Külföldön vagy itthon érdemes megkezdenie egy játékosnak a felnőtt karrierjét? Kudarc-e, ha valaki hazatér játszani? Nagy László, a Scouted Hungary társalapítója volt a Reaktor podcast vendége, akivel a magyar futball helyzetéről, játékosaink és az utánpótlás lehetőségeiről, valamint a karrierépítés fortélyairól és buktatóiról is beszélgettünk adásunkban.
Megnyitás Spotify-ban
Megnyitás Apple Podcasts-ben
Megnyitás Youtube-on
Szöllősi Györggyel beszélgettünk egy múltkori adásunkban, aki úgy gondolja, hogy ma már nem kell elmenekülniük Magyarországról a fiatal tehetségeknek. Szerinted ki jár jobban, aki kimegy külföldre vagy aki itthon marad? Mi a jobb, egy Liefering vagy egy hazai ifi akadémia?
Igen, ez egy gyakori kérdés, és sokszor felmerül, hogy mi is a helyes út. Sokan azt mondják, hogy csak a külföld a jó, a klubok általában ahhoz ragaszkodnak, hogy maradjon a játékos. Én azt gondolom, hogy egyetlen járható út nincs, mindegyik személyfüggő. A játékos karakterisztikájától függ. Sok olyan játékos van, aki technikailag alkalmas lenne akár egy Lieferingbe is, de mentálisan ez egy egész más dolog. Más a helyzet, amikor új országba érkezel, új környezettel találkozol, nem tudod a nyelvet, új társakat kapsz. Szerintem ezt meg kell beszélnie minden játékosnak az edzővel, szülőkkel, esetleg a menedzserrel. Pont erre jó egy menedzser, aki fel tudja mérni, hogy te milyen adottságú játékos vagy, és milyen klub illik hozzád adott esetben. Ennek függvényében lehet dönteni, hogy járható út-e a külföld vagy maradjon az NB1. Azt gondolom, hogy mind a kettő kitaposott útvonal.
Vannak példák, el lehet jutni a válogatottba NB1-ből is, példának ott van Dibusz, vagy Gazdag. Ők sohasem játszottak külföldön, mégis be tudtak jutni a válogatott keretébe.
Sokan meg kimennek fiatalon külföldre, aztán meg hazajönnek, és utána nehéz magukat újra felépíteni. Tehát mindkét út járható. Ez nagyon függ a játékosnak a mentális állapotától, és még sok egyéb tényezőtől.
Szoboszlain, Németh Andráson és Kerkez Miloson kívül nem nagyon tudunk említeni olyan magyar játékost, akinek bejött volna a külföldi álomkarrier. Sőt, ez utóbbi kettő is még csak épphogy a felnőtt futball kapujában áll. Szerinted mi lehet az oka annak, hogy sok, a jövő nagy tehetségének tartott fiatal hazajön, olykor a másodosztályba.
Igazából ez is gyakori kérdés, hogy egy magyar játékos miért igazol haza, és miért nem marad a kinti klubjánál. Azt gondolom, hogy amikor kiigazol valaki, akkor nem az az elvárás, hogy például Schön Szabolcs az Ajaxban alapember legyen. Nyilván az a cél, de nem az az elvárás.
Az a cél, hogyha valaki kiigazol külföldre, akkor felvegye azt a mentalitást, elsajátítsa azt a sokkal magasabb szinten lévő technikai és taktikai tudást, amit mondjuk egy Ajax tud nyújtani, vagy bármelyik külföldi elitakadémia. És az már egy bónusz, ha valaki eljut az első csapatig.
