Reaktor

A Szociáldemokrata Párt, a Zöld Párt és az FDP által vezetett hárompárti kormánykoalíció 2021-es hatalomra kerülése óta nagy erőkkel dolgozott azon Németországban, hogy növeljék a megújuló energiaforrások részarányát az energiamixben. Az az elképzelésük, hogy a zöld energia térnyerésével párhuzamosan csökkenni fognak az áramárak az országban, ami serkenti a gazdaság növekedését és csökkenti az inflációt. Most, a bukásukat követően egyértelműen kijelenthető, hogy a tervük megvalósítása nem sikerült: sem az elektromos áram ára, sem a szén-dioxid kibocsátás nem csökkent érdemben. 

Robert Habeck, német alkancellár

Robert Habeck szövetségi alkancellár, zöldpárti politikus Németország klímapolitikájának leköszönő vezetője. 2021-ben kiemelkedően jól szerepelt pártjával a választásokon, a szavazatok közel 15%-át szerezték meg, kormányra kerültek. Ezzel a hárompárti német koalíciós kormány fő programpontjaiba bekerült a legfontosabb követelésük:

Ennek hatására az energia zöld és olcsó lesz – ez az ígéret az egyik fő szempont az elektromos autókat és a hőszivattyúkat vásárló német középosztály számára.

Habeck (aki az alkancellári pozíció mellett a kormány gazdasági és klímavédelmi minisztere is egyben) annyira biztos a tervében, hogy egy új energia ártámogatási rendszert szeretne bevezettetni az energiaigényes ipari szektorok számára. Amennyiben az elektromos áram kilowattóránkénti ára 6 cent fölé megy, akkor az állam megtéríti a különbözetet, legalábbis a fogyasztás 80%-a tekintetében. Ez 25-30 milliárd Eurós segélyt jelentene lenne – hangsúlyozza Habeck. Azon energiaintenzív iparágakat, amelyeknek nemzetközi szinten versenyezniük kell más országokkal, muszáj olcsó villamos energiával ellátni. Cserébe ezek a vállalatok vállalják, hogy 2045-re klímasemlegessé válnak, és az országban maradnak.

Egyre több kétely merül fel azzal kapcsolatban, hogy a villamosenergia-árak Németországban valóban jelentős csökkenésnek fognak-e a indulni a következő néhány évben – még akkor is, ha a megújulók térnyerése gyorsan halad. S miközben a politikusok az ipari áram áráról tárgyalnak, a háztartások és a kisebb cégek csak álmodozhatnak hatcentes tarifákról.

Lipcse

Lipcse legmagasabb épületében, az EEX energiatőzsdéjén dől el, hogy a kontinens legnagyobb energiafelhasználó államában mennyiért lehet áramot vásárolni, ahol a nagy cégek az áramot vásárolják. Az elképesztően rugalmasak: nem mindegy, hogy fúj a szél, süt a nap. Amikor drágul a gáz, a német szénerőműveket be kell kapcsolni. Ilyenkor akár 20 centre is felkúsznak a kilowattóránkénti (kWh) árak, mert mindig a legdrágább erőmű határozza meg az árat.

2023-ban kicsit jobb volt a helyzet, mint 2022-ben, átlagosan 9 cent per kilowattra csökkent az áram átlagos ára. Ez azt jelenti, hogy a piac maga mögött hagyta az előző évi ingadozásokat, amikor a rekordmagasságú gázárak felhúzták az áram árát.

A professzionális kereskedők, például a nagyvállalatok nem rövid távon kereskednek, hanem a következő néhány évre előre megvásárolják az áramot a tőzsdén. Mindenféle elvárás áramlik be az ilyen határidős ügyletekbe. Bár a 2022-es válságévben az úgynevezett határidős ügyletek a várakozásokhoz képest visszaestek, a tendencia kezdetben nagyon távol állt Habeck céljától: egy 2024-es és 2025-ös akvizíció mostanában körülbelül 12 cent/kWh-ba került.

Miért nem lesz gyorsan olcsóbb az áram?

Az egyik tényező az új szélerőművek telepítésének ára. Egész Európában emelkednek a kamatok és a magas építőanyagárak nagyon megdrágítják az építkezés árát. Mindkettő szerepet játszik akkor, amikor a beruházók új szélerőművek építésén gondolkoznak. Ellentétben a gáz- vagy széntüzelésű erőművekkel, a szélturbináknak alig vannak üzemeltetési költségei (az építkezés a döntő költség). A cégek sorra állítják le a projektjeiket, mert túl költségesek. Ahhoz pedig, hogy a szárazföldön új szélerőművek épülhessenek, szükséges, hogy magasabbak legyenek az áramárak. Csak így éri meg a szélerőművek építése.

Ennek oka, hogy Európában emelkedni fognak a CO₂-kvóták árai, ami különösen meg fogja drágítani a széntüzelésű villamos energia árát. Az orosz vezetékes gáz kiesése miatt tartósan magasabb földgáz árakra számíthatunk a jövőben.

A megújulók terjedésével a hagyományos erőműveket ritkábban használják majd, de amikor használják őket, akkor az nagyon meg fog drágulni. A hagyományos erőművek továbbra is befolyásolni fogják az árakat. Hosszú távon a gázerőművek „zöld” hidrogént égetnek majd el, de ettől még valószínűleg drágább lesz az áram. Mindezt modellekbe helyezve: a szakértők az orosz agresszió előtt azt jósolták, hogy 2030-ban 6 cent/kWh lesz az áram ára a tőzsdén. Ugyanez a prognózis most 7,6 cent.

Ha ez megtörténik, Németországnak fel kellene tennie magának a nagy kérdést: 2030 után is szeretné Euró milliárdokkal támogatni a nehézipart?

A magánszemélyek teljesen más költségekkel szembesülnek. Az átlag német 2023 nyarán kb. 46 centet fizetett kWh-nként. A háztartások nemcsak az árambeszerzést és -elosztást fizetik, hanem jelentős hálózati díjakat, adókat, illetékeket, pótdíjakat fizetnek. Az energiaintenzív iparágak nagyrészt mentesülnek e többletköltség alól. Még ha a termelési költségek meg is közelítenék a hat centet, a hálózati díjak valószínűleg jelentősen emelkedik. A vonalüzemeltetők milliárdokat fektetnek be, hogy több szélenergiát szállítsanak országszerte. Ezzel párhuzamosan a helyi hálózatokat is korszerűsíteni kell, hogy egyre több elektromos autó és hőszivattyút tudjanak üzembe helyezni.

A londoni kínai negyedek története:

Londonban a Shaftesbury Avenue-tól délre, a Soho hírhedt negyedében, mégis elkülönülve tőle, találhatjuk Chinatown-t, mely helyet ad rengeteg kínai étteremnek, pékségnek, cukrászdának és mindenféle üzlethelységnek.

Az első kínai munkások a Kelet-Indiai Társaság alkalmazásában kerültek Londonba, ahol először a Limehouse kikötőben kerültek elhelyezésre. A Limehouse kikötő környéke igazi multikulturális keveredés volt már az 1700-as években is, akárcsak a mai London. Írek, indiaiak, portugálok, kínaiak, skandinávok is éltek a területen.

Limehouse kikötő 1872-ben. Kép forrása: Getty Images

Az itteni kínai negyed egészen 150 évig volt jelen, azonban ma már luxus jacht kikötővé változott. Itt találhatjuk Gordon Ramsay egyik híres éttermét is. Limehouse-ban a gőzhajók megjelenésével és Hong Kong brit gyarmatosításával tovább nőtt a kínai hajósok száma.

A Limehouse az 1900-as évekre hírhedté vált: a bordélyházakat, szerencsejátékházakat és ópiumbarlangokat egzotikus és züllött nyomornegyedeként ábrázolták a hollywoodi filmekben és könyvekben. Ilyen volt a Limehouse Nights (1916) című film is, mely a bűnözés és a társadalmi nélkülözés világaként mutatták be Limehouse-t. Nyilvánvalóan mindez a bemutatás túlzásnak bizonyult és csupán a londoni közösség szórakoztatására irányult.

