Reaktor

Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság júliusban újraválasztott elnöke összeállította a 26 EU-s biztosából álló új Európai Bizottságot, az elnöknek az Európai Parlament újabb öt évig, 2029-ig adott felhatalmazást.

Az EU-s jogszabályoknak megfelelően minden tagállamból egy-egy biztos áll majd az Unió valamelyik biztosi pozíciójának élére a következő öt évben. Ezt a folyamatot egyfajta kormányalakításhoz lehet hasonlítani, hiszen mindegyik biztos egy adott tárcáért lesz felelős. Ilyen például a jólét és ipari stratégia, a mezőgazdaság és az élelmiszeripar vagy a védelem és az űrkutatás területe. Noha von der Leyen még csak néhány hónapja van hivatalban, azt kérte, hogy minden uniós tagállam javasoljon egy férfi és egy női jelöltet is, hogy a nemek közötti egyensúly érvényesüljön a testületben . A legtöbb ország azonban ennek a kérésnek nem tett eleget

Az elmúlt hetekben a pozícióosztogatás, a háttéralkuk a politikai alkudozás klasszikus formáját öltötték. A több női jelölt biztosítása érdekében von der Leyen a nemek közötti egyensúly javítása érdekében tárcákat cserélgetett különböző országok kormányi általi jelöltek között.

Hosszas alkudozás után szeptember végén bemutatta a teljes csapatát a hivatalosan kiosztott szerepekkel, és néhány választása egész meglepő. A legtöbb portfólió esetén egyértelmű volt, hogy ki lesz a végső befutó, azonban voltak olyan nevek is, amelyek megrökönyödést okoztak Brüsszelben.

A csúcson maga von der Leyen áll, akit hat ügyvezető alelnök fog munkájában segíteni. A legegyértelműbb választás a volt észt miniszterelnök Kaja Kallas volt, aki az EU kül- és biztonságpolitikai (KKBP) főképviselője lesz. Ukrajna egyik legfőbb támogatójaként, most pedig az EU legfőbb diplomatájaként Kallas feladata lesz felügyelni az EU globális hatalmakkal való kapcsolatait és szavatolni Európa biztonságát.

Kaja Kallas, volt észt miniszterelnök, az Európai Unió külpolitikájának következő meghatározó személye

Kép forrása: Estonian World

A legváratlanabb fordulat a francia biztos és portfólió megnevezésénél történt. Az eredeti várakozások szerint Thierry Breton, (aki eddig olyan kulcsfontosságú uniós szakpolitikák kidolgozásában végzett munkájáról volt ismert, mint a Digitális Szolgáltatásokról szóló rendelet (DSA) és a Mesterséges Intelligencia rendelet (AI Act)), marad majd Franciaország jelöltje. Breton 2019 és 2024 között egy kulcsfontosságú területért, a belső piacért felelős biztosi pozíciót töltötte be. A von der Leyennel megromlott viszonya miatt azonban - többek között egy kisvállalkozói biztos kinevezése miatti nyilvános összecsapás miatt - Macron francia elnök az utolsó pillanatban lecserélte Bretont Stéphane Séjournéra. Séjourné most az ipari stratégiáért felelős ügyvezető alelnöki pozícióban kap kulcsszerepet, igazodva Macron elnök „stratégiai autonómiára” irányuló törekvéseihez.

Stéphane Séjourné francia külügyminiszter, az EU következő ipari stratégiáért felelős ügyvezető alelnöke

Kép forrása: Eunews

Egy másik figyelemre méltó jelölés az olasz Raffaele Fittora érkezett, aki kohézióért és reformokért felelős ügyvezető alelnök lesz. A kevés jobboldali párti biztosok egyikeként az ő feladata az uniós kohéziós politikák irányítása és a reformok előmozdítása. Mivel azonban pártja ellenzi a vétójog tagállamoktól való elvételét, a vezetése alatt megvalósuló jelentős reformok akadályokba ütközhetnek.

Raffaele Fitto olasz biztos

Kép forrása: Agenzia Nova

A többi 20 biztos közül néhány kinevezés egészen meglepő. Ausztria, annak ellenére, hogy rengeteg bírálatot kapott a jogsértő módon bevezetett határellenőrzések miatt, és megakadályozta Románia és Bulgária teljes körű belépését a schengeni térségbe, megkapta a belügyi és migrációs tárcát. Magyarország jelöltje, Várhelyi Olivér az egészségügyi és állatjóléti tárcát kapta - ami jelentős visszalépés a szomszédsági és bővítési tárcához képest, valószínűleg a von der Leyen és Orbán Viktor magyar miniszterelnök közötti feszült viszony miatt.

A tárcák elosztásában a párthovatartozás is kulcsszerepet játszott. Az Európai Néppárt (EPP) szerezte meg a legtöbb helyet, 14 biztosi pozíciót, ezt követi a Renew Europe öt, a szocialisták négy, az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) és a Patrióták egy-egy képviselője, valamint két független. Figyelemre méltó, hogy a zöldek, a szuverenisták és a baloldal nem kapott biztosi helyet. A nemek közötti egyenlőség melletti elkötelezettségéhez hűen von der Leyen négy nőt és két férfit nevezett ki ügyvezető alelnöknek, és 11-re növelte a nők számát a Bizottságban, ami a Bizottság 40%-át teszi ki.

A 26 jelöltnek még át kell esnie a megerősítő meghallgatáson az Európai Parlamentben, ahol néhányuknak a múltbeli viták vagy a szakértelem hiánya miatt kihívásokkal kell szembenézniük.

2008-ban az amerikai fiatalok (40 év alattiak) mintegy 58%-a vallotta magát elkötelezetten Barack Obama, és a Demokratákra Párt tagjának vagy szimpatizánsának a John McCain által vezetett republikánusokkal szemben. Végül a 2008 novemberében tartott elnökválasztáson Obama ezen korcsoport szavazatainak 60%-át szerezte meg, ami kulcsfontosság volt számára a Fehér Ház megszerzéséhez. Az első színesbőrű elnök hivatalba lépését követően aztán a fiatalok lassan, de biztosan elkezdtek a jobboldal felé sodródni. 2012-ben Mitt Romney, a Republikánusok jelöltje már javított ezen az eredményen, de a fiatalok többsége, közel 57%-a továbbra is a hivatalban lévő elnök mellett tette le a voksát. Ezt követően Hillary Clinton és Joe Biden 2016-ban és 2020-ban stabilan 55%-ot szereztek. Azonban a 2022-es időközi választásra ez az arány tovább csökkent.

Megnézve a regisztrált az újonnan regisztrált választók részarányát 2023-ban a magukat demokratáknak valló fiatalok aránya 2005 óta először 50% alá süllyedt. Ezzel párhuzamosan a republikánusok népszerűsége felfelé ível. Különös tekintetben a fiatal férfiak között nő a jobboldal népszerűsége. A fiatal férfiak között 35%-ról 48%-ra növekedett a Republikánus Párt támogatottsága, ami 13 százalékpontos növekedés mindössze hét év alatt. És ez egy új tendencia.

Míg a 2020-as exit pollok szerint a fiatal férfiak 15 százalékponttal többen támogatták Bident, mint Trumpot, addig a Wall Street Journal 2024. februári felmérése szerint már 14 százalékponttal Trumpot részesítik előnyben. A fiatal férfiszavazók elvesztése pedig komoly problémát jelent a Demokrata Párt számára novemberre nézve. A kérdés most az, hogy Kamala Harris vissza tud-e hozni közülük néhányat?

Kép forrása: CNN

Ebben a cikkben a fent leírt tendenciának a megfejtésére keressük a választ, hogy mégis mi készteti a fiatal férfiakat a republikánusok támogatására, és mit jelenthet ez a novemberben esedékes elnökválasztásra.

Mik a fiatal szavazók számára fontos kérdések?

Amikor az USA-ban megkérdezik a fiatal szavazókat: „Melyik kérdés a legfontosabb az Ön számára, amikor szavazni megy?” - A fiatal férfiak körében a legtöbbször az amerikai gazdaság helyzete merül fel. A fiatal nők körében a legfontosabb ügy pedig az abortusz. A férfiak 17%-a szerint a gazdaság a legfontosabb kérdés, ezt követi a demokrácia állapota és a bevándorlás, míg a fiatal nőknél az abortusz a legfontosabb kérdés, méghozzá sokkal nagyobb arányban, mint a férfiaknál a gazdaság.

Miért történik ez?

Erre az eltolódásra az okokat két különböző kell besorolni. Az egyik az amerikai fiatal férfiak és a fiatal nők élettapasztalata. Ezek az élettapasztalatok eltérnek egymástól. A főiskolai végzettséggel nem rendelkező fiatal férfiak esetében a 2010-es években, valamint a 2020-as évek elején óriásit csökkent a munkaerő-piaci részvétel. Eközben 2024-ben már a főiskolai végzettségű nők 87%-a vesz aktívan részt a munkaerőpiacon, ami új rekordot jelent. És ma már a főiskolát végzettek 60%-a nő. A fiatal férfiak és a fiatal nők között tapasztalható megosztottság túlmutat azon, hogy kire fognak szavazni a Kongresszusi vagy az elnökválasztáson. Ez számos egyéb politikai kérdésre kiterjed.

