Nehéz higgadtan írni arról, ha valaki mások halálát pozitívan fogja fel. Természetesen vannak személyek, akiknek a halálhírén nem szomorodik el az ember, ilyen például Hitler vagy Sztálin személye. Vajon Márki-Zay Péter pontosan olyan megvetéssel viszonyul a magyar kormánypárti nyugdíjasokra, mint a helyes értékrenddel rendelkező emberek az előbb említett két személyre?
A halál egy visszafordíthatatlan, végleges folyamat. Normális ember nem kezeli jó hírnek azt sem, ha az ellensége, egy általa utált ember hal meg, hiszen alapvető emberi érték, hogy a halálát senkinek sem kívánjuk.
A történelemben már az emberiség láthatta, hogyan alkalmaz a baloldal bábokat ahhoz, hogy hatalomhoz jusson. Képesek minden eszközt megfogni a hatalomért, ezúttal sem változtatnak: a fő eszközük a gyűlöletkeltés. A baloldal célja egy sztereotípia kialakítása, amely alapján csak a tanulatlan, korlátolt, esetleg demensek szavaznak a kormánypártokra, hiszen az értelmiségiek lázadnak, és az ellenzékre voksolnak.
Van viszont, hogy hiba csúszik a gépezetbe, és túltolják a szerepet, ekkor láthatja a nagyközönség, hogy milyenek is valójában a balliberális globalisták: elsősorban erőszakosak. Idézni csak pontosan szabad, olvassuk figyelmesen Márki-Zay Péter, az ellenzék által közösen támogatott miniszterelnök jelölt véleményét arról, hogy sokan a kórházakban fulladtak meg a koronavírus miatt:
A covid miatt is megtizedelt, időskorú magyar lakosság nagyobb része szavazott a Fideszre
Tehát számára a nyugdíjasok ennyit érnek. Azt gondolom, ezt nem érdemes tovább ízlelgetni, mindenki számára egyértelmű, hogy ilyet kijelenteni érzéketlen, főleg az elhunytak családjaival szemben. A cikk írásának időpontjában Karácsony Gergely, Fekete-Győr András, Jakab Péter, Dobrev Klára és az ellenzék vezére, Gyurcsány Ferenc se határolódott el Márki-Zay Péter kijelentésétől, ahogyan az egyik legnagyobb kormánykritikus blog, a 444.hu is csak egy mondatban említi minősítés nélkül. Ebből eddig valamiért nem sikerült negatív cikket hozniuk. Nem gondoltam volna, hogy valaha is a Magyar Kétfarkú Kutyapárt elnökét idézem, de ezúttal jól fogalmazott Facebook oldalán:
Már fél napja 2022 van, kellett is gyorsan egy parasztság.
Mielőtt beperelné szerkesztőségünket Mártha Imre, a budapesti közműholding vezére, sietve leszögezem, hogy ő ott sem volt! Áldozat ő, akire rászállt a propagandasajtó. Más néven a kormánysajtó. Az objektivitás minden elemét nélkülöző, közösségi médiafelületeken megjelent, teljességgel privát fotókat megjelentető orbáni lakájmédia nem átallotta azt a következtetést levonni a Mártha Imre által vagy róla készült fényképekből, hogy azok összefüggésben lehetnek Mártha Imre személyével!
Sőt, emlegettek Prisztás-villát, használt Bentleyt, marokkói nyaralást a pandémia idején, mindezt nem máskor, mint karácsony előtt!
Borzasztó érzéketlenség ez a digitális robotemberekből álló kormánypárti álkeresztény média részéről. Előttem van, ahogy a Szent Család ünnepére készülve, otthoni kis betlehemét fényesítgetve, Mártha Imre szembesül az őt ért rágalmakkal, és fájó szívvel veszi tudomásul, hogy a világ nem érti őt és éppen a Jézus születése előtti napokban támadja. Sikerült megfejtenem a valóságot, bár azzal, hogy most megosztom az olvasókkal, a művész titkára fény derül.
Valójában a nyaralások, a Steinway-en zongorázás mezétláb, a műszaki kuriózumnak számító autó (amely távolról sem ér százmilliót, legfeljebb harmincat), a villa és a szexistának tűnő, domborodó, fedetlen női popsikat és kigyúrt férfitestet (a sajátját) közszemlére tévő fényképek egyetlen gigantikus geg részei. Ez egy óriási, establishment-ellenes performansz! Zseniális, ütős vizuális elemeket tartalmazó, komplexen szatirikus kiáltvány az érdemtelen luxuséletvitel ellen, melyben például egyes kormányközeli oligarchák fetrengenek.
A művész, időt, pénzt, és fáradtságot nem kímélve, rá akart mutatni avantgárd tanmeséjével: na ez az, amit nem szabad csinálni! Nézzétek, lássátok, és szörnyedjetek el. Ez az, amit egy, az adófizetők pénzéből fenntartott közműveket irányító tisztviselőnek semmiképpen sem szabad tennie.
Egész lényével rész vett a művészi projektben, óriási, persze színészi képességeinek köszönhetően csak hihetően megjátszott, beleéléssel.
Valahogy úgy, ahogyan Félix tette ezt Rejtő Jenő Vesztegzár a Grand Hotelben című örökbecsű művében. Talán emlékeznek az olvasók, Félix, aki az apja által rákényszeríteni akart házasság elől van szökésben, szorult helyzetében (merthogy meztelen) a hotel egyik helyiségében áramszünet miatti sötétségben véletlenszerűen kapkod magára ruhadarabokat. Majd, hogy egy kicsit lazítson végre, lesétál a hotel bárjába, ahol pezsgőt rendel sok jéggel, majd táncolni kezd egy nővel. Ám ekkor hirtelen fény ömlik el a táncparketten, és ott áll Félix ‒ egy hittérítő rend papi formaruhájában. A levegő megfagy, mindenki elképedten mered Félixre. Félix azonban feltalálja magát, és érces hangon ezt kiáltja: - "Idejöttem, hogy legyek a láthatatlan kéz Nebukadnezár palotája falán! Jusson eszetekbe, hogy a márványoszlopok, selyemfüggönyök, aranyozott kárpitok között éppúgy felírja a falra a döghalál, hogy "méne, méne, tekel ufárszin!", mint a legutolsó halászkunyhóra." Majd magasra emeli a pezsgőspoharat, a földhöz csapja, kijelentve, csak azért kérte az italt, hogy megsemmisítse, mint a világi bűn jelképét.
A könyvben azonban a mixer így felel: - Ezt értem... De minek kellett bele a jég? Én is ezt kérdezem…
Úgy gondoltam, érdemes összeszedni az alapszabályokat, és egy-két plusz ötletet ahhoz, hogy ne a kórházban, esetleg a sürgősségin kezdődjön 2022, hanem boldogan és sérülésmentesen léphessünk az újévbe.
1. Tarts mértéket
Tudom, ez ilyenkor lehetetlen vállalkozásnak tűnik, és már gondolkodsz is, hogy beadod a jelentkezésed a következő Mission Impossible film valamelyik szerepére. De hidd el, jobb nem a detoxban kezdeni az évet, Zacher Gábor is boldogabb, ha a Youtube-on hallgatod meg a véleményét az újévi ünneplésről.
2. Ne petárdázz
Amellett, hogy veszélyes, rendkívül értelmetlen és az állatokkal szemben bunkó viselkedés. Ha valamiért vonzódsz a pirotechnikához, akkor érdemes várnod egy kicsit, és a Honvédség valamelyik nyílt napjára ellátogatnod, ahol valódi fegyvereket hallhatsz élőben. Nagyobb adrenalin, nagyobb élmény.
3. Ne menj bele hülye fogadásokba
Érdemes elkerülni a buta fogadásokat mert potenciális veszélyt jelenthetnek. Egyrészt anyagilag, mert részegen az ember könnyelműen szórja a pénzt, így el is szórakozhatja ebben a formában. Másrészt a különböző „adok egy húszast, úgy se mered!” kijelentések gyakran balesetbe sodorják azt, aki teljesíti a kihívást valamennyi pénzt nyerve azzal. Bulizz okosan, hagyd a fogadásokat, semmiképp se "idd magad supermanre".
