Reaktor

Kevés ország próbálta meg olyan gyökeresen újragondolni a fejlődés fogalmát, mint Bhután. A Himalája szívében fekvő kis királyság a 20. század második felében úgy döntött, hogy nem a gazdasági növekedés, hanem a lakosság boldogsága lesz a legfőbb nemzeti célkitűzése. Ebből született meg a Bruttó Nemzeti Boldogság (Gross National Happiness, GNH) koncepciója, amely mára az ország nemzetközi ismertségének egyik legfontosabb pillére lett – és egyben az egyik legtöbbet vitatott társadalompolitikai kísérlet is.

A GNH nem puszta eszmei jelszó. Egy komplex, multidimenzionális mérőrendszerről van szó, amely a lakosság jólétét kilenc területen vizsgálja: pszichológiai jólét, egészség, oktatás, időfelhasználás, kulturális sokszínűség, jó kormányzás, közösségi vitalitás, ökológiai fenntarthatóság és életszínvonal. Az egyes dimenziókat összesen 33 indikátor alapján értékelik, a mérést pedig az ún. Alkire-Foster módszerrel végzik, amely eredetileg a multidimenzionális szegénység mérésére szolgált. A cél nem csupán az, hogy az állam képet kapjon a boldogság szintjéről, hanem az is, hogy a közpolitikák ezek mentén formálódjanak. A GNH így a kormányzati döntéshozatal integráns részévé vált, befolyásolva az oktatási tantervektől kezdve a környezetvédelmi előírásokon át a gazdasági tervezésig szinte mindent.

A GNH jelentősége túlmutat Bhután határain. Alternatívát kínál egy olyan világban, ahol a GDP gyakran egyeduralkodó mutatóként jelenik meg a jólét mérésében, miközben figyelmen kívül hagyja azokat az elemeket, amelyek a mindennapi életminőséget igazán meghatározzák – mint a mentális egészség, a közösségi kapcsolatok vagy a természethez való viszony. Bhután példája azt üzeni: lehet másként is gondolkodni a haladásról.

Nem véletlen, hogy a GNH világszerte érdeklődést keltett, különösen a 2008-as gazdasági válság után, amikor egyre több nemzet kezdte keresni a gazdasági növekedésen túli jólétmutatókat. A GNH hozzáadott értéke abban rejlik, hogy nem csupán szimbolikus üzenet, hanem intézményesült rendszer, amelynek eredményei is vannak. Az ország például karbonnegatív, az erdők több mint 70 százalékát érintetlenül hagyja, és hangsúlyt fektet a kulturális örökség megőrzésére. A boldogság tehát nem elvont cél, hanem kézzelfogható társadalompolitikai törekvés.

Mindazonáltal Bhután boldogságmérő modellje nem az egyetlen létező. A Global Happiness Report (GHR) – amely a világ boldogságszintjét vizsgálja – szintén fontos szereplője a nemzetközi diskurzusnak. Ez a jelentés a Gallup World Poll adataira épít, és hat fő tényezőt vesz figyelembe: az egy főre jutó GDP-t, az egészséges várható élettartamot, a társadalmi támogatottságot, az egyéni szabadságot, a nagylelkűséget és a korrupció észlelt szintjét. Míg a GHR a szubjektív életértékelésekre épít, a GNH inkább strukturált, statisztikai módszertanon nyugszik, ami lehetővé teszi a közpolitikai beavatkozások célzottabb tervezését.

A két rendszer között tehát nem verseny, hanem inkább kiegészítés figyelhető meg. A GHR globális összehasonlításokat tesz lehetővé, míg a GNH mélyebb, kultúraspecifikus betekintést kínál. Mégis, épp ez utóbbi jellemzője az, amely kritikára is okot ad.

Az elmúlt években ugyanis Bhután boldogsága megbillent. A 2020-as évek elején az ország komoly gazdasági nehézségekkel szembesült. A turizmusból és vízenergiából származó bevételek csökkenése, valamint a fiatalok tömeges elvándorlása – csak 2023-ban a lakosság 1,5%-a hagyta el az országot – aláásta a GNH által vázolt optimista képet. Egyre több kritika éri a rendszert a sajtószabadság korlátozása, a szűkös munkaerőpiaci lehetőségek és az etnikai kisebbségek helyzete kapcsán. Sokan felvetik: miközben a kormány a boldogságot méri, nem látja meg vagy nem akarja felismerni a strukturális problémákat, amelyek hosszú távon a társadalom rezilienciáját veszélyeztetik.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy a GNH elbukott. Épp ellenkezőleg: a rendszer értéke abban rejlik, hogy képes reflektálni önmagára. Bhután kormánya az utóbbi időben elismerte a kihívásokat, és elkezdte újraértékelni a prioritásokat, például a fiatalok megtartása és az innováció ösztönzése terén. A boldogság tehát nem statikus állapot, hanem folyamat – és mint ilyen, időnként megújulásra szorul.

Bhután példája nem csodaszer, de fontos emlékeztető: a jólét nem pusztán a fogyasztás szintjével mérhető. Egy ország valódi ereje abban rejlik, hogyan gondoskodik állampolgárai testi, lelki és közösségi jólétéről. E tekintetben a Bruttó Nemzeti Boldogság nemcsak Bhután, hanem az egész világ számára hasznos kérdéseket vet fel.

Az Eurovíziós Dalfesztivál mindig is több volt egyszerű zenei versenynél. Évek óta kulturális, politikai és társadalmi tükörként is működik, amelyben egyre gyakrabban szól bele a geopolitika. 2025-ben Izrael második helye 357 ponttal pont emiatt heves vitákat váltott ki. A győztes Ausztria 436 ponttal vitte el a trófeát, de a legtöbb figyelmet mégis Izrael produkciója, a New Day Will Rise kapta.

A közösségi médiában az X-en, TikTokon és YouTube-on is gyorsan elterjedtek olyan vélemények, hogy Izrael második helye nem volt megérdemelt, sőt, többen csalásról beszéltek. Cikkünkben ennek a vádnak a megalapozottságát vizsgáljuk meg, és megpróbáljuk feltérképezni, hogy ténylegesen történt-e szabályszegés vagy mindössze egy nem szokványos helyzet szülte a gyanút. Nézzük meg először a szavazás menetét.

Az Eurovíziós Dalfesztivál szavazási rendszere

A „Grand Final” avagy döntő pontszáma két fő komponensből tevődik össze: a nemzeti zsűrik szavazataiból és a közönségszavazatokból. Mindkét rendszerben országonként 12, 10, 8–1 pontig értékelik a produkciókat. A két pontszám összege adja a végső eredményt.

Izrael produkciója látszólag hatalmas közönségsikert aratott: a televoting során 297 pontot kapott, 13 országtól is bezsebelve a maximális 12 pontot, így messze a legtöbb nézői szavazatot szerezte meg. Ezzel szemben a szakmai zsűri mindössze 60 pontot adott Izraelnek és ha csak ez számított volna, a 14. helyen végzett volna.

Ez láthatóan egy rendkívül nagy eltérés a zsűri és a közönség között bár nem példátlan. Korábbi években is akadtak hasonló különbségek: 2019-ben Norvégia 40 pontot kapott a zsűritől, míg 291-et a nézőktől – 251 pontos eltérés. 2022-ben Moldova 14 pontot szerzett zsűritől és 239-et a közönségtől. A rendszer tehát hajlamos ilyen kilengésekre, de a mostani eset más szempontból is szokatlan.

Állami kampány és geopolitikai feszültségek

Több európai műsorszolgáltató köztük Belgium, Hollandia, Spanyolország, Írország, Finnország és Izland aggályokat fogalmazott meg a közönségszavazással kapcsolatban. Ez említésre érdemes, hiszen ezek a műsorszolgáltatók finanszírozzák magát a rendezvényt. Egyesek hivatalos auditot kértek, mások a szabályok felülvizsgálatát sürgették.

A feszültség forrása nem csupán a pontszámokban keresendő. Kiderült ugyanis, hogy az izraeli kormány hivatalos hirdetések és közösségi média kampányok segítségével mozgósította a szavazókat. Ezek a kampányok nemcsak a hivatalos izraeli csatornákon jelentek meg, hanem külföldi követségek, például a londoni izraeli nagykövetség oldalain is. A posztok arra biztatták a nézőket, hogy a megengedett maximum 20 alkalommal szavazzanak Yuval Raphael előadására, akár anélkül is, hogy meghallgatták volna a dalt.

A kampány sikeres volt: Izrael 34 országtól kapott pontot, és a 38 lehetséges szavazókörből szinte mindegyikből érkeztek voksok.

