Reaktor

Ugyan elmaradt az ünnepi tűzijáték augusztus 20-án az időjárási körülmények végett, de legalább Jakab Péter nem maradt adós az ígéretével: megalakult a Nép Pártján Mozgalom. Hosszú folyamat eredménye, hogy Jakab Péter így folytatja politikusi karrierjét. Azonban fontos az elején leszögezni, hogy a Jobbik legújabb szakadása korántsem volt elkerülhetetlen, illetve előre determináltnak sem mondható.

A Jobbik radikális jobboldali pártként kezdte, majd a néppártosodás rögös útján elindulva középpárti magaslatokat elért, azonban ez sem volt elég ahhoz, hogy 2018-ban legyőzzék a Fideszt. Vona Gábor ígéretéhez hűen lemondott pártelnöki tisztségéről és kilépett a Jobbikból, hatalmi űrt hagyva maga mögött. A radikálisok nem tudták átvenni az irányítást, így inkább kiváltak és megalakították a Mi Hazánk Mozgalmat. A nagy exodus után a Jakab Péter fémjelezte populista vonal emelkedett fel, 2020 januárja óta vezette a pártot. A Jobbikból a baloldali ellenzékkel összefogni képes jobbközép pártot faragtak. Ez a „Gyurcsány-konformitás” viszont „halálos ölelésként” zsugorította össze a párt szavazótáborát. A nem-Fideszes jobboldali szavazók nehezen tudták elfogadni ezt a fordulatot, hiszen a párt alapállása sokáig az volt, hogy a „poszt-kommunista baloldalnál” kvázi minden jobb. Ehhez az együttműködésért a párt aránytalanul sok engedményt adott. Jakab populizmusa gyakorlatilag kilúgozta a Jobbik jobboldali értékrendjét, mindent a NER-ellenességre tettek fel.

A baloldali ellenzék felismerte a választási rendszerből fakadó versenyelőnyét a Fidesznek, szoros kooperációra volt szükség. Ebből a szempontból logikus volt a Jobbik lépése, hogy csatlakozott az összefogáshoz, csak példátlan mértékben emésztette fel a pártot az együttműködés. Az előválasztás intézménye egy innovatív válasz volt, sokáig tudták alakítani a napirendet, hiszen ez volt akkoriban a magyar közélet legfontosabb eseménysora. Az ellenzék újra kétpólusúvá akarta tenni a magyar politikát, az áprilisi választáson egy az egy ellen akarták a konszenzusos jelölteket megmérettetni a kormánypártiakkal. Az előválasztás azonban kudarcos volt a Jobbik számára, hiszen a legnehezebb körzeteket kapták, illetve a miniszterelnök-jelölt-jelölt Jakab Péter negyedikként zárt.

(kép forrása: szmsz-press

A második fordulóban (miután Karácsony visszalépett) Márki-Zay Péter meccselt Dobrev Klárával, ahol az előbbi nyert. A jobboldali jelölt győzedelmeskedett, de nem az, amelyik a második legnagyobb parlamenti frakcióval rendelkezett, hanem az, amelyik független, kívülálló szereplőként indult. Az április választás eredményének elemzése és az azt kiváltó okok taglalása szükségtelen, hiszen most Jakab Péter és mozgalma a cikk tárgya.

A politika egyik lényegi eleme a hatalomért való versengés. Ahogy a demokráciában, úgy a diktatúrában is ringbe lehet szállni, azonban az előbbiben lényegesen kisebb a kockázat, nem életveszélyes. A nem demokratikus rendszerekben a hatalom monopóliumával bíró eliten belül is lehetnek pártharcok, de megjelenhet a rendszeren kívüli, informális ellenzék is. Ezzel szemben a demokráciában a verseny formális keretek közt zajlik, törvényileg szabályozva van, et cetera. A demokratikus rendszerek intézményi struktúrái (kis változtatásokat leszámítva) nagyjából állandóak.

Ezzel ellentétben a politika szereplőinek összetétele, tulajdonágai folyton változnak. Ennek vannak természetes okai: nincs olyan ember, akinek ne ketyegne a „biológiai órája”. Értelemszerűen senki sem lehet örökké politikus. Vannak olyanok, akik önként s dalolva hagyják ott a politika világát, visszatérnek a civil szférába, de nem ez a jellemző. Az is egy elképzelhető forgatókönyv, hogy valaki vagy valakik nem tudnak megfelelni a politikai verseny követelményeinek, a felmerülő problémákra nem képesek megfelelő választ találni. Aki lemarad, az kimarad: fel kell tudni ismerni a változások irányát és megfelelő döntésekkel be kell biztosítania a politikusnak és a pártnak a helyét a versenyben, különben könnyedén kieshet a pixisből.

(kép forrása: hvg.hu)

Például a Fidesz felismerte a kilencvenes években, hogy a jobboldali egység megteremtése a baloldali pólussal szemben megkerülhetetlen, kvázi kétpártrendszert kell létrehozni. Az MSZP-SZDSZ koalíció volt az első „kész pólus”, ami végezetül a liberális párt fokozatos felőrlődésével járt. A jobboldalon az MDF-et megtépázta a kormányon töltött négy év 1990 és 1994 között, a koalíciós partnereit úgyszintén. A Fidesz felismerte ezt a „piaci rést” és az Orbán vezette jobboldali liberális pártból arculatváltással keresztény-konzervatív, jobbközép pártot csinált. A Friderikusz Sándorral készült 1996-os interjú alapján kiderül, hogy ez a fiatal liberálisból érett konzervatívba történő átmenet egy fontos része volt a külsőségekre adás, például a rendszeres borotválkozás és a ruhatár kicserélése.

Azonban a Torgyán József vezette kisgazdák nélkül nem lett volna 1998-ban jobboldali kormánytöbbség, a parlamenti helyek 12%-át birtokolták és egészítették ki a Fidesz 38, illetve az MDF 4%-át. Ebben az előkelő harmadik helyben, -amelyet elért az FKGP- nagy szerepe volt Torgyán József igen vitatott személyének. Torgyán politikusként igazi unikumnak számított. Botrányos beszédjei (féregirtós beszéd), vicces, tréfás parlamenti felszólalásai (Hej, te bunkócska, te drága), demagógiája és populizmusa tette viszonylag sikeressé. Azonban éppen ez volt a politikus és a pártjával szemben megfogalmazott kritikák lényege is: a kisgazdapárt semmi mást nem tudott felmutatni híres hordószónokán kívül. Nem véletlen, hogy a Fidesz lett a jobboldal vezető ereje. A kisgazdák képtelenek voltak mit kezdeni Orbán dominanciatörekvésével.

A kisgazdákkal és Torgyánnal kapcsolatos korrupciós botrányok felemésztették a történelmi pártot: 2002-ben végleg kiestek a törvényhozásból, meg is szűntek nem sokkal utána. Torgyán Józsefnek nem volt stratégiája. Hangzatos populista szólamai és komikus felszólalásai pedig percekig tartó népszerűségre voltak elegendőek. Nem volt semmi innovatív ebben az egyszemélyi mutatványban.

(kép forrása: index.hu)

Az SZDSZ és az MDF is ugyanarra sorsra jutott, mint az agrárius párt, de nem ugyanazért. Az SZDSZ bukása szorosan kapcsolódik ahhoz, hogy képtelenek voltak elmozdulni az értelmiségi liberális alapállásukból, az MDF pedig akkor akart benyomulni a politikai középre, amikor a pártrendszer polarizálódott és kiüresedett a centrum. Az azonban árnyalja a közös innováció-képtelenséget, hogy a rendszerváltó pártok Kelet-Európa szerte előbb-utóbb a történelmi süllyesztőben végezték, tehát más okai is voltak a térvesztéshez.

Kérdéses, hogy az ellenzék milyen módon próbál felnőni ahhoz a feladathoz, hogy a társadalom számára életerős alternatívává váljon a Fidesszel szemben. Donáth Anna irományai, a Momentum és a DK dominanciatörekvései, a népszavazás kezdeményezése az EU kapcsán, de a Jobbik konzervatív fordulata is igazolja azt, hogy mindenki próbál tanulni, valahogy javítani a helyzetén. Jakab Péter és Márki-Zay Péter sem különb ebben a tekintetben a mozgalomépítésükkel. A nagy pártok vezetni szeretnének, a kisebbek megpróbáljak meghosszabbítani a koalíciós politizálás okozta végzetes felőrlődés folyamatát.

A hosszas, de szükségesnek mondható felvezető segítségünkre lesz abban, hogy kontextusba helyezzük és megértsük a Jakab-jelenséget. Mindezek után több kérdést is megfogalmazhatunk. Milyen lehetőségei és korlátjai vannak A Nép Pártján Mozgalomnak? Milyen stratégia mentén akar életerős alternatívát felépíteni Jakab Péter? Az eddigiek után egyértelműen meg lehet ítélni a próbálkozás jövőjét?

(kép forrása: telex.hu)

Jakab Péter mozgalma maga Jakab Péter személyének szervezeti leképződése. A Facebook oldalon egyértelművé teszik a látogató számára: ők a nemzet egészét akarják képviselni, attól függetlenül, hogy az baloldali vagy jobboldali, ennek az arca maga Jakab Péter. Ennyi elmélet után szükségtelen hosszasan fejtegetni, hogy mi az a populizmus, hiszen könyvtárnyi irodalma van. A lényeg summázva annyi, hogy a populisták két homogén részre osztják a társadalmat: a becsületes, dolgozó, differenciálatlan népre és a korrupt (politikai) elitre. Ebben a kettősségben egyértelműen az utóbbi a rossz, aki a másik kárára gyarapodik, illetve gyakorolja a hatalmat. Ezért gyakran megfogalmazzák az igényt, hogy a politikai életet meg kell tisztítani a régi elittől, hiszen az csak a saját érdekeit nézi, miközben széles néptömegeket kisemmiznek. Ebben a relációban a populista vezér önmagát a megmentő szerepét veszi fel, az ő megválasztásával eljön az igazságosság ideje.

A populizmus mások olvasatában inkább egyfajta politikusi stílust jelent, ahol a konvenciókat felrúgó, otromba, botrányos megnyilvánulások a megszokottak. Fontos elem a politikus „egy vagyok közületek” imidzsének a hangsúlyozása, hiszen -bármennyire a politikai elit része a politikus, ami nyilvánvaló ellentmondás- úgy hiteles. Jakab Péter ízig-vérig populista politikus, erre építette fel a politikusi karakterét. Morális kötelesség ilyenkor a politikus számára a nép pártján lennie, ez az egyetlen helyes út. Jakab Péter tudja, hogy mi kell a népnek, hiszen ő Orbán Viktorral ellentétben ült már kombájnban, ő volt már pizzafutár, miközben Navracsics Tibor soha.

A mozgalomépítés nem egyszerű műfaj, már csak abból kiindulva, hogy nem politikai pártról beszélünk. Egy mozgalom nem a politikai hatalomért versenyez, ahhoz párttá kell alakulni. Mondhatni lényegileg más a kettő. Másak az eszközei, az erőforrásai, az összetétele, a szervezeti struktúrája, illetve a működési logikája. Jakab Péter attól tette függővé a jövendőbeli pártjának a megalakulását, hogy mennyien csatlakoznak, hogy lesz-e rá igény. Ez értelmezhető egyfajta beismerésnek is: egyáltalán nem vannak elegen ahhoz, hogy egyből párttá alakuljanak, de ez az elsődleges cél. Fontos megemlékezni arról a tényről, hogy ez egy hirtelen fordulat volt a Jobbikban, bármennyire úgy tűnik, hogy ez törvényszerű volt. Ha a Jobbik elnökségének egy része nem döntött volna úgy, ahogy, ha nem állt volna a keresztény-konzervatív vonal a sarkára és tovább tűrte Jakab politizálását, akkor most nem ez lenne a helyzet!

(kép forrása: fuhu.hu)

Ez a viszonylag gyors törés hirtelen érte mind Jakabot, mind a jakabinusokat is. Időbe telik, mire megszervezi magát a Nép Pártján Mozgalom. Azonban úgy vélem itt bukkan fel a Torgyán-szindróma: Jakab Péter nem igazán mutatta meg, hogy a parizeres-piros aranyas tízórain, a krumplistésztán, a megnyert sajtóperek lobogtatásán és a botránypolitizáláson túl mire képes. Gyakorlatilag a Jobbik erőforrásainak nagy részét arra használta fel, hogy az ellenzéki összefogás golyófogója, Ludas Matyija lehessen. Az eddigi politikai pályafutása alapján nem lehet azt mondani, hogy olyan szervezői kvalitásokkal bírna, mint mondjuk Kónya Imre (Független Jogász Fórum, EKA, MDF), Csoóri Sándor (MDF), az SZDSZ alapítói vagy Orbán Viktor (a polgári körök sikerességéből kiindulva).

Jakab Péter megpróbálta visszahozni a torgyáni karaktert, de korántsem olyan sikerrel, mint maga Torgyán József. A közvélemény egyszerűen hozzászokik az egykoron napirendformáló témákhoz, személyekhez. 1996-ban nagyot robbant a Tocsik-botrány, mint korrupciós ügy. Azonban utána a pártok a haszon reményében fűt-fát megvádoltak korrupcióval, de jóval kisebb eredményességgel, mint ahogy a Fidesz tette Tocsik Márta kapcsán. Torgyán sokáig tudta sikeresen önmagát adni a politika színpadján, de ő se tudott újat mondani egy idő után. Ahogy Jakab Péter sem fogja sohasem feladni, úgy Torgyán sem adta fel. A száraztészta, a krumpliszsák, a ficsúrozás nem fog beszűnni, de várhatóan korántsem fogja olyan sokaknál átütni az ingerküszöböt, nem lesz elég figyelemfelkeltő.

