Reaktor

Egyre több tanulmány és kutatás foglalkozik azzal a jelenséggel, miszerint az elmúlt évtizedek alatt a világunk kezd elszíntelenedni. Arra még keresik a választ, hogy vajon mi okozhatta ezt a változást, azonban ezt az érdekes jelenséget mindenképpen érdemes közelebbről is megvizsgálni. Mit is jelent ez pontosan? Hogyan kell ezt elképzelni?

Egy angol cikk hosszasan vizsgálta ezt a jelenséget. Vizsgálatukhoz az angol múzeumok online katalógusát vették alapul, mely során több, mint 7000 fényképet elemeztek 21 kategóriában. Az eredmény pedig teljesen egyértelmű volt: a világunk elszürkül.

A vizsgált fényképek több, mint 80%-ban feltűnik a sötétszürke szín. A 7083 tárgy elemzése után a másik következtetés még látványosabb volt. Az 1800-as évektől kezdve indult meg az a folyamat, hogy a mindennapos használati tárgyak egyre kevésbé színesek, inkább a szürke valamely árnyalatában ,,tündökölnek". Emellett megfigyelhető a sárga és a barna árnyalatoknak a hanyatlása, ami a kutatók szerint azzal magyarázható, hogy az évtizedek alatt a tárgyakat már nem elsősorban fából, hanem műanyagból készítették.

(kép forrása: lab.sciencemuseum.org.uk)

Ez a változás akkor is feltűnő, ha nem általánosságban, hanem konkrétan, egyes tárgyakat vizsgálunk meg. A legdurvább elszürkülés talán az autókkal történt. A globális piacot tanulmányozva a fent említett kutatók megállapították, hogy míg 1990-ben az autók kicsit több, mint a fele volt fekete/fehér/szürke, addig mára ez az arány már több, mint az összes autó háromnegyede.

(kép forrása: threadreadapp.com)

Ha az üres statisztika sokaknak nem is sokkoló, akkor íme egy parkoló képe 1980-ban és napjainkban.

(képek forrása: threadreadapp.com)

Ha körbenézünk az otthonunkban, valószínűleg nem látjuk már azokat az őrült, bohókás színeket, ami az 1970-es éveket jellemezte. Az elmúlt években az otthonok túlnyomó többsége minimalista, egyszerű és a színek is ehhez igazodnak. Csak semmi vidám és vibráló!

(kép forrása: threadreadapp.com)

A szemléletesség érdekében ismét tegyünk egymás mellé egy mai otthont és egy tipikus retró enteriőrt a '70-es évekből.

(képek forrása: threadreadapp.com)

A telefonokat is elérte az elszürkülés. Az 1844-es telegráf és a 2008-as iPhone hatalmas különbséget mutat színben és formában is. Az iPhone mentségére legyen mondva, hogy a színtelenedés oka itt egyértelműen a fejlődésben rejlik. A telegráf ugyan csodaszép volt a kezelt, esetenként faragott fával és lenyűgöző méreteivel, azért lássuk be, hogy a mindennapjainkat lényegesen megkönnyíti az apró, szürke okostelefonunk.

(képek forrása: lab.sciencemuseum.org.uk)

Ha színtelenséget akarunk látni, elég magunka néznünk a tanulmányok szerint. Ahogy sok minden mást a ruhaipart is beszippantotta a szürkeség. A fekete/fehér/szürke darabok toronymagasan vezetik az eladási listákat.

(kép forrása: threadreadapp.com)

Egyértelmű, hogy az ,,elszürkülés-jelensége" egy létező dolog. Az, hogy ez egy probléma-e, illetve, hogy kell-e ezen változtatni, azt mindenki döntse el maga. Mégis egy komoly bajra szeretném ezzel kapcsolatban felhívni a figyelmet. A McDonalds épületei is veszítenek a mindenki által kedvelt élénk sárga és piros színeikből. I'm not loving it!

(kép forrása: threadreadapp.com)

(Borítókép forrása: malinovka.hu)

A nyugati közvélemény ismeri, hogy Oroszország kellően autokratikus hagyományokkal bír, ugyanakkor nem látjuk át ezeknek a gyökerét. Honnan ered az orosz küldetéstudat? Milyen törésvonal mentén változott meg az orosz gondolkodás? Miért viszonyul í világhoz úgy, mint egy modern gyarmatosító? Végül pedig: kik azok az akár kortárs, akár történeti gondolkodók, akik máig hatnak – akár magára Putyinra is?

Egy despotikus és messianisztikus világ

az ősi keleti szláv állam ugyanis normann-viking elittel és szláv-finnugor, vagyis európai lakossággal bírt, emellett európai vallást, a keleti kereszténységet követett. A változás évszázadok alatt ment végbe. Az első ázsiai hatás a tatárjárás nyomán kialakult szemlélet, amely minden a területen kialakult állam(alakulat) sajátossága: Közép-Európában és nyugaton az orosz hivatalnokokra úgy tekintenek, mint kegyetlen, törekvő csoportra, akik amellett, hogy kiszolgáltatottak az elitnek, zsarnok módon bánnak a néppel – miközben valójában ők is csak egyszerű szolgák, akiktől bármikor el lehet venni azt a keveset, amilyük van, hiszen azt az elit és a már-már despota módon uralkodó cár kegyéből kapták. Ez a hatalmi eltolódás és a nép alávetettsége pedig tipikusan a mongol-tatár államok szemlélete volt, ugyanakkor az orosz hatalomgyakorlás mindenkori alapjává vált ez a fajta kiszolgáltatottság.

A moszkvai Boldog Vazul-székesegyház, amelyet Rettegett Iván építtetett (forrás: wikipedia.org)

Az orosz nép ugyanis az ortodox hitet követi, amely hit teljesen másképp értelmezi a világot, mint a nyugati kereszténység és a nyugati eszmék. Rengeteg elemet őrzött meg az ókori római és az ókori keresztény szemléletből, emellett a világi és az egyházi hatalom sincs egyértelműen elválasztva, amelynek következtében a legjelentősebb egyházi vezető felett is hatalommal rendelkező világi uralkodó befolyásra tart igényt más ortodox államokban. Róma eleste után a második Róma Konstantinápoly lett, amelynek bukása után jött létre a harmadik, „örök” Róma – ez pedig nem lehet más, mint Moszkva. Ezen folyamat megnyilvánulása, hogy Rettegett Iván a nagyfejedelmi cím helyett felvette a cár tisztségnevet (1547), mely a császár keleti megnevezése. Ez a szemlélet találkozott azzal, hogy az ősi orosz állam egyben más – ráadásul ortodox vallású – szláv népek – köztük az ukránok – ősi állama is, és így megteremtődött egyrészt az ukránok és az ukrán terület feletti uralom igényének alapja, másrészt a pánszlávizmus későbbi gyökere.

Rettegett Iván, aki felvette a cár tisztségnevet (forrás: mult-kor.hu)

Reformerek és maradiak

Nagy Péter cár, reformer szemléletű uralkodó (forrás: wikipedia.org)

ahhoz, hogy megállja a helyét a nyugati vetélytársakkal szemben. Ezen új szemlélet az orosz elit egy részére volt jellemző, kiemelt szereppel pedig Nagy Péter cár, majd nyugati hatásra hivatalosan is császár (1682-1721) bírt, akit jelentős hatások érték nyugati útjain. Ugyanakkor tevékenysége következtében tovább nőtt a szakadék az elit és a nép között, így létrejött egy franciás műveltségű vezető réteg, amely továbbra is keleti módon uralkodott népe fölött. Nem csoda, hogy a reformok soha sem valósultak meg, sőt

Egy másik reformer: Nagy Katalin (forrás: wikipedia.org)

Nem véletlenül ismerünk több újító szemléletű, európai mércével is kiemelkedő vezetőt, például Nagy Katalin cárnőt (1762-96); ugyanakkor tradicionalista despotákat is: Magyarországon keserű az emléke Európa csendőrének: ő I. Miklós (1825-55), az 1848-49-es szabadságharc vérbe fojtója.

