Reaktor

Ha ez a vasútfejlesztés elkészül, akkor egész Kanada megváltozhat. Kanada egy olyan ország, ahol a legnagyobb beruházások eddig leginkább kőolajvezetékek és felhőkarcolók építésére irányultak, az ország történetének legnagyobb beruházása azonban egészen más szektorban fog megvalósulni: a sínen.

Nemsokára megépül Kanada első nagysebességű vasútvonala: egy teljesen új, villamosított vasút, amely összeköti majd Torontót és Québec Cityt. A terv szerint az menetidő és a szén-dioxid kibocsátás jelentősen csökken és új munkahelyek, valamint gazdasági fejlődés érkezik a térségbe. A projekt alapjaiban változtathatja meg a nemzeti közlekedést.

Kép forrása: High Speed Rail Alliance

A tervet 2025 februárjában jelentette be Justin Trudeau volt miniszterelnök. Fontos, hogy itt nem csupán egy közlekedési fejlesztésről van szó – hanem Kanada technológiai ambícióiról, politikai elszántságáról és klímacéljainak megvalósításáról. Vajon egy ország, amelyet hatalmas távolságok és lassú vonatok jellemeznek, képes lesz megvalósítani a beruházást?

A nagysebességű vasút szükségessége

Kanada óriási lemaradásban van a vasút terén annak ellenére, hogy az ország hatalmas földrajzi kiterjedése és nagyvárosai indokolttá tennének egy valódi nagysebességű vasúthálózatot – amelynek hiánya egyre több embert zavar. Japánban a Sinkanszen, Franciaországban pedig a TGV már hosszú évtizedek óta közlekedik 250 km/óra feletti sebességgel, miközben a kanadai vonatok lassúak és elavultak. A legforgalmasabb belföldi útvonalon – például Toronto (7 millió lakos) és Montréal (5 millió lakos) vagy Toronto és Ottawa (1,5 milliós lakos) között – a személyvonatok még mindig teherszállítókkal közös síneken közlekednek, átlagsebességük alig haladja meg a 130 km/órát.

A vasút elavultsága komoly gondokat okoz, különösen a Québec City–Windsor folyosón, ahol az ország népességének és GDP-jének több mint a fele összpontosul (körülbelül 18 millió ember és 1000 milliárd dollár). A zsúfolt autópályák, a túlterhelt repülőterek és a növekvő szén-dioxid kibocsátás sürgetővé tette a vasútépítést. A kormány vállalta, hogy 2050-re eléri a nettó zéró kibocsátást, emiatt egy villamosított nagysebességű vasútvonal kulcsfontosságú lesz.

Kép forrása: High Speed Rail Canada

A projekt

A 2025-ben bejelentett és Alto-nak (latinul és olaszul: magas) nevezett kanadai nagysebességű vasútprojekt célja, hogy új szintre emelje az ország közlekedési infrastruktúráját. Az elnevezés a projekt küldetését tükrözi: magasabb színvonalat teremteni. Kanada nagyot lép előre a közlekedés modernizálása felé, amelyben a korszerűtlen, szén-dioxid-intenzív rendszereket tiszta, villamosított alternatívák váltják fel.

Az Alto egy teljesen villamosított, nagy kapacitású vasúthálózat, amely 300 km/órás sebességgel lesz képes szállítani utasokat. Azáltal, hogy utazók millióit tereli át rövid távú repülő- és autóutakról a vasútra, jelentősen csökken az üvegházhatású gázok kibocsátását, kevesebb lesz a forgalmi torlódás, és javulni fog a városok levegőminősége – ami hozzájárul Kanada hosszú távú klímacéljaihoz, a nettó zéró kibocsátás eléréséhez.

Kép forrása: We Build Value

A vasútvonal több mint 1000 kilométer hosszú lesz Toronto és Québec City között, hét nagy állomást összekötve: Toronto, Peterborough, Ottawa, Montréal, Laval, Trois-Rivières és Québec City. Mindegyik városban új állomást építenek. Az útvonal kizárólag személyszállításra szolgál, teherszállítás nélkül, teljesen különálló, új vágányokon, amelyek a globális nagysebességű vasúti sztenderdeknek felelnek meg. A beruházás finanszírozását a köz- és magánszféra partnerségben valósítja meg, a 2030-as években fokozatosan adják át az új szakaszokat, a teljes vonal 2040 körül kerül átadásra.

Technológiai és infrastrukturális szempontok

Kanada első nagysebességű vasútrendszerének kiépítése óriási, több szakaszra bontott vállalkozás, amely rendkívül alapos tervezést és fejlett mérnöki megoldásokat igényel. A kivitelezés egyelőre még nem kezdődött el. Jelenleg a tervezési fázis van folyamatban: az útvonal kijelölése, a környezeti hatásvizsgálatok és az alapvető mérnöki előkészítések. Az Alto teljesen szintbeli kereszteződések nélküli pályán fog haladni, vagyis nem lesz kereszteződés közutakkal vagy teherszállítási vonalakkal.

Az útvonal villamosítása nagyfeszültségű felsővezetékes rendszert igényel, amelyet várhatóan úgy terveznek, hogy hatékonyan működjön regeneratív fékezéssel. A 300 km/h sebességre képes modern nagysebességű szerelvények várhatóan a francia TGV-rendszerekhez vagy más nemzetközi típusokhoz lesznek hasonlóak, a kanadai éghajlati és szabályozási feltételekhez igazítva.

 Kép forrása: Railway-News

A szerkezeti és geotechnikai mérnöki munkák kulcsfontosságúak lesznek. Québec folyóvölgyei és Dél-Ontario vegyes városi és vidéki terepei komoly alagutak, hidak és földmunkák kivitelezését teszik szükségessé. Az útvonal optimalizálásánál egyensúlyt kell találni a költséghatékonyság, a környezeti hatások minimalizálása és a helyi közösségekre gyakorolt hatások mérséklése között.

Finanszírozás és ütemterv

Az Alto nagysebességű vasútprojekt egy vegyes köz- és magánpartnerség keretében valósul meg, amely ötvözi a kormány támogatását a magánszektor befektetéseivel. 2025 februárjában a kanadai kormány 2,9 milliárd dollárt vállalt 6 évre, amely fedezi a tervezést, az útvonal-kijelölést, a földterületek megszerzését, a környezeti hatásvizsgálatokat és a kezdeti mérnöki munkálatokat. A finanszírozás lehetővé tette, hogy a Cadence Konzorcium vegye át a vezető szerepet, intézményi tőkét, hitelfinanszírozást és bevételmegosztási megállapodásokat mozgósítva a kivitelezés és az üzemeltetés legnagyobb részének fedezésére. A teljes projekt költségét 59 és 89 milliárd dollár közé becsülik.

Az ütemterv jól tükrözi a projekt nagyságrendjét és összetettségét. A tervezés és a környezeti vizsgálatok várhatóan 2030-ig tartanak, ezt követően indul a szakaszos építkezés. Az első vonalszakaszok – például a Toronto–Ottawa és a Montreal–Quebec City közötti összeköttetés – a tervek szerint az 2030-as évek végén kezdhetik meg a működést. A teljes vonal, Toronto és Quebec City között, a 2040-es évek elejére készülhet el teljes egészében.

Kihívások, kritikák és viták

Kanada legambiciózusabb infrastrukturális vállalkozását számos kritika érte. A legfőbb aggály a költségekhez kapcsolódik: a projekt összértékét 100 milliárd dollárra becsülik, amit sokan túlzónak tartanak egy olyan útvonal esetében, amelyet már most is autópályák és légi járatok szolgálnak ki.

A kritikusok gyakran hasonlítják az Altót Kalifornia régóta küszködő nagysebességű vasútprojektjéhez, figyelmeztetve a lehetséges késedelmekre, költségtúllépésekre és korrupcióra. Egyre többen attól tartanak, hogy a vasút a szegényebb rétegek számára megfizethetetlen lesz, tovább mélyítve az egyenlőtlenségeket. Az őslakos közösségek jogai szintén kihívásokat jelentenek: a tervezett vonal olyan területeket keresztez, ahol az egyeztetés elengedhetetlen lesz.

Környezeti szempontból az építkezés ökoszisztémákat és közösségeket veszélyeztethet, annak ellenére, hogy hosszú távon zöld előnyöket ígér. Politikai téren a projektnek túl kell élnie kormányváltásokat, gazdasági visszaeséseket és változó közösségi prioritásokat. További kritikák szólnak a bevételi modellek fenntarthatóságáról, az utasszám alulbecsléséről.

2025. november 26-án a hadsereg átvette a hatalmat Bissau-Guineaban. A fővárosban, Bissauban több kormányzati épület környékén dördültek lövések, az elnököt pedig őrizetbe vették. A hadsereg később bejelentette, hogy felfüggeszti a választási folyamatot és saját irányítása alá vonja az állam működését. A hatalomátvétel időzítése nem véletlen: az elnökválasztás a napokban zajlott, melyek eredményeire vártak a jelöltek és a lakosság. Mindkét jelölt győzelmet hirdetett, ami jelentős feszültséget keltett a politikai elitben és a biztonsági erőkben egyaránt.