Ebből a szempontból Márki-Zay mozgalma „autentikusabbnak” tűnik Jakabénál. A Mindenki Magyarországa Mozgalom nem úgy tűnik, hogy vezetőjének a „járma alatt nyögne”. A Kossuth Körök feltehetőleg a polgári köröket hivatott utánozni, ahol a szervezet tagjai összejönnek és közösen elmélkedhetnek az ország és a nagyvilág fejleményeiről. Márki-Zay ténylegesen a civilekre építi mozgalmát, Jakab inkább azt várja, hogy minél több jobbikos bajtársa átszivárogjon. Majd meglátjuk, hogy a Nép Pártján Mozgalom miképpen fog működni, mint mozgalom.   

(kép forrása: ezalenyeg.hu)

Jakab Péter megalapította Magyarország első, tisztán populista mozgalmát. Feltehetőleg az övé lesz az első ilyen párt is, mivel távlati célként ezt jelölte meg. Ez tekinthető innovatívnak, hiszen erre nem volt még példa a magyar pártrendszerben. Mindenhol fellelhető a populizmus gondolata, hiszen a Fidesz is a brüsszeli bürokráciával szemben képviseli a magyarok érdekét, az ellenzéki pártok pedig a kormánypárti és a kormánypárthoz köthető elitet helyezte célkeresztjének közepébe. Ebben viszont nincs semmi innovatív, sokan ezért is kritizálták Jakab Jobbikos időszakát: ideológiailag kiüresítette a pártot és nem mondott olyat, amit senki más ne mondana. A válságos időszakban nem lesz egyedül, aki az elégedetlenek indulatosságát próbálja majd felkorbácsolni és felhasználni.

A Nép Pártján Mozgalom vezetője visszahozta Torgyán József karakterét a magyar politikába. Azonban a kisgazda hordószónok egy sokkalta természetesebb, személyiségéből fakadóbb, eredetibb populista karakter volt. Ezzel szemben Jakab Péter inkább egyfajta „ahogy a nagykönyvben meg van írva” demagóg. Torgyán egy tehetséges szónok (egyesek szerint ripacs) volt, azonban ez nem volt elég arra, hogy megakadályozza az FKGP kiesését a rendszerváltás utáni magyar politikából.  Jakab Péter a „változatlan változás” politikáját követi, nem hajlandó megválni a bejáratott karakterétől. Annyival lesz másabb a helyzet, hogy a parlamenti politizálás (a függetlensége végett) jobban háttérbe szorul, a parlamenten kívüli pedig felerősödik. Arra a kérdésre is választ kapunk, hogy a "Jakab Péter brand" képes-e arra, hogy olyan összetett feladatot végrehajtson, mint mozgalomépítés. A változás, az innováció nem hordozza magában azt, hogy az jó is lesz. Hogy mindez mire lesz elég, hogy lesz-e komoly eredménye, azt majd az idő eldönti.

Az energia és az energiapolitika kérdéseit tárgyaló podcast-sorozatunk első részében Dániellel beszélgettünk az energiatudatos nevelésről, illetve a családokat érintő energiapolitikai változásokról és azok hatásairól az általános és középiskolás korú gyerekek tekintetében. 

Hogy vagy Dani? Minden rendben?

Minden nagyon.

Izgulsz?

Izgatott vagyok. 

Hogy vannak a tanítványaid?

Hát, most éppen talán pihennek.

Még nem látják a rájuk leselkedő veszélyt. 

De, már tudják, hogy szeptember 22-én témazáró. 

Tényleg elmondtad nekik?

Hát még nem, de majd írok nekik gyorsan egy e-mailt műsor után. 

Ha már a tanítványaidhoz elkanyarodtunk, milyen korú gyerekeket tanítasz?

Hát a legfiatalabbak azok ilyen ötödik-hatodikosok voltak, akikkel foglalkoztam, de most pont egy nyári tábor keretében első-második osztályosokkal is végeztünk kísérleteket, improvizációs kísérleteket. A legidősebbek meg egyetemista korosztály, tehát gyakorlatilag mindenkivel.

Egy nagyon fontos, kardinális kérdés ma Magyarországon az energiatudatosság, illetve az Európai Unió is elvárja az állampolgáraitól, hogy tudatosabban álljanak az energiafogyasztókhoz, hiszen ezeknek az ellátásbiztonsága megkérdőjeleződött az elmúlt hónapok eseményei mentén. Nagyon sokat foglalkozunk azzal, hogy a felnőttek ezt hogyan tudják menedzselni, mégis nagyon keveset érintjük azt a témát, hogy ez a gyerekeknek milyen terhet, vagy milyen szellemi megfontolásokat jelent. Te hogy látod a saját osztályodban a saját gyerekeidnél, illetve a saját óráidon lévő gyerekeknél; hogyan hat a kicsikre, az általános iskolásokra, ők hogy látják ezt az energiaválság kérdést? És a felső tagozatosok?  

Érdekes, mert a fiatalabbak gyakorlatilag nem éreznek ebből semmit. Az általános iskolás korosztály szerintem maximum annyit tapasztal meg az egészből, hogy drágábbak lettek bizonyos dolgok, most voltam osztálykirándulni júniusban, és annyi jött vissza erről az egészről, hogy hát drágább lett a fagyi, sokkal drágább lett, mint az elmúlt években, hogy a megszokott 10-20 forint helyett most már 50 forinttal is drágább, és hogy így most már csak egy gombóc fagyit kapnak, és akkor erről panaszkodtak, és nagyon boldogok voltak, amikor két gombóc fagyit vettünk nekik az osztálykiránduláson, merthogy otthon ez már nem mindig fér bele.

A fiatalabbak inkább a fogyasztási szokásaikat érintő változásokon keresztül láthatják ezt.

Bár a legtöbb esetben szerintem semmilyen ilyen ok-okozati összefüggés nincsen, tehát hogy ők ebbe nem látnak bele, hogy ez azért van, mert az energiaárak azok így-úgy változtak. A gimnazistáknál ott már érdekesebb a helyzet, ők azért már a hírekből is tájékozódnak bizonyos dolgokról, meg azért jobban megértik a szülőknek az aggodalmait is az energiaárakat illetően, de én azt látom, hogy ő náluk sincsen meg egy olyan nagyon tudatosság, hanem őnáluk annyi a különbség, hogy összekötik azt, hogy az áremelkedés az az energiaáraknak az elszabadulása miatt van, és ennyi. És tovább nem nagyon gondolkodnak, mert az az általános hozzáállás, hogy az a szülők dolga, hogy ezen agyaljanak. Bár kivételtől eltekintve.

Ugye te foglalkozol, vagy hát neked a szakterületed az általános iskolás és középiskolás korú gyerekeknek a természettudományos nevelése. Egyre több kritika éri egyébként, főleg a közép-európai társadalmat és a közép-európai polgárokat abban a tekintetben, hogy bár felfogjuk az energiatudatosságnak a szükségességét az átlagháztartásokban, a döntéshozók nagyon kevés információval rendelkeznek, nagyon kevés helyes információval rendelkeznek arról, hogy ezt mégis technikailag hogyan lehet megvalósítani. Te hogy látod a saját osztályodban, vagy a saját diákjaidnál lévő családok esetében? Tényleg létezik ez az alulinformáltság? 

Ez egy érdekes kérdés, mert

tényleg az látszik, hogy alulinformáltság van, ugyanakkor szerintem rendkívüli módon inkább túlinformáltság van. 

A gyerekeknek olyan kiskortól tanítjuk az iskolában is, akárcsak az energiatudatosságot, akárcsak a fenntarthatóságot, akárcsak a környezetvédelmet, hogy én inkább azt látom a fő problémának, hogy annyira ez a "minden csapból ez folyik"-effektus áll fent, hogy egyszerűen nem tűnik már fontosnak. Tehát onnantól kezdve, hogy alsó tagozatos gyerekek is már a környezet órán érintik ezeket a témákat, utána ötödik-hatodikban természetismereten, és pontosan ugyanígy előjönnek, csak kicsit bővebben, utána, amikor nekiállnak a természettudományokat differenciáltan tanulni, akkor még inkább, ott ráadásul ugye különböző tanórákon is, tehát biológián is előjön, földrajzon is előjön, kémián is, meg fizikán is előjön, mellette az osztályfőnöki órán, és akkor a szelektív hulladékgyűjtésről, meg az ilyesmikről beszélnek, és akkor most még csak nyolcadiknál vagyunk, tehát akkor még mehetünk tovább, és ezt lehetne szépen tovább vinni gimnáziumba is, hogy ott mennyire tanulják, meg mennyire részletesen, meg pontosan. Tehát gyakorlatilag nagyon kevés olyan óra van, ahol ez egyáltalán nem kerülne elő. 

És pont ez szerintem a hátulütője sok szempontból, hogy valamilyen szinten rutinszintűvé vált, hogy akkor jól van, akkor megint tanulunk az ózonlyukról.

Nagyon sok oktatási szakember például azon a véleményen van, hogy az ózonlyuknak egyáltalán a felfogásához vagy a globális szintű problémáknak a felfogásához az általános iskolások még túl kicsik. Az ózonlyuk egyébként 30 éve volt egy nagyon jelentős probléma, azt azóta pár nagyon jól időzített rendelettel sikerült szépen visszaszorítani, tehát az jelenleg már nem globális probléma, csak egy veszélyforrás lehetne a jövőre nézve, de ennek ellenére pontosan ugyanolyan szinten kezeljük, mint ahogy a globális felmelegedés, vagy globális klímaváltozás a különböző kérdéseit. Tehát, hogy az, amit mi a hétköznapokban tapasztalunk, amit most akár csak nyáron láthattunk, hogy nem lehet kimenni dél és öt között az utcára, sőt dél és hét között az utcára, mert 40 fok fölötti hőmérséklet van Budapesten, az azért kicsit jobban érinti a diákokat, és pontosan ugyanolyan súllyal beszélünk róluk, mint a különböző más környezetvédelmi problémákról is, amikkel mondjuk lehet, hogy nem is találkoznak. Tehát nem biztos, hogy találkoznak egyáltalán egy ilyen eutrofizációs jelenséggel, hogy a túlzott nitrogén tartalmú műtrágyáknak a kibocsátása a vízi élővilágot, főleg a növényeket értelemszerűen, nagyon megdobja, és elmocsarasodik a terület. Tehát, nem hinném, hogy ez úgy bárkit olyan nagyon különösebben izgatna, főleg, ha mondjuk nem is megy a Balatonpartra, de még ott is ez egy könnyen kezelhető probléma, ellentétben azzal, hogy 40 fok van itt nyáron. 

És mi az a kor, amitől kezdve a gyerekeknek el lehet kezdeni ezeket a fogalmakat megtanítani, illetve ezt a praktikus tudást, például a háztartáson belül, átadni nekik, hogy miért kell lekapcsolni a villanyt, ha már nem használod, miért nem kell fogmosás közben engedni a vizet, illetve, hogy mi az az információhalmaz, amit az általános iskolásoknak érdemes és át is kell adni, és mi az, amit már inkább csak a felső tagozatosoknak kell?

Szerintem magára a cselekedetekre már egészen kiskortól rá lehet szoktatni a gyerekeket.

Rá lehet szoktatni már óvodás korban arra, hogy ne folyassuk fölöslegesen a vizet, és emögé nem kell olyan nagyon-nagyon különleges indokokat gyártani, mert egy óvodás gyerek is már be tudja látni azt, hogyha ott folyik a víz, amire neki nincsen szüksége, akkor az nem jó. Tehát lehet neki mondani, hogy valahol máshol a Föld más részein sokkal kevesebb víz áll rendelkezésre, de mondjuk az ezzel való riogatást sem tartom célravezetőnek, hogy az afrikai vízhiányt összekössük valahogyan Magyarországon azzal, hogy az Istike tíz percig folyatja a vizet. Viszont azért valamilyen szempontból jó, hogyha ezt tudatosítjuk, ha mást nem, mondjuk azon, hogy akkor nagy lesz a vízszámla. Kicsit távolabb már lehet menni hogyha idősebbek, tehát most így nem kivehető a vízfogyasztás, hanem mondjuk az áramfelhasználásnál, akár már egy felső tagozatosnak is lehet arról beszélni otthon, iskolában is meg lehet említeni azt, hogy ez az áram, ez valahonnét van, ez nem csak úgy van, ezt valahogyan előállítottuk. És hogy ez, hogy előállítottuk, ehhez szükség volt különböző nyersanyagokra, vagy a napra, vagy a szélre, attól függően, hogy milyen módon állítjuk elő ezt az energiát, és hogy ez mind-mind-mind pénzbe kerül. Be lehet hozni azt, hogy akár környezetre káros is lehet, gondoljunk itt csak a szénerőművekre, amik azért nem tesznek túl jót a környezetnek, és ezt mondjuk ilyen alapszintű tudással, mert ugye hetedikben már megtanulják azt, hogy mi az a széndioxid, rá fognak jönni arra, hogy az biztos, hogy nem jó, hogyha a szenet én elégetem, és abból lesz sok-sok szén-dioxid, akkor azt úgy kiengedjük, mert már tudnak annyit, ami tényleg csak ilyen nagyon-nagyon alapja ezeknek a természettudományoknak, de mégis erre már lehet alapozni, szerintem. 

