Reaktor

Napjainkra a környezetvédelem központi kérdéssé vált, egyre inkább meghatározza az emberek gondolkodását, hogy milyen Földet hagyunk gyermekeinkre, unokáinkra. Élhető lesz-e az még? Fenntartható-e a mi életünket alapvetően jellemző túlfogyasztás? Sokan úgy gondolják, hogy a konzervativizmusnak nincs elégséges válasza korunk egyik legnagyobb kihívására, a globális éghajlatváltozásra. 

Mivel ezeket a kérdéseket politikai értelemben először a baloldali, zöld pártok vették fel programjaikba, ezért a jobboldali, konzervatív emberek kerülgetik ezeket a kényes kérdéseket, mint macska a forró kását.

A konzervativizmus a liberalizmus pandant-jaként (ellenpár) jött létre, mint gondolkodásmód. Úgy gondolom, ha egy zöldkonzervatív álláspontot kell megfogalmazni, akkor vissza kell menni az eszmerendszer gyökereihez. Szerintem egy “fundamentalista fordulatot” feltételez a konzervatív táboron belül a zöldpolitika komolyabb felkarolása. A mostani, magukat konzervatívnak valló politikai erők igen sokat merítettek a liberalizmus alapvetéseiből. Mára a fősodort a liberális konzervatívok és a neokonzervatívok jelentik, akik a szabadpiacos kapitalizmus támogatói. Elvetnek minden olyan regulációt, amiben érvényesül a környezetvédelmi szempont. 

Véleményem szerint egy hagyományos értelemben vett konzervatívnak elengedhetetlen, hogy bírálja a kapitalizmust és a liberális társadalmi rendet, hogy megfogalmazhassa egy környezetkímélő, konzervatív társadalomnak a kereteit. 

A felvilágosodás eredménye volt a liberalizmus, ami létrehozta a “homo oeconomicus”-t (gazdálkodó ember), aki egoista módon a saját érdekében cselekszik, a közösség kötőerője nem akadályozza meg szinte semmiben. Ez az ember teljesen másképp viszonyul az Isten adta természethez, már nem fél tőle, mivel a világot (a konzervativizmussal ellentétben), úgy gondolja, teljesen megtudja ismerni. A gazdálkodó ember, mivel az ész és a haszon azt diktálta, kiaknázta a természeti erőforrásokat. A liberalizmus előtt az ember a természettel harmonikusan élt, egy rendszert alkotva, nem állt felette. 

Ez az ember nem foglalkozott azzal, hogy egy közösségnek árt azzal, ha kitermeli a fát a közeli erdőből, ha autópályát vezet keresztül a szántóföldön. A kapitalizmus, ahogy elhozta a profitorientált szemléletmódot, úgy sínylette meg azt a természet. A környezet a verseny járulékos vesztese lett. 

A konzervativizmus számára oly fontos emberi közösségeket is feloldja. A liberalizmus emberének érdeke, hogy a hagyományok, a vallás és a közösségelvűség korlátait átszakíthassa, mert a liberális boldogulás alapja, hogy az egyén a sajátos szempontrendszere alapján kiteljesedhessen. Mint ahogy felvázoltam, napjaink domináns gazdasági rendszere a kapitalizmus, amely igen komoly hatással volt a világ társadalmaira, nem mellesleg komoly környezeti károkat okozott a természetet leuraló logikájával. A kiépült fogyasztói társadalom arra biztatja a vásárlót, hogy minél többet és minél jobb árut vásároljon. Olyan igényeket fogalmaz meg számára, amiről soha nem is gondolta volna, hogy valaha ki akarná elégíteni azt. Biztos, hogy nélkülözhetetlen a világ minden sarkából származó kávét szürcsölgetni egy nemzetközi kávézólánc kávézójában? Főleg úgy, hogy akik az ültetvényen dolgoznak azok igen nagy eséllyel gyermekmunkások? Megéri megváltoztatni egy terület flóra-faunáját azért, hogy csak egyvalamit termeljenek ott? 

A baloldal már megfogalmazta a marxi alapú antikapitalizmusát, ami eltér a konzervatív kapitalizmus kritikától. A zöld baloldal alapvető, radikális változásokat eszközölne. A konzervativizmus márpedig kerüli a gyökeres változtatásokat, azonban nem mondható fejlődésellenesnek. Egy zöldkonzervatív nem fogja azt mondani, hogy nem szükséges változtatni jelenlegi világunkon.

Mindig gyanakodva fogják figyelni, ha például a Demokrata párti Alexandria Ocasio-Cortez és Edward John Markey beterjesztik a Green New Deal-t a Kongresszus elé, azt szocialista trójai falónak fogják bélyegezni. A törvényjavaslat célja a komplett amerikai energiaipar átszervezése, a fosszilis energiaforrások elhagyása és a megújulókra való hagyatkozás. Továbbá környezeti igazságosságra törekszik, egyes kisebbségek, csoportok jobban ki vannak téve a környezeti változásoknak, mint a többség.  A neokonzervatívokat zavarja, hogy az államadósságot nagyban megnövelné, ami benne van, nagyon drága lenne a végrehajtása. Illetve a törvényjavaslat teljesítése jelentős állami beavatkozást igényelne, a szabadpiac- és kisállampárti beállítottságú fősodor ezt is kifogásolja. 

Továbbá olyan gondolatokat, mint környezeti igazságosság, azokat nem fogják elismerni. Addig még rendben van, hogy egyes csoportokat a klímaváltozás jobban érintett, mint másokat. Ez is az egyenlőtlenség egy aspektusa, csak egy konzervatív ezt az élet rendjének tartja. El fogja utasítani a felvetést is, hogy globális újraelosztás legyen, az túl radikális lenne. 

Végezetül összefoglalom, hogyan kéne a társadalomnak megváltoznia konzervatív kereteken belül. Ennek a folyamatnak mindenképpen fokozatosan kell végbe mennie, mert a radikális változás gyakran radikális eszközöket igényelnek. 

Komoly szemléletváltásnak kell bekövetkeznie, hogy megmentsük Földünket. A mának élő, felelőtlen gazdasági berendezkedést meg kell haladni. Az individualizmus önzéséből vissza kell találni a közösség szolidaritásába. A szabadságnak nem azt kell jelentenie, hogy szinte bármit meg lehet tenni, hanem azt, hogy lemondunk a szabadosság csillapíthatatlan éhségétől és környezetromboló hóbortjairól. Helyette örömöt kell lelnünk abban, hogy a közösségünkért cselekszünk, hogy annak hasznos, önkorlátozó tagjai legyünk. 

Ápolni és védeni kell őseink ránk hagyott természeti kincseit olyan állapotban, amelyben az eljövendő generációk is tudnak majd gyönyörködni. Az egyéni érdek fölé kell helyezni a közjót, a természettel harmonikus, mellérendelt viszonyt kellene ápolni. A globalizációt vissza kell fordítani, a gazdasági elit ne kozmopolita legyen, mert akkor gyökértelenné vállnak, figyelmen kívül hagyva ezáltal mikroközösségük érdekeit. 

Hamarosan megkezdi az Országgyűlés a négyéves munkáját. Május másodikán, hétfőn lesz az alakuló ülés, ahol a képviselők esküt tesznek, illetve megszavazzák a parlamenti bizottságok tagjait. Ez az, ami most a magyar politika „uborkaszezonját” felkavarta. Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője ajánlatot tett az ellenzék számára a bizottsági helyek és tisztségek elosztásának az arányáról. Ebbe beletartoznak az egyes bizottságok elnökei, alelnökei és bizottsági tagjai, a parlamenti jegyzők, az Országgyűlés alelnökei.

A fideszes politikus szerint a helyeket kétharmad-egyharmad arányban kellene elosztani a kormányoldal és az ellenzék között, arra hivatkozva, hogy három listáról kerültek be a képviselők a törvényhozásba. Ezért a hatpártot nem tartja ténylegesen hat pártnak, hanem „Gyurcsány-listának”; nem tisztes lépés a részükről, ha a választás után kezdenének el önálló pártként működni.

Ez értelemszerűen a baloldali ellenzék nemtetszését váltotta ki, mert ez az arány azt eredményezné, hogy ők kevesebb, a Mi Hazánknak pedig több helyet kapnának a bizottságokban. Várhatóan 15 bizottság lesz, ezekből hagyományosan a Nemzetbiztonsági bizottságnak és a Költségvetési bizottságnak, de várhatóan a Fenntartható fejlődés, a Népjóléti és a Vállalkozásfejlesztési bizottságoknak is ellenzéki elnöke lesz. De miért is fontos ez?

