Reaktor

Andrew Lloyd Webber neve egyet jelent a telt házas musicalekkel. Kevés olyan zeneszerző van, akinek darabjai évtizedekkel a bemutatójuk után is képesek folyamatosan megtölteni a színházakat világszerte. A londoni West Enden több műve szinte állandó műsoron van, miközben Magyarországon is visszatérő szereplője a Madách Színház repertoárjának, májusban  megtekinthetjük az Operaház Fantomját. Webber vitathatatlanul a műfaj egyik legnagyobb alakja, cikkünkben pedig a legismertebb darabjain keresztül mutatjuk be, mitől lett ennyire meghatározó.

Andrew Lloyd Webber 1948-ban született Londonban zenész családban, édesapja zeneszerző volt, édesanyja hegedűművész, ezért nem meglepő, hogy már fiatalon a komponálás felé fordult, és bár tanulmányait Oxfordban történelem szakon kezdte, hamar egyértelművé vált számára, hogy a színház világa az igazi terepe, ezért átment a Royal College of Musicba. Karrierjének meghatározó fordulópontja a Tim Rice-szal való találkozás volt, akivel közösen kezdett el dolgozni. Rice írta a dalok szövegeit, Webber pedig a zenét szerezte. A duó első meghatározó darabja a József és a színes szélesvásznú álomkabát című darab lett, amit Webber mindössze 19 évesen írt.

A József és a színes szélesvásznú álomkabát egy könnyedebb, játékosabb mű, amely a bibliai József mítoszon alapul. A darab először csak 15 perces volt, majd a pozitív kritikák után kibővítették, és két felvonásossá vált. A darab különlegessége, hogy egy narrátor vezeti a közönséget a történeten keresztül.

Webber a hetvenes években robbant be igazán a köztudatba, amikor egymás után születtek a nagyszabású darabok. Ezek nemcsak zeneileg, hanem témaválasztásukban is újszerűek voltak, és gyakran feszegették a műfaj határait. Lloyd Webber nem félt attól, hogy olyan témákhoz nyúljon, mint a vallás vagy a politika, mindeközben ezeket könnyed dallamokkal kísérte.

A legismertebb művei közül talán Az Operaház fantomja emelkedik ki leginkább. A történet egy párizsi operában játszódik, amelyet egy maszkos, misztikus zeneszerző kísért, aki beleszeret egy, az operában dolgozó fiatal lányba. A darab egyik legkülönlegesebb jelenete a híres lezuhanó csillár, amely látványos feszültséget teremt a közönségben. Emellett a zenét is meg kell említeni, opera- és rockelemeket ötvöz, ami egyedi hangzást ad az egész produkciónak.

A Fantom történetének folytatása a Love Never Dies, amely a karakterek későbbi életébe enged betekintést. A cselekmény Coney Island világába helyeződik át, ahol a múlt árnyai továbbra is meghatározzák a szereplők sorsát. Bár a darab megosztotta a közönséget, hiszen kicsit karakteridegen a szereplők cselekvése, azonban zeneileg továbbviszi az eredeti mű romantikus, nagyívű stílusát, miközben egy sötétebb, melankolikusabb tónust is behoz.

Az Evita egy kicsit eltér az előzőektől, egy valós történelmi személy, Eva Perón életét dolgozza fel. A musical bemutatja, hogyan válik egy egyszerű nő Argentína egyik legbefolyásosabb emberévé. A történet erejét a politikai és személyes szálak keveredése adja, zeneileg pedig olyan híresebb dalokat vonultat fel, mint a „Don’t Cry for Me Argentina”.

A Jézus Krisztus szupersztár szintén különleges helyet foglal el az életműben. A történet Jézus utolsó napjait mutatja be, elsősorban Júdás szemszögéből. A rockopera formátum akkoriban forradalminak számított, és máig meghatározza a darab karakterét. Már maga a cím is kissé provokatív, és ezt a történetbe is továbbviszi, amely jelentősen hozzájárult a mű sikeréhez.

A Macskák talán az egyik legmegosztóbb, mégis legsikeresebb musicalje. A történet laza szerkezetű, inkább hangulatokra és karakterekre épít, mintsem a történetre. A különleges jelmezek, a macskaszerű mozgás és a koreográfia mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a néző egy teljesen más világba csöppenjen. A "Memory" című dal pedig az egyik legismertebb musicalbetét lett világszerte.

Andrew Lloyd Webber munkássága különböző témákat és stílusokat ölel fel, mégis felismerhető bennük az a jellegzetes zenei világ, amely a nevét is fémjelzi. Ha van időnk, érdemes a Madáchba több darabot is megtekinteni tőle, hogy átérezzük a stílusát. Bár a kritikusok véleménye gyakran megoszlik róla, a közönség érdeklődése töretlen, ami talán a legfontosabb mércéje egy színházi alkotó sikerének. A londoni West Enden az összes előadása majdnem teltházakkal működik, de magyar viszonylatban is alig lehet jegyet kapni a musicaljeire.

Jegyek a Madách Színház Webber-kínálatából és a májusban műsorra kerülő Operaház Fantomja: https://madachszinhaz.hu/szindarab/fantom

Ahogy közelednek a választások, egyre gyakrabban hangzik el a kérdés: vajon tényleg „annyit ér” egy szavazat, amennyit gondolunk? Miért fordul elő újra és újra, hogy egy párt kevesebb mint a szavazatok felével is kétharmados többséget szerez a parlamentben? A válasz nem politikai, hanem jogi és matematikai: a választási rendszer működésében rejlik.

Két szavazat, két logika

A magyar országgyűlési választási rendszer úgynevezett vegyes rendszer, amely a többségi és az arányos logikát ötvözi. 

A választópolgár két szavazatot ad le:

• egyet egy egyéni jelöltre,
• egyet egy pártlistára.

A parlament 199 képviselőből áll:

• 106 mandátum az egyéni választókerületekben dől el, ahol az nyer, aki a legtöbb szavazatot kapja – akár relatív többséggel is,
• 93 mandátum pedig országos listáról kerül kiosztásra.

Ez a kettősség adja a rendszer lényegét – és egyben a sajátos következményeit is.

Az egyéni választókerületek logikája egyszerű: a győztes viszi a mandátumot.. Ez önmagában is torzíthatja az arányokat.

Ezt erősíti tovább a magyar rendszer egyik kevésbé ismert, de annál fontosabb eleme: a győzteskompenzáció.

A kompenzációs rendszer lényege, hogy a vesztes jelöltekre leadott szavazatok „nem vesznek el”, hanem felkerülnek az országos listára, de emellett a győztes jelölt „felesleges” szavazatai is kompenzációra kerülnek – vagyis azok a szavazatok, amelyek a második helyezett legyőzéséhez már nem voltak szükségesek.

A közelmúlt választásai ezt látványosan megmutatták:

• 2014-ben a győztes politikai erő 44,9%-os listás eredménnyel kétharmados többséget szerzett,
• 2018-ban és 2022-ben is hasonló tendencia volt megfigyelhető: a parlamenti mandátumok aránya jelentősen meghaladta a listás támogatottságot.

(Kép forrása)

Ennek oka nem feltétlenül a választói akarat torzulása, hanem a rendszer tudatos kialakítása: a stabil kormányzás érdekében a nagyobb politikai erők előnyt élveznek.

