Reaktor

A 2009-es orosz-ukrán gázvita elemzése amiatt fontos, mert segít bizonyos következtetéseket levonni egy esetleges energiahiányos időszakra. Van azonban az ügynek politikai mozzanata is, amely a két ország Európai Unóval való kapcsolatát érinti, már csak azért is, mert EU-s megfigyelők is részt vettek a vita rendezésében.

Az ukrán-orosz gázviták földrajzi kontextusa

Oroszország számára az energia lehet az az eszköz, amellyel hatni tud Európára, azonban közte és az uniós államok közt van Ukrajna, így

Ennek megvan az infrastruktúrája, amelyre Ukrajna pénzt költ (pl.: üzemben tartja), ráadásul Ukrajna is Oroszországból kapja a gázt. Mindezekből eredően sok a konfliktusforrás: mennyi tranzitdíjat kapjon Ukrajna a szállításért, illetve Ukrajna kísérletet tett többször is arra, hogy olcsóbban kapja a gázt. Oroszország és Ukrajna tehát kölcsönösen egymásra voltak utalva a gázszállítás során, és mindenféle politikai nézeteltérések nélkül is ott volt a   lehetősége. A 2000-es évek közepén azonban valóban politikai fordulat kellett a helyzet elmérgesedéséhez.

Viktor Janukovics, korábbi oroszbarát ukrán elnök (forrás: wikipedia.org)

A narancsos forradalom hatása

A 2004-es ukrán elnökválasztáson Viktor Janukovics oroszbarát, kelet felé orientálódó elnökjelölt nyert, de már másnap megindultak a tüntetések ellene. Ennek következtében végül megismételték a választás második fordulóját, ahol a nyugatbarát Viktor Juscsenko nyert – igaz, Janukovics később vissza tudott térni miniszterelnökként és elnökként is.

Viktor Juscsenko (forrás: wikipedia.org)

Oroszország számára Ukrajna gazdaságilag és politikailag is kiemelt szereppel bír, és azt is tudta nagyon jól, hogy

- egyébként Juscsenko szövetségese, a 2009-es gázvita idején a miniszterelnöki tisztséget betöltő Julija Timosenko vagyona is főleg az energiagazdálkodásból származott. Oroszország szinte rögtön lépett: a gáz árát köbméterenkénti 50 dollárról 250 dollárra akarta emelni. A Gazprom 2005 márciusában csökkentette az ukránoknak szállított gát mennyiségét.

Julija Tyimosenko (forrás: infostart.hu)

Nehéz egyezkedések

A gázvitát megelőző évek – 2005-2007 – állandó, márciustól decemberig tartó tárgyalásokat jelentettek. 2008-ban is így indult, semmi különös nem volt már abban, hogy nem tudnak megegyezni egészen decemberig, csakhogy abban az évben egyáltalán nem sikerült mindkét fél számára megfelelő megoldást találni, amelynek következtében 2009-ben Oroszország előbb az Ukrajnának, majd néhány nappal később az Európának szánt gázt zárta el.

Mit akart Oroszország?

Kifejtettem, hogy Oroszország számára mit jelent az ukránoknak szánt gáz árának felemelése, az import korlátozása, majd a gáz elzárása:

illetve mivel Ukrajnában az oligarchák befolyása nagy (és sokuk éppen az energia terén bír befolyással), így akár ezen keresztül is tud destabilizálni és befolyásolni.

Vlagyimir Putyin (forrás: magyarnemzet.hu)

Az viszont, hogy miért zárta el az Európának szánt gázt, elsőre nem teljesen egyértelmű. Ukrajnát vádolta azzal, hogy megcsapolja, azonban valószínűleg más is állt mögötte.

Dmitrij Medvegyev, orosz elnök 2009-ben (forrás: wikipedia.org)

Azáltal ugyanis, hogy Ukrajna elkezdett közeledni a nyugathoz, megnőtt annak a veszélye, hogy a nyugat közvetlenül Oroszország szomszédjává válik, miközben az oroszok ütközőzónát igényelnének. Oroszországban valószínűleg tudták nagyon jól, hogy az EU is függ az orosz energiától, így

Sőt az is elképzelhető, hogy egy esetleges konkrét ukrán-európai közeledéstől is féltek Moszkvában, így meg akarták előzni ezt is.

Európa színre lépése

Az Európai Unió már január 6-án követelte a szállítás helyreállítását, ugyanakkor később még erősebben részt vett a helyzet rendezésében. Egyrészt uniós megfigyelők is megvizsgálták a gázszállítást, másrészt maga is fellépett tárgyaló félként.

Ami ennél is fontosabb, hogy

Konkrét adatokat számoltak: a földgáz negyven százalékát szerezték be ekkor Oroszországból, és ez szinte teljesen (90%) Ukrajnán keresztül jött. Ez utóbbi szempont megjelenik az uniós anyagokban, vagyis nagyon valószínű, hogy uniós szinten számítottak későbbi fennakadásokra, és az ukrán-orosz kapcsolatok romlására.

Felmerült továbbá a diverzifikáció kérdése is. Vagyis az uniós energiapolitika változásának egy szakaszát láthatjuk utólag a gázvitában.

Közeledett-e Ukrajna Európához?

Ukrajna ugyan megegyezett Oroszországgal, de politikailag nehéz térbe került. Oroszország azért szorongatta meg Kijevet, mert az közeledni akart a nyugathoz (persze a megfogalmazott gazdasági kritikáknak részben lehet alapjuk). Azáltal viszont, hogy beengedett uniós szereplőket a területére, továbbá hagyta, hogy belefolyjanak a tárgyalásokba, valójában tovább közeledett a nyugathoz – de ez értelemszerűen az orosz gázfüggőséget nem oldotta meg. Moszkvának a gáz állandó fegyver a kezében.

Persze Oroszország is elsősorban gazdasági érdekeit nézi, vagyis nem volt érdeke az, hogy hosszabb távon is leállítsa a tranzitot. Ekkor még nem romlott meg annyira a két ország viszonya, hogy ezt ténylegesen megtegye, sőt feláldozza európai bevételeit – vagyis kimondhatjuk, hogy Oroszország hosszabb távon magának ártott a 2009 január eleji eseményekkel (ráadásul valamilyen szinten hozzájárult az eset az orosz-európai viszony romlásához, még ha nem is ez volt sem az első, sem az utolsó lépés).

amely ráadásul éppen az energiapolitikát érinti (gázvezetékek felújítása). Vagyis az Unió és Ukrajna közeledett, amelyet a mai konfliktus előzményének is tekinthetünk.

Ukrajna esetében nem vált azonban ekkor véglegessé a kérdés, hiszen Janukovics elnök még egy ciklus erejéig visszatért (elnökként), ugyanakkor a gázvita elősegítette a nyugati kapcsolatok alakulását. Egyébként az Unió oldaláról sem dőlt el ekkor még minden: az orosz kapcsolatok megromlására 2014-ig kellett várni, ahogy Ukrajna felé is jóval óvatosabban közelítettek, mint később.

Borítókép: gázcsövek Ukrajnában (forrás: portfolio.hu)

Cikksorozatom harmadik részében a külföldi és a hazai egyetemi élet különböző aspektusait szeretném összehasonlítani, hiszen az otthoni alapképzésem után most egy frankfurti mesterképzésen folytatom tanulmányaimat. Bár sejtettem, hogy sok újdonság vár majd a németországi felsőoktatásban, ennyire nagy különbségekre nem számítottam. Lássuk tehát, melyek a legfőbb eltérések a két rendszerben, illetve, hogy hogyan telnek a mindennapjai egy frankfurti diáknak!

Neptun/Canvas

Aki akár egy percet is töltött a hazai felsőoktatásban, annak bizonyára nem kell bemutatnom a Neptun rendszert, másnéven a diákok rémálmát. Nem véletlenül születik a sok kritikus közösségi médiás poszt és meme, hiszen a tárgyfelvételi rendszerből csak a diákok egy nagyon alacsony, szerencsés hányada kerül ki győztesen. Nekem is megvoltak a saját „konfliktusaim” a rendszerrel, főleg, amikor órákra lefagyott az oldal túlterheltség miatt, és emiatt egy borzasztó órarenddel kellett kezdenem a félévet.

A jelenlegi iskolám a Canvas rendszert használja, ami a Neptun itteni megfelelője, csak összehasonlíthatatlanul jobb. Felhasználóbarát, nem fagy le, és mindent pillanatok alatt el lehet intézni vele. Hozzá kell tennem, hogy a tárgyfelvétel mint olyan az én intézményemben nem létezik, (az adott félévre szóló tárgyakat automatikusan megkapja mindenki) szóval ilyes fajta kihívásra még nem kellett használnom, így nem teljesen „fair” az összehasonlítás.

