felszólalásuk miatt. A legutóbbi példa Alisha Lehmann és Douglas Luiz esete; mindkét sportoló a Juventus felnőtt labdarúgócsapataiban játszik, de Lehmann nemrég egy nyilatkozatában nehezményezte, hogy ugyanazért a munkáért párja százszor többet keres nála. (A teljes képhez még az is hozzá tartozik, hogy amíg Alisha Lehmann alapvetően kezdő játékos a csapatában, addig Douglas Luiz csak kiegészítő szerepet kapott eddig új klubjában.) Ez csak egy a rengeteg kiállás közül, de a példák mind igazolják, hogy a nemek közti bérkülönbségek a sport világában ugyanúgy, sőt még erősebben jelen vannak, mint bármely másik iparágban. Vajon mégis mekkora a különbség a két nem fizetése között ebben az iparágban, ennek mik az okai, és milyen megoldási javaslatok jöhetnek képbe erre a problémára?
Bevezetésként vizsgáljuk meg mi is az a gender pay gap általánosságban: európában a nők óránként átlagban 12,7 százalékkal keresnek kevesebbet, mint a férfiak. A bérszakadékot úgy határozzák meg, hogy összehasonlítják a nők és férfiak átlagos bruttó órabérét. Ezt az összeget a jövedelemadó és társadalombiztosítási járulékok levonása előtt, azaz a teljes bruttó bér alapján számítják. Fontos, hogy a kutatásoknál csak a tíz vagy több alkalmazottat foglalkoztató vállalkozásokat veszik figyelembe.
A nemek közti bérkülönbségek a sportban is sajnos általánosak, és szinte minden sportágban megfigyelhetők, bár különböző mértékben. Egy 2021-es tanulmány szerint a férfi és női sportolók közötti bérkülönbség rendkívül jelentős: a férfiak átlagosan háromszor annyit keresnek, mint női társaik. Ez a különbség különösen nagy a csapatsportágakban, például a labdarúgásban, kosárlabdában vagy a jégkorongban, de még az egyéni sportágakban is jelen van, mint például a tenisz vagy az atlétika.
A fenti táblázat néhány példát mutat be az átlagos sportágankénti bérkülönbségekre. A férfi és női sportolók közti differencia szembetűnő példái közé tartozik a nemzetközi labdarúgás - míg a férfi játékosok milliós fizetésekért játszanak a világ legnagyobb klubjaiban, a női játékosok sokszor csupán töredékét keresik. Az amerikai női labdarúgó-válogatott tagjai például évekig harcoltak azért, hogy fizetésük egyenlő legyen a férfi válogatott tagjaival, annak ellenére, hogy a női csapat sikeresebb volt a világversenyeken, végül ezt 2022-ben sikerült kiharcolniuk. Viszont a klubcsapatoknál az amerikai ligákban jelentős a különbség; egy átlagos férfi labdarúgó közel fél millió dollárával szemben a nők ennek csak a tizedét keresik meg. A kosárlabdában is hasonló különbségek figyelhetők meg: míg az NBA játékosai milliós szerződésekkel rendelkeznek, a WNBA játékosai sokkal alacsonyabb fizetésekért játszanak, annak ellenére, hogy a női liga népszerűsége folyamatosan növekszik. Az egyéni sportágak sem mentesek a bérkülönbségektől. A tenisz, ahol a Grand Slam tornákon már évek óta egyenlő pénzdíjat kapnak a férfi és női győztesek, egy üdítő kivételnek számít, ám a kisebb tornákon és a szponzori szerződések terén még mindig jelentős különbségek vannak, így jön ki ott a nagyjából 50%-os plusz a férfiak részére.
A bérkülönbségek okait két csoportra oszthatjuk;
az általános nemi bérkülönbségek magyarázóira
és a sportipar miatti specifikus okokra.
Az általános okok közé sorolhatóak a gyerekvállalás, a fizetés nélküli munka és az alapvető munkahelyi hátrányos megkülönböztetés. A női sportolók karrierje gyakran rövidebb, mivel a társadalmi elvárások – például a családalapítás – miatt sok nő korábban kénytelen visszavonulni vagy megszakítani a karrierjét, arról nem is beszélve, hogy szülés után a fizikai visszatérés, felkészülés is nehezedhet. A nők átlagosan több fizetés nélküli munkát végeznek, mint a férfiak, ilyen például a gyermekgondozás vagy házimunka, ami miatt kevesebb idejük marad fizetett munkára. A hátrányos megkülönböztetés alatt azt lehet érteni, hogy nem ritkán kapnak kevesebb fizetést a nők, mint az azonos foglalkozási kategóriákban dolgozó, ugyanolyan végzettséggel rendelkező férfi kollégáik, és ezzel párhuzamosan munkanélküliek is nagyobb eséllyel lesznek, a nőktől hamarabb megválnak a munkáltatók.