Limehouse kikötői ma. Kép forrása:originalpickaxe

A Limehouse dokkjai az 1930-as években hanyatlásba kezdtek, és a 2. világháború során le is bombázták azokat. A helyi kínai lakosságnak új otthont és megélhetést kellett keresnie a háborút követően. Az 1950-es években Soho elég lepukkant negyednek számított, ezért a bérleti díjak is meglehetősen olcsónak számítottak. A kínai és más londoni bevándorlók kaptak az alkalmon és élve a lehetőséggel Sohóban találták meg új lakóhelyüket.

Mivel Soho a város közepén helyezkedett el, így a britek is gyakran látogatták a környéket, főként a katonák. A különböző konyhák kipróbálása bevett szokássá vált a londoniak körében, és az igények kiszolgálásának érdekében egyre több kínai étterem nyílt a kerületben. Ezek az éttermek főként a Gerrard Streeten nyíltak, és itt vált jelenséggé a „kínaiba járás” a londoniak körében.

Soho pirossal és a Chinatown. Kép forrása: www.traveltipsandpictures.com

Hong Kongból az 1950-es és 60-as években egyre nagyobb számban érkeztek munka és jobb élet reményében Londonba. Első számú célpontjuk a Gerrard Street éttermei voltak, hiszen angol nyelvtudás nélkül is el tudtak helyezkedni a helyi kínai éttermekben.

Az 1980-as évekre a környék nyüzsgő központtá vált, éttermek, üzletek, bárok, szalonok… mindent meg lehetett találni Chinatownban. A londoni vezetés az áramló embertömeg miatt sétálóutcává változtatta a kínai negyedet, valamint elhelyezte a mai napig is meglévő kaput és kőoroszlánokat.

A híres kapu, amely a kínai negyedet őrzi. Kép forrása: Dietmar Rabich

Nehéz választás: hol együnk Chinatownban?

Különböző árkategóriák és több, mint 80 étterem közül választhatunk, ha a londoni kínai negyedet szeretnénk étkezésünk helyszínévé választani. Először is érdemes kantoni ízeket választani, hiszen az 1950-es években alapított Chinatown első éttermei is a kantoni konyhát képviselték. Kantoni konyhát visz például a The Eight Restaurant, amit nekem is volt szerencsém kipróbálni és bátran ajánlom!

Hagyományos kantoni snack-kóstoló tál, The Eight Restaurant. (Saját kép)

Hong Kong stílusú francia toast kenyér, leöntve vaníliás krémmel, The Eight Restaurant. (Saját kép)

Ha valami élményt keresünk, de nem szakadnánk el az ételektől, a hot pot a megfelelő választás. A hot pot, magyarul „forró fazék” egy étkezési forma Kínából, melynek lényege, hogy az asztaltársaság egy forró alaplevet ül körbe, ahol saját maguk sütik meg az előre kikészített húsokat, tofut, gombócokat, különféle alapanyagokat. Általában van egy csípős és egy nem csípős alaplé, melyben főzhetünk.

A hot potozásnak van egyfajta közösség formáló ereje is, hiszen mindenki egy közös edényben főz, az alaplevekben, ami az asztal közepén található. A különböző féle alapanyagoknak köszönhetően mindenki tud találni valamit, amit szívesen fogyasztana. Mi erre az alkalomra a Haidilao Hotpot éttermet választottuk, ahol mind a kiszolgálás, mind pedig az ételek kiválóak voltak.

Alapanyagok a hot pothoz, négyféle alaplével, Haidilao Restaurant. (Saját kép)

Ezen kívül persze rengeteg éttermet találhatunk még, akár fine dining vagy más ázsiai konyhák szempontjából is. Tehát, ha Londonban járunk mindenképp érdemes egy ebédet/vacsorát a Gerrard Streeten tölteni és immár a történelem tudatában elfogyasztani a hagyományokon alapuló ételeket.

Kis kitekintés a magyar Chinatownra

Bizony Magyarországon is találhatunk, ha nem is egy egész kínai negyedet, de egy kisebb közösséget a Jegyenye utca környékén. A Duna Panda áruház közelében több étteremben próbálhatunk különlegességeket, és akár egy hot potra is beülhetünk. Nyaranta pedig Chinatown Night Market néven nyílik meg az esti kis street food piac, ahol az éttermek kis bódékba kiviszik a legnépszerűbb fogásaikat és egy közös sátor alatt mi is elfogyaszthatjuk azokat. Persze a piacocska csak nyáron van nyitva, de ezeket az ételeket bármikor kipróbálhatjuk az éttermekben is.

A magyar Chinatown Terasz a Jegenye utcánál. Kép forrása: Telekom Spots

Donald Trump amerikai elnök egyik kampányszlogenje volt, hogy megválasztását követően 24 órán belül vége lesz a háborúnak. Bár ez nem sikerült, de az amerikai elnök továbbra is első számú külpolitikai céljai között tartja az orosz-ukrán háború befejezését, mindezt azonban meglepően az ukránok kihagyásával próbálja letárgyalni. Cikkünkben Trump béketervét fogjuk közelebbről megvizsgálni.

Az kétségtelen tény, hogy az orosz-ukrán háború rengeteg áldozatot követelt. A hivatalos források szerint (ENSZ statisztika, OSINT BBC számok) 2025. február 13-ig bezárólag a háború 148.359 áldozatot követelt, beleértve a két fél katonáit és a  civil áldozatokat is.

Azonban ezek a számok a valóságban jóval nagyobbak lehetnek. Zelenszkij ukrán elnök február 16-ai nyilatkozata alapján csak az ukrán fél katonai áldozatai 46 ezer fő körül vannak. Az orosz fél veszteségei jóval magasabbak lehetnek, a BBC Russia szerint kb. 90 ezer katona halhatott meg az ukrán fronton. A valódi számok viszont akár ezt is felülmúlhatják, a legtöbb helyi tudósító és szakértő 135.000 és 200.000 fő köré teszi az orosz katonai veszteségeket.

Láthatjuk tehát, hogy a veszteségek óriásiak, 2022 februárja óta emberek százezreinek halálát követelte a háború. Az új amerikai elnök pedig elsődleges külpolitikai céljaként tekint a béke megteremtésére. Az viszont fontos kérdés, hogy milyen áron, hiszen a jelenlegi béketárgyalásokból az ukrán fél kimarad.

Trump béketervének elemzése előtt érdemes megvizsgálni mit akar a háború két fele, és miért nem sikerült eddig a béke? Az ukrán fél a 2014-es krími megszállás előtti határok visszaállítását és Ukrajna felvételét kéri a NATO-ba, hiszen ez jelentené a garanciát az ország védelmére egy későbbi orosz invázió esetén. A probléma, hogy az orosz fél ennek a teljes ellentétét szeretné: Az általa annektált négy ukrán régió (Donyeck, Luhanszk, Zaporizzsja és Herszon) elismerését Oroszország részeként és Ukrajna NATO-tagságának megakadályozását.

Az ISW aktuális térképe az oroszok által elfoglalt területekről. Kép forrása: ISW

Ezt a két álláspontot egyszer Isztambulban már próbálták összehangolni, sikertelenül. Trump most ezt Szaúd-Arábiában próbálja feloldani, azonban még csak az orosz fél részvételével. A kiszivárgott béketárgyalás felrázta Európát a kényelmes amerikai védelemmel őrzött álmából, hiszen nemcsak az agresszorral való tárgyalás, hanem az Oroszországnak kedvező feltételek teljes elfogadását hozta le a sajtó az amerikai fél részéről.

Trump béketerve gyakorlatilag az orosz követelések elfogadása, megspékelve egy 50%-os ukrán nyersanyagból származó profittal. Elsődleges pont az ukrán erők kivonulása az orosz Kurszk régióból, az oroszok által annektált területek elismerése és Ukrajna NATO-tagságának elvetése. A háború újbóli kitörésének megakadályozását Európára hárítaná az Egyesült Államok, Európai békefenntartó erők állomásoznának Ukrajna területén.

