Reaktor

A manipulációról mindenki hallott már, ez nem egy újkeletű dolog. Azonban a manipuláció különböző változatairól már sokkal kevesebben tudnak, pedig ha tudatában vagyunk egy-egy módszernek sokkal hatékonyabban is reagálunk rá.  A manipuláció egyik legveszélyesebb formája az, amikor már nemcsak a döntéseinket, hanem a saját érzékelésünket, emlékeinket és józan eszünket is megkérdőjelezik. Ez a jelenség a gázláng-hatás, vagy angolul gaslighting, amely mára nemcsak a pszichológiában, hanem a mindennapi beszédben, sőt a társadalmi diskurzusban is kulcsfogalommá vált. 

A kifejezés eredete: színházból a pszichológiába

A „gaslighting” kifejezés eredete Patrick Hamilton 1938-ban bemutatott Gázláng című színdarabjához, valamint annak 1940-es és 1944-es filmes feldolgozásaihoz köthető. A történetben a főszereplő otthonában lévő gázlámpák fénye tompul, amikor éjszakánként titokban a padláson kutat, és ott felcsavarja a világítást. Feleségének azonban azt állítja, hogy semmiféle változás nincs, így elhiteti vele, hogy csupán képzelődik. A férj szisztematikusan próbálja meggyőzni a feleségét és környezetét arról, hogy az asszony elmebeteg: a lakás több részletét is manipulálja, majd következetesen azt állítja, hogy a nő emlékszik rosszul vagy tévképzetek áldozata.

A cím is erre a jelenségre utal: a házukban a gázvilágítás visszatérően halványul, majd egyre gyengébben világít, de a férj kitartóan úgy tesz, mintha minden rendben volna. Ezáltal eléri, hogy a felesége fokozatosan kételkedni kezdjen saját érzékszerveiben. A fények halványodását részben az okozza, hogy a férfi a padláson kutat egy meggyilkolt gazdag nő eltűnt ékszerei után, és közben feltekeri a világítást. Amikor a feleség újra és újra megerősítést kér tőle a halvány fényekkel kapcsolatban, a férj hajthatatlanul tagadja a valóságot, és ragaszkodik ahhoz, hogy a fény nem változott — így sulykolva, hogy valójában a nő veszítette el a józan ítélőképességét.

Mit jelent a gaslighting ma?

A gaslighting a pszichológiai manipuláció egy formája, amelyben valaki kétségeket próbál elültetni egy megcélzott egyénben vagy egy célzott csoport tagjaiban, hogy megkérdőjelezze saját emlékezetét, észlelését és józanságát. A folyamatos tagadás, félrevezetés, ellentmondás és hazugság használatával a gaslighting destabilizálja az áldozatot és hitelteleníti a világképét.

A gázláng-hatás alatt álló személyben gyakran jelennek meg a következő gondolatok: „Biztos, hogy rosszul emlékszem.” „Lehet, hogy tényleg én reagálom túl.” „Talán tényleg én hibázom mindig.” Ez a belső bizonytalanság az, ami végül kiszolgáltatottá teszi az áldozatot a manipulátorral szemben.

A gázlángolás eszközei

A gaslighting sosem egyetlen mondat vagy tett, hanem egy folyamat. Leggyakoribb eszközei:

• Tagadás: „Ez soha nem történt meg.” "Soha nem mondtam ilyet."– még akkor is, ha bizonyíthatóan igen.
• Lekicsinylés: „Csak túldramatizálod.” "Ne légy már ilyen érzékeny."– ezzel az áldozat érzéseit teszik jelentéktelenné.
• Emlékezet megkérdőjelezése: „Biztos rosszul emlékszel.”
• Elterelés: „Nem rólam van szó, hanem rólad.” 
• Elszigetelés: amikor a manipulátor azt sugallja, hogy senki más nem hisz az áldozatnak.
• A bántalmazó soha nem ismeri be a saját hibáit, bármilyen kritikára agresszívan reagál. És ha megbánt előjönnek azok a mondatok, minthogy "csak vicceltem."
• Gyakran magyarázkodik, mentegetőzik.

A módszer lényege, hogy az áldozat fokozatosan feladja saját valóságérzékelését, és a manipulátor narratíváját kezdi el elfogadni.

Hol találkozhatunk vele?

A gázlángolás gyakran a bántalmazó párkapcsolatok egyik formája. Ilyenkor a partner úgy irányítja a kapcsolatot, hogy a másik fél egyre kevésbé bízzon saját ítélőképességében, és függjön a bántalmazótól. A gaslighting nemcsak magánéletben jelenhet meg. Előfordulhat, hogy egy vezető vagy kolléga folyamatosan leértékeli más munkáját, hibákat tulajdonít neki, majd tagadja, hogy valaha elhangzott volna kritika. Az érintett munkavállaló idővel elhiszi, hogy alkalmatlan vagy értéktelen. A gázláng-hatás társadalmi szinten is működik. Politikai kommunikációban vagy médiában is találkozhatunk vele, amikor tényeket torzítanak, hamis narratívákat erősítenek, és megkérdőjelezik a közönség saját emlékeit vagy tapasztalatait.

Hogyan ismerhető fel?

A gázlángolás sokszor alattomos, és nehéz észrevenni, hiszen fokozatosan épül fel, azonban a következő jelek utalhatnak rá: Gyakran kétségbe vonod a saját emlékeidet vagy érzéseidet. Úgy érzed, túl gyakran kell bocsánatot kérned, anélkül hogy pontosan értenéd, miért. Rendszeresen hallod, hogy „túlérzékeny” vagy. Egyre inkább a másik értelmezésére hagyatkozol. Úgy érzed, mintha „elveszítetted volna önmagad”.

Hogyan lehet védekezni ellene?

Dokumentálj! írd le az eseményeket, beszélgetéseket. Ez segít abban, hogy később ne lehessen eltorzítani az igazságot. Legyen egy támogató közeged és beszélj olyan barátokkal, családtagokkal vagy szakemberekkel, akik kívülről, tisztán látnak. Állítsd fel a határaidat, mondd ki világosan, mi az, ami elfogadható, és mi nem. Önismeret és önbizalom: minél inkább tisztában vagy az értékeiddel és érzéseiddel, annál kevésbé lehetsz manipuláció célpontja. Kérj szakmai segítséget, ha úgy érzed felismerted ezt a helyzetet, továbbá ha ez az állapot tartós és súlyos, érdemes pszichológushoz fordulni.

A gázlángolás és az etika

Fontos megkülönböztetni a hétköznapi vitákat a valódi gaslighting-tól. Egy-egy félreértés, másképp emlékezés természetes emberi jelenség. A gázlángolás azonban tudatos és ismétlődő stratégia, amelynek célja a másik ember kontrollálása. 

Összegzés

A gázláng-hatás az egyik legveszélyesebb pszichológiai manipulációs módszer, mert az alapja nem kevesebb, mint a valóságérzékelésünk. Az eredete egy több mint 80 éves színdarab, de a jelenség ma aktuálisabb, mint valaha – legyen szó párkapcsolatról, munkahelyről vagy társadalmi kommunikációról.

Felismerni és tudatosítani az első lépés. A gázlángolás elleni legfontosabb fegyver az önbizalom, a támogató kapcsolatok és a kritikus gondolkodás. Mert bár a fényt időnként próbálják elhalványítani, a lámpa mindig újra felgyújtható – ha elég erősen hiszünk a saját érzéseinkben és tapasztalatainkban.

Hogyan néz ki a 21. században egy háború? Miben tér el egy, teszem azt, előző évszázadbeli kiterjedt konfliktustól?

