Reaktor

Megalakult Dobrev Klára árnyékkormánya, ez most a magyar politikai napirend slágertémája, tegyük hozzá jogosan. Előző cikkünkben már hosszabban kifejtettük, hogy pontosan mi lehet a célja a Demokratikus Koalíciónak, de röviden itt is kitérünk rá, hogy kontextusként szolgáljon e cikk számára. Azzal, hogy a DK az angolszász gyakorlatot lemásolva árnyékkormányt alakított, az ellenzéki alternatíva állítás egy eddig ki nem próbált módját honosította meg Magyarországon. Ez azonban olyan országok politikai rendszereire jellemző, ahol két nagy párt váltogatja egymást. A kétpártrendszerek sajátossága, hogy a két politikai tábornak reális esélye van arra, hogy győzedelmeskedjen a választáson.

Az hogy két, nagyjából hasonló erősségű párt a meghatározó, az nem azt jelenti, hogy ne lennék még mások. Azonban ebből a kétosztatúságból egyenesen következik, hogy egyik párt sem arat elsöprő választási győzelmet. Szinte lehetetlen, hogy valaki kétharmados többséget szerezzen. Ebben a helyzetben olykor meg kell nyerni néhány ellenzéki képviselőt, hogy támogassanak kormánypárti javaslatot, de ennek ára szokott lenni. Ezzel ellentétben a magyar politika minden, csak nem szimmetrikus. Az ellenzék kevesebb, mint egyharmadnyi mandátummal bír, tehát nem kell a belegyezésük ahhoz, hogy az Országgyűlés bármiben is döntsön. Ezt hívják felelőtlen ellenzéknek: bármit is csinálnak, nem tudják befolyásolni a politika menetét, nincsenek hozzá elegen.

Ezért a felelőtlen ellenzék gyakran él a botrány eszközével, "lehetetlen dolgokat" ígér, azaz olyan javaslatokat tesz, amelyek nehezen megvalósíthatóak, de nagyon jól hangozhatnak a választók számára. Azzal, hogy a DK a 199 lehetséges mandátumból 16-as rendelkezik, kicsit érdekesen hangzik, hogy árnyékkormányt alakít. A Gyurcsány párt részéről ez a inkább tekintendő egy, az ellenzéken belüli dominancia kialakítására tett fontos lépésként, mint valami tényleges felajánlkozásként az ország kormányzására e nehéz időkben. Az ellenzék egyik legnagyobb baja az, hogy túl sok párt alkotja. A másik pedig az, hogy több, mint egy évtizede nem voltak kormányon, nincs kormányzati tapasztalatuk. A DK ezt egyszerre kívánja orvosolni: az Európai Magyarország programjával az Orbán-kormány egyedüli, kormányzóképes alternatívájaként aposztrofálják magát. Egyedül ők képesek szakértelmet és alkalmas politikusokat felmutatni, ők hivatottak egyedül arra, hogy árnyékkormányt alakítsanak, senki más.

(kép forrása: Márki-Zay Péter Facebook oldala)

Azonban az ellenzék látványosan nem kezdett még semmit sem ezzel a DK felől érkező kihívással, pedig hosszú távon az "életükre törtek". Egyedül Márki-Zay Péter volt az, aki kommentálta a fejleményt. Érezhetően feszült a viszony a Mindenki Magyarországa Mozgalom és a Demokratikus Koalíció között. Pedig a balliberális pártoknak és a konzervatív fordulatot vevő Jobbiknak kulcsfontosságú, hogy valahogy hatástalanítsa ezt a puszta létüket fenyegető veszélyt.

Pontosan ugyanazzal a kihívással szembesülnek a baloldali pártok, mint a Független Kisgazdapárt, az MDF és a KDNP az ezredforduló környékén: van a térfelükön egy olyan politikai erő, aki dominanciára törekszik. A Fidesz volt az, aki a darabokban lévő jobboldalt egyesíteni tudta és kétpólusúvá alakította a pártrendszert. Azonban 2010 után éppenséggel a baloldal hullott darabjaira és ezen a mai napig sem tudtak segíteni. Több, mint tíz évbe telt, mire az egész ellenzék össze tudott fogni, előválasztással kiküszöbölték az egyfordulós választási rendszert, de ez se volt elég.

A választás utáni bűnbakkeresést nem érdemes részletezni, azonban az attitűdökből kiolvasható volt, hogy az Egységben Magyarországért koalíciónak már nemigen lesz jövője, mindenki a saját útját fogja járni. Az LMP egy stabil, de kihagyhatatlan kispárti létet célzott meg, a Jobbik a városok felé vette az irányt, a Momentum a DK-hoz hasonlóan élre akar törni, az MSZP és a Párbeszéd pedig csak szemléli az eseményeket.

A Demokratikus Koalíció volt és jelenleg is az egyedüli párt, amely deklaráltan az Orbán-kormány bukását várja, úgy hiszik, hogy reális forgatókönyv a Dobrev-árnyékkormánykormány hatalomra jutása. Az LMP és a Momentum ezzel szemben sokkal visszafogottabbak voltak: szerintük a sült galamb nem fog az ellenzék szájába repülni. Ők úgy gondolják, hogy a céltalan orbánozás ( a DK-val ellentétben) nem vezet semmire, ez az ellenzéki keménymagnak fog csak tetszeni.

A Donáth Anna által fémjelzett, a viszonylag mérsékeltebben kormánykritikus baloldalnak nehéz döntést kell meghoznia. Ha nem tesznek semmit ezzel a kihívással, akkor a DK előbb-utóbb felemészti a riválisait. Ha a túlélésért politizálnak, akkor nem elképzelhetetlen, hogy támadólag kell fellépniük volt koalíciós partnerükkel szemben, de akkor végképp ellehetetlenül az összefogás. Ha felajánlanák a szolgálatukat, vagy hasonlóan árnyékkormányt alakítanának, akkor éppen azt a hangnemet kell, hogy megüssék, amit a DK. A Dobrev-árnyékkormány egy Parlamenten kívüli képződmény, egy rendszer alternatíva. Éppen ez az, amivel szerintük fölösleges áltatni a választókat, ellentmondásos lenne ezt a stratégiát átvenni. Videójában a Momentum EP-képviselője pont azt feszegette, hogy miért kellene érdemben vitáznia az ellenzéki politikusoknak a Fidesszel, tehát a parlamenti politikai aréna fontos terepnek számít Donáth számára.

A kisebb ellenzéki pártok, mint például az MSZP és a Párbeszéd képtelenek arra, hogy érdemben befolyásolják az ellenzék működését, ők legfeljebb felajánlhatják egyes szakértőiket, hogy támogathassák az árnyékkormány működését. Ezzel és a nemzet érdekekére hivatkozva nehéz döntésre sarkallhatnák a DK-t: ha a nemzet érdekét szolgálja a lehető legtöbb szaktudás bevonása, akkor mi alapon tagadják ezt meg, illetve "lerántanák a már lerántott leplet" és nyilvánvaló lenne a Gyurcsány párt valós szándéka. Mindezzel akár diszkreditálhatnák az egészet, hiszen az önérdek jobban kidomborodna, mint a nemzeti.