Ebbe természetesen az Európai Unió még nem tárgyalt, ez még csak tervezet, de egyes sajtóértesülések szerint Trump 3 hetet adott az európai vezetőknek, hogy beleegyezzenek a feltételekbe. Trump a béke előtt választásokat követel Ukrajnában, ami egyértelműen az orosz félnek kedvez.

Trump továbbá az amerikai támogatásért cserébe az Egyesült Államok birtokolná, vagy kapná meg a bevételek 50%-át Ukrajna ritkaföldfém-bányászatából és egyéb természeti erőforrásaiból. Ezt Zelenszkij elutasította, de az egyezkedéseknek nincs vége.

Trump azonban Zelenszkijjel kapcsolatban elég kritikus hangvételt mutatott, X posztjaiban diktátornak nevezte őt, és utalt az alacsony támogatottságára is, ami bebizonyosodott, hogy álhír volt, Zelenszkijnek a közvéleménykutatások alapján 52-56% körüli támogatottsága lehet.

Zelenszkij és Ukrajna egyelőre nem megy bele a feltételekbe, hiszen gyakorlatilag a feltételek elfogadása veszteséget jelentene számukra. Európa számára szintén elfogadhatatlanok ezek a feltételek, hiszen győzelemmel távozna a háborúból a legnagyobb fenyegetést jelentő állam. Olyan hírek is felreppentek miszerint Trump beleegyezett abba, hogy az 1990 után csatlakozott NATO-országok területéről (beleértve Magyarországot is) vonják ki a NATO-erőket, amely óriási biztonsági kockázatot jelentene számunkra.

Mindenesetre egyelőre ezek még csak tárgyalások és az Egyesült Államok, valamint Oroszország önmagában nem dönthet a feltételekről. Az Európai Uniónak kiemelt szerepet kell játszania a békefolyamatban, olyan feltételekkel, amelyek számára is elfogadhatóak, hiszen mind az amerikai, mind az ukrán tervekben központi szerepet kap.

Minden fél a békére törekszik, és Trump is ebbe az irányba tesz erőfeszítéseket. Ugyanakkor fontos, hogy olyan megállapodás szülessen, amely nem hagyja figyelmen kívül Ukrajna érdekeit, mert ez súlyos biztonsági kockázatot jelentene Európa, beleértve Magyarország számára is. 

Az Az európai monarchiák bemutatásával foglalkozó cikksorozat utolsó részében további két államot tartok fontosnak bemutatni: Belgiumot és Dániát. Ugyan mindkét országot alkotmányos monarchiaként szokás kategorizálni, a két monarchia története és működési modellje sajátos vonásokat mutat ami egy részletes elemzést is indokolttá tesz.

Belgium

A Belga Királyság az 1830-as forradalom végeztével születtetett meg, hiszen az ország ekkor függetlenedett Hollandiától. I. Lipót belga király megkoronázása egyben az ország alkotmányos monarchikus berendezkedésének kezdetét is jelentette, ugyanis más, hosszabb történelemmel rendelkező európai monarchiákkal ellentétben Belgiumban a királyi hatalom már a kezdetektől fogva mellőzte az abszolút monarchia jegyeit – legalább is elméleti szinten. Az uralkodó szerepe a kezdetekben még dominánsabb volt – I. Lipót a belga külpolitika (gyarmatosítás) fő ideológusa volt – de a funkció az évtizedek során egyre inkább ceremoniálissá vált. Belgium politikai közélete mindig is érzékeny volt a monarchikus hagyományok és a modernizáció közötti egyensúly fenntartására, így az államforma morális szempontból napjainkban is sok támadás célkeresztjében áll.

A belga monarchia egyedülállóságát az is alátámasztja, hogy az ország rendkívül diverzifikált etnikai és kulturális képpel rendelkezik. Az ország két fő népcsoportja – a flamandok és a vallonok közötti feszültségek enyhítésében a király hagyományosan semleges és egységesítő szerepet játszik. Ez a funkció különösen fontos volt Albert király uralkodása alatt, aki a XX. század elején rendkívül népszerű volt mindkét népcsoport körében.

Az 1934-ben elhunyt I. Albert király

Forrás: Britannica

Jelenlegi Fülöp király ül a belga trónon apja 2013-as lemondása óta. Fülöp sokak szerint a modern belga monarchia megtestesítője, aki nagy figyelmet fordít a nemzetközi kapcsolatokra, különösen az Európai Unión belüli szerepre. A király rendszeresen képviseli az országot külföldi állami látogatásokon, miközben az országon belüli szociális és kulturális projektekben is aktív szerepet vállal. Az uralkodó családja közkedvelt és nagy tiszteletnek örvend, de a monarchiaszkeptikus politikai szereplők hangja időről időre felerősödik, ami kedvezőtlen fényben tűnteti fel a monarchia intézményét, különösen a királyi család 19. századi – emberi jogokat sértő gyarmati és rasszista cselekedetire hivatkozva.

Dánia

A Dán Királyság nagy kontrasztban áll a belgával, hiszen Dánia a világ egyik legrégebbi monarchiája, amely több mint ezer éves történelemre tekint vissza. 2024. januárjáig II. Margit királynő, 1972 óta szolgálta országát és rendkívüli népszerűségnek örvendett megnyerő személyisége miatt mind Dániában, mind a világ többi pontján. Margit királynő az első női uralkodó volt az ország történetében, miután az 1953-as alkotmánymódosítás megszüntette a nők trónöröklésének akadályait.

A királynő művészi érzékenysége és kultúra iránti elhivatottsága hozzájárult ahhoz, hogy a dán monarchia modern és progresszív arculatot kapjon. Margit királynő nem csupán, mint dán uralkodó, hanem mint nemzetközi szinten elismert festőművész vált híressé, ami a személyét övező tiszteletet tovább erősíti. 2024-ben fia, X. Frigyes javára mondott le a trónról 52 év uralkodás után.

II. Margit korábbi dán királynő

Forrás: index

A dán uralkodói dinasztia nagy figyelmet fordít a környezetvédelemre és a globális felmelegedés elleni küzdelemre. A királyi család több tagja rendszeresen vesz részt klímavédelmi akciókban és a fenntartható innováció támogatásában, amivel a dán politikai és társadalmi összhang egyik fontos példájává váltak. A fenntarthatósági szemlélet a királyi paloták üzemeltetésétől kezdve a nemzetközi érdekek képviseletéig áthatja a monarchia mindennapjait.

Belgium és Dánia monarchiái különleges helyet foglalnak el Európa történelmi és kulturális palettáján. Mindkét monarchia sikeresen talált egyensúlyra a hagyományok tisztelete és a modernizáció között. Belgiumban a király szerepe az etnikai és kulturális feszültségek enyhítésében meghatározó, míg Dániában a fenntarthatóságra és a kulturális értékek megőrzésén van a hangsúly.

Cikksorozatunk utolsó részének végére kijelenthető, hogy az európai monarchiák változatos történelmi fejlődésen mentek keresztül. Néhány országban akár a középkor kezdetéig kell visszatekintenünk az államforma történetének áttekintéséhez, valahol azonban elég pár száz évet vizsgálnunk. Néhol a monarchikus berendezkedés instabil és kihívásokkal néz szembe, de sok államban sikeresnek és jövőtállónak tekinthető az alkotmányos monarchia intézménye. Az összes bemutatott országra igaz azonban, hogy a 21. század változó értékrendje nagy hatással van az uralkodói családok cselekedeteire és az államfők által képviselt ügyek alakulására.

Egyre több alkalommal hallhatjuk a greenwashing fogalmat. Mit jelent ez? Miért aktuális nekünk?

A greenwashing egy olyan marketing- vagy PR-stratégia, amelynek az a célja, hogy egy vállalat, termék vagy szolgáltatás környezetbarátnak, fenntarthatónak tűnjön, miközben a valóságban nem felel meg ezeknek az elveknek. Lényegében a vállalatok zöld kezdeményezésekről szóló állításokat tesznek, hogy jobb képet fessenek magukról a fogyasztókkal szemében, de ezek az állítások gyakran megtévesztőek vagy alaptalanok.