4. Vedd figyelembe mások igényeit is
Vannak olyanok is, akiknek a szilveszter éjfélkor véget ér. Gondolj csak bele, betegen te se örülnél ha 40 fokos láz mellett hajnali négyig mások hangos zenéjét kellene hallgatnod. Ennél talán még kellemetlenebb eset, ha az időseket zargatod a bulival, akik türelme gyakran - és érthető módon - véges a fiatalokkal szemben, ezért csúnya konfliktus alakulhat ki.
5. Ne vezess!
Hiába egyértelmű, néhányan mégis megszegik ezt az alapszabályt. Ahogy a rendőrség is megfogalmazta: mindenkit hazavárnak. Téged is, szóval, ha nem bízol magadban, bízd a kocsikulcsot valamelyik idősebb rokonodra, hogy ne adja vissza, amíg nem józanodsz ki teljesen. Ha pedig igazán felelősségtudatos vagy, nem vezetsz elsején sem, hanem pihensz, hogy frissen ülj a kormány mögé, ezáltal védve a a saját testi épségedet és másokét is. Fontos, hogy ha a környezetben valaki másnak jut a kezébe részegen a kocsikulcs, akadályozd meg, hogy a megvalósuljon a szándéka. Ezzel valóban életet menthetsz!
A téma komolysága miatt ide gif kép helyett videó került volna, de a Youtube korhatárossá tette. Ha valaha is gondolkoztál azon, hogy milyen lehet ittasan vezetni, akkor kattints ide, és nézd meg a rendőrség szemléltető videóját arról, milyen tragédiát okozhat a felelőtlen hozzáállás. Sose vezess, ha ittál, ha pedig más akarna, ne hagyd, hogy ittasan vezessen!
6. Tarts mértéket!
Ezt nem árt ismételni.
7. Kerüld a forgalmas helyeket és túl nagy bulikat
Nem attól lesz jó egy buli, hogy India népességét felülmúló számban táncoltok valamelyik minimál zenére hajnali kettőkor. A válogatottabb, bizalmas társaság sokkal jobb szokott lenni, és úgy a koronavírus fertőzés esélye is redukálható. Egy garzon lakásban is érdemes elfelejteni a „heringpartit” - szerintem nem kell magyarázni az okokat.
8. Nem kell mindent megörökíteni
A telefonra már letölthető „részeglakat”. Újévkor könnyen érezheted úgy, hogy egy videóüzenetben itt az ideje megmondani a főnöködnek, hogy… milyen egy rossz ember. Ahogyan az is jó ötletnek tűnhet, hogy különböző baráti chat csoportban bizonyítsd, ti keményebben buliztok, a tietek a durvább. Ezek nagyon nem jó ötletek, mert másnap valószínűleg megbánod a vállalhatatlan felvételeket. Érdemes lehet még józanul tudatosítani, hogy ha csak nincs veszélyhelyzet, a telefon legjobb helye a cargo nadrágod legmélyebb zsebe.
9. Kerüld a giccses gifeket
Ezek nagyon veszélyesek lehetnek, főleg ha tagja vagy a Kádár János Baráti Kör Facebook csoportnak.
10. Boldog újévet!
A tizedik tipp, hogy koncentrálj a pozitív, és jó dolgokra. Ha negatívan kezded az újévet, nem leszel kellemes társaság és az éved máris rosszul indul. Figyelj arra, hogy ne csak te, hanem a környezeted is jól érezze magát. Ami pedig igazán megkoronázza a bulit, az egy olyan pozitív fogadalom, amit be fogsz tudni tartani jövőre, és te magad is jobban érzed magad tőle, az életedet építi.
Akik esetleg túlkorosnak érzik magukat a felhőtlen szórakozáshoz, azok számára itt egy nyugodtabb újévet biztosító mix, még 2018-ból:
Habár rengeteg eseményt fel lehetne sorolni, milyen innovációk jöttek létre, érdemes kiemelni néhány megosztó, jelenleg is kérdéses dolgot.
6. Év elején berobbant az NFT piac
Februárban ismerték meg legtöbben a mással nem helyettesíthető tokent. A technológia blokkláncokra épül, így decentralizáltan tárolja az adatot arról, hogy egy kép vagy hangfájl kinek a tulajdona. A vásárlással nem magát a tartalmat vesszük meg, hanem annak az online tulajdonlását. Hamisíthatatlan, és ameddig nem adjuk el, addig egyértelműen bizonyítható, hogy az adott tartalom a miénk. Ebből következik, hogy értéket képviselhet egy online tartalom még akkor is, ha azt könnyen lementheti bárki. Gondoljunk csak bele, híres festményekről is van fotó az interneten, és a valóságban is léteznek másolatok, még is az eredetinek van valódi, komoly értéke.
Jelenleg spekulatív jellegű, mert nehéz előre kiszámítani, melyik fájl fog értéket jelenteni, és melyik nem. A későbbiekben a digitális művészek esetében jöhet jól, hiszen egy online teren kívüli aukció során nehezebb ellopni az alkotást, így megtartva annak értékét. Ezért lehet majd kiszámítható befektetés az NFT, szemben a jelenlegi erősen kiszámíthatatlan helyzettel. Nem igaz tehát, hogy lemaradtunk erről is, inkább a célközönség más, mint azok a fiatalok, akik ezzel próbálnak haszonra szert tenni. Másik felhasználási mód a virtuális világok és a kiterjesztett valóság. Már divatcégek is adtak el virtuális ruhadarabokat, amelyek felhasználhatók lesznek virtuális világokban, így kapva értéket. Ezt úgy kell elképzelni, mint a Second life, csak sokkal kiforrottabb minőségben, több lehetőséggel.
Gyakori kritika az NFT-k esetében, hogy csak egy lufi. Ezt a Bitcoin is megkapta sokszor, mégsem "pukkadt ki". Az NFT persze más, mint a legelterjedtebb kriptovaluta, és az előbb felsoroltak ellenére is van alapja a kritikának. Kérdés, hogy mennyire terjednek el a virtuális világok a következő évtizedekben. Mert lehet jó befektetés megvenni egy menő autót NFT formában, és majd száz évekkel ezután valamelyik örökösünk profitál belőle, de mi nem valószínű, hogy ezzel vagyonra tegyünk szert. A jelenlegi virtuális világok hiába fejlődtek grafikai szempontból, alapvető érzékszervi hatást továbbra sem tudnak gyakorolni ránk. Tehát kimarad sok-sok minden, amit a való életben szeretünk, legyen az egy finom vacsora, vagy bármi más. Ennek ellenére az NFT-k ára nagyon magas lehet, ahogyan ezt a 91,8 millió dollárért eladott The Merge elnevezésű NFT is mutatja.
A legnagyobb NFT piac jelenleg az OpenSea oldala, ahol számtalan NFT-t vehetünk meg Ethereummal, vagy a felület által engedélyezett altcoinokkal. Önmagában nem használható, kell hozzá egy tárca, ilyen a Metamask. Ez egyfajta böngésző is egyben, érdemes kipróbálni azoknak, akiket érdekel a crypto-világ.
5. Metaverzum projektek egymás után
Az NFT-hez kapcsolódik egy másik 2021-es nagy bejelentés. Mark Zuckerberg személyesen, videóban mutatta be a Meta-t. Egyrész a Facebook tulajdonosa a Meta lett, másrészt ez egy projekt is, aminek célja egy folyamatos online Zoom-meetinghez hasonlító világ kialakítása. Hogy pontosan mi lesz ebből, az egyelőre kérdéses. Amennyiben sikerül kialakítani egy valóban népszerű szolgáltatást, abban az esetben az NFT-k, és az azoknak adás-vételéhez használatos kriptovaluták és tokenek ára is jelentősen megnőhet.
Másik próbálkozás a Sandbox, ami első ránézésre már inkább tűnhet előremutató, futurisztikus próbálkozásnak. Jelen pillanatban a Roblox játékra hasonlít, annyi a különbség, hogy itt egy nagy világ van és pénzért lehet tárgyakat, földet venni. Az még nem világos, hogy ezek mivel lesznek több, mint az eddigi megoldások, azt leszámítva azt, hogy egy nagy rakat pénzt el lehet költeni majd bennük.