Tudom, sokan nem így gondolkodnak, nagyon sokan ezt csalódásként élik meg. De fel kell fogni, hogy egy Ajaxban, az utánpótlásban van posztonként harminc játékos, és abból egy lesz mondjuk a jobbhátvéd. Nagyon nagy százalékban pedig az egy olyan játékos, akit máshonnan vásárolnak. Tehát ha így nézzük, a nagy számok törvénye alapján nagyon kevesen fognak eljutni oda. Nyilvánvalóan a legjobbak közül is a legjobb. Emellett azt gondolom, hogy ma már nem az van, mint húsz-harminc éve. Ma már ott van az egész kontinens, az afrikai futball, ugye Ázsiából is egyre több játékos ott van. Sokkal nehezebb lesz felvenni a harcot, például Olaszországban az utánpótláscsapatok tele vannak balkáni játékosokkal. Albán, macedón játékosokkal. Korábban elképzelhetetlen volt, hogy ilyen játékosok eljussanak a Serie A-ba. Most már viszont ők is ott vannak a piacon. Nyilván emiatt egyre nagyobb a versenyhelyzet, kevesebb magyar tud odaférni. De emellett azt gondolom, hogy nem csalódás, hogy például Schön Szabolcs hazaigazolt. Ő újra felépítette magát és ismét ki tudott igazolni külföldre. Nyilván nem egy Ajaxba, de ennek ellenére mégis ott tud lenni a válogatottban. Még egyszer mondom, ez nem csalódás, persze, mindenféleképpen pozitívum, ha kijut egy külföldi csapathoz. Ez mindig egy nagyon jó pont lesz az önéletrajzban. Ez mindig sokat tud hozzáadni egy pályafutáshoz, még akkor is, ha az NB2-ben lett stabil játékos.
Tehát szerinted az nem kudarc, ha valaki hazatér külföldről? Sőt, emellett külföldön lehet, hogy szerez olyan plusz tudást, amit itthon nem kapna meg és majd azt a tudást tudja itthon kamatoztatni és ebből karriert építeni?
Szerintem igen. Ez sok mindentől függ. Elsősorban a mentalitástól. Az egy nagyon nehéz szituáció, amikor hazajössz az NB2-be, és nyilván kvalitásban sokkal magasabb szinten vagy, de mentálisan azt fel kell dolgozni, hogy fel kell újra építeni magadat. Lehet, hogy kettőt hátra léptél, de kaptál olyan tudást külföldön, amivel neked jobb esélyed lenne kibontakozni. Általában ezen a mentális tényezőn szokott elcsúszni a dolog.
Az aranygenerációból már két játékos felnőtt válogatott. Ők Szoboszlai és Schön Szabolcs. Rajtuk kívül még nagy tehetségnek tartják Csoboth Kevint, aki jelenleg a Benfica B csapatában játszik. Róla tudsz valamit? Esetleg elképzelhető, hogy bemutatkozik a Benfica felnőtt csapatában?
Én úgy tudom, hogy a Benfica B-ben elég kérdéses, hogy ő most marad vagy távozik. Elég sok pletyka és újságcikk is megjelent ezzel kapcsolatban. Véleményem szerint az első csapatban már nem fog bemutatkozni. Igazából nála is azt gondolom, hogy ha esetleg el tudna igazolni egy DAC-ba vagy egy olyan, jobb kvalitásokkal rendelkező kelet-európai csapatba, ahol alapember tud lenni, akkor nem visszalépés az, hogy ő eligazol a Benficából. Azt gondolom, hogy az első csapatban már nem fog játszani, de kapott ott egy olyan tudást külföldön, amivel az átlagnál jobb játékos lehet, és helyt tudna állni külföldön. Ez lehet egy kisebb osztrák csapat vagy lehet egy DAC. Bármilyen ilyen szintű csapatnál ő fel tudna építeni egy karriert.
De akkor nála is fennállhat az, ami sok játékosnál, hogy hazajőve itthon karriert épít és később a válogatott oszlopos tagjává válik?
Szerintem elképzelhető. Amennyit én láttam játszani, az alapján technikailag mindenképp olyan szinten áll, hogy ő NB1-ben kiemelkedő játékos legyen, vagy, ahogy mondtam, akár egy környékbeli élcsapatnál is. Azért az, hogy a válogatottba jó lenne-e, az egy jó kérdés. Az ő posztján szerintem azért megvagyunk. De bármi lehet, nyilván minden játékosnak más a fejlődési íve, illetve az is, hogy mikor bontakozik ki. Lehet, hogy Kevin egy későn érő típus, és akkor még az is lehet, hogy alapember lesz a válogatottban. Ez attól függ, hogy milyen későn lesz a karrierjének a csúcsa.
Tehát ezek szerint ő még nincs elkésve. Szerinted hány éves korig van rá esély, hogy valaki befusson? Például Csoboth Kevin esetében, de más játékos esetében is előfordulhat az, hogy huszonöt fölött lesz ő egy kimondottan jó, akár még egy topligában játszó játékos?
