Reaktor

Évszázadok óta hatalmas akadályt jelent az olaszok számára a Messinai-szoros – noha a tengeri szoros alig 3 kilométer széles.

A szicíliai emberi, dolgozók, a turisták, valamint az olasz gazdaság számára rendkívül fontos lenne egy szárazföldi összeköttetés megvalósítása, mivel Szicília és az olasz szárazföld közötti szoroson évente több millióan kelnek át komppal, és minden terv, ötlet, a hidat sajnos egyelőre még nem sikerült megépíteni.

(Kép forrása: Noonsite)

Tervek a Római Birodalomtól Leonardo da Vinci-ig

Egy szicíliai híd megépítésének gondolata nem újkeletű, végigvonul a történelmen, és egészen az ókori Római Birodalom koráig nyúlik vissza, amikor is a császárok Szicíliát az egyik legfontosabb provinciának látták. A különböző reneszánsz feltalálók – köztük Leonardo da Vinci – is terveket készítettek egy híd létrehozására. Az elmúlt évszázadokban mérnökök és politikusok sora újra és újra elővette az ötletet, bízva abban, hogy az új technológia vagy a politikai akarat végre lehetővé teszi a megvalósítást.

Szicília a Római Birodalomban. (Kép forrása: Wikipedia)

A híd megépítését azonban folyamatosan földrengések, a rendkívül mély víz és a vad áramlatok hátráltatták. A természeti kihívások leküzdése még az 1970-es években is lehetetlennek tűntek, amikor az olasz kormány először komolyabban kezdett foglalkozni a híd megépítésének ötletével. Ezen kívül a folyamatos politikai instabilitás, a gazdasági helyzet is folyamatosan hátráltatta a projektet.

A technológia találkozása az ambícióval

A híreket olvasva egyre valószínűbbnek tűnik, hogy Olaszország végre valahára képes lesz megépíteni a hidat, ugyanis a A 21. századra a technológia olyan szintre fejlődött, hogy a mérnökök már képesek egy biztonságos híd megtervezésére a zord időjárási és földrajzi viszonyok ellenére. Fontos, hogy Olaszországnak a világ leghosszabb függőhídját kell megépítenie ahhoz, hogy végre összekösse Calabriát és Szicíliát.

Látványterv a hídról. (Kép forrása: CNN)

Rekorddöntés: a világ leghosszabb függőhídja

Ennek köszönhetően Dél-Olaszország lakói először utazhatnak és kereskedhetnek Szicíliával anélkül, hogy kompra várnának vagy az időjárástól rettegnének. A fiatalok és a vállalkozások számára a híd egy esélyt jelent, hogy végre maguk alakíthassák saját sorsukat földrajzi korlátok nélkül. A hídon való átkeléssel 3 perc alatt el lehet érni a az olasz szárazföldet, és az ingázás is lehetővé válik, így sokan közel maradnak a családhoz, vagy olyan vállalkozásokat indíthatnak, amelyek immár elérhetik egész Olaszországot és Európát. A hídon óránként nagyjából 6000 autó lesz képes áthaladni, a vonatközlekedés napi kapacitása pedig mintegy 200 szerelvény lesz. 

(Kép forrása: Webuild)

Mérnöki kihívások: földrengések, mély víz és vad szelek

Ahhoz, hogy a híd túlélje mindezt, több mint 5000 km acélkábelt kell felhasználni –ami körülbelül a Messina Moszkva távolságot fedi le. A tornyok mélyen a sziklába ágyazódnak majd, úgy tervezve, hogy akár egy 7,5-ös erősségű földrengést is kibírjanak.

A világ minden tájáról érkeztek mérnökök, akik ötleteikkel és szimulációikkal tesztelték a hidat: mindent számításba vettek a cunamitól kezdve egészen a vulkáni hamuig. Maga a hídpálya aerodinamikai mestermű lesz: szélcsatorna-tesztek bizonyítják, hogy a híd képes lesz hajlani és csavarodni is anélkül, hogy összeomlana. A hidat korróziógátló rendszerekkel védik majd a sós víztől, miközben az egész szerkezetbe okos szenzorokat építenek, amelyek valós idejű adatokat küldenek minden fontos adatról: a kábelek feszültségétől a szeizmikus aktivitásig.

Fontos, hogy a hídnak nemcsak az autókat kell kiszolgálnia, hanem a nagysebességű vonatokat is, ami teljesen új szintű mérnöki megoldásokat igényel: aerodinamikai finomításokat, a terhelés kiegyensúlyozását és extra korrózióvédelmet, hogy a szerkezet évtizedeken át ellenálljon a tengeri környezetnek.

(Kép forrása: EUNews)

Mit jelent a Messinai híd Olaszországnak?

Most a szoroson való átkelés a hétköznapi emberek számára mindig a szerencse kérdése. Megfelelő időjárási körülmények között a komp menetideje 30 perc alatt átér. De ha hozzávesszük a sorban állást, a rossz időt vagy a menetrendet, könnyen elképzelhető, hogy akár órákat kell várni. Többször előfordult már, hogy a friss árut szállító kamionokban az áru egyszerűen megromlott a tűző napon. A dolgozó emberek elkéstek a munkahelyeikről.

A Messinai híd azonban mindent megváltoztat. Az autók 3 perc alatt átjutnak. A nagysebességű vonatok Rómából Palermóba száguldhatnak anélkül, hogy kompra kelljen szállni. Az áruszállítás gyorsabb, olcsóbb és sokkal megbízhatóbb lesz. Egy átlagember számára ez nagyjából napi 3 óra megspórolt időt jelentene. A dél-olasz emberek számára a visszanyert idő egy rendkívüli lehetőség, mert vállalkozásokat alapíthatnak, tanulhatnak, dolgozhatnak. Kamionsofőrök és üzlettulajdonosok számára hatalmas előny, hogy az áruk gyorsan eljuthatnak az ország fejlett, északi régióiba, és nem lesznek többé a kompmenetrendek kegyeire bízva.

Akadályok és késedelmek: évtizedek politikai és pénzügyi nehézségei

A Messinai híd álmát évtizedeken át hátráltatták politikai viták, gazdasági válságok és természeti katasztrófák. Kormányok váltották egymást, a finanszírozás mindig gondot jelentett, és a projekt mindig újra meg újra leállt, mielőtt valóban elindulhatott volna.

Az 1980-as években újratervezések sora készült. A 2000-es évek elején már majdnem megkezdődött az építkezés, ám a gazdasági válság miatt a projektet elkaszálták. Minden alkalommal, amikor a remény fellángolt, jött egy újabb csapás, ami kioltotta. 2025-ben azonban minden megváltozott. A Kormány jóváhagyta a terveket, finanszírozás és az új elszántság találkozott egymással. A tervek szerint még idén is elkezdődhet végre az építkezés.

(Kép forrása: ANSA)

A híd hatása messze túlmutat a közlekedésen. A Messinai híd több tízezer munkahelyet teremt majd: mérnököknek, építőmunkásoknak, beszállítóknak és szolgáltatóknak. A helyi gazdaság új lendületet kap. A turizmus virágzásnak indulhat: Európa minden részéről érkeznek majd utazók, hogy lássák a világ leghosszabb függőhídját, valamint Szicília és Calabria szépségeit.

Természetesen vannak aggodalmak is. A Környezetvédők és halászok attól tartanak, hogy a híd ártani fog a tengeri élővilágnak és a helyi ökoszisztémának.

(Borítókép forrása)

Európa biztonsági környezete változóban van, a II. világháború után kialakított euroatlanti védelmi rendszer és az amerikai védőháló egyre inkább megbízhatatlanná válik a jelenlegi vezetés alatt. A legnagyobb fenyegetés, egy esetleges orosz agresszió továbbra sem kizárható, sőt a hibrid műveletek révén már részesül is benne Európa.

Egy védelmileg gyenge Európa az, ami leginkább teret engedne egy esetleges támadásnak, és az Egyesült Államok nélkül ez a sebezhetőség még inkább felerősödik. Ezért az EU-nak minden lehetőséget meg kell ragadnia a védelme fejlesztésére, mert a The Atlantic Council és a The Times szerint is Oroszország érdekében áll a NATO tesztelése, mivel úgy látják, a szövetség mindenkori leggyengébb szintjén van.

Ez a teszt persze nem egy teljes körű letámadásban nyilvánulna meg, hanem a svéd vezérkari főnök szerint a Baltikum egy kis szigetének, vagy akár a jelentősebb Gotlandnak az elfoglalásával. Vajon ez a kis sziget elfoglalása működésbe hozná-e a NATO 5. cikkelyét? Az Egyesült Államok jönne-e segíteni? Oroszország sokat nyerhet, ha ezekre a kérdésekre válaszolnia kell a NATO-nak, mivel tovább mélyítheti a szövetségen belüli ellentéteket.