A fenntarthatóság azonban nem játék: globalizált világunk környezetszennyező hatásai nem áltevékenységekért kiáltanak, hanem tényleges cselekedetért.

A greenwashing etikailag végtelenül aggályos.

Ennek oka alapvetően az, hogy félrevezeti a fogyasztókat. A vállalatok gyakran környezetvédőnek mutatják magukat, miközben semmit nem tesznek a fenntarthatóság érdekében. Ezzel azonban a vásárlókat arra ösztönzik, hogy olyan termékeket vagy szolgáltatásokat válasszanak, amelyekről azt hiszik, hogy környezetbarátak. Ez a fajta megtévesztés aláássa a vállalatok és a fogyasztók közötti bizalmat. Amikor kiderül, hogy egy cég nem tartja be ígéreteit a fenntarthatóság terén, hitelessége megrendül, ami hosszú távon negatív hatást gyakorol a profittermelésére és a megítélésére:

A legfontosabb azonban, hogy a greenwashing akadályozza a valódi változást, mert eltereli a figyelmet azokról a cégekről, amelyek ténylegesen törekednek a fenntartható működésre, és helyette egy hamis zöld imázs mögé bújnak: ahelyett, hogy a vállalatok valós lépéseket tennének a környezet védelme érdekében, csupán látszatintézkedésekkel és megvezetéssel próbálnak előnyt kovácsolni.

 (forrás: https://www.un.org/en/climatechange/science/climate-issues/greenwashing)

Hogyan ismerheti fel az individuum a greenwashingot?

A vállalat által kommunikált üzenetek konzisztenciája kulcsfontosságú tényező a fenntarthatóságra vonatkozó állítások hitelességének értékelésében: ha egy cég egy terméket „ökológiai” vagy „fenntartható” minősítéssel hirdet, érdemes alaposan megvizsgálni, hogy az adott üzenet mennyire következetes a cég többi terméke és szolgáltatása tekintetében. Az ilyen üzenetek és a kereskedelmi gyakorlatok közötti eltérések ugyanis gyanúra adhatnak okot, hiszen könnyen arra engednek következtetni, hogy a vállalat csupán marketingfogásokra támaszkodik. Továbbá a hirdetésekben alkalmazott kifejezések pontos jelentése szintén elengedhetetlen a greenwashing azonosításához. A „zöld” jelzővel ellátott termékek esetében a fogyasztóknak muszáj részletesen átgondolniuk, mit takar ez a megfogalmazás. A hirtelen narratíva-változások, a homályos vagy üres kifejezések, valamint a konkrét, ellenőrizhető adatokat nélkülöző állítások azt jelentik: a cég nem rendelkezik valós környezeti elkötelezettséggel.

A harmadik fél, például a Greenpeace vagy a Cruelty Free International által kiállított tanúsítványok megléte meghatározó a fenntarthatósági állítások hitelességének ellenőrzésében. Célszerű figyelembe venni, hogy a vállalat szerepel-e olyan fenntarthatósági indexeken vagy jelentésekben, amelyek objektíven értékelik a cég környezeti teljesítményét. A kibocsátó éves fenntarthatósági jelentései szintén értékes forrást nyújtanak, amelyekben részletesen bemutatják az elért eredményeket, a jövőbeli terveket és azokat a kihívásokat, amelyekkel szembesülnek a fenntarthatósági céljaik megvalósítása során.

Mi akkor a helyes lépés? Milyen szempontok alapján vásároljunk, ha tenni akarunk a környezetünkért?

A másodkézből való vásárlás a túltermelés és a túlfogyasztás egyik hatásos eszköze. Amennyiben a népesség túlnyomó része használt termékeket, pl. textíliákat, bútort, járművet… vásárol, a nagy cégek, amelyek a világ széndioxid-kibocsátásának jelentős részéért felelnek, hosszú távon csökkenteni fogják a termelést, így kevesebb árucikk kerül a piacra, majd a szemétbe, hiszen ezen dolgok nagy része sohasem jut el a vásárlók otthonába. Ez a fogyasztói hozzáállás egyébként nem kizárólag a környezetünknek, és így a fenntartható fejlődésnek kedvez: a pénztárcánkat is jelentős mértékben megkíméli, emellett pedig tudatosabb életre nevel minket.

A fenntarthatóság kérdése nem csupán a nagyvállalatok felelőssége, hanem minden egyes fogyasztóé, így bizony a miénk is. A környezettudatos választások tudatosítása, a greenwashing felismerése és elkerülése mind hozzájárulnak ahhoz, hogy valós változást érjünk el a bolygó megóvásában. Az egyéni felelősségvállalás révén támogathatjuk azokat a vállalatokat, amelyek tényleges erőfeszítéseket tesznek a fenntartható működés érdekében, és elutasíthatjuk azokat, akik csupán látszatintézkedésekkel igyekeznek jobb színben feltüntetni magukat. Merjünk utánanézni adatoknak, és megkérdőjelezni a társadalmi nyomást a túlfogyasztásra! Ezáltal nemcsak a környezetünkért, hanem a hiteles és átlátható vállalati gyakorlatokért is aktívan tehetünk.

(Borítókép forrása: https://www.mightybytes.com/blog/digital-greenwashing-guide/)

Számos történettudományi, jogtudományi, valamint pszichológia értekezés témáját öleli fel Franciaország császárának élete, briliáns fegyvertényei, jogreformáló tevékenysége, vagy bizonyos esetekben akár intenzív magánélete is.

A XVIII.-XIX. század egyik legmeghatározóbb államférfiját számos fényben, számos ideológiai és teoretikai koncepció alapján igyekeztek már ábrázolni, azonban kivételesen a jelenlegi tematika szempontjából ezen már más formában terjedelmesen kifejtett megközelítések mellőzésre kerülnek. Megkerülhetetlen elemnek kell tekinteni azonban életének legfontosabb döntési szituációit, melyek hozzájárultak személyiségének markáns átalakulásához.

Köztudomású ugyan Napóleon számos jellemvonása, megkerülhetetlen élete korai szakaszával, az idealista-nacionalista elveket valló ifjabb korzikai gondolataival foglalkozni, kit mindinkább a felvilágosodás eszmerendszere, mint személyes utilitarianizmusa motivált élete kezdeti szakaszában.[1]

 (Jacques Marie Gaston Onfroy de Breville: Napóleon Brienne-ben.; Forrás: worldhistory.org)

A téma minél objektívabb analízise végett ezen elemzés eszközeként kizárólag élete történettudomány által igazolt, ránk maradt feljegyzései, életrajzokban rögzített történettudományi tények, valamint önnön művei szolgáltak. Ezen elemek segítésével életállomásai, döntéshozatalai, valamint lelki folyamatai hozzáférhetővé válnak, az olvasó megértheti az általa elkövetett cselekedetek súlyát, életbeli megközelítésének folyamatos alakulását és pragmatistává, már-már machiavellistává válását.

Fiatal, idealista időszaka, melyet anyaszigete, Korzika függetlenségébe vetett hite határozott meg, első hadjáratai és Josephine Beuharnais iránt táplált érzelmei, majd az 1799-es, Brumaire[2] 18-19-i államcsíny utáni korszaka, melyben jellemzően már a hideg számítás, kalkuláció és erős bizalmatlanság dominált környezete felé.[3]

Ezen történések egyik közös pontja a hatalom fokozatosságának megjelenése, annak egyre felügyeletlenebb, korlátlanabb, s kontroll nélküli mivoltja. Az említett kritériumok megjelennek Philip Zimbardo mikrokörnyezetben lefolytatott kísérletei során is  [4].  Így a továbbiakban ezen hatások a hatalmi korrupció begyűrűzésének elemzése alkotja majd a személyiségére vonatkoztatott elemzés gerincét.

Idealista behatás, annak megszűnése

Ugyan a köztudatban Napóleon szinte már-már az emberi, individuális, megzabolázhatatlan és gátlástalan emberi ambíció megtestesüléseként el tovább, döntései kizárólag fiatalkorában bekövetkezett töréspontjainak, csalódásainak és frusztrációjának figyelembevételével érthetőek meg, későbbi cselekedetei ifjúkori katalizátorok nélkül nem jöhettek volna létre. 