A Jobbik már nem akar a balliberális oldal része lenni, hiszen túl sokat mondtak már le az önálló arculatukból. Mindezt csak azért, hogy később bőven küszöb alá mérjék őket. A Jobbik-projket sikerességét nem az fogja meghatározni, hogy mennyire felelnek meg a nemlétező koalíció számára. Nekik jelen pillanatban van jobb dolguk is, mint ebbe a vitába belefolyni.

(kép forrása: 444.hu)

A legnagyobb dilemma előtt momentán a Momentum áll. Egyedül tőlük lehetne elvárni azt, hogy valami érdemi alternatívát tudjanak nyújtani és reagálni erre az egészre. Ők is megfogalmazták a szándékot a kevésbé sokszínű ellenzékre, de ők eddig nem tettek érte semmi érdemit. A Demokratikus Koalíció megpróbálja a kormányzóképesség hiányát valahogy orvosolni, a Momentum se tenné rosszul. A Momentum stílusa kompatibilisebb lenne arra, hogy a "keménymagon" túl is megszólítson választókat. A DK inkább a "meglévő" ellenzéket akarja homogenizálni, míg a Momentum a szélesebb társadalom felé fordítja a fejét.

Mit tehet a Momentum, ami beleillik a célkitűzéseibe, stílusához? A saját árnyékkormány kilőve, nem maradhatnak passzívak, mert az lépéshátrányt jelentene, támogatólag nem léphetnek fel, hiszen az kapitulációval érne fel. Amennyiben komolyan gondolják a konstruktivitást és valódi vitára akarják kényszeríteni a kormánypártot, akkor ezt a leghitelesebben úgy tehetik, ha létrehoznak egy egyeztető fórumot, ahova meghívnak különböző társadalmi csoportokat, érdekvédelmi szervezeteket, lobbikat. Ha nyitni szeretnének a társadalom felé, akkor ez egy lehetséges megközelítési mód lehetne. Az ilyesfajta beágyazottság pont hiányzik a baloldali ellenzék részéről, ezzel jelentős versenyelőnyhöz juthatnának a DK-val szemben. Ameddig nem lép az ellenzék, addig nem fognak tudni kilépni Dobrev Klára árnyékából. 

Szeptember 20. – 1954 óta az UNICEF kezdeményezésére ekkor tartjuk a gyerekek világnapját. Ezen a napon hívják fel a figyelmet a gyerekek támogatására és védelmezésére.

Azonban jelen cikk inkább a gyermekek fejlődésére irányul. Sokan próbálták megragadni ennek lényegét, többek között Sigmund Freud, Anna Freud, Erik H. Erikson.

De vajon ez mit takar? Hogy lehet szexualitásról beszélni kisgyermekek körében?

Róla nagyon fontos tudni, hogy mindent ezen fogalom köré helyezett, egész elmélete erre épül. A libidót a legfontosabb motiváló erőnek gondolta, azonban ez nem a klasszikus értelemben vett nemi vágyat jelenti. Például az első szakaszban, ami körülbelül a születéstől a 18. hónapig tart, minden motiváló erő arra irányul, hogy a csecsemő az ízeket minél jobban megismerhesse: először az anyatej nyújt számára örömöt, majd pedig a hozzátáplálás kezdetétől a sokféle étel, amit idővel meg is rághat.

A második szakasz nagyjából a 18. és 36. hónap között húzódik, ekkor pedig új örömforrás keletkezik a szobatisztaság kialakításával: a pici gyermek élvezi azt, hogy valamit kontrollálhat.

Kép forrása: divany.hu

Az jelentené az örömforrást, ha ez a vágyuk teljesülhetne. Természetesen ez nem lehetséges, ami nagy nehézség elé állítja őket. Fiúknál kialakul az Ödipusz-komplexus: apjaként riválisra tekint, legszívesebben ő lépne a helyére, azonban ez lehetetlen még az ő szemével is, ugyanis túlságosan bátornak és erősnek látja. Érzéseitől úgy próbál szabadulni, hogy apjára vetíti: azt fogja hinni, apja lát benne riválist, aki el akarja távolítani. A szorongás lendíti előre a komplexus megoldását: elfojtja vágyát, és apjával akar azonosulni, olyan akar lenni, mint ő. Lányoknál is hasonlóan zajlik a folyamat, azonban náluk Elektra-komplexusnak hívjuk a helyzetet.

6-8 éves kortól a latencia szakasza jön: ekkor a motiváló erő az intellektuális teljesítmény felé irányul, iskolai tanulmányaik és érdeklődésük felé fordulnak.

Freud pszichoszexuális elmélete ugyan felvet problémákat, már onnantól kezdve, hogy minden nem függhet a szexualitáson. Azonban fontos alapokat fogalmazott meg, ezt mi sem mutatja jobban, hogy elméleteit még a mai napig igyekeznek csiszolni.

Lánya, Anna Freud is erre tett próbát: apja pszichoanalíziséből indult ki, azonban ő már határozottan a gyerekek fejlődésével foglalkozott. Freud elméletének ez egy kisebb része volt, azonban Anna határozottan ezt szerette volna kutatni. Már ő sem teljesen értett egyet apjával, elmélete igencsak különbözik. Freud szakaszait még nagyrészben megtartotta, azonban a pszichoszexuális fejlődésnél egy árnyaltabb képet alakított ki.

Kép forrása: psychoanalysis.org.uk

Ő már a gyermeki fejlődést összefüggéseiben vizsgálta, nem csak az ösztönkésztetésekre helyezte a hangsúlyt.

Mindemellett fontosnak tartotta az énfunkciók érését (ilyen például a mozgás, a gondolkodás vagy a memória fejlődése), a felettes én fejlődését (morális és erkölcsi szabályok ismerete és betartása) és a környezeti hatásokat.

Az első: az infantilis függőségtől az érzelmi önállóságig és a felnőtt tárgykapcsolatokig. De mit is jelent ez? Először biológiai egység van az anya és gyermek között, közvetlenül a születés utáni hónapokban a gyermek még nem érzékeli, hogy anyja és ő már nem szorosan és szétválaszthatatlanul egy. Fejlődése során a gyermek fokozatosan eltávolodik anyjától, a tárgykapcsolat kialakulása azt jelenti, hogy az anya a gyermek szemében függetlenné válik feladatától: a szükségletei kielégítésétől. Végállomásként pedig már vágyait az ellenkező nemű személyre vetíti ki, nem az anyjára.

Egy másik vonal: szoptatástól a racionális evésig. Először az anya segítségével elégíti ki vágyait, hisz ő eteti, majd megtanul önállóan is enni. Az Ödipusz-komplexus idején az evés mint vágy csökken, hisz akkor például a fiúgyermekek az anyába „szerelmesek”, arra vágynak, hogy ő legyen a feleségük. A végső állomás pedig az, hogy a táplálékra racionálisan gondolnak: nem vágyai, hanem éhsége és étvágya irányítják evési szokásait.

Kép forrása: life.hu

A harmadik vonal: tisztaságra szoktatástól a szobatisztaságig. Ez a vonal igencsak hasonlít Freud elképzeléseihez. A gyermek fokozatosan megtanulja a kontrollt, ezt pedig élvezi, hisz egyre jobban hasonlít szüleihez. Ahogy ők mosdóba mennek, már ő is el tud, már neki sincs szüksége pelenkára.

