Reaktor

Keir Starmer brit miniszterelnök ismertette kormánya infrastruktúrafejlesztési terveit, melynek fókuszpontja az Oxford-Cambridge régió felemelése lesz. A következő cikkben Európa leendő Szilícium-völgyének megépítési tervét fogjuk szemügyre venni.

A cél az Oxford és Cambridge között található terület fejlesztése, amit Európa innovációs és modern ipari központjának szánnak. Földrajzi értelemben egy Oxfordtól Cambridge-ig tartó „ívről” van szó, ami már most mintegy 3,7 millió embernek a lakhelye.

Kép forrása: David Lock Associates

A régió Londontól alig 50 kilométerre északra helyezkedik el, és a brit kormány reményei szerint Európa Szilícium-völgyévé fog válni. A széles értelemben vett terv része még két zöldenergia-projekt-, kilenc új víztározó megépítése, a londoni Heathrow repülőtér harmadik kifutópályájának megépítése, valamint a Manchester United Old Trafford Stadionja körüli terület rehabilitációja is.

Az Oxford-Cambridge ív

Az Egyesült Királyságban létrehozandó új Szilícium-völgy ötlete 2016 márciusára nyúlik vissza, amikor az Egyesült Királyság Nemzeti Infrastruktúra Bizottsága egy jelentést készített arról, hogy hogyan lehetne egy Cambridge-Milton Keynes-Oxford folyosót kialakítani annak érdekében, hogy London környéki vidéki területeken új munkahelyeket és városokat hozzanak létre. Az akkori konzervatív kormány egyik legfontosabb prioritása volt a terv végrehajtása, azonban Boris Johnson miniszterelnök 2021-től kezdve az észak-angliai régiók fejlesztését részesítette előnyben.

A munkáspárti kormány úgy döntött, hogy feleleveníti a terveket, ugyanis szerintük az Oxford-Cambridge övezet hatalmas potenciállal bír az Egyesült Királyság növekedési kilátásai szempontjából, köszönhetően a két világszínvonalú egyetemnek, a hatalmas ipari kapacitásoknak, valamint a nagy kiterjedésű lehetséges fejlesztési területeknek.

Azonban vannak a növekedést akadályozó tényezők is: elsősorban a gyors vasúti közlekedés hiánya és a kevés elérhető ingatlan, amire a megvalósíthatósági terv is kitér. A két város mindössze 106 km-re található egymástól, azonban jelenleg nincs közvetlen vasúti összeköttetés közöttük. A brit kormány ezért 2025-ben újranyitja az 1967-ben bezárt Varsity vasútvonal egy részét.

A tervben lévő új vasútvonal nyomvonala. Kép forrása: BBC

Ha ma Oxfordból Cambridge-be szeretnénk vonattal eljutni, akkor először Londonba kell utazni, majd tömegközlekedéssel el kell jutni egy másik londoni vasútállomásra, és onnan egy másik vonattal Cambridge-be lehet utazni. Az idei költségvetés elegendő fedezetet biztosít a tervezett kelet-nyugati vasútvonal teljes felújításához, valamint megkezdődik a régión áthaladó A428-as út korszerűsítése is.

Lakhatás

A másik kiemelkedő probléma a megfizethető lakások hiánya. Oxford és Cambridge a legdrágább városok az Egyesült Királyságban. Oxfordban 571 300 font, Cambridge-ben 564 300 font átlagárral lehet házat vásárolni. Cambridge-ben az elmúlt 10 évben több új ingatlan épült, mint Oxfordban, ami miatt az előbbiben az elmúlt néhány évben megtorpant az ingatlanárak növekedése. Míg Oxfordban a lakásállomány 2015 és 2022 között csak 3,2%-kal nőtt, addig Cambridge ugyanebben az időszakban 11,3%-os növekedést ért el.

Kép forrása: Oxford Mail

A Munkáspárt azt reméli, hogy a reformoknak köszönhetően felgyorsul a lakásépítés üteme az Oxford-Cambridge övezetben, és csökkennek az árak. A kormány Cambridge-ben 4500 új lakást, új iskolákat és egy új rákkutató központot szeretne építeni, valamint a Cambridge-i Egyetem egy új innovációs központot is nyit majd a városközpontban.

A két város és agglomerációja már így is egy olyan régióban található, ahol a népesség gyorsan növekszik, és amely már most is az Egyesült Királyság leggazdagabb területe. Oxford és Cambridge egyetemeit folyamatosan a világ két legjobb egyetemeként tartják számon, magas színvonalú kutatási eredményekkel, és mindkettő a világ első öt városa között található az innováció területén. Az Oxford-Cambridge régió az egy főre jutó szabadalmi bejelentések számát tekintve San Francisco után a második. Ez az övezet ad otthont az Egyesült Királyság legjobb mérnöki tehetségeinek is: két Forma-1-es csapat, a Williams és a Haas Oxfordshire-ben, a Red Bull pedig Milton Keynes-ben székel. Oxfordban több nemzetközi vállalat, például a Siemens gyára is megtalálható.

Miért a legfejlettebb területek fejlesztésére összpontosít a kormány?

Oxford és Cambridge Milton Keynes-en keresztüli összekapcsolásával, a jobb vasúti összeköttetés és a megfizethető lakhatás biztosításával a kormány azt reméli, hogy a munkaerő a térségben rejlő fejlődési lehetőségek kihasználásával növelheti az Egyesült Királyság GDP-jét. Egyes becslések szerint a régió növekedésének felgyorsítása 2035-ig mintegy 78 milliárd font GDP-többletet jelent az Egyesült Királyság gazdaságának.

Ha a munkáspártiak által javasolt reformok működni fognak, és a megfelelő infrastruktúra hatékonyan kiépül, az ország gazdasági szempontból jól járhat. Azonban politikai kockázatot jelent a Munkáspárt számára, hogy még több pénzt összpontosít egy olyan területre, amely már most is az Egyesült Királyság egyik leggazdagabb területe. Még ha ez egy nagyon hatékony módja is a teljes GDP növelésének, akkor is fennáll a veszélye annak, hogy a gazdasági és regionális egyenlőtlenségek tovább nőnek az országban.

Az elmúlt években a brit politikai diskurzus nagy része az Egyesült Királyság elmaradott régióinak fejlesztésére összpontosított, ami a Boris Johnson által meghirdetett és a munkáspártiak által elfogadott politika volt, és amely az Egyesült Királyság szegényebb közösségeibe való befektetést jelentette, különösen Észak-Angliában.

A kormány érvelhet azzal, hogy a GDP és az adóbevételek általános növekedése miatt az Oxford-Cambridge-ív további fejlesztése meg fogja érni az adófizetőknek, azonban a meglévő erőforrások amúgy is gazdag déli területekre történő összpontosítása politikai kockázatokkal jár.

A részvételi költségvetés (participatory budgeting, PB) mára világszerte ismert eszközzé vált a helyi demokrácia megújításában. Lényege, hogy az önkormányzat a költségvetés egy meghatározott részének elköltéséről nem kizárólag politikai és szakmai döntéshozók útján határoz, hanem közvetlen beleszólást biztosít az állampolgároknak. Bár az intézmény eredetileg erősen normatív, társadalmi igazságosságra építő célokkal jelent meg, az európai gyakorlatban – különösen Észak- és Közép-Európában – egy sokkal pragmatikusabb, technokratikusabb modell terjedt el. Ennek egyik legtisztább és legjobb példája az észtországi Tartu részvételi költségvetése.

Ebben a cikkben bemutatom, hogy milyen célokkal vezették be a részvételi költségvetést Tartuban, hogyan illeszkedik ez az általános részvételi költségvetési célokhoz, milyen városi és politikai kontextusban működik, hogyan zajlik technikailag a folyamat, és végül: mit ért el ténylegesen, illetve miben marad el saját ígéreteitől.

Tartu belvárosa. Forrás: Tripadvisor.com

A részvételi költségvetés általános céljai – és a tartui értelmezés

Általános értelemben a részvételi költségvetés célja három nagy terület köré szerveződik. Egyrészt a demokratikus részvétel kiszélesítése: olyan csoportok bevonása, amelyek a hagyományos választási vagy konzultatív csatornákon ritkábban jelennek meg. Másrészt az állampolgári kompetenciák fejlesztése: a költségvetési folyamatok megértése, a közpolitikai döntések komplexitásának felismerése. Harmadrészt pedig – különösen a PB latin-amerikai gyökereiben – a társadalmi igazságosság és az újraelosztás erősítése.