Az ellenzéki pártok és annak vezetői eléggé ellentmondásosan kommunikálták le a választási vereséget, más diagnózist vontak le, feltehetőleg sokan másképp képzelik el a jövőjüket is. Vannak olyan pártok, akiknek a puszta létük függ attól, hogy az Egységben Magyarországért együtt politizáljon tovább. Az LMP, a Párbeszéd, de talán az MSZP is ide tartozik, egyedül nem biztos, hogy átugranák az 5%-os parlamenti küszöböt ezek a pártok.

A Demokratikus Koalíció és a Momentum méltán játszhat el a gondolattal, hogy külön utakat járjanak, hiszen viszonylag nagy frakciókkal és sok erőforrással dolgozhatnak. A DK a legerősebb ellenzéki pártként pozicionálhatja magát, míg a Momentum egy csalódást keltő előválasztási eredmény után talán támogatottságon felüli képviselettel fog rendelkezni az Országgyűlésben. A Momentum pártelnöke, Donáth Anna nem is olyan rég 7 pontban összefoglalta, hogy szerinte milyen irányba kellene elmozdulnia az ellenzéki politizálásnak. Donáth Anna ezzel a kezébe veheti az ellenzék irányítását, víziót felmutatva vezérré válhat.

A Jobbik esetében az előválasztási kudarc (Jakab Péter leszereplése), illetve a sokak által vélt jobbikos tábor összeomlása felvetette az őrségváltás gondolatát. A pártelnök azonban a saját pozícióját féltve Márki-Zay Pétert okolta a vereségért. A Jobbik elnökségéért elindul majd Jakabbal szemben Stummer János is, aki „agresszív kismalachoz” hasonlította a Jobbik elnökét. Szorgalmazza az önreflexiót, meg kell vizsgálni, milyen irányt vett a Jobbik. Ha Stummer nyer, akkor megkérdőjeleződhet az összefogás jövője.

Az elkövetkező négy év az ellenzék pozícióharcát is jelenti, a 2026-os választás előtt tartanak egy önkormányzati meg egy Európai Parlamenti választást, ahol nem csak a Fideszt, hanem egymást is fogják figyelni. Ezek jó indikátorok lesznek, hogy ki lesz pole-pozícióban, ki lesz a sereghajtó.

A választási vereség után hamar megindult a bűnbakkeresés, felszínre kerültek a pártok közti törések. Mondhatni, most még csak a sebeiket nyalogatják, de a bizottsági helyekre tett ajánlásával Kocsis Máté sót hintett rá. A politika logikája megköveteli, hogy a pártok a politikusaikat pozíciókhoz juttassák, nagyon gyakran mások kárára. A várhatóan kevesebb hellyel komoly fejtörést okoznak, hogy kinek az ambícióit ássák alá, hogy cserébe az zsarolhasson valami mással. A bizottsági munka bír presztízzsel is, a politikus megmutathatja kvalitásait, nem mellesleg plusz illetmény is jár mellé.

A parlamenti bizottságok esetében viszont az ellenzéknek van egy elég ellentmondásos véleménye. A Fidesz-KDNP megváltoztatta a bizottságok szerepét, összetételét a törvényhozásban. A legfontosabb változás azonban mégiscsak az összetételre vonatkozik: a parlamenti arányokat tükrözi a (Mentelmi bizottságot leszámítva) az összes bizottság összetétele, tehát a kormánypárti tagok rendre túlsúlyban voltak és lesznek. Ezt lehet úgy is értékelni, hogy így igazságos az eloszlás, mert tükrözi az arányokat, nem tud az ellenzék obstruálni, hatékonyabbak a bizottságok. Azonban az ellenzék úgy ítéli meg, hogy ez a rendszer kiüresíti a bizottságokat, érdemben nincs beleszólása az ellenzéknek, a szakmaiság is (ami az első számú célja) háttérbe szorul, mert a kormányoldal bármit keresztül vihet.

Hadházy Ákos, a Momentum képviselője nem csak a bizottsági szerepvállalást, de még egyáltalán a parlamenti jelenlétet is a „Orbán-rezsim legitimálásának” tekinti, így nem szabad az ellenzéknek a nevét adnia ehhez. Hadházy Ákos úgy tűnik egyedül van ezzel a gondolattal. Viszont az ellenzék valamilyen szimbolikus úton, de nemtetszését ki fogja fejteni, képviselni fogják az őket megválasztó választópolgárokat.

Kocsis Máté ajánlata jóval több, mint egy egyszerű javaslat a parlamenti tisztségek tervezett betöltéséről: a Fidesz-KDNP szempontjából nagyjából mindegy, hogy 9-10-11 bizottsági elnök vagy 39-40-41 alelnök lesz kormánypárti. A kétharmados felhatalmazással nincsen érdemi fékje a kormányzati akaratnak, az ellenzéknek nincs érdemi beleszólása a törvényhozásba.

Viszont úgy tűnik, jól érzékelte a Fidesz frakcióvezetője, hogy a hatpárti ellenzéknek meg nagyon nem mindegy, hogy ki hány képviselőjét tudja majd honorálni plusz székekkel. Bármennyire tartják kiüresedettnek, kirakatnak a bizottságokat, attól még nem tudtak mindenkinek megfelelő leosztást kialakítani, nem alakult ki egységes vélemény, pedig lett volna idő rá. Amennyiben az ellenzék nem gondolkodik hideg fejjel és heves vitát folytatnak a közös jelöltekről, akkor megmérgezik ezzel a hat párt kapcsolatát, amelyek egyébként lehet, hogy rövid időre is, de megpróbálnak majd egyedül építkezni.

(Fotó: Marie Clair)

Az elmúlt néhány évben egyre népszerűbbek a “csomagolásmentes”, “fenntartható”, “környezetkímélő” címszavak, és bár ez egy nagyon jó irány, sokszor nem tudjuk hogyan is induljunk el a változás felé. Mára már köztudott, hogy a divatipar az egyik legkörnyezetszennyezőbb iparág a világon, és bár a fast fashion boltokat szinte lehetetlennek tűnik megállítani, mégis van egy-két dolog amivel támogathatjuk a kezdeményezést, anélkül, hogy teljesen felborítanánk az életünket. 

Én személy szerint évekig kerültem a témát, hiszen nagyon szeretek vásárolni, és azt gondoltam, hogy ha van bármilyen fast fashion darabom, akkor már úgy is mindegy. Ez egyáltalán nem így van, és egy kis kutatás után sok olyan tippet és tanácsot kaptam, amit könnyű beépíteni a mindennapjainkba, de mégis sokat tesz a környezetünkért, a pénztárcánkért, és a magabiztosságunkért is.  

Nagytakarítás

Bármilyen divattal kapcsolatos oldalon az egyik legelső tipp a ruhatár kiszortírozása - okkal. Sokunknak nem ismeretlen az a szituáció, hogy a szekrényekből már folynak ki a ruhák, de azt érezzük, hogy nincs mit felvenni, és ugyanazt a néhány szettet hordjuk minden nap. Én szerintem ennek egy klinikai esete vagyok, ugyanis körülbelül a ruhatáram 10%-hoz nyúlok csak átlagosan, és csak amikor valamilyen különleges esemény van, esetleg akkor mozdulok ki a megszokott buborékból, vagy még akkor sem. A probléma itt nem abból származik, hogy sok ruhánk van, hanem abból, hogy rosszul választunk a boltokban. Egy szigorú - tényleg szigorú - szortírozás egy jó kezdet, hiszen megszabadulunk azoktól a daraboktól amiket sosem fogunk már felvenni és csak porfogók. “De ez még jól jöhet egyszer” - hangzik az érv. Ha valamihez nem nyúltunk évek óta, (és most nem a ritkán hordott sí nadrágról, vagy a pár évente visszatérő farsangi jelmezről beszélek) akkor nincs helye a ruhatárunkban.

Adományozás

Ha sikerült kiszanálni mindent ami felesleges, akkor az első lépés azok továbbadása legyen, hiszen ha a zsák sokáig van szem előtt, lehet, hogy néhány darab “visszakúszik” a szekrénybe. Velem már többször is előfordult, hogy nem jutottam el odáig, hogy rendesen utánanézzek az eladási, adományozási lehetőségeknek, így egy zacskó ruha hónapokig pihent a szekrény aljában, majd amikor újra átnéztem akkor egy-két darab visszakerült a polcokra, de ugyanúgy nem hordtam őket. Próbáljuk minél előbb megtalálni a régi ruháink új gazdáját, hogy aztán tiszta lappal indulhassunk. A gardrobom.hu, Facebook Marketplace, vagy a gardróbvásár jó kiindulópont lehet, ha minőségi, újszerű darabokról van szó, hiszen így egy kis pénzt is “visszakapunk” a folyamat során. A Vöröskereszt, Máltai szeretetszolgálat, vagy egyéb jótékonysági szervezetek munkáját is nagyban segíthetjük egy-egy zsák ruhával, azonban csak a hordható darabokat adjuk oda, hiszen a hibás, szakadt ruhákkal ők sem tudnak mit kezdeni.