A sportiparággal kapcsolatos egyik fő ok a bérkülönbségre a sportolókat körülvevő médiavisszhang különbségeiben is keresendő. A férfi sportokat általában nagyobb érdeklődés övezi, több szponzori és médiafigyelem irányul rájuk, amelynek következtében a sportolók magasabb jövedelemhez jutnak. A női sportok sokszor nem kapnak akkora nyilvánosságot, ami alacsonyabb nézettségi számokat, kevesebb reklámszerződést és végső soron alacsonyabb fizetéseket eredményez. A férfi sportolók nemcsak a bérükből, hanem a szponzori szerződésekből és reklámokból is jelentős bevételekre tesznek szert, ami még inkább növeli az anyagi különbséget a két nem között. Végső soron kijelenthető, hogy ez a része a piaci mechanizmusnak is köszönhető; ahol nagyobb a kereslet az adott sportágra oda több pénz áramol be, és így nagyobb fizetéseket kérnek el a játékosok is.
A bérkülönbségek társadalmi és gazdasági következményei mind a sportolók, mind a sportágak fejlődése szempontjából jelentősek. A női sportolók számára ilyen körülmények közt nehezebb pénzügyi függetlenséget elérni, ami kihathat karrierjük hosszára és minőségére is. A kevesebb anyagi forrás kevesebb lehetőséget biztosít a sportolók számára a fejlődésre, az edzésekre és az egészségügyi támogatásra, amely végső soron a sport teljesítményükre is hatással van. A társadalmi elismerés hiánya is közvetlen következménye a bérkülönbségeknek. A női sportok kevesebb figyelmet kapnak a médiában és a közvélemény szemében, ami teljesítményük alulértékeléséhez vezet. A női sportok fejlődése ezzel szemben lassabb, hiszen a fiatal sportolók nem látnak elegendő megfelelő példát, amelyek inspirálnák őket, hogy komolyan vegyék sportkarrierjüket.
Létezik vajon megoldás, vagy az emberek szokásain és ízlésén úgyse lehet változtatni?
Az biztos, hogy a megoldás egy komplex feladat, mely számos szereplő – sportági szövetségek, klubok, szponzorok és média – együttműködését igényli. Az alapvető megoldás az lenne, ha a médiafigyelmet lehetne növelni a női sportolók irányába, ami valószínűleg magával hozna egy nagyobb pénzbeáramlást és ezáltal a bérek emelkedését és a szponzori támogatások bővülését is – szponzoroknál egy érdekes téma lehet az is, hogy mennyire látnak potenciált, kiaknázatlanságot ezen a piacon. Ez önmagától viszont gyorsan semmiképpen sem fog benevezni, szükség lehet valamifajta szabályozásra az államoktól vagy a felelős sportintézményektől, szervezetektől – a bérkülönbségek csökkentésére irányuló törvények és szabályozások hatékony eszközt nyújthatnak a fizetések kiegyenlítésében. Ilyen intézkedések lehetnek, a minimálbér bevezetése a profi sportolóknál, vagy a nemek közti bérkülönbségek megszüntetését célzó irányelvek bevezetése. Viszont ahhoz, hogy a bérszakadék megszüntetése hosszútávon fenntartható legyen mindenképpen szükség lenne egy általánosabb társadalmi, szurkolói szemléletváltásra - a női sportolók teljesítményét ugyanolyan elismerésben kell, hogy részesítse a társadalom, mint a férfiakét.
Az, hogy az első szavam az volt, hogy "posztabank", ezt néztem gyerekkoromban. Valószínűleg nem ez volt a kérdés, de ez jutott hirtelen eszembe, hogy gyerekként az első szavam az volt, hogy postabank, ültem a tévé előtt, és megismételtem, ami ott volt benne, csak akkor még pöszén.