Tartuban ezzel szemben a részvételi költségvetés nem egy konkrét társadalmi válságra vagy politikai konfliktusra adott válaszként jött létre. A város hivatalosan megfogalmazott céljai jóval tisztábbak, érthetőbbek. A cél a költségvetési folyamat jobb megértése, a városi közösségek közötti együttműködés erősítése, valamint gyakorlati, mindennapi városi problémák megoldása a lakosság ötletei alapján. Ezek a célok nem ellentétesek a részvételi költségvetés klasszikus értelmezésével, de jól mutatják az eltolódást egy „új iskola” típusú, problémamegoldó és kormányzási eszközként felfogott modell irányába.

Tartu városi és társadalmi környezete

Tartu Észtország második legnagyobb városa, 2018-ban közel 97 ezer lakossal. Egyértelműen egyetemi város, amely jelentős számú fiatal és diák népességet vonz, ugyanakkor demográfiai szerkezete mégis elöregedő. A lakosság több mint 40 százaléka 45 év feletti, az átlagéletkor közel 40 év. Ez a kettősség – fiatal, mobil egyetemi réteg és idősebb, stabilabb lakosság – fontos háttér a részvételi költségvetés értelmezéséhez.

Gazdasági és politikai szempontból Tartu különleges helyet foglal el a posztszovjet térségben. Észtország egészére jellemző az intézményekkel szembeni bizalmatlanság és az alacsony részvételi hajlandóság, Tartu azonban részben kivételnek számít. A város korán és következetesen fektetett be digitális infrastruktúrába, amelyet a helyi kormányzásban is aktívan alkalmazott. Ennek eredményeként a lakosság viszonylag hozzászokott az átláthatóbb, online alapú közigazgatási megoldásokhoz, ami kedvező környezetet teremtett egy digitálisan támogatott részvételi költségvetés bevezetéséhez.

A részvételi költségvetés létrejötte Tartuban

A PB bevezetésének közvetlen előzményei 2011-re nyúlnak vissza, amikor a város vezetői szemináriumokon ismerkedtek meg a részvételi költségvetés koncepciójával. Ezeket a programokat az észt e-Governance Academy (eGA) szervezte, amely később kulcsszereplővé vált a tartui modell kialakításában is. A politikai fogadtatás alapvetően pozitív volt, a városvezetés és a városi tanács is lehetőséget látott a részvételi költségvetésben a meglévő digitális kormányzási kapacitások további kihasználására.

e-Governance Academy Konferencia Tallinnban. Forrás: ega.ee

Fontos döntés volt, hogy a város nem saját hatáskörben tervezte meg a folyamatot, hanem az eGA-t kérte fel külső, politikailag semleges szakértő szervezetként. Ez egyrészt növelte a folyamat legitimitását, másrészt lehetővé tette, hogy a PB kialakítása szakmai szempontok mentén történjen. A kezdeti modell egy pilot szakaszban működött, majd a tapasztalatok és visszajelzések alapján finomították.

Hogyan működik a tartui PB a gyakorlatban?

A tartui részvételi költségvetés évente a városi beruházási költségvetés körülbelül 1 százalékáról dönt, ami nagyjából 150 ezer eurót jelent. A folyamat minden 14 év feletti lakos számára nyitott, akik ötleteket nyújthatnak be és szavazhatnak a kiválasztott projektekre.

A folyamat három fő szakaszból áll. Az első az ötletgyűjtés, amelynek egyik kulcseleme az úgynevezett „Idea Collection Map”. Ez egy online, térképalapú felület, ahol a lakosok rövid leírással, konkrét helyszínhez kötve nyújthatják be javaslataikat. Ez jelentősen csökkenti a részvétel adminisztratív költségeit.

A PB menete Tartuban. Forrás: University-Community Engagement: Formation of New Collaboration Patterns in Participatory Budgeting Process

A második szakasz az előszűrés: egy szakértői panel – városi tisztviselők, egyetemi és civil szereplők bevonásával – megvizsgálja az ötletek megvalósíthatóságát. Csak azok kerülhetnek tovább, amelyek beleférnek a költségkeretbe, megvalósíthatók egy éven belül, és nem járnak nem várt negatív következményekkel. A szakértői értékelés eredményei nyilvánosak, ami növeli az átláthatóságot.

A harmadik szakasz a szavazás. A lakosok legfeljebb három projektre voksolhatnak, online – a város más e-ügyintézési folyamataiban is használt Volis rendszeren keresztül – vagy személyesen. A legtöbb szavazatot kapó projektek megvalósításáról a városi tanács dönt, de a politikai mozgástér ebben a fázisban már korlátozott.

Részvétel, hatások és korlátok

A részvételi költségvetés Tartuban mérhetően növelte az állampolgári részvételt: 2020-ra a jogosult lakosság több mint 9 százaléka vett részt a szavazásban. Ez nemzetközi összevetésben is viszonylag magas aránynak számít. Ugyanakkor az adatok azt is mutatják, hogy bizonyos csoportok – különösen a fiatalok – alulreprezentáltak maradtak. A 16–19 éves korosztály részvétele kifejezetten alacsony volt, amit a város később célzott kommunikációs kampányokkal próbált orvosolni.

A megvalósított projektek jellemzően kis léptékű, gyakorlati beavatkozások: járdák akadálymentesítése, kisebb közterületi fejlesztések. Ezek kézzelfogható eredményeket hoztak, de a PB korlátozott költségkerete eleve kizárta a strukturális problémák kezelését.

Megvalósult ötletek. Forrás: tartu.ee

A város által megfogalmazott célok teljesülése vegyes képet mutat. A részvétel növekedése arra utal, hogy az állampolgárok bizonyos mértékig elfogadták és használják az eszközt. Ugyanakkor kevés empirikus bizonyíték áll rendelkezésre arra, hogy valóban javult volna a költségvetési folyamat mélyebb megértése, vagy hogy érdemben erősödött volna a közösségek közötti együttműködés. A deliberáció hiánya – vagyis az, hogy a lakosok nem vitathatják meg egymással az ötleteket – jelentősen korlátozza ezt a hatást.

Mit ért el valójában a tartui részvételi költségvetés?

A tartui részvételi költségvetés egy hatékony, átlátható és technikailag jól működő modell. Alacsonyak a részvételi költségek, a folyamat egyszerű és könnyen követhető, ami hozzájárul a viszonylag magas részvételi arányhoz. Ugyanakkor ez az egyszerűség komoly trade-offokkal jár: a lakosok beleszólása lényegében az ötletadásra és a szavazásra korlátozódik, a közpolitikai tanulás és a közösségi deliberáció lehetőségei szűkösek.

A tartui részvételi költségvetés így kevésbé tekinthető emancipatorikus vagy társadalmi igazságosságra építő eszköznek, sokkal inkább egy „jó kormányzásba” illeszkedő, problémamegoldó mechanizmusnak. Erőssége éppen ebben rejlik – és egyben itt húzódnak a korlátai is.

Évtizedek óta tervezik, mégsem épült meg a Gibraltári-szorost átszelő híd, amely összekötné Európát Afrikával. A különleges mérnöki csoda helyett most egy tenger alatti alagút válhat valóra, de a megvalósítás még mindig kérdéseket vet fel.

A híd tervezett útvonala Gibraltárhoz és Ceutához közel húzódik, az alagút tervezett útvonala pedig Cádiz és Tanger városait kötné össze. Forrás: Earth Observatory, NASA

Az összeköttetés előnyei

A Gibraltári-szorosra tervezett híd nem csupán egy lenyűgöző mérnöki alkotás lenne, hanem stratégiai fontosságú összeköttetés is Európa és Afrika között. Az infrastruktúrafejlesztésre szakosodott European Investment Bank egy 2019-es elemzése szerint az ilyen nagy léptékű, kontinenseket összekötő infrastruktúrák hosszú távon fellendítik a régiók gazdasági integrációját, javítják a munkaerő mobilitását, és elősegítik a kereskedelmi volumen növekedését. A Gibraltári-szorosra tervezett híd a Boszporusz felett átívelő isztambuli hidakhoz hasonló hatással bírna, amelyek az elmúlt évtizedekben nemcsak Törökország belső kohézióját erősítették, hanem a Kelet és Nyugat közti gazdasági kapcsolatok kulcsszereplőivé is váltak.

Az afrikai kontinens és Európa közti kereskedelmi kapcsolatot jelenleg elsősorban tengeri útvonalak szolgálják ki, ami időigényes és költséges. Egy közvetlen szárazföldi kapcsolat nemcsak olcsóbbá, hanem rugalmasabbá is tenné az áruszállítást. Emellett a turizmus is hatalmas lökést kaphatna; a két kontinens kultúrái sosem álltak még ilyen közel egymáshoz. A spanyol Costa del Sol üdülőparadicsomai és a marokkói történelmi városok pár órás autóútra lehetnének egymástól.