(Fotó: Bíró Ágota)

Tervezés

Ha már csak tényleg olyan dolgok maradtak a szekrényben, amiket valóban szeretünk és szívesen viselünk, akkor jöhet a munka kreatív része. A kapszulagardrób fogalma egyre népszerűbb mostanság - nem véletlenül. A koncepció lényege, hogy olyan darabok legyenek a ruhatárunkban, amiket sokféleképp tudunk egymással kombinálni. Neutrális színek, egyszerű fazonok, amiben kényelmesen, de csinosan érezzük magunkat. A kedvenc nadrágunkat például érdemes lehet beszerezni több színben is, hiszen így biztosan hordjuk majd, és az öltözködésünk is változatos marad. Ezen a ponton érdemes szettekben gondolkodni, és a meglévő ruháinkat összepárosítani. Ha a tervezés során úgy látjuk, hogy szükségünk van egy-két új ruhára, akkor mindenképp olyan darabokat válasszunk, amik a meglévő szettekhez passzolnak. 

Vásárlás

Bár egyetértek azzal, hogy inkább kevesebb, de minőségi ruhánk legyen, az árcédulát látva sokszor elmegy a kedvünk az egésztől. A fast fashion boltok nagyon csábítóak az akciókkal, és a kéthetente megjelenő új kollekciókkal, de sok esetben ez a minőség kárára megy. Egy mosás után elcsavarodó pólók, színt vesztő, kiszakadó nadrágok, “szúrós” kötött pulcsik. Nekem már mind volt a szekrényben, de csak pénzkidobás. Mindenképp érdemes elnézni a turkálóba, ahol sokszor megterhelő lehet a válogatás, de ha egy órát rászánunk, akkor igazi kincseket lehet találni. Ha a turik világa abszolút nem jött be, akkor jöhetnek a használtruhás csoportok: hátha valaki pont meg szeretne válni egy nekünk tetsző darabtól. A barátnőkkel, barátokkal tartott ruha csere is praktikus megoldás, és még egy szuper este is kerekedhet a dologból, illetve a magyar tervezők háza táján is érdemes lehet nézelődni, bár ebben az esetben mélyebben a zsebünkbe kell nyúlni. 

Bár a fenntartható divat követői egy valóban nemes cél felé haladnak, ha nekünk nem sikerül egyből átalakítani a szemléletünket, vagy ha becsúszik egy-egy fast fashion darab, akkor sem történik semmi. Ami fontos szerintem, hogy tudatosabban szemléljük a ruhatárunkat, és véget vessünk a céltalan vásárlásoknak. Ha már csak egy kicsit is kevesebb felesleges darabot veszünk, vagy meg tudjuk nyújtani ruháink életidejét, már a jó úton haladunk. 

Ha szeretnéd letesztelni tudásod a fenntartható ruhatár felé vezető úton, akkor töltsd ki kvízünket a cikk legfontosabb témaköreiből! 

Vannak helyzetek, amiket nem könnyű kezelni, és szeretnénk egy picikét elbújni a világban vagy a környezetünkben zajló nehézségek elől. Nem szégyen ez, hiszen mindenkinek vannak az életében ilyen időszakok. Most aktuálisnak érzem, hogy ajánljak 5 olyan könyvet ami kikapcsol, aminek a világába jó elmenekülni, vagy egyszerűen csak szórakoztatóak, fellélegezhetünk velük, ha épp rosszabbul viseljük a mindennapok eseményeit. Egyszerű történetek, könnyű szövegkörnyezettel, amibe könnyű belemerülni és mindből megtanulhatjuk, hogy az előttünk álló nehézségeket képesek vagyunk megugrani, csak akarnunk kell.

0.  Harry Potter sorozat

Azonnal csalok, van egy 0. pont a listámon. Tudom-tudom, minden könyves listán bedobják, de nem ok nélkül. A Harry Potter sorozat valóban varázslatos, kikapcsol, nem nehéz odafigyelni rá, és egy stresszesebb napon sem lesz probléma ráhangolódni.  

 1. Pierre la Mure: Moulin Rouge

 Toulouse-Lautrec festő életét mutatja be a könyv, egészen a gyermekkorától kezdve. Bár grófnak született és elképesztő tehetséggel lett megáldva, egyáltalán nem volt könnyű élete, cserébe izgalmas, sok helyen mulatságos. Ne egy száraz és unalmas életrajzi művet képzeljünk el, hanem egy izgalmakkal teli regényt, amit az élet írt kacifántosra. Csodálatos, realisztikus képet fest a századfordulós Párizsról, ami még különlegesebb élménnyé teszi az olvasást.

https://www.antikvarium.hu/konyv/pierre-la-mure-moulin-rouge-29257-0

2. Daniel Defoe: Robinson Crusoe

Tökéletes klasszikus, ami valóban egy nagyon más világba kalauzol. Annyira népszerű és korszakalkotó, hogy a robinzonád irodalmi műfaj (magányos főhős, aki nehéz körülmények között építi fel az életét) is ennek a könyvnek köszönheti a létrejöttét és nevét. Főhősünk, Robinson Crusoe hajótörést szenved egy lakatlan szigeten és gyakorlatilag a semmiből, a kitartásával és a leleményességével teremt maga köré egy világot, ami hosszú távon is kiszolgálja az alapvető igényeit. Nem egy hosszú kötet, cserébe letehetetlen, néhány délután alatt befejezhető. Addig viszont segíteni fog nekünk abban, hogy kiszakadhassunk a mindennapokból.

https://bookline.hu/

3. Judit Ryan Hendicks: Francia kenyér

 Végtelenül egyszerű szerelmi történet, már-már az elcsépelt kategóriába eshetne, de van benne valami extra különleges hangulat, amitől mégis kiemelkedik a saját műfajából. Amolyan girlpower könyv: átsegít a nehéz helyzeteken, kiszabadít a saját valóságunkból úgy, hogy közben olyan hétköznapi problémákat sorakoztat fel, amikkel már mindenki találkozott az életében. Útkeresés, újrakezdés és egy kis emlékeztető, hogy amikor teljes a kilátástalanság és úgy érezzük, az élet a teljes összeomlás szélén áll, az nem egy örökké tartó állapot. Kitartással újra a helyére lehet billenteni mindent. 

https://www.regikonyvek.hu

 4. Dan Brown: A Da Vinci-kód

Nem rövid, cserébe hosszú könyv, de minden egyes oldala izgalmas. Emlékszem mennyi ideig nem kezdtem el, mert túl hosszúnak ítéltem, de teljesen elvarázsol a hangulata és a sztori, csak úgy repülnek az oldalak, nagyon könnyen olvasható. Nyomozás, misztikumok, kódfejtések, árulások, történeti csavarok, és természetesen egy csipetnyi szerelem - egyszóval minden, amit egy krimitől elvárhat az ember és még több, hála ennek a fantasztikusan tehetséges írónak, akinek az írásmódja és lazasága felteszi az i-re a pontot. 

https://www.regikonyvek.hu/kiadas/a-da-vinci-kod-2004-gabo-kiado?

5.  René Belbenoit: Száraz guillotine

Nagyon hasonló történet, mint a filmben és könyvben is népszerű Pillangó, de nekem ez sokkal jobban tetszett, mert szerintem könnyebben olvasható. 21 éves főszereplőnket a világ talán egyik legkegyetlenebb francia börtön szigetére szállítják, hogy ott töltse hátralévő életét, de ő nem nyugszik bele ebbe az ítéletbe. Folyamatosan a szökésen jár az agya, többször kísérletet is tesz rá. A könyv különlegessége, hogy önéletrajzi - első kézből kaphatunk tehát információkat egy egészen másfajta életről, mint a miénk. Ez talán a legnehezebb történet az 5 ajánlás közül, de annyira magával ragadó, és ez is, mint a többi, megmutatja, hogy minden rossznak vége szakad egyszer, minden nehézségen át tudjuk verekedni magunkat, akkor is - mint már írtam - mikor a legkilátástalanabbnak tűnik a helyzet.

 https://www.regikonyvek.hu/kiadas/szaraz-guillotine-1979-magveto-konyvkiado

Minden említett könyvben közös, hogy erőt tudnak adni nekünk, kitartásra buzdítanak, másfajta valóságba kalauzolnak el minket és mindegyik annyira olvasmányos, magába szippant, hogy legalább néhány órára feledtetheti velünk a problémáinkat. 