Mi a „kelet” Oroszország számára?

és egyfajta keveredés is bekövetkezett – mind a köznépben, mind pedig az elitben. Ennek ellenére Oroszország továbbra is nyugati akart lenni, és a Nagy Péter-i elit kifejezetten lenézte a keletet. Ugyanakkor a keleties hatalomgyakorlás és a kulturális keveredés mellett egy további évszázados probléma nehezedett a nyugatos orosz szemléletre: ahhoz, hogy egyenrangúak legyenek a nyugati hatalmakkal, velük kellett ütközniük rendszeresen – miközben nem tudták felvenni a versenyt velük –; keletről viszont a tatárjárás óta nem volt jelentősebb nyomás; ráadásul a nyugatnak segítő Oroszországot a nyugat akadályozta meg a krími háborúban (1853-56) céljai elérésében és a fejlődésben. Ennek következtében

Európa vagy Ázsia? Netalán egy saját világ?

E kérdésre rengeteg különböző válasz érkezett, ugyanakkor az közös, hogy Ázsiát továbbra is lenézték, de Európát is elkezdték elengedni. Megjelent a szláv szemlélet, amely orosz vezetésű szláv világot vizionál. Ennek elég erős gyakorlati eredménye lett az Osztrák-Magyar Monarchiából az Egyesült Államokba vándorolt ruszinok, szlovákok és ukránok közt a pánszláv ideológia és az ortodox hit terjesztése, ahogy rengeteg pánszláv ügynök érkezett a Monarchia szláv lakosságú területére. Ezen irányvonal európai szemléletű és részben vallási gyökerű. A szovjet államideológia már valamelyest nyitott Ázsia felé is, de lazított a nem orosz területen élő szláv népekkel való kapcsolattal: az Orosz Birodalomra és a Szovjetunióra a népek természetesen kialakuló együttműködéseként tekintettek. Ehhez hasonló volt az a geopolitikai iskola, amely az emigráns értelmiség több tagjában is kialakult: az eurázsianizmus.

A száműzött orosz elit új értelmezése

Mind a liberális, mind pedig a kialakuló totalitárius államokba emigrált orosz szerzők elkezdték létrehozni saját ideológiájukat. A rengeteg „orosz gondolat” új értelmezést ad az orosz történelemnek és Oroszország birodalmi céljait is meghatározza.

aki az antikommunista fehér mozgalom emigráns híveinek – a bolsevik polgárháború részben nyugatról támogatott ellenoldala – egyik legfőbb ideológusává vált. Már 1922-ben kiutasították, ekkor Olaszországba menve Mussolini hatása alá került. Végül 1954-ben halt meg Svájcban.

Ivan Iljin filozófus (forrás: portfolio.hu)

A nemzeti igazságot minden esetben helyesnek vélő Iljin két központi gondolata: Oroszországnak messianisztikus szerepe van, és az isteni útra akkor térhet vissza, ha feladja az individuális szemléletet; a másik pedig, hogy Oroszország egyfajta szerves organizmus, amely elsősorban az ortodox és a szláv, majd pedig így megerősödve az eurázsiai civilizáció vezetője, ugyanakkor a világnak is fontos alakítója – de csak mint Eurázsia vezetője és kiterjesztett állam válhat világpolitikai tényezővé. Iljin egyfajta keresztény-totalitárius államot képzelt el, amelynek kötelessége megőrizni a tradicionális autokrata rendszert. Szimpatizált a fasizmussal, majd a nemzetiszocializmussal; de a németek sztálingrádi veresége után már az orosz népet ért nyugati támadásként fogta fel Hitler hadműveleteit. Az orosz népet ugyanis ártatlannak, beszennyezetlennek tartotta, amely a romlott világba hoz megváltást. Ettől kezdve úgy értelmezte, hogy az orosz az az erényes nép, amely a folytonos áldozat; amelyet mindig minden oldalról támadnak, és terjeszkedései során is kizárólag áldozat lehet, hiszen nem ismerik fel erényeit. Van egy tényező, amellyel másképp számol: Ukrajnát nem tekinti önállónak, az ukránokat az orosz nemzet részeként tartja számon – az oroszok hagyományosan a Kijevi Ruszt ősállamuknak tekintik, de csak sajátjukként fogják fel, így Ukrajna különösen fájó pont.

Iljin a háború után Franco Spanyolországát tekintette példaképének; emellett erősen épített a vezérkultuszra, de már egy elképzelt, jövőbeli vezetőt várt. A fehérek ugyanis nem térhettek vissza Oroszországba, sőt a Szovjetunió a kialakuló két blokk egyik vezetője lett. (Iljin élete végéig fasisztának tartotta magát, ugyanakkor megkülönböztette a fasizmus különböző fajtáit, és egy sajátos, csak elméletben létező orosz fasizmust tartott számára elfogadhatónak.)

Az is sokatmondó, hogy 2014-ben hazavitette a földi maradványait Oroszországba, így valószínűsíthető, hogy gondolkodására hatott. Ezt tettei is megerősítik. Minden jogos kritika ellenére sem olyan autokratikus ma Oroszország, ahogy azt Iljin elképzelte, de Putyin geopolitikai szemlélete teljes mértékben megfelel Iljin gondolatainak. Putyin is Eurázsiában gondolkozik, Dublintól Vlagyivosztokig, nem pedig Európában vagy az Európai Unióban. Eurázsián belül pedig vezető szerepet szán Oroszországnak. A nyugati értelemben vett jogállamot az orosz tradíció ellenségének tartja. (Igaz, Putyin másképp tekint a Szovjetunióra, ezen ellentmondással az orosz elit egyáltalán nem foglalkozik ma.)

Ki hat a maiak közül Putyinra?

Valószínűleg semmilyen kapcsolat nincs Dugin és Putyin közt, minden bizonnyal mindkettejükre ugyanazon szerzők voltak hatással. A ma ismert ideológusok közül Vlagyiszlav Szurkov bírhat befolyással Putyinra. Inkább politikai szervező, semmint filozófus, de hasonlóan gondolkozik, mint Iljin. Szurkov is egyetért abban, hogy Ukrajna „nincs”, de nála inkább a belpolitika a fontos – nevéhez fűződik a 2006 óta alkalmazott „szuverén demokrácia” fogalma. Eszerint az orosz demokrácia más, mint a nyugati: minden állami befolyás alatt van, így a gazdaság, igazságszolgáltatás, sőt még az ellenzék is. Az állam ugyanakkor ezekhez bármikor hozzányúlhat a stabilitást érdekében, az embereknek „nem kell tudniuk” mindenről. Vagyis ez egyfajta alternatívája a nyugati berendezkedésnek, kellően központosított és autokratikus.

(A borítókép forrása: hirtv.hu)

Elérkeztünk az Advent egyik kedvenc részéhez, ugyanis végre teljes gőzzel dübörög a karácsonyi vásár szezon. Mivel még majdnem három hét hátra van karácsonyig, ezért gondoltam elhozom az én személyes kedvenceimet az európai karácsonyi vásárok közül, hiszen egy év végi – akár csak egy napos – kiruccanás, akár még ajándéknak is tökéletes lehet. Ha még tervben van egy finom forralt bor, de kicsit messzebb merészkednétek, akkor ez a cikk mindenképpen nektek szól. :)

1.Heidelberg, Németország

Általában a legnagyobb és legnépszerűbb vásárokat nagyobb városokban rendezik, azonban Heidelberg aprócska ékszerdoboza minden évben igazán különleges. A főutca fényei, a templom, a folyó, és a gyönyörű várkastély, egy igazi csodavilágot varázsolnak elénk, amit az utcazenészek, vagy épp a kórusok éneke tesz még különlegesebbé. A friss gofri és forralt bor illat egy igazi nosztalgikus karácsonyi hangulatot áraszt, így akik egy kicsit a gyermekkori, nagybetűs KARÁCSONYT szeretnék újra átélni, azoknak mindenképp ez lesz a kedvenc.