Pont most egy fesztiválon találkoztam egy operatőr kollégával, aki bringás, BMX-esek voltak, és pont erről dumáltunk, hogy hányan vagyunk, akik úgy kezdtek el a filmezéssel vagy a videóval foglalkozni, hogy valami extrém sportfilmeket kezdtek el felvenni. Én gyerekszínész voltam, szóval nekem inkább onnan jön, ötéves koromtól, Földessy Margit dráma stúdiójába jártam. Az ősélmény onnantól származtatható, hogy szerepeltünk egy-két játékfilmben gyerekként, de maga az, hogy én kreálom a videót, az szerintem ott jött, hogy mindenféle paródiákat, extrém sportfilmeket kezdtünk el gyártogatni.
Hogy kezdődött, honnan jött az ötlet, hogy akkor nem csak extrém sportot űztök, hanem ezt fel is veszitek, ki is rakjátok valahova?
Gyerekként, hogy elkezded másolni, amit látsz. Nagyon sok MTV-t néztünk, meg Jackass-t, illetve akkor még az elődjét ezeknek a műsoroknak, és elkezdtük másolni. Akkor még nyilván voltak DV kamerák, még digitalizálni kellett, stb., és elkezdtük feltöltögetni a Youtube-ra, mely anyagok nyilván teljesen koncepció nélküliek voltak. Amikor éppen valamelyik extrém sport divatba jött, a parkourtól a bringáig, akkor azzal elkezdtünk kicsit foglalkozni. Ez volt az első. A másik része az úgynevezett Ki Mit Tud-ok világa a drámastúdióban Földessy Margitnál, ahol ezeket a paródiákat előbb-utóbb felvettük és kiraktuk. Szerintem még azok voltak az első videók, ahol ilyen paródiákat kirakosgattunk, mert ha már megcsináltuk a Ki mit tud-ra, akkor azzal a lendülettel miért ne vettük volna fel.
Mikortól professzionalizálódik a videós biznisz?
Azt mondanám, hogy ilyen 20 éves koromban. Hatosztályos gimibe jártam, majdnem húsz lettem már, mire leérettségiztem, és két opciót láttam magam előtt, vagy színmű, vagy komédia, leánykori nevén kommunikáció és médiatudomány. Végül a Pázmányra mentem komédiára, a tévés rádiós újságírást pedig PR (Public Relations) szakirányon végeztem, és valahol szerintem ott dőlt el az én sorsom, akkor már volt egy tehetségkutatója a Magyar Televíziónak, melyben ifjúsági szerkesztőségbe kerestek riportereket - akkor még egy másik Magyar Televíziót láthattunk, nagyon-nagyon távol a mostanitól. Innentől kezdtünk el kvázi, bár nagyon fiatalként, de végül is képernyőn szerepelni.
Mi vezetett odáig, hogy a YouTube-ról már átnyergelsz egy hivatalos újsághoz, az Indexhez?
Ezt megelőzném még gyorsan, mert hogy ennek nincsen ennyire időrendi sorrendje. Szóval ez a váltás, ez nem is igazi váltás, mindig mind a kettő létezett egymás mellett. Utána mindenféle online weblapnál elkezdtem riporterkedni, például utca embere interjúkat készítettünk, amit aztán hirtelen lecsaptak, mint minden egyes média produktumot. Nem tudom, hogy ez miért trend, de gyakorlatilag akkor annak idején egy-másfél évig tartott mindig minden, majd megszűnt a finanszírozás. Amikor annak vége lett, mondtuk azt, hogy mi lenne, akkor, ha megcsinálni a saját szájunk íze szerinti tartalmat. Így született meg Madar Csabival a mi kis Youtube csatornánk, hogy hirtelen vége lett valaminek, felszabadult egy csomó erő, meg idő, és akkor elkezdtük hetente a kis szatirikus híradót.
Számodra a riporterség mindig ugyanazzal a karakterrel jár, avagy egyféle szerephalmozást jelent, ahol helyzetfüggően mindig más és más oldalat mutatod?
Teljesen más attitűdrendszerrel kell nekimenni ezeknek a dolgoknak. Rengeteg olyan riporter van - és biztos, hogy én is átestem annak idején, vagy a mai napig átesek mondjuk a lónak a túloldalára - aki nagyon szeretne szerepelni, és előtérbe hozza magát. A reakció erre általában az szokott lenni, hogy "ez ki ez?". Nekem csak kérdeznem kell, és nem feltétlen kell odabiggyesztenem a kommentáromat, ilyenkor vissza kell venni az embernek.
