Reaktor

Debre Szabolcs második helyezést ért el a 2025-ös Geoguessr World Championshipen Koppenhágában. A magyar játékos izgalmas fordulókkal menetelt előre egészen a döntőig, ahol végül csak Radu C tudta megállítani, de egészen az utolsó körig szoros küzdelemben tartotta magát, és hajszálon múlt, hogy nem a magyar hozta haza a kupát.

De mi is az a Geoguessr?

A Geoguessr egy 2013-ban indult online, Google Térkép-alapú játék, amely mára milliókat vonzott be világszerte. A koncepció egyszerű, mégis magával ragadó: a játékosokat egy véletlenszerű helyszínre dobja le a Google Street View világában, és nekik a környezetből kell kitalálniuk, hogy a Föld mely pontján járnak. Ez lehet egy amerikai kisváros benzinkútja, egy chilei hegyi szerpentin vagy akár egy indonéz falu poros utcája.

A játék szépsége abban rejlik, hogy az apró részletek döntenek. Egy közlekedési tábla betűtípusa, a villanyoszlop formája, a rendszám színe, a növényzet fajtája vagy éppen a napsugarak beesési szöge mind árulkodó nyom lehet. A rutinos játékosok elképesztő gyorsasággal tudják felismerni, hogy egy adott útburkolat csak Japánban fordul elő, vagy hogy a baloldali közlekedés az Egyesült Királyságot jelzi.

A klasszikus játékmódban öt forduló van, minden körben maximum 5000 pontot lehet szerezni attól függően, milyen pontosan jelöli be a játékos a helyszínt a térképen. Egy tökéletes játék tehát 25 000 pontot jelent. A közösségi élményt a kihíváslinkek, az időre menő párbajok és a különleges játékmódok adják – például a No Move, ahol nem lehet előrelépni, vagy az extrém NMPZ (No Move, Pan, Zoom), ahol sem mozgatni, sem forgatni, sem nagyítani nem szabad a képet.

Az elmúlt években a Geoguessr az esport világába is belépett. A legjobb játékosok döbbenetes gyorsasággal és pontossággal ismerik fel a helyszíneket, gyakran kevesebb mint öt másodperc alatt, miközben a laikus nézők sokszor még azt sem tudják eldönteni, melyik kontinensen járhatnak.

A 2025-ös világbajnokság

A 2025-ös World Championship immár a harmadik hivatalos világbajnokság volt, amelyet profi esport-eseményként rendeztek meg. A kvalifikáció hosszú hónapokon át zajlott: 2024 novemberétől online World League fordulókat tartottak, majd május–júniusban következtek a regionális versenyek, köztük az EMEA-kvalifikáció, végül pedig a szeptember előtti „wildcard” események adták az utolsó lehetőséget a kijutásra.

A világbajnokságot végül 16 játékos részvételével rendezték meg 2025. augusztus 29–30-án Koppenhága K.B. Hallen arénájában, ahol a teljes díjazás elérte a 100 000 dollárt. A fő versenyformátum egyenes kieséses rendszerben zajlott, egyéni párbajokkal, amelyek három nyert játszmáig tartottak, vagyis aki előbb megnyert három kört az öt lehetségesből, az jutott tovább.

Debre szereplése nem volt meglepetés: az EMEA-selejtezőt megnyerte, méghozzá úgy, hogy legyőzte a korábbi világbajnokot, Blinkyt is. Ezért esélyesként vágott neki a koppenhágai döntőnek. A végső párharcban a magyar játékos a világranglista első helyezettjével, az amerikai Radu „Radu C” Casapuval mérkőzött meg. A döntő óriási csatát hozott: 3–2 arányban dőlt el Radu C javára, de Debre végig kiváló formában játszott, és csak minimálisan maradt alul.

A dobogósok sorrendje így alakult:

• 1. hely: Radu C – 40 000 dollár
• 2. hely: Debre Szabolcs – 20 000 dollár
• 3. hely: Stefan
• 4. hely: Leero

A Geoguessr jövője

A játék esporttá válása egyben reformokat is hozott. A világbajnokságon például tíz körös maximumkorlát mellett zajlottak a párbajok, a játékmódok – Moving, No Move és NMPZ – folyamatosan váltakoztak, a sérülést okozó szorzók pedig körönként növekedtek, hogy fokozzák a feszültséget. Ugyanakkor sok játékos és néző szerint a formátum további finomításra szorul: a szorzók és a játékmódok aránya még jobban kiegyensúlyozható lenne, hogy a versenyek még izgalmasabbak és nézőbarátabbak legyenek.

Pillanatkép a világbajnokságról, Debre kedvenc országai az Egyesült Államok, Kanada, Indonézia, Fülöp-szigetek, Ausztrália és Argentína.

A közvetítéseket több platformon is lehetett követni, a Twitchtől kezdve a nemzetközi esport-csatornákig. Magyarországon például az Esport1 közvetítette élőben az eseményeket, így a hazai közönség is részese lehetett Debre történelmi menetelésének.

Mindez jól mutatja, hogy a Geoguessr egyre nagyobb közönséget hódít meg világszerte. Ráadásul most már nekünk, magyaroknak is van egy olyan játékosunk, akire büszkék lehetünk: Debre Szabolcs a világ második legjobb Geoguessr-játékosa. Az elképesztő gyorsasággal hozott tippek, a feszült párharcok és a látványos fordulatok miatt biztosan érdemes lesz a következő versenyeket is figyelemmel kísérni.

Augusztus 31-én és szeptember elsején két napra Tianjin több volt, mint egy forgalmas kínai kikötőváros: a világpolitika középpontjává vált. A Shanghai Cooperation Organisation (SCO) csúcstalálkozói ritkán szűkölködnek a retorikában, de az idei összejövetel más volt. Nemcsak azért, mert Narendra Modi miniszterelnök először járt Kínában 2018 óta, hanem mert Xi Jinping itt mutatta meg, hogy Kína alternatív globális vezetőként kíván fellépni, és mert Vladimir Putin bizonyítani akarta: Oroszország messze nem elszigetelt.

Xi nyitóbeszédenek középpontjában az Egyesült Államok került. Név nélkül ugyan, de határozottan elutasította a „hegemonizmust” és a „zsaroló gyakorlatokat”, kijelentve: „Néhány ország házszabályait nem szabad másokra kényszeríteni.” Üzenete világos volt: a Nyugat uralmának kora lejárt, helyébe igazságosabb, többpólusú világnak kell lépnie. Szavainak súlyt is adott: 2 milliárd jüan támogatást ígért az SCO-tagállamoknak 2025-ben, és további 10 milliárd jüan hitelt három év alatt a szervezet banki konzorciumán keresztül. Emellett bemutatta az új Global Governance Initiative-et, amely a korábbi Security, Development és Civilization Initiatives-re épül. Ezek együtt Kína azon törekvését rajzolják fel, hogy ne mások szabályait kövesse, hanem maga írja őket.

Xi azonban nem elégedett meg puszta szavakkal. A csúcs után másnap hatalmas katonai parádét rendezett Pekingben. Mellette Putin, Kim Dzsong Un és Maszúd Pezeshkian iráni elnök állt a dísztribünön – azok a vezetők, akiket Washingtonban egyre gyakrabban neveznek a „felforgatás tengelyének” (Axis of Upheaval). Az üzenet egyértelmű volt: Kína nemcsak diplomáciai fórumokat szervez, hanem katonai erővel is alátámasztja globális szerepét.

Putin a csúcsot arra használta, hogy felerősítse saját narratíváját. Az SCO-t „új eurázsiai biztonsági rendszer” alapjaként dicsérte, amely szerinte leváltja a „elavult euroatlanti modelleket”. Azzal érvelt, hogy Ukrajna válságát nem az orosz agresszió, hanem a Nyugat által támogatott puccs okozta, és méltatta India és Kína közvetítési erőfeszítéseit. A látvány szinte fontosabb volt, mint a szavak: Xi és Putin fesztelenül, jókedvűen beszélgetett egy banketten, ezzel is üzenve, hogy Moszkva nincs egyedül.

Modi számára az út diplomáciai egyensúlyozás volt. Már önmagában jelentőséggel bírt, hogy hét év után ismét kínai földre lépett. A 2020-as határincidensek befagyasztották a csúcsszintű kapcsolatokat, így tianjini megjelenése óvatos közeledést jelzett. Beszédében három pillért emelt ki: biztonság, összeköttetés és lehetőség. Keményebb fellépést sürgetett a terrorizmus és annak finanszírozása ellen, miközben kiemelte India saját projektjeit, például a Chabahar kikötőt és az International North-South Transport Corridor-t. Üzenete a megszokott volt: India kész részt venni a kínai kezdeményezésű fórumokon, de a maga feltételei szerint.