Különleges földrajzi nehézségek

Az Index is megírta, hogy több súlyos földrajzi akadálya is van a híd megépítésének. Bár csak 14 km hosszú lenne — jóval rövidebb, mint például a 55 km-es tengeri Hongkong–Csuhaj–Makaó-híd —, a Gibraltári-szoros földrajzi adottságai egyedülálló kihívásokat rejtenek. A tengerfenék mélysége a szoros vonalán 300–900 méter között mozog, miközben a Gyöngy-folyó deltájánál, ahol az ázsiai gigahíd épült, mindössze 20 méteres mélységgel kellett számolni.

A Gibraltári-szoros mélysége 300-900 méter között mozog. Forrás: Reddit

A másik kulcsfontosságú akadály az áramlási viszonyok extrém jellege. A Gibraltári-szoros az Atlanti-óceán és a Földközi-tenger találkozási pontján fekszik, így a hideg óceáni és a melegebb tengeri víz folyamatos keveredése erős és kiszámíthatatlan áramlatokat hoz létre. Ezek az áramlatok nemcsak az építkezést, hanem a híd stabilitását is veszélyeztethetik.

Ezen felül a térség rendkívül aktív szeizmikus zóna, ahol az Afrikai- és az Eurázsiai-lemez folyamatos mozgásban van. A hídnak földrengésállónak kellene lennie, emellett viszont kiemelkedően magasnak is, hiszen a világ egyik legforgalmasabb tengeri útvonalán helyezkedik el — naponta több mint 300 kereskedelmi hajó halad át a szoroson, amit egy felnyíló híd sem oldana meg, mivel percenként le-fel kéne nyitogatni.

Politikai és gazdasági gátak

Míg technikailag nem lehetetlen egy ilyen híd megépítése, a költségek olyan csillagászati méretűek lennének, hogy egyetlen ország sem vállalná önállóan a projekt finanszírozását. A becslések szerint egy ilyen híd ára meghaladhatná a 15 milliárd dollárt, különösen a speciális geotechnikai követelmények miatt. A kérdés tehát adott; ki fizetné a számlát? És ki vállalná a hosszú távú fenntartási költségeket?

A politikai akarat támogatása sem egyértelmű. Bár Marokkó és Spanyolország évtizedek óta tárgyal a kérdésről, az együttműködést beárnyékolják a régiós politikai feszültségek. Az egyik legérzékenyebb téma az illegális migráció. Egy szárazföldi kapcsolat lehetőséget adhatna a migrációs útvonalak bővülésére, amelyet az európai közvélemény egyre nehezebben tolerál. További kockázatot jelent a Nyugat-Szahara hovatartozása körüli konfliktus Marokkó és Algéria között. Ha a híd megépülne, az megnövelhetné a foszfátban gazdag Nyugat-Szahara külkereskedelmi szerepét, ami destabilizálhatná a régiót.

Az új terv — egy tenger alatti alagút

A politikai és földrajzi nehézségek hatására egyre valószínűbb, hogy a híd soha nem fog megépülni. Helyette azonban újra napirendre került egy másik ambiciózus elképzelés; egy tenger alatti alagút. Az alagút ötlete nem új keletű, már 1930-ban is felmerült, de komolyabban csak 2023-ban kezdett el foglalkozni vele a spanyol és marokkói kormány.

A projekt új lendületet kapott annak fényében, hogy Spanyolország, Marokkó és Portugália közösen rendezi meg a 2030-as FIFA labdarúgó-világbajnokságot, ekkorra tervezték befejezni az alagutat. Idén januárban azonban, az előzetes vizsgálatok eredményei alapján, 2040-re tolták a megvalósítás tervezett határidejét. A tenger alatti alagút 42 km hosszan, helyenként 475 méter mélyen biztosítana elsősorban vonatforgalmi összeköttetést a kontinensek között. Ennek a beruházásnak a tervezett költsége 6 milliárd Euró, ami kevesebb, mint fele a hídépítés előrelátható költségének.

Az alagút tervezett útvonala. Forrás: Geoengineer.org

Az alagút megvalósítása bár szintén technológiai kihívásokkal jár, az alacsonyabb profilja és rejtettebb jellege miatt kevesebb konfliktust szül a hajózással és a látkép megváltozásával kapcsolatban. Ugyanakkor továbbra is nyitott kérdés, hogy a szeizmikus tevékenység és a föld alatti vízmozgások miként befolyásolnák az építkezést és az üzemeltetést.

A Gibraltári-szoros felett átívelő híd gondolata egyesek szerint merész vízió, mások szerint csupán technokrata utópia. Bár a mérnöki tudás már rendelkezésre áll, a politikai, gazdasági és geológiai realitások egyelőre nem kedveznek a megvalósításnak. Ugyanakkor a régió jelentősége és a kapcsolatok szorosabbra fűzésének igénye továbbra is fennáll — és lehet, hogy végül nem a levegőben, hanem a tenger mélyén születik meg a kapcsolat Európa és Afrika között.

Tanulni kell, de akkor miért nem tanítják meg, hogyan tanuljunk?

Mindenkinek kötelező az iskolai évek alatt több száz dolgozatot megírnia, több ezer oldalt kell elolvasni, mégis csak kevesen tanulják meg igazán, hogyan tanuljanak hatékonyan. Az iskolák a tananyag elsajátítására fókuszálnak, de gyakran kimarad a képletből az egyik legfontosabb kérdés: milyen módszerekkel lehetne mindezt tartósan, érthetően és motiváltan megtanulni?

Pedig az elmúlt években egyre több fiatal számol be figyelemzavarról, teljesítményszorongásról és motivációhiányról. Ezek mögött gyakran nem lustaság, hanem módszertani bizonytalanság áll: nem tanították meg nekik, hogyan dolgozzák fel a rájuk zúduló információtömeget.

A tanulásról alkotott tévhitek

Sokan úgy vélik, hogy a tanulás egyszerűen abból áll, hogy újra és újra átolvasunk valamit. Ez a „magolós” módszer azonban nem épít tartós tudást, csupán rövid távú memóriaterhelésre alkalmas. A „jó tanuló” mítosza is félrevezető: mintha a tanulás egy veleszületett adottság lenne, holott valójában fejleszthető készségről van szó.

Az agy nem passzív szivacs – hanem aktív rendszerező

Az agy nemcsak befogad, hanem rendszerez, kapcsol. Minél aktívabban vonjuk be a tanulásba, annál mélyebben épül be az információ. A kutatások szerint a spaced repetition (időben elosztott ismétlés) és az active recall (aktív előhívás, vagyis önellenőrzés) a leghatékonyabb technikák közé tartoznak. Ezek segítségével az információ hosszú távon is megmarad, és könnyebben alkalmazható lesz új helyzetekben.

Ehhez képest a tanulási gyakorlatok gyakran nem változtak sokat az elmúlt évtizedekben. Továbbra is jellemző, hogy a diákok órákon keresztül ülnek tankönyv fölött, sokszor céltalanul, vagy stresszes időnyomás alatt.

Technika és önismeret – kulcsok a hatékony tanuláshoz

A hatékony tanulás egyik kulcsa az önismeret: tudni, mikor vagyunk figyelmesek, melyik napszakban tudunk koncentrálni, milyen környezetben működünk jól. Emellett az időmenedzsment is alapvető készség. A Pomodoro-technika – amely 25 perces intenzív tanulást 5 perces szünetekkel váltogat – például segít elkerülni a mentális kiégést.

Egy másik fontos elem a vizualizálás: gondolattérképek, rajzok, színek használata segíthet rendszerezni a tananyagot. Az információ akkor válik igazán aktívvá, ha új összefüggésekben használjuk: például másnak elmagyarázva, saját szavakkal összefoglalva, vagy valós példákkal kiegészítve.

A motiváció mint mozgatórugó

Sok tanuló nem azért nem tanul, mert nem tud, hanem mert nem látja értelmét. A motiváció – különösen a belső motiváció – kulcsszerepet játszik. Ha nincs válasz arra, „miért tanulom ezt?”, akkor a figyelem és a kitartás is csökken. A tananyaghoz való személyes viszony kialakítása, vagy akár csak kis sikerek elérése már elindíthat egy pozitív spirált.

Ideje lenne tanítani tanulni

A tanulási technikák és a tanuláspszichológia ma már külön tudományág. Mégis, ezek az ismeretek alig jelennek meg a közoktatásban. Pedig már egy-egy osztályfőnöki óra vagy workshop is sokat javíthatna a diákok teljesítményén és közérzetén. Az iskoláknak, szülőknek és pedagógusoknak közös felelőssége lenne abban, hogy ne csupán az elvárt eredményt, hanem az oda vezető utat is megtanítsák.

Ha te is abban az élethelyzetben vagy, hogy rengeteg információt kellene a fejedbe tuszkolnod, de még nem találtál rá a megfelelő módszerre, az alábbiakban kifejtett technikák neked is segítséget nyújthatnak.