Emiatt minden jellegű akcióra fel kell készülnie Európának, és fejlődésre bőven van tér: az európai szövetségesek együttműködése továbbra is korlátozott, alacsony az interoperabilitás és a felkészültségi szint, alulfinanszírozottak az olyan kulcsterületek, mint az űrképességek, a rakétavédelem és az offenzív kiberképességek. Emellett jelentős különbségek vannak a teherviselésben is, a politikai megosztottság továbbra is jelen van.

Van azonban egy ország a kontinensen, amelynek közvetlen tapasztalata van orosz támadással szemben, sőt évek óta sikeresnek mondhatóan védekezik ellene az aszimmetrikus erőviszonyok ellenére. Ukrajna lehet az a partner, amely igazán támogathatja a felkészülést, és ezáltal hozzájárulhat az elrettentés felépítéséhez.

Ukrajna a felkészülést nem a 2022-es invázió után kezdte el, hanem már a 2014-es krími események után megkezdődött a hadsereg mélyreható átalakulása. Ukrajna ekkor kezdte el tudatosan a NATO-szabványokhoz igazítani haderejét, miközben fokozatosan építette ki saját védelmi képességeit. A háború azonban ezt felgyorsította.

Moszkva céljai közé tartozott Ukrajna demilitarizálása, a gyorsnak szánt hadművelet sikertelensége okán azonban ennek éppen az ellenkezője történt. Egy rendkívül gyorsan alkalmazkodó, innovatív és komoly harci tapasztalatokkal rendelkező hadsereg jött létre, amely mára Európa egyik legerősebb védelmi szereplőjévé vált.

Oroszország eszközökben és emberállományban is előnyből indította meg a támadását 2022 februárjában. Ukrajna ezt a gapet először külföldi, főleg amerikai, majd később európai segítséggel hidalta át. Azonban ahogy haladt előre a háború, Kijev is egyre inkább rászorult a saját fejlesztéseire, és a drónok segítségével sikerült egy olyan hadviselési formát találni, amely olcsó, tömegesen gyártható és hatékony is. Mára Ukrajna több százezer drón gyártására képes, sőt az orosz veszteségek jelentős részéért felelősek.

Másik, szintén Ukrajnától eltanulható előny, hogy a háború miatt hogyan és milyen módon tudták a rengeteg új fegyvert hónapok alatt integrálni a hadseregbe. Ezek Európában akár éveket is igénybe vehetnek, tehát az ukrán tapasztalatok ebből a szempontból is jól jöhetnek.

Az európai államok számára az Ukrajnával való együttműködés nem igazán opció, hanem szükségszerű, ha továbbra is a védelmet tartják elsődlegesnek.

Az együttműködés kétirányú: Ukrajnának ugyanúgy előnyös, mint a többi országnak. Európa közvetve megkapja az ukrán harctéri tapasztalatokat, beleértve a drónelhárítást, az elektronikai hadviselés integrációját és a nagy hatótávolságú csapásmérő képességeket. Ukrajna ezzel párhuzamosan hozzáfér az európai ipari kapacitásokhoz, finanszírozási mechanizmusokhoz és fejlett gyártási technológiákhoz.

Az együttműködés konkrét példái egyre sokasodnak, gyakorlatilag az EU majdnem minden országából látunk rá példát. Lengyelország és Ukrajna létrehozott egy csoportot a lengyel vasúti szabotázsakciókat követően, amely a hibrid hadviselés elleni védekezést segíti, továbbá Varsóval a hírszerzési információkat is megosztják egymással.

Ukrajna csatlakozott az észak-európai országokat tömörítő Joint Expeditionary Force-hoz (JEF), ahol közös gyakorlatok és tapasztalatcserék zajlanak. Franciaországgal közösen drónfejlesztési projektek indultak, míg Görögország haditengerészeti drónok gyártásába kapcsolódott be.

Cseh és spanyol vállalatok ukrán partnerekkel dolgoznak együtt új rendszerek fejlesztésén, miközben az Európai Unió megnyitotta az utat az ukrán részvétel előtt az Európai Védelmi Alapban (EDF).

Ukrajna exportőr is lehet a védelmi piacon. A legújabb ukrán fegyverrendszerek exportja várhatóan a közeljövőben indul meg, elsősorban pilóta nélküli légi és tengeri rendszerekkel. Ezek a technológiák már bizonyítottak a harctéren, ami jelentős versenyelőnyt biztosít számukra a globális piacon.

Ezt bizonyítja az iráni–amerikai–izraeli konfliktus révén felélénkült kereslet a Shahed drónt bizonyítottan elhárítani képes ukrán tudás és eszközök iránt. Ennek eredménye lett több közel-keleti állammal kötött hosszú távú megállapodás.

Összességében láthatjuk, hogy a jövő európai biztonsági rendszere elképzelhetetlen Ukrajna nélkül. Ez az orosz harci tapasztalatoknak és az azokra adott hatékony megoldásoknak köszönhető. Ezeket a tapasztalatokat értékként kell kezelni, és felhasználva beépíteni Európa védelmébe. Mert az orosz fenyegetés nem múlik, és egyelőre úgy tűnik, az imperialista érdekek sem változnak.

Az első kérdésem egy klasszikus kérdés: hogyan jött a sport az életedbe?

Általános iskolában, az első osztály után költözés miatt iskolát váltottam. Egy sporttagozatos iskolába nyertem felvételt. Az akkori testnevelő tanárom egy frissen végzett szakember és atlétaedző volt. Az ő órái és edzései inspiráltak arra, hogy ezt a pályát válasszam. Gyakorlatilag hétévesen hazamentem, és azt mondtam a szüleimnek: én testnevelő és edző szeretnék lenni.

Mikor jutottál el oda, hogy a sport több legyen egy délutáni elfoglaltságnál?

Szerencsére a szüleim már elsősként sporttagozatra írattak. Másodikban bekerültem egy sportiskolába, ahol sok mindent kipróbáltam: szertornáztam, pingpongoztam, akrobatikus rock and rolloztam és úsztam is. Amikor a testnevelőm elindította az atlétika sportkört, azonnal beleszerettem a sportágba. Ötödikes koromban választanom kellett a szertorna és az atlétika között. Akkor már teljesen egyértelmű volt a döntés.

Hány edzést jelentett ez gyerekként?

Egy darabig heti hármat. 15-16 éves koromtól ez heti ötre, majd hatra emelkedett. Már elsős koromban elkezdtem versenyezni, egy utcai futóversenyt nyertem meg a kerületben. Ott indult minden.

Az atlétika tág fogalom. Te hogyan lettél gerelyhajító?

Az atlétika egy sportág, amin belül különböző szakágak vannak. Én voltam súlylökő és diszkoszvető válogatott is, de végül a gerelyhajítás lett a fő számom. Sokan dárdaként vizualizálják a gerelyt. A súlygolyót mindenki ismeri az iskolából, a diszkoszt pedig tányérhoz vagy ufóhoz szokták hasonlítani. A kalapácsvetés kicsit becsapós: bár kalapácsnak hívjuk, egy huzallal összekötött golyót és fogantyút kell elképzelni.

15 évesen lettél először válogatott. Mit jelent ez mentálisan egy sportolónak?

Ez egy hatalmas lépcsőfok. Amikor magadra veszed a címeres mezt, már nem csak magadért, hanem a hazádért versenyzel. Ez mindig bennem volt, felemelő érzés. Ott már egy szűk elit tagja vagy. Teljesen más a hangulata egy Európa-bajnokságnak vagy világbajnokságnak, mint egy sima országos bajnokságnak. Ott te képviseled azt a tudást, amit az országodban kaptál.

Mi volt a legnagyobb sikered? Akár egy érem, akár egy pillanat.

2011-ben volt egy emlékezetes magyar bajnokság. Együtt versenyeztem a mai napig országos csúcstartó gerelyhajítóval, Szabó Nikolett-tel. Jó viszonyban voltunk, gyakran edzettünk egy pályán. Amikor azon a versenyen sikerült őt legyőznöm, az egy nagyon erős pillanat volt. Nem a „skalpszerzés” miatt, hanem mert láttam, hogy ő is tiszta szívből tud örülni az én sikeremnek. Ez a fajta őszinte elismerés a nők közötti rivalizálásban szerintem ritka és felemelő.

Mennyire egyéni és mennyire csapatsiker egy ilyen eredmény?

Ma már sokkal komolyabb háttér áll a fiatalok mögött. Az én időmben volt egy edzőm, és válogatottként jártam masszőrhöz, néha pszichológushoz. Ma ez egy sokkal összetettebb csapatmunka. Az edző és a versenyző mellett a család szerepe is óriási. Ez egy komoly életforma: a nyarakat végigversenyzed, hétvégén edzel. 15 éves koromtól kezdve húsz éven át nem voltam otthon húsvétkor, mert mindig edzőtáborban voltunk. Ez csak akkor nem lemondás, ha úgy tekintesz rá: ez visz előre.

Volt olyan mélypontod, amikor abba akartad hagyni?

