Az újrahasznosított termékek árösszehasonlítása a hagyományos változatokkal gyakran összetett és változó, és több tényezőtől függ. A fenntarthatóság és a pénzügyi megtakarítás egyensúlya sokszor meghatározza, hogy az újrahasznosított termékek olcsóbbak vagy drágábbak-e.
A nyár óta szinte folyamatosan téma a médiában Tajvan, azon belül is az a Tajvani-szoros felett átrepülő több tucat kínai vadászgép, amely rendszeresen megközelítette Tajvan szigetét. Az akció sokak szerint csak erőfitogtatás és a januárban esedékes tajvani választások befolyásolásának kísérlete, de egyre több szakértő tekinti komoly katonai provokációnak a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg megnövekedett jelenlétét a Dél-kínai-tenger térségében.
Kína a ’Megaláztatás Évszázada’ során területi, politikai és gazdasági szuverenitását is elveszítette, melynek következtében nemzetközi viszonylatban instabil, elszegényedő és az európai hatalmaknak, valamint a Japán Birodalomnak kiszolgáltatott ősi civilizációként élt az emberek fejében. A 19. század közepétől egészen 1950-ig kellett várni a belpolitikai konszolidációra, mely a Mao Ce-tung vezette Kínai Kommunista Párt nevéhez köthető. A kommunisták és a Kuomintang (Kínai Nacionalista Párt) 1927-től háborúztak a hatalomért változó intenzitással, Mao erőinek fokozatos térnyerésével.
A polgárháború a nacionalisták Tajvanra menekülésével végződött, akik a szárazföldet uraló Mao-ékhoz hasonlóan az egész kínai állam legitim irányítóinak titulálták magukat.
A polgárháború természetesen nem izolált konfliktusként zajlott le, a második világháború után rövidesen kibontakozó hidegháborús, kétpólusú világrend két szuperhatalma, az Egyesült Államok és a Szovjetunió is aktívan követte az eseményeket.
Az USA a Kuomintang által vezetett államszervezetet, a Szovjetunió pedig a Mao által létrehozott, kontinentális Kínát tekintette a ’valódi Kínának’, mely azonban később Mao és a szovjet pártfőtitkár, Nyikita Hruscsov romló kapcsolata miatt megváltozott. A Kínai Népköztársaság és a Szovjetunió szakítása nyomán diplomáciai kapcsolatfelvétel kezdődött az Egyesült Államokkal (Ping-pong diplomácia) és folyamat tetőpontjaként 1971-ben az ENSZ Biztonsági Tanácsában a Kínai Köztársaság (Tajvan) állandó tagságát felfüggesztették, valamint a Kínai Népköztársaság felvételére is sor került.
A Kínai Köztársaság (Tajvan) és a Kína Népköztársaság
Forrás: BBC
Tajvan az elmúlt fél évszázadban a kínai-amerikai államközi kapcsolatok folyton visszatérő konfliktusforrása volt, hiszen az Egyesült Államok a Kínai Köztársaság szövetségeseként Tajvan területi szuverenitását akár katonai úton is hajlandó lenne szavatolni, viszont ez komoly ellentéteket szül a két ország között a kontinentális Kína ’Egy Kína’ alapelve miatt. Az amerikai álláspontra reflektálva 2004-ben a kontinentális Kína kommunista pártja elfogadta az „Elszakadás Elleni Törvényt”, melynek értelmében Kína területi integritásának megőrzése érdekében (Tajvan Kínához csatolása) megengedett katonai eszközök bevetése is. A kínai szándékot egyértelműen megfogalmazó törvényjavaslat elfogadása óta számtalan hadgyakorlat és szóbeli fenyegetés történt kínai részről, melyre válaszul megfordultak amerikai repülőgéphordozók és haditengeralattjárók is a tajvani-szorosban.
A történelem alakulása a kezdetektől fogva az emberi civilizáció előrehaladását szolgálta ciklikus fejlődési és visszaesési fázisokkal. A fejlődést az innováció, gazdasági fellendülés, az emberi életminőség javulása és gondolkodásmódbeli forradalom, a visszaesést pedig háborúk és pusztulás jelzi. Ray Dalio amerikai üzletember és befektető szerint a ciklusokat a világbirodalmak nagy emelkedési majd hanyatlási időszakai, vagyis a birodalmi ciklusok határozzák meg. Az Egyesült Államok nagy ciklusának vége felé közeledve sok jel utal az amerikai világrend hanyatlására és a következő, emelkedő hatalom, Kína előretörésére. Az 1945-ben lefektetett új világrend számos nehézséget és válságot vészelt át, de az amerikai dominanciát megkérdőjelező új nagyhatalom, Kína felemelkedése minden eddiginél nagyobb kihívásokat jelenthet az Egyesült Államoknak gazdasági és katonai téren is. Míg az amerikai befolyás a világ számos térségében (Közel-Kelet, Dél-Amerika, Dél-Kelet-Ázsia) csökken, addig a kínai gazdasági érdekeltség és a Peking által hosszú ideje fejlesztett soft power eszközök évről évre növelik a Kína érdekérvényesítő erejét az említett térségekben.
Kína az USA népességének négyszeresével rendelkezik, ebből következően az amerikai gazdasági előnyt csak a produktivitás növelésével lehet megtartani, ami az elmúlt évtizedek tapasztalatai alapján nem egyszerű feladat. A nemzeti össztermék egy főre jutó értéke (GDP per capita) az amerikai állampolgárok esetében ugyan jóval magasabb, de a különbség gyorsan csökkenő tendenciát mutat, ami pedig a két ország GDP-je közti különbséget is szűkíti. Kína a 2030-as években nagy valószínűséggel megelőzi az USA-t, vagyis gazdasági előnybe kerül, ami pedig a fegyverkezési versenyben is komoly változásokat hozhat.
Az Egyesült Államok és Kína GDP-jének összehasonlítása és várható alakulása (Economist)
Egy hatékonyabb termeléssel, versenyképesebb és nagyobb gazdasággal rendelkező ország nagyobb összegeket képes katonai célokra fordítani, így a következő években számíthatunk Kína haderejének dinamikus fejlődésére és a kínai geopolitikai irányelvek következetesebb betartására. Tajvan esetében ez akár egy amerikai-kínai fegyveres összetűzésbe is torkollhat.
Tajvan a kínai polgárháború óta egy potenciális katonai konfliktus helyszíne, de az elmúlt bő hét évtized alatt mégsem történt számottevő fegyveres összecsapás a térségben. Ennek fő oka az Egyesült Államok, hiszen az amerikaiak névleges védelme alatt álló tajvani kínai állam birtoklásáért eddig egy kommunista vezető sem volt hajlandó nyílt összecsapást kockáztatni a világ első számú nagyhatalmával. Az utóbbi években azonban az USA geopolitikai törekvései számos esetben futottak zátonyra, mivel az érintett területeken nem sikerült az amerikai értékrendnek megfelelő belpolitikai viszonyok kialakítása és a projektek finanszírozásának lakossági támogatása is lecsökkent. Az amerikai katonai jelenlét mérséklődött a Közel-Keleten, Afrikában és a 2001-es terrortámadások nyomán indított afganisztáni misszió is ellentmondásos véget ért 2021-ben, a Biden adminisztráció idején.
Az USA haderejének ütőképessége még mindig a legnagyobb a világon, de lokálisan ez nem minden esetben igaz. A Dél-kínai tenger térségében például katonai szakértők szerint sem egyértelmű az amerikai dominancia, amit jól mutat a kínai hadgyakorlatok megnövekedett gyakorisága és az amerikai hadsereg fókuszának Csendes-óceánra való áthelyeződése is.
A Tajvan partjai közelében 2022-ben végrehajtott kínai hadgyakorlatok elhelyezkedése
A 2012-ben Barack Obama által meghirdetett „Pivot to Asia”- Ázsia felé fordulás program is Kína felemelkedésének ellensúlyozását és az amerikai érdekek érvényesítését célozza a csendes-óceáni régióban, így a Dél-kínai-tengeren is. Hogy lesz-e forró háború Tajvan birtoklásáért lehetetlen előre megmondani, de az biztos, hogy az idő előrehaladtával a kínai haderő fejlődésének köszönhetően az Egyesült Államok méltó riválissal áll majd szemben a Tajvani-szoros másik oldalán.