Az biztos, hogy a valódi életet még sokáig nem fogják tudni helyettesíteni, ha egyáltalán valaha képesek lesznek. Ahhoz pedig, hogy kicsit kilépjünk a saját életünkből, nem muszáj ezeket használni, vannak már erre sikeres próbálkozások, elég csak a valódi sandbox élményt nyújtó Minecraftot említeni.
Izland kritikusan áll a metaverzumhoz, ahogy ezt a Zuckerberg paródia is mutatja
4. Egy twitter bejegyzés sokakat tett gazdaggá
A Dogecoin a "doggo" mém alapján készített kriptovaluta. Egészen addig nem volt értéke, amíg Elon Musk meg nem említette Twitter bejegyzésben, így közel négyszázszorosra ugrott a viccpénz értéke. Leginkább azok jártak jól, akiknek Musk bejelentése előtt is sok volt ebből a valutából, mert nagyon jó áron tudták eladni.
Azóta megjelent a Shiba Inu is, ami a Dogecoin alternatívájaként terjedt el. Lényegi különbség a kettő között nincs. Ha csak nem említi meg Elon Musk valamelyiket, befektetésként nem érdemes ezekre tekinteni.
Hogy az NFT-ket a Meta világban ki tudjuk-e fizetni majd Dogecoinnal, az majd idővel kiderül, de az biztos, hogy nehéz lesz überelni az idei érdekességeket. Végül is, ha Salvador be tudta vezetni a Bitcoint hivatalos fizetőeszköznek, és most egy Bitcoinbányász várost építenek egy vulkán mellé, akkor a Dogecoin is lehet még hivatalosan elfogadott.
3. Redditről indult részvény-botrány
A Gamestop egy amerikai szórakoztatóelektronikai üzletlánc, ami a csőd szélére került. Ilyenkor szokták shortolni az adott céget, tehát az a cél, hogy a részvények ára essen. A shortolás során a spekulánsok kölcsönvesznek részvényt, cserébe kamatot fizetnek. A kölcsönvett részvényeket eladják, majd várnak. Ha bejön a spekuláció, akkor sokkal olcsóbban tudják visszavásárolni, majd visszaadni a tulajdonosnak.
Ez meglehetősen kockázatos vállalkozás, és megesik, hogy a spekuláció nem jön be, ez történt ebben az esetben is.
A subredditen egyre többen kezdtek felvásárolni GameStop részvényeket, így felhajtva annak az árát, sőt, annyit vásároltak meg, hogy a spekulánsok nem tudtak annyit visszavásárolni, mint amennyit kölcsönadtak. Idővel kialakult a kisember és a wallstreeti "nagyok" harcának képe is, amellyel további tömegeket vonzottak be. Az egész alulról, egy subredditen szerveződött, de a végén a mainstream médiában kapott nagy figyelmet. A stratégiát persze mélyebben is lehet elemezni, akit ez részletesebben érdekel, annak ajánlok erről egy szuper cikket.
A South Parkban is megjelent a cég, igaz, a Black Friday miatt
2. Meghalt John McAfee
Hetvenöt éves korában hunyt el az első, és talán legismertebb vírusirtó, a McAfee megalkotója. Az élete meglehetősen egyedi volt, és tele számtalan érdekességet lehet róla találni. Halálának körülményei egyesek szerint gyanúra adnak okot, szerintük nem öngyilkos lett, hanem az "elit" ölte meg, mert kényes információk birtokába került informatikával foglalkozó üzletemberként. Hasonló összeesküvés elméletek születtek, mint Jeffrey Epstein halála után is.
Saját bevallása alapján 11 országban, összesen 21 alkalommal volt börtönben főleg drogok és fegyverek miatt, azonban ezúttal adócsalás miatt szinte biztos, hogy hosszú évekre börtönbe kellett volna vonulnia, ha a spanyol hatóságok kiadják az USA-nak. Ezen tények ismeretében különösen erősen hat az általa megfogalmazott mondat:
"A trükk nem az, hogyan lehet elkerülni a börtönt, hanem hogy miként kerülsz ki onnan."
Az biztos, hogy az élete nehezen leírható néhány mondatban, és sok mindent nem is tudunk róla. Hogy pontosan milyen munkákat látott el, mit miért vett, azt senki se tudja. Egy barátja szerint furcsa kastélyokat vásárolt értelmetlen módon, és állítólag több hasonmása is volt, akik közül az egyiket megmérgezték. Hogy miért volt ennyi rossz akarója, azt nem tudni, mindenesetre így érthető, miért alakult ki róla ennyi összeesküvés elmélet.
1. A SpaceX Starship először landolt sikeresen
Idén közelebb kerültünk ahhoz, hogy a Marsot kolonizáljuk. Ennek a legnagyobb úttörője az Elon Musk által vezetett SpaceX, aminek fő célja az, hogy a Marson önfenntartó emberi kolónia alakuljon ki. Amennyiben Musk sikerrel jár, akkor a fiatalabbak akár még életükben eljuthatnak a Marsra, sőt, nyugdíjasként el is tölthetik idős éveiket ott.
A Starship projekt a mai formájában 2012-ben indult, amikor sokan még a Tesláról se gondolták, hogy sikeres lehet. Az SN-15 indításon tesztelt prototípus nagy mértékben csökkenti az űrutazás költségeit, azzal, hogy a nagy része újrafelhasználható, mert amikor visszatér a Földre, nem semmisül meg. Amint sikerül teljesen biztonságos prototípust tesztelni, eddiginél sokkal gazdaságosabban utazhatunk majd bolygók között, így a Marsra is. Ha minden jól halad, idővel választ adhatunk David Bowie költői kérdésére is, hogy van-e bármilyen élet a Marson.
Egy rendkívüli év sportban is rendkívüli pillanatokat hozott, így az új esztendőbe átlépve itt az ideje visszatekinteni néhány olyan momentumra a sport világából, amelyet biztosan nem könnyen fogunk elfeledni.
Egy „ismeretlen tinédzser” nyer Grand Slam döntőt
A győzelem idején 18 éves, román és kínai szülőkkel rendelkező, ám brit fiatal sportoló a selejtezőből indulva nyerte meg a US Open Grand Slam-tornát, miután a döntőben 6:4, 6:3 arányban győzte le a 19 éves kanadai Leylah Fernandezt. Általuk 1999 után először került sor olyan US Open döntőre, ahol két tinédzser harcolt,
a győzelmével pedig Raducanu lett az első teniszező az Open-érában, aki selejtezőből indulva nyerte meg a tornát, miközben egyetlen szettet sem bukott az összecsapások során.
A torna kezdetekor a fiatal sportoló a ranglista 150. helyét foglalta el: idei teljesítménye után nem csoda, hogy novemberben már a 19. volt.
Fotó forrása: Sky News
Magyarország a továbbjutásért harcol
Globális viszonylatban valószínűleg nem a legfontosabb történések egyike, ám nekünk kétségkívül sokat számított, hogy hazánk kijutott az Európa-bajnokságra, illetve két meccsét is hazai környezetben, a Puskás Arénában játszhatta. A halálcsoportot – Franciaország, Németország, Portugália (igaz végül mindhárom meglehetősen korán elvérzett – kifogó válogatottól reálisan túl sokra nem lehetett számítani, ám végül a csapat a továbbjutásért harcolt, miután bár Portugáliától vereséget szenvedett (mindhárom gólt az utolsó 10 percben elszenvedve), Franciaországgal egyenlőt játszott, Németország ellen pedig két alkalommal is vezetett.
Nem meglepő tehát, hogy amíg Mbappe, Ronaldo vagy Pogba a Puskás gyepén futbalozott, addig a jelenlevő magyar szurkolók telefonjaikon a Münchenben zajló Németország elleni összecsapást nézték, miközben őrült üdvrivalgásba kezdtek mindkét magyar gólnál.
