A hippi mozgalom nemcsak az 1960-as évek Amerikáját határozta meg, hanem a mai napig megfigyelhető hatásokat gyakorolt az egész világra. Előző cikkemben a hippi mozgalom általános bemutatására törekedtem, míg jelen írásomban két olyan megkérdőjelezhetetlen fontosságú zenei fesztivált mutatok be, melyek nélkül átfogóan nem lehet a hippi mozgalomról beszélni.
A Woodstocki Fesztivál
1969. augusztus 15. és 18. között került megrendezésre az a fiataloknak „három nap békét és zenét” hirdető fesztivál, mely a mai napig a zenetörténet egyik legmeghatározóbb eseményének tekinthető. A fesztivál gondolata négy fiatal vállalkozóhoz köthető, akiknek célja egy stúdió vásárlása lett volna a fesztiválból befolyt összegből. Megállapodtak a korban frissen alakult, de nagy felkapottságnak örvendő Creedence Clearwater Revival együttessel, akik 10.000 dollár honorárium ellenében vállalták a fellépést. Ez egy nagyon megtérülő befektetésnek bizonyult, ugyanis a fellépő bejelentését követően sorban jelentkeztek további zenészek. A szervezőknek ezt követően a helyszín kérdésére kellett választ találniuk: Woodstock városa nem vállalta a fesztivált, a közeli Walkill település pedig törvényeket is hozott a rendezvény elkerülése érdekében. A problémát egy Max Yasgur nevű farmer oldotta meg, aki felajánlotta a birtokát a rendezvény helyszínéül.
A szervezők a 196.000 eladott elővételes jegyből nagyjából 200.000 résztvevőre számítottak. Mindenkit hatalmas meglepetésként ért, amikor a fesztivál első estéjén félmillió fiatal jelent meg. A helyszíni jegyeladás és a beléptetés koordinálása lehetetlen feladatnak bizonyult, melyet azzal a gazdasági szempontból számukra nem előnyös döntéssel orvosoltak, hogy egyszerűen beengedtek mindenkit, ingyen. A hatalmas tömeg olyan világhírű zenészek koncertjét élvezhette a három nap folyamán, mint Joan Baez, Grateful Dead, Santana, a The Who, a Crosby, Stills, Nash and Young formáció, vagy éppen a világhírű gitáros, Jimi Hendrix.
A fesztivált sokan a hippi mozgalom csúcsának tekintik: fiatalok hatalmas csoportja töltött el három napot a zene, a szabadság és az elfogadás jegyében. A fesztivált a békés lázadás egy formájának szánták, melyen a szervezők akaratának ellenére teret kapott a propaganda is, ugyanis a fellépők a nagy tömegek előtt komoly kritikát fogalmaztak meg az USA külpolitikájával, és elsősorban a vietnámi háborúban való szerepvállalásával szemben. A fesztivállal kapcsolatban a korabeli sajtó kiemelte a züllöttséget, a rengeteg tudatmódosító szer használatát és a fesztivál nomád körülményeit, míg más források, és a fesztiválról készült 1970-ben megjelent Woodstock nevet viselő film az esemény pozitív oldalát mutatja be, kiemelve, hogy szinte csodával határos, hogy egy ekkora rendezvény katasztrófába való torkollás nélkül ment végbe. Azonban felmerül a kérdés, hogy ez valóban így volt-e, valóban három nap béke és zene volt-e Woodstock?
A hippi mozgalom egyik legfontosabb értéke a háborúellenesség volt. A sors fintorának is tekinthető, hogy a fesztivál könnyen tragédiába torkollhatott volna, ha a hadsereg nem szállít élelmiszert és orvosi csapatokat a helyszínre. Utóbbi szükségessége nem is meglepő, hiszen átlagosan tízből kilenc fesztiválozó fogyasztott marihuánát.
A fesztivál területén egy ételt árusító cég úgy döntött, hogy 25 centről 1 dollárra emeli a hamburgerek árát, melyre a tömeg válaszul felégette a bódéjukat, ugyanis az áremelést „kapitalista kizsákmányolásnak” tartották.