A bissau-guineai esemény nem sajátos jelenség. Az elmúlt években Nyugat-Afrika a puccsok egyik központi régiójává vált. Mali, Burkina Faso és Niger is katonai irányítás alá került, és bár ezek a Száhel-övezet államai, a hatásuk túlnyúlik a térségen. A politikai instabilitás, a gyenge intézményrendszer és az erőszakszervezetek növekvő befolyása mind olyan tényezők, amelyek a kontinens nyugati részén sorra teszik lehetővé a hatalomátvételeket.

Bissau-Guinea alig kétmilliós ország, amelyet északról Szenegál, délről Guinea határol, gazdasága gyenge, politikai rendszere rendkívül törékeny, és 1974-es függetlensége óta szinte folyamatosan hatalmi válságok jellemzik. A hadsereg mindig is meghatározó szereplője volt a politikának, időnként nyílt beavatkozásokkal, időnként háttérben zajló nyomásgyakorlással.

A nemzetközi szervezetek többször bírálták az országot, amiért képtelen stabil intézményeket fenntartani, és évtizedek óta jelen van a szervezett bűnözés is: a kábítószer-csempészet útvonalai épp itt ágaznak el Európa felé. Az állami gyengeség miatt a politikai küzdelmek gyakran személyi konfliktusokra redukálódnak, amelyeket a hadsereg saját érdekei szerint igyekszik befolyásolni.

Kép forrása: Britannica

A puccs közvetlen előzménye a feszült elnökválasztási folyamat volt. A szavazást követően ugyanis mindkét elnökjelölt győztesnek kiáltotta ki magát, még a hivatalos eredmények előtt. A választási bizottság késlekedése, illetve a politikai táborok közti bizalmatlanság olyan helyzetet teremtett, amelyben a hadsereg döntéshozói szerint a stabilitás összeomlása veszélyesen közel került.

A hadsereg ezért a szavazatszámlálás befejezése előtt átvette az ellenőrzést több kulcsfontosságú épület felett, majd őrizetbe vették az elnököt is. A puccsot vezető tisztek úgy nyilatkoztak, hogy lépésükkel megelőzték a politikai káoszt és megvédték az országot a külső befolyástól. Ezek a megfogalmazások azonban visszatérő elemek a nyugat-afrikai puccsok kommunikációjában, sokkal inkább egy bevett legitimációs eszközt tükröznek, mintsem bizonyítható veszélyt.

Horta N'ta az ország puccsot követő vezetője. Kép forrása: NYT

A hadsereg által vezetett ideiglenes kormány élére Horta N’Ta tábornok került, létrehozták a „A Rend Helyreállításáért Felelős Legfőbb Katonai Parancsnokságot”, az állami intézmények működését pedig felfüggesztették. A határok lezárása, a kijárási tilalom és a médiára vonatkozó korlátozások azt jelzik, hogy a katonai tanács hosszabb távú ellenőrzésre készül.

Az elnököt, Umaro Sissoco Embalót ismeretlen helyen tartják fogva. Az ellenzék azonban Embalót vádolja a puccsal, mivel a választási eredményhirdetésen vesztesként jött volna ki szerintük, és ezzel a fabrikált puccsal kívánja megőrizni a hatalmát az eredménytől függetlenül.

A katonai vezetés egyéves átmenetre tett ígéretet, de a térség tapasztalatai alapján az ilyen ígéretek ritkán teljesülnek. A legnagyobb kérdés az, sikerül-e stabilizálni a politikai környezetet anélkül, hogy a puccs tartós katonai uralommá válna. Mivel a gazdaság gyenge, az intézmények sérülékenyek, a politikai szereplők közti bizalmi válság pedig régóta fennáll, az ország újabb ingatag időszak elé néz.

Mi indokolta a reformkísérletet?

A háborút követő évek a pénzügyi stabilizációról (hiperinfláció megfékezése), a jóvátétel kifizetéséről és a romos ország újjáépítéséről szóltak, de ezzel párhuzamosan a szovjet érdekszféra részeként Magyarországon is kiépült az egypártrendszer. A tervgazdálkodás első öt évében nehézipari beruházások történtek, melyek figyelmen kívül hagyták az ország adottságait és az életszínvonal stagnálását. Ugyan Sztálin halála után – Nagy Imre miniszterelnöksége idején - részleges reformokra került sor, a politikai visszarendeződés meghiúsította azok kiteljesedését. A forradalom kivitelezhetetlenné tette a második ötéves tervet, ezért az MSZMP Gazdasági Bizottsága kilátásba helyezte bizonyos gazdasági reformok kidolgozását.

1945. után nyugaton a szolgáltatási szektor és a technológiafejlesztés, míg a keleti blokkban továbbra is a nehézipar felfuttatása állt a középpontban. A nyugati hatékony gazdálkodás látványos eredményeket hozott (az időszakban az NSZK átlagos GDP növekedése 6% körül alakult), keleten az életszínvonal jóval lassabban növekedett, de Hruscsov ’békés egymás mellett élés’ doktrínája ennek ellenére gazdasági versenyre hívta ki a nyugati világot. Kádár ’társadalmi szerződése’, az életszínvonal-politika gazdasági reformok nélkül nem volt fenntartható, hiszen az extenzív bővülés már megvalósult, a gazdaság – nyugati mintájú - intenzív úton történő átalakítása vált szükségessé.

Az alapkoncepció a centralizáció mérséklése és a gazdasági szabályozók előtérbe helyezése volt. A reformokat szokatlan módon szakmai és társadalmi vita előzte meg. A magyar ambíciók azonban nem számítottak úttörőnek, az NDK-ban és a Szovjetunióban már a ’60-as évek első felében vezettek be reformintézkedéseket. Az első tervek a forradalom óta gyengélkedő agrárszektort célozták, hiszen ’56. után újabb államosítási és beszolgáltatási hullám fékezte a szektor teljesítményét.

Nyers Rezső

Forrás: mek.oszk.hu

1964-ben a párt elrendelte a gazdaság működésének kritikus felülvizsgálatát és egy újabb reformcsomag kidolgozását. A szakértői csoport vezetője Nyers Rezső lett, aki közgazdászokkal (Péter György, Pulai Mikós) és társadalomtudósokkal (pl.: Hegedüs András) látott munkához. A reformokat – a rendszer megerősítése céljából - a párt reformerei – Fehér Lajos, Fock Jenő, Aczél György is támogatták, mely meggyőződésben Kádár János is osztozott. Végül a szovjetek véleményezése és a szocialista dogmák tiszteletben tartása mellett a tervek 1966-ban szabad utat kaptak.

1968-1972.

Az új gazdasági mechanizmus 1968. január 1-én léptett életbe és három fő területre fókuszált. Egyrészt, a decentralizáció lehetővé tette a nagyobb vállalati önállóságot, visszaszorította a központi tervezést és bizonyos korlátok között a piaci szabályozók alapján történő működést is engedélyezte. Másrészt, új árrendszer meghatározására is sor került, mely a kereslet és kínálat mellett a külső (nemzetközi) és belső (hazai) árviszonyokat hivatott közelíteni. Az alapvető élelmiszerek fix árasak maradtak, voltak termékek, melyek ára egy bizonyos sávban mozoghatott és megjelentek a teljes egészében piaci árazású cikkek is. Végül pedig, a bérrendszer reformja is megvalósult, bérdifferenciálás formájában, így a vállalatok az alapbér felett maguk dönthettek a dolgozók fizetésének végösszegéről. Mivel az intézkedések jelentős része nem a klasszikus szocialista tervgazdaság eszköztárából merít, a piaci viszonyok által előidézett társadalmi változások is megindultak.

Az ’ÚGM’ továbbra is üldözte a tervezhetőség és a teljes foglalkoztatottság illúzióját, emellett a veszteséges vállalatok továbbra is élvezték a nyereségesek profitját, de a reformok végét nem azok hiányossága, hanem szovjet és belső ellenzéki nyomás idézte elő.

Értékelés, következmények

Az ún. reformfékek megléte a reformok iránti felemás elkötelezettséget tükrözték, melyek a belső ellenzék (pl.: külkereskedelmi szervek irányítói, párton belüli ellenzék) tevékenysége mellett a prágai tavaszt követő szovjet nyomásra felerősödtek és a mechanizmus leállításához vezettek. Összességében az 1968-tól kezdődő évtized a ’magyar szocializmus aranykorának’, vagy ahogy Gerő András fogalmazott: ’nagy magyar kispolgárosodásnak’ tekinthető. A reformok a várt eredményt, az életszínvonal növekedését hozták. A magyar háztartásokban megjelent a TV, hűtő és az autó, számos család pedig víkendházat is vásárolhatott. A legkedvezőbben az agrárium reagált az intézkedésekre, de indirekt pozitívumként az ország nyugati megítélésének javulása is elkönyvelhető.

Hirdetés a gulyáskommunizmus időszakából

Forrás: IKT

Az életszínvonal politika folytatása egy idő után külső finanszírozást használtak, mely a magyar államadósságot drasztikus mértékben növelte, kiváltképp az 1973-as és ’79-es olajválságot követően. Az új gazdasági mechanizmus kommunizmussal való összeegyeztethetőségét bizonyítja Kína, hiszen az 1980-as években Teng-Hsziao Ping vezetésével kapitalista gazdaságszervezési elemek beillesztése kezdődött, mely napjainkig jól látható módon nem ingatta meg a kommunista párt hatalmát.

