Az első kérdésem az, hogy hogyan jött az ötlet erre a startupra?
Az ötlet még régen jött egyébként. Egyetemisták voltunk, amikor elkezdtük. Az egész alapkoncepció onnan indult, hogy kaptunk tequilát Mexikóból, és ez elfogyott. Akkor gondoltuk, hogy szeretnénk ugyanolyan jó tequilát beszerezni, de Budapesten nem találtunk.
Megtalálható Spotify-on és Apple Podcast-en is.
Elkezdünk gondolkodni, hogyan lehetne ennek a birtokába jutni. Kitaláltuk, milyen jó lenne, ha a Mexikóból amúgy is érkező emberek a repülőjükön hoznának magukkal egy-egy üveg tequilát. Nyilván nem mindenki, hanem csak az, aki elvállalja ezt az egészet. Tehát gyakorlatilag ilyen kontinenseken átívelő szállításból indult az egész. Azt gondoltuk, hogy az embereknek van egy kis szabad kapacitása – akár a bőröndben, akár máshol –, és akinek van, az hozzon el nekünk valami olyat, amit mi itt magunknak nem tudunk megszerezni. Innen indult el az egész, és onnan göngyölítettük tovább, majd szűkítettük le egészen olyan szintre, hogy most már csak városon belül csináljuk. Az alapkoncepciót viszont megtartottuk.
És ez a bizonyos tequila egyéni fogyasztási célt szolgált, vagy pedig árusítottátok?
Egyéni fogyasztás. Igazából semmi más célja nem volt, csak hogy mi nagyon élvezzük. Emellett segített a további ötletelésben.
És ez a bizonyos modell, amit mondtál, kuriózum volt? Ti találtátok ki, vagy pedig ilyesmi létezett már a piacon?
Abban a modellben, amit akkor elkezdtünk, abban semmi kuriózum nem volt. Amikor még egyetemre jártunk, nyilván nem ezzel foglalkoztunk főállásban. Szabadidőnkben nézegettük, és körülbelül az első évben csak azt kutattuk, hogy hány ilyen cég van, és milyen pályát fut be az, aki ilyet csinál. Nem nézett ki túl jól, mert jogilag annyira nem állta meg a helyét. Volt ugyan egy felszálló ág, de bármikor egy cég jobban ment, majdnem az összeset lekapcsolták, mivel nem egy legális modellről volt szó. Pont ezért gondoltuk, hogy mivel jogilag nem stabil, másrészt eléggé esetleges, hogy kinek éppen mi kell és mi nem, az alapmodellt viszont hasznosnak és jónak tartottuk. Tetszett benne, hogy meglévő erőforrásokat lehet jobban kihasználni. Ezért amit lehetett, áthoztunk. Semmi más nincs benne, csak az, hogy ha valakinek van szabad kapacitása, azt máshol is fel tudja használni. Ami pedig nem volt skálázható, vagy jogilag nem volt rendben, azt elhagytuk.
És akkor már körülbelül hat éve létezik ez a startup. Most hol tartotok?
A hat év az az első ötlethez köthető. Ott még bőven egyetemisták voltunk, voltak egyetemi feladataink is. Amióta viszont rendesen ráfordultunk erre, az körülbelül három-három és fél éve van. Ahova most eljutottunk, az már újdonság. Hiszen a B2C szektorban csomagkiszállítást mindennapi emberekre bízni nem sztenderd dolog. Ez cserébe jogilag teljesen releváns, és a versenytársaink, akikkel a piacon versenyzünk, teljesen más cégek. Olyan cégekkel vesszük fel a versenyt, akik amúgy már több évtizede a piacon vannak.
És gondolom, most már nem csak tequila az a bizonyos termék, amit szállítotok. Mit szállítotok most leginkább?
Bármit szállítunk most már. Tequila annyira nem is jellemző, prosecco például igen. Elég széles a spektrum. Ami fontos, hogy ne legyen nagyon nehéz dolog. Mondjuk egy fűnyírót nem szoktunk elvinni. De amit egy ember a hóna alá tud csapni, vagy kézben el tud vinni – néhány kiló alatt, mi általában 5 kilóig vállaljuk – azt bármelyik járókelő el tudja vinni, és kézbesíti otthonra.
Talán ami fontos leszögezni, hogy hogyan is működik maga a modell. Mi webshopokhoz csatlakozunk. Régen esetlegesen C2C-ben szállítottunk, most B2C-ben. Tehát webshopokkal szerződünk, például a Body Shopnál a checkout folyamatban ki lehet választani, hogy a vásárló hagyományos logisztikai céget kér, vagy a Turmix szállítsa házhoz a csomagot. Onnantól van egy országos partnerünk, aki felveszi a webshopból a csomagokat, a mi kiszállítási területünkön belül átadja nekünk, és akkor kezdődik a közösségi modell. Mi kiszállítjuk a vásárlóknak. Ha pedig nem vagyunk kiszállítási területen belül – például egy kisebb településen vagy egyes nagyvárosokban –, akkor a vásárlók hagyományos módon kapják meg a rendelést.