És akkor itt ér véget, tehát ezeknek a mennyiségi fogalmaknak, illetve ezeknek az enyhébb minőségi fogalmaknak az ismerete, akkor a felső tagozatosoknak már elegendő ahhoz, hogy tudatos felhasználók legyenek?

Én azt gondolom, hogy ez már bőven jó lehet. És ugye mivel ez már kisgyerekkoruk óta megy, tehát hogy inkább itt arra van szükség szerintem, a felnövő gyerekeknél, hogy ez rutinszerű legyen, rutinszerű legyen az, hogy nem folytatjuk a vizet fölöslegesen, rutinszerű legyen az, hogyha kimegyünk egy szobából, akkor lekapcsoljuk a lámpát, rutinszerű legyen az, hogy nem megy akkor a légkondi, amikor amúgy 23 fok van, és mi pont 22 fokot szeretnénk, akkor mondjuk beletörődünk abba a pont egy fokba, és tudjuk, hogy az nem fog különösebb problémát okozni.

Tehát ezeket mind-mind rutinszerűvé kell tenni.

És akkor ezzel igazából elkerülhetjük azt is, hogy elbagatellizáljuk a problémát, mert igazából a problémát azt már az elejétől fogva megszüntettük, tehát a fogyasztók számára is ez a probléma megszűnt létezni. És mire elérünk addig, hogy most megmagyarázzuk, hogy ez pontosan miért van, addigra már csak az lesz, hogy a gyerekekben a megtörténik a felismerés, hogy ezt ezért csináltuk, és jaj, de jó.

Ez egy pozitívabb élmény.

Igen, és akkor nem az lesz a gyerekekben, hogy bűntudat, hogy én milyen rossz ember vagyok azért, mert én úgy szoktam mondjuk zuhanyozni, hogy végigfolyik a víz, és rengeteg vizet elhasználok, hanem az lesz benne, hogy jaj, de jó, hogy én az elmúlt években ezt mindig úgy csináltam, hogy nem folyt folyamatosan, vagy nem égett fölöslegesen a lámpa, vagy biciklivel mentem iskolába, és nem autóval vitettem magamat.

Itt szokott lenni egy ilyen ellentét, hiszen a szülők elvárják az oktatástól a teljes információt, vagy sok esetben a teljes információ átadását, hiszen miért van ott reggel nyolctól délután ötig a gyerek, hanem ezért. Viszont az oktatás pedig elvár egy alapszintű ismeretet, és folyamatosan visszautal a családi szokásokra, amik persze nincsenek meg mindig, vagy nem rutinszerűek, ahogy te mondtad. Mi a szerepe a családnak szerinted, és mi a szerepe az oktatásnak abban, hogy egy energiatudatos generáció nőjön föl? 

Én ebben nagyon kritikus vagyok, tehát mint az oktatási oldalnak a képviselője, ugye nem tudok nagyon pártatlan lenni ilyen ügyben, de én azt gondolom, hogy itt a jelentősebb dolga az a szülőknek van. Tehát tény, hogy a gyerek mondjuk nyolctól ötig az iskolában van, de ennek a jelentős részét egy olyan tanteremben tölti, ahol állandóan tartózkodnak, ott van mindig valamilyen tanár, felügyel, satöbbi. Tehát, ha mondjuk kimennek az udvarra játszani, akkor a tanár oké szól, hogy kapcsolja el az utolsó a lámpát, de ez ennyi volt. De amikor hazamegy, és ott az életét már több szobában éli, akkor azt már koordinálnia a szülőnek kell, hogy most a gyerek, ha kijön a gyerekszobából, mert éppen vacsorázni szeretne este, akkor miután kijött, akkor kapcsolja le a lámpát.

Tehát több döntési helyzetnél van jelen a szülő? 

Igen. Tehát én ezt gondolom, hogy a szülő az jóval több döntési helyzetnek lesz a szemtanúja, és jóval több hatást tud ezáltal elérni. Mi tanárként, ami rendelkezésünkre áll helyzet, azt természetesen meg tudjuk oldani - talán. Reméljük, meg tudjuk oldani és törekszünk is rá, a saját nevemben beszélve én törekszem is rá, hogy ezek meg is legyenek oldva. De

egyszerűen szerintem nem tudunk akkora ráhatást elérni a gyerekeknél, hogy az felül tudjon írni bármit is, amit otthon tapasztal.

És inkább ezt nevezném meg a fő problémának, hogy persze, hogyha sokat megy az iskolába, és sokszor hallja a tanártól is ezeket az intelmeket, akkor alkalmazkodni fog hozzá, de hogyha otthon mindig azt hallgatja, vagy egyáltalán nincsen rajta betartva, sőt, ami a legrosszabb, hogy mondjuk ennek az ellentettjét látja példaként, hogy egyszerre megy a tévé, ég a lámpa, meg mellette asztali lámpa is, meg satöbbi, amikor ezek közül értelemszerűen csak egyre lenne szükség, akkor felmerül benne a kérdés, hogy most amit én az iskolában láttam, vagy csináltatnak velem, annak van helye, vagy amit itthon, és azért, 

hogyha egy fiatal gyerekről van szó, és mérlegelnie kell, hogy inkább a tanárának, vagy inkább a szüleinek higgyen, akkor egyértelmű, hogy inkább a szülőnek fog hinni, és azt a viselkedési módot fogja fölvenni. És onnantól fogva mi tanárként meg már gyakorlatilag csinálhatunk bármit.

Én azt vettem észre, de lehet, hogy pedagógusként ezt meg fogod cáfolni, de talán még emlékszel, amikor mi voltunk iskolások, körülbelül egykorúak vagyunk, hogy nekünk azért az energetikáról alkotott fogalmi körünk, az néhol azért hézagos volt általános iskolában. Én nem tudtam volna megmondani, hogy mi a különbség a watt meg az amper között, vagy legalábbis alsó tagozatban biztos, hogy nem. Most pedig a 15 éves húgom előállt az ötlettel, hogy hogyan tudnánk olyan biciklis rendszert készíteni, amivel áramot tudunk termelni, és igényt támaszt születésnapjára egy generátorra. Mennyire érzed azt, hogy az energiaválság ilyen oktató jellegűen hatott a diákokra? Mennyivel jobbak az energiáról, energia fogalmáról alkotott ismereteik a mai diákoknak a korábbi diákokkal összehasonlítva?

Szerintem ez a konkrét eset egyrészről ennek az egyértelmű megnyilvánulása, hogy tisztában van a kedves húgod is vele, hogy itt probléma van az energiaválsággal, ugyanakkor szerintem maga a cselekedet, hogy ő most egy generátoros biciklit akar építeni, annak csak a kiváltója volt, tehát, hogy az ötletnek valahonnét mindenképpen jönnie kellett, viszont a megvalósítás az már szerintem teljesen egyéni, és ez már az ő érdeklődésétől függ, és azért csinálhatja. Meg amúgy én ezt 

általánosságban látom, hogy nagyon nagy paradigmaváltás történt az oktatáson belül, akárcsak ezt az elmúlt tíz évet nézve,  

hogyha mi visszaemlékezünk, akkor mi azért még úgy voltunk iskolában, meg úgy tanultunk ott, hogy ez a ténylegesen tanulás, tehát hogy beülünk, leadják nekünk az anyagot, hazamegyünk, leírtuk a füzetbe, és bemagoljuk vagy megtanuljuk, vagy begyakoroljuk, ha matek volt, vagy megértjük, vagy valami ilyesmi. A mostaniak, azok már sokkal inkább egy ilyen projektközpontú oktatásban vesznek részt, vagy akarnak részt venni, tehát nem az, hogy leülök a fenekemen és megtanulom, hanem az, hogy "oké, rá lehet venni arra, hogy leüljek a fenekemre, viszont akkor csináljunk valamit". Tehát, hogy ez a cselekedtető attitűd van szerintem jobban emögött. És a teljes kiváltó oka nem feltétlen az energiaválság volt, az inkább csak az, hogy ez így tudatosult.

Tehát igazából minden tantárgyra ez a kicsit proaktívabb hozzáállás jellemző, és ezt most az energiánál látjuk a leglátványosabban?

Pontosan, és ez most nagyon szépen előjön. Ugyanakkor viszont azért az, hogy milyen elképzeléseik vannak így az energetikáról, nekem annyira nagyon nincsen illúzióim ezt illetően, hogy úgy a nagy átlagnak milyen információi lehetnek. Persze nem azt várjuk el, hogy a második osztályos unokahúgom az tudjon arról, hogy mi az a watt, meg mi az az amper, de mondjuk azt azért már az iskolákban legalábbis így természettudományos tanárként szeretnénk elvárni, hogy mondjuk egy hetedik-nyolcadikos, aki már tanulta, mondjuk, fizikából ezeket, az már tudja valahova kötni. És ne az legyen, hogy felmerül kérdésként, hogy akkor most az áramot kilowattban vagy kilowattórában akarom-e megadni. Mert persze ez nem egy evidens dolog, ugyanakkor utána lehet gondolni, és minimális gondolkodása után, egyből rá tudja vágni, ha sikeres volt az oktatás.

Legalábbis szurkoljunk neki.

De szerintem ebben nem okoz az energiaválság-probléma sem változást. Tehát ha eddig nem tudta, hogy mi volt a különbség, akkor ezután se fogja tudni. 

Hát kicsit pesszimista a hangvétel. 

Arra nézve azért mégis vannak törekvések az oktatásszervezés részéről is, hogy ezeket a fogalmakat, amik egyre aktuálisabbak és egyre fiatalabb korban érintik a diákokat, hiszen már a klisének tűnő okostelefonok kezelése is már egyre fiatalabb korban begyűrűzik az életükbe, tehát nagyon sok olyan eszközük van, amihez talán ezek az ismeretek mégis szükségesek, hogy miért nem szerencsés éjszaka tölteni például a telefont. Vagy mi a különbség aközött, ha mondjuk 80%-os az akkumulátor töltöttség, minthogyha 20 vagy 100%-os.

A közoktatás ilyen szempontból rendkívül dolgos, és nagy szerencsénk van. 

Köszönjük szépen! Nagy szerencsénkre minden évben változtatnak valamit a tanmeneten, hogy aktualizálják sok esetben. Ilyen szempontból én egy picit szkeptikus vagyok, hogy erre feltétlen minden egyes évben szükség van-e, de ez nem az én asztalom, hanem ez a döntéshozóké inkább. Ugyanakkor az tény, hogy tényleg igyekeznek naprakészek maradni. Viszont sok esetben én azt látom, és azt mondjuk kifejezetten fizikánál látom, hogy próbálnának naprakészek maradni, de annyira nagy a fizikából a tananyag, annyira bonyolódik egy szint után, hogy egyszerűen érthetetlen lesz. 

Tehát nem lehet azt megcsinálni, hogy naprakészek legyenek a gyerekek például az okostelefonoknak a fizikáját illetően, merthogy olyan lépéseket kell előtte megejteni, akárcsak a legalapabb mechanikai vagy elektromosságtani fogalmakat illetően, amik után nem fog erre idő jutni,  

viszont, ha ezeket meg kihagyjuk, akkor meg nem lesz az érthető, amit meg kéne tanulni az okostelefonról, és igazából én azt látom, hogy e között lavíroznak, hogy most éppen mi az, amit én kihagyhatok még, meg én tanárként is amúgy így vagyok vele, hogy mi az, amit kihagyhatok, hogy még érthető legyen az, amit utána el akarok mondani, amire az egészet ki akarom vezetni. És ez érhető tetten akárcsak a tankönyveknek a változását illetően is, hogy például nem tudják most már berakni egy alapfizika tankönyvbe az atomreaktoroknak a működését, ami amúgy jó, persze, fizikatanárként mondom ezt, de szerintem ez egy nagyon-nagyon bonyolult dolog, ugyanakkor viszont tényleg fontos lenne, csak annyi előzetes lépés lenne hozzá szükséges, és annyi problémát kéne benne egyesíteni, hogy ez már nem fér bele egy alapfizika órába, hanem ez maximum egy fizika fakton fog csúszni. Mellette még most ez egy nagyon friss hír, hogy ugye most lesz egy új tantárgy, a fenntarthatóság, konkrétan ez lesz a tárgynak a neve, amit kifejezetten gimnáziumra terveznek. Heti egy órás tantárgynak tervezik, vagy kilencedikre, tehát lenne egy óra a 9-re, meg lenne egy óra a 11-12-re, és itt kerülnének elő főleg ilyen kérdések. Különböző, akárcsak környezetvédelmi kérdésekkel, akárcsak energiatudatos emberi kérdésekkel foglalkoznának a tárgy keretei között. 

Van direkt egy ilyen témakör, hogy otthon milyen cselekedeteket lehet végezni ahhoz, hogy alacsonyabb legyen a rezsiszámla, ami ugye együtt jár azzal, hogy alacsonyabb a fogyasztás és az sokkal jobb. 

Ugye ez még csak most fog indulni, de azért van pár aggályom ezzel a tárggyal kapcsolatban. Tehát kicsit érdekes, hogy mondjuk ez kilenc-tizedikben akárki taníthatja, tehát hogy ehhez nem kell semmilyen szakos tanárnak lenni, hanem ezt, nem leszólva az énekszakos kollégákat, de egy énekszakos is taníthatná. Bár ahogy néztem, ez mondjuk a kilenc-tizedikeseknél talán tényleg nem lesz probléma, tehát itt főleg ilyen józan ésszel beadható dolgok, tananyagok vannak. 11-12-ben már szigorodtak annyit, hogy ott már természettudomány szakos tanárnak kell tanítani, tehát, hogy valamilyen természettudományos szakja legyen az illetőnek. Ez megint olyan, hogy legalább érteni fog hozzá, de attól függetlenül én nem látom azt, hogy miért kellene neki tudnia tanítani azt a tárgyat, tehát hogy persze értünk hozzá, de az nem azt jelenti, hogy tudjuk is tanítani. Én értek a matekhoz, de nem tudom tanítani a matekot feltétlen jól. Úgyhogy kíváncsi vagyok, hogy ezzel mi lesz. Ugye most 

már beindul ez tanári továbbképzésként is, hogy tényleg legyenek erre szakos tanárok, és akkor lesz fenntarthatóság szak is.  