Gondolkodtál már azon, hogy miért nem tudsz nem gondolni arra az egy személyre? Varázslatos érzés, igaz? De tudod, mi a helyzet? Ez egyáltalán nem varázslat. A pillangóktól a megszállottságig, az agyad dönti el, kibe szeretsz bele – és ennek minden köze leginkább a tudományhoz van. 

Bár sokan úgy gondolják, hogy a szív avagy a lélek dönt arról, kibe szeretünk bele, valójában az agyunk irányítja a vonzalmat és a kötődést. A ’megmagyarázhatatlan’ és ’földöntúli’ érzések mögött igazából biológiai folyamatok, hormonok és neurotranszmitterek állnak. Például amikor valakivel jól érezzük magunkat, dopamin szabadul fel, ami a jutalmazó rendszerben játszik szerepet és ami arra ösztönöz, hogy újra átéljük ezt az élményt, úgyhogy mikor legközelebb sóvárogsz valakinek a társaságáért jusson eszedbe, hogy valószínűleg éppen a dopamin hatása alatt állsz. Az oxitocin, a kötődéshormon ölelés, érintés vagy intimitás során erősíti a bizalmat és a közelséget, míg az adrenalin és a noradrenalin a gyors szívverésért, az izzadó tenyérért és a „pillangókért a gyomorban” felelős. A szerotonin pedig hatással van arra, mennyire gondolunk folyamatosan a másikra. Szóval az a kattogás és vágyakozás a másik után nem más mint egy jól bekevert hormonkoktél.

Beszéljünk arról, hogyan játszik veled trükköt az agyad, amikor valakibe belehabarodsz. Ha azt hiszed véletlenszerű, hogy kibe habarodsz bele elég nagyot tévedsz, ugyanis ennek a nagy része puszta pszichológia, és az agyad hamarabb dönti el neked, mint hogy te azt észrevennéd.

Hasonlóság – a „tükörhatás” ereje

Az emberek általában nagyobb vonzalmat éreznek azok iránt, akik hasonló értékeket, hiedelmeket, érdeklődési köröket vagy életstílust képviselnek. Ez azért van, mert a hasonlóság megkönnyíti a kommunikációt, csökkenti a konfliktusok esélyét, és megerősíti az identitásunkat: „ha ő is úgy gondolkodik, mint én, akkor biztonságban érzem magam mellette”. Például két ember, aki ugyanarra az egyetemi szakra jár, könnyebben talál közös témát, és gyorsabban alakul ki köztük bensőséges kapcsolat.

Ismerősség – az agy szereti a megszokottat

Észrevetted már, hogy kezdesz kedvelni valakit, akit állandóan látsz? Az agyad imádja azt, amit felismer és alapvetően a kiszámíthatóságot keresi, mert az biztonságot jelent. Ezért gyakran azokhoz vonzódunk, akikkel rendszeresen találkozunk – például munkatársakhoz, osztálytársakhoz vagy szomszédokhoz. Ezt hívják „puszta kitettség hatásnak” (mere exposure effect), amely szerint minél többször látunk valakit, annál pozitívabban értékeljük, még akkor is, ha korábban közömbösek voltunk irántuk. Nem véletlen, hogy sok szerelmi kapcsolat barátságból vagy hétköznapi ismeretségből születik, az ismétlődés vonzalmat szül.  

Gyermekkori tapasztalatok és kötődési minták

Kutatások szerint az emberek gyakran olyan partnert választanak, aki emlékezteti őket a szüleikre. Furán hangzik, igaz? De ez nem a külsőről szól – inkább a viselkedésről, gesztusokról vagy érzelmi mintázatokról, amelyek megnyugtatóak és ismerősek. Épp ezért az egyik legerősebb pszichológiai hatás a gyermekkori élményekből származik. A kötődéselmélet szerint a szülőkkel vagy gondozókkal való kapcsolat minősége meghatározza, hogyan viszonyulunk másokhoz felnőttként.

• Biztonságos kötődés: akik szeretetteljes, megbízható gondoskodást kaptak, azok felnőttként könnyebben építenek stabil és egészséges kapcsolatokat.
• Bizonytalan kötődés: ha a gondozás kiszámíthatatlan volt, az ilyen felnőttek hajlamosak szorongani a kapcsolataikban, és gyakran erősebben kapaszkodnak a partnerükbe.
• Elkerülő kötődés: akik érzelmileg távolságtartó környezetben nőttek fel, felnőttként hajlamosabbak kerülni az intimitást, és nehezebben engednek közel másokat.

Ezért fordulhat elő, hogy valaki tudattalanul újra és újra olyan partnereket választ, akik emlékeztetnek gyermekkori élményeire, még akkor is, ha ezek nem mindig egészséges minták.

Komplementaritás – amikor az ellentétek vonzzák egymást

Bár a hasonlóság fontos, az is előfordul, hogy az ellentétek vonzóak. Ez a komplementaritás elve, amely szerint olyan tulajdonságok ragadnak meg bennünket, amelyek kiegészítik a saját hiányosságainkat. Például egy introvertált, visszahúzódó ember számára vonzó lehet egy extrovertált, magabiztos partner, aki „kibillenti” a komfortzónából. Az ellentétek azonban tartós kapcsolatban gyakran akkor működnek jól, ha a különbségek kiegészítik egymást, és nem állandó konfliktusforrást jelentenek.

Az agy nemcsak a belső érzelmi és hormonális folyamatokra reagál, hanem folyamatosan figyeli a külső jeleket is, sokszor teljesen tudattalanul. A testbeszéd például óriási szerepet játszik: a nyitott testtartás, a másik felé fordulás vagy a finom érintések mind azt üzenhetik, hogy valaki érdeklődő és elérhető. Egy őszinte mosoly automatikusan aktiválja az agy jutalmazó központjait, hiszen az a barátságosság és a biztonság jele. A szemkontaktus különösen erős hatású, mivel egyszerre teremti meg a közelség és az intimitás érzését; nem véletlen, hogy sokszor úgy mondjuk: „a szem a lélek tükre”. A hanghordozás is árulkodó: a meleg, nyugodt, dallamos hang vonzóbbnak tűnhet, mint a monoton vagy feszültséget sugárzó beszéd.

Az illat szintén meghatározó, sokszor észrevétlenül. A feromonok, mint az emberi test által kibocsátott kémiai jelek képesek befolyásolni, mennyire érezzük valakivel a „kémiát”. Ez biológiai szinten is hat: az immunrendszerünk bizonyos jeleit az agy összeveti a másikéval, és előnyben részesíti azokat a partnereket, akik genetikai szempontból kiegészítenek minket. Ez növelheti leszármazottjaink ellenálló képességét – vagyis evolúciós előnye van annak, hogy bizonyos emberek illatát kifejezetten vonzónak találjuk.

A társadalmi szempontok szintén nagy súllyal esnek latba. Az agy észrevétlenül értékeli, hogy a másik mennyire képes biztonságot, stabilitást vagy erőforrást nyújtani. Ez részben az ősi evolúciós logikából fakad: az emberi faj fennmaradása szempontjából előnyös volt olyan partnerhez kötődni, aki hozzájárulhatott a túléléshez és az utódok védelméhez. A modern társadalmakban ez már nem mindig a fizikai erőben vagy az anyagi javakban nyilvánul meg, hanem sokkal inkább az érzelmi stabilitásban, a megbízhatóságban vagy a szociális státuszban.

Összességében tehát a vonzalom kialakulásában az agy olyan apró jelek egész sorát dolgozza fel, amelyek közül sokat észre sem veszünk tudatosan. Egy mosoly, egy illat vagy a hang tónusa sokszor többet mond, mint ezer szó – és mindez együtt teremti meg azt a bizonyos „szikrát”, amit kémiai és pszichológiai szinten egyaránt érzünk.

Idén ősszel tizenegyedik alkalommal került megrendezésre a Reaktor Konferencia, melynek helyszíne az impozáns siófoki Balaton Hotel volt. Az érdeklődők a hétvége során négy érdekfeszítő előadást hallgathattak meg változatos témákban. Összefoglalónk.

Irodalmi Balaton, balatoni irodalom

A péntek esti program eseménye volt az "Irodalmi Balaton, balatoni irodalom" című beszélgetés, ahol Kovács Emőke történész, Balaton-kutató kalauzolt minket a magyar tenger irodalmi, irodalomtörténeti és történelmi mélységeibe. A diskurzus során kirajzolódott a Balaton szerepének változása a magyar történelemben, úgy az irodalomban, ahogy a közgondolkodásban. Érintettük a 19. századot, ahol Jókai Mór és kortársai emelték be a tavat a szépirodalomba, és fontos hivatkozásként tértünk ki Eötvös Károly Utazás a Balaton körül című korrajzára is. A Balaton azonban nem csak idilli tájként, de politikai és társadalmi tükörként is szolgált a különböző korokban.