Szűken összefoglalva: a mai háborúkat általában már nem nemzetek vívják egymással, hanem nem állami aktorok, illetve egyéb olyan szereplők, akik nem feltétlenül szerepelnek egy hivatalos háborús repertoárban. Ilyenek a magánkatonai cégek, terrorista sejtek vagy civil milíciák.

Az orosz-ukrán háború persze egy klasszikus ellenpélda, hiszen itt nemzetek állnak szemben, de olyan módon, amire korábban nem volt példa. Dróntechnológiát használnak hibrid és irreguláris módon. 2025-ben például Kijev bombázása vagy az energiahálózat elleni támadások drónokkal és rakétákkal történtek, de Ukrajna is válaszol FPV drónokkal orosz repterek és olajfinomítók ellen.

És miben változott a harctéri mozgás?

A harckocsikat már nem tömeges oszlopokban vetik be, mint a háború elején. Most már egyesével mennek, leadnak pár lövést, és egyből pozíciót váltanak, hogy ne lehessen őket bemérni. A gyalogság is inkább kisebb rohamcsoportokban, raj- vagy szakaszszinten mozog. És érdekes módon újra feltűntek a lövészárkok, amikről azt hitték, a modern hadviselésben már nem lesznek jelen.

Említetted Afrikát is. Miért fontosak azok a területek az oroszoknak? Milyen nyersanyag vagy geopolitikai cél vezérli őket?

A válasz kettős. Egyrészt jelentős ásványkincsek vannak ott: mangán, réz, drágakövek. Másrészt ezek migráció-kibocsátó országok. Az oroszok a kínaiakkal együtt jelen vannak a Száhel-övezetben, és egyfajta gerjesztő hatást teremtenek, hogy a migráció Európa felé induljon, gyengítve ezzel az európai egységet.

Itt említetted a Wágner csoportot. Prigozsin halála után mi a helyzet velük? Még mindig léteznek?

Ez egy differenciált dolog. Prigozsin halála után a Wágner hivatalosan betagozódott a védelmi minisztérium alá. Maga a név talán megszűnt, de a szervezet átalakult. Az afrikai szárnyat például átnevezték Afrika Korps-ra. Az orosz államnak továbbra is szüksége van erre a „láthatatlan kézre” a külföldi érdekei érvényesítéséhez.

Kicsit visszamenve az időben: miért robbant ki ez a háború?

Ez két világ találkozásának törésvonalában kezdődött. Oroszország számára a NATO közvetlen szomszédsága egzisztenciális fenyegetést jelentett. Az orosz néplélek bonyolult, ők birodalomként gondolnak magukra. Amikor Ukrajna elkezdett nyugatra tolódni, az oroszok a saját doktrínájuk alapján pufferzónát akartak védeni. Úgy gondolom, Oroszország egyfajta megelőző csapást mért Ukrajnára, hogy saját befolyását megőrizze, bár az ötnaposra tervezett háborúból már negyedik éve tartó konfliktus lett.

Térjünk át a másik fő témára, az információs hadviselésre. Mit is értünk ezalatt pontosan?

Ez a hibrid hadviselés egyik doménje. Itt nem feltétlenül a direkt hazugság a cél, hanem az összezavarás. A „média-zűrzavarkeltés”. Jó példa a Szkripál-ügy 2018-ból: több száz cikk jelent meg rengeteg különböző narratívával, hogy az ember ne tudja, minek higgyen. Az orosz média egy jéghegyhez hasonlít: a központi üzenet a Kremlből indul, majd átveszik az állami lapok, azután a proxi oldalak, végül a szélsőséges nyugati írók által legitimált felületek.

Említetted a chatbotokat is. Ezeknek mekkora a jelentősége?

Hatalmas. A 2016-os amerikai választásoknál a Trumpot követő fiókok jelentős része chatbot volt. Vagy nemrég a román választásoknál: egy jelölt TikTok-videóit mesterségesen pörgették fel chatbotokkal, hogy az algoritmus több valódi embernek is feldobja. Ez már egyértelmű kampánybefolyásolás.

Utolsó kérdésként: hogyan lehet ez ellen védekezni? Mit tanácsolsz a nézőknek?

A legfontosabb a társadalmi tudatosság. Fel kell ismerni, ha egy hír manipulált vagy torzított. Van egy nagyon jó uniós oldal, az EU versus Disinfo, ahol gyűjtik az azonosított dezinformációkat. Illetve ott a Hamilton 68 program is. De a végső megoldás az edukáció. Ha képesek vagyunk felismerni a dinamikákat, akkor kevésbé leszünk sebezhetőek. Bízom benne, hogy a jövőben sikerül olyan szintű konszenzust elérni, hogy megvédjük magunkat az ilyen típusú fenyegetésektől, érkezzenek azok bárhonnan.

Ez a teljes beszélgetés rövidített, mesterséges intelligenciával készült leirata.

Az európai haderőfejlesztést bemutató cikksorozatunk első része egy vezető uniós hatalom, Franciaország példáján keresztül vizsgálta meg az európai haderőfejlesztés trendjeit. A romló biztonsági környezet azonban nem kizárólag a nagyokat érinti. Második cikkünk Horvátországra fókuszál, ahol a sorkatonaság visszaállítása és az elmúlt évek átfogó haderőfejlesztése jól tükrözi az európai biztonságpolitikai fordulatot.

Horvátország biztonsági környezetét egyszerre határozzák meg a kilencvenes évek háborús tapasztalatai, a Nyugat-Balkán tartós instabilitása, valamint az orosz–ukrán háború. Bár Zágráb 2009 óta NATO-tag, 2013-ban pedig az Európai Unióhoz is csatlakozott, az ukrajnai konfliktus egyértelművé tette, a katonai képességek fejlesztésére van szükség. Ezt szimbolikusan is alátámasztotta a 2022-ben Zágrábban lezuhant drón esete, amely ugyan nem okozott komoly károkat, mégis rámutatott a térség sebezhetőségére.

A horvát haderő fejlesztésének szükségességét tovább erősítette az európai államokra általánosan jellemző probléma: a korlátozott létszámú fegyveres erők és az elöregedett eszközpark. Az aktív állomány létszáma hosszú ideje 15 ezer fő körül mozog, amelynek nagyobb része a szárazföldi haderőhöz tartozik, míg a légierő és a haditengerészet egyaránt nagyjából 10–10 százalékot képvisel. Ez a struktúra békeidőben elegendőnek bizonyult, ám a háború visszatérése Európába világossá tette, hogy a kontinens, Horvátországgal együtt túlságosan is belekényelmesedett a kollektív védelem nyújtotta biztonságérzetbe.

Zágráb mindezt nem csak a politika szintjén ismerte el, a kormány több mint 300 millió euró értékben nyújtott katonai támogatást Ukrajnának, harckocsik, gyalogsági harcjárművek, tüzérségi eszközök, lőszerek és védőfelszerelések formájában, ami egyben saját készleteinek és képességeinek korlátaira is rávilágított.

Horvátország 2008-ban, a haderő professzionalizálásának jegyében törölte el a kötelező katonai szolgálatot, ám a parlament 2025 októberében megszavazta annak újbóli bevezetését. Az új rendszer 2026. január 1-jén lép életbe, és évente 3-4 ezer fiatal férfit érint majd. A kötelező alapkiképzés két hónapig tart, amely során a résztvevők alapvető katonai ismereteket, fegyverkezelési, túlélési és válságkezelési készségeket sajátítanak el. A tervek szerint évente körülbelül 4–5 ezer fő vesz részt a kiképzésben, ciklusokra bontva, havi nettó 1100 eurós juttatás mellett, miközben a szolgálati idő a nyugdíjszámításba is beleszámít.

