Reaktor

Amerikai Szamizdat 1. - B1G és az eltitkolt preferenciák
Amerikai Szamizdat 1. - B1G és az eltitkolt preferenciák

Sorozatunkban gondolatokat importálunk az angloszféra disszidens vadnyugatáról. A most szemlézett írás kontextusa a Hajrá Brandon! jelenség, azon belül is az arra reagáló, kormánypárti - és tágabb establishment - pánik.

yuma-kilcer-award.png 

Dan Rather (ellenőrzött Twitter fiók) elmagyarázza, hogy most lett átlépve egy határ 

 Juliette Kayyem (ellenőrzött Twitter fiók) utal rá, hogy nem csak a B1G-ző pilótát, hanem az azt elnéző repülő teljes legénységet ki kell rúgni. Bónusz: velem nem egy politikai oldalon lenni elmebetegség.

A "Hajrá Brandon!" olyan mint az "Éljen Rákosi!"

mini2.gif

Az egyik ok, amiért a Demokraták ennyire dühösek a "Hajrá Brandon!" miatt az, hogy felismerik, ez az a típusú jelenség, amelyik tömeges preferencia-fordulást válthat ki – egy olyan pillanatot, amikor az emberek körülnéznek és rájönnek, hogy szomszédaik nagy része osztja azt, ami a kormányzó párt állításai szerint csak egy szélsőséges kisebbség véleménye

A baloldal hatalmas erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy ellenfelei marginalizáltnak érezzék magukat.

Elsajátították azt a sötét művészetet, hogy a többség úgy érezze, mintha egy kisebbség lenne.

A baloldal demoralizációs-destabilizációs-felforgató stratégiájának célja, hogy a normális emberek abnormálisnak érezzék magukat.

A "Hajrá Brandon!" az a pillanat, amikor az amerikaiak nagy része, akiknek azt mondták, hogy köztük Joe Biden elsöprő választási győzelmet aratott, és így tőlük felhatalmazást kapott, hogy lerombolja és újjáépítse Amerikát, körülnézzen és ráeszméljen, hogy az ország nagy része nagyon nem szereti az elnököt, és nem hogy mindent felforgató reformokat, hanem a szokásos ügymentet se bízná rá.

Ez nem perem vagy kisebbségi vélemény. Ez nem szélsőség. Ez az igazság – és nem ésszerűtlen vélemény. Biden egyelőre kudarcot szenvedett minden tekintetben, ami az amerikaiaknak számít. Bár a média továbbléptette a tematikát, az emberek még mindig dühösek az afganisztáni kivonulás miatt. Látják, hogy Joe önmagában milyen gyenge.

Biden első évének gazdasági káosza minden átkozott nap az emberek arcába csap – minden alkalommal, amikor felkeresnek egy benzinkutat vagy élelmiszert vásárolnak. Bármit vásárolnak.

Ez nyilvánvaló és zsigeri, nincs az a baráti média spin, ami feledtetni tudná.

A Biden-kormányzat kifogásai mulatságosan nyilvánvaló és ostoba hazugságok.

A "Hajrá Brandon!" robbanásának a legfőbb oka ennek az egész diszfunkciónak a tetején az a nyílt ellenségesség, amivel Biden és a hátországa az amerikai középosztályhoz viszonyul. Az átlátszó hazugságaik közös pontja a középosztály felé irányuló megvetés. Nem tudják leplezni a átlag amerikaiak iránt érzett gyűlöletüket. Ha közéjük tartozol, a Biden adminisztráció politikája ellened irányul.

A B1G-jelenségtől a média ledöbbent és pánikba esett, mert továbbra is azt hiszik, hogy ők irányítják a nemzeti memóriabankot. Nem vették észre, hogy az emberek még mindig olyan témákról beszélnek, amelyekről a média azokat irrelevánsnak, archaikusnak és elfeledettnek beállítva próbált az új adminisztrációt védve továbblépni.

Afganisztán a kézenfekvő példa, de lefogadom, hogy a legtöbb lakájmédia unvierzumban dolgozó

megdöbbenne, ha megtudná, milyen sokan emlegetik fel Joe Biden energiapolitikáját, például Keystone kőolajvezeték elkaszálását

valahányszor azzal szembesülnek, hogy az árak emelkednek a benzinkúton. A média jótékonyan elfelejtette, de mi nem.

A riporterek a közösségi médiában élnek, és jól tudják, hogyan működnek a baloldali astroturf-műveletek – sok esetben maguk is készségesen részt vesznek bennük -, így azzal nyugtatják magukat, hogy a Let's Go Brandon (és vulgárisabb elődje) is csak felülről irányított, nincs valódi bázisa, ezért a hangadókat támadás alá véve erővel eltiporható.

Megpróbálják elejét venni a széles tömegek Bidennel kapcsolatos preferencia-átfordulásnak azzal, hogy a legkisebb "Hajrá Barndon!"-t kiáltó kisembert is aránytalan szigorral próbálják hallgatásba zaklatni, hogy

azt érezze a többség, hogy ők a kisebbség, hogy a népszerű álláspont szélsőségesnek tűnjön, a potenciális szimpatizánsai pedig öncenzúrázó némaságig demoralizáltak legyenek

Lehet, hogy sikerül nekik, lehet, hogy elmúlhat a pillanat, bár Biden eddigi teljesítményéből kevés utal arra, hogy képes lenne megfordítani a tendenciát. Ha képes is, hajlandóságnak egyelőre nyoma sincs: a jelenlegi politikájuk alapján a tanácsadói elutasítóan vicsorognának azt a javaslatot hallva, hogy talán érdemes lenne meghallgatni Amerika közepét.

És amíg Biden leghűségesebb hangadói felkapaszkodnak a magas lóra, hogy emlékeikből kitörölve mindazt, amit a Demokraták Trumpról mondtak, hogy oktassanak az Elnökkel szemben elvárt udvariasságról, a csúnya szavak szalonképtelenségéről, ne felejtsd: első ütésként Biden és a pártja nem csak a Republikánus elnököt küldte el, teljes egyetértésben a kurva anyjába, hanem a rá szavazó 80 millió amerikait is. Nehogy már "Hajrá Brandon!" miatt kérjünk elnézést!

- Publius

pici1.gif

Nyitókép: James Kilcer veterán tengerészgyalogos díjat vesz át egy fegyveres rablás megakadályozásáért

Gripenek a Városliget felett
Gripenek a Városliget felett

Az ASE (Association of Space Explorers) november elején üli 33. kongresszusát, melynek 2021-be Magyarország ad otthont. Az eredetileg 2020-ban  tervezett esemény kétségkívül legszebb és leglátványosabb elemének a Gripen kötelék ígérkezett.

Az ASE egy nonprofit szervezet, melynek tagjai olyan személyek, akik a FAI meghatározása szerint (Fédération Aéronautique Internationale) legalább egy Föld körüli pályát megtettek a Világűrben életükben. Az 1985-ben alakult szervezetben jelenleg 37 ország 400 űrhajósa fog össze, és fórumot biztosít az űrkutatással, az űrmérnöki munkával és űrkutatás környezettani vonatkozásaival kapcsolatos problémák megvitatásához. A most hazánkban folyó kongresszust évente rendezik meg. Érdekes tény, hogy európai szinten gyakorlott házigazdának számítunk, a második alkalommal megrendezett ülésnek is mi adtunk otthont. 

A nemzeközi szervezet választása nem volt ok nélküli. A 2020-as évre viszonylag sok űrkutatási eredmény felhalmozódott, melyet részben vagy egészben magyar tudósoknak tulajdonítunk. 2020-ban végezte be küldetését a BME kutatóinak munkája, a SMOG-1. Aki nem hiszi, járjon utána: mivel a Petőfi híd budai hídfőjénél lévő négyes-hatos villamos megállójánál lebontják a régi menza épületet, fel sem kell állnunk a a villamos ülésből, hogy integethessünk az 'E' épület tetején lévő műhold követő állomásnak (tegyük ezt a társadalmi megítélésünk érdekében inkább csak gondolatban). A Pille passzív sugárzásmérő a Tritel-lel együtt magyar fejlesztésként megfordult a Nemzetközi Űrállomáson is, és lassan lezárulnak az "első körök" a 2025-ös akcióhoz, amikor -Ferencz Orsolya, űrkutatásért felelős miniszteri biztos bejelentése szerint - magyar űrhajóst indítunk a Világűrbe.

Az egyhetes program nyitásaként Farkas Bertalan nyugalmazott dandártábornok és első magyar űrhajós köszöntötte  a Szövetség meghívott tagjait. Őket követte Kotov, az ASE elnöke és Oroszország 100. űrhajósa, majd Sztáray Péter András, a Külgazdasági és Külügyminisztérium biztonságpolitikáért felelős államtitkára. Az esemény nem csak Budapestet érinti, Kecskeméten, Debecenben, Miskolcon és Győrben is várják az érdeklődőket. Szerdától személyesen is találkozhatnak a felsorolt városokban az űrhajósokkal az oda látogatók.