A 21. században valószínűleg senki nem kérdőjelezi meg az Amerikai Egyesült Államok világhatalmi pozícióját. Az USA a világ harmadik legnagyobb területű, és szintén a világ harmadik legnépesebb országa. Az államok GDP szerinti versenyében toronymagasan vezet, és a hadseregek erőviszonyában is mindenki felett áll. Rengeteg tényező vezetett az USA mai erőviszonyainak kialakulásához, de ezek közül is kiemelkedő jelentőségű az óceánpajzs jelensége.
Kép forrása: Nations Online Project
Az óceánpajzsot, mint geopolitikai fogalmat leginkább egy példán keresztül érthetjük meg, melyhez az Amerikai Egyesült Államoknál nem is találhatnánk tökéletesebbet. Az USA Észak-Amerika déli részén helyezkedik el, ahol a világon található három nagy óceán közül kettővel határos. Keletről az Atlanti-óceán „köti össze” Európával, míg a nyugatról a Csendes-óceánnal határos. A két óceán pajzsot képez az USA körül, amellyel olyan szintű védelmet biztosít számára, melyet mesterségesen szinte lehetetlen lenne létrehozni. Ugyanakkor az óceánoknak a biztonsági szempontok mellett számos egyéb előnye is van, melyeket összeadva megértjük, hogy miért is tartja úgy a geopolitika, hogy az óceánpajzs által az USA rendelkezik a világ egyik legszerencsésebb elhelyezkedésével.
A szigetországi lét nyújtotta előnyöket már az újkorban bemutatta Anglia. Az általában szárazföldön vívott európai háborúkból ki tudott maradni, illetve amennyiben részt szeretett volna venni azokban, az a saját döntése volt. Nem vonultak át hadseregek a területén, nem fosztogatták ki a falvait, nem tették tönkre az infrastruktúráját. Ha valaki meg szerette volna támadni, akkor ahhoz tengeri flottával kellett rendelkeznie, és fel kellett készülnie arra, hogy a hátország jelentette utánpótlását egy tengerszakasz választja el a harcoló hajóktól.
Mindez igaz az USA-ra is, csak sokkal nagyobban. Az Amerikai Egyesült Államok az Európában és az Ázsiában folyó konfliktusokból ki tud maradni. Aki be szeretne lépni az USA területére, vagy Kanada és Mexikó felől, vagy az óceánokon keresztül teheti azt meg. Ezáltal egyes európai kis országokkal szemben nem 7-8, hanem mindössze 2 határszakaszt kell ellenőriznie. Ahhoz, hogy valaki megtámadja az USA-t az óceánokon keresztül, egy nagyon hosszú utazásra kell felkészülnie, amihez szinte felfoghatatlan mennyiségű üzemanyagra, élelmiszerre és fegyverre van szüksége. Emellett számolnia kell azzal a hátránnyal, hogy ameddig az amerikaiak hatalmas területű országuk által biztosított utánpótlással rendelkeznek, addig a velük szembenállók szinte semmilyen segítségre nem támaszkodhatnak.
Az óceánpajzs tehát egyfajta természetes védelmi pajzsot biztosít az Egyesült Államoknak, ami megnehezíti az ország potenciális támadóinak a földről való elérését. Ez katonai szempontból különleges előnyt jelentett az USA-nak, hiszen a háborús konfliktusokat távol tartotta az országtól és lehetővé tette, hogy a belső fejlesztésekre és a gazdasági növekedésre összpontosítson.
Míg katonai műveleteknél nehézségeket jelent az óceánok átszelése, addig kereskedelmi szempontokból hatalmas lehetőségeket rejt. Az óceán ugyanis nem csak elválasztja a kontinenseket, hanem össze is köti azokat. Az USA be tudott kapcsolódni az európai és az ázsiai gazdasági folyamatokba egyaránt, anélkül, hogy bármikor is számolnia kellett volna a szárazföldi kereskedelmi veszélyekkel. USA el tudta kerülni, hogy sok határon kelljen áthaladnia áruival, és így a vámokat is „megúszta”.
Az Amerikai Egyesült Államok el van szigetelve a világ többi részétől, de ugyanakkor minden kontinenssel össze is van kötve. Egyedül rajta múlik, hogy az adott kérdés tekintetében melyik adottságot szeretné kihasználni.
Természetesen egy ország aktuális helyzetének komplex megítéléséhez sok szempontból szükséges azt megvizsgálnunk, és ezek közül mindössze egy a geopolitika. Az Amerikai Egyesült Államok szinte létrejötte óta világ vezetői babérokra tört, amihez az ambíciója mellett az adottságai is megvoltak. A kérdés, hogy vajon elérte-e az USA a lehetőségei csúcsát, vagy még lenne-e helye fejlődésre, egy másik cikk témája lehet. Az viszont biztos, hogy az óceánpajzs egy olyan természetes földrajzi jelenség, amely keveseknek adatott meg, és még kevesebben voltak képesek olyan szinten kihasználni a belőle eredő előnyöket, mint az USA.
Dr. Kaiser Ferenc Stratégia a modern korban című írásában a következőt írta az Amerikai Egyesült Államokról: „A gazdasági erő mellett az USA helyzetét más tényezők is javították. Potenciális riválisaitól jelentékeny távolságok választották el, az óceán pajzs, akár kelet, akár nyugat felé egészen a Szputnyik 1957-es fellövéséig megbízhatóan védelmezte ellenfeleivel szemben”.
Az óceánpajzsnak az USA felemelkedésében játszott szerepe megkérdőjelezhetetlen. Viszont ez csak 1957-ig tartott? Vagy még ma, a repülőgépek, a űrbéli hadviselés és a kibertámadások korában is lényeges, hogy ki rendelkezik óceánparttal?
2021. február 1-jén katonai puccs kezdődött Mianmarban. A hatalmat a demokratikusan megválasztott Aun Szan Szu Kjitől és pártjától ragadta magához Min Aun Hlaing tábornok és a Tatmadaw, Mianmar hadserege. Miannmar fél évszázadot töltött katonai diktatúrában, 1962-2011 között. A 2010-ben tartott választásokat a hadsereghez közel álló Unió a Szolidaritásért és Fejlődésért Párt (USZFP) nyerte meg, de egy évvel később már az Aun Szan Szu Kji által vezetett Nemzeti Liga a Demokráciáért (NLD) vált a legerősebb hatalommá az országban és 2015-ben sikeresen megnyerte a választásokat.
Fontos megjegyezni, hogy a hadsereg politikai befolyása nem tűnt el, hiszen a 2008-as alkotmány alapján a parlamenti helyek 25%-át a katonaságnak tartja fent és három fontos minisztérium is a kezükben van, emiatt az NLD alkotmányreformot szeretett volna, ehhez viszont 75%-os parlamenti többségre lett volna szüksége, ezért nem tudta megvalósítani a terveket. Azonban erre a 2020-as választás lehetőséget adott, hiszen az NLD 83%-os többséget szerzett, a hadsereggel szorosan kapcsolatot ápoló USZFP éppen csak megszerezte a 7%-ot. Több magasrangú katonai vezető elvesztette mandátumát. Az NLD óriási arányú győzelme és az USZFP választási kudarca következtében a két párt közötti feszültségek a tetőfokára hágtak.
A híres mianmari aerobik edző videója, aki mögött élőben lezajlott a puccs. GIF forrása: https://www.9news.com.au/
A 2021-es puccs története és az ASEAN reakciója:
A puccs február 1-én vette kezdetét azzal az indokkal, hogy az NLD elcsalta a választásokat. A puccs végrehajtására még az új országgyűlés felesketése előtt kellett megtörténnie, ami február 2-án következett volna be, mert a felesketés után legitimmé vált volna az új kabinet hatalma.
A puccs váratlanul érte Mianmar lakosságát. A hadsereg letartoztatta az NLD vezetőit, többek között az elnököt Aun Szan Szu Kjit is, továbbá 24 minisztert leváltottak. Az elnökasszonyt azóta is ismeretlen helyen tartják fogva. Rendkívüli állapotot vezettek be és éjszakai kijárási tilalmat. A puccs napján nem történt erőszakos beavatkozás.