A sorkatonaság visszaállításának célja egy gyorsan mozgósítható tartalékos rendszer létrehozása. A lelkiismereti okból fegyvert nem fogók három vagy négy hónapos civil szolgálatot teljesíthetnek a katasztrófavédelemben vagy helyi önkormányzati feladatkörökben, míg a nők számára a katonai szolgálat továbbra is önkéntes marad. A döntést a horvát társadalom többsége támogatja, amit közvélemény-kutatások is megerősítenek.

A személyi állomány megerősítésével párhuzamosan Horvátország jelentős haditechnikai fejlesztésbe is kezdett. A védelmi költségvetés 2025-ben elérte az 1,71 milliárd dollárt, ami 17 százalékos növekedést jelent az előző évhez képest, és először teljesítette a NATO által elvárt GDP-arányos 2 százalékos védelmi kiadást. A horvát kormány célja, hogy 2027-re elérje a 2,5 százalékot, hosszabb távon pedig akár a 3 százalékot is. A költségvetés több mint 20 százalékát nagy értékű beszerzésekre és kutatás-fejlesztésre fordítják.

A légierő modernizációjának központi eleme a 12 darab Dassault Rafale F3R többfeladatú vadászgép beszerzése, amelyre 2021-ben kötöttek szerződést Franciaországgal mintegy 999 millió euró értékben. Az utolsó gépek 2025-re érkeztek meg, leváltva a már érginek számító MiG–21-es flottát. Emellett Horvátország 12 UH–60M Black Hawk helikoptert szerez be az Egyesült Államok támogatásával, amelyek közül négyet már leszállítottak, a fennmaradó nyolc 2028-ig érkezik meg. A pilóta nélküli képességeket hat darab Bayraktar TB2 drón erősíti.

A szárazföldi haderő fejlesztése legalább ilyen hangsúlyos. Horvátország 89 darab felújított M2A2 Bradley gyalogsági harcjárművet szerez be amerikai támogatással, amelyek közül 62 kerül harcoló alakulatokhoz, a többi kiképzési és alkatrész-célokat szolgál. A páncélos képességek terén a legnagyobb ugrást a 44–50 darab Leopard 2A8 harckocsi beszerzése jelenti Németországból, összesen mintegy 1,48 milliárd euró értékben. A beszerzés részben uniós finanszírozással valósul meg, és a Jugoszláv-eredetű M-84-es harckocsik kivonását teszi lehetővé. A tüzérségi képességeket a HIMARS rakétarendszerek és a CAESAR önjáró lövegek erősítik.

A haditengerészet területén két új korvett építését tervezik, elsősorban hazai hajógyárak bevonásával, ami egyszerre szolgál katonai és iparpolitikai célokat. A kiberképességek fejlesztése érdekében 2022-ben létrehozták a Katonai Kiberbiztonsági Műveleti Központot, amely szorosan együttműködik a NATO és az amerikai Cyber Command struktúráival. Emellett Horvátország az űr területén is megjelent: 2024 végén pályára állt az első horvát nanoszatellit, a CRO Cube, és az ország társult státuszt kapott az Európai Űrügynökségnél.

Horvátország döntését persze nem csupán a háború befolyásolta, a nyugat-balkáni helyzet, Szerbiával való fegyverkezési verseny, és az a cél, hogy a balkáni térség vezető állama legyen mind hozzájárultak ahhoz a helyzethez, amely egy modern és erős haderőt kíván.

2025-ben Jakarta, Indonézia fővárosa lett a Föld legnépesebb városa, ezzel megelőzve a listát sok éven keresztül vezető Tokiót. Ebben a cikkben bemutatom Jakarta történelmét, 21. századi jelentőségét, valamint összevetem három, hozzá hasonló méretű megapolisszal.

Jakarta története

A város korai történetét a nagy forgalmú kikötője formálta, mely a gyarmati korszakban is meghatározó státuszt biztosított neki. Jakarta elődje, Sunda Kelapa, mint fontos kereskedelmi kikötő több európai nagyhatalom számára vonzó területté tette az indonéz szigetvilágot, azonban a versengő európaiak közül csak a hollandok tudtak hosszú távon berendezkedni Jakartában. A holland gyarmati időszakban lendült fel igazán a kereskedelem és ezzel egyidőben alakult ki a ma ismert városszerkezet jelentős része is.

Indonézia függetlenedése után Jakarta politikai és gazdasági központtá vált, melyet a 20. század második felére jellemző robbanásszerű népességnövekedés is fűtött. A gyors növekedés nem kizárólag a természetes szaporodásnak volt köszönhető, hiszen az indonéz vidékről a fővárosba irányuló belső migráció is több millió fővel növelte a város népességét. A túlnépesedett főváros közelében kiterjedt agglomerációs gyűrű alakult ki, melyet Jabodetabek-nek neveznek. Jakartára a mai napig jellemző az informális lakónegyedekben jelenlévő nyomor és a társadalmi egyenlőtlenségek extrém szintje.

Jakarta és agglomerációs térsége

A város globális szerepe a 21. században

Jakarta napjainkra Délkelet-Ázsia egyik legfontosabb gazdasági motorja lett. Gazdasági erejét első sorban a pénzügyi szolgáltatásoknak, az iparnak, a kereskedelemnek és digitalizációnak köszönheti, de természetesen a város meghatározó szerepét demográfiai jellemzői erősítik. A több tízmilliós lakosság hatalmas belső piacot jelent, mely nem csupán országos, de regionális szinten is kiemeli Jakartát a délkelet-ázsiai városok sorából. Elmondható, hogy Jakarta dinamikus fejlődése Indonézia nemzetközi befolyásának jelentős növekedését is előidézte.

Napjainkban azonban globális kihívások fókuszpontjaként is tekinthetünk Jakartára, gondoljunk csak a klímaváltozás okozta kihívásokra (süllyedő városrészek, áradások okozta ellátási problémák), vagy éppen a városi infrastruktúra súlyos túlterheltségére, amely a közlekedés, lakhatás és az ivóvízellátás területén a legkritikusabb. A felsorolt problémákra a városvezetés és az indonéz kormány különféle stratégiai válaszokat adott az elmúlt időben. A 2000-es évektől kezdődően nagyszabású tömegközlekedési fejlesztések zajlottak, emellett pedig a főváros részleges átköltöztetésének terve (Nusantara) is realizálódott. Mindezek következtében a 21. században Jakarta szerepe minden bizonnyal jelentősen átalakul: adminisztratív központból gazdasági szupervárossá válik.

Nusantara: Indonézia új épülő adminisztratív fővárosa

Globális összehasonlítás

Jakartát érdemes Tokióhoz hasonlítani, hiszen a japán főváros hosszú ideig viselte a világ legnépesebb városa címet. Tokió fejlettségi szintje rendkívül magas, fejlett közlekedési és városi infrastruktúra jellemzi, mely minden tekintetben élhetőbb várossá teszi az indonéz fővárosnál. Ennek ellenére társadalma súlyosan elöregedő, mely a stabil pénzügyi háttér ellenére is kiszolgáltatottá teszi a munkaerőhiány szempontjából. Jakarta nagy előnye itt mutatkozik meg, hiszen Indonézia népessége növekszik, a társadalom jelentős része fiatal, így a növekedés biztosított lehet a következő évtizedekben is. Amennyiben Jakarta fejlődési üteme nem lassul, a város infrastruktúrája még ebben az évszázadban elérheti Tokió színvonalát.