Kép forrása: EEA Grants

A Biden adminisztráció politikája

A Biden-kormányzat a szövetségi kormány által finanszírozott diákhitelek törlesztésének elengedését kezdeményezte, ami a fiatal nőket sokkal nagyobb arányban érinti, mint a fiatal férfiakat. A 2019-es, 2020-as tanévben a női egyetemisták 49%-a vett fel hitelt, míg a férfi egyetemistáknak csak 42%-a. Az összes diákhitel adósság 66%-át pedig jelenleg a nők viselik.

A fiatal nők döntő többsége támogatja a diákhitelek törlesztésének elengedését, míg a fiatal férfiak véleménye nagyjából egyenlő arányban osztozik a témáról.

Eközben a fiatal férfiak túlnyomó többsége támogatja Trump adócsökkentési politikáját, amellyel csökkentené a társasági adókulcsot és mérsékelné a magánszemélyek jövedelemadóját. Az adócsökkentésektől azt várják, hogy új munkahelyek jönnek majd létre, és többet rakhatnak félre a megkeresett pénzükből. A nők viszont 20 százalékpontos különbséggel ellenzik a javasolt adócsökkentés kiterjesztését, révén, hogy azok legfőképpen azoknak az embereknek az adóterheit csökkentené a leginkább, akiknek egyébként is jobban megy.

A prioritások közötti különbség

A fiatal női szavazók 22%-a szerint az abortusz az első számú kérdés a választásokon, ami jelenleg Kamala Harris kampányának egyik legfőbb szempontja. A fiatal férfi szavazóknak csak 3%-a mondta ugyanezt. És a fiatal férfiak és nők más kérdésekben is eltérően állnak.

A bevándorlással kapcsolatban Trump politikáját sokkal inkább támogatják a férfiak, mint a nők. A férfiak 10 százalékponttal támogatják a hadsereg bevetését a mexikói határon, míg a nők 15 százalékponttal ellenzik ezt a politikát. És amikor a fal építéséről van szó, Trump egyik legfontosabb bevándorlási politikájáról, a férfiak csak enyhén hajlanak az ellenzés felé, de a nők elsöprő többségben ellenzik azt. Ezeket a különbségeket nehéz megmagyarázni pusztán a megélt tapasztalatok közötti különbségekkel.

Mit üzennek a jelöltek és mit mondanak a pártok a fiatal szavazóknak?

Donald Trump és a Republikánus Párt sok olyan üzenetet fogalmaz meg, amelyek kifejezetten a fiatal férfiakat hivatottak megszólítani. Donald Trump elment az Ultimate Fighting Championship mérkőzéseire, ahol Az álló ovációt kapott. Nemrég pedig Logan Paul podcastjében jelent meg. Elment egy sneaker-árusításra is, ahol saját márkájú tornacipőit árulja.

Kép forrása: Fox News Channel

Ezek olyan események, melyeket túlnyomórészt fiatal férfiak látogatnak, és ez egy módja annak, hogy Donald Trump és a kampánya azt üzenhesse: „Hé, fiatal férfiak, veletek vagyok”. „Egy oldalon állok veletek.” „Megértelek titeket.” Eközben a Demokrata Párt sok üzenete olyan témák felé irányult, amelyek a nők számára kiemelkedőbbek.

Mi a következő lépés?

Mit jelent mindez novemberre? A fiatal nők hagyományosan nagyobb arányban szavaznak, mint a fiatal férfiak. Szakértők szerint azonban a szoros választási előrejelzések miatt a Demokrata Pártnak a lehető legtöbb szavazatot kell majd megszereznie. A következő kihívás a Republikánus Párt számára az lesz, hogy kitalálja, hogyan tudja ezeket a fiatal férfi támogatókat tényleges szavazókká változtatni.

A Kaukázustól délre fekvő területekre érkező emberek már az ókorban a tűz országának nevezték el a mai Azerbajdzsán területét, hiszen gyakran láthatóak voltak azok a több méteres lángoszlopok, melyeket alkalmanként ma is megfigyelhetünk. A lángok a föld alól előtörő földgáz miatt alakultak ki, de a manapság rendkívül értékes energiahordozó a történelem során hosszú évszázadokig haszontalannak bizonyult, mi több, a mai Azerbajdzsán területe értéktelen volt mezőgazdasági szempontból amit a régió alacsony népsűrűsége és az épített örökség hiánya is jól jelzett. A nem megújuló energiaforrásokban gazdag Azerbajdzsán a kőolaj és földgáz ipari és hétköznapi felfutásának idején, a huszadik században vált vonzó célponttá a befektetők és energiaipari mágnások szemében, akik nem késlekedtek sokat, hiszen a kiterjedt Kaszpi olajmezőre áhítozva már a 19. században megkezdték a kitermelést. Az azeri történelemben a kőolaj szerepét jól jelzi, hogy a világ egyik első olajkútját Baku óvárosától nem messze létesítették. Az olaj és a földgáz mérhetetlen gazdagságot eredményezett, de ennek haszonélvezői jellemzően nem az azeri emberek voltak. Ez a folyamat az utóbbi évtizedekben jelentősen megváltozott, így fontos kérdés, hogy miképp tudja kamatoztatni kivételes adottságait a tűz országa a 21. században.

Ahhoz, hogy predikciókat lehessen megfogalmazni, érdemes áttekinteni az ország történelmének kulcsfontosságú eseményeit. Az ókorban a terület Nagy Sándor birodalmának, a Mongol Birodalomnak és a perzsa államnak is része volt, szerepe nem volt megkülönböztetettnek nevezhető. A középkorban az ókorra jellemző birodalmi befolyás folytatódott, ezúttal az Oszmán Birodalom keretein belül. Az azeri nép valószínűleg ekkor vált a térség meghatározó etnikumává és ekkor terjedt el az iszlám vallás siíta irányzata is. Az törökök meggyengülését Oroszország kihasználta, a cár befolyást szerzett a Kaukázus térségében függetlenségükért küzdő kisebb-nagyobb kánságok felett. Az orosz fennhatóság a bolsevik forradalom nyomán az első világháborúból kilépő Oroszország belpolitikai instabilitása miatt ugyan rövid időre megszűnt, a kiépült kommunista hatalom már 1920-ban a Szovjetunióba olvasztotta az alig 2 évig létező első független – és demokratikusnak mondott – azeri államot.

Az Azerbajdzsáni Demokratikus Köztársaság (1918-1920)

Forrás: AzerD

Az Azeri Szovjet Köztársaság a Szovjetunió fontos tagállama volt, melyet jól jelez, hogy a második világháborúban a vörös hadsereg kőolajellátmányának jelentős részét szolgáltatta. A háború erőforrási háttere pedig komoly stratégiai előnyt jelentett, ezért a Harmadik Birodalom is magának akarta a hatalmas kaukázusi olajmezőket. A német erők sztálingrádi offenzívájának végcélja az azeri területek feletti ellenőrzés megszerzése volt, de ez – mint tudjuk – sikertelen volt.

A Szovjetunió felbomlását követően Azerbajdzsán független állammá vált és rövid belpolitikai instabilitás után a Szovjet-Azerbajdzsán egykori vezető politikusa, Heydar Aliyev szilárdította meg hatalmát. Aliyev gazdasági reformjai csökkentették a munkanélküliséget és növekedő pályára állították az azeri életszínvonalat, de az autokratikus államberendezkedés és az egyre nagyobb mértéket öltő korrupció miatt az elnök népszerűsége folyamatosan csökkent.

Heydar Aliyev elnöki portréja, mely ma is díszíti az azeri köztereket

Forrás: static.president.az

Aliyev elnök utódja fia lett, aki napjainkban is az ország legfontosabb döntéshozója. Azerbajdzsán a 2000-es évektől egyre dinamikusabban fejlődik és a gazdaság húzóágazatai ma már nem annyira korlátozódnak az energiahordozók kitermelésére és kezelésére szakosodott iparágakra. A gazdaság szerkezete egyre inkább hasonlít egy 21. századi fejlődő országéra, melyben a turizmus, a pénzügyi szektor és az építőipar is egyre komolyabb arányban képviselteti magát. Fontos azonban megjegyezni, hogy az energiaszektor napjainkban is a gazdaság motorjaként funkcionál, az azeriek élete elképzelhetetlen a mérhetetlen energiakincsértékesítése nélkül. Ugyan Azerbajdzsán gyorsan fejlődik és az utóbbi évtizedek abszolút győztesének mondható a térségben, nyugati életszínvonalról és gazdasági teljesítőképességről nem beszélhetünk. Az egy főre eső GDP 2023-ban minimálisan 7100 dollár felett volt Azerbajdzsánban, míg hazánkban ez a mutató meghaladta a 16000 dollárt. Az országok történelmi fejlődése azonban természeti adottságaikhoz hasonlóan eltérő, ezért az összehasonlítások nem minden esetben mentesek az elfogultságtól.