Az érettségi környékén volt egy ilyen időszakom. Ez sokaknál vízválasztó. Akkor édesapám állt mögöttem, és azt mondta: „Kislányom, annyi időt és pénzt öltünk már bele, nem hagyom, hogy most hagyd abba.” Pár hónapig tartott ez a „miért kell megint edzésre mennem” korszak, de aztán rájöttem, mennyit dolgoztam ezért. A barátaim is mind az atlétikapályáról voltak, ott nőttem fel hét éves koromtól.

Hogyan lett belőled edző és egyetemi oktató?

2017-ben végeztem az egyetemen. Éppen egy sérülésből jöttem vissza, és láttam, hogy nincs reális esélyem kijutni a világversenyre. Választanom kellett: elmegyek dolgozni, vagy a szüleim tartsanak el a bizonytalan sportsikerek reményében. Én két lábbal állok a földön, nem akartam, hogy több pénzt fektessenek belém. Újpestről kaptam egy felkérést, hogy legyek edző. Ma már sokkal jobban izgulok a pálya szélén, mint anno versenyzőként. Edzőként átadom a tapasztalataimat, de a megvalósítás már a tanítványaimon múlik.

Miben más ma élsportolónak lenni?

Sokkal jobb az anyagi támogatás és az eszközellátottság. Én ösztöndíj nélkül sportoltam végig. A szövetségi keretemből akkoriban kijött egy edzőtábor és egyetlen darab gerely. Ma már komoly ösztöndíjrendszerek és egyéni felkészülési keretek vannak. Emellett a sportpszichológia és a rehabilitáció is sokkal elfogadottabb.

Tehetség vagy szorgalom? Mi számít jobban?

A szorgalom sokszor többet ér. Ha a tehetség nem párosul szorgalommal, az mit sem ér. Aki szorgalmas, de kevésbé tehetséges, messzebbre juthat, mint egy lusta tehetség. Edzőként fontos feladat, hogy a sikertől elkényelmesedett gyerekeket a földön tartsuk, és motiváljuk őket a további munkára.

Milyen tanácsot adnál a 10 éves önmagadnak?

Azt mondanám neki, hogy élvezze, amit csinál, és addig csinálja, amíg szereti. Inkább a 18-20 éves önmagamhoz beszélnék: alázat nélkül nincs eredmény. Én tisztelem az edzőimet és a pályát, de ha a mai eszemmel és mentalitásommal, de a 20 éves fizikai adottságaimmal versenyezhetnék, abból nagyon nagy sikerek születnének.

Állatkínzás vagy sport? Ez az első kérdés, ami az agárversenyek kapcsán szinte azonnal felmerül. Amennyiben a versenyek szervezett, szigorúan szabályozott körülmények között zajlanak, megfelelő állatorvosi felügyelettel, előzetes tréninggel és az állatok jólétét szem előtt tartva, garantálva az állatok biztonságát és jókedvét, akkor nem beszélhetünk állatkínzásról. Sőt, az agarak egy mélyen beléjük kódolt ösztönt élhetnek ki biztonságos környezetben. A probléma ott kezdődik, ahol a teljesítmény vagy a profit felülírja ezt, és előtérbe kerül a haszonszerzés…

Versenyek története

Az agarak már az ókori civilizációkban is jelen voltak, Egyiptomtól kezdve a görög és római kultúráig, ahol elsősorban vadászatra használták őket. A modern értelemben vett versenyzés a 19. században indult el Angliában, ahol kezdetben még élő zsákmánnyal zajlottak a futamok. Ez akkoriban nem etikailag volt problémás, hanem inkább, mert a versenyek kimenetele kiszámíthatatlanná vált, mivel a kutyák akár kilométereken át üldözték a prédát. Ennek kiküszöbölésére műnyulat kezdtek el használni, ami lehetővé tette a zárt pályás, kontrollált versenyzést. Ettől kezdve az agárverseny folyamatosan sporttá fejlődött, és kialakult a saját szabályrendszere és intézményi háttere.

Szabályok

A szabályok garantálják az állatok védelmét, ezért nézzük is meg ezeket. A kutyák zárt startboxból indulnak, és egy pálya körül futó műnyulat üldöznek. A klasszikus ovális pályákon általában több kutya versenyez egyszerre, és a cél, hogy minél gyorsabban teljesítsék a távot. A versenyek előtt megmérik az állatok súlyát, és ez alapján osztják futamokra a mezőnyt. A részvételi feltételek közé tartozik, hogy az agaraknak el kell érniük egy minimális életkort, licencfutásokon kell bizonyítaniuk alkalmasságukat, és hivatalos engedéllyel kell rendelkezniük. A pályák kialakítása, a talaj minősége, a bemelegítés és az utólagos regeneráció is a sérülésveszély elkerülését szolgálja.

Persze mindezek a szabályok jónak tűnnek, de a fontosabb kérdés maga a kutya. A tapasztalatok alapján az agarak esetében az üldözés nem tanult viselkedés, hanem ösztön. Ezeket a kutyákat eredetileg látás alapján történő vadászatra tenyésztették, és a mozgó célpont követése természetes reakció. Sok tréner szerint az agarak kifejezetten várják a futamot, izgatottá válnak már a pálya közelében is. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy ne lenne szükség felelős tartásra. A túlterhelés, a rossz tartási körülmények vagy a nem megfelelő bánásmód ugyanúgy káros lehet, mint bármely más sportban.

Érdemes megnézni, mely agárfajtákkal a legnépszerűbb a sport. A whippet például kisebb termetű, de rendkívül gyors és agilis, ezért rövidebb távokon ideális versenyző. Az angol agár a legismertebb típus, nagyobb testméretével és kiemelkedő végsebességével dominálja a klasszikus pályaversenyeket. A magyar agár történelmileg inkább vadászatra specializálódott, nagyobb állóképességgel és kitartással rendelkezik, míg más fajták, például a saluki vagy az afgán agár más-más terepviszonyokhoz alkalmazkodtak. A közös bennük az a testfelépítés és ösztönrendszer, amely a gyors, látásalapú üldözést teszi lehetővé.

A sportnak stabil közössége van, kifejezetten versenyagár-tenyésztőkkel, akik a legjobb kutyáikkal mérik össze tudásukat, és ezzel együtt tenyésztési és genetikai minőségüket is. Ha szeretnénk agárversenyt látni, Magyarországon is megvan rá a lehetőségünk, például a Kincsem Parkban, ahol rendszeresen rendeznek ilyen eseményeket. A legközelebbi esemény például a május 8.-án a Kincsem Food Truck Show, azon belül pedig a Kincsem Agárstadion: https://mla.kincsempark.hu/racing-days/greyhound/

1909. október 20-án, Tennessee államban, East Ridge városában – közvetlenül Georgia határán ügynökökből álló csapat állt lesben az út mentén. Feladatuk az volt, hogy feltartóztassanak egy teherautót, amely veszélyes árut szállított. Amikor a jármű átlépte a határt, az ügynökök habozás nélkül megállították, és lefoglalták a teljes rakományt: 60 hordónyi Coca-Cola-szirupot, amelyről kiderült, hogy káros és függőséget okozó anyaggal, koffeinnel volt „szennyezve”.

Száz évvel később a világ egészen másképp fest: Starbucks, Monster, Red Bull, energiaitalok és tabletták — ma az emberiség legalább 80%-a rendszeresen fogyaszt koffeint. Valószínű, hogy neked is van épp a véredben egy adag.

Egy kutató ezt így fogalmazta meg: „A koffeinfogyasztásunk az emberiség történetének egyik leghosszabb és legnagyobb, felügyelet nélküli drogkísérlete.” Bár a koffein a világ egyik legtöbbet vizsgált anyaga, folyamatosan születnek új tudományos eredmények róla. Egyes cégek már korán felismerték, milyen hatalmas befolyással bír ez a fehér por — és rendszeresen igyekeztek elbagatellizálni a hatásait. A koffein mára több milliárd dolláros globális üzletté vált. De hogyan történhetett, hogy egy ilyen szer, amelyet ma természetesnek veszünk, meghódította az egész világot — és milyen kockázatokat hordoz mindez? Egy csésze kávé ma már sokak számára a tanulási rutin elengedhetetlen része — gyakran az egyetlen motiváció, ami segít tovább olvasni és figyelni.

kép forrása:https://healthyhey.com/blogs/best-supplements-blog/caffeine-an-in-depth-exploration-of-the-worlds-most-popular-stimulant 

A kávé, ami felrázta a világot, a koffein felemelkedése

A koffein különös teremtménye a természetnek. Eredetileg a növények védekezésre használták – elriasztotta a rovarokat és a kártevőket –, ám az emberiség hamar rájött, hogy ez a kesernyés ízű fehér por ennél sokkal izgalmasabb hatásokkal bír. A koffein megtalálható a kávébabban, a tealevélben és a kakaóban is, és már egészen kis mennyiségben is képes életet lehelni a legfáradtabb reggelekbe. Egy csipetnyi koffein kellemesen felébreszt, egy kicsivel több már megdobogtatja a szívet, de túlzásba vinni sem érdemes – egy evőkanálnyi adag már halálos lehet. Mértékkel fogyasztva viszont kifejezetten jót tesz: számos kutatás szerint csökkenti a rák, a szívbetegségek, a cukorbetegség, a Parkinson-kór, a demencia, sőt, még a depresszió kockázatát is.