Tárgyak és kurzusok

Otthon általában úgy működik, hogy van egy halom óra, melyek közül sok egymásra épül, és bizonyos időpontokra fel tudjuk venni azokat – ha nincsenek betelve. Itt az egész teljesen máshogy megy. Míg anno volt olyan félévem, ahol 10-15 különböző tárgyam is volt, addig itt egy félévre összesen 5, maximum 6 tárgy van előírva, és ezeket koncentráltan – van, hogy egész nap egy tárgyat tanítanak – hallgatják a diákok.

Kicsit a levelezőhöz tudnám hasonlítani ezt az oktatásmódot, hiszen itt csak heti 3 nap van iskola, viszont akkor tényleg szinte egész nap (kb. 10-5, vagy 1-8) bent ül az ember. Negatívum, hogy a sulis napok nagyon fárasztóak tudnak lenni, hiszen hatalmas mennyiségű információ zúdul az emberre, viszont van 4 nap, ami teljesen üres, így van bőven idő dolgozni, tanulni, vagy kikapcsolódni.

Félévi rend és a vizsgaidőszak

A következő dolog, ami teljesen váratlanul ért, az a félévi rend és a vizsgák beosztása. Míg otthon általában az ember maga tudja felvenni és rendezgetni a vizsgáit egy egy-másfél hónapos periódusban, addig itt vizsga hetek vannak, ebből pedig kettő egy szemeszterben. Van egy vizsgahét október végén, egy pedig december közepén. Eleinte nagyon megijedtem, hogy több lesz itt a vizsga, de most már pozitívumként gondolok rá, hiszen így egy év el van negyedelve, és az anyag sem halmozódik fel annyira. 

Most, az első negyedben például 3 különböző tárgyam van, és ebből a három tárgyból fogok vizsgázni októberben. Ezt követően egy hét szünet után folytatódik a félév, a második negyeddel, ahol két új tárgyat kezdünk tanulni, és pár héttel később jön a következő vizsgahét. Számomra ez sokkal beláthatóbb, hiszen, ha le is marad az ember, akkor sem 3-4 hónap anyagát kell pár nap alatt bemagolni, hanem egy rövidebb, tömörebb anyagrészt, amire még talán emlékszik is az ember. :)

Diákélet

Tudom, mindegyik témánál ezt mondom, de a diákélet-béli különbségek is sokkal jobban megleptek, mint gondoltam. Budapesten diáknak lenni nagyon jó, - legalább is én nagyon szerettem – hiszen sok gyönyörű helyre lehet kiülni, beülni, és mindenki megtalálhatja a hozzá legközelebb álló életformát. Az egyetemek igyekeztek sok programot szervezni, de ez persze karoktól és szakoktól is függő, és sokszor hónapokat kellett várni egy újabb egyetemi bulira.

Na itt teljesen az ellenkezője történik. Az oktatás egy orientációs héttel kezdődik – itt nincs gólyatábor – ahol napközben az iskolát mutatják be, esténként viszont buli buli hátán. Első nap BBQ az iskola kertjében, második nap német étel és ital kóstolós vacsora, szerdára kibéreltek egy clubot, hogy együtt bulizzanak a diákok, csütörtökön pedig kocsmatúra volt a program, és így tovább.

Bulihajó, csapatépítős játékok, rendezvények, alumni ismerkedő est, és még megannyi egyéb programot szervez az itteni HÖK, annyit, hogy mindre elmenni szinte lehetetlen. Számomra ez egy nagyon pozitív dolog, hiszen sok lehetőség van, hogy megismerkedjünk szaktársainkkal, és hiába kerültünk egy új, idegen országba, még sincs az az érzés, hogy egyedül lennénk.

Ezek lennének tehát a legnagyobb, legszembetűnőbb különbségek a két oktatási rendszer között, így néhány héttel a kezdés után, viszont a következő hetekben még biztosan előkerül néhány dolog amit hozzá lehetne fűzni a témához, szóval biztosan lesz még következő rész, addig is hajrá minden régi és új egyetemistának!

Köztudott, hogy Olaszországban viszonylag ritka, hogy egy kormány kitöltse a rendelkezésére álló ciklust. Az pedig, hogy újraválasszák, majd még egy ciklust kitöltsön, egyenesen elképzelhetetlen. Itthon – a magyar kormánypárt és az olasz jobboldal kapcsolata miatt is – rendszeresen hangos a sajtó az olasz kormányválságok, konfliktusok miatt. De (az olasz néplelken túl) mi vezetett idáig? Hogyan befolyásolja a választási rendszer egy kormány életképességét? Milyen ez Olaszországban?

A választási rendszerekről általában

Arányos rendszer az, amikor egy ország lakosai pártlistákra szavaznak és a kapott szavazatok alapján osztják el a mandátumokat. Általában valamilyen speciális matematikai módszerrel, de a lényeg, hogy amennyiben nincs bejutási küszöb, a kapott szavazatok és az elnyert mandátumok aránya közt nincs kiugró különbség.

A többségi, amikor az országot választókerületekre osztják és az adott kerületet elnyerő jelölt mindent visz, megnyeri a mandátumot, az ellenfél pedig egyszerűen kiesik.

A harmadik, a vegyes rendszer pedig a kettő ötvözete: a választópolgároknak két szavazata van, az egyik pártlistára, a másik pedig az egyéni körzet jelöltjére érkezik, és meghatározott számú/arányú mandátumot osztanak szét a listás és a többségi ág között. (Ez a rendszer van Magyarországon is.) Persze elképzelhető ezek további kombinációja és egyéb speciális szabályok: előbbire példa lehet, hogy választókerületekben indulnak listák és egy választókerületben meghatározott számú mandátumot lehet elnyerni, az utóbbira pedig a töredékszavazatok rendszere, amikor az egyéni jelölt (amennyiben egy listát állító párt jelöltje) mindazon szavazatait a párt listájára írják, amelyek nem eredményeztek mandátumot.

A vegyes rendszerben ez attól függ, melyik rendszer hatása az erősebb, de jellemzően a többségi, így tulajdonképpen ez is a kormányzóképességet helyezi a választók elé. Gyakran ugyanis nincs erős különbség a pártok támogatottsága közt országos és helyi szinten, vagyis az arányos rendszer kedvez egyrészt a kis pártoknak, másrészt az akár kevésbé jelentős véleménykülönbségeknek és több vezető típusú személyiségnek is. A többségi rendszer a blokkok kialakulásához vezet, ezt láthattuk idén Magyarországon is, amikor két tömb versenyzett esélyesen a kormányzásért. Egy-egy tömb pedig alapesetben könnyebben tud kormányozni, mint egy koalíció, hiszen már korábban rendezettek jó esetben a viszonyok, a konfliktusokat pedig nem árnyalják pártérdekek (csak egyéniek, illetve pártszervezeten belüli érdekek).

Az olasz szenátus épülete (forrás: wikipedia.org)

Az olasz választási rendszer

Ez volt jellemző mind a felső-, mind pedig az alsóházra (szenátus és képviselőház). Mindennek következtében több, távolról hasonlónak tűnő párt jött létre mind jobb-, mind pedig baloldalon (hiszen hogyan is tudná az olasz belpolitikát nem, vagy csak felszínesen követő külföldi megkülönböztetni az egy oldalon álló, főbb kérdésekben rendszerint egyetértő pártok hajszálnyi vagy adott esetben markáns különbségei alapján a szereplőket). Ha csak az egyik oldalon van egy fontosabb párt, amely nem tud megegyezni a többiekkel, azonnal szükségessé válik a koalíció. Egy koalíció pedig mindig gyengébb lábakon áll, mint egy egypárti kormányzás, főleg ha sok koalíciós partnerről beszélünk. Az egyes politikai szereplők egyéni érdekei mellett megjelenik a pártérdek is: ki adja a miniszterelnököt? Melyek az adott pártnak a fontos területek, amelyekhez ragaszkodik (pl. egy zöld párt a környezetvédelmi tárcához)?

éppen a kormányozhatóság miatt, főként a kis pártok bejutását próbálták meg nehezíteni  (arányos rendszerben előfordulhat, hogy a legnagyobb párt sem rendelkezik 20-30 százaléknál magasabb támogatottsággal).

Mennyiben segítette elő ez a kormányozhatóságot?