(Andrea Appiani: Napóleon első konzulként, Forrás: 1st-art-gallery.com)

Az 1769-ben, Ajacció-ban világra jött Napóleon korzikai, olasz ajkú nemesi család sarjaként nehezen lelte meg identitását az ancien régime Francia Királyságában, melynek ellenségességét, a vele együtt tanuló arisztokrata származású kadétok megvetését, kívülállóságának érzékeltetését folyton-folyvást mindennapjai részének érezte. Így kezdetben természetes reakcióként alakult ki benne a francia nepotizmus megvetése, tágabb értelemben a francia elnyomók gyűlölete, szembehelyezve őket a korzikaiak idealisztikus képével. [5]

Nacionalista nézeteinek alátámasztásaként nagy hatást gyakorolt rá a felvilágosodás filozófiájának, antiabszolutista behatása is. Jelentős mértékű idealizmust mutat eszmerendszere, legnagyobb hatással Rousseau nézetei voltak rá, azokat teljes mértékben magáénak vallotta, összekötve Korzika függetlenségéről szőtt ábrándjaival. [6]

Fontos változást jelentett életében a francia forradalom 1789-es kitörése, melynek következtében teljes mértékben azonosulni tudott ideáinak látszólagos beteljesülésével. Továbbá is erős maradt benne a korzikai identitástudat, Franciaországot, mint állami entitást azonban már egy elveinek megfelelőbb tényezőjeként szemlélte. Üdvözölte továbbá azon tényt, hogy a nemesi kiváltságok eltörlése utat nyitott számára a magasabb katonai pozíciók felé[7], így joggal merülhet föl idealizmusának és ambíciójának ellentmondása.

További töréspontot jelentett neki korábbi példaképe, Pasquale Paoli megvetése. A korzikai szabadságharcos messzemenő ellenszenvet tanúsított a Bonaparte családdal szemben, aktívan támogatva politikai ellenfeleiket a szigeten.[8] Ezen ideális szabadságharcosi kép ellenfélként való fellépése tekinthető az egyik legfontosabb töréspontnak Napóleon fiatalkorában. Korábbi nézetei önnön magukat cáfolták meg, képviselői felléptek a fiatal tiszt ellen. Innentől kezdve Napóleon hozzáállása mind a visszaemlékezéseiben, mind pedig politikai manővereit tekintve célirányosan a magasabb pozíció, társadalmi presztízs elérése szolgált:

„Becsvágyónak hisznek, mert fiatal és heves természetű vagyok. Mit válaszolhatnék egy ilyen rágalomra?”[9]

Ekképpen írta le a saját szerepét későbbi művében Bonaparte. Kevés olyan idézet van mely ehhez fogható tisztaságot ad az olvasó kezébe.

A szituáció radikális megváltozásának következtében egy erős morális rendelkező ifjú értékrendjével szemben  felerősödtek az ambíciót előtérbe helyező személyes karakterjegyek, eddigi elhatározottsága s kimagasló intelligenciája már hideg, hűvös kalkulációval párosult, mellyel kapcsolatban tudatosan használta ki magnetikus karizmáját céljainak elérése érdekében.

Ezen változások legfőbb kiindulópontja a fiatalkori ideák törése mellett katonai karrierének felívelésében keresendő[10], mely szinte teljes mértékű autonómiát biztosított számára, s felívelő népszerűségének köszönhetően már felelősségre vonás terhe nélkül diktálhatott békefeltételeket a Habsburg Birodalomnak. [11]

(Jacques-Louis David: Napóleon császár a Tuileries-i dolgozószobájában. Forrás: britannica.com)

Ezen hadjáratot megismerve ő maga is megnyilvánult a kérdésben. Szárnysegédeinek többször kijelentette: Nem tud már engedelmeskedni többé, megízlelte a hatalmat és erről nem tud lemondani.

Tudatos hidegség

Az előző részben említett törés egyik legfőbb jele az 1799-es egyiptomi hadjárat során jelent meg a publikum számára is. A katonai hadművelet legfontosabb célja India elvágása lett volna Nagy-Britanniától, azonban stratégiai céljait nem volt képes teljesíteni. Ezt látva Bonaparte meghozta karrierje első, történettudományban máig vitatott megítélés alá eső döntését: hadseregét a brit blokád fenyegetése miatt Egyiptomban hagyva, csekély számú kísérettel érkezett vissza Franciaországba.

A konzekvencia, melyet Bonaparte levont, nem tartalmazhatta a de facto veresége elismerését: Szimbolikus cselekedetek nyomán, ügyes kommunikációval képes volt fenntartani, sőt növelni a francia nép szimpátiáját. Ezt nem csupán önnön személye elismertetéséért tette, pszichéjében a publikum felé mutatott személye teljes mértékben megegyezett a hatalom birtokosával, belső kényszer irányult felé ezen pozíció megőrzéséhez, sőt kifejezett megerősítéséhez.

Erős kontrasztot jelentett számára a felesége, Josephine irányába mutatott attitűdje. Napóleon intenzíven, már-már gyermeki rajongással viszonyult feleségéhez, teljes mértékben alávetette magát érzéseinek. [12] Azonban miután a hatalom lépcsőfokain Bonaparte 1804-ben eljutott a császári címig, a későbbiekben felesége irányában táplált érzései másodlagossá váltak dinasztiaalapítási ambíciójához képest. [13]

A hatalom megszerzésének következtében ezen erős akaratú úriember teljes mértékben hatalmának természetéhez idomulva, feladata idealista és moralista álláspontjait, teljes mértékben utiliter szempontból közelítette meg a környezetében fenntartott emberi kapcsolatait.

A külső kommunikáció, publikus személy fenntartása teljes mértékben felemésztette a kezdetben intellektuálisan érdeklődő, világ felé filozofikus naivitással viszonyuló korzikai lelkületét, átadva a helyét a hatalmat önnönmagáért fenntartó, ennek vitatása esetén megtorlásra nem rest személynek, amely végül hübrisz-effektusából kifolyólag, téves megítélések sorát követően 1815-ben Európa egyik legkimagaslóbb, s egyben egyik legtragikusabb személyiségének bukásához is vezetett.

[1] A.Z Manfred: Napóleon, Kossuth Könyvkiadó/Gondolat könykiadó, 1982. 9.-31. o

[2] A francia forradalmi naptár november hónapja

[3] A.Z Manfred: Napóleon, Kossuth Könyvkiadó/Gondolat könykiadó, 1982. 200-226. o

[4] Haney, C., W. Banks, and P. Zimbardo. 1973. Interpersonal dynamics of a simulated prison. International Journal of Criminology and Penology 1: 69–97.

[5] A. Chuquet: La jeunesse de Napoléon. II.köt. 33 old.

[6] F. G Healey: Rouessau et Napoléon. Genf-Párizs 1957.

[7] L. Madelin: Historie du Consulat et de l’ Empire. I. köt. 70-71 old.

[8] Roi Joseph: Mémoires. I.köt. 44. old.

[9]  Napoleon Bonaparte: Az uralkodás művészete, 11. old

[10] 1796-ban az itáliai csapatok főparancsnokává nevezték ki

[11] Campo Fornio-i béke, 1797

[12] Lásd: Napoleon feleségéhez intézett, privát levelei

[13] 1810-ben megtörtént a császár által kikényszerített válás

2024. október 1-jével új vezérigazgatója lett a PwC Magyarországnak, a világ egyik vezető könyvvizsgáló és adótanácsadó cégének, Radványi László személyében. Radványi első interjúját az Index.hu-nak adta, melyben kitért 5 olyan világtrendre, melyek, ha nem is alapjaiban, de megfogják változtatni a minket körülvevő világgazdaságot. A PwC vezetője által említett 5 trend, a klímaváltozás, a technológia fejlődése, a demográfiai válság, a vélemények polarizációja és a szociális instabilitás volt. Habár ezen trendek egyszerre éreztetik hatásukat, érdemes megvizsgálni azt is, hogy külön-külön milyen hatást tudnak gyakorolni a mindennapi éltünkre, és a makrogazdaságra is.