Az emberiség évszázadok óta él ezzel az apró csodával, de nem volt ez mindig így. A középkori Európában a napot sörrel kezdték és sörrel is fejezték be – nem az alkohol miatt, hanem mert a sör biztonságosabb és ízletesebb volt, mint a gyakran szennyezett víz. Az átlagos brit naponta akár három litert is megivott belőle, gyerekestül, mindenestül. Aztán a 16. században a Közel-Keletről megérkezett egy új ital: a forró, fekete kávé. Illata és íze elbűvölte Európát, de még inkább az a hatás, amit kiváltott. A kávé nem tompított, mint a sör – épp ellenkezőleg: élesített. A kávéfogyasztókat hamar a munkaszerető, polgári gondolkodás jelképeivé tették, míg a sörhöz ragaszkodókat hajlamosak voltak lustának és álmodozónak bélyegezni.

A 18. század elejére London több mint háromezer kávéházával a kereskedők, tudósok és gondolkodók találkozóhelyévé vált, sőt egyes történészek szerint a felvilágosodás és az ipari forradalom is ezekből a helyekből nőtt ki. Bár II. Károly király és Nagy Frigyes is próbálta betiltani vagy korlátozni a kávéfogyasztást, a tiltások gyorsan kudarcot vallottak. A kávé és a koffein ellenállt minden hatalmi próbálkozásnak – és miközben a testet ébreszti, talán a modern gondolkodást is ő tette igazán élénkké.

A Coca-Cola és a koffein: egy per, ami mindent megváltoztatott

A Coca-Colát egy amerikai gyógyszerész, John Stith Pemberton találta fel a 19. század végén. Az ital eredetileg nem üdítőként, hanem gyógyszerként került forgalomba – azt ígérték róla, hogy enyhíti a fejfájást, a hisztériát, a melankóliát, és általános élénkítő hatású. Nem is csoda: a korai változat koffeint és kokaint is tartalmazott.

Miután a kokain egészségügyi kockázatai egyre nyilvánvalóbbá váltak, a Coca-Cola kénytelen volt eltávolítani az összetevőt, ám a koffein megmaradt – bőséges mennyiségben. A 20. század elején egy üveg Coca-Cola koffeintartalma megközelítette a mai energiaitalokét.

Ekkor lépett színre Harvey Washington Wiley, az Egyesült Államok Vegyészeti Hivatalának vezetője – ez a szervezet volt a mai FDA (Food and Drug Administration) elődje. Wiley mélységesen felháborítónak tartotta, hogy már négyéves gyerekek is kólát isznak, és úgy vélte, a koffein legalább annyira addiktív, mint az ópium. Wiley háborút hirdetett a Coca-Cola ellen. Utasította a hatóságokat, hogy foglaltassák le a „veszélyes” italt szállító kamionokat, és az ügyből hamar országos bírósági per kerekedett – a későbbi amerikai szuperhatalom és a világ legnagyobb italgyártója között.

A per során több mint 20 tanút hallgattak meg: orvosokat, tudósokat és egyszerű fogyasztókat. A vád szerint a koffein veszélyes, sőt mérgező drog. A Coca-Cola azonban ellentámadásba ment át: mivel akkoriban alig léteztek tudományos vizsgálatok a koffeinről, a cég maga finanszírozott egy kutatást és az eredmények a Coca-Cola malmára hajtották a vizet. A kutatás arra a következtetésre jutott, hogy a koffein ártalmatlan, sőt, fizikai és szellemi teljesítményt fokozó hatása van. A Coca-Cola győzött a bíróságon. Bár később peren kívüli egyezség született, és az ital koffeintartalmát csökkentették, a közvéleményben az maradt meg, hogy a Coca-Cola győzött, és a koffein biztonságos csodaszer. Ez az ítélet indította el a koffeinfogyasztás korlátlan évszázadát – amely ma is tart.

A koffein diadalmenete: a feketekávétól az energiaitalokig

Az Egyesült Államokban először a fekete, filteres kávé és a koffeines üdítőitalok hódították meg a piacot. Aztán az 1990-es években megjelent egy új szereplő, amely mindent felforgatott: a Starbucks.

A siker titka egyszerű volt: olyan pörkölési eljárás, amely kevésbé keserű ízt ad, hozzá cukor, tejszín, és minden eddiginél nagyobb adagok, amelyek arányosan több koffeint is tartalmaztak. A kávé többé nem keserű reggeli rutin volt, hanem egy édes, élményszerű ital — és egy életstílus.

kép forrása: https://www.lebensmittelzeitung.net/industrie/nachrichten/Noch-mehr-Koffein-Coca-Cola-testet-in-Japan-neues-Produkt-131406

De, amikor már úgy tűnt, nincs hova fokozni a koffeinbevitelt, új kategória született: az energiaitalok.1987-ben piacra került az első Red Bull doboz, és alig tíz év alatt a szektor robbanásszerűen növekedett. Sorra jelentek meg a gyártók, akik egymást próbálták túlszárnyalni: nagyobb kiszerelésekkel, erősebb hatással, több koffeinnel. Némelyik ital akár 700 milliliteres dobozban is elérhető volt. És mire észbe kapunk, 2025-re a koffein mindenütt ott van: kávéban, teában, üdítőkben, csokoládéban, sőt még étrend-kiegészítőkben is. Ez az iparág ma már több százmilliárd dollárt ér, és világszerte emberek milliárdjai fogyasztanak naponta koffeint.

Csakhogy száz évvel a híres Coca-Cola per után egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy ez a „csodaszer” nem teljesen ártalmatlan. A tudomány mára bizonyította, hogy a túlzott koffeinfogyasztás alvászavarokat, szorongást, szívritmus-problémákat és függőséget is okozhat — vagyis a koffein története nemcsak sikertörténet, hanem figyelmeztetés is.

Rejtett veszélyek – A koffein csábítása

Kezdjük az elején: a koffein nem egy gonosz, életromboló drog. Nem dönt romba családokat, és nem tesz tönkre életeket. Igaz, előfordulnak koffeinmérgezések, sürgősségi esetek, sőt ritkán halálesetek is, de ezek extrém ritkák. A szakértők szerint egy egészséges felnőtt naponta biztonságosan elfogyaszthat akár négy csésze kávénak vagy két doboz energiaitalnak megfelelő koffeinmennyiséget. Tinédzserek esetében ennek a fele vagy akár negyede is a felső határ. Ez azonban csak a koffeinmennyiségre vonatkozik. Egyébként egy doboz Monster energiaital önmagában is elég egészségtelen – szóval semmiképp sem ajánlott napi rutinba építeni.

Egyes emberek különösen érzékenyek a koffeinre: már egyetlen csésze kávé után szívdobogást, izzadást vagy remegést tapasztalhatnak. Ez genetikai adottság kérdése – mások viszont még egy dupla eszpresszó után is úgy alszanak, mint a bunda. A koffein tűréshatára tehát egyéni, de még a mérsékelt fogyasztás is hordozhat rejtett kockázatokat.

Egy kísérletben például a kutatók két azonos ízű üdítőt adtak a résztvevőknek – az egyik tartalmazott koffeint, a másik nem. A tesztalanyok nem tudták, melyik melyik volt, mégis szinte mindenki a koffeines verziót kedvelte jobban. Bár a Coca-Cola koffeintartalma alacsony, mégis érezhető hatással van: kis energiát ad, enyhe „boostot”. A fogyasztó tudat alatt pozitív élményekkel köti össze ezt az állapotot, ezért később automatikusan a koffeines opciót választja.
Ahogy Murray Carpenter, a Caffeinated című könyv szerzője mondja:

„A testünk annyira szereti a koffeint, hogy tudattalanul is előnyben részesít mindent, amiben van belőle.”

Egy másik vizsgálatban például a résztvevők még a koffeines joghurtot is jobbnak ítélték, mint a koffeinmenteset.

A koffein tehát fizikai függőséget is képes kialakítani – hívja fel rá a figyelmet Roland Griffiths, a Johns Hopkins Egyetem legendás pszichofarmakológusa.
Szerinte:

„A koffein az a szer, amelynek a világon a legtöbb függője van. Ez a legszélesebb körben használt hangulatmódosító anyag, amely bizonyítottan fizikai és pszichológiai függőséget okoz.”

