Reaktor

Vallási meggyőződéstől függetlenül józan ésszel beláthatjuk, hogy nagy súlya van annak, ha a pápa, a katolikus egyház feje bármiben állást foglal, hát még egy olyan témában, amiben eddig az egyház leginkább rövid és tömör, ellenző válaszokat adott. Hogy állunk tehát a homoszexuális párok kérdésével?

Az országszerte bérbe vehető lakások díjainak alakulását ismertető KSH-ingatlan.com lakbérindexből kiderül: idén szeptemberben 5 százalékkal voltak alacsonyabbak az albérletárak az egy évvel korábbinál. “A fővárosban stabilizálódni látszik a 10-15 százalékos éves árcsökkenés, míg az ország többi részében inkább stagnálnak a bérleti díjak éves összevetésben.” - értékelte a legújabb eredményeket Balogh László, az ingatlan.com vezető gazdasági szakértője. A frissen bejelentett, koronavírus-járvány terjedését gátló intézkedések azonban átrajzolhatják az albérletárakat az év hátralévő részében.

Forrás: ingatlan.com

A koronavírus elleni intézkedések tovább csökkenthetik a bérleti díjakat az egyetemvárosokban

 “A felsőoktatás novemberben ismét a digitális térbe költözik, ezért sok hallgató költözhet haza, aminek következtében tovább nőhet a kiadó lakások jelenleg is rekordnagyságú kínálata. A megüresedő lakások miatt bővülő kínálat pedig minden bizonnyal további bérletidíj-csökkenést okozhat az év hátralévő részében.” - az ingatlan.com szakértője Balogh László szerint a helyzet nyertesei azok az egyetemisták és főiskolások lehetnek, akik a kollégiumok bezárása miatt albérletbe költöznek, mivel ők Budapesten már több mint 14 ezer, országos szinten pedig több mint 21 ezer kiadó lakásból tudnak válogatni. A fővárosi kínálat az elmúlt egy évben 62 százalékkal, a többi egyetemvárost is magában foglaló országos kínálat pedig 42 százalékkal növekedett az ingatlan.com adatai alapján.

A budapesti albérletárak a 2017-es szintet közelítik

A fővárosban jelenleg átlagosan havi 140 ezer forintért kínálják bérlésre a kiadó lakásokat, ami 15 százalékkal alacsonyabb összeg, mint amit a koronavírus-járvány megjelenése előtt kértek a tulajdonosok.

Forrás: ingatlan.com

Az ingatlan.com szakértője elmondta, hogy utoljára 2017 novemberében voltak ilyen alacsonyak az átlagos havi bérleti díjak. A többi egyetemvárosra inkább az árak stagnálása volt jellemző, így Debrecenben most havonta átlagosan 110 ezer, Győrben 100 ezer, Pécsen pedig 90 ezer forintért lehet kibérelni egy lakást. Az olcsóbb egyetemvárosok közé Nyíregyháza, Miskolc és Eger tartozik, ahol 80 ezer, 84 ezer és 90 ezer forint a havi átlagos bérleti díj az ingatlan.com kínálatában.

A fogyasztás kulturális normává vált, és ezzel megfertőzte az emberi kapcsolatokat. Minek köteleződjünk el, ha minden eldobható? A kertévés zsűrik ma már nem értékelnek, egyetlen feladatuk a nézők felszopása, az ingerek kisütése, annak bizonyítása, hogy amit épp látunk: világszám. Az Index tavaszi hisztériakeltése bestiális volt. 2022-ben az O1G-koalíció csap majd össze a NER-rel, de melyik csapatban indul Puzsér Róbert? Reaktor podcast.

Nigériából származol. Hogyan telnek ott a mindennapok?

Ez egy nagyon tág kérdés, ez alapvetően egyéntől függ, annak a kultúrájától, munkájától, életstílusától és persze a környezetétől. Ezalatt azt is értem, hogy a városi és a vidéki élet nagyon különböző. Én végig Nigériában éltem, egészen középiskolás korom végéig, aztán jöttem ide egyetemre. Bentlakásos iskolába jártam, szóval mindig a kampuszon voltam, csak Karácsonykor, Húsvétkor és a nyári szünetben mehettem haza. Az otthoni időmet leginkább a családdal töltöttem, néha a barátaimmal találkoztam, és sokat olvastam. 

Ha valaki el szeretne utazni Nigériába, melyik helyeket ajánlanád neki? Magyarországon melyik városokat látogattad meg, és melyik volt a kedvenced?

Húha, ez alapvetően szintén az egyénen múlik, hogy mi érdekli, mit szeret csinálni. Azt mondanám, Nigériában mindenki megtalálja azt, amit keres. Nigéria délnyugati részéről származom, életem jelentős részét ott is töltöttem, szóval a tudásom többnyire erre a területre korlátozódik. Lagost és Ibadant ajánlom. Magyarországon voltam Budapesten, Miskolcon, Debrecenben, Szolnokon, Győrben és Budaörsön is. Ha mindenképp kedvencet kell megjelölni, akkor az Debrecen. 

A történelem során néhány európai ország gyarmatosította Afrikát és sokakat rabszolgásított. Hogyan tanítják ezt a történelmi időszakot Nigériában?

Csak gyerekként jártam történelem órákra, a legtöbb óra amin részt vettem, a “keveredés” utáni időszakról szólt, azaz az északi és déli protektorátus 1914-es egyesülése utáni időkről. Röviden persze szó volt a kolonizációról, de fókuszban a 1960-as függetlenedés utáni időszak volt. Szóval kijelenthető, hogy a rabszolgaság témája nincs kihangsúlyozva. 

Az afrikai emberek éreznek ellenszenvet a fehérekkel szemben a történelem ezen időszaka miatt?

Lehetséges. 

A nyugati világban megjelent a Black Lives Matter mozgalom. Mit gondolsz erről, valóban segít? Egyáltalán létezik rendszerszintű rasszizmus?

Szerintem ez egy érdekes mozgalom, a neve azonban nem tetszik. Az, hogy segít-e az a jövő kérdése. Nem tudom, nyugaton létezik-e rendszerszintű rasszizmus, de nem hiszem hogy létezne, másrészt inkább rasszisták léteznek, amire szintén nem tudom, mi lehet a megoldás.
A Black Lives Matter mozgalom az én véleményem szerint nem fogja orvosolni a rasszizmus által okozott problémákat. Azt se tudom, hogy egy olyan mozgalom, mint a ez, hogy lehetne propagálva egy rendszerszinten rasszista társadalomban. A társadalmunk hosszú utat tett meg a rasszizmus horrorjelenetei és népirtások szörnyűségei óta, szóval ilyen értelemben büszkék lehetünk, habár nem szabad ledőlnünk, mintha minden rendben lenne. Még van hova fejlődnünk ezen a téren . A gonosz rabszolgatartó tömeggyilkosok véleményem szerint még mindig élnek közöttünk, csak éppen nem tehetik meg azt, amit régen. Épp nem rég néztem, hogy fiatalokat öltek meg az én országomban egyenruhások azért, mert a rendőri brutalitás ellen békés tüntetés keretében ki mertek állni. Ezt két idézettel kommentálom a sztoikus filozófustól, Epiktétosztól: “Senki se szabad, aki nem mestere önmagának”, “Csak a tanult lehet szabad”.

