Reaktor

Momentum: a "kétarcú" párt
Momentum: a "kétarcú" párt

da_1.jpg

Már több mint egy év telt el a választások óta. Ez elég hosszú idő arra, hogy egy párt alakulásának irányait komolyabban mérlegelni lehessen. A baloldali ellenzékben a DK és a liberális Momentum van versenyben az elsőbbségért, jelenleg az előbbi sokkal népszerűbb annak agresszív, ellentmondást nem tűrő politizálásának köszönhetően. Ha az elmúlt időben belebotlunk egy-egy közvélemény-kutatásba, akkor már nagyjából előre meglehet tippelni, hogy Donáth Anna pártját 5-6% körülre fogják mérni, a Fidesz magasan az első, a DK középpárti támogatottságot tudhat a magáénak, a Mi Hazánk 8%-ot kapna egy hipotetikus vasárnapi választáson, a Kutyapárt pedig akár be is jutna a jelenlegi körülmények között.

A Demokratikus Koalíció kiemelkedését nem kell hosszasan magyarázni: egy sokkal szervezettebb, profibb politikusokból álló pártgépezetről van szó, amely egy középpárti támogatottságra elégnyi emberrel el tudja hitetni, hogy kormányzóképes alternatívája lenne a Fidesznek. A választás után a Gyurcsány Ferenc vezette párt a "Mosom kezeimet" taktikáját követte, míg a liberálisok mélyebbre ható diagnózisok sorát állították fel, önvizsgálatot tartottak (legalábbis ezt kommunikálták), valamint a "radikálisan más politika" igényét fogalmazták meg. A DK esetében mintha már koppant volna az üvegplafon, azonban a Momentum esetében ugyanez még nem mondható el.

fidesz33_focuspointscale_w800_h450_fx0_fy0.jpg

A Momentum előtt több akadály is van, nagyjából olyan gondokkal küszködik a párt, mint a kilencvenes években a Fidesz. A Fidesz egy egyetemi körökből kinövő, szubkulturális jelenség volt, amely nem volt része egyetlen értelmiségi csoportosulásnak (népi vagy urbánus), nem tudta alakítani meghatározó mértékben a rendszerváltás mentét, miután azt a nagy rendszerváltó pártok (MDF és SZDSZ) kisajátították. A Momentum szintén egy új politikusi generációt felvonultató, szubkulturális mozgalmi párt, amely az induló Fideszhez hasonlóan nem rendelkezik komoly társadalmi beágyazottsággal, illetve nem is tornyosulnak mögötte komoly hazai értelmiségi és gazdasági elittömbök.

A Fidesz 1990 után 1994-ben is ellenzékbe került, semmi sem utalt arra, hogy nagy párttá váljon, azonban nagyon tudatos építkezésbe kezdett a párt: a liberális ideológiát lecserélték konzervatívra, a jobboldal  vezetésére, később egyesítésére vállalkozott. Azonban van más, egyéb fontos aspektusa is a Fidesz pályájának: a hálózatosodása. A Fidesz bizonyára nem lett volna képes felnőni a jobboldali váltópárt szerepébe, ha nem próbálja meg felépíteni azt a hátországot, amellyel akkoriban az MSZP és az SZDSZ rendelkezett. A sikeres politizáláshoz elengedhetetlen, hogy legyenek olyan értelmiségiek, akik segédkeznek a programok átgondolásában, a szellemi muníció szállításában, továbbá kellenek a mecénások is, akik forrásokkal látják el a pártot.

da2.jpg

A Momentum egy jóindulattal felemásként sikerült plakátkampány keretében vezette fel Donáth Annát, mint aki az ellenzék új messiásaként (meg nem is) utat fog mutatni (meg nem is) a közössége számára. A Holnap Magyarországa Terv mellett Donáth bejelentette a Holnap Magyarországa Egyesülete létrehozását. Az egyesület munkájába a Momentum megpróbálja becsatornázni azt az értelmiségi réteget, amely elősegítheti a párt hátországának megteremtését, hálózatosodását. Azonban itt mutatkozik meg a párt "kétarcúsága".

A jelenlegi ellenzékben a legtöbbet a Momentum, azon belül is Donáth Anna foglalkozik a párt jövőjének intellektuális megalapozásával, azonban ez semennyire sem mutatkozik meg a gyakorlatban.

Az elmúlt hetekben, hónapokban a Momentum úgy tűnik visszatért (ha egyáltalán valaha el is mozdult attól)  a kályhához, azaz a mozgalmi politizáláshoz. A párt kisebb-nagyobb elégedetlenségi gócpontokból (katások, akkumulátorgyár, tanártüntetések) akar profitálni, olyan szimbolikus tevékenységeket folytat, mint a rendszeres kordonbontás, illetve a párt politikusai deklaráltan háttérbe szorítják a parlamenti munkájukat. Mindez elég arra, hogy pár napig napirenden maradjanak, hogy róluk beszéljenek az emberek. Olykor kellenek a láthatóságot biztosító show-elemek a politikában, ugyanakkor felmerül, hogy célszerű-e erre redukálni a pártot a nyilvánosságban?

A Momentumnak két arca van: van egy elméleti Momentum, amely a többi ellenzéki párthoz képest kiemelkedő módon próbálja újragondolnia önmagát, illetve van egy gyakorlati Momentum, amely trollkodni jár be az Országgyűlésbe és pózol a szétszedett kordonok fölött. Mint korábban jeleztem, a Fidesz generációs pártként hasonló problémákkal nézett szembe, mint most a Momentum (igaz más környezetben és helyzetben). Kérdéses, hogy a Momentumból lesz-e valaha közép- vagy nagypárt a jövőben. A helyesnek tűnő kérdésfelvetések mintha meglennének az elméleti pártban, azonban a politikusi tehetségen (vagy tehetségtelenségen) sok múlik, hogy mit sikerül átültetni a gyakorlatba.  

Ajándékozzunk mindig különlegeset, adjunk élményt!
Ajándékozzunk mindig különlegeset, adjunk élményt!

Free Camera Photographs photo and pictureforrás: https://pixabay.com/photos/camera-photographs-souvenir-1130731/

 

Az ajándékozásról az ember úgy érezheti, hogy egy kötelező elem, amit, ha tetszik, ha nem, bizony meg kell csinálni, vagy meg kell venni. Jómagam egy ideje azonban nem ajándékozom már, vagyis nem ajándékozom a klasszikus értelemben. Véget vetettem a sokadik ajándékba adott italnak, nincs több parfüm- zokni- vagy sálvásárlás, kizárólag élménnyel kedveskedek szeretteimnek. 

Egy 30. születésnap jelentette nálam az áttörést, ugyanis nem tudtam az ünnepeltnek mit adni erre a szép kerek évszámra. Aztán eszembe jutott, hogy a Covid óta nem volt tengerparton, pedig nagyon szereti. Több se kellett nekem, elkezdtem repjegyeket nézni.

 

Free Plane Flight photo and pictureforrás: https://pixabay.com/photos/plane-flight-sunset-sun-sunlight-513641/

 

Hogyan és hol érdemes repülőjegyet nézni?

Azt gondolom – főleg, ha fapados járattal utazunk–, hogy érdemes mindig az adott légitársaság saját weboldalán megvenni a jegyet, azonban nem érdemes ott böngészni. Saját tapasztalat, hogy ha a társaság oldalán böngésszük az utazásokat, megjegyzi mire kerestünk rá, és minél többet nézzük, annál magasabb árakat fogunk kapni.

Erre, azaz böngészni, kiváló alternatíva lehet a repülőutakat gyűjtő oldalak, amiknek a felhasználói felülete is sokkal barátságosabb:

A felsorolást majdnem a végtelenségig lehetne sorolni, azonban számomra a Google megoldása vált be a legjobban.

 

Nagy rugalmasság, alacsony ár

Amikor terveztem ezt az ajándékutazást, számomra teljesen mindegy volt, hogy hova megyünk. Egyetlenegy szempont volt fontos: hogy legyen a közelben tengerpart. Illetve az is majdnem mindegy volt, mikor megyünk. Itt két dolog szűkítette le a lehetőségeket:hétvége legyen és lehetőleg májusban utazzunk. Így hát a keresés során úti célnak Európát írtam be, a dátumnál pedig a “rugalmas dátum” és a “hétvége” lettek megadva. Mutatom hogyan csináltam lépésről lépésre, mert magam is meglepődtem rajta, hogy rutinos utazó ismerőseimnek is tudott újat mondani ez a módszer.

Indítsunk el egy keresést, mindegy, milyen dátummal:

google_flight_01.pngképernyőfelvétel: google.com/flights

 

Amikor a találatokat kidobja, akkor állítsuk át a “konkrét dátumot” “rugalmas dátumra”. Alatta pedig pipáljuk ki a hétvégi opciót.

google_flight_02.pngképernyőfelvétel: google.com/flights

Ha például én most terveznék valakit meglepni egy utazással a következő hónapban, akkor valószínűleg egy milánói hétvégére vinném el. Habár őszintén szólva a nagyváros helyett inkább a kisebb környező településekre koncentrálnék, mint Bergamo vagy Como.

google_flight_03.pngképernyőfelvétel: google.com/flights

 

12 ezer forintból megvan a repülőjegy oda-vissza egy főnek. A szállás pedig már csak rajtunk múlik, hogy hostelben, hotelben vagy egy Airbnb-ben lesz. És már csak azt kell eldönteni, hogy a Duomo di Milano-t, vagy a Lago di Como-t választjuk, esetleg mind a kettőt.

 

milano.jpgMilánó

Elvittem a legjobb barátomat Riminibe egy hétvégére előző év májusában, úgy, hogy neki sejtelme sem volt arról, hogy hova megyünk. Előzetesen csak annyit közöltem, hogy elutazunk valahova, de nem mondtam meg, hogy hova, csak azt, hogy hétvégén megyünk, így szabadságot se kell kivennie. 

 rimini.jpegRimini

Egy életre szóló élmény volt, mert meg tudtam azt csinálni, amit elterveztem: csak a landolás után tudta meg, hogy egyáltalán melyik országban és hol van. Igaz, kellett mindenki segítsége hozzá, a repülőtér alkalmazottainak a rugalmassága, akik egyébként elképesztően jól reagáltak és segítőkészek voltak. 

airport.png

Na persze az is segített, hogy a kedves cimborám füle végig be volt dugva, mi több,  még a szemüvegét is levette, hogy a feliratok helyén csak elmosódott foltokat lásson, és még véletlenül se tudja elolvasni az úti célunkat. Sosem felejtem el a pillanatot: már rég lement a nap, amikor ereszkedett a gép lefelé, ő pedig rátapadt az ablakra... egyre csak bámulta azt az az óriási sötét, kivilágítatlan foltot ott, ahol a város szikrázó fényei hirtelen véget értek, és izgatottan tippelgetett, hogy vajon az most a tenger - vagy csak egy szántóföld?

