A Reaktor Podcast mai vendége Dr. Horváth Attila, alkotmánybíró, jogász, jogtörténész és egyetemi tanár, akivel a kommunista alkotmányról, azaz az 1949. évi XX. törvényről beszélgettünk.
Mielőtt belevágunk a kommunista alkotmány részleteibe, beszéljünk egy kicsit Magyarországról még a kommunista idők előtt. Milyenek voltak a magyar alkotmányos viszonyok 1949 előtt?
Magyarországnak egy történeti alkotmánya volt, ami ugye az Alaptörvény szerint is az 1944. március 19-i német megszállással veszítette el érvényét, hatályát, hiszen akkor az országot megszállták, a szuverenitását elvesztette, és innentől kezdve tulajdonképpen egy ilyen exlex állapot volt, egészen tulajdonképpen azt lehet mondani 1990. május 2-ig, a szabad választásokig.
Eléggé bonyolult helyzet a magyar történeti alkotmánnyal.
Az egyik oldalról egy fantasztikus 800 éves fejlődés, amiben szervesen épültek egymással jogintézmények, és vannak rendkívül előremutató részei is ennek, tehát például a vallásszabadság az szinte egyedülállóan régi múltra tekinthet vissza és jogszabályokra. De vannak persze hiányosságai is, tehát például a választójog területén nagyon lassan bővült a választásra jogosultaknak a köre.
Viszont az elmondható cserébe, hogy a szélsőségek nem tudtak Magyarországon érvényesülni, hiszen '39-ben a Nyilas, illetve Szélsőjobb pártra viszonylag kevesen szavaztak, pedig akkor voltak a népszerűségük csúcsán, de ugyanígy '45-ben is a kommunista pártra csak 16,9% szavazott, tehát azért azt lehet mondani, hogy ennek a tradicionális történeti alkotmányfejlődésnek, a Szent Korona tanra épülő államfogalomnak elég nagy volt a támogatottsága, tehát viszonylag kevesen gondolkodtak abban, hogy itt valamiféle diktatúrát kéne bevezetni Magyarországon. És ez azért is érdekes, mert hogyha körbenézünk, azért ebben az időszakban, a '20-as, '30-as években Európa legtöbb államában sajnálatos módon mindenféle jobboldali, baloldali diktatúrák alakultak ki, és hát szinte azt lehet mondani, hogy
'44-ig Magyarország egy ilyen sziget volt, ebben a sokféle despotikus, diktatórikus állam között.
Milyen volt Magyarország 1949-ben? Milyen volt az a történeti háttér, ahol megszületett ez az első kartális alkotmány?
Hát tulajdonképpen a dolog akkor dőlt el, amikor a nagyhatalmak úgy határoztak, hogy Magyarországot a szovjet csapatok szállják meg, és hát természetesen a szovjetek úgy gondolkodtak, hogy ahova a szovjet katonák beteszik a lábukat, ott a szovjet rendszert hozzák létre. Tulajdonképpen még az volt a szerencsénk, hogy nem szovjet tagtársaságként kebeleztek be minket, mint a balti államokat, például Lettországot, Litvániát és Észtországot, hanem csak egy ilyen szatellit államként. Tulajdonképpen a kérdés csak annyi volt, hogy mikor következik be ez a fordulat, amikor már teljes mértékben felszámolták a civil társadalmat, a pártokat, az egyházakat terrorizálták, a magántulajdont, azt ugye elvették az emberektől, és hát tulajdonképpen ennek a konstatálása, ennek a jogi deklarálása volt a '49-es alkotmány.
Ami azt is mutatja egyébként, hogy mennyire nem önálló Magyarország, hogy az 1936-os sztálini alkotmányt kellett lefordítani, tehát még azt a jogot sem kapta meg az akkori politikai vezetés, hogy legalább egy önálló szellemi alkotással jöjjenek elő a természetesen a diktatórikus berendezkedést alátámasztó módon.
Ez az alkotmány ez augusztus 20-án lépett hatályba, és hogyha jól tudom, akkor a kommunista vezetés ezt a napot később az alkotmány napjává tette. Ez egy direkt ,,gesztus" volt a kommunista vezetés részéről, hogy augusztus 20-át elvette a magyaroktól?