A negyedik: a saját testért való felelőtlenségért a felelősségig. Először a gyermek annyira védi a testét, amennyire anyja szereti őt, majd elkezdi érzékelni a veszélyeket (például tűz, víz, esés), végül pedig a higiéniai és orvosi előírásokat is megérti.

Az ötödik vonal: egocentrizmustól a tárgykapcsolatokig. Először egy gyermek saját magát állítja középpontba, azt hiszi, ő a világ közepe, ez pedig egy teljesen egészséges helyzet. Ebből folyamatosan alakul ki az, hogy a gyermek társaira egyenlő jogú partnerekként gondol.

Végül pedig az utolsó vonal: játéktól a munkáig. A gyermek fokozatosan a játékokon keresztül tanulja meg azt, hogy hogyan lehet dolgozni: előre kialakított tervekkel, kitartással, agresszív impulzusok szabályozásával.

Nagyon érdekes ezeket az elméleteket megfigyelni a gyakorlatban. Minél többet ismerünk, annál jobban megértjük a gyermekek fejlődését és viselkedését. Természetesen mind tartalmaz hibákat, de mind közelebb visz minket a valósághoz.

Minden nap újabb rémhírekre ébred az ember a rezsiárakkal kapcsolatban, így ahogy sokan mások, én is arra szeretnék törekedni, hogy minél melegebb legyen a lakásban, folyamatos fűtés nélkül, energiatakarékosan. Cikkemben néhány olyan bevált tippet szeretnék megosztani, melyekkel alacsonyabb számlák mellett sem fogunk fázni a hidegebb hónapokban.

Szigeteljünk – de hogyan?

Míg a lakástulajdonosoknál több lehetőség van a szigetelés javítására, addig egy régebbi albérletben jóval nehezebb bent tartani a meleget, nagy költségbefektetés, és egyéb drága munkálatok nélkül. Amit én a leghidegebb napokon gyakran használok, az az ajtók és ablakok „bedunsztolására” való textilek, rongyok vagy plüssök.

Sokat tud számítani, ha egy rosszul szigetelt dupla ablak közepére beteszünk egy rongygurigát, hiszen így kevésbé süvít be a szél, és a meleg sem tűnik el olyan gyorsan. Sok helyen lehet már kapni külön erre a célra gyártott szélfogót, ami tényleg apróságnak tűnik, de a hőérzeten sokat tud javítani.

Szőnyeg és függöny – minél vastagabb, annál jobb

Bár én szeretem, ha tavasszal és nyáron légiesebb textíliák vannak a lakásban, abszolút megéri vásárolni egy „téli” garnitúrát is, hiszen ezek is nagyban hozzá tudnak járulni a melegebb hőérzethez. Egy vastag, meleg szőnyeg egy plusz rétegként is funkcionál, főleg, ha földszinti lakásról van szó. A függönyöknél is hasonló a helyzet:

Bár kellemetlen lehet az „örökös sötétség”, de a legextrémebb téli napok során (főleg egy korábban említett rosszul szigetelt lakás esetében) még napközben is eltakarva maradtak az ablakok, hiszen így a hőérzet sokkal jobb volt, kevésbé süvített be a szél, és néhány gyertyával, meg egy bögre forró teával még külön hangulatos is volt.

Elektromos takaró és melegvizes palack

Az egyik kedvenc téli kiegészítőm az elektromos takaró, ami a fázós rokonoknak, barátoknak egy nagyon szuper karácsonyi ajándékötlet is egyben. Percek alatt átmelegíti az embert, és az energiafogyasztása is sokkal kedvezőbb, mint mondjuk egy hősugárzónak. Választhatunk elektromos ágymelegítőt, amit a lepedő alá kell teríteni és alulról melegíti fel az ágy egészét, vagy akár már az ágyneműhuzatba húzható elektromos takarót is.

A lakás bármely pontjára elkélhet egy kis plusz (és energiatakarékos) melegség, így már sok egyéb verzió is létezik, melyeket használhatunk a kanapén, gyerekszobában, vagy az íróasztalnál. A legjobb az egészben, hogy egyszerűen kontrollálható – alacsony fokozaton, napi 8-10 óra folyamatos használat mellett is a fűtés/hősugárzó fogyasztásának töredékébe kerül, viszont nagyon kellemes hőérzetet nyújt, így egy kevésbé felfűtött lakásban sem fogunk soha dideregni.

Akik hallani sem akarnak az elektromos „kütyükről”, azoknak marad az egyik klasszikus és jól bevált trükk: a melegvizes palack. Hasfájós napokról vagy a gyermekkori nagyszülőknél töltött hideg téli éjszakákról ismerős lehet a trükk – csak a takaró alá kell tenni a palackot, és perceken belül felmelegszik az ember. Hátrány, hogy lassabb a folyamat, és csak az ágyban működik igazán, ott is csak bizonyos ideig.

Otthoni „divat”

Meleg és vastag zoknik, pamut pizsamák, és puha pulcsik. A legalapvetőbb trükk, ami manapság szinte mindennap elhangzik a rezsiárakról szóló beszélgetések közben, hogy majd jól fel kell öltözni otthon. Ez így is van (azért ne nagykabátra és sínadrágra gondoljunk), de nem feltétlenül kell erre negatívan tekinteni. A hideg estéken amúgy is sokkal szívesebben visel az ember vastagabb, kényelmesebb ruhákat, szóval, ha ezt egy meleg levessel, filmmel, és egy takaróval kombináljuk, akkor tényleg észrevétlenül javítunk a hőérzetünkön – és csökkentünk a számláinkon. Az egyik kedvenc „kiegészítőm” a duplán bélelt zokni, amit tényleg mindenhol lehet már kapni, és bármilyen hideg is legyen a padló, a talpunk melegen lesz tartva.

Igen érdekes lépésnek számít a Demokratikus Koalíció részéről, hogy Dobrev Klára vezetésével árnyékkormányt alakítanak. Sokan azt se tudják mi az, aki meg tudja, az feltehetőleg valamennyire ismeri a brit politikai rendszert. Hiszen ez egy igen sajátos módja az alternatíva állításnak, ami ez idáig nem igazán hagyta el a Brit-szigeteket, néhány kivételtől eltekintve. Azonban Gyurcsány Ferenc pártja áthozta a La Manche-csatornán ezt a vívmányt és importálta a magyar politikába.

Bár olykor-olykor valahol felcsapja a fejét ez az ellenzéki politizálás mód, ez jellemzően a westminsteri rendszerekre jellemző, azaz az angolszász politikai kultúra részét képezi. Ilyenkor az ellenzékbe kerülő másik párt alakít árnyékkormányt (shadow cabinet). Ezek a politikai rendszerek általában kétpártrendszerek, ahol természetesen előfordulhatnak más pártok is, de a hatalomért jellemzően a két nagy küzd. Ilyenkor mindkét pártnak reális esélye van arra, hogy a következő választáson győzedelmeskedjen, hogy meg tudja győzni a választókat az alkalmasságáról. Ez ellenzéknek többek közt ez is a feladata a demokratikus rendszerekben, hogy érvelésre késztesse a kormánypártot vagy pártokat, hogy vitát kezdeményezzen egyes köz- és szakpolitikai döntésekről. Az ellenzék alternatívákat állít, ami eltér a hatalmon lévő érvrendszerétől, ez alapján eldönthetik a választók, hogy kit tart alkalmasnak, kinek van jobb ajánlata az ország számára.