A legemlékezetesebb pillanatok azonban a hivatalos programon kívül estek. Modi melegen ölelte Putint, kézen fogva sétált vele, majd az orosz elnök limuzinjában is tárgyalt vele. Később Xi is csatlakozott hozzájuk, és a három vezető együtt nevetett. Washingtonban mindezt rossz szemmel nézték. Csak napokkal korábban, augsuztus 27-én lépett életbe Donald Trump döntése, amely további 25%-os (összesen 50 %-os) vámot vetett ki számos indiai exportra, részben Újdelhi orosz olajvásárlásai miatt. Modi pedig ezután, közvetlenül a vámok bevezetése után utazott el Kínába az SCO-csúcsra – gesztus, amelynek szimbolikája aligha kerülhette el az amerikai figyelmet.

A csúcstalálkozó súlyát növelte, hogy Xi konkrét intézményi javaslatot tett. Felvetette egy SCO Development Bank létrehozását, amely a szervezetnek pénzügyi erőt adna infrastruktúra- és digitális projektek támogatására. Ez a kezdeményezés, a Global Governance Initiative, valamint az együttműködés mesterséges intelligencia és űrkutatás terén azt mutatják, hogy Kína tartalommal is meg kívánja tölteni az SCO-t.

A találkozó végén a vezetők elfogadták a Tianjin Declaration-t, amelyben megerősítették támogatásukat az ENSZ mellett, elítélték a terrorizmust és a szervezett bűnözést, és mélyebb gazdasági és digitális együttműködést ígértek. Bár a dokumentum általános megfogalmazású, világosabban jelöli ki az SCO jövőbeli irányát, mint a korábbi közös állásfoglalások.

A tiencsini SCO-csúcs nem írta át a világrendet egyik napról a másikra, de ismét megmutatta, milyen irányba mozdulnak a főszereplők. Kína nyíltan pályázik a globális intézményi vezető szerepre, Oroszország a szövetségi kapcsolatait használja fel az elszigeteltség ellen, India pedig igyekszik egyensúlyt tartani a rivális hatalmak között. Hogy ezekből a gesztusokból tartós intézmények és valódi politikai eredmények lesznek-e, azt még nem tudni. Annyi azonban biztos, hogy a világpolitika súlypontja egyre inkább Eurázsiára tevődik át, és a Nyugatnak ezzel számolnia kell.

Források

• CNN, “Xi and Putin stand shoulder to shoulder as China casts itself as an alternative global leader” (Sept 1, 2025)
• CGTN, “China-proposed GGI aims to boost global stability and governance” (Sept 1, 2025)
• CNBC, “SCO summit 2025: Key takeaways from Beijing’s push to reshape global order” (Sept 2, 2025)
• Reuters, “China’s Xi pushes new global order, flanked by leaders of Russia and India” (Sept 1, 2025)
• AP, “SCO summit could challenge US dominance” (Aug 31, 2025)
• Times of India, “Modi joins Putin in his limo, strolls hand-in-hand” (Sept 1, 2025)
• Government of India, “PM Modi participates in the 25th SCO Summit in Tianjin” (Sept 1, 2025)
• SCO Secretariat, Tianjin Declaration 2025 (Sept 1, 2025)

Nem mintha olyan gyakran esne meg az átlag magyarországi lakossal, hogy egyszer csak Thaiföld fővárosában találja magát, mégis érdekes tanulságokkal szolgálhat egy kis kitekintés. Bangkokban sétálva az ember úgy érzi, két világ feszül egymásnak, amik valahogy mégis egybeolvadnak. Több tucat felhőkarcoló, hatalmas bevásárlóközpontok és luxusautók. A nemzetközi márkák üzletei az Andrássy úti boltokat itt fényűzésben tízszer leköröznék. És mellettük: omladozó házak, szűk sikátorokban álló viskók, kis utcai bódék és a szegénységben élő helyiek mindennapjai. Ami mégis sok mindent ellensúlyoz, az a thai emberek kedvessége és befogadó természete: mosollyal fordulnak a látogatók felé, és a nehéz körülmények között is őszinte nyitottságot sugároznak. Ez a kettősség minden második utcasarkon érzékelhető, és aki egy kicsit is mélyebben figyeli a várost, annak hamar világossá válik, hogy a thai főváros egyszerre helyszíne a modern jólétnek és közben ugyanennyire a helyiek mindennapi küzdelmes túlélésének.

A luxus varázsa

Bangkok belvárosában járva a turistát elsőként a hatalmas plázák, lakóházak és felhőkarcolók ragadják meg. Siam Paragon, CentralWorld, ICONSIAM – épületek, amelyek méretben és kínálatban is könnyen felveszik a versenyt bármelyik európai nagyvárossal. Ezek nem pusztán vásárlási helyek, hanem teljes világok: mozik, éttermek, coworking irodák, szórakozóhelyek egyetlen komplexumban. A kiválóan légkondicionált plázákban olyan jó idő van, hogy mind a külföldiek, mind pedig a helyiek ide járnak elmenekülni a borzasztó utcai melegtől és párától. Míg kint 30-35 fok van, bent olyan hideget “élvezhetünk”, hogy gyakran nem árt a pulóver sem. A helyiek sokszor hosszúnadrágban és hosszú ujjúban járnak az utcán is, mellettük egészen nevetséges képet nyújtanak a nyári, tengerparti ruhákban sétáló turisták.

A 30-40 emeletes toronyházakban (luxus)lakások sorakoznak, sokszor külföldi befektetők és expatok vásárolják vagy bérlik őket. Nyugatról Thaiföldre érkezve a diákok is könnyen olyan szintű lakhatást találnak, amit otthon – akár Európában, akár Amerikában – képtelenek lennének megfizetni. Az edzőterem és a medence már nem is kérdés, hanem alapvetés, hogy tartozik a (30-35 négyzetméteres) lakásokhoz. Nincs igény nagy lakótérre, viszont jól használható és elegáns közös terekre, co-working spacere, pihenő terekre annál inkább. Az utcákon feltűnőek a sportautók, a csinos kávézók és éttermek, amelyek kifejezetten a tehetősebb réteget és a nyugati látogatókat célozzák. A város gazdasága erősen épít a turizmusra, ezért a nyugati pénztárca mindenhol jelen van: a szolgáltatások sokszor drágábbak, ha turista vagy, és sok helyen eleve neked vannak kitalálva, és nem pedig a helyi igényből születtek meg.

A túlélés oldala

Mindez azonban csak az érem egyik oldala, a luxusépületek árnyékában ott élnek a helyiek, akiknek a nagy része alacsony keresetből próbál megélni a bangkoki utcákon. A thai minimálbér európai szemmel rendkívül alacsonynak számít, miközben Bangkokban a megélhetési költségek az elmúlt években folyamatosan emelkednek – persze a nyugatról bevándorló külföldiek miatt is.

A kis viskók és omladozó házak érdekesmód gyakran közvetlenül a felhőkarcolók mellett állnak. Ez elég különös, diverz városképet eredményez: az egyik oldalon a modern metropolisz fényűzése, a másikon az utcai árusok, zsúfolt bérlakások, vagy egyszerűen csak bádogból összetákolt otthonok. Ilyen házikók mellett elhaladva gyakran még a helyiek is előveszik zsebükből a népszerű thai gyógynövényes inhalálót, a Nózira hasonlító kis zöld yadomot, hogy enyhítsék a szemét és az utcai főzés szagát. Ami sok európai nagyvárosban elképzelhetetlen lenne – hogy a szegénység ilyen nyíltan és közvetlenül jelen van a belső kerületekben –, Bangkokban természetes látvány. Önmagában ez is egészen kettős érzéseket kelt az emberben. Valahol szomorú és egészen elborzasztó a látvány a szagokkal keveredve és hatalmas sajnálat fogja el az embert, míg közben mégis csodálatos, hogy van lehetőségük ezeknek az embereknek is a fővárosban élni. Persze ezzel együtt is az lenne a valóban ideális, ha a helyi thai lakosok megfelelő életszínvonalon tudnának a saját lakóhelyükön, fővárosukban létezni… mint az idelátogató turisták.

A jóléti rendszer és az életszínvonal

A kérdés adja magát: mennyire tekinthető jóléti államnak Thaiföld? A rövid válasz, hogy jóval kevésbé, mint amit Európában megszokottnak tartunk. A thaiföldi rendszer inkább a liberális jóléti modellhez áll közel: az állam biztosít egy alapvető védelmet, de a piac szerepe dominál.