Az új választási rendszer hatékonysága

Ezt egyrészt a tapasztalat támasztja alá, hiszen 2018 óta két kormányfője volt az országnak, emellett koalíciós vitákat is láthattunk, a miniszterelnök-helyettest adó Liga (Matteo Salvini pártja) ki is lépett a koalícióból. Ráadásul a két kormányfő nem is ugyanazon párt embere volt: Giuseppe Conte, mérsékelt jogászprofesszor; illetve a szakértői kormányt alakító Mario Draghi, aki igazi technokrata.

Giuseppe Conte korábbi miniszterelnök (forrás: wikipedia.org)

hiszen a vegyes rendszer bár valóban elősegíti valamelyest a kormányképességet az arányos rendszerhez képest, de ahhoz, hogy ez gyakorlatban is így legyen, markánsabbnak kellene lennie az egyéni (többségi) ágnak a listás ággal szemben. Magyarországon például 199 képviselőből 106-ot választanak egyéni körzetekben, és csak 99-et listáról. Olaszországban ezzel szemben a parlamenti helyek 3/8-át kapják csak az egyéni képviselők, míg a maradék 5/8 az arányos ágé. Vagyis az arányos ág valamelyest fontosabb, és ez éppen elég ahhoz, hogy tovább folytatódjon a tipikus olasz történet, azaz a koalíciós kormányok és viták időszaka.

Mario Draghi olasz miniszterelnök (forrás: wikipedia.org)

Ez nem tűnik megvalósíthatónak, hiszen egy korábbi ilyen módosítás nem bírta sokáig (egy évtized). Vagyis 2017-ben olyan rendszer kellett, amely változtat, de nem markánsan. Kérdés, hogy meddig fogja tartani magát a jelenlegi szabályozás és hosszabb távon hasznos lesz-e (nem tűnik annak). Ahogy az is kérdés, lehetséges-e a későbbi módosítás.

Borítókép: az olasz parlament alsóháza (forrás: portfolio.hu)

Történik valami épp Iránban, és az interneten szembejött egy - minden pejoratív felhang nélkül - agitprop anyag, amely a nyugati lányokat és asszonyokat buzdítja az utcai - és online - kiállásra Masha Amini emlékéért, az aktuális iráni rezsim ellen.

És ha 2019 lenne, nem is akadna meg a szemem semmin. Figyeljük meg azonban alábbi, iráni diktatúrát bemutató diát:

Tessék, kedves, interneten Harcos Nők, ez itt az elnyomó hatalom, ahol a "morális rendőrség" a szigorú dresszkódot megsértőket brutálisan szankcionálja. Vannak még ezen felül másodrangú állampolgárok.

A Harcos Nők alapvetően a progresszív baloldal ketrecében kotlanak. Nem a szélsőjobboldalon.

Kapizsgáljuk már? Nem a vírustagadó szélsőjobboldalon. Hanem a Tudomány - nagybetűvel - oldalán, ami 2020 márciusában azt mondta, 2 hét lezárás és vége, de legkésőbb az első oltással vége, vagy a másodikkal, de igazából nem is annyira halálos, szóval mindig valamiben biztos volt, és ha az aktuális valamiben bárki is kételkedett, az gyilkos, konteó-hívó, álhírgyáros robot volt, akit el kell hallgattatni, ha itthon nem is, olyan országokban, Nyugaton, ahol erre vevő az apparátus, mindenképp.

Szigorú dresszkód, amit ha nem tartasz be, erőszakot alkalmaznak ellened? Oltási státusz, ami hiányában korlátozott a szabadságod? Menjünk Ausztráliáig (mégsem Irán), ahol internálótáborokat hozott létre a hatalom? Ezt az agitprop anyagot az a demo osztja, aki ugyanezt követelte mindannyiunk nyakába, akkor zéró kritikával, ma zéró önreflexióval.

A parancsukra - tisztelet a kivételnek - az egész nyugati világ iránná hülyült, és jajj volt annak, aki nem lépett egyszerre!

A Youtubeon megtanultak NEM beszélni a COVID-ról, nehogy egy félreérthető, kételkedő mondat a csatorna letiltását jelentse.

2 évig vett minket körbe ez az őrület, és a Harcos Nők az élén voltak az önkéntes rendőrködésnek, gyilkosozták azokat, akiknek kilógott az orra a maszkból - szigorú dress code -, gyilkosozták azokat, akik tavaly tavasszal kiültek a teraszokra, és jogtiprást követeltek, követelnek ma is azoknak, akik nincsenek beoltva.

Szembesíteni kell őket ezzel, ha elindul a Je Suis Masha!

Az aszályos időre való tekintettel cikksorozatban foglalkozunk Magyarország vízgazdálkodásának történetével. Ha a magyar vízgazdálkodásról beszélünk, elkerülhetetlen a Bős-nagymarosi vízlépcső témája. Már írtunk arról, hogy Bős-nagymarosnak mi a jelentősége, a múltja, a jelene és az esetleges jövője. Ebben a cikkben tekintsük át ennek a vízlépcsőnek a jogi történetét is.

A tényállás

A Bős-nagymarosi vízlépcső és az egész per alapja is az 1977-es szerződés "a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer megépítéséről és üzemeltetéséről”, melynek felei Magyarország és Csehszlovákia voltak. A szerződés rendelkezéseiből kiolvasható, hogy a megegyezés céljai a vízi energia előállítása, a Duna hajózhatóbbá tétele és az árvízvédelem voltak. Ezzel egyidőben a szerződő felek abban is megegyeztek, hogy a beruházás során törekednek arra, hogy a Duna vizét, környezetét és élővilágát óvják, azt csak a legszükségesebb mértékben károsítsák. 

A munkálatok már 1978-ban megkezdődtek. Minden komolyabb problémák nélkül zajlott egészen 1989-ig, amikor Magyarország -az országos közfelháborodás hatására- május 13-án úgy döntött, hogy felfüggeszti a munkálatokat. A magyar miniszterelnök erről levélben értesítette a csehszlovákokat: 

"A Magyar Tudományos Akadémia tanulmányozta a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer nagymarosi részének elhagyásával illetve megvalósításával kapcsolatos környezeti, ökológiai, vízminőségvédelmi valamint szeizmológiai kihatásokat. [...] Az Akadémiának [e célból felállított] [ad hoc] bizottsága áttanulmányozta az eredeti tervnek megfelelő építkezések várható hatásait és arra a következtetésre jutott, hogy nem rendelkezünk elegendő ismerettel a környezeti kockázatok következményeinek megítélésére.”

Magyarország végül 1989 október 27-én döntött úgy, hogy nem folytatja a vízlépcső építését. 

Ez idő alatt a felek folyamatosan tárgyaltak. Az egyik komoly problémát az jelentette, hogy amíg Magyarország leállította az építkezéseket, addig a csehszlovák munka a tervek szerint haladt, szinte teljesen kész volt.

A tárgyalások nem vezettek eredményre, Csehszlovákia úgy döntött, hogy saját területükön önhatalmúlag elterelik a Dunát, ezzel a beruházás rájuk eső részét a magyar fél nélkül is működésbe helyezik. Ez a megoldás C-variáns néven vált ismertté.

,,A C-variáns munkálatai 1991 novemberében kezdődtek meg. A két fél között folyó tárgyalások eredménytelenek voltak, és 1992. május 19-én a magyar kormány szóbeli jegyzékben értesítette a csehszlovák kormányt, hogy 1992. május 25-i hatállyal felmondja az 1977-es szerződést.”

A konfliktus kezelése érdekében a felek a hágai Nemzetközi Bírósághoz fordultak.

 A Hágai Nemzetközi Bíróság (forrás: https://www.ogyk.hu/hu/blog/posts/75-eve-jott-letre-a-hagai-nemzetkozi-birosag)

A kérdések

A felek a Bíróságtól az alábbi kérdések megválaszolását kérték: 

Volt-e joga Magyarországnak felfüggeszteni a munkálatokat?

Volt-e joga Csehszlovákiának a C-variáns megvalósítására?

Melyek azok a jogkövetkezmények, melyek a feleket terhelik? 

Volt-e joga Magyarországnak felfüggeszteni a munkálatokat?

Magyarország ebben a kérdésben úgy érvelt, hogy valóban felfüggesztett bizonyos munkálatokat, azonban az 1977-es szerződés megtartását soha nem függesztette fel. A leállított munkálatok esetén ,,ökológiai szükségállapotra" hivatkozott. A magyar fél szerint a beruházás a következő ökológiai károkat okozná: a talajvíz csökkenése, a víz minőségének a romlása és az élővilág kihalásának a veszélye. Magyarország emellett azzal is vádolta a másik felet, hogy az már korábban is megsértette a szerződés rendelkezéseit, amikor az építkezések során figyelmen kívül hagyta az ökológiai veszélyeket. Ezen kívül Magyarország a szerződés jogszerű felmondása mellett azokat az érveket is felhozta, hogy fennállt a szükséghelyzet, a szerződés teljesítése lehetetlenné vált, a körülmények alapvetően megváltoztak, Csehszlovákia súlyosan megsértette a szerződést, ráadásul a nemzetközi környezetvédelmi jognak új normái alakultak ki.