Szmog Jakartában

Delhi Jakartához hasonlóan gyorsan növekvő népességgel rendelkezik, melynek következtében a  népességnövekedés és az urbanizációs nyomás egyszerre sújtja India fővárosát. További probléma a jelentős légszennyezés és az állandó közlekedési problémák. A két város kihívásai között mindezek mellett egyaránt szerepe a társadalmi egyenlőtlenség és az informálisan működő lakónegyedek, ahol alacsony életszínvonalon, nagy népességtömeg összpontosul.

Végül pedig Sao Paulo, Latin-Amerika legnagyobb városa említendő, mely ugyan az előző példánál fejlettebb ipari és pénzügyi háttérrel bír, de itt is súlyosak a társadalmi különbségek és közbiztonsági gondok okoznak mindennapos konfliktust a helyiek körében. Jakarta és Sao Paulo párhuzamba állítható regionális gazdasági központi szerepük mentén.

A bemutatott példák alapján összegezhető, hogy Jakarta kevésbé fejlett infrastruktúrával rendelkezik, mint Tokió, de méretében és növekedési dinamikájában felveszi a versenyt Delhi vagy éppen Sao Paulo városaival. Mindegyik város esetében megállapítható, hogy a megavárosok és régiójuk hosszú távú fejlődése a fenntarthatósághoz kötött, így ezen települések elemi érdeke a környezettel való egyensúly megtalálása és az elérhető erőforrások megbecsülése.

A nemzetközi kapcsolatok története során a diplomácia és a hírszerzés mindig is szorosan összefonódott, a nagykövetségek a diplomáciai mentességük, mozgásszabadságuk és kapcsolati hálójuk révén természetes terepei voltak az információ szerzésnek. Ez a gyakorlat nem csak a hírszerzésben erős államokra jellemző. A kérdés ezért soha nem az, hogy egy nagykövetség folytat-e hírszerzési tevékenységet, hanem az, hogy ez milyen léptékben, milyen környezetben, milyen módszerekkel és milyen stratégiai jelentőségű helyszínen történik.

Ebben a kontextusban vált az elmúlt évek egyik legélesebb brit biztonságpolitikai vitájává a kínai „mega-nagykövetség” (mega-embassy) terve Londonban. A Kínai Népköztársaság 2018-ban vásárolta meg a Royal Mint Court területet, amely korábban fontos brit állami épületeknek a helye volt, például pénzverde is működött itt a 19. században. Földrajzi értelemben is stratégiai elhelyezkedésű, a City of London(belváros), a Tower Bridge közelében és Canary Wharf között, amely London legfontosabb pénzügyi és kommunikációs központja. Kína a 7 különálló diplomáciai irodáját szeretné egybe vonni az országban, a mega-nagykövetség révén.

Ezt az épületegyüttest alakítána nagykövetséggé Kína. Kép forrása: BBC

A tervezett komplexum, amely méretét tekintve a legnagyobb kínai nagykövetség lenne Európában, és világszinten is az egyik legnagyobb diplomáciai képviselet, megmutathatja Peking szándékait. Az óriás követség azt jelezheti, hogy Kína hosszú távú, erős és látható, tehát hangsúlyos jelenléttel kíván lenni a brit fővárosban. Várhatóan 200 fős nagykövetség követné a kínai példát, miszerint az összes alkalmazott, a szakácstól a takarítón át, kínai állampolgár lenne. Ez rengeteg új, potenciálisan hírszerző személyek bejutását jelentené az országba.

A nyugati-világ erősödő Kína-ellenessége miatt, és az elhelyezkedés körüli viták következtében a nagykövetség építése biztonságiasított téma lett a parlamentben. A városközponti, történelmi elhelyezkedés és a szokatlan méret mellett a másik kulcspontja az ellenérveknek, hogy a terület alatt olyan optikai kábelek húzódnak, amelyek a londoni pénzügyi szektor adatforgalmának jelentős részét bonyolítják le. Bár a brit kormány és az illetékes hatóságok többször hangsúlyozták, hogy nincs bizonyíték arra, hogy a nagykövetség veszélyeztetné ezen kábelek működését, azonban ez nem jelenti azt, hogy a potenciális kockázat nincs meg emiatt.

A központi elhelyezkedés. Kép forrása: BBC

A kínai fél természetesen elutasította ezeket az aggályokat, és politikai motivációjú, „Kína-ellenes” kampánynak nevezte az ellenállást. Peking álláspontja szerint a nagykövetség építése csupán a nemzetközi diplomácia része, amely minden államra jellemző, és eddig is jelen voltak nagykövetséggel. Ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy lobbiszinten a kínai diplomácia számára az ügy bizonyíthatóan túlmutat a nagyobb épületbe való költözésen. A nagykövetség jóváhagyása évek óta kiemelt kérdés a brit–kínai kapcsolatokban, és a kínai vezetés legmagasabb szintjén is rendszeresen napirendre került, rengeteg tárgyalás és diplomácia eredménye a terv elfogadtatása.

A brit kormány végül 2026 januárjában adta meg az engedélyt, hangsúlyozva, hogy a döntés során a nemzetbiztonsági szolgálatok, köztük az MI5 és a GCHQ végig részt vettek az értékelési folyamatban. Azt a szolgálatok vezetői is elismerték, hogy a kockázatok teljes mértékben nem szüntethetők meg, ugyanakkor szerintük kockázatcsökkentést jelenthet, hogy Kína jelenlegi, Londonban szétszórt diplomáciai létesítményeit egyetlen helyszínre vonják össze, ami megkönnyíti a brit megfigyelést és ellenőrzést. Továbbá a The Guardian értesülései szerint, a brit kémelhárítás úgy gondolja, hogy a  a nagykövetségeken keresztül érkező hírszerzői aktivitás egyre inkább csökkenő jelentőséggel bír.

Tüntetések is voltak a mega-nagykövetség építési tervének elfogadása ellen. Kép forrása: rfa.org

Az angol hírportál szerint, Kínára nem különösebben jellemző a nagykövetségen keresztüli műveletek lebonyolítása, ez sokkal inkább Pekingből közvetlen vezérléssel történik. Mindez indokolja a kémelhárítás támogatását januári építési tervek elfogadásában.

Azonban az álláspont nem győzte meg sem az ellenzék jelentős részét, sem a helyi lakosokat, sem pedig a Kínából származó politikai menekülteket és aktivistákat. Hongkongi, ujgur és tibeti közösségek attól tartanak, hogy a nagykövetség nem csupán hírszerzési, hanem megfélemlítési és nyomásgyakorlási központként is működhet, erősítve a kínai állam „hosszú karját” az Egyesült Királyságban. Ezek az aggodalmak nem újkeletűek: az elmúlt években több európai országban is napvilágra kerültek olyan esetek, amelyekben kínai állami szereplőket vádoltak meg diaszpórák megfigyelésével vagy befolyásolásával.

A döntés mögött a brit kormány részéről a kínai-brit kapcsolatok erősítésének szándéka van, főleg az éppen felhős amerikai-brit kapcsolatok ellenében. A londoni engedély egybeesik a brit miniszterelnök tervezett pekingi látogatásával, valamint azzal a ténnyel, hogy Kína korábban blokkolta a brit nagykövetség fejlesztését Pekingben.

A kormány elfogadta a terveket, de a vita korántsem ért véget. A tervezett bírósági felülvizsgálatok, a társadalmi ellenállás még akadályt jelenthez az építésben, azonban fontos jelzésértékkel bír, hogy a brit kormány megtette ezt a lépést, tehát érzékelhető, hogy az amerikai nyomás a Kína-ellenes döntésekre gyengül az európai-szigetországban.

