Reaktor

A nemzetközi kapcsolatok története során a diplomácia és a hírszerzés mindig is szorosan összefonódott, a nagykövetségek a diplomáciai mentességük, mozgásszabadságuk és kapcsolati hálójuk révén természetes terepei voltak az információ szerzésnek. Ez a gyakorlat nem csak a hírszerzésben erős államokra jellemző. A kérdés ezért soha nem az, hogy egy nagykövetség folytat-e hírszerzési tevékenységet, hanem az, hogy ez milyen léptékben, milyen környezetben, milyen módszerekkel és milyen stratégiai jelentőségű helyszínen történik.

Ebben a kontextusban vált az elmúlt évek egyik legélesebb brit biztonságpolitikai vitájává a kínai „mega-nagykövetség” (mega-embassy) terve Londonban. A Kínai Népköztársaság 2018-ban vásárolta meg a Royal Mint Court területet, amely korábban fontos brit állami épületeknek a helye volt, például pénzverde is működött itt a 19. században. Földrajzi értelemben is stratégiai elhelyezkedésű, a City of London(belváros), a Tower Bridge közelében és Canary Wharf között, amely London legfontosabb pénzügyi és kommunikációs központja. Kína a 7 különálló diplomáciai irodáját szeretné egybe vonni az országban, a mega-nagykövetség révén.

Ezt az épületegyüttest alakítána nagykövetséggé Kína. Kép forrása: BBC

A tervezett komplexum, amely méretét tekintve a legnagyobb kínai nagykövetség lenne Európában, és világszinten is az egyik legnagyobb diplomáciai képviselet, megmutathatja Peking szándékait. Az óriás követség azt jelezheti, hogy Kína hosszú távú, erős és látható, tehát hangsúlyos jelenléttel kíván lenni a brit fővárosban. Várhatóan 200 fős nagykövetség követné a kínai példát, miszerint az összes alkalmazott, a szakácstól a takarítón át, kínai állampolgár lenne. Ez rengeteg új, potenciálisan hírszerző személyek bejutását jelentené az országba.

A nyugati-világ erősödő Kína-ellenessége miatt, és az elhelyezkedés körüli viták következtében a nagykövetség építése biztonságiasított téma lett a parlamentben. A városközponti, történelmi elhelyezkedés és a szokatlan méret mellett a másik kulcspontja az ellenérveknek, hogy a terület alatt olyan optikai kábelek húzódnak, amelyek a londoni pénzügyi szektor adatforgalmának jelentős részét bonyolítják le. Bár a brit kormány és az illetékes hatóságok többször hangsúlyozták, hogy nincs bizonyíték arra, hogy a nagykövetség veszélyeztetné ezen kábelek működését, azonban ez nem jelenti azt, hogy a potenciális kockázat nincs meg emiatt.

A központi elhelyezkedés. Kép forrása: BBC

A kínai fél természetesen elutasította ezeket az aggályokat, és politikai motivációjú, „Kína-ellenes” kampánynak nevezte az ellenállást. Peking álláspontja szerint a nagykövetség építése csupán a nemzetközi diplomácia része, amely minden államra jellemző, és eddig is jelen voltak nagykövetséggel. Ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy lobbiszinten a kínai diplomácia számára az ügy bizonyíthatóan túlmutat a nagyobb épületbe való költözésen. A nagykövetség jóváhagyása évek óta kiemelt kérdés a brit–kínai kapcsolatokban, és a kínai vezetés legmagasabb szintjén is rendszeresen napirendre került, rengeteg tárgyalás és diplomácia eredménye a terv elfogadtatása.

A brit kormány végül 2026 januárjában adta meg az engedélyt, hangsúlyozva, hogy a döntés során a nemzetbiztonsági szolgálatok, köztük az MI5 és a GCHQ végig részt vettek az értékelési folyamatban. Azt a szolgálatok vezetői is elismerték, hogy a kockázatok teljes mértékben nem szüntethetők meg, ugyanakkor szerintük kockázatcsökkentést jelenthet, hogy Kína jelenlegi, Londonban szétszórt diplomáciai létesítményeit egyetlen helyszínre vonják össze, ami megkönnyíti a brit megfigyelést és ellenőrzést. Továbbá a The Guardian értesülései szerint, a brit kémelhárítás úgy gondolja, hogy a  a nagykövetségeken keresztül érkező hírszerzői aktivitás egyre inkább csökkenő jelentőséggel bír.

Tüntetések is voltak a mega-nagykövetség építési tervének elfogadása ellen. Kép forrása: rfa.org

Az angol hírportál szerint, Kínára nem különösebben jellemző a nagykövetségen keresztüli műveletek lebonyolítása, ez sokkal inkább Pekingből közvetlen vezérléssel történik. Mindez indokolja a kémelhárítás támogatását januári építési tervek elfogadásában.

Azonban az álláspont nem győzte meg sem az ellenzék jelentős részét, sem a helyi lakosokat, sem pedig a Kínából származó politikai menekülteket és aktivistákat. Hongkongi, ujgur és tibeti közösségek attól tartanak, hogy a nagykövetség nem csupán hírszerzési, hanem megfélemlítési és nyomásgyakorlási központként is működhet, erősítve a kínai állam „hosszú karját” az Egyesült Királyságban. Ezek az aggodalmak nem újkeletűek: az elmúlt években több európai országban is napvilágra kerültek olyan esetek, amelyekben kínai állami szereplőket vádoltak meg diaszpórák megfigyelésével vagy befolyásolásával.

A döntés mögött a brit kormány részéről a kínai-brit kapcsolatok erősítésének szándéka van, főleg az éppen felhős amerikai-brit kapcsolatok ellenében. A londoni engedély egybeesik a brit miniszterelnök tervezett pekingi látogatásával, valamint azzal a ténnyel, hogy Kína korábban blokkolta a brit nagykövetség fejlesztését Pekingben.

A kormány elfogadta a terveket, de a vita korántsem ért véget. A tervezett bírósági felülvizsgálatok, a társadalmi ellenállás még akadályt jelenthez az építésben, azonban fontos jelzésértékkel bír, hogy a brit kormány megtette ezt a lépést, tehát érzékelhető, hogy az amerikai nyomás a Kína-ellenes döntésekre gyengül az európai-szigetországban.

Hogyan mutatnád be magad azoknak, akik még nem ismernek?

Trautwein Berci vagyok, 22 éves, jelenleg a Budapesti Corvinus Egyetem negyedéves Gazdálkodás és Menedzsment szakos hallgatója. A gimnáziumi éveimet a Piarista Gimnáziumban töltöttem, ami meghatározó volt az értékrendem szempontjából. Jelenleg a szakdolgozatomat írom a magyar startup ökoszisztémáról, és nem mellesleg az Out alkalmazás egyik társalapítója vagyok.

Említetted a Piarista Gimnáziumot. Ez a közeg sokak számára egy életre szóló karaktert és gondolkodásmódot ad. Te mit hoztál onnan?

Abszolút. Nagyon pozitív emlékként él bennem az ott töltött hat év. Ha egy dolgot kellene kiemelnem, az az értékteremtés és az értékalapú döntéshozatal. Ott tanultuk meg, hogy szerencsés helyzetbe születtünk, jó iskolába járhattunk, és ebből fontos valamilyen formában visszaadni a társadalomnak. Én a startup világban is ezt látom: valódi problémákra próbálunk működő megoldásokat kínálni. Az EauTap célja is ez: a generációm és az egész társadalom számára egy élhetőbb, tudatosabb életet biztosítani a digitális térben.