Szlovákia -természetesen- úgy érvelt, hogy a magyarok által hivatkozott ökológiai szükséghelyzet nem elég indok arra, hogy egyoldalúan megszüntessék a szerződést. Emellett azt is tagadta, hogy megsértette az 1977-es szerződést, valamint hozzátette, hogy a környezeti hatások vizsgálata nem csupán egyetlen fél feladata.

A Bíróság nem fogadta el Magyarország azon érvét, hogy az 1977-es szerződés alkalmazását soha nem függesztették fel. A Bíróság szerint a magyar magatartás következtében ,,a szerződésben kifejezetten egységesként és oszthatatlanként jellemzett műtárgyrendszer befejezése lehetetlenné vált". A Bíróság ezt követően rátér arra, hogy a nemzetközi jog pontosan szabályozza azokat az eseteket, amikor a szerződésben leírt kötelezettséget mikor lehet következmények nélkül felfüggeszteni: a nem teljesítő állam életbe vágó érdeke, súlyos és küszöbön álló veszedelem, egyetlen lehetséges eszközt alkalmazta az állam, amikor nem teljesíti kötelezettségeit, nem sérti komolyan a másik állam érekeit, valamint nem járulhat hozzá a cselekedet a szükségállapot kialakulásához. A Bíróság egyesével megvizsgálta, hogy Magyarország esetében minden feltétel fennállt-e, amikor leállította a munkálatokat.

 Az 1977-es szerződés aláírása (forrás: https://konyvtar.dia.hu/html/muvek/MOLDOVA/moldova00072/moldova00073e/moldova00073e.html)

Volt-e joga Csehszlovákiának a C-variáns megvalósítására?

Magyarország szerint a válasz erre a kérdésre egyértelműen az, hogy nem. Szerintük a C-variáns az 1977-es szerződés durva megszegése. Ráadásul nem csupán az 1977-es szerződést szegték meg, hanem A határvizek vízgazdálkodási kérdéseinek szabályozásáról szóló, Budapesten kötött 1976. május 31-i egyezményt, valamint az általános nemzetközi jogból folyó kötelezettségeit is.

Szlovákia azon a véleményen volt, hogy a C-variáns nem minősül olyan cselekedetnek, ami sérti a nemzetközi jogot, csupán egy jogszerű válaszlépés volt Magyarország jogellenes cselekedeteire.

A Bíróság ebben a kérdésben azt vizsgálta, hogy a C-variáns jogszerű válaszlépés-e. A nemzetközi jog szabályai szerint három feltételnek kell fennállnia, hogy a válaszlépést jogszerűnek lehessen titulálni: a válaszcselekménynek egyedül a jogsértő állam ellen kell irányulnia, a sérelmet szenvedett félnek először fel kell szólítania a másik államot, hogy hagyjon fel a jogellenes cselekményével, valamint a válaszlépésnek arányosnak kell lennie. A Bíróság arra jutott, hogy a válaszlépés nem volt arányos, mivel Csehszlovákia átvette az ellenőrzést egy közös erőforrás fölött, ezzel pedig megfosztotta Magyarországot attól, hogy méltányosan részesedhessen a Duna természeti erőforrásaiból. Ezen okok miatt

,,a bíróság arra a megállapításra jutott, hogy a C-variáns üzembe helyezése a nemzetközi jog alapján jogellenes cselekménynek minősül".

 Magyar tüntetés a Bős-nagymarosi vízlépcső megépítése ellen (forrás: https://www.origo.hu/itthon/20110204-az-uj-szechenyi-terv-bukkant-fel-ujra-a-bos-nagymaros.html?pIdx=2)

Melyek azok a jogkövetkezmények, melyek a feleket terhelik? 

Magyarország kimerítően felsorolta azokat következményeket, amelyeknek szerinte meg kell valósulnia a konfliktus rendezése érdekében. Tárgyalásokat kell kezdeni, hogy a megváltozott vízjárást pontosan meg lehessen határozni, egy végső elszámolást végre kell hajtani. Szlovákiának kártérítést kell fizetnie azokért a károkért, amelyeket Magyarországnak okozott a C-variáns üzembe helyezésével. Végül felszólította a másik felet, hogy függessze fel a jogellenesen folytatott cselekményét és adjon garanciát arra, hogy nem fogja ezt folytatni.

Szlovákia szerint Magyarországnak kellene abbahagynia azt a jogellenes magatartást, hogy akadályozza az 1977-es szerződés megvalósítását. Megerősítette, hogy kész tárgyalni a vízjárás és az elszámolás kérdésében. Azonban Magyarország kártérítéssel tartozik azokért a károkért, amiket a kötelezettségei teljesítésének elmulasztásával okozott.

(forrás: https://www.infocsallokoz.sk/hirek/olvas/permalink:csallokozi-tortenelem-ii-bos-nagymaros-2020-06-19-120000)

A Nemzetközi Bíróság Ítélete

Magyarország azon bejelentése, miszerint az 1977-es szerződést érvényteleníti, nem járt azzal a következménnyel, hogy azok érvényüket vesztették.

Szlovákia, mint Csehszlovákia jogutódja az 1977-es szerződés részesévé vált.

Magyarországnak és Szlovákiának jóhiszeműen kell tárgyalniuk és mindent meg kell tenniük azért, hogy az 1977-es szerződés célkitűzéseit megvalósítsák. Amennyiben lehetséges, közös üzemeltetési rendszert kell létrehozniuk.

Magyarországnak kárpótolni kell Szlovákiát azokért a károkért, melyeket Csehszlovákiának és Szlovákiának okozott azzal, hogy felfüggesztette és leállította azokat a munkálatokat, amelyekért felelősséget vállalt.

Szlovákiának kárpótolnia kell Magyarországot azokért a károkért, amelyek azáltal keletkeztek, hogy Csehszlovákia üzembe helyezte, Szlovákia pedig üzemben tartotta az "ideiglenes megoldást".

A per megítélése igencsak változó. A konfliktus végső megoldása a mai napig is várat magára, a két ország az ítélet 1997-es kihirdetése óta sem jutott közös nevezőre ez ügyben (sem).

Szeptember 21. – 1994 óta ekkor tartjuk az Alzheimer-kór világnapját. Ezen a napon próbálják felhívni a figyelmet arra, hogy milyen fontos a demencia minél korábbi felismerése, hiszen annál hamarabb tudják elkezdeni a kezelést, a folyamat lassítását.

De mi is az az Alzheimer-kór pontosan?

Ez nem más, mint az időskori elbutulás (más szóval demencia) leggyakoribb oka, ami a szellemi képességek romlásával jár együtt.

A folyamat eljut odáig, hogy az Alzheimer-kóros személynek már a mindennapi élet is gondot jelent, például elfelejti, hogy hogyan tud ételt melegíteni magának. Egy ilyen ember felé tehát mindenképp nagy odafigyelés és törődés szükséges.

Az Alzheimer-kór világnapján ebben a cikkben egy kis betekintést nyerünk a memória működésébe, valamint annak megbetegedésébe.

Először is: hogyan tudunk az eszünkbe vésni valamit?

(kép forrása: docplayer.hu)

Az információ először a szenzoros memóriánkba jut. Ide rengeteg információ kerül, hisz a mindennapi életben nagyon sok ingerrel találkozunk akkor is, ha csak egyszerűen sétálunk az utcán. Azonban agyunkat nagyon leterhelné, ha ezt mind megjegyezné. Kiszűri ebből azokat az elemeket, amik az adott helyzetben fontosak számunkra. Amik nem fontosak, azok csupán 200-500 msec-ig maradnak itt, utána elfelejtődnek. A szenzoros emlékezet lehet ikonikus vagy visszhangmemória. Előbbi a látott, míg utóbbi a hallott információkat fogadja be.

Amit elég fontosnak tartunk, az a szenzoros memóriából a rövid távú memóriába kerül. Itt körülbelül 30 másodpercig tudnak megmaradni az információk, amit nem tartunk olyan fontosnak, szintén kitörlődnek.