Technológiai függetlenség az egyén szintjén
Technológiai függetlenség az egyén szintjén

A napokban Emmanuel Macron stratégiai autonómiáról tett kifejezései szinte minden híroldalon megjelentek, aki naponta egyszer olvas híreket, az biztosan olvasta Macron kijelentését. A szokatlan megnyilvánulás részletesen nem lett kifejtve, pedig önmagában ez a gondolat sok mindent jelenthet a gyakorlatban. Ezen gondolatmenet útján haladva azt gondolom érdemes elgondolkozni azon, hogy ameddig nem jön el egy más hatalmaktól teljesen szuverén Európai Unió, addig mit tehetünk mi, egyén szintjén.

849585_emmanuel_macron.jpg

A jelenkorban talán a legfontosabb lépés, amit mi megtehetünk az az, hogy digitálisan függetlenedünk más hatalmakhoz köthető platformpktól, amennyire csak lehet. Amerikának és Kínának kétség kívül hatalmas katonai ereje van, ugyanakkor a „bigdata” sem elhanyagolható. Ne legyenek kétségeink, még az igen biztonságosnak tartott iPhone is lehallgatható, így sokkal inkább érdemes arra törekedni, hogy legalább ne más hatalmak tech-óriásait hizlaljuk tovább, azaz ne hagyjuk, hogy a mindennapi tevékenységünkről nem célzottan információt kapjanak.Azért fontos a jelenlegi fősodrú platformoktól való függetlenség, mert így lényegesen kevesebb információt jut el Európán kívüli érdekeknek.

A hétköznapi ember főként két eszközt használ a napi teendőkhöz, laptopot és okostelefont. Értelmetlen vitáknak ad okot, hogy Windows-t vagy inkább Macet érdemes használni. Ha valakit igazán érdekelnek az adatai, van ezeknél sokkal jobb választás. Természetesen nem az, hogy írunk egy könyvet arról, hogy milyen jó lenne, ha tiszteletben tartanák a magánéletünket.

e7c.png

A magja az adataink védelmének a Linux, mint operációs rendszer. Ennek rengeteg disztribúciója van, én az Ubuntut ajánlom. Előnye, hogy maga a rendszer teljes egészében nyílt forráskódú, ez egyébként a cikkben leírt továbbiakra is igaz lesz. Fontos szempont, hiszen így bárki láthatja, hogyan épül fel, hogyan működik a forráskód alapján, ráadásul ingyenes is. Telepíteni egyszerű, egészen pontosan ugyan annyiból tart, mint egy Windowst. YouTube-on számtalan videó van róla, ami segíthet a használatában, mindenkinek ajánlom ezek megtekintését.

Az Ubuntu a legelterjedtebb Linux variáns, és a legjobb választás azoknak, akik ki szeretnék próbálni a Linux használatát. A telepítése nagyon egyszerű, és a használata is. Telepíteni alkalmazásközpontból tudunk alkalmazásokat, vagy a tapasztaltabb felhasználók a csomagkezelőt is tudják használni. A felhasználói élmény sokkal inkább a Machez hasonlít, csak éppen ingyen.

Gyakori érv a Linux ellen, hogy nincsen rá semmilyen alkalmazás, ezért maximum internetezésre jó. Ez már egyáltalán nem igaz. Csak néhány példa arra, hogyan lehet teljes értékű, nyílt forráskódú és ingyenes digitális rendszert kialakítani:

Office helyett: Libre Office

A LibreOffice egy teljes értékű irodai csomag, ami mindent tud, ami hétköznapi vagy munkaügyi használatra kell.

Messenger helyett: Signal

A Signal egy teljesen titkosított beszélgetést lehetővé tevő alkalmazás. Lehet vele telefonálni, üzenetet, képet, videót küldeni. A Messengerrel szemben egyébként sokkal stabilabb is.

Zenehallgatásra: Spotify

Habár ez egy kivétel, hiszen nem nyílt forráskódú, ez is elérhető Linuxra, szóval nem kell aggódni amiatt, hogyan fogunk zenét hallgatni az új rendszerünkön.

Böngészőnek: Firefox

A Firefox valószínüleg a legismertebb név a felsorolásból. A böngésző az évek során hatalmas fejlődésen ment át, adatvédelmi szempontból is az élmezőnyben van.

Gaminghez: Steam

Az egyik legnagyobb tévhit, hogy nincs játék Linuxra. Többek között a CS:GO is elérhető, de a játékok egy jelentős része játszható a Steam segítségével

Torrentezni: qBittorrent

A legtöbben használunk torrentet, így érdemes kiemelni, hogy szuper torrent kliens áll rendelkezésre Linuxon, ami hirdetésmentes, és ugyan olyan jól működik mint bármelyik másik.

VPN: ProtonVPN

Ez kivételesen, de okkal nem ingyenes. ProtonVPN-t érdemes használni, hiszen a NordVPN-nel szemben ez nyílt forráskódú, és jár hozzá biztonságos email is, illetve naptár és tárhely.

Outlook helyett: Thunderbird

Nem muszáj az email fiókunkat böngészőben ellenőrizni, mert van ehhez is külön alkalmazás. A személyes kedvencem a Thunderbird, sosem tapasztaltam hibát és átlátható is, ami fontos az emailezésnél. 

Kiemelendő még a Telegram és a Discord natív alkalmazása is. Ez csak néhány példa, de ebből is látszik, a hétköznapi igényeket teljesen kielégíti a Linux is. Ha pedig ez önmagában nem lenne elég, az is tény, hogy stabilabb és gyorsabb, mint a Windows, a Machez hasonló a felhasználói élmény.

linus-linux-tux.jpg

A Linuxot a skandináv Linus Torvalds fejlesztette ki, tehát tekinthető európai „találmánynak”

A telefon kérdése már kevésbé egyszerű, mivel az Android és az iOS magja is teljesen nyílt forráskódú, viszont mindkét rendszer esetében a gyártók elhalmozzák zárt alkalmazásokkal, tehát nem lehetünk benne biztosak, hogy az adataink az eszközünkön maradnak. Vannak linuxos telefonok is, de azok tudásban elmaradnak az előbb említett rendszerek köré épült felsőkategóriás készülékektől. Ezért a kisebbik rossz talán az Android, mert arra telepíthetünk saját rendszert, de többnyire az is elég, ha kikapcsoljuk az adatot továbbító folyamatokat a beállításokban, majd A Linuxon is telepített alkalmazások Androidos verzióját használjuk a telefonunkon is. Bónuszként pedig Google helyett az eszközeinken használhatjuk az adatok szempontjából szuper DuckDuckGo keresőt, vagy az Ecosiat, ami az adataink védelmént túl a környezetvédelemért is tesz.

Az adataink védelmén túl számos előnye van az alternatív alkalmazásokra, rendszerekre történő átállásnak. Egyrészt sokkal szabadabbá tesz, hiszen a nyílt forráskódú appokat és os-eket kedvünk szerint módosíthatjuk, másrészt az adataink védelmének eredményeként nem kapunk célzott hirdetéseket sem, ezért nem csak addig elégítjük ki a vásárlási mániánkat, amíg rá nem nézünk a Facebookra vagy meg nem nyitjuk a YouTube-ot.

Természetesen már évtizedek óta vannak, akik szerint a Linux lesz a széleskörben használt rendszer. Ez meglehetősen merész állítás, hiszen hiába gyorsabb  és stabilabb, mint a windows, a technológia iránt kevésbé érdeklődők számára gyakran ismeretlen. Egyébként tekintettel arra, hogy a szervergépek többsége Linuxot használ, ezért nagyon is elterjedt, viszont az nem a hétköznapi felhasználóknak szánt verziója.

A cikkben természetesen az európai függetlenség egy szeletéhez gyűjtöttem össze tippeket és gondolatokat, önmagában az nem elég, ha kialakul egy európai identitású és hagyományos értékeket képviselő digitális ökoszisztéma. Fontos hozzá a politikai erő és akarat is, nem beszélve a gazdasági és katonai szempontokról. Minden esetre érdemes tudatosan élni a digitalizáció korában, már csak a saját érdekünkben is.

4qisl4fm7hj91.jpg

Látványos fegyverkezésbe kezdett Románia - II.
Látványos fegyverkezésbe kezdett Románia - II.

Tovább robog a román haderőfejlesztés. Cikkünk első részében bemutatásra került azoknak a lépéseknek egy része, amelyek azt a célt szolgálják, hogy Románia hadereje mindinkább ütőképesebb legyen. Az első rész publikálása, vagyis február 22 óta több helyen is olvasni lehetett, hogy a román fegyverkezés közel sem állt le. Ennek ékes példái az elmúlt hetekben a CSAT ülése, a védelmi minisztérium haderőfejlesztési tervének parlamenti jóváhagyása, Teodor Incicaș altábornagy sajtótájékoztatója vagy éppen a román hadsereg vezérkari főnökének, Daniel Petrescunak a bejelentése. A román állam megközelítőleg 10 milliárd dollárt fog fegyverbeszerzésre fordítani. Cikkünk az első rész folytatásaként az azóta elfogadott román fejlesztési és haderőbővítési terveket fogja bemutatni. 

Mivel az előző részben kiemelt szerepet kaptak a Norvégiától beszerezni kívánt F-16 Fighting Falcon gépek, így célszerű már itt megemlíteni az idei CSAT-ülésen elhangzottakat. Ahogy azt Klaus Iohannis államfő már tavaly februárban megemlítette, tervben van a román légierő F-35-ös, ötödik generációs, többcélú vadászgépekkel történő modernizálása, vagyis a most megvásárolt F-16-osok jövőbeni lecserélése. Ez a 2023. április 11-i CSAT-ülés alkalmával megerősítést nyert: a legfelsőbb védelmi tanács 2030-ra tervezi megvásárolni és hadrendbe állítani a az ötödik generációs gépeket.

Ez azt jelentené, hogy az elavult és korszerűtlen MiG-21 helyett a következő évtizedben már korszerű harci repülőgépek állnának a román légierő rendelkezésére.

Jelenleg ugyanakkor a Portugáliától beszerzett F-16-osok nem tudják optimálisan biztosítani a román légteret, mivel nagyobb létszámra lenne szükségük (becslések szerint három, egyenként 16 repülőből álló rajra lenne szükség), és a norvég Fighting Falconok is csak ideiglenes megoldásnak tekinthetők. A légierő további fejlesztését illetően a román állam további 186 darab AIM-120 AMRAAM típusú, radarvezérlésű, közép-hatótávolságú levegő-levegő rakétát szeretne vásárolni 372 millió dollárért. Ezt egészítené ki a 299 darab, rövid hatótávolágú, infravörös vezérlésű AIM-9X SIDEWINDER típusú levegő-levegő rakéta beszerzése, amely megközelítőleg 239 millió dollárba kerülne.