Részletesen beszéltünk továbbá nosztalgiáról, a Horthy-korszak, így a klebelsbergi húszas évek balatonpolitikájáról, majd a kommunista diktatúra alatti tömegturizmusról és a tó „menedékszerepéről”, amikor is a Balaton egyet jelentett a (szellemi) menedékkel az elvonuló szerzőknek, gondoljunk csak Illyés Gyulára vagy éppen Németh Lászlóra. A 21. századhoz érve, irodalmi és kulturális vonatkozásokat illetően Kovács Emőke hiányérzetét fejezte ki egy klasszikus, emblematikus Balaton-film kapcsán. Összegzésként hangsúlyozta, hogy a Balaton egyértelműen kiemelkedik honi tavaink, látványosságaink mezőnyéből: mindenkinek jelent valami személyeset és megismételhetetlent, rendkívüli helyen található a magyar nemzeti tudatban és kultúrában. Az estet szép számú nézői kérdések zárták Hamvas Bélától a vitorlázáson át a Szigligeti alkotóházig bezárólag.

iCon vállalkozói kerekasztal

Az idei Reaktor konferencia hagyományos vállalkozói kerekasztal-beszélgetése ezúttal a Balaton turizmusát és vendéglátását állította a középpontba. A panelt Dr. Kerékgyártó Gábor, a Budapesti Corvinus Egyetem mesteroktatója és a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara főtitkár-helyettese moderálta, vendégei pedig a turizmus meghatározó szereplői voltak: Beck Zoltán, a Nagypince Borhotel & Spa tulajdonosa, Melles Maximilian vendéglátó vállalkozó, a Promotions.hu tulajdonos ügyvezetője, valamint Bódi Zoltán, a Két Korona Konferencia és Wellness Hotel tulajdonosa. A beszélgetés a tulajdonos-munkaerő-vendégkör háromságára épült. Középpontjában a turizmus aktuális kihívásai, a munkaerőhelyzet helyzete és a vendégek megváltozott szokásai álltak.

A vállalkozói oldalról mindhárom résztvevő kiemelte a családi összefogás szerepét a sikerben – legyen szó a Festetics-birtok megmentéséről, a többgenerációs lángosos dinasztiáról vagy a szárszói családi csárdából kezdődő, konferenciaszállodáig eljutó történetről. A panel a humoros pillanatokat sem nélkülözte: a napkollektor és a napelem közti különbség tisztázása derűs perceket szerzett a közönségnek, a borravaló- és szervízdíj kérdéskörével egyaránt. A szakmai részben azonban komoly problémák is felszínre kerültek. A résztvevők szerint az energiaárak drasztikus emelkedése, az ellenőrző hatóságok eltérő hozzáállása és a kiszámíthatatlan munkaerő mind komoly kihívást jelentenek. Felmerült az „elektronikus munkakönyv” bevezetésének igénye is, amely a munkaadók és munkavállalók közti felelősséget tenné átláthatóbbá.

A vendégek oldaláról a panelisták úgy látják, a mai látogatók gyakran feszülten, türelmetlenül érkeznek, és elvárásaikat nehéz kezelni – a magyar és orosz vendégek például hajlamosabbak a panaszkodásra, míg a környező országok turistái kedveltebbek a szolgáltatók körében. Innovatív ötletként merült fel, hogy a jövőben ne csak a vendégek értékelhessék a szolgáltatókat, hanem fordítva is: a megbízható, visszatérő vendégek akár kedvezményekben is részesülhetnének.

Infláció, növekedés, egyensúly – merre tart a magyar gazdaság?

A Reaktor konferencia közgazdasági panelbeszélgetése idén is aktuális kérdéseket vetett fel a magyar gazdaság helyzetéről, a válságok utóéletéről és a jövő irányairól. A beszélgetést Gajdán Gergely, a Reaktor Alapítvány munkatársa vezette, vendégei pedig Dr. Kerékgyártó Gábor, a Budapesti Corvinus Egyetem mesteroktatója és a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara főtitkár-helyettese vezette, továbbá Baksay Gergely, a Magyar Nemzeti Bank Közgazdasági és Költségvetési Elemzésekért, valamint Statisztikáért felelős ügyvezető igazgatója volt. A panel célja az volt, hogy vállalkozói és makrogazdasági szemszögből is rávilágítson arra, merre tart Magyarország gazdasága a pandémia és az inflációs hullámok után.

A beszélgetés elején a szakértők áttekintették az elmúlt öt-hat év gazdasági folyamatait. Ma Magyarországon mintegy egymillió működő vállalkozás található, amelyek közül jelentős számban vannak agrár- és szolgáltatói cégek. A globális sokkhatások következtében abelső fogyasztás óvatosabbá vált, a lakossági megtakarítások nőttek, ami pénzügyi stabilitást jelent. Az magyar gazdaság exportorientált szegmensét ugyanakkor érzékenyen érintik a külső kereslet visszaesései – különösen az autóiparban és a nagyvállalatoknál, míg az építőipar viszonylag jól tartja magát.

A válságokból való kilábalás kapcsán Baksay Gergely hangsúlyozta, hogy sem Magyarországról, sem Európáról nem mondható el, hogy teljesen visszaállt már egy válság előttihez hasonló növekedési pályára. A déli EU-tagállamok dinamikus növekedése mellett a nyugat-európai magországok stagnálása visszafogja a régió fejlődését. A beruházások volumene jelentősen csökkent, mivel az exportőrök nem látnak biztos külső keresletet. A keleti nyitás stratégiai lehetőséget kínál, ugyanakkor a versenyképesség és a költségszint továbbra is kihívást jelent. Az infláció csökkenése és a pénzpiaci stabilitás ugyan kedvező fejlemények, de a demográfiai folyamatok – a nyitott európai munkapiac és az elöregedés – hosszabb távon komoly kockázatot jelentenek.

A digitalizáció szerepe is szóba került mint a növekedés egyik motorja: a NAV elektronikus rendszere és az automatikus adóbevallás jó példái annak, hogy a hatékonyság és miként növelhető technológiai eszközökkel. A beszélgetés végül a fenntartható fejlődés kérdései felé fordult, filozofikusabb hangvételt öltve. A résztvevők egyetértettek abban, hogy a gazdaság célja nem pusztán a növekedés, hanem az emberi életminőség javítása kell legyen. Felvetődött a kérdés, vajon a gazdaság van-e az emberért, vagy az ember a gazdaságért – e gondolat pedig méltó zárása volt a tartalmas, gondolatébresztő diskurzusnak."

Béke vagy világrendváltás? Az orosz-ukrán háború tétje

Az ukrajnai háborúról szóló panelbeszélgetés (Seremet Sándor, a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója, Dr. Tálas Péter, Nemzeti Közszolgálati Egyetem intézetvezetője) egyik központi megállapítása volt, hogy a háborúnak nem létezhet katonai értelemben vett nyertese. Ha Oroszországnak lennének hagyományos eszközökből fakadó fölényes képességei, azokat már érvényesítette volna. Ukrajna eközben teljes mértékben nyugati finanszírozási és logisztikai lélegeztetőgépen él: saját erőből a hadműveletek fenntartása nem volna lehetséges. Mindez együtt a tárgyalásos rendezés logikai kényszerét vetíti előre.

A rendezés körüli stratégiai érdektérkép külön figyelmet érdemel, különösen az Egyesült Államok viselkedése. Miközben Trump személyében látható egy feltűnően aktív béketeremtő-jelölt, Washington nem dolgozik valós, kikényszeríthető tűzszüneti vagy politikai rendezési ajánlaton. Ennek oka nem a tehetetlenség, hanem a stratégiai prioritások szerkezete: Oroszország az USA számára nem közvetlen geopolitikai fenyegetés, a fő tét a Kínával való viszonyrendezés. A washingtoni fókusz tehát nem ukrán, hanem ázsiai: az európai háború rendezése nem érdeke az USA számára olyan mértékben, mint Európának.

A világrend-alakító tét ugyanakkor nem az USA vagy Kína végső pozíciója, hanem az, hogy milyen státust nyernek a regionális középhatalmak. Ha Oroszország de facto győztesként kerülne ki — vagyis ha a határai közelében fennmaradna egy, a status quo ante-hez képest orosz érdekszférába hajtogatott Ukrajna — akkor számos ország (Törökországtól Iránon át Pakisztánig) „bejelentkezhet” a saját revíziós ügyéért. A konfliktus ezért nemcsak ukrán kérdés, hanem precedenskérdés: arra ad választ, hogy a 21. században van-e ára és tere egy regionális erőnek egyoldalú területi átírásra.

A hétvége során a konferencia résztvevői a lehető legváltozatosabb témákban hallgathattak előadásokat, bővíthették tudásukat, az adott témák legelismertebb szakértőinek hála.

Reméljük mindenki jól érezte magát, jövőre találkozunk!

Az első kérdésem egy kicsit személyesebb lenne. Hogyan kezdődött a te pályafutásod, és hogyan jutottál el oda, hogy Magyarország kulturális és innovációs minisztere lettél?

Próbáljuk akkor ezt a 47 évet röviden összefoglalni. Nem gondoltam volna, hogy ilyen lesz, vagy hogy ilyen történik velem. Gyógyszerészi családból származom. Mivel jó hivatás a gyógyszerészi pálya, én magam is gyógyszerészként végeztem a Semmelweis Egyetemen. Mi több: a feleségem is gyógyszerész, édesapám és édesanyám is, sőt a húgom is — tehát nálunk mindenki gyógyszerész.