2.Krakkó, Lengyelország

Sosem értettem, hogy a karácsonyi vásár ajánlók miért felejtik ki mindig Krakkót a listából, hiszen nem csak az egyik leggyönyörűbb vásárról beszélünk, de abszolút megfizethető is – még magyar pénztárcával is. Feldíszített lovaskocsik járják az utcákat, halk karácsonyi zene szól, de legfőképp a jókedvű lengyelek kacajától lehet hangos az utca. A főtér ilyenkor megtelik emberekkel, akik igazán finom karácsonyi különlegességeket próbálnak ki, a lengyel specialitásoktól kezdve a megszokott, tipikus vásáros menüig.

3.Bécs, Ausztria

Egy listáról sem maradhat le a bécsi - Rathausplatz - karácsonyi vásár, hiszen nem csak varázslatos mind a környezet, mind a kínálat, de nekünk magyaroknak az egyik talán legkönnyebben megközelíthető hely. Már pár ezer forintért lehet retúr buszjegyet váltani, de autóval is néhány óra alatt el lehet jutni - még akár az ország keleti részéről is. Bécs karácsony közeledtével amúgy is egy szuper célpont, hiszen sok-sok üzletet találhatunk itt ami nálunk nem elérhető, és az outlet boltok kínálata is jó opció lehet a karácsonyi bevásárlásra.

4.Strasbourg, Franciaország

Ha karácsonyi vásár, akkor Strasbourg. Nem véletlenül fonódik össze a kettő egymással, hiszen itt rendezték meg Franciaország legrégebbi karácsonyi vásárát, aminek története egészen 1570-ig nyúlik vissza. A város ilyenkor tényleg ünnepi ruhát ölt, és termelők tucatjai kínálják minőségi portékájukat a karácsonyi fények alatt. A leglelkesebb karácsonyosoknak ez abszolút kihagyhatatlan, hiszen a megszokott karácsonyi ünneplés, és bizonyos szokások is innen eredeztethetőek.

5.Prága, Csehország

Végül, de nem utolsó sorban szót kell ejtenünk a prágai mesevilágról, ami ilyenkor az egyik legkedvesebb hely Európában. Sok árus kézzel, ott helyben készíti az árut, a friss és egyedi finomságok illata pedig belengi az egész belvárost. Gyakran készülnek előadásokkal, karácsonyi jelenetekkel, vagy akár gyermekkórussal, de akár bárányt vagy csacsit is lehet simogatni a betlehemi jászol mellett. Itt biztosan rátalál a karácsonyi hangulat még a legszkeptikusabbakra is, forró csokira fel!

Zászlót bontott a Demokratikus Koalíció YouTube csatornája, a DK TV. Gyurcsány Ferenc ezt is előre beharangozta már, akárcsak az árnyékkormány esetében azt tette, december 2-án, 18 órakor indult útjára a baloldali párt legújabb szócsöve. Úgy tűnik az alternatív nyilvánosság létrehozása a következő lépése a Demokratikus Koalíció dominanciára való törekvésének. Az áprilisi választások után eltérő stratégiákat kezdtek el követni az ellenzéki pártok, az LMP megpróbálja magát "Magyarország zöld pártjaként" újradefiniálni, a Jobbik pedig konzervatív pártként a jobbközepet célozta meg.

Azonban a Momentum és a Demokratikus Koalíció ennél jóval ambiciózusabbak, ők a kisebb baloldali pártokat folyamatosan felemésztve kívánnak a jövőben a Fidesz ellenpólusaként politizálni. A módszer abban más, hogy míg a Momentum lassan, megfontoltan akar építkezni, addig a DK próbálja magát az egyedüli kormányzóképes, cselekvőképes és "mindenképes", legjobban megszervezett ellenzéki pártként viselkedni.

Az Dobrev-árnyékkormány felállítása is ezt a célt szolgálja, megakarja mutatni, hogy van kormányzóképes alternatívája az Orbán-kormánynak. Ennek meg is lett a látványos eredménye, hiszen a legújabb közvélemény-kutatások magasan az ellenzék vezető erejének mérik a DK-t, míg a többi ellenzéki párt zöme nagy eséllyel nem jutna be a Parlamentbe, csak a Mi Hazánk és a Momentum. Sokan vonnak párhuzamot a Fidesz 1996-ot követő térfoglalása és a DK mostani viselkedése között, tegyük hozzá nem alaptalanul.

(kép forrása: Fidesz Facebook oldala)

A DK - a régi Fideszhez hasonlóan - egy széttöredezett pólusban helyezkedik el a baloldalon, úgy gondolja, hogy ezt a sokaságot neki kell egységbe tömörítenie az "Egy a tábor, egy a zászló" jelszava alatt. A Demokratikus Koalíció sokszor hívja fel a figyelmet arra, hogy a többi ellenzéki pártból folyamatosan áramlanak át a fiatal politikusok, a Fidesz ehhez hasonló agyelszívást hajtott végre a 2000-es években. A DK TV szinte "kísértetiesen hasonló" célt és funkciót láthat el, mint a 2003 januárjában elinduló Hír TV a Fidesz esetében. A Hír TV a polgári, konzervatív jobboldalnak kívánt egy alternatív szócsövet biztosítani a nyilvánosságban. Bár a DK TV a YouTube-on található meg (ebből a szempontból másabb is, mint a jobboldal saját csatornája), az online platformok lassan, de kezdenek a hagyományos felületek babérjaira törni. 

Már az is sokat elmond a csatornáról, hogy a főműsora - a DK Szubjektív - hetente egyszer, péntekenként fog felkerülni. A hét bármelyik napját kiválaszthatták volna, de itt feltehetőleg nem kis tudatosság van, ugyanis Orbán Viktor a Kossuth Rádióban szokott beszélni péntekenként. A DK az árnyékkormány mellett kitalálta az ellen-pénteket is. Érdemes a rövid videóikat, a "Shorts"-okat is megnézni, Gréczy Zsolt szerint

És van olyan, hogy egy párt képes újra és újra új dolgokat kitalálni. A DK TV erről szól.

Gréczy Zsolt ezzel azt akarja hangsúlyozni, hogy a pártja az egyedüli párt, amely az ellenzéki térfélen cselekvőképesnek mondható. Vágó István rövid videójából az derül ki, hogy a DK TV lesz az, amelyik a főbb kérdésekre majd választ tud adni - a válaszokért nem kell a többi ellenzéki párthoz fordulni. A Demokratikus Koalíció érzékelhetően sokat foglalkozik a saját, pozitív kép felvázolásával, ehhez társul az is, hogy sokat foglalkoznak a Fidesz mellett az ellenzékkel is.

Az adás egy részében értékelték a Závecz-Research egy kutatását, amely alapján kiderült, hogy Dobrev Klára a legnépszerűbb ellenzéki politikus, ezt még nem érte el DK-s politikus. Továbbá summázták, hogy a DK most van az eddigi történelmének zenitjén, ugyanis nekik van a legnagyobb EP, országgyűlési és főváros frakciójuk, ők a legmegszervezettebb ellenzéki párt, tehát jó esélyük van leváltani a Fideszt 2026-ban. A DK egyetért Donáth Annával, amikor a széttöredezett ellenzéket versenyképtelennek gondolja és nem tartja előremutatónak ezen kis pártok belső versengését. A Gyurcsány-párt ezt megkívánja haladni, talán már most sem tekinti a többieket versenytársnak.