Az ötödik generációs F-35-ös gépek csúcstechnológiának számítanak, és számos országban teljesítenek szolgálatot. Forrás:  Reuters

Külön érdekesség, hogy a parlament által előzetesen jóváhagyott elképzelésekben szerepelnek olyan tervek is, amelyek szintén a légierőt fejlesztenék, viszont nem repülőgépek vagy azok alkatrészei. Románia már 2022. december 20-án aláírt egy szerződést az izraeli Elbit Systems céggel hét Watchkeeper X rendszer megvásárlását illetően. Ez a rendszer rendeltetését és működését tekintve megfigyelésre, felderítésre és információszerzésre használható. Továbbá, ahogy azt a román védelmi minisztérium szóvivője, Constantin Spânu bejelentette, Románia tárgyalásokat folytat

18 darab török gyártmányú Bayraktar TB2 drón beszerzéséről.

Az eszköz érdekessége, hogy az orosz-ukrán háborúban nyújtott kitűnő teljesítményével komoly hírnevet szerzett magának. Jól látható tehát, hogy a román GDP 2.5%-át kitevő hadi kiadások igen jelentős része a légierő fejlesztésére irányul, illetve fog irányulni.

2.jpg

Török gyártmányú Bayraktar TB2 drón egy katonai támaszponton Lengyelországban. A drónok a légi harcok új korszakát hozhatják el. Forrás: militaryimages.net

A légierő fejlesztése mellett a legégetőbb és leghamarabb megoldandó feladata a román hadseregnek a tengeri flotta bővítése és korszerűsítése. A hadihajókat tekintve a felszíni flotta állapota nem tökéletes ugyan, de beszélhetünk néhány kisebb fregattról és több, főként partmenti járőrfeladatokra használt vízi járműről. A román tengeralattjáró-állományról ugyanakkor ez nem mondható el: az utolsó román tengeralattjáró, a Delfinul még a szovjet érában, 1985-ben állt hadrendbe, és a Kilo-osztályhoz tartozik.

Külön érdekesség, hogy nevét egy előző tengeralattjáróról, az NMS Delfinul-ról kapta, amely 1930-ban készült Fiumében, és aktívan részt vett a második világháborúban is.

Ugyanakkor a szovjet-gyártmányú Delfinul 1996 óta inaktív. Így román tengeralattjárókról gyakorlatilag nem beszélhetünk.

AAG_th บันทึกประจำวัน: S521 Delfinul เรือดำน้ำลำเดียวของกองทัพเรือโรมาเนีย

Az egyetlen román tengeralattjáró, a Delfinul. 1996 óta Romániának gyakorlatilag nincsen tengeralattjárója. Forrás: blogspot.com

Ezt orvosolandó 2022. július 20-án Vasile Dîncu akkori védelmi miniszter bejelentette, hogy francia tengeralattjárókat fognak vásárolni. A francia Naval Group és a constanța-i hajógyár még 2019-ben jelentette be, hogy a francia cég nyerte a közbeszerzési eljárást, így 4 darab új Gowind 2500 típusú korvettel bővül a román hadiflotta.

A 2023. április 11-i bejelentés ugyanakkor 2 darab, Scorpène-osztályú tengeralattjárót említ.

Ez nem az optimális mennyiség, mivel ideális esetben három tengeralattjárót kellene beszerezni, de már így is nagy lépésnek tekinthető a román haditengerészet megerősítését illetően, illetve a Fekete-tengeren jelen levő NATO-befolyás növelésére

WARFARE Blog: CLASSE SCORPENE. O astuto tubarão franco-espanhol

Francia gyártmányú tengeralattjáró a Scorpène-osztályból. Víz alatt a 20 csomós sebességet is el tudja érni. Forrás: warfareblog.com.br

Kapcsolódó: Mit tud a kínai flotta?

A légierő és a haderő mellett a legnagyobb kiadásokat a szárazföldi hadseregre fogják fordítani. Az elmúlt időszakban a román állam  1059 könnyű páncélzattal rendelkező harcjármű beszerzéséről döntött. Külön érdekesség, hogy a szerződésekben foglaltak szerint Románia is kivenné a részét a gyártás bizonyos folyamataiból. Emellett 41 darab SHORAD/VSHORAD rövid- és nagyon rövid hatótávolságú légvédelmi rakétarendszereket is vásárolnának, megközelítőleg 4.2 milliárd euró értékben. További 2 milliárd eurót igényelne öt darab, 155 mm-es önjáró tüzérségi löveggekkel elátott szakasz létrehozása. A szárazföldi haderő további fejlsztésére is komoly összegeket fordítanak,

a legjelentősebb azonban kétségkívül az 54 darab Abrams amerikai MTB beszerzése.

A páncélosok egy kormányközi egyezmény keretein belül érkeznének Romániába, mivel a vásárlási összeg és a beruházás mérete (egy teljes zászlóaljról van szó) miatt Románia nem keresheti fel közvetlenül a gyártót. Sok helyen az volt olvasható, hogy M1A1 Ambrams típusú tankokról van szó, azonban Teodor Incicaș bejelentésében leszögezte, hogy M1A2-ket kívánnak beszerezni. Ez azért is figyelemre méltó, mert az Abrams harckocsik már számos bevetésen bizonyították, hogy megbízhatóságban és ütőképességben is egyaránt kiemelkedők

CONSTANTA, Romania – “Candy Man”, an M1A2 Abrams Tank, - NARA & DVIDS ...

Amerikai M1A2 Abrams harckocsi Romániában, a constanța-i kikötőben, 2016-ban. A tankot sokan a legerősebb harckocsinak tartják az egész világon. Forrás: nara.getarchive.net

Cikkünk két részben foglalta össze, hogy hol tart jelenleg a 2016-ban elindult román fegyverkezési projekt. Mint látható, rendkívül látványos beruházási tervek vannak folyamatban, illetve már beszélhetünk elért eredményekről is. Az a jövő titka, hogy az elmúlt hetekben bejelentett fegyverkezési program milyen mértékben fog megvalósulni, és fogja erősíteni a román állam katonai erejét, ezzel együtt Románia 2023-ban a Global Firepower rangsora szerint  a 47. helyen áll, míg Magyarország az 54. helyet foglalja el

A borítóképen több amerikai M1A2 Abrams harckocsi látható egy texas-i katonai bázison 2020-ban. Forrás: rumaniamilitary.ro

Mit tud a kínai flotta?
Mit tud a kínai flotta?

699807_kina_haditengereszet_mandiner.jpg

Ahogy éleződik a kínai-tajvani(-amerikai) konfliktus, egyre aktuálisabb a kínai haditengerészet fejlettségének kérdése. Ez egyébként évek óta kiemelt téma biztonságpolitikai körökben – és különösen is az Egyesült Államokban -, hiszen megfordulni látszanak az erőviszonyok Kína javára. De vajon tényleg így van?

A haditengerészet fontossága

A hagyományos, 19. századi nagyhatalmi szemlélet a haditengerészetet tekintette egy birodalom legfontosabb katonai alapjának.

Ezen gondolat mai folytatása pedig egy nagyhatalom bukásaként értelmezi a flotta leépülését vagy a fejlődés jelentős megakadását. Az Egyesült Államokban – bizonyos körök szerint – az elmúlt években éppen ez történt, míg Kína igen tudatosan fejleszti immár két évtizede flottáját.

Más megközelítés szerint azonban az Egyesült Államok – amely még mindig óriási forrást biztosít a flottára, bár látni kell azt is, hogy Kína alacsonyabban tudja tartani a költségeket társadalmi okok miatt – nem veszít nagyhatalmi státuszából, ha nem a haditengerészetre helyezi a hangsúlyt. Ugyan a hangsúly áthelyeződött a katonai eszközökről más, például gazdasági, kiberbiztonsági lehetőségekre, vagyis a flotta egyáltalán nem olyan fontos, mint azt gondolnánk, ráadásul a nemzetközi együttműködések jelentősen gátolják a katonai erő bevetését (de a racionális megközelítés is ezt sugallja).

A valóságban azt látjuk, hogy a katonai erő továbbra is fontos – biztonsági kérdés is, de az elrettentést is szolgálhatja. Az Egyesült Államok kelet-ázsiai érdekei szempontjából kiemelt jelentősége van a kínai (és az amerikai) haditengerészet fejlettségének – és itt most nemcsak a flotta szimbolikájának, pszichológiai hatásának van szerepe, hanem egy esetleges háborúra is fel kell készülni, még ha ez senki érdekeivel sem egyezik. A flotta egyébként a kereskedelem szempontjából is fontos (védelmet biztosít a kereskedelmi hajóknak).

Miért fontos Kínának a tenger?

A válasz talán egyszerűnek tűnik: Tajvan – de ennél jóval bonyolultabb.

Tajvan valóban nemzetegyesítési hiányosság Kína számára,

és mivel az általuk szakadár tartománynak tekintett országot a tenger választja el Kínától, így kézenfekvő, hogy a haditengerészetnek Tajvannal szemben szerepe van.

De a kínai stratégia ennél összetettebb: szigetláncok alapján épül fel,

amelyet az amerikai gondolkodásból vettek át. Ezen szigetláncok minél közelebb vannak Kínához, annál nagyobb fenyegetettség számukra az esetleges amerikai jelenlét vagy kapcsolat, így alapesetben a kínai flottának az első szigetláncig mindig is felkészültségben kellett lennie, ott tudnia kellett konfliktust vállalni. Emellett három irányú a kínai készültség: észak, dél és kelet felé – érthető módon, hiszen Japán, Tajvan, Ausztrália stb. amerikai szövetségesek.

first_island_chain_perimeter_marked_in_red_wikipedia_org.jpgAz első szigetlánc vörössel jelölve (forrás: wikipedia.org)

A kínai világfelfogás – a kommunizmus mellett bizonyos buddhista és hagyományos nacionalista elemekkel felvértezve – emellett kiemelt szerepet biztosít Kínának, így az az ország, amely még a nemzetegyesítést sem érte el (Tajvan miatt), alapesetben is nagyhatalmi, birodalmi babérokra tör. Amint láttuk, egy birodalom esetében a katonai alap: a flotta.

A kínai flotta elmúlt két évtizede

1999-2000 fordulóján kezdték el Kínában fejleszteni igazán a flottát.

Korábban sem volt jelentéktelen, de fejlettségében jóval alulmaradt még akár szovjetekhez képest is, továbbá fontosabb saját gyártmányú fegyverekkel, hadiiparral nem rendelkeztek, hanem külföldi, olykor már elavult eszközöket szereztek be (bár a tajvani flotta fejlettségét már az 1960-as években meghaladta).