A riporterkedésben, bár a mai világban, azért már elhalványultak a mindenféle formátumok közötti dolgok, de a régi iskola szerint azért vissza kell menni oda, hogy te ott utána ne reagálj rá, amennyiben nem olyat csinálsz, mint Miskovits Marci és a K-OSZ TV, ami tök más, nem hívnám feltétlen kvázi riporteri dolognak, az egy showműsoros történet.
Ebből a szempontból teljesen szét kell választani. Ha egy influenszer, egy host, vagy egy műsorvezető vagy, akkor viszont abszolút bele lehet vinni a saját személyiségedet, attitűdödet, humorodat, esetleg véleményedet, már amennyire a formátum engedi, illetőleg akinek éppen gyártod. Most ezt a kettőt tudnám így kettéválasztani és az sem mindegy, hogy kinek a platformján csinálod.
Tarr Béla számára a filmkészítés egyfajta drog, még ha szeretne se tudna leállni. Számodra a nyilvánosság mennyire egy drog? Mennyire érzed, hogy függője vagy a nyilvánosságnak?
Egyre jobban azt mondom, hogy nem. A nyilvánosságnak nem, mert nagyon szívesen elbújnék, pláne ha vége van egy három hónapos nyári session-nek, akkor itt most nagyon szívesen egy hónapig nem szeretnék mondjuk senki előtt lenni, amit természetesen nem tehetek meg. Azt mondanám inkább, hogy nem a nyilvánosságot tartja egy ilyen exhibicionista ember drognak feltétlen, hanem a munkavégzés, magának a szereplésnek a körülményei az, ami inkább drog. Hogyha te exhibicionista vagy, akkor nyilván hiányozni fog, hogy kamera előtt lehess, és ne feltétlen csak mondjuk vágjál, vagy szerkesszél, egyéb háttérmunkákat végezz.
Igazából a nyilvánosság drogja az nem a te saját indíttatásod, hanem egy karrier indíttatás, hogyha ki van rakva az arcod, akkor látnak, akkor hívnak. Ha nincs kirakva, és nagyon sokáig nincs kirakva, akkor egyre jobban senkit nem fog érdekelni. Ez összefügg sajnos magával a szakmával, hogy neked pusholnod kell az arcodat, mert akkor létezel egyáltalán. A médiában engem az foglalkoztat a mentálhigiéniai szempontból, hogy mennyire kell az embernek egy külön arcot, egy külön karaktert kitalálnia, egyfajta média perszónát alkotnia.
Hogyha megnézünk bármilyen videós tartalmadban, az mennyire egyezik a hétköznapi Olivérrel?
Nagyon sokáig nagyon nem egyezett. Szerintem, amit régen csináltunk például Youtube-csatornásdi, fiatalabbként, az egy egészen másik én. Az az Olivér kifejezetten szerepel. Elképesztő hadarás, nagyon gesztikulálsz, nagyon ott akarsz lenni - ilyen voltam. Ma azt mondanám, hogy most az indexes anyagoknál, riportoknál egyre jobban saját magam vagyok. Valami olyasmi, mint ahogy most válaszolok, nagyjából az egy önazonos dolog. Amint Tiktok tartalmat gyártunk, szerintem ott már megint eltávolodsz.
Ott már megint nagyon gesztikulálsz, megint nagyon nyomod, nagyon impulzív akarsz lenni, hiszen gyakorlatilag egy perced van, sőt, az elején három másodperced, hogy bevond a nézőt, és valami nagyon-nagyon olyat mondjál, amivel behúzod a befogadót.
Általánosságban nyilván nem jó dolog, hogyha valaki teljesen eltávolodik ettől. Elcsépelt lózung, a legyél önazonos, meg marha unalmas, de úgy összességében a nap végén egyébként tényleg arról szól, hogy annak kell lenni, mert az fog jól állni. A feleségem mindig azt mondja, hogy nem kell a manír, mert akkor szeretnek, amikor önmagad vagy. Ez tudom, hogy nagyon közhely, de összességében érdemes erre törekedni, és nem tudod hosszú távon megvezetni a nézőt. Akár műsorvezetőket nézve látod, le fog esni a nézőnek, hogy ez egy elképesztő kamu szerep.
A Tiktokra ott egészen más perszóna kell ezek szerint, mint például egy Tarr Béla filmhez.