Ami még ennél is fontosabb információ, az a hosszú távú memóriában rögzül. Lehet, hogy csak néhány percig marad itt, de az is elképzelhető, hogy egész életünkben emlékezni fogunk rá, ha elég fontos nekünk. Természetesen ezek az emlékek az évek során torzulnak, nem ugyanabban az állapotukban maradnak meg. Ez könnyen tetten érhető történetek elmésélésénél: mindig kicsit máshogy fogjuk mondani. A hosszú távú memórián belül megkülönböztethetünk implicit és explicit memóriát. Implicit memóriánál egy adott dolgot nem tudatosan jegyzünk meg, hanem automatikusan rögzül. Ilyen lehet például a motoros tanulás: nem tudjuk megmondani, hogy hogyan kell biciklizni és hogyan nem esünk el, egyszerűen csak tudjuk. Ezzel szemben az explicit memóriát a tudatos megjegyzés jellemzi. Ezen belül megkülönböztetjük a tényekre való emlékezést (szemantikus memória) és az élettörténeteinkre, életrajzunkra való emlékezést (epizodikus memória).

Most nézzük az Alzheimer-kórt!

Gonoszsága abban rejlik, hogy egyik memóriatípust sem kíméli, sem a rövid, sem a hosszú távú memóriát. Sőt, a hosszú távú memória altípusait is egyformán érinti. Mindemellett pedig nagyon nehéz időben felismerni.

Utána már észrevehetőek kis jelek, azonban még ezekről sokszor tudomást sem vesznek, hisz nem gondolják, hogy valami betegség állhat a háttérben. Feledékenységre gondolnak, esetleg hajlott korukkal magyarázzák. Éppen ezért pedig nagyon fontos az odafigyelés memóriánkra.

De mi is történik ennél a betegségnél?

A hippokampusz az agynak egy kis része, ez a felelős az emlékezetért. Az Alzheimer-kórnál azt vehetjük észre, hogy ennek mérete lecsökken. Az egész agyban az agytekervények (gyrusok) összezsugorodnak, az agybarázdák (sulcusok) pedig kitágulnak, ettől pedig az egész agy kisebbnek fog tűnni.

(kép forrása: webbeteg.hu)

Az is fontos, hogy az agy sejtjein úgynevezett amiloid plakkok jelennek meg, amik megakadályozzák az ingerület továbbadódását, vagyis egyik helyről nem tud eljutni a másikra az információ, megakad. Miután ezek lerakódtak, megjelennek a tau csomók is, amik már határozottan az agy károsodásához vezetnek, ennek lesz az a következménye, hogy az idegsejtek elpusztulnak, ami egy visszafordíthatatlan folyamat.

Hisz minél hamarabb észreveszik az Alzheimer-kórt, annál hamarabb tudják elkezdeni kezelni és annál tovább tudnak a betegek emlékezni.

Megalakult Dobrev Klára árnyékkormánya, ez most a magyar politikai napirend slágertémája, tegyük hozzá jogosan. Előző cikkünkben már hosszabban kifejtettük, hogy pontosan mi lehet a célja a Demokratikus Koalíciónak, de röviden itt is kitérünk rá, hogy kontextusként szolgáljon e cikk számára. Azzal, hogy a DK az angolszász gyakorlatot lemásolva árnyékkormányt alakított, az ellenzéki alternatíva állítás egy eddig ki nem próbált módját honosította meg Magyarországon. Ez azonban olyan országok politikai rendszereire jellemző, ahol két nagy párt váltogatja egymást. A kétpártrendszerek sajátossága, hogy a két politikai tábornak reális esélye van arra, hogy győzedelmeskedjen a választáson.

Az hogy két, nagyjából hasonló erősségű párt a meghatározó, az nem azt jelenti, hogy ne lennék még mások. Azonban ebből a kétosztatúságból egyenesen következik, hogy egyik párt sem arat elsöprő választási győzelmet. Szinte lehetetlen, hogy valaki kétharmados többséget szerezzen. Ebben a helyzetben olykor meg kell nyerni néhány ellenzéki képviselőt, hogy támogassanak kormánypárti javaslatot, de ennek ára szokott lenni. Ezzel ellentétben a magyar politika minden, csak nem szimmetrikus. Az ellenzék kevesebb, mint egyharmadnyi mandátummal bír, tehát nem kell a belegyezésük ahhoz, hogy az Országgyűlés bármiben is döntsön. Ezt hívják felelőtlen ellenzéknek: bármit is csinálnak, nem tudják befolyásolni a politika menetét, nincsenek hozzá elegen.

Ezért a felelőtlen ellenzék gyakran él a botrány eszközével, "lehetetlen dolgokat" ígér, azaz olyan javaslatokat tesz, amelyek nehezen megvalósíthatóak, de nagyon jól hangozhatnak a választók számára. Azzal, hogy a DK a 199 lehetséges mandátumból 16-as rendelkezik, kicsit érdekesen hangzik, hogy árnyékkormányt alakít. A Gyurcsány párt részéről ez a inkább tekintendő egy, az ellenzéken belüli dominancia kialakítására tett fontos lépésként, mint valami tényleges felajánlkozásként az ország kormányzására e nehéz időkben. Az ellenzék egyik legnagyobb baja az, hogy túl sok párt alkotja. A másik pedig az, hogy több, mint egy évtizede nem voltak kormányon, nincs kormányzati tapasztalatuk. A DK ezt egyszerre kívánja orvosolni: az Európai Magyarország programjával az Orbán-kormány egyedüli, kormányzóképes alternatívájaként aposztrofálják magát. Egyedül ők képesek szakértelmet és alkalmas politikusokat felmutatni, ők hivatottak egyedül arra, hogy árnyékkormányt alakítsanak, senki más.

(kép forrása: Márki-Zay Péter Facebook oldala)

Azonban az ellenzék látványosan nem kezdett még semmit sem ezzel a DK felől érkező kihívással, pedig hosszú távon az "életükre törtek". Egyedül Márki-Zay Péter volt az, aki kommentálta a fejleményt. Érezhetően feszült a viszony a Mindenki Magyarországa Mozgalom és a Demokratikus Koalíció között. Pedig a balliberális pártoknak és a konzervatív fordulatot vevő Jobbiknak kulcsfontosságú, hogy valahogy hatástalanítsa ezt a puszta létüket fenyegető veszélyt.

Pontosan ugyanazzal a kihívással szembesülnek a baloldali pártok, mint a Független Kisgazdapárt, az MDF és a KDNP az ezredforduló környékén: van a térfelükön egy olyan politikai erő, aki dominanciára törekszik. A Fidesz volt az, aki a darabokban lévő jobboldalt egyesíteni tudta és kétpólusúvá alakította a pártrendszert. Azonban 2010 után éppenséggel a baloldal hullott darabjaira és ezen a mai napig sem tudtak segíteni. Több, mint tíz évbe telt, mire az egész ellenzék össze tudott fogni, előválasztással kiküszöbölték az egyfordulós választási rendszert, de ez se volt elég.

A választás utáni bűnbakkeresést nem érdemes részletezni, azonban az attitűdökből kiolvasható volt, hogy az Egységben Magyarországért koalíciónak már nemigen lesz jövője, mindenki a saját útját fogja járni. Az LMP egy stabil, de kihagyhatatlan kispárti létet célzott meg, a Jobbik a városok felé vette az irányt, a Momentum a DK-hoz hasonlóan élre akar törni, az MSZP és a Párbeszéd pedig csak szemléli az eseményeket.

A Demokratikus Koalíció volt és jelenleg is az egyedüli párt, amely deklaráltan az Orbán-kormány bukását várja, úgy hiszik, hogy reális forgatókönyv a Dobrev-árnyékkormánykormány hatalomra jutása. Az LMP és a Momentum ezzel szemben sokkal visszafogottabbak voltak: szerintük a sült galamb nem fog az ellenzék szájába repülni. Ők úgy gondolják, hogy a céltalan orbánozás ( a DK-val ellentétben) nem vezet semmire, ez az ellenzéki keménymagnak fog csak tetszeni.

A Donáth Anna által fémjelzett, a viszonylag mérsékeltebben kormánykritikus baloldalnak nehéz döntést kell meghoznia. Ha nem tesznek semmit ezzel a kihívással, akkor a DK előbb-utóbb felemészti a riválisait. Ha a túlélésért politizálnak, akkor nem elképzelhetetlen, hogy támadólag kell fellépniük volt koalíciós partnerükkel szemben, de akkor végképp ellehetetlenül az összefogás. Ha felajánlanák a szolgálatukat, vagy hasonlóan árnyékkormányt alakítanának, akkor éppen azt a hangnemet kell, hogy megüssék, amit a DK. A Dobrev-árnyékkormány egy Parlamenten kívüli képződmény, egy rendszer alternatíva. Éppen ez az, amivel szerintük fölösleges áltatni a választókat, ellentmondásos lenne ezt a stratégiát átvenni. Videójában a Momentum EP-képviselője pont azt feszegette, hogy miért kellene érdemben vitáznia az ellenzéki politikusoknak a Fidesszel, tehát a parlamenti politikai aréna fontos terepnek számít Donáth számára.