Egy sokkal kényelmesebb kérdés. Mik voltak az első tapasztalataid itt? Mik a legnagyobb különbségek Nigéria és Magyarország között, és mik azok a dolgok, amik azonosak?

Ez kellemes emlékeket juttat eszembe az első Magyarországon töltött napjaimról. Becsekkoltam a szüleim által kinézett diákotthonba, regisztráltam az egyetem oktatási központjában, majd később beestem egy magyar nyelvórára. Ez volt az első eset, hogy egy ennyire nemzetközi csoportban tanultam. Az első dolog, ami kiütközött mikor megérkeztem, az a dohányzó emberek száma volt, Nigériában szerintem a két kezemen meg tudom számolni azt, hogy hány ember dohányzik, szóval Magyarország ezt a rekordot megugrotta azonnal. Emellett Nigéria egy nagyon népes ország, itt valamelyest több hely jut egy embernek. A legnagyobb különbség viszont az időjárás és a hőmérséklet volt. Az első itt töltött telem nagyon kemény volt. Különbség az is, hogy eddig úgy érzem Magyarországon jobb a közbiztonság.

Szerinted Magyarországon is kellene egy Black Lives Matter mozgalom? Szerinted van Magyarországon valódi rasszizmus?

Nem! Találkoztam pár emberrel, akik rossz hozzáállással viszonyultak hozzám, de nem gondolám, hogy pár ember viselkedése miatt  kellene megítélni egy egész nemzetet. Sok barátot találtam mióta itt vagyok, beleértve magyarokat és máshonnan származó embereket. Szóval nem, nem gondolom azt, hogy az ország rasszista lenne. 

Szerinted Donald Trump rasszista? Mi a véleményed Bidenről és Clintonról?

Nem gondolom azt, hogy Donald Trump rasszista lenne. Ezt a kérdést inkább nem fejtem ki bővebben. 

Mi a véleményed a politikai korrektségről? Mindenkinek szégyellnie kellene magát a történelme miatt?

Nem igazán szoktam ezen gondolkozni, úgy hiszem, mindenkinek tisztességesen és egyenesen kellene egymással viselkedni. Az aranyszabály: "Kezelj úgy másokat, ahogyan szeretnéd, hogy téged is kezeljenek”. A szólásszabadságot, gyülekezési szabadságot, sajtószabadságot sosem szabad megkérdőjelezni, leértékelni.

Mikor eldöntötted, hogy ide jössz, nem aggódtál amiatt, hogy távol leszel a családodtól? Esetleg nem féltél attól, hogy diszkrimináció fog érni? Miért pont Magyarországot választottad?

Nem, nem féltem egyiktől sem. Hallottam az orvosi egyetemről pár családi ismerősnél és az osztálytársaimnál, szóval ezért döntöttem úgy, hogy jelentkezek. 

Mik a tapasztalataik a más európai országban hallgató barátaidnak? Van lényegi különbség abban, hogy melyik országban hogyan kezelik az afrikai embereket?

Nem nagyon tudok beszélni az ő élményeikről, de azt kijelenthetem, hogy alapvetően kellemes és jó tapasztalataik vannak. Annyi különbség viszont van, hogy eltérő az, hogy milyen vendégeknek és mennyire örülnek. 

Vissza az afrikai témához. Sokak szerint Afrika előtt fényes jövő áll. Te hogyan vélekedsz erről?

Ha a kontinens által kínált lehetőségeket jól kezelik, az egy tényleg szebb jövőhöz fog vezetni. Én optimista vagyok, szerintem eddig jó irányba haladunk, viszont a vezetőknek a békét és az egységet kellene hirdetniük, ahhoz pedig még hosszú az út. 

A magyar egyetemek híresek Nigériában?

Igen, én azt tapasztaltam.

Ha valaki Afrikáról, annak jövőjéről szeretne többet megtudni, melyik filmeket vagy könyveket ajánlanád?

A Things fall apart-ot Chinua Achebetől és az Americanah-t Chimamanda Ngozi Adichietől ajánlanám, éppúgy, mint a Nobel-díjas Wole Soyinka verseit. 

Ahogy tudom, szereted a művészetet. Milyen magyar alkotásokat ismersz? Mennyire tudtál megismerkedni a magyar kultúrával?

Olvastam Szerb Antaltól az Utas és Holdvilágot, Az ember tragédiáját Madách Imrétől, ezek az én fejemben zseniális alkotásként raktározódtak el, amiket sosem lehet kitörölni onnan. Emellett élvezem Ady Endre verseit, nem is beszélve Radnóti Miklósról és József Attiláról. Hiába eldöntöttem, hogy tanulok történelmet, sajnos most még nem áll rendelkezésemre elég tudás arra, hogy azt mondhassam, megismertem a magyar kultúrát. 

Magyarországon van LMBTQ mozgalom. Mi a helyzet velük Afrikában? Túl messzire mentek a világ körül, vagy éppen ellenkezőleg, még erősödniük kellene?

Nem igazán tudom, hogy állnak Afrikában, ugyan tudom, hogy léteznek, viszont főleg az idősebb generációk nem fogadják szívesen a jelenlétüket. Nem hibáztatom őket emiatt, ők konzervatívabbak, mint mi fiatalok. Ez esetben is egy idézettel tudom kifejezni az álláspontomat a nagyszerű kései svájci pszichiátertől Carl Jungtól, “A válasz egy politikai vagy kulturális kérdésre nem állhat magában: folyamat és változás, de ezzel együtt: maradj nyugodt! Fogd szorosan… Egy folyamat hullámvölgyön keresztül haladhat végig, néha életmentő lehet az, ha az ember megáll egy kicsit. A nemzetek is belefáradhatnak a folyamatos politikai és társadalmi stabilizációba. A pax romana egy jó dolog volt a Római Birodalomnak.” 

Mi az álláspontod az illegális bevándorlásról? Magyarország nemet mondott a migrációra, ezért is támad minket az EU. Mit gondolsz a multikulturalizmusról, működhet?

Nem gondolom úgy, hogy egy ország bűnt követ el azzal, ha kontrollálni akarja a határait. Ha valaki illegálisan próbál bejutni, akkor a kormánynak joga van érvényesíteni a bevándorlási törvényeket, persze úgy, hogy a bevándorlókat emberségesen kezeli. Úgy érzem a valódi menekültek és a társadalom közé hidat kell építeni, bevezetni őket a mi társadalmunkba, oktatni őket. A multikulturalizmus működne, ha hinnénk abban, hogy a kollektív társadalom tovább halad a pályáján, habár utalva az előző gondolatokra, nem szabad vakon belerohannunk az erdőbe, fontos hogy lassan, megfontoltan haladjunk. Nekünk, embereknek több hasonlóságunk van, mint amiben különbözünk, szóval elvileg működhetne. Az anarchiának több definíciója is van, de egyik alapján se gondolom azt, hogy a multikulturalizmus oda vezetne.

Ahogyan ők látnak minket: cikksorozatunk.

Közhelyszerűen hangzik, hogy a fiatalokat nem érdekli a politika, akik foglalkoznak vele, azok meg momentumosok. Biztos így van? Érdemes megnézni az elmúlt évek tendenciáit a közvélemény-kutatásokra fókuszálva!

Újra és újra előkerül a médiában, pártpolitikai körökben, háttérelemzők írásaiban a kérdés, hogy vajon a fiatalok mennyiben képesek befolyásolni a választások eredményét, illetve milyen pártokat támogatnak? Nem is olyan régen az egyik televízió háttérműsorában is ezt a kérdést boncolgatták a szakértők, akik szerint a baloldal jelentős teret hódított a fiatalok körében. De valóban így van ez?