Csak hát ezzel szemben megint szkeptikus vagyok, mert a tanárok leterheltségét nézve nem vagyok benne biztos, hogy olyan túlságosan nagy lesz a tolongás, a jelentkezés, főleg úgy, hogy ezt most szeptemberben akarják elindítani, tehát az iskolai időszakkal párhuzamosan menne. Én szurkolok a tárgynak, tehát ha jó lesz, akkor tényleg tök jó tud lenni. Viszont én akkor ezzel párhuzamosan megfogalmaznám minden fizika és kémia tanár nevében azt a követelést, hogy akkor viszont picit csökkentsük ezeket a témaköröket a fizika és a kémia anyagokból, és a helyére rakjunk vissza olyan anyagokat, amik mondjuk lehet, hogy picit lényegesebbek. 

Minden erőmmel próbálom továbbítani a kérésedet az Oktatási Hivatal felé, de nem ígérek semmit. Remélem a hallgatóink között van ilyen tekintetben kompetens személy. Zárásként még szeretném tőled megkérdezni, azért te mindig olyan büszkén mesélsz a diákjaidról, látszik, hogy ők a szíved csücskei, az összes csücske együttvéve: te globálisan hogy látod - nem csak a saját diákjaid kapcsán, mert azért velük elfogult vagy szerintem egy kicsit - ez a mai általános középiskolás generáció olyan, ami tudatosabban áll egy kicsit az energiához, mint a felettük járók, vagy azért még van mit csiszolni az ő tudásukon is?

Hát csiszolni mindig van mit. Tehát nincsen olyan, hogy tökéletes. Viszont én azt látom, hogy jelenleg, ha veszek egy általános iskolás generációt, ők jóval környezettudatosabbak, mint mondjuk akár csak a mi generációnk. Tehát míg mondjuk nekem rá kellett arra szoktatnom magamat, hogy ne este töltsem a telefonomat, meg ha végeztem a munkával, akkor a gépet ne hagyjam bekapcsolva, mert hogy ki tudja, mire kelhet még, hanem akkor legalább lecsukom, és addig sem fogyasztja az áramot. Tehát

míg nekünk szerintem ez nem jön ennyire ösztönösen, és figyelnünk kell kifejezetten arra, hogy a különböző tevékenységeink mögött ténylegesen ott legyen egy energiatudatosság, addig akárcsak a hat-hét évvel fiatalabbak esetében, de a még kisebbek esetében is én azt látom, hogy erre már van egy ösztönösség.

Én hallottam már olyat, hogy a harmadikos kislány az apukájának azt mondta, hogy másnap jöjjünk biciklivel, és ne autóval, merthogy azt hallotta az iskolában, hogy a kipufogógázokban mérgező gázok vannak. Slusszpoén az, hogy az illető kislánynak még nem volt biciklije, és akkor utána hallomásból tudom, hogy aznap délután el kellett menni biciklit vásárolni.

Interjút készítette: Lévai Emese

Használhatatlan vacak vagy jól bevált rendszer? Mióta használjuk pontosan? Hosszú évek óta nem változott semmit? Járjuk körbe a Neptun rendszerét és lássuk, mit gondolnak róla az egyetemisták!

Szeptember közeledtével minden egyetemista kénytelen újra belépni a Neptun-fiókjába, megnézni a hónapok óta olvasatlanul heverő hírleveleket, aktiválni a félévét és felvenni az óráit. A gólyák pedig elkezdenek barátkozni a felülettel, amiről már annyi hideget, meleget (inkább hideget) hallottak. Éppen ezért ez a tökéletes idő arra, hogy megnézzük mi is az a Neptun, mik a leggyakoribb hibái és mit gondolnak róla az egyetemisták.

Kép forrása: ELTE ÁJK memes

Őskövület

Az egységes oktatási rendszer kialakítása a ’90-es évek végén Cséfalvay Klára fejében fogalmazódott meg, aki akkoriban a BME egyetemi docense volt. Az ő vezetésével meg is valósult ez az elképzelés, létrejött a Hallgatói Információs Rendszer, kifejezetten a BME igényeire szabva. Azonban ez a rendszer olyan piaci rést igyekezett lefedni, hogy az eziránti kereslet nagyon hamar elkezdett nőni. 

Így elkezdtek tervezni egy összetettebb, általános igényeket lefedő, Neptun 2000-nek keresztelt rendszert, amit 1997-ben két intézmény is bevezetett. Ezt követően a Neptun megállíthatatlan lett. Szépen lassan az egyetemek túlnyomó többsége bevezette és a mai napig használja. 

Fontos megjegyezni, hogy maga a Neptun rendszer ugyan egységes rendszer, amit évről évre fejleszt az SDA Informatikai Kft., azonban

Így mindenképp járjunk utána, hogy egy esetleges neptunos baki esetén kit is kezdünk el szidni, az SDA Informatikai Kft-t vagy a saját egyetemünket.

Kép forrása kolhok.elte.hu

Változatlan

Amint látjuk, a maga 25 évével a Neptun valóban nem a legfrissebb informatikai rendszer, de elméletileg alapos és folyamatos karbantartás mellett megfelelően kell(ene) működnie. 

A központi fejlesztésekért az SDA Informatikai Kft. felel, akik - amint egy 2017-es államtitkári válaszból kiderül - nem kevés összeget kapnak az állami egyetemektől és főiskoláktól a fejlesztésekre. Mennyi is pontosan ez a nem kevés?

"Felmértük az állami felsőoktatási intézmények tanulmány rendszerekre fordított kiadásainak nagyságrendjét: 2010-ben 462 millió, 2016-ban 581 millió forintot fordítottak mindösszesen tanulmányi rendszerekre, ezen belül a NEPTUN tanulmányi rendszerre 2010-ben 272 millió, 2016-ban pedig 545 millió forintot (valamennyi összeg bruttó értékben került feltüntetésre)" - írta ezt 2017-ben Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára.

Kép forrása: ELTE BTK memes

Vélemények

Ez a rengeteg pénz jól lett felhasználva? Működik a Neptun rendszer? Mit gondolnak róla az oktatók és a hallgatók?

,,A Neptun nem egy jól sikerült rendszer. Lehet, hogy valahol, valamire, valamikor jó volt, vagy jó lehet, de az semmiképpen nem az, amire, ahol, és amikor használjuk” - így vélekedik Dragon Zoltán, a Szegedi Tudományegyetem oktatója egy blogbejegyzésében.

,,Az én sérelmem a kapacitás. Az, hogy egyszerűen nem lehet normálisan egy tárgy- vagy vizsgafelvételt lebonyolítani, mert vagy nincs szabad hely, vagy lefagy es kidob a rendszer” - egy hallgatói vélemény Pécsről.

,,A Neptun legnagyobb hibája az, hogy a tárgy- és vizsgafelvételeknél rendszeresen lefagy és csak sok idő elteltével válik újra működőképessé a rendszer, ami nem kevés bosszúságot tud okozni a hallgatók számára” - PPKE-s hallgató észrevételei.

A Neptun egy olyan ,,élmény”, ami végigkíséri egyetemi éveinket. Egy kicsit régi, egy kicsit döcögős, de a mienk.

Az egyetem teljes hosszán át szemlélve talán gólyaként a legnehezebb anyagi javakra szert tenni - vagy jobban fogalmazva megélni. Pár lehetőséget leszámítva a felsőoktatási rendszerben nem szerepel még releváns szakmai anyag, így azok az ösztöndíjak, melyek a tanulmányi teljesítményt honorálják - és jellemzően nagyon magasak- első félévben elérhetetlenek. Mutatunk pár tippet, miből lehet mégis pénzhez jutni!

1. Szociális ösztöndíj

Még a nyáron érdemes megfontolni, esélyes vagy-e szociális támogatásra az egyetemről. Ezt nagyon sokan kívánják igénybe venni, így nem meglepő módon rengeteg dokumentum, igazolás kell hozzá, ezeket összegyűjteni, hitelesíteni sok idő. Problémás még a távolság is: vidéki diákként jobb ezt addig elintézni, amíg otthon vagytok, hiszen pl. a szülők személyi jövedelmének igazolása helyben készül. Általában az eredeti dokumentumok kellenek, így értékes napokat nyerhettek, ha otthon beszerzitek az iratokat, és nem vártok szeptemberben a postára.

2. Kollégiumi támogatás

Egyes kollégiumok belső támogatási rendszert tartanak fent, melyek külön kiterjednek az elsősökre is. Ennek követelményei kollégiumonként változnak, lehet szó lakhatási támogatásról, de egy, a kollégiumban vállalt feladatért is fizetnek helyenként.

3. Egyetemi munkák

Az egyetem és a Hallgatói Önkormányzat rendszeresen hirdet meg olyan részmunkaidős állásokat, melyek illeszkednek az óráidhoz. Praktikusabbak, mint más helyeken ilyen jellegű munkát vállalni, tekintve, hogy egyrészt ez a kampusz területén van, másrészt, mert egyetemi helyszínként némileg toleránsabban állnak a tanulmányi feladataidhoz.

4. Korrepetálás

Ha szakközépiskolába jártál azonos területről vagy csak egyszerűen jobban megy az egyik tárgy, mint a többieknek, bizony jó kereseti forrás a korrepetálás is. Ez haverok között szívesség alapon is működhet (azaz betétként abba a bizonyos "szívesség-bankba"), de egyes egyetemisták hatalmas bizniszt csináltak egy-egy figyelmesen elsajátított tananyagból. 

5. Diákhitel

Három típusból lehet választani, ezért is érdemes ezügyben egy olyan banki hitelügyintézővel konzultálni, aki személyre szabottan tud tanácsot adni. A kedvező feltételek ellenére sok mindent nem szoktak figyelembe venni a diákok, kezdve a visszafizetés határidejétől egészen a felhasználási kötelezettségekig. 

6. Eladás

Talán az egyik legfájdalmasabb, mégis legpraktikusabb módja a kezdeti tőke megteremtésének, ha túladsz pár olyan dolgon, ami az otthoni szobádban már csak porfogó vagy az új helyeden nem tudod használni. Nem biztos hogy Pesten a kocsidat tudod annyit használni, mint a középiskolás éveid alatt vidéken és biztosíthatlak afelől is, hogy akármennyi helyet is foglaltak a ruháid addig otthon, a kolis szekrényed térfogata vagy az új lakótársad igényei a felére fogják redukálni a darabokat, érdemes tehát ezeken túladni.

Az egyetem alapvetően arra való, hogy szakmailag fejlődj. Az első félév a szülők támogatása nélkül elég nagy falat, hiszen nehéz megtalálni az egyensúlyt: ha nem dolgozol vagy teremtesz elő pénzt a megélhetéshez, könnyen hoppon maradsz a hónap végén, ha pedig agyondolgozod magad, nem marad elég időd tanulni és később elesel a tanulmányi ösztöndíjaktól. Mindenképpen kérd felsőbbévesek segítségét az időbeosztásban, hiszen ők tudják, melyik tárgy mennyi időt igényel, mennyi munkát tudnál vállalni. Hajrá, mi szorítunk!

Horthy Miklós kormányzó idősebbik fia ismert szereplője a két világháború közötti és a háború alatti Magyarországnak, ugyanakkor életéről és politikai nézeteiről jóval kevesebbet tudunk, utolsó felszállásának - lévén pilóta volt - körülményeit pedig mindmáig vita övezi. Halálának nyolcvanadik évfordulója alkalmából augusztus 20-án emlékezünk Horthy Istvánra.  

Horthy István fiatalkora

Horthy István 1904-ben született Pólában. Apja, Horthy Miklós ekkor még katona, későbbi karrierje során egészen a sorhajókapitányi – ezredesi – rangig jutott. A Horthy nemzetség nem régi katonacsalád, a nagyapa, az 1848-49-es eseményektől egykoron távol maradó Horthy István jelentős közéleti szerepet vállaló vidéki földbirtokos volt a nagy magyar Alföldön, Kenderesen. Feleségétől, Halassy Paulától született fiai közül azonban többen is a katonai pályát választották. A legidősebb fiú, aki az évszázados hagyományoknak megfelelően – nemességszerző ősük után – az István nevet kapta, a lovasságnál, míg Miklós a tengerészetnél szolgált. Egy harmadik testvér, az erőskezű politikusként is ismert Szabolcs, jász-nagykun-szolnoki főispán, az első világháború hősi halottja lett.

Horthy István, Horthy Miklós, Horthy Miklósné Purgly Magdolna, ifj. Horthy Miklós és Horthy Paulette(forrás: origo.hu)

Horthy Miklós tengerésztiszt elsőszülött fia iskoláit Bécsben és Badenben végezte, ugyanakkor

Apját követve 1918-ban a Haditengerészeti Akadémiára jelentkezett, azonban a Monarchia összeomlása miatt végül a Toldy Ferenc Főreáliskolában érettségizett 1922-ben (az utolsó két osztályt összevontan végezve el). A korszak és a család hagyományaival ellentétben műszaki egyetemre jelentkezett – nem pedig jogra vagy katonai pályára. Tervében apja is támogatta.