Az egyetemen maradtam, ott kezdtem el oktatni és kutatni. A Semmelweis Egyetem az ország legnagyobb betegellátó intézménye, és én vezettem annak a gyógyszertárát is. Így az oktatásban és a kutatásban is részt vettem, sok órát tartottam, és egyetemi professzor lettem.

Mindemellett 2010 után aktívan részt vettem az egészségügyi kormányzati feladatokban, különösen a gyógyszerügyi kérdésekben. Később Merkely rektor úrral dolgoztam sokat együtt, majd Palkovics miniszter úr kért fel miniszteri biztosnak. Ebből lett először helyettes államtitkári feladatkör, majd Csák miniszter úrnál államtitkári pozíció. A portfólióm folyamatosan bővült: kezdtem az orvos-egyetemekért felelős miniszteri biztosként, majd felsőoktatási államtitkárként, később a felsőoktatás mellé jött a szakképzés és az innováció szintén államtitkárként. Miniszterként pedig mindezek mellett már az ifjúság, a családügy és a kulturális terület szolgálata is a minisztériumunkhoz tartozik.

Az elmúlt években mondhatni jelentős változás történt a magyar felsőoktatásban a modellváltó egyetemek kérdéskörével kapcsolatban. Mit gondol erről? Milyen helyzetben vannak ma a modellváltó egyetemek?

Fontos, hogy én mit gondolok, de az is, hogy mit mutatnak az eredmények. Én azt gondolom, hogy az egyetemi világ maga mögött hagyta a szocialista nagyvállalati rendszer működését. Helyette egy versenyképes, rugalmas, ugyanakkor az autonómiával együtt felelősséget is vállaló egyetemi rendszer alakult ki, amelyet valójában maguk az egyetemek kezdeményeztek.

Ez egy egyetemi együttgondolkodás eredménye: az egyetemek ökoszisztémájának — ahogy manapság mondjuk, a stakeholderek ökoszisztémájának — közös döntése hozta létre ezt az új modellt, vagyis az alapítványi modellt. Ez pedig eredményeket hoz, akár a nemzetközi erőtérben is.

A nemzetközi versenyben egyetemeink egyre jobban szerepelnek. Tudjuk, és hangsúlyozzuk is: 12 egyetemünk van a világ legjobb 5%-ában; van egy egyetemünk a legjobb 1%-ban, három pedig a legjobb 2%-ban. Óriási, öldöklő verseny zajlik ma a tudományban és a felsőoktatásban, és ebben mi újat léptünk: a teljesítmény számít, és a teljesítményt finanszírozzuk.

Úgy háromszoroztuk meg az egyetemek büdzséjét, hogy a fő fókuszt a teljesítményre helyeztük. Sok mindent mondanak arról, hogy az alapítványok „vagyonhoz jutottak”, de a lényeg az, hogy az egyetemi épületek, kutatói létesítmények, kollégiumok az egyetemek — vagyis az oktatók, a kutatók és a hallgatók — tulajdonába kerültek. Ez jelenti azt, hogy valóban vagyonhoz jutottak, és ezzel ők gazdálkodnak.

És jönnek az eredmények. A nemzetközi rangsorokat már említettem. Mehetek tovább is: egyre több diák jelentkezik a megújult felsőoktatásba. Idén is 107 ezer fölötti volt a felvettek száma — 107 360 fő. Ha egy város lennének, ez Magyarország nyolcadik legnagyobb városa lenne, a „gólyák városa”.

Ráadásul olyan területekre mennek a fiatalok, mint a műszaki, mérnöki, informatikai szakok. Ezeken a területeken 42 nap alatt elhelyezkednek, másfélszeres bérszorzóval — tehát rögtön munkát kapnak.

Jól mozog a magyar felsőoktatás. Egyre több az együttműködés a cégekkel: az egyetemek 67%-kal növelték a vállalati bevételeiket. Vállalati bevétel pedig csak akkor jön, ha az egyetem valami olyat csinál, ami jó a gazdasági partnereknek. Ebben is előrelépünk.

A nemzetközi tudományos életben is javulunk: a legjobb lapok, az úgynevezett Q1-es folyóiratok — az adott terület legjobb 25%-ába tartozó lapok — esetében 50%-os publikációszám-növekedés történt. A szabadalmak száma 35%-kal nőtt.

Szerintem mindez egyértelműen igazolja a sikereket.

És mindemellett jó ma egyetemistának lenni. Azt látom a hallgatók között élve, hogy kinyílt a világ — a Pannónia Ösztöndíjprogrammal, a versenyképes tudással, mindazzal, amit az egyetemek biztosítanak. Ugyanezt látom az egyetemi oktatókon és kutatókon.

Ezt látom felsőoktatásért felelős miniszterként — és ezt látom édesapaként is, hiszen a négy gyermekünkből kettő már egyetemista. Mindezek alapján egy új szemlélet alakult ki: a büszkeség szemlélete, amely a büszke és okos magyarok világát erősíti. Persze próbálnak minket visszanyomni, sokan nem akarják ezt a modellt; bőven van küzdelem. Ezeket az eredményeket így értük el, óriási ellenszélben.

Említetted a magyar egyetemek nemzetközi versenyképességét, és azt is, hogy vannak, akik ezt igyekeznek gátolni. Mit gondolsz, mi a legnagyobb kihívás, amivel a magyar egyetemek szembesülnek, és ami akadályozza, hogy még versenyképesebbé váljanak?

A nemzetárulók. Tehát azok, akik a saját nemzetük tudományos és egyetemi közösségét elárulják. Hogy ezt saját indíttatásból teszik, vagy azért, mert külföldről megveszik őket, az már más kérdés – de az eredmény ugyanaz. Szerintem ez a legnagyobb kihívás.

Most jöttem a megújult BME tanévnyitójáról – ott is egy új modell indult el. Azt kell látnunk, és ott is ezt mondtam: a bátrak előreléptek. A bátor egyetemek előreléptek, a megújult egyetemek előreléptek. A BME is bátor egyetemként lépett előre ebben a folyamatban. Mit látunk? Büszkék a diákok, büszkék az oktatók, büszke az egyetemi közösség. Mi pedig így vagyunk büszkék az egyetemeinkre: hogy ebben az ellenszélben is képesek előre lépni.

És azt is tudnunk kell, hogy a magyar felsőoktatás jelenleg a második aranykorát éli. Az első aranykor a Klebelsberg-féle miniszterség idejére, a 1920-as évekre esett. Mi történt akkor? A trianoni diktátum után a nemzetet meg akarták semmisíteni – mondjuk ki. Klebelsberg erre egy óriási egyetemfejlesztési programmal válaszolt: Debrecenben, Szegeden, Pécsett, és jövő héten például a TF tanévnyitóján is megemlékezünk arról, hogy Klebelsberg száz éve alapította azt az intézményt is. Mindezt azért, hogy a tudományos és oktatási kiválóságot erősítse.

Most ugyanez történik. Ugyanígy próbálják visszanyesni a nemzetet, előhozni a „legyünk kicsik” politikáját. Mi pedig azt mondjuk: nem. Odaálltunk az egyetemek mellé. Európa egyik vezető finanszírozását biztosítjuk a felsőoktatásnak – teljesítményalapon. Az elmúlt időszakban 600 milliárd forintot tettünk az egyetemfejlesztés mögé, és ha jól haladunk, 1300 milliárd forintnyi fejlesztés valósulhat meg a következő években.

Mert igenis: mi, magyarok kiválóak vagyunk. Nem véletlenül vagyunk 11.-ek a világon a lakosságarányos Nobel-díjasok számában, és az olimpiai érmesek tekintetében a 13. helyen.

A következő kérdésem az lenne, hogy milyen jövőképet látsz a magyar kultúra nemzetközi láthatósága szempontjából. Hogyan lehet ezt még magasabb szintre emelni?

Most indítottuk el a Zeneakadémia 150. évfordulós programsorozatát, és ennek keretében egy kulturális nagyköveti programot is meghirdettünk. Az első kulturális nagykövetünk Balázs János, Kossuth- és Liszt-díjas zongoraművész, a Liszt-művek és a Cziffra-hagyaték földi helytartója. Ha végiggondoljuk, hogy Liszt, Bartók, Kodály, vagy a képzőművészetben Munkácsy és Csontváry mit jelentenek, akkor látjuk: a magyar kulturális örökség óriási érték. Az elmúlt másfél évtizedben 640 milliárd forintból újult meg, és egyszerre lehetünk büszkék az Operaházra és a Magyar Zene Házára. És amikor bemész a Szépművészetibe, talán nem is tudod, hogy a világ 86. leglátogatottabb múzeumába lépsz be.

Ilyenkor az ember vesz egy nagy levegőt, és azt mondja: büszkeség magyarnak lenni. Küldetés és kiváltság. Az a tény, hogy 1025 évvel az államalapítás után még mindig magyarul beszélünk, és megmaradtunk keresztény hitünkben, a kultúránk ajándéka. Annak a kultúrának, amely határokon átívelve köt össze bennünket. Annak a kultúrának, amelyet a világ tisztel és becsül.

Amikor fölcsendül a népzene, amikor elkezdődnek a néptáncok, amikor a klasszikus kiválóságaink vagy az épített örökségünk jelenik meg, a világ nemcsak ismeri, hanem el is ismeri a magyar kultúrát. Ez nem a szerencse műve: ez a lehetőségek és a belénk teremtett magyar kiválóság ötvözete.