Egészen. Az egy pálfordulás ahhoz képest. Tényleg elcsépelt dolgok ez az önismeret, meg elfogadás, vagy önmagad elfogadása, viszont én 32 éves vagyok, és az elmúlt két évben kezdtem el nagyjából egálba jönni magammal. Tegyük fel ha valaki olyat kommentel, akkor nem az van, hogy a sárga földig lemegyek lelkileg, hanem tudom, hogy ez igaz, vagy nem igaz, helyre tudom rakni a dolgot. Ha rendben vagy magaddal, azt látják a nézők is.
Javaslod azt, hogy olvasson az ember kommenteket? Te szoktad olvasni?
Nem szoktam végig. Általában az van, hogy attól függ, hol. Megválogatom, hogy hol olvasom el, milyen platformon, hiszen sokszor nem a produktumom fogja megítélni azt, hogy az milyen visszhangot kelt, hanem a platform. Ha munkahelyre csinálok anyagot és nem saját social media platformra, akkor az első három-négy-ötöt nagyjából megnézem, de valószínűleg magáról a témáról fognak inkább fröcsögni az emberek, egészen elképesztő módon. Erről egyébként külön podcastet lehet csinálni, hogy milyen állapotban van a magyar közvélemény, meg a magyar mentálhigiéné, mert az nagyon para.
Érdekes módon, ha meg a saját követőtől a saját valaki influenszer, akkor meg ott kap egy nagyon jó kis buborékot, ott meg elolvassa, mert ott meg általában dicsérik. Amikor ezer éve csináltuk a mi kis Youtube csatornánkat, akkor mindig minden pozitív volt. Aztán amikor elkezdtél mondjuk dolgozni egy online újságnál, akkor pedig hirtelen egészen megváltoztak a kommentek. A személyed nem hiszem, hogy túlságosan változott volna, de mondjuk a platform, vagy a témának a megítélése, az tudja magát a kommentszekciót is változtatni.
Teljesen elzárkózni nem érdemes, meg az egy önbecsapás. Nagyon-nagyon fontos szerintem ilyen kis fakkokat, kis cellákat készíteni a kognitív rendszeredben, hogy már egy félmondat után te be tudd azonosítani, hogy ez egy rosszmájú ember, ez egy komplexusos ember. Ebben a mondatban egy helyesen leírt kifejezést nem látok, ezért nem lenézve, de nem vagyok benne biztos, hogy éppen az ő véleménye lenne a legrelevánsabb
Az embert az tudja igazából mellbe verni, amikor egy hozzászólás hosszan, rendesen és nem fröcsögve, de úgy egy erős kritikaként van megfogalmazva. Az tud szerintem mélyre menni valakinél.
Az Indexes videóidban található különböző témákat mi alapján választod meg?
Nagyon fontos, hogy nem én választom csak meg egyedül. Viszek témát a rovatvezetőktől, magán a videós szekción belül is dobálnak nagyon sok témát, általában ez egy csapatmunka, hogy végül is melyik kerül kiválasztásra. Én valahol úgy raknám össze, hogy két szegmense van ennek. Nyilván média, fontos a nézettség, mi az, amire az emberek fel fogják kapni a fejüket, mi az, amit valószínűleg sokan lekattintanak, kár hipokratának lenni ilyen szempontból.
Mindegyik téma olyan volt, aminek van egy nagyon erős társadalmi ráhatása, reakciója, ami sok emberre hat, sok ember rezonál vele, és sok embert érint. Most az Onlyfans az nem valószínű, de ez mondjuk egy olyan dolog, ami sok embert viszont nagyon érdekel, és nem lát mögé. Azt mondom, hogy nyilván van egy clickbaites része, és van egy olyan része, ami valahol meg egy picit ilyen társadalompszichológia, vagy kutatás, merthogy mindegyik témán keresztül lehet az emberi viselkedést, vagy a mi kis társadalmunkat vizsgálni.
Mennyire tekinted ezt művészetnek, mennyire társadalmi felelősségvállalásnak vagy ez egy munka, egy tükör a társadalomról?
Művészetnek nem mondanám. Nagyon nüansznyi rész, az maximum annyi lehet, hogy például volt egy költővel egy beszélgetésem, és akkor tudok vele úgy rezonálni, hogy mondjuk ő mond egy versrészletet, és akkor mondjuk én is vissza tudok neki dobni egy versrészletet.