Horthy István, a pilóta

Horthy István már fiatalon kedvelte a sportokat, középiskolás korában kitűnő vívó és lövész volt, emellett apja megtanította vitorlázni is. Később a lovaspólóban is remekelt, a magyar válogatott tagjaként több nemzetközi versenyen vett részt. Technológiai érdeklődése miatt igen korán megkedvelte az ilyen jellegű sportokat, így rendszeresen szerepelt motorkerékpár- és autófutamokon.

Horthy István egy budapesti lovaspóló-mérközésen (jobbról a második) (forrás: origo.hu)

Sporttal való kapcsolatát igazán a repülés jelentette: ezt egyetemi évei alatt ismerte meg, és tanulmányait is félbe szakította miatta. 1926-ban katonai szolgálatra jelentkezett, mivel így pilótaképzéshez juthatott. 1927-ben, mintegy egy éves képzés után tette le a pilótavizsgát, majd leszerelése és gépészmérnöki diplomájának megszerzése után tartalékos hadnaggyá avatták (1929 október).

Nemzetközi tapasztalatok

1928-as diplomázása után először a Weiss Manfréd gyár – talán nem meglepő módon – repülőmotor osztályán helyezkedett el mérnökként, ugyanakkor külföldi tanulmányutat tervezett, amelyben családja is támogatta abban. Ebben kiemelt szerepe volt apjának, aki korábban tengerészként körbehajózta a földet; továbbá nagybátyjának, Jenőnek, aki megszállott vadászként többször is megfordult Afrikában, és 1928-29 fordulóján István unokaöcsét is magával vitte – velük tartott Kittenberger Kálmán Afrika-kutató, vadász, több tematikus könyv szerzője is.

A valódi szakmai tapasztalatot az 1930-as év jelentette, ekkor ugyanis az Egyesült Államokba utazott, ahol Galamb József segítségével – aki a Ford T-modell tervezőjeként vált ismertté – a Fordnál helyezkedett el előbb betanított munkásként, majd mérnökként. Bár a gyors előrelépést befolyásos ismerőse biztosította számára, munkája is legitimálta azt:

Az Amerikában visszahúzódó életet élő – a helyiek csak hónapok eltelte után tudták meg, hogy a kormányzó fia –pályakezdő gépészmérnök számára az Egyesült Államok modernizációs vívmányai, gazdasági és technológiai fejlettsége és újításai jelentettek alapot itthoni munkájához.

mind általánosan Amerikában, mind konkrétan a Fordnál. Ezeket később munkája során is felhasználta.

Újra itthon – egy felívelő karrier

A Horthy István által fejlesztett MÁV-vagon (forrás: origo.hu)

Horthy István hazatérését követően a MÁVAG-nál, vagyis a Magyar Állami Vas-, Acél- és Gépgyárakban helyezkedett el Csepelen főmérnökként – itt már nem repülőkkel, hanem autóbuszokkal foglalkozott. Nevének köszönhetően gyorsan haladt előre a ranglétrán: volt műszaki tanácsos, igazgató-helyettes, igazgató, majd – 1939-től – vezérigazgató. Munkájával mindig alátámasztotta a családi kapcsolatai által nyújtott előzetes bizalmat, példátlan tevékenységet végzett mind szakmai, mind gazdasági-szervezői téren. Részt vett például egy gőzmozdonytípus és egy „hibrid”, közúti-vasúti jármű fejlesztésében is, továbbá óriási szerepet vállalt a MÁVAG korszerűsítésében. Ennek következtében nőtt a MÁVAG termelékenysége, telephelyeinek, megrendeléseinek és munkásainak száma, amelyben természetesen a haderőfejlesztés is közrejátszott, főleg a megrendelések növekedésében. Különféle megrendelések intézése miatt Horthy István többször járt külföldön,

Horthy István hazatérése Indiából (forrás: rubicon.hu)

1940-ben kinevezték a MÁV elnökének. Nyugati tapasztalatai jelentősen hozzájárultak a vasút korszerűsítéséhez – emellett a területi revízió következtében bővíteni kellett a meglévő vonalakat.

Horthy István szakmai előmeneteléhez ugyan kapcsolatai jelentősen hozzájárultak, azonban tevékenysége mindig példátlan volt. Munkáját állami szinten is elismerték: megkapta a Magyar Érdemrend középkeresztjét, majd a hozzá adományozható csillagot – emellett más, magyar és külföldi kitüntetés birtokosa is volt.

Horthy István és a közélet – érdektelen ifjú vagy cselekvő magyar hazafi?

Horthy István tevékenysége jóformán szakmai – mérnöki és gazdasági – elemekből állt, ugyanakkor egyáltalán nem igaz, hogy a közélet ne érdekelte volna. Kezdetben a politika valóban nem foglalkoztatta, de már egyetemi évei alatt a Műegyetemi Sportrepülő Egylet elnöke lett. A ’30-as évek közepéig többnyire hasonló feladatokat látott el: elsősorban olyan tisztségeket vállalt, amelyek a sporttal – különösen a repüléssel – kapcsolatosak. Legfontosabb szerepe az 1939-ben létrehozott Horthy Miklós Nemzeti Repülő Alap – amely honvédségen kívüli pilótaképzést nyújtott – elnöki tisztségének viselése volt.

Személyesen tapasztalhatta meg a polgári életmód elterjedtsége mellett – más nyugati útjai során – bizonyos cégek szociális intézkedéseit. Mindezek hatására Horthy István modern gondolkodású, szabadelvű, de magyar nemzeti szemléletű, konzervatív emberré vált. Támogatta a társadalom fejlődését, de ellenzett minden erőltetett, túl gyors változást; emiatt a nemzet fejlődésének szükségességéből fakadó változásokat várt. Mindezek mellett a legnagyobb kiállással ragaszkodott a Szent István-i magyar nemzeteszméhez.

Horthy István közéleti emberként eleinte kevesebbet beszélt, inkább cselekedett. A MÁV vezetőjeként igyekezett bizonyos, nyugaton már elterjedt szociális-jóléti intézkedéseket meghonosítani a munkások számára. Szociális érzékenysége konzervatív szemlélettel párosult: még a MÁVAG vezérigazgató-helyetteseként jelentősen hozzájárult – vitéz Markotay Jenővel, a vezérigazgatóval együtt – a diósgyőr-vasgyári reformátusok templomépítéséből fakadó anyagi gondjainak elhárításában, amelynek következtében 1936 nyarán az egyházközség a főgondokának választotta. A családi hagyományoknak ez teljes mértékben megfelelt, hiszen nagyapja egykor a heves-nagykunsági református egyházmegye főgondoka volt.

Dzsentri aranyifjú

Már 1924-ben négynapi elzárásra ítélték egy földbirtokossal való párbajozásért, amelyben mindketten könnyebben sérültek, 1925-ben pedig egy járókelő okozta sértést torolt meg egy nyilvános pofonnal. Természetesen az évek alatt a figyelem egyre inkább átterjedt a repülős bravúrjaira és a munkájára, de még a következő évtizedben is közismert volt az éjszakai életben – mulatozó szoknyabolondnak tartották öccsével, ifjabb Horthy Miklóssal együtt. Magánélete később politikai karrierjében is visszaköszönt.

Egy szenzációs menyegző

Horthy István, a szoknyabolond aranyifjú már harminchatodik évében járt, amikor eljegyezte elbűvölő szépségéről híres, nála 13 évvel fiatalabb menyasszonyát, Edelsheim-Gyulai Ilona grófnőt. 1940 februárjában találkoztak először egy, a kormányzóné Purgly Magdolna által szervezett bálon, melynek célja a nehézségek közt élő művészek megsegítése volt. A hónap végére már el is jegyezték egymást – mindössze néhány találkozás után. A menyasszony visszaemlékezéséből ismert, hogy egy közös estén Horthy István látványosan udvarolt egy harmadik személynek, felgyorsítva ezzel a grófnő érdeklődését.

Edelsheim-Gyulai Ilona grófnő (forrás: europakiado.hu)

Az esküvőre április végén került sor, a polgári szertartást Budapest polgármestere, Szendy Károly; míg az egyházit az erdélyi származású dunamelléki református püspök, Ravasz László végezte.

Horthy István és Edelsheim-Gyulai Ilona esküvője (forrás: gallery.hungaricana.hu)

Horthy István és Edelsheim-Gyulai Ilona esküvői fényképe - Pejacsevich Gabriella (korábban gróf Edelsheim-Gyulai Lipótné), Horthy Miklós, Horthy Istvánné Edelsheim-Gyulai Ilona, Horthy István, Horthy Miklósné Purgly Magdolna, gróf Edelsheim-Gyulai Lipót (forrás: mult-kor.hu)

Horthy István és felesége az esküvő után (forrás: origo.hu)

Hasonló érdeklődés fogadta 1941-ben ifjabb Horthy István születését. Ekkorra már a központi propaganda is egyfajta kultuszt épített a kormányzói család köré, így egyesek a dinasztiaalapítást látták az események mögött. E hangok korábban is erősek voltak, ugyanakkor főként az ellenzők miatt. Az 1930-as évek második felében ugyanis a politikai légkör is megváltozott…

Horthy István, a kormányzóhelyettes

Az idősödő Horthy Miklós számára a ’30-as években egyre fontosabb lett szerepének növelése, mivel nőtt a szélsőjobb befolyása. Megerősítette jogköreit, illetve szóba került az utódlás kérdése is, bár ekkor még nem fiát javasolta, aki mindeközben egyfajta informális tér volt a kormányzó felé. Bizonyos ügyeket rajta keresztül juttattak el a kormányzóhoz, emellett fontos vállalatok vezetőjeként részt vett kormányüléseken és gazdasági döntések meghozatalában, de nem volt politikus (miniszteri tanácsos címmel rendelkezett, de ez a vállalatoknál betöltött pozíciójából adódott), ami miatt a kormánypártban nem volt népszerű.

Legelőször Jász-Nagykun-Szolnok vármegye választotta felsőházi taggá, ugyanakkor még ekkor is főleg gazdasági és kereskedelmi ügyekkel foglalkozott (1940). 1941-ben államtitkári rangot kapott, illetve ekkor került először jelentősebb politikai konfliktusba a németekkel, MÁV-elnökként – főleg az áthaladó csapatok miatt. A legfontosabb tisztség, amely az ország második emberévé emelte, a kormányzóhelyettesség. 1941 novemberében a kormányzó egyértelművé tette, hogy ezen tisztségre saját fiát szánja.

1941 őszére a német és a szélsőjobboldali befolyás annyira megerősödött, hogy felmerült akár annak a félelme is, hogy erőszakkal megpróbálják átvenni a hatalmat, emiatt vezették be a kormányzóhelyettesi tisztséget. A nyugati tapasztalatokkal rendelkező, nyugatorientált Horthy István volt a legalkalmasabb a tisztségre, aki köztudottan elítélte Jugoszlávia lerohanását és az Egyesült Államokkal beállt hadiállapotot, megszólalt az újvidéki vérengzés ügyében (a tettesek felelősségre vonását szorgalmazva), továbbá tartózkodott a zsidókérdésben. Horthy István emellett ekkoriban egyre nyilvánvalóbbá tette, hogy szerinte a németek elvesztették a háborút, és Magyarország nyugati kapcsolatait építeni kell. Személyét több oldalról is támadták, leghangosabban a szélsőjobb az előbb felsorolt indokok miatt, ugyanakkor magánéletének egykor híres voltát is szemére vetette a propaganda.

Horthy Istvánt végül 1942 februárjában választotta a parlament két háza közfelkiáltással kormányzóhelyettesnek. Az alkotmányos politikusok ekkorra ugyanis elfogadták személyét, hiszen az utódlás kikerült a törvényszövegből. A nyilasok ugyanakkor egyre hangosabban támadták az általuk nyugatbérenc, züllött hazaárulónak tartott ifjabb Horthyt.

repülősként ugyanis csak tartalékos volt, bár mind a Felvidék, mind Kárpátalja visszatérésekor behívták. A nyilas propaganda még az addig tartózkodókat, sőt elítélő csoportokat is Horthy mellé állította.

Aki nem bújt ki a szolgálat alól

A kormányzóhelyettes kezdetben nem kapott jelentős feladatot, hiszen apja el tudta látni ezeket. Inkább reprezentatív céllal vett részt a munkában, illetve közéleti kérdésekkel foglalkozott. Személyes érdeklődése és tapasztalata miatt olyan ügyekkel került kapcsolatba, mint Székelyföld villamosításának fejlesztése, ugyanakkor ezen ügyek egyre többször kapcsolódtak össze nemzeti, de németellenes nézeteivel. Ennek egyik eleme volt az, hogy támogatta a hozzá hasonló gondolkodású Náray Antal kinevezését a Magyar Rádió és az MTI élére, ezzel is ellenállva a német befolyásnak – Náray egyébként a második bécsi döntés és az erdélyi bevonulás alkalmára írt híres Erdély induló szerzője volt.

A kevésbé fontos feladatok miatt egy korábbról eredő problémát tervezett megoldani, ez pedig a honvédséggel való kapcsolata. Megbecsültségének növelése és példamutatás – és ez utóbbi volt a fontosabb, mutatva azt, hogy a háború az egész nemzetet sújtja – céljából a második magyar hadsereg kötelékében ő is a frontra vonult, bár ezt a hozzá közel álló körök és vezetők ellenezték – többek között Kállay Miklós miniszterelnök is.