Végül bár a továbbjutás nem jött össze – Goretzka a 84. percben egyenlített –, de két értékes pont, illetve egy méltó sportteljesítmény igen.
Fotó forrása: AFP
Szakadt gatya és fantasztikus triplázás
Mind az olimpiai (6 arany, 7 ezüst, 7 bronz), mind a paralimpiai sportolóinkra joggal lehetünk büszkék (7 arany, 5 ezüst, 4 bronz), a nyári játékok pedig rendkívül sok emlékezetes pillanatot hoztak. Ilyen volt Szilágyi Áron fantasztikus teljesítménye, aki London és Rio de Janeiro után harmadszor is olimpiai bajnok lett a férfi kardozók egyéni versenyében, de joggal említhető Milák Kristóf is, aki előbb 200 méter pillangón nyert olimpiai csúccsal – és elmondása szerint a világcsúcsról már az úszás elején lemondott a szám előtt elszakadt gatyája miatt –, majd 100 pillangón egy gigászi küzdelemben lett ezüstérmes Caeleb Dressel mögött. Utóbbi eredmény szerintem még inkább megmutatta a sport szépségét, a két úszó ugyanis egy hatalmas csatát követően rendkívül fair módon méltatta riválisát.
Olaszország drámai párbajban győzi le Angliát
Bár a Rómában megrendezett nyitómérkőzésen Olaszország nagyon magabiztosan verte Törökországot, így egyesek – milyen helyesen – elkezdtek egy esetleges olasz győzelmet vizionálni, Olaszország korántsem volt az EB-esélyesek egyike között a torna kezdete során. A csapat mégis 9 pontot gyűjtött a csoportjában, majd kiejtette Ausztriát, Belgiumot és Spanyolországot is, így végül Angliával játszhatott a Londonban rendezett döntőben.
Bár a döntő nem bizonyult különösen érdekesnek, az azt lezáró tizenegyespárbaj már annál inkább: igaz elsőként olasz részről Belotti hibázott, ám végül az angoloknál mindhárom fiatal cserejátékos – Rashford, Sancho és Saka – is kihagyta a büntetőjét, így az olaszok megnyerték a tornát.
A győzelem ellenére az olasz válogatott krízise azonban nem teljesen ért véget, ugyanis idén ősszel Svájc megelőzte őket a csoportban, így az Azzurri csak pótselejtezőn keresztül juthat ki a 2022-es téli világbajnokságra – a pótselejtezőn pedig a korántsem egyszerűen legyőzhető Portugália várhatja őket.
Fotó forrása: AP News
Verstappen az utolsó körben nyer világbajnokságot
Ha azt mondom, hogy ilyen F1-es szezont életemben nem láttam, akkor gyakorlatilag nem mondok semmit, ugyanis túlzás nélkül a történelem egyik legizgalmasabb évadát hozta az idei F1. Hogy jobban megértsük, a szabályváltozásokat követően a hibrid-éra időszakában kizárólag a Mercedes dominanciáját láthatták a nézők: 2014 óta csak Mercedes pilóta nyerte meg a világbajnokságot, pontosabban Hamilton 6 alkalommal, illetve korábbi csapattársa, Nico Rosberg 2016-ban egyszer. Idén bár szintén a Mercedes autója tűnt összességében a leggyorsabbnak, a Red Bull nagyon közel tudott hozzájuk kerülni, Verstappen hihetetlen tehetsége pedig hozzásegített ahhoz, hogy a szezon többségében a ponttáblázat élén haladjon. Verstappen és Hamilton a bajnokság során több alkalommal is összeakadt – gondoljunk csak a Silversone-i balesetre (amikor Verstappen kórházban végezte, Hamilton pedig nyert) vagy épp Monzára (ahol Verstappen konkrétan Hamilton tetejére landolt az autójával) –,
ám talán azt még a legjobb forgatókönyvírók sem képzelték, hogy a két pilóta pontazonossággal kezdi majd az utolsó versenyt. A képlet tehát meglehetősen egyszerű volt: aki az utolsó versenyben több pontot szerez, az bajnok.
Fotó forrása: Reuters
A szezon többi részéhez híven azonban az utolsó verseny is drámát hozott, ugyanis Hamilton végig dominálta a versenyt, miközben a Red Bull csapatfőnöke is elismerte, hogy csak egy csoda segíthet már Verstappenen. A csoda pedig az 53. körben Latifi személye által jött el, aki a falnak ütközött, a biztonsági autó bejött, a Red Bull egy gyors kerékcsere mellett döntött, Hamilton pedig a kopott gumikon vágott neki a verseny végének, ami a gyakorlatban egyetlen kört jelentett. És igen, Verstappen az utolsó kör felénél előzte meg Hamiltont és zsebelte be a bajnoki címet. Nincsenek szavak rá: egyszerűen őrület! És hogy jobban átéljük a drámát, itt láthatjuk a két magyar kommentátor reakcióit az utolsó kör során.
A cikk végére már csak két dolgunk maradt, egyrészt áldott, boldog új évet kívánni, illetve megkérdezni: számotokra mi volt az év sportpillanata?
A katolikus, keresztény közösségeket sok helyen és fórumon vádolják, hiszen nézeteik gyakran szembe mennek az uralkodó szabadelvű irányzatokkal. A verbális üldöztetés világszinten problémát jelent. Miközben a pedofília bizonyos árnyalatainak elfogadásáról vita nyílik, a világvallás legnagyobb ünnepének a karácsonynak nevéből több nyelven kitiltanák a Jézus Krisztusra utaló szavakat. Bár hellyel közzel sikerült rendet tenni a fejekben, hogy a középkorban magát egyházi méltóságnak nevező zsarnokok és az inkvizíció végrehajtói csak nevükben egyeznek az életüket betegekért és szegényekért feláldozó, valóban keresztény emberekkel, a többség megmaradt a mocskolódás szintjén, és a globális elfogadás az elfogadás jegyében utasítja el azt a vallást, mely elsőként hirdette - akár halálbüntetés terhe mellett is - az elfogadást.
Forrás: ucanews.com
Többé kevésbé megedzette az ezeréves gyakorlat a vallás képviselőit, azonban a közelmúlt eseményei már civil, nem vallásos embereknél is megkongatták a vészharangot.
Indiában és Ázsia legtöbb országában jelen vannak különféle humanitárius szervezetek, melyek célja a szegények és elesettek támogatása. Ezen a csoporton belül kiemelkedő munkát végeznek Teréz Anya Irgalmas Nővérei. A lányok (mert rendkívül sok fiatal rendtársnő szenteli ennek a szolgálatnak az életét) újra meg újra rácáfolnak az apácákról alkotott savanyú, megfáradt képnek: szegénységi fogadalmat tesznek, majd a világ legtávolabbi pontjain, hegyeket megmászva, folyókat átszelve ők maguk kutatják fel, hol van a legnagyobb szükség rájuk. Földet művelnek a helyiekkel, tanítanak, gyógyítanak, jelen vannak iskolákban, kórházakban, de nem egy egyetemen is találkozhatunk ideig óráig a nővérekkel. Egy életen át utaznak és keresik az újabb feladatokat. Így tesznek Indiában is.
De miért is van szükség egy csapat elszánt szerzetesnőre Indiában? Bizonyos tartományokban nagyon kegyetlen sors jut a lány gyermekeknek. Egyáltalán nem akkora az értékük, mint a fiúknak, akiket jobban megéri felnevelni, ismert társadalmi szokások miatt. Sok kislány teljesen rendezett családi körülmények között "árvul el", és ha valaki ténylegesen árvaságra jut, azért nyilván nem állnak sorba az örökbefogadó szülők. Ha emellé testi vagy szellemi fogyatékosság is társul, a fiatal lányok helyzete tényleg kilátástalanná válik. Ilyen lányoknak alapították a Szeretet Misszionáriusai a menedékotthont, amivel semmi probléma nem is volt, mindaddig, amíg egy szép adventi vasárnapon meg nem érkezett a feljelentés, és december 13-án rendőrök nem rontottak az nővérekre. A raktárakat és magán holmikat felforgató rendőrök ironikus módon a 2003-as gudzsaráti vallásszabadságról szóló törvényre hivatkoztak, a konkrétabb vád pedig az volt, hogy a lányokat (akikre eddig is precíz műgonddal ügyelt a társadalmuk) kereszténységre nevelik. Erre semmilyen bizonyítékot nem tudott felmutatni a vizsgálat azon túl, hogy a Bibliát egy olyan raktárban tárolták, amit rendszeresen használtak az ott dolgozók. Miután mindenki lelki békéje helyreállt, vizsgáljuk meg az esetet a maga valóságában.