Baku modern városnegyede

Forrás: bakutourism

Az azeri főváros, Baku kétségkívül 21. századi nagyváros a maga felhőkarcolóival, metróhálózatával, elegáns éttermeivel és széles tengerparti promenádjával. A huszadik század viharos évtizedei után magabiztosan kijelenthető, hogy Azerbajdzsán a 21. század egyik nagy nyertese lehet.

Ha az átlag magyar ember egy bírósági tárgyalásra gondol, nem kis valószínűséggel egy látványos amerikai tárgyalóterem van a szeme előtt esküdtszékkel, kalapáccsal és egy idős bíróval. Persze akinek életében már bármi köze volt a bírósági rendszerhez vagy akár csak minimális jogi ismeretekkel rendelkezik tudja, hogy Magyarországon egészen máshogy működnek a dolgok: az angolszász és a kontinentális (európai) jogrendszerek között rendkívül éles különbség van.

A tévképzetnek feltehetően elsősorban az az oka, hogy a rengeteg magyarok által is fogyasztott angol vagy amerikai film, sorozat értelemszerűen saját hazai jogi helyzeteit igyekszik bemutatni, arról nem is beszélve, hogy az egyre népszerűbb „ügyvédes” (jogi fókuszú) filmes tartalmak is főleg az angolszász jogrendszerben játszódnak.

A félreértés azonban nem kizárólag annak tudható be, hogy rengeteg angol-amerikai tartalmat fogyasztunk, hanem annak is, hogy az angolszász típusú jogi eljárások látványossága valóban olyan szórakoztatóipari erővel tud bírni, amit a kontinentális eljárásrend kevésbé tud biztosítani. Több érvet is fel lehetne hozni, ami miatt ez így van, de az egyik legfontosabb ok mindenképpen az állampolgárok bevonása a bírósági döntésekbe. A legközismertebb példa erre természetesen az esküdtszék intézménye, aminek működését többé-kevésbé mindenki ismeri. Kevésbé ismert példa a bírósági munkában való laikus részvételre az Egyesült Királyságban, pontosabban Angliában és Walesben működő Magistrates’ Court-ok (szerencsétlen fordítással: Magisztrátusi Bíróságok) rendszere.

Így néhány civiljogi tárgykörrel kiegészülve elsősorban a kevésbé súlyos büntetőjogi esetekben jár el ez az alacsony szintű bíróság, szám szerint évente körülbelül 5 millió ügyben. Súlyosabb esetekben a Magistrates’ Court hatásköre korlátozott (pl. esetleges óvadék meghatározása), és az ügyet a felsőbbfokú bírósághoz továbbítják. Kevésbé súlyos ügyekben azonban (pl. közlekedési szabálysértések, könnyű testi sértés) a magisztrátusok felelőssége mind a bűnösség kérdésének eldöntése, mind az ítélethozatal (a meghatározott keretek között).

De kik azok a magisztrátusok?

A magisztrátusok laikus bírák, akik nem rendelkeznek jogi képesítéssel: a helyi közösség tagjaiként önkéntes módon, anyagi ellentételezés nélkül végeznek közszolgálatot.

Elvárás azonban, hogy olyan tisztességes emberek legyenek, akik türelemmel meg tudnak másokat hallgatni és képesek racionális, a közösség számára elfogadható döntéseket hozni. Magisztrátusokból nincs hiány: Angliában és Walesben több, mint 12 ezren önkénteskednek ebben a szerepkörben.

Egy ügyben jellemzően három, esetleg két laikus bíró dönt, véleménykülönbség esetén az elnök szava a mérvadó. Az elnök emellett vezeti a teljes tárgyalást: kérdez, szót ad és moderál. A laikusok munkáját egy hivatásos jogtanácsos (legal adviser) segíti, aki specifikus jogi kérdésekre választ tud adni, felel az eljárási szabályok betartásáért és vizsgálja a bizonyítékok felhasználhatóságát. Az ügymenet többi szereplője megegyezik a megszokott renddel: a jellemzően büntetőjogi ügyekben a vádat az ügyész képviseli, a vádlott védelmét pedig ügyvéd látja el. (Ebben a videóban egy családjogi perszimuláció tekinthető meg, ami bemutatja a Magistrates’ Court működését.)

A magisztrátusi tisztség lehetőséget ad a bíráskodásban való részvételre, a döntések legitimitását pedig sokak szemében erősítheti, hogy az ítélkezést nem absztrakt jogintézményekben gondolkodó jogászok hozzák, hanem mindennapi emberek.

A laikus bíráskodás egyébként nem új találmány, alapvetően az ókori római eljárásjog is egy laikus személy ítéletére bízta a ténykérdések eldöntését. Az angolszász esküdtszékes eljárás pedig – aminek gyökereit egyébként a germán törzsi joghoz vezetik vissza – a 12. század közepén nyerte el a maihoz hasonlatos formáját. A rengeteg formális szokást magába foglaló, laikusokkal is operáló eljárások a mai napig kitűnően ellátják igazságszolgáltató funkciójukat.

A laikusok bevonása egyébként az európai jogrendszerekben is egy időnként felmerülő ötlet. Ennek gyakorlati megvalósulása jellemzően az úgynevezett ülnöki rendszer, amikor az ügyben döntő bíró konzultál egy vagy több laikussal az eset kapcsán. Az ülnökök szerepe azonban természetesen összehasonlíthatatlan a civilek angolszász rendszerben betöltött szerepével. Pedig az angolszász jogrendszer eljárásainak öreg, de semmiképpen sem rozsdás szokásainak máig élő sikere egyértelműen alátámasztja a laikusok bírósági munkába való bevonásának értelmét.

 (Borítókép: Bírósági tárgyalás / Fotó: Yanukit / stock.adobe.com)

Az elmúlt napokban Közép-Európa több országában is súlyos áradások pusztítottak, amelyekért részben a Boris nevezetű ciklon a felelős. A Boris Ausztriában, Lengyelországban, Romániában, Csehországban és Észak-Olaszországban is jelentős károkat okozott és több országban is emberéleteket követelt.

A Boris hatásai már Magyarországon is érezhetőek, több villamosvonal is lezárásra került. Mint láthatjuk a heves esőzések és áradások nem csupán az infrastruktúrában okoztak súlyos károkat.

A Duna ellepte a rakpartot Budapesten is. Saját kép

Ausztriában egy tűzoltó vesztette életét mentési munkálatok közben, míg Lengyelországban egy ember fulladt meg. Romániában az áldozatok száma már elérte a hatot, míg Csehországban még nincs pontos adat, de több halálesetet is jelentettek. Az áradások következtében számos régió vált megközelíthetetlenné, hidakat és utakat mosott el a víz, több helyen a villamosenergia-szolgáltatás is megszűnt.

A meteorológusok szerint a helyzet csütörtökig nem fog enyhülni, hiszen a ciklon java még csak most érkezik. Különösen Csehország van veszélyben, ahol három nap alatt három hónapnyi eső hullott le. Az ország több részén a legmagasabb árvízvédelmi riasztást adták ki. A hatóságok nagy erőkkel végzik az evakuálásokat, de a károk felmérése még csak most kezdődik.

Csehország jelenleg az áradások egyik leginkább érintett területe. A Jesenik hegységből érkező esőzések következtében több települést is elzártak a külvilágtól, és több tízezer embert kellett magasabb helyekre menekíteni. Krnov városát szinte teljesen víz alá temette a heves esőzés, és az evakuálás folyamatos. A helyzet annyira súlyos, hogy a cseh hadsereg is bekapcsolódott a mentési munkálatokba.

A Jesenik régió polgármestere, Zdenka Blistanova arról számolt be, hogy több házat elpusztított az ár, és számos híd és út megsemmisült. A helyi hatóságok a lakosságot felszólították, hogy készüljenek fel további evakuálásokra, mivel a helyzet továbbra is kritikus.

Ausztriában szintén súlyos a helyzet, különösen Alsó-Ausztriában. Az A2-es autópálya egy része víz alá került, és a vonatközlekedés is megszűnt Magyarország és Ausztria között. A helyi hatóságok az egész tartományt katasztrófa sújtotta területté nyilvánították, és több mint tízezer mentőalakulat dolgozik a károk enyhítésén, valamint az evakuálások végrehajtásán.

 Az osztrák A2-es autópálya víz alatt. Link a videóhoz: https://x.com/Top_Disaster/status/1835398909595615255

A legkritikusabb terület a Kamp folyó környékén van, ahol a folyó beömlik a Dunába. A tartomány több települése, köztük Lilienfeld, el van vágva a külvilágtól. Az ott élő lakosokat arra kérték, hogy a csapvizet forralják fel fogyasztás előtt, mivel a vízminőség jelentősen romlott.