A fronton minden kivételezést ellenzett: ugyanolyan barakkban lakott, mint a legénység, és a külön tiszti konyhát is az ő kezdeményezésére számolták fel. Egységével, katonatársaival katonaként, nem pedig közjogi méltóságként kommunikált, és tőlük is ezt várta (megszólítása „főhadnagy úr” volt, nem pedig „főméltóságod”). Egyedül abban különbözött az átlagos katonától, hogy ellátott bizonyos feladatokat, például tárgyalt magas rangú katonai vagy politikai vezetőkkel. Emellett több levelet írt apjának, amelyekben tájékoztatta őt a fronton tapasztalt állapotokról –

(forrás: ujkor.hu)

Horthy István július-augusztus folyamán 24 harci bevetésen összesen kétszer került harcba a szovjetekkel – a második miatt felterjesztették a Magyar Érdemrend lovagkeresztje hadiszalagon, kardokkal kitüntetésre.

Kállay miniszterelnök elérte, hogy Horthyt néhány napos protokolláris csapatlátogatás után hazahívják – ezt a rendeletet augusztus 16-án kapta meg a magyar hadsereg, amikor Horthy István éppen Kijevben tartózkodott szabadságon, meglátogatva kórházi szolgálatot teljesítő feleségét. Az ő visszaemlékezéséből tudjuk, hogy

Horthy közölte azt a tervét is feleségével, hogy az Egyesült Államokba vagy Angliába fog utazni, hogy mert ott a nyugattal való kapcsolattartással talán még tud tenni valamit hazájáért. Utólag kiderült, hogy a beszélgetés színhelyét a németek lehallgatták.

(forrás: origo.hu)

„Horthy István a nemzet hősi halottja”

Amikor Horthy megtudta, hogy hazarendelik, engedélyt kért egy utolsó bevetésre – ez lett volna a huszonötödik.

Budapestre még aznap megérkezett a halálhír, amely mind a kormányzói családot, mind a közvéleményt alaposan lesújtotta. Rögtön elkezdtek magyarázatot keresni a történtekre. A nyilasok szerint egy átmulatott névnapi éjszaka után Horthy részegen szállt gépbe, ennek ugyanakkor nyilvánvalóan semmi alapja sincs. Nemcsak azért, mert ezt a visszaemlékezések egyértelműen cáfolják, hanem azért is, mert reformátusként Horthy István nem augusztus 20-án ünnepelte névnapját (ehhez különösen ragaszkodott a család). Mások – így az özvegy is – német szabotázst láttak mögötte, ugyanakkor bár máig tisztázatlan, valószínűleg ez sem igaz. Elterjedtek azok a hangok is, akik Horthy tapasztalatlanságát okolták, de úgy néz ki, a Héja-gépnek volt olyan hibája, amelyik más, jóval gyakorlottabb pilótákat is ugyanebbe a helyzetbe hoztak.

Horthy István, Horthy Miklós és ifj. Horthy István (forrás: mandiner.hu)

Horthy István halála valószínűleg véletlen baleset volt, ugyanakkor mélyen lesújtotta a mérsékelt, nemzeti szemléletű politikai erőket. A kormányzóhelyettesi poszt betöltetlen maradt, valószínűleg a kormányzó senkiben sem bízott annyira és senkiben sem látott annyi lehetőséget, mint fiában. Horthy István életútja befejezetlen, ugyanakkor az ország sorsa is máshogy alakulhatott volna vele. Pontosan látta, hogy egy Trianonnál is nagyobb tragédiát kaphat az ország a vesztes háború miatt, ezt ugyanakkor megelőzni már nem tudta tragikus halála miatt.

A címben szereplő idézet egy 1942-ben több lapban (pl. Nyírvidék) is megjelent vers zárósora, szerzője Kiss Gábor.

(A borítókép forrása: mnl.gov.hu)

Augusztus 20. kétségkívül a legnagyobb múltú nemzeti ünnepünk – a 2011-ben hatályba lépett Alaptörvény is ezen ünnepet nevezi hivatalos állami ünnepnek. Szent István napja ugyanakkor évszázadokon át alakult, mígnem össznemzeti ünneppé vált.Szent István ünnepe a kezdetekben

Ennek oka, hogy élete végén István ezen a napon ajánlotta fel az országot Szűz Máriának, továbbá 1038-ban ekkor halt meg (mindemellett augusztus 15. volt a székesfehérvári törvénynap, ekkor ült össze a királyi tanács). Egészen a szabolcsi zsinatig (1092) Szent István napja tehát egybeesett Nagyboldogasszony ünnepével.

Szent István egyedüli hiteles ábrázolása a koronázási paláston (forrás: wikipedia.org)

Miért augusztus 20.?

az ünnepnapot augusztus 20-ra téve. Ennek az volt az oka, hogy 1083-ban László – VII. Gergely pápa beleegyezésével – ezen a napon emeltette oltárra Fehérváron István relikviáit, ami akkoriban a szentté avatással volt egyenlő. A legenda szerint Szent István jobbkezét 1083-ban épen találták. A korábban augusztus 15-én tartott törvénylátó nap is átkerült 20-ára (1083-ban).

Szent László hermája (forrás: wikipedia.org)

Annak, hogy László szentté avatta Istvánt, több politikai oka is volt. Jogi értelemben a koronára az a korábban uralkodó, de a hatalmat elvesztő Salamon tarthatott volna igényt, akit a német-római császár támogatott. Ennek következtében Szent László a pápához közeledett, hiszen éppen a főkegyúri jogért vívott közdelem – ismertebb, nevén invesztitúraharc – zajlott az egyházi és a legnagyobb hatalmú világi vezető közt. Az 1070-es évektől kezdve ugyanakkor a pápaság is hűbéri igényt támasztott – többek között – Magyarországra (Horvátország uralkodója 1075-ben hűbéresküt is tett), vagyis mindkét politikai vezetővel szemben szükségessé vált Magyarország első keresztény uralkodóját és annak szuverenitását kiemelni: a korabeli szemlélet szerint Magyarország nem lehet egyszerre Szent Péter – vagyis Róma és a pápaság – és Szűz Mária hűbérese is egyszerre, márpedig István utóbbinak ajánlotta Magyarországot. A szentté avatás mindemellett az Árpád-ház – vagy ahogyan a középkorban nevezték: a szent királyok nemzetsége – keresztény gondolkodás szerinti legitimitásával volt egyenlő, és a nép körében is emelte az uralkodóház és a kereszténység tekintélyét.

Salamon magyar király a Thuróczy-krónikában (forrás: wikipedia.org)

Augusztus 20. mindmáig Szent István napja, ugyanakkor – bár az állami ünnep kétségkívül vallási tartalmú maradt – az egyház nem ezen a napon emlékezik rá. 1686-ban XI. Ince pápa – aki az egyetemes egyház nevében is kanonizálta Istvánt – Buda visszafoglalásának napjára, szeptember 2-ára tette államalapítónk egyházi ünnepnapját, amely 1771-ig létezett. 1969 óta újból ünnepli az egyház Istvánt, mégpedig augusztus 16-án (így nem esik egy napra Nagyboldogasszony napjával).

Szent István ünnepe a középkorban

A középkorban az egész országban ünnepelték államalapítónkat, ahogy azt 1092-ben elrendelték. Emellett két ismeretünk van augusztus 20. kialakulásáról: az egyik az Aranybulla, amelynek első cikkelye írja elő Szent István napjának évenkénti megtartását Székesfehérváron, vagyis mintegy állami kultuszt írt elő Istvánnak. Az, hogy augusztus 20. mikortól számít egyházi ünnepnek, jelen ismereteink alapján Nagy Lajos uralkodására (1342-82) tehető; de az állami ünnepnek eleve volt vallási tartalma (hiszen az önálló egyház és az államiság összefüggött). A vallásos jelleg fokozatosan alakult ki, az erőskezű, országa szuverenitását védő (és azt Szűz Máriának védelem céljából ajánló) uralkodó mellé társult Szűz Mária tisztelete.

Az Aranybulla rekonstrukciója (forrás: parlament.hu)

Szent Istvánnal és az államalapítással a kora újkorban, a hitújítás és a hódoltság korában is tudatosan foglalkoztak, ez ugyanis a reformáció és a rekatolizáció kora, és a protestánsoknak is kellett kezdeni valamit államalapítónk emlékével. Protestáns szerzők egész sora értelmezte Szent István uralkodását és az ekkor már egyértelműen katolikus kultuszt református és evangélikus (sőt unitárius) szemszögből. Ennek ellenére valamelyest visszaszorult Szent István ünnepe, a Szent Jobb pedig a hódoltság alatt – vagy akár már korábban, a tatárjárás során – elveszett. Az egyik legvalószínűbb lehetőség, hogy IV. Béla vitte magával menekülés közben a dalmát Raguzába (ma Dubrovnik). Elképzelhető ugyanakkor az is, hogy a hódoltság alatt menekítették Fehérvárra a bihari Szentjobb apátságából, majd boszniai keresztény kereskedők vásárolták meg és vitték a raguzai kolostorba.

Szent István napja nemzeti ünneppé válik

Amint arra már utaltam, 1686 és 1771 közt ismét erőre kapott István emlékezete (szeptember 2-án ünnepelték). 1771-ben XIV. Kelemen pápa csökkentette az egyházi ünnepek számát, és szeptember 2. is áldozatul esett ennek. Ebben az évben ugyanakkor Mária Terézia királynő diplomáciai úton visszaszerezte a magyarok előtt sokáig ismeretlen helyen lévő Szent Jobbot Raguzából, és ünnepélyesen Budára szállíttatta – tulajdonképpen ez volt az első „körmenet”, hiszen a szállítás során az ország több pontján, így Győrben és Pannonhalmán is látható volt István jobb keze.

A Szent Jobb, István király jobbkeze (forrás: mult-kor.hu)

Mária Terézia a Szent Jobb hazahozatala mellett – pápai beleegyezéssel, a magyar arisztokrácia felé gyakorolt gesztusként – visszatérve a magyar nemzeti hagyományokhoz elrendelte augusztus 20-nak a nemzeti ünneppé nyilvánítását. Ekkor vált Szent István napja hivatalos állami ünneppé, természetesen továbbra is vallási motívumokkal. Ez ismét legitimációs kérdés, hiszen a Habsburg-ház elismertségét növelte a magyar nemesség körében azáltal, hogy a nemzeti hagyományokra épített.

Augusztus 20. – egy változó korban

Szent István napjára természetesen – ahogy eddig is látható volt – mindig is hatott az adott korszak ideológiája. Napóleon bukása után a Habsburg-dinasztia a kialakuló nemzeti szemléletet úgy igyekezett formálni, amelyben a dinasztikus érdekek nem sérülnek. Ennek megfelelően jött létre a körmenet, amelyet először 1818-ban tartottak meg a budai várban (a második világháború végéig ez volt a helyszín). József nádor, a legmagyarabb Habsburg részletes szabályozást alakíttatott ki a körmenettel kapcsolatban – elősegítve azt, hogy általa Szent István napja elsősorban nemzeti és dinasztikus jellegű legyen –, ennek ellenére az ünnep egyházi jellegű maradt (mivel a körmenet alapvetően katolikus), továbbá főként a budai és a pesti katolikusokat tudta megszólítani. 1848-ban már az akkori magyar kormányzat is képviseltette magát a körmeneten, vagyis ekkor már Szent István napját a kialakuló nemzeti ideológia és kultúra részévé akarták tenni.

A Bach-korszak betiltotta Szent István napját (így a körmenetet is), először 1860-ban lehetett újra ünnepelni. Ez természetesen az egész országban tüntetéssé vált, ugyanakkor 1867-ben visszatért a régi tartalom, amely ekkor már egyértelműen hasonló fontossággal hordozta a katolikus és a nemzeti jegyeket. Nőtt az érdeklődés, de Szent István napja ekkor még a katolikus egyház és a magyar nemzet sorsközösségét hirdette. Bár protestáns és nemzetiségi részről kritikák érték, 1891-ben munkaszüneti nappá nyilvánították, és egyre fontosabbá váltak az ünnep látványosságai. 1895-től a középületeket címeres zászlóval lobogózzák fel. Összességében ez ellentmondásos, hiszen felekezettől függetlenül érdeklődtek Szent István napja iránt, mégsem tartották egyöntetűen alkalmasnak a nemzeti egység kifejezésére annak katolikus tartalma miatt.

Képeslap az 1895. évi körmenetről (forrás: pestbuda.hu)

Össznemzeti és revizionista tartalom

Az összeomlás és a trianoni diktátum után vált Szent István napja igazán nemzeti ünneppé – azt is mondhatnánk, hogy a Horthy-korszak teremtette meg a ma ismert augusztus huszadikai ünnep alapját. A két világháború közötti Magyarország ugyanis egyrészt nemzeti és keresztény államként tekintett magára – amelynek ellensége a bolsevizmus és az ateizmus, a felekezetek egymásnak nem –, másrészt Szent István országát a Trianonban megcsonkított, de visszaállítandó országgal azonosították – érthető módon –, így államalapítónk immáron összefonódott a revízió kérdésével. A nemzeti-keresztény szemlélet építésében a történelmi egyházaknak kiemelt szerep jutott – továbbra is kiemelt fontossággal bírt a katolikus egyház, de ennek oka ekkor már az, hogy a katolikusok voltak a legtöbben. A protestáns egyházak is részt vettek a kultusz építésében, és a korábbi elutasítás helyett már tiltakoztak az ellen, hogy a katolikusok kisajátítják Szent István emlékét. Ekkora már a nemzeti tartalom mellé a vallási tartalom is össznemzeti szinten társult, ökumenikus módon.

