A magyar demokráciatörténetben eljutottunk egy olyan pontra, ami szinte példa nélküli. Jelenleg a kormányzati jobboldali erő versenyez egy jobboldali kihívóval, kettejükön kívül nincs, aki labdába rúghat. Viszont mi is a kormányzati kommunikáción kívül a magyar baloldaliság, és hogy szorulhatott ennyire vissza eszmeisége?
Kapitalizmust dönteni vagy reformálni?
A Kommunista Kiáltvány 1848-as megjelenését követően megszülettek Karl Marx szinte mindenki által jól ismert eszméi: A munkás- és tőkésosztály örökös harcban állása, és a proletárforradalom elkerülhetetlensége, ami az elrothadt és kizsákmányoló kapitalista rendszer csökevényeire lesúlyt majd. Marx, valamint pénzügyi támogatója és harcostársa, Engels, 1864-re az Első Internacionálé eseménysora alatt nemzetközi szintre volt képes emelni az eszme szervezeti alapjait:
Megteremtve a későbbiekben a Vlagyimir Iljics Lenin által gyakorlatba átültetett forradalmi szocializmust, ami szükségesnek ítélte a fennálló elnyomó rendszerek megdöntését akár erőszakos úton is.
Ennek a deformált alakzatát ismerhette meg Magyarország a sztálinista szovjet megszállás következtében.
Ezzel ellentétben viszont létezett egy alternatív megközelítés is: a szociáldemokrácia. 1889-ben megjelent az eredeti forradalmi gondolat újragondolása: A kapitalista társadalmat nem kell szükségszerűen lebontani, meg is lehet változtatni a társadalmi csoportok egyenlőségének biztosításával, melyet az állam egy szociális védőháló kiépítése, és a politikai érdekképviselet biztosítása által (parlamenti és szakszervezeti) valósítana meg.
Ez a gondolat teljesen meg is felel egy demokratikus állam kereteinek, egy kitűzött ügy mentén igyekeztek képviselni a társadalmi rétegek érdekeit parlamentáris eszközökkel legfőképpen Németországban és Franciaországban. Emellett nem zárta ki a XXI. Században ismert „hazaszeretet” fogalmát sem a baloldaliság ilyen formában történő megélése: az első világháború kitörésekor maga II. Vilmos német császár jelentette ki a szociáldemokratákra is a Reichstag ülésén:
„Már nem látok pártokat, csak németeket”.
Ennél korábban Otto von Bismarck, a porosz katonai neveltetésű német kancellár sem tagadta meg velük az együttműködést, a baloldal és a jobboldal egyetértése a nemzeti célokban korántsem számított példa nélkülinek.
Így viszont felmerül a kérdés:
Hogyan lett az elesett társadalmi rétegek képviselőiből, a háborúellenesség legelszántabb képviselőiből, a magyar politikai tudat egy részében idegen érdekeket kiszolgáló, elvtelen, háborúpárti hazaáruló?
A válasz a magyar történelmet ért külső hatásokban keresendő: A szociáldemokrata kezdeményezések egy jelentős részét a világháborúkat követő időszakokban a forradalmi szocialista irányzatok, történetesen Kun Béla pártja és a Rákosi Mátyás, majd Kádár János szovjetek által támogatott kommunista tömörülései teljesen magukba olvasztották.
Ez a külső nyomás végül szinten teljes elérte, hogy a szociáldemokrácia a polgári demokráciákra jellemző rendben ne legyen képes legyen képes gyökeret verni az országban, ahol a baloldaliságot kizárólag az intézményesített állampárt testesítette meg, nem hagyva teret alternatíva fejlődésének. A rendszerváltás után pedig a kádári rendszer örökösei rendelkeztek az MSZMP jogutódja felett, kikiáltva magukat a szociáldemokrácia örököseinek.
A kádári örökség sikere, majd teljes csődje
A külföldi nyomás ellenére viszont a rendszerváltás után az MSZP képes volt egy fontos politikai helyzet kihasználására: az Antall-kormány kaotikus kormányzása után a volt kádári politikai elit ígérete, miszerint a Kádár-rendszerre jellemző viszonylagos jólét visszaállítható, sőt felülmúlható, vonzóan hatott a választópolgárok számára, aminek következtében az Első Orbán-Kormány négyéves ciklusa kivételével az MSZMP utódpártja uralta a magyar politikát.
Ez az új „reformista” ígéret számos ponton megbukott.
Egyrészt a Gyurcsány-kormány idejére a párt szinte teljesen átvette a neoliberális irányvonalat, ami egy globális tendencia tünete is: Tony Blair Labour Party-jától kezdve az amerikai Demokrata Pártig a baloldali pártok az elit pártjaivá váltak, legfőbb témáik többé pedig nem a társadalmi különbségek lettek.
Ezt követően a Közép-Európai tendenciát követve a 2010 előtti elhibázott, a szociáldemokrata ígéreteket be nem tartó pártok támogatottsága folyamatosan elsorvadt. Tovább nehezítette a helyzetet az a tény, hogy a jobboldali pártok populista politizálással elkezdtek részben baloldali eszközöket alkalmazni társadalompolitikájukban, kihúzva a talajt a politikai spektrum többi tagja elől. Ezt követően nagyon kézenfekvővé vált a kormánypárt számára a bukott posztkádárista baloldal démonizálása is, ami mélyen beivódott a köztudatba.
Egészséges ez?
Politikai hovatartozástól függetlenül tényszerűén kijelenthető, hogy a különböző eszmék demokratikus ütközése elengedhetetlen egy parlamentáris rendszer életében: a képviselőink ideológiai változatossága elősegítheti és kikényszerítheti az ellenkező oldalak együttműködését is, így pedig a társadalmi érdekegyeztetés hatékonyabb formában jelenne meg mint kizárólag két jobboldali blokk esetén. Ha azonban a szociáldemokrácia valaha alkalmas kíván lenni a politikai visszatérésre, azt a régi baloldali politikusoktól teljesen függetlenül, kívülről kell megtennie, hogy a jobboldal valódi erkölcsi kihívására is képes legyen.
Rubik Ernő 1974. tavaszán alkotta meg találmányát, mely "Bűvös kocka" néven vált ismertté. Rubik eredetileg oktatási célra fejlesztette ki a kockát, hogy diákjainak bemutassa a térbeli összefüggéseket és a háromdimenziós geometria alapjait. Az építészmérnöki és művészi gondolkodásmód egyesítésével sikerült létrehoznia egy olyan szerkezetet, amely egyedülálló mechanikával rendelkezik.
Rubik Ernő eredeti szándéka csupán az volt, hogy a térbeli mozgásokat szemléltesse egy egyszerű eszközzel. Csak a végső termék láttán fogalmazódott meg benne, hogy a kocka sokkal több annál: egy szórakoztató és kihívást jelentő játék. A kocka rendkívüli népszerűségét elsősorban annak köszönheti, hogy három dimenziós térben mozog, mégis egyben marad, így szinte végtelen számú kombinációt lehet vele létrehozni.
„A találmány szerinti térbeli logikai játék kialakításának sajátos és teljesen újszerű megoldási módján túl (…) megemlítem, hogy gyakorlatilag olyan variációs, kombinációs és permutációs lehetőségeknek akár számok, akár ábrák, akár kódjelek formájában történő megjelenítése lehetséges, amelyek (…) a billiós nagyságrendbe tartoznak.” - Részlet a szabadalmi leírásból (1975)
A kocka gyorsan népszerű lett Magyarországon, majd a nemzetközi érdeklődés is fokozódott. 1979-ben az Ideal Toy Corporation megvásárolta a kocka nemzetközi forgalmazási jogait, és 1980-ban Rubik’s Cube néven jelent meg a világpiacon, hatalmas sikert aratva.
A Bűvös kocka szabadalmi leírás (forrás: saját szerkesztés, szabadalmi leírás)
Érdekességek a Rubik-kockáról
A Rubik-kocka iránti lelkesedés az évek során csak nőtt, és számos érdekesség köthető hozzá:
A kocka variációs lehetőségeinek száma 43 252 003 274 489 856 000 (azaz negyvenháromtrillió-kétszázötvenkétbilliárd-hárombillió-kétszázhetvennégymiliárd-négyszáznyolcvankilencmillió-nyolcszázötvenhatezer)
Az első hivatalos kocka kirakó világbajnokságot 1982-ben Budapesten rendezték meg, és azóta az évente megtartott speedcubing versenyek a gyors és precíz gondolkodás valódi versenyévé váltak
a japán Mitsubishi mérnökei által alkotott gép mindössze 0,3 másodperc alatt oldotta meg a híres logikai játékot
2023 júniusában a 21 éves Max Park 3,13 másodperc alatt rakta ki a klasszikus Rubik-kockát, ezzel megdöntve a korábbi rekordot
2024 második félévében Magyarország Európai Uniós Tanácsi elnöksége számára a kormány egy olyan logót választott ami a Rubik-kockán alapul
A Rubik-kocka idővel a popkultúra részévé vált, számos filmben, reklámban és műalkotásban megjelenik. Többek közt találkozhatunk vele: Good will hunting, Agymenők, Hé, haver, hol a kocsim?, WALL-E, Pókember – Irány a Pókverzum, A boldogság nyomában, Gru 3 filmekben
(forrás: Reddit)
Miért nem lehet a Rubik-kocka hungarikum?