Pedig a kettő nem ugyanaz.

• A szavazatarány azt mutatja, hányan szavaztak egy adott pártra.
• A mandátumarany pedig azt, hogy ez hány parlamenti helyet eredményezett.

A kettő közötti különbség különösen akkor válik látványossá, amikor egy politikai erő dominálja az egyéni körzeteket. Ilyenkor a parlamenti többség nemcsak a listás eredményen múlik, hanem azon is, hogy ki tudja „elvinni” a körzeteket.

A „láthatatlan” matematika: a D’Hondt-módszer

A listás mandátumok kiosztása már kevésbé látványos, de annál fontosabb folyamat, itt lép be a képbe a D’Hondt-módszer.

A folyamat röviden:

1. Csak azok a pártok vesznek részt a mandátumelosztásban, amelyek elérik az 5%-os küszöböt.
2. A listás szavazatokhoz hozzáadják a kompenzációs szavazatokat (az egyéni körzetekből „átkerülő” voksokat).
3. A pártok szavazatszámait elosztják 1, 2, 3, 4… számokkal.
4. A legnagyobb hányadosok alapján osztják ki a 93 mandátumot.

Ez a módszer alapvetően arányos, de enyhén a nagyobb pártoknak kedvez, mivel a magasabb szavazatszámok az első osztásoknál előnyt jelentenek.

(Kép forrása)

Egy szavazat tehát számít, de nem minden esetben azonos súllyal jelenik meg a végeredményben.

A rendszer célja a stabilitás és a kormányozhatóság, ugyanakkor ennek ára az, hogy a parlamenti erőviszonyok nem mindig fedik le arányosan a társadalmi támogatottságot.

És talán ez az a pont, ahol a választás már nemcsak politikai, hanem intézményi kérdéssé is válik: nemcsak az számít, kire szavazunk – hanem az is, hogy milyen rendszerben tesszük ezt.

(Borítókép forrása)

Az ember sokáig azt hiszi, hogy a lakásvásárlás ott kezdődik, amikor rákattint egy hirdetésre, és ott ér véget, amikor átveszi a kulcsot. A valóságban azonban a kettő között egy külön kis közigazgatási multiverzum húzódik: ügyvéd, bank, értékbecslő, közjegyző, földhivatal és természetesen néhány olyan kör, amelyről senki nem szólt előre.

A lakáskeresésről már sok szó esett. Arról is, hogy ma egy jó lakásra nem egyszerűen rá kell találni, hanem nagyjából rá kell sprintelni. De tegyük fel, hogy ez megtörtént: megvan a lakás.Itt jön a történetnek az a része, amely egy adminisztrációs rémálom.

Az első lépés rendszerint a szóbeli megállapodás. Ez az a bizonytalan állapot, amikor a vevő és az eladó nagyjából kezet fog arra, hogy igen, ebből üzlet lesz. A hangsúly itt a „nagyjából”-on van. A szóbeli megállapodás önmagában még nem véd meg senkitől és semmitől. Nem foglalja le a lakást, nem biztosítja az árat, és főleg nem pótolja a papírt. Éppen ezért ezen a ponton a legfontosabb dolog nem az, hogy ki mennyire szimpatikus, hanem az, hogy minél hamarabb kerüljön ügyvéd (és általa a szerződés) az ügy mellé.

Az ingatlan-adásvételi szerződést ugyanis ügyvédnek kell ellenjegyeznie vagy közjegyzői okiratba kell foglalni, a gyakorlatban pedig szinte mindig ügyvéd készíti elő az egészet. Itt kezdődik a valódi folyamat: tulajdoni lap lekérése, a terhek ellenőrzése, a vételár ütemezésének kitalálása, a foglaló és az önerő logikus és biztonságos elhelyezése a szerződésben.

A következő pont a foglaló. Ez az a momentum, ahol az egész folyamat hirtelen nagyon valóságossá válik: pénz mozdul, döntések véglegesednek, és innentől már nem csak „nézelődünk”. A foglaló azonban nem egyszerű előleg, hanem egy jogintézmény. Ha az ügylet a vevő hibájából hiúsul meg, a foglaló elvész; ha az eladó lép vissza, akkor annak kétszeresét köteles visszafizetni.

Éppen ezért a foglaló átadása nem egy „gyorsan adjunk valamit, hogy lefoglaljuk” típusú lépés kell legyen, hanem egy átgondolt, szerződésbe ágyazott mozzanat. Ideális esetben ez már az ügyvéd által készített adásvételi szerződés aláírásával egy időben történik, pontosan rögzített feltételekkel: mennyi a foglaló összege (általában a vételár 10%-a körül alakul), milyen határidőkkel fizetünk, és milyen esetek minősülnek szerződésszegésnek.

(Kép forrása)

És ez utóbbi meglepően korán elkezdődik. A tudatosabb vevők már a lakáskeresés előtt előbírálatot kérnek, hogy egyáltalán lássák, mekkora hitelösszegre számíthatnak. Ez nem kötelező, de erősen ajánlott, mert a bank így előre képet kap a jövedelmi helyzetről és a hitelképességről, a vevő pedig arról, hogy valóban a 48 milliós lakásokat nézegetheti-e, vagy inkább a 39 milliósakat kell megszeretnie. Az MNB adósságfék-szabályai alapján elsőlakás-vásárlóknál bizonyos feltételek mellett akár 10 százalék önerő is elég lehet, de általános esetben továbbra is sok ügyletben legalább 20 százalék önerővel számolnak a vevők.

Amikor megszületik az adásvételi szerződés, a banki folyamat élesbe fordul. Be kell nyújtani a hitelkérelmet, csatolni kell a személyes és jövedelmi dokumentumokat, az adásvételi szerződést, gyakran az energetikai tanúsítványt, alaprajzot, és minden egyebet, amit az adott bank kér. Ezután jön az értékbecslés, amelyet nem a vevő intéz saját szakértővel, hanem tipikusan a bank rendel meg. Az értékbecslő időpontot egyeztet, helyszíni szemlét tart, fotóz, felmér, majd megállapítja az ingatlan forgalmi és hitelbiztosítéki értékét. És itt jön az első hidegzuhany lehetősége: a bankot nem feltétlenül érdekli, hogy mennyiért szerettünk bele a lakásba, őt az érdekli, mennyit ér szerinte a fedezet. Ha ez alacsonyabb a vételárnál, több önerőre lehet szükség. Az értékbecslés díja banktól és konstrukciótól függ, sokszor külön tétel, bár egyes akciókban visszatéríthetik.

A hitelbírálat az a szakasz, amikor a bank a jövedelmet, a meglévő hiteleket, az ingatlanfedezetet és a benyújtott dokumentumokat vizsgálja, hetekig. Ha minden folyósítási feltétel teljesül, a folyósítás már gyorsan, néhány napon belül teljesül az Otthon Start Programos hiteleknél.