Igen, ez egy tudatos lépés volt, ezért is kellett sietni az alkotmány elfogadásában. Gondoljuk el azt, hogy ezt az alkotmányt 1949. augusztus 5-én terjesztik elő, egyáltalán a közvélemény akkor értesülhet erről, ha szabad nép akkor teszi közzé, és már 17-én megszavazzák, de tulajdonképpen azt lehet mondani, hogy
gyakorlatilag két hét alatt végigviszik a társadalmi vitát, a bizottsági üléseket, a kormány tárgyalását és a parlamenti tárgyalást.
Ennek a sietségnek volt az egyik oka, hogy augusztus 20-át kisajátítsák maguknak. A magyar nemzet tagjai ne Szent Istvánról beszéljenek. Egyébként a nyolcvanas évekig nem is lehet kimondani, hogy Szent Istvánnak valami köze van ehhez. A '80-as évek második felében I. Istvánról azért lehet már valamit említeni. Ugye azért volt például az István, a király rockoperának óriási hatása 1983-ban.
Nemcsak az alkotmány ünnepe, hanem áttették az új kenyér ünnepét is erre a napra, és ez érdekes módon mindmáig megmaradt, tehát nem tették vissza. Pedig hát az már nagyon lusta gazda, aki akkor hagyja abba az aratást augusztus 20-án. Úgyhogy ez egy tudatos lépés volt, hogy elfelejtették ezt az ünnepet, ahogy szokták mondani, idézve az internacionálta múltat végképp eltörölni. Tehát a nemzeti múlt, és ez tükröződik is az alkotmánynak a preambulumában, mert az úgy kezdődik, hogy a Szovjetunió felszólította hazánkat a német fasiszták igája alól. Egyetlenegy félmondatnyi visszautalás van az ezeréves történelmünkre, a Tanácsköztársaságra, 1919-re. Semmilyen más történelmi eseményt nem tart méltónak arra ez az alkotmány, hogy megemlítsen.
A magyar vezetésnek a fordításon kívül volt bármilyen feladata vagy lehetősége, hogy a magyar érdekeket képviselje ebben az alkotmányban?
Ugye a preambulumban háromszor is szerepel a Szovjetunió, hogy ő támogat, felszabadít, önzetlen, aztán ugye a szöveg is ilyen szolgai hűséggel követi ezt. Tényleg ilyen stiláris változtatások vannak, hogy a 9. paragrafus harmadik bekezdésébe nem az kerül be, hogy aki nem dolgozik, ne is egyék, hanem valami olyasmi szöveg, hogy a dolgozók munkájukkal, a munkaversenyben való részvételükkel, a munkamódszerek tökéletesítésével, a szocializmus építésének az oktatási építése útján járnak, vagy valami ilyesmi a szöveg. Tehát ennyi volt tulajdonképpen a szabadsága, a visszaemlékező jogászok, Kovács István, a szegedi jogászprofesszor volt, illetve az ELTE-nek két tanára, Bér János és Szabó Imre, ők készítették el, pontosabban fordították az alkotmányt, és a Rákosiék, illetve Gerő, amikor ellenőrizték ezt, akkor csak arra voltak mindig kíváncsiak, hogy miben tér el esetleg ez a szöveg az eredetitől, tehát ezért voltak egészen minimális változtatások.
Értelemszerűen persze ki kellett javítani ugye a fővárost, meg a tagköztársaságot kihúzták, de igazából ez egy műfordítás volt.
Nagyon feltűnő a '49-es alkotmányban, hogy nincsen kimondva, hogy a hatalmi ágak elválasztódnak, ami a mostani alaptörvénynek elengedhetetlen része. Hogyan néztek ki a hatalmi ágak a kommunista időkben? Lehet egyáltalán bármilyen elválasztásról beszélni?
Abszolút nem volt elválasztás, a hatalom egységéből indultak ki, de egyébként ezt őszintén bevállalták a korabeli szakkönyvek, tehát akkor ráadásul úgy nem is úgy mondták, hogy alkotmányjogi, hanem államjogi tankönyvek, ezt is át kellett venni szovjet mintára, hogy Magyarországon nem alkotmányjog van, hanem államjog, ami egyébként szintén árulkodó, és nem közigazgatás, hanem államigazgatás, tehát azért itt a szavak sok mindent kifejeztek.