A Nemzetközi Űrhajós Szövetség 33. Kongresszusa részeként, faültetéssel és emléktábla avatással egybekötött megemlékezést tartanak Budapesten. A rendezvény keretében tervezetten 14:15 óra és 14:30 óra között Gripen kötelék áthúzása miatt a Városliget és környékén megnövekedett hanghatásra kell számítani.

- írja a Magyar Honvédelmi Minisztérium közleményében.

Az akció apropója a megemlékezés, melynek keretei között a küldetés során elhunyt űrhajósoknak állítanak a Városliget fái között emléket. A Gripenek tényleg nagy hanggal és teljes pompában haladtak el felettünk, a gangos házak udvarain még hosszú másodpercekig búgott a hang, de még sokkal tovább megmaradt a lenyűgöző kép adta hatás. 

A hazai eredmények ünneplése nemzetközi szinten itt nem áll meg, a Nemzetközi Asztronautikai Kongresszus 2024-es megrendezési jogért folyó versenyben hazánk második helyen végzett a nyertes Milánó mögött. A szervezet bíztatja a magyar tudósokat és szervezőket, hogy legközelebb is adják be a pályázatot, mert egyre jobb eséllyel indulunk a nemzetközi mezőnyben.

bfalu20210828060-e1635670715988-1024x576.jpg

 

Japán kert épül a Miskolci Egyetemen
Japán kert épül a Miskolci Egyetemen

A Fúzió Hallgatói Közösség miskolci csoportja megtette az első lépést ahhoz, hogy kialakuljon egy igazi különlegesség a Miskolci Egyetem parkjában. A programon sokan megjelentek, köztük egy japán család is, akik szerint jól válogattuk ki a növényeket, és pár ötlettel is elláttak minket. Az egyetem fotósa, Végh Csaba fotói jól szemléltetik, milyen hangulatban telt a faültetés: 

Az eseményt a Reaktor Alapítvány és a Fúzió Hallgatói Közösség támogatta, emellett aktív szerepet vállalt a megvalósításban a Miskolci Egyetem üzemeltetési osztálya, és a kertészet, nekik ezúton köszönjük a segítséget!

Ezért nevezik át magukat a vállalatok
Ezért nevezik át magukat a vállalatok

1236188825_0.jpg

Nemrég került hivatalosan is bejelentésre a Facebook vállalati éves konferenciáján, hogy az anyavállalat a Facebook Inc. helyett Meta néven működik tovább. A hír nem érkezett váratlanul, ahogy nem is egyedi a különböző vállalatok történetében. De miért is kerül sor bármilyen vállalat esetében névváltoztatásra?

Egy új kezdet

Nem egy márka vált népszerűtlenné az idők során különböző viták, botrányok, minőségbeli romlás vagy számtalan más indok miatt. Ebben az esetben a vállalatok gyakran döntenek úgy, hogy a név megváltoztatása által egyfajta új kezdetet valósítanak meg, hisz ha megváltozik a név, bizonyos mértékben eltűnnek a negatív konnotációk is. Bár ezen indok számos szektorban észrevehető, különösen is igaz például az internet- vagy TV-szolgáltatókra, mely vállalatok általában a legkevésbé kedveltek, így gyakran fordulnak ezen megoldáshoz. Így tett például az „újjászülető” TV- és internetszolgáltató Xfinity is 2010-ben, mely korábban Comcast Digital Cable néven működött.

„Mi több mindennel foglalkozunk!”

12-124320_logo-starbucks-vector-graphics-clip-art-coffee-starbucks.png

Egy vállalat a megalakulását követően komoly változásokon eshet át, többek között azáltal is, hogy szélesíti kínálatát, így egyre több területtel kezd el foglalkozni. Felmerülhet tehát a probléma, hogy idővel az eredeti név már nem tükrözi teljes mértékben a vállalat tevékenységét, beszűkíti annak terjeszkedési lehetőségeit, esetleg egyszerűen nem releváns már. 2007-ben az Apple Computer neve Apple lett, 2011-ben pedig a Starbucks logója is megváltozott: bár a legfontosabb elemei megmaradtak, kikerült belőle a „Starbucks Coffee” felirat, ezzel is jelezve, hogy bár a Starbucks fő profilja továbbra is a kávé világa, annál többet is kínál az ügyfelek számára.

Nem jött be az eredeti név

Néha megtörténik, hogy egy vállalat eredeti neve nem eléggé inspirált vagy érdekes. Elég a Google példáját felhozni, mely a kezdetek során Backrub néven futott. Persze számos hasonló esetről tudnánk beszámolni: az Instagram Bourbn volt, míg a Twitter nevéből hiányzott az „e” – így egyszerűen csak Twittr-ként ismertük.

Rossz érzéseket vált ki az eredeti név

kfc-logo-history.jpg

A KFC rövidítés azután terjedt el, hogy a vállalat vezetői elmélkedni kezdtek, hogy vajon a „fried” (sült) szó nem-e eredményez negatív érzéseket a potenciális vásárlókban. Bár természetesen a csirke azóta is sült, miközben a KFC-ben is szerepel a szó rövidítése, kevésbé jön szembe nyilvánvalóan a sült kifejezés – ami alapvetően az egészségtelen ételekre jellemző. Hasonló megfontolások miatt történt a Sugar Pops átnevezése Corn Pops-ra – az aggódó szülők ugyanis nem jó szemmel nézték a cukor megnevezést.

Társadalmi nyomás

A vállalatok jelezve, hogy figyelnek a reakciókra, akár a társadalmi nyomás részeként is változtathatnak nevet vagy logót. 2020-ban például a Washington Redskins Washington Football Team lett (ideiglenes legalábbis), ugyanis a korábbi nevében szereplő Rézbőrűek kifejezést az őslakosokon túl az elmúlt időszakban a szponzorok, a szövetség, illetve a nézők is egyre nagyobb kritikával illették. Hasonló a Total idei döntése, mely részeként TotalEnergies névre váltott, szimbolizálva a tényt, hogy egyre nagyobb hangsúlyt fektet a fenntartható energiára.

Egyszerűen csak kapósabb vagy jobb kell!

A névváltoztatás nem minden esetben valamilyen mély indok következménye, néha a cél egyszerűbbé vagy könnyebben megjegyezhetővé tenni a nevet. Ilyen a FedEx, mely eredetileg Federal Express volt, de amúgy is mindenki FedEx néven nevezte –  igaz Latin-Amerikában a „federal” név sokakban váltott ki negatív érzéseket. Más vállalatok azt követően nevezik át magukat, hogy ráeszmélnek, a név esetleg nem könnyen megjegyezhető, nehéz betűzni, egyes emberek félnek kimondani – többek között mert nem tudják hogyan kell helyesen kiejteni –, vagy olyan interpretációkra adhat okot, amelyek kulturális és szimbolikus jelentése nem előnyös

És hogy mi történt a Facebook esetében? Mark Zuckerberg részéről a beszéde során elsősorban a „Mi több mindennel foglalkozunk! érvet hallhattuk – elmondása szerint az anyavállalat egy egész metaverzum létrehozását kísérli meg, ez pedig jóval több a közösségi médiánál –, de persze a változtatásban minden bizonnyal benne voltak azok a különböző botrányok is, amelyekről oly sokat hallhattunk a Facebook háza táján az elmúlt időszakban. Új név, új kezdet?!

Kiemelt fotó: Vox

A legkisebb, még láthatatlan emberek tisztelete és védelme a küldetésünk
A legkisebb, még láthatatlan emberek tisztelete és védelme a küldetésünk

egyutt_az_eletert_logo_20191002_rgb.jpg

A párkapcsolatok 80 százalékát tönkreteszi egy abortusz, ami az érintetteket sokszor egész életükben kísérti. Mi jelent valódi segítséget a nehéz helyzetbe került lányok és nők számára? Hány hetes kortól kezdődik egy magzat élete? Reaktor Podcast Elekné Fábián Krisztinával és Pataki Margittal, a FÉSZ közösség tagjaival.

Meghallgatható a YouTube csatornánkon,
És Apple Podcast-en is.

Kérlek, mutassátok be a közösséget pár szóban!

A közösség 9 éve alakult, Fiatalok az Élet Szolgálatában (FÉSZ) névvel, még csak pár fiatallal. Ennek egy képzése, ami kilenc hónapig tart és a magzati élet fejlődésével foglalkozik. Hónapról hónapra végigvesszük, hogy hol tart éppen a magzat, és milyen aktuális kérdések merülnek fel a fejlődése során.

Az a célunk ezzel a közösséggel, hogy érzékenyítsük a társadalmat a legkisebb emberek tiszteletére és védelmére, hiszen bár nem látjuk őket, de már itt élnek közöttünk.