22 évesen már vállalkozóként határozod meg magad. Dolgoztál valaha klasszikus értelemben vett munkavállalóként?

Igen, 14 éves korom óta dolgozom. Nyaranként a Velencei-tó partján egy vízibicikli-kölcsönzőben kezdtem. Ez egy kiváló „üdítő” volt: megtanultam a pénz értékét, és azt is megtapasztaltam, milyen az, amikor nem én vagyok a saját főnököm. Ezek a tapasztalatok is segítettek abban, hogy később a saját utamat járjam.
Mikor jött el az a pont, amikor rájöttél, hogy inkább a saját projektek gazdája akarsz lenni?
A Covid-időszak volt a fordulópont. Tíz hónapon át otthonról kellett tanulnom, és akkor realizáltam, mekkora hatással lehetünk a saját életünkre, ha jól osztjuk be az időnket és az energiáinkat. Ekkor kezdtem el a saját projektjeimet tervezni. Az első „vállalkozásom” egy angol nyelvvizsga-felkészítő kurzus volt. Bár pár hét után kudarcba fulladt, mert elfogyott a motivációm – bevallom, egyedül, introvertált módon dolgozni nem az én világom –, rengeteget tanultam belőle a folyamatokról és a megvalósításról.

Beszéljünk az Out-ról. Hányan dolgoztok rajta, és honnan jött a csapat?

Hárman vagyunk alapítók, és van két külsős alvállalkozónk, akik a fejlesztésért felelnek. Mindhárman a Piarista Gimnáziumba jártunk, osztálytársak vagy évfolyamtársak voltunk. Az erős barátság nálunk előny, mert megvan a bizalom, ismerjük egymás erősségeit és azt is, kinek mi a komfortzónája.

Hogyan osztjátok fel a feladatokat? Ki miért felel a csapatban?

Egy alkalmazásnál a fő területek a B2B (céges megkeresések) és a B2C (felhasználói marketing). A marketing és a sales hármunk között van felosztva, de a stratégiai és operatív feladatokban is mindenki részt vesz. Bár nem mi programozunk, a dizájnt, a UI (felhasználói felület) és UX (felhasználói élmény) tervezését mi végezzük, így aktív részesei vagyunk a termékfejlesztésnek.
Mennyi időt igényel tőletek a projekt? Ez már egy „full-time” munka?
Egy startupnál annyi feladat van, amennyit csak találni akarsz. Mi egyetemistaként kezdtük, be kellett osztani az időt a szakdoga, a gyakorlat és a startup között. De most már ott tartunk, hogy ez egy 40 órás, teljes munkaidős tevékenység.

Pontosan mi is az Out lényege? Hogyan működik?

Egy olyan applikáció, ami akkor jutalmaz, ha kevesebbet használod a telefonod. Fókusz-appként indultunk. Én is sok hasonlót próbáltam, de egyik sem volt elég motiváló. Mi behoztuk a jutalmazási rendszert: ha sikeresen teljesítesz egy 5 és 120 perc közötti időzítőt anélkül, hogy kilépnél az appból (vagyis használnád a telefonod), pontokat kapsz. Ezeket a pontokat pedig valós élményekre és kedvezményekre válthatod.

Milyen partnerekkel dolgoztok együtt? Mit érnek ezek a pontok?

Olyan brandek álltak mellénk, mint a Libri, az EFOTT Fesztivál, a MyProtein vagy a Munch. A kedvezmények skálája széles: a 10%-os kuponoktól kezdve a MyProtein 45%-os kedvezményéig (ami a legnagyobb Magyarországon) sok minden elérhető. Vannak „egy főétel mellé még egy” típusú ajánlataink is éttermekben.

Kezdetben nehéz lehetett meggyőzni a nagy cégeket. Hogyan sikerült az áttörés?

Ez egy klasszikus paradoxon: a cégek akkor jönnek, ha van sok felhasználó, a felhasználók meg akkor, ha van jó kedvezmény. Az elején rengeteg hideghívással és célzott e-mailekkel próbálkoztunk. Tavaly novemberben jutottunk el oda, hogy először keresett meg minket egy cég magától.

A Corvinus Egyetem mennyire volt támogató ebben a folyamatban?

Nagyon. Sok olyan tárgyunk volt, ahol elméleti vállalkozásokat kellett építeni, én pedig az Out-ot vittem be projektnek. A tanárok többsége segítőkész volt, volt, aki mentorral is összekötött minket. De a legtöbb gyakorlati tudást olyan mentoroktól szereztük, akik maguk is startup-alapítók, és pár évvel előttünk járnak.

Mi a startup üzleti modellje? Hogyan lesz ebből bevétel?

Az alkalmazás a felhasználóknak ingyenes, hiszen a cél a spórolás és az élmények gyűjtése. A bevételünk a partnercégektől származik. Számukra ez egy költséghatékony módja annak, hogy elérjék a fiatal vásárlói bázist. Azt látjuk, hogy a mai fiatalok egyre kevésbé járnak színházba, múzeumba vagy olvasnak könyvet – mi segítünk a márkáknak megszólítani őket, mielőtt ez a réteg teljesen eltűnne.

Merre tovább? Mik a középtávú célok?

Szeretnénk minden magyar egyetemi városban jelen lenni lokális partnerekkel (éttermek, színházak). Januárban jön egy nagy fejlesztés: a közösségi funkciók. Lehet majd csoportokat, családi vagy osztály-köröket létrehozni, ahol egymást motiválják az emberek a telefonmentes időre. Hosszabb távon pedig a nemzetközi piac a cél. Amerikában már van egy hasonló, fizetős app, ami bizonyítja, hogy a koncepció működik.

Mit tanultál te magad a telefonfüggőségről a fejlesztés során?

Két fontos dolgot. Az egyik, hogy a digitalizáció nem rossz, de meg kell tanulni tudatosan használni. A másik, hogy a dopaminra szüksége van a szervezetünknek, de nem mindegy, honnan nyerjük. A közösségi média görgetése helyett próbáljuk meg a valódi emberi kapcsolatokból és élményekből megszerezni.

Grönland évtizedeken keresztül legfeljebb az egyre inkább veszélyeztetett jegesmedvék és a gyorsan olvadó sarkvidéki jég kontextusában került a figyelem középpontjába, de napjainkban inkább geopolitikai szempontból, a nagyhatalmak érdekszférájának metszéspontjában való elhelyezkedése miatt foglalkoznak vele. Ebben a cikkben a hatalmas sziget történetét, geopolitikai jellemzőit, valamint a 21. században betöltött szerepét mutatjuk be.

Periféria vagy stratégiai elhelyezkedés?

Az Atlanti-óceán északi régiójában elterülő Grönland első lakói, az inuitok évezredekkel ezelőtt érkeztek meg a szigetre. Életmódjuk és társadalmi berendezkedésük első sorban a terület zord klímájához alkalmazkodott, gazdasági tevékenységük is az élelmiszerellátás és a lakóhelyük biztonságának biztosítása köré szerveződött.

Az európai felfedezők a 10. században érték el a szigetet, őket ma már vikingekként ismerjük. A vikingek Skandináviából, első sorban a mai Dániából indulva létesítettek kapcsolatot Grönlanddal és számos partmenti telepet hoztak létre, ahonnan azonban rövid időn belül szinte nyomtalanul eltűntek. Az eltűnés okai között leginkább a kedvezőtlen környezeti viszonyokat és a világtól való elszigeteltséget tartják számon.