Pozitív hitelbírálat után következik a szerződéskötés a bankkal, majd a közjegyző. Ez az a pont, ahol sok első vásárló felteszi a kérdést: de hát miért kell még oda is menni? Azért, mert a lakáshitelnél a hitelszerződés vagy a kötelezettségvállaló nyilatkozat közjegyzői okiratba foglalása a folyamat kötelező eleme. A közjegyzői díj nem alku tárgya, jogszabályon alapuló díjszabás szerint számítják, ügyértékhez és költségelemekhez igazodva. Magyarul: ezt nem lehet lebeszélni, legfeljebb előre megkérdezni. A pontos összeg ügyenként eltér, de tipikusan egy érezhető, sokszor több tízezer forintos, nem ritkán akár százezres nagyságrendű tétel.

(Kép forrása)

A fenti folyamatok nem csak komplikáltak, hanem drágák is. Az ügyvédre, a közjegyzőre már elment több százezer forint, és még rengeteg rejtett költsége is van a folyamatnak. Egy e-hiteles tulajdoni lap 4800 forint, a hiteles papíralapú változat 10 000 forint, a térképmásolat 5000 forint. A tulajdonjog bejegyzésének igazgatási szolgáltatási díja 10 600 forint ingatlanonként, a jelzálogjog bejegyzéséé 20 000 forint. (A vagyonszerzési illetékről majd a következő cikkben...)

A birtokbaadás során történik meg az óraállások rögzítése, a kulcsok átadása, a birtokbaadási jegyzőkönyv aláírása, és végre valami kézzelfogható is történik a sok papírmunka után. 

Van azonban néhány tanulság, amelyet jobb más kárán megtanulni.

A lakásvásárlás ugyanis nem egyetlen döntés, hanem döntések láncolata. Egy része pénzügyi, egy része jogi, egy része logisztikai, és igen, néha az idegrendszert is próbára teszi. De amikor az ember végül ott áll a saját lakásában, a saját kulcsával, a saját káosza közepén, akkor az egész folyamat hirtelen értelmet nyer: mert, mégiscsak a saját lakása.

Elsőként bemutatná a fiatalabb generációnak, pontosan mi is a Rajkó együttes?

Gerendási István: 1952-ig kell visszamennünk, ekkor alakult meg a Rajkózenekar Szigeti Pál és Farkas Gyula vezetésével. A cél az volt, hogy a tehetséges roma gyerekek iskolai keretek között tanulhassák meg és adhassák tovább saját zenei kultúrájukat. Az alapítók vidékre jártak, cigánytelepeken keresték a jó hallású, ritmusérzékkel rendelkező 8-10 éves gyerekeket. Ez egyfajta kitörési lehetőség is volt a mélyszegénységből. Bár kezdetben csak pár évet jósoltak nekik, jövőre már 75 éves lesz az együttes, amely eddig 116 országban szerepelt 

Régen felkutatták a tehetségeket. Ez ma hogyan zajlik?

1990-ben létrehoztuk Magyarország egyetlen olyan művészeti iskoláját, ahol cigányzenét lehet tanulni. Jelenleg az ország 14 pontján közel 800 gyermekkel foglalkozunk alapfokon, a legtehetségesebbek pedig a középiskolánkba kerülnek. Ma már nehezebb a helyzet, mint régen; minden gyerekért meg kell küzdeni, mert a cigányzene népszerűsége csökkent, de a mi feladatunk e hagyomány őrzése és átadása.

Mi az a „fűszer”, ami miatt a Rajkó világszerte elismert márkanév maradt?

Több tényező is van. Farkas Gyula olyan egyedi hangzásvilágot és átiratokat teremtett – például Bartók, Liszt vagy Kodály műveiből –, ami csak a Rajkóra jellemző. Emellett ott van az az érzelmi mélység: ha szomorúak, „sír a hegedű”, ha vidámak, felhőtlenül szórakoznak. Fontos a folyamatos megújulás is: dolgoztunk Markó Iván balettművésszel, szimfonikus zenekarokkal és a Budapest Klezmer Banddel is.

Hogyan lehet egyensúlyozni a tradíció és a megújulás között?

Vannak kötelező repertoárdarabok, mint a Liszt II. rapszódiája vagy a Monti-csárdás, amiket nem lehet elhagyni. De ezek mellett bemutatunk olyan új számokat is, amelyek a mai fiatalokat is megérinthetik.Van-e olyan műfaj, amivel szívesen kísérleteznének még?

Gerendási István: Mindenre fogékonyak vagyunk. Például felléptünk a Sziget Fesztiválon Beton.Hofival ami óriási siker volt a fiatalok körében. Volt közös produkciónk ír sztepptáncosokkal is, ahol a magyar néptánc, a cigányzene és az ír zene találkozott. Nincs lehetetlen, az átjárhatóság nagyon fontos.

Úgy tűnik, mintha az utóbbi években a cigányzene újra népszerűvé válna. Ön is így érzi?

Gerendási István: Igen, a művészetben is visszatérnek bizonyos korszakok. A kormányzati intézkedések, mint a „Zenélő Magyarország” program is segítik, hogy a zenészek éttermekben, szállodákban játszhassanak. A roma muzsikusok nemcsak a cigányzenében, hanem a klasszikus zenében, a jazzben és a táncban is rendkívül tehetségesek.

Tudna említeni konkrét példákat a Rajkóra, mint „kitörési pontra”?

Gerendási István: A legismertebb Mága Zoltán, akit Tiszabőről hoztunk fel, és 10 évig volt a növendékünk. De említhetném Puka Károlyt vagy a néhai Kállai Ernő klarinétművészt is. Több száz neves zenész indult tőlünk.

Milyen tapasztalatot adhat át a Rajkó a társadalomnak az integráció terén?

Nálunk sosem volt kérdés a származás; cigány és nem cigány fiatalok együtt tanulnak és lépnek fel. Az igazi integráció kulcsa a tanulás és a műveltség. Olyan helyekre is eljutottunk, mint a Vatikán, ahol XVI. Benedek pápa előtt játszottunk 70 ezer zarándok előtt . Ez Erdő Péter bíboros segítségével valósult meg, aki hallva minket azt mondta: „ez odavaló a Vatikánba” .

Ön hogyan került az intézményhez?

Véletlen szerencse volt. Szentendrén voltam sorkatona, ahol a Rajkó kísérte a helyi tánckart. 1976-ban, a leszerelésemkor kerestek nevelőtanárt, és én elvállaltam. Ennek már több évtizede. Nekem és a kollégáimnak életcélunk a hátrányos helyzetű gyerekek segítése. Nincs szebb dolog, mint amikor egy nálunk végzett, mélyszegénységből jött zenész gyereke már a Zeneakadémiát végzi vagy japánul beszél.

Mit szeretne látni 10 év múlva?

Gerendási István: Azt, hogy létezik a Rajkózenekar és a művészeti iskola, mert ezek szétválaszthatatlanok. Farkas Gyula a halálos ágyán azt kérte tőlem: „Pista, ne hagyja, hogy a Rajkózenekar megszűnjön”. Ez a mondat mindig a fülünkben cseng. Az a feladatunk, hogy továbbadjuk ezt az örökséget.

A 2026-os országgyűlési választások eredményeit találgatva a nyilvánosságban egyre többször merül fel az Alaptörvény lehetséges sorsa. A találgatások célja fényt deríteni arra, hogy egy esetleges kormányváltás esetén hatályban maradhat-e a lényegében alkotmányként funkcionáló törvénygyűjtemény, vagy pedig új alkotmányozási folyamat kezdődhet. Ebben a cikkben a magyar alkotmányosság történetének legfontosabb állomásait mutatom be a középkortól napjainkig.