A kisebb ellenzéki pártok, mint például az MSZP és a Párbeszéd képtelenek arra, hogy érdemben befolyásolják az ellenzék működését, ők legfeljebb felajánlhatják egyes szakértőiket, hogy támogathassák az árnyékkormány működését. Ezzel és a nemzet érdekekére hivatkozva nehéz döntésre sarkallhatnák a DK-t: ha a nemzet érdekét szolgálja a lehető legtöbb szaktudás bevonása, akkor mi alapon tagadják ezt meg, illetve "lerántanák a már lerántott leplet" és nyilvánvaló lenne a Gyurcsány párt valós szándéka. Mindezzel akár diszkreditálhatnák az egészet, hiszen az önérdek jobban kidomborodna, mint a nemzeti.

A Jobbik már nem akar a balliberális oldal része lenni, hiszen túl sokat mondtak már le az önálló arculatukból. Mindezt csak azért, hogy később bőven küszöb alá mérjék őket. A Jobbik-projket sikerességét nem az fogja meghatározni, hogy mennyire felelnek meg a nemlétező koalíció számára. Nekik jelen pillanatban van jobb dolguk is, mint ebbe a vitába belefolyni.

(kép forrása: 444.hu)

A legnagyobb dilemma előtt momentán a Momentum áll. Egyedül tőlük lehetne elvárni azt, hogy valami érdemi alternatívát tudjanak nyújtani és reagálni erre az egészre. Ők is megfogalmazták a szándékot a kevésbé sokszínű ellenzékre, de ők eddig nem tettek érte semmi érdemit. A Demokratikus Koalíció megpróbálja a kormányzóképesség hiányát valahogy orvosolni, a Momentum se tenné rosszul. A Momentum stílusa kompatibilisebb lenne arra, hogy a "keménymagon" túl is megszólítson választókat. A DK inkább a "meglévő" ellenzéket akarja homogenizálni, míg a Momentum a szélesebb társadalom felé fordítja a fejét.

Mit tehet a Momentum, ami beleillik a célkitűzéseibe, stílusához? A saját árnyékkormány kilőve, nem maradhatnak passzívak, mert az lépéshátrányt jelentene, támogatólag nem léphetnek fel, hiszen az kapitulációval érne fel. Amennyiben komolyan gondolják a konstruktivitást és valódi vitára akarják kényszeríteni a kormánypártot, akkor ezt a leghitelesebben úgy tehetik, ha létrehoznak egy egyeztető fórumot, ahova meghívnak különböző társadalmi csoportokat, érdekvédelmi szervezeteket, lobbikat. Ha nyitni szeretnének a társadalom felé, akkor ez egy lehetséges megközelítési mód lehetne. Az ilyesfajta beágyazottság pont hiányzik a baloldali ellenzék részéről, ezzel jelentős versenyelőnyhöz juthatnának a DK-val szemben. Ameddig nem lép az ellenzék, addig nem fognak tudni kilépni Dobrev Klára árnyékából. 

Szeptember 20. – 1954 óta az UNICEF kezdeményezésére ekkor tartjuk a gyerekek világnapját. Ezen a napon hívják fel a figyelmet a gyerekek támogatására és védelmezésére.

Azonban jelen cikk inkább a gyermekek fejlődésére irányul. Sokan próbálták megragadni ennek lényegét, többek között Sigmund Freud, Anna Freud, Erik H. Erikson.

De vajon ez mit takar? Hogy lehet szexualitásról beszélni kisgyermekek körében?

Róla nagyon fontos tudni, hogy mindent ezen fogalom köré helyezett, egész elmélete erre épül. A libidót a legfontosabb motiváló erőnek gondolta, azonban ez nem a klasszikus értelemben vett nemi vágyat jelenti. Például az első szakaszban, ami körülbelül a születéstől a 18. hónapig tart, minden motiváló erő arra irányul, hogy a csecsemő az ízeket minél jobban megismerhesse: először az anyatej nyújt számára örömöt, majd pedig a hozzátáplálás kezdetétől a sokféle étel, amit idővel meg is rághat.

A második szakasz nagyjából a 18. és 36. hónap között húzódik, ekkor pedig új örömforrás keletkezik a szobatisztaság kialakításával: a pici gyermek élvezi azt, hogy valamit kontrollálhat.

Kép forrása: divany.hu

Az jelentené az örömforrást, ha ez a vágyuk teljesülhetne. Természetesen ez nem lehetséges, ami nagy nehézség elé állítja őket. Fiúknál kialakul az Ödipusz-komplexus: apjaként riválisra tekint, legszívesebben ő lépne a helyére, azonban ez lehetetlen még az ő szemével is, ugyanis túlságosan bátornak és erősnek látja. Érzéseitől úgy próbál szabadulni, hogy apjára vetíti: azt fogja hinni, apja lát benne riválist, aki el akarja távolítani. A szorongás lendíti előre a komplexus megoldását: elfojtja vágyát, és apjával akar azonosulni, olyan akar lenni, mint ő. Lányoknál is hasonlóan zajlik a folyamat, azonban náluk Elektra-komplexusnak hívjuk a helyzetet.

6-8 éves kortól a latencia szakasza jön: ekkor a motiváló erő az intellektuális teljesítmény felé irányul, iskolai tanulmányaik és érdeklődésük felé fordulnak.

Freud pszichoszexuális elmélete ugyan felvet problémákat, már onnantól kezdve, hogy minden nem függhet a szexualitáson. Azonban fontos alapokat fogalmazott meg, ezt mi sem mutatja jobban, hogy elméleteit még a mai napig igyekeznek csiszolni.

Lánya, Anna Freud is erre tett próbát: apja pszichoanalíziséből indult ki, azonban ő már határozottan a gyerekek fejlődésével foglalkozott. Freud elméletének ez egy kisebb része volt, azonban Anna határozottan ezt szerette volna kutatni. Már ő sem teljesen értett egyet apjával, elmélete igencsak különbözik. Freud szakaszait még nagyrészben megtartotta, azonban a pszichoszexuális fejlődésnél egy árnyaltabb képet alakított ki.

Kép forrása: psychoanalysis.org.uk

Ő már a gyermeki fejlődést összefüggéseiben vizsgálta, nem csak az ösztönkésztetésekre helyezte a hangsúlyt.

Mindemellett fontosnak tartotta az énfunkciók érését (ilyen például a mozgás, a gondolkodás vagy a memória fejlődése), a felettes én fejlődését (morális és erkölcsi szabályok ismerete és betartása) és a környezeti hatásokat.

Az első: az infantilis függőségtől az érzelmi önállóságig és a felnőtt tárgykapcsolatokig. De mit is jelent ez? Először biológiai egység van az anya és gyermek között, közvetlenül a születés utáni hónapokban a gyermek még nem érzékeli, hogy anyja és ő már nem szorosan és szétválaszthatatlanul egy. Fejlődése során a gyermek fokozatosan eltávolodik anyjától, a tárgykapcsolat kialakulása azt jelenti, hogy az anya a gyermek szemében függetlenné válik feladatától: a szükségletei kielégítésétől. Végállomásként pedig már vágyait az ellenkező nemű személyre vetíti ki, nem az anyjára.

Egy másik vonal: szoptatástól a racionális evésig. Először az anya segítségével elégíti ki vágyait, hisz ő eteti, majd megtanul önállóan is enni. Az Ödipusz-komplexus idején az evés mint vágy csökken, hisz akkor például a fiúgyermekek az anyába „szerelmesek”, arra vágynak, hogy ő legyen a feleségük. A végső állomás pedig az, hogy a táplálékra racionálisan gondolnak: nem vágyai, hanem éhsége és étvágya irányítják evési szokásait.

Kép forrása: life.hu

A harmadik vonal: tisztaságra szoktatástól a szobatisztaságig. Ez a vonal igencsak hasonlít Freud elképzeléseihez. A gyermek fokozatosan megtanulja a kontrollt, ezt pedig élvezi, hisz egyre jobban hasonlít szüleihez. Ahogy ők mosdóba mennek, már ő is el tud, már neki sincs szüksége pelenkára.