Hogyan mutatnád be magad azoknak, akik még nem ismernek?

Trautwein Berci vagyok, 22 éves, jelenleg a Budapesti Corvinus Egyetem negyedéves Gazdálkodás és Menedzsment szakos hallgatója. A gimnáziumi éveimet a Piarista Gimnáziumban töltöttem, ami meghatározó volt az értékrendem szempontjából. Jelenleg a szakdolgozatomat írom a magyar startup ökoszisztémáról, és nem mellesleg az Out alkalmazás egyik társalapítója vagyok.

Említetted a Piarista Gimnáziumot. Ez a közeg sokak számára egy életre szóló karaktert és gondolkodásmódot ad. Te mit hoztál onnan?

Abszolút. Nagyon pozitív emlékként él bennem az ott töltött hat év. Ha egy dolgot kellene kiemelnem, az az értékteremtés és az értékalapú döntéshozatal. Ott tanultuk meg, hogy szerencsés helyzetbe születtünk, jó iskolába járhattunk, és ebből fontos valamilyen formában visszaadni a társadalomnak. Én a startup világban is ezt látom: valódi problémákra próbálunk működő megoldásokat kínálni. Az EauTap célja is ez: a generációm és az egész társadalom számára egy élhetőbb, tudatosabb életet biztosítani a digitális térben.

22 évesen már vállalkozóként határozod meg magad. Dolgoztál valaha klasszikus értelemben vett munkavállalóként?

Igen, 14 éves korom óta dolgozom. Nyaranként a Velencei-tó partján egy vízibicikli-kölcsönzőben kezdtem. Ez egy kiváló „üdítő” volt: megtanultam a pénz értékét, és azt is megtapasztaltam, milyen az, amikor nem én vagyok a saját főnököm. Ezek a tapasztalatok is segítettek abban, hogy később a saját utamat járjam.
Mikor jött el az a pont, amikor rájöttél, hogy inkább a saját projektek gazdája akarsz lenni?
A Covid-időszak volt a fordulópont. Tíz hónapon át otthonról kellett tanulnom, és akkor realizáltam, mekkora hatással lehetünk a saját életünkre, ha jól osztjuk be az időnket és az energiáinkat. Ekkor kezdtem el a saját projektjeimet tervezni. Az első „vállalkozásom” egy angol nyelvvizsga-felkészítő kurzus volt. Bár pár hét után kudarcba fulladt, mert elfogyott a motivációm – bevallom, egyedül, introvertált módon dolgozni nem az én világom –, rengeteget tanultam belőle a folyamatokról és a megvalósításról.

Beszéljünk az Out-ról. Hányan dolgoztok rajta, és honnan jött a csapat?

Hárman vagyunk alapítók, és van két külsős alvállalkozónk, akik a fejlesztésért felelnek. Mindhárman a Piarista Gimnáziumba jártunk, osztálytársak vagy évfolyamtársak voltunk. Az erős barátság nálunk előny, mert megvan a bizalom, ismerjük egymás erősségeit és azt is, kinek mi a komfortzónája.

Hogyan osztjátok fel a feladatokat? Ki miért felel a csapatban?

Egy alkalmazásnál a fő területek a B2B (céges megkeresések) és a B2C (felhasználói marketing). A marketing és a sales hármunk között van felosztva, de a stratégiai és operatív feladatokban is mindenki részt vesz. Bár nem mi programozunk, a dizájnt, a UI (felhasználói felület) és UX (felhasználói élmény) tervezését mi végezzük, így aktív részesei vagyunk a termékfejlesztésnek.
Mennyi időt igényel tőletek a projekt? Ez már egy „full-time” munka?
Egy startupnál annyi feladat van, amennyit csak találni akarsz. Mi egyetemistaként kezdtük, be kellett osztani az időt a szakdoga, a gyakorlat és a startup között. De most már ott tartunk, hogy ez egy 40 órás, teljes munkaidős tevékenység.

Pontosan mi is az Out lényege? Hogyan működik?

Egy olyan applikáció, ami akkor jutalmaz, ha kevesebbet használod a telefonod. Fókusz-appként indultunk. Én is sok hasonlót próbáltam, de egyik sem volt elég motiváló. Mi behoztuk a jutalmazási rendszert: ha sikeresen teljesítesz egy 5 és 120 perc közötti időzítőt anélkül, hogy kilépnél az appból (vagyis használnád a telefonod), pontokat kapsz. Ezeket a pontokat pedig valós élményekre és kedvezményekre válthatod.

Milyen partnerekkel dolgoztok együtt? Mit érnek ezek a pontok?

Olyan brandek álltak mellénk, mint a Libri, az EFOTT Fesztivál, a MyProtein vagy a Munch. A kedvezmények skálája széles: a 10%-os kuponoktól kezdve a MyProtein 45%-os kedvezményéig (ami a legnagyobb Magyarországon) sok minden elérhető. Vannak „egy főétel mellé még egy” típusú ajánlataink is éttermekben.

Kezdetben nehéz lehetett meggyőzni a nagy cégeket. Hogyan sikerült az áttörés?

Ez egy klasszikus paradoxon: a cégek akkor jönnek, ha van sok felhasználó, a felhasználók meg akkor, ha van jó kedvezmény. Az elején rengeteg hideghívással és célzott e-mailekkel próbálkoztunk. Tavaly novemberben jutottunk el oda, hogy először keresett meg minket egy cég magától.

A Corvinus Egyetem mennyire volt támogató ebben a folyamatban?

Nagyon. Sok olyan tárgyunk volt, ahol elméleti vállalkozásokat kellett építeni, én pedig az Out-ot vittem be projektnek. A tanárok többsége segítőkész volt, volt, aki mentorral is összekötött minket. De a legtöbb gyakorlati tudást olyan mentoroktól szereztük, akik maguk is startup-alapítók, és pár évvel előttünk járnak.

Mi a startup üzleti modellje? Hogyan lesz ebből bevétel?

Az alkalmazás a felhasználóknak ingyenes, hiszen a cél a spórolás és az élmények gyűjtése. A bevételünk a partnercégektől származik. Számukra ez egy költséghatékony módja annak, hogy elérjék a fiatal vásárlói bázist. Azt látjuk, hogy a mai fiatalok egyre kevésbé járnak színházba, múzeumba vagy olvasnak könyvet – mi segítünk a márkáknak megszólítani őket, mielőtt ez a réteg teljesen eltűnne.

Merre tovább? Mik a középtávú célok?

Szeretnénk minden magyar egyetemi városban jelen lenni lokális partnerekkel (éttermek, színházak). Januárban jön egy nagy fejlesztés: a közösségi funkciók. Lehet majd csoportokat, családi vagy osztály-köröket létrehozni, ahol egymást motiválják az emberek a telefonmentes időre. Hosszabb távon pedig a nemzetközi piac a cél. Amerikában már van egy hasonló, fizetős app, ami bizonyítja, hogy a koncepció működik.

Mit tanultál te magad a telefonfüggőségről a fejlesztés során?

Két fontos dolgot. Az egyik, hogy a digitalizáció nem rossz, de meg kell tanulni tudatosan használni. A másik, hogy a dopaminra szüksége van a szervezetünknek, de nem mindegy, honnan nyerjük. A közösségi média görgetése helyett próbáljuk meg a valódi emberi kapcsolatokból és élményekből megszerezni.