Bár az EBU (European Broadcasting Union) kijelentette, hogy nem történt szabályszegés, és a voksolást független ellenőrök is validálták, sokak szerint a történtek rávilágítottak a rendszer gyengeségeire. A belga VRT szerint nem lehet biztosítani, hogy az eredmények valóban tükrözik a közönség véleményét, ha egyes országok

További érdekesség, hogy a New Day Will Rise című dal a közönségszavazáson túl nem ment akkorát az interneten, mint a többi élvonalban végzett dal. A Spotify-on például a verseny hetében csak a 19. legnépszerűbb dal volt az Eurovíziós mezőnyből, YouTube-on pedig szintén szerény nézettségi adatokkal bírt a többiekhez képest. Ez szintén kérdéseket vet fel: hogyan lehetséges, hogy egy relatíve kevéssé népszerű dal ekkora népszerűségnek örvendett a közönség körében?

A választ nem bizonyítottan de valószínűsíthetően az intenzív, államilag támogatott kampányban találjuk meg. Például arra is fény derült, hogy a maximális 20 szavazatot is ki lehet játszani, méghozzá akkor ha több bankártyánk van és az applikáción keresztül szavazunk.

A szabályok nem tiltják – de vajon ez így rendben van?

Az EBU megerősítette, hogy az izraeli kampány nem sértett szabályokat. Azonban több ország szerint itt az idő a szabályok átgondolására. Hiszen, ha egy állami szereplő, akár média, akár kormányzati szerv hatékonyan képes mozgósítani nemzetközi szavazókat, akkor a rendszer könnyen torzulhat. A belga, finn és spanyol műsorszolgáltatók teljes körű felülvizsgálatot kérnek, hogy kizárják a „külső befolyás” lehetőségét a jövőben.

A 2025-ös Eurovízió esetében nem beszélhetünk egyértelmű csalásról, legalábbis a jelenlegi szabályrendszer értelmében. Azonban az ügy komoly kétségeket vet fel azzal kapcsolatban, hogy a jelenlegi voksolási struktúra valóban tükrözi-e az európai közönség őszinte zenei preferenciáit. Izrael szereplése, a geopolitikai háttér és a közösségi médiában zajló kampány új kérdéseket vet fel az Eurovízió jövőjével kapcsolatban.

Az Eurovízió és a politika kéz a kézben jár, elég csak Ciprus és Görögország kölcsönös 12 pontjaira gondolni azonban itt tényleg szükséges a szabályok újragonodolása, hiszen ha emiatt visszavonulna olyan kulcsországok, mint Hollandia vagy Belgium az a show teljes jövőjét megkérdőjelezné.

A lengyel elnökválasztás második fordulójára június 1-jén kerül sor. A kampány finise kettő eltérő világnézetű jelöltet hozott szembe egymással, de mit jelenthet egyik vagy másik Európának?

Rafał Trzaskowski, Varsó liberális polgármestere a Polgári Koalíció által támogatott induló, míg Karol Nawrocki, a konzervatív Nemzeti Emlékezet Intézete vezetője a Jog és Igazságosság (PiS) támogatásával pályázik az államfői posztra. Lengyelországban az elnöki hivatal elsősorban szimbolikus, de az elnök kulcsszereplő a külpolitikában és az ország nemzetközi pozicionálásában. Az elnöki vétójoggal pedig befolyásolhatja a kormányzást és a jogalkotást, különösen, ha a parlamenti többség politikai irányultsága eltér az elnökétől.

Rafał Trzaskowski (balra) és Karol Nawrocki (jobbra). Forrás: TVP

Ezért is érdekes, hogy a jelöltek nemcsak a belpolitikai témakörökben képviselnek élesen eltérő álláspontot, hanem a nemzetközi politika tekintetében is; az EU-hoz való viszony, az ukrán-orosz háború megítélése, a regionális politika iránya és a transzatlanti kapcsolatok szerepe mentén is irányadó lesz ez a választás.

Ukrajna, menekültek és a háború lehetséges kimenetele

Lengyelországban az ukránoknak és az orosz-ukrán háború témájának talán még nagyobb súlya van a politikai közbeszédben, mint Magyarországon. A háború kitörése óta egymillió ukrán menekült érkezett Lengyelországba, súlyos terhet róva az állami ellátórendszerre. Ennek nyomán — bár eleinte tárt karokkal várta a lengyel népesség az ukrán menekülteket — erősödik az országban az ukrán-ellenes közhangulat; az ukránok elleni támadások és az internetes gyűlöletbeszéd mértéke folyamatosan nő, az elmúlt két évben az ukrán gabona importja ellen is óriási tüntetések voltak. Ezzel párhuzamosan a háborút érintően is drasztikusan megváltozott a lengyelek véleménye; 2024 novemberére először lettek többségben (55%) azok, akik a háború befejezését támogatják akár ukrán területi veszteségek és kompromisszumok árán is. Ez az arány a 2022-es 24%-ról minden évben csak nőtt.

A háború kitörésekor rengeteg lengyel a saját otthonát is megnyitotta az ukránok számára, a társadalomnak nagy részét mobilizálta a menekültek érkezése és a történelmi sorsközösségből fakadó empátia. Forrás: Unterkunft-Ukraine.

Ezt az ellenérzést tematizálja sikeresen Nawrocki is, aki a 2000-es évek óta fennálló keleti politikával szakítva nem stratégiai partnerként tekint Ukrajnára, és újra előtérbe kívánja hozni a két ország közötti történelmi sérelmeket (kifejezetten a volhíniai mészárlást és az áldozatokról való megemlékezés problémáját). Ukrajna EU- és NATO-integrációját eszkalációnak tekinti, és egy sokkal kimértebb, óvatosabb irányt képvisel Oroszországgal szemben. Trzaskowski ezzel szemben fontosnak tartja, hogy Ukrajna kapjon védelmi garanciákat a NATO-tól, főként az Egyesült Államoktól, mert csak ez garantálhatja a hosszútávú békét. Nem zárkózik el Ukrajna NATO és EU tagságának támogatásától sem, bár ezt a közeljövőben nem tartja reálisnak.

Amiben viszont a két jelölt véleménye egyértelműen egyezik — a közvélemény többségével ellentétben — az Ukrajna háborús törekvéseinek támogatása (lengyel katonák frontra küldése nélkül), és a védelmi kiadások GDP-arányos 5%-ra emelése. Az ukrán menekülteket illető segélyeket is mindketten korlátoznák; Lengyelországban minden család gyermekenként 200 eurós havi támogatást kap, ezt most azokra a családokra korlátoznák, ahol a szülők Lengyelországban dolgoznak és adóznak. Bár a legtöbb ukrán menekült szülő dolgozik, ez az új korlátozás az ukrán-ellenes hangokat kívánná részben kielégíteni.

Az Európai Unió — integráció vagy szuverenitás?

A másik központi kérdés a kampány során az EU-hoz fűződő viszony. Trzaskowski politikai önéletrajza szorosan összefonódik az Unióval — EP-képviselőként és európai ügyekért felelős külügyminiszter-helyettesként is aktívan képviselte az uniós integráció elvét. Kampányában többször hangsúlyozta, hogy az EU nem csupán gazdasági közösség, hanem érték- és jogalapú szövetség, amelyben Lengyelországnak aktív, konstruktív szerepet kell vállalnia, mert szerinte a tét, hogy a lengyelek kelethez, vagy nyugathoz tartoznak-e majd.

Ezzel szemben az euroszkeptikus Nawrocki nézetei az EU-val kapcsolatban a tagállami szuverenitás védelmét hangsúlyozzák. A szélsőjobboldali Mentzennel folytatott interjújában azt mondta, Brüsszel számára "a középpontban nem a közös jó, hanem a központi politikai akarat áll", amely gyakran figyelmen kívül hagyja a keleti tagállamok érdekeit. Nawrocki az interjú során is kijelentette, nem engedné, hogy "jogállamisági zsarolás" érje Lengyelországot az uniós források kifizetésének függvényében. Nagy különbség van tehát az elkötelezett, reformokat és integrációt támogató Trzaskowski és a kritikus, nemzeti szuverenitást hangsúlyozó Nawrocki hozzáállásában.

Karol Nawrockinak (balra) jóval több esélye van megszerezni a szélsőjobboldali Mentzen (jobbra) által az első fordulóban szerzett 14%-nyi szavazatot, mint Trzaskowskinak. Forrás: TVP

Regionális politika — európaiság vagy blokképítés?

A regionális kooperáció területén a Visegrádi Együttműködés (V4) és a Három Tenger Kezdeményezés képezi a fő koordinációs keretet. Nawrocki szuverenista felfogásában Lengyelországnak az Európai Unióban betöltött szerepét is ezeken a regionális együttműködési keretrendszereken keresztül kéne érvényesítenie. Ő tehát a regionális tömbösödést szorgalmazza, amely a kelet-közép-európai érdekek hatékonyabb érvényesítését szolgálná, szükség esetén Brüsszellel vagy Berlinnel szemben is. 

Trzaskowski ezzel szemben ezeket a platformokat olyan formációknak tartja, amelyeknek az uniós integrációt kell szolgálniuk. Többször figyelmeztetett arra, hogy ezek nem válhatnak az EU "ellenblokkjává", sem geopolitikailag megosztó tényezőkké.