A kétpártrendszerek jellemzője, hogy nem nagyon fordul elő olyan helyzet, hogy a kormánytöbbség kétharmadot is elérjen. Ebből következik az, hogy egyes döntések véghezviteléért rá kell venni több ellenzéki politikust arra, hogy a kormány vagy az azt támogató frakció által előterjesztett javaslatokat megszavazza. Ilyenkor kompromisszumokat kell kötni, illetve elfogadni néhány ellenzéki módosítást is, különben nem ugyanazt a gombot fogják megnyomni szavazásnál. Ezt hívják felelős ellenzékiségnek, mivel ők is megszavazzák azt a törvényt, ami a mindennapokat megváltoztathatja. Bár értelemszerűen egy árnyékkabinetnek nincs végrehajtó hatalma, nem azért fogják elszámoltatni a választók, mert rossz döntéseket hoztak. Ebből a szempontból felelőtlenek, de korántsem lehet azt mondani, hogy nincs súlya annak, amit tesznek, hogy nem kell figyelembe venni az érveiket.

(kép forrása: hang.hu)

Azonban Magyarországon ma korántsem lehet beszélni kétpártrendszerről, illetve felelős ellenzékiségről sem. 2010 óta a Fidesz-KDNP kétharmaddal kormányoz (rövid epizódokat leszámítva), nem volt szükség az ellenzék beleegyezésére az új Alaptörvény elfogadásához, a választótörvény megváltoztatásához, illetve sok más ügyben sem. Magyarországon 1998-tól kezdődően 2009 környékéig kvázi kétpártrendszer volt, ahol a Fidesz és az MSZP viaskodott egymással. Az SZDSZ és az MDF másodrangú szereplők voltak, bár a szabaddemokratáknak jobb pozícióik voltak a balliberális oldalon, mint a fórumosoknak a jobboldalon.

2010 után a centrális erőtér határozta meg a politika menetét, amelyet Orbán Viktor a 2009-es kötcsei pikniken előrevetített. A Fidesz-KDNP egyedüli, nagy kormányzótömbként alakítja a mai napig a magyar politika irányát. Ezért tűnhet első ránézésre egyszerre abszurdnak s nevetségesnek a Dobrev-árnyékkormány, de ha a mélyére nézünk a fejleménynek, akkor nagyon érdekes innováció ez.

Miután 2010 óta felelőtlen az ellenzék és érdemben nem tudja befolyásolni a törvényhozási folyamatokat, így értelemszerűen nem a kormányzóképesség az, ami először eszünkbe jut a baloldalról. Minél több ideig van valaki ellenzékbe, annál frusztráltabb lesz. Ha az érdemi alternatíva állítást se tartja értelmes cselekvésnek, akkor inkább kivonul az egészből, illetve botránypolitizálást folytat, hogy felhívja magára a figyelmet. A Demokratikus Koalíció ezzel a lépéssel egy újfajta technikát kíván meghonosítani azért, hogy legalább a baloldali választók számára kormányzóképes alternatívának tűnjön. Azonban mégsem szabad lehorgonyozni a kormány-ellenzéki összefüggésen.

(kép forrása: demokrata.hu)

A Demokratikus Koalíció úgy érzi, hogy az ellenzéken belül -mint a legnagyobb frakcióval rendelkező párt- különleges felelősséggel bírnak. Ebből adódóan érzik kötelességüknek, hogy alternatívaként lépjenek fel az Orbán-kormánnyal szemben. De miért nem vontak be másokat? Hiszen a választás előtt ki volt osztva az ellenzéki pártok között, hogy ki milyen minisztériumot meg portfóliót kapna. Ugyanúgy felkérhették volna Jakabot belügyminiszternek vagy Vadai Ágnest honvédelmi miniszternek, de nem tették. Ez nem egy összellenzéki megmozdulás.

A DK szeretne a baloldali ellenzék egyedüli, vezető erejévé válni. Több balliberális ellenzéki politikus úgy gondolja, hogy az ellenzék túlságosan fragmentált, több párt van, mint kellene. A baloldal számára fontos innováció lenne, ha egy párt mögött tudnának egyesülni, ha újra két vagy párszereplős lenne a magyar politika. A nagyobb pártok -ilyen a DK és a Momentum- arra hajtanak, hogy ők legyenek az egyedüliek az ellenzéki térfélen. A koalíciózás felemésztette az MSZP-t, az LMP-t és a Jobbikot, összeestek a szavazótáboraik. A DK szeretne lenni a Fidesz egyedüli alternatívája, ez fontos. A többi ellenzéki párttal szemben is meghatározták magukat, mint a legtöbb felelősséggel bíró, kormányzóképes erő. A többiek azért maradtak ki ebből, mert őket erre nem tartják elég jónak.

Talán maga Gyurcsány Ferenc meg Dobrev Klára sem gondolhatja úgy, hogy hamarosan megbukik a kormány ezekben a rendkívüli időkben. Mondhatják, hogy ők készek lennének kormányozni, ha úgy adódik, de ez nem valószínű, hogy bekövetkezik. Sokan felajánlanák, hogy megeszik a kalapjukat, ha az ötödik Orbán-kormány nem tölti ki ciklusát. Azonban ez az akár több évnyi szak- és közpolitikai alternatíva állítás elsősorban az ellenzéki szavazóknak szól: van kormányzóképes erő, ezek lennénk mi.

Ha ezt a tevékenységet konzekvensen végig viszik 2026-is, akkor könnyen lehet, hogy újra lesz egységes baloldali pólusa a magyar pártrendszernek. 1994 után a Fidesz volt az, amely hosszadalmas munkával egyesítette a jobboldalt, de ehhez a többieket ki kellett előbb ebrudalni. Talán ez kell a baloldali ellenzéknek: valaki, aki mindenkit félreállít.

Dobrev Klára és a Demokratikus Koalíció egyértelműen erre törekszik, hiszen mint a cikk elején kiderült: az árnyékkormány az angolszász politikai rendszerek sajátossága, ahol két párt váltógazdasága határozza meg a versenyt. Ha Konzervatív kormány van, akkor a Munkáspárt alakít árnyékkormányt, ugyanez fordítva. A Liberális Demokrata vagy a Skót Néppárt árnyékkormánya nem kap akkora figyelmet, mint a két nagyé. A brit választópolgárok számára egyértelműen a két nagy számít valós esélyesnek. Valami ilyesmit akarhat elérni a DK, hogy az ellenzéki szavazók számára ők legyenek az egyedüli, potens alternatíva.

Utoljára vizsgáljuk meg, hogy mennyire összeegyeztethető mindez a DK arculatával. Mindig is nagy dilemma volt a baloldali ellenzék számára, hogy van-e nekik helyük a Nemzeti Együttműködés Rendszerében, van-e értelme bemenni a Parlamentbe és ellenzékként viselkedni. Sokak szerint nem, ez többnyire a felelőtlen ellenzékiségből adódik. Ezért inkább rendszerellenzékként aposztrofálják magukat, erről szólt ez az egész „kivonulunk ekkor és akkor, eddig és emeddig” közjáték az új ciklus kezdetén. A Demokratikus Koalíció önmagát egyértelműen a rendszerellenzéki szerepben mutatta.