Tehát a hatalom egységéből indultak ki, arra hivatkoztak, hogy a népet nem kell korlátozni, tehát a nép került a hatalomra, a nép uralkodik, a népuralmat pedig nem kell korlátozni, a nép mindig tudja, mi a jó, és természetesen ki az, aki tudta, hogy mi a jó népnek, ugye a bölcs vezetés:
Rákosi elvtárs, illetve Sztálin elvtárs, aztán később majd Kádár elvtárs volt az, aki mindig meg tudta mondani, hogy éppen a népnek mire van szüksége.
És hát természetesen ezzel az ideológiával alá tudták támasztani a diktatúrának azt a szükségletét, hogy még véletlenül se épüljön be semmilyen jogi garancia ebbe a rendszerbe, tehát még formálisan se legyen korlátja a hatalomnak, hanem elismerték, hogy itt a korábbi elveket, amik a történeti alkotmányban is meg Európa alkotmányfejlődésében megvoltak a hatalmi ágak megoszlása, a fékek és ellensúlyok rendszere, hogy ez kiiktatódott teljes mértékben, a nyers diktatúra érvényesült.
Az elnöki tanács milyen szerepet játszott a szovjet hatalmi struktúrában?
Ez Sztálinnak volt a zseniális ötlete, már a maga nevében zseniális, tehát még valaki félreértené, ugyanis rájött arra, hogy kettős funkciót kell ellátnia egy szervnek. Egyrészt főleg egy ilyen nagy országban, mint a Szovjetunió, mindig nehézkes lett volna a kvázi országgyűlés, mert itt semmi sem az, aminek látszik, tehát a kvázi országgyűlést összehívni. És ugyanezt követték Magyarországon. És hogy minek bajlódjunk ennyi képviselővel, hogy azt állandóan hívjuk össze őket, és akkor állandóan tanácskozzanak, úgyhogy ezek a képviselők, ezek másodállásban voltak, tehát félállásban voltak képviselők, fizetés nélküli szabadságot vettek ki arra a néhány napra, amíg üléseztek. Tehát akkor viszont akkor ki az, aki megalkotja a jogszabályokat? Mert ugye azért kellettek ilyen szintű jogszabályok, és akkor a szovjet mintára az ukázoknak a magyarországi megfelelője volt a törvényerejű rendelet, amit az elnöki tanács adhatott ki.
Ez az elnöki tanács 21 tagból állt, és a korabeli országgyűlés tagjaiból választották ki azt a 21 tagot, akik ezt a megbízatást kapták, de természetesen őket sem mindig hívták össze. Ha megnézzük a korabeli jegyzőkönyveket, akkor ott árulkodó mondatok vannak, azt mondja, hogy elfogadva körtelefonnal, vagy elfogadva körlevéllel, tehát még azt a fáradtságot sem vették, pedig nagyon egyszerű volt.
Reggel nyolcra-kilencre összehívták a Dunántúli Tanácsot, és néhány perces megbeszélés után, tehát igazából vita nélkül fogadták el azokat a törvényerejű rendeleteket, amik ugyanolyan szintű jogforrásoknak számítottak, mint a törvények.
Elvileg az alkotmányt nem lehetett volna vele módosítani, de azt is módosították. Elvileg csak akkor ülésezhettek, amikor az országgyűlés nem ülésezett. Mondjuk ezt könnyű volt megtartani, mert szinte alig ülésezett az országgyűlés, de olyan is előfordult, hogy mégis összehívták az elnökválasztást, amikor tényleg ülésezett az országgyűlés, és akkor, amikor ezt megkérdezték, mert ez már a Kádár-rendszer vége fele már meg mertek egyszer-egyszer ilyen apróbb dolgokat kérdezni, akkor mondták, hogy hú, hát az ebédszünetben ültünk össze, tehát akkor éppen nem ülésezhetett az Országgyűlés.