Transzatlanti kapcsolatok: a partnerség két útja

Mindkét jelölt elismeri az Egyesült Államok fontosságát, de máshogy, a különbség pedig itt is az Európai Unióhoz fűződő viszonyban nyilvánul meg. Trzaskowski az EU-USA kapcsolatok megerősítésében hisz, és a transzatlanti kapcsolatokat az európai integráció egyik fontos elemének tartja. Az amerikai-lengyel védelmi összefogást támogatja, de az EU védelmi dimenziójának megerősítésével ellensúlyozná.

Nawrocki viszont kifejezetten Washington-központú narratívát követ, a biztonságpolitikai garanciák letéteményeseként az USA-t jelölve meg. A NATO-n belüli jelenléten túl is kiterjesztené az amerikai-lengyel kétoldalú kapcsolatokat gazdasági és technológiai területekre. Álláspontja szerint Lengyelországnak az USA-partneri kapcsolata biztosítja mozgásterét az EU-n belül.

Mi következik ebből Magyarországra nézve?

Bármelyik jelölt is nyer, Lengyelország regionális szerepe meghatározó marad. Trzaskowski megválasztásával a Polgári Platform kezébe kerülne a miniszterelnöki poszt mellet az elnöki szék is, ami feszültségeket gerjeszthet a Magyarországgal való kétoldalú viszonyban. Nawrocki győzelme esetén várhatóan megerősödne a lengyel-magyar koordináció a V4 és az EU keretében, és a magyar kormány Jog és Igazságosság (PiS) párttal ápolt jó viszonya meghozhatná a gyümölcsét. Magyarország – a jelenlegi kormányzati irány mellett – retorikai és diplomáciai támogatást remélhetne Nawrockitól.

Az előrejelzések szerint a két jelölt közötti verseny rendkívül szoros, 50-50%-on állnak az előzetes közvélemény-kutatások szerint. A következő napokon múlik tehát, hogy Lengyelország külpolitikája a következő öt évben az európai egység és integráció, vagy a regionális tömbösödés és szuverenizmus irányába megy majd.

Napjaink államhatárai számos kontinensen mesterségesen meghúzott vonalak, melyek nem minden esetben illeszkednek az adott régió történelmi, etnikai vagy gazdasági adottságaihoz. Az ilyen esetekben a kulturális és demográfiai eltérések a választások alkalmával vizualizálódnak, hiszen egyes országoknál a választási térképek rendszerint heterogén képet mutatnak. Ebben a cikkben európai példákon keresztül mutatom be, hogyan élnek tovább a történelmi határvonalak a 21. század választási földrajzában három európai uniós országban.

Románia

Románia a Kárpátoktól nyugatra eső területei, a történelmi Erdély és Partium a magyar államalapítás óta a Magyar Királyság részét képezték. Ugyan a terület etnikai összetétele a középkortól kezdve fokozatosan kevertté vált és a magyarság elveszítette abszolút többségét, Erdély még a dualizmus időszakában is stabilan az Osztrák-Magyar Monarchia, azon belül pedig Magyarország fennhatósága alatt állt. De facto 1918, de jure pedig 1920. óta azonban a terület – mely nagyobb mint a trianoni Magyarország területe – Románia részévé vált.

105 év elteltével, a 20. század megpróbáltatásai (II. világháború, Ceausescu-rendszer, stb.) ellenére a magyar kisebbség még mindig komoly létszámban van jelen az országban és Erdély különböző területein többséget is alkot. Ezekben a régiókban – Szatmár, Bihar, Kolozs, Maros, Hargita, Kovászna megyék – a romániai magyar kisebbség legerősebb pártja, az RMDSZ rendre kimagaslóan jól szerepel a választásokon, míg más országosan erős pártok a magyarok lakta területeken – és általánosságban véve Erdélyben – az országok átlag alatt teljesítenek.

A 2025-ös romániai elnökválasztás második fordulójának eredményei, narancssárgával George Simion, zölddel Nicusor Dan

Emellett fontos kiemelni azt is, hogy Erdélyben a poltikai preferenciák nem pusztán etnikai alapon, hanem gazdasági és történelmi alapon is differenciálhatóak. Az egykori Magyar  Királysághoz tartozó régiókban még a 21. század harmadik évtizedében is – az ország többi részével ellentétben – konzervatívabb, a decentralizációt jobban támogató politikai erők szerepelnek jól. Mindezek tudatában magabiztosan kijelenthető, hogy Románia választási eredményei a mai napig hordozzák az 1000 éves határvonalak által egykor elválasztott etnikai, politikai és kulturális dimenziókat. 

Lengyelország

Lengyelország határai a történelem során korántsem számítottak olyan stabilnak, mint a Magyar Királyság határvonalai. A lengyel államiság számos alkalommal veszélybe került és rövidebb-hosszabb időre meg is szűnt. A 20. században ismét létrejövő lengyel állam határai a második világháború következtében jelentős mértékben nyugatra tolódtak és Lengyelország olyan területekhez jutott hozzá, melyeket az azt megelőző évszázadokban hagyományosan németek népesítettek be. A háború utáni áttelepítések következtében megváltozott például Szilézia és Pomeránia etnikai összetétele, de az egyes régiók kulturális és történelmi hagyományai jórészt érintetlenül maradtak.

Napjainkban a lengyel választásokat nagy mértékben befolyásolják a gazdasági fejlettséghez, városiasodáshoz és történelmi percepciókhoz kapcsolódó változók, de kijelenthető, hogy a a nyugati, korábbi német területeken liberálisabb, Európa-fókuszú pártok szerepelnek erősebben, míg keleten a konzervatív, nemzeti érdekeket képviselő erők (pl.: PiS) dominálnak.

Az Economist által készített 2023-as választási térkép jól szemlélteti a történelmi határvonalak mentén elkülönülő politikai prefernciákat

Belgium

Romániához és Lengyelországhoz viszonyítva Belgium határai viszonylag stabilnak mondhatók, de a történelmi és etnikai határvonalak legalább annyira szembetűnőek, mint az előző két ország esetében. Belgium két fő etnikai és történelmi régióra bontható: az északi területeken, Flandriában flamand (holland) nyelven, míg délen, Vallóniában francia nyelven beszélnek. Ezek a területek már a történelem során is eltérő politikai irányvonalak mentén képzelték el az ország jövőjét és napjainkban is megfigyelhető a teljes politikai heterogenitás.

Flandriában a jobboldali, függetlenségpárti erők dominálnak, míg Vallóniában inkább baloldali érzelműek a szavazók, ott a szociáldemokraták bázisa erős. Érdekesség, hogy a főváros, Brüsszel a két terület határán fekszik és multikulturális jellege miatt az elmúlt évtizedekben nem volt egyértelműen besorolható egyik tömbbe sem. Ez az állapot napjainkban indult változásnak, hiszen a városban visszaszorulóban van a flamand nyelv, illetve a bevándorlók magas aránya is a Vallóniára jellemző politikai nézetek elterjedésének kedvez. Belgium megosztottságát továbbá jól szemlélteti, hogy akadt olyan választás, melyet követően több, mint 500 napig nem sikerült kormányt alakítani egyik politikai erőnek sem.

A 2014-es szövetségi választások eredménye Belgiumban

A történelmi határvonalak és etnikailag elkülönülő régiók Európa számos pontján egyértelműen kirajzolódnak a választási eredményeken, de természetesen más kontinenseken is megfigyelhető ez a jelenség. Egyes esetekben ezek az ellentétek az idő múlásával fakulnak, bizonyos esetekben azonban a nemzeti önrendelkezés és az országon belüli megosztottság erősödését hozzák az olyan választási eredmények, melyeken jól látszanak a történelem napjainkig érezhető törésvonalai.

Mikor és hogyan találkoztál először a mesterséges intelligenciával?

Már egészen kiskorom óta érdeklődtem a technológia és a digitalizáció iránt. Gimnazista koromban is nagyon érdekelt, hogyan működnek a gépek, a robotok, a szoftverek. Az egyetemen, a jogi karon találkoztam először a mesterséges intelligencia témakörével. Ott kezdtem el aktívabban foglalkozni azzal, hogy a mesterséges intelligencia milyen hatással lehet ránk, a társadalmunkra, és milyen jogi kihívásokat rejt magában.

Ugye te jogászként, politológusként és közgazdászként is mozogsz. Meglátásod szerint melyik területre lesz a legnagyobb hatással az elkövetkezendő években a mesterséges intelligencia?