Az egészségügyben nagy előrelépés az általános hozzáférhetőség, amely mindenki számára garantálja az alapellátást. Ugyanakkor a minőség erősen eltérő lehet, a magánkórházak világszínvonalú szolgáltatásokat kínálnak, angolul beszélő orvosokkal és modern környezettel, de ezek a helyiek többsége számára megfizethetetlenek. Így bár az ellátás elérhető, a színvonal mégis attól függ, hogy ki mennyit tud fizetni.

Az oktatás is hasonló kettősséget mutat. Az állami iskolák gyakran forráshiányosak, nagy osztálylétszámokkal és kevés egyéni figyelemmel. Ezzel szemben a nemzetközi iskolák és egyetemek magas minőséget nyújtanak, de ezek csak a tehetősebb rétegek számára elérhetők. Az oktatás tehát – mint sok európai országban is – nem az esélyegyenlőséget erősíti, hanem inkább újratermeli a társadalmi különbségeket.

Bangkok egyik legnagyobb paradoxona tehát, hogy a modern globális metropolisz és a túlélésért küzdő mindennapok cseppet sem különülnek el, hanem egyenesen egymás mellett élnek. A városban egyszerre jelenik meg a jövőbe mutató urbanizáció és a fejlődő országokra jellemző társadalmi feszültség is. Ez a kettősség elgondolkodtató számomra, egy európai számára: mit jelent a jólét, ha nem fér hozzá mindenki, és mit jelent a városi fejlődés, ha az csak a lakosság egy szűk rétege számára nyújt előnyöket? Thaiföldön töltött első hónapom számomra nemcsak kulturális élmény volt, hanem egy hasznos tükör is, amelyben nemcsak Bangkok és az európai nagyvárosok különbségei rajzolódtak ki, hanem a hasonlóságok is. Hiszen nálunk is jelen vannak társadalmi törésvonalak – csak talán egy fokkal kevésbé nyíltan. Ezzel szemben Bangkok tisztán megmutatja, hogy a fejlődés soha nem egy egységes folyamat, és mindig lesznek, akik kimaradnak belőle, és mindig lesznek, akik profitálnak belőle.

A mesterséges intelligencia az elmúlt évtized talán legnagyobb technológiai ugrása volt, és ma már egyre nehezebb olyan területet találni, amelyet ne érintene valamilyen módon. Bár a legtöbb ember számára ez a kifejezés még mindig a Google keresési javaslataiban, a Netflix ajánlóiban vagy a chatbotokban ölt testet, valójában sokkal mélyebbre nyúlik: a közpolitikába és az állam működésébe is. Amit korábban csak tudományos fantasztikumban láttunk – intelligens rendszerek, amelyek döntéseket hoznak az ember helyett –, az ma már több ország közigazgatásában is valóság. De milyen előnyöket és milyen kockázatokat rejt ez a tendencia? Lehetséges-e olyan államot működtetni, ahol egyre több döntést algoritmusok hoznak meg? És kié a felelősség, ha hibáznak?

Digitalizáció az államban

Az állami digitalizáció nem új jelenség: a kétezres évek elején az e-kormányzás forradalma már elhozta az online ügyintézés és a digitális dokumentumkezelés korát. Ezek a fejlesztések főként a hatékonyságról szóltak – kevesebb papír, gyorsabb ügyintézés, egyszerűbb kapcsolattartás. A mesterséges intelligencia azonban már nem csupán az adminisztratív terheket csökkenti, hanem egyenesen döntéseket hoz, gyakran emberek helyett (például Észtországban, Indiában és Kanadában). Ez pedig új etikai, jogi és politikai kérdéseket vet fel, hiszen a méltányos mérlegelés tipikusan emberi tulajdonság. Különösen akkor, ha az algoritmus egy adóvizsgálat elindításáról, egy szociális támogatás megvonásáról vagy éppen egy bevándorlási kérelem elutasításáról határoz. 

Világszerte több ország is kísérletezik az MI állami alkalmazásával. Észtországban például a jogrendszert támogató algoritmusok működnek, amelyek egyszerűbb esetekben döntési javaslatokat tesznek. Hollandiában éveken át működött a SyRI nevű rendszer, amely szociális visszaélések kockázatát próbálta algoritmikusan kiszűrni – ám a rendszer komoly botrányt kavart, miután kiderült, hogy diszkriminatív módon, etnikai alapú szűréseket is végzett. Az Egyesült Királyság adóhivatalában MI alapú döntéstámogató rendszert alkalmaznak a csalások gyanús mintázatainak felismerésére. Ezek a példák jól mutatják: az algoritmikus állam már nem futurisztikus vízió, hanem aktuális valóság.

Hatékonyság és kiszámíthatóság?

Támogatói szerint a mesterséges intelligencia bevezetése a közigazgatásban jelentős előnyökkel jár. Egy jól megtervezett algoritmus gyorsabban dolgozik, nem fárad, nem követ el figyelmetlenségből hibákat, és elvileg nem torzítanak benne előítéletek sem. Egy olyan szociális támogatási rendszer, amely MI segítségével értékeli a kérelmeket, hatékonyabban képes kiszűrni a visszaéléseket, csökkenti az ügyintézők terheltségét, és gyorsabb döntéseket tesz lehetővé. Hasonló hatékonyságnövekedés érhető el a közlekedésszervezésben, adóellenőrzésekben vagy épp várostervezésben is. Az algoritmus tehát a közszolgáltatások új motorjává válhat – de csak akkor, ha működése megbízható, érthető és ellenőrizhető marad.

A probléma azonban ott kezdődik, amikor az MI működése átláthatatlanná válik. Az úgynevezett "fekete doboz" algoritmusok esetében a rendszer döntései nem visszakövethetők, nem indokolhatók emberi logika szerint. Márpedig a közigazgatásban a döntések indokolhatósága és jogi kontrollja nem választható opció, hanem a rendszer jellemzője, nem is beszélve arról, hogy alkotmányos kötelezettség. Ha egy állampolgár szociális támogatás iránti kérelmét elutasítják, joga van tudni, miért történt így. Az a válasz, hogy „az algoritmus így döntött”, nemcsak elégtelen, hanem jogsértő is.

Etikai problémák

Az MI-alapú döntéshozatal emellett etikai szempontból is ingoványos terep. Az algoritmusokat emberek tervezik, és azok a mintázatok, amelyek alapján „tanulnak”, gyakran éppen azokat a társadalmi torzulásokat örökítik tovább, amelyeket elvileg ki kellene küszöbölniük. Ha a múltbeli adatok alapján például egy bizonyos városrészből több visszaélés történt, a rendszer automatikusan nagyobb kockázatúnak ítélheti meg az ott élőket – függetlenül attól, hogy az adott személy egyébként semmilyen szabálytalanságot nem követett el. Ez nem technikai hiba, hanem strukturális igazságtalanság, amely a társadalmi egyenlőtlenségeket tovább mélyíti. 

Nem véletlen, hogy az Európai Unió általános adatvédelmi rendelete (GDPR) világosan kimondja: minden állampolgárt megillet a jog, hogy ne kizárólag automatizált döntéshozatal tárgya legyen, ha az jelentős hatással van rá. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az emberi ellenőrzésnek minden algoritmikus döntésnél jelen kell lennie, különösen, ha az jogokat, juttatásokat vagy szankciókat érint. Ez azonban nem mindig történik meg automatikusan – a szabályozás és a gyakorlat között gyakran jelentős szakadék tátong.

Létezhet középút?

Mit tehetünk tehát? A megoldás nem az algoritmusok teljes kizárása – ez naiv visszalépés lenne a 20. századi közigazgatásba. A mesterséges intelligencia számos területen valóban hatékonyabbá, kiszámíthatóbbá és olcsóbbá teheti az állami működést. Az igazi kihívás abban rejlik, hogy hogyan tudjuk e rendszerek működését átláthatóvá, ellenőrizhetővé és felelőssé tehetővé tenni, miközben megőrizzük az emberi méltóságot, a méltányosságot és az egyéni jogokat.

A jövő valószínűleg nem a gépek kizárólagos uralma, hanem egyfajta hibrid közigazgatás lesz, ahol a mesterséges intelligencia az emberi döntéshozók munkáját segíti, de nem váltja ki őket. A rendszer javaslatot tehet, modellezhet, szűrhet – de a döntés végső felelőssége továbbra is a köztisztviselőé, a bíróé vagy az ügyintézőé kell, hogy maradjon. Ehhez azonban újragondolt intézményi kultúrára, átfogó szabályozásra és a technológia alapos társadalmi vitájára van szükség.

Végső soron hiszen nem az a kérdés, hogy használjuk-e a mesterséges intelligenciát a közigazgatásban – ez elkerülhetetlen. Az igazi kérdés az, hogy hogyan használjuk: kinek a kontrollja alatt, milyen értékek mentén, és milyen garanciákkal. Az algoritmus lehet a jó kormányzás eszköze – de csak akkor, ha nem feledkezünk meg arról, hogy a kormányzás célja nem a gépi tökéletesség, hanem az emberi méltóság szolgálata.