És ebben a kultúrában kell előre mennünk akkor is, amikor Európában egyfajta „kulturális turmix” zajlik. Amikor az identitást akarják elmosni, amikor a keresztény hitet kiszorítani, amikor Európában erőltetett lakosságcsere történik. Ilyenkor különösen fontos, hogy a klasszikus és a nemzeti kultúra ötvözésével megőrizzük az erőnket. A magyar nemzet eddig is erős volt, most is az, és elkötelezettebb, mint valaha.

Éppen ezért fordítunk kétszer annyit a magyar kultúra támogatására, mint az európai uniós átlag. Éppen ezért vannak olyan programjaink – sorolhatnék sokat –, mint a Csóri-program, amely a néptáncot és a népzenét támogatja; a Déryné-program, amely a Lázár Ervin Programmal másfél millió gyereket vitt színházba az elmúlt időszakban; vagy magának a Dérynének az a része, amely a legkisebb településekre viszi el a színházi előadásokat. Tegnap pedig a vallásos könnyűzenei program 500 millió forintos támogatásának nyertesei kapták meg az okleveleiket.

És egy fontos változás: az elmúlt évtől minden kulturális programunkat határon átívelően értelmezzük, nemzetben gondolkodva, a teljes Kárpát-medencei magyarságot lefedve. Örömmel mondhatom, hogy a Csóri-program díjazottjainak 10%-a külhoni, ugyanígy a vallásos könnyűzenében is. Mindkét programban a nyertesek 70%-a vidéki, és 20%-a budapesti. Így él a mindennapokban a nemzet: ezzel a lüktetéssel visszük tovább azt az örökséget, amelyet elődeink ránk hagytak, és amelyet mi majd az unokáinknak adunk tovább.

A teljes beszélgetés rövidített, összefoglalt leirata.

Újabb amerikai béketerv körvonalazódik az orosz–ukrán háború lezárására. November 19-én szivárgott ki, hogy Steve Witkoff, az amerikai elnök különmegbízottja új javaslatcsomagot vitt az elnök elé. Az Axios néhány órával később már a részleteket is ismertette.

A csomag apropóját többek szerint az adta, hogy az ukrán elnökhöz közeli korrupciós botrányai miatt gyengébb alkupozícióban van, így Washington megpróbálhatja átvinni azokat a feltételeket, amelyeket Kijev eddig kategorikusan elutasított.

Steve Witkoff. Kép forrása: CNN

Trump nem először próbál közvetíteni. Az elmúlt években több béketerve is körbejárt, ám ezek rendre elakadtak. A mostani csomag azonban a korábbiaknál is kedvezőbb az oroszok számára: területi átadás, katonai korlátozások és jelentős soft power engedmények szerepelnek benne.

Területátadás: Donbasz majdnem egészében orosz kézbe kerülne

A terv egyik legkritikusabb eleme, hogy Donyeck és Luhanszk megyét teljes egészében Oroszország kapná meg, beleértve azokat a területeket is, amelyeket jelenleg nem tart ellenőrzés alatt. Az amerikai érvelés szerint, ha a háború folytatódik, Ukrajna „így is, úgy is” további területeket veszítene, ezért jobb „rendezett körülmények között” meghúzni a határokat.

Ez azonban Ukrajna számára a lehető legrosszabb forgatókönyvek egyike: a két régióban húzódnak az ország legkiépítettebb védelmi vonalai. Ezek feladása óriási katonai sérülékenységet eredményezne egy esetleges jövőbeli orosz agresszióval szemben.

A terv szerint a két megye demilitarizált zóna lenne: orosz katona sem állomásozhatna ott, ami papíron jól hangzik, de a gyakorlatban nehezen lenne ellenőrizhető.

A másik két kérdéses terület, Herszon és Zaporizzsja esetében a jelenlegi frontvonalak mentén húznák meg a határt.

Krím és Donbasz orosz hovatartozását több nyugati ország köztük az USA is hivatalosan  elismerné, Ukrajnának viszont nem kellene ezt megtennie. Valójában ez azt jelentené, hogy Kijev továbbra sem tarthatna igényt a területre, miközben a nyugati országok legitimálnák annak elvesztését.

Az ukrán hadsereg drasztikus csökkentése

A javaslatcsomag másik sarokpontja a hadseregre vonatkozó korlátozás. A kiszivárgott információk szerint az ukrán hadsereg létszámát a mostani méret harmadára csökkentenék, emellett korlátoznák a nagy hatótávolságú fegyverek használatát is.

Kép forrása: CNN

Cserébe Washington valamilyen formájú biztonsági garanciát adna Ukrajnának. Az ukrán vezetés azonban többször világossá tette: csak a NATO 5. cikkelye jelent valódi védelmet. Egy újabb „Budapest Memorandum”-szerű ígéret nem, hiszen azt Oroszország már 2022-ben megszegte.

A terv tiltja külföldi katonák ukrajnai állomásoztatását is, vagyis még a kiképzőmissziók sem maradnának, sőt az amerikai fegyverzet egy részét vissza is kellene szolgáltatni.

Soft power: visszatérne az orosz nyelv és az ortodox egyház

A csomag nemcsak katonai és területi kérdéseket érint, hanem Ukrajna társadalmi-politikai berendezkedését is, az orosz nyelv hivatalos nyelvként való visszaemelése,
és az orosz ortodox egyház státuszának helyreállítása.

Mindkettő fontos része az orosz befolyásépítésnek és hibrid műveleteknek nem véletlen, hogy Kijev 2022 óta tudatosan korlátozza őket.

Witkoff szerdára tervezett találkozója Zelenszkijjel végül elmaradt, így a javaslatot az ukrán nemzetbiztonsági tanácsadó, Rustem Umerov kapta meg. A beszámolók szerint Umerov nem zárkózott el teljesen, több ponthoz módosítást is javasolt, de világos, hogy vannak elemek, amelyek Ukrajna számára elfogadhatatlanok.

Rustem Umerov ukrán nemzetbiztonsági főtanácsadó. Kép forrása: CNN

Érdekesség, hogy közben kiszivárgott: az USA Ukrajna-ügyi különmegbízottja, Keith Kellogg januárban távozik posztjáról bár nem bizonyítható, hogy ez összefügg a béketervezéssel, de időzítése figyelemre méltó.

Az Egyesült Államok egyértelműen igyekszik elérni a háború lezárását, részben a belpolitikai nyomás, részben a költségek miatt. Trump 28 pontos terve is ezt tükrözi. A gond csak az, hogy a felek alapvető érdekei továbbra sem kompatibilisek, Ukrajna csak akkor hajlandó feladni területeket, ha cserébe szilárd biztonsági garanciát kap.

Oroszország épp azt nem fogadja el, hogy Ukrajna bármiféle külső garanciát főleg NATO-csatlakozást kapjon. A paradoxon tehát továbbra is ugyanaz: minden olyan lépés, amely Ukrajnát biztonságosabbá tenné, Oroszországot bizonytalanabbá teszi, és fordítva.

Olvasni unalmas, olvasni ósdi, nem köti le a figyelmemet, a könyvek meg amúgy is drágák és időm sincs rá. Na igen! Ez lesz a szín, utunk ide vezet - avagy innen indul.

A címadás ebben az esetben nem feltétlenül a konkrét nagy műre, Dosztojevszkij ajándékára, az 1866-os Bűn és Bűnhődésére gondol, hanem általánosságban egy olyan stratégiára, amely tudatalatt "átveri" az agyat és szokássá, az egyik leghasznosabb szokássá varázsolja az olvasást. A folyamat során pedig - buktatókkal kalkulálva - mint a sicc fogunk elolvasni sok száz oldalakat már-már észrevétlenül.

Zések, zések...bibibí alfások...

Eme írás kifejezetten szeretné elkerülni a vészmadárkodást és a velejáró károgást, a "bezzeg az én időmben" jellegű (veterán, baby boomer, olykor x-y generáció) hamis alapvetésből kiinduló érvelést. Ennek fényében pusztán leíró jelleggel, az ezt követő soroknak megágyazva állapítom meg, hogy a "homo tiktokus", ha úgy tetszik a telefonnal megszülető ember mind koncentrációban, mind figyelmi terjedelemben leszakadófélben van a XX. századi "elvárttól". Az ezen somolygók és csemegézők hamis alapvetése az, hogy a Z-Alfa tandem kihivásait és valóságát képtelenek saját magukról feltételezni, noch dazu mi és ők alapon eltolják, áttolják a fiatalságra a jelenséget, mintha ez a mi korosztályunk (Z-Alfa) kizárólagos ismérve lenne.

Sőt! A közösségi médiát, a különböző trendeket-tendenciákat figyelve bátran megállapítható, hogy a kép- és videóalapú világ kockázatai és mellékhatásai a #nemtelefonnalfelnovo széles tömegeket sem kerülték el, őket is beszippantotta. Éppen ezért máshogy, nem generációs-jajongós alapon érdemes megközelíteni a problémát, a megfelelő "megküzdési stratégiát" kiválasztva.