Annak ellenére, hogy a Rubik-kocka magyar találmány és világszerte elismerik, nem sorolható a hungarikumok közé.
A "hungarikum" a magyarság csúcsteljesítményét jelölő gyűjtőfogalom, amely olyan megkülönböztetésre, kiemelésre méltó értéket jelez, amely a magyarságra jellemző tulajdonság, egyediség, különlegesség és minőség.
A hungarikumok listájára olyan értékek, tárgyak és termékek kerülhetnek, amelyek szorosan kötődnek a magyar kultúrához és a magyar nemzeti identitáshoz, ugyanakkor kizárólag Magyarországon előállított, hagyományosan magyar sajátosságokat tükröznek. A Rubik-kocka a leggyakrabban értékesíthető magyar termék a világon. Globális jogok alatt, nemzetközi gyártásban készül, így már nem köthető kizárólag Magyarországhoz. Míg eredete magyar, a kocka a világ bármely pontján fellelhető, így nem illeszthető bele a hungarikumok hagyományőrző rendszerébe.
Rubik Ernő öröksége
Rubik Ernő találmánya mára a kreativitás, a logika és a magyar találékonyság világszerte elismert szimbóluma. Az UNESCO 2020-ban hivatalosan is a magyar kulturális örökség részévé nyilvánította, elismerve ezzel a találmány egyedi helyét és jelentőségét.
A Rubik-kocka tehát nemcsak egy játék, hanem egy olyan magyar innováció, amely a világon mindenhol ismert és elismert.
Azzal az egyértelmű eredménnyel, hogy Donald Trump korábbi elnök visszatér a Fehér Házba, valószínűleg megindulnak a találgatások, hogy Trump megpróbálja majd újraindítani a tárgyalásokat Észak-Koreával annak nukleáris fegyver- és ballisztikusrakéta-programjáról. Bár Észak-Korea bevonása ezekbe a kérdésekbe bölcs dolog lenne, egy második Trump-kormányzat valószínűleg ezúttal bonyolultabbnak találná az Észak-Koreával való kapcsolatfelvételt.
Az első Trump-kormányzatnak az Észak-Koreával szembeni kezdeti „maximális nyomásgyakorlás” megközelítésében olyan előnyökkel rendelkezett, amelyekkel a következő Trump-kormányzat nem fog rendelkezni. A szöuli nemzetgyűlés előtt 2017 novemberében tartott beszédében Trump felvázolta, hogyan nézne ki a maximális nyomásgyakorlás stratégiája:
Felszólítunk minden nemzetet, beleértve Kínát és Oroszországot is, hogy teljes mértékben hajtsák végre az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozatait, bontsák le a diplomáciai kapcsolatokat a rezsimmel, és szakítsanak meg minden kereskedelmi és technológiai kapcsolatot. A mi felelősségünk és kötelességünk, hogy együtt szálljunk szembe ezzel a veszéllyel, mert minél tovább várunk, annál nagyobb lesz a veszély, és annál kevesebb lesz a lehetőségünk.
Abban az időben Oroszország és Kína együttműködött az Észak-Koreára gyakorolt nyomás fokozásában, és támogatta az ENSZ Biztonsági Tanácsának három határozatát, amelyek betiltották Észak-Korea számos exportját, és felső határt szabtak a rezsim által importálható kőolaj mennyiségének.
A Trump által Szöulban lefektetett elemek mindegyike azonban már nem érvényes. Ma már tudjuk, hogy nem sokkal a hanoi tárgyalások kudarca után Kína és Oroszország nem volt érdekelt a szankciók érvényesítésében. Míg Észak-Korea Kínával és Oroszországgal folytatott legális kereskedelme még mindig jóval a szankciók előtti szint alatt van, addig az illegális kereskedelem jelentősen megnőtt. Ami a diplomáciai és technológiai kapcsolatok megszakítását illeti, Oroszország és Észak-Korea elmélyítette diplomáciai kapcsolatait, és technológiai együttműködésbe kezdett.
Lényegében az USA tárgyalási befolyása gyengült, míg Észak-Korea pozíciója erősödött. A Phenjannal folytatott párbeszéd folyamata jelentősen más jellegű lenne, mint az első Trump-kormányzat kezdeti tárgyalásai.
Az Észak-Koreával folytatott jövőbeli tárgyalásoknak három akadályt kell leküzdeniük: az első akadály Észak-Korea saját érdekeltségi szintje. Nyilvános nyilatkozataiban Észak-Korea lekicsinyelte a párbeszéd lehetőségét, de ez lehet, hogy csak nyilvános pózolás. Ri Il Kyu, aki tavaly év végén disszidált Észak-Korea kubai nagykövetségéről, azt sugallta, hogy a rezsim a tárgyalások megindítására készül. Tekintettel azonban arra, hogy Trump Hanoiban úgy döntött, hogy elsétál Kim elől, és az azóta szerzett további lehetőségekre - amelyek közül a legkiemelkedőbb az Oroszországgal való kapcsolata, Észak-Korea tárgyalóasztalhoz ültetése bonyolultnak bizonyul. Oroszország ukrajnai inváziója óta a kapcsolat csak mélyült. Miután Kim és Putyin 2023 szeptemberében találkozott, Oroszország és Észak-Korea megállapodott abban, hogy elmélyítik az együttműködést a gazdaság, a tudomány és a technológia területén. Ez az együttműködés kibővült azzal, hogy Oroszország megvétózta az ENSZ szakértői testület mandátumának meghosszabbítását, ami gyakorlatilag véget vetett az Észak-Koreára vonatkozó nemzetközi szankciók ellenőrzésének; az új védelmi paktumukkal, és Oroszország szerint az észak-koreai rakétakísérletek „törvényesek”.
A legjelentősebb előnyök azonban Észak-Korea számára abból származnak, hogy közvetlenül támogatja Oroszország ukrajnai háborúját. Becslések szerint Észak-Korea 9 millió tüzérségi lövedéket, ballisztikus rakétákat, például a KN-23-at, és mostanra több mint 10 000 észak-koreai katonát biztosított Oroszországnak. Észak-Korea valószínűleg csak az Oroszországba irányuló tüzérségi szállítmányokból 4,3 milliárd dollárt keresett, és havonta több mint 21 millió dollárt kereshet az Oroszországba telepített katonákból, ha Észak-Koreát hasonlóan kompenzálják, mint az újonnan toborzott orosz katonákat
Amellett, hogy Észak-Korea fegyverek és csapatok biztosításáért kapja Oroszországtól a pénzét, a Financial Times arról is beszámolt, hogy Oroszország technológiával segíti Észak-Korea rakétaprogramjait. Tekintettel a KN-23-as rakéták jelentett 50 százalékos hibaarányára az ukrajnai harctéren, Oroszország valószínűleg Észak-Koreával együttműködve fejleszti ballisztikus rakétatechnológiáját. Tekintettel az Észak-Korea és Oroszország kapcsolatából származó előnyökre, a tárgyalások helyreállítására irányuló bármilyen erőfeszítésnek vagy olyan előnyöket kell nyújtania Észak-Koreának, amelyek túlmutatnak azon, amit Oroszországtól kaphat, vagy meg kell találnia a módját annak, hogy a két ország közötti kapcsolat megromoljon.
Nem valószínű, hogy Trump többet akarna letenni az asztalra, mint Oroszország, mivel az ukrajnai háború befejezése megváltoztatná Észak-Korea és Oroszország kapcsolatának jellegét. Ebben az összefüggésben a következő Trump-adminisztráció Oroszország számára az Észak-Korea támogatásának megszüntetése lehetne az egyik feltétele annak, hogy az Egyesült Államok erőfeszítéseket tegyen Ukrajna tárgyalóasztalhoz ültetése érdekében. Tekintettel azonban arra, hogy Trump egyértelműen a háború befejezését részesíti előnyben, az Egyesült Államoknak nem biztos, hogy lesz befolyása a kapcsolatok teljes megszakításának biztosítására. Inkább a katonai együttműködés megszüntetése lehet a legvalószínűbb eredmény, miközben Moszkva továbbra is figyelmen kívül hagyja az ENSZ-szankciókat, és más területeken fejleszti kapcsolatát Észak-Koreával - ami jelentős mértékben a háború befejezésével így vagy úgy megvalósulna.