A 2000-es fordulópontig a Népi Felszabadító Hadsereg Hadiflottája (PLAN) a bevethető eszközök terén hiányt szenvedett, de – főleg szovjet technológiát felhasználva – megjelentek például rakétahordozók. 2000 után fokozatos fejlődésnek indult, de ez is külföldi eszközök megvásárlásával és technológia elsajátításával kezdődött. Ez utóbbi mindmáig jellemző a kínai hadiiparra, így a flottára is, de ma már értelemszerűen nyugati technológiát próbálnak alkalmazni.

260px-usnwc_varyag02_wikipeida_org.jpgAz átalakított, szovjet gyártmányú Liaoning repülőgép-hordozó (forrás: wikipedia.org)

2010 után már fokozott befektetéssel folytatódott a flotta szervezése. Ekkor kezdett látványosan megnőni a haditengerészetre fordított összeg – még a 2020-as világjárvány alatt is jelentősen nőtt a hadsereg költségvetése. Ennek következtében a rendelkezésre álló eszközök száma – akár a tengeralattjárókra, akár hadihajókra, rakétahordozókra stb. gondolunk – többszörösére nőtt, ugyanakkor minőségben ezek gyakran alulmaradnak a nyugati párjaikkal, hiszen sokszor a saját know-how hiányzik, más országoktól veszik át (bár ilyen téren is fejlődtek).

Ki kell emelni a hadi célra használt kikötők mennyiségét és azok változását is.

A második világháború óta az Egyesült Államoknak kevesebb, míg Kínának jóval több kikötője lett;

subi_reef_wikipediacommons.pngSubi Reef-kikötő a Dél-kínai-tengeren (forrás: commons.wikipedia.org)

Kínának majdnem 20 főbb kikötője van, az Egyesült Államok nagyobb kikötőinek száma a tízet sem éri el. Kína emellett tengeri kikötőket is épített, ráadásul igen jelentős méretűeket (pl. a Dél-kínai-tengeren több, Pearl Harborhoz hasonló kikötőt hoztak létre).

images_navalpost.jpgA kínai tervezésű és gyártású Type 003 Fujian hordozó (forrás: navalpost.com)

Látványos fejlődés ment végbe a hadiipar terén. Egyrészt a 2010-es évek végére – bár még mindig főként a nyugati eszközök lemásolását látjuk – megjelentek a teljesen kínai tervezésű és gyártmányú típusok. Másrészt

a kínai hadiipar az évtized második felében már többet termel (tonnában), mint az Egyesült Államok hadiipara.

Milyen minőségű ez a hadiflotta?

Azt látjuk tehát, hogy Kína hadiipara és haditengerészete jelentősen fejlődött az elmúlt két évtizedben, ma már az egyik legjelentősebb és legerősebb flotta lett. Kérdés, mit tud tenni a céljai érdekében, másrészt fel tudja-e venni a versenyt például az Egyesült Államokkal.

Valójában az még mindig probléma, hogy sok nyugati technológiát használnak, de egyre több a saját tervezés, a hadiipar termelése pedig kiemelkedő. Még ha minőségileg még mindig az amerikai alatt marad a kínai flotta, a mennyiség jelentősebb, és jelen tendenciák szerint ez a különbség egyre csak nőni fog. Persze az is tény, hogy a bevethető eszközök terén az amerikaiak jobban állnak, és bizonyos értelemben észszerűbb a felépítése, összetétele is.

Kínának hátránya, hogy több amerikai szövetséges is van a tengeren, de kérdéses, hogy ezek mennyire lennének elegek jelentős amerikai segítség nélkül, és hogy mekkora elszántsággal vennének részt Kína ellen. Amerika nem tudna teljesen Kínára koncentrálni, hiába rendelkezik több tapasztalattal.

xi_jinping_2019_49060546152_2_wikipedia_org.jpgHszi Csin-ping kínai elnök (forrás: wikipedia.org)

Bár Hszi Csin-ping elnök korábban kijelentette, hogy nem célja Kínának a militarizáció, ennek éppen ellenkezőjét látjuk;

de korábban sem mindig egyezett a kínai kommunikáció a valósággal, például vettek egy orosz repülőgép-hordozót elvileg nem hadászati céllal, amelynek végül mégiscsak hadászati funkciója lett -, ráadásul az elnöknek volt olyan megszólalása is, amely szerint nem lehet várakozni a politikai megoldásra Tajvan esetében. Kína elsődleges célja a hadiflottával egyértelműen Tajvan, de a háború senkinek sem érdeke. Kína ugyanakkor – szemben az Egyesült Államokkal – az egész flottát képes lehet Tajvanra irányítani (de mindenképpen többet, mint az USA). Ma már emellett megjelent a nyíltvízi védekezés stratégiája is, vagyis már nem a partokat védi vagy védené Kína, hanem azokat a nyíltvízi területeket, amelyek nem is tartoznak a felségterülete alá (mesterséges szigetekkel próbál például terjeszkedni). Feltételezhető, hogy ma már képes lenne felkészülni jelentősebb hadi eseményekre a harmadik szigetláncon belül – ide tartozik Hawaii is.

 

(A borítókép forrása: mandiner.hu)

Starbucks helyett – pénztárcabarát Frappuccino házilag
Starbucks helyett – pénztárcabarát Frappuccino házilag

carmel-frappuccino-04-2-1024x576.jpg

Sokan kritizálják a legnagyobb kávézóláncokat, hiszen egy italért akár több ezer forintot is elkérnek mostanság, de mi van akkor, ha nem szeretnénk lemondani az ott kínált finomságokról?

Ma a kedvenc „Starbucks” által inspirált italomat fogom bemutatni – otthon is könnyen elkészíthető, pénztárcabarát verzióban. Legyen szó kávé alapú finomságokról, vagy gyümölcsös frissítőkről, igazán egyszerű rekreálni szinte tökéletesen ezeket a klasszikus italokat.

Lássuk tehát, mi a mai menü!

 

Karamell frappuccino

Egy Starbucks-ban dolgozó ismerősöm azt mondta egyszer, hogy ha egy baristát az éjszaka közepén felkeltünk, akkor neki nem a szorzótáblát, vagy a szózatot kell fejből elszavalnia, hanem a karamellás frappuccino receptjét. Annyira népszerű ez az ital, hogy a nyári napokon szinte csak ilyen jeges finomságok kerülnek ki a pult mögül. Nem csak az ízélmény, aminek szinte lehetetlen ellenállni, de kávé nélkül is ugyanolyan finom, így a fiatalabb korosztály egyik kedvencévé vált. Az egyetlen különlegesnek mondható részlet az a karamell szósz vagy karamell öntet, de már ez is szinte minden élelmiszerbolt kínálatában megtalálható.

 

Hozzávalók:

  • Eszpresszó
  • Tej
  • Karamell szósz
  • Tejszínhab
  • Jég

+ Turmixgép

 

Első lépésben tegyünk néhány jégkockát a gépbe, majd öntsük fel egy frissen lefőzött presszókávéval és egy-két deci hideg tejjel. Ezután mehet rá bőségesen a karamell szószból és már készülhet is a „turmix”. Ha jégkásás állagot kaptunk, akkor már ki is tölthetjük egy hosszú pohárba, és ízlés szerint díszíthetjük tejszínhabbal és karamellszósszal is. Ha a keverék túl édes vagy túl jeges lett, akkor apró korrigálásokkal nagyon könnyen feljavítható ez a jeges finomság.

copycat-starbucks-caramel-frappuccino1-1659463634.jpg 

Ha túl folyós...

 Adjunk még néhány jégkockát a turmixhoz, rögtön sűrűbb állagot kapunk!

 

Ha nem elég édes...

Néhány extra pumpa karamellszósszal sosem lőhetünk mellé!

 

Ha szeretnénk diétás verzióban elkészíteni, akkor érdemes sovány tejet, és cukormentes karamellszirupot használni, esetleg elhagyni a tejszínhabot és az extra szószt – máris sokkal alacsonyabb kalóriatartalommal kell számolnunk.

pexels-farhad-ibrahimzade-8743862.jpg

Mivel cikkem végéhez értem és rájöttem, hogy pont minden van a konyhámban egy ilyen finom frappuccino elkészítéséhez, így most búcsúzom, de jövő héten érkezik a következő italrecept! Addig is dobjuk fel bátran a napot - frappuccinora fel!

Ha a kárpátaljai közösség (...) élni akar, akkor élni fog!
Ha a kárpátaljai közösség (...) élni akar, akkor élni fog!


766847_564945_560225_zsigmon_barna_pal.jpg

Zsigmond Barna Pállal, a Magyar Országgyűlés tagjával, valamint a határon túli magyar közösségek hatékony támogatásáért felelős miniszteri biztossal beszélgettünk a kárpátaljai magyarságról, annak múltjáról, jelenéről és jövőjéről.

és Apple Podcast-en is.

Ez a kérdés természetesen jelenleg mindenkit foglalkoztat, hiszen a háború okozta tragédiák gyökeresen változtatták meg a kárpátaljai magyarság életét is. A jelen és a jövő égető kérdései előtt azonban foglalkozzunk egy kicsit a múlttal is. Milyen volt általánosságban a kárpátaljai magyarság helyzete a háború előtt, milyen nehézségekkel szembesültek akkor?

Igen, ha visszamegyünk a történelemben, akkor ez egy hányattatott sorsú közösség, azt láthatjuk, hogy nagyon sok országban éltek úgy a kárpátaljai magyarok az elmúlt száz évben, hogy gyakorlatilag nem költöztek el a szülőföldjükről. Tehát Magyarország, a Magyar Királyság után jött az Osztrák-magyar Monarchia, aztán jött Csehszlovákia, aztán jött Szovjetunió, és következett Ukrajna.

És 1990 után ők Ukrajnában élnek, és alapvetően ez egy jó indulási pont vo9360lt, ha így a '90-es rendszerváltást nézzük a Kárpát-medencében, hogy hogyan is alakult a magyar közösségek sorsa, akkor azt láthatjuk, hogy '91 után viszonylag jó helyzetbe került a kárpátaljai magyarság. Azt is nézzük meg, Magyarországon mi történt: a kommunizmus alatt gyakorlatilag elhallgatta a szocialista magyar vezetés, kommunista magyar vezetés azt, hogy a határokon kívül is élnek magyarok. Trianonról nem volt szabad beszélni.

1989 után ez megváltozott hál' Istennek, és a magyar politika megint magyar nemzetben kezdett gondolkodni. Emlékezzünk Antall József híres kijelentésére, aki azt mondta, hogy ,,lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke vagyok",

és ebben a szellemben hirdette meg a demokratikus magyar kormány a nemzetpolitikáját. És ez gyakorlatilag, ha megnézzük, 1990-től tartott a Gyurcsány-korszakig. Tehát Antall József után következett egy szocialista időszak.