Mianmar népe teljes mértékben elutasította a katonai beavatkozást és a demokratikusan megválasztott Aun Szan Szu Kjit tartották továbbra is a vezetőjüknek. Több tízezer ember vonult ki az utcákra, hogy tiltakozzon. Az állami szektorban dolgozók (orvosok, tanárok, mérnökök) nem vették fel a munkát és helyette részt vettek a tüntetésekben. A hadsereg február 8-án döntött úgy, hogy beavatkozik a tüntetésekbe és megkezdi ezek feloszlatását. A tömeget először vízágyúkkal és könnygáz bevetésével próbálták szétoszlatni, ezek viszont hatástalannak bizonyultak ezért belelőttek a tömegbe, először gumilövedékkel majd éles lőszerrel is. Február óta több mint 700 embert öltek meg a tüntetések során.
Természetesen az a nemzetközi közvéleményre is hatással volt a puccs, főként a nyugati országok illették kritikával. Az Amerikai Egyesült Államok elnöke, Joe Biden szankciókkal fenyegette Mianmar új vezetőit amennyiben nem állítják vissza a demokráciát. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa jóval később fogalmazta meg a véleményét ennek oka Kína és Oroszország tartózkodása volt. Kína és Oroszország az elsők között volt az új kormány elismerésében is.
Aun Szan Szu Kji Magyarországon. Kép forrása: AFP/KISBENEDEK ATTILA
Az ASEAN-tagországok a kölcsönös be nem avatkozás elvet követik, és ennek tekintetében fogalmazták meg a nyilatkozatot, amelyben párbeszédre és a felek közti megbékélésre és az erőszak beszüntetésére szólította fel Mianmart. Az ASEAN-tagországok véleménye sem azonos. Laosz, Thaiföld és Vietnam képviselőket küldött 2021. március 27-én a Tatmadaw által szervezett ünnepségsorozatra. Ezzel szemben az Indonéz elnök Joko Widodo elfogadhatatlannak tartotta a puccs utáni helyzetet és a demokrácia visszaállítását sürgeti.
Az ellenálló mianmari politikusok április 16-án megszervezték az úgynevezett Nemzeti Egység Kormányát (angolul National Unity Government) a katonai diktatúra ellenében a demokrácia visszaállításának céljából. A NUG felszólította az Interpolt és az indonéz rendőrséget, hogy az április 24-én rendezett ASEAN találkozón tartóztassák le Min Aung Hlaing tábornokot emberiség ellen elkövetett bűntettért beleértve a 2017-es etnikai tisztogatást, amit a Tatmadaw a rohingya muszlimok ellen követett el. Az ASEAN próbálkozott további megoldási javaslatokkal, kinevezett egy megbízottat Erywan Yusof-ot, aki viszont soha nem láthatta el feladatát, hiszen el sem jutott Miannmarig.
Mi történt a puccs óta Mianmarban?
Több, mint 3000 halálos áldozat, 17.000 fő politikai fogoly és kb. 1,5 millió ember akinek el kellett hagynia a lakhelyét a politikai erőszak következményeképp és 18 millió ember aki sürgős humanitárius segítségnyújtásra szorul. Miután a junta, a katonai hatalom, képtelen volt stabilizálni a hatalmát, az erőszak fegyveréhez nyúlt, elkezdett tüzet nyitni a tüntetőkre és bebörtönözni az életben maradottakat.
A Tatmadaw és az ellenálló erők között gerilla-harc bontakozott ki. Az ellenálló erők számára a küzdelem forradalmi harc. 2021 májusában megalakult a Népi Védelmi Erő (People’s Defense Force-PDF), az ellenállás serege, melynek mára már 60.000 tagja van. A országban még jelen vannak a PDF-től külön működő etnikai fegyveres csoportok, melyek együtt összességében elérik a PDF teljes létszámát. Az etnikai csoportok állandó küzdelembe állnak Mianmar vezetésével vallási és etnikai okok miatt.
A Tatmadaw az ellenállók által lakott területeken folyamatos házkutatásokat, letartoztatásokat tart, kontroll alatt tartja a médiát is, az újságírók bebörtönzésére, esetenként megölésére is van példa. Sajnos az országból menekülőknek nagyon nehéz dolguk van, hiszen a szomszédos országok nem szívesen látják őket, Indonézia és Thaiföld is visszatoloncolt százakat, mielőtt még az ENSZ elbírálhatta volna menekültkérelmüket.
A puccsisták 2023 júliusára választást ígértek, azonban ezt a lakosság cinikusan fogadta, hiszen nem látták értelmét egy olyan választásnak, ahol a legnépszerűbb jelölt el sem indulna (Aun Szan Szu Kji). A választáshoz természetesen alkotmányt módosítottak, ami gyakorlatilag bebetonozta volna a hadsereg hatalmát, emiatt az ellenálló pártok el sem indulnának a választásokon.
Min Aun Hlaing tábornok a Tatmadaw vezetője. Kép forrása: https://www.bloomberg.com/
2023 februárjában 6 további hónapra meghosszabbította a veszélyhelyzetet a mianmari kormány, ami már két éve folyamatosan tart, és így az ígért júliusi választás elmaradt. Az új választást augusztusra ígérték, azonban a vártak szerint a junta újra meghosszabbította a hatalmát. Ennek az oka belső csatározások lehetnek, hiszen Hlaing tábornok nem szeretné átadni hatalmát.
A kiber-rabszolgaság jelensége:
Miért fontos a mianmari helyzet a nyugat számára? Leginkább a bűnbandák és az online átverések elkövetése miatt. Mivel az ország vezetése a hatalma megszilárdítására tud egyedül koncentrálni, ezért a kínai-mianmari határon történő bűnözés megszaporodott és már olyan szintre emelkedett, hogy Kína is kénytelen volt beavatkozni.
A bűnbandák, főként Kínából, Mianmarba telepedtek le, ahol a kínai hatóságok keze már nem ér el, és ott működtetik az online csalással foglalkozó csoportjaikat. A már ismert formában, akár romantikusan behálózzák az európai, amerikai vagy bármely magasabb életszínvonalú ország naiv internetezőjét és nagy hozamot ígérve megpróbálják rávenni nagy arányú befektetésre. Amikor a pénzt átutalta az áldozat, a csalók a pénzzel együtt eltűnnek az online térből.
Ebben a módszerben semmi új nincs, azonban van egy olyan aspektusa a mianmari bűnözésnek, amely miatt még veszélyesebb, mint egy sima csalás: mégpedig a kiber-rabszolgaság. Kedvező munkaajánlatok téve a Covid-után elcsábították a munkakeresőket, majd elrabolták és elhurcolták őket Mianmarba, ahol rákényszerítették őket ezeknek a kibercsalásoknak a végrehajtására. Több, mint 30 ország állampolgárait hurcolták be Mianmar határ menti területeire. A kiber-rabszolgák elengedéséért cserébe a bűnszervezetek váltságdíjat kérnek.
Mint olvashattuk, a hadsereg és a lakosság között olyan óriási az ellentét, hogy azt nem lehet áthidalni. A puccs elutasítása megmutatta, hogy Mianmar népe nem kíván diktatúrába élni, így a tüntetések folytatása a puccs után is megtörtént. Az összetűzések folyamatosak, 2,5 évvel a hatalomátvétel után is, a kormányerők és az ellenállók között. Nem csak a segélykérő mianmari lakosok számára, hanem az egyre növekvő menekült áradat miatt a környező országoknak, a globális csaláshálózat miatt pedig világszerte fontos az ország rendjének helyreállítása. Ezért a mihamarabbi választások kiírása a legfontosabb az országban, hiszen a nép által legitimált kormány nélkül a belső harcok nem fognak csökkenni.
Összeesküvéselméletek:
Gyakori összeeszküvéselmélet, hogy a világot egy zárt csoport alakítja, lehetnek ezek egyes teóriák szerint a gyíkemberek, az illuminati, vagy a szabadkőművesek, na de mi a helyzet a szakkollégistákkal, lehetnek ők az új szabdkőművesek?