Majdnem három éve várat magára egy olyan nyár, ahol szabadon - korlátozások, maszkviselés, lemondott bulik és tesztelgetés nélkül - élvezhetjük kedvenc előadóink koncertjeit a szabad ég alatt. Már nem kell sokat aludni, hiszen hazai fesztiváljaink idén visszaveszik a terepet, és a szervezők egyáltalán nem egy langyos belépővel tervezik bepótolni a kimaradt időszakot. A teljesség igénye nélkül szeretnék most bemutatni néhány fesztivált, (veteránt, újat, kicsit, nagyot) melyeknek érdemes lehet bizalmat szavazni idén nyáron, hiszen garantáltan jó hangulatra számíthatunk majd.  

Sziget Fesztivál

Jobb az elején túlesni a kötelező körökön, így kezdjük legnagyobb, és legismertebb fesztiválokkal. A Sziget Fesztivált nyilván senkinek nem kell bemutatni, hiszen országunk egyik díjnyertes fő turistacsalogatójáról van szó, ahol Ed Sheeran, a Coldplay, de még Rihanna is megfordult már. A nagy neveknek bizony ára van: a legolcsóbb napijegy 28 ezer forintnál kezdődik, a hetijegyek pedig 100 ezer forint körül mozognak. Idén Justin Bieber, Dua Lipa, Calvin Harris és az Arctic Monkeys is az előadók között szerepelnek, ami garantáltan hatalmas tömegeket vonz majd be augusztus 10. és 15. között. (Bár azt is meg kell jegyeznem, hogy elég kiszámíthatatlan az idei év, hiszen a Covid pandémiához hasonló csapás még nem igazán érte a fesztiválipart, és az ebből adódó bizonytalansággal nehéz előre számolni.)

Balaton Sound (+/- B My Lake)

A B my Lake sajnos úgy néz ki nem élte túl a járványt, hiszen a díjnyertes, elektronikus zenére specializálódott fesztivál, most két év szünet után idén csak két színpad formájában fog megjelenni a Balaton Soundhoz csatlakozva. A 2020-as  B my Lake jegyek ide már nem érvényesek, a látogatóknak a Sound-ra kell jegyet venni ha részt vennének a bulikon, ami azonnal egy másik árkategóriát is jelent. A június 29. és július 2. között rendezett balaton parti fesztivál duo fergeteges bulira készül, hiszen a fellépők között nem kisebb nevek szerepelnek majd mint Martin Garrix, Alesso, vagy Marshmello. 

VOLT 

Aki már járt a VOLT-on, az talán tudja miért tartom az egyik legszerethetőbb hazai fesztiválnak. Változatos kínálat (többségében magyar előadók) jellemzi, nem túl hatalmas, hogy elveszve érezzük magunkat, de nem is túl kicsi, hogy családias legyen a légkör. A neves külföldi előadók mellett, szinte az összes nagyobb hazai zenekarunkkal találkozhatunk, és ha energiánk engedi, egy soproni városnézéssel is érdemes megtoldani a hetet. 

EFOTT 

A fesztiválszezon egyik nagy kérdése volt, hogy miként alakul az EFOTT sorsa, hiszen sokáig úgy tűnt minden ellenük dolgozik. Bár érthető módon a fesztivál környékén élők nem nézik jó szemmel ahogy a részeg fiatalok szét szemetelik a települést, illetve hangoskodnak, végül mégis sikerült megállapodni. Az EFOTT szinte a teljes magyar előadó repertoárt felvonultatja július 13. és 17. között, és bár nagy szerepe van az egyetemista diákoknak szervezett programoknak, és a napközben rendezett sport bajnokságoknak, az esti buliktól ez semmit nem vesz el. Sőt. 

Bánkitó

Hiába csábító mindkettő, muszáj lesz választanunk az előző és a most következő fesztivál között, hiszen a kettőt szinte teljesen egy időben rendezik sajnos, de nem is lehetnének különbözőbbek. Míg az EFOTT-nál a koncertező előadókon, és a bulikon van a hangsúly, addig a Bánkitó egy teljesen más világba kalauzol minket. Itt a nappali programok sokkal másabbak, tele képzőművészettel, színházzal, egy gyermekbarát, festői környezetben, a tó partján.

Reflektor

A következő jelölt egy igazán izgalmas projektet képvisel, hiszen idén lesz a Budapesten megrendezett első Reflektor, ami a belvárostól nem messze - az Örs vezér teréhez közel kap majd helyet - az előzőekhez hasonlóan - július 14. és 16. között. Bár az előadó nevei számomra nem mondanak túl sokat, rendkívül izgalmas egy (régi-) új arcot látni a fesztivál iparban. És, hogy miért régi új? A Reflektorban csoportosultak, és teljesedtek ki a pandémia által elbocsátott fesztivál szervezők, így az ő munkájukból egészen biztosan egy nagyon friss, és nagyon érdekes fesztivál kerekedik majd ki.  

A sorozat következő részében több kisebb, specifikusabb fesztivál kerül majd bemutatásra, hiszen még nem késő eldönteni, hogyan is szeretnénk tölteni az első felszabadult nyarunkat. 

Már kies hazánkban is sokan ismerik, főként a konzervatív oldalon, a Libs of TikTok (@libsoftiktok) fiókot a Twitteren. Valóságos tárháza ez a felület a különböző, TikTokra feltöltött szélliberális tartalmaknak, köztük is jó sok gender- és transzgender témájú, sokszor egészen elképesztő vagy ijesztő videónak. Gyakorlatilag csak az eredeti, változtatás nélkül közölt videók vannak fenn, minimális kommenttel. Ha nem lennének igaziak a videók, simán azt hihetnénk, ez egy paródia, hiszen ilyen nem létezhet a valóságban: ennyi, teljesen elfuserált, gyakran láthatóan nem teljesen épelméjű, de magát komolyan vevő ember nem létezhet. De nem. Ismétlem, a videók, melyekből, csak ízelítőként, érdemes megnézni a pedofíliát mentegetőt vagy ezt, amelyben egy teljesen elszabott figura szerint nem igaz, hogy a nőknek két X kromoszómájuk van, "az embereknek mindenféle kromoszómájuk van (sic)," de mindez amúgy is "lényegtelen," mert a nemek csak "az elnyomás eszközei." (A videóban szereplő ember ugyanaz, aki egy másik videóban azt fejtegette, hogy ha egy heteró férfi nem akar transznemű nővel szexelni, akkor transzfób.) Talán éppen ezért gyűlölik annyira a liberális oldalon az accountot és mindazon jobbos médiumokat, amelyek idézik, mert megmutatja, mit is jelent és hová vezet valójában a genderideológia.

A Washington Post riportere, Taylor Lorenz a közelmúltban hosszú cikkben rántotta le a leplet az anonim accountról, és megírta, ki is az, aki valójában működteti azt. Most szándékosan nem írom ide a nevét, teljesen lényegtelen ugyanis, egy X állampolgár, aki úgy merte gondolni, hogy ő másként gondolkozik a dolgokról, mint például a WaPo, és még a politikai szimpátiáit sem rejtette véka alá. Hallatlan! Az írás amúgy teljesen abszurd:

Ahogyan arra Matt Taibbi is rámutatott, Lorenz nem csak, hogy leírta az illető nevét a cikkében, hanem a munkahelye nevét és a munkahelye címét is nyilvánosságra hozta, és csak később, a felháborodás hatására távolította el ezeket az információkat az írásból a Washington Post.

Ron de Santis sajtósát, Christina Pushaw-t is megkereste Taylor egyébként, hogy fűzzön kommentárt hozzá megjelenés előtt, mivel Pushaw, állapította meg Taylor, "gyakorta lépett interakcióba" a Libs of TikTokkal és "nyilvánosan dicsérte." Hűha, megbocsáthatatlan! Pushaw a Twitteren röviden és velősen, egy bohócfejjel reagált a megkeresésre. A Reaktor által is többször szemlézett Glenn Greenwald is hozzászólt a vitához. Greenwald rámutatott, minden állampolgárnak joga van ahhoz, hogy nagyhatalmú médiumokat kritizáljon, és

csak nárcisztikus, a nagyvállalati médiában dolgozók csinálnak olyat, hogy egy jómódú családban és svájci magániskolákban nevelkedett valakit, aki rendszeresen teszi tönkre átlagemberek életét a rendelkezésére álló hatalmas médiafelület segítségével, áldozatként mutatnak be.