A másik funkciója pedig egy kollektív államfői testület, ami szintén azért volt hát idézőjelben jó ötlet Sztálintól, mert ezt le is írja egyébként az egyik művében A leírás alapjairól szóló művében, hogy azért jó a testület, mert megvéd minket a nem várt véletlenekkel szemben, mert egy ember megmakacsolhatja magát. Egyetlenegy országban hagyták meg a köztársasági elnöki funkciót: a Csehszlovák államban, a Csehszlovák Köztársaságban, ott azt mondták, hogy ez egy történelmi tradíció, hogy nekik köztársasági elnökük van, és hát akkor ott azt mondták, hogy jó, akkor maradjon nektek ez meg. Viszont vissza is ütött a dolog, mert 1968-ban, amikor a szovjet csapatok, illetve a Varsói Szerződés csapatai is együtt bevonulnak Csehszlovákiába ott rendet teremteni, mert ott jött a prágai tavasz. Ettől megijedtek, akkor megkeresték a Csehszlovák Köztársaság elnökét, és mondták, hogy hát akkor írja alá elnök úr ezt, hogy ő hívta be a szovjet csapatokat, és ő azt mondta, hogy ő már öreg ember, őt már hagyják békén, nem írja alá ezt a papírt. Tehát egy embernél bármikor előfordulhat, vagy ugye most nem köztársasági elnök, de miniszterelnöknél Nagy Imrénél is volt, hogy egyszer azt mondta, hogy nyet, tehát szembeszegült a szovjet irányítással, de
egy 21 tagú testületben mindig találnak olyat, aki aláír.
És akkor így már teljesen másképp néz ki ez a dolog. Így is volt, '56-ban is az elnöki tanács Dob Istvánnal az élén végig asszisztált mindent, tehát a Kádár-kormánynak a kinevezését, az '56-os megtorlásra vonatkozó törvényi rendeleteknek a meghozatalát sorozatban gyártották. Itt megint van egy kis szépséghiba, mert az egyik fő értelmi szerzője ezeknek a jogszabályoknak, az szintén a jogi karának tanára, Örsi Gyula volt, aki sajnálatos módon ilyenekben is közreműködött.
Az Európa Tanács 1950-ben elfogadta az Emberi Jogok Európai Egyezményét. Tehát egyértelmű, hogy Nyugat-Európában azért a háború után hatalmas hangsúlyt fektettek az embereket megillető alapvető jogokra. Magyarországon milyen jogokat biztosított az alkotmány, és ezeket hogyan sikerült átültetni a valóságba?
Papíron sok mindent biztosított ez a 1949. évi XX. törvénycikk, de már az is árulkodó, hogy a vége fele, hogy a nyolcadik fejezetbe teszik ezt. Na jó, hát ezt is írjuk le, és nem emberi jogként, hanem állampolgári jogként, ugye tudjuk, hogy az állampolgári jog, az egy másik kategória, és ott nem olyan alanyi jog, nem születésünktől fogva, illeti meg az embert. Illetve azt az állam szabadabban korlátozhatja vagy variálhatja, hát hiszen mondjuk a választójognak a korhatárát meghatározhatja, vagy hogy van-e esküdtszék egy országban, vagy nem? Tehát ezekben van egy bizonyos fajta szabadság, nem olyan szigorúan betartandó jogok, mint az alapjogok, az emberi jogok.
És hát természetesen ugye, ami a legzűrösebb volt számukra, mondjuk a sajtószabadságot odaírták, hogy ez a nép érdekében lehet csak gyakorolni. Na most hát ki dönti el, hogy mi a nép érdeke, megint csak ugye a nagy vezérek tudták ezt, és hát államosították ugye a sajtót, és ezáltal a tulajdonos határozta meg, hogy milyen lehet meg, és nemcsak, hogy mit adnak ki, vagy mit nem adnak ki, hanem azt is, hogy megmondták, hogy mit kell írni, tehát megfordult a dolog ebben az időszakban. És ugyanez mondható el az összes többi emberi jogról, alapjogról, hogy ezek gyakorlatilag nem érvényesülhettek, tehát olyan, hogy legálisan tüntessenek az emberek, vagy létrehozhassanak egyesületeket, pártokat, ez elképzelhetetlen volt, vagy valaki egy magánkiadót létrehozott volna, ez lehetetlen volt. Ha valaki ezt mégis meg akarta tenni, azt csak illegálisan tehette meg, akkor terjed el a szamizdata, az illegális kiadvány, amiért komoly büntetéseket lehetett kapni, tehát
egyetlenegy emberi jog sem érvényesült.
Soha ennyi embert nem végeztek ki Magyarországon, mint ebben az időszakban, soha ennyi embert nem börtönöztek be, mint ebben az időszakban, tehát az élethez való jog, a szabadsághoz való jog sem érvényesült. A fordított határőrizetnél, ezt így szoktam mindig mondani, hogy a normális országban a határőr, az kifelé tekint, és arra vigyáz, hogy nehogy valaki bejöjjön az országba olyan, akinek erre nincs jogosultsága.