A függőség pedig már kis, napi adagokkal is fennmarad – akár egy csésze kávé is elég.
Ez az apró „szokás” azonban óriási hasznot hoz az iparágnak: az Egyesült Államok tíz legnépszerűbb üdítőitala közül nyolc tartalmaz koffeint. Nem véletlenül: a koffein fokozza a cukor utáni vágyat, így az emberek többet fogyasztanak, ami üzletileg remek, de egészségileg káros. A Coca-Cola azt állítja, a koffeinre az íz miatt van szükség – mert a keserű anyagok kiegyensúlyozzák az édes ízt. De a tudomány szerint erre számos más, nem addiktív anyag is alkalmas lenne. Ráadásul vakteszteken a legtöbb ember meg sem tudja különböztetni, hogy van-e koffein az italban vagy sem. Ennek ellenére a vállalat továbbra is kitart az „ízhatás” mellett.

kép forrása: https://www.mensjournal.com/drink/the-most-caffeinated-beverages-20140225

A koffein ára – az ébrenlét illúziója

Az energiaitalok ugyanannyi cukrot tartalmaznak, mint a kóla – viszont nagyjából háromszor annyi koffeint. A legtöbb felnőttnek ez önmagában még nem jelent problémát, ha nem viszi túlzásba. Európában azonban a tinédzserek kétharmada, és minden ötödik gyermek rendszeresen fogyaszt energiaitalt. Az Egyesült Államokban minden harmadik tini él velük.

A gond az, hogy a fiatal szervezet sokkal érzékenyebb a koffeinre, mint a felnőtté. Tanulmányok szerint a túlzott energiaital-fogyasztás káros hatással lehet a fiatalok szív- és érrendszerére. Sokáig azonban nem vették komolyan a koffeines italok veszélyeit – részben az üdítő- és energiaital-gyártók több millió dolláros lobbitevékenysége miatt. Az egyik legbefolyásosabb ilyen szervezet az American Beverage Association, amelyet 1919-ben alapítottak, és olyan óriások állnak mögötte, mint a Coca-Cola, a Pepsi vagy a Dr Pepper.
Ezek a cégek olyan kutatókat finanszíroznak, akik az ő álláspontjukat támasztják alá – például hogy nincs szükség szigorú szabályozásra a koffeintartalmú italok esetében, még a gyerekekre nézve sem.

A koffein függőséget okozó, de egyben teljesítményfokozó hatása tökéletesen illeszkedik a modern korhoz, ahol mindenki gyors, éber és produktív akar lenni. De éppen ez a baj: ma már nehezebb, mint valaha igazán lelassulni és pihenni. Pedig a testi és lelki regeneráció elengedhetetlen az egészséghez, és a koffein aktívan gátolja ezt.

A koffein ugyanis blokkolja az adenozin nevű neurotranszmitter hatását, amely normál esetben azt jelzi, hogy a test fáradt és pihenésre vágyik. A koffein hatására nem érezzük a fáradtságot, pedig a szervezetünk valójában már jelezne. Egy csésze kávé elfogyasztása után öt órával a koffein fele még mindig a szervezetünkben van, tizenkét óra múlva pedig negyede – tehát ha délután kettőkor iszol egy nagy lattét, akkor hajnalban még fél doboz Red Bullnak megfelelő koffein kering a testedben.

A koffein hatására később alszol el, korábban ébredsz, és romlik a mélyalvás minősége. Ironikus módon a kávé gyakran pont annak a problémának a megoldása, amit maga okozott: fáradt vagy, mert rosszul aludtál, ezért  újabb koffeinhez nyúlsz.

A leszokás többnyire nem nehéz, de megvonási tünetek gyakoriak: fejfájás, fáradtság, ingerlékenység, koncentrációs nehézségek – ezek már 12 órán belül jelentkezhetnek, és 5–7 napig is tarthatnak. A kutatások szerint a nagy koffeinfogyasztók hosszú távon fáradékonyabbak, mivel az agyuk hozzászokik a mesterséges éberséghez, és egyre több koffein kell ugyanahhoz a hatáshoz.

A koffein tehát átformálta a társadalmat: a középkori sörivókból éber, produktív kávéfogyasztók lettek. A nagy nemzetközi cégek pedig ügyesen kihasználják ezt a függőségi mechanizmust – a koffeint folyékony cukorral kombinálva még csábítóbbá teszik. A hatásokat elkenik, bagatellizálják és lobbizzák, miközben elfogadják, hogy ez a fiatalok egészségére is kockázatos lehet.

Ma a koffein a korunk legelfogadottabb pszichoaktív szere, látszólag komoly mellékhatások nélkül.
De a háttérben ott a finom üzenet:

„Nem kell megpihenned, ha fáradt vagy – csak igyál egy kávét.

Izrael 2026-ban Magyarországhoz hasonlóan választásra készül. Az ország politikai és biztonsági helyzetében is óriási változást okozott a 2023. október 7-i Hamász-támadás, az azt követő számtalan újabb háború (Gáza, Libanon, Irán stb.) pedig folyamatos társadalmi elégedetlenséget szült a kormányzó koalícióval szemben. Benjamin Netanjáhú, aki 15 évet töltött már miniszterelnökként, a felsoroltak miatt Izrael történelmének egyik legnépszerűtlenebb kormányát vezeti.

Izraeli választási rendszer
Az izraeli választási rendszer az arányos képviseleten alapul, ahol a pártoknak el kell érniük a 3,25 százalékos küszöböt a 120 fős Kneszetbe (egykamarás parlament) való bejutáshoz. A rendszer emiatt hagyományosan koalíciós kormányzást kényszerít ki, mivel egyetlen párt sem képes abszolút többséget szerezni. A 2022-es választásokon Netanjáhú egy 64 fős többséget tudott kialakítani, de ehhez két szélsőjobboldali párt kellett, a Religious Zionist Party (Vallásos Cionista Párt) és az Otzma Yehudit (Zsidó Erő), valamint az ultraortodox Sasz és Egyesült Tóra Judaizmus pártok bevonásával. Ez a koalíció azonban kezdettől fogva népszerűtlen volt, a választók több mint fele elégedetlen volt az eredménnyel már a kormány beiktatása előtt.

Jelenlegi helyzet

A miniszterelnök politikai stabilitását egyértelműen megingatták a 2023-as és az azt követő események. A közvéleménykutatások alapján, a párt azonnal megérezte a támadás hatását, ami 30%-os csökkenést jelentett.  A szavazók többsége úgy gondolja az októberi eseményeket ki kell vizsgálni, és meg kell állapítani milyen nemzetbiztonsági kudarcok vezettek oda, hogy a támadás megtörténhetett. Ez azért kényes téma, mert Netánjáhú kampányát már évek óta arra építette, hogy személye garantálja a biztonságot.

Emellett belső feszültségek is gyengítik a kormányt, előtört az ultraortodoxok katonai szolgálat alóli mentessége körüli vita, ami miatt a két ultraortodox párt (Shas, UTJ) 2025 nyarán kilépett a koalícióból, bár a parlamentben továbbra is támogatják azt. Ráadásul Netanjáhú elleni korrupciós perek és a vitatott igazságügyi reform kísérletei tovább mélyítették az országon belüli megosztottságot.

Az izraeli politikai paletta jelenleg két fő részre szakad. A Netanjáhú-párti tömbbel szemben áll a „változás blokkja”, amelynek vezető ereje az újonnan szövetségre lépett Bennett-Lapid féle Yachad (Együtt) párt. A jobboldali Bennett a nemzeti egységet hirdető programjával a Likud legfőbb riválisává vált. Bennett a népet foglalkoztató legfontosabb kérdésekre építette a politikáját, mint a Palesztin autonómia tárgyalása, tehát nem külön állami megoldás, ultraortodox zsidók sorozása és egy liberális gazdaságpolitika.

Yair Lapid, korábbi miniszterelnök pártja a Yesh Atid (Van jövő), egy centrumpárt, ideológiájában Gázában szintén a palesztin autonómiát támogatja, szintén az ultraortodoxok sorozása mellett van.

A „változás” blokkjában több kisebb párt is jelen van, ráadásul valószínűleg szükségük lesz a cionista pártok támogatására is a győzelemhez. Emiatt is fontos, hogy a Lapid-Bennett szövetség kijelentette, hogy nem fogja az arab pártok támogatását kérni, sőt kizárta a Palesztin önálló állam létrejöttét, és a már Izrael által elfoglalt területek visszaadását is.

Az izraeli Channel 12 News legfrissebb felmérése szerint a Likud 27 mandátumra számíthatna, míg Bennett formációja 20, Lapid pártja, a Yesh Atid pedig 7 helyet szerezne. A két ellenzéki erő szövetsége így összesen 27 képviselőt küldhetne a Kneszetbe, amivel a Likud közvetlen kihívójává válna.

A 2026-os októberi választások kimenetele várhatóan eldönti Izrael háborúit. Amennyiben egy kormányváltás érkezik, az iráni-izraeli-amerikai háborúban és a Gázához való hozzáállásban is várható változás. Egy újabb jobboldali Netanjáhú vezette blokknak is változtatnia kell legalább az ultraortodox zsidók katonai szolgálati kérdésén, hiszen ez óriási felháborodást vált ki az emberekből. Több elemző a magyar választásokhoz hasonlította a helyzetet, ahol egy régóta szolgáló miniszterelnököt próbál leváltani az ellenzék, de ahogy látjuk ez azért nem teljesen igaz, hiszen az izraeli rendszer nagyon koalíció kényszeres, míg a magyar választórendszer könnyen engedi a kétharmadot egy pártnak is.