Szakkollégisták
Orbán Viktor, Kövér László, Áder János, Hernádi Zsolt, Rogán Antal, Lantos Csaba, Nagy Márton, Karácsony Gergely, Donát Anna: sok különbség figyelhető meg a felsorolt személyek között, ugyanakkor egy biztosan közös bennük, mindannyian szakkollégisták voltak. Hogyha végig nézünk a mai Magyarország állami-, intézményi-, politikai- és cégvezetői között számos helyen köszönnek vissza egykori szakkollégisták. De mik azok a szakkollégiumok és mitől ilyen meghatározóak?
Szakkollégiumok
A szakkollégiumok felsőoktatási tehetséggondozó intézmények, a maguk módján igazi hungarikumok, leginkább az angol college-okhoz hasonlítanak. A szakkollégiumok többsége 3 pillérre épül, úgy mint szakmaiság, társadalmi felelősségvállalás és közösségiség.
Szakmaiság
A szakkollégiumok legmeghatározóbb alapja a szakmaiság. Ennek keretei között a szakkollégisták a saját tudományterületükhöz tartozó kiegészítő tudást szerezhetnek és új tudományterületekben is elmélyülhetnek, melyeket kurzusok, előadások és egyéb szakmai programok keretei között valósíthatnak meg.
Társadalmi Felelősségvállalás
A szakkollégiumok célja egy a társadalmi jelenségekre nyitott és közélet iránt érdeklődő közeg kialakítása. Melyet elősegítenek társadalmi, gazdasági és közéleti beszélgetések, előadások és viták szervezésével és azokon való részvétellel, valamint egyéb kezdeményezésekkel.
Közösségiség
A szakkollégiumok meghatározó pillére a közösségiség. A szakkollégiumokat fiatal egyetemi hallgatók alkotják, általában egy bizonyos egyetemhez kötődve. Leginkább az különbözteti meg a szakkollégiumokat a diákszervezetektől, valamint hasonló tehetséggondozó intézményektől, hogy a szakkollégiumok tagjai együtt laknak, ebből fakadóan egy bensőséges szakmailag és közösségileg pezsgő közeget alakítva ki. Ami különlegessé teszi a szakkollégiumokat, hisz az egyetemi évek alatt jellemzően pár emberrel, jó esetben egy tucattal alakítanak ki közeli kapcsolatot a hallgatók, míg ez a szám a szakkollégiumok esetében akár 60-100 főre is rúghat, amely kapcsolatokra az egyetemről kikerülve is könnyedén alapozhatnak a volt szakkollégisták.
Mindezek alapján a szakkollégiumok egy szakmailag és közösségileg pezsgő közösséggé képesek válni, ahol a tagjaik megtalálhatják a számukra érdekes tudományterületeket, és elindulhatnak a számukra szimpatikus karrierutakon.
Végezetül a szakkollégisták-e az új szabadkőművesek? Természetesen nem, ugyanakkor a szakkollégiumok meghatározó képzési intézmények, amelyeknek kötelékéből számos gazdasági-, politikai-, intézményi- és cégvezető került ki Magyarországon.
Pár Szakkollégium Tudományterületekhez kapcsolódóan
Természetesen a szakkollégiumok ahányan vannak, annyi félék és a felsoroltakon felül sok mást is képesek nyújtani. Hogyha az olvasó szívesen megismerne pár szakkollégiumot közelebbről, így a cikk végéhez érve felsorolunk néhány szakkollégiumot pár tudományterülethez kapcsolódóan:
Jog- és Államtudományok: Bibó Szakkollégium, Joghallgatók Önképző Szervezete
Gazdaságtudományok: Egyetemi Vállalkozói Kollégium, Fiatal Autonóm Közgazdászok Társasága, Gyakorlati Diplomácia Szakkollégiuma, Heller Farkas Szakkollégium, Rajk Szakkollégium, Széchenyi István Szakkollégium, Társadalomelméleti Kollégium
Társadalomtudományok: Angelusz Róbert Társadalomtudományi Szakkollégium, Széchenyi István Szakkollégium, Társadalomelméleti Kollégium
Bölcsészettudományok: Eötvös József Collegium
Műszaki: Energetikai Szakkollégium, Gépész Szakkollégium, Simonyi Károly Szakkollégium, Zielinski Szilárd Szakkollégium
Orvostudományok: Korányi Frigyes Szakkollégium
Nyitókép:Máthé Zoltán, MTI
Nem jellemző, hogy a Republikánus és a Demokrata pártok jelöltjein túl bárki is képes legyen labdába rúgni az amerikai elnökválasztásokon. Amerikában kétpártrendszer van, az előbb felsorolt pártok és jelöltjeik a politika főszereplői. Ugyan léteznek más pártok is, azonban ezek csak marginális, mellékszereplői a politikai csatározásoknak. A nagy pártok sokkal nyitottabbak a különböző irányzatok integrálására (mivel nem annyira jellemző rájuk az európai politikai kultúrára jellemző szigorú pártfegyelem), így képesek konszolidáltan kezelni az amerikai társadalom politikai sokszínűségét, az nem okoz pártszakadásokat.
Ez azonban nem azt jelenti, hogy mindez nem okozna a sokszínűség belső feszültségeket. Olykor előkerül a trumpista republikánusok részéről az a gondolat, hogy a mérsékeltekkel szakítva egy új pártot kellene létrehozni és önállóan politizálni. Egyelőre úgy néz ki, hogy Trump rendelkezik annyi támogatással, hogy a jelölti viták kihagyásával együtt elnyerje majd a Republikánus párt keretein belül az elnökjelöltséget, azonban Biden indulása nem ennyire biztos. A kora és a vele járó mentális állapota gyakran visszatérő kritika a regnáló elnök jelölésével szemben.
Mindennek ellenére a Demokrata párton belül viszonylag mérsékelt a felhozatal, ami Biden alternatíváját illeti. Egy ilyen harsány kihívó a Kennedy-dinasztiából Robert Kennedy Jr., aki könnyen lehet, hogy függetlenként méretteti meg magát 2024-ben. Volt már példa arra, hogy független jelölt komolyan befolyásolta az elnökválasztás végeredményét, ennek a lehetősége most is fennáll. Éppen ezért érdemes lehet összehasonlítani az akkori és jelenkori helyzetet; majd mérleget vonni, hogy Robert Kennedy Jr. mennyire lenne képes megismételni azt, amit Ross Perot 1992-ben (és 1996-ban) elért.
De minek köszönhette a sikerét Ross Perot? A republikánusok az 1980-as években domináns helyzetben voltak a demokratákkal szemben. Ronald Reagan két egymást követő választáson ért el kimagasló eredményt: az 538 elektori szavazatból Jimmy Carter ellen 489-et, míg Walter Mondale ellen 525-öt nyert meg. A sort Reagan alelnöke, George Herbert Walker Bush folytatta, aki Michael Dukakis ellenében "csak" 426 elektori szavazatot hozott el.
Az idősebbik Bush nem tudta betartani az 1988-as kampányán megtett ígéreteit, ezek közül a leghíresebb a "Read my lips, no new taxes" volt (nagyjából: Olvassák le a számról: nem lesznek új adók). A gazdasági környezet sem volt kedvező Bush számára: az Egyesült Államok gazdasága recesszióban volt. Sokan úgy érezték, hogy a status quo-t képviselő pártok nem a dolgozó amerikaiak érdekeit képviselik, hanem sokkal inkább a különböző lobbi- és érdekcsoportéit. Ross Perott ezeket a hitehagyott, a demokráciában csalódott választókat próbálta megszólítani. A milliárdos elnökjelölttel visszatért az amerikai politikába a populizmus (röviden: a nép és az elit között kibékíthetetlen ellentét van; a politikus a nép érdekeit képviseli; szorgalmazza a többség jobb beleszólását a politikába; a többségi akarat képviselete abszolút elsőbbséget élvez; a rendszerben van a hiba, ezért meg kell változtatni).
Az 1992-es választást a hivatalban lévő Bush elvesztette a demokrata párti Bill Clintonnal szemben (előbbi a szavazatok 37%-át, utóbbi a 43%-át szerezte meg). Ross Perot függetlenként 19%-ot szerzett, ami igencsak befolyásolta a választás eredményét. Bár egyesek szerint nem egyértelmű, hogy Perot szinte csak kizárólag Bushtól vett el szavazatokat, azonban a republikánusok számára kulcs választói csoportokból viszonylag több támogatót tudott elorozni (az 1988-as eredményekhez képest), mint a demokratáktól (lásd.: párt és ideológia, fehér protestánsok, férfiak, közepes jövedelemmel rendelkezők).