Ezt azzal is alátámasztják, hogy kicsit kitérnek a fő vetélytársra, a Momentumra is. Rámutatnak a Gelencsér Ferenc és Donáth Anna eltérő stratégiai elképzeléseire, ezzel azt sugallják, hogy mindenki mást belső feszültségek feszélyeznek, míg a DK egységes. Éppen ezért képesek ők megvalósítani a "Donáth-doktrínát", azaz a baloldali pólus egy párt általi egyesítését. Többek közt ennek köszönhető az a jelenség is, hogy a cselekedni vágyó, tehetséges ellenzéki politikusok hullámokban csatlakoznak a Demokratikus Koalícióhoz, míg a Momentumhoz a "nyíltan náci", ex-Jobbik politikus Stummer János csatlakozik. Szerintük azok az ellenzékiek, akik eredményeket szeretnének elérni, azok mennek a DK-ba.

(kép forrása: telex.hu)

Az adás alatt azonban leginkább a Fidesszel és Orbán Viktorral foglalkoztak. A párt önmagát a kormányoldallal szemben definiálja elsősorban, ez nyilvánvaló. A főbb beszédtémák az EU-s pénzek helyzete, Novák Katalin elnöki rezidenciája, Tiborcz István és Matolcsy György gyarapodása, a pedagógus tüntetések, illetve a Nemzeti konzultáció voltak. A végén kicsit foglalkoztak a katari világbajnokság politikai botrányaival is, de az nem annyira lényeges.

A DK szerint az EU keménysége annak köszönhető, hogy ez idáig nem tudta értelmezni Orbán politizálását, most viszont móresre tanítják a "rubeljobboldalt". Szerintük az Orbán ellopja az uniós adófizetők pénzét, illetve az ország jövőjét, ezt ismerte fel ennyi idő után Brüsszel. Abban egyetértettek, hogy ha Magyarországon baloldali kormány lenne, akkor egy hónapon belül megjönne a pénz. Orbán Viktornak azért nem akar csatlakozni az Európai Ügyészséghez, mert akkor az egész család börtönbe kerülne (és nem azért, mert nem kötelező). A DK-s beszélő fejek szerint az Orbán-kormány vékony pallón táncol, amelybe bele fog bukni.

A Demokratikus Koalíció ezzel szemben fogalmazza meg magát, miután felvázolta a "főgonoszt". Egy Dobrev-kormánynak nem kellene hosszasan tárgyalnia a forrásokról, azokat magától értetődően megkapná egy hónapon belül. Míg Orbán erkölcsileg és politikailag megbukott, addig Dobrev Klára nem. Azonban azt korántsem lehet elmondani, hogy olyan sok energiát fordítottak volna arra, hogy ők mit csinálnának, főleg a kormányoldal szidalmazásával voltak elfoglalva. Az üzenet ebből a szempontból semmi új: ők nem Orbán. Kérdéses, hogy egy ilyen lazább stílust képviselő műsorban kell-e erről beszélni vagy sem.

Érdekes innováció a Demokratikus Koalíció részéről a DK TV elindítása. Elsősorban a cselekvőképesség látszatát akarják fenntartani az ellenzéki választók számára, illetve a Fidesz egyedüli alternatívájaként akarnak tetszelegni, ehhez hoztak létre egy alternatív nyilvánosságot. A műsorban elhangzottak alapján leginkább a részsikerek lekommunikálásáé a főszerep, de sokat foglalkoztak az ellenzék gyengeségével, illetve a Fidesz kritizálásával, szidalmazásával. Ha van egy kis öniróniájuk, akkor elindítják benne a "Gyurcsány Show"-t.

Egyre hangsúlyosabb témája a kormányzati kommunikációnak a válság, azonban sokak némi fordulat következett be az eddigiekhez képest. Egyesek szerint "szokatlan dolgot csinált Orbán", amikor "szembesítette a valósággal a népet". Sokan tartották álságosnak, megrendezettnek azt a videót, ahol a miniszterelnök adventi koszorút vásárolt az irodájába és beszélgetésbe elegyedett az eladóhölggyel. Továbbá az is megállapítható, hogy a különböző közösségi média felületeken is felerősödött a kormánytagok kommunikációja, sokat foglalkoznak a Nemzeti konzultációval, amely keretében a szankciós csomagokról lehet véleményt nyilvánítani.

Nagyon fontos minden politikai szereplő számára, hogy hogyan kommunikál a választóközönséggel, milyen fogásokkal próbál meg hatni rájuk. Természetesen az állampolgárokat rengeteg céllal és szándékkal lehet politikai üzenetekkel bombázni, az üzenet maga irányulhat a saját tábor, a bizonytalanok, illetve az ellenfél párt vagy pártok szavazói felé. A mai politikai pártoknak és politikusoknak komoly kampánycsapataik, agytrösztjeik és tanácsadóik vannak, ezek nélkül nem lehet a mai politikában érvényesülni.

A mai világban lehetetlen kikerülni a politikai üzenetek befogadását, ahhoz ténylegesen remeteként kellene élni. Azonban aki nem teheti meg, hogy a civilizált világon kívüli, politikamentes életet éljen, az lépten-nyomon belefut egy-egy plakátba, matricákba, adott esetben 5-15 másodperc hosszúságú átugorhatatlan politikai hirdetésekbe. Lángosozó Kunhalmi Ágnes, ételfutár Jakab Péter, kiránduló Novák Elődék és adventi koszorút vásároló Orbán Viktor: ezek mind üzennek valamit a befogadók számára. Egy választás során mindenki törekszik az "övéit" minél nagyobb hatásfokkal mozgósítani, illetve az ellenfelet lejáratni, ezáltal otthon tartani a mások szavazóit.

Orbán Viktor egy teljesen mindennaposnak számító virágboltban vesz az irodájába egy adventi koszorút, közben társalog az eladóval. Ez közelebb hozhatja a választókhoz a politikust, azt az érzetet kelti, hogy az olyan átlagemberekkel is érintkezik a miniszterelnök, mint ő maga. Természetesen ki lehetne emelni olyan párbeszéd paneleket, hogy a kormányfő felesége intézi az otthoni koszorút, tehát a hagyományos nemi szerepekről is szó esik, de nem ez a lényeg. A választás végezetül egy fehér gyertyás adventi koszorúra esik, az eladóhölgy ki is emeli, hogy a fehér a tisztaság jele. Mivel a kormányfő irodájába kerül, ezáltal hozzá köthető, vele azonosítható a fehér szín szimbolikája.

Tovább növeli a közelségérzetet azon része a beszélgetésnek, ahol Orbán Viktor elkezd érdeklődni a bolt sorsa és helyzete felől. Az egy nagyon fontos üzenete a videónak, ami ezután elhangzik:

-De talpon vannak?

-Talpon vagyunk.

-Energiaárak?

-Megjött a számlánk. Azt majd elfelejtjük.

-De kitudják?

-Ki, ki. Muszáj lesz.

Bontsuk szét a két szereplő ábrázolását! Orbán Viktor ebben a párbeszédben a törődő, érdeklődő államférfi szerepében van feltüntetve, akinek nagyon fontos, hogy a "mindennapok virágárusa" ki tudja-e fizetni a rezsiszámlákat. A másik szereplő, az eladónő pedig a türelmes, kötelességtudó (mivel befizeti a számlát) és lojális állampolgár, aki nemcsak, hogy állja a sarat, de még el is felejti a magyar kormánynak, hogy most nehezebb idők vannak. Ezek az üzenetek nem az "ellenzéki keménymag" szavazóknak szól, hanem annak a 3 millió környéki embernek, aki a Fideszre szavazott a választáson. Mindenki küszködik a megélhetéssel, még a Fidesz-szavazók is, ezekkel az üzenetekkel azt próbálják elkerülni, hogy lemorzsolódjanak.