Romániában, különösen Galati régiójában, az áradások pusztítása miatt több ezer háztartást érintett a katasztrófa. Az áldozatok száma jelenleg hat, de a mentési munkálatok még mindig tartanak, és a hatóságok további károkat és áldozatokat sem zárnak ki.

Romániában a Galati régió a leginkább érintett. Kép forrása: Reuters

Lengyelországban a Kłodzko-völgy régiója szenvedte el a legsúlyosabb károkat, ahol egy híd összeomlott a víz nyomása alatt, és egy rendőrőrs épülete is megsemmisült. A hatóságok attól tartanak, hogy egy újabb áradási hullám érkezik, ami további pusztítást okozhat az érintett területeken.

A tudományos közösség egyre inkább egyetért abban, hogy a klímaváltozás jelentős szerepet játszik az ilyen szélsőséges időjárási események gyakoriságának és intenzitásának növekedésében. A 2021-es árvizek után a World Weather Attribution Network is arra a következtetésre jutott, hogy a globális felmelegedés fokozza az ilyen típusú katasztrófák előfordulását Európában.

A kutatások a következő időjárási jelenségeket kötik a klímaváltozáshoz:

1. Több és intenzívebb esőzés

Az egyik legfontosabb hatás a megnövekedett csapadékmennyiség. Minden 1 Celsius-fokos hőmérséklet-emelkedés lehetővé teszi, hogy a légkör 7%-kal több nedvességet tartson meg. Ez több esőcsepp kialakulásához és intenzívebb esőzésekhez vezet, amelyeket gyakran rövidebb idő alatt és kisebb területen tapasztalhatunk meg. Ez történt például Csehországban is, ahol három nap alatt három hónapnyi eső esett.

2. Melegebb és hosszabb hőhullámok

A klímaváltozás hatására a hőhullámok is egyre hosszabbak és intenzívebbek. Az ilyen extrém időjárási események gyakran tűzvészeket idézhetnek elő, különösen, ha száraz időszakok követik az intenzív esőzéseket.

3. Hosszabb aszályok

Az aszályos időszakok szintén egyre hosszabbak lesznek, és ez jelentős hatással van a vízkészletekre és a mezőgazdaságra is. Az aszályok és árvizek közötti váltakozás különösen káros lehet, mivel a talaj vízmegtartó képessége csökkenhet.

4. Több „üzemanyag” az erdőtüzekhez

A hosszabb aszályok és a melegebb hőhullámok együttesen fokozzák az erdőtüzek kialakulásának veszélyét. Az intenzív esőzéseket követően megnövekedett növényzet az aszályok idején könnyebben lángra kaphat, ami súlyosbítja a helyzetet.

Bár Magyarországon eddig viszonylag nyugodtabb volt a helyzet, a Boris ciklon hatásai hamarosan elérhetik az országot is. A hatóságok fokozott készültséget rendeltek el, különösen a Duna mentén, ahol az esőzések nyomán megemelkedett vízszint komoly áradásokat okozhat.

Sadiq Khan londoni polgármester ULEZ-tervei (Ultra Low Emission Zones) kulcsfontosságú szakpolitikai váltás London autós forgalommal kapcsolatos megközelítése szempontjából. Tavaly augusztusban a zónát az egész városra kiterjesztették, így a világ legnagyobb ilyen területe jött létre, mintegy 10 millió ember mindennapjait változtatja meg.

Az ultraalacsony kibocsátású zónák miatt Londonban napi 12,50 fontos díjat vetnek ki az olyan járművekre, amik az ULEZ kibocsátási normáknak nem felelnek meg. A legtöbbször a 16 évesnél idősebb benzinüzemű járművekkel és a 6 évnél idősebb dízelüzemű járművekkel szoktak az előírások megfelelési követelményeivel probléma felmerülni.

(Kép forrása: Intelligent Transport)

Az új rendszer bevezetésére 2019 áprilisában került sor a főváros levegőminőségének javítása érdekében, azonban az még egy nagyon kis területre, London belvárosára vonatkozott. 2023. augusztus 29-én az összes londoni kerületre kiterjesztették a rendszert. Az agglomerációkban és a külső londoni kerületekben élő autósok részéről a városvezetés döntése nemtetszést váltott ki, és a tavalyi helyhatósági választások egyik legfontosabb kampánytémája volt. Noha a Munkáspárti városvezetés népszerűsége a külső kerületekben valamennyire csökkent, így is sikerült győzniük a fővárosban, és a polgármester további intézkedéseket szeretne az autósforgalom csökkentése érdekében bevezetni.

Miért vált az ULEZ politikai vita tárgyává? Hogyan változott az ULEZ?

A kiterjesztést megelőzően csak az északi és déli körgyűrűn belüli terület tartozott az ULEZ hatálya alá, számos külső londoni kerületet nem érintettek. Mind a 32 londoni kerületet bevonták, ami nagyjából az M25 autópályán belüli területnek felel meg.

Mikor vezették be először és hogyan bővült?

Az eredeti ULEZ-t 2013-ban jelentette be Boris Johnson, London akkori polgármestere, azzal a reménnyel, hogy 2020-ra működőképes lesz. Ez kívül esett Johnson hivatali idején, és mint közismert inkább az országos politikában próbált szerencsét, semmint egy harmadik ciklusért indult volna polgármesternek.

Utódja, Sadiq Khan munkáspárti politikus azonban 2019 áprilisában bevezette az ULEZ-t ugyanarra a központi londoni területre, ahol a dugódíj már érvényben volt. Khan eredeti ULEZ-javaslata azt is tartalmazta, hogy a területet valamikor 2019 és 2021 között az északi és déli körgyűrűig, illetve később az egész város területére ki kellene terjeszteni.

2020 májusában, a COVID-járvány idején az akkori közlekedési miniszter, Grant Shapps levelet írt Khannak, amelyben meghatározta a Transport for London (TfL) támogatását célzó finanszírozási csomag feltételeit. Ez tartalmazta azt a kérést, hogy sürgősen terjesszenek elő javaslatokat az ULEZ, a LEZ és a dugódíj kiterjesztésére. Shapps levele előtt azonban az első kiterjesztés időpontját már 2021 októberére kitűzték.

(Kép forrása: BBC)

Az Egyesült Királyság központi kormánya megakadályozhatja a terveket?

A jelenlegi átruházott hatáskörök alapján London polgármestere hatáskörébe tartozik az ULEZ kiterjesztése. A Greater London Authority Act 1999 felhatalmazza a polgármestert úthasználati díjak bevezetésére, és 2003 óta az egymást követő polgármesterek ezt meg is tették. A törvény tartalmaz egy záradékot, amely szerint a kormány elutasíthatja a polgármester közlekedési stratégiáját, ha az

"nincs összhangban a közlekedésre vonatkozó nemzeti politikákkal".

Bár Rishi Sunak kormánya kritikát fogalmazott meg az ULEZ kiterjesztésével kapcsolatban, a hírek szerint az új munkáspárti kormány támogatni fogja a város tervét.

Hányan fizetnek majd ULEZ-díjat a kiterjesztés után?

Egy, a bővítés megelőző tanulmány szerint közel 700 000 olyan autó volt Londonban, amely díjfizetésre kötelezett lenne, és ez a szám 850 000 fölé emelkedik, ha az olyan nem megfelelő járműveket (például a furgonokat) is beleszámítjuk, amelyek még egyelőre 2-3 évig kivételekben részesülnek a díjfizetés alól.

A londoni polgármesteri hivatal vitatja ezeket az állításokat, azzal érvelve, hogy a nyilvántartásba vett, nem megfelelő járművek között rengeteg olyan van, amelyeket ritkán vagy soha nem is használnak. A becslésük szerint 2022-ben körülbelül 160 000, az ULEZ-szabványnak meg nem felelő autó közlekedett London külső részén. Ráadásul az önkormányzat pénzügyi segítséget nyújt a lakosoknak az alacsony fogyasztású gépjárművek megvételében.

Mennyire hatékony a politika a levegőminőség javításában?

Számos kutatás bizonyítja, hogy az alacsony kibocsátású zónák (LEZ) általánosságban csökkentik a légszennyezést és javítják a lakosság közegészségügyi állapotát. A polgármesteri hivatal sajtóközleményében azt állítja, hogy az ULEZ kiterjesztése

"további előrelépést jelent a légszennyezés csökkentése terén, a személygépkocsik és kisteherautók nitrogén-oxid-kibocsátásának (NOx) 10%-os, illetve 7%-os csökkentésével London külső területein, valamint a szmog és a szállópor kibocsátásának közel 16%-os csökkentésével London külső területein, ami 5 millió londoni lakos javát szolgálja".

(Kép forrása: Imperial College London)

Az eredeti londoni belső zóna kezdeti hatásáról szóló 2019-es tanulmány csekély mértékű szennyezéscsökkenésről számolt be.  Egy másik tanulmány szerint a működés első évében a zónán belül 20%-kal csökkent a nitrogén-oxid kibocsátás, míg a zónával akkor még nem érintett Nagy-Londonban 15%-os volt csak a csökkenés.