A negyedik: a saját testért való felelőtlenségért a felelősségig. Először a gyermek annyira védi a testét, amennyire anyja szereti őt, majd elkezdi érzékelni a veszélyeket (például tűz, víz, esés), végül pedig a higiéniai és orvosi előírásokat is megérti.

Az ötödik vonal: egocentrizmustól a tárgykapcsolatokig. Először egy gyermek saját magát állítja középpontba, azt hiszi, ő a világ közepe, ez pedig egy teljesen egészséges helyzet. Ebből folyamatosan alakul ki az, hogy a gyermek társaira egyenlő jogú partnerekként gondol.

Végül pedig az utolsó vonal: játéktól a munkáig. A gyermek fokozatosan a játékokon keresztül tanulja meg azt, hogy hogyan lehet dolgozni: előre kialakított tervekkel, kitartással, agresszív impulzusok szabályozásával.

Nagyon érdekes ezeket az elméleteket megfigyelni a gyakorlatban. Minél többet ismerünk, annál jobban megértjük a gyermekek fejlődését és viselkedését. Természetesen mind tartalmaz hibákat, de mind közelebb visz minket a valósághoz.

Minden nap újabb rémhírekre ébred az ember a rezsiárakkal kapcsolatban, így ahogy sokan mások, én is arra szeretnék törekedni, hogy minél melegebb legyen a lakásban, folyamatos fűtés nélkül, energiatakarékosan. Cikkemben néhány olyan bevált tippet szeretnék megosztani, melyekkel alacsonyabb számlák mellett sem fogunk fázni a hidegebb hónapokban.

Szigeteljünk – de hogyan?

Míg a lakástulajdonosoknál több lehetőség van a szigetelés javítására, addig egy régebbi albérletben jóval nehezebb bent tartani a meleget, nagy költségbefektetés, és egyéb drága munkálatok nélkül. Amit én a leghidegebb napokon gyakran használok, az az ajtók és ablakok „bedunsztolására” való textilek, rongyok vagy plüssök.

Sokat tud számítani, ha egy rosszul szigetelt dupla ablak közepére beteszünk egy rongygurigát, hiszen így kevésbé süvít be a szél, és a meleg sem tűnik el olyan gyorsan. Sok helyen lehet már kapni külön erre a célra gyártott szélfogót, ami tényleg apróságnak tűnik, de a hőérzeten sokat tud javítani.

Szőnyeg és függöny – minél vastagabb, annál jobb

Bár én szeretem, ha tavasszal és nyáron légiesebb textíliák vannak a lakásban, abszolút megéri vásárolni egy „téli” garnitúrát is, hiszen ezek is nagyban hozzá tudnak járulni a melegebb hőérzethez. Egy vastag, meleg szőnyeg egy plusz rétegként is funkcionál, főleg, ha földszinti lakásról van szó. A függönyöknél is hasonló a helyzet:

Bár kellemetlen lehet az „örökös sötétség”, de a legextrémebb téli napok során (főleg egy korábban említett rosszul szigetelt lakás esetében) még napközben is eltakarva maradtak az ablakok, hiszen így a hőérzet sokkal jobb volt, kevésbé süvített be a szél, és néhány gyertyával, meg egy bögre forró teával még külön hangulatos is volt.

Elektromos takaró és melegvizes palack

Az egyik kedvenc téli kiegészítőm az elektromos takaró, ami a fázós rokonoknak, barátoknak egy nagyon szuper karácsonyi ajándékötlet is egyben. Percek alatt átmelegíti az embert, és az energiafogyasztása is sokkal kedvezőbb, mint mondjuk egy hősugárzónak. Választhatunk elektromos ágymelegítőt, amit a lepedő alá kell teríteni és alulról melegíti fel az ágy egészét, vagy akár már az ágyneműhuzatba húzható elektromos takarót is.

A lakás bármely pontjára elkélhet egy kis plusz (és energiatakarékos) melegség, így már sok egyéb verzió is létezik, melyeket használhatunk a kanapén, gyerekszobában, vagy az íróasztalnál. A legjobb az egészben, hogy egyszerűen kontrollálható – alacsony fokozaton, napi 8-10 óra folyamatos használat mellett is a fűtés/hősugárzó fogyasztásának töredékébe kerül, viszont nagyon kellemes hőérzetet nyújt, így egy kevésbé felfűtött lakásban sem fogunk soha dideregni.

Akik hallani sem akarnak az elektromos „kütyükről”, azoknak marad az egyik klasszikus és jól bevált trükk: a melegvizes palack. Hasfájós napokról vagy a gyermekkori nagyszülőknél töltött hideg téli éjszakákról ismerős lehet a trükk – csak a takaró alá kell tenni a palackot, és perceken belül felmelegszik az ember. Hátrány, hogy lassabb a folyamat, és csak az ágyban működik igazán, ott is csak bizonyos ideig.

Otthoni „divat”

Meleg és vastag zoknik, pamut pizsamák, és puha pulcsik. A legalapvetőbb trükk, ami manapság szinte mindennap elhangzik a rezsiárakról szóló beszélgetések közben, hogy majd jól fel kell öltözni otthon. Ez így is van (azért ne nagykabátra és sínadrágra gondoljunk), de nem feltétlenül kell erre negatívan tekinteni. A hideg estéken amúgy is sokkal szívesebben visel az ember vastagabb, kényelmesebb ruhákat, szóval, ha ezt egy meleg levessel, filmmel, és egy takaróval kombináljuk, akkor tényleg észrevétlenül javítunk a hőérzetünkön – és csökkentünk a számláinkon. Az egyik kedvenc „kiegészítőm” a duplán bélelt zokni, amit tényleg mindenhol lehet már kapni, és bármilyen hideg is legyen a padló, a talpunk melegen lesz tartva.

Igen érdekes lépésnek számít a Demokratikus Koalíció részéről, hogy Dobrev Klára vezetésével árnyékkormányt alakítanak. Sokan azt se tudják mi az, aki meg tudja, az feltehetőleg valamennyire ismeri a brit politikai rendszert. Hiszen ez egy igen sajátos módja az alternatíva állításnak, ami ez idáig nem igazán hagyta el a Brit-szigeteket, néhány kivételtől eltekintve. Azonban Gyurcsány Ferenc pártja áthozta a La Manche-csatornán ezt a vívmányt és importálta a magyar politikába.

Bár olykor-olykor valahol felcsapja a fejét ez az ellenzéki politizálás mód, ez jellemzően a westminsteri rendszerekre jellemző, azaz az angolszász politikai kultúra részét képezi. Ilyenkor az ellenzékbe kerülő másik párt alakít árnyékkormányt (shadow cabinet). Ezek a politikai rendszerek általában kétpártrendszerek, ahol természetesen előfordulhatnak más pártok is, de a hatalomért jellemzően a két nagy küzd. Ilyenkor mindkét pártnak reális esélye van arra, hogy a következő választáson győzedelmeskedjen, hogy meg tudja győzni a választókat az alkalmasságáról. Ez ellenzéknek többek közt ez is a feladata a demokratikus rendszerekben, hogy érvelésre késztesse a kormánypártot vagy pártokat, hogy vitát kezdeményezzen egyes köz- és szakpolitikai döntésekről. Az ellenzék alternatívákat állít, ami eltér a hatalmon lévő érvrendszerétől, ez alapján eldönthetik a választók, hogy kit tart alkalmasnak, kinek van jobb ajánlata az ország számára.

A kétpártrendszerek jellemzője, hogy nem nagyon fordul elő olyan helyzet, hogy a kormánytöbbség kétharmadot is elérjen. Ebből következik az, hogy egyes döntések véghezviteléért rá kell venni több ellenzéki politikust arra, hogy a kormány vagy az azt támogató frakció által előterjesztett javaslatokat megszavazza. Ilyenkor kompromisszumokat kell kötni, illetve elfogadni néhány ellenzéki módosítást is, különben nem ugyanazt a gombot fogják megnyomni szavazásnál. Ezt hívják felelős ellenzékiségnek, mivel ők is megszavazzák azt a törvényt, ami a mindennapokat megváltoztathatja. Bár értelemszerűen egy árnyékkabinetnek nincs végrehajtó hatalma, nem azért fogják elszámoltatni a választók, mert rossz döntéseket hoztak. Ebből a szempontból felelőtlenek, de korántsem lehet azt mondani, hogy nincs súlya annak, amit tesznek, hogy nem kell figyelembe venni az érveiket.

