Az Eurovíziós Dalfesztivál mindig is több volt egyszerű zenei versenynél. Évek óta kulturális, politikai és társadalmi tükörként is működik, amelyben egyre gyakrabban szól bele a geopolitika. 2025-ben Izrael második helye 357 ponttal pont emiatt heves vitákat váltott ki. A győztes Ausztria 436 ponttal vitte el a trófeát, de a legtöbb figyelmet mégis Izrael produkciója, a New Day Will Rise kapta.
A közösségi médiában az X-en, TikTokon és YouTube-on is gyorsan elterjedtek olyan vélemények, hogy Izrael második helye nem volt megérdemelt, sőt, többen csalásról beszéltek. Cikkünkben ennek a vádnak a megalapozottságát vizsgáljuk meg, és megpróbáljuk feltérképezni, hogy ténylegesen történt-e szabályszegés vagy mindössze egy nem szokványos helyzet szülte a gyanút. Nézzük meg először a szavazás menetét.
Az Eurovíziós Dalfesztivál szavazási rendszere
A „Grand Final” avagy döntő pontszáma két fő komponensből tevődik össze: a nemzeti zsűrik szavazataiból és a közönségszavazatokból. Mindkét rendszerben országonként 12, 10, 8–1 pontig értékelik a produkciókat. A két pontszám összege adja a végső eredményt.
Izrael produkciója látszólag hatalmas közönségsikert aratott: a televoting során 297 pontot kapott, 13 országtól is bezsebelve a maximális 12 pontot, így messze a legtöbb nézői szavazatot szerezte meg. Ezzel szemben a szakmai zsűri mindössze 60 pontot adott Izraelnek és ha csak ez számított volna, a 14. helyen végzett volna.
Ez láthatóan egy rendkívül nagy eltérés a zsűri és a közönség között bár nem példátlan. Korábbi években is akadtak hasonló különbségek: 2019-ben Norvégia 40 pontot kapott a zsűritől, míg 291-et a nézőktől – 251 pontos eltérés. 2022-ben Moldova 14 pontot szerzett zsűritől és 239-et a közönségtől. A rendszer tehát hajlamos ilyen kilengésekre, de a mostani eset más szempontból is szokatlan.
Állami kampány és geopolitikai feszültségek
Több európai műsorszolgáltató köztük Belgium, Hollandia, Spanyolország, Írország, Finnország és Izland aggályokat fogalmazott meg a közönségszavazással kapcsolatban. Ez említésre érdemes, hiszen ezek a műsorszolgáltatók finanszírozzák magát a rendezvényt. Egyesek hivatalos auditot kértek, mások a szabályok felülvizsgálatát sürgették.
A feszültség forrása nem csupán a pontszámokban keresendő. Kiderült ugyanis, hogy az izraeli kormány hivatalos hirdetések és közösségi média kampányok segítségével mozgósította a szavazókat. Ezek a kampányok nemcsak a hivatalos izraeli csatornákon jelentek meg, hanem külföldi követségek, például a londoni izraeli nagykövetség oldalain is. A posztok arra biztatták a nézőket, hogy a megengedett maximum 20 alkalommal szavazzanak Yuval Raphael előadására, akár anélkül is, hogy meghallgatták volna a dalt.
A kampány sikeres volt: Izrael 34 országtól kapott pontot, és a 38 lehetséges szavazókörből szinte mindegyikből érkeztek voksok.
Bár az EBU (European Broadcasting Union) kijelentette, hogy nem történt szabályszegés, és a voksolást független ellenőrök is validálták, sokak szerint a történtek rávilágítottak a rendszer gyengeségeire. A belga VRT szerint nem lehet biztosítani, hogy az eredmények valóban tükrözik a közönség véleményét, ha egyes országok
További érdekesség, hogy a New Day Will Rise című dal a közönségszavazáson túl nem ment akkorát az interneten, mint a többi élvonalban végzett dal. A Spotify-on például a verseny hetében csak a 19. legnépszerűbb dal volt az Eurovíziós mezőnyből, YouTube-on pedig szintén szerény nézettségi adatokkal bírt a többiekhez képest. Ez szintén kérdéseket vet fel: hogyan lehetséges, hogy egy relatíve kevéssé népszerű dal ekkora népszerűségnek örvendett a közönség körében?
A választ nem bizonyítottan de valószínűsíthetően az intenzív, államilag támogatott kampányban találjuk meg. Például arra is fény derült, hogy a maximális 20 szavazatot is ki lehet játszani, méghozzá akkor ha több bankártyánk van és az applikáción keresztül szavazunk.
A szabályok nem tiltják – de vajon ez így rendben van?
Az EBU megerősítette, hogy az izraeli kampány nem sértett szabályokat. Azonban több ország szerint itt az idő a szabályok átgondolására. Hiszen, ha egy állami szereplő, akár média, akár kormányzati szerv hatékonyan képes mozgósítani nemzetközi szavazókat, akkor a rendszer könnyen torzulhat. A belga, finn és spanyol műsorszolgáltatók teljes körű felülvizsgálatot kérnek, hogy kizárják a „külső befolyás” lehetőségét a jövőben.
A 2025-ös Eurovízió esetében nem beszélhetünk egyértelmű csalásról, legalábbis a jelenlegi szabályrendszer értelmében. Azonban az ügy komoly kétségeket vet fel azzal kapcsolatban, hogy a jelenlegi voksolási struktúra valóban tükrözi-e az európai közönség őszinte zenei preferenciáit. Izrael szereplése, a geopolitikai háttér és a közösségi médiában zajló kampány új kérdéseket vet fel az Eurovízió jövőjével kapcsolatban.
Az Eurovízió és a politika kéz a kézben jár, elég csak Ciprus és Görögország kölcsönös 12 pontjaira gondolni azonban itt tényleg szükséges a szabályok újragonodolása, hiszen ha emiatt visszavonulna olyan kulcsországok, mint Hollandia vagy Belgium az a show teljes jövőjét megkérdőjelezné.