Valóban nagyon érdekes lelki beállítottság az, amikor valaki úgy gondolja, ő mindent megtehet, hiszen nála van az igazság és a bölcsek köve, tehát céljai szentesítik az eszközt, ráadásul magát valamiképpen szent tehénnek képzeli, aki érinthetetlen és bírálhatatlan. Ilyen a Washington Post újságírója is, aki a kritikák hatására egyből zaklatást kiáltott. Vicces, hogy Taylor korábban egy országos televíziós műsorban élőben sírdogált azon, hogy a nőket milyen gyakran éri zaklatás a médiában.

Neki nem okozott problémát, hogy teljes erőből nekirontson a Libs of TikTokos nőtársának.

Amikor rá mertek mutatni a jobboldalon, hogy amit újságírás címén művel, az valójában egy, valószínűleg a személyiségi jogokat is megsértő bosszúhadjárat, megsértődött.

Mily meglepő amúgy, hogy amikor a nekik fontos ügyekről van szó, a liberális véleményvezérek hirtelen aggódni kezdenek a szólásszabadságért.

Ha már szóba került de Santis sajtósa: érdekesek a Disney-ért az USA-ban hullajtott krokodilkönnyek is. Itt is a szólásszabadságot féltik állítólag azok, akik kritizálják a floridai kormányzó döntését a céggel kapcsolatban. A világ egyik leggazdagabb szórakoztatóipari óriásvállalatának ugyanis mostantól nem járnak azok az egyébként alapjáraton is nehezen magyarázható kedvezmények, amelyek eddig megillették Florida államban, cserébe egyszerűen azért, mert Floridában van a székhelye. Ron de Santis, az állam republikánus kormányzója egy tollvonással eltörölte az irracionálisan bőkezű kedvezményeket, miután kiszivárgott: a Disney igazgatótanácsa úgy döntött, ezentúl beemeli a genderideológiát és a transznemű tartalmakat a műsoraiba. A balliberális médiaelitek egyként hördültek fel az USA-ban. De Santist lerasszistázták és Putyinhoz hasonlították. Joy Reid, az MSNBC liberális politikai kommentátora egyenesen kommunistának nevezte műsorában a kormányzót.  

Szóval a lényeg: egy kisembert, aki az anonim TikTok fiókjára egyébként nem saját maga által gyártott, és semmilyen formában el nem torzított tartalmakat tölt fel, azzal a bevallott céllal, hogy nevetség és szörnyülködés tárgyává tegyen agyament genderideológiai eszméket és gyakorlatokat, "leleplezni", pellengérre állítani, a családtagjait zaklatni stb., az újságírás.

Ezek szerint a - Jeff Bezos által birtokolt - sajtó feladata és joga, hogy ellenőrizze a hatalmasokat tönkretegye a renitens kisembereket. Ha viszont a "leleplező" riportert leplezik le a jobboldalon, és állítják pellengérre a szerintük etikátlan viselkedését, az zaklatás.

Hát szerintünk meg fordítva ül a lovon, aki így gondolja.

Mi az a kvantum bit? Mi az a kvantumszámítógép? Mi a húrelmélet? Jó közelítéssel csupa divatos, Google Glass-szel a fején Ted Talkot prezentáló jövőkutató baromsága, amit tátott szájjal fogyaszt az arra fogékony, humán középértelmiség. Szándékosan a történelem szemétdombját gazdagító Google Glasst használtam youngtimer anakronizmusként, mert ezek a sarlatánok kortalanok, hogy 2002, 2012 vagy 2022 van az lényegtelen, közönséget mindig lehet a fajtájuknak találni, mert van az a poptudományos kontent, aminek a fogyasztásától okosabbnak érzi magát a közepesen igényes ember.

Kétszer is használtam egy bekezdésben a közepet, és használnám még tucatszor, mert találó, de találóan is fárasztó. Hát még ha redundáns szóvirág.

Begyűrűzött egy trend a magyar nyelvterületre, a kvantumszámítógépről tátott szájjal telefonján olvasóknak szánt levlisták kénköves mélyéről, ami a hibrid prefix kritikátlan hozzácsapása valami megszokotthoz, zéró hozzáadott értékkel.

Hibrid rezsim. Hibrid autokrácia. Hibrid hadviselés.

Hibrid seggbe hibrid lófaszt.

1997. december 10-én kezdte el a Toyota forgalmazni a legelső generációs Priusok legelső példányait Japánban. Ennek lassan 25 éve. Annyira modern koncepció, mint az újraírható CD-ROM (szintén 1997).

Miért éli ez a buzzwörd a reneszánszát? Nem unjuk még? Körbeért egy ciklus és retro cool? Lustaságból, igénytelenségből? 

Hibrid oktatás. Okos oktatás. Digitális tábla. Okos tábla.

A politikával elmocsarasított nyugati természettudományok Kelet-Európába lecsorgó lápvizében tenyésző, pályaelhagyó (bár pálya tán sosem volt) bölcsész okosabbnak látszik, ha kritikátlanul teleszórja ezekkel a bosszantó gyomokkal a felmelegített Ugyanazt, de ettől az Ugyanaz még ugyanaz. Mintha a parizeres zsemlét akarná magaskonyhává tenni azzal, hogy teleszórja "girosz fűszerkeverékkel". Ne hagyjuk!

Rezsim, autokrácia, hadviselés.

Szépen, egyenesen, hozzácsapott "kvantum" és "digitális" nélkül, magyarul. Vegyük észre és tegyük szóvá!

Az előző sorozat után újabb nevekkel egészítjük ki Európa női vezetőinek listáját. Bár mindannyian ugyanazon nem képviselői, politikájuk és életútjuk meglepően különböző. Lássuk, kik az új kihívók?

1. Angela Merkel

Aki a múltkori listáról hiányolta a németek Merkel asszonyát, most fellélegezhet: nem feledkeztünk meg róla. Az ex-német kancellár a CDU képviseletében 2005-ben lett a Német Szövetségi Köztársaság nyolcadik kancellárja, egyben hazája első női államfője. Ezelőtt 1991 és 1994 között ifjúsági és nőügyi miniszter volt, majd '94 novemberében megörökölte Klaus Töpfertől a Környezetvédelmi miniszter pozíciót. 2000 óta töltötte be államfői hivatalát, és az elmúlt bő két évtizedben számos reform kötődött a nevéhez, különösen a német egészségügy és energiaszektor terén. Érdekesség, hogy bár első férjének nevét viseli, tőle már 1998-ban elvált, kancellári éveit pedig a Humboldt egyetem egyik professzora oldalán töltötte, akivel egy Berlini bérelt lakásban él. Egy unikálisan gyermektelen politikusról van szó, aki szenvedélyes síelő, és sokak szerint (köztük a Forbes 2015-ös listája szerint is) a legbefolyásosabb nő a világon, így kerülhetett fel ex-államfőként, mintegy kakukktojás kategóriában a listánkra.

2. Ana Brnabic

A szerb politikusnő 2017 óta hazájának első női miniszterelnöke, hasonlóan a lista első helyezettjéhez. Merkellel ellentétben viszonylag kevés politikai vezetői szereppel a háta mögött választották meg: a 2017-es győzelemig mindössze egy évig volt államigazgatási és önkormányzati miniszter, azelőtt tíz éven át dolgozott a közszférában. A nyíltan homoszexuális politikusnőt a jobbközép SNS, a balközép SPS és a vajdasági magyar párt, a VMSZ koalíciójának élén iktatták be hivatalába.

3. Zuzana Caputová

A pozsonyi születésű szlovák liberális politikus nevét már jóval politikai karrierje előtt megismerhette az ország, amikor helyi "lokálpatrióta"-ként csaknem egy évtizedes küzdelmet folytatott a Pezinok-hoz közeli szemétlerakó létrehozása ellen. Jogot, menedzsmentet és család mediációt tanult, majd 2017-ben a Kuciak gyilkosság után megalapította a PS (Progresszív Szlovákia) pártot. Ennek élén 2019 nyarán választották államfőnek - ezzel nem csak az első női elnök, de a valaha volt legfiatalabb vezető is lett (ekkor 45 éves volt). Nagyon szeret rajzolni, és állítólag remekül kosárlabdázik.

4. Viola Amherd

A svájci kereszténydemokrata politikust 2018-ban választották meg. Ugyanebben az évben érdekes diszciplináris párhuzamban megválasztották a Szövetségi Védelmi, Polgári Védelmi és Sportminisztérium élére. Bár lelkes támogatója a svájci családtámogatási reformoknak, ő maga egyedülálló és gyermektelen. Jelenleg bíróként is tevékenykedik.

5. Karin Keller-Sutter

A szintén svájci politikus eredeti végzettsége szerint tolmács tanár, de igen korán a közélet felé vette az irányt. 2011 óta állami tanácsos, 2017-ben pedig a Svájci Állami Tanács elnöke lett. A LB (Liberális-radikális párt) elnökeként tölti az államfői pozícióját. 