A vikingek ugyan nem népesítették be a szigetet és a középkor végére szinte kizárólag az inuit őslakosok lakták Grönlandot, a területet a Dán Királyság részeként tartották számon az európai hatalmak és Dánia is gyarmati területeként tekintett rá. A 20. században – a világ más gyarmataihoz hasonlóan – Grönland is igényét fejezte ki az autonómiára, melyek részben meg is valósult. Az önkormányzatiság teljes megszervezése mellett a grönlandiak a külügyek, pénzügyek és a védelem területeit leszámítva teljes önállóságot kaptak Dániától.

Nuuk – Grönland fővárosa

Stratégiai jelentőség

Grönland Észak-Amerika és Európa határán fekszik, ezzel együtt az északi sarkvidék kapuja. Az Atlanti-óceán északi területeire jellemző meleg tengeráramlatoknak köszönhetően vizei, különösen a keleti partvonal mentén egész évben hajózhatóak. A sziget stratégiai szerepe először a hidegháború idején vált egyértelművé, amikor az Egyesült Államok radar-és rakétavédelmi rendszereket telepített és nagy számú katonát állomásoztatott dán engedéllyel a NATO tagok védelmének biztosítása érdekében.

A hidegháború óta közvetlen katonai szerepe ugyan csökkent, de a világ nagyhatalmai, így az USA, Kína és Oroszország indirekt módon azóta is érdeklődését fejezte ki a sarkvidéki szigettel kapcsolatban. Dánia ugyan jelképes módon fennhatóságot gyakorol Grönland felett, komoly gazdasági, társadalmi vagy éppen katonai történések nem mentek végbe a területen a 20. században lezajlott események óta. Ennek következtében csak idő kérdése volt, hogy a világ vezető hatalmai mikor lépnek fel erőteljesebben saját érdekeiket érvényesítve, a dán fennhatóságot megkérdőjelezve.

A Thule amerikai légibázis Grönlandon 1955-ben

Grönland a 21. Században

Az utóbbi hónapokban Donald Trump amerikai elnök nyíltan beszélt arról, hogy az Egyesült Államok közvetlen ellenőrzés alá kell, hogy vegye a szigetet, különben az más nagyhatalmak fennhatósága alá fog kerülni. Az elnök Grönland stratégiai jelentőségét hangsúlyozta és azt is kiemelte, hogy Dánia képtelen lenne megvédeni a szigetet egy ellenséges támadás esetén.

Grönland jelentősége több szempontból valóban megkérdőjelezhetetlen. Egyrészt, a sziget természeti erőforrásokban bővelkedik. Ritkaföldfémek, ásványkincsek, olaj-és gázlelőhelyek találhatóak a térségben, emellett pedig a bányászati szektor is komoly potenciállal rendelkezik. Egy másik fontos szempont a klímaváltozás és annak hatásai, melyek a bolygó melegedésének köszönhetően a grönlandi jégtakaró olvadását, valamint az idáig nem, vagy részlegesen hajózható tengeri útvonalak megnyílását okozhatják. A megváltozott éghajlati viszonyok nagy valószínűséggel még inkább geopolitikai konfliktusok terepévé tehetik a szigetet.

Donald Trump és a NATO főtitkára Grönland sorsáról egyeztetnek 2026. januárjában

Továbbá, az önrendelkezési és függetlenségi törekvések, mint például az autonóm kormányzás kiterjesztésére és a teljes függetlenség elérésére irányuló szándék erősödése is elképzelhető, ami Dániában komoly belpolitikai konfliktusokat okozhat. A napjainkban jellemző nemzetközi diskurzus szemmel láthatóan figyelmen kívül hagyja a második világháború után lefektetett új világrend jogi alapjait és az erőpolitikát, valamint a szövetségi rendszerek érdekek mentén való átszervezését vetíti előre. Grönland és ezáltal Dánia az Egyesült Államokhoz fűződő viszonya ugyanis túlmutat egy európai-amerikai konfliktuson, hiszen a fennálló világrend egyik pillérét képező észak-atlanti szövetséget gyengíti belülről. Az ilyen és ehhez hasonló geopolitikai konfliktusok – melyek természetesen gazdasági vonzattal is bírnak (gondoljunk például Trump elnök vámfenyegetéseire) – kétség kívül más nagyhatalmi szereplőket, például Oroszországot vagy Kínát hozhatják kedvező helyzetbe.

Az idei év egyik első fontos eseménye az Európai Unió és a Mercosur között létrejött, évtizedek óta tárgyalt kereskedelmi megállapodás, melynek számos támogatója és ellenzője van mind Európában, mind pedig Dél-Amerikában. Ebben a cikkben az egyezmény európai szempontból előnyös, illetve kedvezőtlen fejleményeit részletezem és rávilágítok arra a komplex viszonyrendszerre, amely hosszú időn át késleltette a felek közötti megállapodást.

A megállapodás háttere és fő céljai

A Mercosur egy olyan dél-amerikai, első sorban gazdasági együtmműködés, melynek tagja Argentína, Bolívia, Brazília, Paraguay és Uruguay. Jellemző, hogy a felsorolt államok gazdasági súlya világviszonylatban is jelentős – különösen Brazília és Argentína – emellett pedig mind az öt országra jellemző az exportorientált gazdasági modell.

A megkötött megállapodás első sorban az ipari és mezőgazdasági termékek esetében a vámok csökkentését és eltörlését tűzte ki célul. A szolgáltatások, közbeszerzések és a szellemi tulajdon védelmére is komoly hangsúlyt fordítottak a felek, de a tárgyalások során egyre alaposabb fenntarthatósági és környezetvédelmi célok is a feltételek közé kerültek.

Az Európai Unió stratégiai céljai között szerepelt az új exportpiacok megnyitása európai vállalatok számára, valamint a gazdasági diverzifikáció és a világkereskedelemre gyakorolt befolyás növelése. Az európai államok közötti szorosabb gazdasági együttműködéstől természetesen a felek a poltikai partnerség erősödését is várták.

Az egyezményat aláíró európai és dél-amerikai vezetők

A megállapodás előnyei az EU tagállamai szempontjából

Ugyan a Mercosur államok elsődleges célja is az exportlehetőségek növelése volt, ez az érv az európai szempontból is jelentős volt a tárgyalások küólönböző szakaszaiban, hiszen az európai ipari termékek, mint például az autóipari termékek, gépek és a vegyipar termékei vámcsökkentett módon érkezhetnek Dél-Amerikába az egyezménynek köszönhetően. Emellett, a nagy számú európai KKV-k piacra lépési lehetőségeinek bővülése is egy pozitív következmény.

A környezetvédelmi intézkedésekért cserébe a dél-amerikai országok a múltban komoly gazdasági követeléseket fogalmaztak meg

A stratégiai és geopolitikai előnyök közé sorolandó az EU globális kereskedelmi pozíciójának erősödése és Kína befolyásának ellensúlyozása Dél-Amerikában. A szabadkereskedelmi megegyezés abból a szempontból is előnyös, hogy a korábban jellemző asszimmerikus, bilaterális kapcsolatrendszer helyett az egyezmény egy szabályalapú, multilaterális jelegű megoldát foglal magában, mely új nemzetközi politikai és gazdasági kereteket termethet Dél-Amerikában. A fogyasztók is előnyökhöz juthatnak, mivel Dél-Amerikából olcsóbb mezőgazdasági termékek és nyersanyagok érkezhetnek az EU-ba, ami nem csak az árak csökkenését, de egy jóval szélesebb termékválaszték kialakulását is hozhatja az európai piacon. Az EU értékei között között is nyilvántartott fenntarthatóság potenciálját is növeli a megállapodás, mivel az egyezmény hozzájárulhat a környezetvédelmi és munkaügyi normák exportjához és megnyithatja a nyíltabb párbeszédet az esőerdők védelméről és általánosságban a klímapolitikáról.