Valószínűleg mindannyian használtuk már az AI (mesterséges intelligencia) valamilyen formáját.

A ChatGPT látogatóinak száma. (forrás: SEO.ai; Oecenomus Gazdaságkutató Alapítvány)

A ChatGPT-ről nem túlzás kijelenteni: a mindennapi életünk része lett. Érdekessége és egyben egyedisége azonban az AI-nak, hogy míg a korábbi technológiai innovációk elsősorban a munkaintenzív iparágakba hoztak a termelést megkönnyítő és hatékonyabbá tevő újításokat, addig az AI főként a tipikusan fehérgalléros iparágakba tud hatékonyság növelő hatásokat kiváltani. Az Indeed vállalat felmérései szerint, a generatív AI a szofteverfejlesztési és programozási feladatok 95%-át képes ma már ellátni, ezt követően pedig leginkább a jogi, számviteli területeken lehet alkalmazni. Ezek után nem meglepő, hogy az IMF (Nemzetközi Valutaalap) 2024-es felmérései szerint, a fejlettországokban az állások kb. 60%-át érinti az AI megjelenése valamilyen formában, míg ez az arány a fejlődő országok esetében csak 20-30%.

Az AI mára már szinte minden iparágba beszivárgott valamilyen szinten. A technológiai újításnak azonban (nem különbözve elődeitől) egy célja van: a hatékonyság, a produktivitás növelése. Ezek mellett, a vállalatok várakozásaihoz hozzátartozik még a költségek csökkentése, a K+F támogatása és a magasabb hozzáadott értékű feladatok felé való elmozdulás is.

A világon a szervezetek által a generatív mesterséges intelligenciától várt legfontosabb előnyök 2024-ben. (Forrás: Statista; Oecenomus Gazdaságkutató Alapítvány)

 Jogosan merül fel a kérdés, hogy a generatív AI megjelenése a mindennapi életünkben, milyen hatással lesz a munkaerőpiacra és hogyan fog hatni a mai standard munkakörök alakulására?

A robotizáció és automatizáció kapcsán korábban, mondhatni jogosan merült fel az a félelem, hogy el fogja venni az elsősorban kékgalléros, munkaintenzív iparágakban a humánerőforrás szerepét. Utólag azonban látható, hogy ez a félelem, ha nem is teljesen, de alaptalan volt, hiszen a piac egyik (bár nem túl sok van) jó tulajdonsága közé tartozik a megváltozott körülményekhez és preferenciákhoz való gyors alkalmazkodás.

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) adatai szerint, habár 1990-ben még csak 2,3 milliárd munkavállaló volt, addig ez a szám 2020-ra további egy milliárd fővel duzzadt fel, mindezt úgy, hogy a technológiai vívmányok egyre nagyobb mértéket öltöttek és egyre elterjedtebbekké is váltak.

Habár a felelőtlen optimizmus mindig veszélyes, némi kétkedéssel ugyan, de tekinthetünk a generatív AI munkaerőpiaci hatásaira is bizakodóan. Az AI egyelőre nem vesz el konkrét munkaköröket, habár ez a jövőben feltehetőleg meg fog változni, mégis számíthatunk a piac alkalmazkodóképességére és az intézmények felelősségteljes magatartására. A komplex, stratégiai összefüggéseket átlátó, problémamegoldó feladatokat még nem képes elvégezni, az egyszerűbb, főként adminisztratív feladatokat már most is kiválóan tudja végrehajtani az AI. Ebből fakadóan számíthatunk arra, hogy főként ezeken a területeken látható majd munkaerőpiaci átrendeződés, mely egyben gyorsabb és egyszerűbb ügyintézést is indukálhat majd magával.

Az AI-nak a vállalati életbe való aktív beintegrálódásának számos jóléti következménye is lehet. A generatív AI segítségével a vállalatok magasabb produktivitást tudnak elérni, közel azonos erőforrásokkal, így végre valós realitássá válhatnak olyan jóléti intézkedések is, mint a 4 napos munkahét, vagy a rövidebb munkanapok.

Egy biztos: az Ipar4.0, korunk ipari forradalma, sokkal gyorsabban fogja alakítani a gazdaság és munkaerőpiac struktúráját, mint elődei. Ennek elsősorban versenyképességbéli okai vannak. Az a vállalat, amelyik nem integrálja folyamataiba az AI-t, olyan lemaradást fog elszenvedni, mely hosszútávon nem lesz behozható. Ennek okán, sem nekünk civileknek, sem pedig az államnak nem szabad tétlenül tekintenünk ezekre a folyamatokra. Az államnak készen kell állnia, az AI okozta piaci torzulásokat a formális intézményeken keresztül való kezelésére, nekünk pedig arra, hogy minél gyorsabban kezeljük az AI okozta kihívásokat.

A klímaváltozás elleni harcban az elektromos autózás mára szinte egy jelképpé nőte ki magát, másfelől pedig talán kevésbé hangsúlyos, de legalább annyira lényeges szempont a tömegközlekedés terén elérhető energiahatékonyság. Ha közúton 1 tonna árut akarunk elszállítani két pont között akkor annak a karbonlábnyoma 23-szorosa lesz annak mintha ugyanezt a mennyiséget a vasúttal szállítanánk. A villamosított vasút használatával az agglomerációból történő ingázás során 23 gramm szén-dioxid kibocsátás történik utaskilométerenként míg, ugyanez ha egy korszerű autóval történne meg akkor 167 gramm szén-dioxid kerülne a levegőbe. És ez a 23-as szám még tovább is csökkenthető amennyiben az áramot minél inkább megújuló energiaforrásból leszünk képesek előállítani. Ezen tömegközlekedés több tényezőből és szervezetből is áll, én a leghírhedtebb fajtáját vasúti közlekedéssel és a vasúti közlekedés konstrukciójával fogok foglalkozni ezen cikk során.

Az első felelős magyar kormány közlekedési miniszteréhez Széchenyi Istvánhoz kapcsolódik az a vasútépítés fókuszú közlekedéspolitikai koncepció, ami máig erőteljesen meghatározza Magyarország közlekedéspolitikáját. Széchenyinek 4 fő vonala volt az első Budapestet kötötte össze Pozsonyon keresztül Béccsel, a második Budapestet kötötte össze Siófokon és Zágrábon át Fiumével és ezáltal az Adriával. A harmadik Szolnokon keresztül Erdélyt kötötte össze a fővárossal és végül, de nem utolsó sorban a 4. vasútvonal Miskolcon keresztül kötötték össze a fővárost Galíciával.

Kezdetben a vasútépítések magántőkéből valósultak meg állami hitel garanciákkal. Ez a konstrukció változott meg 1873-as nagy pénzügyi válság után elkezdődött a főbb vasútvonalak államosítása, amely folyamat Baross Gábor vezetése alatt teljesedett ki. Ekkor a tarifareform következtében a vasút kiadásait a bevételek mindösszesen 56%-át tették ki. A világháború előtt a magyar vasúthálózat hossza nagyjából 23 ezer kilométert tett ki, ebből a Trianoni békediktátum utánra mindösszesen 8701 km maradt. 1929-31 között szinte az összes magánkézben lévő vasútvonalat megváltották és a MÁV szervezébe olvasztották.

A második világháború következtében a vasutat katasztrofális károk érték. Ezen károk renoválására lett meghirdetve az “Arccal a vasút fele” program, amely a károk helyrehozását tűzte ki maga elé. Valódi fejlesztésre csak 1966-tól került sor. 1977-re a vasút elkezdett jelentős veszteséget termelni úgy, hogy közben a behúzások felét az állam finanszírozta. Ennek hatására 1982-ben jelentős tarifaemelés történt, aminek következményeként az utasok száma egy év alatt 10%-kal csökkent.