Ez egy nagyon nehéz kérdés, mert mindegyikre hatással lesz, csak nagyon különböző módon. A politikatudomány, a politikacsinálás világában a mesterséges intelligencia komoly változásokat fog elindítani. Teljesen átalakítja azt, hogyan kutatjuk az emberek politikai gondolkodását, véleményét.Lehetővé teszi a célzott politikai hirdetések eljuttatását, segíti, hogy nagyobb közönséget hatékonyan megszólítsunk. Emellett komoly befolyásolási képessége is van, amivel egy modern demokráciának kezdenie kell valamit.A jogtudomány szempontjából a mesterséges intelligencia elsősorban szabályozási kihívásokat jelent. Ugyanakkor fontos kérdés az is, hogy a jogászok hogyan tudják használni ezt az eszközt, hogyan tudják növelni működési hatékonyságukat.
Ez a hatékonyságnövelés a közgazdaságtan világában is előkerül. A mesterséges intelligencia korábban elképzelhetetlen lehetőségeket kínál a vállalati hatékonyság javítására: gondoljunk a humánerőforrás-menedzsmentre, gyártósorok modernizálására, vagy az ellátási lánc fejlesztésére.Ezek mind olyan területek, ahol az MI komoly hatással lehet. Az a vállalat, amely időben kezdi el alkalmazni ezeket a technológiákat, hihetetlen versenyelőnyre tehet szert. Nem tudnék megnevezni egyetlen konkrét területet, amelyre a legnagyobb hatással lesz. Ez a technológia általánosan alakítja át az életünket, azt, hogyan gondolkodunk a társadalomról és a gazdaságról.

Említetted, hogy a jog számára a mesterséges intelligencia elsősorban szabályozási kihívást jelent. Mennyire tudja tartani a jog a tempót az AI fejlődésével?

A jog egyik legnagyobb nehézsége, hogy általában csak követi a társadalmi változásokat és a technológiai trendeket. A mesterséges intelligencia hihetetlenül gyorsan fejlődik. Gondoljunk például a ChatGPT-re: néhány éve még alig tudott értelmesen kommunikálni, gyakran hibázott. Mára viszont már nagyon magas színvonalon működik, és sokféle módon segíti a társadalmat.

Ahogy egyre több adathoz fér hozzá, úgy válik pontosabbá és hatékonyabbá. Egyre részletesebben tud válaszolni a kérdéseinkre. Képalkotó diagnosztikában is egyre jobb az elváltozások felismerésében a mesterséges intelligenica. Ugyanakkor azt látjuk, hogy egyre többen kezdik használni a mesterséges intelligenciát, és egyre több részét bízzuk rá az életünknek. Gondoljunk csak arra, hogy mikor el akarunk jutni valahová, legtöbben egy térképalkalmazást használunk. Ezzel mindig átadunk egy kis kontrollt az algoritmusnak. Az igazi kihívás az lesz, amikor az emberek még nagyobb részt adnak át az életük irányításából az MI-nek. A technológia pedig egyre gyorsabban fejlődik. Egyre nehezebb lesz megérteni, hogy egy MI miért hoz egy adott döntést.Egy jogalkotó számára – főleg ha nem informatikus – ez komoly nehézséget fog okozni. A megértéshez és a szabályozáshoz minden bizonnyal újfajta gondolkodásra lesz szükség.

És melyek azok a konkrét területek, felhasználási módok, amelyek szerinted 2025-ben a legizgalmasabbak az AI alkalmazása szempontjából?

Említettem a vállalati hatékonyságnövelést, ahol ma már kézzelfogható eredményeket lehet elérni. Ha például az MI-t alkalmazzuk a humánerőforrás-menedzsment területén – munkaerő-beosztásban vagy a munkatársak támogatásában –, komoly előnyökre tehetünk szert.Azt látom, hogy aki nem vezeti be időben ezeket az eszközöket, gyorsan lemaradhat a versenytársak mögött. Ez az egyik legfontosabb és legérdekesebb alkalmazási terület jelenleg.
Sokkal hatékonyabbá és profitábilisabbá tehetjük vele a vállalkozásainkat, ami versenyelőnyt biztosít a piacon.

Egy másik nagyon izgalmas terület az oktatás. Az MI eszközök, digitális tananyagok használata óriási lehetőségeket, de kihívásokat is jelent. Például egyetemi oktatóként rendszeresen tapasztalom, hogy a hallgatók a ChatGPT-vel készítik el a prezentációikat, beadandóikat. Ezek új kihívások elé állítják az oktatókat. A hagyományos beadandókon alapuló számonkérés minden bizonnyal nem fog már úgy működni, mint korábban. Valószínűleg vissza kell térnünk a szóbeli számonkéréshez.Ez nehézség, de ugyanakkor hatalmas lehetőség is rejlik benne. A ChatGPT például nagyon jól beszél idegen nyelveket. Egy diák, aki heti három-négy órát tanul egy nyelvet, otthon beszélgethet az MI-vel németül, franciául vagy angolul. Kérheti, hogy javítsa a hibáit. Ez hatalmas előrelépés a nyelvtanulásban.
A harmadik terület, amit még kiemelnék, az egészségügy. Alapvető kérdés, hogyan tehetjük hatékonyabbá az egészségügyi ellátás működését, hogyan javíthatjuk a hozzáférést a szolgáltatásokhoz. A mesterséges intelligencia hosszú távon hasznos eszköz lehet ebben.Most még azonban sok felelősségi és jogi kérdésre kell választ találnunk, amelyekkel korábban nem találkoztunk. Ugyanakkor az MI segítségével hatékonyabbá válhat a képalkotó diagnosztika, jobban felismerhetjük bizonyos betegségeket.Sőt, akár arra is képes lehet, hogy a betegadatok alapján társadalmi trendeket azonosítson. Például felismeri, ha egy betegség éppen felfutóban van az országban. Vagy dinamikusan vizsgálja, hogy egyes betegségek generációkon át hogyan öröklődnek. Ezekre eddig nem voltunk képesek, és ez új, ígéretes alkalmazási terület lehet.

Mit jelent pontosan az, hogy a ChatGPT egy nagy nyelvi modell, és milyen más mesterséges intelligencia típusok léteznek?

A mesterséges intelligenciák típusainak oktatása egyetemi szinten általában egy fél éves kurzus keretében történik. Nehéz részletekbe menően beszélni róla egy ilyen interjúban, de megpróbálom röviden összefoglalni. A ChatGPT mögött egy olyan gondolati és eszközrendszer húzódik meg, amely a nyelv működését próbálja szimulálni. Képes vagyunk a szavakat lexikális jelentésük alapján leírni, például: a kutya egy emlős állat. De ugyanígy képesek vagyunk a nyelvi szerepük szerint is értelmezni őket.
Például: a „kutya” szó előtt mindig „a” szerepel, és gyakran előfordul, hogy „ugat”, de ritkán „nyávog”. Tehát a modell ezeket a mintázatokat ismeri fel, és ez alapján generál szöveget. A nagy nyelvi modellek ilyen módon jöttek létre – a nyelv ismeretéből, nagy mennyiségű szöveg (corpus) felhasználásával próbálják szimulálni a nyelv működését.
A ChatGPT tehát egy nyelvi modell, de emellett sokkal több is. Képes képeket generálni – például a DALL·E révén –, vagy akár videót, mint a Sora segítségével. Ezek mögött rendkívül komplex informatikai háttér áll. Ezek részletes bemutatása azonban meghaladná az interjú kereteit. Azért beszélünk a legtöbbet a ChatGPT-ről, és a nagy nyelvi modellekről, mert ezek az utóbbi két-három évben váltak igazán népszerűvé. Ezeket használják a legtöbben, és ezek a legismertebb AI-eszközök. Ha valaki azt mondja, mesterséges intelligencia, a legtöbb embernek a ChatGPT jut eszébe – ez az eszköz, ami kérdésekre válaszol.

Említetted, hogy az MI hatalmas lehetőség, de bizonyos szempontból kihívás is. Van-e olyan felhasználási területe az MI-nek, amely szerinted kifejezetten káros lehet a társadalomra nézve?

Alapvetően minden technológia káros lehet, ha nem úgy használjuk, ahogy kellene, és nem felelősségteljesen. A technológia ismerete nélkül alkalmazva könnyen hibázhatunk. Meg kell értenünk a határait – ha ezt nem tesszük meg, akkor veszélybe sodorhatjuk magunkat. Például a mesterséges intelligencia gyakran „hallucinál”, vagyis hibás, téves információkat ad. Ha ezt nem vesszük észre, rossz döntést hozhatunk. Ha egy diák otthon kérdéseket tesz fel az MI-nek Petőfi Sándor vagy Kossuth Lajos életéről, és az MI butaságokat mond, akkor a diák ezeket elfogadja, mert nem tudja, hogy nem helytállóak. Ezért lenne fontos, hogy az oktatás része legyen a mesterséges intelligencia működésének, határainak, valamint a felelős használatának megismertetése. Ha ezt nem tesszük meg, az társadalmi szinten is komoly kockázatot jelent.
A mesterséges intelligencia emellett kaput nyithat olyan visszaélések, csalások és manipulációk előtt, amelyekkel eddig nem találkoztunk. Ilyen például a deepfake technológia: más emberek hangját vagy arcát lehet lemásolni, megtévesztés céljából.
Előfordulhat, hogy valakit – például egy nagymamát – az unokája hangján hív fel egy csaló, és pénzt kér tőle. Régen ez elképzelhetetlen volt, de ma már technológiailag lehetséges, és viszonylag könnyen hozzáférhető eszközökkel megvalósítható. Ez idős, de akár fiatalabb embereket is megtéveszthet, és jelentős anyagi kárt okozhat.
Társadalmi szinten is nagy kihívás, hogy az életünk jelentős része az online térbe helyeződött. Ha a kommunikációnk is online zajlik, akkor sokkal nagyobb veszélynek vagyunk kitéve az ilyen manipulációkkal szemben. A másik nagy kockázat a profilozás. Az MI képes az emberek viselkedésének, szokásainak megismerésére, sőt, gyakran jobban ismer minket, mint mi magunk. Ennek révén célzott hirdetéseket, kampányokat vagy akár manipulációt is végezhetnek rajtunk. A generatív mesterséges intelligencia képes személyre szabott tartalmakat gyártani, pillanatok alatt. Ehhez már nincs szükség videós csapatra vagy grafikusra. Ez új szintre emeli a manipuláció lehetőségét, ami ellen a társadalomnak fel kell készülnie.