(kép forrása: magyarnemzet.hu)

A jó és hatékony politikai kommunikáció elengedhetetlen része a hatalomgyakorlásnak, égetően fontos, hogy akár a rossz körülményeket is valamilyen módon elfogadhatóvá tegye a hatalmon lévő, hogy eladható legyen. Az első szabad választások után felálló Antall-kormány nem is gondolta volna, hogy az átmenet nehézségeit mennyivel jobban kellene lekommunikálni. A mai napig az az általános vélekedés Antall Józseffel kapcsolatban, hogy nem érdekelte az emberek megélhetése. Azóta azonban rengeteget professzionalizálódott a politika, gondosan ügyel arra, hogy az állampolgárok számára mit üzen és mit nem.

A másik nagyon fontos terület a Nemzeti konzultáció és az azt övező kommunikáció. A magyar kormány nyilvánvalóan a megélhetési nehézségekért való felelősséget átruházza Nyugat-Európára, azon belül is Brüsszelre. A magyar kormány egyes tagjainak eltérő megközelítései vannak a szankciók kapcsán, feltehetőleg van egyfajta munkamegosztás. Varga Judit rendre a magyar érdekek megvédéséről posztol az Instagramon, míg mondjuk Nagy István agrárminiszter "felkéri" az embereket, hogy a konzultáció kitöltésével támogassák meg a kormány küzdelmét, hallassák több millióan a hangjukat, hogy azt Brüsszelben is meghallhassák.

(kép forrása: 444.hu)

Nagy István reagál az emberek félelmeire, tisztába van az infláció hatásaival, tudja, hogy az emberek mivel szembesülnek a boltokban. A Nemzeti konzultációval azt akarják erősíteni az emberekben, hogy ők is hatással lehetnek a külpolitika és a gazdaság alakulására, megvan minden eszközük arra, hogy a kezükbe vegyék az irányítást. Mindenki szereti azt hinni, illetve érezni, hogy hatással van az életének a menetére, hogy kontrollálni tudja az eseményeket, a kormány ezt az igényt próbálja meg kielégíteni.

Összefoglalva a leírtakat, több dolgot is el lehet mondani a kormányzat kommunikációja kapcsán. Először is azt érzékeltetik az állampolgárokkal, hogy érdeklődnek, sőt, aggódnak a megélhetésükért, illetve nincsenek elszakadva tőlük. Az adventi koszorús videóban felvázolták a "jó állampolgár eszményét", ahol a helyes viselkedés az az, hogy a nehéz időszakot át kell vészelni, türelemmel kell lenni, illetve bízva a vezető képességeiben "el kell felejteni" a számlákat, emiatt nem szabad megvonni a bizalmat. A magas árak összekötése a szankciós csomagokkal egyfajta felelősségi súlypont áthelyezést eredményez, a magyar kormány helyett Brüsszel lesz a hibás. Az ötödik Orbán-kormány mindeközben az emberek támogatását és felhatalmazását kéri egy konzultáció kitöltésével, cserébe a cselekvőképesség "jóérzését" adja nekik.

Van-e érezhető fordulat a kormány kommunikációjában? Minimális, de meg lehet állapítani egyes mintázatokat. Orbán Viktort eddig is egy emberközeli politikusként ábrázolták, aki mindenkivel képes szóba elegyedni. Összkormányzati szinten megállapítható, hogy a politika próbálja érzékelteti magáról azt, hogy tisztában van a jelenlegi körülményekkel, a magas árakkal, a vágtázó inflációval. Amennyiben valami megállapítható, az az, hogy sokkal többet foglalkoznak "kendőzetlenül" az átlagember sorsával. Továbbá kikristályosodik a befogadók számára a "jó állampolgár" eszményi képe, aki türelmes, megértően viselkedik a kormány iránt, illetve kötelességét teljesítve kitölti a Nemzeti konzultációt.

Decemberben már mindenki a karácsonyi ajándékokon pörög ezerrel, ezért december 6-ról gyakran megfeledkezünk és csak egy ünnepi kiadású túlárazott csokival lepjük meg szeretteinket. Ezért hoztam nektek néhány ötletet, ami tökéletes apróság Mikulásra, ráadásul mindegyik saját készítésű finomság is.

Hóember Macaron

Igen, ez az ajándék időt és türelmet igényel, hiszen a macaron nem a fél óra alatt összedobott édességek közé tartozik. Azonban, ha szánsz rá néhány órát, olyan ajándék lesz, amit senki sem felejt el egyhamar.

A tészta elkészítésénél én az alábbi receptet szoktam használni, ami soha nem hagyott még cserben. A tészta kinyomásánál értelemszerűen térjünk el a recepttől, hiszen mi hóember formákat szeretnénk alkotni.

(forrás: youtube.com) 

Néhány tipp, ami nálam bevált macaron készítés közben:

Én általában nem mandulalisztet, hanem darált mandulát veszek, amit még egyszer átszitálok. Noha egy kicsivel több munkát jelent ez, a darált mandula ára töredéke a mandulalisztének, így máris sokkal költséghatékonyabb a receptünk.

A tésztát mindig légkeveréses sütőben kezdem el sütni. Amikor látom, hogy a kis ,,talpacskák” már megemelkedtek, a sütőt átkapcsolom egyszerű alsó- felső sütésre.

Ha a macaronok megsültek, mindenképp kihűlt állapotban, de ragasztás előtt rajzoljuk rájuk a kis hóembereket.

 (forrás: hu.depositphotos.com)

Ha készen vagyunk, egy darab celofánba becsomagolva egy igazán személyes és eszméletlen finom ajándékkal lephetjük meg barátainkat, családunkat.

Rénszarvasos cake pop

A cake pop-ok az elmúlt években hatalmas népszerűségnek örvendenek. Cukrászdákban elég merész áron adják őket, pedig ez házilag is meglepően könnyen elkészíthető. Ráadásul egy adag brownie-ból az egész családnak kész is az ajándék Mikulásra.

Az én kedvenc verzióm alapja egy csupacsokis brownie, amit egy minimális tejjel masszává dolgozunk, kis gömböket formázunk belőle. A gömbök közepébe hurkapálcikát szúrunk, majd megforgatjuk őket olvasztott csokiban. Ha megszáradtak tetszés szerint díszítjük őket. Íme, egy kis inspiráció a díszítéshez:

(forrás: streetkitchen.hu)

Néhány tipp:

Az egyszerű hurkapálca helyett hobbiboltokban nagyon szép, télies alternatívákat is találhattok, így még egy kis pluszt adva a cake popnak.

Ha nem bíztok a kézügyességetekben, akkor sima csoki helyett fehércsokiba mártogassátok a tésztát, majd száradás előtt – bármilyen boltban megtalálható - ehető csillagokkal, hópehellyel díszítsétek.

Ha nincs időtök vagy kedvetek sütni, egyszerű bolti édességekkel is helyettesíthetitek a házi brownie-t.

Ez a recept cukormentesen is elkészíthető. Csak ki kell cserélni a cukrot a kedvenc édesítőszeretekre, valamint a csokoládéból is van bőven cukormentes opció a boltokban. Értelemszerűen ez a verzió kicsit drágább lesz, de az éppen diétázó szerettetek öröme biztosan kárpótol.

Forralt bor mix

Ha nem vagy az a nagy cukrász, vagy csak nincsen időd órákat tölteni a konyhában, a következő ajándékötlet biztosan neked szól.

Ha tél, akkor forralt bor. Habár a karácsonyi vásárokban vett forralt bornak megvan a saját hangulata, azt le kell szögezni, hogy egy pohár árából otthon egy egész fazékkal tudsz csinálni.

Ha pedig ajándékba szeretnéd adni, itt az ötlet, hogyan tedd:

(forrás: gabojsza.hu)

Vegyél egy üveg száraz vörösbort, a receptben található fűszereket, cukrot, valamint egy csatos befőttes üveget.

A cukrot és a fűszereket óvatosan szórd egymásra úgy, hogy szépen rétegezve látszódjanak. A friss narancs és citrom helyett nyugodtan vedd meg vagy akár készítsed el ezek házi verzióját és rakd azokat az üvegbe.