Oroszország meggyőzése Észak-Korea elszigeteléséről nem elegendő, ha Kína nem együttműködő. Bár sokak szerint Peking elégedetlen a Moszkva és Phenjan közötti növekvő kapcsolatokkal, Kína támogatásának elnyerését az Észak-Koreára gyakorolt nyomás visszatéréséhez megnehezíti a Kína és az USA közötti versengés. Kína együttműködése nélkül Észak-Korea továbbra is képes lenne elkerülni a gazdasági nyomást, és továbbra is megmaradna a ballisztikus rakétái fejlesztésének és gyártásának folytatásához szükséges alkatrészekhez való hozzáférése. Attól függően, hogy Kína és Oroszország milyen mértékű támogatást hajlandó nyújtani Észak-Koreának, a következő Trump-kormányzat egy olyan, csökkenő diplomáciai és gazdasági nyomás alatt álló Észak-Koreával szembesülhet, amely tovább fejleszti és növeli fegyverprogramjait. Ez a korlátozott befolyásolási lehetőség azt jelenti, hogy az Észak-Koreával folytatott jövőbeli tárgyalások sokkal problémásabbak lesznek, mint az első Trump-kormányzat idején voltak, mivel Phenjan nagyobb lehetőséget élvez arra, hogy korlátozza az engedményeket.
Elöregedés, kivándorlás, csökkenés. Ilyen szalagcímekkel találkozhat hosszú évtizedek óta az átlagos hírolvasó, ha közép- illetve kelet európai országok népességéről szóló cikkeket olvas.
Az Eurostat, az EU statisztikai hivatala szerint Lengyelország lakossága jelenleg 36,6 millió fő, ami közel 2 millióval kevesebb az 1998-as 38,5 milliós csúcshoz viszonyítva. Tavaly 272 451 gyerek született az országban, ami a legalacsonyabb szám a modern lengyel történelemben, a rendszerváltáshoz képest alig felére esett a születések száma. A 2023-as számítások szerint egy lengyel nő átlagosan 1,16 gyermeket szül, (Magyarországon ugyanez az érték 1,51) ami a világ országai közül a 196. legalacsonyabb termékenységi ráta.
(A kép forrása: Eurostat)
Ez annak fényében lehet meglepő, hogy a mindenkori lengyel kormányok hosszú évtizedek óta próbálják különböző családtámogatási kedvezményekkel ösztönözni a gyermekvállalást. Ennek ellenére 2013 óta minden évben több lengyel hal meg, mint ahány születik. 2023-ban már 136 000-el több halálozást regisztráltak az országban, mint születést. A népességfogyást az utóbbi pár évben a COVID okozta többlethalálozás is jelentősen felgyorsította.
Az elmúlt években azonban egy jelentős változás indult meg az országban.
Egyes becslések szerint 3 millió külföldi tartózkodik Lengyelországban, így az ország valódi népessége 39,6 millió lehet, ami még az 1998-as népességi csúcsnál is magasabb érték, tehát soha nem élt még ennyi ember Lengyelországban.
Weronika Kloc-Nowak, a Varsói Egyetem Migrációkutató Központjának kutatója úgy véli, hogy a legtöbb külföldi nem szerepel az EU, illetve a lengyel statisztikai hivatal népességszámról közzétett adataiban. A pontos szám azért nem ismerhető meg, mert jelenleg nincs egy központi adatbázis. Az új, Donald Tusk vezette lengyel kormány egy integrált statisztikai rendszer kiépítésére tett ígéretet.
(Kép forrása: Warsaw Institute)
Az elemzők kutatásaik alapján úgy vélik, hogy a legutóbbi bevándorlási hullámnak köszönhetően Lengyelország lakossága nemhogy nem csökken, hanem újra növekedik.
A pontos statisztikai mutatók ismerete nélkül is megállapítható az ország nagyvárosait járva, hogy a Lengyelországban élő külföldiek száma a 2010-es években a gazdasági konjunktúrával párhuzamosan ugrásszerű emelkedésnek indult. Az 1989-es rendszerváltást követő kivándorlási hullám évtizedei óriási munkaerőhiányt okoztak, ami egyben egy dinamikus bérversenyt indított el a munkaerőpiacon.
A Lengyelországban élő külföldiek többsége ukrán. Körülbelül 2,5 millióan vannak, beleértve az orosz-ukrán háború kitörését követően érkezett mintegy 1 millió menekültet. A háború előtt a Lengyelországban élő ukránok inkább vendégmunkásokként tevékenykedtek és nem állandó jelleggel telepedtek le az országban, így a népességszámlálási adatokban nem jelentek meg. Az Lukashenka-rezsim elnyomása elől körülbelül 40 000 fehérorosz a második legnagyobb népcsoportot alkotja már. Ahogyan Magyarországra, úgy Lengyelországra is egyre több munkavállaló érkezik Közép- és Dél-Ázsiából.
Az ázsiaiak közül sokan a mezőgazdaságban kezdtek dolgozni, hogy helyettesítsék azokat a férfiakat, akik korábban idénymunkásként Ukrajnából érkeztek, azonban most nem hagyhatják el Ukrajnát a háború miatt. Viszont az is egy megfigyelhető tendencia, hogy képzett ázsiaiak is érkeznek. A fő területek az informatika, az egészségügy és az ipar.
(Kép forrása: In Your Pocket)
Lengyelország hazánkhoz hasonlóan 2004-ben csatlakozott az Európai Unióhoz, a csatlakozás után rengeteg lengyel költözött Nagy-Britanniába a jobb munkalehetőség és életszínvonal reményében. Egy 2017-es adat szerint a szigetországban több mint 1 millió lengyel élt. A legutóbbi 2021-es brit népszámlálás szerint már csak 841 ezren voltak, akik Lengyelországot adják meg születési országként. Néhányan a Brexit után Nagy-Britanniából valamelyik másik nyugat-európai országba távoztak, de jelentős részük hazatért.
A Lengyelországból való tömeges kivándorlás korszaka véget ért, és ma már többen vándorolnak be, mint ahányan ki.
Mégis, az ország társadalombiztosítási intézményének tavalyi jelentése szerint ahhoz, hogy az ország megtartsa a munkaképes korú népesség és a nyugdíjasok jelenlegi arányát, a következő évtizedben további 2 millió dolgozó bevándorlót kellene befogadni. Bár Lengyelország népessége jelenleg emelkedik, a bevándorlást leszámítva az összes demográfiai mutatója negatív tendenciát mutat. Erőteljes bevándorlás nélkül Lengyelországnak egy gyorsan öregedő, elnéptelenedő népességgel kellene szembenéznie. Továbbá ma még nem lehet tudni, hány ukrán marad Lengyelországban, ha véget ér a háború, és ha maradnak is, előbb-utóbb a bevándorlók is egyre öregebb lesznek, ugyanis nem vállalnak elég gyereket.
Viszont ha az ukrajnai háború tovább eszkalálódik és az oroszok további ukrán területeket szállnak meg, akkor Lengyelországba még sokkal több ukrán menekült fog érkezni.
(Kép forrása: ING Think)
Idén június 1-től a lengyel állam elkezdte finanszírozni a meddőségi kezeléseket.
A 20-as és 30-as éveik végén járó lengyel nők kevesebb gyermeket vállalnak, mint sok más országban élő társaik. Ennek egyik oka, hogy eddig nehéz és drága volt segítséget kapni a meddőségi kezeléshez. Lengyelországban az előző kormány által bevezetett korlátozó abortusztörvények csökkentették a születési arányt, mivel a nők kevésbé voltak hajlandóak gyermeket vállalni, tudván, hogy nem férhetnek hozzá az abortuszhoz, ha bármilyen probléma adódna.
Az elmúlt három évtizedben Európa szinte valamennyi volt kommunista országának népessége csökkent. De Lengyelország nincs egyedül azzal, hogy a bevándorlásnak köszönhetően - feltéve, hogy az tartósan fennmarad – a népesség növekedik. Csehország lakossága is növekszik most, ahogyan az ukrán menekültek érkeznek az országba. A volt Jugoszláv háború sújtotta régiókból érkező bevándorlóknak köszönhetően Szlovénia és Montenegró népessége is emelkedésnek indult az utóbbi években.
Az utókor és a történelem nem azt fogja a szememre vetni, hogy túl gonosz, hanem talán azt, hogy túl jó voltam." Mennyire lett igaza Napóleonnak ennyi év távlatából? Mennyire nehéz Napóleon a szerepét megítélni?
Nem hallottam még ezt az idézetet, bevallom, de annyi mindent mondott és annyi mindent írt, hogy leveleitt tizenvalahány kötetben adják ki még mindig Franciaországban. Elképzelhető, hogy ilyet is mondott. Kicsit meglep, hogy ő túlságosan jó lett volna, nem hiszem, hogy az a több százezer halott, aki kísérte a pályafutását ezzel egyetértene. Pontosabban azoknak a rokonai, hozzátartozói, gyermekei, családtagjai.
Mennyire tudunk történelmi ikonokról normatíve beszélni? Létezik jó történelmi szereplő, rossz történelmi szereplő, vagy csak azt tudjuk mondani, hogy nagy hatású karakter?
Ez egy komoly probléma, mert a mi erkölcsi nézeteink sokat változtak, és nem lehet ezt például a középkorra alkalmazni. Ha csak a rasszizmusra gondolunk, akkor az egész utóbbi húsz-harminc évnél régebbi történelmet elutasíthatjuk, mert mindenki rasszista? Minden kornak megvannak a maga sajátos ideáljai és felfogásai, mindenesetre az emberek mindig szerettek volna életben maradni, szerettek volna kevesebbet szenvedni, biztonságosabban a szükségleteik után járni. Ahol ezt biztosítani tudják, azokat a korszakokat elfogadhatjuk valamilyen módon elismerésre méltónak, míg azokban, ahol csak öldöklések zajlottak, természetesen kevésbé.