Sokan félnek attól, hogy az MI el fogja venni a munkájukat. Mennyire reális ez a félelem egy orvos, jogász vagy teherautó-sofőr szempontjából?

A mesterséges intelligencia munkaerőpiacra gyakorolt hatása nagyon változó lesz attól függően, ki milyen területen dolgozik. Azt szoktuk mondani, hogy a klasszikus, ismétlődő fizikai munkákat könnyen lehet automatizálni – és ehhez még MI sem mindig kell. Gondoljunk csak egy gyártósorra vagy autó-összeszerelő üzemre. Egyes országokban már léteznek fénymentes gyárak, ahol kizárólag gépek dolgoznak, így világítás sem kell. Az ilyen területeken jelentős változások várhatóak – sok munkahely megszűnhet vagy átalakulhat. A szellemi munkáról sokáig azt gondoltuk, hogy az MI nem tudja átvenni. A ChatGPT és hasonló eszközök azonban megmutatták, hogy a kreatív írás, képgenerálás vagy alapvető grafikai feladatok elvégzése is egyre inkább megoldható MI-vel.
Jelenleg inkább azt mondjuk: nem elveszi a munkát, hanem átalakítja. Meg kell tanulnunk együtt dolgozni az MI-vel. Ha nem értjük meg, hogyan építhetjük be a hétköznapi munkánkba, lemaradunk. Aki viszont integrálja, hatalmas előnyre tesz szert. És itt nem kell bonyolult dolgokra gondolni. Az MI segíthet dokumentumokat kivonatolni, címkézni, mappákba rendezni – ezzel perceket vagy órákat spórolhatunk. Például egy orvos számára, akinek a munkája jelentős részét az adminisztráció teszi ki – betegadatok rögzítése, táblázatok kitöltése, EESZT-be történő feltöltés – ezek MI-vel automatizálhatók. Ez akár órákat is jelenthet hetente, amit másra fordíthat.

Cikksorozatunk első és második részében a Hszi Csin-Ping és a Politbüro két tagjáról olvashattunk, most folytatjuk a negyedik és ötödik számú taggal, akik bár hátrébb helyezkednek el hivatalosan a párthierarchiában, hatalmuk kulcsfontosságú, nézzük is meg miért!

Wang Huning – Kína legfőbb ideológusa

Wang Huning neve talán kevéssé ismert a nyugati közönség számára, mégis ő az a háttérember, aki évtizedek óta formálja a Kínai Kommunista Párt ideológiai irányvonalát. Három pártelnök Csiang Cö-min, Hu Csin-tao és Hszi Csin-ping mellett is kulcsszerepet játszott, mint a párt főideológusa, és máig a kínai politikai elit egyik legbefolyásosabb alakja. 2023 óta a Kínai Népi Politikai Tanácskozó Testület (CPPCC) elnöke, a Politbüro negyedik számú tagja.

Wanghoz köthető annak az ideológiának a papírra vetése, amely végigkísérte Kína gazdasági felemelkedését. Wang szerint „a párt rendíthetetlen dominanciája biztosíthatja az ország sikerét a gyors gazdasági változásokkal és a nyugati hatalmakkal való fokozódó versennyel szemben”, és ennek a megvalósulását láthatjuk Hszi Csin-ping Kínájában is.

Wang életútja meglehetősen szokatlan a kínai politikai rendszerben: sosem vezetett várost vagy tartományt, mégis a legfelső hatalmi körökbe jutott. A kulturális forradalom alatt azon kevesek közé tartozott, akik egyetemen tanulhattak. Előbb francia szakon végzett a Sanghai Normal University-n, majd a Fudan Egyetemen szerzett mesterdiplomát nemzetközi tanulmányokból. Fiatalon a nyugati politikai rendszerek iránt érdeklődött, és kezdetben a demokrácia híve volt, Fiatal korában a demokráciában hitt, ezért belépett a Kínai Kommunista Pártba 1984-be pozitív változásokat remélve. 1986-os tanulmányában még arról írt, hogy a demokrácia anélkül nem lehet versenybe szállni a modenrizációban élen járó nemzetekkel.

Wang Huning, a Politbürö négyes számú tagja, a párt ideológusa. Kép forrása: Reuters

Ám Wang nem szimpatizált a tömeges tiltakozásokkal, vagy a lázadással, épp ellenkezőleg. Az 1986-os diáktüntetéseket is bírálta, és egyre inkább egy erős, központosított pártban és egy még erősebb vezetőben látta az ország felemelkedését. Ezt a nézetrendszerét csak megerősítette az Egyesült Államokban töltött hat hónapos tanulmányútja, ahonnan visszatérve már szilárdan hitt abban, hogy a nyugati típusú demokrácia nem alkalmazható Kínára.

Az 1989-es Tienanmen téri vérengzést követően Wang arra figyelmeztette a pártot, hogy túl messzire ment a nyitottságban, és sürgette a társadalmi kontroll megerősítését. Úgy vélte, a kínai politikai rendszernek „határozottabban, rugalmasabban és erőteljesebben” kell reagálnia a társadalmi és gazdasági változások kihívásaira. Egy amerikai szakértő így fogalmazott róla: „Pontosan azzal foglalkozott, amire a párt választ keresett: hogyan lehet fenntartani a politikai rendet egy alapjaiban átalakuló társadalomban?”

1995-ben Csiang Cö-min, a korábbi sanghaji párttitkár, akkor már az ország vezetője, magához hívta Wangot a Központi Politikai Kutatóhivatalba. Innen már egyenes út vezetett felfelé: ő volt a „Három Képviselet” (Three Represents) ideológiai hátterének kidolgozója, amely lehetővé tette, hogy a magánvállalkozók is belépjenek a pártba. Később tanácsadó maradt Hu Csin-tao mellett is, majd Hszi hatalomra kerülése után is megtartotta pozícióját.

Wang Huning jelentős szerepet játszott abban, hogy Hszi Csin-ping politikai elképzeléseit hivatalos pártideológiává, vagyis a „Hszi Csin-ping gondolatává” formálják. E doktrína Kína nagyhatalmi visszatérését, a nemzeti egységet és az ideológiai fegyelmet hirdeti. Wang szerint a kínai államnak erős, központosított vezetésre van szüksége, hogy ellenálljon a külvilág befolyásának – ez teljes mértékben összhangban van Hszi politikájával.

Hszi kormányzása alatt Wang nemcsak ideológiai tanácsadóként, hanem politikai stratégaként is szerepet kapott. A reformbizottság vezetőjeként a pártállami növekedés koncepcióját formálta, védelmébe vette Kína szigorú internetes kontrollját nemzetközi környezetgben és elkísérte Hszit több fontos külföldi találkozóra, köztük amerikai elnökökkel való csúcstalálkozókra is.

Wang Huning mára nem csupán ideológus, hanem a kínai politikai rendszer egyik legstabilabb, legnagyobb hatású figurája. Három vezetőnél is kulcsszerepet játszott, és minden jel arra utal, hogy a jövőben is meghatározó szerepe marad.

Cai Qi – Az emberarcú kommunistából könyörtelen kabinetfőnök

Cai Qi hivatalosan a Politbüro ötödik számú tagja, azonban hatalma Li Csiang miniszterelnökéhez mérhető. Karrierje Hszi Csin-pingnek köszönhetően szárnyalt felfelé, akárcsak Li Csiang, Cai Qi is a Zhejiang-klikkhez tartozik.

Cai karrierje sokáig nem került reflektorfénybe. 2014-ben még csak Zhejiang tartomány alacsonyabb rangú kormányzóhelyetteseként tevékenykedett, és nem volt tagja a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának sem. Karrierjének kulcsa azonban az volt, hogy hosszú időn át mind Fujian, mind Zhejiang tartományban Hszi Csin-ping alatt dolgozott.