A nővérek semelyik lányt nem nevelték saját vallásukra, szabadon gyakorolták a hindu vallást. Azt, hogy a katolikus vallású nővérek a Bibliájukat egy közös raktárban tartották, és használták is, a vallásszabadság nevében elítélni nyilvánvaló önellentmondás, így tehát ne is keressük a miérteket a logika és igazság irányában.
Cedric Prakash jogvédő szerint az eset egyértelműen valótlan vád, és egy olyan keresztényellenes propaganda része, ami évek óta büntetlenül folyik az országban. Az indiai társadalom 2,3%-a keresztény vallású, ezzel párhuzamosan a top tíz, keresztényeket legveszélyesebben üldöző ország között szerepel.
A rendőrség távozása után (akik egy másfél órás etapban hallgatták ki a nővéreket, amiben igen nehéz lehetett boldogulni, tekintve, hogy a Bibliák tárolása és a saját vallásuk képviselete volt a vád) 7 órakor érkezett egy hattagú tisztviselő csapat, velük egy hölgy, aki a gyermekjóléti bizottság delegáltjaként mutatkozott be. Ő 11 óráig tartott igényt a szerzetesek figyelmére, szintén mindent átkutatott, átvizsgált, bár neki is az egyetlen dolog, amit megállapíthatott, az az, hogy az általa olyannyira féltett lányok egy nappal kevesebbet tudtak tanulni és a nevelőikkel lenni.
Emmaculate nővér szerint ezek a zaklatások rendszeresek náluk, de még sosem derült ki, mit követtek el. A lányok boldogok, egészségesek, és ami nagyon fontos szempont, ez az egyetlen esélyük, hogy egészséges felnőttként, legalább valamennyi eséllyel visszatérjenek a társadalomba, akár hinduként, akár keresztényként.
A „fél Hollywoodot” felsorakoztató Ne nézz fel! (Don’t Look Up!) című humoros katasztrófafilm karácsonykor jelent meg a Netflixen. A kritikusok, sőt nézők részéről is rendkívül vegyes visszajelzéseket begyűjtő alkotás egy pusztító üstökös közeledését mutatja be, ám inkább fókuszál arra, hogy milyen önző és buta módon kezeli az emberiség a mindenkit fenyegető veszélyeket. És hogy a Ne nézz fel! sikeresen teszi-e ezt? Alapvetően igen, ám a megvalósításban mégis elcsúszik. Kritikánk következik!
Cikkünk a végkifejlettel kapcsolatos spoilereket nem tartalmaz, ám a film részleteire vonatkozó információkat igen!
A közelgő katasztrófa (a történetről)
A történet lényege, hogy Kate Dibiasky (Jennifer Lawrence) csillagászhallgató felfedez egy ismeretlen üstököst, amely pályája keresztezi a Föld pályáját, körülbelül hat hónapot követően becsapódik, nagysága és erőssége miatt pedig a bolygó egészét elpusztítja. A közelgő katasztrófa felfedezését követően Kate professzorával, Randall Mindyvel (Leonardo DiCaprio), és a NASA egyik kutatójának (Rob Morgan) kíséretében megkeresi az Egyesült Államok elnökét (Meryl Streep), aki azonban belpolitikai ügyei miatt szinte egyáltalán nem foglalkozik a kérdéssel. Később azonban változtat álláspontján, ugyanis a sorozatos botrányai miatt előnyösnek tűnik a drámai esemény bejelentése, mely leküzdése esetén hatalmas politikai presztízsre tehetne szert. Bár az üstököst elpusztító misszió már konkrétan elindításra kerül, végül leállítják azt, mivel az elnök egyik támogatója – és amúgy technológiai milliárdos Peter Isherwell (Mark Rylance) – egy alternatív opciót vázol fel, melyen keresztül az üstökösön található rendkívül értékes ásványi kincseket is megszerezhetik, miközben a bolygóra jelentő veszélyt is meggátolhatják.
Kettős hozzáállás minden téren
Amint azt a műfaji besorolás is alátámasztja, a Ne nézz fel! szatirikus sci-fiként egyszerre kíván humoros maradni, de egyben a legégetőbb környezeti, politikai és társadalmi témákat feszegetni. Mindez tartalmat ad a produkciónak, de egy olyan útra is tereli, ahonnan nagyon nehéz sikeresen kijönnie. A film egyrészt kiválóan kezel bizonyos kérdéseket, görbe tükröt állítva például a politikai élet érdekvezérelt hozzáállásának:
az elnöknő előbb saját botrányai miatt – és a közelgő választások eredményeként – nem foglalkozik érdemben a közelgő katasztrófával, majd szintén saját érdekei tükrében változtat álláspontján felkarolva a tudósok hangját – és egy hatalmas ceremónia keretében meghirdetve az akciót –, később viszont inkább mégis a kockázatosabb missziót választja a politikai presztízs, illetve az esetleges anyagi javak megszerzése reményében.
Ugyanez a kettősség vehető észre a tudósok – prominens tudósok egy része inkább a kockázatosabb missziót támogatja, a főszereplők viszont mindenképp a biztosabb megoldást –, ahogy az emberek hozzáállása kapcsán is: míg egyesek első perctől aggódva figyelik a történéseket, mások nem hiszik el az üstökös létezését vagy veszélyességét. Ami ennél is drámaibb, hogy ez a fajta egyet nem értés még akkor is jelen marad, amikor konkrétan látszik az égen az üstökös érkezése. Innen ered a Ne nézz fel! szlogen – melyet nem meglepetésre épp az elnök indított kampánytevékenysége során –, utalva arra, hogy a tudósok meglátásuk szerint valójában még mindig csak félemlíteni és átverni akarják az átlagembert, a megoldás pedig egyszerű: nem kell nézni a probléma felé.
A film tehát képes sikeresen szemléltetni a különböző személyek teljesen eltérő érdekeit – legyen szó politikusokról, üzletemberekről, médiaszereplőkről vagy átlagemberekről -, ahogy a világunk komplexitását is, jelezve, hogy még egy olyan esemény sem képes együttműködést hozni bármilyen szinten, amely nyilvánvalóan mindenkire ugyanolyan drámai veszéllyel leselkedik. Mindezen komolyság azonban szertefoszlik a sok tekintetben kevésbé helytálló humor eredményeként: bár a rendező szándéka nyilvánvaló az elnöknő megformálása tekintetében, az ő hozzáállása összességében mégis annyira parodisztikus és röhejes, hogy egyszerűen nem lehet komolyan venni a mögöttes tartalmakat, illetve realizmust belelátni a történetbe.
Habár egyáltalán nem nehéz elképzelni, hogy egy politikai szereplő hasonlóan reagáljon egy katasztrófára, ahogy azt sem, hogy saját érdekei miatt végül kockáztatja az egész emberiség jövőjét, a kidolgozottság hiánya miatt nem teremtődik meg egy olyan közeg, mely részeként a film világában ennek súlyát valóban komolyan tudnánk venni.
A kidolgozatlanság máshol is érződik
Bár a film korántsem rövid, mellékszálakból pedig adódik bőven, a szereplők, illetve hátterük mélységeit mégsem ismerjük meg. Ezen kidolgozatlanság nyilvánvalóan a főszereplő esetében a legszembeötlőbb: a tudós Mindy a film elején még egy pánikbetegséggel küzdő, nyilvánosság előtt két mondatot elmondani alig képes képes boldog családapa, majd hirtelen egyfajta celebbé válik, megcsalja a feleségét, egy öregedő riporternőt választ a saját családja helyett, az utolsó pillanatban viszont megbánja az egészet, és visszatér a szeretteihez. Bár ebben az esetben sem elképzelhetetlen egy hasonló átalakulás – a tudomány világába bezárkózott személy egyre bátrabb lesz, megismer valami teljesen új valóságot, az őt érő impulzusok pedig megbolondítják –, de a film egyszerűen nem avatja be a nézőt a folyamatba, nem is ad neki értelmet, hanem csak egymással teljesen ellentétes lépéseket vázol fel.