Ha rövid választ akarunk adni, akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy nem. A legutóbbi közvélemény-kutatási adatok szerint a Fidesz minden korosztályban stabilan vezet, így van ez a 18-29 éves korosztályban is. A Medián felmérése szerint 2018-ban a Fidesz 37%-on állt a fiatalok körében (ez az adat a választáson leadott szavazatok életkor szerinti megoszlását vizsgáló közvélemény-kutatásból származik), 2019-ben 35%-ra, 2020-ban pedig 34%-ra mérték a kormánypárt támogatottságát (pártok támogatottsága életkori csoportok szerint felmérés alapján).

A felmérések alapján látható, hogy a Fidesz őrzi pozícióit a fiatalok körében, továbbá az is, hogy az elmúlt években jelentősen kinyílt az olló a Fidesz és a mindenkori második legnépszerűbb párt között. Míg 2018-ban a Jobbik a felmérések szerint 31%-on állt a vizsgált korosztályban, - így megközelítette a Fideszt - addig 2019-ben a második legnépszerűbb Momentum 16%-on állt, ami 2020-ra 11%-ra csökkent. Vagyis a Fidesz 2018-as alig 6 százalékpontnyi relatív előnye mára 23 százalékpontra nőtt a fiatalok esetében a mögötte levő párttal szemben.

Jól emlékszem még azokra a véleményekre a 2010-es évek közepéről, miszerint a Jobbik a legnépszerűbb párt a fiatalok körében, és "jaj-jaj a Fidesz miatta fogja elveszíteni az aktuális választást, továbbá nem lesz utánpótlás, a felnövő generációk egyre inkább a Jobbik felé orientálódnak majd". Nos, az elmúlt évek tendenciái ennek épp az ellenkezőjét mutatják – meg persze a választások is, hiszen a Fidesz 2014-ben és 2018-ban is kétharmados felhatalmazást kapott a magyar emberektől.

A Jobbik tavaly a fiatalok körében 9%-on, idén pedig 8%-on állt, az idősebb korosztályokban korábban produkált 20-30%-os népszerűsége pedig 5-10%-ra apadt. Ugyanígy nem bizonyult tartósnak az LMP népszerűsége sem, hiszen míg 2018-ban a harmadik legnépszerűbb párt volt a legfiatalabbak korcsoportjában a maga 14%-os népszerűségével, addig 2019-ben már csak 2 (!), 2020-ban pedig 5%-on állt. 

„Na jó, de az egyetemisták között aztán biztos, hogy nem a Fidesz a legnépszerűbb”- csak hogy egy újabb közhelyes megállapítást idézzünk, amit azonban a számok megint csak nem feltétlenül támasztanak alá. Az MTA Aktív Fiatalok Magyarországon Kutatócsoportja 2011 óta rendszeresen végez felmérést a nappali tagozatos egyetemisták körében, 2019-ben már a negyedik olyan lekérdezés történt meg, mely az egyetemisták pártpreferenciáit is vizsgálta.

A legfrissebb felmérés szerint pedig a Fidesz és a Momentum ugyanolyan népszerű a hallgatók körében, mindkét párt 16%-os támogatottságot tud felmutatni, utánuk a Jobbik következik 14%-kal, majd a Magyar Kétfarkú Kutyapárt 13%-os (!), az LMP pedig 9%-os támogatottsággal. Kétségtelen, hogy nem volt ez mindig így, hiszen noha a Fidesz stabilan 15-16%-os népszerűséget produkált a felméréseken, a 2011-es, 2013-as és 2015-ös felméréseken a Jobbik volt a legnépszerűbb politikai formáció, volt, hogy 20%-os népszerűséggel.

Az elmúlt három év statisztikai adataiból tehát egy olyan kép rajzolódik ki, miszerint a kormánypárt stabilan a legnépszerűbb a fiatalok körében, a második helyen ugyanakkor jelentős változások mentek végbe, hiszen egy ideig a Jobbik, újabban pedig a Momentum foglalja el ezt a pozíciót. Míg volt idő, hogy az akkoriban radikális jobboldali párt kvázi ott „lihegett” a Fidesz nyakában, addig a Momentum messze nem képes annyira megközelíteni a kormánypártot.

Az is látható, hogy a Jobbik és az LMP veszített támogatottságából a fiatalok körében az elmúlt időszakban, a baloldali utódpártok (MSZP, DK) pedig napjainkban már értelmezhetetlenül alacsony támogatottsági adatokat produkálnak a 18-29 éves korosztályban. Szóval Gyurcsány chatbot ide, DK nyári egyetem oda, Feriéknek  stabilan 4% körüli a támogatottságuk a fiatalok körében, az egyetemisták esetében pedig mindössze 2%. Eszerint aki harsányabb, nem feltétlenül népszerűbb.

Az is ezt mutatja, hogy körükben a legmagasabb a pártot választani nem tudók/ nem akarók aránya, vagyis jelentős részük nem érdeklődik a pártok tevékenysége iránt, jó eséllyel választani sem megy el, a szavazási hajlandóság hagyományosan alacsony körükben. Nyilván ez a jelenség magyarázható generációs okokkal, illetve azzal, hogy majd ahogy idősödnek, úgy kezdenek el egyre inkább közügyekkel foglalkozni, hiszen azért mégiscsak az ő jövőjükről is szó van egy-egy választáson.

Azt hiszem, a fenti gondolatok legfontosabb tanulsága, hogy nem szabad közhelyszerű megállapításokat tennünk, méginkább azoknak bedőlnünk a fiatalok pártpreferenciáival kapcsolatban, hiszen a kép sokkal színesebb és változatosabb annál, semmint, hogy egy-két rövid mondatban azt velősen összefoglalhatnánk.

Gyerekkorom autós családi zenehallgatása az Auróra-Rammstein-Toy Dolls háromszögben zajlott. Talán még Sex Pistols is volt, meg angol gyerekdalok. Persze az Előre kurvák, gengszterek című Auróra szám édesanyámék szerint Előre durvák, gengszterek volt, az angol és német szövegeket pedig úgysem értettem. Szóval kijelenthetem, nem gyakorolt káros hatást gyermeki énemre a punk, a pop punk, se az indusztriális metál, sőt, így a huszonegyedik évemben járva úgy gondolom, még hozzám is tett!

Azok kedvéért, akik nem ismerik: az Aurora egy 1983-ban alakult győri punkegyüttes. Az első koncertjüket Terrorists néven adták, többet azonban nem játszhattak ezen a néven. Ekkor jött a képbe az Auróra Cirkáló név, amellyel már a hatalomnak sem volt baja, és amely az első demójuk megjelenésekor rövidült le Aurórára. Ekkortájt már csak álnéven koncertezhettek Magyarországon és több rendőrhatósági figyelmeztetést is kaptak. Az 1980-as években igen aktív volt az osztrák punk színtér, és ott hamar ismertté vált az Aurora neve, mivel többet koncerteztek ott, mint Magyarországon, 1988-ban pedig németországi turnéra hívták őket. Az első kislemezüket (7"), "Aurora" néven adták ki Nyugat-Németországban az Empty Recordsnál 1989-ben. A dalcímek angolul szerepelnek a borítón. Ezt a kislemezt 1991-ben a Fekete Lyuk Hangja adta ki kazettán "1988" néven, magyar dalcímekkel. A kislemezt ezen turné bevételeiből finanszírozták. Jellemzően előbb jelent meg Ausztriában, mint hazánkban. A szovjet csapatok kivonulása „alkalmából” egy remekül időzített nagylemez jelent meg, Viszlát Iván! címmel (1989). Ez a 20 000 feletti eladott lemezszámával korának legkelendőbb közép-európai punk-rock albumának számított. Hasonlóan népszerű lett a következő album, az Előre kurvák, gengszterek 1992-ben. Ennek címadó dala egyfajta "Aurora-himnusz"-ként ismert.