1. Spaced Repetition (Elosztott Ismétlés)

• Lényege, hogy az anyagot nem egy hosszú tanulási periódus alatt ismételjük át, hanem kisebb időközönként visszatérünk rá. Ennek előnye, hogy a hosszú távú memóriába való mélyebb beépülést segíti elő. Gyakorlati eszköznek jók lehetnek például a „Flashcard”-ok (például Anki vagy Quizlet), digitális kártyarendszerek.

2. Active Recall (Aktív Előhívás)

• Nem csupán passzívan olvasás, hanem aktív módon meg kell próbálni felidézni a tanultakat (például kérdések megválaszolása, összegzés szóban vagy írásban). Ez megerősíti az emlékeket, és felhívja a figyelmet azokra a pontokra, ahol még hiányosság van.

3. Mind Mapping (Gondolattérkép Készítés)

• Lényege: Az anyagot vizuálisan térképezed fel, összekötve a központi fogalmakat alcímekkel, képekkel, színekkel. Átláthatóvá teszi a komplex információkat, elősegíti az összefüggések felismerését.

4. Feynman Technika

• Próbáld meg egyszerű nyelven, úgy elmagyarázni a tananyagot, mintha valaki másnak adnád elő, aki nem rendelkezik alapvető ismeretekkel. Rávilágít arra, hogy hol vannak hiányosságok a tudásodban, és segít a mélyebb megértésben.

5. Jegyzetelés

• Alakíts ki egy strukturált jegyzetelési rendszert, amely külön választja a kulcsfontosságú fogalmakat, a részletes jegyzeteket és az összefoglalást. Ez segít a későbbi gyors áttekintésben és a tananyag mélyebb feldolgozásában.

Ezek a technikák kombinálva és a saját tanulási stílushoz igazítva jelentősen javíthatják a hatékonyságot. A lényeg, hogy ne csak egyszerűen passzívan olvassunk, hanem tudatosan és aktívan dolgozzunk a tananyaggal.

Valószínűleg mindenki hallott már arról, hogy lefekvés előtt nem szabad a mobiltelefonok képernyőjét használni, mert rendkívül rosszat teszünk ezzel a szemünknek és az alvás minőségének.

Az emberek többsége viszont sajnos képtelen ellenállni annak a csábításnak, hogy még egyszer lefekvés előtt utoljára megnyissák a telefonjukat. Az átlagos képernyőidő döbbenetes mértékben növekszik, az emberek túlnyomó része krónikus képernyőfüggővé vált (átlagosan napi 6 órát töltünk a telefon/tablet/laptop/számítógép/TV képernyőjét bámulva).

Kép forrása: House Beautiful

Érdemes emiatt utánajárni, hogy van-e bármilyen lehetőség arra, hogy továbbra is használjuk a telefonunkat éjszaka anélkül, hogy ártanánk a saját alvási szokásainknak és ezáltal az egészségünknek is. A tudomány jelenlegi álláspontja szerint az alvási időbeosztásunk sokkal képlékenyebb és kiszámíthatatlanabb annál, mint ezt elsőre gondolnánk.

Először is azt érdemes áttekinteni, hogy hogyan reagál a szervezet a természetes fényre, például a napfényre, vagy annak hiányára. Bizonyára mindenki tudja, hogy éjszaka természetes módon álmosnak érezzük magunkat. Ez azért van, mert a szervezetünk melatonint termel, egy olyan hormont, ami hatalmas szerepet játszik az alvásban, egyfajta belső időmérőként funkcionál.

Amikor felkel a nap és az emberek kiteszik magukat a ragyogó fényének, a testünk automatikusan elnyomja a melatonin termelést, így segít ébren és ébernek tartani a szervezetet napközben.

Azonban nem a természetes napfény ebben az egyetlen tényező. A fény színhőmérséklete is folyamatosan változik a nap során. A nappali fénynek nagyjából 5600 Kelvin a színe, ami meglehetősen kéknek számít. Ezzel szemben a naplemente sokkal melegebb, nagyjából úgy 3000 Kelvin. Ez a természetes színeltolódás a csökkenő fényerővel együtt azt üzeni a szervezetünknek, hogy indítsa be a melatonin termelését, ami álmosító hatásúvá tesz minket, és alvásra készteti a szervezetet. A természetes fény tehát megkönnyíti a testünk dolgát abban, hogy mikor is kell álomra hajtanunk a fejünket. De amint elkezdjük ehhez hozzáadni a mesterséges fényt is, melyet a képernyők bocsátanak ki, a dolgok egy kicsit bonyolultabbá kezdenek válni. Különösen akkor, ha éjjel hosszú időn át, akár egy órán keresztül ezeket a mesterséges fényeket kibocsátó képernyőket bámuljuk.

A telefonok képernyőinek színhőmérséklete alaphelyzetben 5600 Kelvint tesz ki, tehát megfelel körülbelül a nappali természetes fény színhőmérsékletének. Tehát, amikor alvásszakértők amellett érvelnek, hogy a telefon használata lefekvés előtt káros lehet az egészségre, akkor ez az általánosan hivatkozott ok.

A telefon mesterséges nappali fénye, vagyis a kék fény elnyomja a melatonin termelődését, és megzavarja az álmosságérzetünket. Ezt követően joggal tehetjük fel a kérdést, hogy a telefonoknak van-e esetleg olyan beépített funkciójuk, amelyek ezt az erős kék fényt hivatottak ellensúlyozni?

Erre találták ki az éjszakai üzemmódot, amit egyes telefonok beállításain éjszakai váltásnak hívnak. Tudományosan azonban egyelőre egyáltalán nem bizonyított, hogy ezek a megoldások működnének. Egy 2019-es tanulmány megpróbált választ adni a kérdésre. A megállapítások szerint az ötlet helyes, amikor megpróbálnak manipulálni egy világítási jellemzőt, hogy csökkentsék a cirkadián ritmust, (napi biológiai óra).

Kép forrása: Luminis

Az eredmények szerint ez a funkció is elnyomta a melatonint, tehát az álmosító hormont, tehát nem volt jelentős különbség a nappali és az éjszakai mód között. És bár ez úgy hangzik, mintha az éjszakai mód nem működne, valójában ennél sokkal bonyolultabb a dolog. A spektrum csak az egyik szempont. A használat időtartamát, időzítését és mennyiségét is figyelembe kell venni. Tehát, ha éjszaka mondjuk 20-30 percig használod a telefont, akkor nagy aggodalomra nincsen semmi ok. De ha ezt lényegesen minden nap meghaladjuk, mondjuk ha minden este megnézünk egy filmet, vagy például három epizódot egy Netflix sorozatból, akkor eléggé jelentős alvászavaraink lehetnek, ami késleltetheti az alvást.

A telefonon töltött idő korlátozása is sokat számít, és a fény színhőmérsékletének váltása csak egy része a megoldásnak. Amikor a telefonunkat használjuk, közvetlenül egy fényforrásba bámulunk, és hogy mennyi fény esik egy bizonyos területre, például a szemünkre, jelentősen befolyásolja a készülékhez való közelségünk, tehát, hogy mennyire közelről bámuljuk a képernyőt.

Valójában egy közelebbi fényforrást négyszer erősebbnek érzékel az emberi szem, mint azt a fényforrást, amely kétszer olyan messze van tőle. Ha 1000 lux (fotometriai mennyiség, a fény intenzitását mérik vele) érkezik a szemre, nem számít, hogy meleg vagy hideg fényforrásról van szó, ez túl magas, és máris telíti a cirkadián ritmusunkat.

Tehát tudjuk, hogy a képernyő időtartamának korlátozása, a színek állítása és a fényerő csökkentése mind segíthet. Az sem mindegy azonban, hogy mennyi fényt kapunk közvetlenül ébredés után egy-két órával, és közvetlenül azelőtt, hogy elalszunk. Lehetséges, hogy be tudjuk csapni a cirkadián rendszerünket azzal, hogy ha a képernyő fényerejét az esti 50 luxról 200 luxra emeljük, és ezt egészen egyszerűen azzal ellensúlyozzuk, hogy reggeli fényerőt 800 luxorra növeljük. Ez a cirkadián ritmus szépsége. A szervezetünk saját mechanizmusait használhatjuk ellene.

Tehát alapvetően, ha reggel elmegyünk egy napsütéses sétára, akkor potenciálisan ellensúlyozhatjuk a telefonunk által okozott alvási zavarokat. A testre vonatkozó trükköket félretéve, a telefonunkból érkező kék fényen kívül még sok más tényező is hatással lehet az alvás. És még nem is érintettük mindet. Például az, hogy mit csinálunk este a telefonunkon, legyen az akár a közösségi média oldalak görgetése vagy egy ijesztő horrorfilm nézése, ugyanolyan stimuláló és zavaró hatással lehet az alvásunkra, mint az általunk bevitt fény mennyisége. Végeredményben az, hogy kitaláljuk, hogyan lehet egészségesebb kapcsolatunk az eszközeinkkel, nagy lépés ahhoz, hogy kitaláljuk, hogyan lehet egészségesebb kapcsolatunk az alvásunkkal.