Milyen más alacsony kibocsátású zónák léteznek még?

1996-ban Svédország volt az első ország, amely olyan zónákat vezetett be, amelyek a gépjárművek közlekedésének korlátozására törekedtek azzal a kifejezett céllal, hogy csökkentsék az emberek egészségére káros anyagok kibocsátását. Európa-szerte sorra vezetik be az alacsony kibocsátású zónákat, 2022-ben 320 aktív zóna működött már.

Az Egyesült Királyságban az első LEZ-t 2008-ban vezették be Londonban. (2003-ban a londoni belső körgyűrűn belül vezették be a londoni dugódíjat, de az csak a forgalom csökkentését célozta). A dugódíj területi hatálya megegyezik az ULEZ-területével, de csak a nagy, kereskedelmi forgalomban használt dízelüzemű járművekre, például buszokra, teherautókra és távolsági buszokra vonatkozik, és napi 100-300 fontot számít fel a nem megfelelő járművekre.

Az ULEZ népszerűségét jelzi, hogy az Egyesült Királyság többi részén is hasonló rendszerekkel próbálkoznak: egyre több város számít fel díjat a nem megfelelő járművek behajtásáért az adott zónába: Aberdeen, Dundee, Edinburgh, Bath, Birmingham, Bradford, Bristol, Portsmouth, Sheffield, Newcastle, Brighton, Norwich, Nottingham és Oxford.

Mit gondolnak a szavazók az ULEZ-ről?

A 2022-es ULEZ-konzultáció és a közelmúltban végzett közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy a "külső" londoni lakosok többnyire ellenzik a kiterjesztést. A More in Common felmérése szerint az ULEZ támogatottsága megoszlik a pártok között. Online országos felmérésükben azt kutatták, hogy az emberek támogatnák-e egy ultraalacsony kibocsátású zóna létrehozását a helyi körzetükben. A konzervatív szavazók 25%-a támogatta és 55%-a ellenezte, míg a munkáspárti szavazók 40%-a támogatta és 33%-a ellenezte. Luke Tryl, a More in Common brit igazgatója szerint széleskörű egyetértés van a légszennyezés elleni küzdelem szükségességét illetően, de Sadiq Khan "mindent vagy semmit megközelítése úgy tűnik, hogy teljesen polarizálta a vitát, mivel a munkáspárti szavazók támogatják a terveket, a tory szavazók viszont teljesen ellenzik azokat".

A szökés művészete: Észak-Koreából való menekülés kihívásai és útvonalai

Észak-Koreából való menekülés rendkívül veszélyes és kockázatos vállalkozás, amelyet politikai és katonai akadályok, valamint földrajzi nehézségek tesznek szinte lehetetlenné. Az elmúlt években a Kim Dzsongun által bevezetett szigorú intézkedések és a járványügyi helyzet is tovább nehezítette a menekültek dolgát. Cikkünkben áttekintjük azokat a főbb útvonalakat és kihívásokat, amelyekkel az észak-koreai dezertőrök szembesülnek, valamint azt, hogy miért jelent ez sokkal többet, mint egyszerű határátlépést.

A tengeri útvonal: A Sárga-tenger és a Japán-tenger veszélyei

A tengeren keresztül történő menekülés elsőre logikusnak tűnhet, ám a Sárga-tengeren keresztül való átkelés rendkívül veszélyes. Az Észak- és Dél-Korea közötti közelség miatt a dél-koreai haditengerészet és parti őrség folyamatosan magas készültségben áll. A Japán-tengeren keresztüli szökés sem jelent könnyebb megoldást, hiszen itt a „halálhajók” -ként is emlegetett elhagyatott hajók jelenthetnek életveszélyt. Ezek a hajók gyakran zátonyra futnak vagy teljesen kiszolgáltatottá válnak a zord időjárási körülmények között.

Ilyen és ehhez hasonló szellemhajókkal találkozhatunk a Japán partoknál, melyek akár emberi maradványokat is tartalmaznak. Ezek a sikertelen menekülés és a zord körülmények eredménye. Forrás: The Guradian

A szárazföldi út: A Koreai-félsziget demilitarizált zónája (DMZ)

A DMZ-n keresztüli menekülés talán a legnehezebb és legveszélyesebb útvonal. A több mint 250 km hosszú és 4 km széles demilitarizált zóna Észak- és Dél-Korea között egy intenzíven őrzött terület, ahol a dezertőröket minden pillanatban veszély fenyegeti. Csak Észak-Korea oldalán körülbelül 750 000 katona állomásozik a DMZ 100 kilométeres körzetében, míg Dél-Korea oldalán további 450 000 katona tartja ellenőrzés alatt a területet. A határ mentén aknák százezrei, elektronikus mozgásérzékelők és kamerák állnak készen arra, hogy azonnal riasztást adjanak a legkisebb mozgásra is.

A DMZ-n keresztül történő szökésről kevés sikeres példa létezik. Az egyik legismertebb eset 2024 augusztusában történt, amikor egy észak-koreai katona dezertált a dél-koreai határon keresztül. A dezertálónak a közvetlen életveszély mellett sikerült átjutnia a déli oldalra, de az ilyen esetek ritkák és rendkívül veszélyesek.

Az északi út: Menekülés Kína és Oroszország felé, a legesélyesebb kiút

Az északi határon keresztüli szökés elsőre vonzó lehetőségnek tűnik, hiszen a Kína és Oroszország felé vezető határszakasz hossza jelentős (összesen több mint 1400 km), és a terület kevésbé koncentráltan őrzött. Azonban ennek az útvonalnak is megvannak a maga nehézségei. Mivel Kína és Oroszország nem tekintik a dezertőröket menekülteknek, hanem illegális migránsnak, az észak-koreai hatóságokkal kötött megállapodások értelmében gyakran azonnal visszatoloncolják őket, ami szinte biztosan halálbüntetéssel vagy súlyos büntetéssel jár.

A Kína felé vezető útvonal különösen nehéz, mivel a határt két nagy folyó, a Yalu és a Tumen alkotja. A téli időszakban ezek a folyók befagynak, ami lehetőséget ad a gyalogos átkelésre és a csempészetre. Azonban a kínai hatóságok az elmúlt években egyre fejlettebb megfigyelési technológiákat vezettek be, beleértve a mindenütt jelen lévő kamerarendszereket és a mobiltelefonok nyomon követését, ami nagyban megnehezíti az átkelést és az elrejtőzést. A szökésre vágyók gyakran embercsempészekhez fordulnak, akik az évek során egyre magasabb árakat kérnek a szolgáltatásaikért, hiszen az ő dolguk is nehezebbé vált a technológiának és Kína közbenjárásának köszönhetően: míg 2012-ben egy út Thaiföld felé körülbelül 2 000 dollárba került, addig 2017-re ez az összeg 13 000 és 17 000 dollár között mozgott, a 2023-as évre pedig már elérte a 21 000 dollárt.

Az észak-koreai dezertálások csökkenése

Az elmúlt évtizedekben a dezertálások száma folyamatosan csökkent. Kim Dzsongun hatalomra kerülése után számos új intézkedést vezettek be a szökések megakadályozása érdekében, beleértve a határkerítések megerősítését, új technológiai eszközök telepítését, valamint a titkosszolgálati műveletek kiterjesztését. A kínai oldalról is megjelent a technológia, a térfigyelő kamerák, amelyek sokkal könnyebben észreveszik az idegeneket és azokat, akik dél felé igyekeznek.

Dél-Korea, az egyetlen ország, amely feltétel nélkül állampolgárként fogadja az észak-koreai dezertőröket, a legkívánatosabb célpont. Más országok, mint például Kína és Oroszország, nem tekintik őket menekülteknek, és azonnal visszatoloncolják őket Észak-Koreába. Ezért a menekültek számára a legbiztonságosabb országok közé tartozik Mongólia, Thaiföld, Vietnam és Kambodzsa, ahol a menekülteket nem adják ki, hanem általában Dél-Koreába küldik tovább őket.

Az Észak-Koreából való menekülés továbbra is óriási kihívásokkal jár, és csak kevesen tudják sikeresen elérni a céljukat. A fenti útvonalak mindegyike tele van veszélyekkel és kockázatokkal, és a legtöbb dezertőr számára az út végén sem biztos a biztonság. A jelenlegi politikai és társadalmi helyzetben a menekültek helyzete továbbra is rendkívül bizonytalan és veszélyes marad.

Sikeres szökések arányai, egyértelműen kirajzolódik a Covid-hatására történő csökkenés. Forrás: RealLifeLore youtube

Észak-Koreából való szökés mindig is rendkívüli bátorságot és eltökéltséget igényelt. A menekülőknek számos kihívással és veszéllyel kell szembenézniük, akár a tengeren, akár a szárazföldön próbálnak meg kijutni. A határok szigorú ellenőrzése, a politikai megállapodások és a technológiai felügyelet egyaránt megnehezítik az életüket. Ennek ellenére sokan mégis vállalják a kockázatot a szabadságért és egy új élet reményéért.