A megállapodás problémás elemei

A Mercosur egyezmény minden bizonnyal egyik leginkább konfliktusokkal terhelt témája a mezőgazdaság, melynek alapját az EU-s gazdák versenyhátránya jelenti az olcsó dél-amerikai importtal szemben. Ez leginkább a marhahús, baromfi, cukor és szója importját érinti, melyek már eddig is, az EU-s tagállamok közötti mezőgazdasági viták alapját képezték. Fontos agrártéma emellett az élelmiszer-biztonsági és minőségi különbségek rendezése, melynek folyamata és várható sikeressége nem garantálható, garanciák nélküli.

A szakértők környezet-és klímavédelmi kritikákat is gyakran megfogalmaznak, mivel a Mercosur államokban a mai napig bevett gyakorlat az Amazonasban jellemző erdőirtás és az intenzív mezőgazdasági praktikák ösztönzése. Ez már önmagában hosszú időn keresztül vonta kétségbe a megállapodás végrehajthatóságát és kérdéseket vetett fel az esetleges szankciókkal kapcsolatban. Az EU több tagállamában politikai és társadalmi ellenállást váltott ki a megegyezés, komoly tagállamok közötti és társadalmon belüli megosztottságot okozva, például Franciaországban, Írországban és Ausztriában. Európában civil szervezetek és gazdaszervezetek tiltakozása, a Mercosur országaiban pedig demokratikus és jogállamisági aggályok követték az egyezményt.

Gazdatüntetés Brüsszelben

Összességében elmondható, hogy az EU-Mercosur megállapodás egyszerre értelmezhető, mint gazdasági lehetőség és politikai kockázat, hiszen az egyezmény ellentétes értékrenddel bíró csoportok és geopolitikai erők között született. A növekedés-fenntarthatóság, megfizethetőség-minőségvédelem és még sok más értékütközés mentén létrejött szabadkereskedelmi helyzet minden bizonnyal még hosszú ideig nem stabilizálódik, hiszen az évtizedeken keresztül tárgyalt feltételrendszer továbbra sem tudja egyértelműen az európai és dél-amerikai társadalom többsége számára kedvező konstrukcióként feltüntetni a megállapodást.

Hogyan határoznád meg magad? Ki Bogyó Sándor, ha egyetlen mondatban kellene bemutatkoznod?

Leginkább indie app-fejlesztőnek, vállalkozónak tartom magam. Ez a „független fejlesztő” státusz az, ami a leginkább leírja azt a szabadságot és alkotási folyamatot, amiben jelenleg mozgok.

Egyetemi éveid alatt mérnökinformatikát tanultál, és voltál alkalmazott is. Hogyan jött a váltás, hogy saját lábra állj?

Az egyetem alatt, a szakmai gyakorlat során már beleláttam a céges világba. Egy üzemmérnök-informatikus szakon tanultam, ahol a harmadik évben már konkrét projekteken dolgoztunk fizetésért. Később egy másik cég is átvett egy alkalmazásom miatt. De a vállalkozói szellem már gyerekkoromban is megvolt: 7-8 évesen a kapuban árultam a szomszédoknak a portékáimat, 12 évesen pedig már Kínából rendeltem dolgokat, hogy drágábban továbbadjam őket az iskolai vásárokban. Mindig is megvolt bennem ez a fajta üzleti gondolkodás.

Mi volt az első komolyabb szoftveres sikered, ami megerősített ebben az útban?

A Covid-időszak alatt vettem egy iPhone-t, és hobbiból elkezdtem appokat fejleszteni. Az első egy országos menetrend-alkalmazás volt. Akkoriban még nem volt egységes „BudapestGO” szintű megoldás az egész országra, én pedig megcsináltam, hogy bárhonnan bárhová tervezhess utat. Ezt felkapta a média, az Index is írt róla, és több százezren töltötték le. Ez volt az a pont, amikor realizáltam: olyasmit tudok létrehozni a szobámból, amit emberek tömegei használnak.

Hogyan született meg a Wordy ötlete, amivel végül az OTP Piacra Lépők műsorát is megnyerted?

A saját problémámból indult ki. Netflixen néztem sorozatokat angolul, de sok szakszót nem értettem. Nem akartam folyamatosan szótárazni, így írtam egy programot, ami a Netflix feliratait behúzta az appba, mutatta a fordítást és kigyűjtötte a nehéz szavakat. Ebből fejlődött ki a Wordy: ma már több mint 20 nyelven elérhető, és rövid filmklipek segítségével tanítja a felhasználókat. Olyan, mint egy videós alapú Duolingo, ahol valódi filmes jelenetekből tanulhatod meg a szavakat.

Te egyedül fejleszted az alkalmazást. Milyen előnyei és nehézségei vannak ennek a „magányos farkas” üzemmódnak?
Az előnye a hihetetlen sebesség. Ha csütörtök este 8-kor eszembe jut egy funkció, este 9-re már kész is lehet a frissítés, mert nem kell öt emberen, designeren, termékmenedzseren átverekednem az ötletet. A nehézség viszont most jön: 200 ezer felhasználónál, iOS és Android platformon, a marketinggel és a sales-szel együtt már szétfolyik a figyelem.

Itt jön a képbe a mesterséges intelligencia. Úgy tudom, az MI segített neked abban, hogy ne kelljen milliókat költened külső fejlesztőkre.

Pontosan. Kellett volna egy Android verzió is a Wordy-hez. Kaptam egy ajánlatot egy cégtől: 4 millió forint és 4 hónap munka. Ez piaci áron korrekt, de én adtam magamnak három napot. Megnéztem, mire jutok az MI-vel. Végül másfél hét alatt, körülbelül 300 ezer forintnyi MI-kredittel elkészült az Android verzió. Megspóroltam 4 milliót és hónapokat. Ma már ott tartunk, hogy egy indie fejlesztő az MI segítségével egy egész csapat munkáját tudja elvégezni.

Ez azt jelenti, hogy a „hagyományos” programozók felett eljárt az idő?

Sokan vannak lemaradásban. Vannak szenior programozók 10 év tapasztalattal, akik remek munkát végeznek, de nem használják a legújabb eszközöket. A technológia hetente, naponta változik. Ha nem használod az MI-t, óriási versenyhátrányba kerülsz.

A mentorom, Werrstein Albert ajánlására jelentkeztem a Y Combinator MI konferenciájára. 1500 embert hívtak meg a világ minden tájáról, és én voltam az egyetlen magyar. Ott volt Sam Altman (OpenAI), a Microsoft és az Elon Musk-féle cégek vezetői. Ott látszott igazán, hogy a világ közepe most San Francisco, és minden az MI körül forog. Ez az élmény teljesen átírta a céljaimat.

Mik a Wordy következő lépései? Van „üvegplafon” egy ilyen alkalmazásnál?

A határ a csillagos ég. Vannak fejlesztők, akik havi 100-500 ezer dollárt keresnek egy-egy hasonló appal. Én nyár óta 6 millió forint bevételt termeltem, de az év végére az 50-60 milliós árbevétel a cél. Szeretném bővíteni a filmtárat, és még több funkciót adni a kezdő nyelvtanulóknak. A távoli jövőben pedig akár a Netflixszel való együttműködés is elképzelhető, de ahhoz már nem 200 ezer, hanem több millió felhasználó kell.