És ezt a tudást, amit megszerzünk a képzés során, szeretnénk továbbadni másoknak is. Úgymond mi kiképződünk, és azután elmegyünk más közösségekbe, iskolákba, cserkészcsoportokhoz, hittancsoportokba, ahova éppen hívnak bennünket. Nagyobb rendezvényeken szoktunk standolni, mert azt látjuk, hogy ezt a témát nagyon sok félreértés övezi, és talán ezért is okoz ez a téma sok sebet, sok indulatot.

Hogyan látjátok az életvédelemről és az abortuszról való gondolkodást a környezetetekben? Milyen okok merülnek fel, amikor egy édesanya a terhesség megszakításáról dönt?

Nekem az a saját tapasztalatom, hogy nincs erről szó a közéletben. És ha valaki felhozza ezt a témát, akkor úgy érezzük, hogy kellemetlen és egy tabu téma. Erről inkább nem beszélünk, vagy ha igen, akkor sincsen sok információnk róla. Engem pont ez vezetett erre a képzésre, hogy itt ennek a témának van tere. Hogy itt szabad, sőt, szeretnénk erről beszélni. Mindez azért nagyon jó, mert információkat kapunk arról, hogy mikortól ember az ember, meg hogy az abortusz micsoda pontosan. Megnézzük több szempontból, például orvosilag hogyan történik, jogilag milyen szempontjai vannak. És még azt is hozzátenném, hogy amikor egy anyuka, egy nő, vagyis pontosabban egy lány ilyen helyzetbe kerül, hogy csinál egy tesztet, ami pozitív lesz, és kétségbe esik, mert olyanok a körülmények, akkor az egy nagyon beszűkült tudatállapot. Tehát ez egy olyan krízisállapot, amiből ő nem lát igazán jó megoldást, és ezért a környezete, jó szándékból talán, megpróbálja nem befolyásolni őt, és azt mondják, hogy „ez a te döntésed” vagy „akárhogy is döntesz, mi mindenben támogatunk téged”. De valójában ilyenkor nem adnak neki igazi segítséget. Tehát visszatérve ahhoz, hogy milyen a társadalmi hozzáállás, szerintem próbálunk ilyenkor tapintatosak lenni. Vagy nem beszélni erről, kivonni inkább magunkat ebből, mert ez nagyon sok sebet felnyit.

Bölcsnek kell ahhoz lenni, hogy jól tudjunk hozzáállni ahhoz a nőhöz, aki krízisben van. És mindemellett nem letagadni az igazságot, hogy egy élő ember fejlődik a testében. 

És nagyon fontos az, hogy a krízishelyzet önmagában nem rossz. Ilyenkor egy nagyon intenzív változás történik az ember életében. Ez történik akkor is, amikor váratlanul, nem számítunk rá, de megérkezik egy új ember, aki a szívem alatt növekszik. Ilyenkor fel tud borulni a fiatal anyának, asszonynak, nőnek az élete, és nem lát kiutat. Ez akkora félelmet jelent hirtelen számára, hogy minden terve felborul. Minden körülmény megváltozik, körülötte és benne is, testileg, lelkileg. Ez a félelem felülkerekedik az életösztönön, és azt érzi, hogy nincs ebből kiút, és sokszor nincs senki mellette. Viszont az is nagyon fontos, hogy a krízishelyzet nem jogosít fel arra, hogy kioltsunk egy emberéletet. És ilyenkor kell egy krízishelyzetben lévő anyának segítséget nyújtani.

Ti mit gondoltok, mikortól ember az ember?

Igazából nem mi mondjuk, hanem a biológia, hogy

az ember a fogantatás pillanatától ember, tehát amikor a hímivarsejt és a petesejt egyesül, megtermékenyül. Ekkortól kezdődik az emberi élet, hisz akkor jön létre egy önálló genetikai állomány, egy teljesen új DNS, ami meghatározza majd, hogy milyen lesz az ember színe, hogy örököli-e a nagypapának a kézügyességét, magas lesz-e.

Ezek már a fogantatásunk pillanatában eldőlnek. Ez egyszerű biológia és genetika. Más kérdés, hogy nyilván egy nagyon csodás folyamat indul el ilyenkor, ami egy hosszú folyamat, hogy fejlődünk, és már egyre több mindent tudunk önállóan megtenni. Például a magzatnak már a hatodik héten elkezd dobogni a szíve, az ujját elkezdi szopni a kilencedik héten. Tehát már egy egészen pici kis emberke, igaz, hogy még nem életképes, de ahogy megyünk előre a hónapok során, egyre többet tud. És gondoljunk bele abba, hogy még egy újszülött is milyen kevés dolgot tud önállóan csinálni, persze ahogy vesszük, sokkal több mindent tud, mint kilenc hónappal előtte, amikor még csak két sejt egyesült.

Nem lehet mondani egy olyan pontot a fogantatás után, amikor azt mondhatjuk, hogy itt egy olyan minőségi ugrás kezdődik, hogy addig még nem volt ember, mostantól már ember.

Ez egy fejlődésnek a folyamata, a kezdete, az eleje. Ugyanúgy, ahogy kisgyermekből lesz kamasz, aztán fiatal felnőtt, aztán az élete végén idős ember. Ez hasonló, csak még az élet kezdetén áll az ember. Megfogan, zigóta lesz, magzat lesz, megszületik, csecsemő lesz és így megy tovább a fejlődésben.

Tudtok mondani olyan konkrét lehetőséget, amikor a kismama számba vette az abortusz lehetőségét, de végül mégis mást választott, más úton kapott segítséget? Milyen tapasztalataitok vannak az ilyen esetekkel kapcsolatban?

Nagyon sok ilyen esettel találkozunk, ugye mi az Együtt az Életért Egyesületnek vagyunk a fiatal szekciója. Maga az egyesület pedig krízisbe jutott anyukákkal foglalkozik, ami sokszor lehet, hogy csak a lelki támogatás, vagy egy olyan segítő beszélgetés, amiben kinyílik ennek a válságban levő anyukának a látóköre, és számba tudja venni azokat a segítségeket, amik akár lehet, hogy ott vannak a családjában is.

Ami nagyon pozitív tapasztalat, hogy a legtöbb nő, aki végül amellett dönt, hogy megtartja a gyermekét, nagyon örül ennek a döntésének később. Fordítva ez sajnos nem mondható el, mert sokan, akik abortuszra mennek, utána nagyon keservesen megbánják.

De hogy még pozitív példát mondjak, egyik ismerősünk nagyon aggódott, mert voltak hasi műtétei, és amikor teherbe esett, az orvos egyértelműen rá akarta beszélni az abortuszra, mert hogy ő majd biztosan nem tud kihordani egy babát egészségügyi okokból, és tulajdonképpen csak egy kis biztatás kellett neki, hogy megtartsa ezt a babát. Aztán kerestünk egy másik nőgyógyászt neki, mert vannak orvosok, akik több kockázatot is felvállalnak, vagy ilyenkor jobban az anya mellé állnak, és végül teljesen egészséges gyerekei születtek, sőt két gyereke is született. És utólag nagyon boldog, hogy akkor ezt a döntést hozta. Olyan példa is van, amikor valaki már bent van orvosnál. 

Mármint az abortuszon.

Abortuszra készül, igen. Mert tudja, hogy terhes és elmegy vizsgálatra, és akkor meghallja a babájának a szívhangját. Ez nagyon nagy hatással van rá, hiszen tényleg egy élő embernek a szívdobogását hallja. És volt olyan anya, aki ekkor azt mondta, hogy szeretné megszülni a gyermekét.

Még az utolsó pillanatban is van, aki visszafordul.

És van erre lehetőség, bármikor azt mondhatja, még a műtőasztalon is, hogy ő ezt nem szeretné, és meg szeretné tartani a saját gyermekét.

És szerintem fontos, hogy amikor egy barátnőnk elmondja bizalmasan, hogy ez a helyzet, hogy „úristen, pozitív lett a teszt, mi lesz!?”, „anyám meg fog ölni”, „nem mertem elmondani a barátomnak”, szerintem az első dolog, amit tehetünk, hogy meghallgatjuk ezt az embert, és próbáljuk átérezni teljesen az ő helyzetét, és nem ítélkezni, hogy mit csinált és mit nem csinált, hogy miért nem védekezett stb. Ezek a kérdések akkor már annyira feleslegesek, és inkább abban kell megpróbálni segíteni, hogy vegyük számba a lehetőségeit. Ki kell deríteni, hogy mi az, amitől tart. Hogy mondjuk attól tart, hogy nem fogja tudni a tanulmányait folytatni vagy elveszíti a munkahelyét. Ezekben a konkrét kérdésekben tudunk neki támaszt adni, és segíteni akár anyagilag vagy akár csak erkölcsileg. És ha ő ebből a nagy katyvaszból, nagy félelemből konkrét lépéseket lát, sokszor már nem is annyira félelmetes neki ez a helyzet. És lehet, hogy amikor beszél először erről a szüleivel, akkor ők kiakadnak, de néhány hét-hónap múlva rendeződik ez a helyzet. Az a tapasztalat, hogy a leendő nagyszülők lépést váltanak és amikor már ott van az unoka, nagyon boldogok, hogy megszületett, és támogatják ezt az új családot.