Ezután következett az első Fidesz-kormány, amelyik egy új dimenziót hirdetett, és aztán jött a Gyurcsány-korszak. Aztán következett a nemzeti kormány 2010-től, és politikát hirdetett állampolgársági törvénnyel, nemzeti összetartozással, és egy nagyon aktív támogatáspolitikával.

De visszatérve a kérdés lényegére, tehát egy viszonylag jó helyzetben lévő közösség indul neki a kilencvenes éveknek. Emlékezzünk vissza, elsőként, talá9n '93-ban Magyarország, Ukrajnában kötötte meg az első alapszerződést. Az alapszerződés is, illetve a kétoldalú megállapodások jogokat biztosítottak a magyar kisebbség számára. Tehát nem hiába mondjuk azt, hogy ami ma történik, az még a legsötétebb sztálini időszakban sem fordult elő az a típusú jogfosztottság, amiben ma élnek a kárpátaljai magyarok, a jelenlegi ukrán kormány alatt. 

1990-ben viszonylag jó korszakkal vágunk neki a '90-es éveknek, nemzetiségi jogok szempontjából.

Tehát jó helyzetből indultak a magyarok, de ahogy Ön is említette, ez most nem feltétlenül van így.  Beszéljünk konkrétabban is a diszkrimináció kérdéséről. A 2017-es ukrán oktatási törvény, az a 2021-es rendelkezés arról, hogy a kettős állampolgárok nem viselhetnek állami hivatalt, nem tölthetnek be önkormányzati tisztséget; talán ki lehet jelenteni, hogy ez a diszkrimináció egyértelmű kifejeződése. Miért érezte úgy az ukrán vezetés, hogy szükség van ilyen szabályokra? Ezek a szabályok mennyiben változtatták meg a kárpátaljai magyarok életét, hogyan tudnak és tudtak küzdeni az őket megillető jogokért?

Igen, tehát valószínűleg az egész helyzetet érdemes egy tágabb geopolitikai kontextusba helyezni, mert valami történt egyszer csak 2014 után, amikor a magyarok az ukrán hivatalos politika célkeresztjébe kerültek. Ezt nehéz pontosan meghatározni, de gyakorlatilag érezhető az, hogy 2015 után folyamatosan kísérletek történtek arra, hogy a magyar közösséget támadják.

Tehát folyamatosan kísérletek történtek arra, hogy korlátozzák a jogaikat, és a 2017-es oktatási törvény volt a legdurvább támadás a magyar kultúra, a magyar nyelv, a magyar oktatás, a magyarság ellen, amikor egyik pillanatról a másikra gyakorlatilag kilátásba helyezték azt, hogy megszüntetik a magyar nyelvű oktatást. Mondjuk ki, Ukrajnában, ez most be is következik, mert mindenféle halasztások következtében gyakorlatilag most lépnek hatályba bizonyos intézkedések.

De látható, hogy 2015 után az ukrán nemzeti építkezés valahogy a magyarok ellen is történik.

Azt az ember érteni véli, hogy az oroszok ellen miért történik. Ukrajna 45 milliós ország a 2011-es népszámlálás alapján és tízmillió körüli orosz nyelvű közösség él az országban. Tehát az akkori, majdan utáni ukrán nemzeti ébredés az oroszok ellen fogalmazza meg önmagát, és egy új nemzetállam meghirdetését.

Azt gondolom, a jogállamiság, a jogbiztonság az egy olyan érték, olyan európai érték, amit őrizni kell minden körülmények között,

és Ukrajna ebben az időben hirdette meg az európai orientációt is, tehát ilyen szempontból érthetetlen az orosz közösség elleni támadás. De ha azt mondjuk, hogy a nemzeti építkezés ütközött orosz értékekkel, és emiatt kialakult egy konfliktus az ukrán politika és az orosz közösség között, akkor ezt így az ember megérti. Nem fogadja el, de érteni véli.

De ugyanebben a pillanatban láthatóan a magyarság ellen is van egy támadás, amit viszont végképp nem ért az ember stratégiai, geopolitikai szempontból sem. Akkor nagyon intenzív kétoldalú tárgyalások történtek Magyarország és Ukrajna között, többször kértük ukrán barátainkat, hogy ezt ne csinálják, vonják vissza ezeket az intézkedéseket. Többször adtak az ukránok ígéretet arra vonatkozóan, hogy ez nem fog megtörténni, meg tulajdonképpen ez az oroszok ellen történik, ez majd visszavonásra kerül.

Az állampolgársági törvény kapcsán -ugye erre is célzott- egy felemás megoldás került elfogadásra, tehát nem is tiltották a kettős állampolgárságot, de nem is engedték meg. Bizonyos korlátozások történtek, ahogy a hivatkozott jogszabályban a bizonyos közéleti funkciókat, állami tisztségeket nem lehet betölteni, nem lehetett betölteni, ha az ember kettős állampolgár, de mégsem bántották az állampolgársági törvényt. Időnként demonstratív intézkedések történtek, emlékezzünk vissza provokáció a főkonzulátuson az állampolgársági esküvel szemben, vagy néhány ember nevének a közzététele, azzal vádolva őket, hogy magyar állampolgárok és magyar érdekek szolgálatában állnak. Tehát voltak provokációk az állampolgársági folyamatban is.

De gyakorlatilag 2017-ig nem volt, mondjuk így, szervezett rendszerszintű támadás a magyar kultúra ellen, és akkor a '17-ben elfogadott oktatási törvény volt az, ami gyakorlatilag világossá tette, hogy mi hiába próbálunk egyezkedni az ukránokkal, itt valamilyen döntés született arra vonatkozóan, hogy a magyar közösséget be kell olvasztani, ha úgy tetszik, nem kívánatos személynek tekintik a magyar közösséget Ukrajnában.

Tudnak-e küzdeni a kárpátaljai magyarok ezekért a jogokért? Az anyaországból hogyan lehetett őket segíteni ebben a 2017-es oktatási törvény miatti helyzetben?

Utaltam már arra, hogy 2010-től egy új nemzetpolitikai paradigma került meghirdetésre a nemzeti kormány megalakulása után, a második Orbán-kormány megalakulása után. Az első kormányzat ideje alatt kialakult ennek az úgynevezett politikának a jogi alapja állampolgársági törvénnyel és egyéb jogszabályokkal. Kezdetben itt sikerült helyre tenni a Gyurcsány-kormány által elrontott gazdaságot, akkor egy új támogatáspolitika is meghirdetésre került, és ebben nagyon hangsúlyos szerepet játszottak a kárpátaljaiak, tehát nagyon sok támogatás irányult Kárpátaljára.

Tudni kell Kárpátalja mindig is nagyon szegény ország volt. És ha valaki járt Kárpátalján, akkor láthatta ezt a mindennapi szegénységet, és láthatta azt, hogy az állam különböző intézményei alig működnek.

A magyar állam gyakorlatilag nagyon sok szektorban, nagyon sok területen átvette az ukrán állam helyett a támogatást, tehát kiegészítő támogatást nyújtott orvosoknak, tanároknak, egyházi szereplőknek, papoknak, különböző intézményeknek annak érdekében, hogy ott maradjanak a magyarok, és azok az emberek, akik a közösséget szolgálják.

Az élet minden területét behálózta ez a magyar támogatáspolitika, tehát nagyon aktív támogatást nyújtott Magyarország a kárpátaljai magyarok részére. Ez  2010-ben elindult, de 2014 óta ez hangsúlyossá vált, lényegesen nagyobb dimenzióba kerül. Említhetném itt a gazdaságfejlesztési támogatásokat is, ami szintén nagyon sok vállalkozónak adott lehetőséget, munkahelyeket biztosított, az otthon maradást szolgálta. Tehát úgy tűnt, hogy sikerült egy ugyan szegény Ukrajnában, de mégis a magyar támogatáspolitikával kiegészülve egyfajta lehetőséget lehet biztosítani a magyar közösség számára. Életcélt lehetett biztosítani, és egy normális megélhetést lehetett biztosítani. Volt annak esélye, hogy ha az ukrán-magyar kapcsolatok nem romlanak el, akkor egy emberhez méltó életet lehet érni Kárpátalján, anélkül, hogy az embert bántanák magyarságában.

És 2017 után pedig értelemszerűen ez a támogatáspolitika még inkább fokozódott, mert még nehezebb helyzetbe kerültek a magyarok, és az oktatási rendszer esetében pedig ugye nagyon nyílt próbálkozás történt részünkről, hogy a magánoktatási rendszer irányába menjünk el annak érdekében, hogy megőrizzük ezt az oktatási rendszert. Hiszen amikor látszott az ukránokkal, hogy az állami oktatás vonatkozásában nem nagyon lehet megállapodni, akkor az volt a magyar ajánlat, hogy akkor legyenek ezek magániskolák, és Magyarország finanszírozza ezt a rendszert, csak hagyják azt, hogy magyar nyelven történjen az oktatás.

Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy soha nem mondtuk azt, vagy soha nem mondták azt a kárpátaljai magyarok, hogy ők nem akarnak ukránul tanulni,

mert ugye folyamatosan visszatérő vád, hogy ők nem tudnak ukránul, nem akarnak ukránul tanulni. Dehogynem tanulnak ukránul, tehát az államnyelvet mindenhol kötelező természetesen elsajátítani, és saját érdekükben is megtanultak ukránul, hiszen a munkaerőpiacon akkor tud az ember boldogulni, hogyha tud ukránul. Tehát semmiféle ellenérzés nem volt az ukrán nyelv, mint államnyelv tanulása iránt, de értelemszerűen a kárpátaljai közösség, mint őshonos nemzeti közösség szeretett volna szeretne az anyanyelvén tanulni.

Tehát akkor ez volt az általános élet 2022. február 24-ig, amikor mondhatni új időszámítás kezdődött. A háború kirobbanását követően hogyan változott meg a kárpátaljai magyarság élete? Mennyire sérült az infrastruktúra Kárpátalján?

Tlán még egy momentumot érdemes megemlíteni. 2019-ben a nyelvhasználati törvényt, ami szintén nagyon diszkriminatív volt, és gyakorlatilag csak a magánszférában és az egyházi szertartásokon lehet használni szabadon a magyar nyelvet, tehát minden más területen korlátozza a magyar nyelv használatát ez a '19-ben elfogadott nyelvtörvény. Megint egy súlyos beavatkozás, ha úgy tetszik, a magyar közösség életében egy súlyos korlátozó jogszabály.