Grönland évtizedeken keresztül legfeljebb az egyre inkább veszélyeztetett jegesmedvék és a gyorsan olvadó sarkvidéki jég kontextusában került a figyelem középpontjába, de napjainkban inkább geopolitikai szempontból, a nagyhatalmak érdekszférájának metszéspontjában való elhelyezkedése miatt foglalkoznak vele. Ebben a cikkben a hatalmas sziget történetét, geopolitikai jellemzőit, valamint a 21. században betöltött szerepét mutatjuk be.

Periféria vagy stratégiai elhelyezkedés?

Az Atlanti-óceán északi régiójában elterülő Grönland első lakói, az inuitok évezredekkel ezelőtt érkeztek meg a szigetre. Életmódjuk és társadalmi berendezkedésük első sorban a terület zord klímájához alkalmazkodott, gazdasági tevékenységük is az élelmiszerellátás és a lakóhelyük biztonságának biztosítása köré szerveződött.

Az európai felfedezők a 10. században érték el a szigetet, őket ma már vikingekként ismerjük. A vikingek Skandináviából, első sorban a mai Dániából indulva létesítettek kapcsolatot Grönlanddal és számos partmenti telepet hoztak létre, ahonnan azonban rövid időn belül szinte nyomtalanul eltűntek. Az eltűnés okai között leginkább a kedvezőtlen környezeti viszonyokat és a világtól való elszigeteltséget tartják számon.

A vikingek ugyan nem népesítették be a szigetet és a középkor végére szinte kizárólag az inuit őslakosok lakták Grönlandot, a területet a Dán Királyság részeként tartották számon az európai hatalmak és Dánia is gyarmati területeként tekintett rá. A 20. században – a világ más gyarmataihoz hasonlóan – Grönland is igényét fejezte ki az autonómiára, melyek részben meg is valósult. Az önkormányzatiság teljes megszervezése mellett a grönlandiak a külügyek, pénzügyek és a védelem területeit leszámítva teljes önállóságot kaptak Dániától.

Nuuk – Grönland fővárosa

Stratégiai jelentőség

Grönland Észak-Amerika és Európa határán fekszik, ezzel együtt az északi sarkvidék kapuja. Az Atlanti-óceán északi területeire jellemző meleg tengeráramlatoknak köszönhetően vizei, különösen a keleti partvonal mentén egész évben hajózhatóak. A sziget stratégiai szerepe először a hidegháború idején vált egyértelművé, amikor az Egyesült Államok radar-és rakétavédelmi rendszereket telepített és nagy számú katonát állomásoztatott dán engedéllyel a NATO tagok védelmének biztosítása érdekében.

A hidegháború óta közvetlen katonai szerepe ugyan csökkent, de a világ nagyhatalmai, így az USA, Kína és Oroszország indirekt módon azóta is érdeklődését fejezte ki a sarkvidéki szigettel kapcsolatban. Dánia ugyan jelképes módon fennhatóságot gyakorol Grönland felett, komoly gazdasági, társadalmi vagy éppen katonai történések nem mentek végbe a területen a 20. században lezajlott események óta. Ennek következtében csak idő kérdése volt, hogy a világ vezető hatalmai mikor lépnek fel erőteljesebben saját érdekeiket érvényesítve, a dán fennhatóságot megkérdőjelezve.

A Thule amerikai légibázis Grönlandon 1955-ben

Grönland a 21. Században

Az utóbbi hónapokban Donald Trump amerikai elnök nyíltan beszélt arról, hogy az Egyesült Államok közvetlen ellenőrzés alá kell, hogy vegye a szigetet, különben az más nagyhatalmak fennhatósága alá fog kerülni. Az elnök Grönland stratégiai jelentőségét hangsúlyozta és azt is kiemelte, hogy Dánia képtelen lenne megvédeni a szigetet egy ellenséges támadás esetén.

Grönland jelentősége több szempontból valóban megkérdőjelezhetetlen. Egyrészt, a sziget természeti erőforrásokban bővelkedik. Ritkaföldfémek, ásványkincsek, olaj-és gázlelőhelyek találhatóak a térségben, emellett pedig a bányászati szektor is komoly potenciállal rendelkezik. Egy másik fontos szempont a klímaváltozás és annak hatásai, melyek a bolygó melegedésének köszönhetően a grönlandi jégtakaró olvadását, valamint az idáig nem, vagy részlegesen hajózható tengeri útvonalak megnyílását okozhatják. A megváltozott éghajlati viszonyok nagy valószínűséggel még inkább geopolitikai konfliktusok terepévé tehetik a szigetet.

Donald Trump és a NATO főtitkára Grönland sorsáról egyeztetnek 2026. januárjában

Továbbá, az önrendelkezési és függetlenségi törekvések, mint például az autonóm kormányzás kiterjesztésére és a teljes függetlenség elérésére irányuló szándék erősödése is elképzelhető, ami Dániában komoly belpolitikai konfliktusokat okozhat. A napjainkban jellemző nemzetközi diskurzus szemmel láthatóan figyelmen kívül hagyja a második világháború után lefektetett új világrend jogi alapjait és az erőpolitikát, valamint a szövetségi rendszerek érdekek mentén való átszervezését vetíti előre. Grönland és ezáltal Dánia az Egyesült Államokhoz fűződő viszonya ugyanis túlmutat egy európai-amerikai konfliktuson, hiszen a fennálló világrend egyik pillérét képező észak-atlanti szövetséget gyengíti belülről. Az ilyen és ehhez hasonló geopolitikai konfliktusok – melyek természetesen gazdasági vonzattal is bírnak (gondoljunk például Trump elnök vámfenyegetéseire) – kétség kívül más nagyhatalmi szereplőket, például Oroszországot vagy Kínát hozhatják kedvező helyzetbe.

Az idei év egyik első fontos eseménye az Európai Unió és a Mercosur között létrejött, évtizedek óta tárgyalt kereskedelmi megállapodás, melynek számos támogatója és ellenzője van mind Európában, mind pedig Dél-Amerikában. Ebben a cikkben az egyezmény európai szempontból előnyös, illetve kedvezőtlen fejleményeit részletezem és rávilágítok arra a komplex viszonyrendszerre, amely hosszú időn át késleltette a felek közötti megállapodást.

A megállapodás háttere és fő céljai

A Mercosur egy olyan dél-amerikai, első sorban gazdasági együtmműködés, melynek tagja Argentína, Bolívia, Brazília, Paraguay és Uruguay. Jellemző, hogy a felsorolt államok gazdasági súlya világviszonylatban is jelentős – különösen Brazília és Argentína – emellett pedig mind az öt országra jellemző az exportorientált gazdasági modell.

A megkötött megállapodás első sorban az ipari és mezőgazdasági termékek esetében a vámok csökkentését és eltörlését tűzte ki célul. A szolgáltatások, közbeszerzések és a szellemi tulajdon védelmére is komoly hangsúlyt fordítottak a felek, de a tárgyalások során egyre alaposabb fenntarthatósági és környezetvédelmi célok is a feltételek közé kerültek.

Az Európai Unió stratégiai céljai között szerepelt az új exportpiacok megnyitása európai vállalatok számára, valamint a gazdasági diverzifikáció és a világkereskedelemre gyakorolt befolyás növelése. Az európai államok közötti szorosabb gazdasági együttműködéstől természetesen a felek a poltikai partnerség erősödését is várták.

Az egyezményat aláíró európai és dél-amerikai vezetők

A megállapodás előnyei az EU tagállamai szempontjából

Ugyan a Mercosur államok elsődleges célja is az exportlehetőségek növelése volt, ez az érv az európai szempontból is jelentős volt a tárgyalások küólönböző szakaszaiban, hiszen az európai ipari termékek, mint például az autóipari termékek, gépek és a vegyipar termékei vámcsökkentett módon érkezhetnek Dél-Amerikába az egyezménynek köszönhetően. Emellett, a nagy számú európai KKV-k piacra lépési lehetőségeinek bővülése is egy pozitív következmény.