Az első kérdésem az, hogy hogyan jött az ötlet erre a startupra?

Az ötlet még régen jött egyébként. Egyetemisták voltunk, amikor elkezdtük. Az egész alapkoncepció onnan indult, hogy kaptunk tequilát  Mexikóból, és ez elfogyott. Akkor gondoltuk, hogy szeretnénk ugyanolyan jó tequilát beszerezni, de Budapesten nem találtunk.

Elkezdünk gondolkodni, hogyan lehetne ennek a birtokába jutni. Kitaláltuk, milyen jó lenne, ha a Mexikóból amúgy is érkező emberek a repülőjükön hoznának magukkal egy-egy üveg tequilát. Nyilván nem mindenki, hanem csak az, aki elvállalja ezt az egészet. Tehát gyakorlatilag ilyen kontinenseken átívelő szállításból indult az egész. Azt gondoltuk, hogy az embereknek van egy kis szabad kapacitása – akár a bőröndben, akár máshol –, és akinek van, az hozzon el nekünk valami olyat, amit mi itt magunknak nem tudunk megszerezni. Innen indult el az egész, és onnan göngyölítettük tovább, majd szűkítettük le egészen olyan szintre, hogy most már csak városon belül csináljuk. Az alapkoncepciót viszont megtartottuk.

És ez a bizonyos tequila egyéni fogyasztási célt szolgált, vagy pedig árusítottátok?

Egyéni fogyasztás. Igazából semmi más célja nem volt, csak hogy mi nagyon élvezzük. Emellett segített a további ötletelésben.

És ez a bizonyos modell, amit mondtál, kuriózum volt? Ti találtátok ki, vagy pedig ilyesmi létezett már a piacon?

Abban a modellben, amit akkor elkezdtünk, abban semmi kuriózum nem volt. Amikor még egyetemre jártunk, nyilván nem ezzel foglalkoztunk főállásban. Szabadidőnkben nézegettük, és körülbelül az első évben csak azt kutattuk, hogy hány ilyen cég van, és milyen pályát fut be az, aki ilyet csinál. Nem nézett ki túl jól, mert jogilag annyira nem állta meg a helyét. Volt ugyan egy felszálló ág, de bármikor egy cég jobban ment, majdnem az összeset lekapcsolták, mivel nem egy legális modellről volt szó. Pont ezért gondoltuk, hogy mivel jogilag nem stabil, másrészt eléggé esetleges, hogy kinek éppen mi kell és mi nem, az alapmodellt viszont hasznosnak és jónak tartottuk. Tetszett benne, hogy meglévő erőforrásokat lehet jobban kihasználni. Ezért amit lehetett, áthoztunk. Semmi más nincs benne, csak az, hogy ha valakinek van szabad kapacitása, azt máshol is fel tudja használni. Ami pedig nem volt skálázható, vagy jogilag nem volt rendben, azt elhagytuk.

És akkor már körülbelül hat éve létezik ez a startup. Most hol tartotok?

A hat év az az első ötlethez köthető. Ott még bőven egyetemisták voltunk, voltak egyetemi feladataink is. Amióta viszont rendesen ráfordultunk erre, az körülbelül három-három és fél éve van. Ahova most eljutottunk, az már újdonság. Hiszen a B2C szektorban csomagkiszállítást mindennapi emberekre bízni nem sztenderd dolog. Ez cserébe jogilag teljesen releváns, és a versenytársaink, akikkel a piacon versenyzünk, teljesen más cégek. Olyan cégekkel vesszük fel a versenyt, akik amúgy már több évtizede a piacon vannak.

És gondolom, most már nem csak tequila az a bizonyos termék, amit szállítotok. Mit szállítotok most leginkább?

Bármit szállítunk most már. Tequila annyira nem is jellemző, prosecco például igen. Elég széles a spektrum. Ami fontos, hogy ne legyen nagyon nehéz dolog. Mondjuk egy fűnyírót nem szoktunk elvinni. De amit egy ember a hóna alá tud csapni, vagy kézben el tud vinni – néhány kiló alatt, mi általában 5 kilóig vállaljuk – azt bármelyik járókelő el tudja vinni, és kézbesíti otthonra.
Talán ami fontos leszögezni, hogy hogyan is működik maga a modell. Mi webshopokhoz csatlakozunk. Régen esetlegesen C2C-ben szállítottunk, most B2C-ben. Tehát webshopokkal szerződünk, például a Body Shopnál a checkout folyamatban ki lehet választani, hogy a vásárló hagyományos logisztikai céget kér, vagy a Turmix szállítsa házhoz a csomagot. Onnantól van egy országos partnerünk, aki felveszi a webshopból a csomagokat, a mi kiszállítási területünkön belül átadja nekünk, és akkor kezdődik a közösségi modell. Mi kiszállítjuk a vásárlóknak. Ha pedig nem vagyunk kiszállítási területen belül – például egy kisebb településen vagy egyes nagyvárosokban –, akkor a vásárlók hagyományos módon kapják meg a rendelést.

Mennyire tudjátok követni, mennyire van erre adatotok, hogy a jelenlétetek mennyivel csökkentette akár a károsanyag-kibocsátást, vagy akár egy fuvarnak a kibocsátását?

Vannak számításaink erre és vannak adataink mindkét területre. Ez nyilván specifikus, attól függ, milyen fajta furgonnal szállítunk, vagy hát ahhoz vetjük magunkat. Amit én mindig szoktam mondani, hogy még a legjobb verzióhoz képest is – mert lehet radikális számot mondani, hogy 80%-kal hatékonyabbak lehetünk, ha valaki dízelfurgonnal szállít ki.
Most már persze a tendencia nem a dízelfurgon, hanem egyre inkább az elektromos. De még annál is jóval, 20-30%-kal, sőt néha akár 40%-kal is hatékonyabbak tudunk lenni. Ez elég nagy különbség, ha azt nézzük, hogy naponta hány százezer, vagy néha akár félmillió csomag megy ki – és ez csak Budapesten.
A másik része, hogy vannak a hagyományos furgonok. Ott mi azt szoktuk számolni – ez nyilván csak egy nagyjából összevetett számítás –, hogy mennyivel tudjuk a furgonok számát csökkenteni. Jelenleg azt mondjuk, hogy átlagosan egy furgonban 100-120 csomagot raknak be. Ez persze változó: egy elektromosba kevesebb fér, egy dízelbe több. Mi pedig azt mondjuk, hogy bármikor, amikor ennyi csomagot kiszállítunk, akkor egy elektromos vagy dízelfurgonnal kevesebb lesz a városban.

Nagyjából ezek a számításaink. Ez persze csak egy ökölszabály, tehát nem teljesen pontos. De pont ez a kiindulási alap, és ez a lényeg akkor is, amikor más városokkal felvesszük a kapcsolatot. Például most Bécsben is beszélgetünk velük. Ott is mindenkit az érdekel, hogy pontosan mennyivel vagyunk zöldebbek. Ezek az adatok azok, amelyek alapján elkezdünk közösen dolgozni és gondolkodni, hogy ez mennyire illik bele egy város koncepciójába.

Eddig azt tapasztaltuk, hogy mindenhol azt mondják: ha már 10% fölött tudsz javítani, az nagyon jó dolog.

Most a legtöbb vállalat igyekszik a technológiai újításokat magába olvasztani. Leginkább a mesterséges intelligenciára gondolok. Ti mennyit foglalkoztok ezzel? Mennyit tud segíteni, milyen kilátások vannak e téren?

Nyilván nagyon fontos ez a folyamat nálunk is. Azt gondolom, hogy nekünk az egész mixerrendszert úgy kell felépíteni, hogy a leghatékonyabban működjön: ki kapjon értesítést, ki ne kapjon, és így tovább. Erre nagyon oda kell figyelnünk, és el is kezdtünk erre fókuszálni.

Csak egy példa: ha egy területen van 200 ember, akiknek releváns lehet egy csomag, de egy napra felkerül 150 csomag, és mind a kétszáz ember 250 értesítést kap, az már nem működik. A második után azt fogják mondani, hogy nem kérnek többet. Nekünk tehát nagyon figyelnünk kell arra, hogy kinek mik a személyes igényei: milyen csomagot vitt el korábban, milyet nem, melyik fér bele az ő paramétereibe, melyik nem. Az értesítéseket annyira kell személyre szabnunk, hogy valóban csak a legrelevánsabbakat kapják meg.