Nagyon dagadt a mellem, hogy én hú de művelt vagyok, közben mit tudom én, tízéves koromban egy színházban volt egy három sor Shakespeare, amit meg kellett tanulni:)). Az a része az tud művészet lenni, hogyha valakinek van egy ilyen kicsit érzékenysége erre, de alapvetően nem erről szól.
Társadalmi felelősségvállalás, az mindenképpen. A társadalmi felelősségvállalás részében az egy nehézség, hogy azért nagyjából neked a műsorvezetői vagy a riporteri attitűdödnek azért találkoznia kéne egy normatívával, vagy találkozni kéne egy általános közvélekedéssel, ami nehéz, mert elképesztően szétszakadt már ez a kis társadalmunk, meg hatalmas a társadalmi olló. Nehéz mindenkit képviselni, de hogy valami normatív gondolkodással vagy értékrenddel ezt az egészet közvetíteni, vagy kérdezni az mindenképp társadalmi felelősségvállalás, de ez nagyon nehéz, mert rengetegek vagyunk, rengetegféle helyről jöttünk, meg társadalmi rétegbe tartozunk, és egyre kevésbé értjük meg egymást, úgy meg azért nehéz nagy társadalmakat reprezentálni, értük felelősséget vállalni.
Szerinted mi a bulvár, bulvártartalom-e, hogy valaki onlyfans modellekről csinál videót? Mitől lesz valami bulvár, és neked mi a viszonyod a bulvárral?
Érdekes, mert pont múltkor valaki mondta, hogy én csinálom az indexben a bulvárt. Ezen gondolkozva arra juttottam, hogy szerintem nem.
Van olyan része persze, amikor kimegyünk Sztárbox sajtótájékoztatókra. Ez abszolút az, de most az említett Onlyfans-nél is például. Szerintem amikor a Blikk meghívja mondjuk az Onlyfans-eseket, akkor az inkább bulvár, amikor ott beszélgetnek, hisz a magánéletével kapcsolatos kérdések hangzanak el, ami igazából inkább az ő személye. Hát, nem az érdekes, igen, hogy hol van ennek a határa. Ezt inkább nem mondanám. Ott jobban ezt érzem. Nálunk azért nem érzem, mert nem arra vagyok kíváncsi, hogy ez most mekkora botrány az ő élete, hanem arra, hogy ő kvázi nekem egy "szakértő" egy olyan témakörben, amiben nem mozgok, a felnőtt filmekben. Az ilyenfajta közösségi médiában meg egyáltalán nem. Nekem az onlyfans-esek, amikor bejönnek egy beszélgetésbe, ők nekem egyfajta "szakértőként" funkcionálnak, akik mesélnek egy olyan jelenségről, amit ők művelnek, és amilyen hatásait ők tudják a legjobban mérni igazából a fogyasztóknál.
Milyen műfajnak mondanád, amit csinálsz? Tömegtájékoztatás, vagy te hogyan gondolkozol erről?
Szerintem az infotainmentre szeretnél kitérni. Hogyha en bloc, holisztikusan kéne valamit mondani, akkor az infotainment volt szerintem mindig az a típusú műfaj, amit szerettem volna képviselni, aztán vagy sikerült, vagy nem, de nagyjából ez. Igen, legyen benne tartalom, de nem feltétlen gondolom én magamat a nagy ősgondolkodónak, aki meg fogja fejteni ezt a tartalmat, viszont szerintem jól tudom interpretálni embereknek. Lényeg, hogy a szórakoztatás része érthető módon legyen tálalva, olyan stílusban, ami valamilyen szempontból szórakoztatja is a közönséget, és akkor így jön be ez a kis humor, vagy az egésznek az előadás része.
Mit gondolsz, a mai médiafogyasztási szokásainkról? Mennyire látod drasztikusan a mostani infotainmennek a helyzetét, és ebben te hogyan képzeled el magad?
Borzasztóak. Próbálom valahonnan nem Krisztus előttről kezdeni, vagy a prehisztorikus időkből, de a Tiktok Kínában nagyjából edukatív célra jött létre. Az, hogy itt Európában, meg hogy Amerikában hogy funkcionál, az teljesen más, de valahol azért ott is vannak ilyen típusú edukatív tartalmak. A fele, a másik fele meg táncikálós, meg live-olom a semmit.