Olvasni flow, olvasni jó

Sajnos a Facebook Shorts és Instagram Reels világában többleterőfeszítést igényel egy olyan belefeledkezős műfaj, mint az olvasás, kiváltképp azoknál, akiknek nem volt predigitális korszaka, ott nincs mihez visszanyúlni - de még egyszer, ez nem generációs, hanem emberi kérdés.

Mi az, ami - többek között - segíthet? 

A szokás, mely lassan, de biztosan formázza az embert. Egy Duhigg nevű amerikai szerző vallja, a mindennapi döntéseink többsége - témánk kapcsán ilyen a bambuló doomscrolling - nem tudatos választás, hanem szokás eredménye. Ő vezette be a "szokáshurok" (habit loop) fogalmát, ami a jel, a rutin és a jutalom hármasegységéből áll.

Forrás: medium.com/@aidanhornsby/notes-on-the-power-of-habit

Nem kevesebbet állít tehát, hogy ha megérted az ún. szokáshurok működését, akkor képes leszel beavatkozni a folyamatba. A rossz szokások esetében a cél nem a jel vagy a jutalom megszüntetése, hanem a rutin megváltoztatása úgy, hogy a jel és a jutalom ugyanaz marad (KÉP). Például, egy stresszes nap után mindig és elsőkézből nyúltál az értelmetlen görgetéshez (rutin), akkor a jutalom a megnyugvás (bezombulás?) volt.

Az arany középút megtalálásához vezető út könyvekkel van kikövezve. Magyarul, az arányosság azt jelenti, hogy nem kell kidobni az ablakon a telefonod - hogyan tudnék élni nélküled? - csupán az új szokás jóvoltából kiesendő social media órákat offline eltölteni. Visszaesni ér, roppant módon embertpróbáló feladattal nézünk szembe.

Néhány praktika, avagy taktika

1. Telefon, tablet, okosóra, okoshűtő, tényleg minden, ami pittyeg-berreg legyen lehalkítva egy másik szobában. Az 1v1 ebben a tekintetben te és a könyved!

2. Keress egy kényelmes helyet, ahonnan nem fogsz percenként felkelni inni, enni, téblábolni. Mellékesnek tűnő, de lényegi elem.

3. A szokások lényege a kitartás. Nem az első alkalommal kell a Proust, majd a Tolsztoj összest, vagyis mindent is bepótolni, pláne nem egy szuszra: ne siess, időközönként ér szünetet tartani.

4. Az "olvasóflow" állapotának megtalálása. A "flowfelvétel" az olvasásnál olyan, mint amikor az alvásnál átzuhansz álomországba - időigényes. Az első néhány bekezdés, netán oldal arra is szolgál, hogy kikapcsold az "örök pörgetőt", a nyüzsgő, hírekkel-impulzusokkal teli külvilágot, ami ígyis-úgyis túlterheléses támadást intéz az agy ellen.

5. Nyáron könnyebb. Ami annyit tesz, hogy a változó hosszúsági évszakonként elérkező szünetekben hatékonyabban elsajátítható a skimmingen, azaz az átfutó, felszínesen túli, elmélyülést igénylő olvasás.

+1 A könyv nem biztos, hogy olyan drága. A közkeletű vélekedéssel ellentétben néhány ezer forintból már zseniálisabbnál zseniálisabb műveket szerezhetünk be. Ebben segít például: Book Monday (-25%) a Jókönyvek.hu-n minden hónap második hétfőjén. Diverzum x Líra (22%) vagy/és OTP Kedvezményprogram (Junior ajánlat, pénzvisszatérítés, 20%). Kiadói kedvezmények itt, ott, amott. A moly.hu pedig összegzi, hogy adott könyv mennyibe kerül a különböző webáruházakban.

Ösztökéljük, rugdossuk, trenírozzuk magunkat és egymást! Mit nekünk 732 oldalnyi orosz realizmus, főleg ha földöntúlian jó.

(Borítókép: Pierre-Auguste Renoir, Olvasó lány, 1874.)

A munkaerőpiac gyorsabban változik, mint valaha. A Világgazdasági Fórum szerint a jelenlegi munkahelyek közel egynegyede fog átalakulni a következő öt évben a mesterséges intelligencia hatására. A technológiai szektor már most is óriási változásokon megy át az AI miatt, és hamarosan a gazdaság számos más területei is megérzik az átalakulást. Az USA legnagyobb mesterséges intelligenciával foglalkozó vállalatainak vezérigazgatói is az AI negatív hatásaira kezdik felhívni a figyelmet.

A munkaerőpiac jelenlegi átalakulása olyan súlyos hatásokkal jár, ami miatt jelentősen emelkedhet a munkanélküliség, és nem csak a technológiai szektorban. Ha a mesterséges intelligencia csak az irodai állások felét váltja ki, akkor a munkanélküliségi ráta 20%-ra is növekedhet.

Kép forrása: Information age

Ebben a cikkben arra keressük a választ, hogy lehetséges-e, hogy az AI az irodai munkahelyek felét kiváltsa?

Az AI fejlődése példátlan gyorsasággal alakítja át a globális munkaerőpiacot. A technológia a munkaerőpiacon eddig csupán ismétlődő fizikai feladatokra vagy adatfeldolgozásra korlátozódott, mára viszont olyan eszközzé vált, ami képes összetett kognitív feladatok végrehajtására – olyan munkákra, amelyek hagyományosan pályakezdő adminisztratív dolgozók feladatai közé tartoztak. Az AI alkalmazási területei folyamatosan bővülnek. Az ügyfélszolgálati területen például a mesterséges intelligencia által vezérelt chatbotok ma már a nagy technológiai cégeknél az első szintű támogatási kérések több mint 85%-át kezelik – ez az arány 2020-ban még mindössze 30% volt. A generatív mesterséges intelligencia olyan munkatevékenységek automatizálására is képes már, amelyek bizonyos irodai munkakörökben jelenleg a munkaidő 60–70%-át teszik ki. A legnagyobb veszélyben azok a pozíciók vannak, amelyek a rutinszerű információfeldolgozásra épülnek, nem pedig emberi ítélőképességre, empátiára vagy személyes készségekre.

Hasonló változások zajlanak a jogi szektorban is.

Ügyvédi irodák olyan eszközöket alkalmaznak, mint a CaseText, amely percek alatt képesek jogi kutatásokat végezni és szerződéseket előkészíteni – tehát olyan feladatokat végez el, amelyek korábban egy kezdő ügyvédnek órákba teltek. Ez töredékébe kerül az ügyvédi munkadíjnak. Joshua Browder arról számolt be, hogy szoftverével hétköznapi amerikaiaknak segít különféle egyszerűbb jogi ügyekben, például közlekedési bírságok vagy kilakoltatások esetén. Állítása szerint vállalata eddig több mint 1,5 millió esetben nyújtott támogatást, ügyfeleinek dollármilliókat megtakarítva.

Kép forrása: TopAITolls

A Világgazdasági Fórum szerint 2027-re világszerte mintegy 83 millió munkahely szűnhet meg az AI és az automatizáció miatt. A legaggasztóbb, hogy a megszűnő munkahelyek többsége belépő szintű pozíció lesz. A Goldman Sachs becslése szerint 300 millió teljes állás is érintett lehet a generatív AI terjedése miatt, különösen a fejlett gazdaságokban, ahol nagyobb arányban dolgoznak irodai alkalmazottak. Az USA-ban a jelentés szerint a kezdő alkalmazottak által végzett feladatok akár 46%-át automatizálhatják a következő évtizedben. Ez konkrét számokra lefordítva azt jelenti, hogy az adminisztratív munkaerő jelenlegi méretét figyelembe véve 10–12 millió irodai kezdő állás tűnhet el az USA-ban.

Kép forrása: Boterview

A nagyvállalatok munkaerőpolitikája előre jelzi a változást. A technológiai iparágat sújtó elbocsátási hullám továbbra sem mutat lassulást. A legutóbbi nagyvállalat, amely leépítéseket jelentett be az IBM: a cég mintegy 3900 munkahelyet szüntet meg, főként az informatikai szolgáltatási részlegén. Nem csak az IBM, hanem olyan vállalatok, mint a Deloitte vagy az Accenture szintén szüneteltetik vagy drasztikusan visszafogják a munkaerő-felvételt. Az IBM vezérigazgatója kijelentette, hogy a vállalat leállítja a felvételt olyan pozíciókban, amelyeket AI-vel helyettesíteni lehet, különösen a HR és az adminisztratív területeken. Ezek a munkakörök önmagukban is 26 000 alkalmazottat érintenek a cégnél. Az Accenture a 2024-es pénzügyi jelentésében szintén 19 ezer munkahely megszüntetését jelentette be, főleg a nem számlázható és belépő szintű munkavállalók körében – miközben egyre többet fektet a generatív AI képzésébe.

A hatások nem csak a tech szektorban érezhetők. Olyan ágazatokban, mint a pénzügy vagy a marketing, az elemzőket fokozatosan váltják fel az AI-al, ami gyorsabb, olcsóbb és pontosabb megoldásokat kínál. A folyamat a gyakornoki programokat is erősen érinti – ezeket a lehetőségeket eddig hagyományosan a munkaerőpiacra való belépés kapujaként tartották számon. A National Association of Colleges and Employers adatai szerint a Fortune 500 vállalatok gyakornoki ajánlatainak száma 2022 és 2024 között 22%-kal csökkent. A trend közvetlen összefüggésben áll az AI egyre szélesebb körű alkalmazásával.