2023. szeptemberében az azeri erők szűk harminc év után ellenőrzésük alá vonták az Arcah Köztrásaság, vagy Hegyi-Karabah néven 1994. óta létező államot. Az ország államisága nemzetközi szinten egyáltalán nem volt biztosított, hiszen csak olyan országok ismerték el függetlennek, melyek maguk is hasonló legitimációs problémával küzdöttek. A karabahi térség az 1990-es évektől kezdve változó rendszerességgel, de következetesen fontos témaként jelent meg a világsajtóban, hiszen a terület az évszázados örmény-azeri szembenállás legforróbb pontja volt a Szovjetunió felbomlása óta. Ugyan egy éve a terület de facto és de jure is Azerbajdzsán fennhatósága alatt áll, a béke tartósságának értékeléséhez érdemes a kérészéltű köztársaság harminc éves történetét megvizsgálni.

Hegyi-Karabah a térképen pirossal jelölve, Nahicseván tartománytól keletre

Forrás: pcdn

Fontos kijelenteni, hogy a nagyjából 11.500 km² területű Karabah a 2023-as eseményeket megelőzően hagyományosan örmény többségű terület volt. Az azeri erők bevonulása előtt a lakosság 95%-a örmény volt, így felmerül a kérdés, miért követelte Azerbajdzsán magának a 150.000 örmény által lakott hegyvidéki régiót?

Az azeri követelés alapja a szovjet időkre vezet vissza, amikor a tagköztársaságok határmódosításai zajlottak. A szovjetek Törökországnak tett gesztusnak szánták, hogy Hegyi-Karabahot nem az örmény, hanem az azeri tagköztársasággal egyesítették. A Szovjetunió fennállása alatt a döntés komoly ellenállást nem váltott ki örmény részről, hiszen az 1988-as demonstrációkat leszámítva nem történt kísérlet a karabahi kérdés rendezésére. Rövidesen, a Szovjetunió felbomlása után viszont fegyveres konfliktus alakult ki, melyben az anyaország által támogatott örmények kiharcolták függetlenségüket Azerbajdzsántól.

Katonák a Karabah régióban 1993-ban

Forrás: bbci.co.uk

Az örmény katonai siker után a terület Örményországhoz csatolására nem volt lehetőség annak nemzetközi jogi akadályai miatt, ezért Hegyi-Karabah egy erősen Örményország által támogatott független állam lett, saját parlamenttel. A karabahi állam berendezkedése minden tekintetben tükrözte a Jerevánban hozott törvényeket, így a két terület örmény népessége nagyjából azonos jogi és adminisztratív környezetben élt három évtizeden keresztül. Ugyan az Arcah Köztársaságnak volt saját pénzneme, az arcahi dram-ot inkább szuvenírként árulták, helyette a jóval stabilabb örmény dram-ot használták fizetőeszköznek.

Az ezredforduló utáni időszakra inkább a kommunikációs hadviselés volt jellemző, mivel Azerbajdzsán és Örményország politikai vezetőinek hangzatos kijelentésein kívül érdemi előrelépés nem történt a konfliktus rendezésének irányába. Az azeri Alíyev elnök országa területi integritását és Azerbajdzsán határainak sérthetetlenségét, míg az örmény elnök a Hegyi-Karabah és Örményország elválaszthatatlanságát hirdette. Az átmeneti patthelyzet a két ország szövetségi rendszere miatt alakulhatott ki, hiszen semelyik fél nem mert drasztikus lépéseket tenni, ellencsapástól tartva. A kaukázusi térségben ugyanis Törökország fő szövetségese Azerbajdzsán – melyet az Azerbajdzsánban mindenhol látható török zászló is jelez – Örményországot pedig Oroszország támogatta.

2020-ban összecsapások kezdődtek az Arcah Köztársaság határán, melyek háborúig fajultak. Az örmény és azeri hadsereg teljes erejével küzdött, de a konfliktusban az azeri erők technológiai fölénye, Törökország támogatása és Oroszország távolmaradása miatt az örmények alul maradtak. Hiába foglaltak el azeri területeket – melyek 2020. előtt de facto és de jure is Azerbajdzsán részét képezték – a fegyverszüneti megállapodásban az elfoglalt területeket vissza kellett, hogy adják, valamint elfogadták az azeriek által elfoglalt mintegy 4000 km²-es terület átadását is. A háború komoly azeri sikerrel ért véget, hiszen Hegyi-Karabah fővárosa, Sztepanakert könnyen támadható célponttá vált a környező települések elfoglalásával, emellett egy korridoron keresztül Azerbajdzsán közvetlen összeköttetést alakított ki az országhoz tartozó Nahicseván exklávéval.

A fegyverszünet ideje alatt orosz békefenntartók érkeztek Karabahba, hogy a törékeny békét szavatolják. Az azeri hadsereg elzárta a Laçıni-folyosót, így megszűnt Örményország és az Arcah köztársaság közvetlen területi kapcsolata. Ezek után már nem volt kérdéses, hogy Azerbajdzsán a teljes karabahi régiót meg kívánja szerezni. Erre 2023. szeptemberében egyetlen nap alatt került sor, hiszen a sztepanakerti kormány védekezését ezúttal sem Örményország, sem pedig – az ukrajnai háborúval elfoglalt – Oroszország nem segítette.

Sztepanakert 2023-ban

Forrás: telegraph.co.uk

Az azeri csapatok bevonulása után a helyi örmény lakosság döntő többsége elmenekült. A becslések szerint Hegyi-Karabhot elhagyó örmény Örményországba költözött, maguk mögött hagyva az Arcah Köztársaság kiürült városait. A fővárosban, Sztepanakertben csupán néhány száz helyi lakos maradt. A karabahi kérdés 2023-ban rendeződni látszott, mivel a de facto független állam vezetői elfogadták a terület reintegrációját Azerbajdzsánba. Az örmény területi követeléseknek hitelt adó etnikai érv, miszerint a régió lakosságát örmények adják napjainkban már nem igaz. Örményország és Azerbajdzsán között egyre jelentősebb a gazdasági és diplomáciai különbség, hiszen az azeri energiahordozók komoly anyagi fölényhez juttatják Azerbajdzsánt. Az örmény gazdasági problémák és az erősödő nemzetközi elszigeteltség pedig nagy valószínűséggel a Hegyi-Karabah elvesztésének elfogadására kényszerítik Örményországot. A jövőt ugyan nem lehet teljes biztonsággal megjósolni, komoly esély van arra, hogy a 2023-ban kialakult karabahi helyzet hosszú időre változatlan marad.

Valószínűleg a világ legfontosabb vasúti összeköttetése van készülőben Délkelet-Ázsia fejlett kistigrisei, Malajzia és Szingapúr között. A két ország rendkívül szoros gazdasági, turisztikai és kulturális kapcsolatokat tart fenn egymással, ami a projekt által még tovább fog mélyüllni.

Szingapúr egy 5,7 millió lakossal rendelkező városállam, egy sziget az Egyenlítőn a Malaka-szoros keleti részében. Az egy főre jutó GDP 88 000 dollárt tesz ki, ezzel a világ ötödik leggazdagabb országa. Az ország a gazdasági fejlődés és a versenyképesség terén a globális kereskedelem és a 21. század nyújtotta lehetőségek egyik legnagyobb haszonélvezője, az innovációjának köszönhetően rendkívül fejlett gazdasággal büszkélkedhet.

Szingapúr elhelyezkedése: A világ egyik legfontosabb tengerszorosánál, a Malaka-szorosnál Kép forrása: Wikipédia

Az ország elhelyezkedése, világszínvonalú infrastruktúrája és vállalkozásbarát környezete révén Szingapúr a globális fejlettségi mutatókban folyamatosan az első helyen szerepel. Az oktatás, a kutatás és a technológia iránti elkötelezettsége az innováció élvonalába emelte, a szigetállam a világ minden tájáról vonzza a legnagyobb befektetőket. A technológiai fejlődésbe való további befektetésekkel és gazdaságának diverzifikálásával Szingapúr jövője az innováció és a gazdasági fejlődés vezetőjeként minden eddiginél fényesebbnek tűnik, megszilárdítva ezzel a világ legfejlettebb gazdaságának pozícióját.

Szingapúri felhőkarcolók Kép forrása: Flickr

A szintén rohamosan fejlődő Malajzia

Szingapúrral szinte összenőtt a szomszédos és szintén gyorsan fejlődő Malajziának Johor régiója szinte. Itt mintegy 4,2 millió ember él, tehát összesen 11 millió lakossal rendelkezik a két országra kiterjedt fejlett metropolisz. Malajziában és Szingapúrban együttvéve 40 millió ember lakik, ha a két országa egyesülne, akkor a világ 19. legnagyobb gazdaságát tennék ki.