A családi autózások idején persze még nem nagyon értettem, pontosan miről szólnak az Auróra szövegek, bár nagyon tetszettek. A lázadás részt persze vettem, és megfogtak a minőségi, értelmesen és meghökkentően rímelő szövegek és a szerintem  zseniális hangzás. Mostanában viszont újra elkezdtem hallgatni Aurórát a kocsiban (most már én vezetek) és elgondolkodtam, mi is az, amit az Auróra képvisel és mond el, szerintem hibátlanul, a szocialistának nevezett rendszerről, amelyben a szüleim felnőttek.

Először is – döbbenetesen jól visszaadják az Auróra számok a a Kádár-kor relatív jólétét és békéjét elfogadó, „már nincs diktatúra, csak szoft, minek ugrálni?” mentalitást. Hiszen

Jó fejembe\' nincs golyó
Minden rendbe\' van
Nem hagyom magam.

(Auróra: Nem hagyom magam)

Vagy ahogyan a Helló miszter c. számban mondja a rendszer híve:

Én nem tudom mi itt a gáz,
Én nem értem mit magyaráz.
Nem kell póráz nyakam köré,
Én úgy látom, itt minden oké!

Helló Miszter,
Mi a gikszer?
Ez a rendszer nekünk jó!
A munkásőrség nem az ávó,
Elolvadt már a véres hó! 

Ki élt jól, és kik voltak az ünnepelt zenészek, akik ma, jegyzem meg, ellenálló szerepben tetszelegnek? Hát elmondja Vigi:

Szakadozik rólam a rossz ruha
Ha nem folyna Pa-Dö-Dö és Konc Zsuzsa
Az összes kibaszott csapból
Lehet, hogy hallgatnék én is arról

Hogy nekem csak bizsu és bóvli
Amit a torkán kiprésel Bródy
Hogy akkor már inkább a Korda
Azt kibírni könnyebb volna

Ha véget érne már
A táncdal-fesztivál

(Auróra: Táncdal-fesztivál)

Mi jutott azoknak, akik nem alkudtak meg? Mi jutott a proletároknak, akiknek a diktatúráját akarták megvalósítani?

A Nem hagyom magam-ban énekli Vigi:

Hidd el baby,
Nem cseréllek le
A vörösök nője
Hiába szőke,
Nem élek vele

Illetve a ’88 telén c. számban:

Nincs pénzem,
Nincs munkám,
Üvegből iszom a bort.
Nincs más, csak egy szál gitár,
Szidom a rendszert, forradalmár
én vagyok egyedül '88 telén.

Üres a kirakat, tele a kórház.
Lerágott csont a jövő.
A rendőr kutyák nyakán a póráz
Hiába rövid, az a menő,
Ha nincs rajtuk szájkosár
Szidom a rendszert, forradalmár
én vagyok egyedül '88 telén.

Lerágott csont volt a jövő - elég rendesen felélték azt az elvtársak az eljövendő generációk elől, ahogyan azt a fiatal Orbán Viktor Nagy Imre temetésén is hangsúlyozta. És zseniális az is, ahogy Vigi arról énekel, mi volt az osztályrésze a hazug rendszerrre nemet mondóknak:

Késett az 56-os járat
Levettek rólam minden lét
Kokárdát tépett szét egy állat
Ünnepnap volt november 7
...
Naponta készült rólam karton
Zajlott a táncdalfesztivál
Elcsattant pár pofon a yardon
Azt mondták röhögve: ennyi jár

És ugyanebben a számban, az Auróra precízen leírja, milyen is volt e híres gulyáskommunizmus, ahol már vetítettek gondosan kiválogatot nyugati filmeket, és beengedtek sz országba néhány nyugati hírességet, hadd vigyék hírét e csodás rendszernek.

Szenteste Templar volt az angyal
Nyaralni idejárt Belfegor
Álmodtam mézízű naranccsal
Hagytam hogy győzzön az almabor

Miközben az olyanoknak, mint az Auróra, nem jutott semmi, a rendszer működtetői kivették a részüket:

Jól élt belőlem néhány spicli
Mesélni bőven lenne mit
Nem volt a dupla jéghez whisky
Kun Bélák ittak martinit.

És múltak az évek a gyarmaton
Ó és kemény volt a tél
Zsebemben nem volt útlevél

Az Auróra nem indult a táncdalfesztiválon, ahol a“sok a sok szemét és bóvli amit a száján kiprésel Bródy”elhangzott. Megfigyelték a tagokat, előállították, megverték őket, útlevelet csak a rendszer kimúlásához közeledve kaptak. Börtönbe ugyan nem zárták őket, mint a CPG tagjait, de nem sok jót adott nekik az állítólagosan a munkásosztályt uralomra emelő Kádár-rendszer.

Javaslom, tanítsák az Auróra-jelenséget és a szövegeiket (természetesen néhány részét cenzúrázva) a középiskola osztályaiban! Többet lehet belőlük megtudni a 80-as évek végéről és arról, hogyan konvertálta át magát az akkori elit nagyrészt sértetlenül az új rendszerbe, mint egy történelemkönyvből vagy egy tucat tanulmányból.  

A világjárvány Kínában kezdődött és a gazdaság bedőlt, azonban Peking ismét elképesztő növekedést jelentett be. Vajon hihetőek ezek a számok – és vajon ez jó jel Németország számára? Mennyire lehetnek hitelesek a Kínából érkező gazdasági adatok? Ezt kérdezik maguktól a német közgazdászok három havonta, majd a Nemzeti Statisztikai Hivatal új negyedéves adatokat jelent be. 

A koronavírus hatásairól már rengeteg cikk készült tudományos, gazdasági, társadalmi megközelítésből. Most, hogy újra „aktuális” lett a korlátozás, talán tudunk tanulni az első hullám sikereiből és kudarcaiból. Fiatalként, egyetemistaként egy egészen más szemszögből  is lehet közeledni a témához. Amikor a szociális ingerekre és a társas kapcsolatokra vágyó tömegektől elvesszük a szórakozás lehetőséget, az mindenképp frusztrációhoz vezet. Bár talán mindenki érti az intézkedések okát és célját, nehéz nem összeszorult szívvel gondolni az elmaradt diplomaosztókra, gólyabálokra, táborokra, szalagavatókra.

A november 9-én tett miniszterelnöki bejelentés a tízórás előadások közepette érte a hallgatókat. Bár a szigorítás, miszerint a kollégiumokat újra kiürítik, hivatalosan csak akkor lép életbe, ha az Országgyűlés által adott felhatalmazás megtörténik, mind az egyetemek, mind a kollégiumok másfél napon belüli távozásra szólítják fel a diákokat. Vannak kivételek, akinek kedden-szerdán jelenléti zárthelyije lett volna, annak még ez a felállás többnyire marad, ezeknek a kollégistáknak csodás két napja lesz a doboztetőkön való tanulással, hiszen a zh után este nyolcig haza kell érniük - lakjanak az ország bármely pontján.