Napóleon azt írja, hogy "a zsenik sorsa az, hogy meteorként elégve bevilágítsák századukat". Rendkívül ambivalens az ő megítélése, hogyan érdemes emlékezni Napóleonra?
A franciák - történészek - úgy emlékeznek, hogy államférfiként nagyszerű volt. Ő alapozta meg a XIX. századi Franciaországot, bizonyos intézmények bizonyos vívmányai, törvényei máig érvényben vannak, a polgári törvénykönyv módosításokkal máig fennmaradt, a francia nemzeti bank máig fennmaradt. A szilárd francia frank az első világháború után vesztett csak az értékéből, több mint száz évig tartós volt. A római katolikus egyházzal kötött konkordátuma a száz évig fennmaradt, líceumok maradtak fenn és máig a becsületrend a legnagyobb megbecsülésnek örvendő francia kitüntetés. Azt mondhatjuk, hogy a belpolitikai műve a Gránit és az álom - ha idézhetem egy francia történész kifejezését, Pierre Gouberét, aki így írt a Bevezetés Franciaország történetébe című könyvében, melyben két fejezet volt Napóleonnal - a gránit, a belpolitika, ami tartós, ami sikeres.
Az egyik oldal azt mondja, hogy sokszázezer halott írható a számlájára, a másik pedig azt, hogy mégiscsak ő indította el a polgárosodást, ő fektette le az európai civilizációnak a polgárosodás iránti alapjait. Igaz-e mind a kettő állítás, melyiket érdemes inkább meghallanunk?
Mind a két megállapítás túlzó egy kicsit. Ha összesítjük a halottak számát, amiről csak feltevések vannak, a legmodernebb kutatások szerint Franciaországban egymillió alatti valamivel a katonák áldozatainak a száma. Ha az ellenséget is figyelembe vesszük, akkor a mai történészek úgy becsülik, hogy valahol 1 millió 600 ezer, 2 millió 200 ezer azaz mondjuk azt, hogy 2 millió körüli a halottak száma. Ami sok, egy is sok természetesen, de azért ne felejtsük, hogy a Harmincéves háborúban, tudtommal 10 millió volt a halottak száma, hogy a második világháborúról ne is beszéljünk.
Ebben a korszakban egy kicsit máshogy gondoltak a háborús veszteségekre, úgy vélekedtek, hogy ez egy dicsőséges dolog, a csatatéren meghalni férfihoz illő, és így tovább. Ettől még rengeteg család gyászolta a hozzátartozóit, és valóban voltak olyan háborúk, amelyekre Napóleon nélkül nem került volna sor, tehát a felelőssége tagadhatatlan.
Voltaképp a forradalommal együtt fektette le a modern Franciaország alapjait. A francia forradalom volt az, amely megtisztította az utat előtte, amely felszámolta a régi rend százezernyi akadályát, rendeket, céheket, testületeket, amelyek mind-mind korlátozták a modernizációt, a törekvő kormány tevékenységét. Mire ő hatalomra került, addig a bizalom is elveszett a képviseleti rendszerben, abban, hogy minden szinten választott vezetők álljanak az ország élén. A forradalmi terror nagyon-nagyon súlyos terheket rakott minden forradalmi emlékre, ennek is volt két és háromszázezer közötti halálos áldozata, csak azért, hogy ne csak Napóleon áldozatairól beszéljünk itt. Mire ő hatalomra került, a francia társadalom már nem ragaszkodott annyira, hogy minden vezetőt demokratikus választással juttassanak hatalomra, hanem a rend és a biztonság érdekében boldogan elfogadta Napóleon modernizációs kormányzatát.
Sokaknak róla egy istencsászár jut az eszébe, aki hódít, az összes szabályt áthágja, egyfajta romantikus, tipikus géniusz. Azonban ugyanúgy meg tudjuk fordítani a képet, rengeteg borzadalmat köszönhetünk neki. Nem lehetne megelőzni a történelemben, hogy ne forduljon elő még több Napóleon avagy mennyire értékeljük túl a hozzá hasonló karaktereket?
Az egyéniségnek nagyon nagy szerepe van a történelemben. Ezt a különböző marxista és más irányzatokkal szemben az utóbbi 20-30 évben hangsúlyozzák a történészek, hogy nem csak a tömeg számít, nem csak a gazdaság, kultúra, demográfia fejlődése számít. Egy-egy egyéniség megjelenik, és egészen új utakra tudja taszítani a történelmet. Nem hiszem, hogy a makedónok Nagy Sándor nélkül is elvonultak volna Indiáig, ahogy nem hiszem, hogy a franciák Napóleon nélkül Moszkváig, vagy Madridig vonultak volna, vagy Kairóig. Nagyon nagy az egyén jelentősége.
Éppen a XX. századot elég nehéz lenne elképzelnünk egy Lenin és egy Hitler nélkül. Ha ők nincsenek, akkor egész máshogy alakul minden. Napóleon is egy ilyen előre nem látható személyiség volt, akinek bizonyos mértékben a lehetségest követte, a modern Franciaország megalapítását a belpolitikában.
Viszont a külpolitikában valahogy nem, mintha soha nem gondolta volna végig a végleges céljait. Nagyon szép szövegei voltak az egységes Európáról, kár, hogy ezt csak a száműzetésében Szent Ilona szigetén hangoztatta, korábban nem. Korábban Franciaország az első, ez volt a jelszava. Mindig a következő lépését tervezte aprólékosan, a következő hadjáratot, következő csatát, de hogy a vége mi lesz ennek az egésznek, azt valahogy nem tervezte el, se a világuralmat, se az Európa feletti uralmat. Egyik lépésből következett a másik. A meghódított területeket mindig egy újabb hódítással kellett megvédelmezni. Soha nem tudott úgy békét kötni, hogy engedményt tegyen uralkodótársainak Európában más kormányoknak.
Említette a kisebbrendűségi érzést. Napóleon nem volt kis ember, hanem átlagos volt a magassága, 168 centi, pár centivel alacsonyabb a saját testőrségében megkövetelt magasságnál, de azzal, hogy ő egy viszonylag szegény, korzikai peremvidéken élő családból származott, azzal kialakult benne egy olyan érzés, hogy neki bizonyítania kell. Ezt többször elmondta 1813-ban Metternichnek, hogy a maguk uralkodói azok a trónon születtek, ők bármennyi vereséget elszenvedhetnek, akkor is királyok, uralkodók maradnak. Én viszont felkapaszkodott korzikai vagyok, nekem bizonyítani kell. Ebben nem volt igaza, mert a franciák elfogadták őt már konzulátusa alatt, elfogadták volna az első négy évnek a vívmányait és kész. Az európai uralkodók szintén befogadták őt maguk közé. Ha csak arra gondolok, hogy hozzáadta a császár a lányát, akkor az eléggé nagy elismerés, de valahogy mindig mozdult benne egy olyan kis érzés, hogy neki többet kell teljesíteni és ha nem félnek tőlem, akkor elvész a kormányzata és az uralma. Mégiscsak volt valami kisebbségi érzése.
A történelem figyelése kapcsán egyre jobban a személyközpontúság tud magyarázatot adni a folyamatoknak.
A történészek felismerték, hogy egy-egy nagy történelmi személyiségnek sokkal nagyobb szerepe volt, mint ezt korábban gondoltuk. Aligha állíthatjuk, hogy Hitler a német nagytőke érdekeit képviselte, ahogy ezt a marxista-leninista történetírók vallották, hogy a fasizmus a finánctőke legreakciósabb, legkonzervatívabb, nyílt terrorista diktatúrája. Hát a német finánctőkének a holokauszt aligha volt benne a programjában, sajnos Hitler tette hozzá. Ugyanígy az orosz bolsevikok is elismerték, hogy Lenin nélkül nem vették volna át a hatalmat 1917 októberében, nagyon nagy szerepe van az egyénnek. Tocqueville-t tudnám idézni, aki úgy fogalmazott, hogy az egyén természetesen egyáltalán nem teljesen szabad, a történelem kijelölt bizonyos határokat, ezeken a határokon belül azonban elég nagy a mozgástere.
Hogyha egy mondatban kéne kifejezni, hogy mit köszönhet a világ Napóleonnak, akkor mi lenne az?
A francia forradalom újításainak a stabilizálását, azt, ami tartósan megőrizhető volt a francia forradalom vívmányai közül. Úgy fogalmaztak, hogy a francia történelmet gránitba öntötte. Azt a romantikus legendát, hogy az igazi egyén sorsát alárendelheti az akaratának. Nyilván ezért került annyi elmebeteg Napóleon komplexussal az elmegyógyintézetekben, mert Napóleon képviselte azt, hogy mindent megtehetek, amit kívánok. Ha a semmiből is jöttem, akkor is az első ember lehetek az országban, átvehetem a kormányzatot, leigázhatok szomszédos országokat.