Amikor Lengyelországról beszélünk, többnyire a gyors gazdasági növekedés, az ambiciózus hadiipari fejlesztések vagy a régió geopolitikai súlyának növekedése jut eszünkbe. Van azonban egy kevésbé látványos, mégis stratégiai jelentőségű terület, ahol az ország csendben az európai élmezőnybe lépett: az állami adatok megnyitása.

Ez elsőre technikai kérdésnek tűnhet, de valójában sokkal több annál. A nyílt adat ugyanis nem informatikai projekt, hanem államszervezési filozófia. Arról szól, hogy a kormányzat felismeri-e: az adat nem adminisztratív melléktermék, hanem gazdasági erőforrás és demokratikus infrastruktúra.

Lengyelország felismerte. Emellett pedig következetesen cselekedett.

A középmezőnyből az élvonalba

Lengyelország nyílt kormányzati adatokkal kapcsolatos fejlődése több mint egy évtizedes, fokozatosan intézményesülő folyamat eredménye, amelynek során az ország a középmezőnyből az európai élmezőnybe emelkedett.

A kezdeti motivációt az Európai Unió közszféra-információkra vonatkozó irányelvének való megfelelési kényszere adta. Ezt követően létrejött a Közigazgatási és Digitalizációs Minisztérium, amely a digitális átalakulás koordinátorává vált, és politikai támogatást biztosított a nyílt kormányzati irányvonalnak.

Az államigazgatáson belül pedig olyan intézmények – például a statisztikai hivatal vagy a Gazdasági Minisztérium – „intézményi bajnokként” segítették a szemléletváltást.

A sikeres fordulat

A fordulópontot a 2014-es szabályozási csomag jelentette, amely egyértelműen meghatározta, mely intézmények kötelesek nyílt formában adatot szolgáltatni a nemzeti portálra.

Ez tette lehetővé a CRIP portál elindítását, amely a nyilvános adatok központi gyűjtőhelyévé vált.

A technológiai fejlesztések sem maradtak el: a portál frissítése fejlettebb API-kat, gazdagabb metaadatokat és gyorsabb hozzáférést biztosított, miközben központi iránymutatások segítették a szabványosítást.

Ez a standardizáció kulcskérdés. A legtöbb országban nem az adat hiányzik — hanem az egységes formátum, amely lehetővé tenné a tömeges felhasználást.

Az államon túl: ökoszisztéma épül

A nyílt adatpolitika akkor válik igazán működőképessé, amikor kilép a minisztériumok falai közül. Lengyelországban több nagyváros – köztük Poznań, Katowice és Varsó – hackathonokat szervezett, saját API-megoldásokat vezetett be, és helyi innovációs környezetet hozott létre.

A civil szféra szintén aktív szerepet vállalt: az ePaństwo Alapítvány a mojepanstwo.pl portálon keresztül segítette a közszféra működésének átláthatóságát.

A számok mögötti történet

Az eredmények gyorsan mérhetővé váltak. Lengyelország a 2019-es Open Data Maturity rangsorban még a 7. helyen állt, 2022-re a 3. lett, 2024-ben pedig már a 2. helyet foglalta el.

Ráadásul a négy vizsgált dimenzió közül szinte mindegyikben maximális eredményt ért el — a minőséget leszámítva.

Ez arra utal, hogy a nyitottság nem kampányszerű reform volt, hanem stabil állami működéssé vált.

A következő lépés: nemcsak nyitni, hanem hasznosítani

A Minisztertanács 2021-ben elfogadta a 2021–2027-es adatnyitási programot, amely már egy végrehajtásközpontú stratégiai keretet hozott létre.

A cél hármas:

• az adatkínálat bővítése és minőségének javítása,
• új szolgáltatások és üzleti modellek ösztönzése,
• valamint Lengyelország vezető szerepének megszilárdítása a nyílt adatok terén.

A program modernizálja a jogi környezetet is, rögzítve a „nyitott, amennyire lehetséges, zárt, amennyire szükséges” elvét.

A kötelezően megnyitandó adatkör kiterjed a nagy értékű adatokra, a valós idejű információkra és az állami finanszírozású kutatási adatokra — mindezt ingyenes, API-alapú, géppel olvasható formában.

Ez már nem puszta transzparencia. Ez gazdaságpolitika.

Standardizáció mint versenyelőny

A stratégia külön hangsúlyt helyez az interoperabilitásra és az adatminőségre, felismerve, hogy a PDF-ek és a heterogén metaadatok akadályozzák a fejlettebb felhasználást.

Ezért kötelezővé teszik az 5-csillagos adatformátumok alkalmazását, részletes API-standardot vezetnek be, és 40 kiemelt adatbázishoz kell API-kapcsolatot kiépíteni.

Az üzenet világos: aki strukturált adatot kínál, az innovációt kínál.

Ambíció számokban mérve

A program konkrét célokat is meghatároz 2027-ig:

• az adatkészletek számának növelése 19 ezerről 55 ezerre,
• az API-val elérhető készleteké 360-ról 1000-re,
• az adatszolgáltatók körének bővítése 137-ről 500-ra,
• a nagy értékű adatok számának emelése 2800-ról 8000-re. open data

Ez a lépték azt jelzi, hogy Lengyelország nem egyszerűen részt akar venni az adatgazdaságban — formálni akarja azt.

Miért érdemes erre figyelnünk?

A nyílt adatok multiplikátorhatása jelentős: minden közzétett adat számos további felhasználás alapjává válik, így megtérülése többszörösen pozitív.

Lengyelország története ezért túlmutat önmagán. Nem technológiai sikersztori, hanem állami tanulási folyamat — annak felismerése, hogy a 21. század versenyképessége egyre inkább az információ szervezésén múlik.

A valódi kérdés tehát nem az, hogy egy állam rendelkezik-e adatokkal. Minden állam rendelkezik.

A kérdés az, hogy infrastruktúraként tekint-e rájuk.

Lengyelország igen.

És lehet, hogy éppen ezért érdemes rá nemcsak gazdasági vagy geopolitikai, hanem adatpolitikai hatalomként is figyelnünk.

Oroszország Ukrajna elleni támadását követően a nyugati világ válasza az orosz energiaszektor szankcionálása volt, a G7-ek bevezették az olajársapkát, amitől az orosz bevételek jelentős csökkenését, ezáltal a háború finanszírozásának nehézségét várták. Moszkva azonban, ahogy a háború más aspektusaiban is, gyorsan alkalmazkodott, méghozzá létrehozva árnyékflottáját.

Az árnyékflotta (shadow fleet) elsődleges célja, hogy Oroszország eljuttassa és függetlenítse olajexportját a nyugati szolgáltatásoktól. A szankciók nemcsak az olaj árát korlátozták, hanem a szállításhoz szükséges biztosítási, finanszírozási és hajózási infrastruktúrát is. Mivel ezek jelentős része nyugati kézben van, Moszkva számára elengedhetetlenné vált egy alternatív rendszer kiépítése. Az árnyékflotta lehetővé teszi, hogy az orosz olaj továbbra is eljusson a piacokra, gyakran az ársapka megkerülésével. A flotta legfontosabb területe a Balti-tenger hajózási útvonala, mivel az export jelentős része ezen keresztül történik.

Kép forrása: CEPA

A flotta kiépítése több lépcsőben zajlott, Oroszország nagyszámú, jellemzően idős tankerhajót vásárolt fel, leginkább nyugati cégektől. A becslések szerint ennek költségére több milliárd dollárt fordított 2022 óta. A stratégia része volt a tulajdonosi háttér elrejtése is, a hajókat offshore céghálózatokon keresztül működtetik, gyakran váltanak zászlót, és többszörösen átstrukturált tulajdonosi láncok mögé rejtik a tényleges irányítást. Emellett technikai módszerekkel is nehezítik a követést, gyakori az automatikusan bekapcsolt azonosító rendszerek kikapcsolása, valamint az olaj nyílt tengeren történő átrakodása, amely elfedi a szállítmány eredetét. Az árnyékflotta aránya az orosz exportban a háború után emiatt gyorsan nőtt.

A Brookings megvizsgálta ezeknek a hajóknak a tulajdonosi hátterét, amely rávilágított arra, hogy az árnyékflotta nem csupán orosz erőforrásokra épül. A tankerek jelentős részét nyugat-európai szereplők adták el, és ezen belül is kiemelkedő a görög hajótulajdonosok szerepe. Az elemzések szerint a szankcionált hajók közel 60 százaléka hasonló forrásból származik. A tulajdonosi háttér ilyen jellegű komplexitása a folyamat elleni fellépést is nehézkessé teszi.