Lényegében arra kell ügyelnünk, hogy azok az emberek, akik nekünk szállítanak, szívesen tegyenek jót a városért. Szívesen gyalogolnak plusz 5-10 percet, mert egyébként is kutyát sétáltatnak, vagy éppen hazamennek az iskolából, munkából. De tiszteletben kell tartanunk az ő privát szférájukat is. Csak akkor fognak velünk dolgozni, ha tökéletesen bele tudunk illeszkedni a napi rutinjukba. Ha nem, akkor nem.Ebben pedig a mesterséges intelligencia nagyon hasznos a számunkra, és a jövőben még inkább az lesz, hogy minél pontosabban tudjuk ezeket az igényeket figyelni.

Ez a cikk a teljes beszélgetés rövidített, összefoglalt leirata.

Az elhízás napjaink egyik legsúlyosabb globális egészségügyi problémája, de nem minden országot sújt ugyanolyan mértékben. Két fejlett ország, Japán és az Egyesült Államok, élesen eltérő példákat mutatnak: míg Japánban az elhízott felnőttek aránya alig 4%, addig az USA-ban ez az arány 40% körül mozog. A különbség nem genetikai, hanem életmódbeli, kulturális és strukturális tényezőkben gyökerezik.

De mi a japánok titka? Mitől marad vékony a társadalom jelentős része?

Kisebb adagok, tudatosabb étkezés Japánban

A japán étrend hagyományosan kiegyensúlyozott, alacsony kalóriatartalmú, és kevés feldolgozott élelmiszert tartalmaz. A tipikus japán étkezés alapja a rizs, friss zöldségek, hal, erjesztett ételek (mint a miso vagy a natto) és mérsékelt húsfogyasztás. Az adagok általában jóval kisebbek, mint az amerikai éttermekben megszokott porciók, így az emberek nem eszik feleslegesen túl magukat és nem is pazarolnak ételt. A japán kultúrában jelen van az „hara hachi bu” elv, amely arra tanít, hogy az ember csak 80%-os jóllakottságig egyen.

Ezzel szemben az amerikai étrendet gyakran uralják a nagy adagok, zsíros, cukros és ultrafeldolgozott ételek. Az étkezések sokszor útközben, sietve történnek, gyakran túlevéssel és nassolással kombinálva. A gyorséttermek kultúrája és az élelmiszerek túlreklámozása is hozzájárul az egészségtelen táplálkozási szokások elterjedéséhez.

Mozgás a mindennapokban

A japánok életmódjában természetesen beépült a gyaloglás és a kerékpározás, köszönhetően a sűrű városoknak és a jól kiépített tömegközlekedésnek. A napi rutin része lehet több kilométernyi séta is – például az iskolába, munkahelyre vagy boltokba. Emellett a japán társadalom nagy hangsúlyt fektet az egészségmegőrzésre és a rendszeres orvosi szűrésekre.

Ezzel szemben az amerikaiak többsége autófüggő életmódot él. A városi elrendezés gyakran nem kedvez a gyalogos közlekedésnek, és sokan napi több órát töltenek ülve munkahelyen, autóban vagy a tv előtt, a fizikai inaktivitás pedig köztudottan súlyosbítja az elhízás problémáját.

Közoktatás és étkezési szokások

Japánban már az iskolákban is szigorúan szabályozott, egészséges és tápanyagban gazdag ebédet kapnak a diákok, amelyet nem gépek, hanem szakácsok és dietetikusok állítanak össze. A tanulók részt vesznek az étkeztetés lebonyolításában is, ami felelősségérzetet alakít ki az ételek és az egészséges táplálkozás iránt.

Az amerikai iskolai étkezés ezzel szemben gyakran feldolgozott, zsíros vagy cukros ételeket tartalmaz, és kevés zöldséget, gyümölcsöt kínál. Az élelmiszeripar befolyása az iskolai menzákra is kiterjed.

Gazdasági és strukturális tényezők

Az egészséges életmód Japánban nem luxus, hanem társadalmi norma. Az egészségügyi rendszer hangsúlyt fektet a megelőzésre, rendszeres szűrésekre, és a vállalatokat is ösztönzik munkavállalóik egészségmegőrzésére. Amerikában viszont sokszor az egészséges étel drága, míg az olcsó, gyorsan elérhető opciók – például a gyorsételek – elhízást okozó étrendet támogatnak. A „food desert” jelenség (amikor egyes térségekben alig elérhető friss élelmiszer) tovább nehezíti a helyzetet. Például, ha valaki siet vagy nem volt ideje főzni Japánban és Amerikában is vehet előre csomagolt ételek, a különbség azonban abban rejlik, hogy míg ez az USA-ban például ultra-feldolg

Zöld tea kultúra

A zöld tea Japánban egy gyakori ital, amelyet egész nap fogyasztanak. Gazdag antioxidánsokban és anyagcserét serkentő vegyületekben, mint például a katechinok, a zöld tea elősegíti a zsírégetést és egészséges étrenddel kombinálva hozzájárulhat a fogyáshoz. A cukros italokkal vagy szénsavas üdítőkkel ellentétben a zöld tea felesleges kalóriák nélkül biztosít hidratálást, így egészségesebb választás a súlykontrollhoz.

Az eredmény: két világ, két testkép

A különbségek következménye egyértelmű: Japánban a felnőttek elhízási aránya kb. 4%, míg az USA-ban meghaladja a 40%-ot. Ez nemcsak esztétikai, hanem egészségügyi kérdés is – hiszen az elhízás növeli a cukorbetegség, a szív- és érrendszeri betegségek, valamint többféle daganatos betegség kockázatát.

Mit tanulhatunk mindebből?

A japán példa azt mutatja, hogy az elhízás nem elkerülhetetlen, még egy fejlett, urbanizált társadalomban sem. Kulturális nevelés, élelmiszerpolitika, várostervezés és közegészségügy – mind kulcsfontosságú tényezők. Az USA példája pedig arra figyelmeztet, hová vezethet, ha ezek a területek nem működnek összehangoltan.

Magyarországon úgy gondoljuk, hogy bírjuk a csípőset, az Erős Pistánkkal, csípős kolbászainkkal és a paprikáinkkal. Azonban vannak olyan országok, ahol egy falat étel is olyan cspíős, hogy utána azonnal vízért vagy tejért kell rohannunk. Cikkünkben bemutatjuk a legcsípősebb ételeket és a legcsípősebben főző országokat. Kezdjünk néhány fogással.

1. Phaal Curry

A világ lecsípősebb curry-je, leggyakrabban azzal a ghost pepper chilivel készül, melyet sokáig a legerősebbnek tartottak. A Phaal Curryt először Angliában, egy bangladesi tulajdonú étteremben készítették el, ahol beleegyezési nyilatkozatpt kellett kitölteni, aki ki szerette volna próbálni ezt a fokozatú csípőset. A curry paradicsomos alapon van, főleg csirkével készítik, és többféle fűszert is tartalmaz. Magyarországon nem tudunk olyan étteremről mely felszolgálná, de ha esetleg van írjátok meg commentben!

 Kép forrása: The Curry Guy

2. Doro Wat

Az Etióp konyha kevésbé ismert nemzetközileg, azonban csípősebbnél csípősebb ételeket szolgálnak fel. Egyik ezek közül Doro Wat, de említhetnénk a Sik Sik Watot is akár. A Doro Wat csípős csirke pörkölt, melyben főtt tojás is található. Egyesek annyira csípősnek tartják, hogy nem értik, hogy az etiópoknak, hogyan marad ízlelésük az étel elfogyasztása után. Van benne szárított chilipaprika, paprika, cayenne-i bors, görögszéna is.

Kép forrása: Ministry of Curry

3. Szecsuáni hot pot

Talán ha a világban megkérdezzük melyik a legcsípősebb konyha, sok embernek a szecsuáni fog az eszébe jutni, innen most a klasszikusnak számító szecsuáni hotpotot, a leghíresebb szecsuáni hotpot étel a Mala Huoguo. A hotpot levese tele van chili paprikákkal, ahogy a képen is látható. A hotpot lényege, hogy ebben a folyamatosan forrás alatt lévő lében megsütjük különböző hozzávalóinkat (pl. vékonyra szelt marhahúst, vagy rizstortákat, de szinte bármit meg tudunk az alaplevekben főzni). Az ételeket szecsuáni borssal készítik, melynek különleges hatása van, elzsibbasztja a szánkat. 

Kép forrása: CookwithKelly

4.  Ema Datshi

Ez a butáni étel gyakorlatilag erjesztett sajt és chili pörkölt, amely veszélyesen csípős egyveleget alkot. Közbezárva két "csípős nemzettel", az India és Kína között fekvő Bhután konyhájában nem meglepő a magas intenzitású csípősség. Bhutánban  a chili nem ízesítőként van használva, hanem csupán zöldségként, úgy mint nálunk az étkezési paprika, vagy a paradicsom. Az Ema Datshiban is a fő összetevő, az étel zöldsége a chilipaprika.