Több anyával van tapasztalatotok a közös munka során, amikor a születendő gyermek életéről való döntésről kell beszélgetnetek velük. Mit tapasztalatotok, melyik oldal az, ahonnan ők várják a segítséget? És például az egészségügy vagy a család oldaláról megfelelő támogatást kapnak-e ma a magyar édesanyák?

Ez nagyon változó. Van, akinek a családja teljesen elutasító és szinte teljesen egyedül van ebben. És ekkor jönnek szóba ezek a segítő szervezetek, mint például az Együtt az Életért Egyesület is, de sok más ilyen egyesület és alapítvány van még, akik krízisbe jutott anyukákkal foglalkoznak. Például a Máltai Szeretetszolgálat vagy a Caritas, ha anyagi segítségre van szüksége, mert annyira rossz az anyagi helyzete, hogy a lakhatása nem megoldott, akkor erre megvannak a megfelelő segélyszervezetek.

De legtöbbször a lelki támogatás az, ami fontos, hogy érezze az a nő, hogy nem csak neki fontos az a gyermek, hogy nem csak ő örül neki, hogy legyen bátorsága odaállni a párja elé azzal, hogy ő szeretné a gyereket megtartani.

Van, akinek ilyenkor a családja is megfordul és segít. A férfiak is szerintem először megszeppenek, de az ő segítségük is fontos. Mert szerintem rengeteg példát tudnánk mondani arról, hogyha ez a férfi azt mondja a barátnőjének, hogy „kicsim, meg fogjuk tudni oldani” és ez alatt nem azt érti, hogy menjél el abortuszra, és viseld te ennek a testi-lelki következményeit, hanem úgy gondolja, hogy én melléd állok, akkor szerintem ez egy óriási erő a kapcsolatban. Szerintem ez a szerelmüket is 100%-ban megújítja és újra fellobbantja.

Szó volt már a lelki aspektusairól ennek a döntésnek. Mégis vannak praktikus oldalai ennek az eseménynek, amikor az anyának döntést kell hoznia. Éppen azon gondolkoztam a másfél év távoktatással, távmunkával eltöltött év alatt, hogy már egészen más körülmények között kell helytállnia egy dolgozó édesanyának, mint mondjuk 10-20 évvel ezelőtt. Jelenleg ebben a helyzetben hogyan tud munkát vállalni, a társadalomban újra elhelyezkedni egy olyan édesanya, akinek újszülött gyermeke van, és erre mondjuk a tágabb család nem készült fel?

Lehet, hogy nem mi vagyunk a legmegfelelőbb emberek, hogy ezt megválaszoljuk, de az biztos, hogy ez nagyobb erőfeszítést igényel. Én mindenképp a közösség szerepét hangsúlyoznám. Vegyünk egy átlagos családot, ahol házasok a szülők, várják a gyerekeket. De ott is nehéz, amikor egy új ember megérkezik. Senki ne mondja nekem, hogy ott semmilyen aggodalom nincs, és minden hipp-hopp megy, mint a karikacsapás. Ez nem igaz, mindenkinek szüksége van a segítségre. Kellenek a jó szomszéd nénik, kellenek a kedves nagynénik, kellenek a barátnők, akik akárcsak egy órára is vigyáznak a pici babára. Szerintem ebben nagyon fontos az emberek szemét felnyitni, hogy merjünk segítséget kérni és mi is merjünk segítséget adni! Csak ha a saját példámat veszem, mi nagyon örültünk a gyerekeinknek a férjemmel, de elképesztő segítséget kaptunk egy szomszéd nénitől, aki ráadásul nem is a rokonunk. Vigyázott a gyerekeinkre, hozott húslevest, palacsintát, éreztük azt a törődést, hogy nem vagyunk egyedül.

Amikor úgy rászakad az emberre az a sok stressz, hogy „hogy fogom én ezt megoldani?”, vagy így elmenni egy állásinterjúra vagy vizsgára. Ezek nem könnyű dolgok, de ha merünk segítséget kérni, megoldhatóak.

Segítséget lehet kérni akár a plébániai közösségtől, aki vallásos segítséget ad, vagy akár szomszédoktól, barátoktól. Azért remélem, ma már inkább abba az irányba megyünk, hogy támogató a társadalom, és a munkáltatók is, és a részmunkaidővel, az otthoni munkával stb.-vel segítenek.

Van olyan helyzet is, amikor úgy látja az anya, hogy ő ezt nem mondhatja el másnak, de meg szeretné tartani a gyermekét. Akár azért, mert szégyelli magát, vagy azért, mert elítélnék őt.

Akkor is arra biztatjuk, hogy kérjen segítséget, ha nem is a rokonoktól, barátoktól, közeli ismerősöktől, akkor keressen fel egy ezzel foglalkozó egyesületet vagy akár minket, attól függetlenül, hogy mi nem krízisterhességben levő anyákat segítünk.

Ettől függetlenül nekünk is szóljanak vagy az Együtt az Életért Egyesületnek, mert találunk neki segítséget, ezen nem fog múlni. Most is van egy fiatal lány, aki nem rég érettségizett, és váratlanul lett egy kislánya, és mi szereztünk neki lakást, babaruhákat, beosztjuk, hogy ki mikor vigyáz rá, ami nem könnyű, mert mindenkinek rengeteg dolga van, de megoldjuk. Ráadásul most sikerült neki munkát találni, úgyhogy ez egy igazán nagy sikersztori, de biztosak vagyunk benne, hogy aki tőlünk segítséget kér, annak találni fogunk megoldást.

Szó volt már a társadalmi aspektusokról és a lelki aspektusokról egyaránt. Még a jogi aspektusait nem említettük ennek a kérdéskörnek. A magyar jogrendszer mikor tartja legálisnak az abortuszt?

Lehetővé teszi, bármilyen indoknál fogva, egészen a magzat életének 12. hetéig. Ilyenkor bármilyen válsághelyzetre hivatkozva mondhatja az anya, hogy ő szeretné abortálni a gyermekét és őt mindenféle kérdés nélkül fogadják.

De ahhoz el kell mennie kétszer a Családvédelmi Szolgálat tanácsadására, ahol először tájékoztatják, hogy milyen lehetőségei vannak, ha megtartja a babát, és aztán a második alkalommal már konkrétan az abortusz lefolyásáról és következményeiről beszélnek. Tulajdonképpen ebbe a „súlyos válsághelyzetbe” nagyon sok minden belefér.

Hogyha a magzat anyukája kiskorú még, akkor egészen a magzat 18. hetéig elmehet abortuszra. Illetve ha genetikai rendellenessége van a magzatnak, vagy beteg, akkor egészen a 24. hétig el lehet végezni az abortuszt. Illetve hogyha az anya életét veszélyezteti, akkor egészen a születésig el lehet ezt végezni.

Mi az, ami miatt nem tartjátok jó megoldásnak az abortuszt? Milyen alternatívák állnak rendelkezésre az anyáknak?

Én onnan kezdeném ezt a kérdést, hogy mi történik akkor, amikor egy baba megfogan, hogy akkor tulajdonképpen a nőnek a teljes teste, szervezete, lelke átáll egy ilyen kismama üzemmódba. Elindulnak olyan hormonális változások, amik minden sejtjének azt üzenik, hogy itt egy kisbaba van, itt most más vitaminok kellenek, itt most más a vérkeringés. Erre egy példát is hoztam, én például alapvetően egy lustácska lány vagyok, szeretek sokáig aludni, mindig ébresztőórára kelek, de két olyan eset van az életemben, amikor én magamtól hajnalban felkelek. Az egyik, hogyha nagyon szerelmes vagyok, a másik, hogyha babát várok. Tehát én már mielőtt terhességi tesztet csinálnék, tudom, hogy babát várok, mert ilyen különleges érzésem van, vagy valahogy máshogyan érzem magam. Szokták is mondani, hogy ez másállapot. Ezzel azt akarom mondani, hogy hiába próbáljuk megoldásnak beállítani azt, hogy semmivé tesszük azt a babát, mintha meg sem fogant volna. Megoldjuk, egy pár órás műtét, „másnapra már el is felejted”, szokták ugye mondani biztatásként. De sajnos ez hazugság, mert

abban a pillanatban, hogy ezt az életet megszakítják, hogy ezt a folyamatot mesterségesen leállítják, ez testileg és lelkileg is egy megrázó folyamatot indít el az anyában. Tulajdonképpen pontosan tisztában van vele, hogy itt egy gyermek elvesztéséről van szó, ő valakit elvesztett, aki ő hozzá nagyon közel állt, hiszen a saját gyermeke. És még sem tud gyászolni és ezt a veszteséget megélni, mert ugye nem mondhatja másnap azt a munkahelyén, hogy azért sír, mert abortusza volt.