Az 1988-as választáshoz képest az 1992-es nagyobb részvétellel zajlott, azonban ez csak a Demokratáknak eredményezett egyedül némi nemű növekedést a voksok abszolút számában (durván kétmillióval többet), míg a Bush - Quayle páros ennek ellenére 9 millió szavazatot vesztett. Így tehát nem teljesen alaptalan az a felvetés, hogy rengeteg jobboldali szavazó pártolt át Perothoz, azonban az is elvitathatatlan érdeme utóbbinak, hogy sikeresen tudott olyanokat is mozgósítani, akik feltehetőleg nem mentek el 1988-ban.
Azonban Ross Perot szereplésének nem csak az volt a jelentősége, hogy véget vetett 12 évnyi republikánus dominanciának. A milliárdos jelölt hamarabb használta ki bárkinél a tömegmédia nyújtotta lehetőségeket, és az amerikaiak nappalijába eljutva folytatta a kampányát, nem pedig az addig megszokott tömegrendezvényeken és sajtótájékoztatókon keresztül. Sokan úgy gondolják, hogy Perot fektette le a modern politikai kampányok alapjait, illetve elindította a nagy pártokat az új lehetőségek felfedezésére.
Ross Perot továbbá hozzájárult a Republikánus párt megreformálódásához és alkalmazkodásához, ugyanis rengeteg témát vettek át tőle (államadósság csökkentése, kékgalléros munkások helyzete, NAFTA-kritika). Az alulról történő szervezkedés (aktivista hálózatok kialakítása) mellett egyre inkább a társadalmi leszakadástól félőket és a globalizáció negatív következményei által veszélyeztetett csoportokat kezdték el megszólítani. Mindezek után érdemes megkérdezni:
Mennyire adottak a körülmények Robert Kennedy Jr. számára, hogy hasonlóképpen befolyásolja a 2024-es amerikai választásokat?
Amennyiben a FiveThirtyEight honlapjára (olyan oldal, ahol a legkülönbözőbb közvélemény-kutatások eredményeit közlik) tekintünk, akkor azzal szembesülünk, hogy a két párt potenciális elnökjelöltjei (Biden és Trump) meglehetősen nagy elutasítottsággal rendelkeznek. A hivatalban lévő Joe Biden-t a többség (55%, azaz a republikánus szavazók túlnyomó többsége mellett a demokrata szavazók egy el nem hanyagolható része is) negatívan ítéli meg, míg csak 40% ítéli meg pozitívan a munkáját. Ugyanez a helyzet Donald Trump esetében is: 55,7% a 41,1% ellenében.
A mérések alapján úgy tűnik, hogy van az amerikai választóknak egy jelentős csoportja, amely teljesen elégedetlen a választékkal: ez kedvező körülménynek tűnik egy harmadik jelölt számára ahhoz, hogy viszonylag jó eredményt tudjon elérni. Az elnökjelöltséget a pártok előválasztás keretében osztják ki: ez alól gyakran a regnáló elnök sem bújhat ki, ha van kihívója, bár ezt rendre sikerrel szokták venni. Amennyiben a Demokrata párt rendezne előválasztást, akkor Kennedy várhatóan a szavazatok 15%-át szerezné meg, míg Biden 60% fölötti eredményt érne el.
Sokkal érdekesebb viszont az, hogy Kennedy sokkal nagyobb népszerűségnek örvend a republikánus szavazók körében. Az olykor összeesküvés-elméletekbe torkolló, rendszerellenes üzeneteket megfogalmazó politikust a jobboldali szavazók többsége pozitívan ítéli meg; az elutasítók pedig elenyésző arányban vannak: nagyjából 20-30% között. Amennyiben elindulna Kennedy harmadik jelöltként, akkor könnyen lehetne az a forgatókönyv, ami Perot esetében: jó eséllyel tudna elvinni republikánus szavazókat mint demokratákat, ezzel komoly kárt okozva Trumpnak.
Ez korántsem légből kapott eshetőség, ugyanis van egy jelentős jobboldali szavazóréteg, amely számára Trump túlságosan radikális. Ennek a csoportnak a távolmaradásának (akár átszavazásának) volt köszönhető, hogy az amerikai félidei választások nem eredményeztek olyan republikánus áttörést, amelyre sokan tévesen számítottak (köztük a cikk szerzője is). Kérdéses, hogy a mérsékelteknek, a függetleneknek és a Trump-ellenes (Never Trump) szavazók számára mi lesz a fontosabb: Joe Biden ne újrázzon, vagy Trump ne kerüljön vissza hatalomba?
Ez korántsem annyira egyértelmű, hiszen a kilencvenes évek óta az amerikai politika sokkal inkább polarizálttá vált, a radikális hangok egyre inkább a mainstream részévé váltak. Évtizedekkel ezelőtt fel se merült volna, hogy a választások tétje a demokrácia másik oldaltól való megvédése lenne. Ez azóta jelentősen megváltozott a tengeren túlon is. A demokraták folyton visszatérnek a 2021 január 6-án történtekre, míg a republikánusok sérelmezik, hogy Donald Trumpot gyakran bíróságra citálják, miközben Joe Biden fiának, Hunternek is meggyűlik a baja az amerikai igazságszolgáltatással.
Nagy az elégedetlenség a nagy pártokkal szemben; az első embereiket a választók többsége elutasítja. Azonban éppen ez a polarizáció járulhat hozzá, hogy az elégedetlenek is inkább a saját pártjuk jelöltjére fognak - ha befogott orral is - szavazni, mivel úgy is láthatják, hogy katasztrófával érne fel, ha a másik párt jelölt nyerne. Képes lenne Kennedy befolyásolni az amerikai elnökválasztást? Tudna olyan eredményt elérni a nagy pártok jelöltjeivel szemben, amely megváltoztatná az amerikai politikát? Sok tekintetben húzható párhuzam Ross Perot és Robert Kennedy Jr. között, azonban korántsem olyan egyértelmű, hogy az előbbi eredményéhez hasonló a mostani politikai klímában megismételhető lenne.
2023-ra India globális szuperhatalommá nőtte ki magát. Az ország évezredekre visszanyúló gazdag történelmével együtt a nemzetközi közösségben való előtérbe kerülése gazdasági fejlődésének, technológiai innovációjának, diplomáciai kifinomultságának és élénk kulturális örökségének köszönhető. Ez a cikk bemutatja azokat a demográfiai és gazdasági tényezőket, amelyek India globális hatalommá válásában szerepet játszottak.
1947-ben, az indiai szubkontinens több mint 200 éves brit uralma után, létrejött a független India. A kontinenst több rivális államra osztották, nem etnikai-vallási határok mentén (Pakisztán, később belőle jött létre Banglades). Ebben az időszakban komoly szenvedést, háborút, több százezer ember halálát és több tízmillió ember kitelepítését kellett megélniük az indiai embereknek a függetlenség felé vezető rögös úton, majd közvetlenül utána is. Az újkori India kezdetben a világ egyik legszegényebb országa volt, és évtizedeken át küzdött a fejlődésért.
A függetlenség elnyerése azonban nem hozta meg a várva várt eredményeket, India 40 éven keresztül a bolygó egyik legfejletlenebb országának számított.
A társadalom továbbra is kasztrendszerben működött, az 1990-es évek elején az embereknek még mindig csak 48%-a tudott írni és olvasni, gyakoriak voltak az éhínségek, alig 50 év volt az átlagélettartam, az emberek közel 80-90%-a mezőgazdaságban dolgozott vidéki kis falvakban, az állam a mindennapokban szinte jelen sem volt. Az alapvető infrastruktúra a közművek terén teljesen hiányzott, közlekedésben pedig még a britek által kiépített vasútvonalat használta a már akkor is 1 milliárdos ország.
Nehru elnök tervgazdálkodást vezetett be, amely rendkívül hatékonytalannak bizonyult, és több millió ember éhhalálát okozta.
Az ország a hidegháború alatt el nem kötelezett államként a globális perifériára szorult, mert sem a szovjet blokkal, sem a nyugattal nem alakított ki kiterjedt gazdasági kapcsolatokat. India gyakorlatilag nem funkcionált államként. Ahogyan egy volt amerikai nagykövet fogalmaz: „India egy működő anarchia”.