A környezetvédelmi intézkedésekért cserébe a dél-amerikai országok a múltban komoly gazdasági követeléseket fogalmaztak meg

A stratégiai és geopolitikai előnyök közé sorolandó az EU globális kereskedelmi pozíciójának erősödése és Kína befolyásának ellensúlyozása Dél-Amerikában. A szabadkereskedelmi megegyezés abból a szempontból is előnyös, hogy a korábban jellemző asszimmerikus, bilaterális kapcsolatrendszer helyett az egyezmény egy szabályalapú, multilaterális jelegű megoldát foglal magában, mely új nemzetközi politikai és gazdasági kereteket termethet Dél-Amerikában. A fogyasztók is előnyökhöz juthatnak, mivel Dél-Amerikából olcsóbb mezőgazdasági termékek és nyersanyagok érkezhetnek az EU-ba, ami nem csak az árak csökkenését, de egy jóval szélesebb termékválaszték kialakulását is hozhatja az európai piacon. Az EU értékei között között is nyilvántartott fenntarthatóság potenciálját is növeli a megállapodás, mivel az egyezmény hozzájárulhat a környezetvédelmi és munkaügyi normák exportjához és megnyithatja a nyíltabb párbeszédet az esőerdők védelméről és általánosságban a klímapolitikáról.

A megállapodás problémás elemei

A Mercosur egyezmény minden bizonnyal egyik leginkább konfliktusokkal terhelt témája a mezőgazdaság, melynek alapját az EU-s gazdák versenyhátránya jelenti az olcsó dél-amerikai importtal szemben. Ez leginkább a marhahús, baromfi, cukor és szója importját érinti, melyek már eddig is, az EU-s tagállamok közötti mezőgazdasági viták alapját képezték. Fontos agrártéma emellett az élelmiszer-biztonsági és minőségi különbségek rendezése, melynek folyamata és várható sikeressége nem garantálható, garanciák nélküli.

A szakértők környezet-és klímavédelmi kritikákat is gyakran megfogalmaznak, mivel a Mercosur államokban a mai napig bevett gyakorlat az Amazonasban jellemző erdőirtás és az intenzív mezőgazdasági praktikák ösztönzése. Ez már önmagában hosszú időn keresztül vonta kétségbe a megállapodás végrehajthatóságát és kérdéseket vetett fel az esetleges szankciókkal kapcsolatban. Az EU több tagállamában politikai és társadalmi ellenállást váltott ki a megegyezés, komoly tagállamok közötti és társadalmon belüli megosztottságot okozva, például Franciaországban, Írországban és Ausztriában. Európában civil szervezetek és gazdaszervezetek tiltakozása, a Mercosur országaiban pedig demokratikus és jogállamisági aggályok követték az egyezményt.

Gazdatüntetés Brüsszelben

Összességében elmondható, hogy az EU-Mercosur megállapodás egyszerre értelmezhető, mint gazdasági lehetőség és politikai kockázat, hiszen az egyezmény ellentétes értékrenddel bíró csoportok és geopolitikai erők között született. A növekedés-fenntarthatóság, megfizethetőség-minőségvédelem és még sok más értékütközés mentén létrejött szabadkereskedelmi helyzet minden bizonnyal még hosszú ideig nem stabilizálódik, hiszen az évtizedeken keresztül tárgyalt feltételrendszer továbbra sem tudja egyértelműen az európai és dél-amerikai társadalom többsége számára kedvező konstrukcióként feltüntetni a megállapodást.

Hogyan határoznád meg magad? Ki Bogyó Sándor, ha egyetlen mondatban kellene bemutatkoznod?

Leginkább indie app-fejlesztőnek, vállalkozónak tartom magam. Ez a „független fejlesztő” státusz az, ami a leginkább leírja azt a szabadságot és alkotási folyamatot, amiben jelenleg mozgok.

Egyetemi éveid alatt mérnökinformatikát tanultál, és voltál alkalmazott is. Hogyan jött a váltás, hogy saját lábra állj?

Az egyetem alatt, a szakmai gyakorlat során már beleláttam a céges világba. Egy üzemmérnök-informatikus szakon tanultam, ahol a harmadik évben már konkrét projekteken dolgoztunk fizetésért. Később egy másik cég is átvett egy alkalmazásom miatt. De a vállalkozói szellem már gyerekkoromban is megvolt: 7-8 évesen a kapuban árultam a szomszédoknak a portékáimat, 12 évesen pedig már Kínából rendeltem dolgokat, hogy drágábban továbbadjam őket az iskolai vásárokban. Mindig is megvolt bennem ez a fajta üzleti gondolkodás.

Mi volt az első komolyabb szoftveres sikered, ami megerősített ebben az útban?

A Covid-időszak alatt vettem egy iPhone-t, és hobbiból elkezdtem appokat fejleszteni. Az első egy országos menetrend-alkalmazás volt. Akkoriban még nem volt egységes „BudapestGO” szintű megoldás az egész országra, én pedig megcsináltam, hogy bárhonnan bárhová tervezhess utat. Ezt felkapta a média, az Index is írt róla, és több százezren töltötték le. Ez volt az a pont, amikor realizáltam: olyasmit tudok létrehozni a szobámból, amit emberek tömegei használnak.

Hogyan született meg a Wordy ötlete, amivel végül az OTP Piacra Lépők műsorát is megnyerted?

A saját problémámból indult ki. Netflixen néztem sorozatokat angolul, de sok szakszót nem értettem. Nem akartam folyamatosan szótárazni, így írtam egy programot, ami a Netflix feliratait behúzta az appba, mutatta a fordítást és kigyűjtötte a nehéz szavakat. Ebből fejlődött ki a Wordy: ma már több mint 20 nyelven elérhető, és rövid filmklipek segítségével tanítja a felhasználókat. Olyan, mint egy videós alapú Duolingo, ahol valódi filmes jelenetekből tanulhatod meg a szavakat.

Te egyedül fejleszted az alkalmazást. Milyen előnyei és nehézségei vannak ennek a „magányos farkas” üzemmódnak?
Az előnye a hihetetlen sebesség. Ha csütörtök este 8-kor eszembe jut egy funkció, este 9-re már kész is lehet a frissítés, mert nem kell öt emberen, designeren, termékmenedzseren átverekednem az ötletet. A nehézség viszont most jön: 200 ezer felhasználónál, iOS és Android platformon, a marketinggel és a sales-szel együtt már szétfolyik a figyelem.

Itt jön a képbe a mesterséges intelligencia. Úgy tudom, az MI segített neked abban, hogy ne kelljen milliókat költened külső fejlesztőkre.

Pontosan. Kellett volna egy Android verzió is a Wordy-hez. Kaptam egy ajánlatot egy cégtől: 4 millió forint és 4 hónap munka. Ez piaci áron korrekt, de én adtam magamnak három napot. Megnéztem, mire jutok az MI-vel. Végül másfél hét alatt, körülbelül 300 ezer forintnyi MI-kredittel elkészült az Android verzió. Megspóroltam 4 milliót és hónapokat. Ma már ott tartunk, hogy egy indie fejlesztő az MI segítségével egy egész csapat munkáját tudja elvégezni.

Ez azt jelenti, hogy a „hagyományos” programozók felett eljárt az idő?

Sokan vannak lemaradásban. Vannak szenior programozók 10 év tapasztalattal, akik remek munkát végeznek, de nem használják a legújabb eszközöket. A technológia hetente, naponta változik. Ha nem használod az MI-t, óriási versenyhátrányba kerülsz.