Hasonló az érzés Kate esetében is, aki központi figurává válik az üstökös felfedezését követően: a szereplő komplexitásába bár bepillanthatunk néhány momentum erejéig, ám az ő története sem bontakozik ki, így végül nehezen tudjuk értékelni az általa tett lépéseket és megérteni személyes vívódásait.
Valójában azonban hosszasan sorolhatnám azon szereplők listáját, akikben több lehetett volna, ám az alkotók nem használták ki ezen potenciált: ilyen Timothée Chalamet elzűllött, ám mélyen vallásos és érzelmekkel teli karaktere, vagy épp a Mark Rylance játszotta Peter Isherwell technológiai milliárdos jelenléte, akinek esetében bár a köré teremtett misztikum még érthető is, ám a személyes motivációk bemutatásának hiánya mégis egyfajta csalódást okoz.
Fotó: Rolling Stone
Fél Hollywood megjelent
A történeten túl a film érkezése azért is nagy visszhangot váltott ki, mert egyszerűen pofátlanul sok világhírű színész – vagy zenész (Ariana Grande) – szerepel benne, legyen szó Leonardo DiCaprio, Jennifer Lawrence, Meryl Streep, Cate Blanchett vagy épp Jonah Hill jelenlétéről. És hogy ez jó-e? Bizonyos szereplők esetében mindenképp:
Jonah Hill ugyanis – nem meghazudtolva önmagát – szinte erőlködés nélkül hozza a film humoros jeleneteinek kétharmadát, Ariana Grande tökéletesen játssza el a pofonegyszerű és teljesen buta világsztárt, miközben a két főszereplő alakítása is kiváló – különösen Jennifer Lawrencé, aki rendkívül szerethetővé tudja tenni Kate alakját.
Kiemelendő továbbá Rob Morgan és Mark Rylance színészi teljesítménye is, ám ahogy említésre került, Meryl Streep elnöknője túlzottan röhejes, miközben egyfajta aggódó távolsággal kezelném a Cate Blanchett által megformált kissé furcsa, kissé szánalmas műsorvezetőt is.
Érdemes-e tehát megnézni? Akinek Netflix előfizetése van, illetve az ünnepek idején egy félig komoly, félig humoros filmre vágyik, annak igen. A film története ugyanis kétségkívül izgalmakat hordoz magában, a szereplőgárda sokak számára lesz szimpatikus, a humor általánosságban véve jól működik, az alkotás dinamikus és kreatív látványvilág tekintetében, miközben a film végjátéka is jobb a vártnál, így bár valószínűleg senki nem fogja az unokáinak mesélni a Ne nézz fel! hihetetlen alkotását, de egy családi kikapcsolódás számára bőven megfelelő.
(És egy végső tipp: amikor úgy tűnik, hogy vége a filmnek, igazából nincs vége… még két dolgot várjatok meg!)
Egy másik mai cikkünk néhány kiváló karácsonyi programötletet ad a családi összejövetel idejére. Mint ahogy azonban tudjuk, nem minden fehér vagy fekete, így a tervezés során az esetleges veszélyeket is szem előtt kell tartani, mert ha nem figyelünk, az egész egy kártyavárkánt dől majd össze. Lássuk tehát, hogyan is válhat rémálommá egy családi karácsony!
Lehet játszani, csak nem mindegy mit!
Amint azt Dorka is írta, nincs is annál rosszabb, mint amikor a finom fogásokat követően egy kínos csendfelhő ereszkedik le.
Szinte thrillerbe illő jelenetek zajlanak le olyankor: senki nem mer mozdulni, a háttérben kattog az óra, látod, ahogy az unokatestvéred a tányérján lévő morzsákat számolja, és már az a nagymama is nagy nyelésekkel jelzi unalmát, aki amúgy órákon keresztül rendületlenül tudja nézni a teleshopot egy átlagos kedd délutánon.
Ilyenkor érkezik egy tökéletes megmentő a kérdéssel: „nem játszunk valamit?”. Felszabadult sóhajtások, az unokatestvér belezavarodik a számlálásba, mindenki érzi, hogy igen, ez lesz az igazi megoldás.
Biztosan? Persze létezik az az alternatíva, amikor egy kiváló szórakozást követően mindenki évekig meséli a hatalmas karácsonyi játékpartit. De olyan alternatíva is létezik, ahol a „Nem játszunk valamit?” kérdést felvető hős igazából maga Joker, a játék pedig végül százszor nagyobb bajt hoz a korábbi kínos csendnél. Tilos például a viták elkerülése végett túlzottan kompetitív játékokat játszani (vagy anblokk játékot játszani olyan családtagokkal, akik nem tudnak veszíteni), de még ennél is nagyobb a felkiáltójel az őszinteséget igénylő játékok előtt.
Mert igen, elsőre nagyon kedvderítőek a kérdezz-felelek típusú kártyás társasjátékok, ahol kicsit vicces, kicsit kínos kérdésekre kell válaszokat adni (míg a többiek megpróbálják kitalálni a te válaszod), ám míg az elején csak olyan kérdések jönnek fel, hogy vajon valóban a foci a kedvenc sportod, meg hogy mikor ittad meg életed első sörét, idővel jönnek azok a kártyák, hogy melyik volt a legnagyobb hazugságod anyáddal szemben, illetve odaadnád-e a vesédet a haldokló nagymamádnak (nem a teleshoposnak, a másiknak). A játék végére pedig egyszerűen mindenki meggyűlöl mindenkit, és minél több igazság derül ki, annál jobban szégyenkeznek amiatt, hogy egymás családtagjai. Tehát igen, a játék kiváló lehet, de csak akkor, ha tudjuk kivel és mit kell játszani!
El kell kerülni minden vitát generáló témát!
Ez a pont kérdéses lehet, ugyanis csak akkor aktuális, ha a családtagok nem mindenben értenek egyet (bár azt feltételezném, hogy ez a legtöbb esetben – különösen ott, ahol több generáció vesz részt – így van). Amennyiben mindenben egyetértenek, abszolút nincs gond: aktuális példával élve,
el tudom képzelni, hogy egy családban a családtagok 3 oltással, maszkkal és plexivel elválasztva egymástól azon tanácskoznak, hogy miként lehetne még nagyobb szigorral lecsapni az oltatlanokra, miközben néhány ajtóval arrébb az oltásellenes família szörnyülködve beszéli, hogy a chipelt szomszédokat egyszerűen megszállta az ördög, és minél több oltást vesznek fel, annál nyilvánvalóbbak a jelek.
De mi történik akkor, ha a két nézet egy családon belül találkozik? Kétségtelenül az esetek többségében a családtagok nem ennyire radikálisak, de ha érezhetően jelen vannak eltérő nézetek, akkor egyszerűen kerülni kell az olyan témákat mint a koronavírus (mondjuk azt mindenhogyan érdemes kerülni szenteste), az adott kormányzópárt teljesítménye, a közelgő választások kimenetele, az LMBTQ közösség helyzete, az abortusz, az eutanázia, illetve úgy ezer más aktuális kérdéskör.
Viszont meg kell találni a jó témát!
Rendkívül nehéz rábukkanni a nem túlzottan komoly, ám mégsem unalmas small talk közötti harmóniára. Alaphangulatként persze ott van egy folyamatosan aggodalmaskodó házigazda – aki úgy temeti el már tálaláskor összes ételét, hogy közben a családból senki nem tudna ahhoz foghatót sem készíteni –, mindig kapóra jöhet a temérdek kétmondatos dialógus – „nálatok mennyit esik az eső? ugye milyen cuki felsője van a huginak? vajon mit hozott a Jézuska?” stb –, de
ha zenei eseményként kellene kategorizálni a szentesti családi összejövetelt, akkor ez az alkalom nem egy városnapi szabadtéri koncertsorozat délután ötkor kezdődő programja néhány eltévedt kíváncsiskodó előtt, hanem maga a Sziget Fesztivál headlinere, ahova már a legátverősebb oldalakon sem lehet jegyet kapni.