Szerintem erre jó példa a Brightonnak a kapusa, aki ott volt harmadik számú kapusként az EB-n és ő is az előző szezonig harmad-, negyed-, ötödosztályban játszott kölcsönben. Most huszonegy-két évesen odakerült a Brightonba, és az EB-n is kerettag tudott lenni.
Szerintem nincs egy egzakt szám, minden játékos más és más. Vannak későn érő típusok, van, aki nagyon korán úgy tűnik, hogy klasszis lesz, aztán nem váltja be a reményeket. És sokan vannak, mint például Cseri Tamás, akiről tíz éve senki nem gondolta volna, hogy valaha válogatott kerettag lesz.
Ő későn ért el a pályafutása csúcsára. Vagy például Dibusz Dénesnek is egy picit később tetőzött a karrierje, és ezért ő már nem biztos, hogy ki tud igazolni külföldre, de mégis ott tud lenni a válogatottban. Vannak ilyen később érő játékosok, de egy egzakt számot nem tudnék mondani, ez játékosfüggő.
Kerkez Milos bemutatkozott egy edzőmeccsen az AC Milan A csapatában, és ráadásul duplázott is. Ilyenkor minden magyar fociszurkolóban felébred a remény, hogy akár már tizenhét-tizennyolc évesen sztárja lehet egy top csapatnak. Ez mennyire reális elvárás? Vagy neki is jót tesz, ha még egy-két évig az ifiben játszatja a csapata?
Milos szerintem pont abban nagyon erős, ami a magyar játékosok gyengéje szokott lenni. Ő mentalitásban, küzdeni akarásban és minden ilyen egyéb fejbeni dologban magába szívta ezt a szerb vonalat, és ezt képviseli is. Az ő karrierje nem fog elcsúszni.
Láttam én is a meccset, nagyon jó megmozdulásai voltak. Játék tekintetében nagyon hasonlít Teo Hernándezhez, karakterisztikában. A támadásokat segíti, jól olvassa a játékot, a támadó harmadban egy kapura törő szárnyvédő, de a beadásokkal is veszélyes tud lenni. Én azt gondolom, hogy pár év múlva Teo Hernándeznek a posztriválisa is lehet. De tizenhét évesen az nagy teher, hogy a Milan sztárja legyen. Fokozatosan be kell építeni, de azt láthatjuk, hogy most már a felnőtteknél bemutatkozott. Egy olyan folyamaton kell végigmennie, ahol ő is el tudja fogadni, hogy lehet, hogy egy-két percet kap, lehet, hogy tíz-húsz percet kap és utána két-három év múlva stabil alapember tud lenni. Én most azt látom, hogy megvan erre az esélye, de bármi történhet a jövőben, nehéz ezt így megjósolni. Viszont minden képessége megvan ahhoz, hogy ő a Milanban játszani tudjon.
Ha már feljött Dibusz Dénes, akkor egy másik kapusra is rákérdeznék. Onódi Ákost az Aston Villa most adta kölcsön a hetedosztályban szereplő Bromsgrove-nak, az erről szóló cikkek alatt viszont nagyon sokan kritizálták ezt a döntését. Szerinted igazuk van ezeknek a kommentelőknek és ez az átigazolás felér azzal, mintha a magyar NB3-ba igazolt volna, vagy ez egy igenis jó, szakmailag és piacilag is megalapozott döntés volt?
Én azt gondolom, hogy azért ennek a történetnek ismerni kell a hátterét. Nyilván, hogyha az ember nem ismeri az angol utánpótláskultúrát vagy a kluboknak a felépítését, akkor nyilván csalódni fog, hogy a Liverpool elleni meccs után a hetedosztályig jutott, de én azt mondom, hogy ez teljesen más világ, mint az NB3.
Angliában ez egy bevett szokás, hogy a fiatal kapusok lehetőséget kapnak amatőr csapatoknál is. Ilyen volt Jordan Pickford is, őt például az ötödosztályba adták kölcsön anno. Dean Henderson és Nick Pope is a hetedosztályban mutatkozott be.