Exkluzív, képes tudósítás egy budapesti kollégiumból

Különbség zh-t író, és utolsó féléves között:

A kolleginának nem volt doboza, nekem volt:

Valaki jól járt, meglett az érettségi bizonyítványa (bocsi, pajti, kicsit beljebb toltam, a szőnyeged alá, hogy ne látszódjék a neved): (Az a padló, azok a rétegek! Hol kezdődik a beton, hol a linóleum? Ragasztó? Tapéta?  - a szerk)

Szeretném jegyzőkönyvbe vetetni, hogy az én szobatársam a legjobb:

Ami nem fért be, elpakoltuk:

Mindent le is pakoltunk, emeletenként gyűjtve (vagy ahogy sikerült). Aztán már jöttek is értünk az oldalági ismerősök a tilosba parkolni, hogy aztán mindenki kedvére borogathassa a szemeteszsákjait a csomagtartóba.

Innen ajánlom figyelmébe minden társamnak, aki kicsit gondban van azzal, hogy 3 nap alatt hirtelen máshol kell életvitelét folytatnia, hogy a méltányossági kérvények nem biztos, hogy érvényesek lesznek, még a külföldi hallgatókról sincsen semmi hír.

Tehát senkinek nem ajánlott arra apellálni, hogy a kérvényét le tudja adni, vagy ha leadja, akkor elfogadásra kerül

és még ha az átfutási idő rövid is, a korlátozás hatálybalépése valószínűleg megelőzi a kérvények kézhez kapását, hiszen az erre szakosodott egyetemi szervek nagyon leterheltek.

Amíg erre nincs megoldás, könnyítsük meg a társaink életét, és csatlakozzunk olyan kezdeményezésekhez, mint a Hallgatói Szakszervezet "szolidáris lakhatás" programja! Ha van egy szabad felületetek megőrizni egy társatok cuccait, akiért nem tudnak autóval jönni, vagy ha van egy szabad kanapétok a diplomavédésekig (amik potenciálisan jelenlétiek lesznek), vagy csak bevállaljátok a záróvizsgák előtti ingvasalást (mert a vonat gyűr), akkor a közösségi média felületeken feltüntetett fórumokon tudtok jelentkezni.

Ha pedig hallgató vagy, és nem tudsz hazamenni, ugyanitt jelentkezhetsz a segítségért. 

Mi lett az egyetemi padokból egyből felsővezetői székbe ülő közgazdász-nemzedékkel? Vonzó-e a vállalkozói pálya a mai egyetemistáknak? Miért kell egy vállalatnak boldogságot teremtenie maga körül? Radácsi Lászlót, a Budapesti Gazdasági Egyetem (BGE) rektorhelyettesét kérdeztük.

Milyen verseny jellemző most az egyetemi világban? Mit lát a Budapesti Gazdasági Egyetem (BGE) rektor-helyetteseként és mit szakemberként?

Az elmúlt évtizedek meghozták azt a versenyt, amire oly sokan oly sokáig vártunk. Kezdenek kialakulni azok a világos profilok, amik megkülönböztetik az egyes gazdaságtudományos képzéseket, egyetemeket Magyarországon. A legtöbb közgazdasággal foglalkozó felsőoktatási intézmény a helyi piacra termel, ha ezt csúnyán, személytelenül akarom megfogalmazni. Vidéki nagyobb egyetemek a saját földrajzi vonzáskörzetükben találnak hallgatókra. Kevés intézmény van, melynek van országos piaca. A gazdasági képzések közül kiemelkedik a Corvinus, az én alma materem, amely évtizedek óta a szakterület első számú képző intézménye. Egy klasszikus tudományegyetem, ahol magas szintű oktatás és kutatás is zajlik. Vidéken vannak még sokkal kisebb hallgatói létszámokkal ilyenek. És vannak vegyes profilú egyetemek, mint a BGE, ami pár évvel ezelőtt még oktató főiskola volt.

Az egyetemi státusszal az alkalmazott tudományok egyetem kifejezést hozták létre és legalizálták. Ezek olyan felsőoktatási intézmények, amelyek továbbra is a magas szintű oktatást tűzik ki célul, de elkezdenek a gazdaság, társdalom számára hasznos területeken kutatni is. Ezt a kutatást visszaforgatják az oktatásba, az érintettek felé, érthető tudománykommunikációval.

 A BGE évek óta az ország 3. legnagyobb felvételi létszámát produkálja.

Cél az, hogy minél több hallgató legyen?

Ennek van egy gazdálkodási, közgazdasági méretgazdaságossági része; bizonyos funkciókat könnyebb működtetni, hogyha sok hallgató van. De a méretről mi úgy gondolkodunk, hogy óriási felelősség. Az üzleti alapszakokon piacvezetők vagyunk, az üzleti életbe kikerülő fiatalok többsége a mi egyetemünkről jön ki. Egyáltalán nem mindegy, hogyan végezzük a dolgunkat. A rendszereink képesek ilyen nagyságrendet kezelni. 17 ezer aktív hallgató van, első sorban alapszakosok. Sokkal izgalmasabb, értelmesebb hallgatói közösségek is tudnak létrejönni egy ekkora egyetemen, de mi érezzük a felelősség részét is a dolognak.

Mit tanulnak a hallgatók? Mi a különbség az üzleti és a közgazdasági képzések, egy üzletember és egy közgazdász között?

A világ több kultúrájában ezek külön válnak, Magyarországon eléggé összefolyt ez a két fogalom.

A közgazdász tipikusan közgazdasági elemzéseket végez. Lehet tudományos kutató, szakpolitika hátterében, vállalatnál is. Trendeket elemez, modelleket alkot, adatbázisokkal foglalkozik. A menedzsment képzések a tudásanyag gyakorlatibb vonatkozását célozzák meg. A menedzser valamilyen szervezetben felelősséggel bíró vezető.

A gazdálkodástudományi képzések arra szolgálnak, hogy az üzleti szervezetek különböző területein felkészült, az adott problémákat érteni, kezelni képes szakembereket képezzünk. A diplomák megnevezésében ez Magyarországon összefolyik. A gazdálkodástudományi, üzleti alapképzések, kevesebb mint 10 ilyen van, iparágra vagy vállalati funkcióra vonatkoznak. Az emberi erőforrás menedzsment inkább egy vállalati funkció, a turizmus és vendéglátás pedig inkább egy iparág megnevezése mentén választja külön a szakokat. De ezeknek a specializációknak, szakterületeknek is jelentős a közös halmaza. Ugyanazt a módszertani alapképzést kapják a hallgatók az országban és sok kötelező tárgyuk egy ideig legalábbis azonos, utána válnak szét az egyes szakoknál a tantárgyi blokkok.

Ugorjunk a diploma utánra. Divat lett vállalkozónak lenni. De nemzetközi összehasonlításban kevés diplomás pályakezdő gondolkozik abban, hogy vállalkozást indít. Szüksége lenne a piacnak vállalkozókra és miért gondolkodnak ezen kevesen?