A szocializmus időszakában minden szocialista országban a vasfüggönynél a határőrök 180 fokos fordulatot tesznek, és arra vigyáznak, hogy nehogy valaki kiszökjön az országból, mert oda beszökni nem nagyon akart senki se.
Egy kommunista országban, csak elszökni akartak az emberek, és ezért kellett a vasfüggönyt fölállítani, ezért volt az egyik legkelendőbb cikk a szögesdrót, mert ezt kellett ugye kialakítani. Tehát a szabadságjogok nem érvényesültek.
Természetesen azt el lehet mondani, ahogy a puhul a diktatúra, tehát a '70-es, '80-as években már, amikor a szocializmus egyébként is válságban van Magyarországon, akkor legalább ezen a téren ilyen apróbb engedményeket tettek, tehát az utazás egy kicsit szabadabbá vált, megjelenik a kék útlevél, meg a piros útlevél, hogy valaki kapitalista országba megy. Persze ezt teljesen önkényesen adogatják, tehát hogy akinek akarják, megadják a jogot, hogy külföldre utazzon, akinek akarják, nem, ezt én magam is megtapasztaltam annak idején, hogy külön engedélyt kellett kérnem, hogy Németországba elutazhassak, még az ELTE jogi karának, a KISZ titkárának is alá kellett írnia, hogy engedélyezi nekem, hogy én Németországba utazhatok, tehát ez egy kegy volt, de egyre többen kapták meg ezt a kegyet. Ugyanígy egy kicsit a magántulajdon területén is engedtek, a vállalkozási szabadságtéren is engedtek, mert különben éhen haltak volna az emberek, csődbe ment volna az ország. Tehát voltak engedmények, ezt nevezzük puha diktatúrának, vagy legvidámabb barakknak, vagy gulyáskommunizmusnak. És hát természetesen ezt jórészt azért a magyar nemzet kényszerítette ki, illetve a gazdasági válság hozta azt, hogy ezeket az engedményeket megtették. Persze ezt mindig Kádár elmondja, hogy ezek most átmeneti engedmények, majd hogyha végre rendbe jön minden, az ő elképzelésük szerint, akkor majd ezeket visszavonjuk, ezeket az engedményeket.
Egy ilyen típusú rendszerben hogyan épült fel az igazságszolgáltatás, vagyis inkább beszéljünk jogszolgáltatásról?
Igen, nagyon helyes, hogy az igazságszolgáltatásnál ilyenkor az i-betű sajnos sokszor elhagyandó. Hát itt is a legszigorúbb pártutasítás működött. Különösen a koncepciós perekre kell gondolni, tehát pontosan meghatározták, hogy milyen módon irányítják a politikai rendőrséget, de a köztörvényes ügyekben nyomozó rendőrséget is. És hát a polgári perekben is az ügyész felügyelte az egész eljárást, tehát bármikor beavatkozhatott, ha akarták a felek, ha nem, tehát nehogy már ottan egymás között valamiben megegyezzenek, vagy valamitől kitaláljanak. És hát természetesen az ügyészi vádemelés is pártalapítással történt, illetve a bíróságoknak a működése is.
Hát ugye állítólagos független bíráknak a legnagyobb része párttag volt, és a párton belül szigorú alá-fölérendeltségi rendszer van, tehát a párttagnak, a pártutasítást, a felettes pártszervnek utasítását kötelezően végre kellett hajtani.
Tehát még ha nem is lett volna vagy ügyvédje kiemelt, akkor is elég lett volna, csak a felettes pártszervnek az ukáza arra, hogy milyen ítéletet kell hozni. Itt is persze elmondható az, hogy voltak ugye a koncepciós perek, amik végig irányítás alatt álltak, és hát az idő múlásával, ahogy pult a diktatúra, úgy azért egyre nagyobb lett az a terület, ahol már kevésbé szólt bele az állam.