A Szent Jobb 1938-ban Győrben (forrás: regigyor.hu)

A korszak legnagyobb szabású eseménye István halálának 900. évfordulója és a több százezer érdeklődőt vonzó körmenet 1938-ban – ebben az évben kormányülést tartottak Székesfehérváron, ahol Szent István emlékének ápolását törvénybe iktatták, emellett nemzeti ünneppé nyilvánították augusztus 20-t. Egész évben rendszeres megemlékezéseket tartottak – minden felekezet –, illetve a nagyobb városokban is volt Szent Jobb-menet. Ezen időszakban jelent meg először a tűzijáték, továbbá a hagyományosan meglévő, az arisztokrácia és az úri középosztály igényeit kielégítő ünnepi szokások (lóverseny, körmenet), de ekkor már az ünnep részévé váltak a néphagyományok is.

Az „alkotmány” ünnepe

1945-ben Szent István napját mint állami ünnepet eltörölték ugyan, de egyházi ünnepként megmaradt. Ugyan a háború végén a nyilasok a Szent Jobbot a Szent Koronával együtt nyugatra szállították, a Szent Jobb már 1945-ben visszatért. 1947-ig megtartották a Szent Jobb-körmenetet – alapvetően egyházi jelleggel, hiszen Mindszenty József érsek prédikációja kiemelt pont volt, de Szent István ekkor már a berendezkedő kommunista hatalommal szembeni keresztény, és nem csak katolikus példa volt. A monarchikus – és így közvetve a katolikus – jelleg azáltal is csökkent, hogy már nem a budai várban, hanem a pesti belvárosban tartották.

Az 1947. évi körmenet, élén Mindszenty Józseffel (forrás: pestbuda.hu)

1947-től a körmenetet is tiltották. A fokozatosan hatalomra kerülő kommunisták nem tartották célszerűnek teljesen megszűnteti Szent István napját, de a nemzeti és a vallásos tartalmat el akarták űzni, emiatt először bevezették az új kenyér ünnepét erre a napra, majd 1949-ben a sztálinista alkotmányt éppen ezen a napon léptették életbe, ezáltal augusztus 20-t kinevezték az alkotmány ünnepének, mintegy új államalapításként. 1950-től e nap a Népköztársaság ünnepének számított, a körmenetet 1989-ig tiltották (tűzijáték csak a forradalom utáni tíz évben szünetelt, mivel betiltották a pirotechnikai eszközöket).

Visszatérés a gyökerekhez

Ugyan rengeteg korábbi elemet megőrzött a Rákosi- és a Kádár-rendszer (tűzijáték, tisztavatás – módosítva stb.), ahogy több újdonság is bekerült (mesterségek ünnepe, légiparádé), az ünnep nemzeti-vallási jellegét a körmenet és az ezeréves magyar állam folytonossága adta. Ennek visszaállítására 1989-ig kellett várni, amikor újból megtartották a menetet. Ezen az alkalmon az egyházi vezetők mellett állami tisztségviselők is részt vettek, így nemcsak az egyházi, hanem a nemzeti tartalom is visszatért.

Egy mai körmenet (forrás: magyarkurir.hu)

1991-ben az új Országgyűlés a három nemzeti ünnep közül Szent István napját emelte hivatalos állami ünneppé. Ezt a 2011-es Alaptörvény is megtartotta, amely más pontokban is hangsúlyozza a Szent István államával való folytonosságot.

(A borítókép forrása: magyarkurir.hu)

Az augusztus 20-ai tűzijátékok országszerte nagy népszerűségnek örvendenek, azonban a látványos eseménynek nem mindenki tud azonos módon örülni. Mivel a különleges fényjátékkal és hangos robajjal járó ünneplés a kutyák érzékeny hallására kifejezetten káros, ezért rájuk érdemes ilyenkor fokozott figyelmet fordítani.

(forrás: danubiushotels.com)

Ha éppen heves vihar tombol vagy a tűzijáték következtében a kutyák stresszhelyzetbe kerülnek és akár a félelem következtében pánik lesz úrrá rajtuk, először mindenképpen érdemes a figyelmüket elterelni. Mégis mi lehet az oka, hogy míg emberek tömegei például az Új Évet, szülinapi zsúrokat vagy akár éppen az államalapítást ünneplik és élvezik a szenzációs fényjátékot, apró kedvenceink sok esetben megijednek, sokk hatás éri őket? Nos először is meg kell értenünk, hogy a kutyusok bizony nem tudják felfogni mit is jelentenek az ilyen különleges napok, ráadásul számukra ilyenkor életbe lép az alapvető genetikai túlélésért folytatott harci ösztön. Az sem mellékes, hogy még a kitanított, hozzászoktatott kutyáknál is szorongásos állapotot okozat a tűzijátékozás folyamata, ugyanis a több órás parádé általában váratlan és veszélyesnek tűnő robbanásokkal jár együtt.

(forrás: hiddenhearing.co.uk)

Fontos tehát megfontolnunk, hogyan készítsük fel ijedős állatainkat a tűzijátékokra. Ugyanakkor nem mellékes az sem, hogy míg zajlik a rakétazápor, biztonságos érzetet tudjunk teremteni, hogy a kutyusok a lehető legkevesebb stresszfaktornak legyenek kitéve.  Kimondottan lényeges, ha a kutyák folyton társaságban vannak és figyelmük nem a kellemetlen hanghatásokra összpontosul: Akár kedvelt játékokkal vagy a televízió bekapcsolásával is sikeresen lefoglalhatjuk őket.

Természetesen, ha a fent említett módszerek nem válnának be, szakemberhez érdemes fordulni. Nem csupán a kutyák élhetik meg rosszul a tűzijáték okozta ijedtséget, hanem lovak vagy akár egyéb vadon élő állat is zavarodottá válhat. Magától értetődő, hogy a környezettudatossághoz hozzá tartozik az is, hogy az önkormányzatok és a magánszemélyek figyelembe veszik, mely területeken kell az efféle eseményeket korlátozni. Például nagy hangsúlyt kell fektetni arra, hogy akár még egy nagyváros tekintetében is gondosan legyen megszervezve az adott program, s minden élőlény számára biztonságos helyet válasszanak ki. Mivel a 2006-os budapestihez hasonló katasztrófák, balesetek is bekövetkezhetnek, főként a tűzijátékok működtetéséhez kevésbé értő magánszemélyeknek a felelőssége, hogy a megadott protokollokat betartva, saját telkükön, gondosan készítsék elő a rakétákkal ellátott szerkezeteket.

(forrás: battersea.co.uk)

Nyáron, a tikkadó hőségben egyébként sem a legszerencsésebb a piromán eszközökkel való kísérletezgetés, hiszen sok helyütt Magyarországon komoly tűzvésszel is fenyegethet a folyamat. Szintén ehhez kapcsolódik az is, hogy az esetlegesen kialakuló, pusztító erdőtüzek nagyon nagy mértékben alakítják át a helyi élővilágot is. A forró tűz leperzselheti az állatok élelmiszerforrásait. Mivel a leégett területen, az ott kialakuló új növényzet másfajta állatoknak kedvez, a honos állatok területe lecsökken és veszélybe kerülhet a helyi biodiverzitás is.

Ajánlott a lehető legminimálisabb mennyiségű és a legrövidebb ideig tartó tűzijátékokat felállítani, ugyanis mind az otthonaikban velünk élő kutyák és macskák szempontjából, mind pedig az erdei, vadonélő állatok nyugalmát figyelembe véve szerencsésebb, ha inkább az ünneplés más formáira koncentrálunk.

Közismert, hogy Szent István hogyan őrizte meg Magyarország önállóságát. Ennek két legismertebb eleme a keresztény vallás és a III. Henrik bajor herceggel folytatott háborúja. Mit tudunk ugyanakkor a keleti – főleg a bizánci – kapcsolatokról?

Cikkemben a magyar államiságot Szent István államával azonosítom, a magyar törzsfők államait pedig az államiság kockázataiként értelmezem.

Bizánc és Magyarország a középkorban

A középkor folyamán többször is megjelenik Bizánc a magyar történelemben. Több trónkövetelő is Bizáncban keresett menedéket, gyakran támogatást várva a birodalomtól – amely természetesen nem önzetlenül segítette volna az önjelölt uralkodókat. III. István király uralkodása alatt (1162-72) Bizánc két ellenkirályt is támogatott volna (II. Lászlót és IV. Istvánt). Az egyik legnagyobb középkori magyar uralkodót, a bizánci trón egykori várományosát, a magyar kancellária tulajdonképpeni létrehozóját, III. Bélát (1172-96) bizánci háttere miatt az esztergomi érsek nem volt hajlandó megkoronázni.

Mindezek ellenére azt látjuk, hogy a fent említett két ellenkirálytól eltekintve Bizánc nem tartott igényt a Kárpát-medencére (amely mögött részben az húzódott meg, hogy egykor a Nyugat-római Birodalom része volt, de a földrajzi távolság és az ország nyugati keresztény volta is közrejátszott), ugyanakkor főleg az egyházi elit körében jelen lehetett egyfajta félelem Bizánccal szemben. Természetesen Bizánc messzebb van, mint a nyugati világi nagyhatalom, a Német-római Birodalom, így mind hatása, mind az esetleges felé irányuló figyelem jóval kevésbé meghatározó.

A kulturális hatások sem kifejezetten erősek, és főként a kezdeti időszakból erednek (például a veszprémvölgyi alapítólevél bizánci mintát követ), vagy olyan uralkodótól, akinek jelentősebb bizánci kapcsolatai voltak. A ma ismert Szent Korona alsó része, a görög korona, Bizáncból ered, I. Géza király (1074-77) kapta. Bár az a felirat szerepel rajta, hogy „Géza, Turkia hű királya”, itt valószínűleg nem a teljes alárendeltséget, hűbériséget jelenti a „hű” jelző, hanem – Kristó Gyula szerint – a keresztény uralkodóra utal, mivel az eredeti szó azt is jelenti, hogy „hívő”.

Bizánc és a magyar állam egysége

Rögtön Szent István államszervezői munkája során felmerül Bizánc, hiszen az erdélyi Gyula, István nagybátyja udvarával együtt a keleti kereszténység híve volt. Azt ugyanakkor tudni kell, hogy Gyula törzsi állama nem követte a kereszténységet, csak az uralkodói udvar vette fel a vallást, a népesség megmaradt pogánynak. Kérdéses, hogy Bizánc mennyire van jelen, hiszen korábban Gyula állama valóban bizánci szövetséges volt – részben ez okozta a korábbi magyar-bizánci ellentéteket –, de az államszervezés során, vagyis 1003 körül úgy néz ki, hogy István már II. Baszileosz bizánci császár szövetségese lehetett. Vagyis Bizánc itt már közvetve sem fenyegette valószínűleg a magyar államot.

Az első meghódított törzsi állam mellett éppen az utolsó ilyennél látunk bizánci kapcsolatot, ez pedig Ajtony állama. Nem tudni, hogy mikor győzte le István Ajtonyt, mindössze a csanádi püspökség alapításából következtetünk arra, hogy 1028-ban. Ajtony azért fontos, mert 1002 körül – Vidin bizánci-görög elfoglalása után – a keleti kereszténység híve lett, és építtetett egy keleti monostort is, de mindez politikai számítás volt, hiszen pogány életet élt (pl. hét feleséget tartott) – nem tudni, hogy különutas politikát akart folytatni Istvántól, vagy ekkor éppen István szövetségese volt Gyula ellen (utóbbi esetben segíthette az esetleges bizánci szövetséget). Bizánc 1015 körül még szövetségben állt Ajtony államával, ugyanakkor az teljesen biztos, hogy 1028-ban a bizánci-magyar kapcsolatok rendezettek voltak (valószínűleg Bizáncnak jobban megérte az erősebb Istvánt támogatni a két szövetséges közül), Bizánc itt sem fenyegette már a magyar államot (itt már egészen biztosan nem).

Bizánci-magyar kapcsolatok

Azt tudni kell, hogy a honfoglalás idején Bizánc és a magyarok szövetségesek voltak a bolgárok ellen, viszont a kalandozások meglehetősen megrontották ezt a kapcsolatot. A 950 után állandósuló, és egészen István uralkodásáig fennálló törzsi államok közül kettő, Gyula (az említett Prokuj Gyula apja) és Ajtony állama azért merült fel, mert korábban – Géza alatt és előtte – bizánci szövetségesek voltak, ami hozzájárult az Árpádok nyugati orientációjához, mivel a bizánci értékrend szerint nem lehettek egyenrangúak Gyula államával (amennyiben mindkettő igényt tartana a Kárpát-medence egészére), ráadásul Gyula állama nem vezetett ekkor már kalandozó hadjáratokat Bizánc ellen, sőt Gyula elment Bizáncba, míg az Árpádok nem, így az évtizedek óta romlott bizánci-magyar viszony tovább gyengült. A nyugat felé közeledés mellett úgy néz ki, Géza a Bizánc ellen küzdő bolgárokkal is szövetséget kötött, mivel így el tudott kerülni egy esetleges bizánci támadást, hiszen a bolgárok szabadságharca gyengítette a birodalmat. Mindezek értelemszerűen még erősebb bizánci-magyar ellentéthez vezettek, és kérdéses, hogy mikor oldódott meg. Úgy néz ki, hogy 1002 körül létrejöhetett a bizánci-magyar szövetség – ebben az esetben Gyula államának meghódítását meg sem próbálta Bizánc akadályozni. Az is elképzelhető, hogy Gyula államának leverésével szűnt meg az ellentét alapja, ez esetben viszont kérdéses, hogy Bizánc részéről miért.