Gyakorlatilag mondhatjuk azt, hogy három kontinensen járt. Szíriában is, meg Egyiptomban is Európa mellett, sőt nagyon komoly tervei voltak a mai Haiti visszaszerzésével. Egy rövid ideig a birtokában volt Louisiana néven a Mississippi vízgyűjtő medencéje. Francia flotta indult Ausztráliába a konzulátus idején. Maszkatban, Ománnál francia diplomaták jelentek meg tapogatózni szintúgy az indiai fejedelmeknél. Tényleg egy világhódító törekvése volt, abszolút nem tudta, hogy hol kell megállni és talán ezért vonzó számunkra az egyén, aki sok mindent megtehet.
Ebből aztán különböző emberek különböző következtetéseket vonnak le. Lord Acton történész azt vonta le, hogy a hatalom megronnt, az abszolút hatalom pedig abszolút megront. Dosztojevszkij hősei azt vonták le belőle, az ő általa ábrázolt hősök, Raszkolnyikov például, hogy a rendkívüli ember túlléphet az erkölcsi szabályokon, és akár más embernek a halálát is okozhatja egy magasabb medicina érdekében. Egy modernebb történész Paul Johnson pedig azt mondta, hogy a legnagyobb tehetség, a legnagyobb siker sem ér semmit alázatos és szerény jellem nélkül.
Napóleon szerepe mennyire fontos a magyar történelem szempontjából, mennyire fontos nekünk ismernünk őt, mennyire volt hatással a magyar történelemre?
Jó kérdés. Napóleonról tudjuk, hogy személyesen nem járt Magyarországon. Legfeljebb, most a zavarban vagyok, hogy Pozsonyba járt-e vagy sem, ebben most nem vagyok biztos. A győri csatában, az 1809-es győri csatában nem Napóleon, hanem egy marsallja és a fogadott fia, Eugene de Beauharnais, Itália alkirálya győzte le a magyar felkelőket.
Fölszólította a magyar nemességet, hogy válasszanak új királyt maguknak. Na most minden szalmaszálhoz kapkodott, amikor ezt közzétette, mert elszenvedte élete egyik, hát nem az első, de elég kevés csatában elszenvedett veresége közül az egyik legsúlyosabbat az Asperni csatában Bécs felett, és akkor úgy tűnt, hogy egész birodalma recseg és hopog. Angolok szálltak partra Hollandiából, Spanyolországba dúlt a spanyol háború, a pápa kiátkozta őt, a tiroliak fellázadtak.
A magyarokkal nem lehetett baj éppen most. Ez egy kapkodó gesztus volt, aminek semmi alapja nem volt. Felszólította, hogy gyűljenek össze Rákosmezőn új királyt választani. Utoljára ugyebár 300 évvel azelőtt gyűltek össze a magyarok Rákosmezei királyt választani Werbőczy korában. Ezt nem lehetett komolyan venni. Magyar nemességnek eszébe se volt a megszokott, hagyományos Habsburg uralkodó helyett egy sokkal hatékonyabb zsarnokibb, távolabbi, militarizált, modern zsarnokot elfogadni, és ezt nagyon jól tették.
Tudták, hogy a lengyelek mindent elkövettek Napóleon szolgálatába. Napóleon úgy kifacsarta őket, mint a citromot, minden erőforrásukat felhasználta, rengeteg lengyel pusztult el Haititől Spanyolországon keresztül Moszkváig, és szinte alig kaptak érte valamit, nagyon jól tette a magyarság, hogy nem állt Napóleon mellé, ezt csak azért mondom így, mert sokszor föl szokták ezt vetni.
Magyarok számára mit jelent? A legendát, mint minden népnek, hogy egy különleges ember, aki a semmiből jött, és meghódította a világot, majd hatalmasat zuhant és egy mítosza, legendája keletkezett. A romantika korának a fiatalemberei, akik mélységesen utálták a szürke hétköznapokat, úgy látták, hogy szüleik nemzedékének volt egy csodálatos korszaka, amikor dicsőséges tetteket hajtottak végre. Ismétlem, hogy ezt mindig csak a következő nemzedék érzi, így maga Napóleon, amikor azt mondták neki, hogy vigyázzon magára, mert szükség van rá, akkor azt mondta egyszer egy illetőnek, hogy nézze, amikor eltűntem a színről, az emberek azt fogják mondani, hogy uff, az vége. Valahol maga is tudta, hogy azért sokat szenvednek a franciák az ő háborúi miatt, és nagyon szeretnék ezt befejezni. Ő erre azonban képtelennek bizonyult.
Azt mondják, hogy a történelem a jelen megértésére szolgál, hogy minél jobban megértsük a jelent, és minél jobban fel tudjunk ezáltal készülni a jövőre. A történelem fogyaszthatóvá tétele, minél pontosabb, minél jobban megérthető egy átlagember számára, annál több következtetést tud levonni a történelemből.
Azt mondanám, hogy a jelent nem tudjuk megérteni a múltban. Nem hiszem, hogy Egyiptom tanulmányozása, vagy Aquitaniai Eleonóra érdekes élete, vagy akár a 30 éves háborúból napjainkra le tudnánk vonni megfelelő következtetéseket.
Az embert ismerjük meg a történelemben, hogy kik vagyunk, mire vagyunk képesek, mind a jó, mind a rossz értelemben, ezért érdemes a történelmet tanulmányozni.
Aztán, hogy a jövőben mi lesz, vagy hogy a következő években mi lesz, ezt még sosem sikerült megjósolni senkinek, az ókori bölcsektől Marxon keresztül Toynbee-n át a mai filozófusokig. Röviden meg tudom mondani, milyen lesz a jövő. Egy szótagban: Más. Biztos, hogy más lesz, miután életem legnagyobb fordulatát, a kommunista rendszer összeomlását senki sem jósolta meg és senki se látta előre. Ezek után én nem hiszem, hogy éppen nagyon nagy ambícióval érdemes lenne jósolgatnunk. A világtörténelem sok összetevőből áll, ráadásul ott van az egyén szerepe, ugye egy sikeres politikus, egy sikertelen politikus. Az emberi tehetség, az emberi tehetetlenség vagy butaság, vagy éppen egy járványnak a fölbukkanása, ugye a közelmúltban nem kell példákat idéznem hozzá, meg tudja változtatni a történelmet.
A múlt embereinek a megértéséhez közelebb tudunk jutni különböző adaptációkkal. Önnek esetleg van-e ilyen kedvenc Napóleon adaptációja, amit tudna ajánlani a hallgatóknak, és egyébként mennyire jogos számon kérni egy ilyen történelmi filmen a történelmi hiányosságokat?
Hogyha a történelmi filmek tünteti föl magát, akkor jogos. Quentin Tarantinonak a Becstelen brygantik című filmjében legéppuskázták Hitlert, de egy percig sem állította, hogy így történt a valóságban, és a film olyan feszült volt, olyan érdekes, hogy az ember ezzel nem is törődött. Ha filmként nagyon-nagyon meggyőző az az alkotás, én hajlamos vagyok elfelejteni a történelmi szabályokat. Ha viszont egy közepes film azzal akarja megerősíteni önmaga üzenetét, hogy azt állítja, ez így történt a valóságban, na ott egy kicsit vigyázzunk, ott azért nem stimmelnek a dolgok.
Számomra a két kedvenc Napóleon a film, hát három. Három van, az egyik az Abel Gance Napóleonja 27-ből, 1927-ből, híres némafilm, legjobb Francis Ford Coppola apjának a zenei aláfestésével végignézni. Ezt a négy órás alkotást, elképesztő csodálatos mű, némafilm dacára. A másik kedvencem ez a '60-as évek két alkotása, az egyik Andrzej Wajdának a - magyar címe Légió lett - a lengyel címe Hamvak volt. Ez a közép-európai kis népek szemszögéből mutatja be a Napóleoni korszakot, fantasztikus erővel és megalázó jelenetekkel, kiváló színészekkel. A másik pedig ez Andrej Bondarcsuk olasz-olasz koprodukciója, szintén 65-66-os a Waterloo. Ez történelmileg annyira pontos és olyan kiváló színészek is vannak benne, hogy meg tudnak győzni minket. Van egy jelenet, amikor fölemelkedik a kamera, és látjuk, hogy Wellington négyzeteire rázúdul a francia nehézlovasság, és pont annyi négyzetet látunk, 13-at, amennyi a történelemben meg volt írva. Ez az a film, ami ilyen kicsi részletekre is vigyázott.
Ezt javaslom: a Waterloo-t, a Légiót és Gance Napóleonját.
Waterloo egy helyszín, egy történelmi adat. Hogyan lehet a történelem oktatást úgy eladni, hogy azt mindenkit meg tudjon szolgálni, és mindenki azt a következtetést tudja levonni, ami tanulsággal tud szolgálni az ember ismeretéhez?