Mit tanácsolnál egy fiatalnak, aki ma akar startupot indítani?

Olyan ötletet válasszon, ami őt személyesen zavarja. Én a mai napig a Wordy-vel nézek sorozatokat, mert engem is érdekelt a megoldás. Ha megvan az ötlet, ne várjon: kezdje el csinálni. Nincs mit veszíteni, az eszközök – különösen az MI – ma már bárki számára elérhetőek.

Donald Trump egy újabb külpolitikai kezdeményezéssel állt elő, a Béketanáccsal, amellyel a második világháború utáni nemzetközi rend egyik alappillérét, az ENSZ-t kívánja megkérdőjelezni. A Board of Peace névre keresztelt testületet eredetileg a gázai tűzszünet második fázisának felügyeletére hozták létre, ám a kiszivárgott alapokmány és a meghívólevelek szövege alapján Trump ambíciói messze túlmutatnak a Közel-Keleten.

A koncepció alapgondolata egy rugalmas, gyors és politikailag kevésbé kötött nemzetközi fórum létrehozása, amely képes kezelni azokat a konfliktusokat, amelyekben az ENSZ döntéshozatali mechanizmusai az amerikai adminisztráció szerint évek óta kudarcot vallanak.

A Trump által körbeküldött levelek alapján az „új ENSZ” a hagyományos multilaterális szervezetstruktúra helyett egy elnökcentrikus modellt vázolt fel, ahol a végső döntési jogkör a tanács elnökének kezében összpontosul. Mivel Trump saját magát jelölte az alakuló testület első elnökének, egy amerikai dominanciájú struktúra kialakítását vetíti előre.

A tanács felépítése több szintből áll. A csúcson maga a Béketanács helyezkedik el, amely stratégiai irányt szab és politikai döntéseket hoz. Ez alatt működik egy végrehajtó testület, amelynek tagjai között ott találjuk Marco Rubio amerikai külügyminisztert, Steve Witkoff különmegbízottat, Jared Kushnert, Trump vejét, Tony Blairt, az Egyesült Királyság egykori miniszterelnökét, Marc Rowant, az Apollo Global Management vezetőjét és Ajay Bangát, a Világbank elnökét. A gázában betöltött szerep miatt külön Gaza Executive Board is létrejött.

A Béketanács körüli legnagyobb visszhangot azonban nem a Trump és Amerika fókuszú szervezeti struktúra, hanem a tagság feltételei váltották ki. A kiszivárgott dokumentumok szerint a hároméves tagság ugyan ingyenes, de aki állandó helyet kíván magának, annak egy éven belül egymilliárd dollárt kell befizetnie. Az amerikai fél szerint ez az összeg kizárólag a gázai újjáépítést szolgálja, és nem egy új, túlbürokratizált nemzetközi apparátus fenntartását.

A meghívott országok listája rendkívül széles, tükrözi a Trump kormány világrendszer felfogását. Biztosan meghívást kapott Izrael, Franciaország, az Egyesült Királyság, Kanada, Oroszország, Fehéroroszország, Magyarország, Argentína, Vietnam, Kazahsztán, Thaiföld, India, Jordánia, Görögország, Ciprus, Pakisztán, Törökország, Egyiptom, Paraguay és Albánia, valamint az Európai Unió képviseletében az Európai Bizottság elnöke is. Ezen kívül más országok is helyet kaphatnak. A reakciók azonban messze nem voltak egységesen pozitívaj. Argentína elnöke, Javier Milei és Orbán Viktor magyar miniszterelnök gyorsan jelezte csatlakozási szándékát, előbbi megtiszteltetésnek nevezve a meghívást. Marokkó királya szintén elfogadta a felkérést, első arab vezetőként legitimálva Trump kezdeményezését.

Más országok jóval óvatosabban reagáltak. Franciaország hivatalosan közölte, hogy egyelőre nem kíván csatlakozni, mivel a tanács működése számos kérdést vet fel az ENSZ szerepével és a nemzetközi jogi keretekkel kapcsolatban. Emmanuel Macron távolmaradására Trump a rá jellemző stílusban reagált, 200%-os pezsgő vámot helyezve kilátásba. Kanada és az Egyesült Királyság szintén jelezte, hogy vizsgálja a részleteket, különös tekintettel a finanszírozásra és a jogi alapokra. Oroszország nem utasította el a meghívást, de a Kreml szerint Moszkva még tanulmányozza a feltételeket és a mandátum pontos tartalmát. Fehéroroszország ezzel szemben készséget mutatott a részvételre, míg Thaiföld és az Európai Bizottság szintén mérlegelési fázisban van.

Orbán Viktor miniszterelnöknek érkezett levél

Izrael esetében a kormány hivatalosan nem zárkózott el, azonban a kormányon belül éles viták alakultak ki a török és katari részvétel miatt.

A Béketanács talán legfontosabb kérdőjele, hogy valóban az ENSZ riválisává válhat-e. A charta egy új, hatékonyabb globális béketeremtő intézményről beszél, ráadásul, ha hozzátesszük Trump régóta hangoztatott ENSZ-kritikáját akkor a jelenlegi amerikai kormány szempontjából egyértelműen egy új, alternatív világszervezet meglakolását láthatjuk. Viszont a szervezet globális legitimációját és akcióinak nemzetközi elfogadását csak az tudja igazolni, hogyha a nagyhatalmak és a regionális hatalmak is csatlakoznak. Amennyiben ez megtörténik, olyan nehezítő tényezők áthidalásával, mint pl. az európai szövetségesek agresszív támadása, akkor már beszélhetünk a béketeremtés új platformjáról.

Azonban jelenleg kétséges, hogy az európai regionális hatalmak, mint Németország vagy Franciaország a grönlandi provokáció fényében egy ekkora amerikai túlsúllyal rendelkező struktúrába jelentkezzenek. Továbbá Kína részvétele is kérdéses, az elmúlt hetek trumpi külpolitikáját, a hagyományos világrendszer felbontását élesen kritizálta. Egy ekkora amerikai túlsúllyal rendelkező szervezet nem valószínű, hogy jelenlegi formájában Kínának bármilyen előnyt szolgálna.

Ebben az értelemben továbbra is nyitott kérdés marad, hogy a Trump által is hirdetett, realista logikán alapuló nemzetközi rendszerben miért válna más államok számára érdekelté az amerikai prioritások követése egy olyan fórumon, ahol a döntéshozatal súlypontja egyértelműen Washingtonban marad.

A digitális pénzek használata rohamos ütemben terjedt az elmúlt években, többek között a fintech cégek tevékenységének köszönhetően. Mindenki hallott már a Bitcoin, Ethereum vagy a Tether kriptovaluták valamelyikéről, de sokaknak nem világos, mire valók ezek a fizetőeszközök és arról sem, milyen korlátokkal számoljanak, ha használni kezdik őket. Lássuk milyen érvek támasztják alá a feltételezést, miszerint a digitális pénzek hiányosan látják el a tradicionális fizetőeszközök funkcióit és miért félnek sokan attól, hogy a kriptovalutákhoz kapcsolódó szolgáltatásokat kínáló fintech vállalatok kockázatokat hordoznak.