Mennyire tudjátok követni, mennyire van erre adatotok, hogy a jelenlétetek mennyivel csökkentette akár a károsanyag-kibocsátást, vagy akár egy fuvarnak a kibocsátását?
Vannak számításaink erre és vannak adataink mindkét területre. Ez nyilván specifikus, attól függ, milyen fajta furgonnal szállítunk, vagy hát ahhoz vetjük magunkat. Amit én mindig szoktam mondani, hogy még a legjobb verzióhoz képest is – mert lehet radikális számot mondani, hogy 80%-kal hatékonyabbak lehetünk, ha valaki dízelfurgonnal szállít ki.
Most már persze a tendencia nem a dízelfurgon, hanem egyre inkább az elektromos. De még annál is jóval, 20-30%-kal, sőt néha akár 40%-kal is hatékonyabbak tudunk lenni. Ez elég nagy különbség, ha azt nézzük, hogy naponta hány százezer, vagy néha akár félmillió csomag megy ki – és ez csak Budapesten.
A másik része, hogy vannak a hagyományos furgonok. Ott mi azt szoktuk számolni – ez nyilván csak egy nagyjából összevetett számítás –, hogy mennyivel tudjuk a furgonok számát csökkenteni. Jelenleg azt mondjuk, hogy átlagosan egy furgonban 100-120 csomagot raknak be. Ez persze változó: egy elektromosba kevesebb fér, egy dízelbe több. Mi pedig azt mondjuk, hogy bármikor, amikor ennyi csomagot kiszállítunk, akkor egy elektromos vagy dízelfurgonnal kevesebb lesz a városban.
Nagyjából ezek a számításaink. Ez persze csak egy ökölszabály, tehát nem teljesen pontos. De pont ez a kiindulási alap, és ez a lényeg akkor is, amikor más városokkal felvesszük a kapcsolatot. Például most Bécsben is beszélgetünk velük. Ott is mindenkit az érdekel, hogy pontosan mennyivel vagyunk zöldebbek. Ezek az adatok azok, amelyek alapján elkezdünk közösen dolgozni és gondolkodni, hogy ez mennyire illik bele egy város koncepciójába.
Eddig azt tapasztaltuk, hogy mindenhol azt mondják: ha már 10% fölött tudsz javítani, az nagyon jó dolog.
Most a legtöbb vállalat igyekszik a technológiai újításokat magába olvasztani. Leginkább a mesterséges intelligenciára gondolok. Ti mennyit foglalkoztok ezzel? Mennyit tud segíteni, milyen kilátások vannak e téren?
Nyilván nagyon fontos ez a folyamat nálunk is. Azt gondolom, hogy nekünk az egész mixerrendszert úgy kell felépíteni, hogy a leghatékonyabban működjön: ki kapjon értesítést, ki ne kapjon, és így tovább. Erre nagyon oda kell figyelnünk, és el is kezdtünk erre fókuszálni.
Csak egy példa: ha egy területen van 200 ember, akiknek releváns lehet egy csomag, de egy napra felkerül 150 csomag, és mind a kétszáz ember 250 értesítést kap, az már nem működik. A második után azt fogják mondani, hogy nem kérnek többet. Nekünk tehát nagyon figyelnünk kell arra, hogy kinek mik a személyes igényei: milyen csomagot vitt el korábban, milyet nem, melyik fér bele az ő paramétereibe, melyik nem. Az értesítéseket annyira kell személyre szabnunk, hogy valóban csak a legrelevánsabbakat kapják meg.
Lényegében arra kell ügyelnünk, hogy azok az emberek, akik nekünk szállítanak, szívesen tegyenek jót a városért. Szívesen gyalogolnak plusz 5-10 percet, mert egyébként is kutyát sétáltatnak, vagy éppen hazamennek az iskolából, munkából. De tiszteletben kell tartanunk az ő privát szférájukat is. Csak akkor fognak velünk dolgozni, ha tökéletesen bele tudunk illeszkedni a napi rutinjukba. Ha nem, akkor nem.Ebben pedig a mesterséges intelligencia nagyon hasznos a számunkra, és a jövőben még inkább az lesz, hogy minél pontosabban tudjuk ezeket az igényeket figyelni.
Ez a cikk a teljes beszélgetés rövidített, összefoglalt leirata.