Az 1991-es év vízválasztó pillanat volt India gazdaságának történetében. Ez volt az az év, amikor Narasimha Rao miniszterelnök és Manmohan Singh pénzügyminiszter (később 2004 és 2014 között miniszterelnök) jelentős reformokat vezettek be: India elmozdult a liberalizáció, a privatizáció, a kapitalizmus és a globalizáció felé az addig létező vegyes gazdaságból, amely túlnyomórészt a tervgazdaságra épült. A lassú fejlődést felváltotta egy gyorsabb ütemű növekedés, amely sokak szemében India felvirágzásának kezdetét jelentette. Az ország 1991-ben új pályára állt. Visszatért a világgazdaság vérkeringésébe.
Mitől számít India nagyhatalomnak?
Népességszám
2023. április 24-e mérföldkő volt India történelmében, ugyanis az ország népessége megelőzte Kínáét, ezzel a világ legnépesebb országává vált.
Míg a függetlenség kikiáltásakor körülbelül 340 millióan laktak az országban, addig ez a szám mára már átlépi az 1,4 milliárd főt (1400 millió).
Ebben az egy országban él a bolygó népességének 17,5%-a. Ráadásul ennek a nagyszámú lakosságnak is majdnem fele 25 év alatti. India így a következő évtizedekben kedvező demográfiai mutatóinak köszönhetően számíthat az elképesztő nagyságú, fiatal, gazdaságilag aktív korcsoportjaira, amely generáció a motor lehet az ország fejlődése számára, hiszen a többi rivális nagyhatalom Ázsiában és az európai országok vele szemben rohamos mértékben öregednek el (pl.: Japán, Kína).
Munkaerőpiac
Indiában az oktatási rendszer kiépítése miatt csak az elmúlt 20 évben közel 200 millió új képzett szakember áll rendelkezésre különböző területeken, beleértve a mérnöki, az orvostudományi szakmát és az ipart. Ez a képzett és angolul beszélő munkaerő vonzó a multinacionális cégek számára, és hozzájárult a szolgáltató iparágak növekedéséhez.
India óriási előnye, hogy az ország egyik hivatalos nyelve az angol.
Az urbanizáció miatt és az oktatásra allokált összegek emelésének köszönhetően a következő 30 évben további 100 millió diplomás fog belépni a munkaerőpiacra, és hagyja ott a világtól elzárt kis indiai falvakat és költözik olyan nagy metropoliszokba, mint Mumbai, Delhi vagy Kalkutta. Ha India sikeresen integrálja őket az ország gazdasági vérkeringésébe, akkor óriási előnyre tehet szert.
Gazdaság
India GDP-je a Világ bruttó össztermékének 1991-ben alig 1%-át tette ki. 2023-ban ez az arány már 7%-ra emelkedett. Ezzel 2021-ben megelőzték Franciaországot, majd 2022-ben a volt gyarmattartó Nagy-Britanniát.
Ma már India a Világ ötödik legnagyobb gazdasága.
Az Ernst and Young becslései szerint a jelenlegi növekedési ütemet fenntartva (évente körülbelül 6-7%) 2060-ra India gazdasági teljesítménye a Föld GDP-jének 25%-át fogja adni, így itt is világelsővé fog válik. Az elmúlt évtizedben India gazdasága gyors ütemben bővült, amelyben olyan ágazatok játszottak kulcsszerepet, mint az információs technológia, a gyógyszeripar és a feldolgozóipar. Különösen az IT-szektor volt jelentős hajtóerő, amely Indiát a szoftverszolgáltatások és informatikai megoldások globális központjává tette. A „make in India” kampánnyal a kormány támogatta a belső fogyasztás fellendülését előidéző beruházásokat. India olyan ipari folyosókat fejleszt, mint a Delhi-Mumbai Industrial Corridor (DMIC) és a Chennai-Bengaluru Industrial Corridor (CBIC). Ezeket a folyosókat úgy tervezték, hogy világszínvonalú infrastruktúrát biztosítva fellendítsék a gyártást és az iparosítást.
A Narendra Módi által vezetett kormány pedig dollár tízmilliárdokat fektet a közlekedési infrastruktúra kiépítésére. India a közlekedési infrastruktúra bővítésére és korszerűsítésére összpontosít. Ez magában foglalja az utak, autópályák, vasutak, repülőterek és kikötők építését és javítását.
A "Bharatmala" projekt célja például az ország különböző részeit hatékony összekötő autópálya-hálózat kialakítása. Erre a projektre India évente közel 120 milliárd dollárt költ.
Az indiai kormány elindította az "Smart cities mission"-t, hogy a kiválasztott városokat (Delhi, Mumbai, Kalkotta) intelligens és fenntartható városközpontokká alakítsa. Ez a kezdeményezés magában foglalja a városi infrastruktúrába való beruházásokat, például a közlekedési rendszereket, a higiéniát és a digitális összeköttetést. A kormány olyan programokat kezdeményezett, mint a „Pradhan Mantri Awas Yojana”, hogy mindenki számára elérhető áron támogassák a lakhatást. Ez magában foglalja a lakásinfrastruktúrába és a városfejlesztésbe történő beruházásokat és 20 millió új lakás épült.
Ezen kívül India előrehaladása a technológia és az innováció terén feltűnő volt. Az ország gyorsan felkarolta a digitalizációt, ami az induló vállalkozások robbanásszerű növekedéséhez és virágzó technológiai ökoszisztémához vezetett. Az olyan kezdeményezések, mint a „Digitális India”, nemcsak milliókat kapcsoltak össze, hanem katalizálták az élvonalbeli technológiák, például a mesterséges intelligencia, a biotechnológia és a megújuló energiaforrások fejlesztését is.
A különböző szabadkereskedelmi megállapodások pedig segítettek a külföldi zöldmezős beruházások bevonzásában, amelyek rengeteg új munkahelyet teremtettek. Továbbá ezáltal India bekapcsolódott a világkereskedelembe.
Ma India számára a legnagyobb kihívást az okozza, hogy hogyan teremtsen elegendő munkahelyet fiatalok százmillióinak. Továbbá a megfelelő képesítések még mindig hiányoznak, így a digitális ipari forradalom több tízmillió ember munkahelyét veheti el, mert India népességének még mindig jelentős százaléka a mezőgazdaságban és a feldolgozóiparban végez betanított munkát, amelyet a robotizáció gyorsan fel fog váltani.
Bár India globális szuperhatalommá való felemelkedése lenyűgöző, jelentős kihívásokkal is szembe kell az országnak néznie. A társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségek (torlódó társadalom), a nem megfelelő egészségügyi infrastruktúra és a környezeti aggályok olyan területek, amelyek figyelmet igényelnek. Ezen kívül a geopolitikai bonyolultság, különösen a szomszédos Pakisztánt és Kínát illetően (Kasmír), okos diplomáciai manőverezést igényel.
A jövőre nézve India globális nagyhatalmi státusza felé vezető pályáját az határozza meg, hogy képes-e kezelni ezeket a kihívásokat, fenntartani a gazdasági növekedést, előmozdítani a technológiai innovációt, és a demokratikus értékek és az emberi jogok iránti elkötelezettségét megtartja-e.
Következtetés
India útja a gyarmati múltból a modern kori globális szuperhatalomig bizonyítja ellenállóképességét, alkalmazkodóképességét.
Gazdasági növekedése, technológiai fejlődése, diplomáciai érzéke, (egyszerre BRICS tagország és jó kapcsolatokat ápol a nyugattal) katonai modernizációja és kulturális gazdagsága együttesen hozzájárul a státuszváltozásához.
Miközben India továbbra is küzd a 21. század összetett problémáival, felemelkedése inspirációként és pozitív változások előhírnökeként szolgál a nemzetközi színtéren.
Problémák
Vajon vannak-e olyan problémák, amelyeket ugyanúgy problémának tart a saját országában egy magyar, egy angliai vagy egy amerikai jobboldali/konzervatív állampolgár, vagy annyira különböznek egymástól, hogy teljesen más problémákat tartanak jelentősnek?