Tehát ezért mondhatja el, mondjuk '70-es, '80-as években néhány bíró, hogy én már a jogszabályok szerint ítélkeztem, de hát természetesen hozzá kell tenni, hogy ezek inkább a polgári peres ügyekben voltak, tehát mondjuk egy válóperbe már nem szólt bele az államhatalom, hogy ez most mi legyen, vagy egy kölcsön visszafizetése eseténél indult perbe, és a köztörvényes ügyekben is enyhült a nyomás, mert azért itt is voltak ilyen előírások, hogy most milyen ügyeket hogy kell kezelni. Tehát ezen a területen is azért a politika kezdett egy kicsit háttérbe vonulni. Inkább abban maradt meg, hogy azért nagyon durva kemény büntetések voltak a köztörvényesekre nézve is. Tehát ugye gondolok itt például a halálbüntetésre, ami mindvégig megvolt, 1988-ban volt az utolsó kivégzés Magyarországon.
Mennyire lehet stabil alkotmányról beszélni így a 49-es alkotmánnyal kapcsolatban? Hányszor kellett ezt módosítani?
Folyamatosan módosították. Igazából nem is ez volt a legnagyobb baja, hanem az, hogy egyetlen egy paragrafus nem volt benne, amit betartottak volna.
Tehát a negatív bizonyítás a legnehezebb, az kétségtelen, tehát bebizonyítani azt, hogy ez a jogszabály se az se érvényesült, mert hátha találunk egy kivételt, hogy mégiscsak valahol érvényesült. De én ezt váltig állíthatom, mint évek óta figyelem ezt a szakirodalmat, meg a korabeli forrásokat, levéltári anyagokat, és nem találtam még olyat, amikor ragaszkodtak volna az alkotmányhoz.
Hát ugye nem is voltak ilyen intézmények, amik ennek a betartatására ügyeltek volna. Tehát egy alkotmánysértés esetén nem lehetett bírósághoz fordulni. Nem volt alkotmánybíróság, nem volt ombudsman, nem volt közigazgatási bíróság, tehát semmilyen jogorvoslati lehetőség nem volt, és az se jellemző, hogy valaki is mondjuk egy bírósági perben fölállt volna, és elővette volna az alkotmányt, és arra hivatkozott volna, hogy márpedig nekem jogom van erre, vagy jogom van arra, pedig sokszor előfordult az az eset is, hogy az alkotmány szélesebb körben szabályozott valamit, mint a tényleges végrehajtási törvény vagy rendelet.
Még 1986-ban is megjelenik 1986. évi II. törvénye a sajtótörvény, amelyik az alkotmányban deklarált sajtószabadságot szűkebben értelmezi, mint amit ott leírtak. Tehát ezt se lehetett volna megtenni, hogy akkor valaki ellene ilyen sajtóvétséges ügyet elindítanak, és akkor azt mondja, de kérem, az alkotmány szerint nekem jogom van erre, mert megmondták, hogy a törvény szerint viszont nem. És akkor nem mondhatta volna azt, hogy de hát kérem, akkor ezek szerint ez a törvény alkotmányellenes. És hát sok ilyet lehetne elmondani, sőt olyat is, hogy mulasztásos alkotmánysértések is voltak, tehát például szerepel az alkotmányban a népszavazás intézménye, de erre vonatkozó törvény nem született meg 40 év alatt. Tehát egyszerűen nem foglalkoztak ezzel. Eszükbe sem jutott az, hogy valaha is valakinek majd ilyen ötlete lenne, hogy népszavazást tartani valamiről. Persze aztán belefutottak mégis egy ilyen esetbe, hogy amikor az bős nagymarosi vízlépcsőt tárgyalja az utolsó országgyűlés, akkor ott fölmerült a népszavazásnak a gondolata az országgyűlési tárgyaláson, és akkor ott Kulcsár Kálmán professzornak kellett fölállnia, és ott izzadva, dadogva elmagyarázni, hogy ugyan az alkotmányban szerepel a népszavazás intézménye, de mivel nem született meg jogszabály, nem tudunk népszavazni, és ezzel leült ott, és ment tovább a tanácskozás.
A jogforrási hierarchia tetején tényleg egy komolytalan jogforrásnak számított ez az 1949-es XX-as törvény?
Ez egy fiktív alkotmány volt, egy nem valódi alkotmány, ez tulajdonképpen egy propaganda célból megszületett. Ezt tanították, kinyomtatták, vizsgáztak belőle a hallgatók, én is vizsgáztam még annak idején ebből, de senki nem gondolta komolyan, soha nem tartották be.