A kapcsolatokat garantáltan erősítette az, hogy 1009 körül István húga Orseolo Ottó velencei dózse felesége lett, hiszen Velence bizánci vazallus volt, a házassággal pedig létrejött egy magyar-velencei szövetség. Ez elvileg a magyar-bizánci kapcsolatok javulásához vezetett, amit a gyakorlatban is látunk, hiszen II. Baszileosz császár 1015-ben a bolgárok ellen vonult, és a magyarok is részt vettek a hadjáratban (Bizánc oldalán).

II. Baszileosz bizánci császár (forrás:wikipedia.org)

Az, hogy korábban, 1002 körül miért jött létre a bizánci-magyar szövetség, nehezen választható el a bolgárkérdéstől (ha egyáltalán létrejött ez a szövetség).

Megváltozott viszony: a bolgárok

A honfoglalás idején a magyarok Bizánccal együtt harcoltak a bolgárok ellen. Úgy néz ki, az Árpádok rossz bizánci kapcsolata mellett Gyula és Ajtony Bizánchoz való közeledése teremtette meg az alapot annak, hogy Géza fejedelem bolgárpárti legyen. Nem vett részt a bolgárok mellett a harcaikban, illetve konkrét szövetség adatait sem ismerjük, de az egyik lányát Gavril Radomir bolgár trónörököshöz adta feleségül.

Valószínűleg már 997-998 táján, amikor Radomir eltaszította várandós feleségét. Talán ez is elég lehetett a Bizánchoz való közeledésre, de tudva azt, hogy Gyula (Prokuj gyula) állama is útban volt, mégis valószínűtlennek tűnik. Gyula államát azonban Bizánc legjobb tudomásunk szerint nem próbálta védeni. Mi lehetett ennek az oka?

Egy ismeretlen személy: Keán

Egyes források megemlékeznek Keánról, akit nem tudunk azonosítani. Kristó Gyula szerint egy bolgár származású dél-erdélyi törzsfő lehetett, mivel a honfoglalás előtt ezt az országrészt bolgárok uralták, és Kristó szerint egy törzsi államuk megmaradt egészen az államalapításig. Ez nagyon valószínűtlennek tűnik, így amennyiben Keán valóban létezett, és István valóban harcolt ellene, minden bizonnyal Sámuel bolgár cárral azonos – a magyar krónika éppen a Gyulával folytatott harc után emlékezik meg Keánról, vagyis nagyon valószínű, hogy 1002 körül Bizánc kihátrált Gyula állama mögül, cserébe István hadat vezetett Sámuel cár ellen.

Sámuel bolgár cár (forrás: wikipedia.org)

Ha Keán létezett is mint erdélyi törzsfő, akkor is Sámuel cár szövetségese lehetett, így amennyiben két különböző személyről van szó, akkor is helytálló a bizánci-magyar szövetség léte. (Makk Ferenc nevéhez köthető az az elmélet, amely szerint 1003 körül már Gyula is bolgárbarát politikát folytathatott, és ez vezetett a magyar-bizánci szövetséghez, de kérdéses, hogy mikor változott meg az észak-erdélyi gyulák államának beállítottsága, így ez igen valószínűtlennek tűnik.) 

másképpen a Gyula elleni hadjáratról nehezen lenne elképzelhető, hogy nem lett volna nemzetközi kontextusa, mivel Bizánc egyetértése nélkül nehezen képzelhető el, hogy egy valamikori bizánci szövetségest legyőzzenek.

Szent István műve – a bizánci fenyegetettség elhárulása

Géza fejedelemsége alatt és István uralkodásának kezdetén még veszélyt jelent(het)ett Bizánc a magyar államiságra, ugyanakkor István a bel- és a külpolitikát összehangolva, tudatos politikájával – talán még tudatosabb, mint nyugati politikája – végül maga mellett tudhatta Bizáncot, amikor annak egykori szövetségesét legyőzte. Cserébe az egyre nehezebbé váló bolgár szövetség emlékétől kellett csak megszabadulnia, ami természetesen nyereség. Géza még belpolitikai kényszer miatt választotta a birodalommal küzdő bolgárokat, István már el tudta ezt engedni – és a belpolitikai problémától éppen annak egykori okozja beleegyezésével tudott megszabadulni. Persze a bolgár-magyar viszony romlása a bolgár trónörökös tettének köszönhető, de ennek valószínűsíthető indoka az lehetett, hogy a magyarok fegyveresen nem támogatták Bizánc ellen - érthető módon, ismerve a korszak magyar belpolitikáját (997-998) és a bolgárok évtizedes helyzetét. István valójában kihasználta a megromló bolgár-magyar kapcsolatot - mindezt a Bizánci Birodalom egyik legnagyobb uralkodójával és hadvezérével szemben.

Borítókép forrása: magyarkurir.hu

Daniel Freund német zöld párti EP képviselő, reagálva Orbán Viktor Tusnádfürdőn tartott beszédére, Facebook posztban kitért arra, hogy haladéktalanul be kell szüntetni a Magyarországnak folyósított EU-s pénzeket. Álláspontját arra alapozta, hogy az Orbán kormány szisztematikusan rombolja a demokráciát és a jogállamiságot hazánkban.

“Orbán Viktor veszélyes jobboldali retorikát folytat” - Daniel Freund szerint a magyar vezetés eltávolodik az alapvető európai értékektől.

Kép forrása: anticorruptionintergroup.eu

A Facebook poszt alatt azonban a német kommentek hangulata már merőben eltér Freund álláspontjától, ezek közül szeretnék kiemelni néhányat: 

Orbánt nem szabad kinevetni vagy kigúnyolni, hanem továbbra is példaképnek kell tekinteni. Fontos számára a vidék, és nem egy olyan multikulti főzőedény, mint a miénk. Azt akarom, hogy az adóbefizetéseimet a mi országunkra költsék, ne pedig az egész világra, hogy az unokáim még mindig jól és békében élhessenek itt - vélekedik egy, a német kormánnyal kétségtelenül elégedetlen hozzászóló.

És Orbán úrnak igaza van, és hogy miért vannak kulturális nyelvi problémáink? A pisai felmérésből kiderül - teszi hozzá egy másik német polgár.

Miért nem engedik meg neki, hogy elmondja a véleményét? Egy tiszta nemzetet vezet, amelyet meg akar őrizni.

Németországgal sok munkája lenne ennek az embernek. Magyarországnak biztonságot nyújt. Ez a nép szerencsésnek mondhatja magát. 

…először állítsd meg Zelenszkijt, aki egész Európát tűzbe borítja, és csak fegyvereket és pénzt akar.

Egy július eleji posztban is azt szorgalmazta a Freund, hogy az EU-s pénzeket haladéktalanul vonják meg Magyarországtól.

Ez a bejegyzés sem maradt német reakciók nélkül:

Daniel Freund, úgy tűnik, Ön egyike a sok EP-képviselőnek, akiket Soros György finanszíroz. Az Ön politikai indíttatású támadása a magyar kormány ellen ellentétes a demokráciával és az Európai Unió elveivel. Mivel Önt "megvesztegetik", le kellene mondania a posztjáról az EU Alapokmányában leírt etikai szabályok súlyos megsértése miatt.

Szétröhögöm magam. Beszéljünk a jogállamiságról, a demokráciáról, a választásokról és az igazságosságról.
Ki választotta meg von der Leyent? 
Hadd gondolkodjak egy pillanatra ... ööö... senki.
Merkel császárné nevezte ki.
Akkor most kérem, megint Lengyelország és Magyarország jogállamisága a gond?
Remélem, rájöttél, hogy milyen nevetséges vagy.

Jajj, már megint ez a "pénz mindent megold" módszer! Miért nem szállsz le a magas lóról? Ők mind emberi lények. Nem te, akinek sok pénze van, vagy a legokosabb. Az ellenkezőjéről tettekkel kell meggyőznöd az embereket.

Hogy lehetsz ilyen magyargyűlölő? Csőcselék!

Akadt olyan Facebook posztja is, ahol Freund egy veto-ellenes petíciót hangoztatott, mely alatt kirakott egy képet Orbán Viktorról is, aki szerinte vétójogával “zsarolja” az Uniót.

Orbán az egyetlen politikus Európában, aki a népére gondol, és nem a kishatalmi elitek érdekeire.

Micsoda ostobaság! Én biztosan nem fogom aláírni! Orbán Viktor nem hagyja magát megzsarolni az EU által, ezért mindent jól csinál!

Nem rajongok Orbánért, de nem vagyok híve az erőltetett konformizmusnak sem. A demokrácia nem azt jelenti, hogy a többséggel jogod van egyet nem érteni?

Én inkább egy, a Zöldek megállításáról szóló petíciót támogatnék.

A legtöbb komment ilyen és ehhez hasonló véleményeket tükröz, az utóbb említett poszt alatt is. Bár úgy tűnik, a németek nagyobb része inkább bírálja Daniel Freund magyarellenes politikáját, ennek ellenére a német képviselő kitart az Orbán ellenes hadjárata mellett; a magyar miniszterelnök nemrégiben, a CPAC találkozón tartott beszédére is igen negatívan reagált Freund.

Németországon belül hatalmas lehet a felháborodás, mivel a “zöldségkoalíció” ahelyett, hogy országa gazdasági érdekeit tartaná szem előtt, folyton-folyvást másokat szapul, terelve a belföldi “gáz” helyzetről a szót a külügyekre.

Nem sokkal az után, hogy a magyar kormány bevezette az extraprofit adót, a Ryanair az adójogi jogszabály-módosításokra reagálva megemelte az árait, így a fogyasztókra hárítva az adóemelésből származó bevételt kiesést.

Vagyis a konkrét esetet tekintve az történt, hogy júliustól lépett életbe a légiközlekedési különadó, ami forgalom alapú, utasonként kell fizetni. A Ryanair erre reagálva közölte, hogy minden utasától beszedi ezt az összeget, aki július 1. után repül, függetlenül attól, hogy mikor vette a jegyet, így azokra is vonatkozott, akik a különadó bejelentése előtt vásároltak repülőjegyet a légitársaságnál. Mindennek egyébként meg is lett a következménye, Nagy Márton miniszter és a Ryanair vezetője, Michael O’Leary között komoly szócsata alakult ki az ügy miatt.

Nagy Márton miniszter minderre reagálva végül kijelentette, hogy a kormány fogyasztóvédelmi eljárást kezdeményez a Ryanair ellen, közleményében úgy fogalmazott:

A kormány a jövőben sem engedi meg, hogy a háború árát a magyar családok fizessék meg, ezért kell a vállalatoknak pluszterhet vállalniuk.

A miniszter indítványozta azt is, hogy a hatóság vizsgálja meg a Ryanair jegyárképzési gyakorlatát, hogy az minden európai normának és elvárásnak megfelel-e, főként annak ismeretében, hogy ilyen légitársaságokat terhelő adó Európa nagyon sok országában már régóta érvényben van.

Michael O’Leary, a Ryanair vezérigazgatója (forrás:https://mandiner.hu/cikk/20220614_ryanair_extraprofitado_magyar_kormany_belfold_fogyasztovedelem)

300 millió forint fogyasztóvédelmi bírságot kapott a Ryanair

Budapest Főváros Kormányhivatala, mint fogyasztóvédelmi hatóság el is rendelte a fogyasztóvédelmi eljárást. A fogyasztóvédelmi eljárás le is zajlott, melynek eredményeképpen a Ryanair gigaösszegű, 300 millió forintos bírságot kapott, melyről Varga Judit miniszter adott ki tájékoztatást Facebook oldalán.

Nézzük az ügy jogi oldalát!

Mire alapozta a fogyasztóvédelmi hatóság ezt a hatalmas összegű bírságot? Alapvetően két jogszabály jön szóba. Az egyik a fogyasztóvédelmi törvény, mely magát a fogyasztóvédelmi eljárást is szabályozza. A másik az ún. Fttv., amely a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szól. Ez utóbbi jogszabályra hivatkozással szabta ki a bírságot a Budapest Főváros Kormányhivatala.

Varga Judit eszel a képpel jelentette be, hogy 300 millió forintos büntetést kapott a Ryanair (forrás:https://propeller.hu/itthon/3849113-varga-boldogan-jelenti-300-millio-forintos-buntetest-kapott)

Ami az ügy közigazgatási jogi részét illeti, a fogyasztóvédelmi hatóság által kiszabott bírságot, a Ryanair még mindig megtámadhatja a bíróság előtt, ugyanis a hatóság határozata ellen az érintett pert indíthat (mivel a hatályos magyar jogi szabályozás alapján ebben az esetben nincs lehetőség fellebbezésre) és bíróság előtt fejtheti ki jogi álláspontját, hogy miért volt alaptalan a bírság kiszabása. Természetesen ekkora összegű bírságot nem is hagyott szó nélkül a légitársaság, készek továbbmenni az üggyel kapcsolatban és a fogyasztóvédelmi hatóság határozatát meg fogják támadni. Sőt a Ryanair hajlandó akár az Európai Unió bíróságáig menni, hogy bebizonyítsa az igazát, bár azt egyelőre nem indokolták meg, hogy milyen jogi alapon akarják magukat kivonni a hazai bíróságok joghatósága alól.

Mindenesetre kijelenthetjük, hogy a Ryanair és a magyar kormány közötti csatározásnak koránt sincs vége, (hiszen a Ryanair emellett 8 budapesti útvonalát is megszüntette a napokban) és biztos érdekes végkimenetellel fog zárulni a konfliktus.