Johor Bahru maláj várost alig 1 kilométer, egy szoros választja el Szingapúrtól, ami Kuala Lumpur után Malajzia második leggazdagabb városa. Ma Johor Malajzia legdinamikusabban fejlődő régiója, az ország fő logisztikai központja, ahol Tanjung Pelepas, a világ 15. legforgalmasabb kikötője található. Johor Bahru az Iskandar fejlesztési folyosónak a fővárosa, ami Johor déli részét fedi le, és az ország első és a beruházási paraméterei alapján legnagyobb különleges gazdasági övezete. Fejlődésének nagy részét Szingapúrhoz való közelségének köszönheti. Ez a kapcsolat az évek során meghatározó szerepet játszott a város gazdasági, infrastrukturális és társadalmi arculatának alakításában.

A két város közötti gazdasági, infrastrukturális és társadalmi kapcsolatok elősegítették a növekedést, az innovációt és a jólétet a régióban, ami jól szemlélteti a délkelet-ázsiai fejlődés egyre integráltabb jellegét. A két ország szorosan együtt dolgozik a regionális összeköttetések további javításán.

Tanjung Pelepas kikötő Malajzia és Szingapúr között Kép forrása: LLoyd's List

Gazdasági átgyűrűzés

Szingapúr gyors gazdasági növekedése és fejlődése átgyűrűzött Johor Bahruba. Ahogy Szingapúr a világ egyik pénzügyi központjává vált, befektetéseket, vállalkozásokat és szakképzett munkaerőt vonzott a világ minden tájáról. Sok vállalat az alacsonyabb működési költségeket keresve Johor Bahruban telepedett le, ami munkahelyeket teremtett és ösztönözte a gazdasági tevékenységet a régióban.

Kereskedelem

A Johor-Szingapúri átjáró és a második összekötő híd megkönnyíti az áruk és a személyek zökkenőmentes mozgását Johor Bahru és Szingapúr között. Ez az összeköttetés fellendítette a kétoldalú kereskedelmet. Johor Bahru kapuként szolgál a Szingapúrba érkező és onnan induló áruk számára. A szingapúri turisták és vásárlók jelenléte tovább élénkíti a helyi gazdaságot, különösen az olyan ágazatokban, mint a kiskereskedelem, a vendéglátás és a szórakoztatás.

Infrastruktúrafejlesztés

Szingapúr befolyása jelentős infrastrukturális fejlesztésekhez járult hozzá Johor Bahruban. Az olyan projektek, mint az Iskandar Malaysia, a Johor Bahrut és a környező területeket átfogó kijelölt gazdasági övezet, ingatlanfejlesztőket és ipari kapacitásokat vonzottak. Emellett a közlekedési kapcsolatok fejlesztése, beleértve az autópályák építését és a kikötők bővítését, javította az összeköttetést és megkönnyítette az üzleti tevékenységeket.

Az 1 milliós Johor Bahru, Malajzia legfejlettebb városa. A maláj kormánynak nagy tervei vannak a várossal. Kép forrása: The Johor Bahru City's Development

Oktatás és egészségügy

Johor Bahru profitált Szingapúr oktatási és egészségügyi szakértelméből. Olyan intézmények, mint a Raffles University Iskandar és a Newcastle University Medicine Malajziában létesítettek kampuszokat Johor Bahruban, minőségi oktatást kínálva a helyi és nemzetközi hallgatóknak. Hasonlóképpen, a szingapúri és malajziai egészségügyi szolgáltatók közötti együttműködések javították az orvosi szolgáltatásokhoz való hozzáférést és az egészségügyi ellátás színvonalát a régióban.

Turizmus és rekreáció

Szingapúr vezető turisztikai célpontként betöltött státusza közvetve Johor Bahru turisztikai ágazatának is hasznára vált. Sok szingapúri látogató egynapos látogatással vagy rövid tartózkodással bővíti utazását Johor Bahruban, amelyet a bevásárlóközpontok, vidámparkok és kulturális látnivalók vonzanak. A világ egyik legforgalmasabb repülőterének, a szingapúri Changi repülőtérnek a közelsége szintén könnyen elérhetővé teszi Johor Bahrut a nemzetközi turisták számára.

Közlekedés

Ezek a szoros kapcsolatok ahhoz vezettek, hogy naponta több mint 350 000 ember utazik oda-vissza a két ország között, ami a világ egyik legforgalmasabb átkelőjévé teszi a szorost. Annak ellenére, hogy a két ország földrajzilag nagyon közel van egymáshoz, nem éppen rövid és egyszerű feladat ingázni közöttük. Ideális körülmények között az út körülbelül 20 percig tartana, ehelyett az ingázási idő akár 4 órát is igénybe vehet, és gyakran megzavarják a késések, a forgalom és a hosszú határátkelőhelyi várakozások. De mindez hamarosan megváltozik.

A két ország megállapodott egy vadonatúj, 3 milliárd dolláros vasúti átkelő építésében, amely kulcsfontosságú lesz a torlódások enyhítésében és a bevándorlási folyamat egyszerűsítésében. Ez lehet a világ egyik legfontosabb építkezési projektje, mivel rengeteg vállalkozás és ember támaszkodik erre a napi ingázásra, mindkét ország gazdaságának nagy szüksége van erre a projektre, hogy felgyorsítsa az útvonalat.

Épül a vasúti viadukt a két ország között Kép forrása: The Star

Így építik a régió egyik legjobban várt vasúti összeköttetését a két legközelebbi nemzet között

Malajzia és Szingapúr közel áll egymáshoz. Az átkelő fontos a két ország lakosai számára munka, barátok és családtagok meglátogatása vagy olcsóbb áruk és szolgáltatások vásárlása céljából. Ehhez át kell kelniük a vízen, amire két átkelőhely van: a Yohor-Szingapúri átkelő és a Malajzia-Szingapú összeköttetés. A második összeköttetést az 1990-es években építették, hogy az akkor túlzsőfolt 1 km hosszú hidat tehermentesítsék.

De ma már mindkettő túlzsúfolt, egész nap dugók vannak rajtuk. Az utazási idők csökkentése érdekében a két ország most vasútivonalat épít, egy 4 km-es vasúti összeköttetést Yohor és Szingapúr között a Yohor-szoroson keresztül. Ezt mindkét nemzet számára hatalmas előrelépés.

A projekt története

A projektet először 2010-ben terjesztették elő, az építkezés azonban csak majdnem egy évtizeddel később kezdődött el. A tervek szerint 2026-ra készül el a vasútvonal. Az új RTS-összeköttetés csúcskapacitás esetén óránként 10 000 utast fog szállítani majd. A vonat akár 80 km/órás sebességre is képes lesz, az utazás pedig összesen körülbelül 6 percet vesz igénybe. Két új vasútállomás is épól, melyek mindkét oldalon egyablakos ellenőrzési rendszert biztosítanak majd, a várakozási idő csökkentése érdekében közös vámrendszerrel. Így az ingázókat csak a belépéskor kell majd ellenőrizni ahelyett, hogy mindkét oldalon elvégeznék a vizsgálatot.

Új vonal Kép forrása: Wikipédia

A pálya nagy része víz feletti viaduktokon épül, egy rövid szakasz pedig a szingapúri oldalon egy földalatti alagútba vezet. A viadukt a vasúti összeköttetés elsődleges útvonalaként működik majd, és mindkét ország a projekt különböző szakaszait felügyeli.

A hidat egy sor pillér fogja támasztani, amin a vasúti síneket fognak futni. Ha elkészül, a szegmensek 25 méterrel a Yohor-szoros fölött fognak állni. A szingapúri oldalon 12 pillért építenek. Három a szárazföldön, kilenc pedig a víz felett. Minden egyes móló alján cölöpök lesznek vastag betonszőnyegként, melyek alapozásra szolgálnak. Mindegyik ilyen szőnyeget 161 cölöp fúrása támasztja alá, 30 méteres mélységben. Összesen 207 előregyártott betonelemet emelnek és szerelnek fel, hogy összekapcsolják a 12 mólót, amelyek egyenként mintegy 180 tonnát nyomnak. az építkezés során a szingapúri munkások csónakokkal és uszályokkal jutottak el ezekhez a mólókhoz.

A malajziai oldalon egészen más módszert alkalmaznak

A munkások egy ideiglenes hidat építettek. Így közvetlenül megközelíthetik a mólókat. 2023 decemberében a projekt egy fontos mérföldkőhöz érkezett. A munkások telepítették a thr drop-in span-t, egy 17,1 méteres betonszerkezetet, amely összekötötte a szingapúri és a malajziai mólókat, és új kapcsolatot teremtett e nemzetek között.

Építkezés alatt Kép forrása: The Star

A 340 tonnás darabot először a SES-re építették, majd óvatosan leeresztették a két egyenrangú embert összekötő ideiglenes acélcsapágyakra.Miután a spam a helyén volt, a munkások eltávolították az acélszerkezeteket, és biztonsági korlátokat helyeztek el a széleken. Ez a mérföldkő nemcsak egy jelentős mérnöki teljesítményt jelent, hanem a két ország közötti szimbolikus kapcsolatot is.