Kép forrása: RationalFX

A cégek rájöttek, hogy azok a fiatal munkavállalók, akik korábban nélkülözhetetlenek voltak olyan feladatoknál, mint a gépelés, adatkezelés vagy tartalommoderálás, ma már nem számítanak nélkülözhetetlennek, mivel ezeket a feladatokat mesterséges intelligencia sokkal gyorsabban és olcsóbban képes elvégezni, aminek következtében egyre kevesebb frissdiplomás szerez olyan szakmai tapasztalatot, amely szükséges lenne a középszintű pozíciókba való előlépéshez.

A munkahelyek megszűnése mellett a mesterséges intelligencia a bérek stagnálásához is hozzájárul. A San Franciscó-i FED adatai szerint 2024-ben a belépő szintű szakmai állások reálbér-növekedése 1,8%-kal csökkent, miközben a teljes gazdaságban átlagosan 2,4%-os növekedés volt tapasztalható, hiszen egyre többen versenyeznek egyre kevesebb pozícióért. A közgazdászok arra is figyelmeztetnek, hogy növekvő polarizáció fenyegeti a munkaerőpiacot. Miközben az előrehaladott technológiai és vezetői pozíciók iránt továbbra is erős a kereslet, valamint a fizikai vagy emberi interakciót igénylő alacsony bérű szolgáltatói munkák is megmaradnak, a középső szint – amelyet hagyományosan a fiatal diplomások töltöttek be eltűnik.

A mesterséges intelligencia nemcsak növeli az emberi termelékenységet, hanem közvetlenül helyettesíti is azt. Míg a korábbi automatizációs hullámok – például a Microsoft Office megjelenése – inkább az emberi munkát támogatták, addig a generatív AI képes az elejétől végéig elvégezni a feladatokat emberi beavatkozás nélkül. Egy tanulmány szerint az AI bevezetése 19%-kal csökkentette az ismétlődő feladatok ellátását igénylő álláshirdetések számát, miközben az AI-mérnökök és termékmenedzserek iránti kereslet 11%-kal nőtt. Tehát minden újonnan létrejövő AI-pozícióra két-három junior állás tűnik el, vagy eleve meg sem hirdetik.

Az alapszintű állások eltűnése komoly makrogazdasági kockázatokat hordoz. Ezek a pozíciók kulcsfontosságúak a készségek megszerzésében, a társadalmi mobilitásban, valamint az emberi tőke folyamatos megújulásában a közép- és felsővezetői szinteken. Nélkülük a tehetségek eltűnnek, ami egy évtizeden belül szakképzett munkaerőhiányhoz vezethet ágazatokban.

Továbbá, a diplomás fiatalok körében növekvő munkanélküliség a fogyasztás csökkenéséhez, a diákhitel-tartozások növekvő nemteljesítéséhez, valamint az állami támogatások iránti megnövekedett igényhez vezethet. Amerikában a 22 és 27 év közötti, legalább egyetemi diplomával rendelkező fiatalok munkanélküliségi rátája folyamatosan magasabb, mint az országos átlag. Ez hatalmas nyomást gyakorol a gazdaságra.

A mesterséges intelligencia megjelenése, mint az alapszintű adminisztratív munkák helyettesítője, a modern munkaerőpiac egyik alapvető változása. Bár az AI hatékonyságot és költségmegtakarítást kínál a vállalatok számára, fenyegeti a mobilitás alapjait milliók számára, akik ezen belépő szintű pozíciókra támaszkodtak a karrierjük elindításához.

Októberben néhány munkásnak öltözött tolvaj hét perc alatt több értékes ékszert vitt el a párizsi Louvre-ból. A rablás precíz, szinte filmszerű kivitelezése miatt azonnal bejárta a világsajtót, de igazán nem is a bűncselekmény ténye, hanem annak online utóélete kavarta fel a közvéleményt. A közösségi média futótűzként kapta fel az esetet, és pillanatok alatt mém géppé, ironikus közös élménnyé alakította azt.

Ahogy egyre több részlet derült ki a rablásról, az X-et, TikTokot és más platformokat ellepték a reakciók, összeesküvés-elméletek, Halloween-jelmezek, Spotify-lejátszási listák és persze a tolvajokat dicsőítő posztok. A kommentek és videók hangvétele meglepően egységes volt: nem elítélő, hanem sokkal inkább elismerő jellegű. A rablók ügyességét, stílusát, „projektmenedzsment-szintű” szervezettségét dicsérték, sokan kifejezetten romantizálták ezzel a bűntényt. Ezek mellett epdig csak olaj volt a mém-tűzre, amikor kiderült, hogy a Louvre biztonsági rendszerének jelszava egyszerűen a múzeum neve, „Louvre” volt; a rablás komolyságát ekkor végleg elmosta az irónia hulláma.

Halloween közeledtével megjelentek a tolvajokat ábrázoló jelmezek, amelyek már egyáltalán nem a bűn, hanem az „anti-hős” esztétikát jelenítették meg. Így az online közönség sokszor nem a károkat látta, hanem a kreativitást – a tolvajokból néhány nap alatt kollektív kulturális ikon lett.

@stavrianaxoxo Please rob me #louvre #paris #fyp #robber ♬ original sound - Raye

A kommentfolyamokban hamar megjelent az a narratíva is, miszerint ironikus „a lopás normalizálásáról” beszélni, hiszen maga a Louvre-gyűjtemény is a gyarmatosítás idején elhurcolt tárgyakra épül. Bár az elvitt ékszerek a Napóleon és Eugénia császárnéhoz tartozó kollekcióból származtak, a „lopottból lopni” gondolat mégis visszatérő motívum lett, ahogy egy komment is megfogalmazta: „normalizáljuk, ha azt lopják el, ami már amúgy is lopott.” A magyar TikTok szcéna is reagált az eseményekre, és megszülettek a „mit vittem volna el a Louvre-ból, ha behívnak a rablásba” típusú videók, sőt, a Magyar Nemzeti Múzeum is beszállt a trendbe egy önironikus, történelmi párhuzamokat idéző poszttal.

@magyarnemzetimuzeum 🗼A Louvre október 17-ei, Arsène Lupinhez illő kirablása most ismét a múzeumok és műkincsek felé fordította a világ figyelmét. 🕵️ Hazánk történelme sem mentes a krimibe illő műkincsek körüli bűnügyektől, gondoljunk csak a Seuso-kincsek rejtélyes történetére. (A fantasztikus római kori kincsek most biztoságban pihennek épületünk falai között és várják a látogatókat!) 💰Múzeumi műkincsrablás azonban eddig csupán egyszer történt Magyarországon. 1983. november 5-én a budapesti Szépművészeti Múzeumból hét mestermű tűnt el az éjszaka leple alatt. Köztük Raffaello Esterházy‑Madonnája, valamint Giorgione, Tintoretto és Tiepolo alkotásai. A lopás értéke meghaladta a másfél milliárd forintot, és hónapokig tartó nyomozás követte, míg a festmények egy részét Görögországban, egy kolostornál megtalálták, a tetteseket pedig elfogták. Maximálisan együtt érzünk a francia kollégákkal és reménykedünk, hogy azelőtt előkerülnek a műkincsek, hogy kár érné őket, de a humor mindig segít átvészelni a kríziseket. Ha érdekel a múzeumok világa és a tárgyak mögött rejlő történetek, kövesd oldalunkat! 💕 #louvre #műkincs #rablás #MagyarNemzetiMúzeum #kincs ♬ Pink Panther Intro - Henry Mancini

A rablás végül nemcsak a közösségi média tartalomgyártókat, hanem a marketingeseket is megihlette, egy német cég, a Böcker, amelynek emelője szerepelt a rablásban, humoros reklámkampányt indított „When you need to move fast” szlogennel. A poszt milliós nézettséget ért el, és bár sokan zseniális húzásnak tartották, mások ízléstelennek ítélték. A vállalat magyarázata egyszerű volt: senki sem sérült meg, miért ne lehetne tehát poénként kezelni a helyzetet?

A közösségi média reakciói egy olyan értelmezési keretet teremtettek, amelyben a rablás elveszti bűn jellegét, és szinte kulturális performansszá válik. A császári ékszerek az „elitet”, a tolvajok pedig a „nép gyermekét” jelenítik meg ebben az értelmezésben: a furfangos, ravasz hétköznapi embert, aki túljár a hatalom eszén, és megszerzi a „jussát”. Bár semmi sem utal arra, hogy a tolvajok bármilyen társadalmi igazságossági szándékkal cselekedtek volna, a kommentfolyamok Robin Hood-i mítoszt ácsoltak köréjük. Egyben furcsa és teljesen 2025-ös hangulatúak a reakciók, az elit vs. „nép gyermeke” narratíva, a no judgement és elismerő kommentek, a Halloween-jelmezek, a TikTok-videók és a „Louvre”-jelszó abszurditása mind egy az irányba mutatnak – ha valami elég látványos és kellően abszurd, könnyen relativizálhatóvá válik. Nincs ebben erős morális állásfoglalás, mégis felveti a kérdést, hogy milyen közhangulatban élünk, meddig válhat viccessé egy bűncselekmény és mit gondolunk ezek viszonylagosságáról?