Középkor, rendi jogrend

A magyar alkotmányjog gyökerei a középkorig nyúlnak vissza, amikor még nem létezett egységes, írott alkotmány, ehelyett különböző kiváltságlevelek és a szokásjog különféle normái szolgáltak az állam működését szavatoló jogalapnak. Az elsőként említendő ilyen dokumentum az Aranybulla volt, amelyet II. András 1222-ben, a rendek nyomására adott ki, Európában az elsők között biztosítva egyes társadalmi csoportokat kiváltságaikról. Az irat korlátozta a király hatalmát is és a nemesség jogait rögzítette, mint például az ellenállási záradék, ami lehetővé tette a királlyal szembeni fellépést, ha az uralkodó nem a törvények szerint gyakorolja hatalmát.

Az Aranybulla

Az Árpád-ház kihalása utáni évszázadokban a rendi jogrend tovább erősödött, a következő fontos mérföldkő A 16. század elejére tehető, amikor Werbőczy István összeállította a Tripartitum című művét. A Tripartitum-ot soha nem tekintették hivatalos törvénykönyvnek, de rendkívüli tekintéllyel bírt és lényegében a 19. századig szolgált jogi alapként az állami működésben.  A műben rendszerezetten jelentek meg a nemesi jogok és a szokásjog, de a további jogalkotásra nézve is kiinduló pontként funkcionált.

A középkorról és az újkor kezdeti időszakáról elmondható, hogy az alkotmányosság alapja a rendi kiváltságok rendszere volt, az állampolgári egyenlőség még nem jelent meg, mint jogi keret. Ennek kézenfekvő oka, hogy a politikai közösséget a nemesség alkotta, míg a jobbágyság és más társadalmi csoportok jogai erősen korlátozottak voltak.

Polgári átalakulás

A 19. században jelentős fordulat következett be a magyar alkotmányosság történetében. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc előtt közvetlenül elfogadott áprilisi törvények megszüntették a rendi kiváltságokat, és megteremtették a polgári állam alapjait. Bevezették a közteherviselést, eltörölték a jobbágyrendszert, és kialakították a felelős kormányzás rendszerét, de a szabadságharc leverését követően a fiatal Ferenc József császár az áprilisi törvényeket semmisnek tekintette.

Az áprilisi törvények

Bár Bach-korszakra jellemző az abszolutizmus ideiglenesen visszavetette az alkotmányos fejlődést, az 1867-es kiegyezés újra lehetővé tette a folyamat kibontakozását. A dualizmus korában Magyarország saját parlamenttel és kormánnyal rendelkezett, és csupán a közös ügyek – a külügy, a hadügy és a pénzügy feletti irányítás maradt közös Bécs és Budapest viszonyában.

A dualizmusban a magyar polgári átalakulás rohamtempóban zajlott, de ebben az időszakban sem született egységes, írott alkotmány, amit napjainkban sokan tartanak elszalasztott lehetőségnek, ami a dualizmust követő történelmi korszakokra is nagy hatást gyakorolhatott volna. A dualizmusban a parlament által elfogadott törvények és a már évszázadok óta bevett szokások együttese alkotta az alkotmány ‘alternatíváját’. A rendszer rugalmasnak volt tekinthető, de egyértelműen korlátozta a demokratikus részvételt, mivel a választójog számos cenzushoz kötve, szűk körre terjedt ki. Az Osztrák-Magyar Monarchia és a történelmi Magyarország felbomlásával új közjogi helyzet alakult ki, melynek stabilizációja Bethlen István és Horthy Miklóshoz köthető. A két világháború közötti időszakban a királyság formálisan fennmaradt, de király híján kormányzóval működött tovább. Az írott alkotmány hiányát a korszakban nem orvosolták, a jogi rendszer változatlanul a történeti hagyományokra épült, amelyet a rendszer előrehaladtával mindinkább autoriter elemek is kiegészítettek.

A közelmúlt

A magyar alkotmányjog történetében radikális változást hozott az 1949-ben elfogadott 1949. évi XX. törvény, amely a szovjet mintát követve egy írott, szocialista alkotmányt hozott létre. Ez, a gyakran ‘kommunista alkotmánynak’ hívott törvénygyűjtemény formálisan is rögzítette az államszervezetet, de lényegében a pártállami rendszer eszközeként szolgált és nem biztosított valódi hatalommegosztást vagy politikai szabadságjogokat. Az 1989-es rendszerváltás során ezt az alkotmányt alapjaiban módosították. A politikai átalakulások nyomán létrejött a demokratikus jogállam, a többpártrendszer és új intézményként megjelent az Alkotmánybíróság. Ez a hatalmi ágak szétválását jelezte és bár formailag az 1949-es alkotmány maradt érvényben, tartalma teljesen átalakult, egy modern, demokratikus alkotmányként működött tovább.

2011-ben ismét új korszak kezdődött Magyarország Alaptörvényének elfogadásával, amely 2012-ben lépett hatályba. Az alkotmányként funkcionáló Alaptörvény teljes egészében a rendszerváltás utáni politikai viszonyok között született és 21. századi gondolkodással fekteti le az ország működését megalapozó elveket.  Az Alaptörvény azonban nem tekinthető késznek, hiszen 2012. óta többször módosításokon esett át. Jellemző, hogy a módosítások folyamatos politikai és szakmai viták tárgyát képzik.

Az Alaptörvény

A magyar alkotmányosság történeti íve jól látható utat jár be. A középkori kiváltságoktól és szokásjogtól az évszázadok alatt egy modern, írott alkotmányig jutottunk el, amely a mai állam működésének alapját adja, de mint az jellemző volt a korábbi történeti korszakokra is, a belpolitikai viták folyamatosan ostromolják a jogalapot adó törvénygyűjtemény legitimiációját. Az Alaptörvény sorsa tehát minden bizonnyal a magyar választóktól bizalmat kapó kormány kezében van.

Az Európai Unió és Ausztrália a nyolc évig tartó tárgyalássorozat után márciusban sikeresen kompromisszumra jutott és megszületett a már régóta várt gazdasági megállapodás, amely mindkét fél számára rengeteg kölcsönös előnyt hoz.

A két fél közötti egyezmény legfontosabb eleme a vámok gyakorlatilag teljes lenullázása. Az európai export több mint 99 százaléka vámmentesen juthat be az ausztrál piacra, míg az ausztrál termékek döntő többsége szintén akadálytalanul érkezhet az uniós piacra, fokozatosan, egyes esetekben több éves átmeneti időszakkal. Ez olyan iparágak számára a legjelentősebb, mint a gépipar, a járműgyártás vagy a vegyipar, amelyek már a megállapodás életbe lépésének első napjától komoly versenyelőnyhöz juthatnak. Az európai exportőrök számára ez évente akár egymilliárd eurós vámmegtakarítást jelenthet, miközben a következő évtizedben az EU kivitele mintegy harmadával is növekedhet Ausztrália irányába.