(kép forrása: 24.hu)

Azonban árnyékkormányt csak az alakít szerte a világon, aki elfogadja az adott rendszert és annak a részeként tekint magára. A sokat emlegetett kétpártrendszerek váltópártjai ilyenek. Azonban a baloldali ellenzék a DK-val egyetemben nem tekinti legitimnek a mostani rendszert. Akkor lenne ízig-vérig árnyékkormány Dobrev Kláráé, ha bent ülne a Parlamentben, mint ellenzéki képviselő, adott esetben frakcióvezetőként. Ő azonban maradt EP képviselő, és nem a kormány-ellenzék relációban lesz árnyékminiszterelnök, hanem a szorosabban vett rendszeren kívüliként.

Az Európai Magyarország DK-s koncepciója nem kormányzati, hanem inkább rendszer alternatíva. A Gyurcsány Ferenc elnöklete alatt álló párt arra vár, hogy a válságok, a megszorítások majd megdöntik az Orbán-kormányt. Ők nem az öröklési rend alapján, a trón várományosaként lépnek fel és várnak a sorukra, mint valami herceg. Ahhoz el kéne fogadni azt az öröklési rendet vagy a fennálló rend legitimitását. Nem, ők inkább ellenkirályként várják, hogy egyszer vagy a pestis vagy a tífusz, hanem akkor a saját népe üldözi el a másik uralkodót.

A Demokratikus Koalíció, ha hiába is vár arra, hogy megdőljön a kormány, azt mindenképpen elérheti, hogy meg vagy legyőzi a többi főnemest/pártot, hogy 2026-ban egyedüliként, jól megszedve magát szálljon a ringbe a Fidesszel szemben. Ha hirtelen nem is találják magukat kormányon, azt mindenképpen elérhetik, hogy felfigyeljenek a tevékenységükre.

A Demokratikus Koalíción sokan fognak majd mosolyogni a jobboldalon az árnyékkormány miatt. Azonban azt meg kell adni, hogy ez egy nagyon új és eredeti, kipróbálatlan megoldás Gyurcsány Ferencék részéről. Könnyen lehet, hogy ezzel pecsételték meg az összefogás és a többi balliberális ellenzéki párt sorsát: sokan hihetik majd azt, hogy a DK az egyedüli, tényleges kormányzóképes alternatíva. Az, hogy Dobrev Klára távolsága mennyire okoz majd ellentmondásokat, illetve, hogy mennyire fér össze az árnyékkormányzás rendszeren belülisége és a párt rendszerellenzékisége, azt majd 2026-ra mindenképpen megtudjuk.

Szuper zenei hangzás, trendi külső és hangsúlyos környezettudatos kialakítás jellemzi az Adidas új tervezésű eszközét, az Adidas RPT-02 SOL vezeték nélküli, napelemmel töltődő fejhallgatóját, amely által új dimenzióba léphetünk.

A hordozható eszközök nagy hátránya, hogy üzemidejük az akkumulátor kapacitásától függ, ami eddig csak árammal volt tölthető. Ezért is lettek annyira népszerűek a power bank-ek, hiszen a hordozható eszközeink, legyen szó telefonról, tabletről vagy vezeték nélküli fülhallgatóról mindig a legrosszabb pillanatban tudnak lemerülni, ilyenkor pedig jól jön, ha fel tudjuk tölteni őket. Azonban, ha nincs áramforrás a közelben, sem power bank, akkor szinte „megáll a világ”.

Erre megoldásként az Adidas létrehozta vezeték nélküli napelemes fejhallgatóját, az Adidas RPT-02 Sol.-t. Az eszköz az Egyesült Államokban már kapható és hatalmas népszerűségnek örvend. Különlegessége, hogy a hagyományos áram alapú töltés helyett napfénnyel, vagy akár mesterséges fénnyel is fel lehet tölteni. Ez a környezettudatosság szempontjából hatalmas előrelépést jelent, ugyanis a legtöbb fej- és fülhallgatót árammal kell feltölteni.

Az eszköz megalkotásában az Adidas egy napenergiával foglalkozó svéd cég, az Exeger egyik fejlesztését a Powerfoyle-technológiát (a napelemes fóliát nyomtatással fel lehet vinni a kívánt felületre, ami lehet egy házfal, egy autó, vagy, mint ebben az esetben a fejhallgató fejpántja) is felhasználta. A Powerfoyle óriási előnye, hogy a töltéshez nincs szükség erős, közvetlen napfényre, így az eszköz akár egy otthoni olvasólámpa fényével is feltölthető.

Ennek köszönhetően kevesebbet kell aggódni az akkumulátor üzemideje miatt. A legerősebb töltés elérésében egy indikátor segíti az RPT-02 Sol-t, ezen kívül a fejhallgatóhoz tartozó Adidas Headphone applikációban a zenék kezelése mellett a töltöttségi állapotot is ellenőrizhetjük. A panel a fejpánt teljes felső részét lefedi, így nagy felületet hoz létre a készülék számára, hogy természetes és mesterséges fényt is rögzítsen a töltéshez. Egyebek mellett USB Type-C kábelen keresztül is tölthetők. Súlyuk 256 gramm.

A fejhallgató IPX4-es védettséget és fizikai vezérlőgombokat kapott, ráadásul

ami a fenntarthatóság szempontjából nagyon előnyös fontos szempont.

Igaz nem ez a világ első napelemes fejhallgatója, mert a JBL már 2019-ben bemutatott egy hasonló terméket, de ténylegesen az Adidas fejhallgató került piacra.

A JBL Reflect Eternal vezeték nélküli napelemes fejhallgatóról annyit érdemes tudni, hogy az Adidas termékéhez hasonlóan szintén a svéd Exeger cég Powerfoyle elnevezésű technológiáját használta. A JBL számításai alapján nagyjából 20-30 órás üzemidős kapacitással rendelkezik és minél többet tartózkodik valaki a szabadban, ez az idő növelhető. Megfelelő körülmények között napi 2 és fél órás vagy annál több kinti tartózkodással akár sosem kell tölteni a fejhallgatót. Persze létezik USB-s töltési lehetőség is: 15 percnyi töltéssel plusz 2 órányi játékidő érhető el.

A JBL fejhallgatója támogatja a hangasszisztens használatát (Google asszisztens, Amazon Alexa), a többpontos (Bluetooth) csatlakozást és az Ambient Aware technológiát, amellyel zenehallgatás közben is hallhatók a figyelmeztető környezeti zajok. 

Visszatérve az Adidas termékéhez, az eszköz por és vízálló, így az IPX4-besorolású kialakítás kezelni tudja a legkeményebb edzések közben kialakuló izzadság általi nedvességet is. A kivehető és mosható részekkel (belső fejpánt és fülpárnák) pedig tisztán lehet tartani az eszközt.

Az eszköz Bluetooth v5.2-vel rendelkezik a csatlakozáshoz, maximum 10 méteres működési távolsággal. Kompatibilisek az Adidas fejhallgató alkalmazással, amely lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy Android vagy iOS mobiltelefonjukról irányítsák a napelemes készüléket.