A 90-es években a MÁV helyzetét több nyugat európai tanácsadó cég is átvilágította és az elemzéseik szerint a vasút jelentősen forráshiányos és az anyagi erőforrásokhoz képest nagy a pályáknak a terjedelme. A MÁV arculata nem egységes és az imázsa negatívvá vált. A tanulmány ezen felül azt is bemutatta, hogy azok a vonalak nyereségesek, amelyeken nem személyszállítás, hanem áruszállítás folyik. A javasolt megoldás szerint a felesleges és veszteséges szakaszokat ki kell vonni a MÁV felelősségi köre alól.

A magyar utazó népességen körülbelül 13%-a használ vasútat, ami azt jelenti, hogy nagyjából 1,5 millió ember veszi igénybe évente a vasúthálózatot. Ebből 300 ezer napi felhasználóról beszélünk. Becslések szerint ennek a forgalomnak a 1/2-e az elővárosi vasutak adják, majd további ¼-ét pedig a távolsági járatok, amelyek nagyjából egyenlően vannak megosztva az IC-k és a hagyományos járatok közt. Ezenfelül további negyedet tesz ki a regionális vasutak forgalma, amelyeknek a nagy része gyakorlatilag vidéki nagyvárosok elővárosi vasútjaként funkcionál. Ez a regionális vasúthálózat nagyjából 4000 km-ért tesz ki, azaz a kihasználtságához képest hosszban messze túlreprezentált.

A MÁV Zrt. 1993-ban alakult meg teljes állami tulajdonnal. A MÁV finanszírozási rendszere meglehetősen egyedi a nyugati országok vasútjaihoz képest. Európában a felújításokat az állam külön pályázatokkal támogatja a pályahasználat díjból a karbantartások költségeit fedezik. Ezzel szemben Magyarországon a személy és áruszállításon keresztül finanszírozza az állam a vasút büdzséjét. Ennek következtében alakult ki az a helyzet, hogy míg Európában a személyszállítás költségeiben az infrastrukturális beruházásokra költött költségek aránya 10-15% ezzel szemben a magyar 40%-kal. A konstrukció következtében bármiféle teljesítmény növekedés abszurd mértékű drágulást okoz a költségvetés számára. A bevetélek nagy része a személyszállításon keresztül érkezik be. 2007-ben a 78 milliárd forint érkezett be személyszállításból míg az árufuvarozásból 29 milliárd. A 2000-es évek közepén a pályahossz nagysága 7600 km-ert tett ki, ami ugyan még mindig kisebb, mint a Trianon után az országban maradt vasút hossz (8701 km) ennek ellenére az autóutak és autópályák fejlesztésével az igényhez és a karbantartási forrásokhoz képest még így is indokolatlan nagy. 

A vasúti közlekedés költségeit általánosan megkülönbözteti például az autóbuszhoz képest a pályadíj magas aránya az összköltséghez képest. A pályahasználat összege akár az összköltségek 40%-át is elérhetik. 

Európa igen jelentékeny része agglomerációban él, így van ez Magyarországon is. Talán az a jelenlegi statisztikák alapján elmondható, hogy globális felmelegedés ide-vagy oda az autó által nyújtott szabadság élményt és személyre szabottság miatt a vonat nem fogja felváltani a személyautót, mint ahogy azt sok vonat optimista reméli. A vonat a közlekedésnek egytizedét teszi ki. A legtöbb esetben a vonat használók szintén rendelkeznek gépkocsival is. Tehát az emberek egy jelentékeny része nem az alapján választja a vasutat mivel ez egy klímatudatos döntés lenne, hanem egy adott esetben vasút előnyösebb feltételeket tud garantálni számukra. Általános Európai trend, hogy az emberek a vasutat nem az olcsósága miatt választják, hanem a tervezhetősége (nincsenek dugók emiatt tervezhető az utazás, lehet közben dolgozni vagy tanulni)

A film, korunk művészeti csúcsteljesítménye, amely mellett a regény csak egy forgatókönyv, a zene, háttérzene, a festmények csupán szép kompozíciók. Hiába lesz egy mestermű ezáltal csupán egy alkotó eleme egy összművészeti alkotásnak, ellentmondásos módon azzal, hogy ez a sok művészet - amelyek magukban is megállnák a helyüket - nem független elemekként szerepelnek, sokkal többet tudnak adni magukból. Gondoljunk csak Lars von Trier újragondolt festmény ábrázolásaira vagy hogy a klasszikus zene a filmzenében tudott továbbélni a nagyközönség számára.

Ez egy olyan fúziós képessége a filmnek, ami méltányosan teszi a legmagasabb művészeti alkotássá, de ahogy tudhatjuk Ben bácsi óta:

,,A nagy erő, nagy felelőséggel jár”

és a nagy felelőség jelen esetünkben az, hogy az a rengeteg tényező, ami a filmet filmé teszi, úgy viselkedik együtt, mint egy pohár víz.

(Lars von Trier pár festmény újra gondolása a filmeiből)

Hiszen a pohár víz nem akkor lesz ihatatlan, ha benne lévő folyadéknak az aránya nagyobb részben mérgező, mint az egészséges része, hanem ha van már benne mérgező anyag - akár elenyésző is - akkor ihatatlan lesz.

Ennek igazolására pedig ékes példát állít Tóth Barnabásfilmje, a Mesterjátszma. A történet Stefan Zweig Sakknovellájának szabad adaptációjából építkezik, amelynek cselekménye az 1956-os forradalom idején játszódik Magyarországon.

A történet azzal kezdődik, hogy egy szerelmes pár, Márta (Varga-Járó Sára) és István (Váradi Gergely) az utolsó menekültvonattal próbálja elhagyni az országot, hogy nyugatra meneküljenek, majd az út során kiderül, hogy nem csak ők próbálják elhagyni az országot a vonaton, hanem egy pap is, aki a börtönbe töltött ideje alatt rendkívül sok sakkjátszmát memorizált.

(részlet a Mesterjátszma című filmből)

A történet pedig egészen újító, meghökkentő és kellően mágikus hatását nagyon felerősítik a pszichothriller adta keretek, egyszerre van a filmnek egy feszült akció jellege, de egy nagyon elgondolkodtató értelmezése is. A film mágikussága nagyon jó irány, a varázslatos groteszk a közép-kelet európai térségnek kimondottan jól áll és egy olyan filmnyelvről beszélünk, amely megkülönböztethetne minket az európai filmgyártás versenyében, és amely iránynak többek között a Liza, a rókatündért is köszönhetjük.

A film fényképezése és operatőri munkáján pedig valóban érződik az avantgárd motiváció, az már más kérdés, hogy csupán pár erőltetett, sokszor használt bravúrra futotta ez a motiváció, egyetlen kivétellel, amely jelenetet nem kell megneveznem, hiszen aki megnézi a filmet pontosan tudni fogja, hogy miről beszélek, annyira markánsan eltér a film átlagos operatőri minőségétől. Amely jelenet, sajnos kivétel lett és nem a főszabály, de egy magyar filmnél az operatőri újításoknak már a motivációját is érdemes dicsérni, mert annyira le vagyunk maradva ilyen téren is.

(részlet a Mesterjátszma című filmből)

Hogyan lehetséges, hogy egy film, amelynél olyan rengeteg csillagállás sikeres volt, egy filmnél, amely valóban próbált valamit átadni a magyar nézőknek és nem a jól megszokott szájbarágós módon, gyerekek helyett már csak tininek nézve a saját nézőit.

Meglepő módon, azért, mert valaki elfelejtette, hogy meg kéne írni a szövegkönyvet. Egészen furcsa, hogy egy filmen nem a bugyuta sztorit, az operatőri munka hiányosságát, az értelmetlen jeleneteket kell számon kérni, hanem egy olyan dolgot, ami a legevidensebb lenne, az egyik legfontosabb alappillére a filmnek. De sajnos azt kell látni, hogy olyan sok időt fordítottak a film készítői arra, hogy a legkisebb apró részlethibákat kijavítsák - amely hibákra való figyelmeztetést már oly sokszor hallhatták a kritikusoktól - hogy nem jutott már idő arra, hogy olyan szövegkönyvet írjanak, amely él, amely nem zökkent ki a film nézése közben, amely szövegek hallatán nem azon pörögne az ember agya, hogy volt-e bárki is valaha, aki kimondta ezeket a mondatokat. Néhol egyenesen úgy érezheti magát az ember mintha egy thriller paródiát nézne, amelyben kifigurázzák a klasszikus gengszter thrillerek nyelvezetét, máskor pedig már ez a sanda gyanú is felszárad és helyette arcon üt a szekunder szégyenérzet és a fájdalom.