Donald Trump amerikai elnök arcképe az amerikai bankjegyekre kerülhet. Az Egyesült Államok pénzügyminisztériuma megkezdte az előkészítő munkálatokat egy új 250 dolláros bankjegy kibocsátására, amelyen Trump portréja szerepelhetne.

A tervezett amerikai 250 dolláros

A hivatalos indoklás szerint az új címlet az Egyesült Államok fennállásának 250. évfordulójára készülne. A republikánus képviselő, Joe Wilson által benyújtott törvényjavaslat azonban nemcsak egy új bankjegyet hozna létre, hanem egy több mint másfél évszázados amerikai hagyományt is megtörne, az amerikai törvények ugyanis jelenleg tiltják, hogy élő személy szerepeljen a dolláron. Ez a szabály még 1866-ban született meg, miután Spencer Clark pénzügyi tisztviselő saját arcképét nyomtatta egy ötcentes bankjegyre, ami akkora felháborodást váltott ki, hogy a Kongresszus külön törvényben tiltotta meg az élő személyek megjelenítését az amerikai valután.

Trump azonban már korábban is törekedett arra, hogy saját politikai és kulturális örökségét az amerikai állam különböző szimbólumaiba építse be. Nevét több közintézmény viseli, portréja hamarosan megjelenhet az amerikai útleveleken, az Air Force One festését pedig saját ízléséhez igazítják.

Trumpnak azért is fontos, hogy megjelenjen a bankjegyeken, mivel egy állam számára az, hogy ki kerül a pénzre, valójában azt mutatja meg, hogy egy ország kit tekint saját történelmének központi alakjának.

Érdemes megnézni, hogy a világ bankjegyeit vizsgáló nemzetközi kutatások szerint a világ országaiban túlnyomó többsége továbbra is férfiakat jelenít meg valutáin. Egy 38 országot elemző adatbázis alapján a bankjegyeken szereplő személyek 79 százaléka férfi. A legtöbben politikusok, államfők vagy írók. Érdekes módon az írók megelőzik a katonákat és forradalmárokat is. Ennek oka részben az lehet, hogy az irodalom kevésbé megosztó.

Nők közül Japánb például Higuchi Icsijót választotta az 5000 jenes bankjegyre, akit a modern japán irodalom első jelentős női szerzőjeként tartanak számon. Törökországban Fatma Aliye Topuz szerepel az 50 lírás bankjegyeken, akit az iszlám világ első női regényírójaként emlegetnek. Kolumbiában is író került a bankjegyre, Gabriel García Márquez Nobel díjas író került az 50.000 pesora.

A japán 5000 jen

Érdemes megemlíteni, hogy Bosznia esetében az írók kiválasztása konkrétan politikai kompromisszum eredménye lett, hiszen a délszláv háború után létrehozott közös boszniai valuta tervezése során a különböző etnikai közösségek képtelenek voltak megegyezni történelmi hősökben, ezért végül írókat választottak, mert ők kevésbé számítottak konfliktusos figurának.

Török 50 líra

A bankjegyek sokszor a nemzeti emlékezet újraírásának eszközei is. Dél-Afrika az apartheid korszakban a holland gyarmatosító Jan van Riebeeck portréja uralta a valutát, később azonban állatokra cserélték, majd Nelson Mandela is megjelent.

Kolumbiai 50.000 peso

A bankjegyek körüli viták sokszor társadalmi konfliktusokat is tükröznek. Az Egyesült Államokban hosszú ideje vita tárgya, hogy Andrew Jackson helyére Harriet Tubman kerüljön a húszdollárosra. Tubman egykori rabszolga volt, aki később az amerikai rabszolga felszabadítás egyik legismertebb alakjává vált. Trump azonban ellenezte a cserét.

Dél-afrikai bankjegyek

Az sem véletlen, hogy a legtöbb ország csak halála után helyez valakit a bankjegyekre. A vizsgált személyek 96 százaléka már nem élt, amikor először megjelent a pénzen. Kanada például minimum 25 év várakozási időt ír elő. Ez részben a politikai semlegességet szolgálja, részben pedig azt, hogy a történelmi megítélés idővel változhat.

Az új 250 dolláros bankjegy terve emellett gazdasági szempontból is érdekes. Az Egyesült Államokban jelenleg a 100 dolláros a legnagyobb forgalomban lévő címlet. Korábban léteztek 500, 1000 vagy akár 10 000 dolláros bankjegyek is, de ezeket 1969-ben kivonták a forgalomból.

A napokban a magyar sajtóban – a megszokottak szerint – nagy figyelem irányult a csíksomlyói búcsúra, amely az utóbbi évtizedekben ugyan nemzetpolitikai tartalommal is bír, leginkább vallási eseménynek tekinthető. A vallási zarándoklatok és ünnepek évezredek óta fontos szerepet töltenek be az emberi kultúrában, hiszen ezek az események nem csupán spirituális jelentőséggel bírnak, hanem közösségi élményt, identitást képeznek és hagyományőrző funkciót is betöltenek. A világ számos pontján rendeznek a csíksomlyóihoz hasonló vallási eseményeket, amelyek közül most négy különösen nagy hatásút mutatok be.

A csíksomlyói búcsú

A csíksomlyói búcsú kétség kívül a magyarság legfontosabb vallási zarándoklata, melyet minden évben pünkösdkor rendeznek meg Erdélyben, Csíksomlyó település közelében. A katolikus zarándokhely évszázadok óta a székely és a magyar katolikus közösség fontos spirituális központja, melyet a 20. század viharos évtizedei következtében elszakadt erdélyi magyarság egyfajta nemzeti identitásőrző eseménnyé is formált. A búcsú eredete a 16. századra nyúlik vissza, amikor a helyi katolikusok sikeresen ellenálltak a protestáns hittérítőknek és megőrizték eredeti vallásukat.

A csíksomlyói búcsú

A hívek gyalogosan, lóháton vagy szervezett csoportokban érkeznek a Kis-és Nagysomlyó-hegy közötti nyeregbe, ahol szabadtéri misét tartanak. A résztvevők száma évről évre meghaladja a több százezret. Az erdélyi magyarság mellett számos anyaországi, felvidéki és délvidéki magyar is fontosnak tartja, hogy hitét és nemzeti identitását a búcsúban való megjelenéssel fejezze ki.

Kumbh Mela

A Kumbh Mela sokak szerint a világ legnagyobb vallási rendezvénye, de minden bizonnyal a legnagyobb hindu közösségi esemény, melyet Indiában rendeznek meg a hindu vallásúak gyülekezésével. A fesztivált négy különböző szent városban rendezik meg váltakozva, melyek Prayagraj, Haridwar, Ujjain és Nashik. A négy város meghatározott sorrendben, előre egyeztetett menetrend szerint ad otthont az eseménynek.

A Kumbh Mela

A Kumbh Mela központi eleme a szent folyóban való rituális fürdés, hiszen a hinduk hite szerint a Gangesz és más szent folyók vize megtisztítja a lelket és segít megszabadulni a bűnöktől. A legnagyobb eseményeken akár ötvenmillió ember is részt vesz néhány hét alatt. A rendezvény egyszerre tekinthető vallási szertartásnak és kulturális fesztiválnak, de népszerűsége miatt évről évre egyre nagyobb logisztikai kihívás a milliós tömegek koordinálása, ellátása – a szabadvízi fürdőzés pedig higiéniai nehézségeket is felvet. A helyzet kezelésére az indiai kormányzat irányításával ideiglenes városok épülnek fel a zarándokok számára, külön infrastruktúrával, egészségügyi ellátással és közlekedési rendszerrel. A Kumbh Mela kiemelkedő példája a vallás közösségszervező és szerepének.

Haddzs

Az iszlám vallás egyik legfontosabb kötelessége a haddzs, vagyis a mekkai zarándoklat. A Korán szerint minden muszlimnak, aki fizikailag és anyagilag képes rá, legalább egyszer életében részt kell vennie ezen a szertartáson annak érdekében, hogy élete megfeleljen a szent könyvben foglaltaknak. A zarándoklat központja Mekka városa Szaúd-Arábiában, ahol a hívek körbejárják a Kábát, a fekete követ ami az iszlám legszentebb helyeként ismert. A haddzs többnapos esemény, amely során különböző vallási rítusokat hajtanak végre. Évente több millió ember érkezik a világ minden részéről, hogy Mohamed szent városában teljesítse a zarándoklatot.