Kép forrása: Marc's Kitchen

5. Camarones a la Diabla

Mexikó szintén híres a chilipaprikájáról, így listánkból is kihagyhatatlan. Sokszor ördögi garnélaráknak nevezett étel háromféle chilipaprikából készül, chiles serranos, chile de árbol és a Mirasol chili alkotja. A garnélarákon kívül bármilyen tengeri gyümölccsel elkészíthető.

Kép forrása: Recetas gratis

Természetesen ezek mellett még rengeteg ételt felsorolhatunk, de most következzenek a legcsípősebben főző országok és régiók, melyeket nem említettünk fentebb.

Kína:

Már a Szecsuáni hotpot kapcsán említve volt, tehát a szecsuáni tartományt nyugodtan ide vehetjük, a bénító borsával, azonban még egy tartományt meg kell említenünk. Hunan régióban inkább a savanyú-erős ízek dominálnak, ezért néhányan még előrébbre is veszik a szecsuáninál. Néhány híres étele a Duo jiao zheng yu, mely hal chilivel beborítva, vagy a Tang cu pai gu, mely édes-savanyú (és nyilván csípős) bordát takar.

Thaiföld:

Bár thai étel nem szerepel a listánkon, azért a thai konyhát meg kell említenünk, a legcsípősebbek közé a Gaeng Tai Pla thai curry, Gaeng Kua Kling mix, és a Som Tam saláta tartozik. Thaiföldre is igaz az állítás, hogy minél délebbre utazunk, annál csípősebb ételeket kóstolhatunk.

Karib-térség:

Jamaika és a környező szigetek is bővelkednek a fűszerekben, azonban talán kevésbé a csípősségükről híresek. Ettől függetlenül persze megtalálhatják az erőset szeretők itt is a kedvenceiket, a Jerk Chicken nevű ételük az átlagos embereket gyorsan megizzasztják. Persze ha már képzettek vagyunk, lehet nem fog kifogni rajtunk.

Ezeket az ételeket leginkább a bátraknak ajánljuk, persze lehet magunkat képezni folyamatosan, hogy egyre csípősebb ételeket bírjunk enni, így egy idő után már a szecsuáni hotpot is gyerekjáték lesz. 

Magyarország népessége 1981 óta már 1,2 millió fővel csökkent, Japán lakossága évente 1 millióval apad, Ukrajna a függetlenné válása óta elvesztette népessége 40%-át, Olaszországban az emberek átlagéletkora már 48 év.  Ez csak pár aggasztó adat, amit a sajtóban az elmúlt hetekben lehetett olvasni. De mégis mekkora a baj?

Világszerte csökkennek a születési arányszámok

Az emberiség népessége több százezer éven keresztül alig növekedett a betegségek, éhínségek és a háborúk következtében. Az ipari forradalommal azonban minden megváltozott, mert az exponenciális gazdasági és társadalmi fejlődés gyors népességnövekedést eredményezett, ami 1999-ben 6 milliárdra, 2022-re pedig 8 milliárdra növelte a népességszámot. A Föld népessége az ENSZ előrejelzései szerint még legalább 60 évig egyre lassabban, de növekedni fog.

Forrás: The New York Times

A népességszám fenntartásához egy nőnek átlagosan 2 gyermeket kell vállalnia. Ha ez a szám magasabb, akkor emelkedik, ha alacsonyabb, akkor csökken a népesség. Dél-Koreában 2023-ban 0,72 gyermeket vállalt átlagosan egy nő, ami a legalacsonyabb érték az egész világon. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy 100 ma szülőképes korú dél-koreai nőnek mindösszesen 36 gyereke lesz. Ennek a 36 embernek ezt követően 13 gyermeke lesz, akik pedig már csak 5 gyereket fognak vállalni. Tehát ha a jelenlegi trendek folytatódnak az országban, akkor 100 év múlva 95%-kal kevesebb fiatal fog élni az országban.

Még nem tudjuk, hogy a folyamatosan csökkenő termékenységi arányszámok elérték-e már a mélypontjukat. Ha Dél-Koreában csak az abszolút számokat nézzük, a népességszám nem fog 95%-ot zuhanni - csak visszatér a korábbi szintre. 1950-ben 20 millióan éltek Dél-Koreában, ami 2023-ra 52 millióra emelkedett, 2100-ra pedig lecsökken 22 millióra. De a kérdés nem az, hogy kevesebb dél-koreai lesz-e, hanem a népességük összetétele.

Kép forrása: New Vision

Az országban az átlagéletkor 1950-ben 18 év volt, 2023-ra ez 45 évre emelkedett, 2100-ban 59 év lesz. Dél-Korea pedig korántsem az egyetlen elöregedő ország. Kínában a történelem leggyorsabb népesedési fordulatának lehetünk tanúi, ami jelenleg megállíthatatlannak tűnik. A gyors iparosodás, az urbanizáció és a növekvő jövedelmek azt jelentették, hogy a kínai fiatalok a kisebb családokat részesítik előnyben. Emellett az egygyermekes politika bevezetése, amelynek célja a népességnövekedés lassítása volt, Kínában óriási demográfiai válságot okozott. Az egy nőre jutó 1,16 termékenységi ráta mellett négy generáción belül 100 fiatal kínaiból csak 20 marad. Kína termékenységi rátája jelenleg az egyik legalacsonyabb Kelet-Ázsiában, még Japánénál is alacsonyabb.

Európa

Ehhez képest Európa elnéptelenedése az alacsony születési számok ellenére sokkal lassabban zajlik, mivel Ázsiával ellentétben a legtöbb államba folyamatosan érkeznek a bevándorlók. Összetett folyamatnak lehetünk szemtanúi, mivel az újonnan érkezők jó része más, alacsony termékenységi rátájú országokból érkezik, és a bevándorlók közül a szülőképes korú nők aránya nem elég magas ahhoz, hogy érdemben megoldást kínáljon Európa népesedési problémáira. A bevándorlók termékenységi rátája általában 2-3 generáción belül alkalmazkodik az őshonos népességéhez.

Kelet-Európában a népességcsökkenés mértéke a vasfüggöny leomlását követően drámaian felgyorsult (1990 óta 22 millióval csökkent a régió népessége), mivel sok fiatal költözött Nyugat-Európába, ahol annak ellenére, hogy nem csökken a népesség, az átlagéletkor a világon az egyik legmagasabb, 46 év. Latin-Amerikában 2015-ben, Indiában 2019-ben a termékenységi ráta 2 alá esett. Az Egyesült Államokban a bevándorlás az egyetlen dolog, ami miatt a népesség még növekszik.

Vannak még a Földnek olyan helyei, ahol a termékenységi ráta nem esett 2 alá: A Közel-Kelet, Észak- és Szaharától délre fekvő Afrika nagy részén még mindig magas a termékenység. Azonban az ENSZ nemrégiben csökkentette Afrika népességére vonatkozó előrejelzését. Nigéria esetében a 2100-ra vonatkozó becsléseket 733 millióról 546 millióra csökkentették. Hasonló tendenciák figyelhetők meg az egész kontinensen. Afrika fejlődésével párhuzamosan a termékenységi ráta a vártnál sokkal gyorsabban csökken. Az évszázad végére Afrika legtöbb helyén is túl kevés lesz a születés a népességszám fenntartásához. A csökkenő termékenységi ráta és a népesség elöregedése tehát általános trenddé válik az egész világon.

Kép forrása: Council on Foreign Relations

Demográfia és szegénység

Egy fejlődő társadalomban a fiatalok és a középkorú emberek vannak többségben, hiszen a leginkább ők járulnak hozzá a gazdasági növekedéshez. A nyugdíjasok már nem tesznek annyit hozzá a gazdasághoz, viszont az egészségügyi kiadások nagy részét ők viselik. Régen a rengeteg fiatal gondoskodott néhány idősebb emberről. Képzeljünk el egy olyan társadalmat, ahol az emberek többsége 60 év feletti. A fiatalokra nehezedő pénzügyi teher óriási lesz, még a leggazdagabb országok számára is fenntarthatatlan. Ez azt fogja jelenteni, hogy az embereknek sokkal tovább kell dolgozniuk, az egészségügyi kiadások emelkedni fognak. A technológiai fejlődés enyhíti majd a nyomást, de nem tudja teljes mértékben kompenzálni. Kína 31 tartományából 11-ben folyamatosan hiányt termel a nyugdíjalap. Kína azelőtt öregedett el, hogy egyáltalán gazdag országgá vált volna, és most már nem igazán tudnak felzárkózni. Az előrejelzések szerint az ország munkaképes korú lakossága 2050-re 20%-kal, azaz 200 millió fővel csökken - annyival, mint az USA teljes munkaképes korú népessége.