A mentorom, Werrstein Albert ajánlására jelentkeztem a Y Combinator MI konferenciájára. 1500 embert hívtak meg a világ minden tájáról, és én voltam az egyetlen magyar. Ott volt Sam Altman (OpenAI), a Microsoft és az Elon Musk-féle cégek vezetői. Ott látszott igazán, hogy a világ közepe most San Francisco, és minden az MI körül forog. Ez az élmény teljesen átírta a céljaimat.

Mik a Wordy következő lépései? Van „üvegplafon” egy ilyen alkalmazásnál?

A határ a csillagos ég. Vannak fejlesztők, akik havi 100-500 ezer dollárt keresnek egy-egy hasonló appal. Én nyár óta 6 millió forint bevételt termeltem, de az év végére az 50-60 milliós árbevétel a cél. Szeretném bővíteni a filmtárat, és még több funkciót adni a kezdő nyelvtanulóknak. A távoli jövőben pedig akár a Netflixszel való együttműködés is elképzelhető, de ahhoz már nem 200 ezer, hanem több millió felhasználó kell.

Mit tanácsolnál egy fiatalnak, aki ma akar startupot indítani?

Olyan ötletet válasszon, ami őt személyesen zavarja. Én a mai napig a Wordy-vel nézek sorozatokat, mert engem is érdekelt a megoldás. Ha megvan az ötlet, ne várjon: kezdje el csinálni. Nincs mit veszíteni, az eszközök – különösen az MI – ma már bárki számára elérhetőek.

Donald Trump egy újabb külpolitikai kezdeményezéssel állt elő, a Béketanáccsal, amellyel a második világháború utáni nemzetközi rend egyik alappillérét, az ENSZ-t kívánja megkérdőjelezni. A Board of Peace névre keresztelt testületet eredetileg a gázai tűzszünet második fázisának felügyeletére hozták létre, ám a kiszivárgott alapokmány és a meghívólevelek szövege alapján Trump ambíciói messze túlmutatnak a Közel-Keleten.

A koncepció alapgondolata egy rugalmas, gyors és politikailag kevésbé kötött nemzetközi fórum létrehozása, amely képes kezelni azokat a konfliktusokat, amelyekben az ENSZ döntéshozatali mechanizmusai az amerikai adminisztráció szerint évek óta kudarcot vallanak.

A Trump által körbeküldött levelek alapján az „új ENSZ” a hagyományos multilaterális szervezetstruktúra helyett egy elnökcentrikus modellt vázolt fel, ahol a végső döntési jogkör a tanács elnökének kezében összpontosul. Mivel Trump saját magát jelölte az alakuló testület első elnökének, egy amerikai dominanciájú struktúra kialakítását vetíti előre.

A tanács felépítése több szintből áll. A csúcson maga a Béketanács helyezkedik el, amely stratégiai irányt szab és politikai döntéseket hoz. Ez alatt működik egy végrehajtó testület, amelynek tagjai között ott találjuk Marco Rubio amerikai külügyminisztert, Steve Witkoff különmegbízottat, Jared Kushnert, Trump vejét, Tony Blairt, az Egyesült Királyság egykori miniszterelnökét, Marc Rowant, az Apollo Global Management vezetőjét és Ajay Bangát, a Világbank elnökét. A gázában betöltött szerep miatt külön Gaza Executive Board is létrejött.

A Béketanács körüli legnagyobb visszhangot azonban nem a Trump és Amerika fókuszú szervezeti struktúra, hanem a tagság feltételei váltották ki. A kiszivárgott dokumentumok szerint a hároméves tagság ugyan ingyenes, de aki állandó helyet kíván magának, annak egy éven belül egymilliárd dollárt kell befizetnie. Az amerikai fél szerint ez az összeg kizárólag a gázai újjáépítést szolgálja, és nem egy új, túlbürokratizált nemzetközi apparátus fenntartását.

A meghívott országok listája rendkívül széles, tükrözi a Trump kormány világrendszer felfogását. Biztosan meghívást kapott Izrael, Franciaország, az Egyesült Királyság, Kanada, Oroszország, Fehéroroszország, Magyarország, Argentína, Vietnam, Kazahsztán, Thaiföld, India, Jordánia, Görögország, Ciprus, Pakisztán, Törökország, Egyiptom, Paraguay és Albánia, valamint az Európai Unió képviseletében az Európai Bizottság elnöke is. Ezen kívül más országok is helyet kaphatnak. A reakciók azonban messze nem voltak egységesen pozitívaj. Argentína elnöke, Javier Milei és Orbán Viktor magyar miniszterelnök gyorsan jelezte csatlakozási szándékát, előbbi megtiszteltetésnek nevezve a meghívást. Marokkó királya szintén elfogadta a felkérést, első arab vezetőként legitimálva Trump kezdeményezését.

Más országok jóval óvatosabban reagáltak. Franciaország hivatalosan közölte, hogy egyelőre nem kíván csatlakozni, mivel a tanács működése számos kérdést vet fel az ENSZ szerepével és a nemzetközi jogi keretekkel kapcsolatban. Emmanuel Macron távolmaradására Trump a rá jellemző stílusban reagált, 200%-os pezsgő vámot helyezve kilátásba. Kanada és az Egyesült Királyság szintén jelezte, hogy vizsgálja a részleteket, különös tekintettel a finanszírozásra és a jogi alapokra. Oroszország nem utasította el a meghívást, de a Kreml szerint Moszkva még tanulmányozza a feltételeket és a mandátum pontos tartalmát. Fehéroroszország ezzel szemben készséget mutatott a részvételre, míg Thaiföld és az Európai Bizottság szintén mérlegelési fázisban van.

Orbán Viktor miniszterelnöknek érkezett levél

Izrael esetében a kormány hivatalosan nem zárkózott el, azonban a kormányon belül éles viták alakultak ki a török és katari részvétel miatt.

A Béketanács talán legfontosabb kérdőjele, hogy valóban az ENSZ riválisává válhat-e. A charta egy új, hatékonyabb globális béketeremtő intézményről beszél, ráadásul, ha hozzátesszük Trump régóta hangoztatott ENSZ-kritikáját akkor a jelenlegi amerikai kormány szempontjából egyértelműen egy új, alternatív világszervezet meglakolását láthatjuk. Viszont a szervezet globális legitimációját és akcióinak nemzetközi elfogadását csak az tudja igazolni, hogyha a nagyhatalmak és a regionális hatalmak is csatlakoznak. Amennyiben ez megtörténik, olyan nehezítő tényezők áthidalásával, mint pl. az európai szövetségesek agresszív támadása, akkor már beszélhetünk a béketeremtés új platformjáról.

Azonban jelenleg kétséges, hogy az európai regionális hatalmak, mint Németország vagy Franciaország a grönlandi provokáció fényében egy ekkora amerikai túlsúllyal rendelkező struktúrába jelentkezzenek. Továbbá Kína részvétele is kérdéses, az elmúlt hetek trumpi külpolitikáját, a hagyományos világrendszer felbontását élesen kritizálta. Egy ekkora amerikai túlsúllyal rendelkező szervezet nem valószínű, hogy jelenlegi formájában Kínának bármilyen előnyt szolgálna.

Ebben az értelemben továbbra is nyitott kérdés marad, hogy a Trump által is hirdetett, realista logikán alapuló nemzetközi rendszerben miért válna más államok számára érdekelté az amerikai prioritások követése egy olyan fórumon, ahol a döntéshozatal súlypontja egyértelműen Washingtonban marad.