Vagy mondjuk senki nem fog olyan szimpátiával közeledni, mint afelé, aki a már megszületett gyermekét veszítette el. Hiszen itt nincsen temetés, nem is tudja elképzelni, hogy mi is történt az ő babájával. Hol van most az a baba? Nagyon sok nő szenved ettől. Rémálmok gyötrik ettől. Ezt orvosoktól is hallottam, hogy sokan az abortusz után úgy ébrednek fel, hogy sírnak, és „ugye nem történt igazából semmi”, „ugye megvan még a baba”, „ugye csak valami tévedés ez az egész?”, és van, aki sok évig elfolytja magában ezt a gyászt, és megpróbálja megmagyarázni magának, hogy ez egy jó döntés volt és nem dönthetett volna másképp. De aztán lassan előjönnek azok a folyamatok, amik egy gyásznál is. Akár a harag vagy az a mélységes szomorúság, ami megmérgezheti az ő életét. És még nagyon fontos az a tény, hogy ő ott egy kis életet elvesztett, ez nem csak rá hat, hanem a párkapcsolatára is, a későbbi gyermekeire, az egész családra is hat, még akkor is, hogyha ez titokban marad és végül meg sem tudják.

Én azt gondolom, hogy kell, hogy ennél tudjunk jobb megoldást találni. A mi társadalmunk egy jóléti társadalom, így kell, hogy legyen rá anyagi forrás, kell, hogy legyen rá lelki támogatás, hogy ezeknek a nőknek jobb megoldást tudjunk mutatni, és szerintem van is.

És ha belegondolok, hogy az emberek mennyi pénzt és áldozatot tudnak összegyűjteni, hogy mennyi áldozatot hoznak azért, hogy mondjuk egy meglévő beteg kisgyereknek a kezelésére pénzt gyűjtsenek, vagy mondjuk egy család, aki a kilakoltatás szélén áll, vagy leégett a házuk, tehát minden nap látunk a Facebookon ilyen híreket, és az emberek összeszaladnak és odateszik magukat. És gyűjtik a ruhát, gyűjtik a tankönyvet, adják az adományokat, adakoznak. És ez valóság, tehát akkor bízzunk már ebben és kérjünk segítséget! És adjunk egy olyan megoldást, amivel együtt tud élni az a nő utána.

Érdekes az is, hogy senkinek nem jut eszébe az, hogy ha például lenne egy 5 éves gyermekem és baleset éri és lebénul, vagy amputálni kell a lábát, akkor senkinek nem jut eszébe, hogy kioltsuk az életét, mert mindemiatt nehezebb lett az élete. Azért, mert a gyermekem még bent van a pocakomban, a társadalom lehetővé teszi azt, hogy elvegyük az életét. És itt van rajtam egy kitűző, ami két talpacskából áll, az előbb lemértem és 5 milliméteresek, ez egy még anyaméhben levő kisbaba lábának a valós talpmérete, amikor még 12 hetes, amikor még bármilyen okkal legális az abortusz, és mindene megvan már. Ki van fejlődve az összes végtagja, az arcocskája, a lábujjai…

Megvan az ujjlenyomata.

Tehát már megvan mindene, és innentől kezdve már csak növekszik. És ugyanúgy az anyán keresztül a táplálék adódik hozzá, mint amikor már megszületett, akkor is az édesanyja táplálja. És milyen érdekes, hogy ugyanarról az emberről beszélünk, de amíg még az anyaméhen belül van, elfogadott az életének a kioltása, de amikor már anyaméhen kívül, akkor már nem.

Még azt tenném itt hozzá, hogy nagyon fontos lenne az örökbefogadó anyáknak a tisztelete.

Tehát igen, tényleg vannak olyan helyzetek, amikor a család nem tudja megengedni, hogy azt a gyereket ők neveljék fel. Választhatja azt a megoldást is, hogy bár igen nehéz testi-lelki vívódással kihordani azt a gyermeket, de utána egy szerető családba fog kerülni az a kisgyermek. Hogyha így vesszük, akkor ő gondoskodott arról a gyermekről. Sokszor ezeket az anyákat szégyen övezi, hogy „milyen anya az ilyen!?”, de ő tulajdonképpen életet adott a gyermekének, így is szoktuk őket hívni, hogy „életadó anya”. És tárt karokkal várja nagyon sok pár ezeket az örökbefogadandó gyermekeket. Nemrég hallottam, hogy örökbefogadni szándékozó párokkal szoktak íratni levelet, hogy milyen gondolatokat írnának annak az anyukának, aki egy olyan gyermeket hord a szíve alatt, aki nagyon váratlanul jött és éppen rosszkor. Nagyon érdekes ez a tapasztalat, hogy hogyan változtatja meg ezeket az anyákat, amikor elolvassák, hogy az ő gyermeküket nagyon várja valaki, és nagyon szívesen felneveli.

Szó volt arról, hogy a krízisterhesség módosult tudatállapot, és ilyenkor hónapról hónapra, percről percre fejlődik ez a magzat, ugyanúgy minden hónap, perc számít a döntés meghozatalában. Ha előáll ez a krízishelyzet és egy pozitív teszttel a kezében áll a már újdonsült édesanya, akkor mik a teendők, mik a lépések? Amikor ő úgy éli meg, hogy ez egy krízishelyzet és nem úgy történik ez meg, ahogy ő elképzelte.

Nagyon nehéz meghallani vagy észrevenni ezeket, hiszen titkolják ilyenkor. Mert szégyenérzetük, bűntudatuk van, miden elsötétül körülöttük, pánikba esnek. Hiszen egy hatalmas nagy változás történt az életükben. Akkor tudunk segíteni, ha ők befogadják és kérik ezt. Hogyha ők kérik vagy hogyha meghallunk egy ilyen esetet a környezetünkben, vagy a barátnőm éppen terhes lett és gondolkodik, hogy ő ezt nem akarja és elmegy abortuszra, szerintem a legnagyobb segítség, ha ott vagyunk mellette és elhisszük, hogy tudunk segíteni. Végigkísérjük őt, meghallgatjuk, biztatjuk, hogy van megoldás, és hogy attól még, hogy változás van, az nem feltétlenül jelent rosszat. Sokan így gondolják.

logo_rgb-11.png

És ugyanakkor meg nem hazudhatunk neki. Tehát nem mondhatjuk neki azt, hogy „ez csak egy sejtcsomó és nem érez semmit”, meg „túl leszel rajta hamar”, hiszen ez nem igaz, ha az lenne, akkor nem lenne ez akkora kérdés. Persze az ember akkor is ember, de úgy értem, ha ez a nőt nem sebezné meg ennyire mélyen, akkor még gondolhatnánk is azt, hogy ezzel jó tanácsot adunk, hogy „nyugodtan menjél abortuszra”, tehát nekünk igazi támogatást kell adnunk. Azt gondolom, hogy a legtöbbünknek van olyan ember a közvetlen környezetében, akiben megbízhat, akár a családjában, akár a barátai között. Nyilván egy segítő szervezetet az hív fel, aki nagyon egyedül érzi magát. De én abban reménykedem, hogy a legtöbb embernek a családjában vagy a baráti körében van olyan, akihez bizalommal fordulhat és aki valós támogatást ad neki.

Sok olyan eset van, amikor az a barátnő, aki az újdonsült édesanya mellett van, azt hiszi, hogy az a segítség ha ő azt mondja, hogy „dönts úgy, ahogy akarsz, én mindenben támogatlak, én azt akarom, amit te akarsz”. Ez nem valódi segítség,

mert a kismama nem tudja, hogy hogyan döntsön. Ő éppen dilemmában van, hogy most menjen abortuszra vagy ne menjen, felvállalja vagy ne.

Nagyon érdekes, hogy utólag ezek a lányok, akik abortuszra mentek, ők úgy élték ezt meg, hogy nem álltak melléjük. Ezt nem egy támogató hozzászólásnak élték meg, hanem, hogy ők teljesen egyedül lettek hagyva.

Fontos ilyenkor, hogy segítsünk neki tisztán látni. Segítsünk neki bemutatni az egész folyamatot, elmagyarázni neki, hogy mi fog történni, hogy mi zajlik a méhében. És ha kap egy tiszta, egyértelmű képet, hogy mi is zajlik most, és egy kicsit megnyugszik, vagy valóban érzékeli, hogy az ő és a gyermeke javát szeretnénk, akkor ez ad egy talajt ahhoz, hogy ő jó döntést tudjon hozni.