A mekkai zarándoklat

A haddzs vallási élmény, de az iszlám közösség egységének szimbóluma is, amely különösen fontos kapcsolódási pont az iszlám különböző irányzatai között és egyfajta ‘közös nevező’ az aktuálpolitikai nézeteltérésekben. A különböző országokból, kultúrákból és társadalmi rétegekből érkező emberek ugyanazokat a ruhákat viselik és ugyanazokat a szertartásokat végzik el, ami aláhúzza annak tényét, hogy az esemény a spirituális egyenlőséget hirdeti.

Lourdes

A franciaországi Lourdes a katolikus világ egyik legismertebb zarándokhelye. A leginkább elfogadott történet szerint 1858-ban egy Bernadette Soubirous nevű fiatal lány előtt többször megjelent Szűz Mária egy barlangnál, ami a helyszín szentségének alapját képezi. Azóta Lourdes a gyógyulás és a hit egyik legfontosabb szimbólumává vált, ahova betegek és egészségesek, fiatalok és idősek egyaránt zarándokolnak Szent Mária és a hosszú, egészséges élet nyomában. Rendszerint több millió zarándok érkezik a városba, akik testi vagy lelki gyógyulást remélnek és a lourdes-i forrás vizétől várják a csodát. A víznek azért is tulajdonítanak különleges jelentőséget, mert a mondák számos csodás gyógyulás történetét kapcsolják hozzá.

A lourdesi zarándoklat

Lourdes a vallási élmény mellett erős humanitárius és közösségi szerepet is betölt. Önkéntesek ezrei segítik a betegeket és időseket, így a zarándoklat egyszerre válik spirituális és emberi szolidaritási eseménnyé, amely az evilági és túlvilági jóságot és sorsközösséget egyesíti.

A bemutatott vallási rendezvények jóval többet jelentenek egyszerű ünnepeknél, mivel ezek az események erősítik az identitást, közösséget teremtenek és lehetőséget adnak arra, hogy emberek milliói közösen éljenek meg spirituális élményeket melyek az év más időszakaiban átsegítik őket a nehézségeken és igazodási pontként, lelki feltöltődésként szolgálhatnak. Akár a csíksomlyói búcsúról, akár a Kumbh Meláról vagy a haddzsról van szó, minden ilyen és ezekhez hasonló esemény azt mutatja, hogy a vallás a 21. században is rendkívül fontos szerepet játszik az emberek életében és továbbra is betölti a funkciót amiért a történelem során kialakult: megmagyarázza az ismeretlent és hitet ad a jövőbe vezető úthoz.

Az Ozempic az elmúlt évek egyik legismertebb gyógyszerévé vált – nemcsak az orvostudományban, hanem a popkultúrában, a közösségi médiában és a celebváltozások világában is.

Eredetileg 2-es típusú cukorbetegség kezelésére fejlesztették ki, ám a szemaglutid hatóanyag étvágycsökkentő és testsúlycsökkentő hatása miatt gyorsan túlnőtt eredeti funkcióján.

Ritka, hogy egy gyógyszer ennyire gyorsan kulturális jelenséggé váljon, de az Ozempic pontosan ezt tette: egyszerre lett orvosi áttörés, Hollywood egyik legtöbbet pletykált „titka”, és a karcsúság iránti társadalmi megszállottság új szimbóluma.

A készítmény a GLP-1 hormon működését utánozza, amely szerepet játszik az étvágy, a vércukorszint és az emésztés szabályozásában. Egyszerűbben fogalmazva: segíthet abban, hogy valaki kevesebbet kívánjon, hamarabb jóllakjon, és kevésbé uralja a mindennapjait az étel körüli folyamatos gondolkodás. Sokan úgy írják le, mintha „elcsendesedne” a fejükben az állandó éhség vagy sóvárgás. Ez különösen azok számára lehet jelentős, akik hosszú ideje küzdenek elhízással vagy metabolikus problémákkal.

forrás: https://www.medpartnerstl.com/post/what-happens-to-your-body-on-ozempic 

A gyógyszer körüli globális figyelmet azonban nemcsak a tudományos eredmények növelték, hanem a hírességek világa is. Az elmúlt években számos ismert név kapcsán merült fel az Ozempic vagy más GLP-1 készítmények használata fogyás céljából. Oprah Winfrey nyíltan beszélt arról, hogy testsúlykezeléshez fogyást segítő gyógyszert használ, Sharon Osbourne szintén elismerte, hogy élt a lehetőséggel, és még a túlzott fogyás veszélyeiről is beszélt. Amy Schumer és Chelsea Handler is nyilvánosan említette, hogy kipróbálták, bár nem feltétlenül maradtak mellette hosszú távon. Elon Musk a Wegovy használatáról tett említést, amely ugyan nem pontosan Ozempic, de hasonló hatásmechanizmusú. Közben olyan nevekkel kapcsolatban is rendszeresen felmerültek találgatások, mint a Kardashian–Jenner család, Christina Aguilera, Jessica Simpson vagy Katy Perry, bár ezek jelentős része inkább médiapletyka, mint megerősített információ.

Ez a celebkultúra azonban komoly társadalmi kérdéseket vet fel. A közösségi média világában, ahol a látványos fogyás gyakran egyszerre csodálat és gyanakvás tárgya, az Ozempic egyfajta kulturális rövidítéssé vált arra a feltételezésre, hogy a drámai testváltozások mögött valamilyen „segítség” áll. Ez részben azért is beszédes, mert rávilágít arra, mennyire erősen kapcsolódik a modern társadalomban a test a sikerhez, az önkontrollhoz és a státuszhoz.

forrás: https://www.foxnews.com/entertainment/hollywood-stars-slim-down-ozempic-social-media-change-beauty-standards-expert 

A valóság azonban jóval árnyaltabb. Az Ozempic nem csodaszer, és nem egyszerű „fogyókúrás injekció”.

Emellett a kezelés abbahagyása után sokaknál visszatérhet az étvágy, így a hosszú távú eredmények gyakran életmódbeli változtatásokat is igényelnek.

Az sem elhanyagolható, hogy amikor egy cukorbetegségre kifejlesztett gyógyszer fogyókúrás trenddé válik, az etikai és ellátási problémákat is felvet. Több helyen felmerült, hogy a megnövekedett kereslet miatt azok számára is nehezebbé válhat a hozzáférés, akiknek orvosilag valóban szükségük lenne rá.

Végső soron az Ozempic egyszerre orvosi innováció és társadalmi tükör. Segíthet azoknak, akiknek valódi egészségügyi problémáik vannak, ugyanakkor azt is megmutatja, mennyire erősen él bennünk a vágy a test gyors kontrollálására. A kérdés talán nem csupán az, hogy működik-e, hanem az is, mit árul el rólunk: egy olyan korról, ahol a fogyás már nemcsak egészségügyi, hanem kulturális, esztétikai és státuszkérdés is lett.

Az Ozempic így nemcsak a kilókról szól, hanem arról is, hogyan alakítja a modern világ a testhez, önképhez és tökéletességhez való viszonyunkat.

Május végén Budapest néhány napra Európa futballfővárosává válik. A 2025/26-os UEFA Bajnokok Ligája-döntőt május 30-án, szombaton rendezik a Puskás Arénában, ahol a Paris Saint-Germain és az Arsenal csap össze a trófeáért. A döntő különlegessége (legalábbis számunkra), hogy Magyarország először ad otthont az európai klubfutball legrangosabb fináléjának, ráadásul a mérkőzés a megszokottnál korábban, 18:00 órakor kezdődik.

Kép forrása: https://nruevent.hu/en/hir/100-days-to-go-champions-league-final-and-champions-festival-in-budapest/

A BL-hétvége azonban nem csak a stadionról szól, sőt a hétvége azon része mindösszesen kb. 65 ezer szerencsés futballszurkolónak releváns, akiknek sikerült jegyet váltania  döntőre. Május 28. és 31. között a Hősök tere ad otthont az UEFA Champions Festivalnak, vagyis a Bajnokok Fesztiváljának. A négynapos, ingyenesen látogatható esemény a döntő hangulatát hozza be Budapest szívébe: interaktív futballos programok, kispályás játékok, DJ-szettek, selfie-pontok, szurkolói termékek és koncertek várják a látogatókat. A fesztivál egyik legnagyobb attrakciója a Bajnokok Ligája-trófea lesz, amely a döntő délutánját leszámítva minden nap látható lesz a helyszínen.

A fesztivál egyik kiemelt programja az Ultimate Champions Legends Tournament, amelyet május 29-én, pénteken rendeznek a Papp László Budapest Sportarénában. A kapunyitás 14:00-kor lesz, a program 15:30-kor kezdődik. Az esemény a Champions Festival hivatalos kísérőprogramja, és egyfajta nosztalgikus futballshowként működik. Korábbi BL-győztesek, világklasszisok és magyar futballszereplők lépnek pályára egy beltéri tornán.