A pénz funkcióit hiányosan ellátó digitális fizetőeszközök

A pénz elszámolási egység, értékőrző- és csereeszköz. Ezeket a funkciókat már a föníciaiak által használt érmék, a napjainkban forgalomban lévő fizetőeszközökhöz hasonlóan betöltötték, a digitális pénzek ezzel szemben hiányosan látják el a szerepköröket. Az ezt bizonyítandó érvek három csoportba rendezhetők.

Először is, a digitális pénzek nem használhatóak univerzálisan. Ugyan egyre elterjedtebbé válnak a kriptovalutákkal történő tranzakciók, a teljeskörű elfogadottság távol áll a realitástól. Habár nem kizárható a változó tendenciák megjelenése, napjainkban a vállalatok és magánszemélyek nagy része még mindig a készpénzes vagy bankkártyás pénzmozgást preferálja. Egyesek akár el is zárkózhatnak a likviditás teljes hiányát szenvedő digitális pénzektől, melyek többsége nem konvertálható fizikai formájúvá. De nem csak a pénz, hanem az ügyintézés is immateriális, hiszen az emberközeliséget tovább csorbítja a személyes ügyintézés hiánya, melyet a hagyományos pénzintézetekkel szemben a fintech cégek nem tudnak felmutatni. Az univerzális használatot nehezíti az is, hogy a digitális pénzeket kezelő platformok közötti kapcsolat minimális, a pénzek nem átválthatóak ezzel limitálva csereértéküket. Ki bízik ezek után bennük?

A QAN blockchain vállalat logója – a QAN platformja forradalmi újításnak számít

Forrás: thequantuminsider.com

Másodsorban, a kriptovaluták megbízhatósága megkérdőjelezhető. A fintech cégek aláássák a digitális pénzek felé irányuló bizalom kialakulását, hiszen az online platformokon tárolt, szakszerűtlenül, a digitális személyazonosság ellenőrzése nélkül kezelt adatok visszaéléseknek, csalásoknak vannak kitéve. Nem jellemző rájuk a stabil árfolyam, nagy volatilitásuk széles körű használatukat akadályozza. Ennek fényében sokan nem tárolnak jelentős összegeket digitális fizetőeszköz formájában, ami pedig a pénzek felhalmozási, értékőrző funkcióját teszi kétségessé. Ennek fényében felmerül a kérdés, hogy a kockázatok milyen összefüggésben vannak a fintech vállalatok IT infrastruktúrájával, vagy éppen a kérdéskör jogi helyzetével.

Végül pedig, a digitális fizetőeszközök jogi és infrastrukturális háttere kialakulóban van. Még nem beszélhetünk egységes jogi keretrendszerről, továbbá a fintech vállalkozások nem állnak a központi bankok felügyelete alatt. A hagyományos pénzintézetektől eltérően rájuk eltérő jogszabályi rendelkezések vonatkoznak, ami az ügyfelek körében bizalmatlanságot okozhat, a szolgáltatások adaptációját lassítja. A trendet erősíti a fintech technológiai infrastruktúrájának lokális differenciáltsága, vagyis a földrajzi különbségek a szolgáltatások elérhetősége és minősége között. Ez utóbbi szintén a csereeszköz funkciót cáfolja.

A Revolut globális neobank székháza Londonban – a bank több százezer ügyféllel rendelkezik Magyarországon is

Forrás: CNBC

A digitális jegybankpénz, mint potenciális megoldás

A digitális pénzek számos előnyét megtartva, de a hiányosságokat áthidalva a fent említett problémák megoldása lehet a digitális jegybankpénz bevezetése, mely a központi bank által kibocsátva hivatalos fizetőeszközként használható. A fintech cégek által gyakran gyakorolt módon a CBDC (Central Bank Digital Currency) is elektronikus formában létezhet, bankszámla nyitása nélkül is használható. Volatilitása már létező, stabil valutához igazítva, vagy aranyfedezettel mérsékelhető, adatbiztonsági kockázata pedig a jegybank által meghatározott módon, kódolással (encryption) vagy biometrikus azonosítással minimalizálható. A központi bank és a kormányzat tevékenysége nyomán kialakított jogi keretek feloldhatják az ügyfelek bizalmatlanságát és univerzális, megbízható fizetőeszközzé tehetik a digitális jegybankpénzt. A digitális jegybankpénzhez fűzött remények jelentőségét az elmúlt évek kutatásai és befektetései igazolják.

Narendra Modi, India immár egy évtizede hivatalban lévő miniszterelnöke, regnálása első tíz évében hatalmát az országa közigazgatásának és gazdaságának erőteljes centralizációjára használta fel annak érdekében, hogy sikeresen modernizálja Indiát. Modi ideálja egy óriási hatalommal rendelkező erős vezető, aki a világ legnépesebb országának teljes felhatalmazásával és a Parlament mindkét házának többségével rendelkezik. Szerinte csak így lehetséges egy olyan központi kormányt kialakítani, amely egy másfél milliárd (1500 millió) lakossal rendelkező országban képes lesz valódi változásokat kikényszeríteni.

Kép forrása: PM India

Egészen 2014 óta India folyamatosan ebbe az irányba haladt, Modi pártja, a hindu-nacionalista BJP minden választást toronymagasan megnyert, az ország gazdasága és társadalma folyamatosan fejlődött. Azonban az idén június 4-én tartott választások eredményei kétségbe vonják a miniszterelnök megközelítését, mivel Modi pártja nagy meglepetésre elveszítette parlamenti többségét, és most kisebb szövetséges pártokra kell támaszkodnia a kormányzáshoz. Úgy tűnik, hogy az újkori India centralizációja elérte a határait.

Ez azt jelenti, hogy mostantól érdemes lesz megfontolni egy újabb alternatívát: a hatalom, jog- és hatáskörök delegálását több, önállóan irányított város és még több állam létrehozásával, valamint az önkormányzatiság kiszélesítésével.

India alkotmányának első sora világosan rögzíti, hogy az ország nem más, mint "államok uniója". Az 1947-es függetlenséget követően a különböző hercegi birodalmakat az új államokba beolvasztották, a maradék gyarmati exklávé területeket (például: Goa) annektálták és Inidián belül a határokat nyelvi vonalak mentén szervezték át, míg Pakisztán és Banglades pedig a muszlim többsége miatt kivált.

Az ország közigazgatási rendszere továbbra is különböző módosításokkal finomodik. Inder Kumar Gujral regnálása alatt három új államot hoztak létre 2000-ben. Ezt követően 2014-ben jött létre Telangana állama, ami a legújabb, és éppen idén júniusban lett tízéves. Ma India 28 hatalmas tagállamból áll. Ez azt jelenti, hogy egy államban átlagosan 51 millió ember él. Magyarul egy átlag indiai tagállam körülbelül akkora népességgel rendelkezik, mint Spanyolország, és akkora területtel, mint Anglia. Ezen adminisztrációk több embert foglalkoztatnak a közigazgatásban, mint a helyi és központi kormányok együttvéve, valamint alkotmányos értelemben külön, vagy közösen felelősek a legtöbb alapvető funkció ellátásáért, beleértve az egészségügyi ellátást, az oktatást, a közrendet, a mezőgazdaságot, a jóléti ellátást és még rengeteg egyéb más területet is.