Anglia
Elsőként angliai adatokat vizsgálva az Ipsos 2019-es közvéleménykutatása szerint az Egyesült Királyságban a Konzervatív Párt támogatóinak 47%-a a legfontosabb problémák között az egészégügyi ellátó rendszert említette meg, 30%-uk a bűnözést, 22%-uk a bevándorlást, 21%-uk az oktatást, míg csak 15%-uk a lakhatást és 14%-uk a klímaváltozást.
A YouGov 2023-ban ugyanezen témában végzett kutatása szerint az Egyesült Királyságban a konzervatív szavazók 56%-a az egészségügyet jelölte meg legfontosabb problémának, 52%-a a bevándorlást, a védelmet és biztonságot 22%-a, a bűnözést 18%-a, míg a környezetet 15%-a, a lakhatást 11%-a, az adózást, valamint a nyugdíjakat 8%-a, az oktatást pedig 7%-a,
Ezzel szemben a munkáspárt választópolgárainak körében a környezet és a lakhatás kapott nagy támogatottságot 32%-ot, illetve 21%-ot, ugyanakkor a munkáspárt szavazói is az egészségügyet találták a legfontosabb problémának.
USA
Az Amerikai Egyesült Államokban ugyanezt a kérdéskört a Pew Research Center járta körbe 2019-ben. Azt találták, hogy a republikánus szavazók 68%-a a drogfüggőséget jelölte meg legnagyobb aránnyal a fő problémák között, 67%-a az illegális bevándorlást, 51%-a az egészségügyet, 43%-a az egyetemi oktatást, míg csak 17%-uk a klímaváltozást ás 14%-uk a munkakínálatot.
Ugyanakkor a 30 év alatti republikánus szavazóknak már csak 60%-a jelölte meg a drogfüggőséget, mint fontos problémát. Illetve érdekes módon az illegális bevándorlás, mint fontos probléma jelentősen visszaesett a körükben a teljes republikánus szavazóbázishoz képest. A 30 év alatti republikánus szavazók csak 35%-a jelölte meg az illegális bevándorlást, mint jelentős problémát. Ugyanígy a klímaváltozást pedig magasabb arányban gondolták a 30 év alatti republikánusok jelentős problémának, pontosan a 32%-uk.
A republikánus szavazókkal ellentétben a demokrata szavazók feljebb értékelték az egészségügyet, 77%-uk jelölte meg fontos problémaként, illetve jelentősen többen 73%-uk jelölte meg a klímaváltozást, 65%-uk az egyetemi oktatást, míg csak 23%-uk az illegális -migrációt.
Magyarország
A Závecz Research 2022-es közvéleménykutatása azt vizsgálta, hogy Magyarországon miket tartanak a legsúlyosabb problémának az adott pártok szimpatizánsai. A válaszadók 8 megadott lehetséges probléma közül választhatták ki a szerintük legsúlyosabbat. Ezek a következők voltak: infláció; korrupció; bevándorlás; Magyarország külpolitikája; genderlobbi; alacsony bérek és nyugdíjak; egészségügy. A FIDESZ-KDNP szavazói legsúlyosabb problémának a bevándorlást tartották, utána következett a genderlobbi, majd az infláció, korrupció és az egészségügy. Míg az akkori ellenzéki lista szavazói a korrupció és az egészségügy után az inflációt találták a legsúlyosabb problémának.
Összegzés
Összegzésképp az Egyesült Királyság, az Amerikai Egyesült Államok és Magyarország választópolgárai pártállástól függetlenül az egészségügyet tartották jelentős problémának, míg a jobboldali/konzervatív szavazókat vizsgálva az látható, hogy a bevándorlást tartják mindannyian fontosnak.
Újabban megint nagyon drágán tudunk tankolni a magyar kutakon, ugyanis augusztus végére a 95-ös benzin, valamint a gázolaj literenkénti kiskereskedelmi ára is megközelíti az évi eleji minimum 650 forintos literenkénti árakat. Jelenleg nem csak a gázolaj, hanem a benzin ára is sokkal magasabb, mint egy pár hónappal korábban volt; májushoz képest szeptemberben több mint 70 forinttal kell többet fizetni átlagosan egy liter üzemanyagért a kutakon a KSH adatai szerint.
Az olaj piaci árának alakulása (mely szorosan összefügg a benzin és gázolaj literenkénti árának változásával a kutakon) állandóan változik és szinte minden gazdasági, politikai, társadalmi vagy akár környezeti hatás befolyásolhatja. Bár a kőolaj nagyjából száz éve nélkülözhetetlen nyersanyaga az emberiségnek, az 1973-as olajválságig viszonylag stabil áron ment a kereskedése. Addig elkerülték az olyan hirtelen árugrások és esések, mint amilyeneket tapasztalhatunk lassan ötven éve.
Az olaj hordónkénti piaci árának változása dollárban, inflációval korrigálva
Kép forrása: kiszamolo.hu
Így például, amikor a nyár elején az OPEC (Kőolaj-exportáló Országok Szervezete) úgy döntött, hogy egységesen visszafogja a kőolaj kitermelést, akkor a szűkülő kereslet miatt az árak azonnali emelkedését lehetett várni és ez be is következett. Az egyik legnagyobb kőolaj-hatalomnak számító Szaúd-Arábia például úgy döntött, hogy napi egymillió hordóval fogja vissza aktivitását, ami azt jelenti hogy az eddigi közel 10 millió hordó helyett csak 9 millió hordónyi olajat termel ki. A világ olajtermelésének nagyjából 40 százalékát adó országok döntése tehát összesen napi 4,66 millió hordó keresletcsökkentést jelent, ami – az őszi kétmillió hordós és az áprilisi 1,6 millió hordós vágásokkal együtt – csaknem öt százalékkal mérsékli a globális kínálatot.
A nyugati érdekszövetség államai úgy látják, hogy OPEC új döntése mind gazdasági, mind geopolitikai szempontból kedvezőtlen, főleg az EU országaira nézve, mivel azok erőteljesen olajimportra szorulnak. Az orosz-ukrán háború kitörése óta soha nem látott mennyiségű szankció lépett életbe az EU és Oroszország között, ezért hivatalosan a tagállamok elfordultak az orosz gáztól és kőolajtól. Csupán ennek az egy döntésnek a hatására elindult egy dominó effektus, aminek következtében ezekben az országokban az energiaválság, a háború és a szankciók eredményeképpen fellépő energiaár-emelkedés inflációs nyomást okozott, ami a jegybankokat kamatemelésre, a vállalatokat pedig a termelésük korlátozására kényszerítette.
Az új piac pedig jelenleg az észak-afrikai térséget jelenti, azon belül is Algéria tűnik a befutónak, aki 1,5 millió hordónyi olajat termel ki naponta és földrajzi helyzetéből adódóan meglehetősen kedvező kereskedelmi partner lehet az EU számára. Fontos partner lehet az EU országai számára Norvégia, aki szintén jelentős kitermelőnek számít a maga 4 millió hordós teljesítményével. Norvégia nagy nyertese az Európában kialakult energiaválságnak, ugyanis mivel szankciók sújtják az orosz import kőolajat és földgázt, ezért egyre több európai ország fordul a drágább, de jóval könnyebben elérhető norvég piac felé. A norvég állami irányítás alatt működő Equinor az Európai Unióban felhasznált földgáz mintegy 25 százalékát szállítja, ami a második legnagyobb mennyiség az orosz Gazprom 34 százalékos piaci részesedése után.
Elemzők szerint az OPEC lépése geopolitikai szempontból is aggasztó, hiszen évtizedek óta nem volt rá példa, hogy a kartell a jelenlegihez hasonló mértékben szembe helyezkedjen a nyugati szövetség és azon belül Amerika érdekeivel, továbbá döntésével kifejezetten Oroszországot segítse. A kitermeléscsökkentési döntések magyarázata, hogy a magas árkörnyezettel az olajnagyhatalmak képesek fenntartani történelmi léptékben is kiugró bevételüket, amivel méginkább a gazdagabb, de ami fontosabb, a gazdagságukból fakadóan politikailag is meghatározóbb országok közé kerülnek. Jó példa erre a Saudi Aramco, ami most már közel egy éve a világ legértékesebb vállalata, eddig még soha nem látott mértékű profitot realizálva és osztalékot fizetve Szaúd Arábiának.