Az elöregedő társadalmakra nézve egy másik veszély, hogy a megválasztott kormányok úgy dönthetnek, hogy leginkább az idős lakosság érdekeit és félelmeit képviselik - ami rövid távú gondolkodáshoz és a megrögzött normák megőrzésének előnyben részesítéséhez vezethet az innovációval szemben.

Kép forrása: Statista

Sokan úgy gondolják, hogy ha kevesebb ember él majd a Földön, az pozitívan hat a környezetre, mert a túl sok ember fenntarthatatlan az erőforrást felhasználása szempontjából. A probléma az, hogy még ha kevesebb embert is akarunk, ez a folyamat nagy valószínűséggel túl lassú ahhoz, hogy pozitív hatással legyen a környezetre - a világ népessége még legalább 60 évig növekedni fog, mielőtt újra csökkenhet - addigra meg kell oldanunk a klímaváltozást. 

Bevándorlás

A legegyszerűbb megoldásnak a népesedési válságra a bevándorlás tűnik, de a bevándorlók termékenysége három generáción belül a helyi szinthez fog igazodni. Tehát folyamatosan új bevándorlók beáramlására van szükség - ami hosszú távon nem fenntartható, mivel a születési arányszámok mindenhol csökkennek. Az egyetlen megoldás az lenne, ha a szegény országokat szegényen tartanánk, hogy a fiatalok és motiváltak a fejlett országokba vándoroljanak, ahol lehetőséget és jobb életet keresnek. Az évszázad végére Afrikában lesz a legtöbb fiatal a világon, így az afrikai migránsok válhatnak a világ legkeresettebb bevándorlóivá, és az idős nemzetek keményen harcolnak majd minden egyes költözni vágyó emberért.

A bevándorlás társadalmi vagy kulturális feszültségeket fog okozni, ami minden kultúrában egyetemes jelenség (különösen, ha nagyon eltérő értékrendű kultúrák találkoznak).

Következtetés

Eddig egyetlen országnak sem sikerült jelentősen növelnie a születési rátáját, így egyelőre nem igazán tudjuk, mi az, ami működik. De van néhány lehetőség, ami minimális mértékben enyhítheti a demográfiai katasztrófát: ingyenes gyermekgondozási lehetőségek, anyagi juttatások a szülőknek, több és olcsóbb lakás. A szülői létnek nem szabad többé a karrier útjában állnia. A kultúránknak pedig pozitívabban kell viszonyulnia a gyerekvállaláshoz.

Végül is az emberiség nem fog kihalni azért, mert kevesebb gyermeket vállalunk. Társadalmaink kora és összetétele gyorsan változik, viszont ezzel inkább előbb, mint utóbb foglalkoznunk kell.

Talán kézenfekvő lesz a legelső kérdésem, hogyan találkoztál először a paintballal, és hogyan lett azután a találkozás után egyfajta örök szerelem, egy hivatás?

Hát én 2005-ben kezdtem a paintballozást. Előtte már ilyen kínai piacos, kis golyós pisztolyokkal lövöldöztük egymást, de ez valahogy kevés volt nekem, és akkor kerestem. Tudtam, hogy van ilyen, hogy paintball, és kerestem paintball csapatot, hogy akkor én így jönnék. Nagyon fiatal voltam ugye még, és ebből fakadóan voltak nehézségeim. Mindenki nézte, hogy most mit keres itt ez a gyerek, de aztán ezen sikerült túllendülni. Először én is a hagyományos irányba mentem el, tehát ez a katonai szimuláció, hívjuk így. Elhagyatott laktanyában játszottunk, amivel találkozik te is, vagy bárki a paintball kapcsán. Rá fél évre azt éreztem, hogy többet szeretnék, és elmentem egy versenycsapathoz, hogy helló, én vagyok a Viktor, és szeretnék paintballozni. Bevettek, és a többi már csak jött utána.

Szerintem mindenkinek van egyfajta fogalma, hogy mi is az a paintball, de talán te egy hitelesebb fogalmat tudsz adni. Mi a definíciója pontosan? Ez egy játéksport, hogyan kell erre tekintenünk?

Én arra, hogy sport-e, mindig azt szoktam mondani, hogy gyere le egy edzésre, és hogyha utána azt mondod, hogy ez nem sport, akkor ingyen volt az edzés. Én azt gondolom, hogy ez sport, de lehet játékként is rátekinteni. A legtöbben ezt egyszeri élménykeresésre használják. A elmennek csapatépítőre vagy osztálykirándulásra, és ott szétlövik egymást, jól érzik magukat, aztán lehet, hogy életükben soha többet nem paintballoznak. Nem azért, mert nem volt jó élmény, hanem mert legközelebb elmennek gokartozni, lézerharcra, vagy szabadulószobába. Így kipörgetik ezt a dolgot egy alkalommal.

De vannak olyan emberek, én is, akiknek más a fókuszuk, és beleszeretnek ebbe a dologba. Ők évtizedeken keresztül űzik. Ennek vannak finomságai, rejtelmei, van módszertana, hogy hogyan kell jól játszani. Van elméleti háttere, stratégia, tehát elég színes ez a világ. Nem feltétlen annyi, amennyit egy átlag játékos, aki egyszer eljön hozzánk, átlát.

Van Youtube csatornánk, és megpróbálunk a social médiában is jelen lenni. Ott vannak szórakoztató tartalmaink, és sok olyan tartalmunk is, ami erre próbál rávilágítani. Van kezdőknek szóló videósorozatunk, próbáljuk a nézőket edukálni paintball ügyben. Hogy nézd, ez nem csak az, hogy lemész csapatépítőre haverokkal, hanem ez egy sport. Például, ha mondok neked három trükköt, és azt gyakorolod fél órán keresztül, akkor azt a haverodat, aki ezt nem ismeri és nem gyakorolta, le fogod tízből hétszer lőni.
A fejlődés az elején exponenciálisan gyors, aztán – mint minden másban – a fejlődési görbe kilapul. Onnantól már csak finomságokat reszelgetünk edzésen. Összességében hosszú idő megtanulni és magas szinten űzni. Nekem is, húsz év után, mindig van valami újdonság, amin finomítanom kell, főleg edzőként. Én ugyanis edzem is a srácokat, és mindig tanulok valamit, hogy hogyan lehet még többet kihozni belőlük. Hiába jó a csapat, el kell érni, hogy jól is játszanak. Ez is egy kihívás, tehát sokrétű.

Hogy jött a Paintball Akadémia ötlete, és egyáltalán mitől akadémia?

Az akadémia 2011-ben indult. Akkoriban még működött a Magyar Paintball Szövetség, és mivel én tartottam oktatásokat, felkértek, hogy indítsak egy utánpótlás-akadémiát. Így hoztuk létre, közösen kezdtük el. Később a szövetséggel szétváltak az útjaink, azóta pedig a szövetség meg is szűnt. Én Paintball Akadémia néven folytattam tovább a munkát. Azért hívjuk így, mert nálunk tényleg meg lehet tanulni paintballozni. Nem pusztán szórakoztatóipari egység vagyunk, hanem sportegyesület, ahol képzés is zajlik.

És akkor itt rendes edzések vannak. Például meccs előtt van mentális felkészülés? Hogyan kell elképzelni nálatok egy versenyre készülést vagy egy edzést?

Ez most nagyon aktuális kérdés, mert a legutóbbi Szlovák Ligán – ott játszunk, mivel sajnos nincs magyar bajnokság – az elődöntőben volt egy mentális megingása a csapatnak. Azóta gondolkodom rajta, hogyan tudnánk ezt kiküszöbölni. A paintballban nagyon gyorsan történnek az események. Ha fejben belekerülsz egy lefelé húzó spirálba, akkor pillanatok alatt vége a mérkőzésnek, és kiestél. Ez egyenes kieséses szakaszban nagyon kellemetlen tud lenni.
Nyilván megvannak az alapmozdulatok is: hogyan bújsz ki a fedezék mögül, hogyan lősz futva. Ott van a „breakout”, amikor dudaszóra felhúzod a fegyver csövét, és beérsz az első fedezékig. Ezt hívjuk így. Vannak a csúszások, hogy hogyan érsz be a fedezékbe, és ezeknek sokféle kombinációja. Ez is egy végtelen történet, hiszen mindig van mit csiszolni. A következő szint a pályán zajló kommunikáció. A paintballnak vannak alaptörvényszerűségei – erről egyébként van is videónk a csatornán. Ha ezeket betartod, az nagyon sokat segít. A legegyszerűbb példa: minden fedezéket el kell nevezni, tudnod kell, hány ellenfél van még játékban. Egyedül nem tudsz mindent követni, ezért fontos a csapattársak közötti információmegosztás. Ha ez működik, akkor nagyon sokat ad a játékhoz, ha viszont nem, abból káosz lesz. A stratégiánk mindig változik, mert minden versenyen más a pálya „layout”-ja, vagyis a fedezékek elrendezése. Összesen 45 fedezék van a szabvány pályán, de a helyzetük versenyről versenyre más. A taktikát ehhez kell igazítani: a pályához, az ellenfél gyengeségeihez és erősségeihez, valamint a saját csapatunk adottságaihoz. Természetesen azt is elemezzük, mit játszik az ellenfél. Ezek együtt határozzák meg a stratégiánkat. Egyéni szinten ott van a taktika, vagyis hogy az adott játékos mit csinál. De a paintballban nem lehet előre pontosan meghatározni, mi fog történni a pályán. Nagyon intuitívnak és gyors gondolkodásúnak kell lenned. Van egy irányelv a játék kezdete előtt, de attól az egész mehet teljesen más irányba, attól függően, mi történik.