Akár egyáltalán végiggondolja, hogy mi lenne, ha ez a gyerek tényleg megszületne. Legtöbbször ezt a lehetőséget kizárják a fejükből, hogy „nem is akarok erre gondolni, minden összeomolna, meg a párkapcsolatom is rámenne”. Közben

az a valódi tapasztalat, hogy pont akkor megy a párkapcsolat tönkre 80%-ban, házasságokban is, ha ez az abortusz megtörténik.

És a másik része, hogy ezek a konkrét kérdések, amiket már sokszor mondtunk, hogy a lakhatás, a tanulás, a munka, ezek olyan konkrét dolgok, amikre konkrét megoldást lehet találni, anélkül, hogy ez a gyermek meghalna.

Ha nincs kéznél ez a barátnő, vagy nincs kéznél az édesanya vagy bárki, akire számítani lehetne, és tényleg egyedül marad az édesanya, akkor hová tud fordulni eben a krízishelyzetben?

Mi szeretettel ajánljuk az Együtt az Életért Egyesületet.

Van honlapunk és egy segélytelefonszámunk, amit éjjel-nappal lehet hívni.

Ott szakszerű segítséget kap az anyuka, tehát minden döntéséhez, akár ehhez vagy a másik oldalhoz, vagy akár az örökbefogadás felé lépne, végig tudják vele beszélni azt, hogy ez milyen lépéseket jelent. Például olyan eset is volt, hogy valaki azzal hívta fel a segélytelefont, hogy ő örökbe szeretné adni a babáját, tizennyolc éves, és otthon olyan a helyzet, hogy oda biztosan nem tud megszületni ez a gyermek. És a beszélgetések során lassan-lassan kirajzolódott a kép, hogy tulajdonképpen nincs rossz anyagi helyzetben ez a család, csak a kommunikáció otthon botrányosan rossz. Egyszerűen ennek a lánynak a jogait, a felnőttségét nem vették figyelembe, és úgy gondolták, hogy ő képtelen egy gyermeket felnevelni, és ellátni. És ahogy telt-múlt az idő, megerősítették ezt a lányt, hogy igenis képes arra, hogy felneveljen egy gyereket. Tehát ezzel emeljük fel ezeket a nőket, ezzel adunk nekik valódi támogatást. És végül megtartotta a babát és a szülei is pozitívan álltak hozzá.

Ha Ön bajba jutott édesanya, vagy krízishelyzetben lévő hozzátartozója szorulna segítségre, tárcsázza a +36 30 598 0198 telefonszámot, hogy az egyesület tagjai azonnal segíthessenek!

Interjút készítette: Lévai Emese

Fotó: egyuttazeletert.org 

BLM: túlérzékenység, pozitív diszkrimináció, bosszú
BLM: túlérzékenység, pozitív diszkrimináció, bosszú

blm.jpg

Bár a BLM-hez köthető tüntetéssorozat tavaly zajlott, a mai napig találkozhatunk a mozgalom utórengéseivel kapcsolatos hírekkel. Ilyen például, hogy Cavanit megbüntették, mert a „negrito” szót használta egy posztban, ami Uruguayban egyébként egyáltalán nem számít rasszista fordulatnak. De persze miért is reménykedhettünk volna abban, hogy hamar lecseng ez a téma? 

A BLM vs. Martin Luther King

Akaratlanul is felcsengenek bennem Martin Luther King szavai: „Van egy álmom: egy napon Georgia vöröslő dombjain a hajdani rabszolgák fiai és a hajdani rabszolgatartók fiai le tudnak ülni a testvériség asztala mellé.” Ebből kiderüli; Martin Luther King békésen akart változásokat kiharcolni. De nem csak ebben különbözött King a mostani mozgalomtól. Vessük kicsit össze az egész BLM-mozgalom központi figurájával, George Floyddal!

martin_luther_king.jpg

Martin Luther King, mint a polgárjogi mozgalom vezéralakja, értelmiségi volt, első diplomáját szociológiából szerezte, majd a teológiából is elvégezte. Kingre nagy hatással volt Gandhi, részben ezért volt békés az egész mozgalma. Meg kell jegyezni, hogy abban az időben sokkal erősebb volt a rasszizmus, példának okáért a feketék nem ülhettek le a buszon a fehéreknek fenntartott helyekre. Az egész megmozdulás középpontjában a feketék és fehérek megkülönböztetésének feloldása állt, az, hogy legyen egy egyenlő társadalom, ne legyen semmilyen téren diszkrimináció - így pozitív sem.

Ezzel szemben George Floyd egy egyszerű bűnöző volt, aki, bár egyes beszámolók szerint összetévesztették, hamis pénzzel fizetett egy boltban. Emiatt is akarták jogosan előállítani. A rendőrök persze minden alkotmányos keretet túllépve bántalmazták Floydot, ami a halálához is vezetett. Bár a rendőri túlkapás egyértelmű volt, azonban az eljáró rendőrök rasszista indíttatása egyáltalán nem bizonyított. Miért indulunk akkor ki a fekete-ellenességből? 

Meg kell említeni továbbá, hogy az egész BLM a megfélemlítésre épül; boltokat raboltak ki, szobrokat döntöttek le, filmeket tiltattak be. Ez nagyon messze áll a Martin Luther King által elképzeltektől. Martin Luther Kinggel ellentétben a BLM-nek nincs egy vezéralakja, aki kiállna az emberek elé, és beszédet mondana, aki arra buzdítana, hogy határolódjanak el az agressziótól, és engedjék el azt a narratívát, miszerint a rendőri erőszak egyedül csak a feketéket érinti Amerikában.  

Martin Luther Kingnek voltak céljai, viszont a BLM mozgalom célja eléggé homályos, a boltok kirablásával pedig az egész hiteltelenné válik. Az intellektus hiánya, a céltalanság üresíti ki az egész mozgalmat.

psg-basaksehir.jpg

Meg kell sértődni más helyett is

A bajnokok ligájában történt a botrány, amikor is a PSG-Basaksehir meccsen, a román negyedik számú bíró óvatlanul a "negru", vagyis "fekete" szót használta. Az egész eset odáig fajult, hogy mind a két csapat levonult a pályáról, rasszistának bélyegezve a bírót, aki nem győzte hangsúlyozni, hogy nem lenégerezni akarta, hanem csak azt mondta, hogy fekete - minden pejoratív jelentés nélkül. Bölöni László, romániai magyar labdarugó, edző kiállt a bíró mellett, mondván, hogy ebben semmi rasszista indíttatás nem volt, de ez persze senkit nem hatott meg. Miért ne tehetett volna Bölöni ilyen kijelentést? Mert ő nem fekete! Egy fehér ember szava nem ér ebben az ügyben semmit, akkor sem nyilatkozhat, ha egyébként teljesen igaza van. Illetve nyilatkozhat, csak nem lesz eredménye.

Edinson Cavani, uruguayi válogatott labdarúgó, egy bejegyzésében használta a „negrito” szót, amiből elsőre a négerre asszociálhatunk, pedig ez a kifejezés Uruguayban annyit jelent: haver, tesó. Az Angol Labdarúgó Szövetség (FA) ennek a szónak a használata miatt három mérkőzésről eltiltotta, illetve 100 ezer euróra is megbüntette. Azzal egyáltalán nem foglalkoztak, hogy a Cavani által használt kifejezés nem rasszista. Az egyszerű ember véleménye nem kap nyilvánosságot, ezért kéne egy híresség, aki ebben az esetben elhatárolódik az UEFA-tól, vagy FA-tól, amelyek maguknak vindikálják a megsértődés jogát. 

ozil.jpg

Valódi antirasszista cél vagy csak a pénz?

Ahogy korábban említettem, a BLM mozgalomnak köszönhetően több filmet betiltottak (például az Elfújta a szelet), illetve, ami a filmeken kívül szintén kiverte a fekete-biztosítékot, az a Nike esete a Washington Redskins-szel. A Nike megfenyegette a washingtoni csapatot, hogyha nem távolítja el az általuk rasszistának gondolt redskins (rézbőrűek) megjelölést a nevéből, akkor felmondják a szerződésüket, más szóval ellehetetlenítik a csapat fennmaradását. A Nike csak azzal a ténnyel nem foglalkozott, hogy a redskins elnevezést a szurkolók adták a csapatnak, az egykori edző William Dietz iránti tiszteletből. 

Másik eset, amikor Mesut Özil, az Arsenal török származású német focistája a közösségi médiában jelentetett meg egy posztot, amiben kiállt a Kínában élő ujgurok elnyomása ellen. Azt gondolnánk, a nagy emberi jogi harcos multik azonnal kiálltak Özil mellett, azonban érdekes módon, mikor Kína reagált a posztra és a kínai állami televízió levette a műsoráról a Manchester City-Arsenal meccset, az Arsenal egy közleményt adott ki, melyben teljesen elhatárolódtak Özil kijelentéseitől. Azt hangoztatták, hogy ez csak Özil magánvéleménye. Hasonló eset történt az NBA-ben, ott az amerikai kosárlabda a kínai szankciók révén 20 millió dollártól esett el. 