Attól tartok, hogy inkább divat lett erről beszélni. Vállalkozóvá válni a számok szerint sajnos nem lett divat. Mi a BGE-n egy 4 éve meghirdetett stratégia mentén különleges figyelmet fordítunk arra, hogy arra ösztönözzük a fiatalembereket, hogy próbálják ki, éljék meg ezt a létformát is.

Ne abból induljanak ki, hogy mindenképpen egy nagy szervezet hierarchiájának aljáról indulva fogják a karrierjüket végigcsinálni. Kétségtelen, hogy ez nem egy egyszerű kihívás.

Ha megnézzük a nemzetközi számokat; nagyon alacsony a felsőoktatásban végzettek között és a felsőfokú képzésben nem részt vevő fiatalok között is azok száma, akik egyáltalán el tudják képzelni azt, hogy valaha vállalkozóvá váljanak.

Azt tanítjuk, hogy egy gazdaságnak, helyi, nemzeti, globális szinten is az elsődleges mozgatórugója az innováció, új ötletek, új termékek, új üzleti megoldások.

Ami azt jelenti, hogyha nincsenek új szereplők, saját innovatív ötlettel betörő vállalkozások, akkor egy idő után a gazdaság lelassul, megszűnik az a fejlődés, ami ideálisan jellemzi a közgazdászok szerint. Azért kellene sok vállalkozó, mert ezt az innovációt tipikusan ők hordozzák. Azaz ha nincs elég új vállalkozás, akkor lelassul a gazdaság. Ez az Európai Unióban különösen égető kérdés.

Riasztó az az adat, hogy a fiatalok körében nem trendi dolog a vállalkozás.

Egy nemzetközi kutatási rendszer a világ sok országában kétévente megnézi, hogy hányan szeretnének vállalkozni. Magyarországon a felsőoktatásban lévő hallgatók, a generációk elitjei folyamatosan 5-8 % közötti arányban mondják csak azt, hogy egyáltalán el tudják képzelni, hogy végzés után vállalkozzanak. Hosszabb távon ez az arány megnő. Ha azt kérdezzük, hogy 5-10 év múlva el tudja-e képzelni. El tudja képzelni, de ez nem azt jelenti, hogy vállalkozóvá is válnak. Sokkal átlagosabb az a megoldás, hogy végzés után elmegy egy nagy szervezethez, megtanul dolgokat, folyamatosan előrébb jut a ranglétrán, és majd valamikor esetleg kipróbálja magát vállalkozóként, de aztán jellemzően ez aztán már sosem fog megtörténni.

Mi kellene ahhoz, hogy belevágjon a vállalkozásba? Lehet-e például egy játszóteret csinálni, hogy ne arról szóljon a történet, hogy az egyetemen kísérletezünk? A papír mindent elbír, de utána élesben kell kipróbálni magamat. Lehet-e a szárnypróbálgatásokhoz valamilyen platformot biztosítani?

Ha megnézzük akár még a hivatalos uniós dokumentumokat is, amelyek arról szólnak, hogy milyen módon lehetne a vállalkozások számát, a vállalkozási hajlandóságot növelni, akkor azt találjuk, hogy a vállalkozóvá váláshoz elsősorban kompetenciákra van szükség, kommunikáció, tervezés, csapatban működés, önmagamért való kiállás, stb.

Ha végiggondoljuk, hogy ezek milyen kompetenciák, rá lehet jönni, hogy ezek nem csak a vállalkozáshoz szükséges kompetenciák, hanem a normál élethez szükséges társas készségek. Ha azt találjuk, hogy nagyon alacsony a vállalkozási kedv, akkor azt kell gyanítanunk, hogy ezekben a kompetenciákban nem állunk jól.
Nagyon sokat lehet olvasni mindenféle oktatással kapcsolatos kutatásokról, arról hogy a magyar általános és középiskolák hogyan és mire készítenek fel nagyon jól, illetve mire nem készítik fel annyira jól a fiatal generációkat. Itt eléggé nyilvánvaló az az összefüggés, hogy ebben a kockázatvállalási hajlandóságban, bizonytalanságtűrésben, másokkal való együttműködésben nem túl jók a fiatalok, és mire ők 18-19 évesen megérkeznek az egyetemre, ezen a szemléletmódon már nem olyan könnyű változtatni. Az a képzési rend pont nem annak kedvez, főként a nagy létszámú képzések.

Amikor a saját hallgatóink vállalkozásfejlesztésének ösztönzéséről gondolkodunk, pontosan olyan megoldásokat keresünk, amik - ahogy említetted - valamilyen játszóteret próbálnak meg szimulálni. Nagyon sok kis csoportban működős, együtt gondolkodós, összefeszülős, a konfliktuskezelés kipróbálására lehetőséget adó helyzetet hozunk létre, és közben olyan tervezési módszertanokat tanítunk, legyen az a design thinking vagy az üzleti modell vászon, amik nagyon egyszerű eszközök arra, hogy valaki egy ötletből nagyon gyorsan üzleti tervet formáljon.

Talán a legfontosabb a társas készségek fejlesztése, tapasztalataim szerint ez megy a legnehezebben a fiataloknak.

Összeszokni, megtanulni elfogadni egymást, érvényesíteni a saját akaratomat, de ezt nem agresszív módon tenni, megoldani konfliktusokat, kiegyezni, konszenzust létrehozni.
Tehát egyszerre kell kompetenciákat fejleszteni és módszertanokat is tanítani kell, mert a normál egyetemi képzéseknek tipikusan nem része az, hogy kisvállalkozónak készítsék fel az embereket. Nagyvállalati rendszerek megoldásait tanítjuk stratégiából, termelésmenedzsmentből, logisztikából. Ezek nagyon ritkán és nagyon korlátosan alkalmasak egy kisebb vállalkozás végiggondolására.

Hogy ezen kívül mit tud még tenni egy egyetem? Azt, hogy próbál inspiráló alkalmakat létrehozni, amikor át lehet élni ennek a vállalkozás-életformának az örömét.

A Budapesti Gazdasági Egyetem Vállalkozásfejlesztési Központjában rendszeresen szervezünk olyan eseményeket, amiken gyakorló vállalkozókkal lehet beszélni. Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy odajönnek és elmondják az életüket, hanem ezek inkább intimebb beszélgetések, ahol

arra törekszünk, hogy ténylegesen bele lehessen nézni az ő mindennapjaikba, elmeséltetjük velük az élettörténetüket, de nem csak a sikereket, hanem a nehézségeiket is. Igyekszünk a jelenlévő fiatalok számára egy olyan közeget teremteni, ahol jobban meg tudják érteni, meg tudják élni, hogy mit is jelent vállalkozónak lenni.

A vállalkozási hajlandóságot vizsgáló statisztikák adataiban van egy rész, ami különösen elgondolkodtató, miszerint azok a fiatalok, akiknek a családjában van vállalkozás, sok esetben egyáltalán nem mérlegelik, hogy ők szeretnének abba beszállni vagy egyszer átvenni ezt a vállalkozást. Magyarországon a családi vállalkozások száma nagyon magas, 60 százalék körül van. A családi vállalkozások egy részében egyáltalán nincs természetes utód, mert nincsenek fiatalok, de a maradék családokban is nagyon jellemző az, hogy a fiatalok egyáltalán nem szeretnék átvenni a szülök vállalkozását.