6. Mariella Muranoi

A san marinoi kereszténydemokrata politikus politikai karrierjének megkezdése előtt gyakorló angoltanárnő volt, később, 2019-ben lett régenskapitány. Politikai sikerei ellenére elsősorban családanyaként tekint magára, két lánygyermeke van.

Vizi László Tamást, a Magyarságkutató Intézet tudományos főigazgató-helyettesét kérdeztük a Magyarságkutató Intézet céljairól, eredményeiről és azokról a platformokról, melyek csatornaként szolgálnak ezen eredmények közvetítésében. 

A mai témánk a Magyarságkutató Intézet, az intézet céljai, esetleges eredményei és azok a csatornák, amelyeken keresztül az eredményeit és a célját el tudja érni és közvetíteni tudja az emberek felé. Ön hogyan határozná meg a Magyarságkutató Intézet célját?

A Magyarságkutató Intézetet a kormány, illetve az Emberi Erőforrások Minisztériuma hozta létre 2019. január elsejével, és elsősorban azzal a feladattal, hogy ez a tudományos intézet olyan interdiszciplináris kutatásokat végezzen, kifejezetten a magyarság múltjának, nyelvének, eredetének a feltárásával összefüggésben, amelyekre eddig vagy nem volt lehetőség, vagy valamilyen akarat miatt nem lehetett ezekkel a témákkal foglalkozni, illetve szélárnyékba vagy háttérbe kerültek ezek a témák, nem voltak a tudományos élet centrumában, vagy esetleg még ilyen is van bőven, ami elhallgatott téma volt, de tudnék olyan példát is mondani, ami valójában a feltárások és a kutatómunka eredményeként teljesen új megvilágításba került. Ez az egyik ilyen fontos célkitűzés. Említettem az interdiszciplinaritást, ami valójában azt jelenti, hogy az intézet számos tudományágban dolgozik, az archeogenetikától a régészeten, az eszmetörténeten, a néprajz, népzenén, természetesen a történettudományon át a nyelvtervezésig, a magyar nyelvtörténettel. Tehát látható, hogy a különböző tudományágak eredményeinek az összegzésére új tudományos eredmények létrehozására jött létre, és nemcsak létrejött, és nemcsak hogy kutassa, hanem ezeket az eredményeket értékelje. Nyilván a legmagasabb tudományos színvonalon kell ezt megtenni. Ha szükséges, akkor az új tudományos eredményeket véleményezzük, illetve a széles nagyközönség elé tárjuk. De ne felejtsük el azt, hogy

az intézet egyik nagyon fontos küldetése a magyar identitásnak az erősítése, a hazaszeretet erősítése, nyitás valamennyi korosztály felé, mindenki, aki ezt a hazát szereti, aki elkötelezett a magyarság mellett, azoknak mutassuk be a magyarság valós történetét, méghozzá a legkoraibb időszaktól kezdve egészen akár napjainkig,

hiszen hogyha megnézzük a nagy kiemelt kutatási programjainkat, akkor valójában egy olyan hatalmas spektrum vázolódik fel, ami tényleg az archeogenetikától a sztyeppei, a honfoglalás előtti magyar történelem, a magyar őstörténet bemutatásától, a régészeti feltárásokon át, egészen napjainkig húzódik. Például a Kádár-rendszer külkereskedelmi politikájának a vizsgálata, hogy két végletet mondjak. Tehát az egyik fontos lába az intézetnek a magyar őstörténet interdiszciplináris kutatása. Itt nyilván a régészet, az archeogenetika, a néprajz, a nyelvtörténet és maga a történettudomány, hiszen van egy történeti kutatóközpontja is az intézetnek. Az itt feltárt, az itt kutatók által megtalált, feltárt eredményeknek egyfajta szintézisbe hozása. És természetesen ez nem egy elefántcsonttorony, mint esetleg más intézetek, tehát mi nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy ezeket az eredményeket, amiket a kollégáim itt az elmúlt három esztendőben produkáltak és letettek az asztalra. Hozzáteszem, nemcsak magyar, hanem idegen nyelvű publikációkban is, minősített publikációkban, külföldi előadásokon, gyakorlatilag a világ minden táján, minden égtáján megfordultak a kollégáim, tudományos szimpóziumokon, workshopokon, konferenciákon, hanem az is a célunk, hogy ezek az eredmények ne csak a tudományos élet berkeiben maradjanak meg, hanem minél nagyobb, minél szélesebb körben meg tudjuk ismertetni az eredményeinket elsősorban a magyar lakossággal, de nem csak a magyarokkal, hanem a magyarság múltját érdeklő hazai és külföldi érdeklődők számára. Ezen kívül én azt gondolom, hogy olyan egyéb más rendezvények is hozzákapcsolódnak a Magyarságkutató Intézethez, amelyek szervesen kötődnek az identitáshoz, a hazaszeretethez, így például hagyományőrző események, hogy egyet kiemeljek. Aztán fontosnak tartjuk azt, hogy elfeledett kutatóknak a hagyatékát, emlékeit megőrizzük, és ezt közkinccsé tegyük, pontosabban megismertessük a közvélemény előtt.

Nagyon fontos feladatunk az, hogy nyelvpolitikai kérdésekben, szakértői feladatokat is ellássunk, hiszen az egyik legveszélyeztetettebb ma a magyar nyelv, hiszen annyi idegen szó, annyi germanizmus, annyi az angol nyelvnek a behatolása a köznyelvbe is, azt gondolom, hogy szükségessé teszi a magyar nyelv védelmét.

Azt gondolom, hogy oktatási tevékenységet is végzünk, bár ezt egy kicsit csak úgy áttételesen, hiszen a kollegáim egyik része középiskolában, másik része felsőoktatási intézményekben tanít, tehát a Magyarságkutató Intézet által megkutatott eredményeket, sikereket, azokat gyakorlatilag pillanatokon belül be tudjuk integrálni a közoktatásba és be tudjuk integrálni a felsőoktatásba is. A levéltári kutatások is rendkívül fontosak. Itt külön kiemelném például a klasszika-filológiai kutatóközpontunkat. Etének legkorábbi írott forrásaitól egészen a XVIII. századi vagy kora újkori eredmények feltárásában jeleskednek és publikációk tömegeit teszik le az asztalra. Kérdezte azt is, hogy hogyan tesszük ezt közzé? 

Itt konkrétan arra vagyok kíváncsi, hogy milyen csatornákon keresztül tudja az Intézet eljuttatni, egyrészt a mondanivalóját, másrészt a kutatási eredményeit, hiszen ezek sokszor akár a közönséget meghökkentő új tudományos eredmények.

Ez pontosan így van, és azt gondolom, hogy a mai világ leginkább nézett vagy leginkább követett média csatornáit használjuk. Van egy honlapunk, ez a Magyarságkutató Intézet honlapja, ez az mkiv.gov.hu oldal, ezt ajánlom a kedves hallgatóknak a figyelmébe is. Ennek a nézettsége, gyakorlatilag százezres nagyságrendben mérhető. És ráadásul rendkívül gyorsan frissül a honlapunk. Tehát nem csak a tudományhoz leginkább szoros és kötődő eredményeket publikáljuk és tesszük fel a honlapra, hanem megjelenítjük például egy-egy aktuális évfordulóhoz kapcsolódó ismeretterjesztő, népszerűsítő, a nagyközönségnek szóló írásokat. Ezek rövid összefoglaló kis írások, de mégis ráirányítják mondjuk az aznapi történelmi eseményre az olvasóknak a figyelmét. Tehát az egyik a honlap. A másik a Facebook-oldalunk. 50 ezer fölött, ha jól emlékszem, 54 ezer fő a Facebook oldalunknak a követőszáma. Ez azt jelenti, hogy állandóan forog, állandóan pörög, állandóan nézett. És ezek az anyagok is, amik a Facebookra felkerülnek, ezek is a legaktuálisabb kérdésekkel foglalkoznak. De

foglalkoznak konferenciák bemutatásával, kollégáink előadásaival, rövidebb-hosszabb írásokkal felkerülnek ide a sajtónak adott nyilatkozatok. Tehát gyakorlatilag mi a Facebookot és a honlapunkat azt egy olyan nyitott könyvnek tartjuk, amely gyakorlatilag a legaktuálisabb információkat juttatja el a magyarság történetét érdeklő közönségnek.