Ezután nincs is más dolgod, mint szépen becsomagolni az üveget a borral és egy kis elkészítési javaslattal együtt odaadni a megajándékozottnak.

A szerző a kötetben elsősorban azt a - forrásai szerint helytelen - nézőpontot bírálja, ami szerint a nagy földrajzi felfedezések kora és a kora újkor önmagában egyedül az európai dominanciáról ismerszik meg, s hogy a világ legerősebb katonai és közigazgatási térségeként az európaiak a saját erőfölényükkel alapozták meg a mai súlyukat a mindennapok külügyeiben. Ezt a gondolkodásmódot nevezzük eurocentrizmusnak. A szerző azonban rámutat: nem feltétlenül vezet helyes eredményre ez a nézőpont, mert elhanyagol rengeteg fontos körülményt, kezdve a járványok szerepétől egészen a komplett ázsiai térség - szintén rohamosnak nevezhető - fejlődéséig. Kilépve az eurocentrizmusból olyan körülményeket ismerhetünk meg, melyek teljesen átformálják nem csak a nagy földrajzi felfedezésekről, de az egész kora újkori szerepünkről alkotott képünket.

Az európaiak expanzióról alkotott képe a szerző állítása szerint meglehetősen egysíkú, abban a gondolatkörben él, hogy amit az európai konkvisztádorok véghezvittek, az világszinten unikális produktum volt, ami nem a teljes igazság. A társadalmi fejlettséget az cáfolja, hogy a földrajzi felfedezések jó része nem állami, hanem a mai szó értelmében magánvállalkozás volt.

A katonai és taktikai fölényt az cáfolja, hogy a terjeszkedésekor a hódítók nem tömeges haderők voltak, hanem kisebb „gerilla” csapatok. Emellett amikor mégis nagyobb haderő-egység bevetésére került volna sor, azok kiképzésében és harci stílusában teljes mértékben azokhoz a csatározásokhoz voltak szokva, amiket „otthon” megszoktak: a szomszédaikkal való harcot. Mivel azonban egy addig soha nem érintett társadalmi csoporttal kerültek szembe, ezért ezek egy az egyben nem voltak alkalmazhatóak. Az európai csatatereken egyértelmű technikai fölényt jelentő megoldások (lőfegyver, ágyú) nem voltak bevetve a meghódított területeken, a közelharc során az előnyt az acél fegyverzet és páncél jelentette. E tekintetben tehát – a szerző szerint –

Az amerikai térnyerést a modern kultúra magasztosabban kezeli, mint amennyire a valóság indokolja. Sharman kiemelt figyelemmel kezeli a térség legfontosabb hódítóit, a spanyolokat. Kezdetben a mapucsok elleni csatározásokat említi: bár társadalmilag „belénk égett” a kép, hogy a konkvisztádorok nagy, díszes és felszerelt seregekkel jelentek meg a primitív és elmaradott bennszülöttekkel szemben, ez a kép sok szempontból nem helyes történetileg. A mapucsok olyan fejlett és hosszantartó ellenállást tanúsítottak, hogy az 1550-es évekig teljes egészében kiűzték a hódítókat a területeikről, vezetőiket pedig megölték és megették (itt megjegyezném hogy nyilván nem a mi értelmezésünkben vett kulturális fölényről, hanem a taktikai és erőfölényről beszélek). Globálisan értelmezve viszont a mapucsok még kulturális előnyben is voltak:

A portugálok Kelet-Afrikában folytatott katonai műveletei is cáfolják a tiszta dominanciáról alkotott eurocentrikus képet. A kereskedelem és a tengeri uralom megtartása végett kulcsfontosságú part menti városokban a portugáloknak létfontosságú volt a felügyelet. Itt azonban több fronton is ellenállásba ütköztek, ami nem csak a belső területek felé való terjeszkedést hiúsította meg, hanem még meg is kérdőjelezte a tengeri uralom státuszát. Egyrészt a helyi szuahéli lakosság reagált agresszívan, másrészt az oszmán birodalom támadta rendszeresen az erődöket. A part menti fölény azért maradt meg, de egyúttal korlátozódott csak a tengerrel határos városokra, mert a portugálok a hajókra szerelt ágyúival tengeri csatákban gyorsan győzelmet arattak. Ezen túlmenően azonban

A könyv tanulsága számomra különleges értékkel bírt, és jó időben is olvastam: az orosz-ukrán konfliktus hónapok óta tartó hírei mellett sokkal több értelmet nyertek bizonyos világpolitikai események úgy, hogy már nem azon az eurocentrikus körvonalon belül gondolkodom, mint eddig. Ahogy a szerző az utolsó fejezetben is kifejti, a globális nézőpont minden egyén számára nehezen elsajátítható, de nagyon sok tanulsággal jár, s én úgy gondolom, hogy ezt a szellemi áldozatot egy egyetemista korú embernek mindenképpen meg kell hoznia, éljen bárhol is a világban.

Cikksorozatunk záró részében Litvániát, a legdélebb balti államot mutatjuk be. Litvánia az egyedüli, amely (egységes) középkori államisággal rendelkezik, ráadásul német jelleg és vezetők nélkül. Sorsa összefonódott Lengyelországgal és Oroszországgal is. Orosz lakossága ugyanakkor jóval csekélyebb a másik két országénál, így a helyi oroszok teljesen más helyzetben vannak.

Litvánia

A maga 2,7 milliós lakosságával a legnépesebb a balti államok közül. Lakosságának 80-85%-a litván származású, vagyis

A legnagyobb kisebbség a lengyel – 6-6,5% -, míg az oroszok csak nagyjából 5%-ot jelentenek. Mindez teljesen más helyzetet teremt az oroszokhoz való viszonyulásban. Litvánia fővárosa Vilnius – a maga 550 ezer fős lakosságával.

Az egyetlen történelmi állam

A balti országokat megnézve azt láthatjuk, hogy finnugor és balti törzsek telepedtek le viszonylag régen a területen, akik egybeolvadni nem tudtak, és nagyon sokáig nem vették fel a kereszténységet. Ezt jellemzően a Német Lovagrend érte el náluk, majd megjelent egy német nemesség, egy német városi polgárság, míg a helyi népek megmaradtak jobbágynak. Litvániában ez másképp zajlott: fel tudták venni a harcot a Német Lovagrenddel, és az első nagyfejedelemként említett uralkodó, Mindaugas 1250 körül önként vette fel a kereszténységet és – a mi Szent Istvánunkhoz hasonló módon – letörte az ellene lázadó litvánokat. IV. Ince pápától koronát is kapott, ugyanakkor később visszatért a pogány hitre.

miután a Jagelló-ház őse, Jagelló (megkeresztelkedése után Ulászló) feleségül vette Nagy Lajos lengyel és magyar király lányát, Hedviget, ezzel létrejött a lengyel-litván perszonálunió. Mindkét ország nagy ellenfele a Német Lovagrend volt – a litvánok 1283 óta álltak hadban velük -, akiket Jogaila és unokatestvére, a litván nagyfejedelem (Vytautas vagy Vitold) 1410-ben a grünwaldi csatában vert le és vette vissza az etnikailag litván területeit. Ezen területet maguk a litvánok keresztelték meg az 1410-es években. (Teljes mértékben tehát ők a legkésőbbi keresztény nép Európában, nem az észtek, de a litván vezetők megtérése már az 1200-as években megkezdődött).

Vytautas litván nagyfejedelem ábrázolása (forrás: wikipedia.org)

Lengyel hatás

Vytautas nagyfejedelem halála után még nem jött létre az az egységes lengyel-litván állam, amely a kora újkorban létezett, hiszen maguk választhatták meg uralkodóikat, de lengyel jóváhagyással. Persze többször is unió állt fenn a két ország közt, emellett a két nemzet nemességének együttműködését jogilag is rögzítették, ahogy a jogrend is hasonlóan fejlődött, amely később mindkét ország vesztét okozta.