Alapvetően igen, jó lenne az edukálása, de szerintem felszínes edukálásra jó, mivel impulzív, mivel szétzilálja a koncentrációs képességedet, kattogsz tőle, és képtelen vagy végignézni már egy sorozatot, egy filmet, például egyetemen nem tudom, hogy valaki hogy tud jelenleg másfél órát végigülni és koncentrálni valakire, mert már magadon észreveszed, hogy nem. Erősen, erősen meg kell erőszakolni magadat, hogy tudj koncentrálni.
Talán ha egy csatornát bekövetsz, amely egy tematika alapján halad, és ilyen témáról témára feldolgoz valamit, és azt ha végignézed, akkor el tud mélyíteni, de összességében erre szerintem alkalmatlan. Egy felszínes tudást ad, nagyon sok mindenbe belekóstol, és nagyon-nagyon széles lesz a világlátásod, ezáltal szorongsz, mert ekkorának érzed magad az univerzumban, de úgy igazán elmélyült tudásod semmiről nem lesz. Úgyhogy ilyen szempontból a hagyományos régi iskola szerinti edukálást azt nem gondolom, hogy segíti, maximum tájékozottá tesz széles körben, felszínesen.
Visszakanyarodva nyilván a Youtube-ra, ahol jelenleg azt látjuk, hogy a podcastek, a hosszabb típusú tartalmak dukálnak, ahol lehet mondjuk beszélgetni legalább fél órán keresztül, amire már kevésbé tudnak az emberek fókuszálni, ott azért lehet tanulni. A százaléka magának az edukációnak, meg a szórakoztatásnak, az nyilván a szórakoztatás felé azért jobban elmegy egy tiktoknál.
Ezt lefele tartó folyamatnak tartod, hogy itt a világ idő kérdése is összeomlik, vagy pedig egy hullámzásról beszélünk, ami talán mindig változik?
Szerintem a hullám. Olyan, azt hiszem nincsen a történelemben, hogy valami egyfolytában lefelé megy. Egy dolog jutott eszembe a podcastekkel kapcsolatosan, hogy akár ebből is most három mondatot kivágunk Tiktokra, és rohadt sokat fog menni, teljesen kontextusból kiemelve, rengeteg ilyen van. Ez olyan borzasztó dezinformációt okoz az emberekben, és gondolja, hogy az az ember azt mondta... és egy másfél órás podcastből kiragadott három mondat teljesen más értelmet tud nyerni. Ilyen szempontból szerintem teljesen meg tudja kavarni az embereket, hogy akkor most mi is az igaz, mi nem az igaz.
Valóban erre gondolt-e az az ember.
Nem lehet, hogy ez segítség is? Hogyha nem nézne meg bárki is egy másfél órás podcastet, hogyha nem hallott volna egy kis részletet belőle, és emiatt az egészet megnézi?
Nem, nem, ez szerintem, hogyha az tényleg egy új, egy ilyen eleje vége, egy ilyen magvas gondolat ki van véve, az szerintem oké, csak nyilván sokszor látunk olyanokat, hogy ilyen három mondatok vannak kirakva, és az, mint mindenhol, hogyha nagyon meg van vágva egy anyag, akkor azzal elképesztően lehet torzítani, tehát ezzel teljesen lehet manipulálni.
Most valaki másfél órán keresztül nagyon odaadóan, nagyon feltétel nélküli pozitív odafordulással beszél az emberi társadalomról, és utána van benne két mondat, ahol éppen elszakad a cérna, és mond valami nagyot, akkor az van kirakva, onnantól kezdve meg is lehet valakit bélyegezni.
Feltételezhetjük, hogy olyan filmesztétikai igényeket tud kielégíteni a videós újságírás, bár ez nem biztos, hogy így van, minden esetben reménykedjünk. Meg tud-e maradni egyáltalán az írott újságírás?
Én azzal vetekednék, hogy filmesztétikai szempontból fogyasztanak az emberek videós tartalmakat, és ez sem igaz, hogy lusták, de olyan szempontból igaz, hogy amiről beszéltünk, hogy az impulzivitás dukál, és hogy az emberek igazából már nem feltétlen koncentrálnak. Megnézed a cikkeknek a hosszúságát, nagyon kevesen olvassák el a mély véleménycikkeket, meg az elemzéseket, kivéve ha Puzsér írta, mert akkor mindenki.