Ha elkészül, az új RTS-összeköttetés valóban forradalmi lesz, és az összeköttetés új korszakát hozza el mind Szingapúr, mind Malajzia számára. A hatóságok előrejelzései szerint a jelenlegi átkelőhelyeken átmenő forgalom mintegy 35%-át csökken majd. A vasút több mint megoldás a forgalmi dugók feloldására. Ez egy olyan projekt, amely valóban szimbolizálja a két nemzet közötti erős kapcsolatokat. Az RTS-összeköttetés bizonyítékul szolgál arra, hogy az építkezés hogyan erősítheti a kapcsolatokat, és valóban a határokon átívelő egységet szolgálhatja.

Az 1989-1990-es magyar rendszerváltoztatás számos külső- és belső tényezőnek volt köszönhető. A sokáig megdönthetetlennek gondolt állampárt elképesztő sebességgel omlott össze. Ezt a rohamos változást jól szemlélteti az 1986-os és az 1989-es márciusi 15-ei események párhuzamba állítása. Míg az előbbi esetében a békésnek induló tüntetést brutálisan szétverték a karhatalmi alakulatok, addig három évvel később százezres tömeg gyűlt össze bármilyen retorzió nélkül és erőszakmentesen elfoglalták a Magyar Televíziót

A tényezők közül elsőként a globális térben lezajlott változásokat kell kiemelni. A Szovjetunió gazdasági és politikai meggyengülése nélkül esély sem lett volna a változásra. Az egyre égetőbb problémák kezelésével Mihail Gorbacsovot bízták meg, aki nem csak fiatal kora, hanem meghozott intézkedései miatt is újítónak hatott. Politikájának fókuszában az Egyesült Államokkal fennálló konfliktus mértékének csökkentése és a gazdaság stabilizálása állt. A két dolog szorosan összefüggött, hiszen a hidegháborús időszakot jellemző fegyverkezési versenyben a szovjet tervgazdálkodás nem tudta tartani a lépést a nyugati, kapitalista rendszerrel. A reformok ellenére Gorbacsovnak nem sikerült a Szovjetunió gazdaságát helyreállítania, amelynek következtében a rendszer legitimációja is megingott. Végső soron egy olyan lavinát indítva el, amely a Varsói Szerződés és a KGST felbomlásában csúcsosodott ki, lehetőséget teremtve Magyarország számára is a változásra.

A nemzetközi folyamatok mellett a magyar gazdaság állapota is egyre súlyosabb problémaként jelent meg a Kádár-rendszer felett. A gazdasági fejlődés mértéke folyamatosan lassult, az olajárrobbanás után begyűrűzött az infláció, jellemző volt az általános termékhiány, és a kormányzat folyamatosan külföldi hitelekre szorult, hogy finanszírozni tudja a mesterségesen magasan tartott jóléti színvonalat. A pártvezetés érzékelte a problémákat, emiatt fokozatos reformokat léptettek életbe a gazdaság működtetésének céljából. Létrehozták a gazdasági munkaközösség (GMK) és a vállalaton belüli gazdasági munkaközösség (VGMK) intézményét, melyek már saját felelősségvállaláson alapultak, és nyereségközponttal működtek. Elkezdték az állami vagyon decentralizálását, melyet az úgynevezett vállalati tanácsokon keresztül valósítottak meg. Törvényileg szabályozták a bankrendszer működését, ami a kétszintű bankrendszer megjelenését eredményezte, ahol szétválik a nemzeti és az üzleti bankszféra.

A gazdasági és nemzetközi folyamatok, valamint a felpuhuló államszervezet lehetővé tette a hazai ellenzék megerősödését. A civil szerveződéseknek alapvetően két vonala alakult ki: az „urbánus” és a „népi-nemzeti”. Előbbi magja a ’70-es évek elején meghalt filozófus Lukács György tanítványai közül alakult ki. A nagyrészt budapesti értelmiségiekből álló tömörülés pesti lakásokra szervezett illegális találkozókat, ahol olyan témákról tartottak előadásokat, amelyekről a nyilvánosságban nem lehetett beszélni. Számos „szamizdatkiadványt” megjelentettek, amiből a legsikeresebb az 1981-ben kiadott Beszélő című folyóirat lett. Ebben olyan terveket vázoltak fel, Kis János későbbi SZDSZ alapító vezetésével, amik a rendszer megreformálásáról és nem a teljes megváltoztatásáról szóltak. A „népi-nemzeti” vonal magját vidéki költők adták, akik főként társadalmi kérdéseket tematizáltak, amik aktívan megjelentek a társadalmi mozgásokban. Ilyen volt a magyar népességszám csökkenése vagy az alkoholisták és ezzel összefüggésben az öngyilkosok számának növekedése. A mozgalom megalakulása Illyés Gyulához köthető, majd halála után Csoóri Sándor vette át a vezető szerepet. Számos találkozót tartottak, melyek közül talán a leghíresebb az 1977-es, „első lakiteleki találkozó”, melyet Lezsák Sándor későbbi MDF alapító birtokán tartottak.

Az első lakiteleki találkozó / forrás: Mandiner

Az ellenzéki csoportosulások előtt az évtized végére megnyílt a lehetőség, hogy legális módon folytassák tevékenységüket. Eleinte ezek de jure nem pártként működtek, de a működésüket de facto mégis ahhoz lehetett hasonlítani. Pozsgay Imre MSZMP-n belüli előretörése után jogilag is törvényessé vált a pártalakítás. Elsőként 1987-ben a „második lakiteleki találkozó” alkalmával megalapult a Magyar Demokrata Fórum (MDF). Az alapítók a „népi-nemzeti” vonalból kikerült személyek alkották, ugyanakkor az eseményen kis létszámmal, de jelen voltak az „urbánus” vonal képviselői, továbbá az állampárt tagjaként Pozsgay Imre is. Az MDF-et követte 1988. március 30-án a pesti egyetemistákból – nagyrészt a Bibó István, valamint a Rajk László, Széchenyi István és más egyéb szakkollégiumok tagjai – álló csoportosulás, akik a Magyar Kommunista Ifjúsági Szervezettel (KISZ) szemben határozták meg magukat és megalapították a Fiatal Demokraták Szövetségét (FIDESZ). Az alapítók között volt mások mellett Orbán Viktor, Kövér László és Áder János is. Nem sokat késlekedett az „urbánus” réteg sem. Ők 1988. november 13-án alapították meg a saját pártjukat a Szabad Demokraták Szövetségét (SZDSZ), miután az összes ellenzéki párt egy tömbbe kovácsolása nem sikerült. Alap tézisüknek a demokrácia és a jóléti állam fontosságát tették, magukat pedig a magyar történelem kiemelkedő alakjaihoz kötötték Kossuth Lajostól kezdve Nagy Imréig. Alapítók között a korábbi aktivisták mellett, olyan prominens személyek is voltak, mint az ’56-os múlttal rendelkező Göncz Árpád. Az új ellenzéki csoportosulások mellett történelmi múlttal rendelkező pártok is újjáalakultak, mint a Kereszténydemokrata Párt, a Független Kisgazdapárt vagy a Magyar Szociáldemokrata Párt.

Orbán Viktor beszédet mond Nagy Imre újratemetésén/ forrás: Magyar Nemzet

1989-ben felgyorsultak az események. A Pozsgay Imre, Nyers Rezső és Németh Miklós nevével fémjelzett, úgynevezett „reformkommunisták” kiszorították a hatalomból a Kádár helyét átvevő Grósz Jánost. Létrejött előbb az Ellenzéki Kerekasztal (EKA), ahol a rendszert ellenző csoportok tárgyaltak egymással, majd ezt követően a Nemzeti Kerekasztal, ahol az EKA és a pártállam képviselői. Megegyezésre végül 1989. szeptember 18-án jutottak, amely egyebek mellett kimondta az 1949-es Alkotmány revízióját, a többpártrendszer létrejöttét, az Alkotmánybíróság megalakulását és az országgyűlési választások menetét. A megállapodást az SZDSZ és a FIDESZ képviselői végül nem írták alá. 1989 nyarán több olyan szimbolikus esemény is történt, amely előrevetítette a közeledő változást. Elsőként június 16-án újra temették Nagy Imrét és ’56-os mártírtársait. Az esemény köré komoly ellenzéki tiltakozást szerveztek. Nem sokkal később, július 6-án meghalt Kádár János a rendszer névadója. Július 11-én pedig a történelem során először Magyarországra látogatott a hivatalban lévő amerikai elnök, George Bush. 1989. október 23-án Szűrös Mátyás az Országgyűlés elnöke kikiáltotta a Köztársaságot, decemberben pedig márciusi hatállyal feloszlatták a Parlamentet és kiírták az új választásokat 1990 tavaszára. A kétfordulós választást végül a Magyar Demokrata Fórum nyerte meg és így Antall József alakíthatott kormányt a Kereszténydemokrata Néppárttal és a Független Kisgazdapárttal koalícióban.

 Antall József a rendszerváltoztatás utáni első szabadon választott miniszterlnök / forrás: Mandiner