2019. január elsején indult az intézet, tehát gyakorlatilag alig több mint három esztendős, ennek ellenére több mint 16 milliós a Facebook nézettségünk, de mondhatnám a Youtube oldalunkat is. És itt egy érdekességet hadd mondjak el, talán furcsán hangzik, de a pandémia új helyzet elé állított minket is, hiszen ugye nem lehetett személyes konferenciákat csinálni, zárva voltak az iskolák, otthoni online tanítás volt. Hát mi azzal kezdtünk el kísérletezni, ami mára már egy valós gyakorlat lett, hogy az előadásainkat, a konferencia előadásainkat, ezeket rögzítjük. Ezek felkerülnek a Youtube oldalunkra, felkerülnek a Facebook oldalunkra, felkerülnek a honlapunkra, és óriási a nézettsége. A legelső ilyen konferencia, ami egyébként élőben is ment ki, méghozzá angol nyelvű szinkrontolmácsolással, az éppen a trianoni békediktátum századik évfordulójához, aláírásának a 100. évfordulójához kötődő Trianon konferenciák voltak. És amit mi még nagyon fontosnak tartunk, hogy nem csak az, hogy felkerülnek ezek az előadások és nézhetők, és tényleg azt kell, hogy mondjam, hogy ezres nagyságrendben nézik meg az előadásainkat, hanem az, hogy ezek a munkák, ezek az előadások, ezek szerkesztett formában, tanulmánykötetekben is megjelennek. Van a Trianonhoz kapcsolódó tanulmánykötetünk, öt ilyen kötetünk jelent meg. És ha már megjelenik, hát azt mutassuk is be. Tehát

rendszeresen tartunk könyvbemutatókat, ahol nyilván ott vannak a szerzők, ott vannak a szerkesztők, ott van egy autentikus, a témához illő kérdező és egy 40-50 perces beszélgetésben bemutatják ezeket a könyveket, bemutatják a kiadványainkat.

De ha már kiadványok, hát azt hiszem, hogy rekordszámú, hiszen 49 darab könyvet adtunk ki az elmúlt három esztendőben. És hát én azt gondolom, hogy ez egy önálló kiadónak is nagy falat lenne, és ezek a könyvek aztán valójában teljes spektrumát lefedik a Magyarságkutató Intézet tudományos tevékenységének. Megjelentek itt a székely rovásírástól, a magyar rovásírástól, a barokk korszakot bemutató kötetek, a magyar nyelvjárásokat bemutató kötetek, visszaemlékezések, emlékiratok, és hát a sort még lehetne folytatni. És mi azt is nagyon fontosnak tartjuk, hogy ezek a könyvek minél szélesebb körben eljussanak, tehát nem csak az, hogy bemutatjuk ezt a könyvet egy ilyen 40-50 perces beszélgetés során, hanem felhívjuk a figyelmet, hogy ezek olvashatók a honlapunkon, letölthetők a honlapunkról. Tehát, akit még jobban érdekel, az abban a pillanatban odanyúlhat és rákattinthat. Óriási öröm volt például számomra, hogy az egyik kötetünk, amiről most azt mondom, hogy a 34. császári-királyi gyalogezred. Ez a kötet például a Magyar Elektronikus Könyvtár olvasottságában és nézettségében az első tízben volt az elmúlt hónapban Magyarországon. Tehát ezek olyan meglepő dolgok. Ugyanennek a kötetnek a bemutatását több ezren megnézték már. Tehát azt gondolom, hogy ez egy jó út, ezt az utat kell folytatni. Fontos küldetésünk volt az is, és ezt a céljaink között, feladataink között határozták meg, hogy indítsunk magyar és idegen nyelvű szakmai folyóiratot is. Ez az FMRIC című folyóirat most már két számmal jelent meg, megjelent egy magyar nyelvű szám, megjelent egy angol nyelvű szám, és jelenleg is szerkesztés alatt van, a következő évben szintén kettőt adunk ki ebből a folyóiratból.

Nemzetközi és hazai szaktekintélyek alkotják a szerkesztőbizottságot, és ami nagyon fontos, az angol nyelvű változata a folyóiratnak, az nem a magyarnak a lefordítása, hanem azok direkt angol nyelven készült és a folyóiratban publikált írások. 

Hozzáteszem azt is, ha már a csatornákat kérdezte, hogy elérjük a középiskolás korosztályt is. Pályázatokat írunk ki, például a nyelvtervezési kutatóközpontunk minden évben, a magyar nyelv védelmében, magyar nyelven esszéíró pályázatot, és természetesen örömmel díjazzuk a pályamunkákat, elkészítőket és a tanár kollégákat is, akik ebben szerepet vállaltak.

Említette Trianont. Szerintem is, szerintem nagyon sok magyar tekintetében hazánk legnagyobb tragédiája Trianon. Ön szerint hogyan tud segíteni a külhoni magyarságnak a magyarságtudatuk megőrzésében a magyar történelem kutatása?

Hát valóban így van. A magyarságot hosszú története során számos trauma érte, de hát a XX. század legnagyobb történelmi traumája az elején az nyilván a trianoni békediktátum kötelező aláírása és annak a ratifikálása volt 1920-ban. Az adatok ismertek, hogy az ország több mint kétharmadát elcsatolták, több millió magyar került az országhatárokon kívülre. A magyar identitás megőrzése, a magyarságtudat megőrzése az több pilléren kell, hogy álljon. Nyilván az egyik a nyelv megőrzése, a magyar nyelvű oktatás megőrzése, a magyar nyelvű egyházak támogatása, civil szervezetek támogatása.

Nos, hadd tegyem azért gyorsan hozzá, hogy voltak évtizedek, amikor a külhoni magyarságról a magyar állam tudatosan megfeledkezett, vagy butaságból, de hát az internacionalizmus jegyében biztos emlékeznek a kedves hallgatók, amikor azt mondjuk, hogy a nemzetiség híd két nemzet, két ország között.

Jaj, persze, de hát milyen híd az, amelyiknek az egyik pillérét pár ezer, a másikat meg milliók tartják. És én azt gondolom, hogy a rendszerváltás hozott egy első fordulatot, amikor egy új nemzetpolitika született meg. Ugye ez az akkori magyar külpolitika és a miniszterelnök, Antall József, aki azt mondta, hogy lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke kíván lenni. Aztán jöttek utána nehezebb idők is. Volt olyan, hogy a balliberális kormányzás számára ez egy alárendelt kérdés volt. És én azt gondolom, hogy amikor 2010-ben, emlékezzünk vissza, volt egy szégyenteljes népszavazás is, amikor a kettős állampolgárságról szóló népszavazást gyakorlatilag a balliberális oldal szabályosan bojkottálta, és 2010 hozta meg igazán a nagy fordulatot a nemzetpolitikában. Ugye a 2010-ben megalakuló országgyűlés és annak a kormánya az Orbán-kormány.

Ha jól emlékszem, akkor Kövér László és Semjén Zsolt beterjesztésére először elfogadták a kettős állampolgárságról szóló törvényt, ami valójában egyfajta elégtételt adott a külhoni magyarságnak, majd elfogadásra került a nemzeti összetartozásról szóló törvény. Nem is beszélve arról, hogy az alaptörvényünk is kimondja a magyar állam felelősségét.

És az, hogy függetlenül attól, hogy most melyik országban élnek magyarok, ez egy nemzet, ez egy 15 milliós, ez egy és oszthatatlan nemzet. Tehát végre nemzetben gondolkodás van, felelős minden magyar minden magyarért. De a 2010 óta immár negyedszer megalakuló Orbán-kormány, én azt hiszem, olyan lépéseket és olyan támogatási rendszert dolgozott ki, ami páratlan és mintaértékű, és ez egy követendő folyamat. A kérdés alapvetően arra is fókuszált, hogy hogyan tudja a magyar történelem megtartani az identitást. Én azt gondolom, hogy a magyarság számára mindig is fontos volt a történelmének az ismerete. Ezt most is egyébként látjuk, tehát az a fajta érdeklődés, ami az intézet munkája iránt van, a magyarság történetének a feltárása, megismerése iránt van, ez azért mindig jellemezte a magyarságot, hiszen olyan múlttal rendelkezünk, amelyben egyedül tudtunk ebben a térségben államot alapítani. És hát annyi szentet adtunk ennek a világnak, hogy aligha tudnék mondani még egy ilyen nemzetet, még egy ilyen országot, ami ezt megtette.

Tehát a Kárpát-medencében való megmaradásunk mindig fontos volt ahhoz, hogy ez bekövetkezett, ismerjük a történelmünket, értékeljük a történelmünket.