Egy ilyen jogfosztott helyzetben érkezünk el a háború pillanatához. Eleve egy olyan közösségről beszélünk, amely iránt szervezett támadás zajlik.

Emlékezzünk vissza, mi azt mondtuk a háború elején, hogy nem elegáns, ha mi most felhántogatjuk az ukránokkal szemben a sérelmeinket, mert ők az életünkért küzdenek, és azt mondtuk, hogy betesszük a fiókba, képletesen, nem felejtjük el, de akkor vesszük majd elő, amikor a béke előáll.

Akkor  próbáljuk számon kérni rajtuk, hogy milyen kisebbségpolitikát szeretnének folytatni, de azóta is történtek olyan intézkedések, amelyek még súlyosbítják a helyzetet. Azóta hoztak egy új kisebbségi törvényt, egy kirakat törvényt, ami semmiben nem javít a helyzeten, tehát gyakorlatilag semmit nem ad a kisebbségeknek, egy ilyen kirakat törvény. Úgyhogy ebben a nagyon nehéz helyzetben, ha úgy tetszik, akkor a kárpátaljai magyarság is az életéért harcol a háború kitörése óta. Valószínűleg minden relativizálódik, talán mi is érezzük, a Covid is egy ilyen helyzet volt, ahogy visszaemlékszünk az első néhány hónapra, amikor teljes bizonytalanság volt, és mindenki úgy érezte, hogy veszélyben az élete, mert egy láthatatlan ellenség támad ránk. Most egy látható ellenség támad a háborúban, Oroszország támad Ukrajnára. Az emberek az életükért küzdenek, tehát ha úgy tetszik, akkor sok esetben viszonylagos a nemzetiségi jogfosztottság, de az mindenképpen fontos, hogy a kisebbségeket külön hátrányok ne érjék ebben a borzasztó és eleve nagyon nehéz helyzetben. Tehát ne forduljon az elő, hogy magyarokat visznek el elsősorban katonának, vagy nagyobb számban, mint a többségi nemzethez tartozókat, illetve, hogy a magyarok ellen támadások történnek.

Annyit szeretnék még visszatérve 2019 és 22 közötti időszakra, hogy emlékezzünk vissza, hogy akkor is voltak olyan pillanatok, amikor az elhíresült Azov ezred masírozott a kárpátaljai városokban, és hát a magyarok vérét kívánták. Több száz feketébe öltözött férfi gyakorlatilag magyarellenes felvonulásokat tartott, ami egészen ijesztő volt. Tehát látható volt, hogy az ukrán politika folyamatosan támadja a magyarságot.

Most ebben a háborús helyzetben igyekszünk mindent megtenni annak érdekében, hogy az ukránok érezzék azt, hogy mi velük vagyunk, őket támogatjuk, és valóban összefogott a nemzet az ukránok megsegítése érdekében. A magyar történelem legnagyobb humanitárius akcióját hajtjuk végre, ugyanakkor azt is mondjuk, hogy nem szállítunk fegyvereket, mert nem akarjuk azt, hogy Kárpátalja is hadszíntér legyen, és az ottani magyarok belekeveredjenek a háborúba, hiszen láthatóan Oroszország Ukrajna minden területét bombázta eddig egy kivétellel, ez Kárpátalja. Talán azért sem bombázta, mert itt nem történik fegyverszállítás, mindenhol máshol történik fegyverszállítás. És hát nagyon sok segélyt vittünk mi magyarok, magyar kormány, egyházak, civilek, segélyszervezetek az ukránok részére. Belső Ukrajnába is, vagy akár Kárpátaljára, de Kárpátalján nemcsak az ottani magyaroknak és ottani ukránoknak, hanem a belső menekülteknek is.

Nagyon érdekes az új helyzet, ami a háború folytán előállt, hogy több százezer belső menekült tartózkodik Kárpátalján.

Nagyon nagy kérdés, hogy mi lesz az ő sorsuk, hogyha véget ér a háború, hazamennek, nem mennek, és hogy alakul majd a kárpátaljai magyarság sorsa. Hányan maradtak ott, nagyon nehéz ezt pontosan megbecsülni, és akik eljöttek, azok közül hányan mennek majd vissza?

Ha nem is tudunk pontos számot, de az biztos, hogy több ezren hagyták el a háború miatt a kárpátaljai otthonukat. Azt esetleg lehet tudni, hogy ők hogyan tudnak itt az anyaországban boldogulni?

A legutolsó népszámláláson 2011-ben 150 ezer kárpátaljai magyarról tudunk.

Tehát biztos, hogy több ezren, több tízezren eljöttek az elmúlt években.

Már a háború előtt is sokan eljöttek a munkavállalási célból, nemcsak Magyarországra, hanem Európába, sokan mentek Lengyelországba, Csehországba, vagy akár távolabbi országokba, sokan ingáztak, tehát gyakorlatilag itt is éltek, meg otthon is éltek Kárpátalján. Nehéz megbecsülni, hogy hányan maradtak, hiszen nagyon sok férfi eljött, hogy ne vonják be katonának.

Ebben meghatározó jelentőségű volt az, hogy ők rendelkeznek magyar állampolgársággal, tehát a magyar állampolgárságnak életmentő jellege is volt, vagy szerepe is volt az elmúlt időszakban. Azt mondják, akik gyakran járnak, vagy ott élnek, hogy azért még 60-70 ezer magyar biztosan van Kárpátalján, különösen a falvakban. Ezek viszont jellemzően gyermekek és nők, illetve idős állampolgárok. Úgyhogy ez egy nagy kérdés, hogy a családok sorsa hogy alakul, tehát hogy hosszú távon ez meddig fenntartható. Illetve tudunk családokról is, akik ugye egész családok jöttek itt el.

Én azt látom, hogy vannak rendezvények, események, ahol kárpátaljaiak tartják egymás között a kapcsolatot. Én, akivel beszéltem, azok közül mindenki a hazatérés gondolatával jött el, azzal a gondolattal jött el, vissza szeretne menni a faluba, ahonnan jött, folytatni a gazdálkodást, vagy folytatni azt a tevékenységet, vagy oktatni az iskolában, vagy orvosként dolgozni, vagy biztonsági őrként dolgozni, vagy ahol éppen korábban dolgozott. De nagyon nagy kérdés, hogy hogy alakul a következő időszakban a háború, tehát hogy lesz-e béke, és hogyha lesz béke, akkor milyen béke lesz. Tehát, hogy megszűnik-e a magyarság vegzálása, és hogy Ukrajna milyen irányba indul majd el a nemzeti építkezésben. Illetve, hogy a belső menekültek, akik most Kárpátalján vannak, közülük hányan mennek vissza, vagy hányan maradnak, és ez milyen egyéb változásokat generál az ottani társadalomban, az ottani városokon, falvakon belül.

Most Kárpátalján elsősorban idősek, nők, gyerekek vannak, valamint a belső menekültek. Náluk esetleg van-e életszínvonal romlás, és hogyha igen - és gyanítom igen- akkor ez mennyiben jelentős?

Mindenképpen jelentős életszínvonal romlás van, tehát ott is hallani, hogy egyrészt hiánygazdaság van, tehát nagyon sok mindenben hiány van. Az infláció miatt munkahelyek szűntek meg, bár ugye elég sok cég települt át Belső-Ukrajnából Kárpátaljára. Ez ad némi lehetőséget, bár kérdés, hogy jellemzően mennyire vesznek fel magyarokat, vagy magyarok mennyire tudnak ott beilleszkedni ebbe a környezetbe. Tehát mindenképpen sokkal nehezebb lett az amúgy is nagyon nehéz gazdasági helyzet. A férfiak eljöttek, akik dolgoztak, ugye nagyon sok gazdálkodóról beszélünk, tehát nincs, aki a gazdaságban dolgozzon, aki vigye a hátán a gazdaságot, vagy elmentek harcolni, vagy átszöktek Magyarországra, vagy eljöttek Magyarországra, vagy külföldön dolgoznak. Tehát ez egy nagyon nehéz helyzet gazdasági értelemben is.

Hallani ugye arról, hogy áramkimaradások vannak, bizonyos szolgáltatások nem működnek. Tehát értelemszerűen háborús helyzetben minden sokkal kevésbé működik.

Nagyon nehéz gazdasági helyzetben vannak, ezért is fontos az, hogy a magyar támogatások a továbbiakban is működjenek.

Tehát ezt igyekszünk fenntartani, és igyekszünk demonstrálni az ukránok irányába is, hogy nemcsak az ottani magyarokat támogatjuk, hanem Ukrajnát támogatjuk minden eszközzel, kivéve a fegyverszállítást.

Az eddigi beszélgetésből is egyértelmű volt, hogy Magyarország, Magyarország kormánya mindent megtesz Ukrajnáért, kárpátaljai magyarokért kiemelten. Viszont azért egy ilyen helyzetben nyilván a jövő is egy hatalmas kérdés. Ön hogyan látja jelen pillanatban, mi lesz a háború végkimenetele? Nyilván ez nagyon homályos kérdés, de még fontosabb, hogy mikor lesz vége, és milyen állapotban lesz Kárpátalja, ha vége lesz a háborúnak?

Igen érintettük részben ezt a kérdést. Tehát, hogy a háborúnak mikor lesz vége, azt senki nem tudja, tehát én sem vagyok jós, de minden alkalommal elmondjuk, mi magyarok -én is több alkalommal elmondtam, mint a Külügyi Bizottság alelnöke és a NATO Parlamenti Közgyűlésben a magyar delegáció vezetője vagy Aruba tanácsban a delegációvezető-helyettes- , hogy mi a békét szeretnénk, és nem jó, hogyha ez a háborús pszichózis fennmarad, hiszen ha állandó háborúról beszélünk, akkor előbb-utóbb az lesz.

Mi azért beszélünk a békéről, mert őszintén hiszünk abban, hogy a háborút csak a béke zárhatja le, és a béke az egyértelműen a magyar érdek. Mi azt gondoljuk, hogy  nem mindegy, hogy milyen béke következik, és ezt kívülről nagyon nehéz megmondani, hogy melyik béke az, amelyik mindenki számára elfogadható, és egy tartós béke lesz, hiszen minden háborúnak ez a nagy kérdése, hogy milyen típusú békével lehet lezárni, ami elfogadható, és ami igazságos, és ami tartós. Ebbe mi végképp nem tudunk beleszólni, de azt tudjuk, hogy

a háborúk békével érnek véget, és a legborzasztóbb háborúk is lezárultak békével.