Ez is inkább emiatt van, hogy a figyelmedet le tudd kötni. Most pont egy ilyen témán gondolkoztam nemrég, hogy szerintem nem a videós fog bejönni teljesen, vagy fogja átvenni a cikkektől a helyet, hanem be fog jönni előbb-utóbb az az AI a cikkek alatt, amikor szimplán egy gombnyomással felolvassa neked a Google. Mosod a fogadat, és kvázi mint egy podcastot egy egy percben valaki felolvassa, az a gépi hang, amit még te is tudsz beállítani, hogy Morgan Freeman mondja-e, vagy a Friderikusz.
Azt tudom még elképzelni, ha már AI-ról van szó, szóval tartalomgyártásban dolgozom 12-13 éve. Ha már napi 2-3 Tiktok-videót kell kreálnunk, és ezt hetente ötször-hétszer, akkor az egy teljes állás, akkor már megroskadok benne, hogy felvegyem, megvágjam, feliratozzam, kijavítsam, stb. Hogyha ez annyira automatizálódni fog, mondjuk az AI által, hogy gyakorlatilag még fel sem kell vennem, hanem azt a szöveget egy karakter fel fogja olvasni, azt sajnos el tudom képzelni, hogy az nagyon át fogja venni. Amikor ilyen gyorsan tud kijönni egy anyag, ennyire aktuális tud lenni egy videós anyag, úgy, hogy valaki megírta a szöveget, sőt, meg se kellett írnia, csak átvette
Minden bizonnyal igen, de ugyanakkor meg az emberek ezeket a problémákat észreveszik. Az, hogy nem tud koncentrálni, hogy ne telefonozzál lefekvés előtt, mert egyszerűen szét van zilálva tőle az agyad. Szerintem azért próbálunk már tudatosak lenni ebben is. El tudom képzelni azt, hogy nem csak egy birkanyájként sodródunk mindig - sokszor igen - és mondjuk a tartalomfogyasztás vagy a napi szokások szempontjából előbb-utóbb elkezdenek az emberek tudatosak lenni, és azt mondani, hogy nem.
A nem nézek tévét állítást már tíz évvel ezelőtt az én egyetemista társaim is mondták, hogy nincs téve, nem néznek tévét. Ez így is maradt az ő korosztályukban, de hogy már tudatosabban próbálnak az emberek fogyasztani, elzárni magukat. Nem is a fogyasztási szokások miatt van, hanem a mentálhigiéne miatt. Ha ezt mind megpróbálom feldolgozni, akkor felkötöm magam egy fára valószínűleg.
Meg is van a szalagcím:)) Hogyan képzeled el magad tíz év múlva?
Nem titkolt célom a műsorvezetés, tehát azért alapvetően a riporteri dolgokat előbb-utóbb azért arra szívesebben váltanám, illetve nem csak az a műsorvezetésnek inkább az, ahol amúgy szintén emberekkel lehet rezonálni. Én azt gondolom, hogy abban vagyok erős, mint ahogy a podcast neve is mondja, hogy Reaktor, tehát amikor reagálni lehet, amikor, mint a Balázséknál a Jani volt a reaga. Ha műsorvezetés, és ugye ilyenkor azt mondják, hogy tévé, abban nem vagyok benne biztos.
Már azért elég régóta mondogatják, hogy majd az online világban majd olyan műsorok lesznek, mint a tévében, de azért a finanszírozását azért még mindig nagyon kevésbé tudják ezt megoldani. Még mindig ott van a lóvé, és még mindig ott vannak ezek a típusú dolgok, de nagyon szeretném, hogyha tíz év múlva ott tartana az online tartalomgyártás, hogy tényleg azt mondhassuk, hogy online tévék vannak a magyar piacon, és nem csak azt, amiket manapság úgy hívunk. Igazából egy olyan negyed büdzséből próbálnak hasonló dolgokat gyártani, szóval az tök jó lenne. Az meg, hogy képernyő előtt, azt előbb-utóbb el fogom tudni engedni, ha kell. Nincs egy ilyen görcsös exhibicionizmus, hogy akkor most feltétlen, feltétlen neked szerepelni kell. Nyilván az ember ismeri magát, akkor töltődik fel, de nem biztos, hogy ez nekem 50 felett is majd annyira fontos lesz.
(Kép forrása: Wikipédia)
(Kép forrása: 
Hegel (forrás: Wikipédia)
(forrás: Wikipédia)