És nézze, én azt látom, járva a határon túli területeinken élő magyarság mutat fokozott érdeklődést a történelem iránt és a munkánk iránt. És most, hogy ezek a technikai lehetőségek adottak, sokkal gyorsabban és aktuálisan hozzá lehet férni. De én emlékszem azokra az időkre is, amikor még mondjuk a magyar-román határ átlépésénél akárcsak egy útikönyvnek az átvitele is valójában bűnnek számított és azonnal elkobozták. Ma már hál' Istennek ilyen nincsen. És korlátlanul lehet azokat az anyagokat eljuttatni az érdeklődőknek a határon túlra, amit például a Magyarságkutató Intézet végez.

Ön ugyebár jogász. Jogászként hogyan látja hazánk történelmét? Van valami más szemléletmódot, ami máshogy láttatja a történelmet?

Hadd korrigáljam egy picit, én alapvetően történész vagyok. És van egy jogi végzettségem is, amit egyébként az egyetemen gyakorlok is. Én azt gondolom, hogy igen. Mondjuk engem mindig is vonzott a jogtörténet, abból írtam annak idején többek között a PhD dolgozatomat is, a doktori dolgozatomat is. Mindig érdekelt az alkotmányosság története. És én azt gondolom, hogy az a megmaradás, amiről itt az előbb beszéltem, hogy a Kárpát-medencében való megmaradás, az államalapítás, annak a jogi aspektusainak a megteremtése volt a kulcs. Az aranybulla például, ami valójában a rendi jogoknak, a későbbi rendi jogokra való hivatkozásnak az alapja lesz. És ez alkotmányos igény, aztán a jog kiterjesztésének az igénye. Az áprilisi törvények. Tehát a jog az mindig is egy nagyon fontos része volt a történeti gondolkodásnak is, megkerülhetetlen része. Magának a - gondoljunk bele - a parlamentarizmusnak. Minket vádolnak azzal, hogy megsértünk bármilyen normát? Hát, kérem szépen, nekünk a rendi önszerveződésünk az XIII. századi. 1232, ugye a Zala megyei szervienseknek kiadott oklevélre saját maguk bíráskodtatnak, az önkormányzatiság alapjait teszik le. XIII. században vagyunk. De folytathatnám a sort.

Tehát a magyar történelemnek a folyamatában olyan jogi fundamentumok vannak, amelyek adnak egy ennek nagyon szerves kontinuitást.

Ez húzódik végig és egy gyönyörű szép ívet rajzol fel. Tehát én azt gondolom, hogy a politikatörténet iránt, hadtörténet iránt érdeklődő kollégák, történész kollégák számára a jogi végzettség vagy a jogi ismeretek, azok plusz információt, nézőpontot, más látásmódot ad. És egyébként egyre több kollegám van, akik a történészi végzettségük mellett jogi végzettséget szereznek. Szemléletet formál, látásmódot formál, jobban el lehet igazodni a történelmi eseményekben, és a kontinuitást lehet benne, én azt gondolom, kiemelni. A jog az, ami átível. Szent István törvénykönyvével kezdve. De hát előtte is volt, ezt csak szokásjognak hívták. Tehát a jog az egy norma, az meghatározza az ember a közösség életét, ahhoz kell igazodni és ez egy jogkövető magatartást is igényel. Tehát én azt gondolom, hogy ez a kettő, a történelem és a jog, ez szervesen össze tud kapcsolódni, és össze is kapcsolódik.

Interjút készítette: Tóth Marcell

Portréfotó: Magyarságkutató Intézet

A francia elnökválasztás első fordulója nem hozott különösebb meglepetést a végeredményeket illetően, a jelenlegi elnök Emmanuel Macron ugyanis nyerni tudott (27.85%), míg Marine Le Pen, a Nemzeti Tömörülés jelöltje kicsit több mint 4 százalékos lemaradással lett a második (23.15%), így 2017-hez hasonlóan ők ketten mérkőzhetnek meg a második fordulóban. Az öt évvel ezelőtti választás fölényes (66% - 33%) Macron győzelmet hozott, a mostani azonban talán egy fokkal több izgalmat ígér – bár láthatóan nem a legkiélezettebb csatára kell számítani. Lássuk a vasárnap előtti várakozásokat!

Amint a Politico különböző közvélemény-kutatásokat érintő összegzése is mutatja, a Macron és Le Pen közötti 10 százalékos különbség egy éve szinte teljesen stabilnak mondható – sőt, ha két vagy három évre tekintünk vissza, akkor is hasonló eredményeket láthatunk, bizonyos esetekben még nagyobb Macron előnnyel. A jelenlegi elnök számára az egyetlen komolyabb megingás épp az első fordulót megelőzően jött, amikor átlagban 6 százalékosra csökkent az előnye, sőt, olyan felmérés is született, mely szerint Le Pen lemaradása 2 százalékpontra csökkent.

Fotó forrása: Politico

Így vágtak neki a jelöltek az első fordulónak – Macron és Le Pen kampányát alapvetően az óvatosság is jellemezte a közvélemény-kutatások ismeretében –, ami végül nagy áttörést nem hozott, kivéve a két hagyományosan nagy politikai tömb teljes bukását – a jelenleg párizsi polgármester Anne Hidalgo 1.7 százalékot kapott az egy évtizede országosan még meghatározó Szocialista Párt jelöltjeként, de a republikánus Valérie Pécresse is 5 százalék alatt maradt – , illetve a radikális baloldali Jean-Luc Mélenchon meglepően jó eredményét – aki a szavazatok közel 22 százalékának begyűjtésével (és a 18 és 34 év közöttiek körében elért első hellyel) közel is került a második fordulóhoz. Maradt azonban az öt évvel ezelőtti felállás (amit lényegében a franciák többsége nem akart), a jelölteknek pedig összesen két hetük maradt céljaik eléréséhez: nem meglepően a nehezebb feladat Le Penre hárul, akinek úgy kellene komoly arányokat gyűjtenie a kiesőkre adott szavazatokból, hogy a jelöltek jelentős többsége a Macron melletti (vagy Le Pen elleni) szavazásra buzdította sajátjait, miközben az első forduló előtti dinamikus növekedés is enyhült – az első fordulós eredmények nem különösen mutatták meg Le Pen erejét –, ahogy a szavazók egy részének ambícióját (és a fordulatban való hitet) a 2017-es fölényes Macron győzelem emléke is elvehette.
  

Forrás: LCI

Nem sokkal a választás napja előtt pedig nagyon úgy tűnik, hogy az olló alapvetően tovább nyílik, a hét második felében ugyanis visszatért az elmúlt évekre jellemző 10 százalékos különbség. Ezzel párhuzamosan érdemes megnézni az első forduló további jelöltjeire szavazók preferenciáját, ahogy azt is, hogy mit lépnek a távol maradók: egyelőre az ezen kérdéseket mérő kutatások sem feltétlenül biztatóak Le Pen számára, hisz még ha a várakozások szerint 10-ből 4 Mélenchon szavazó távol is marad az urnáktól, a többségük (39%) inkább Macront támogatná, ahogy az esetlegesen új szavazók körében is csak minimálisnak tűnik a Nemzeti Tömörülés jelöltjének előnye a jelenlegi elnökkel szemben (27% - 26%) – a részvétel pedig az első fordulóhoz hasonló lehet.

Forrás: Ifop Opinion

Egyfajta fordulópontot a szerda esti jelölti vita hozhatott volna, a 2017-es elég gyenge szereplés után pedig – amelyet később maga a jelölt is elismert túlzottan agresszív hozzáállása kapcsán –  Le Pen most kampányát is átalakította a jobb felkészülés részeként. Mindazonáltal a francia elemzők többsége Macront látta meggyőzőbbnek (Le Pent most épp defenzív stratégiája miatt érte kritika), ahogy a tévénézők körében készült felmérések szerint is a jelenlegi elnök nyert, igaz Macront többen érezték arrogánsnak (50% - 16%), míg Le Pent inkább látták az átlagember problémáival jobban azonosuló jelöltnek.

Macron / Le Pen: les moments forts du débat de l’entre-deux-tours en 4 minutespic.twitter.com/nhKJgWABM7

— BFMTV (@BFMTV) April 21, 2022

A második forduló előtt meglehetősen biztosnak tűnik tehát Macron újabb győzelme (az Euractiv például 99.2%-ban várja a jelenlegi elnök újabb mandátumát), aki úgy nyerhet ismét, hogy a franciák csak 41 százaléka elégedett munkájával, míg 58 százalékuk elégedetlen.

Forrás: Ifop Opinion

Mindemellett bármennyire is furcsának tűnik, a vasárnapi választások talán nem a legmeghatározóbbak a francia politikában 2022-ben, idén ugyanis országgyűlési választásokra is sor kerül, amely a várakozások szerint sokkal nagyobb izgalmakat és fordulatokat hozhat a mostani elnökválasztáshoz képest.

Kiemelt fotó: Ludovic Marin / AFP