Az új Adidas RPT-02 SOL vezeték nélküli fejhallgatót 45 mm-es dinamikus meghajtók hajtják, 20-20 000 Hz (herz) frekvencia-választartománnyal, 105 dB (decibel) érzékenységgel és 32 ohmos impedanciával rendelkezik. Mikrofonok és ötirányú vezérlés segíti a használóját a be- és kikapcsoláshoz, a lejátszáshoz, a szüneteltetéshez, a visszajátszáshoz és az eszközökkel való párosításhoz.

Videó forrása: YouTube

Igaz, a napelemes eszközök egyelőre még drágábban érhetőek el (jelenlegi ára 229 dollár, ami kb. 93 ezer forint), de ahogyan haladunk a korral és a mindennapjaink részévé válnak, lassan mindenki számára elérhetőek lesznek, ami főleg környezetünk védelme szempontjából kiemelt fontosságú.

Borítókép forrása: www.adidasheadphones.com 

Szeptember 14-én, 85 évesen hunyt el Wittner Márta, kinek a magyar szabadságért hozott áldozata, bátorsága, és az igazság melletti elkötelezettsége példamutató a jövő generációi számára.  

1937. június 19-én született Budapesten. Édesapját nem ismerte, kétéves korában pedig édesanyja a karmelita rend gondjaira bízta. Mikor a rendet államosították, átmenetileg visszakerült édesanyjához, de nem sokkal később állami gondozásba került.

A gimnáziumot félbehagyva gépírónőként dolgozott Szolnokon, később Kunhegyesen, a járási tanácson. 1955-ben fia született, akit egyedülálló anyaként nevelt. Fél évre rá visszaköltözött Budapestre és alkalmi munkákból élt. 1956-ban, fiatalkora ellenére egy pillanatig sem habozott, csatlakozott a forradalmárokhoz. Először a sebesülteket ápolta, de később puskát ragadott, és harcolt a megszálló szovjetek ellen. Szabadságharcosként a Corvin közben és a Vajdahunyad utcában tevékenykedett.

A forradalom leverése után Ausztriába menekült, de hamarosan úgy döntött, visszatér hazájába. 

1957. július 6-án letartóztatták és "fegyveres szervezkedésben való részvétel, illetve az államrend megdöntésére irányuló fegyveres szervezkedés, többrendbeli meg nem állapítható gyilkossági kísérlet, fegyveres rablás, disszidálás" vádjával 1958. július 23-án, 21 éves korában első fokon halálra ítélték.

"Igen, kiengedtek bennünket, de nem amnesztiával. Nem lehetett 1970-ben '56-osoknak amnesztiát adni, mert mindenki úgy tudta, '56-osok már nincsenek benn. 1969 őszén megjelent egy Kádár-interjú, amit egy amerikai újságíró készített. Az volt az egyik kérdése, hogy vannak-e még Magyarországon politikai foglyok. Kádár azt hazudta, hogy nincsenek, mert '63-ban mindenkit kiengedtek. Akik még bent vannak, azok azóta kerültek vissza. Élő cáfolatként, bizonyítékként ott voltunk mi hárman!" - olvashatjuk Wittner Mária Börtönévek c. könyvében.

Bár szabadságát visszanyerte, amnesztiában sosem részesült - ennek egyik következménye volt, hogy csak takarítónőként és/vagy varrónőként voltak hajlandóak foglalkoztatni. 1980-tól rokkantsági nyugdíjban részesült az 1956-ban elszenvedett sérülései miatt. 

Wittner Mária csak a rendszerváltás után szerzett országos elismerést. Aktív szerepet vállalt az 1956-os örökségnek szentelt emlékbizottságok megszervezésében, emlékeztetve az országot a forradalmárok Magyarországért hozott áldozatukra. A forradalomról és a börtönben töltött éveiről szóló visszaemlékezése, valamint az életéről készült dokumentumfilm hozzájárult magyarországi hírnevéhez. 

Wittner Mária neve és életműve a legtöbb magyar számára a szabadságot, a megvesztegethetetlen szeretetét, és az antikommunizmus iránti elkötelezettséget szimbolizálja.

„Elment egy nagy szabadságharcos. Bátorsága és hazaszeretete mindannyiuknak iránytű volt. Isten nyugosztalja Wittner Máriát, Józsefváros díszpolgárát!” - búcsúzott Kocsis Máté, a Fidesz-frakcióvezetője Wittner Máriától.

Kép forrása: pestisracok.hu

Az egyetemi évek során szinte mindenkiben felmerül a kérdés, hogy érdemes-e Erasmusra (vagy más közepesen hosszú távú külföldi programra) jelentkezni. Érvek és ellenérvek sokaságát lehet persze felsorolni, de korábban Erasmuson részt vett hallgatóként úgy látom, mindenképp az előbbiekből van több, az Erasmus pedig egy olyan kiváló lehetőség, amit hiba volna kihagyni az esetleges hátulütők ellenére is. De lássunk most 5 érvet arról, hogy miért is érdemes általánosságban az Erasmus mellett döntened! 

1.Kihívást adsz magadnak

Értelemszerűen ahogy a többi, úgy ez a pont sem feltétlenül vonatkozik mindenkire, ám alapvetően igaz, hogy az Erasmust választó hallgatók többsége a kiutazás előtt valószínűleg soha nem tartózkodott hosszabb távon külföldi országban.

És bár külföldön élni kiváló dolog, a „mézeshetek” mégis hamar elmúlnak, különösen úgy, hogy egy esetleges nyaralással ellentétben egy idő után nem (kizárólag) felfedezésből, kint evésből és pihenésből áll egy átlagos hétköznap, hanem az otthon is megismert – és azon felüli – teendőkkel és problémákkal.

Épp emiatt a külföldi lét egyáltalán nem könnyű, miközben a konvencionálisnak nevezhető honvágyon túl is sok kihívással áll elő, mely kihívások nem egy esetben nehezebben megoldhatóak az otthoni feladatoknál – legyen szó lakáskeresésről, beilleszkedésről vagy épp ügyintézésről. Félreértés ne essék, én mindenkinek javaslom, hogy legalább egy kis ideig éljen külföldön, és maga az Erasmus egyik legnagyobb előnye is épp ez: persze egy drámaian bátor dolognak nem nevezhető, de mégis minden hallgató büszke lehet az ösztöndíjas időszak végén, hogy igenis képes volt elnyerni a támogatást, élt a lehetőséggel és helyt állt egy teljesen más közegben is legalább néhány hónapon keresztül.    

2.Felelősebbé válsz (különösen pénzügyek terén)

Azt talán nem kell részletezni, hogy bár az Erasmus ösztöndíj alapnak kiváló (körülbelül 500 eurós támogatás havonta a külföldi tartózkodás ideje alatt), de a legtöbb esetben egyáltalán nem elég a teljes megélhetéshez. Azt érdemes hozzátenni, hogy a közelmúltban egyre több további támogatás is létrejött – például környezetbarát utazási megoldás (busz, vonat, autómegosztás) esetén az utazáshoz is hozzájárul a program anyagilag, Európán kívüli országok esetében pedig 700 euróra nő az ösztöndíj mértéke (ami mondjuk egy Egyesült Államok szintű országban továbbra sem megnyugtató, de bizonyos államokban igen jó lehetőségeket ad) –, ám az nem kérdés, hogy

Ez a folyamat pedig már az utazás előtt kezdetét veszi megtakarítás által, ahogy persze a kint töltött idő során is megjelenik – legyen szó külföldön vállalt munkáról, családtagok részéről érkező támogatásról vagy épp különböző további ösztöndíj lehetőségek felkereséséről. A lényeg, hogy egy ösztöndíjasnak a korábbiaknál sokkal felelősebben kell viselkednie pénzügyek terén is, megismerve a kinti körülményeket és árakat, úgy alakítva az életét, hogy mindenképp nyugodt és biztos körülmények között tölthesse el az Erasmust. Ez stresszel bőven járhat, de komoly tanulságokkal is!