Ennek különböző okai vannak, például a nálunk egyenletesebb történelemmel rendelkező országokban tudják a vállalkozó családok, hogy erre rá kell szoktatni a fiatalokat, ami már gyermekkorban kezdődik. A vállalkozás bemutatása, nyári gyakorlatokon a munkába való belekóstolás, annak megértetése, hogy a tulajdon felelősség, azért van rajtad tornacipő, mert azt valaki megtermeli neked, annak megmutatása, hogy ez egy kemény életforma.

Egyrészt elfelejtették megtanítani a fiataloknak, hogy van egy nagy felelősséget jelentő családi vagyon, amit működtetni kell, másrészt azt látják a fiatalok, hogy ez egy gyilkos életforma.

A rendszerváltás környékén induló vállalkozások generációja nagyon eggyé vált a vállalkozásukkal, túl sokat áldoztak fel a vállalkozás érdekében. Ennek tipikusan a családok látták kárát, és az ezekben a családokban felnövő gyermekektől emiatt egyáltalán nem meglepő, ha ők nem akarják folytatni ezt az utat.

Kutatta a rendszerváltás utáni első vállalatvezetői generációt, könyvet is írt róluk. Bele lehet tanulni a kapitalizmusba? Fejlődünk benne?

Annak idején ez egy nagyon személyes indíttatású kutatás volt. Én végzés után a Közgazdaságtudományi Egyetemen maradtam doktoranduszként. A ’90-es években még egy egyetemi karrierben is nagyon gyorsan haladt előre az ember. Azt vettük észre magunkon kortársainkkal, hogy késő huszonévesen, kora harmincévesen tanszékvezető-helyettesek vagyunk, olyan tudományos rangot érünk el, amit más egyetemeken nyugdíjazott professzorok szoktak elérni. Saját tantárgyaink voltak. Ugye ez egy viszonylag légüres piac volt. Többen azon kezdtünk el gondolkodni, hogy azok, akik elmentek az üzleti világba, ők hogyan élik meg ezt. Ugyanis a rendszerváltás után beérkező multinacionális nagyvállalatok sokszor szó szerint az iskolapadból emelték ki a vezetőiket. „Elgagyogsz angolul, legyél te a CEO-ja (ügyvezető igazgató) ennek és ennek a márkának.” Olyan márkák voltak, amikről nem tudtuk, hogy azok tényleg a világ legnagyobb vállalatait jelentették. Ez a generáció egyszerűen elfoglalta a felsővezetői helyeket. Kíváncsiak voltunk, hogy vajon ők hogyan élik meg azt, hogy túlságosan is fiatalon jutottak ezekhez a lehetőségekhez. Ennek eredtünk utána. Nagyon érdekes volt egyébként, hogy nagyon hasonló megélések voltak az ő köreikben is. Tehát ezek nem csak az egyetemen maradottak vagy bármilyen más szférában gyorsan lehetőséghez jutottak dilemmái voltak. Az is látszott, hogy nagyon gyors önfejlődést igényelne egy ilyen felgyorsult karrier. Azért abba bele kell nőni, hogy emberekért, emberi közösségekért tartozik felelősséggel az ember. Sokaknak ez nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem ment. Ez sok csalódással járt. Nyilván ez a gépszíj el is kapta az embereket. Nagyon hamar létrejöttek azok a munka-magánélet konfliktusok, amiket egy egyenletesebb, lassabb, tervezettebb, kiegyensúlyozottabb karrier mellett nem kellett volna megélni. Nagyon érdekes volt a kutatás. Láttuk, hogy az emberek már harminc-negyven éves korukra megfásulva, kiábrándulva találták magukat. Nyilván nagyon nagy vagyont összegyűjtve, de ennek a boldogságát meg nem élve álmodoztak arról, hogy most már abbahagyják. Borásznak mennek, asztalosok lesznek és végre valami teremtő munkába fognak. Megkérdeztük egyébként őket tíz év múlva is, nem mentek sem asztalosnak, sem borásznak. Ugyanott ültek.

A vállalati társadalmi felelősségvállalás hol tart ma Magyarországon?

Nagy ugrás. Ez az egész téma szintén a ’90-es években merült fel. Akkoriban a világgazdaságban egyre nyilvánvalóbbá vált olyan hatások működése, amik rákényszerítik a vállalatokat arra, hogy sokkal tudatosabban, a környezetükért, munkavállalóikért, fogyasztóikért sokkal nagyobb felelősséggel kezdjenek el működni. Akkoriban kezdett el recsegni-ropogni az a klasszikus közgazdaságtani, vállalati modell, ami addig uralkodott. Ugye ez arról szólt, hogy a vállalatok és a vezetőik felelőssége az, hogy pénzt termeljenek a tulajdonosnak. Ekkorra kiderült az, hogy ez nem ilyen egyszerű. A tulajdonos ugyanis nem tud pénzhez jutni addig, amíg a vállalat nem teremt boldogságot maga körül. Kockázat-menedzsment oldalról nem okoz kárt. Egyszerűen fogalmazva a fogyasztók nem voltak hajlandóak elfogadni, hogy mindenféle minőségű, mindenféle manipulatív-pszichológiai módon rájuk erőltetett módszerekkel működjenek a vállalatok. A munkavállalók nem voltak hajlandóak elfogadni, hogy kizsákmányolják őket. Az ekkor már egyre nagyobb számban jelenlévő, magasan képzett munkavállalói réteg ráadásul már nem úgy volt irányítható, mint az előző generációk. Jöttek a jelzések az ökológiai rendszerünk állapotáról szóló, egyre riasztóbb hírekkel együtt. A vállalatoknak nagyon mélyen végig kellett gondolniuk, hogy miért is léteznek a világban és hogy hogyan működnek. Megkezdődött egy azóta is tartó folyamat, amelyben a világ legnagyobb vállalatai, vállalatrendszerei és hálózatai elkezdtek nagyon tudatosan ezzel a témával foglalkozni. Azon kezdtek el morfondírozni, hogy hogyan lehet a vállalati folyamatokban, rendszerekben biztosítani ezeknek a nagyon fontos társadalmi, gazdasági szempontoknak az érvényesítését. Hogyan lehet vállalatot építeni és menedzselni úgy, hogy közben nem romboljuk a környezetet és a munkavállalók jólléti feltételeit? Hogyan lehet úgy tisztán, szépen és egyenrangúan kommunikálni a fogyasztóinkkal, hogy azt ők is annak érezzék? Hogyan lehet a termék előállításánál biztosítani azt, hogy az európai, észak-amerikai fejlett piacok fogyasztója biztos lehessen abban, hogy nem harmadik világbeli, embertelen életkörülményre, kizsákmányolásra épülő gyárakból jönnek az ő csilli-villi termékei? A vállalatok elkezdték újraépíteni az üzleti modelljeiket. Ez a folyamat Magyarországon sokkal később kezdődött. Nem is áll olyan fényesen.

Ezek szerint azért a fogyasztók kiharcolják a társadalmi felelősségvállalást.