Nem lehet mindent szerethetővé tenni, nem is kell az öldökléseket, pusztításokat, holokausztot. A XX. században rengeteg dolog van, ahol nem a történelmi eseményt kell szerethetővé tenni, a történelemmel való foglalkozást köszönhetővé tenni. Ez olyan dolog, hogy én a francia forradalommal foglalkoztam és mindenki azt mondta, hogy na, akkor te biztos forradalmár vagy, szó sincs róla. Azzal foglalkozni, nem azt jelenti, hogy a jelenséget szeretjük. A második világháborút rengetegen érdeklődéssel kísérik figyelemmel a különböző feldolgozásait. Szeretnivaló sok azonban nincsen rajta.
A történelemoktatásban abból kellene kiindulni, hogy a diákoknak nagyon-nagyon csekély hányada lesz történész. Nem kis tudománnyal kell őket nevelni, hanem a tudománynak összesűrített minden kis elemét közvetíteni számukra, hanem érdeklődést kelteni a sztorik iránt, a személyiségek iránt, a konfliktusok iránt, emberi oldalon megközelíteni, aztán aki tudós akar lenni, az majd megy a saját útján.
Én elővettem saját magam középiskolai tankönyveit az 1970-es évek elejéből és beleolvasgattam és csodálkozva vettem észre, hogy a Szent László és Könyves Kálmánról szóló fejezetben egyetlen dologról nincsen szó, a boszorkányokról. Az egyetlen valami érdekes lenne egy középiskolai diák számára ebből a korból. Szent László magántulajdont védő törvényeiről viszont annál több. Én a magam részéről nem vagyok oda ezért a törekvésért, hogy a forrásközpontú legyen a történelemoktatás. Nyelvileg alig érthető középkori, vagy akár XIX. századi forrás, hogy annyira távol áll a mai fiatalok nyelvezetétől, hogy ez csak elidegeníti őket a történelemtől. Inkább a személyes sorsokat, a konfliktusokat, az emberi drámákat kellene bemutatni a számukra.
Én még úgy tanultam, hogy VIII. Henrik azért vezette be a reformációt Angliába, mert az angol polgárság eljutott a polgári fejlődés olyan szintjére, amikor nem akart több adót küldeni Rómába, és ezért elfordult a római egyháztól. Nem, VIII. Henrik azért vezette be, mert szerelmes lett Boleyn Annába és el akart válni a feleségétől. Ez a történelmi igazság, ezt kell megtanítani, és mindjárt érdekesebb lesz az egész dráma.
1568. január 6-án kezdődött meg a tordai országgyűlés, mely 1568. január 13-án döntött a vallásbékéről szóló törvény elfogadásáról. A vallásszabadságért folytatott küzdelem egy nagyon hosszú és véres folyamatként zajlott le, a tordai országgyűlés ebben a történetben fontos, de még Magyarországon sem kellőképpen ismert fejezetet jelent. Európa nyugati részeit messze megelőzve, elsőnek Erdélyben mondták ki négy vallás szabadságát és egyenjogúságát.
A protestáns reformáció 1517-es elindulásával, a kialakulóban levő protestáns felekezetek és a római katolikus egyház folyamatos küzdelmet vívtak egymással. 1555-ben kötötték meg az augsburgi vallásbékét, mely a katolikus mellett elismerte az evangélikus vallást is, ugyanakkor az általános európai szokást ez nem változtatta meg, a „cuius regio, eius religio” (akié a terület, azé a vallás) elve továbbra is érvényben volt, így bár egy-egy város, tartomány, ország döntést hozhatott arról, hogy katolikus vagy lutheránus hitű lesz-e, de a döntéssel ellentétes hitűek nem gyakorolhatták szabadon vallásukat.
Az augsburgi birodalmi gyűlés
Kép forrása: Hirado.hu
A török engedéllyel, de viszonylagos függetlenséggel rendelkező Erdélyi Fejedelemség a 16. század közepére szinte teljes mértékben protestánssá vált, a római katolikus egyház csak Székelyföld bizonyos régióiban, s egyes főurak udvaraiban maradhatott fenn. János Zsigmond fejedelem kezdetben az evangélikus hithez csatlakozott, majd udvari papja, Dávid Ferenc hatására unitáriussá lett. Ezen kívül a kálvinista nézetek is gyorsan terjedtek Erdélyben az 1560-as években. Az erdélyi döntéshozók kénytelenek voltak belátni, hogy az esetleges vallási feszültségből kialakuló fegyveres konfliktusok a rendkívül kényes elhelyezkedésű (a Habsburg- és az Oszmán-Birodalom találkozásánál fekvő), amúgy is instabil helyzetű Erdély számára végzetes lenne, így a vallási feszültség feloldására egy akkoriban forradalminak számító módszert, a közösség választási jogának a biztosítását alkalmazták.
Szapoloyai János Zsigmond, Erdély első fejedelme
Kép forrása: Erdélyi Napló
Az elfogadott törvény értelmében a világon először négy bevett vallás, a katolikus, az evangélikus, a református és az unitárius nyert szabadságot és egyenjogúságot. Államvallás nincs, az uralkodói hatalom fölötte áll az egyházinak, de nincs joga közöttük bármilyen szempontból különbséget tenni. A „cuius regio, eius religio” elv eltörlésre került, bárhol együtt élhetett több felekezet is és mindenki maga dönthette el, mely valláshoz tartozik. A törvény értelmében tilos volt a más felekezetűeket szidalmazni, papjait gyalázni, ellenük erőszakos cselekedetet elkövetni.
Dávid Ferenc unitárius püspök, az Erdélyi Unitárius Egyház megalapítója
Kép forrása: Magyar Nemzet
Az 1568. évi tordai országgyűlés vallásügyi határozata teljes egészében, korabeli írásmóddal:
"Urunk őfelsége miképpen ennek előtte való gyűlésibe országával közönséggel az religio dolgáról végezött, azonképpen mostan és ez jelen való gyűlésébe azont erősíti, tudniillik, hogy midőn helyökön a prédikátorok az evangéliumot prédikálják, hirdessék, kiki az ő értelme szerint, és az község ha venni akarja, jó, ha nem penig senki kényszerítéssel ne kényszerítse az ü lelke azon meg nem nyugodván, de oly prédikátort tarthasson, az kinek tanítása ő néki tetszik. Ezért penig senki az superintendensök közül, se egyebek az prédikátorokat meg ne bánthassa, ne szidalmaztassék senki az religióért senkitől, az elébbi constitutiók szerént, és nem engedtetik ezt senkinek, hogy senki fogsággal, avagy helyéből való priválással fenyögessön az tanításáért, mert a hit Istennek ajándéka, ez hallásból lészön, mely hallás Istennek igéje által vagyon."
Jóllehet a tordai országgyűlés rendelkezései mögött is természetesen politikai és társadalmi (elsősorban nem vallási) érdekek álltak, ettől függetlenül a vallásszabadságért folytatott küzdelem olyan állomását jelenti, melyre méltán lehetünk büszkék, hiszen ez is mutatja, hogy nem minden jó indul feltétlenül „Nyugatról”.
Ez egy rövid cikk lesz, egyetlen grafikon ürügyén.
Az éjszaka folyamán Trump újra nyert, hatalmasat.
Donald Trump Nyugat-Európának derogál. Hogy ezért Nyugat-Európa gőgje, dekadenciája, vagy az amerikai hegemón liberális elit által végzett fél évszázados kulturális gyarmatosítása felelős, azt kutassák a szociológusok (nem tudomány).
Donald Trump Kelet-Európának kevésbé derogál. A kritikusaink szerint azért, mert nem fejlődött ki eléggé az agyunk, a dicsérőink szerint pedig azért, mert még nem sorvadt el a gerincünk. Kutassák a szociológusok (ha nekünk tetsző válasz jön, akkor sem lesz tudomány).
Így állt a tágabban vett Amerikai Birodalom európai végein a két jelölt támogatása a szavazásra nem jogosult nézőközönség körében, nemzetállamokra leosztva:
Ezt az EU-n belül nyertük, nagyon. Implicit, persze, hiszen szavazatunk nem volt, maximum a kormány fogadhatott, amit meg is tett, all in for Trump (nagy kockázat nem volt benne, egy újabb Demokrata kormány se jelentett volna változást a padlón lévő kapcsolatainknak).
A magyar kormány nyert. Nem győzött, beleszólása, beleszólásunk nem volt, csak fogyasztjuk az amerikai elnökválasztást, mint a Netflixet. Fogadni lehet rá.
Ez a grafikon azonban nem a kormányról szól, hanem a nép körében tapasztalható népszerűségről, ami bázist jelent a kormánynak, és indikátora az adott országban domináns soft power ideológiai nyomásgyakorlási irányának, egyetemektől a független sajtóig. Gratulálhat a dán miniszterelnök Trumpnak, de azt nem jókedvében teszi.
Aki szereti a grafikonokat, itt a forrás, ez pedig egy hasonló kutatás. Ha ez sem elég, kedvére keresgéljen továbbiakat, nagy meglepetés nem fogja érni.