3.Szélesíted a látóköröd

Bármennyire is szoros az európai integráció, láthatjuk, hogy viták és nézetkülönbségek bőven akadnak, és bár ezek sok esetben rendkívül kontraproduktívak, fiatalok számára ügyek egészséges megvitatása nagyon is hasznos a személyes fejlődés érdekében. Az Erasmus pont ezen fejlődésre ad lehetőséget, mivel egy közösségbe helyez olyan más országokból (és nem kizárólag az Európai Unió területéről) érkező fiatalokat, akik számtalan ügyben teljesen különböző elképzelésekkel rendelkeznek. És igen, lehet hogy sok Erasmusos fejében az a kép él, hogy majd a fogadó ország hallgatóival együtt tölti a mindennapjait, ám alapvetően inkább az a tendencia látszik, hogy a fogadó ország hallgatói egymással töltik az idejüket, az Erasmusos hallgatók pedig egy másik csoportot alkotnak (ami nem meglepő azt figyelembe véve, hogy sok program exkluzívan számukra kerül kialakításra).

Ezen időszak során persze nem a saját elképzelések radikális átalakulása várható, ám mégis, ha a mások által eltérően látott dolgokból abszolút semmi tanulságot nem tudunk leszűrni, akkor feltehetjük magunkban a kérdést, hogy vajon tényleg meg akarjuk-e az eltérő álláspontot érteni.

Az sem mellékes, hogy bár néhány hónap alatt nem fogjuk teljesen átérezni a fogadó ország lakosainak hozzáállását, de legalább egy kicsit betekintést nyerhetünk a szokásaikba, vagy épp az okokba, hogy mit miért csinálnak.   

4.Fejleszted a tudásod 

A következő – és egyben utolsó – pontban bőven lesz szó szórakozásról, de azért egyetemi hallgatóként alapvetően nem baj, ha szakmai céljaink is vannak a program ideje alatt. Nyilván ez részben adott, hisz a kint felvett kurzusoknak legalább részben illeszkedniük kell az otthoni tanulmányokhoz, de az Erasmus ösztöndíj bőven lehetőséget ad új témák megismeréséhez is, mivel senki nem tilt bizonyos krediteket más területekről.

Az esetek többségében érvényes továbbá, hogy az adott hallgató azért választ egy specifikus országot, mert kíváncsi a kultúrájára és természetesen a nyelvére, a fogadó intézmények pedig adnak is lehetőséget ingyenes nyelvtanulásra (sőt, nyelvek sokasága választható ideális körülmények között).

A lista hosszan folytatható, nem járványos időkben pedig az Erasmusos hallgatóknak számtalan különböző formális és informális program is szervezésre kerül, melyekből mind lehet tanulni az egyetem falain kívül is.

5.Szórakozol

A „csak azért megyek, hogy bulizzak” és a „csak azért megyek, hogy egész nap tanuljak” koncepciók között van egy arany középút, az Erasmus lényege ugyanis (ahogy azt az elmúlt pontok is mutatják) a szakmai és személyes fejlődés, ám értelemszerűen ez nem látástól vakulásig való könyvek feletti üldögélést jelent, különösen úgy, hogy maga a program egyik további célja az európai integráció ünneplése és még szorosabb közeledés a különböző tagállamok fiataljai között. Saját tapasztalatból tudom mondani, hogy a néhány Erasmusos hónap nagyon emlékezetessé is válhat, az ösztöndíjasoknak pedig bőven akad majd lehetőségük közösségbe járni, felfedezni a fogadó város rejtélyeit, ahogy utazni is az adott országban vagy környező helyszíneken (feltéve ha abszolválják a 2. pontban említett pénzügyi felelősséget).

ahogy az is nyilvánvaló számukra, hogy egy külföldi sokkal több időt tölt az adott közeg felfedezésével – így lehetséges, hogy a legmaximálisabb teljesítmény helyett csak megfelelő felkészültséggel áll az oktatók elé (miközben mellette más, számára örömteli dolgokat is csinál). Az ösztöndíj ideje alatt tehát gond nélkül meg lehet találni a tanulás és szórakozás közötti harmóniát (főként azt figyelembe véve, hogy egyáltalán nem magas az elvárt minimum kreditszám), és nincs ok letagadni, hogy az Erasmus egyik kiváló eleme épp az a szabadság, mely teljesen átalakítja a megszokott életet – és sokkal izgalmasabbá teszi azt. Végülis nem gyakran adatik meg, hogy hónapokon keresztül fedezhetünk fel városokat és településeket egy számunkra új országban!

Persze kicsit leegyszerűsítő zárszó, de gyakorlatilag mégis igaz, hogy az Erasmuson keresztül az egyetemi hallgatók azért kapnak „fizetséget” hogy külföldre utazzanak, ott tanuljanak, fejlesszék tudásukat, meg amúgy is jól érezzék magukat. Épp emiatt – különösen az előző 5 érv fényében – mindenkinek érdemes megfontolnia az Erasmus lehetőséget, mert bár akadályokból is bőven lesz a folyamat során, de a végén a pozitívumok ezen nehézségeket bőven túlszárnyalják.

 A fenntarthatóság és a környezetvédelem egyre inkább az érdeklődés középpontjába kerülnek. A fenntartható fogyasztás előmozdítása érdekében számos intézkedésre és szemléletformáló kezdeményezésre van szükség. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a kormányzat célkitűzéseit az elkülönített hulladékgyűjtési rendszer kiterjesztésével kapcsolatban, a lakosság és vállalkozói szektor bevonásának fontosságát az elkülönített hulladékgyűjtésbe és a hulladékhasznosításba, valamint a szemléletformálási projektek társadalmi hatásait és a környezettudatos életmód elterjedését. Emellett megvizsgáljuk, hogyan növelhetjük a környezettudatos fogyasztói döntések számát és támogathatjuk a gazdasági-társadalmi struktúraváltást.

A Kormány célkitűzései az elkülönített hulladékgyűjtési rendszer kiterjesztésével kapcsolatban

Az elkülönített hulladékgyűjtési rendszer bővítése a kormány egyik fő célkitűzése a fenntartható fogyasztás elősegítése érdekében. Az elkülönített hulladékgyűjtés lehetővé teszi, hogy a különböző hulladékfajtákat elkülönítve gyűjtsük és hasznosítsuk újra. Ezáltal csökkenthető a lerakott hulladék mennyisége és az erőforrások hatékonyabb felhasználása is elősegíthető. A kormány a lakosságot és a vállalkozói szektort ösztönzi, hogy vegyenek részt az elkülönített hulladékgyűjtésben, és támogatja a hulladékhasznosító beruházásokat is.