Vannak piacok, ahol kiharcolják. Ez az egész fogyasztóvédelmi ügy az Egyesült Államokban, a ’60-as években kezdődött. A fogyasztók öntudatra ébredése évtizedekbe telt, még a fejlett piacgazdaságokban is. Évtizedek kulturális alakulása kellett ahhoz, hogy legyenek fogyasztói bojkottok. Az pedig még későbbre, a 2000-es évekre tehető, hogy a fogyasztók elkezdtek tudatosan, számukra fontos szempontok alapján választani. Tehát mondjuk egy fogyasztó azt mondja, hogy ő a női egyenjogúság diverzitás szempontjai alapján fog szűrni a mosópor választásában. Utána fog annak járni, hogy az ezeket a háztartási szereket előállító vállalat a menedzsmentjében hogyan bánik a nőkkel, hogyan kezeli a sokszínűség témáját. Valaki például az alapján fog mobilszolgáltatót választani, hogy az adott cég mit tesz a használt eszközökkel, hogy tesz-e bármi jót azzal a hihetetlen hatalommal és lehetőséggel, amit a kommunikációs rendszerek birtoklása jelent (például foglalkozik-e a digitális írástudatlanság felszámolásával). Egyre nagyobb arányban jelentek meg a tudatos fogyasztói értékrenddel rendelkező vásárlók. A vállalatok nagyon jó reagáló automaták. Látjuk a történelem során, hogy ha nagy a nyomás, legyen az szabályozási, piaci vagy fogyasztói, akkor reagálni fognak. A vállalatok elkezdtek a tudatos fogyasztásra reagálni. Kétségtelenül látszik mostanra, hogy civilizáltabbak, kultúráltabbak, tudatosabbak, megfontoltabbak lettek. Nem csak a nagyvállalatok központjaiban, hanem akár az egész beszállítói hálózatukban sokkal jobban odafigyelnek a termékek útjára, a munkavállalóik jóllétére. Kétségtelen, hogy ez egy most is zajló folyamat. Magyarországon, Közép- és Kelet-Európában nagyon ritkán látni ennek a jeleit. Azt biztos, hogy a nagyvállalatok legnagyobb, legfejlettebb vásárlóerővel rendelkező piacaikon való működéséből nagyon sok minden átszivárog a kisebb piacokra is.

Mennyire válságállóak a magyar kis- és középvállalkozások a koronavírus-járvány alatt? Milyen tanulságok vonhatóak le, adhatóak tovább?

A Budapesti Gazdasági Egyetemen évek óta kutatjuk a magyarországi KKV szférát. Ennek a szférának sokkal több információra lenne szüksége saját magáról, valamint a szakpolitikának is nagyobb tudással kellene rendelkeznie erről a vállalati körről. Néhány éve belevágtunk egy rendkívül kiterjedt kutatási sorozatba. Úgy hozta a sors, hogy a magyar KKV felmérésünk idei szakasza éppen májusra esett, tehát már hetek óta tartott a járvány. Tudtunk készíteni róluk egy pillanatképet, ráadásul ezt össze tudtuk hasonlítani az elmúlt évek adataival.

Nagyon világosan látszik, hogy azok a cégek tudtak és fognak tudni viszonylag jól kikerülni a válsághelyzetből, akik már a járvány előtt is sokkal tudatosabban működtették a vállalkozásukat.

Ez élesen kettéválasztja a magyar KKV-k körét. Látszik, hogy kik azok a vállalkozások, akik valamilyen helyi piaci lehetőségre reagálva, tudatos tervezéssel, cégépítéssel nem sokat foglalkozva, eddig is napról napra éltek és kik azok a vállalkozások, akik eddig is innovatív módon működtek, folyamatosan keresték, kutatták az új piacaikat. Tették ezt akár külföldön is, építve az üzleti kapcsolatrendszerüket. Sokkal gyorsabban voltak képesek reagálni, sokkal tudatosabb lépéseket tudtak hozni azok a cégek, akiknek ez a fajta rugalmasság, reagálóképesség egyébként is benne volt a működésükben. Természetesen az igaz, hogy van néhány olyan iparág, amiben a legrugalmasabb, leginnovatívabb, legtudatosabb cégek is nagyon nehéz helyzetbe kerültek. Minden újságolvasó, rádió- és podcast-hallgató tudja, hogy melyik iparágakban kerültek reménytelen helyzetbe a vállalkozások. Ugyanakkor az is látszik, hogy a kereskedelemben, logisztikában nagyon sokan akár óriási ugrást is végre tudtak hajtani ezekben a hónapokban. Óriási sikertörténetek vannak, például az online kereskedelem fellendülésében, a házhoz szállításban. Van egy csomó olyan kísérő jelensége a járványnak, amit meg lehetett volna lovagolni. Azok a vállalkozások, akik akár üzleti modelljükkel, finanszírozási lehetőségeikkel, vezetői tudatosságukkal készen álltak ennek a lehetőségnek a kihasználására, nyertesei lettek ennek a válságnak. Közben azoknak, akik ugyanezekben az iparágakban rögtön siralomházba vonultak és magukat sajnáltatva, segélyekért könyörögve próbálták megoldani dolgokat, nehezebb helyzetben voltak. Most nem azokról beszélek, akiknek a piacaik tűntek el, akiket a bezárások ellehetetlenítettek. Akár ugyanannak a fellendülésre lehetőséget adó iparágnak is lehetnek nyertesei és vesztesei.

Mi az az etikai törvény, morálfilozófia, amihez visszanyúlhat egy valamilyen üzletpolitika megalkotója?

A legnagyobb tanulsága az üzleti és az általános morálfilozófiai elvek tanulmányozásának, hogy a vállalatvezetők elsődleges felelőssége a tudatosság.

Tudatosság az érintettjei, vagy ahogyan nagyképűen szoktuk mondani, „stakeholderei” felé. Egy olyan odafigyelő, gondoskodó, tervező vállalatvezetés, amelyik figyelembe veszi, tudatosítja, elemzi, mérlegeli az ő érintettjeinek jogait, érdekeit, elvárásait. Aki így tesz, biztos, hogy sokkal nagyobb eséllyel fog etikusan működni. Kik ezek az érintettek? A munkavállalók, a fogyasztók, a természeti környezet, a civil szervezetek. Mindazok a szereplők, akik akár formális, akár nem-formális kapcsolatban állnak egy adott vállalkozással. Előny, hogyha őket megkérdezve, velük folyamatos párbeszédben a vállalatok képesek megérteni, hogy ezeknek a szereplőknek milyen működéssel kapcsolatos elvárásaik vannak. Képesnek kell lenniük folyamatosan biztosítani a jogszabályoknak való megfelelést, tisztában kell lenniük azzal, hogy milyen elvárások fognak érkezni a jövőben, mire kell felkészülniük. Ha mondjuk egy üdítőital gyártó már évtizedekkel ezelőtt megérthette, hogy az elhízást előbb-utóbb a cukros élelmiszerekre fogják fogni, és emiatt szabályozási változások és bojkottok várhatóak, egy ilyen értelmes elemző, az érintettjeivel párbeszédben lévő vállalkozás hamarabb tud felkészülni ezekre a változásokra. Ezekben az esetekben, ilyen tudatosan működő vállalkozásoknál nem csak arról van szó, hogy ők etikusabban működnek, hanem egyúttal sikeresebben is működnek üzletileg. Ezek nem egymást kizáró fogalmak. Azt gondolom, hogy a jövő vállalatai közül azok lesznek jövőállóak, amelyek sokkal társadalom-tudatosabban, környezettudatosabban működnek. Nem arról van szó, hogy van néhány olyan etikai alapelv, aminek a betartásával garantált az etikus működés. Szerintem ez egy folyamatba beépített párbeszéd, odafigyelés, érdeklődés, tudatos felkészülés, tervezés, visszacsatolás. Inkább egy másfajta működési mód, semmint valamilyen tízparancsolat.

Az interjút készítette: Papp Ferenc