Kép forrása: Wikipédia

A mai felállásnak azonban két problémája van. Az egyik az, hogy India óriási metropoliszai szinte semmilyen saját autonómiával nem rendelkeznek: jellemzően olyan államok részei, amelyek nagyrészt vidéki, főleg falusi lakossággal rendelkeznek, ami miatt a helyi politikusok hajlamosak az ő problémáikat az első helyre helyezni. A másik, hogy sok állam túl nagy mind népességben, mind területben. Amerikában, ahol az indiai lakosság körülbelül egynegyede él, 50 állam van. Kínának 27 tartománya és autonóm régiója van, de közigazgatási a tartományok alatti szintre összpontosulnak. Uttar Pradesh, a legnagyobb indiai állam 240 millió lakossal rendelkezik, ami több mint Nigéria vagy Brazília teljes népessége.

India hatalmas politikai és gazdasági sokfélesége miatt a központilag erőltetett, mindenre egyformán alkalmazható politikák csak néha működnek, és számos olyan politikai területet kizárnak, amelyek változásért kiáltanak. A nagyobb helyi autonómia alternatív reformmechanizmust teremt a rugalmasság, az elszámoltathatóság, a kísérletezés és a verseny fokozásával. Létrehozása óta Telangana részesedése a GDP-ből 4,4%-ról 4,8%-ra emelkedett. Az osztatlan Andhra Pradesh állam részeként elhanyagolt vidéki területek ma már rendszeres áram- és vízellátással rendelkeznek.

Kép forrása: Maps on the Web

India már korábban is próbálkozott ezzel. Az 1990-es években a Parlament alkotmánymódosításokat fogadott el, amelyek célja a hatalom delegálása volt az államoktól a helyi önkormányzatokra, de a szövetségi államok eléggé vonakodtak átadni az irányítást.

Az egyik megoldás az lehetne, hogy az indiai megavárosok (Új-Delhi: 34 millió fő, Mumbai: 22 millió fő, Kalkutta: 16 millió fő) kormányozhatnák teljesen autonóm módon saját magukat, és még több államot hoznának az országon belül. India alkotmánya egyoldalúan biztosítja a parlamentnek a lehetőséget arra, hogy további államokat hozzon létre, meglévő államokat szüntessen meg (ahogy ez 2019-ben Dzsammu és Kasmír állammal történt) és megváltoztassa a határokat. A 240 milliós Uttar Pradesh is akár 3-4 felé is felosztható lenne. Más helyeknek is vannak szilárd igényeik a függetlenségre. Maharashtrában Mumbai-nak, mint Mumbai India bruttó nemzeti össztermékének mintegy 5 százalékát, ipari termelésének 25 százalékát, tengeri kereskedelmének 40 százalékát, tőketranzakcióinak 70 százalékát adja. A város a világ tíz legjelentősebb kereskedelmi központjának egyike, ami miatt nagyobb befolyással kellene rendelkeznie; ráadásul a várost körül ölelő viszonylag szegény keleti Maharashtra már régóta követeli az államiságot.

Kép forrása: Valoriser Consultants

Fontos azonban megjegyezni, hogy a decentralizációnak vannak hátrányai is. Ha sokkal több állam és város lenne Indiában, akkor az országban folyamatosan választásokat kellene tartani, ami valóban állandó belpolitikai válsághoz vezetne, Erre megoldás lehet, ha India egy szinkronizált, rendszeres szavazási, választási ciklust alakítana ki. Az erőforrások elosztása az államok között - az adóbevételektől az energiáig - egy eddig is sok vitát kiváltó kényes ügy volt, és további államok, valamint autonóm városok létrehozatala csak még bonyolultabbá tennék ezt. India belső közigazgatási határainak újrarajzolása pedig felvetné a parlamenti képviselői körzetek határai átvariálásának kérdését, amelynek köszönhetően aránytalanul sok hatalom összpontosulna az indiai parlamentben a gazdagabb déli államoknak a kezében, a szegényebb északiak rovására.

Ezeket a problémákat azonban ellensúlyoznák a jobb közigazgatás, a gyorsabban reagáló kormányzat, a jobb szolgáltatások és a gyorsabban növekvő gazdaság előnyei. Hosszú távon az új államok létrehozása segítené India jelenleg is elképesztő ütemű gyarapodását fenntartani.

Az Otthon Start programmal foglalkozó cikksorozatunk következő részéhez érkeztünk. Az első cikkben a hitel konstrukcióival, a jogosultsági feltételekkel és a számolgatással foglalkoztunk – most azonban továbblépünk a tettek mezejére. Arra a pontra, ahol a kalkulátorok bezáródnak, és megnyílnak az ingatlanhirdetések: a lakáskeresésre Budapesten.

A budapesti lakáspiac jelenlegi állapotáról rengeteg adat érhető el, és ezek első ránézésre akár biztatónak is tűnhetnek. A hirdetési portálok statisztikái szerint az eladó lakások száma az elmúlt hónapokban enyhén növekedett, különösen az Otthon Start program őszi bejelentése után. Megjelentek új eladók, sokan próbálták meglovagolni a megnövekedett keresletet, és papíron úgy tűnhet, hogy a piac reagált.

Az átlagos négyzetméterárak ugyan továbbra is magasak, de a növekedés üteme lassult. A kereslet azonban továbbra is rendkívül erős, különösen a saját célra vásárlók körében. Az Otthon Start által megszólított réteg – fiatal párok, első lakásukat vásárlók, hitelképes, de korábban kiváró háztartások – egyszerre lépett piacra. Ez a kereslet pedig nem egyenletesen oszlik el.

A valóság ugyanis sokkal nyersebb, mint amit az elemzések sejtetnek. Bár az őszi Otthon Startos rohamhoz képest valóban valamivel több lakás jelent meg a piacon, ez a bővülés még mindig nem fedi le a keresletet. Az 50–60 millió forintos, jó lokációjú lakásokért – szinte mindegy, milyen állapotban vannak – valódi verseny zajlik.

Forrás

Egy ilyen paraméterekkel rendelkező hirdetésre félelmetes mennyiségű érdeklődő érkezik. Egyáltalán nem ritka, hogy egy lakás feladását követően 12 órán belül több mint 20 komoly szándékú vevő jelentkezik. Sokszor már az első nap végére megtelik a megtekintési lista, vagy egyszerűen lezárják az érdeklődést.

Ha pedig az ember eljut odáig, hogy ténylegesen meg is nézzen egy lakást – és nem hívják fel útközben azzal, hogy „ne haragudjon, de most adtuk el” –, akkor is újabb akadályok jöhetnek. Meglepően gyakori, hogy az ingatlan valójában nem felel meg az Otthon Start program feltételeinek, hiába szerepel így a hirdetésben. Ez lehet jogi probléma, tulajdoni kérdés, alapterületi eltérés vagy éppen az ingatlan rendeltetése körüli bizonytalanság.

Ez különösen veszélyes terep, mert egy rosszul ellenőrzött részlet akár a foglaló elvesztéséhez is vezethet. Éppen ezért kulcsfontosságú, hogy a vevő már a megtekintés és az első egyeztetések során alaposan utánajárjon ezeknek a feltételeknek, és ne hagyatkozzon kizárólag a hirdetés szövegére vagy a szóban tett ígéretekre.

Forrás

A legnehezebb tanács: lassítani.

A jelenlegi piaci helyzetben óriási a nyomás. Az ember azt érzi, hogy ha most nem lép, lemarad. Hogy mindenki más is vásárol, hogy a jó lakások „egy nap alatt elmennek”, és hogy nincs idő gondolkodni. Ennek a kényszernek azonban tudatosan ellen kell állni.

Talán az egyik legfontosabb kérdés, amit fel kell tennünk magunknak: tudnánk-e élni ebben a lakásban? Nem csak elviselni, nem csak „jó lesz egy darabig”, hanem valóban élni, otthont teremtetni benne. Ha erre a kérdésre nem tudunk azonnal igennel válaszolni, akkor bármennyire is nehéz, érdemes tovább keresni.