És hogy áll a magyarországi versenyrendszer? Egyáltalán a magyarok hogyan szerepelnek a versenyeken, ti hogyan álltok? Vannak-e Magyarországon versenyek, és milyen nemzetközi versenyek vannak? Hogyan néz ki összességében a versenyek látképe?

Magyarországon nincs verseny. Sokszor kérdezik, miért nincs, és az az oka, hogy én nem szervezem meg. Azért nem, mert annyira kicsi a hazai szcéna, hogy egyszerűen nincs értelme. Nekünk sokkal egyszerűbb kimenni a Szlovák Ligára, és ott játszani. Most ott szerepelünk. Az első fordulót megnyertük, körülbelül tíz csapat indul a Szlovák Ligában. A második fordulón harmadikak lettünk, de összetettben vezetünk. Lesz még egy forduló, majd meglátjuk, mi lesz ott. Bízom a legjobbakban, odatesszük magunkat, és reménykedem, hogy jó eredményt tudunk elérni az utolsó fordulón is.

Térjünk rá a leggyakoribb kérdésre ami felmerül a paintball kapcsán: fáj, ha eltalálnak?

Igen, ez az egyik leggyakoribb kérdés. Én szoktam viccesen azt mondani, hogy csak annak fáj, akit eltalálnak. A cél az, hogy téged ne találjanak el, és akkor nem fáj semennyire. Komolyra fordítva a szót: nem olyan vészes, mint ahogy az emberek gondolják. Ha nem fájna egyáltalán, akkor nem lenne izgalmas. Valamennyire érezhető, de szerintem teljesen tolerálható. Három másodperc alatt elmúlik a fájdalom, a lila foltok pedig rosszabbul néznek ki, mint amennyire valójában fájnak.
Szerintem ez a „paintball fáj” dolog onnan ered, hogy aki már paintballozott, az mutogatja a foltokat magán. Megkérdezik tőle, fáj-e, és ő mondja, hogy igen, fájt, de kibírta. Biztos, hogy ez áll a háttérben. Valójában azonban nem annyira fájdalmas, teljesen kibírható. Persze előfordul, hogy valakit versenyhelyzetben nagyon „telerámolnak”. Ez tényleg kellemetlen tud lenni. Olyankor, amikor másodpercenként tíz golyót lő mindenki, és négyen rád fordulnak, egy másodperc alatt negyven találat is érhet. Na, az valóban fáj, de ez ritka, és inkább csak versenykörülmények között fordul elő.

Ez a teljes beszélgetés egy rövidített leirata. 

Mint a legtöbb év, 2024 sem telt el tudományos felfedezések nélkül, következzen tehát 7 érdekes felfedezés a tavalyi évből, amelyek jelentős hatással lehetnek az életünkre, a technológiára és a tudomány jövőjére:

1. Streamline a HIV megelőzésében – lenacapavir

A lenacapavir nevű hosszú hatású injekciós HIV-preventív szer 2024-ben kísérleti fázisban jelentős eredményeket hozott, akár 99%-os hatékonysággal is működhet bizonyos körülmények között. A lenacapavir felfedezése a Sundquist laboratórium kutatásaihoz köthető, és a Science magazin 2024-es év áttörésének választotta. A lenacapavir egy új, elsőként kifejlesztett HIV-ellenes gyógyszer, mely a vírus kapszid fehérjéjét célozza meg, és ezzel megakadályozza a vírus szaporodását. 2025. június 18-án az Egyesült Államokban engedélyezték a szexuális úton terjedő HIV megelőzésére, 6 hónapos védelemmel. 

(forrás: https://www.eatg.org/hiv-news/an-update-on-lenacapavir/ )

2. Nukleáris fúzió továbbvitele

2024-ben a fúziós energia kutatása új mérföldkőhöz érkezett: Franciaországban egy kísérleti reaktor stabilan fenntartott fúziós reakciót, amely több energiát termelt, mint amennyit felhasznált

3. Egy rovaragy teljes leképezése

Bár lehet, hogy nem sokat gondolkodunk a közönséges gyümölcslegyen, az idegtudósok számára ezek az apró teremtmények hatalmas potenciállal rendelkeznek. A Drosophila melanogaster agya ugyan kicsi, de szerkezete és folyamatai figyelemre méltó hasonlóságokat mutatnak az emberi aggyal. 2024-ben egy tudóscsoport monumentális bravúrt ért el: teljesen feltérképezte egy felnőtt gyümölcslégy agyát. 50 millió szinapszisával és mintegy 140 000 neuronjával ez a részletes térkép értékes betekintést nyújt abba, hogyan dolgozza fel az információkat és hogyan viselkedik az agy, beleértve a sajátunkat is. Ez az adat a neurobiológia számára kulcsfontosságú, mivel jobb megértést kínál az emberi agy működéséről, idegrendszeri betegségekről és memória mechanizmusairól.

(forrás: https://www.tutor2u.net/psychology/blog/psychology-in-the-news-mapping-insect-brains)

4. A bél mikrobiomok hatással vannak a viselkedésünkre

2024-ben fedezték fel, hogy a bélmikrobióma, az emésztőrendszerben található mikroorganizmusok komplex ökoszisztémája, a bél-agy tengelyen keresztül jelentősen befolyásolja az emberi viselkedést. Ez a hatás kiterjed olyan területekre, mint a stressz, a szorongás, a szociális viselkedés, sőt a kognitív funkciók is. A bélmikrobióma neurotranszmittereket, hormonokat és metabolitokat termel, amelyek közvetlenül hatnak az agyra és az idegrendszerre, befolyásolva a hangulatot, az érzelmeket, a viselkedést és a gondolkodási folyamatokat is. A probiotikumokban (például fermentált ételekben) és prebiotikumokban (például magas rosttartalmú ételekben) gazdag ételek fogyasztása javíthatja a bélmikrobiomot ezáltal pedig a mentális egészséget. 

5. Innováció a rák elleni küzdelemben

A Tel-Avivi Egyetem orvoskutatóinak technológiai áttörése lehetővé tette egy olyan rákkeltő mechanizmus felfedezését, amely megakadályozza az immunrendszert a daganatok megtámadásában. A kutatók meglepődve tapasztalták, hogy ennek a mechanizmusnak a visszafordítása serkenti az immunrendszert a rákos sejtek elleni küzdelemben, még azokban a ráktípusokban is, amelyeket az immunterápia jelenlegi formáival szemben rezisztensnek tartanak.

 (forrás: https://hms.harvard.edu/news/diet-gut-microbes-immunity )

6. AlphaFold 3 előrejelzéseinek úttörő bővítése

2024-ben a Google DeepMind bemutatta az AlphaFold 3 nevű mesterséges intelligencián alapuló rendszerét, amely jelentős előrelépést jelent a biológiában és az orvoslásban. Az új modell az AlphaFold 2 sikereire épít, de annál jóval pontosabban képes megjósolni nemcsak fehérjék, hanem komplex biológiai molekulák – például DNS, RNS, ligandumok, sőt teljes molekulakomplexumok – háromdimenziós szerkezetét is.

7. Google Willow kvantumprocesszor: kvantumszámítás új korszakban

A Google Quantum AI által fejlesztett Willow nevű kvantumchip 105 qubittel működik, és képes exponenciálisan csökkenteni a hibaarányt qubit-szám növelésekor. Egy benchmark feladatot elvégezve a Willow kevesebb mint 5 perc alatt megoldott egy problémát, amelyhez a mai leggyorsabb szuperszámítógépnek 10^25 évre lenne szüksége.

Az, hogy ezek az innovációk milyen hatással lesznek az éltünkre, jelenleg még nem tudhatjuk. Azonban a tavalyi év tudományos eredményei mindenképpen előremutatók és reménykedésre adnak okot több probléma leküzdésében is.