A szolgáltatások területén a megállapodás legalább ilyen jelentős előrelépést hoz. Az európai vállalatok könnyebben férhetnek hozzá az ausztrál piachoz a pénzügyi szolgáltatások, a tengeri szállítás vagy a különböző üzleti szolgáltatások terén.

Az agrárszektor esetében a kompromisszumok sokkal érzékenyebbek, ahogy ezt már a Mercosurnál is lázhattuk. Az európai termelők új exportlehetőségekhez jutnak olyan termékek esetében, mint a sajt, a bor, a csokoládé vagy a feldolgozott élelmiszerek, mivel Ausztrália eltörli ezek vámjait. Ugyanakkor az Európai Unió igyekezett megvédeni saját érzékeny ágazatait, így például a marhahús, a juhhús vagy a cukor esetében csak korlátozott mennyiségben engedélyezi az alacsony vagy nulla vámmal történő importot. Ez a kvótarendszer komoly vitákat váltott ki mindkét oldalon, az ausztrál termelők nagyobb hozzáférést szerettek volna az európai piachoz, míg az uniós gazdák már a jelenlegi engedményeket is túlzónak tartják.

A megállapodás egyik kevésbé látványos, de stratégiai szempontból kulcsfontosságú eleme a kritikus nyersanyagokhoz való hozzáférés biztosítása. Ausztrália jelentős készletekkel rendelkezik olyan alapanyagokból, mint a lítium, az alumínium vagy a mangán, amelyek elengedhetetlenek az elektromos járművek, az akkumulátorgyártás és a megújuló energiaipar számára. Az EU számára, amely nagymértékben importra szorul ezekből az anyagokból, a diverzifikáció létfontosságú. Ezért ennyire kulcsfontosságúak most az ehhez hasonló  megállapodásoknak a megkötése, amikor egy tengerszoros bezárása világgazdasági felfordulást okoz. A diverzifikáció kulcsfontosságú minden színtéren, az EU pedig a Mercosurral, az ausztrál-egyezménnyel, Indiával és az USA-val is készülő megállapodások aláírásával erre törekszik.  

Az oltalom alatt álló földrajzi árujelzős termékek kérdése szintén központi szerepet kapott a tárgyalások során. Az EU számára ez egy kiemelten fontos terület, hsizen több tagállam számára jelentős exporttermékekről van szó, olyan elnevezésekről, mint a Champagne - pezsgő vagy a Parmigiano Reggiano - parmezán sajt. A tagállamok számára biztosítani kell, hogy ezeket a neveket csak az eredeti régiókban előállított termékek viselhessék. Ausztrália ugyanakkor kiharcolt néhány kivételt és több átmeneti időszakot is a bevezetéshez főleg olyan termékek esetében amelyek elnevezése már régóta beépült a helyi piacba.

Nem csak gazdasági aspektust hordozott magával ez a megállapodás, olyan témákban is kifejezték a közös cselekvést, mint a kötelezettség vállalás a párizsi klímaegyezmény végrehajtására, az EU számára kiemelten fontos a munkavállalói jogok védelmére, valamint az illegális fakitermelés és halászat elleni fellépésre. Ezek a rendelkezések azt a célt szolgálják, hogy a gazdasági nyitás ne járjon együtt a környezeti és társadalmi normák leépülésével, ami az EU kereskedelempolitikájának egyre fontosabb eleme.

A megállapodás gazdasági hatásai már rövid távon is érzékelhetők lehetnek, de a valódi jelentősége hosszabb távon rajzolódik ki. Az EU számára Ausztrália nem csak egy újabb exportpiac, hanem egy olyan megbízható partner az indiai-csendes-óceáni térségben, amely ideológiában nagyon közel áll az EU által viselt értékekhez is. Ausztrália számára az EU-val való szorosabb kapcsolat lehetőséget teremt arra, hogy csökkentse gazdasági függőségét más nagyhatalmaktól, különösen Kínától.

Az egyezmény azonban még nem lépett hatályba, hiszen mindkét félnek végig kell mennie a ratifikációs folyamaton, amely az Európai Unió esetében összetett. Az Európai Parlament és a tagállamok jóváhagyása nélkül a megállapodás nem válhat érvényessé, és a korábbi tapasztalatok alapján nem zárható ki, hogy politikai vagy gazdasági érdekcsoportok megpróbálják késleltetni vagy módosítani a folyamatot, mint ahogy ezt az EP tette a Mercosur esetén is.

2026. márciusában – alig több, mint két héttel a magyarországi választások előtt – parlamenti választásokat rendeztek Dániában. Az északi ország évtizedek óta híres kiegyensúlyozott politikai rendszeréről és a rendszerint több pártot magában foglaló kormánykoalíciókról. Idén a várakozásoknak megfelelően a szociáldemokrata párt szerezte a legtöbb szavazatot, de a párt 1903. óta a legrosszabb eredményét érte el. Ebben a cikkben a jelenség mögött rejlő társadalmi és politikai mintázatokat térképezem fel.

A dominancia megroppanása

Ahogy a bevezetőben is olvasható, a 2026-os dániai parlamenti választások győztese ugyan a szociáldemokrata párt, de mégis óriási meglepetés, hogy támogatottságuk történelmi mélypontra zuhant. A párt évtizedeken át a dán politika meghatározó erejének számított, most azonban szavazataik aránya és száma is jelentősen lecsökkent. Az elemzők véleményei nagyrészt egybecsengnek és a visszaesés hátterében több tényezőt látnak kirajzolódni.  Fontos faktor, hogy a választók jelentős része elégedetlen volt a kormány előző ciklusban folytatott kompromisszumos politikájával, mely számos területen borította fel a korábban évtizedekig változatlan erőviszonyokat. Jó példa erre a bevándorláspolitika vagy a jóléti rendszer terén hozott reformok sora melyek a szociáldemokraták szerint szükséges, a társadalom számos rétege szemében azonban rendkívül káros intézkedések.

A 2026-ban lezárult kormányzati ciklusban a szociáldemokraták centrista irányba mozdultak el, ami ugyan relatíve stabil kormányzást tett lehetővé, de elidegenítette a pártot hagyományosan támogató baloldali szavazóbázis egy részét. Közülük okan úgy érezték, hogy a párt túlzottan alkalmazkodott a jobboldali narratívákhoz – melyre a stabil kormányzati működés fenntartásához szükség is volt - különösen a migrációs kérdésekben. Mette Frederiksen kormányfő pártja megszokott hangvételénél számos esetben keményebben lépett fel az illegális bevándorlás ellen és a már Dániában letelepedett migránsok szociális juttatásaival kapcsolatban. Emellett a gazdasági bizonytalanság és a COVID-19, valamint az ukrajnai háború nyomán fellépő szokatlanul magas infláció is hozzájárult a kormány iránti bizalom megrengéséhez.

Mette Frederiksen miniszterelnök a választások éjszakáján

Mindezek következtében talán mégsem számít akkora meglepetésnek a választási eredmény, mely a szociáldemokraták támogatottságának strukturális átalakulására is figyelmeztet. A fiatalabb választók különösen nagy mértékben fordultak el a kormányzó párttól, mely hosszú távon komoly kihívást jelenthet, hiszen a szociáldemokraták jövőbeli politikai bázisa kerülhet veszélybe.