Cai Qi, a Politbüro ötöse, a social media sztárból lett könyörtelen végrehajtó. Kép forrása: NYT

Cai Qi felemelkedése 2017-ben indult meg igazán, amikor Peking párttitkárává nevezték ki. Néhány hónappal később, sok nála magasabb rangú kádert megelőzve, bekerült a Politikai Bizottságba, közvetlenül a párt legfelsőbb vezetéséhez. Gyors előmeneteléhez egyrészt Hszi Csin-pinghez köthető ideológiai hűsége, másrészt korai social media jelenléte járult hozzá.

A lojalitására számos példa is akad: Cai fontos szószólója Hszi ideológiájának, és több alkalommal is nyilvánosan méltatta és értett egyet gondolataival. Már 2017-ben – mielőtt a „Hszi Csin-ping-gondolat” hivatalosan megszületett volna – kijelentette, hogy „saját fejlődési utunkat a Hszi főtitkár fontos beszédeiben és irányelveiben megtestesülő szellem alapján kell megtalálnunk”, tehát Hszi szavai mutatják az utat, ez lett az első cikkben is tárgyalt „Hszi gondolat” alapjai. 2024 júniusában pedig egy pekingi pártrendezvényen így fogalmazott: „Hszi elnök Kína gerince, támasza és irányadó csillaga.”

Előmenetelének másik oka a közösségi médiában betöltött szerepe volt. 2017 körül emberarcú kommunistaként jelent meg a nyilvánosság előtt: olyan vezetőként, aki a nép érdekében akár a felsőbb döntéseket is megkérdőjelezi. Ez a közvetlen hangnem nagy népszerűséget hozott számára.

Zhejiang tartományi vezetőként az egyik legaktívabb kínai politikus volt a közösségi médiában. Saját Weibo-fiókján keresztül közvetlenül kommunikált a lakossággal, kommentálta a közéleti eseményeket, sőt, még az amerikai House of Cards sorozat politikai cselszövéseit is tréfásan elemezte. Egyik bejegyzésében sajnálkozását fejezte ki a Facebook betiltása miatt, míg egy másikban egy panaszkodó édesanyát védett meg, akinek fia a munkahelyi alkoholfogyasztás áldozata lett.

2012-ben Üveg szoba (玻璃房间) címmel könyvet is megjelentetett, amely Weibo-posztjainak gyűjteménye volt. A kötetben átláthatóbb kormányzást és nyílt párbeszédet sürgetett.

Ám ez az emberi arc hamar eltűnt, amikor 2017 telén Cai Peking párttitkára lett. Hszi kérésére kampányt indított a főváros „népességének racionalizálására”, mely során tízezrek váltak hajléktalanná: a hatóságok brutális gyorsasággal rombolták le a bevándorló munkások lakónegyedeit. A közvélemény, akadémikusok és a sajtó hevesen bírálták Cai fellépését, amely élesen szembement korábbi, empatikus imázsával.

A sorrend kulcsfontosságú, a Politbüro tagjai a párthierarchia szerint lépnek a terembe. Elöl Hszi Csin-Ping, cikkünkben tárgyalt Wang Huningot a negyedik helyen, Cai Qi-t pedig ötödikként láthatjuk. Kép forrása: Table.media

Cai Qi lojalitása azonban meghozta gyümölcsét: jelenleg több olyan pozíciót is betölt, amire utoljára Mao Ce-tung idején volt példa. A Politbüro ötödik helyezettjeként ő a KKP Központi Titkárságának első titkára, vagyis a párt ideológiai és propagandaügyeinek legfőbb felelőse. Ez a pozíció már önmagában is kiemelkedő, de Cai ezzel párhuzamosan több más, korábban ritkán összefonódó hatalmi szerepet is ellát.

Alelnöke a Központi Nemzetbiztonsági Bizottságnak, valamint az Átfogó Reformok Mélyítésének Központi Bizottságának is, mindkét testület elnöke Hszi Csin-ping. Ez a kettős tisztség már önmagában is megkülönbözteti Cai-t a Politbüro többi tagjától: elődje, Wang Huning például nem viselt ilyen biztonságpolitikai felelősséget.

Emellett a KKP Központi Bizottsága Általános Irodájának vezetőjeként Cai felelős Hszi napi programjáért, biztonságáért és a pártgépezet operatív működéséért, gyakorlatilag kabinetfőnökként és személyes testőrként is funkcionál, hasonlóan Wang Dongxinghez, aki egykor Mao Zedong bizalmi embere volt.

Cai ma már nem a közvetlen, social median közkedvelt tartományi vezető, hanem a kínai ideológiai kontroll szigorú megtestesítője. Feladata nem kevesebb, mint a „Hszi Csin-ping-gondolat” történelmi rangra emelése, az oktatás, a média, a művészetek és az online tartalmak feletti felügyelet biztosítása. Munkájával pedig Hszi, úgy tűnik elégedett, hiszen továbbra is a hatalom csúcsán tartja őt. Természetesen csak maga után.

Kevés ország szerepel olyan gyakran a "jó kormányzás" mintapéldájaként, mint Szingapúr. A délkelet-ázsiai városállam az elmúlt évtizedek során a világ egyik leghatékonyabban és legátláthatóbban működő közigazgatási rendszerét alakította ki. 2024-ben a Blavatnik School of Government által publikált Government Effectiveness Index (Kormányzati Hatékonysági Index) rangsorában az első helyet szerezte meg – megelőzve olyan hagyományosan jól teljesítő országokat, mint Svájc, Finnország vagy Kanada.

Felmerül tehát a kérdés: mit tud Szingapúr, amit mások nem? És milyen következményekkel jár ez a modell a társadalmi berendezkedés szempontjából?

Meritokrácia, hosszú távú racionalitás és centralizált végrehajtás

A szingapúri közigazgatás egyik alapvető sajátossága a meritokratikus kiválasztási és előmeneteli rendszer. A közszolgálatba bekerülő tisztviselőket már fiatalkorukban azonosítják és ösztöndíjprogramokon keresztül a legmagasabb szintű szakmai képzéshez juttatják. Ezáltal olyan személyi állomány alakul ki, amelyet nem csupán felkészültsége, hanem lojális szakmai elhivatottsága és hosszú távú elköteleződése is jellemez.

A Blavatnik Index három területen emeli ki Szingapúrt: a szakpolitikai koordináció minőségében, a közszolgáltatások végrehajtásának hatékonyságában, valamint a korrupció alacsony szintjében. A szakpolitikai koordináció – vagyis az egyes minisztériumok és közigazgatási szervek közötti stratégiai együttműködés – a gyakorlatban azt jelenti, hogy a szakpolitikai célok nem egymástól függetlenül, hanem rendszerszinten kerülnek megvalósításra. Egy jó példa erre a lakhatáspolitika, amely nem izolált döntéssorozatként, hanem az oktatáspolitikával, közlekedéssel és várostervezéssel integráltan kerül végrehajtásra. Így nemcsak lakásokat építenek, hanem élhető, funkcionális közösségeket hoznak létre, ahol a társadalmi kohézió is megőrizhető.

A hatékonyságot tovább fokozza, hogy a politikai és technokrata szféra közötti határvonal elmosódik – a döntéshozók sokszor ugyanazok, akik a szakpolitikai programokat végre is hajtják. Ez a személyi átfedés lehetővé teszi a politikai ciklusokon átívelő, hosszú távú tervezést, valamint az olyan komplex rendszerek kiépítését, amelyek másutt gyakran elakadnak a váltakozó kormányzati szándékok miatt.

Adatvezérelt kormányzás és ellenőrzött innováció

Szingapúr közigazgatása az empirikus racionalitás mentén működik. Mielőtt egy döntés végrehajtásra kerülne, részletes hatásvizsgálat, költség–haszon elemzés és sok esetben pilot program megelőzi a bevezetést. J.S.T. Quah kutatása szerint a szingapúri állam a „pragmatikus kísérletezés” elvét követi: egy adott intézkedést először korlátozott területen tesztel, majd az eredmények értékelése után dönt a kiterjesztéséről vagy elvetéséről. A rendszer ezzel képes minimalizálni a strukturális hibákat, és egyfajta közpolitikai laboratóriumként működni.

A hatékonyság szempontjából azonban nem elhanyagolható Szingapúr városi léptéke sem: a kis terület, az egységes nyelvi és jogi környezet, valamint a társadalom nagyfokú fegyelmezettsége olyan adminisztratív adottságokat teremtenek, amelyeket nehéz lenne skálázhatóan másolni nagyobb és sokrétűbb államokban.

A jól működő technokrácia ára

A szingapúri modell hatékonysága adminisztratív átláthatósággal igen, de demokratikus átláthatósággal nem jár. Az állam működése erősen centralizált, a pártrendszer dominanciáját a Nép Cselekvése Párt névre fordítható kormánypárt (People’s Action Party) biztosítja, amely lényegében megszakítás nélkül kormányoz 1959 óta. Az ellenzéki jelenlét formális, a kritikai nyilvánosság mozgástere korlátozott, a média feletti kontroll pedig intézményesített.