Ez a cikk személyes véleményt tartalmaz, és a cikk írója nem rendelkezik semmilyen ingatlanos vagy építészeti tapasztalattal.

(Borítókép forrása)

Hogyan kezdődött nálad ez a szerelem? Emlékszel arra a pillanatra, amikor először húztál futócipőt?

Az édesapám példája volt a döntő. Már óvodás koromban vitt magával; sokszor reggel, még az ovi előtt lementünk futni egy kört. Ezek nem is voltak olyan kicsi körök, simán mentünk 2-5 kilométert is. Nagyon hamar beszippantott a hosszútávfutás, az utcai és a terepfutás világa. Később beírattak atlétikára, ahol az alapokat – ugrás, dobás – megtanultam, de 10 éves korom körül már egyértelmű volt, hogy a hosszú távokon van a helyem. Így kerültem a BEAC-hoz, ahol 20 éven át sportoltam, és ott lettem felnőtt válogatott futó is. 

Sportos családból jössz, de nem élsportolók gyermeke vagy. Hogyan hatott ez rád?

Igen, ez fontos különbség. Egy klasszikus szabadidős sportos, „outdoor” családban nőttem fel. Minden hétvégén túráztunk, bicikliztünk, megtanítottak úszni, síelni. A mozgás szeretetét kaptam tőlük. Az, hogy ebből versenysport lett, már az én egyéni döntésem volt. A szüleim sosem nyomtak, csak biztosították az utat és a lehetőséget, én pedig hagytam, hogy elkapjon a gépszíj. 

Mikor vált az álmodozás konkrét elhatározássá, hogy te olimpikon akarsz lenni?

Kilenc éves voltam a 2000-es Sydney Olimpia idején. Minden közvetítést végignéztem az úszástól a szertornáig. Amikor láttam Csollány Szilvesztert olimpiai bajnokká válni, valami elindult bennem. Ott fogalmazódott meg, hogy én is ott akarok lenni ezen a világversenyen. Akkor még nem tudtam, hogy pontosan futóként jutok-e ki, de a cél megvolt. Később, a gimnázium végén jött a kérdés, hogy hivatás vagy tanulás – végül a kettős karriermodell mellett döntöttem, egyiket sem kellett feladnom.

Mi döntötte el, hogy pont a maraton lesz a te szakágad?

A testi adottságok és a mentális beállítottság egyszerre. Hamar kiderült, hogy a sprint és az ügyességi számok nem mennek annyira, és nem is érdekeltek. 16 évesen szemeltem ki a maratont, de a szakmai tudatosság miatt vártunk a debütálással. 23 éves voltam, amikor Frankfurtban lefutottam az elsőt. Az edzőm 2:20-as időt várt, végül 2:22 lett, amire már felfigyelt a szakma.

Említetted, hogy a magyar hosszútávfutó mezőny megritkult az utóbbi évtizedekben. Miért nehéz ma profi maratonistának lenni Magyarországon?

A 70-es, 80-as években a sportállások és a szocialista sportrendszer erős megtartóerőt jelentettek, nagy volt a konkurencia, ami hajtotta az eredményeket. Ma aki ezt csinálja, annak magát kell menedzselnie. Sokan a 20-as éveik elején lemorzsolódnak, mert nem látják benne a megélhetést. Bár most vannak biztató jelek, például Szemerei Levente országos csúcsa, a széles elit mezőny sajnos hiányzik. 

Mi történik egy futó fejében a 42 kilométer alatt? Küzdelem vagy eufória?

Kívülről monoton, belül zajlik az élet. A rajt sokszor stresszes, de az eldördülő pisztoly után jön a megkönnyebbülés. Az első 20 kilométer viszonylag eseménytelen. A nehézségek a féltáv után kezdődnek, az utolsó harmad pedig egy igazi mentális és fizikai erőpróba. Ezt „lassú halálnak” is lehetne nevezni: nincs akkora elsavasodás, mint egy sprintnél, de egy fojtogató fáradtságérzet kerít hatalmába. Itt dől el minden fejben: hogyan reagálsz a test fájdalmas impulzusaira. Visszaboxolsz és mész tovább, vagy lelassulsz. Hideg fejjel kell futni, nem szabad túl emocionálisnak lenni, még akkor sem, ha az utolsó 10 kilométernél már ott a „kapuzárási pánik”, hogy mikor lesz már vége. 

Hogyan néz ki egy profi felkészülése? Hány kilométer van a lábadban?

Élsport szinten ez legalább egy évtizednyi munka. Hetente 10-13 futóedzésem van, az utóbbi tíz évben jellemzően napi kettő. Ebben minden van: az 5 kilométeres átmozgatástól a 40 kilométeres hosszú futásig, résztávok, terepedzések, versenytempó gyakorlása. Nem unalmas, mert folyamatosan váltogatjuk az intenzitást.

Kétgyermekes édesapa vagy. Hogyan változott meg az életed és a felkészülésed a család hatására?

Amíg egy gyermekünk volt, a feleségem segítségével még tartani tudtam a profi szintet. 2023-ban, a kisfiam születésekor azonban váltanom kellett. Most „félprofi” vagyok: dolgozom edzőként, kevesebb a regenerációm, és nem hagyhatok mindent a feleségemre. Visszább vettem a terveimből, de a korábban elvégzett hatalmas munka még visz előre. Megbarátkoztam azzal, hogy a csúcson már valószínűleg túl vagyok, innentől minden siker egy ajándék. 

2016, Rio de Janeiro. Milyen élmény volt az olimpia belülről?

Egy gyerekkori álom beteljesülése. Bár Rióban nem volt esélyem kiugró eredményre, a kijutás önmagában hatalmas marketingértékkel bírt: szponzorok, projektek nyíltak meg. A futás maga viszonytagságos volt, gyomorproblémákkal és talpgyulladással küzdöttem. Majdnem feladtam, de ott tényleg átéltem az olimpizmus eszméjét: nem adjuk fel, végigcsináljuk az országért. Az a célba érés többet jelentett nekem minden időeredménynél. 

Mi segít át a holtpontokon? Van valamilyen technikád a stressz kezelésére?

Az önismeret. A sportoló tudja, milyen munkát végzett el, így reális elvárásai vannak. Nem a távtól félünk, hanem a kontrollálhatatlan körülményektől: az erős széltől, az elejtett kulacstól vagy egy váratlan egészségügyi gondtól. Meg kell tanulni magányosnak lenni a pályán. Emellett a szeretteink, barátaink bátorítása adja azt a „melegséget”, amiből a magabiztosság táplálkozik. 

A futáson kívül mi kapcsol ki? Hogyan kerülöd el a kiégést?

Kell a hobbi! Korábban doboltam – ami vicces, mert a futáshoz is kell a ritmusérzék –, rajzoltam, festettem. Mostanában a pergetőhorgászat kapcsol ki. Ezek kellenek ahhoz, hogy ne égjek ki a heti 180 kilométernyi monoton futás alatt.

Mit üzennél azoknak, akik most vágnának bele a futásba?

A legfontosabb a fokozatosság. Ne akarjunk rögtön mindennap futni, heti három alkalom és a közepes intenzitás bőven elég az elején. A cél a futás megszeretése legyen, nem a rekorddöntés. Ha pedig komolyabb céljaid vannak, keress egy szakértőt vagy edzőt, aki segít strukturálni az edzéseket.