Itt bizony teljesíteni szükséges, muszáj tehát valami tartalommal megtölteni a beszélgetést, mert ha nem sikerül, tudjuk mi történik – az unokatestvér elkezd morzsákat számolni, a nagymama nyelni, és majd jön a kérdés: „nem játszunk valamit?”
És mindig van egy határ!
A már említett harmónia keresése közben két hiba is felmerülhet: az egyik a vitát generáló témák említése (amint arról a második pont szót ejt), a másik pedig a rendkívül kínos személyes témák bedobása a „nagyközönség” elé. Ezen kínos témák között is van rangsor: míg a „te mostanság fogytál / híztál?” és a „mikor lesz végre barátod?” egy kezdőszintet jelölnek,
addig a világklasszikus kategória felé haladva már borzasztóan gyötrő kérdések és tanácsok jönnek szóba, például szakítással, szexuális élettel, gyerekvállalással, gyerekneveléssel vagy bizonyos egyéni nehézségekkel kapcsolatos ügyek.
Szintén a best of műsorba tartoznak a vicces történetek és emlékek, ezek pedig borzasztó sikert és sok nevetést eredményezhetnek – vagy azt, hogy az egyik fél számára kínos az adott emlék, felháborodik, vita alakul ki belőle, így a végén vagy a politikára történik a váltás, vagy jön az a bizonyos családtag már megint a hülye társasával.
Az sem mindegy, mi csúszik le!
Igen, témánál vagyunk, alkohol! Én alapvetően egyet tudok érteni azon kijelentéssel, hogy minden jó bulihoz kell egy kis alkohol, ám azt is tudnám erre mondani, hogy a legrosszabb bulik esetében is mindig van – nem is annyira kevés – alkohol. Képzeljük el azt, hogy egy fogadási iroda rendszerezi a karácsonyi vacsoránk várható alakulását: meglehetősen kicsi a szorzó arra vonatkozólag (tehát szinte biztosan bekövetkezik), hogy a házigazda kritizálni fogja a saját ételeit, valaki irracionálisan hamar lelép, illetve hogy a nagyi ajándéka talán mégsem annyira menő. Az azonban, hogy a nagynénid az egyetemi osztályzataid iránt érdeklődik a szüleid előtt tárgyak féléves leosztásban Neptun bizonyítékot kérve, miközben a nagybácsid elmeséli a lehető legkínosabb történetet rólad az újdonsült párod előtt, az már nagyobb szorzókat igényel… azért csak nem tennék meg karácsony estéjén...
És itt jön képbe az alkohol! A nem megfelelő mennyiségű – sőt, azt is mondanám hogy típusú – alkoholfogyasztás ugyanis a szorzókat (BUMM!) a földbe döngöli, a legkínosabb kérdések is beleférnek, a legapróbb nézeteltérés szikrája is leégeti még a szomszéd házát is, az esetleges társasjáték okozta atombombáról meg már ne is beszéljünk.
Ennél persze kevésbé drámai események is történhetnek: lehet, hogy a többség egyszerűen kedvetlenné és álmossá válik, valaki meg majd rosszul érzi magát az italtól. De azzal is ugyanott vagyunk, precíz rendszer kell tehát az alkohol kérdését illetően.
5+1. A karácsony az karácsony!
Így mielőtt mindenki azon kezdene el aggódni, hogy milyen szörnyűséges karácsonyi élményeim is vannak, igazából a karácsonyi időszak számomra az év egyik legkedvesebb periódusa, a karácsony pedig mindig a családban a legjobb. Tanácsként annyit mondanék tehát, hogy a családi összejövetel során csak adjátok önmagatokat (NE!) és szórakozzatok önfeledten (vigyázó szemetek legyen minden egyes családtagon!!). Boldog karácsonyt kívánok!
A karácsonyi időszak egyik legjobb (vagy épp legrosszabb) része, hogy ilyenkor az egész család összegyűlik, és együtt ünnepel. Aki már elköltözött a szülőktől, az tudja, hogy az ember általában nagyon várja a hazatérést, de pár nap után már ugyanúgy vágyik vissza a megszokott környezetébe. Főleg egy kisebb városban, faluban, nem sok mindent lehet csinálni ilyen időben, és a kanapén való kínos ücsörgés, és a rokonok jövővel kapcsolatos keresztkérdései között nehéz az embernek jól éreznie magát. Cikkemben olyan alap, de mégis szuper programokat gyűjtöttem össze, amik biztosan feldobják a családi karácsonyt, és alternatívát biztosítanak a monoton “kajakómás” délutánokra.
1. Játsszunk!
A társasjátékok az ünnepek egyik alapkellékei, hiszen ilyenkor megjelennek a rég nem látott unokatesók, rokonok, és mi mással is lehetne elütni az időt, mint egy izgalmas játékkal. Előkerül ilyenkor a poros Monopoly, Activity, és az összes játék amit gyerekkorunk óta minden alkalommal játszunk. Nem muszáj azonban a klasszikusoknál maradni. Robbanó cicák, Fedőnevek, Csak egy!, és még megannyi izgalmas játék várja hogy egy kicsit felpörgessük a monoton játékpartikat, és még messze sem kell menni értünk, hiszen minden szupermarketben megtaláljuk ezeket, még akár 24.-én délelőtt is. Ha tovább szeretnénk fokozni az izgalmakat, akkor esetleg bedobhatjuk a klasszikus póker ötletét, ahol akár még valódi téttel (pár száz forint) is növelhetjük a mókát. Mario Kart csata egymás ellen Nintendo-n, vagy ivós “én még soha” az unokatesókkal… a határ a csillagos ég, ne féljünk új játékokat bevezetni a családi délutánokba.
2. Őrangyalozzunk!
Biztos mindenki emlékszik az iskolás évek örök karácsonyi tradíciójára, amikor mindenki húzott egy nevet a kalapból, és annak kellett apró kedvességeket, kis meglepetéseket készíteni - titokban. Ezt sok cég is átvette, azonban már inkább egy ajándékról van szó, és a köztes kis apróságok elmaradnak. Mi lenne ha visszahoznánk ezt a szokást? Karácsony előtt lehet személyesen, vagy akár online is (karacsonyihuzas.hu) lebonyolítani a dolgot még akár aznap reggel is, és az őrangyalozók ajándékok helyett kedvességgel és apró segítő gesztusokkal, csokival stb.-vel lepné meg azt, akit húzott. A nap végén derül ki, hogy ki kit húzott, és szuper beszélgetés kerekedhet a dologból, hiszen mindenki elmesélheti, hogyan próbálkozott valamit átcsempészni a másikhoz titokban, vagy hogyan segítette a megoldáshoz az Activity közben.
3. Készítsünk finomságokat közösen!
Az ünnepi időszak nem feltétlenül kedvez a háziasszonyoknak, akik bár megcsillogtathatják kreatív énjüket és főzőtudományukat, mégis ha az egész karácsony csak sütéssel, főzéssel és mosogatással telik, az teljesen el tudja rontani az ünnepi hangulatot. Szuper program lehet a menü átbeszélése, és az utolsó alapanyagok közös beszerzése. (bár ezt csak az igazán hardcore lelkes karácsonyozóknak ajánlom, mert a szenteste napján délelőtt, a boltokban rosszabb a helyzet mint az éhezők viadalában, és ha nem megyünk időben, és valaki elhappolja előlünk az utolsó zacskó fagyasztott borsót, akkor ugye mindennek vége…:) Ha mindenki bevállalja a kedvenc tételét a karácsonyi menün, és közösen készül a vacsora, akkor egyrészt már van egy szuper programunk, másrészt hamarabb is elkészülnek a finomságok, és még téma is van. Süthetünk és dekorálhatunk mézeskalácsot, főzhetünk közösen forralt bort, vagy forró csokit, a lényeg, hogy közösen csináljuk és, hogy - jó esetben - finom legyen a végeredmény.