Egyik napról a másikra mi lettünk az atlanticizmus európai bástyája, Amerika legjobb barátai, és ez rámutat arra, hogy mennyit is ér ez az egész: nem teljesen értéktelen, jobb, mintha mi lennénk Washington szemében a Sátán, de nem is létszükséglet.
Belpolitikát az amerikai nagykövetségre támaszkodva ezért sem érdemes építeni, mert ha ott személycsere van, eltűnik a lábunk alól a talaj. A belpolitikának akkor is működnie kell, ha az amerikai nagykövet diplomatikusan indifferens, és ha igazán jó, akkor is működik, ha ellenséges.
Make America Great Again, és tegyük helyre a kettős adóztatást, mihamarabb!
🇭🇺❤️🇺🇸
Hungary is the most pro-Trump country in the EU
🇭🇺 49% of Hungarian voters would vote for Trump, only 20% for Harris. 🇩🇪 Germany - 72% Harris, 13% Trump 🇩🇰 Denmark - 85% Harris, 8% Trump 🇬🇧 UK - 58% Harris, 25% Trump 🇨🇿 Czechia - 37% Trump, 41% Harris
Me normally: "The Washington Empire has been an unremitting enemy of Britain and British Nationalism urgently needs to adopt European framings and methods of organisation." Me when Trump wins an election: pic.twitter.com/8QEcPtV6AU
Az első lépés a pénzügyi tudatosság útján sosem egyszerű.
Bevételi lehetőségek
Ösztöndíjak és szakkollégiumok
Minden egyetemnek megvan a saját tanulmányi eredményekhez kötött, félévente változó ösztöndíj struktúrája, azonban nem árt tudni, hogy nem csak ezek léteznek.
Érdemes körülnézni, hogy az adott szakhoz/tudományterülethez kapcsolódóan milyen lehetőségek állnak rendelkezésre, mert az ilyen szakmai programok kiváló lehetőséget biztosítanak a kapcsolatépítésre, valamint ezek egy része nem csak anyagi, hanem egyéb, például szakmai, idegennyelvi vagy lakhatási támogatást is magukba foglalhatnak, ezzel csökkentve legnagyobb kiadásainkat.
Munka
Próbálj a szakirányodnak megfelelő munkát találni, mert így megalapozod a karriered első lépcsőfokát. Számos szempont alapján tudsz már munkát keresni online, de valamikor az a legjobb megoldás, hogy beszélgetsz szaktársaiddal, oktatóiddal és ismerősökkel, hátha tudnak egy jó pozíciót ajánlani. Fontos, hogy csak akkor vállalj munkát, ha szívesen teszed és úgy is belefér az életedbe, hogy egyéb elfoglaltságokat is űzöl (nyelvet tanulsz, sportolsz, ügyet intézel) és nem megy a mentális egészséged vagy a társasági életed rovására. Vedd figyelembe az utazási időt és annak költségét is.
Ebben a korban a szükségesnél nagyobb mértékben senkinek nem érdemes minden áron korlátok közé szorítania az életét, mert könnyen egészség és teljesítményromláshoz vezethet.
Impulse buy
Az impulzus vásárlás nem egy pénztárcabarát jelenség, hónap elején könnyen megnehezíthetjük magunknak a következő bevételünk beérkezéséig tartó időszakot. Minden esetben gondolkodjunk el, hogy szükségünk van-e az adott termékre vagy szolgáltatásra vagy elhagyható/helyettesíthető alternatív megoldásokkal. (eszköz kölcsön kérése, kedvezőbb opciók választása)
Nem mindig az olcsó a legjobb
Természetesen ne csak az ár befolyásolja a döntéseinket, én például saját káromra tanultam meg, hogy ha utazik az ember érdemes mindenre kiterjedő biztosítást kötni (2 napra is), ugyanis váratlanul közbejöhet egy betegség ami által az egész kifizetett utat bukhatja az ember.
Nagyobb alkalmi kiadások
Ilyenek például az utazások, ruhavásárlás, járművásárlás de lehet valamilyen tárgy, is amiről már régóta álmodunk. Mérlegeljük az explicit és implicit költségeket, azaz, hogy például egy jármű megvásárlása vagy egy utazás megszervezése esetén milyen további költségekkel kell számolni. Optimális esetben egy termék megvásárlásának plusz hozadéka lehet, például egy laptop megvásárlásával növekedhet a hatékonyságunk egy fényképezővel pedig akár elkezdhetünk vállalkozni is. Ezeket nevezzük tőketermelő eszközöknek melyek magukban hordozzák annak lehetőségét, hogy a befektetett összeg akár profittal együtt megtérülhet.
Rendszeres kiadások
Egy hallgató számára a leghúzósabb költségek a lakhatás, az étkezés, önköltséges tanulmányok esetén a tandíj, meg persze a szórakozás.
Érdemes havi költségvetést készíteni és előre meghatározni mire mennyit szánunk- némi mozgásteret hagyva.
A takarékosság akár szórakoztató is lehet, a közös főzés a kollégiumban és az albiban is különleges rituálé.
Érdemes-e diákhitelből állampapírt venni?
Az elemző levezetése szerint a jelenlegi környezetben nem éri meg a művelet, ugyanis jelentős veszteséget eredményezne.
Ha bővebben érdekel a téma és kérdeznél is a Bankmonitor pénzügyi elemzőjétől akkor gyere el Süle-Szigeti Bulcsú ingyenes előadására, melynek időpontja 2024 november 6. 19:00.
Az előadás tartalmából:
Érdemes-e állampapírt venni?
Fin-tech részvények lehetőségei és veszélyei
Mibe fektessem a megtakarított pénzem?
Hogyan legyek tudatos fogyasztó?
Hogyan hat az infláció a megtakarításaimra, és hogyan tudom ezt a hatást kivédeni?
2016-ban minden közvéleménykutatás elsöprő demokrata győzelmet várt Clintontól. Ennek a vége egy erős republikánus győzelem lett 289-218-ra, mely meghozta a Fehér Házba a Trumpi időszakot. Végülis szavazatszámban Clinton nyert, de az elektori rendszer Trumpot hozta ki győztesen, ami a csatatér-államok (swing state), mint Michigan, Pennsylvania, és Wisconsin republikánus többségének köszönhetett. Ezek az államok az idei, 2024-es választáson is kulcsszerepet kapnak.
Elemzők szerint a 2016-os választás kulcsa az iskolázottság volt, ez az, ami a legnagyobb elhatárolást mutatta a két szavazóbázis között. A 2016-os választásokon Trump a főiskolát nem végzett fehér szavazók körében jelentős fölénnyel győzött, míg a diplomások körében kevesebb támogatást kapott, a diplomás fehér szavazók mindössze 38%-a voksolt Trumpra, míg a főiskolát nem végzettek körében több mint kétszeres többséggel nyert.
A magasabb végzettségűek inkább Clintonra szavaztak, miközben a felmérések pontossága csökkent, mivel túlreprezentálták a diplomásokat, ami Clinton támogatottságának túlbecsüléséhez vezetett. Ennek a veszélye a 2024-es választásokon is fennáll, viszont az alulreprezentáltság elmondható a Z-generációs szavazókról is, őket is nagyon nehéz mérni.
Továbbá az is hozzájárult a fals mérésekhez, hogy csatatér államok közvélemény-kutatásait gyakran kisebb, alulfinanszírozott intézmények végzik, ami pontatlanságokhoz vezethet, ahogyan az 2016-ban is történt.
2016-ban döntő volt a bizonytalan szavazók száma is, ez majdnem 15%-os volt a szavazni tudó lakosság körében, hiszen mindkettő jelölt népszerűtlen volt. Itt tudott óriásit nyerni az utolsó pillanatban Trump, ezeket a szavazatokat nagyrészt ő vitte.
2020-ban a tanulságok alapján megváltoztatták a méréseket és beleszámították azokat a tényezőket, amelyek kimaradtak 2016-ban. Azonban 2020-ban sem voltak teljesen sikeresek a mérések, de Joe Biden győzelmét már megjósolták, viszont kb. 4 százalékponttal túlbecsülték azt.
A kampány gőzerővel zajlik, mindenki a csatatérállomkba, jövőhéten választás. Ez jellemzi az amerikai hangulatot, illetve az egymásnak feszülés és az elégedetlenség. Ha amagyar internetezők felnéznek tiktokra, vagy X-re szinte csak a választások folynak az idővonalakon, globálisan érdekli az embereket a választás.
Az 538 szerint, aki Trumpot hozta ki 2016-ban győztesnek, idén is Trump győzelmet jósol, de csupán 1%-kal. 100-ból 51%-os az esély, hogy Trump nyer és 49% hogy Harris. Ilyen közeli összecsapást várhatunk a csatatérállamokban is. A kulcsállamok Philadelphia, ami a demokratáknak a legfontosabb, Arizona, Georgia, North-Carolina, Michigan és Wisconsin. Ezen államok elektorai fognak dönteni a győztesről.