A fehérek kollektív bűnössége

Az egész BLM mozgalom, tengeren innen és túl, a fehér ember bűntudatára játszik, azon az alapon, hogy elvégre a fehérek voltak, akik rabszolgákat tartottak az Újvilágban, azt sugallva, hogy a rabszolgatartók bűneiért minden fehér ember hibás! Persze olyanok, mint Abraham Lincoln és John C. Frémont itt nem lényegesek, mert ezek a nevek nem illeszkednek bele a kollektív bűntudatkeltés képébe. A BLM mozgalom tehát inkább szól a feketéket ért, rabszolgatartás miatti sérelmek megbosszulásáról, mintsem az egyenjogúság kivívásáról. 

A Halloween bulik legnépszerűbb karakterei és jelmezeik
A Halloween bulik legnépszerűbb karakterei és jelmezeik

Tudom, tudom… Magyarországon nincs Halloween, itt Mindenszentek van. Minden évben ezernyi ilyen poszttal találkozhat az ember ha megnyitja október vége felé a Facebook-ot. Valóban, itthon mi mást ünneplünk mint az angolszász országokban élők, azonban miért lenne baj ha valakinek tetszenek az ottani szokások is? A halloweeni ételek, jelmezek, dekorációk már a világ minden táján elterjedtek, és a jelmezbe öltözött gyerekek látványa is egyre gyakoribb ilyenkor. 

Nálunk is, a hétvégi programajánlók szinte túlcsordulnak a jelmezes buliktól, és mindenhol “kísértetiesen” jó hangulatra lehet számítani. Én mindig azok közé tartoztam, akik féltek beöltözni, mert sosem lehetett tudni, hogy vajon a többiek is jelmezben lesznek-e, illetve leesik-e mindenkinek, hogy minek öltöztem. Mára már teljesen elengedtem ezt, hiszen egyrészt egyre többen veszik komolyan a beöltözést, másrészt pedig nagyon vicces tud lenni egy-egy jól sikerült kosztüm, ami rögtön feldobja az estét.

Ma a leggyakoribb jelmez típusokat szeretném bemutatni, amikkel valószínűleg te is találkozni fogsz ha elmész a hétvégén egy tematikus bulira. Nincs ötleted minek öltözz, vagy csak kíváncsi vagy milyen karakterekkel lehet összefutni ilyenkor? Lássuk. 

A lelkes

Aki már szeptember óta Halloween lázban ég, és már szinte tavaly óta tudja az idei jelmezét. Rengeteg energiát fordít a beöltözésre, próbál kreatív lenni és elrugaszkodni a megszokott jelmezektől. 

6c4509c3-44c9-4ed3-94f1-27c50aa44f75.jpeg

 

A túlöltözött

Aki egy óriási festett dobozt húz magára mert Rubik-kocka szeretne lenni, vagy lufikat ragaszt a ruhájára mert ő éppen szőlő. A buli legjobb karakterei, bár mosdóba menni, vagy a tömegben táncolni nem lesz egyszerű.

 3f3a9f7c-ee42-455e-a417-8c97a65ee564.jpeg

Az alulöltözött

Akik a Halloweent arra használják, hogy felvegyék a legcsinibb, legkihívóbb ruháikat (hiszen jelmez ugyebár, nem?) és egy fejpánttal kiegészítve már rá lehet húzni erre egy random karaktert. Haters gonna hate.

8f15b20a-a1b9-4181-b6c1-9fc3c4963f53.jpeg

 

A félelmetes

Aki komolyan veszi a Halloweent és igyekszik minél ijesztőbb szerelésben, vagy sminkben megjelenni. A buliban a legmenőbb, de nem szeretne senki összefutni vele egy sötét sikátorban hajnali kettőkor. 

1aba8be3-bcc1-4b59-b802-5eb6744e1a08.jpeg


A gamer

Kedvenc videójátékából választ karaktert, és reméli, hogy ezzel elnyeri a többi gamer elismerését. A gyerekkori kedvenc Mario-tól kezdve, a Sims és Minecraft karaktereken át, Lara Croftig nincs megállás.

8d8aade9-145e-49d6-97ea-4fb392a79ac3.jpeg

Az egyszerű

Szeretne beöltözni, de abszolút nincs Halloween lázban, így próbálja úgy összerakni a jelmezt, hogy az elmenjen egy sima szettnek is. Elmondhatja, hogy ő beöltözött, de mégsem kell semmi extrát tennie a jelmezhez. Ha működik, működik.

6ab10f2c-2df1-4d18-8422-4cc0d21a110c.jpeg

 

A last minute

Akinek egy nappal a buli előtt szóltak a haverok, így gyorsan az otthon már meglévő dolgokból csinál valami egyszerű, de zseniálist.

15b6cec9-3d99-4ef8-afe8-dc0414be1a06.jpeg 

Aki túl “menő”, hogy beöltözzön

Csak a buliért és a társaságért ment, jelmezbe öltözni nem szeret, ezért kívülállóként szemléli a társaságot, a többi be nem öltözött résztvevővel. Ha nagyon nógatják, elővesz egy random karaktert (általában a Pulp Fictionből) aki hasonló ruhában volt a filmben. 

692df69e-97bc-4dd8-a1e1-c9ec29078e96.jpeg

+ néhány tipp azoknak akik nem akarnak annyira beöltözni, de valami egyszerű mégis kéne:

b6c0233a-5d95-4ed4-aed3-b84b16aadffd.jpeg

66db8a4f-0d10-4356-8124-4d6120982c49.jpeg

  

b893061f-4efe-4873-a3e6-b7935a694278.jpeg

Neked mi volt a legötletesebb jelmez, amit valaha láttál egy ilyen buliban? 

A Fúzió Hallgatói Közösség október 23-i megemlékezése
A Fúzió Hallgatói Közösség október 23-i megemlékezése

Az 1956. október 23-i forradalom és szabadságharc 65. évfordulóján országszerte és a határon túl is zajlottak megemlékezések, mely napot az Országgyűlés 1991-ben nyilvánított nemzeti ünneppé. 

Számtalan egyesület, szervezet, iskola - köztük sok határon túli gimnázium - gyűlt össze Budapest, forradalom szempontjából jelentős kulcspontjain, köztük a Fúzió Hallgatói Közösség tagjai is. A Tabán egyik lejtőjének tetején álló 56'-os emlékműnél rótták le tiszteletüket a hősöknek. 

kepernyofoto_2021-10-27_12_38_14.png

Zászlófelvonássál, több százezer fős Békemenettel, a miniszterelnök ünnepi beszédével és Budapest különböző épületeire vetített nemzeti színű fényfestéssel emlékezett többek között a főváros lakossága. 

Tisztelet a Hősöknek!  

Hogyan lesz egy szándékos elhallásból tömegmozgalom?
Hogyan lesz egy szándékos elhallásból tömegmozgalom?

kepernyofoto_2021-10-25_12_27_42.png

Az egyik legújabb és legnépszerűbb kihívás a TikTokon Loza Alexander amerikai rapper Let's Go Brandon című számára előadott jelenetek feltöltése. Bevallom, életemben nem hallottam korábban Loza Alexanderről, de most hogy a The Federalisten olvastam róla és a számáról, azt kell mondjam, zseniális fickó: tökéletesen időzítve lovagolta meg a közhangulatot, vagyis leginkább a Joe Biden és a hazug média iránti ellenszenvet. 

Na de miről is van szó?

Még október 2-án egy NASCAR autóversenyen egy NBC-s sportriporter épp interjút készített a győztes versenyzővel, Brandon Brownnal, amikor a tömeg jól hallhatóan azt kezdte skandálni, hogy „Fuck Joe Biden”, magyarul „b...szódjon meg Joe Biden.” 

A riporternő érdekes szelektív hallással vagy szervilis píszíségből (ezt sosem fogjuk megtudni) gyorsan lereagálta a kínos háttérzajt, és azt mondta a versenyzőnek, hogy a tömeg őt élteti a „Let’s Go Brandon” (Gyerünk Brandon!) felkiáltásokkal. 

Az esetből egy pillanat alatt ügy lett, és a konzervatív-jobbos média és komikusok kíméletlenül lecsaptak rá, mint annak bizonyítékára, hogyan kozmetikázza a fősodratú, liberális média a valóságot. A „Fuck Joe Biden” szlogen egyébként még a nyár végén kezdett felhangozni, először amerikai futballmeccseken, majd egyre népszerűbb lett, és egyre több nyilvános eseményen, szakszervezeti tüntetésektől sportversenyekig egyre többen és többet kezdték skandálni. Nem nehéz dolog levezetni, miért is ilyen népszerűtlen az elnök: hivatalba lépése óta egekbe szökő benzin- és energiaárak, egyre feljebb kúszó infláció, egy tökéletesen elbaltázott afganisztáni kivonulás, s mindezt megkoronázva elhúzódó ellátási zavarok a kiskereskedelemben írhatók a számlájára. Azóta már olyannyira beszivárgott az elnökellenes köztudatba az eufemisztikus anyázás, hogy legutóbb, október 22-én egy floridai republikánus kongresszusi képviselő is „Let’s Go Brandon”-nal zárta felszólalását.