Az erőviszonyok átrendeződése

A szociáldemokraták gyengülésével párhuzamosan más politikai erők látványos megerősödése is nyomon követhető. A zöld és progresszív pártok jelentős előretörést értek el – az európai trendeknek megfelelően különösen a városi és fiatal szavazók körében. A klímaváltozás,  fenntarthatóság és a társadalmi igazságosság témakörei mindinkább a poltitikai diskurzus fősodrába kerültek Dániában, így az ezeket a témákat konzisztensen képviselő erők társadalmi bázisa is bővülésnek indult.

Mindeközben a jobboldali (különösen a bevándorláskritikus) pártok is stabilan tartották vagy akár még növelték is támogatottságukat, melyből azt a következtetést lehet levonni, hogy a dán politikai tér polarizálódása is felgyorsult. A jelenség más országokban két tömbbe szerveződést és kibékíthetetlen ellentétek mentén történő társadalmi törésvonalakat jelent, de Dániában inkább annyit tesz, hogy a hagyományos nagy pártok helyét egy sokszínűbb, de nehezebben kormányozható struktúra veszi át.

A választások után a kormányalakítás is bonyolultabbá vált, még a korábbi évekhez viszonyítva is. A sokáig megingathatatlan centrumpolitika már nem biztosít elég biztos kereteket, így új típusú koalíciók kialakítása vált szükségessé, ami a politikai alkuk mentén kulcsszerephez juttathat olyan a kisebb pártokat, amelyek eddig a periférián rekedtek, de napjainkban nemzetközi szinten is megfigyelhető módon a mérleg nyelvévé váltak. Az idei választások esetében például a ‘Moderaterne’ formáció 7% körüli eredményt elérve töltheti be a királycsináló szerepet.

A dániai pártok támogatottságának alakulása az utóbbi években – jól látható a szociáldemokraták lassú gyengülése

A következmények

A választások eredménye komoly kérdéseket vet fel a dán politika jövőjével kapcsolatban. A szociáldemokraták számára egyértelmű következmény, hogy elengedhetetlen a politikai témák rendezése, az adott ügyeket érintő álláspontok tisztázása és ennek nyomán a megingott hitelesség visszaszerzése, ami alapja lehet a választói bizalom újjáépítésének. Ehhez azonban valószínűleg egy teljesen új stratégiai irányra és világosabb, transzparensebben kommunikált ideológiai pozicióra van szükség.

Egy dán mandátumbecslés előre jelezte, hogy a márciusi választások során semelyik blokk nem tud többséget szerezni

 A politikai rendszer egészét tekintve a polarizáció növekedése minden bizonnyal gyakoribb koalíciós kényszerhez (és ebből fakadóan koalíciós válsághoz) vezethet. Egyúttal ez lehetőséget is teremthet arra, hogy többféle hang és még teljesebb körű társadalmi érdek jelenjen meg a koppenhágai parlamentben ami a választói inkluzivitást szolgálhatja,  A következő évek egyik kulcskérdése kétség kívül az lesz, hogy a különböző politikai szereplők képesek lesznek-e alkalmazkodni ehhez az új valósághoz és megtalálni az egyensúlyt a stabil kormányzás és a választói elvárások között. Azt pedig, hogy hogy hívják majd Dánia következő miniszterelnökét, minden bizonnyal egy hosszú koalíciós tárgyalássorozatot követően tudjuk majd meg.

Az emberi test fantasztikus, de valljuk be, nem mindig a legpraktikusabb szerkezet. Az evolúció nem mérnök, inkább „csináld a legjobbat, ami épp kéznél van” alapon dolgozott, és ez néha kicsit vicces, néha pedig fájdalmas kompromisszumokhoz vezetett.

A szem: a tökéletes részletező, de nem vakításmentes

A szemünk csodálatos, hiszen látjuk a színeket, a részleteket, de van egy kis csavar a történetben. A retinánk „fordítva” van, van vakfoltunk, és hajlamosak vagyunk rövidlátásra vagy távollátásra. Evolúciós szempontból a szemproblémák igazi élet és halál kérdés voltak, ma pedig inkább csak a pénztárcánknak teher a többféle megoldás rá.

Nyelőcső és légcső: az étel és a levegő útja, mint akadálypálya

Miért fulladhatunk meg? Mert az étel és a levegő ugyanazon az „csomóponton” halad át. A kutyáknál és a többi állatfajnál az orrukon belélegzett levegő teljesen másik csatornán halad, mint az étel, ezért tudják például a madarak vagy a kígyók egybe lenyelni prédájukat, hiszen velünk ellentétben ők nem fulladnak bele. Nálunk a gégefedő próbálja megvédeni a légutakat, de néha elmarad a művelet. Jó hír viszont, hogy emiatt tudunk beszélni és énekelni – csak néha drámai pillanatokat okoz a vacsoránál.

Arcüreg: a hangunk színes, de hajlamos a náthára

Az arcüregek könnyítik a koponyánkat és szép rezonanciát adnak a hangunknak. Cserébe hajlamosak a fertőzésekre és gyulladásokra. Szóval a nátha nem csak kellemetlen, hanem evolúciós „ár” is a jó hangért.

Achilles-ín: a rugalmasság ára a fájdalom

Az Achilles-ín lehetővé teszi, hogy fussunk, ugorjunk és járjunk, de néha úgy dönt, hogy inkább gyullad vagy részlegesen elszakad. Kényelmes, de drága – az evolúció itt kicsit spórolt a tartósságon.

Boka és térd: a két lábon járás bakija

A két lábon járás fantasztikus, de a térdünk és a bokánk néha elbizonytalanodik. A térd könnyen megsérül, a boka könnyen kificamodik. Más állatoknál ezek az ízületek robusztusabbak, mi pedig kompromisszumot kötöttünk a mobilitásért és a rugalmasságért, nem beszélve arról hogy annak idején még négy lábon oszlott el a súly, így kisebb terhelésnek lettek kitéve.

Vitamin-szintézis: bevásárlásra szorulunk

Sok állattal ellentétben az emberi test nem tud minden vitamint előállítani, így például C-vitamint. Ezért eszünk almát, citrusféléket, paprikát, vagy gyógyszereket különben a vitaminhiány skorbuthoz vezethet. Evolúciós logika: őseink étrendje gazdag volt, így mi már „lustábbak” lettünk. 

Itt azonban még nem állhatunk meg, ugyanis van az úgynevezett evolúciós mismatch (evolúciós eltérés) jelensége: az emberi agy és kognitív képességek gyors fejlődése sokkal gyorsabb volt, mint a testünk biológiai adaptációi, így ma sok helyzetben a környezetünk és életmódunk “összeütközik” azzal, amire a testünk eredetileg optimalizálva volt. Ez több szempontból is megmutatkozik, és számos hátrányt okoz.

Táplálkozás és anyagcsere

Őseink étrendje alacsony kalóriatartalmú, rostban gazdag, sok mozgást igénylő életmódhoz alkalmazkodott. Ma gyorsan hozzáférünk magas kalóriatartalmú, cukros és zsíros ételekhez. Ennek következményei az elhízás, cukorbetegség, szív- és érrendszeri problémák, metabolikus szindróma.