4. Mozduljunk ki!
Karácsonykor nehéz elhagyni a lakást, hiszen a finom illatok és a kényelmes kanapé helyett ki választaná a hideg utcákat? Nyilván nem sokan, de mi van ha mégis adunk egy esélyt a karácsonyi sétának? Bárhol is élünk, mindenkihez közel van egy hely, ami igazán különleges, főleg ilyenkor. Egy kilátó, egy szépen feldíszített főtér, vagy egy közeli erdő, mind mind olyan helyek, amiket ilyenkor érdemes lehet felvenni a karácsonyi program listára. Akár egy rövid, 20-30 perces sétától egy kicsit kitisztul a fejünk és sokkal jobb érzés lesz utána visszamenni a hangulatos, meleg lakásba. Séta közben lehet hibáztatni az ötletgazdát, hogy minek kellett elhagyni a lakást, és máris megvan a közös téma… :)
5. Vásározzunk!
Így egy-két nappal karácsony előtt, amikor már általában hazaértek a messzebb lakó “gyerekek” is, az egyik legszuperebb program a karácsonyi vásárok meglátogatása. Egyrészt együtt a család, emelkedett a hangulat, és még ki is próbálhatjuk az összes ünnepi finomságot, amit otthon nincs kedvünk elkészíteni. Sok helyen van koripálya a vásárok mellett, és ünnepi programokkal is készülnek, főleg 23 és 24-én. Bár a tömeg és az árak visszavethetik a többséget, én mégis úgy gondolom, hogy ez egy nagyon karácsonyos program, és legalább megtöri a monoton, órákon át tartó tévénézést a kanapén.
+1. Dekoráljunk!
A végére egy elég alap dolgot hoztam, amit valamiért mégis a háttérbe szorítanak sokszor. A karácsonyfa közös feldíszítése, és a lakás díszbe öltöztetése az egyik kedvenc karácsonyi elfoglaltságom, ami borzasztó unalmas tud lenni egyedül, de nagyon jó program a családdal. Nyilván a díszek kiválasztását és az instrukciókat mindig rábízzuk a legjobb ízléssel rendelkező rokonra, de például a fa díszítésben általában nincsenek szabályok - sokak bosszúságára. Én minden évben két fiú tesóval dekorálom a fát, amiből a legnagyobb karácsonyi poénok, és sztorik szoktak születni.
A legrondább dísz megtalálása, fogadások kötése, hogy mikor találják meg a rokonok a fában elhelyezett random tárgyakat, vagy esetleg egy felborult fa (igen, tavaly például sikerült rám borítani a fát) mind nagyon vicces, évekig emlékezetes történeteket alkotnak.
Az összes itt felsorakoztatott ötlet szerintem minden háztartásban jelen van egy bizonyos szintig, de ne féljünk egy kicsit változtatni a szokásokon, és új tradíciókat alkotni. Ha a karácsonyt nem csak túlélni próbáljuk, hanem igyekszünk a legjobbat kihozni belőle, akkor lesz jobb emlékünk is az egészből, mint a “Reszkessetek betörők” az egyik kereskedelmi csatorna kínálatából.
Nézegettem, nézegettem a streaming szolgáltatók karácsonyi filmkínálatát, hátha találok valami nézhetőt. Mivel a romantikus gagyiktól már herótom van, belenéztem néhány gyerekeknek is ajánlott moziba, reménykedve, lesz köztük minőségi alkotás. Szembejött velem a 2020-as Karácsonyi krónikák 2, és az idei A fiú, akit Karácsonynak hívnak. Gondoltam, lesz, ami lesz, megnézem őket.
A Karácsonyi krónikák 2 a cuki kategóriába sorolható, és különösen aranyossá teszi, hogy Mikulást és Mikulásnét a való életben is házaspár Kurt Russell és Goldie Hawn játsszák, nagy beleéléssel. Van benne családi konfliktus, tinédzser lázadás, a jó és a gonosz harca, varázslat és humor. A másik film, A fiú, akit Karácsonynak hívtak, zseniális gyerekszínészt, Henry Lawfullt és egy nagyon szerethető, a filmben Ruth nénit játszó Maggie Smithet tudja felmutatni. Az egyébként képi világában és zenéjében is szerintem erősen a Gyűrűk urára hajazó film további erőssége, hogy egy részét csakugyan Lappföldön forgatták, ezért nem csupán számítógépes animációként jelenik meg a varázslatosan havas táj.
Van azonban egy bökkenő mindkét filmmel kapcsolatban. Méghozzá az, hogy mindkettőből teljesen hiányzik a kulcsfigura: Jézus.
Bár mindkét mese állítólag a karácsonyról szól, a karácsonyi történet főszereplője, a Megváltó egyszerűen meg sincs bennük megemlítve. A Karácsonyi krónikákban legalább az kiderül, hogy a Mikulás valójában Szent Miklós, és megjelenik a betlehemi csillag is, mint motívum. Amikor a csillag fénye kihuny, akkor, ha úgy tetszik, szétválnak a felhők, és az égből (mennyből) sugárzik le a mennyei fény, hogy ismét lángra gyújtsa. Ennyi engedményt tesznek az alkotók, merészen, azon régimódiak kedvéért, akik szeretnék az eredeti „sztorit” is legalább nyomokban viszont látni. De arról, hogy pontosan mi is a karácsony, meglehetősen kacifántos történetet adnak elő a filmben, és a gyanútlan gyerekeknek azt a tipikus feel good verziót mutatják fel, hogy a karácsony a szeretet ünnepe, és lényege, hogy örömöt okozzon az embereknek. A másik film viszont,
A fiú, akit Karácsonynak hívnak, ennél sokkal messzebb megy a karácsonyi történet „jézustalanításában.”
Itt az ersatz karácsony valamiféle dán hygge-szerű életérzés, a kedvesség, jóindulat és szeretet ünnepe, amelyet, ha jól értettem az egyébként enyhén logikátlan történetet, a „messzi északon” lakó manók „találtak fel”, majd az emberek elfeledték.
Értem én, hogy a mesék világa alapvetően nem vallásos, sőt inkább mágikus, pogány elemeket hordozott mindig is. A népmeséktől kezdve a Grimm-testvérek meséin át az Andersen-mesékig azt látjuk, hogy legtöbbször jótündérek, manók, jó és rossz boszorkák, vasorrú bábák irányítják az eseményeket. A hollywoodi karácsonyi mesék is már régóta mindenről szólnak, csak magáról a karácsonyról nem, lásd Reszkessetek betörők és társai. De amikor a karácsonyról szóló mesék értelmetlen zagyvasággá válnak, mert tárgyukat, a karácsonyt „újraértelmezik,” nehogy valakinek szemet vagy fület szúrjon Jézus és Isten megemlítése, az rettentő hiányérzetet kelt.
Hiába kommercializálódott a karácsony, a lényege nem változott. Nem a bevásárlóközpontokban és nem a manók földjén kell keresni.
A modern idők karácsonya kétségkívül már mindenkié – lehet. A külsőségekben mindenképpen: az ajándékozásban, a lakás és a fenyőfa feldíszítésében, a csillogó fényekben, az ünnepi hangulatban az utcákon és az otthonokban. Hívőké és nem hívőké egyaránt. De ez nem jelenti azt, hogy kötelességszerűen ki kell lúgoznunk, vallástalanítanunk, sőt jézustalanítanunk kell a karácsonyt a kultúrában. Bár világi ünneppé (is) vált, a karácsony lényege mégiscsak az, hogy megszületik Isten fia, ahogyan azt az Ószövetségi próféciák is megjövendölték. Az ige Jézus eljövetelével testté lesz. Furcsa, hogy manapság a filmkészítők már nem tartják elég izgalmasnak és trendinek a betlehemi csodát. Nem az igazit, hanem a könnyen fogyasztható, émelyítően édes pótot kínálják, amely sohasem fogja visszaadni a valódi által okozott örömöt.