Ilyen közhangulatban jött a képbe Loza Alexander, egy feketebőrű, fiatal New Jersey-i rapper, aki a brit The Sunszerint Trump-hívő, én meg az arcára tetovált kereszt és szív alapján pedig azt feltételezem, nem ateista liberális.  Szóval ez a közepesen ismert rapper

megírta a Let’s Go Brandon című számát, melynek refrénje azt mondja, „mindnyájan tudjuk, mit mondanak valójában.” A számban a Make Music Great Again feliratú (Tegyük újra naggyá a zenét -  nyilván a Trump-féle Make America Great Again, Tegyük újra naggyá Amerikát szlogenre utaló)

piros (a republikánusok színe) sapkát viselő Alexander megemlíti, hogy senki nem bírja Bident, ezt a „komcsit,” hiszen „nem vagyunk Kínában” (ami a kínai TikTokon mondjuk kicsit vicces) és emlékeztet arra, hogyan utálták Trumpot nyilvánosan elnöksége idején, és most Bidennek is kijut ebből amiért úgy kezeli az amerikaiakat, mintha a Netflixes Squid Game-ben lennénk.    


A zeneileg nem túl nagyratörő, de sokak érzéseit jól megfogalmazó szám az Apple Music slágerlistáján az első helyen volt október 20-án a hip-hop/rap műfajban, és második helyen a teljes zenei kínálatban. 

A The Federalist újságírója szerint Alexander száma egyfajta TikTok himnusszá nőtte ki magát mindazok körében, akik ki akarják magukból adni a hivatalban lévő elnökkel kapcsolatos elégedetlenségüket és frusztrációjukat. A dal amúgy a YouTube-on is igencsak előkelő helyezést ért el múlt szerdán, a 12. helyre rangsorolták, már több mint 3 millió alkalommal nézték meg. Más rappereket is megihletett a szlogen, például a szintén fekete bőrű, trumpista Bryson Grayt, aki egy karabéllyal a kezében arról rappel a száma közben, hogy Biden a Covid járvánnyal kapcsolatban is hazudott, merthogy azt mondta, az oltás „megállítja majd” a vírus terjedését. Na ezt azzal honorálta a YouTube, hogy leszedte a számot, mondván, „félrevezető egészségügyi információkat” terjesztett.

Alexander száma közben az iTunes-on is a 4. helyre lett jó. Nyilvánvaló, hogy az egész sztori és annak abszurditása nagyon sokakat mozgat meg. A dalból kinövő kihívásban résztvevők „letsgobrandonchallenge” hashtag-es posztjai eddig már több mint 283 (!) millió megtekintést gyűjtöttek a TikTokon. Bár a TikTok közben elkezdte fenyegetni Alexandert, hogy leveszi a videót, merthogy állítólag „bullying”-et valósít meg [a kisemberek bántják szegény világleghatalmasabbemberét :( - a szerk], egyelőre fenn van a szám és a challenge is. Érdemes rákeresni a hashtagre a TikTokon, nagyon vicces videók jönnek szembe.

Hajrá Brandon!

Amerikában elmarad idén a karácsony?
Amerikában elmarad idén a karácsony?

https---specials-images_forbesimg_com-imageserve-61313f63cf21e8229009b480-0x0.jpg

Nagy a baj a lehetőségek hazájában – üresek a polcok a boltokban! Egyre több üzletben szembesülnek azzal az amerikai vevők, hogy bizony nem elérhető a kedvenc termékük vagy akár bizonyos alapvető cikkekből is hiány van.  Kedvenc fotóm az abszurd helyzetről az, amelyiken egy Dunkin Donuts fánkbolt pultján díszeleg a felirat: „Sajnos jelenleg nincsen fánkunk, az ellátási láncok akadozásának következtében.”

kepernyofoto_2021-10-21_15_01_45.png

A koronavírus járvány persze nagyon sok országban eredményezett hasonló problémákat. Azonban egy pandémia nem okozott volna ilyen szintű gondokat, ha nem lenne gyakorlatilag az egész világ egyre inkább kiszolgáltatva Kínának. Miután kis túlzással ma már minden Kínában készül, talán érdemes lefordítanunk „az ellátási láncok akadozása” nevű eufemizmust érthetőbb nyelvre: nem jön elég gyorsan a cucc Kínából! CNN és Fox News műsorokban taglalják mostanában nap, mint nap, hogy az átlag amerikai komolyan aggódik amiatt, hogy nem lesz mit a karácsonyfa alá tenni. Az online üzletek is csak akkor garantálják a december 24-i kiszállítást, ha a vevő már most megrendeli és kifizeti a kívánt terméket.

Az USA-t jelenleg az ág is húzza, és gazdaságának bajai összefüggnek egymással. Relatíve magas, 5% körüli infláció, amelyet például az üzemanyagok nagymértékű drágulása okozott, egy elvesztett háború, gyakorlatilag ostrom alatt álló déli határ, mindez súlyosbítva egy ideológiailag Marxhoz közel álló, radikalizált demokrata párttal és egy „gazdasági analfabéta” (Tucker Carlson megfogalmazása) elnökkel. 

A recept mindenre a Biden kormányzat szerint pedig nem más, mint minden idők legnagyobb kormányzati gazdaságélénkítő csomagja, amely hihetetlen mennyiségű dollárt zúdítana a gazdaságba, egekbe repítve az államadósságot és az inflációt.

(A republikánusoknak egyelőre sikerült megtorpedózniuk a soha nem látott, persze a kisemberek és a kis- és közepes nagyságú vállalatok adóterheinek emelésével járó költekezést.)

Az elemzők szerint sok összetevője van a kialakult áruhiánynak.  Nagy-Britanniához hasonlóan az Egyesült Államokban is kamionsofőr hiány van. Hiába, ilyen az, mondhatnám cinikusan, amikor mindenki gender-környezetvédelem szakos akar lenni az egyetemen, vízvezeték-szerelőt meg nagyítóval sem találni, meg olyan bolondot is, aki kevés pénzért ám annál rosszabb munkakörülmények mellett fuvarozza rendeltetési helyükre a különböző nyugati kikötőkből a kínai árukat.

A konzervatív National Review október 18-i szerkesztőségi cikke az áruhiány számos oka közül egy ritkábban említettet emel ki. Az írás azt fejtegeti, hogy az amerikai rakodómunkás szakszervezetek tovább rontják a helyzetet, ugyanis az általuk kikövetelt és bebetonozott munkaügyi szabályok miatt vesztegelnek a konténerhajók tucatjai, ha nem százai a tengeren Amerika egyik legnagyobb kikötője, San Pedro (Los Angeles egyik kikötője) és iker-kikötője, Long Beach előtt. A San Pedro-i kikötőn folyik át az országba érkező összes konténerhajó rakomány 40%-a, húzza alá a National Review, az mégsem üzemel 0-24-ben, ellentétben az olyan nagy, globális versenytársaival, Hamburggal és Szingapúrral.

A National Review hangsúlyozza, hogy nem a szakszervezetekkel általában van gond, hanem konkrétan azokkal a szakszervezetekkel, amelyek jelenleg a legtöbb dokkmunkást tömörítik.

A szakszervezetek, melyek sikeresen harcoltak ki különböző megkérdőjelezhető módszerekkel magas béreket a tagjaiknak, a National Review szerint „20. századi gyártási modellekhez” ragaszkodva akadályozzák a 21. századi komplex logisztikai kihívások hatékony megoldását. Merev és rugalmatlan munkaszervezési gyakorlatukkal a szakszervezetek gátolják az áruk gyors kirakodását, állítja a lap. Magyarul, a dokkmunkások kapát-kaszát eldobnak, amikor lejár a szigorúan meghatározott munkaidejük, és a kikötő meg gyakorlatilag hosszú órákra bezár, és az árukkal tömött konténerhajók meg hiába várják, hogy kamionokra pakolják őket. Mindez persze valakiknek (sokaknak) sokba kerül, de a szakszervezetek vezetői jó színben tűnhetnek fel a tagság előtt. 

A Biden kormányzat nemrég azt jelentette be, sikerült megállapodnia a két kaliforniai kikötő vezetésével és azok immár napi 24 órában üzemelnek. A National Review szerint ennek a fele sem igaz, valójában annyi történt, hogy a Long Beach-i hét terminál közül egy ezentúl hétfőtől csütörtökig éjjel-nappal működik majd. Hónapokba, de lehet, hogy évekbe telik majd, amíg minden terminál átáll majd a folyamatos üzemelésre, miközben mindennek már 25 éve meg kellett volna történnie a lap szerint.

süti beállítások módosítása