(kép forrása: hang.hu)

Azonban Magyarországon ma korántsem lehet beszélni kétpártrendszerről, illetve felelős ellenzékiségről sem. 2010 óta a Fidesz-KDNP kétharmaddal kormányoz (rövid epizódokat leszámítva), nem volt szükség az ellenzék beleegyezésére az új Alaptörvény elfogadásához, a választótörvény megváltoztatásához, illetve sok más ügyben sem. Magyarországon 1998-tól kezdődően 2009 környékéig kvázi kétpártrendszer volt, ahol a Fidesz és az MSZP viaskodott egymással. Az SZDSZ és az MDF másodrangú szereplők voltak, bár a szabaddemokratáknak jobb pozícióik voltak a balliberális oldalon, mint a fórumosoknak a jobboldalon.

2010 után a centrális erőtér határozta meg a politika menetét, amelyet Orbán Viktor a 2009-es kötcsei pikniken előrevetített. A Fidesz-KDNP egyedüli, nagy kormányzótömbként alakítja a mai napig a magyar politika irányát. Ezért tűnhet első ránézésre egyszerre abszurdnak s nevetségesnek a Dobrev-árnyékkormány, de ha a mélyére nézünk a fejleménynek, akkor nagyon érdekes innováció ez.

Miután 2010 óta felelőtlen az ellenzék és érdemben nem tudja befolyásolni a törvényhozási folyamatokat, így értelemszerűen nem a kormányzóképesség az, ami először eszünkbe jut a baloldalról. Minél több ideig van valaki ellenzékbe, annál frusztráltabb lesz. Ha az érdemi alternatíva állítást se tartja értelmes cselekvésnek, akkor inkább kivonul az egészből, illetve botránypolitizálást folytat, hogy felhívja magára a figyelmet. A Demokratikus Koalíció ezzel a lépéssel egy újfajta technikát kíván meghonosítani azért, hogy legalább a baloldali választók számára kormányzóképes alternatívának tűnjön. Azonban mégsem szabad lehorgonyozni a kormány-ellenzéki összefüggésen.

(kép forrása: demokrata.hu)

A Demokratikus Koalíció úgy érzi, hogy az ellenzéken belül -mint a legnagyobb frakcióval rendelkező párt- különleges felelősséggel bírnak. Ebből adódóan érzik kötelességüknek, hogy alternatívaként lépjenek fel az Orbán-kormánnyal szemben. De miért nem vontak be másokat? Hiszen a választás előtt ki volt osztva az ellenzéki pártok között, hogy ki milyen minisztériumot meg portfóliót kapna. Ugyanúgy felkérhették volna Jakabot belügyminiszternek vagy Vadai Ágnest honvédelmi miniszternek, de nem tették. Ez nem egy összellenzéki megmozdulás.

A DK szeretne a baloldali ellenzék egyedüli, vezető erejévé válni. Több balliberális ellenzéki politikus úgy gondolja, hogy az ellenzék túlságosan fragmentált, több párt van, mint kellene. A baloldal számára fontos innováció lenne, ha egy párt mögött tudnának egyesülni, ha újra két vagy párszereplős lenne a magyar politika. A nagyobb pártok -ilyen a DK és a Momentum- arra hajtanak, hogy ők legyenek az egyedüliek az ellenzéki térfélen. A koalíciózás felemésztette az MSZP-t, az LMP-t és a Jobbikot, összeestek a szavazótáboraik. A DK szeretne lenni a Fidesz egyedüli alternatívája, ez fontos. A többi ellenzéki párttal szemben is meghatározták magukat, mint a legtöbb felelősséggel bíró, kormányzóképes erő. A többiek azért maradtak ki ebből, mert őket erre nem tartják elég jónak.

Talán maga Gyurcsány Ferenc meg Dobrev Klára sem gondolhatja úgy, hogy hamarosan megbukik a kormány ezekben a rendkívüli időkben. Mondhatják, hogy ők készek lennének kormányozni, ha úgy adódik, de ez nem valószínű, hogy bekövetkezik. Sokan felajánlanák, hogy megeszik a kalapjukat, ha az ötödik Orbán-kormány nem tölti ki ciklusát. Azonban ez az akár több évnyi szak- és közpolitikai alternatíva állítás elsősorban az ellenzéki szavazóknak szól: van kormányzóképes erő, ezek lennénk mi.

Ha ezt a tevékenységet konzekvensen végig viszik 2026-is, akkor könnyen lehet, hogy újra lesz egységes baloldali pólusa a magyar pártrendszernek. 1994 után a Fidesz volt az, amely hosszadalmas munkával egyesítette a jobboldalt, de ehhez a többieket ki kellett előbb ebrudalni. Talán ez kell a baloldali ellenzéknek: valaki, aki mindenkit félreállít.

Dobrev Klára és a Demokratikus Koalíció egyértelműen erre törekszik, hiszen mint a cikk elején kiderült: az árnyékkormány az angolszász politikai rendszerek sajátossága, ahol két párt váltógazdasága határozza meg a versenyt. Ha Konzervatív kormány van, akkor a Munkáspárt alakít árnyékkormányt, ugyanez fordítva. A Liberális Demokrata vagy a Skót Néppárt árnyékkormánya nem kap akkora figyelmet, mint a két nagyé. A brit választópolgárok számára egyértelműen a két nagy számít valós esélyesnek. Valami ilyesmit akarhat elérni a DK, hogy az ellenzéki szavazók számára ők legyenek az egyedüli, potens alternatíva.

Utoljára vizsgáljuk meg, hogy mennyire összeegyeztethető mindez a DK arculatával. Mindig is nagy dilemma volt a baloldali ellenzék számára, hogy van-e nekik helyük a Nemzeti Együttműködés Rendszerében, van-e értelme bemenni a Parlamentbe és ellenzékként viselkedni. Sokak szerint nem, ez többnyire a felelőtlen ellenzékiségből adódik. Ezért inkább rendszerellenzékként aposztrofálják magukat, erről szólt ez az egész „kivonulunk ekkor és akkor, eddig és emeddig” közjáték az új ciklus kezdetén. A Demokratikus Koalíció önmagát egyértelműen a rendszerellenzéki szerepben mutatta.

(kép forrása: 24.hu)

Azonban árnyékkormányt csak az alakít szerte a világon, aki elfogadja az adott rendszert és annak a részeként tekint magára. A sokat emlegetett kétpártrendszerek váltópártjai ilyenek. Azonban a baloldali ellenzék a DK-val egyetemben nem tekinti legitimnek a mostani rendszert. Akkor lenne ízig-vérig árnyékkormány Dobrev Kláráé, ha bent ülne a Parlamentben, mint ellenzéki képviselő, adott esetben frakcióvezetőként. Ő azonban maradt EP képviselő, és nem a kormány-ellenzék relációban lesz árnyékminiszterelnök, hanem a szorosabban vett rendszeren kívüliként.

Az Európai Magyarország DK-s koncepciója nem kormányzati, hanem inkább rendszer alternatíva. A Gyurcsány Ferenc elnöklete alatt álló párt arra vár, hogy a válságok, a megszorítások majd megdöntik az Orbán-kormányt. Ők nem az öröklési rend alapján, a trón várományosaként lépnek fel és várnak a sorukra, mint valami herceg. Ahhoz el kéne fogadni azt az öröklési rendet vagy a fennálló rend legitimitását. Nem, ők inkább ellenkirályként várják, hogy egyszer vagy a pestis vagy a tífusz, hanem akkor a saját népe üldözi el a másik uralkodót.

A Demokratikus Koalíció, ha hiába is vár arra, hogy megdőljön a kormány, azt mindenképpen elérheti, hogy meg vagy legyőzi a többi főnemest/pártot, hogy 2026-ban egyedüliként, jól megszedve magát szálljon a ringbe a Fidesszel szemben. Ha hirtelen nem is találják magukat kormányon, azt mindenképpen elérhetik, hogy felfigyeljenek a tevékenységükre.

A Demokratikus Koalíción sokan fognak majd mosolyogni a jobboldalon az árnyékkormány miatt. Azonban azt meg kell adni, hogy ez egy nagyon új és eredeti, kipróbálatlan megoldás Gyurcsány Ferencék részéről. Könnyen lehet, hogy ezzel pecsételték meg az összefogás és a többi balliberális ellenzéki párt sorsát: sokan hihetik majd azt, hogy a DK az egyedüli, tényleges kormányzóképes alternatíva. Az, hogy Dobrev Klára távolsága mennyire okoz majd ellentmondásokat, illetve, hogy mennyire fér össze az árnyékkormányzás rendszeren belülisége és a párt rendszerellenzékisége, azt majd 2026-ra mindenképpen megtudjuk.