(részlet a Mesterjátszma című filmből)

A szövegkönyv pedig az egész filmet megfertőzi, szépen feloldódik és átitatja az egész vizes palackunkat. Elsőnek a karaktereket fertőzi meg bugyuta, életszerűtlenül egyszerűsítve az emberek motivációját annyira, hogy vannak a jók, meg vannak a rosszak vagy pedig konkrétan elveszi a motivációkat azzal, hogy nem ismerjük meg a karaktereket. A párbeszédek nem tágítják az ismereteinket a karakterekről, amelynek segítségével jobban megérthetnénk őket, hanem fájdalmat okoznak nekünk, hogy hogy lehet valami ennyire tipikus és egyszerű. Mácsai Pál és Váradi Gergely nem hiába bizonyították már több filmben és sorozatban a kiválóságukat, ebben a filmben még Mácsai Pál is megizzad, hogy valamit tudjon alakítani, a többi színész pedig csak próbál túl élni. A női karakterek kidolgozottsága pedig bicskanyitogató és ilyenkor vetődik fel minden jó ízlésű emberben, hogy talán van abban valami, hogy nők írják a nők szövegeit, mert tipikus sztereotip női karaktereket láthatunk, akiknek csupán annyi a szerepe, hogy segítsék a férfiakat.

(részlet a Mesterjátszma című filmből)

Ez a film szolgáljon tanulságul a magyar nemzetnek, hogy a tökéletességre törekedés nem csak irányvonalnak kell lennie, hanem elvárásnak, hiszen egy elfelejtett, periférián kidolgozott része a filmnek, minden jó szándékot, minden bátorságot, minden üzenetet elbagatellizálhat.

Ez a film szolgáljon tanulságul, hogy a szövegkönyv nem csupán egy fontos része a filmnek, hanem az egyik legfontosabb alappillére, egy jó szövegkönyv már fél siker, nem véletlen voltak tüntetések Hollywoodban, amelynek a követelései sikeresek is voltak, nem véletlen, hiszen egy hollywoodi producernek minden pénzt megér, hogy ne essen olyan hibába, mint a Mesterjátszma készítői.

Ez a film szolgáljon tanulságul, hogy a film nagy ereje nem csak lehetőség, hanem felelősség is.

Nincs olyan magyar, aki József Attila, Ady Endre vagy éppen Petőfi Sándor alkotásainak megismerése nélkül végezne el bármilyen iskolát. A magyar költészet kifejezés hallatán pedig a legtöbbünknek valószínűleg ők jutnak először eszünkbe. Azt viszont hiba lenne elfelejteni, hogy a múlt század nagy költőivel nem ért véget a szépirodalomnak ezen irányzata, és a 21. században bár sokszor átalakult formában, de továbbra is számos tehetséges magyar és külföldi foglalkozik költészettel. Ennek egyik formája pedig a slam poetry.

Kép forrása: Vancouver Poetry Slam, Kanada

A slampoetry.hu oldalon az irányzatot egy előadó költészeti versenyként definiálják, amely csakis szóban és leginkább élőben hatásos. A műfajban sok irányzat jellemzői felfedezhetőek:

• nem egy egyszerű versfelolvasás, ugyanis az előadók a slameket általában fejből mondják és különböző színházi elemeket is használnak, de többnyire vannak benne rímek, hasonlatok, metaforák és egyéb költészeti elemek,
• nem színházi előadás, hiszen nincsen előre megírt forgatókönyv, a közönség soraiból alapvetően bárki felmehet a színpadra és megoszthatja gondolatait, ugyanakkor az előadások előre begyakoroltak és a nonverbális jeleknek is nagy a szerepük,
• nem tekinthető rap-nek, hiszen nincs alatta zene és nem szükséges a kötött ütemes lüktetés, de az utca nyelvén szól, valódi, mindennapi emberek hétköznapi kérdéseiről.

A slam egy kötetlen stílus, melynek egyetlen általános szabálya, hogy a slammernek nevezett előadónak három perce van a közönség  és a zsűri lenyűgözésére.

A műfaj kialakulása 1984-re vezethető vissza, amikor Marc Kelly Smith („Slampapi”), egy építőipari munkás, barátaival elkezdett felolvasó eseteket szervezni, mindössze egymás szórakoztatásának céljából. A siker hatására meghívtak más csapatokat is, aminek hatására egyre inkább egy komolyabb verseny formáját öltötte a rendezvény. Egyre nagyobb hangsúlyt kapott a produkciók előadásmódja, a performansz. Minél több versenyző vett részt az eseteken, annál nagyobb versenyek alakultak ki, ahol a döntő szerepét maga a közönség töltötte be.

A slam poetry hamar elért sikerének okát nem nehéz megtalálni: egy olyan műfajról van szó, ahol a hangsúly a mindennapi emberek valódi mondanivalóján van. Az előadásoknak nincsenek szigorú követelményei, a slammer döntési körébe tartozik, hogy milyen testtartásban, milyen gyorsaságban, vagy éppen milyen nonverbális jelekkel (tapst, dobbantás, stb.) tudja leginkább átadni az üzenetét. A slam poetry esték helyszínének nincsenek szigorú kritériumai: egy átlagos bár egy csendesebb sarokkal tökéletesen megfelel a célnak.

A slam poetry műfajának magyarországi megjelenése a Műcsarnokhoz köthető, ahol 2006 februárjában rendezték meg a Budapest Slam rendezvényt. A költők és rapperek csatájának sikere abban is látszik, hogy a következő évben szintén megrendezésre került az immár Budapest Slam 2 nevet viselő rendezvény, külföldi vendégekkel kiegészülve. 2008 januárjától az érdeklődőknek már nem kellett egy teljes évet várniuk a következő estre, hiszen 4 Slam-rajongó a Kőleves étterem pincehelyiségében kezdett Slam Poetry esteket szervezni, havi rendszerességgel. Megalakult a Slam Poetry Budapest (SPB), mely minden estnek meghatározta a tematikáját, de tíz szavas versenyt, és mindenki fellépésére nyitott Open Mic eseményeket is szervezett. A Tilos Rádió és a Bly Management közreműködésében elindult a random rendszerességű Tilos Slam sorozat és a Sztriit Noiz nevet viselő slam műsor.

Az első Országos Slam Poetry Bajnokságra 2012-ben, míg az első Országos Team Slam Bajnokságra 2013-ban került sor. A megmérettetések a mai napig töretlen lelkesedéssel várják a slammerek jelentkezését. A műfaj Budapesten túl az ország szinte minden nagyvárosában megvetette a lábát, így érdemes minden érdeklődőnek a saját lakóhelyén működő társaságot felkeresnie.

A slam poetry műfajában felfedezhetőek mindazon hatások, melyek a 21. századi életünket is meghatározzák. Az előadások rövidek, és fő céljuk a zsűrire és a közönségre való minél erősebb hatás gyakorlása. Az előadók általában arról írnak amiről tudnak, ez pedig gyakran a család, a kapcsolatok, a társadalmi nyomások és a félelmek. Ezen témákkal pedig a legtöbb esetben a hallgatóság is képes azonosulni. Ahhoz, hogy valaki jó slammerré válljon, nem szükséges az irodalom részletes ismerete, se specifikus tanulmányok folytatása. Éppen ezért egy olyan műfajról beszélhetünk mely nyitott mindenki számára kortól, nemtől, társadalmi helyzettől és iskolázottsági szinttől függetlenül. A slam poetry pedig élőben elmondva az igazi: ezzel pedig motiválja az embereket a személyes találkozásokra, és az élő interakciókra, melynek a fontossága talán még sose volt akkora, mint ma.