A Blavatnik Index módszertana – bár érzékeny az állami kapacitásra és a közszolgáltatások minőségére – nem tekinti szempontnak a demokratikus legitimitás kérdését. Így a magas pontszám nem jelent automatikusan társadalmi elégedettséget vagy politikai szabadságot. Az elemzés értelmezésénél szem előtt kell tartanunk, hogy a jó és hatékony államszervezés nem azonos a „jó kormányzással”, ha a deliberatív folyamatokat, a vélemények versenyét és a részvételi mechanizmusokat kizárják.

Tanulságok Európa számára

A szingapúri modell számos tanulsággal szolgál a kontinentális Európa számára – különösen olyan kontextusban, ahol a közintézményekbe vetett bizalom csökkenőben van, a döntéshozatali folyamatok pedig gyakran elaprózottak és rövid távúak. Az európai országok számára releváns lehet Szingapúr stratégiai gondolkodása: az, ahogyan az állam nem reagál, hanem tervez – legyen szó a közösségi közlekedés jövőjéről, az iskolai kapacitások racionális bővítéséről vagy a társadalmi integráció lakhatási eszközökkel történő előmozdításáról.

E modell lényege nem az utasítás, hanem az irányítás: az állam nem tart mindent kézben totálisan, de világos célokat jelöl ki, és a végrehajtást ezekhez a célokhoz illeszti. Ebben a szemléletben a hatékonyság nem a költségek minimalizálását, hanem a közérdek maximalizálását jelenti.

A kihívás tehát nem az, hogy Szingapúrt hogyan másoljuk le, hanem az, hogy hogyan lehet a szakmaiságot, az integrált gondolkodást és a stratégiai kapacitást beemelni olyan rendszerekbe, amelyek közben megőrzik a demokratikus nyilvánosságot és a részvétel elvét az európai társadalmi rend keretei között. Ez nemcsak Közép- és Kelet-Európa, de Nyugat-Európa előtt is nyitott kérdés – és egyben lehetőség.

Folyton fáradtnak lenni mára már szinte normává vált. Sokan érzik úgy, hogy hiába alszanak eleget, napközben mégis erőtlenek, motiválatlanok, mintha folyamatosan valami fárasztó nyomás alatt élnének. Ezt támasztja alá egyre több kutatás is, világszerte a társadalmak egyre nagyobb része, egyre többet érzi magát kevésbé energikusnak.

Egy 2023-as metaanalízis szerint, amely három kontinens 91 tanulmányát vizsgálta, világszerte minden ötödik felnőttből egy tapasztalt általános, akár hat hónapig tartó fáradtságot, annak ellenére, hogy nem volt semmilyen alapbetegségük. 

Az, hogy ennek mi állhat a hátterében minden embernél más és más, és a legtöbbször nagyon nehéz felfejteni a valódi okát. Ugyanakkor vannak olyan általános szokások, amelyekre érdemes figyelnünk és megváltoztatnunk, mert lényegesen segíthetnek energikusabbá válni és megfelelően kipihenni magunk.

Az első és legfontosabb a megfelelő alvás, ami bár a legevidensebb is, mégis már ezen a ponton is rengetegen problémába ütköznek. Az, hogy kinek mennyi alvásidőre van szüksége egyénenként változik, ha folyton fáradt vagy érdemes játszani az idővel, hátha egy óra pluszra van még szükséged. Bár sokan alszanak órákban mérve eleget, az alvás minősége legalább annyira fontos, mint a mennyisége. A képernyők által kibocsátott kék fény, az éjjeli telefonozás, az elalvás előtti szorongás mind megzavarják a mélyalvási ciklusokat, így az agy nem tud igazán regenerálódni. 

Érdemes lefekvés előtt csökkenteni a lámpafényt félhomályra, telefonozás helyett könyvet olvasni, hogy ne érjék már intenzív ingerek az agyunk, továbbá megszüntetni minden fény- és zajforrást elalvásnál, sőt ideje a kora esti kávézással is felhagyni.

Szintén kutatásokra alapozhatjuk, hogy a mozgás - paradox módon - valójában energizál. Bár logikusnak tűnhet, hogy a pihenés ellenszere a fáradtságnak, a valóság az, hogy a rendszeres mozgás energiát ad, nem elvesz. A testmozgás segít a vérkeringésben, az oxigénszállításban, sőt, még az alvásminőséget is javítja. Mozgás alatt nem kell intenzív futásra, kondizásra vagy bármilyen megerőltető és időigényes megoldásra gondolni, ugyanis már napi 10-20 perc séta is rengeteg segíthet. 

A következő, nehezebben elkerülhető pont a krónikus stressz. A stressz hormonja, a kortizol, rövid távon energizál, de ha folyamatosan magas szinten van jelen a szervezetben, kimeríti az idegrendszert. A modern életstílus gyakran állandó készenléti állapotba kényszerít minket, amiből nehéz kiszállni – ez pedig hosszú távon kimerüléshez vezet. Ha folyamatosan négy - öt dolgot kell csinálnunk egyszerre és nyomnak a határidők és egyik feladatból esünk át a másikba megszakítás nélkül az átlagosnál jóval hamarabb merítjük ki az energiaforrásaink. 

Szükséges a vitamin és folyadékbevitelre is odafigyelni, hiszen ezek szintén segíthetnek a probléma megoldásában. Bizonyos vitaminok létfontosságú szerepet játszanak az energia-anyagcserében, az idegrendszer működésében, illetve a vér oxigénszállításában. Ha ezekből hiány lép fel, a szervezet lassabban működik, nehezebben regenerálódik – ennek következménye pedig a kimerültség. Ilyen szempontból a következő vitaminokat, tápanyagokat érdemes fogyasztani:  B12, C és D-vitamin, vas, folsav. Végül, fogyassz elegendő folyadékot, mivel a szervezet nagy része vízből áll, így ha nem iszol eleget, az szinte minden testi funkcióra negatívan hat. Már enyhe kiszáradás esetén is csökken a fizikai és szellemi teljesítőképesség, hiszen lelassul a vérkeringésed és csökken a vérnyomásod is.

A fentiekben felsoroltakra érdemes nagyobb figyelmet szentelni, hiszen lehet, hogy ezekkel a változtatásokkal önmagában kezelni tudjuk a folyamatos fáradtságot. Ugyanakkor, ha a megfelelő alvás és pihenés, étkezés, mozgás, valamint folyadékbevitel ellenére sem tapasztalható változás, érdemes egy részletesebb egészségügyi vizsgálatnak alávetnünk magunk, ugyanis rengeteg esetben a kimerültség egy háttérben meghúzódó betegség egyik tünete.  

Cikksorozatunk első részében a Kínai Népköztársaság legnagyobb hatalmával rendelkező pártfőtitkáráról, a gyakran Mao Ce-tunggal párhuzamba állított Hszi Csin-pingről írtunk. Most folytatjuk sorozatunkat, és bemutatjuk a Politikai Bizottság Állandó Bizottságának további kulcsszereplőit, akik Hszivel együtt irányítják a keleti világ nagyhatalmát.

A Politikai Bizottság és annak Állandó Bizottsága a Kommunista Párt tényleges döntéshozó központjai. Az Állandó Bizottság vagy Politbüro hét tagból áll, és az ő kezükben összpontosul a politikai, gazdasági és társadalmi irányítás. Bár formálisan többen is magas rangú pozíciókat töltenek be, a valódi hatalom Hszi Csin-ping köré szerveződik, sőt ő az, aki beültette a Politbüro többi tagját székébe.

A jelenlegi Politbüro 7 tagja. Kép forrása: CSIS

Li Csiang – A premier, Hszi után a második, gazdasági kapcsolatai miatt kedveli a párttitkár

A testület második számú tagja Li Csiang, aki jelenleg Kína miniszterelnöke, bár befolyása nem hasonlítható össze elődei hatalmával, hiszen Hszi hozza meg a kulcsfontosságú döntéseket. Li Csiangot Hszi legmegbízhatóbb szövetségesének tartják, akinek politikai karrierje szorosan összefonódott a párttitkárral. Karrierjük találkozott Csöcsiangban, ahol Hszi a tartományi kommunista párttitkár volt, és Li kisebb pozíciókat töltött be alatta. Hszi felfigyelt rá, majd személyi titkárává tette, és később hűsége biztosította Li számára a gyors előrelépést.

Li politikai pályája főként a gazdaságilag fejlett keleti partvidékhez kötődik. Wenzhouban, Hangzhouban és Nankingban dolgozott, majd Sanghaj párttitkára lett, ahol nevéhez fűződik a Tesla első kínai gyárának megnyitása is. A Tesla beruházás adta meg az alapját a későbbi technológiai transzfernek, melynek révén Kína az elektromos autóipar éllovasává vált.

Li Csiang előléptetésekor nem sokan támasztottak magas elvárásokat, tudták, hogy valüjában nem kaoja meg Hszitől a „második” hatalmi befolyását. Ez így is lett, Hszi a Politbüro 5-ös számú tagját Cai Qi-t tartja valódi helyettesének, a „végrehajtó emberének”.  