A budapesti Legendák Tornájának négy csapatkapitánya már ismert: Luís Figo, Cafu, Ivan Rakitić és Juhász Roland vezetik majd a csapatokat. Figo 2000-ben Aranylabdát nyert, 2002-ben Bajnokok Ligáját is nyert, Cafu világbajnok brazil legenda és 2007-es BL-győztes az AC Milannal, Rakitić a Barcelona 2015-ös BL-döntőjében is betalált, Juhász Roland pedig korábbi magyar válogatott védőként és csapatkapitányként képviseli a hazai futballt a tornán. A csapatok teljes névsorát később hozzák nyilvánosságra, de a torna így is a hétvége egyik leglátványosabb programjának ígérkezik.

A pénteki Legends-tornára a hivatalos jegyoldal jelenleg már azt jelzi, hogy minden jegy elfogyott. A TicketSwap aktuális listázása szerint ugyanakkor másodpiacon még felbukkanhatnak jegyek, a cikk írásakor szűk 28 ezer Ft/jegy áron. (Ezt érdemes óvatosan kezelni: ez nem hivatalos ár, hanem viszonteladói ár, amely a kereslet függvényében gyorsan változhat.)

Aki a szombati döntőre nem jut be a Puskás Arénába, annak is érdemes lehet kilátogatnia a Hősök terére. A Champions Festival pont azt a célt szolgálja, hogy a BL-döntő ne csak a stadionban, hanem az egész városban érezhető legyen. A program családoknak, turistáknak, semleges futballrajongóknak és persze Arsenal- vagy PSG-szurkolóknak is jó választás lehet. A döntő előtti napokban Budapest belvárosa várhatóan megtelik mezekkel, zászlókkal, külföldi szurkolókkal és fesztiválhangulattal.

A nagy érdeklődés miatt azonban közlekedési változásokra is készülni kell. A Budapesti Rendőr-főkapitányság tájékoztatása szerint a BL-döntő miatt ideiglenes forgalomkorlátozások lesznek több budapesti kerületben, egyes korlátozások egészen június 4-ig érvényben maradnak. A Hősök tere környékén kiemelt lezárások lesznek: az Olof Palme sétány, a Hősök tere egyes szakaszai és az Állatkerti körút is érintett, május 28. és 31. között pedig a Kós Károly sétányt, a Hősök terét körben, valamint az Állatkerti körút Gundel Károly út és Hősök tere közötti részét is lezárják.

Május 29-től az Andrássy út környékén is jelentős változások jönnek: lezárják az Andrássy út szervizútjait a Bajza utca és a Dózsa György út között, majd május 29-én déltől május 31-én hajnalig az Andrássy út Bajza utca és Dózsa György út közötti szakasza, valamint több környező utca — például a Rippl Rónai, a Munkácsy, a Lendvay és a Benczúr utca egyes részei — is érintettek lesznek. A mérkőzés napján, május 30-án a Puskás Aréna környékén is nagyobb lezárásokra kell számítani, többek között a Kerepesi út, a Dózsa György út, az Ifjúság útja, a Stefánia út és a stadion környéki utcák szakaszos vagy időszakos korlátozásával.

Érdemes tehát autó helyett közösségi közlekedéssel, gyalog vagy kerékpárral tervezni, és indulás előtt mindenképp ellenőrizni az aktuális forgalmi információkat. A Hősök tere és a Puskás Aréna környéke a BL-hétvégén nem egyszerűen rendezvényhelyszín lesz, hanem nemzetközi szurkolói zóna: a közlekedés lassabb, a tömeg nagyobb, a hangulat viszont várhatóan egészen különleges lesz.

A mai adás témája Csernobil, mivel most van a csernobili baleset negyvenedik évfordulója. A legelső kérdésem az, hogy kicsit képbe helyezzük a nézőket és a hallgatókat: milyen erőmű volt a csernobili? Mennyiben tér el, vagy miben hasonlít például a paksi erőműre?

Csernobilban egy RBMK típusú reaktorral felszerelt atomerőmű üzemelt. Ennek az alapkoncepciója a negyvenes-ötvenes évek első kontrollált láncreakcióihoz vezethető vissza. Ezekben a neutronok lassítását grafitmoderátorral oldották meg. Erre azért van szükség, mert a lassú, úgynevezett termikus energiatartományban mozgó neutronok hasítanak legnagyobb valószínűséggel urán-235-ös atommagokat. A reaktor hűtését pedig – számos ma is a világban működő atomerőműhöz hasonlóan – klasszikus könnyűvízzel oldották meg.

Mit jelent a könnyűvíz? Olyasmit, amit a pohárból iszunk? Ezért építik az erőműveket folyók mellé?

Igen, a legtöbb atomerőművet folyó vagy valamilyen nagy vízfelület mentén építik, ezt látjuk a nagyvilágban is. Ennek az az oka, hogy a klasszikus ivóvíz egy kiváló neutronmoderátor. Adja magát a kérdés, hogy létezik-e nehézvizes megoldás. Így van, a nehézvíz még jobb neutronmoderátor, az egyetlen hátránya, hogy az előállítása drága. A kanadai CANDU típusú atomreaktorok jelenleg is futó, már nem kísérleti fázisban lévő nehézvíz-moderálású reaktorok, de ugyanúgy nem használnak grafitot, ahogy már szinte semelyik modern atomreaktor.

Tehát ez a lényegi különbség Pakshoz képest? Paks nem használ grafitot.

Így van, ez egy nagyon lényegi különbség. A modern reaktorokban a víz egyszerre látja el a reaktorzóna hűtését, az energia elszállítását a hőtermelő egységből, valamint a moderálási feladatot.

Most, hogy képbe kerültünk a reaktor típusával, térjünk rá április 26-ára. Mi történt azon a napon?

Egy tesztet akartak végrehajtani a csernobili atomerőműben, amit egyébként már másodjára próbáltak meg. Az első teszt valószínűleg hasonló okokból hiúsult meg, mint ami miatt április 26-án is katasztrófa történt. Az egész folyamat április 25-én hajnalban kezdődött. Elkezdték lecsökkenteni az atomerőmű kiadott elektromos teljesítményét azáltal, hogy szabályozórudakat eresztettek a zónába.

A teszt célja az volt, hogy kipróbálják: ha esetleges támadás éri az erőművet, és az elektromos rendszerek leállnak, hogyan lehet áthidalni azt a rövid időt, amíg a dízelgenerátorok bekapcsolnak. Azt szerették volna elérni, hogy a leálló, de még forgó turbinák által termelt áram pumpálja tovább a vizet a reaktorblokkba. Úgy gondolták, ezt a tesztet szabályosan a kimeneti teljesítmény negyedén lehet elvégezni. Lecsökkentették az egyébként 1000 megawattos kimeneti teljesítményű blokkot délre 500 megawatt környékére.

Itt történik az első nagyon fontos esemény a láncolatban. A szovjet energiaelosztó központ diszpécsere betelefonált az erőműbe, hogy a kijevi fogyasztás megnőtt, ezért nem csökkenthetik tovább a teljesítményt. Emiatt egészen este 11 óráig ezen a félteljesítményen hagyták a reaktort. Ez minden reaktor esetében problémás dolog, de az RBMK sajátos gyengeségei miatt kifejezetten életveszélyes állapotba hozta a rendszert az éjszakai órákra.

Miért jelentett problémát, hogy nem teljes teljesítménnyel üzemelt a reaktor?

Azért, mert a magok hasadása során keletkezik egy xenon-135 nevű izotóp. Ez az izotóp egy nagy neutronnyelő. Ez azt jelenti, hogy a hasadásokban keletkező neutronok a xenon-135-tel elreagálva kikerülnek a láncreakcióból, így nem végeznek további hasadásokat. Nagy energián ez a xenon elég, de félenergián nem, és ez a folyamat fél napig tartott. Emiatt a nap végére a nominális teljesítmény mindössze 1%-ára esett vissza a reaktor teljesítménye. Ezt azzal próbálták meg kezelni, hogy elkezdték az összes szabályozórudat kihúzni a reaktorból. Ez viszont átvitte a rendszert a ló túloldalára. Hirtelen elégett az összes xenon, a víz pedig olyannyira felforrt, hogy fellépett a pozitív üregtényező hatása.

Erről a pozitív üregtényezőről, mint tervezési hibáról az HBO Csernobil sorozatában is sokat lehetett hallani. Kérlek, fejtsd ki ezt közelebbről!