A hajók legénységének toborzásában és nemzetiségében is találunk érdekes dolgokat. A Kyiv Independent szerint a jelentkezők legtöbbször olyan informális csatornákon keresztül kapnak ajánlatokat, mint a Telegram vagy a WhatsApp. Itt is előfordul, hogy korábbi kollégák ajánlják be egymást, vagy akár a közvetlen telefonos megkeresést is említették, mint toborzási formát. A kiválasztási folyamat nagyon minimális, sok esetben nincs interjú sem. Ha a jelentkező rendelkezik a szükséges tengeri képesítéssel, diplomával, gyorsan szerződtetik. A fizetés viszonylag versenyképes, és gyakran készpénzben vagy kriptovalutában történik, ami további anonimitást biztosít a rendszernek.

A legénység összetételét vizsgálta az OCCRP, az újságírók 20 különböző útvonalon közlekedő, szankcionált tanker legénységi listáját elemezték. A legénység hajózási tapasztalattal rendelkező része nem orosz nemzetiségű, azonban azt találták, hogy a balti kikötőkből induló hajókon rendszeresen megjelennek 2-2 fős orosz csoportok. Ezek a személyek nem rendelkeztek semmiféle tengeri képesítéssel, amit az is jelez, hogy a dokumentumokban a szakmai végzettségnél „nem elérhető” megjelölés szerepelt.

A vizsgálat során összesen 17 ilyen orosz személyt azonosítottak, közülük 13 esetében sikerült konkrét kapcsolatot kimutatni a korábbi Wagner-csoporttal vagy orosz állami biztonsági szervezetekkel, köztük a katonai hírszerzéssel. Az adatok szerint ezek a technikusokként vagy kísérőként feltüntetett személyek 2025 júliusa után jelentek meg a hajókon, és jelenlétük kifejezetten a balti útvonalra koncentrálódik, mivel más térségekben közlekedő hajóknál nem mutatták ki őket.

Kép forrása: euneighbourseast

Személyük elrettentő hatással lehet, különösen akkor, ha a hatóságok megpróbálnák feltartóztatni vagy átvizsgálni a hajókat. Másrészt felügyelhetik a legénységet, és megakadályozhatják az együttműködést külföldi hatóságokkal. Emellett akár hírszerzési szerepük is lehet, például a nyugati reakciók megfigyelése vagy a tengeri jelenlét feltérképezése.

A hajók állapotától eltérően kiváló internettel, méghozzá Starlinkkel rendelkeznek, és azt is érdemes megemlíteni, hogy a hagyományos kikötőket elkerülik biztonsági kockázatok miatt, ezért gyakran már a nyílt tengeren megtörténik az olaj átrakodása.

Összességében láthatjuk, hogy az orosz árnyékflotta segítségével Moszkvának sikerült a szankciók hatásának egy részét csökkenteni, ráadásul a katonai és titkosszolgálati háttérrel rendelkező személyek jelenléte arra enged következtetni, hogy nem csupán kereskedelmi előnyei származnak ebből.

A legelső kérdésem az lenne: ha röviden össze kellene foglalnod, pontosan mit takar a művészetterápia kifejezés, hogyan tennéd?

Máris belecsaptunk a legbonyolultabb kérdésbe. Megpróbálom leegyszerűsíteni. A művészetterápiának két fő iránya van. Az egyik az aktív, alkotói folyamatra építő irány. A másik szintén aktív, de elemző jellegű. A kettő között az a lényeges különbség, hogy én elsősorban az elemző művészetterápiát képviselem. Ugyan az alkotói folyamathoz is van közöm, de a képzésben elsősorban az elemző technikát használjuk önismereti formaként.

Ez a két technika önmagában is tovább oszlik, rengeteg irányzat létezik. Mindegyik művészeti ágnak megvan a befogadó és az aktív része. A befogadó rész a meglévő, már elkészült művek és az azokhoz fűződő érzelmi viszonyunk miatt izgalmas. Az alkotói rész pedig az, amikor mi magunk hozunk létre valamit. Tulajdonképpen ez a lényege.

Mesélj kicsit a szocioterápia történelméről! Hogyan jött létre és miként alakult ki?

Nagyon részletesen nem mennék bele a messzi múltba. Inkább arról beszélek, ahonnan én bekapcsolódtam, és ahol ez számomra fontossá vált. A szocioterápia ebben a formában Tündérhegyen, Németh László alkotásaként jött létre. Ő mestere, Mérei Ferenc, és munkahelyi főnöke, Dr. Hidasi György támogatásával hozta létre a pszichiátriai ápolók továbbképzését. A cél az volt, hogy pszichoterápiás osztályon tudjanak dolgozni.

A szocioterápiát sokféleképpen értelmezik, eltérőek a protokollok és a megközelítések. Nálunk a szocioterápia egyrészt közösségépítést jelent. Másrészt a pszichoterápiás működés szerves része, amely intézményes keretek között, teammunkában valósul meg. Idővel elindult az érdeklődés a szociális, pedagógiai, egészségügyi és civil irányból is. Sokan pályamódosítóként érkeztek hozzánk. Itt képezzük azokat a csoportvezetőket, akik a saját területükön alkalmazzák ezt a módszert. A szocioterápia alapja, hogy az ember közösségi lény. Az elsődleges csoport a család, a később megszerzett tapasztalataink pedig újra csoportokba szerveződnek.

Hogyan kapcsolódik ehhez a művészetterápia?

A közösségi együttműködés eszköze a művészetterápia. A művészetet eszközként használjuk lélektani tartalmak megjelenítésére, feldolgozására és átbeszélésére. Mivel ez a munka közösségben történik, olyan dinamikát teremt, amelyben az önismereti folyamat hatékonyan tud működni.

A te életedbe hogyan jött a terápia ezen formája? Hogyan érkeztél meg ebbe a gyakorlati módba?

Én magam is közösségi gyerek voltam. Szerettem a csoportos dolgokat, legyen szó sportról vagy az osztályközösségről. Korán tapasztaltam azonban, hogy a lényegi dolgokról nem beszélgetünk. Rájöttem, hogy azért nem, mert nem tudunk róluk beszélni. Pedig ha sikerül, az nagyon jó élmény tud lenni.

A „világmegváltó” beszélgetések váltak igazán fontossá számomra. Emlékszem egy napra, amikor délelőtt valaki azt mondta: „Neked pszichológushoz kellene menned”. Délután pedig valaki más azt mondta: „Veled olyan beszélgetni, mint egy pszichológussal”. Ez a kettősség végigkísérte az életemet. A közösség mindig támaszték volt számomra. Alapvető igényem volt a beszélgetés, az alkotás és a közös cselekvés.

Milyen módszerekkel, gyakorlatokkal zajlik egy művészetterápiás foglalkozás?

Amit mi képviselünk, abban a képzőművészet, a mozgás, a zene és az irodalom egyaránt szerepet kap. Ezeket használjuk eszközként. Mindegyiknek megvan a saját szimbólumrendszere és nyelvezete. A képzőművészetnél az alkotásunk ott van előttünk, így rálátásunk van rá. Ebből hidat tudunk építeni az „én alkottam” és a „mit alkottam” helyzet közé.

A mozgásnál fordított a helyzet. A saját jelenlétünkre és metakommunikációs gesztusainkra nincs rálátásunk. Erre csak a körülöttünk lévőknek van. Az ő visszajelzéseik és észrevételeik mentén érhetünk el önismereti hasznot. A zene egy hangi világ, amely megzenésíti a beszédet. Az irodalom pedig már kifejezetten fogalmi szinten, a szavak által zajlik. Ez áll legközelebb a hétköznapi verbalitáshoz.

Miért van az, hogy bizonyos blokkokat egy művészeti alkotás, a mozgás vagy a zene jobban fel tud oldani, mint a közvetlen beszéd?

Az oldódás nagyon egyéni. Kell hozzá egy olyan pillanat, amikor létrejön a nyitottság. Ehhez az egyéni nyitottság mellett egy biztonságos közeg is kell. A képzőművészet vagy a zene akkor hat leginkább, ha lélektanilag olyan állapotba kerülünk, amikor készek vagyunk befogadni.

A hétköznapi kreativitás állandóan velünk van. Szerelmesen könnyebben írunk verset, szomorúan szívesebben pengetjük a gitárt. Ha vidámak vagyunk, táncolunk porszívózás közben vagy énekelünk a fürdőszobában. Ezek az érzelmi történések sokszor nem verbálisan kerülnek kifejezésre.

Van neked kedvenc médiumod?

Nekem a mozgás a kedvencem. Ez nagyon korán kezdődött. Általános iskolában atlétizáltam, és lenyűgözött egy kubai futó, Alberto Juantorena mozgása. Nem az eredmény érdekelt, hanem a mozgás szépsége és tökéletessége. Később a zene és a tánc is központi élménnyé vált. Volt, hogy egyedül is elmentem táncolni, mert a baráti körben senki nem szerette annyira, mint én.