Az egy másik kérdés, hogy az igazságos béke az kinek igazságos és kinek igazságtalan. De mindenképpen békére van szükség Magyarország, a magyar érdek szempontjából, hiszen láthatjuk azt, hogy egész Európa megszenvedi ezt a háborút gazdasági értelemben is, hiszen egy háborús és szankciós infláció van egész Európában, az energiaárak az egekbe szöktek, hiszen a háború megszüntette azt a gazdasági rendszert, ami kialakult a háború előtt, legyen az energia vásárlások, legyen az áruszállítási útvonalak, legyen az a kétoldalú kapcsolatok szintjén, tehát fölborult ez az európai gazdasági vérkeringés, és láthatjuk azt, hogy ebben a háborúban egész Európa gyengült, Európa gazdasága gyengült, a magyar gazdaság is gyengült. Tehát szükség van arra, gazdasági szempontból is, hogy a háborúnak, a szankcióknak, az értelmetlen szankcióknak vége legyen, hiszen láthatjuk azt, hogy a szankciók sem vezettek sehova, hiszen egy éve tartanak, és nem vetettek véget a háborúnak, hiszen azzal a reménnyel hozták meg az európai országok, az Egyesült Államok, hogy ez véget vet a háborúnak, és nem vetett véget a háborúban. Oroszország sem gyengült, illetve Ukrajnának is egyre nehezebben tudnak segíteni az egyes országok, mert a gazdaságuk ugye gyengül.

Úgyhogy nekünk mindenképpen a béke az érdekünk, a kárpátaljai magyarságnak is az érdeke, de nagyon nehéz lesz újrakezdeni. Nagyon erősnek kell lenni, nagyon megfontoltnak kell lenni. Az az érdekünk, hogy az ukránokkal sikerüljön a kilencvenes évekhez hasonló jó kétoldalú viszonyt kialakítani, és ebben garanciákat kell kapjunk a magyar közösség vonatkozásában is. Nagyon fontos, hogy Ukrajna az Európai Unióhoz szeretne csatlakozni, NATO-hoz szeretne csatlakozni.

Mi azt mondtuk, hogy ez a csatlakozást mi támogatjuk, azok persze végig kell járnia ennek az útját, és persze akkor, hogyha Ukrajna megfelel azoknak a feltételeknek, amelyek az uniós csatlakozásnak a feltételei, és ebbe mindenképpen beleértendő az, hogy megfelelően bánik a kisebbségekkel.

Ezért volt nagyon udvariatlan az a gesztus, amit tettek, hivatkoztam már a tavaly decemberben elfogadott új kisebbségi törvényre, ami tipikusan egy kirakat törvény volt, és az ember megnézi, akkor semmilyen garanciát nem ad. Tehát ha Ukrajna nem veszi komolyan az Európa csatlakozást, akkor nem fog tudni csatlakozni az Unióhoz.

Mi minden eszközzel fellépünk a magyar kisebbség jogainak érvényesítése szempontjából. Legutóbb az Európa Tanácsban éppen a románokkal közösen kezdeményeztük, hogy a Velencei Bizottság vizsgálja meg ezt az új kisebbségi törvényt. Le is írtuk, hogy szerintünk ez több sebből vérzik, és hogy tegyen javaslatokat arra vonatkozóan a Velencei Bizottság, hogy mit kéne módosítani ebben a törvényben. Tehát mi a kárpátaljai magyarság mellett állunk, azt gondolom, az egész magyar nemzet, a magyar kormány.

Az ő - hogy mondjam - döntésük majd, hogy visszamennek, akik itt vannak vagy itt folytatják az életüket, az ottani közösség képviselői pedig majd megfogalmazzák azokat a célokat, amelyeket ott az ottani közösség közösen eldönt, és a magyar kormány ezeket a célokat kell majd támogassa. De fontos az, hogy mi a nemzetközi közösség figyelmét felhívjuk arra, hogy itt van egy magyar életképes nemzeti kisebbség, ez élni akar, ez jogokat akar, és a nemzetközi közösség pedig álljon a magyar közösség mellé. Ukrajnán pedig számon lehet kérni az emberi jogokat és a nemzetközi előírásokat.

Tenni akarás mindenkiben van, nyilván a magyar kormányban is, de egy átlagember, valamint Ön miniszteri biztosként hogyan tudja elősegíteni, hogy ez a jövőkép valóban bekövetkezzen, és visszatérjünk a kilencvenes évek kisebbségi helyzetéhez?

Átlagemberként azt gondolom, mindenki a maga eszközeivel tud segíteni, értelemszerűen ez a humanitárius segítségnyújtás most a háború alatt mindennél fontosabb. Mi magunk is, mint közösség, több egyházak, Fidesz, civil szervezetek gyűjtöttek a kárpátaljai magyarok, illetve az ukrán menekültek megsegítésére. Ez szerintem egy apró kis segítség, tehát ha úgy tetszik, egy szalmakazalban, de mégiscsak egy apró kis borsószem, tehát ilyenkor mindenkinek a szerepvállalása számít. Sok kicsi sokra megy, ahogy szoktuk mondani.

Én miniszteri biztosként, vagy olyan emberként, aki a nemzetközi politikában mozgok, az a feladatunk, hogy

elmondjuk mindenkinek, hogy figyeljenek oda a kárpátaljai magyarságra, és kérjék számon az ukránokon az európai elveket.

Ha már Ukrajna azt mondja magáról, hogy európai ország akar lenni, akkor ne csak mondja, hanem csinálja is.

Tehát akkor vezesse be azokat a normákat, amelyek Európában elfogadottak a nemzeti kisebbségek védelme szempontjából, és ebben a tevékenységben mindenkire számítunk, aki nemzetközi közéletben mozog, aki külföldi barátokkal beszél, tehát akkor, amikor azt mondjuk, hogy az ukránok hősök valóban hősök, amikor azt mondjuk, hogy ukrán demokrácia, akkor viszont álljunk meg egy pillanatra, és mondjuk azt, hogy az nem lehet, hogy valaki demokratának mondja magát, és közben meg gyakorlatilag nem engedi, hogy a nemzeti kisebbség anyanyelvén tanuljon.

Úgyhogy ez a harc, ez a következő időszakban ránk vár. Most már a háború alatt is el kell mondjuk azt, hogy itt baj van, egyrészt a kisebbségi törvény kapcsán, illetve talán nem beszéltünk még arról, ami tényleg felháborító, hogy most pénzt ígérnek azoknak a magyaroknak, akik ukrán iskolába íratják a gyerekeiket, olyan pénzt, amit az Európai Uniótól kapnak, ha úgy tetszik, tőlünk is kapnak. Tehát ez egészen vérlázító, hogy ilyesmire vetemednek. Tehát ezt mondjuk el barátainknak, hozzuk szóba.

Nagyon nehéz, mert gyakorlatilag ma az európai közvéleményben csak jót szabad mondani az ukránokról.

És valóban az ember elismeréssel adózik az ukrán hősiesség iránt, és az áldozatok iránt, amit az ukrán emberek hoznak, és a szenvedés tényleg hihetetlen, amit végigélnek lelki, fizikai, gazdasági értelemben, de ha már azt mondjuk, hogy demokráciáról beszélünk komolyan, akkor nem lehet megkerülni a nemzeti kisebbség kérdését. Mi mindenkinek elmondjuk, hogy van itt egy magyar közösség, és arra figyeljenek oda, de van itt egy román közösség is, meg egy lengyel, tehát vannak még más kisebbségek is, tehát őket is hátrányok kérik. Tehát Ukrajna, ha Európához akar csatlakozni, akkor tartsa be az európai normákat.

Találtam egy nagyon érdekes idézetet, ezt 2019-ben mondta Gulyás Gergely, hogy ,,a kárpátaljai magyarság bizonyította, van jövője a szülőföldjén". Ezt a mondatot ki lehet jelenteni ma is ennyire határozottan? Vajon tényleg az a több ezer ember, aki most itt tartózkodik az anyaországban, vissza fog tudni menni az otthonaiba?

Ha a kárpátaljai közösség megfogalmazza élni akarását, és élni akar, akkor élni fog.

Tehát ezt nem lehet máshonnan eldönteni. Tehát ha lesz ereje, lesz a közösségnek egy vezetése, lesz egy intézményrendszere, és az élni akar, akkor biztos, hogy az esélye megvan arra, hogy éljen. Magyarország részéről minden támogatást meg fogunk adni annak érdekében, hogy éljen ez a kárpátaljai magyar közösség.

 

(Borítókép forrása: mandiner.hu)

 

A Nyugatnak szól a NATO-csatlakozások elhúzása?
A Nyugatnak szól a NATO-csatlakozások elhúzása?

ov_6.jpg

2022 májusában együtt adta be a csatlakozási kérelmét Svédország és Finnország, azonban a török és magyar vonakodás igen sok feszültséget generáltak mind a katonai szövetségben, mind az Európai Unióban. Több olvasata is van ennek a fejleménynek (Magyarország számonkéri a finn és svéd politikusok kritikus hangnemét, Orbán az orosz érdekeket szolgálja vagy a törököt, bomlasztani akarja a szövetségi rendszereket, a kormány így zsarolja az EU-t) azonban ebben a cikkben egy alternatív olvasatot kínálunk.

A finnek csatlakozását már ratifikálta a magyar Országgyűlés, a svédekét még nem.

Stephen Holmes és Ivan Krasztev könyvükben, "A fény kialszik: A liberális demokrácia válságáról" annak jártak utána (többek között), hogy Kelet-Közép-Európában és Oroszországban miért nem alakult úgy, ahogyan azt az 1990-es "történelem végi pillanatban" várták. A szerzők szerint Magyarországon és Lengyelországon azért következett be az a fordulat, amit lehet az illiberalizmussal és populizmussal egyaránt jellemezni, mert

a Nyugatról jövő "Utánzási Parancs" azaz a nyugati intézmények és mentalitás elsajátítása egy elviselhetetlen alternatívanélküliséget eredményezett, és az embereknek szükségük van a választási lehetőségekre, ha a saját sorsukról akarnak dönteni. 

A hidegháború utáni nyugati hegemón világrendbe történő betagozódás feltétele volt, hogy a győztes nyugatiak szokásait, intézményeit, demokratikusságát a "vesztesek" a közös győzelem jegyében magukévá tegyék, hogy ők is úgy viselkedjenek, ahogyan az amerikaiak, az angolok, a franciák vagy a hollandok. Ez alapvetően egy egyenlőtlen, alárendelt pozíciót rendelt a felzárkózó poszt-szocialista országokhoz, akik sosem lehettek olyan előrehaladottak, mint a lemásolandóak.

szovjet.jpg

Oroszország is valami hasonlóval szembesült, mint a volt csatlós országai, az oroszoknak is olyan gyakorlatokat kellett átültetniük az politikai és államéletükbe, amely több száz évnyi cári és szovjet uralom után olyan volt, mint egy újszülött kiscsikótól azt kérni, hogy vegyen részt és szerepeljen jól - a nyugati mércének megfelelően - a díjugratáson. Az oroszok adtak a látszatra, megpróbálták a tisztességes választások látszatát fenntartani, Patyomkin Alkotmánybíróságot működtetni, de az orosz politikai elit ezt egy idő után megelégelte.