A Lengyel-Litván Unió bár 1385 óta létezett, véglegesen 1569-ben jött létre. Közös lett az országgyűlés és a külpolitika, de a pénzügyek nem teljesen. Ez vezetett ahhoz, hogy

mivel szert akartak tenni a helyi hivatalokra és a pénzre, ennek következtében a litván nemesség egy része ellengyelesedett.

A másik nagy probléma a liberum veto jogköre, vagyis, hogy az országgyűlés csak egyhangúan hozhatott törvényeket. Ez hozzájárult a lengyel-litván állam meggyengüléséhez, így az ország felosztásához is, amelynek következtében

Orosz elnyomás

A lengyel hagyományokat is átvevő litvánok természetesen nem tudtak belenyugodni az orosz uralomba:

így az 1830-as lengyel felkeléshez is csatlakoztak (emiatt a térség egyik legrégebbi egyetemét, a Báthory István által alapított vilniusi egyetemet bezárták).

Báthory István erdélyi fejedelem, lengyel király és litván nagyfejedelem alapította Közép-Kelet-Európa egyik legrégebbi egyetemét Vilniusban (forrás: wikipedia.org)

A röghöz kötött jobbágyságot csak 1861-ben, az általános birodalmi jobbágyfelszabadítással szabadították fel, eredetileg ugyanazon feltételekkel mint Oroszországban, vagyis a földeket nem kapták meg (az egykori Lengyelországban igen). Ezen 1863-ban változtattak az egy évvel korábbi, lengyel-litván felkelés hatására, bár ennek célja a függetlenség volt, nem a földek megszerzése. Mintegy 22 ezer embert végeztek ki vagy üldöztek el, emellett betiltották a latin betűs írások kiadását (1904-ig állt fenn), bezárták az iskolákat (az általános iskolák kivételével, ahol az orosz lesz az oktatás nyelve).

A következő évtizedek az ellenállás éveivé váltak. Sorra alakultak a függetlenséget vagy az autonómiát követelő lapok és mozgalmak, mind Litvánia területén, mind a Birodalom más városaiban (például Szentpéterváron), mind pedig külföldön.

Az ismét független Litvánia

A független litván állam, mely többségében litván etnikumú,

így földosztásba kezdett. Politikailag ugyanakkor kifejezetten instabilnak tűnt: puccs puccskísérlet hátán jellemezte egészen a szovjet megszállásig, több baloldali pártot betiltottak, kommunista vezetőket végeztek ki, ugyanakkor több radikális nacionalista katonai vezető és történész is börtönbe került a függetlenség két évtizedében. A Vatikánnal is csak hosszú idő után sikerült megegyezniük a vilniusi egyházmegyét illetően.

Megkezdődnek a deportálások, főleg papokat és értelmiségieket vittek el – egyébként kevésbé volt súlyos, mint az észteknél, vagy különösen is a letteknél. Mindeközben illegálisan működött egy szovjetellenes kormány, ezt az 1941-ben bevonuló nácik ugyanakkor nem ismeték el, hanem saját kollaboráns kormányt alakítottak.

A Vörös Hadsereg 1944-ben tért vissza, de az egykor Németországhoz tartozó (és a versailles-i béke következtében litván fennhatóság alá kerülő) területeket csak 1945-ben érték el.

Itt is a tömeges kolhozosítás vetett véget az akciónak, amelyet pedig tömeges deportálás előzött meg. Megkezdődött az erőszakos iparosítás, illetve az oroszok betelepítése is. Ez utóbbi ugyanakkor nem jelentett akkora tömeget, mint a másik két országban, 1989-ben sem érték el a lakosság 10%-át.

Az oroszok ma

Két említendő jelenség van: az egyik a kalinyingrádi kerület, amelyet legkönnyebben Fehéroroszországon és Litvánián keresztül tudnak elérni az oroszok. Ez állandó fenyegetettség Litvánia számára. A másik pedig az, hogy a helyi oroszok hangot adnak annak, hogy támogatják Putyin háborúját Ukrajna ellen. Kalinyingrád nem az orosz kisebbség kérdéséhez tartozik, de kifejezi az Oroszországgal való viszonyt: Litvánia úgy tekint a kerületre, mint egy Moszkva elleni fegyverre (pl.: nem engedik át az unió által szankcionált árucikkeket, korlátozzák a közlekedést stb.).

Etnikai arányok Litvániában (forrás: researchgate.net)

Az orosz lakosság megnyilvánulásai viszont problémásak lehetnének – ha nem Litvániáról beszélnénk, hanem a másik két állam valamelyikéről. Litvánia számára is nagyobb félelem lehet Kalinyingrád, hiszen Oroszország számára ez sokkal fontosabb kérdés – Kalinyingrád a legnyugatibb terület, állandóan használható kikötővel. Ez az orosz népesség azonban legfeljebb elővigyázatosságra, nem pedig irracionális félelemre, nagy volumenű megnyilvánulásokra ad alapot.

Borítókép: Vilnius (forrás: wikipedia.org)

Ebben az évben mindenki folyamatosan figyeli, mennyi áramot fogyaszt, nehogy túllépje az átlagfogyasztást. Vajon lehet-e idén az előző évekhez hasonló karácsonyunk ezen keretek között? 5 tipp azért, hogy erre a válasz igen lehessen!

Vásároljunk LED égősorokat!

A LED égők hatalmas népszerűségnek örvendenek már jópár éve. Érvként mellettük szól, hogy ezekkel a fényforrások lényegesen kevesebb energiát fogyasztanak, mint az egyszerű kompakt izzók. Ez a lényegesen kevesebb akár ötöd annyi fogyasztást is jelenthet. Szintén a LED mellett szól az élettartamuk, ami jócskán hosszabb, mint a hagyományos izzóké.

Ezt ellensúlyozza a LED ára: 450-500 óra folyamatos világítás kell ahhoz, hogy megtérüljön az ára.

Azonban amennyiben pénztárcánk engedi, mindenképp érdemes néhány LED égősorba beruházni, mivel az energiafogyasztásunk biztosan megköszöni nekünk.

Egyszerűsítsük a karácsonyi menüt!

Biztosan sokan vagyunk úgy, hogy egy kissé túlzásba esünk a karácsonyi menü megtervezésénél és egy hét múlva is a maradékot próbáljuk elfogyasztani. Lássuk be, 6 napon keresztül töltött káposztát enni annyira nem élvezetes.

Ahhoz, hogy ettől megkíméljük magunkat és energiát is spóroljunk elég egy tudatos tervezés, az adagok és az ételfajták lecsökkentése. Bőven elég kétféle főétel és kétféle süti. Sőt… A bevásárlás során pedig alaposan gondoljuk át, hány vendéget fogadunk és ne ennek a triplájára vegyünk alapanyagokat.

Főzés során pedig érdemes arra figyelni, hogy amennyiben időnk engedi, egyszerre csináljunk mindent. Amikor megsült a hús, utána rögtön mehet is be a süti. Így a sütőt elég lesz egyszer bekapcsolni felmelegíteni, amivel nem kevés áramot tudunk spórolni.

Ezzel a tipp rengeteg pazarlástól és idegeskedéstől is megment minket.

Ne csak fényekkel díszítsünk!

Noha fent már írtam a LED fénysorok előnyeiről. Mégis, a legtöbb energiát azzal tudjuk megspórolni, ha olyan díszeket preferálunk, amik egyáltalán nem fogyasztanak áramot.

Például, ha csak egy kicsivel kisebb karácsonyfát veszünk idén, az már elég nagy változást tud hozni. Hiszen a megmaradt díszekkel fel tudjuk dobni a lakást (a szalmából font díszek elképesztő jól tudnak mutatni), ráadásul lényegesen kisebb fényfüzér is elég a fa megvilágításához.