Nézzük hát, hogy állnak jelenleg a poll-ok a jövőheti elnökválasztást illetően:
TIPP Insights (Oct. 27-29): Harris 48% - Trump 48% (Döntetlen)
Harris 6-szor, Trump 1-szer nyertes az 538 által hitelesített közvéleménykutatás szerint. Azonban ne felejtsük el, hogy 2016-ban és 2020-ban is túlmérték a demokratákat. Ez azonban nem jelenti azt, hogy biztosan így van, hiszen minden változtatnak a módszertanon, de egy biztos, a verseny nagyon szoros lesz és akárki is nyer, nem lesz sok szavazatnyi különbség.
Az 538 a lehetséges szcenárió elemzése alapján a már említett 49-51%-os arány jött ki Trump javára, azonban, mint láthatjuk az ábrából a demokratáknak nagyobb esélyük van az elsöprő győzelemre, ami 300 elektori szavazat felett valósul meg. A vékony győzelem 270-299 elektori szavazatnál van, amelyre viszont a Republikánusoknak van nagyobb esélye.
Az 538 szerint a várható hibahatár kb. 3,8%-os lehet a csatatérállamokban a már említett alá- vagy túlmérések miatt, ez a 3,8% viszont olyan magas változást is hozhat, hogy valamelyik jelölt elsöprő győzelmet is arathat ebben a magyon szorosnak várt küzdelemben.
Trump abban az esetben is győztes lehet, amennyiben az összavazás számában alulmarad, az elektori rendszer még mindig neki kedvez, akárcsak 2016-ban, ha még az összesített szavazatszámban is nyer, akkor elsöprő "blowout" győzelem várható.
Harrisnek 2,1 ponttal kell nyernie az összavazatokat, akkor tudja legyőzni a republikánus jelöltet, ha ez hasonlóan alakul, mint 2020-ban, azaz 4-5 pont körül lesz az elsöprő győzelmet jelentene számára is.
Az ABC szerint a modellezés lesz a kulcs idén, abban hogy elkerüljék a 2016-os és 2020-as tévedéseket. De a különböző súlyozásknak is megvannak a hibalehetőségei, ezért valószínű, hogy a választás végeredménye mégsem lesz olyan szoros, mint ahogy várják.
Biztosat senki nem tud mondani, a korai szavazók már leadták voksukat, és valószínűleg a csatatérállamok jelentik majd döntő pillanatot az eredményekben.
A Moneyball fogalma az utóbbi években az adatalapú döntéshozatal egyik legfontosabb példájává vált, különösen a sport világában. Ez a módszertan a statisztikai elemzésre és az objektív adatokra épít, amely lehetővé teszi a csapatok számára, hogy alacsonyabb költségvetéssel is versenyképesek legyenek. A koncepció középpontjában az Oakland Athletics baseballcsapat áll, amelynek vezetője, Billy Beane a hagyományos játékos-kiválasztási módszereket forradalmasította. A történetet Michael Lewis azonos című könyvében írta meg, amelyből 2011-ben egy népszerű film is készült Brad Pitt főszereplésével, aki Beane-t alakította. A film bemutatása óta a Moneyball nemcsak a baseball világában vált ismertté, hanem szélesebb körben is szimbólumává vált annak, hogyan lehet az adatokra alapozva sikeres döntéseket hozni .
A Moneyball koncepció alapja az a felismerés, hogy a hagyományos játékosértékelési módszerek nem mindig tükrözik a játékos valódi értékét. Billy Beane és csapata, szembesülve a költségvetési korlátokkal, a baseballban elérhető statisztikai elemzéseket, a sabermetrics nevű módszert kezdte el alkalmazni, hogy optimalizálják a csapat teljesítményét.
A sabermetrics a statisztikai elemzést emelte be a baseball döntéshozatalába, és olyan adatokat vizsgált, amelyeket korábban figyelmen kívül hagytak. Ahelyett, hogy a játékosok hagyományos teljesítménymutatóit, például az ütésátlagot vagy az RBI-ket vizsgálták volna, Beane csapata olyan új mutatókra támaszkodott, mint az on-base percentage (OBP – bázis százalék) és a slugging percentage (SLG – csúszási százalék). Ezek az adatok lehetővé tették, hogy olyan játékosokat találjanak, akik alulértékeltek voltak a piacon, de magas teljesítményt nyújtottak.
A Moneyball legnagyobb hatása kétségtelenül a baseball világában volt érezhető. Az Oakland Athletics sikerei után számos más csapat is elkezdte alkalmazni ezt a stratégiát. A módszertan lehetővé tette a kisebb költségvetésű csapatok számára, hogy versenyben maradjanak a gazdagabb, nagyobb költségvetésű klubokkal szemben. A Moneyball filozófiája arra tanította a csapatokat, hogy ne a hagyományos statisztikák alapján hozzanak döntéseket, hanem inkább a valós értékteremtést keressék.
A sabermetrics és a Moneyball hatása mára már a baseball minden területén érezhető. Az adatelemzés elengedhetetlen része lett a csapatépítésnek, és szinte minden baseballcsapat rendelkezik egy adatelemző csapattal, akik a játékosok teljesítményét elemzik. Ahogy egy amerikai elemzés is kiemeli, ez a változás sok csapatnak segített abban, hogy hatékonyabban használják fel az erőforrásaikat.
A Moneyball módszertana persze nem korlátozódik csak a baseballra. Más sportágak, például a labdarúgás és a kosárlabda is elkezdték alkalmazni a hasonló statisztikai alapú megközelítéseket. A Premier League-ben és más európai futballbajnokságokban is egyre inkább előtérbe kerül az adatalapú döntéshozatal. Például a labdarúgásban a játékosok futásteljesítményének, passzpontosságának és helyezkedési statisztikáinak elemzése vált az egyik legfontosabb eszközzé a csapatok számára, hogy optimalizálják a teljesítményüket.Az adatok azt mutatják meg, hogy egyes játékosok miként járulnak hozzá a csapat sikeréhez, ami lehetővé teszi a csapatok számára, hogy a lehető legjobb döntéseket hozzák a keretük kialakításában. A kosárlabdában a Moneyball módszerhez hasonlóan az adatelemzés segíti a csapatokat abban, hogy jobban megértsék, melyik játékos milyen típusú dobásokat vállaljon, hogyan szervezzék meg a támadásaikat, és hogyan állítsanak össze hatékonyabb stratégiákat. A statisztikai elemzések segítségével a csapatok pontosabb képet kapnak arról, hogy melyik játékosok teljesítenek jól különböző pozíciókban.
Nem csak a sportban használják fel a Moneyball módszerét. Az üzleti életben és a jogban is egyre inkább előtérbe kerül az adatalapú döntéshozatal. Ahogy a Jogászvilág cikke is említi, a statisztikai elemzések segítenek a jogászoknak is abban, hogy jobb döntéseket hozzanak. Az adatok elemzése révén a jogi szakemberek képesek pontosabb képet kapni arról, hogy egy-egy döntés milyen hatással lehet a végeredményre, és ezáltal hatékonyabb jogi stratégiákat alakíthatnak ki. Az adatalapú döntéshozatal egyik legnagyobb előnye, hogy csökkenti a szubjektív tényezőket a folyamatból. Míg korábban a döntéshozatal nagyban támaszkodott a tapasztalatra és az intuícióra, ma már az adatok segítségével tudományos alapokra helyezhetjük a folyamatokat. A Moneyball módszere tehát nemcsak a sportban, hanem az élet számos más területén is forradalmasította a döntéshozatalt.
Bár a Moneyball módszer sok sikert hozott, nem mentes a kritikáktól. Egyes amerikai cikkek például azt állítják, hogy a sabermetrics és az adatelemzés túlzott használata rontotta a sport szórakoztató értékét. A kritikusok szerint az adatok túlsúlya ahhoz vezetett, hogy a sportágak, különösen a baseball, kevésbé lett izgalmas, mivel a csapatok inkább az optimális stratégiákat követik, mintsem a látványos megmozdulásokat. Ezenkívül sokan úgy vélik, hogy a Moneyball módszere csak egy eszköz a sikerhez, és nem garantálja a győzelmet. A statisztikai adatok segíthetnek a jobb döntések meghozatalában, de végső soron a játékosok és a pályán történő események döntik el a mérkőzéseket. Az adatelemzés tehát csak egy részét képezi a sport egészének, és nem helyettesítheti a hagyományos értékeket és megközelítéseket.
A Moneyball módszere az adatalapú döntéshozatal forradalmasítása a sport világában. Az Oakland Athletics sikerei nyomán a statisztikai elemzések és az adatok felhasználása egyre nagyobb szerepet kap a sportban, és ma már szinte minden csapat használja ezeket az eszközöket a teljesítmény optimalizálására. Bár a módszertan nem mentes a kritikáktól, kétségtelen, hogy hosszú távon jelentős hatást gyakorolt a sport világára, és az üzleti életben is egyre fontosabbá válik. A Moneyball tehát nemcsak egy sportsikertörténet, hanem egy olyan filozófia, amely átalakította a modern sportot és döntéshozatalt.
A Bűvös kocka szabadalmi leírás (forrás: saját szerkesztés, szabadalmi leírás)
(forrás: Reddit)