Ez Krasztevék szerint átcsapott egyfajta cinikus mimikribe (utánzás), amely egyfajta görbe tükröt tartott az Egyesült Államok és Nyugat-Európa elé.

Amikor az oroszok 2016-ban belenyúltak az amerikai elnökválasztásba, akkor az amerikaiakra mutogattak, hogy ez semmiben sem különbözik attól, amelyet ők csinálnak világszerte. Az orosz-grúz vagy az orosz-ukrán háborúk, valamint a szír polgárháborúba történő beleavatkozás során is olyan érvelések hangzottak el, mint amilyenek a nyugati vezető politikusok szájából szokott elhangozni (emberi jogok, kisebbségvédelem). Természetesen ebben bármely államnak igazat lehet adni és vitázni arról, hogy melyik az erkölcstelenebb, a képmutatóbb stb. Ebben a cikkben nem vállalunk döntőbírói szerepet, hanem csak támpontot kínálunk az aktuális politikai viták jobb megértéséhez.

A vasfüggöny lebontásával válaszút elé került a nyugati integráció: mélyítsenek (politikai unió) vagy bővítsenek (kelet-közép-európai államok felvétele)? Miután viszonylag szűkebb közösségben meglehetősen jól működött az Európai Közösségek (EU elődje), egyre inkább szerették volna a résztvevő tagországok megosztani a szuverenitásukat és közösen gyakorolni azt, azonban egyfajta felelősséget is éreztek régiónk irányában, amely a jaltai világrendszer másik oldalára került.

delegacio.jpeg

(kép forrása: 444.hu)

Azonban az Európai Uniónak érthetően - és ezzel együtt cseppet sem jogtalanul - voltak érdekeik, amelyekhez hozzá kellett, hogy igazítsák a poszt-szocialista térségét is. 1993-ban a koppenhágai értekezleten az Európai Unió egy olyan feltételrendszert állapított meg az integrációba vágyó államok számára, amely "a koppenhágai kritériumokként" híresült el. Olyan feltételeket szabtak meg a csatlakozni kívánó országok számára, mint például a "stabil politikai intézményrendszer; jogállam; kisebbségi jogok védelme; az uniós versenyt kiállni képes, működő piacgazdaság; a tagságból fakadó kötelezettségek teljesítése". Mindegyik esetben felmerül a kérdés, hogy mégis mi számít teljesülésnek? Erre a válasz pedig az volt, hogy

Az Unió a kritériumok szerint, de szubjektíven dönt arról, hogy a tagjelölt ország alkalmas-e.

Adja magát a kérdés, hogy a magyar kormány és a Fidesz nem-e azt a mimikrit folytatja a svéd és finn NATO-csatlakozások kapcsán, mint amit az oroszok azért, hogy rámutassanak a nyugatiak általuk vélt hibáira? Holmes és Krasztev felhívja a figyelmet, hogy az utánzott nyugatiak úgy érezték, hogy jogukban áll a tagjelöltek teljesítményét megfigyelni és értékelni, különböző bizottságokat és megfigyelőket küldeni a térség országaiba, hogy azok megfelelnek-e a normáknak, hogy alkalmasak-e arra, hogy felvegyék őket.

Felmerülhetett a Fideszen belül, hogy most a nyugatiakkal megkóstoltatják a saját medicinájukat.

Valamennyire mindenki felvonta a szemöldökét, amikor értesült arról, hogy a Fidesz parlamenti delegációkat küldött a mintaországnak számító Finnországba és Svédországba, hogy komolyabban beleszólnak majd abba, hogy ki lesz és ki nem lesz a katonai szövetség tagjai, illetve milyen feltételekkel. A kormánypártok saját, szubjektív kritériumai és az arról való értekezés, hogy a svéd és finn politikusok ezalatt az idő alatt mennyire voltak meggyőzőek és megnyugtatóak akár értékelhető egyfajta Nyugat elé állított görbe tükörként, amely nem csak azért szólhatott nekik, mert az uniós források körül vita van.

 

,,Nincs itt. Feltámadt, ahogy előre megmondta."
,,Nincs itt. Feltámadt, ahogy előre megmondta."

c3bcres-sc3adr.jpg

A húsvét a kereszténység legnagyobb, legfontosabb ünnepe, amikor az egyház Jézus feltámadását és azt ünnepli, hogy feltámadásával megváltotta az emberiséget. A húsvét időpontja a 325-ös niceai zsinat óta a tavaszi napéjegyenlőséget követő, első holdtölte utáni első vasárnap. Ezen a napon mi is erre emlékezünk.

Feltámadás a Bibliában

Máté szerint:

Szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán a magdalai Mária és a másik Mária elment, hogy megnézze a sírt. Hirtelen nagy földrengés támadt. Az Úr angyala ugyanis leszállt az égből, odament, elhengerítette a követ és ráült. Tekintete olyan volt, mint a villám, öltözete meg, mint a hó. Az őrök remegtek tőle való félelmükben, s csaknem halálra váltak. Az angyal azonban felszólította az asszonyokat: „Ne féljetek! Tudom, hogy ti Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek. 

Nincs itt. Feltámadt, ahogy előre megmondta.

Gyertek, nézzétek meg a helyet, ahol nyugodott! Aztán siessetek, vigyétek hírül tanítványainak: Feltámadt a halálból, előttetek megy Galileába. Ott viszontlátjátok. Íme tudtotokra adtam.” (Mt 28, 1-7.)

45300.jpg(forrás: https://felvidek.ma/2014/04/husvetvasarnap-a-feltamadas-unnepe/)

Márk szerint:

Amikor elmúlt a szombat, Mária Magdolna, Mária, Jakab anyja, és Szalome illatszereket vásároltak, s elmentek, hogy bebalzsamozzák. A hét első napján kora reggel, napkeltekor kimentek a sírhoz. Egymás közt így beszélgettek: „Ki fogja elhengeríteni a követ a sír bejárata elől?” 

De amikor odanéztek, látták, hogy a kő el van hengerítve, jóllehet igen nagy volt. 

Amint bementek a sírba, jobbról egy fehér ruhába öltözött ifjút láttak, amint ott ült. Megrémültek. De az megszólította őket: „Ne féljetek! Ti a keresztre feszített názáreti Jézust keresitek. Feltámadt, nincs itt! Nézzétek, itt a hely ahová tették! De siessetek, mondjátok meg tanítványainak és Péternek: Előttetek megy Galileába, ott majd látjátok, amint mondta nektek.” Erre kijöttek a sírból és elfutottak, mert félelem és szorongás vett rajtuk erőt. Félelmükben senkinek sem szóltak semmiről.

jn_20_1-9.jpg(forrás: http://pestiferences.ferences.eu/2020/04/12/aprilis-12-husvetvasarnap/)

Lukács szerint:

A hét első napján kora hajnalban kimentek a sírhoz, s magukkal vitték az előkészített illatszereket is. Úgy találták, hogy a kő el volt a sírtól hengerítve. Bementek, de az Úr Jézus testét nem találták. Még fel sem ocsúdtak meglepetésükből, már két férfi jelent meg mellettük ragyogó ruhában. Ijedtükben a földre szegeződött a tekintetük. De azok így szóltak hozzájuk:

„Miért keresitek az élőt a halottak között? Nincs itt, feltámadt. Emlékezzetek vissza, mit mondott nektek, amikor még Galileában járt: Az Emberfiának – mondta – a bűnösök kezébe kell kerülnie, fölfeszítik, de harmadnap feltámad.” 

Erre eszükbe jutottak e szavai. A sírtól visszatérve mindent hírül adtak a tizenegynek és a többieknek. Mária Magdolna, Johanna és Jakab anyja, Mária, s néhány más asszony hozta a hírt, aki még velük volt, az apostoloknak, de azok üres fecsegésnek tartották, és nem hittek nekik. Péter mégis menten felkelt, és a sírhoz futott. Benézett, de csak a lepleket látta. Hazament, és magában igen csodálkozott a történteken.

10401_x500.jpg(forrás: https://turul.info/napok/husvet)

János szerint:

A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Észrevette, hogy a követ elmozdították a sírtól. Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit kedvelt Jézus, és hírül adta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, s nem tudni, hova tették.” Péter és a másik tanítvány elindult és a sírhoz sietett. Mind a ketten futottak. De a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Benézett, s látta a gyolcsot, de nem ment be. Nem sokkal később Péter is odaért, bement a sírba és ő is látta az otthagyott gyolcsot meg a kendőt, amellyel a fejét befödték. Ez nem a gyolcs közt volt, hanem külön összehajtva más helyen. Most már a másik tanítvány is bement, aki először ért oda a sírhoz.

Látta és hitt. Eddig ugyanis nem értették az Írást, amely szerint föl kellett támadnia a halálból. 

Ezután a tanítványok visszatértek övéikhez.

Feltámadás a költészetben

Kosztolányi Dezső: Húsvét (részlet)

S míg zúg a kedv s a víg kacaj kitör,
megrészegül az illaton a föld,
s tavasz-ruhát kéjes mámorban ölt -

kelet felől egy sírnak mélyiből,
elrúgva a követ, fényes sebekkel
száll, száll magasba, föl az isten-ember.

husvet-katolikus_ma-2kep.jpg(forrás: https://ma7.sk/kavezo/a-feltamadas-es-az-ujjaszuletes-oromunnepe-husveti-szokasok-es-hagyomanyok)

Dsida Jenő: Húsvéti ének az üres sziklasír mellett (részlet)
Bűneimnek nincsen számok.
Mindent bánok, mindent szánok
és e sajgás, mely gyötör
nem is sajgás, már gyönyör.
Hamuval szórt, nyesett hajjal
ér engem e húsvéthajnal
és az üres sírgödör.
 
Bámulok a nyirkos, görbe
kősziklába vájt gödörbe,
bénán csügg le a karom,
tehetetlen két karom...
Te kegyelmet mindig oszthatsz,
feltámadtál s feltámaszthatsz,
hogyha én is akarom.
Juhász Gyula: Húsvétra (részlet)
Egy régi húsvét fényénél borongott
S vigasztalódott sok tűnt nemzedék,
Én dalt jövendő húsvétjára zsongok,
És neki szánok lombot és zenét.
E zene túlzeng majd minden harangot,
S betölt e Húsvét majd minden reményt.
Addig zöld ágban és piros virágban
Hirdesd világ, hogy új föltámadás van!

 

 

(Borítókép forrása: https://heidlgyorgy.com/2014/04/20/az-ures-sirnal/)

süti beállítások módosítása