Mi évek óta úgy próbálunk karácsonykor energiát spórolni, hogy nem egy hosszú fénysort veszünk, hanem LED égős, felcsiptethető ,,gyertyákat”. Így nem kell egy kisebb fára felerőszakolni egy hosszú füzért, hanem tényleg ízlésesen és mértékkel tudunk díszíteni, ami ráadásul még energiahatékony is.

Figyeljünk a fényfüzérek vásárlása során!

Piacokon, kétes hírű boltokban és az interneten is találunk dögivel gyanúsan olcsó fényfüzéreket. Ennek nem szabad bedőlni.

A jó minőségű és energiahatékony izzók gyártása nem olcsó mulatság. A gyártási költségektől kezdve, a csomagoláson, az engedélyek és tanúsítványok beszerzésén át minden pénzbe kerül. A nagyon olcsó termékek esetén pedig eléggé valószínű. hogy ezek valamelyikén spóroltak.

Így nem csak a termék fogyasztása lesz kiszámíthatatlan, de konkrétan balesetveszélyesek ezek a fények.

Karácsonyi fényfüzérekre megéri költeni. Nem csak megtérül az áruk, hanem biztonságosak is. Senki nem akarja a karácsonyt egy zárlattal kezdeni.

Legyünk tudatosak!

A tudatossággal, a szervezéssel nagyon sok áramot tudunk megspórolni az ünnepek alatt.

Hogy konkrétan mire is gondolok?

Ha hosszabb időre elmegyünk otthonról, akkor figyeljünk arra, hogy áramtalanítunk. Húzzuk ki, kapcsoljuk le a hosszabbítókat. Így az otthonunkat is biztonságosabbá tesszük és energiát is spórolunk.

Ne ússzon fényárban az egész ház. Ha karácsonykor nálunk van a rokonság és tudjuk, hogy a következő néhány órát az ebédlőben tölti mindenki, akkor teljesen felesleges égve hagyni a villanyt minden szobában. Ha pedig a TV helyett a társasjátékok kerülnek elő, az nem csak a családot hozza közelebb egymáshoz, hanem az energiaszámlát is csökkenti.

Érdemes a fényfüzérekhez időzíthető, analóg kapcsolóórát venni. Így előre meg tudjuk határozni, mettől meddig világítson a karácsonyfánk. Így nem kell folyamatosan hajolgatni, rosszabb esetben bemászni a fa mögé, hanem egyszerűen és energiatakarékosan tud világítani a fánk.

Fenntartható Hulladékgazdálkodás Karácsonykor:

A karácsonyi időszak sajnos a hulladéktermelés növekedésével is járhat, de érdemes megfontolt döntéseket hoznunk a hulladékok kezelésében. A körforgásos gazdaság elveit követve, válasszunk olyan ajándékokat, amelyek hosszú élettartammal és újrahasznosítási lehetőségekkel rendelkeznek. Csökkentsük az egyszer használatos műanyag csomagolóanyagok használatát, és inkább válasszunk környezetbarát csomagolási megoldásokat, például újrahasznosított papírt vagy textíliát.

Kreatív Újrahasznosítás és Karácsonyi Dekoráció:

Az újrahasznosítás és kreatív dekoráció összefonódik a fenntartható karácsonnyal. Készítsünk saját kézműves dekorációkat újrahasznosított anyagokból, például régi újságokból vagy kartondobozokból. Így nem csak egyedi és személyre szabott dekorációkat készíthetünk, hanem csökkenthetjük is a felesleges hulladékot.

Cikksorozatom előző részében könnyen elkészíthető, pénztárcabarát német recepteket hoztam a hideg őszi napokra, viszont most az édesszájúakra is gondoltam, ezért ma a kedvenc tradicionális desszertjeim egyszerűsített verzióival készültem. Ezek alapja egy-egy klasszikus édesség, melyekkel valószínűleg már mindenki találkozott valamilyen formában, viszont most megmutatom, hogyan lehet ezeket olcsón, de mégis nagyon finoman elkészíteni.

Fekete Erdő Torta - pohárban

Talán az egyik legnépszerűbb német eredetű finomság a Fekete Erdő torta, ami bár nagyon finom, de az elkészítése hosszadalmas és sok gyakorlást igényel. A pohárdesszert verzió nem csak gyors és egyszerű, de olcsóbb is és az ízélmény sem marad el az eredetitől. A receptet három részre lehet bontani, ugyanis a desszert egy kakaós piskótából, egy tejszínes krémből és egy cseresznyés (vagy meggyes) rétegből áll össze.

Piskóta

A piskóta részt helyettesíthetjük egy egyszerű brownie recepttel, ami szerintem csak még finomabbá teszi az egészet.

A brownie hozzávalói a következőek:

4 ek cukor

4 ek liszt

2,5 ek kakaópor

1 db tojás

3 ek tej

3 ek napraforgó olaj

Ha kimértünk minden hozzávalót, akkor egyszerűen csak összekeverjük az egészet egy tálban, majd egy kisebb kivajazott/olajozott tepsiben, vagy sütőformában 180 fokon, 7 perc alatt készre sütjük. Mivel pohárdesszertről van szó, ezért itt egy kis adaghoz elegendő mennyiséghez adtam meg a hozzávalókat, de ha szeretnénk egyszerű brownie-ként is fogyasztani, akkor felszorozva nagyobb mennyiséggel is ugyanilyen egyszerű az elkészítés.

Tejszínes krém és a meggy

A krémhez nincs másra szükség, mint egy kis doboz habtejszínre és egy kevés cukorra, amit robotgéppel, vagy ha türelmesek vagyunk, akár habverővel is felverhetünk.

Cseresznyeszezonban friss cseresznyét is használhatunk, de őszi vagy téli napokon a meggykompót is tökéletes. Egy lábasban felforraljuk a magozott meggybefőttet a levével együtt egy kis cukor hozzáadásával, és addig kevergetjük a tűzhelyen, amíg szirupossá nem válik az alap.

Ha mindhárom alkotóelemmel elkészültünk, akkor már csak egy pohárra lesz szükségünk, amibe egymás után belepakoljuk a rétegeket. Alulra mehet egy kis krém, majd a meggyes szirup és a meggy, majd egy kis darab brownie. Nem kell tökéletesnek lennie az arányoknak, vagy a sütemény alakjának, akár morzsolva is hozzáadhatjuk – ízlés szerint. Ha megtelt a pohár, akkor kész is vagyunk: már csak egy kiskanálra és jó étvágyra lesz szükségünk!

Rote Grütze

A második finomság az még az előzőnél is egyszerűbb, ha ez egyáltalán lehetséges. Szintén egy pohárdesszertről beszélünk, de ez az eredeti verzióban is sütés nélkül készül. Előkészülettel és elkészítéssel együtt is mindössze 10 perc alatt kész ez az erdei gyümölcsös finomság, vágjunk bele!

Hozzávalók:

500 g fagyasztott bogyós gyümölcs mix (eper, málna, szeder, stb.)

250 ml bogyós gyümölcslé (bármilyen márka, vagy gyümölcs)

1 doboz tejszín

45 g kukoricakeményítő

Elkészítés:

Egy lábasban kezdjük el forralni a fagyasztott gyümölcsöt és a cukrot. Mindenképp figyeljünk rá oda nagyon, nehogy leégjen a cukor. Közben egy kis tálban keverjük össze a keményítőt és a gyümölcslevet, amíg csomómentes nem lesz, és adjuk hozzá a gyümölcshöz. Kb. 2-3 perc alatt össze is fog állni a gyümölcsös krém, amit aztán poharakba adagolhatunk. Erre mehet a hideg tejszín akár hab, akár krém formájában. Ezzel el is készült a finomság, amit nehéz elképzelni, ha még sosem kóstoltuk, de valóban függőséget tud okozni. Tökéletes vendégváró, főleg, ha elfelejtettük, hogy jönnek a vendégek és hirtelen kell összedobni valamit: pár perc alatt, minimális összegből vendégül láthatunk akár egy nagyobb társaságot is!