Mozgás és ízületek

A két lábon járás, hosszú gyaloglások, futás adaptációja az ősi környezethez kapcsolódott, de a mai ülő életmód, hosszú számítógép- vagy irodai munka teljesen idegen a testünk számára. Ennek eredménye a hátfájás, nyak- és derékproblémák, ízületi kopások, izomgyengeség.

Mentális egészség

A kognitív képességek gyors fejlődése lehetővé tette a komplex társadalmakat és technológiát, de az agyunk alapvetően a kis csoportos, közeli kapcsolatokra volt optimalizálva. Modern stressz, társadalmi elszigeteltség, állandó információáradat hatására gyakori a szorongás, depresszió, kiégés.

Alvás és cirkadián ritmus

Az emberi test a természetes fény–sötétség ciklushoz alkalmazkodott. A mesterséges világítás és képernyők használata kibillentette a ritmust. Eredmény: alváshiány, alvászavarok, csökkent kognitív teljesítmény és anyagcsere-problémák.

Immunrendszer és betegségek, hasi és fogászati problémák

Őseink környezetében a kórokozók és mikroorganizmusok más típusú kihívást jelentettek, míg a mai sterilizált, higiénikus környezetben a test immunrendszere túlreagálhat bizonyos ingereket (pl. allergia, autoimmun betegségek). Fogaink és állkapcsunk pedig nagyjából a durva, nyers táplálékra adaptálódtak. A puha, feldolgozott ételek miatt gyakoriak a fogszuvasodás, fogtorlódás és állkapocsproblémák. 

Összefoglalásként tehát az emberi test tehát sok szempontból „őskori hardverrel” futó modern szoftver: az agyunk és társadalmi környezetünk gyorsan fejlődött, a testünk viszont nem tudott ugyanilyen sebességgel alkalmazkodni. Ennek következményei az egészségügyi, mozgásszervi és pszichológiai problémák széles skálája, amelyeket az életmódváltással és tudatos adaptációval lehet csökkenteni, de teljesen kiküszöbölni nem.

Kínában falvakat tettek a földdel egyenlővé, hogy helyet csináljanak egy mesterséges városnak, Xiongannak, Hepej tartományban. Ezt a várost a kínai hatóságok akkor is mindenáron megvédték az árvizektől, amikor környékbeli falvakban otthonok tízezrei pusztultak el. A város megépítése több tízmilliárd dollárba került. Ebben a cikkben Xionganról, arról a megaprojektről lesz szó, amely Kína vezetőjének, Hszi Csin-ping évtizedes álmának a megvalósulása.

Miért épül intelligens város?

A Jing-Jin-Ji klaszter egy óriási városi agglomeráció, amely Pekingből, Tiencsinből és Hepejből áll. Ez Észak-Kína legnagyobb városi agglomerációja, amely magában foglalja a Peking és Tiencsin városokat körülvevő gazdasági régiót, valamint a Pohaj-tenger partja mentén fekvő területeket, így mintegy 110 millió embert. A Pekingtől 85 kilométerre délnyugatra, és a Tiencsintől 90 kilométerre nyugatra fekvő Xiongan város létrehozásának fő célja, hogy enyhítse a 110 millió lakosú, túlzsúfolt kínai megapoliszra nehezedő nyomást.

A 110 milliós Jing-Jin-Ji megalopolis az űrből (Kép forrása: Earth from space)

Ma ez a terület egy semmiből létrejött, épülő metropolisz. A 93 milliárd dolláros költséggel épült város Kína technológiai fejlődésének és az urbanizáció mintaberuházása. Hét év alatt több ezer épületet építettek fel: lakótelepek, irodakomplexumok, luxusszállodák nőttek ki a földből, valamint egy, Kína vasúti infrastruktúrájának fejlesztése szempontjából kiemelkedően fontos vasútállomás épült meg. Ez a legnagyobb vasútállomás egész Kínában és naponta 100 000 utast képes fogadni.

Xiongan vasútállomás (Kép forrása: People's daily)

Annak ellenére, hogy a projekt hivatalosan 2035-ben fejeződik be, a város egyes részei már elkészültek. Az építkezések nagyságrendje és gyorsasága elképesztő. Minden erővel igyekszik a Kínai Kommunista Párt, hogy felépítsék ezt a szocialista, modern metropoliszt.

Xiongan (kép forrása: South China Morning Post)

Hszi elnök álma

Városszerte táblák és óriásplakátok hirdetik Kína évtizedek óta legbefolyásosabb vezetőjének idézeteit. Ezek üzenete alapvetően az, hogy mindenki tartson ki és használja Hszi Csin-ping gondolatait a kínai szocializmusban arra, hogy egyesítsék az emberek szívét és megerősítsék a közösség szellemét.

Az egész beruházás, a több milliárd dolláros vállalkozás sikere pedig közvetlenül Hszi személyes terveivel áll összefüggésben. Olyannyira, hogy amikor a 2023-as árvíz sújtotta a közeli területeket, a tisztviselők Xiongan védelmét részesítették előnyben. Ahogy az árvizet az alig lakott Xionganból a kormány által kijelölt árvízzónákba terelték, a szomszédos városok és falvak víz alá kerültek.

Az emberek ezt követően az utcára vonultak, és a közfelháborodás ritka megnyilvánulásaként azt állítják, hogy a területükön az árvizeket nem a heves esőzések, hanem a kínai hatóságok által elterelt vizek okozták.

Xiongan lakossága

A kommunista párt azt reméli, hogy Xiongan olyan sikereket fog majd felmutatni, mint az ország déli részén található Sencsen városa, ami Kína technológiai központja lett. A város akkor Kínában 1980-as években Deng Hsziao-ping egykori vezető által megkezdett reformok jelképévé vált.

Sencsen napjainkban (kép forrása: Rest of World)

Sencsen azonban rendezetlenül és össze-vissza növekedésével ellentétben azonban Xiongan új városa aprólékosan megtervezett, és a kormány korlátozza, hogy mely vállalatokat látnak itt szívesen. Prioritást élveznek a technológiai és űrkutatási ágazatot, amelyet aktívan ösztönöznek arra, hogy Xionganba költözzenek.

A városban szigorúan ellenőrzik a lakásárakat, hogy visszaszorítsák az ingatlanbefektetőket. Az állami vállalatok és intézmények befektetései ellenére azonban egyelőre úgy tűnik, hogy az emberek kevésbé érdeklődnek az ide történő letelepedés iránt. Az állami média azzal büszkélkedik, hogy már 1,2 millió ember él Xionganban. Ezt a számot azonban csak a környező megyéknek a város területéhez való csatolásával sikerült elérni.

Pekinggel ellentétben itt alacsonyabb az épületek sűrűsége, és az épületek magasságának felső határa van. Emiatt nincsenek nagy felhőkarcolók. A helyi hatóságok szerint az elmúlt évben 120 000 ember költözött be az új lakónegyedekbe, de sokan közülük nem újonnan érkezettek, hanem a város építése érdekében lerombolt falvakból származó helyiek.

(Kép forrása: The Economist)

Sok helyi lakos volt, akiknek a faluját lényegében lerombolták és kártalanításban részesültek a kisajátításért cserébe, amiből a városban vásároltak új ingatlant. Vannak újonnan érkezett lakosok is, viszont sokan közülük a várost építő vállalatoknak dolgoznak, tehát az építőipar marad a fő foglalkoztatási forrás a térségben, és nem a technológiai és az űripar, ahogyan azt a Kínai Kommunista Párt szeretné.