Az OPEC kartelljét alkotó államok megerősödött pozíciójukból fakadóan már egy ideje készek akár nyíltan szembe helyezkedni a Nyugattal, amivel azonban rendkívül kényes gazdaságpolitikára kényszerítik azokat. A fentebb már példaként említett Szaúd-Arábia például a drága energiának köszönhetően kellően magabiztos lett ahhoz, hogy - Amerika szövetségeseként – elutasítsa Biden kitermelésnövelésre vonatkozó kérését, szankciókkal sújtott orosz fegyvercégekkel tárgyaljon, vagy kitiltsa a nyugati médiacsoportokat az OPEC üléséről. Úgy látszik tehát, hogy ezeknek az országoknak a gazdasági-politikai döntésén múlhat sok másik függő állam sorsa.
Az olaj literenkénti kereskedelmi árának növekedése már önmagában elegendő ahhoz, hogy dráguljanak az üzemanyagárak Magyarországon, azonban a drágulás mögött hazai, magyar bel- és külpolitikai eseményeket is keresni kell. A jelenleg nagyon magas áraknak köze lehet például a forint újabb gyengüléséhez az euróval és a dollárral szemben.
Hogy mire lehet számítani a jövőben, azt természetesen senki sem tudja, azonban az elmúlt hónapok trendjeit követve leginkább azzal kell számolni, hogy a különböző geopolitikai hatásoknak és a kitermelőknek köszönhetően tovább fognak emelkedni az árak. Így a most még megbotránkoztatóan drágának könyvelt literenkénti 640-650 forint később akár olcsónak is számíthat majd.
Borítókép forrása: Joe Giddens/PA, The Guardian
Augusztusban jött ki a Netflix streaming platform legújabb sajátgyártású sorozata, A gyilkos csodaszer (angolul Painkiller) néven, amely az amerikai Sackler családhoz köthető Purdue Pharma gyógyszeripari nagyvállalat sikertermékének, az oxicodon alapú OxyContin fájdalomcsillapító térnyeréséről, illetve pusztításáról szól. A sokaknak ismerős lehet: állami jóváhagyás mellett, agresszív marketingkampány segítségével az OxyContin rövid idő alatt az Egyesült Államok legnépszerűbb vényköteles fájdalomcsillapítójává vált. Az ígértekkel ellentétben azonban nagyon gyorsan függőséghez vezetett, elszabadítva az azóta is tomboló opioid-járványt a tengerentúlon. Ez a számok nyelvére lefordítva az jelenti, hogy 2021-ben nagyságrendileg 107 ezer ember halt meg drog túladagolásban az Egyesült Államokban, amely érték hatszor magasabb az 1999-es adatnál. Továbbá a 107 ezer eset háromnegyedénél találtak opioid származékot az elhunyt szervezetében, derül ki a Centers for Disease Control and Prevention kutatásaiból. Cikkünk célja, hogy a témában rövid háttérismeretet biztosítson az olvasó számára.
Az 1980-as évek második felére jelentős változás állt be az Egyesült Államok egészségügyi gondolkodásában. Egyre nagyobb hangsúly helyeződött a fájdalom kezelésére, elsőként a különböző rákos megbetegedéssel küzdőknél, majd ezt követően más, nem rákhoz kapcsolódó fájdalom esetében. A 2000-res évek elejére megváltoztak az általános elvárások is a betegellátó központok felé a fájdalomcsillapítás terén.
Ebben a környezetben került piacra 1995-ben a Purdue Pharma legújabb fájdalomcsillapítója, az OxyContin, amely a vállalat korábbi termékének az MS Continnak a továbbfejlesztése volt. Ami megegyezett a két termékben, az a tabletta speciális bevonata, amely lehetővé tette, hogy a hatóanyag késleltetve oldódjon fel a szervezetben, ennek köszönhetően hosszabb ideig tudta kifejteni a hatását.
Ami az OxyContinban új volt, hogy a hatóanyagát lecserélték a köztudatban negatív megítélésűnek számító morfiumról az addig viszonylag ismeretlen oxikodonra. Ez azonban nem jelentette azt, hogy ezáltal kevésbé veszélyes gyógyszert fejlesztettek volna ki.
Már maga az engedélyeztetés is hosszas procedúra volt, az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatala (FDA) majdnem 1 év után engedélyezte csak a forgalmazását, a mai napig tisztázatlan körülmények között. Második kategóriás besorolást kapott, amely azt jelenti, hogy bár van elfogadott használati módja az orvoslásban, de a potenciális visszaélésre való esélye magas.
A jogi procedúrát követően megkezdődött a gyógyszer forgalmazása, ami köré a multilevel-marketing (MLM) technikáját alkalmazva, több száz fős értékesítő csapatot toboroztak. Ők pontos adatokkal rendelkeztek az egyes orvosok által felírt fájdalomcsillapítók mennyiségéről, hatóanyagáról, valamint az ügyfélkörük nagyságáról, azok demográfiai adatairól. Ezáltal célzottan tudták keresni azokat az orvosokat, akik nagyobb eséllyel írtak fel OxyContint. Emellett plüssöket, kampánydalt, valamint a gyógyszer elégedett fogyasztóival készült videókat is bevettettek. Utóbbiak közül többen bevallottan függők lettek. A Purdue marketing stratégiáját az Egyesült Államok Kábítószer-ellenes Hivatala (DEA) is túl agresszívnak tartotta, amely olyan orvosokat is megcélzott, akiknek nem volt megfelelő képzettsége fájdalomcsillapítás területén. Több esetben előfordult az is, hogy olyan hirdetést alkalmaztak, amelyek jogellenesek voltak. Szakértői vélemények alapján ezek mind hozzájárultak a visszaélések elszaporodásához.
Az eladások évről évre növekedtek, a Purdue bevétele 2001-re átlépte az 1 milliárd dollárt, aminek nagyságrendileg 90%-át adta az OxyContin. Ekkora már több mint 1000 ember felelt kizárólag ennek az egy gyógyszernek a promóciójáért, amely szám huszonötször nagyobb, mint az FDA azon dolgozóinak a száma, akik a gyógyszeripari reklámok ellenőrzéséért felelnek. A térnyeréssel egyidőben pedig rohamosan nőni kezdtek a visszaélések is. Egyre több jelentés érkezett arról, hogy a tablettát összetörve porként fogyasztották, így a hatóanyag nem késleltetve, hanem azonnal kifejtette hatását, ezáltal könnyen túladagoláshoz vezetve.
Megindult a gyógyszer – köznapi nevén Oxy – utcai feketekereskedelme is, ahol az egyébként receptre legálisan kapható készítményt már illegálisan, arra nem jogosult embereknek árultak.
Ezen folyamatok következtében drasztikusan megugrottak a receptre kapható opioid alapú termékekhez kapcsolódó halálozások, valamint a kórházi ellátásra szoruló emberek száma. Az ügyet a sajtó is felkapta, azonban jelentősebb jogi vagy gazdasági következmények a 2010-es évekig nem születtek. 2019-re végül a vállalat csődöt jelentett, elkerülve a 27 tagállam, valamint a számtalan túladagolásban meghalt személy hozzátartozói által elindított jogi eljárásokat.
Heath Ledger, A Sötét lovag c. film Jokere is (más opioidok mellett) oxicodon túladagolásban halt meg/
Fotó: Warner Bros.
Az OxyContin indította el azt a hatalmas lavinát, amelyre azóta sincs megoldás az Egyesült Államokban. Jelenleg is százas nagyságrendben halnak meg emberek vényre kapható, opioid alapú gyógyszerek túladagolása miatt. Összességében pedig már bőven félmillió felé tehető azon emberek száma, akik ennek a járványnak estek áldozatául.
A történet tökéletesen megmutatja azt, hogy a gyógyszeripar, valamint az ahhoz köthető reklámtevékenységek elképesztő állami alulszabályozottsága, és a gyógyszerlobbi félelmetes ereje, illetve erőforrása – csak a Purdue elköltött 200 millió dollárt marketing célokra 2001-ben – mekkora károkat tud okozni. Mindezt ráadásul teljesen legálisan, hiszen a Sackler család jogilag sosem lett felelősségre vonva, és bár a vállalatukat elvesztették, mind a mai napig milliárdosként élik nyugdíjas életüket.