Ugyanakkor nem szabad lebecsülni Li Csiang szerepét sem. Gazdasági kapcsolatai miatt, a Covid-utáni helyreállításban és a lassuló gazdasági növekedés megoldásában fontos szerepe van. Ő áll az befektetési kampányok élén, annak érdekében, hogy az ország ismét vonzóvá váljon a külföldi és belföldi befektetők számára.

 Li-Csiang a miniszterelnök. Kép forrása: BBC

Csao Le-csi - A Politbüro hármasa, jelenleg a Kínai Népköztársaság Országos Népi Gyűlésének Állandó Bizottsági Elnöke, lojális munkája vitte a csúcsra.

Csao Le-csi 1957-ben született Csinghaj tartományban, de családja eredetileg Hszianból, Sanhszi tartományból származik, éppúgy, mint Hszi Csin-ping családja. Csao pályája során szorosan kötődött Sanhszihoz, több elemző is a „Sanhszi-klán” tagjaként tartja számon.

Csao a kulturális forradalom idején Hszihez hasonlóan vidékre kényszerült, majd 1977-ben a Pekingi Egyetemen filozófiát tanult. Ezt követően visszatért Csinghaiba, ahol gyors karriert futott be: fiatalon, 42 évesen az ország legfiatalabb tartományi kormányzója lett. Kormányzósága alatt a tartomány gazdasága háromszorosára nőtt, miközben környezettudatos beruházásokat is támogatott, és érzékenyen kezelte az etnikai kisebbségekkel kapcsolatos kérdéseket, mely kulcsfontosságú Kína azon részén.

2007-ben áttette székhelyét Sanhsziba, ahol a párttitkári posztot kapta meg, bár ezzel megszegve azt a hallgatólagos szabályt, hogy senki nem lehet pártvezető az otthoni tartományában. Sanhsziban rendkívül magas gazdasági növekedést ért el, majd 2012-ben Pekingbe hívták, hogy a Kommunista Párt Szervezeti Osztályát vezesse, mely a legfontosabb párt- és állami tisztségviselők kinevezéséért felelős. Ebben a pozícióban Csao cinkostársként működött közre abban, hogy Hszi Csin-ping saját embereit juttassa a legfontosabb stratégiai pozíciókba.

Húségének eredményeképp 2017-ben újabb előrelépés következett: tagja lett a Politikai Bizottság Állandó Bizottságának, és átvette a párt legfontosabb belső ellenőrző szervének, a Központi Fegyelmi Ellenőrző Bizottságnak a vezetését. Itt felügyelte Hszi Csin-ping korrupcióellenes kampányát, amely során számos magas rangú tisztségviselőt távolítottak el vagy ítéltek el. Ezt a korrupcióellenes kampányt gyakran tisztogatásként írják le. Bár egyes jelentések szerint Csao inkább háttérből irányított, és kevéssé vett részt a nyomozások mindennapi operatív részében, a pártfegyelem megszilárdítása és az apparátus megerősítése az ő hivatali idejéhez fűződik.

Csao Le-csi hivatalos portré. Kép forrása: Wikidata

2023-ban Csao eddigi karrierje csúcsra jutott: őt választották meg az Országos Népi Gyűlés Állandó Bizottságának elnökévé, ezzel hivatalosan is Kína harmadik legfontosabb politikai vezetője lett. E tisztségében Csao felügyeli a jogalkotási folyamatot, részt vesz a törvénytervezetek és személyi döntések jóváhagyásában, és rendszeresen találkozik külföldi parlamenti vezetőkkel is.

Csao Le-csi szerepe kulcsfontosságú Hszi számára.A háttérben tevékenykedve tartja fent a párton belüli fegyelemet és a személyi lojalitást Hszi Csin-ping rendszere iránt. Karrierje során emiatt a lojalitás és feladatvégrehajtás miatt juthatott el a Politbüro hármas számú tagjává.

XIV. Leó pápa kezén először május 18-án, vasárnap tűnt fel a halászgyűrű, amikor a pápa megtartotta a péteri szolgálatának kezdetét jelölő szentmiséjét. Az ünnepélyes alkalmon jelen volt kétszázezer hívő, háromezer pap, kétszáz bíboros, valamint 150 hivatalos világi delegáció is.

A halászgyűrű mellett XIV. Leó vasárnap kapta meg a pápaság másik szimbólumát, a pápai palliumot is. Az előbbit Luis Antonio Tagle bíboros, az utóbbit Dominique Mamberti diakónus bíboros adta át a pápának - az evangéliumot követően, a szentbeszéd előtt.

Halászgyűrű eredete a Bibliában

A halászgyűrű a pápa hivatali- és jegygyűrűje. Jelképezi egyrészt az Egyház és Krisztus, valamint a pápa és Krisztus jegyesi kapcsolatát is. 

A halászgyűrű elnevezése és lenyomata között egyértelmű az összefüggés. A kb. 2 cm átmérőjű arany gyűrűn az adott pápa nevén kívül Szent Péter apostol - aki halász volt azelőtt, hogy Jézusnak szentelte az életét - látható, a csodálatos halfogás alatt.

Lukács evangélista ekként írja le a csodálatos halfogás történetét:

,,Amikor egyszer a Genezáret tavánál állt, nagy tömeg sereglett oda hozzá, hogy hallgassa az Isten szavát. Látta, hogy a tó partján két bárka vesztegel. A halászok kiszálltak, és a hálót mosták. Beszállt hát az egyik bárkába, Simonéba, s megkérte, hogy lökje egy kicsit beljebb a parttól. Aztán leült, és a bárkából tanította a népet. Amikor befejezte a tanítást, így szólt Simonhoz: „Evezz a mélyre, és vessétek ki a hálótokat halfogásra!” „Mester, egész éjszaka fáradoztunk, s nem fogtunk semmit, de a te szavadra, kivetem a hálót” – válaszolta Simon –, és így is tett, s annyi halat fogtak, hogy szakadozni kezdett a háló. Intettek a másik bárkában levő társaiknak, hogy menjenek segíteni. Mentek is, és úgy telerakták mind a két bárkát, hogy majdnem elsüllyedt. Ennek láttán Simon Péter Jézus lábához borult, és e szavakra fakadt: „Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok!” Mert a szerencsés halfogás láttán társaival együtt félelem töltötte el. Hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, Simon társait. De Jézus így szólt Simonhoz: „Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel.” Kivonták a hajókat a partra, és mindenüket elhagyva követték." (Lk 5, 1-11)

A halászgyűrű elnevezése Krisztus azon szavain alapszik tehát, hogy ,,Ezentúl emberhalász leszel.".

Halászgyűrű a történelemben

Az ismert írásos források először IV. Kelemen pápa idejében említik, egészen pontosan 1265-66-ban. A 15. század közepétől használják a halászgyűrűt a pápák rendszeresen.

XVI. Benedek halászgyűrűje (forrás)

A halászgyűrűnek eredetileg két funkciója volt: ezzel pecsételte le a pápa a brevéket (pápai törvényt tartalmazó okmány), valamint ennek megcsókolásával fejezik ki a hívők a tiszteletüket és odaadásukat a pápával való találkozáskor. A halászgyűrű pecsétgyűrűként való funkciója 1843-ban megszűnt.

Ismert szokás, hogy a pápa halászgyűrűjét annak halálakor összetörik. (Ferenc pápa gyűrűjének az értékét 185 millió forintra becsülték.) Ezt egy különleges kalapáccsal a bíboros kamarás végzi el. Eredetileg azért volt szükség a gyűrű összetörésére, hogy ne lehessen azt visszaélésekre felhasználni, ma már csak szimbolikus jelentőségű ez a folyamat.

Az új gyűrűt a pápa az első hivatalos szentmiséjén kapja meg. Ez azonban újabb szokás - XVI. Benedek óta -, hiszen azelőtt a camerlengo bíboros adta át a gyűrűt az újonnan megválasztott pápának a konklávé alatt.

A pallium

A másik jelvény, ami átadásra került május 18-án XIV. Leó pápának, az a pallium volt, ami a Jó pásztor és a Bárány jelképe.

XIV. Leó a pápai jelvényekkel (forrás)

A pallium eredete nem a kereszténységben, hanem az ókori rómaiaknál és görögöknél keresendő, ami eredetileg egy kényelmes, köpenyszerű viselet volt. A kereszténységben a 4. században jelenik meg akként, ahogy ma ismerjük - kb. 3 ujjnyi széles fehér gyapjúszalag, amit vállra helyezve viselnek.

Palliumot nem csak a pápa, hanem a metropolita érsekek is viselhetnek. A pápa azonban mindig új palliumot kap, melyet a székfoglaló szentmiséjén kap meg.

(Borítókép forrása: https://www.vaticannews.va/hu/papa/news/2025-05/leo-papa-halaszgyuru-szent-peter-kulcsai.html)