Anno Sencsen városa számára is több mint egy évtizedre volt szükség, amíg jövedelmezővé váltak a beruházások. De amíg Sencsen szédületes fejlődése akkor történt, amikor Kína megnyitotta kapuit a nyugati befektetések áradata előtt, addig Xiongant akkor építik fel, amikor Kína a nyugatról való leválás, a gazdasági lassulás és a csökkenő népességnövekedés tendenciájával szembesül.

Kína-szakértők szerint Hszi Csin-ping olyan sokat fektetett Xionganba, hogy nincs más választása, mint folytatni a megaprojektet. De hogy ez a még mindig nagyrészt üres építkezés a szocialista jövő ragyogó metropoliszává vagy egy kudarcba fulladt hiúsági projektté válik-e majd, az továbbra is a jövő kérdése.

(Borítókép forrása: CNN)

Az iráni háború – és a Hormuzi-szoros részleges lezárásának – hatására meredeken emelkedni kezdett globálisan a kőolaj ára. Az áremelkedés kétségkívül a világ minden pontján és a gazdaság minden szektorában érezhető következményekkel fenyeget, de nem ez az első eset, amikor hasonló problémával nézünk szembe. A történelem során több alkalommal előfordult már olyan olajár-sokk, amely alapjaiban rengette meg a gazdasági rendszerek működését, ezzel geopolitikai és társadalmi problémákat szülve. Ebben a cikkben három olyan példát mutatok be, melyek bizonyos szinten összecsenghetnek a Közel-Kelet mostani eseményeivel.

1973

Az 1973-as olajválság volt az első olyan globális sokk, amely világossá tette, hogy az energia nem kizárólag mint gazdasági erőforrás, hanem mint geopolitikai fegyver értelmezendő. Az események közvetlen kiváltó oka a yom kippur-i háború volt, amely során az arab országok összefogva indítottak Izrael ellen támadást. Az Egyesült Államok és több nyugati állam Izrael oldalán szállt be a harcokba, amire válaszul az OPEC (Kőolaj-exportáló Országok Szövetsége) arab tagállamai embargó alá vonták Izraelt és szövetségeseit. Az embargó egyébként az OPEC államoknak sem tett jót, hiszen a megnőtt olajár gazdaságossá tette olyan olajmezők kiaknázását, mely a korábbi, alacsonyabb árak mellett nem érte volna meg. Az embargó melletti döntés minden bizonnyal komoly dilemma eredménye, melyet ma is a játékelmélet egyik alapvető problémájának tartanak.

Az embargó hatásásra az olaj ára néhány hónap alatt a négyszeresére nőtt, példátlan gazdasági károkat okozva. A nyugati világban üzemanyaghiány lépett fel, hosszú sorok kígyóztak a benzinkutaknál, ami miatt számos országban fogyasztási korlátozást is be kellett vezetni. Az ipari termelés visszaesett, a szállítási költségek megugrottak, és az infláció elszabadult, így a válság egyik legfontosabb következménye a „stagfláció” megjelenése volt, ami egyszerre jelentkezett gazdasági stagnálást és magas inflációt. Ekkoriban kezdték felhalmozni az első komoly stratégiai olajtartalékokat, és megindítani a nagyobb szabású nukleáris és alternatív energiaforrásokkal működő erőműveket.

Életkép az 1973-as olajválság idejéből

1979

Alig hat évvel az 1973-as események után újabb olajárrobbanás rázta meg a világot, ezúttal az Iráni iszlám forradalom következtében. Az ország az 1970-es évekre a világ egyik legnagyobb olajexportőrévé vált, így a sah uralmának összeomlása azonnali hatással volt a globális kínálatra. A forradalom alatt sztrájkok bénították meg az olajipart, ami a termelés drasztikus visszaeséséhez vezetett. A megrendelések teljesítése csúszott, komoly kínálatbeli hiány alakult ki. Ugyan a kínálat kiesése nem volt akkora, mint az 1973-as embargó idején, de a piacok reakciója így is rendkívül heves volt – jó eséllyel a 6 ével korábbi következményektől tartva. A bizonytalanság és a további zavaroktól való félelem széles körű spekulációhoz vezetett, ami legalább annyira hajtotta fel az árakat, mintha a várt kínálatkiesés ment volna végbe.

Káosz egy amerikai benzinkúton 1979-ben

A következmények ismét globálisak voltak, újabb inflációs hullám indult el, amely a fejlettebb országokban éreztette leginkább hatását Az energiahordozók drágulása a termelési költségeken csapódott le ami természetesen végső soron a fogyasztói árakban jelent meg, Európa több országában gazdasági visszaesést, és drasztikus munkanélküliséget előidézve. Az 1979-es válság felgyorsította az energiaforrások diverzifikációját is. A már korábban elindított Északi-tengeri olajkitermelés ekkor újabb lendületet kapott, hiszen a nyugati országok végleg megelégelték függőségüket a közel-keleti importtól.

2022

Az iráni háborút megelőző legutóbbi jelentős olajár emelkedés Ukrajna orosz megszállása nyomán következett be, ami rávilágított a globális energiaszektor 21. században is fennálló strukturális problémáira. Oroszország a világ egyik legnagyobb olaj-és gázexportőreként kezdett bele a háborúba, de az arra adott nyugati szankciók komolyan aláásták az orosz energiapiac pozícióit. A szankciók célja az orosz háborús gépezet megtörése, a háború finanszírozásának nehezítése volt, de több, mint négy évvel a háború kirobbanását követően már jól látható, hogy míg Oroszország gazdasága a vártnál könnyebben kezeli a nyugati

Az orosz energiaimport ellen tüntetők a berlini Reichstag előtt 2022-ben

A szankciók életbe lépését követően az olajár gyorsan emelkedni kezdett és 2022-ben rövid időre 100 dollár fölé is került hordónként. A piacok – az 1979-ben már megtapasztaltak szerint – nem csak a tényleges kínálati kiesésekre reagáltak, hanem arra is, hogy az orosz energiahordozók elérhetősége hosszabb távon bizonytalanná vált. 2022. februárját követően a kereskedelmi útvonalak átrendeződtek, új beszállítók jelentek meg, az erőforrásokért zajló verseny pedig felerősödött. Az üzemanyagárak világszerte megemelkedtek, ami közvetlenül hozzájárult az infláció növekedéséhez, Európában pedig különösen súlyos energiaválság alakult ki, mivel sok ország – köztük hazánk és északi szomszédunk is - erősen függött az orosz importtól.

A 2022-es válság fordulópontként is értelmezhető, mivel a megújuló energiaforrásokba történő beruházás exponenciálisan felgyorsult, több országban pedig a kormányzati stratégia kiemelt pillérévé lépett elő a megújuló energiaforrások részarányának növelése az energiamixben. Azt, hogy az Iránban zajló események hatása eléri-e a ’73-as, ’79-es vagy éppen négy évvel ezelőtti szintet még nem tudhatjuk biztosan, az azonban leszögezhető, hogy a világgazdaság a konfliktus mielőbbi rendezésében és a Hormuzi-szoros zavartalan forgalmában érdekelt.