Ez valóban egy nagyon súlyos tervezési hiba volt, ami a nyugati reaktorépítésben és azóta világszinten is abszolút megengedhetetlen. A probléma lényege, hogy a grafitmoderáció mellett az elforró hűtővíz neutronnyelőként, azaz abszorberként működik. Amikor a víz elforr, a reaktor nem leállni kezd, hanem felpörög. Ezt hívják pozitív visszacsatolásnak. A hűtőközeg elvesztésével pont hogy nő a reaktor teljesítménye.

A paksi atomerőműben, ha elkezdene felforrni a víz, a megjelenő buborékok miatt csökkenne a moderáltság, így leállna a láncreakció. Egy RBMK típusú reaktorban viszont a grafit nem tud elforrni. Ha elforr a víz, kiesik a neutronelnyelési képesség, de a moderáltság megmarad, így gyorsuló láncreakció keletkezik.

A teszt során ráadásul több biztonsági rendszert is leállítottak. Amikor az AZ-5-ös gombbal meg akarták állítani a reaktort, a szabályozórudak végén lévő grafitfejek vizet nyomtak ki a zónából. Ezzel a maradék elnyelő anyag is távozott. Olyan heves láncreakció történt, hogy először egy gőzrobbanás következett be. A hirtelen felforró víz szétvetette a hűtőcsöveket, a grafitkövetők beszorultak, a szabályozórudak pedig nem tudtak teljesen lemenni.

A gőzrobbanás fellökte a reaktor 3000 tonnás acélfedelét, ami széttörte az épület tetejét. Pár másodperccel később a keletkező hidrogén és a levegő oxigénje durranógázt alkotva létrehozta a második robbanást. Ráadásul a több ezer tonnányi grafit meggyulladt, és tíz napig égett. Ez nem pusztán leolvadás volt, hanem egy heves gőz-, majd gázrobbanás, az üzemanyag pedig megolvadt.

Hogyan kezelte a helyzetet az akkori vezetés a robbanás utáni órákban, napokban? Felfogták, mi történt?

A szovjet pártvezetés és a helyszínen dolgozó csoport magával szemben őszinte volt, nem tehették meg, hogy nem kezdik el a mentést. Az lett volna az ideális, ha már április 26-án evakuálják Pripjatyot, de ez csak április 27-én történt meg. Az utólagos kimutatások szerint ez az egy napos késlekedés szerencsére nem számított végzetesen sokat.

Azonnal elkezdték az oltást. A sugárfertőzésben közvetlenül meghalt 28 emberből húsz tűzoltó volt. A kiérkező egységek nem voltak felkészítve arra, hogy mivel állnak szemben. Először vízzel oltottak, ami teljesen hatástalan volt. Végül helikopterekből bórral kevert homokot öntöttek a zónába, mert a tüzet elfojtani kellett.

Nem voltak kész protokollok egy ilyen elképzelhetetlen eseményre. A bent lévő mérőeszközök sem voltak kalibrálva ilyen mértékű sugárzásra. Miután felmérték, hogy a zóna nyitott, a tűzoltás után az evakuáció, a törmelékek visszadobálása és a zóna alulról történő hűtése következett. Féltek egy második gőzrobbanástól, ezért búvárokkal leeresztették a zóna alatti vízciszternákat. Később egy folyékony nitrogénes hűtőcsatornát és egy alagútrendszert is építettek, végül pedig megalkották az első szarkofágot.

Fizikusként hogyan határoznád meg a sugárbetegséget? Mit takar ez pontosan?

A sugárzásnak kétféle hatása van: a determinisztikus és a sztohasztikus hatás. A determinisztikus hatást egyszerű elképzelni. A radioaktív anyagból hatalmas energiájú részecskék lépnek ki nagy számban. Ezek az emberi testben lévő összetett szerves molekulákat roncsolják, szétszakítják. Ez molekuláris szinten az elhalás miatt az égéshez hasonló, nagyon csúnya halált okoz. A második hatás a sztohasztikus, ami lényegében a rákos megbetegedéseket jelenti.

A szél a legnagyobb mennyiségű jód-131-es izotópot Fehéroroszország felé vitte. Ott a gyermekek körében körülbelül 4000 esetben mutattak ki kifejezetten Csernobilhoz köthető pajzsmirigyrákot. Nagyon bonyolult megállapítani, hogy mely daganatos elváltozások vezethetők vissza a katasztrófára. Emiatt a becslések tág határok, 4000 és egymillió eset között mozognak. A WHO hivatalosan körülbelül 4000 halálesetet köt sztohasztikus okokból a csernobili katasztrófához.

Hogyan derült ki a világ számára a baleset, ha a szovjet vezetés próbálta eltitkolni?

A szovjet vezetés április 27-én még nem, de 28-án már adott ki hivatalos jelentést a nemzetközi sajtónak. Addigra azonban a skandináv atomerőművekben, először a svéd Forsmark erőműben feltűnt a dolgozóknak, hogy a belépő munkatársakon mérnek többletsugárzást.

Magyarországon szintén április 28-án jelent meg az első hír. A sajtóban az a szabály érvényesült, hogy csak a szovjetek által ellenőrzött információk kerülhetnek ki. Volt azonban a Magyar Rádiónak egy bátor hírszerkesztője, Bedő Iván, aki a BBC értesülései alapján bemondta a rádióban, hogy Svédországban, Dániában és Norvégiában is mérik a hatást. Ebből a laikusok is kikövetkeztették, hogy súlyos baleset történt.

A tejfogyasztás központi kérdéssé vált. Elrendelték, hogy a marhákat nem szabad kint legeltetni, csak zárt térben, korábban lekaszált takarmánnyal etethették őket. Bevezették a kevert tejgyártást is, a friss tejet régebbi tejjel keverték, hogy a határérték alá csökkentsék az aktivitást. Emellett nem javasolták a nagy levelű zöldségek, például a fejes saláta és a fejes káposzta fogyasztását sem.

Beszéljünk a szarkofágról! Az első, kezdetleges verzió után nemrégiben adtak át egy újat, amiről a hírekben is lehetett hallani.

Az első szarkofágot már 1986 májusában elkezdték építeni, és az év végére lett kész. Ez egy nagyon kezdetleges, „szovjetes” megoldás volt, rengeteg betont halmoztak fel. A mellette lévő stabil turbinaépületre és a kirobbant oldalra egy lépcsőzetes betonszerkezetet húztak fel, majd betonacél lapokkal fedték le. Ezt 10-20 évre tervezték, ennyi idő alatt az állaga annyira leromlott, hogy új megoldás kellett.

A 2010-es évek elején nemzetközi összefogással, nagy donorok segítségével egy francia cég nyerte el a tendert az új védőmű megépítésére. A zóna mellett építettek fel egy hatalmas, repülőgép-hangár alakú kupolát, amit teflonsíneken toltak a zóna fölé. Ezt a modern szerkezetet 100 évre tervezték, és 2019-ben adták át. Belül két daru is található, amelyekkel a leolvadt üzemanyagot és a grafitot el lehet majd szállítani a végső nyughelyére. Sajnos a közelmúltban egy orosz drón csapódott le a területen, ami körülbelül félmillió eurós kárt okozott a szarkofágban, ezt ki kell javítani.

Mekkora területet érintett a kitelepítés? Lakható lesz-e valaha ez a zóna?

A kitelepített zóna körülbelül 3000 négyzetkilométer, ami nagyjából Komárom-Esztergom megye méretének felel meg. Ez a terület átlóg Fehéroroszországba is. Az első napos evakuációval és a későbbi kiköltöztetésekkel együtt ez mintegy 100 000 embert érintett.

Vannak már nagyon kevesen visszaköltözöttek, és a szarkofágot is meg lehet közelíteni biztonsági előírások mellett, ha éppen nincsenek aktív háborús események a területen. De az, hogy ott valaki újra leéljen egy teljes emberöltőt, még nagyon-nagyon sok idő.

Mit tanult a társadalom és a tudomány Csernobilból?

Mondhatjuk, hogy a jelenlegi nukleáris biztonsági hozzáállásunk 80%-a Csernobil után alakult ki, a hatása elképesztő volt. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség preventív és kivizsgáló feladatai megerősödtek. Az RBMK reaktorokat Oroszországban átépítették, Litvániában és Ukrajnában pedig a kétezres évek elején leállították őket, bár kilenc darab még működik Oroszországban.

Kialakult a „biztonsági kultúra” fogalma. Ez azt jelenti, hogy nemcsak papíron vagy a technológiában, hanem a dolgozók hozzáállásában is a biztonság áll minden döntés fókuszában. Nem az az elsődleges, hogy olcsó legyen az erőmű, vagy plutóniumot termeljen atombombákhoz, hanem az, hogy ne robbanjon fel. Pozitív visszacsatolású reaktort azóta senki nem épít, a Szovjetunión kívül ez már akkor is elképzelhetetlen lett volna.