A woodstocki fesztiválon két haláleset történt (egy férfi heroin túladagolásban halt meg, egy másikon pedig áthalytott egy traktor miközben egy hálózsákban aludt), ugyanakkor egy születésre is sor került.
A fesztivál a negatívumok ellenére egy hatalmas siker volt, melyre sokan mai napig a könnyűzene legikonikusabb eseményeként emlékeznek vissza. A sikert több további alkalommal próbálták megismételni, ám az 1969-es fesztiválhoz már soha nem tudtak felérni. Az 1999-es woodstock-i fesztivál pedig egyenesen katasztrófában végződött.
Az Altamont Fesztivál
Szintén 1969-ben került megrendezésre az Altamont Fesztivál, melyről a köztudatban Woodstockhoz képest egy sokkal negatívabb kép alakult ki. Ezt, a Woodstockot csak hónapokkal követő eseményt tartják a hippi álom végének, és sokan gondolják úgy, hogy valójában itt kerültek először felszínre a hippi mozgalomhoz kapcsolódó, de eddig a felszín alá rejtett problémák.
1969. december 6-án az altamonti autópályának a San Franciscótól 80 km-re eső szakaszánál egy hatalmas „ingyenbulit” szervezett a Rolling Stones. Az esemény leghíresebb és legtragikusabb pillanatára a Rolling Stones fellépése közben került sor: Meredith Hunter tudatmódosító szerek használata miatt teljesen magán kívüli állapotban, őrjöngve mászott fel a színpadra. Egyes források szerint mikor ezt másodjára tette meg, előhúzta a magánál tartott fegyvert is. A rendezvényt a Pokol Angyalai (Hells Angels) biztosították, akiknek egyik tagja, Alan Passaro, a dulakodás közben leszúrta Meredith Hunter-t. A férfi belehalt a sérüléseibe. A döfést leadó férfit jogos önvédelem okán bár felmentették, de élete mindössze pár évvel később véget ért, mikor megkérdőjelezhető körülmények között egy tóba fulladt.
A biztonság fenntartásának céljából alkalmazott Pokol Angyalai fizetésüket sörben kérték, előre. Nem tekinthető így meglepőnek, hogy a fesztiválon az általános biztonsági szint nem volt túl magas, és maguk a Hells Angels tagjai is számos alkalommal összetűzésbe kerültek a fellépőkkel és a látogatókkal.
Az eseményhez köthető halálesetek sora nem ért véget Meredith Hunter-rel: ketten haltak meg autóbalesetben, egy személy pedig bódult állapotban vízbe fulladt. A fesztiválon továbbá szinte felmérhetetlen mennyiségű anyagi kár keletkezett.
1970-ben jelent meg a Gimme Shelter című film, mely a Rolling Stones tragikus kimenetelű koncertjét mutatta be. A zenekar bár valószínűleg szeretett volna megfeledkezni az Altamontnál történt eseményekről, a dokumentumfilm ezt lehetetlenné tette.
Mindkét fesztivál esetében a történteket bemutató filmek megkérdőjelezhetetlen befolyással voltak a korszak társadalmának, és a későbbi generációk véleményére. Amikor a hippi korszakról, és annak a csúcspontjaként számon tartott Woodstock-ról, és a mélypontjának mondott Altamontról beszélyünk, fontos szem előtt tartanunk, hogy ezen eseményekről kevés objektív információval rendelkezünk. Szintén nem szabad elfelejtenünk, hogy a hippik egy rengeteg szenvedést átélt világba születtek, ahol érthető módon a boldogságot, a szabadságot és az igazságosságot keresték. A fesztiválozó fiatalok nagytöbbsége a kikapcsolódást és a kiszakadást kereste abból a szörnyűségeket megélt világból, amiben szüleik felnőttek, mit sem sejtve, hogy éppen ezeken a fesztiválokon is szörnyűségekkel fog szembesülni.
Kapcsolódó: Hogyan ment félre ennyire a 99-es Woodstock?