Látható az a tendencia, hogy a tehetséges kapusokat nagyon fiatalon, nagyon alacsony osztályokba leadják, ami lehetőleg közel van a csapathoz. Onódinak ez a csapata húsz kilométerre van Birmingham városától. Nyomon tudják követni a teljesítményét, adott esetben együtt tud edzeni az Aston Villával is, vagyis nem kell nagy távolságokat megtennie. Ha azt nézzük, hogy az angol válogatott kapusai is ezt a ranglétrát kijárták, és még hozzátenném, hogy Gulácsi Péter is nagyon alacsony osztályokban mutatkozott be, akkor én azt gondolom, hogy Onódinak ezzel a kölcsönadásával semmi gond nincsen. Meg kell adni a felnőtt futballnak az alapszintjeit, be kell lépni a felnőtt futballba. A felnőtt futball teljesen más kávéház.
Nagyon jó lesz neki ez a csapat, elég, ha itt egy évet eltölt, utána ott lehet a negyed-ötödosztályban, és két év múlva ott lehet a Championshipben, ha ilyen fejlődést fog leírni.
Szerintem hiába hangzik eléggé érdekesnek a hetedosztály, az ahogyan játszik a legfontosabb egy fiatal kapusnál. Nyilván felmerül a kérdés, hogy őt is lehetett volna az ötöd- vagy negyedosztályba kölcsönadni. Nem tudjuk, hogy kik voltak a kérői, és hogy mik állnak a háttérben.
Felmerült, hogy mi, magyarok mindig azt szeretnénk, hogy a magyar fiatal tehetségek rögtön egy nagy csapatban legyenek kezdők. Ennek kapcsán mi a véleményed Bolla Bendegúz Wolverhamptonba igazolásáról, ahonnan egyből kölcsön is adták a svájci Grasshoppersnek?
Azt gondolom, hogy Bollát is nagyon szépen felépítették. Ha jól emlékszem, 2017-ben került a Videotonhoz, és egyből már az NB3-ban játszott, ahol alapember volt. A felnőtt futballba ő is be tudott lépni, nagyon korán. Aztán Siófokon megkapta az egy szinttel nagyobb terhelést. Azt is meg tudta ugrani és utána szépen fokozatosan a Zalaegerszegben is meg tudta ezt tenni. Kulcspont volt, hogy ott még egy évet maradt. Tehát a feljutás után nem ment egyből máshova, hanem az NB1-ben is alapember tudott lenni, ráadásul az év fiatal játékosa is lett az előző szezonban. Jól látható, hogy Bolla mindig meg tudta ugrani az adott szintet, és alkalmazkodni tudott az új csapatához.
Ha ezt nézzük, akkor a svájci lehetőség is jó, egy fokkal erősebb szint, mint az NB1, de nem egy hatalmas ugrás, mintha azonnal a Wolverhamptonban játszott volna. Potenciálisan neki alapembernek kellene lenni, és látva az előző klubjainál a teljesítményét, én azt gondolom, hogy alapember is lesz.
Ha eldől, hogy Svájcban milyen teljesítményt tud nyújtani, akkor utána bármi lehet ebből. Tudni kell, hogy a Grasshoppers, a Wolverhempton tulaja feleségének a többségi tulajdonában van, és tele is vásárolták magukat a Wolverhampton fiataljaival. Tehát Bolla biztosan játszani fog. Bolla karrierje jól mutatja, hogyha jól és tudatosan építkezünk, és nem egyszerre három szintet ugrunk, akkor bizony így el lehet jutni külföldre, és a válogatottban is alapember tud lenni.
Ha feljött Bolla Bendegúz, akkor beszéljünk a magyar futball egy újabb feltörekvő tehetségéről, az NB1 felfedezettjéről, Schön Szabolcsról. Mi a véleményed arról, hogy kiment Amerikába? Amerika ugye viszonylag messze van, és nem tudom, hogy az amerikai futball, az MLS, most éppen hol tart. Milyen erős bajnokság ez, és jó döntés volt ez a váltás?
Én úgy látom, hogy az emberek fejében még mindig az él, hogy Amerika a kiöregedett sztároknak a gyűjtőhelye. Például ott van Tierry Henry, David Beckham, Ibrahimovic, de azt gondolom, hogy az MLS már közel sem az, ami az emberek fejében van.