Tudom én, például valaki komolyan gondolta volna, hogy egy képviselőt visszahívhatunk? Tehát, hogy akkor mit tudom én, Kádár János elindul a XIII. kerületben, hogy az Angyalföldön is mindig nyert is, mert egyedül indult, és érdekes módon mindig megnyerte a választásokat, és akkor én azt mondtam volna, hogy hát akkor hívjuk vissza Kádár elvtársat, akkor a választókerületünkben, mert ott benne volt a visszahívhatóság. Ugye ez természetesen egy jogállamban ilyen nincsen, hogy egy képviselőt menet közben visszahívhatunk, de ott akkor ezt beírták ilyen propaganda célból, hogy hát milyen demokraták vagyunk, hogy ha egy képviselő nem jól működik, akkor visszahívhatjuk, de hát senkinek nem jutott volna eszébe, ráadásul aztán a végrehajtási jogszabály azt mondja ki, hogy együttesen nyílt szavazással kell ezt megtenni. Hát most akkor elmentek volna egy stadionba, és akkor ott több ezer ember ott integetett volna, hogy ki akar visszahívni, meg ki az, aki nem akar visszahívni, tehát másképp nem lehetett volna megoldani egy 40-50 ezres választókerületben, hogy hogyan tudunk együttesen nyílt szavazással valakit visszahívni.
Tehát itt látszik, hogy akármelyik részét nézzük az alkotmánynak, soha nem érvényesült, tehát nemcsak az emberi jogok nem érvényesültek, az országgyűlésnek a hatáskörei sem voltak meg. A kormány is inkább egy ilyen korabeli kancelláriára, tehát egy ilyen korábbi kancelláriának az intézményére hasonlított inkább egy adminisztratív szerv volt, tehát az sem érvényesül, tehát tulajdonképpen sehol nem találunk olyan részt, amit konkrétan hivatkozva gyakoroltak volna.
Kicsit itt a jelen vizeire evezve milyen jelentősége van annak, hogy ma Alaptörvényről és nem alkotmányról beszélünk?
Azért lett végül is az alaptörvény elnevezés, hogy a történeti alkotmányt, hát nem is azt mondom, hogy visszaállítsuk, hanem hogy fölhívjuk a figyelmet, hogy az él és létezik.
Ugyanis a történeti alkotmány elvileg akkor is megvan, ha nem mondjuk ki, hogy van, mert az önmagától működik. És előbb-utóbb minden alkotmánytörténeti alkotmány lesz, én már azt merem mondani, hogy például az Egyesült Államok alkotmánya is már egy történeti alkotmány, mert 1783-ban megalkották, és azóta annyi változtatás volt, hogy már teljesen úgy néz ki, mint egy történeti alkotmány, csak ugye nincs olyan régmúlt, mint Európában lévő államoknál. Úgyhogy ez volt az oka, hogy ha azt mondjuk, hogy az egy alkotmány, akkor most akkor hogy van ott a történeti alkotmány?
Tehát ez volt a jogalkotónak a szándéka, hogy az alaptörvény és a történeti alkotmány együttesen adják a mai alkotmányos berendezkedésnek a lényegét, és ezzel kifejezni akarták azt, hogy itt nekünk van egy ezer éves múltunk, amiben egy olyan szellemi tőke halmozódott fel, amit nem lenne szabad elfelejtenünk, hanem érdemes ezekre a tradíciókra legalább hivatkozni egyes esetekben.
Legyünk büszkék, mert nem sok ország van Európában, ugye Angliát leszámítva, ahol el lehet mondani, hogy az Aranybulla óta mennyi minden történt, de az Aranybullában már olyan elvek vannak, amik azért több száz éven keresztül velünk együtt éltek, és ma már teljesen természetesek. Tehát már senki nem kérdőjelezné meg, mert nálunk ez már annyira a mindennapi életünknek a része 800 éve.
Ezt a 800 éves jogfolytonosságot mennyiben törte meg a kommunizmus, mennyiben sikerült átmenteni a történeti alkotmányosságot?
Hát nagyon nagy törés volt, ezt el kell sajnos ismerni.