Bekerültem az Állami Artistaképző Intézetbe, revütáncos szakra is. Ott jöttem rá, hogy nem szeretnék hivatásos táncos lenni, de a formai megközelítés mindig érdekelt. Tanultam jazzbalettet, steppet és akrobatikát is. Végül azonban az improvizáció, a szabadtánc és az önkifejezés maradt meg számomra alapként.

Hogyan kell elképzelni a szabadtáncot vagy az improvizációt egy terápián?

A tánc hihetetlenül sokféle kulturális és formai jelenséget takar. A szabadtánc lényege egy belső ritmus, amely személyre szabottan fejeződik ki egy mozdulatsorban. Ez történhet zenére vagy anélkül is. Tapasztalatom szerint, ha valaki előbb tanul meg improvizálni, akkor később nem válik a formák rabjává. Ha viszont túl korán kerül be egy merev struktúrába, nehezebb attól elszakadni.

Szükséges előképzettség vagy készség ahhoz, hogy valaki részt vegyen a terápián?

Semmilyen előképzettség nem kell. Éppen ez a lényeg. Ezek a „nyelvek” – a mozgás, az ének, a rajz – velünk született képességeink. Mindenkiben ott a kreativitás. Sajnos később a külső elvárások és az esztétikai igények miatt sokan lefaragják ezeket magukról. Ilyenkor mondják az emberek, hogy „én nem tudok rajzolni” vagy „nem tudok énekelni”. Pedig a képesség végig ott van. Ha megszólal, segíthet az érzelmi állapotok kifejezésében és a megkönnyebbülésben.

Te mint terapeuta hogyan veszel részt a folyamatban?

Én folyamatban gondolkodom. A saját szerepemet társként definiálom. Elsősorban kérdésekkel vagy önreflexióval próbálok új nézőpontokat behozni, amik segíthetik a résztvevőt.

Mit nézel meg egy kész alkotáson?

Azt látom, amit látok. Biztosan sokat kérdeznék az alkotótól. Helyzetbe hoznám, hogy ő maga fogalmazza meg, mi volt az alapgondolata. Mindig van egy előre meghatározott téma. A lényeg a társulás: nem az én meglátásom az uralkodó. Nem én mondom meg a „tutit”, hogy ki mit miért csinált. Ez teljes tévedés lenne.

Találkoztál már olyan „földhözragadt” emberrel, akiben a terápia során történt meg az áttörés?

Ehhez a biztonság és a bizalom megszületése a legfontosabb. Ha ez megvan, a nyitottság szinte automatikusan következik. Nem a világnézet vagy a műszaki beállítottság a gát. A lényeg a „szenvedésnyomás”. A lélektani problémák elől a mérnök és a pszichológus sem menekülhet. Azok nyílnak meg leginkább, akik már eleget szenvedtek ahhoz, hogy belássák: az eddigi út már nem működik.

Mit tanácsolnál annak, aki fél az ilyen csoportos helyzetektől, de érdekli a módszer?

Azt, hogy próbálja ki! Ma már rengeteg technika és rövid workshop létezik, amikbe bele lehet tekinteni. Nem kell rögtön évekig tartó folyamat mellett elköteleződni. Nem csak baj vagy probléma esetén érdemes elmenni. A művészetterápia a prevencióban, a fejlődésben és az életminőség javításában is sokat segíthet. Ez egy olyan eszköz, amivel képessé válunk változtatni a saját életünkön.

Magyarország államformája az államalapítástól kezdve – egy rövid időszakot leszámítva - egészen az első világháború végéig monarchia volt. A 20. században ezzel szemben többször változott az ország államformája, politikai berendezkedése. A változások aligha nemzeti jellegűek, hiszen a térség országait vizsgálva hamar észre vehetjük, hogy a régió és a tágabb európai szomszédság országaiban is hasonló időben, hasonló folyamatok játszóftak le az államforma kérdését illetően. Milyen folyamatok járultak hozzá a királyság több évszázados stabilitásához és mi miatt nincs ma király Magyarországon?

Az államalapítás idejében az európai államok kivétel nélkül monarchiák voltak, hiszen azok a térségek, ahol a helyi népesség vezetői nem ismerték fel az államszervezés és a keresztény vallás felvételének szükségességét, hamar eltűntek a térképről – elég ha a Kárpát-medence magyarok előtti lakóira gondolunk. Szerencsénkre Vajk – később István időben cselekedett, és a magyarságot állami státusszal rendelkező néppé emelte, ezzel persze ő sem járt rosszul, hiszen Isten kegyelméből uralkodó apostoli király lett, mely címet családja évszázadokig viselt. Az ország államformája ezáltal királyság lett és az államforma kérdése évszázadokon keresztül nem is merült fel, mint megkérdőjelezendő állapot.

Változást a Szent István halála után hét és fél évszázaddal kirobbanó francia forradalom hozott. A forradalom következménye többek között az európai monarchiákban az uralkodói családok és az őket leginkább támogató nemesi és egyházi rendek kétségbeesése volt, hiszen a 18. század végén évekig asszisztálták, hogy a nagy múltú francia uralkodói réteget hatalmától megfosztják és a korban még újdonságnak számító új államigazgatási rendet vezetnek be. A köztársaság ugyan Napóleon színre lépése miatt nem tartott hosszú ideig, a királyi házak és nemesi dinasztiák a francia császár legyőzését követően azonnal nekiláttak a monarchiák fennmaradását biztosító, széles európai együttműködésen alapuló új status quo kialakításán. A politikai rendszer, melyet Szent Szövetségnek neveztek a Bécsi Kongresszus terméke, egészen pontosan pedig – a napóleoni háborúban legyőzött Ausztria államkancellára – Metternich kezdeményezésére jött létre.

Metternich

Forrás: wm.com

A Szent Szövetség gondoskodott a háború utáni politikai konszolidációról és kijelölte az irányelveket, melyek mentén az európai államok erőegyensúlyban létezhetnek egymás mellett, szigorúan megőrizve a kontinensre jellemző monarchiák dominanciáját. A történészek napjainkban is vitáznak a Szent Szövetség európai békéért tett erőfeszítéseinek sikerességéről, de az nem vitás, hogy a monarchiák fenntartásáért folytatott küzdelmük – legalábbis rövid és középtávon – hatékonynak bizonyult. A 19. század folyamán Európa térképét számos alkalommal átrajzolták, de az átalakuló vagy függetlenségüket elnyerő államok kivétel nélkül királyságok voltak. Példaként említhető Belgium, Görögország, Bulgária vagy a 19. század második felében létrejövő Román Királyság. Az államforma mellett ezeket az új államokat sok esetben az uralkodók személye is összekötötte, hiszen több új monarchiában német területről származó került trónra.

I. Károly román király

Forrás: wm.com

A Szent Szövetség a magyar történelem alakulását is befolyásolta, hiszen az 1848-49-es szabadságharc legjelentősebb nemzetközi szintű eseménye – a Habsburg-héz trónfosztása – után nemzetközi összefogás keretében gondoskodott arról, hogy a magyar állam függetlenedési kísérlete kudarcba fulladjon, ezzel elfojtva a köztársaság, mint lehetséges államforma európai elterjedésének lehetőségét. A Szent Szövetség országai emellett több európai konfliktusban is a monarchia megőrzése vagy visszaállítása mellett harcoltak a Bécsi Kongresszust követő évtizedekben.

Az európai monarchiák korának az első világháború vetett véget hosszú idő után. Míg 1913-ban Franciaország, Svájc és Portugál voltak Európa köztársaságai, 1918-ban abszolút többségbe került a berendezkedés az európai államok körében. A háborúban győztes államok többsége ugyanis – Franciaország vagy éppen az USA – nem a monarchiák közé tartoztak. Térségünkben az 1920-as években különösen erős volt a francia befolyás, hiszen a Kisantant országai a francia ún. Cordon Sanitaire (Egészségügyi Övezet) részei lettek, mely francia politikai és gazdasági felügyeletet jelentett. Nem is csoda, hogy Magyarország szomszédai a köztársaság bevezetése mellett döntöttek. A háborúban vesztes Magyarország – valószínűleg az 1919-es kommunista hatalomátvétel következtében – ezzel szemben visszatért a monarchiához, melyet az antant nem nézett jó szemmel, de nem avatkozott be. A Habsburg IV. Károly visszatérése viszont már nemzetközi szinten is nagy vihart kavart volna, ezért a legitimáció megerősítéséért küzdő magyar kormányok kétszer is megakadályozták ezt.

IV. Károly, az utolsó magyar király

Forrás: wm.com

Magyarország a két világháború között megőrizte a monarchiát, mint államformát, de a második világháborút követően kialakuló új nemzetközi környezetben már nem volt lehetőség arra, hogy az államforma kérdése csupán a belpolitika hatásköre legyen. A szovjet érdekszférába kerülő Magyarország államformájának kérdése már a keleti front 1942-es összeomlásakor lezártnak volt tekinthető.