Már átálltak arra, hogy a dél-amerikai játékosoknak egy potenciális bajnokság legyen. És ma már az a helyzet, hogy a legjobb dél-amerikaiak az MLS-be igazolnak, és csak utána Európába. Egyfajta hidat képez az MLS. Nem az a valóság, ami az emberek fejében van, hogy ez egy színvonaltalan bajnokság. Színvonalát tekintve szintén ott van egy belga vagy holland bajnokságnak a szintjén. Nem azt mondom, hogy ugyanaz, nem azt mondom, hogy erősebb, de hasonló. Az hogy messze van, meg hogy nagy a távolság, a válogatott szempontjából rossz. De azt azért láthatjuk, hogy az MLS-ből van szlovák, lengyel válogatott, akik megoldják az utazást. Nyilván kellemetlen, hogy ennyit kell utazni. Viszont nem tudjuk, hogy milyen kérői voltak Schönnek. Olvastunk pletykákat, és az jó kérdés, hogy ezekből mi volt igaz. Véleményem szerint nem volt rossz döntés az MLS-be igazolni, és ott mindenképpen megkaphatja a fejlődési lehetőséget. Nyilván át kell állni, tematizálódni kell, ez egy más élet, meg kell szokni.
Úgy gondolom, hogy Schön is előbb-utóbb ki tud majd emelkedni a Dallasból.
Szerinted a magyar bajnokság elég erős ahhoz, hogy valaki innen egyből egy top ligába igazoljon, ahol kerettag lehet, vagy ehhez kell még egy köztes ugródeszka? És ha ez utóbbi az igaz, akkor melyek azok a bajnokságok, amelyek ugródeszkánk jók?
Szerintem lejött az eddigiek alapján, hogy én annak a híve vagyok, hogy fokozatosan lépjünk szintet, és hogy lehet egyet vissza és utána kettőt előre, minthogy inkább hármat lépjünk előre, és aztán megbicsakoljon egy karrier. Sajnos sokak azon buknak el, hogy a játékosügynök túl sokat akar. Azt gondolom, hogy lépcsőzetesen kell építeni. Bolla esete is ilyen, Szoboszlai esete is ilyen. Nem egyből jutottak a Salzburgnak a kulcsjátékosi szerepkörébe, meg a Wolverhampton nem egyből a zalaegerszegi évek után figyelt fel Bollára, hanem volt egy átmenet.
Azt gondolom, hogy az NB1-ből ideális lehetőség egy környékbeli csapat, például egy DAC, egy bármilyen osztrák élvonalbeli csapat, egy lengyel vagy belga bajnokság, egy gyengébb holland élvonalbeli csapat. És ha onnan ki tud emelkedni egy játékos, akkor bármelyik top ligába lehetősége van továbblépni, vagy belépőt kaphat.
Szerintem mindenképpen kell az átmenet. Nagyon ritka az, hogy valaki az NB1-ből továbblépve egyből kulcsember legyen a Premier League-ben.
Az EB-ről a magyar válogatottból három játékost, három sikersztorit emelnék ki, akik magyar nevelésnek számítanak, vagyis nem honosítottuk őket. Ők nem más, mint Szoboszlai, Sallai és Szalai Attila, akik már top ligában játszanak, és eléggé fényes karrier előtt állnak. Az ő sztorijuk miben más, mint a többi hazai játékosnak?
Szoboszlai is olyan mentális adottságokkal rendelkezik, vagyis úgy menedzselték a karrierjét, hogy mentálisan, fejben teljesen készen állt a profi pályafutásra. Úgy gondolom, hogy általában ez a dolog nem a technikai és taktikai részén szokott elbukni, hanem fejben. Általában fejben szoktunk gyengék lenni. Ha egy játékos képes fejben is megérteni, és mentálisan is olyan szinten lenni, hogy megértse a fő dolgát és az edzésekhez is úgy áll hozzá, és ez még párosul kiemelt adottságokkal, akkor el tudnak jutni erre a szintre. Szoboszlai és Sallai sem csak a pályán voltak kiemelkedőek, hanem ezen kívül olyan felfogású játékosok, akik megértették ezt. Emellett úgy voltak menedzselve, hogy nem rontották el a karrierjüket, tehát mindig szisztematikusan, lépésről lépésre fejlődtek. És adott esetben nem ugrottak fejest egy sokkal nehezebb, bonyolultabb feladatba. Azért láthattuk, hogy Sallainak is volt törés a karrierjében, volt neki egy ciprusi, de még az előtt egy palermói kitérője. Szoboszlainak most volt egy kis törés a sérülése miatt, tehát az ő karrierjük sem egyenes ívben tör felfelé, mindig vannak kis törések, hullámvölgyek. De láthatjuk, hogy mindketten európai szinten is jegyzett játékosok lettek.