Túlságosan is hosszú ideig tartott, túlságosan is sokat rombolt, túlságosan is mély nyomokat hagyott az emberek gondolkodásában. Nagyon nehéz elmagyarázni még most is sokaknak, például mi az, hogy szokásjog, mi az, hogy történeti alkotmány, tehát ilyen idegenkedve figyelnek föl erre ezekre a dolgokra, mert azt tanulták évtizedeken keresztül, hogy ilyen nincsen, meg ilyen nem létezik. És hát sok olyan jogintézmény van, amit már tényleg, ahogy mondtam, hogy a múltat végképp eltörölni, tehát hogy évtizedeken keresztül azt mondták, hogy ezek a feudális csökevények helyette modern új jogszabályokat kell hozni a haladás jegyében. Na de hát hogyha egyszer már valamit föltaláltunk, akkor azt nem kell még egyszer föltalálni. Tehát hogyha már egyszer deklaráltuk valamilyen fontos jogintézményt, azt nem kell újra megtenni.
Tehát hogyha most mondok egy példát, keressük a szokásjognak a fogalmát, akkor először is nézzük meg, hogy Werbőczy mit mond erről, és az tökéletesen megfelelő a mostani definíciónak is a Werbőczy-féle szokásjogi meghatározás. És akkor azt valaki elolvassa, és akkor onnantól kezdve tudja, hogy mi a szokásosnak az intézménye, és akkor nem kell mit tudom én, milyen komoly szakirodalmakat végigböngésznie, és több száz oldal elolvasása után jut ugyanarra el, amit már Werbőczy leírt akkor 1517-ben.
A jelenlegi alkotmányos berendezkedésünkben már komolyabb jelentősége van ismét a történeti alkotmánynak?
Igen, hát én ezt mint alkotmánybíró is elmondhatom, hogy én tudatosan gyűjtöm is azokat az alkotmánybírósági határozatokat, amikben a történeti alkotmányra való hivatkozás megtörténik. Tucatjával van ilyen.
Nagyon sokat hivatkozunk például a vallásszabadságra vonatkozó törvényekre, a sajtószabadságra vonatkozó törvényre.
Az 1869. évi IV. törvénycikkre, amelyik a bírói függetlenségről szól, és még hosszasan sorolhatnám ezeket, vagy az 1848. évi III. törvénycikkre, tehát rengeteg, illetve hát ami még nagyon fontos, és erről meg szoktak feledkezni, hogy a történeti alkotmány nemcsak a sarkalatos törvényeket jelenti, hanem a szokásjogi szabályokat is, és a jogtudományt.
Tehát ugye most megint a jogtudomány kezdi visszanyerni a régi szerepét és a fontosságát, és lehet hivatkozni a jogtudomány álláspontjára is. Sőt, ugye megjelennek az amicus curie-k, tehát amikor egy jogtudós véleményt nyilvánít egy konkrét ügyről, és akkor azt a döntéshozó figyelembe veszi, vagy nem veszi figyelembe, de mindenesetre elolvassa előtte, és ehhez képest, vagy ennek ellenére állapítja meg a döntését.
Az Alaptörvény Nemzeti Hitvallása úgy fogalmaz a kommunista alkotmánnyal kapcsolatban, hogy ,,nem ismerjük el az 1949. évi kommunista alkotmányt, mert egy zsarnoki uralom alapja volt, ezért kinyilvánítjuk érvénytelenségét". Milyen jelentőséggel bír ez a mondat a jelenünkben?
Azért nagyon fontos, mert egyértelműen leszögezzük azt, hogy ez az alkotmány ellentétes volt a jogállamisággal, az ezeréves jogfejlődésünkkel, mindenfajta jogi tradíciónkkal, és hát természetesen tagadta a szuverenitásunkat is, tehát a magyar nemzetnek az önállóságát is.
És hát ezért nincs olyan rész szinte ebben a szövegben, amit felvállalhatnánk, az kétségtelen, hogy '89-ben ezt alaposan átalakították, de a szerkezete megmaradt, nagyon sok mondatrész megmaradt a régiből, meg olyan színtelen, szagtalan maradt, tehát hogy szerepel benne, hogy ez ideiglenes, meg igazából valaki elolvasta, nem is derült ki igazán belőle, hogy ez melyik országnak az alkotmánya. Tehát ezért még a módosított változatát se tartottuk jónak, és hát ugye eleve a módosításnál is arra gondoltak, hogy ez csak egy ideiglenes állapot.
(Borítókép forrása: https://777blog.hu/2019/05/07/nem-az-isten-tehet-arrol-hogy-elofordulhat-rossz-a-tarsadalomban-dr-horvath-attila-alkotmanybiro/)
(forrás: 
(forrás: 