Több játékost is honosítottunk. A válogatott oszlopos tagja lett például Willi Orbán. Kit lenne érdemes még honosítani? Az MLSZ-nek érdemes lenne már ifiket is megkörnyékeznie és a magyar válogatott felé terelni? Tehát mondjuk U15, U16, és még hasonlóan fiatal korosztályokban?
Mindenképp, meg kell érteni, hogy a világ efelé halad. Meg kell érteni, hogy Németország, Anglia, Hollandia és Franciaország ádáz csatákat vív egy-egy fiatal játékosért. És nem ritka, hogy valaki angol utánpótlás válogatottból német legyen, mint azt Musiala esete is mutatja. Ha ezt nézzük, akkor az a helyzet, hogy sajnos vagy nem sajnos egy honosítási harc folyik a legjobbakért.
Magyar szinten szerintem a Kárpát-medencében érdemes körbenézni, el lehet happolni játékosokat akár Románia elől, Szerbia elől, Szlovákia elől. Ezekben a térségekben azt gondolom, hogy van lehetőség.
És számos játékos van, akár Svédországban, vagy más egyéb országokban, akik magyar származásúak. A legjobb példa erre Dárdai Márton esete. Most úgy néz ki, hogy a Herthában alapember lesz. Ha őt sikerülne honosítani, azzal a válogatott nagyon jól járna hosszú távon, mert akkor középhátvéd pozícióban nagyon jól meglennénk. Őt mondanám, akit szerintem nagyon érdemes lenne honosítani, mert ő olyan kiemelkedő játékos, aki bár lehet, hogy nem fog elérni a német válogatott szintjére, de magyar szinten biztosan kiemelkedő, Willi Orbán szintű játékos lehet.
A magyar csapatokat, főleg a sztárcsapatokat, mint a Ferencváros, gyakran érik olyan kritikák, hogy nem játszatnak elég magyart, sőt nem játszatnak elég fiatal magyar tehetséget. Szerinted ez megalapozott döntés ezeknek a kluboknak a részéről, és mi állhat ennek a hátterében?
Már-már szinte vakon beírják az emberek egy átigazolásnál, hogy „bezzeg magyar nincsen, ezért van az akadémia, stb.”. Nyilván sokkal jobb lenne, ha magyarokra épülnének ezek a csapatok, és a válogatott is profitálna ebből. De
meg kell érteni, hogy mind financiális szempontból, mind egyéb szempontokból jobban megéri alkalmazni egy külföldi játékost.
Sok olyan eset volt, hogy egy-egy szerb játékos azért játszik az NB1-ben mert lehet, hogy azonos képességű, mint egy magyar, csak lehet, hogy fizetésben sokkal kedvezőbb vagy tudásban sokkal előrébb jár, és akkor már úgy vannak vele, hogy jobban megéri egy külföldit igazolni. Nyilván van valóságalapja, és hosszú folyamat, hogy mondjuk a Ferencváros utánpótlás játékosokra épüljön vagy fiatal magyar játékosokra. Nyilván ilyen törekvés mindenkinél van, de meg kell érteni, hogy ez egy nagyon összetett folyamat, nagyon soktényezős, és nem olyan egyszerű, hogy én most beteszek tíz magyart és akkor szuper lesz minden, mert azért ennél összetettebb dolog a futball. De nyilván jobb lenne, ha több fiatal és magyar játékos lenne ezeknél a csapatoknál. Egyébként nemzetközi színtéren is ez a tendencia. Sajnos vagy nem sajnos, kevés hely van a fiataloknak és a magyaroknak, és élni kell a lehetőséggel.
Az interjút készítette: Tóth Marcell
Portréfotó: scoutedhungary.hu