A lakosság és vállalkozói szektor bevonása az elkülönített hulladékgyűjtésbe és a hulladékhasznosításba

Az elkülönített hulladékgyűjtés és a hulladékhasznosítás sikeres megvalósításához elengedhetetlen a lakosság és a vállalkozói szektor aktív szerepvállalása. A kormányzati intézkedések mellett a lakosságnak is felelősséget kell vállalnia a szelektív hulladékgyűjtésben, és a vállalkozásoknak innovatív hulladékkezelési megoldásokat kell alkalmazniuk. Az oktatás és az ismeretek átadása segíthet a lakosságnak megérteni a hulladékhasznosítás fontosságát, és arra inspirálhatja őket, hogy tudatosabban válasszanak és csökkentsék a hulladéktermelést.

A szemléletformálási projektek társadalmi hatásai és a környezettudatos életmód elterjedése

A szemléletformálási projektek és kampányok rendkívül hatékony eszközei a környezettudatos életmód elterjesztésének. Az ilyen projektek révén a társadalom jobban megérti a fenntarthatóság és a környezetvédelem jelentőségét. Az ilyen kezdeményezések által kialakuló pozitív társadalmi normák segítik elő, hogy a fenntartható cselekedetek elfogadottá váljanak a közösségben.

Történelmi barátság. Leginkább ez jut eszünkbe, ha a magyar-lengyel kapcsolatok szóba kerülnek. „Lengyel, magyar, két jó barát” – gondoljunk Bem légiójára, Teleki Pál embermentő tevékenységére, vagy akár Nagy Lajosra, bár a lengyelek kevésbé tisztelt uralkodójukként tekintenek rá. Ez a barátság azonban jelenleg megtörni látszik, Magyarország ugyanis pragmatikus, Lengyelország pedig érzelmi oldalról közelíti meg az orosz-ukrán háború kérdését. Hová tartanak a lengyel-magyar kapcsolatok?

A cár birodalma

Nem meglepő, hogy Közép-Európa népei visszásan tekintenek Oroszországra, amely amikor tudott, beleavatkozott a térség kérdéseibe, többször is vérbe fojtottak lengyel felkeléseket, függetlenül attól, hogy Orosz Birodalomnak vagy Szovjetuniónak hívták a hatalmi érdekek megtestesülését. Magyarországon olykor saját, olykor más – osztrák – érdekek miatt (1849) avatkoztak be, véres pusztítást hagyva maguk után. A pánszláv ideológia a Monarchia korának magyar politikáját veszélyeztette – no e pánszláv ideológia persze nem áll ellentétben azzal, hogy a lengyel állam létjogosultságát olykor megkérdőjelezték.

Tudjuk, hogy az – tapasztaltuk is, leginkább 1849-ben és 1956-ban. De a mi államiságunkat nem számolták fel, és 1956-ot követően kevésbé volt véres a szovjet típusú rendszer fenntartása, mint Lengyelországban. Ennek megfelelően Magyarország pragmatikus, energiapolitikai szempontból közelít Oroszországhoz. Lengyelország is látja az energia fontosságát: tudatosan próbálják meg magukat függetleníteni az orosz energiától. Tudják, hogy nem lenne olcsó leválni...

Az is fontos pont, hogy Lengyelország nemcsak magát félti: szolidaritást vállal Ukrajnával. Azzal az Ukrajnával, melynek gyökereit a részben lengyel eredetű kozákságban látja, a kozákság szerepét pedig egyfajta ellenpólusként értékeli az orosz hatalommal szemben.

Közép-Európa sorsa az orosz-ukrán háború idején

Az az Ukrajna, amely példátlan módon elnyomta az ottani magyar kisebbséget, de menekültjeinek óriási segítséget nyújtott Magyarország, olykor támadja Magyarországot, oroszbarátsággal vádolja, olykor pedig soha nem látott segítségként értelmezi a magyar tevékenységet.

Hasonlóan ellentmondásos nyilatkozatokat látunk Lengyelország és Magyarország kapcsán, mindkét oldalról. Annyi bizonyos, hogy tudatosan próbáljuk ápolni a sérült köteléket, egyikünknek sem érdeke a tartós romlás. Hová tartanak a lengyel-magyar kapcsolatok? Mik a lehetőségek? Visszatérhetünk-e a régi kerékvágásba?

„Lengyelország és Magyarország útja elvált”

a Békemeneten például nem vett részt az a lengyel szervezet, amely egyrészt évek óta jelen van, másrészt a lengyel kormánypárthoz közel áll, sőt a háború kitörése előtt is inkább próbálták elfedni mindkét oldalról az orosz kérdést, a fordulópontot az április eleji bucsai események jelentették. Orbán Viktor szerint nem lehet egyértelműen eldönteni, hogy mi történt Bucsában. Maga Jaroslaw Kaczynski, a lengyel kormánypárt elnöke fogalmazott meg kritikát ezzel kapcsolatban (végül a magyar miniszterelnök is elítélte a bucsai mészárlást). Ekkor már látszott, hogy a lengyel közvélemény is szembe fordult Magyarországgal – és nemcsak Orbán Viktorral vagy a kormánnyal.

Megkíséreltek változtatni. Június 14-én a Scruton közösségi térben lengyel és magyar vezető politikusok beszélgettek. Jelen volt Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója, Németh Zsolt külügyi bizottsági elnök a magyar és Ryszard Terlecki Szejm-alelnök, Marek Kuchcinski külügyi bizottsági elnök, Boguslaw Sonik EP-képviselő lengyel részről. Röviden összefoglalva a konklúzió az, hogy bár a lengyel-magyar barátság megmarad, de a háború nem múlik el nyomtalanul. Emellett az is fontos, hogy mindkét országban a sajtó és az ellenzék fel tudja használni a kérdést, főleg Lengyelországban a Jog és Igazságosság, a kormánypárt ellen. Éppen emiatt ápolni kell a kapcsolatokat, de túl fogják élni a háborút.

Marek Kuchcinski külügyi bizottsági elnök a Scrutonban június 14-én (forrás: mandiner.hu)

Novák Katalin Varsóban (forrás: hirado.hu)

Új fordulat

Emiatt féltik is a lengyel-magyar kapcsolatokat, hiszen ezzel mindkét országot lehet gyengíteni. A Tusványost követő hónap a lengyel euroszkepticizmus ideje – más oldalról közelítik meg, mint korábban, hiszen alapvetően a németek és a franciák oroszokkal való együttműködése a problémája Lengyelországnak. Mateusz Morawiecki miniszterelnöknek több cikke is megjelent lengyel és külföldi konzervatív lapokban, kezdetben a magyar szálat mellőzve.

Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök (forrás: wikipedia.org)

Szeptember elején került ténylegesen elő ez a téma: több interjújában is hitet tett a lengyel-magyar együttműködés, a két álláspont közötti összhang és a Visegrádi Négyek ereje mellett. Egy szeptembet 13-i interjúban Morawiecki azt nyilatkozta, hogy növelni szeretné a V4-en belüli szolidaritást, és az EU-n belüli közös érdekekre koncentrálna.

A lengyel-magyar kapcsolatok értékelése – mik a lehetőségek?

Nem firtatjuk egymás Oroszország-politikáját, hanem az Európán belüli érdekekre koncentrálunk. 

Persze kérdéses, hogy az orosz-kérdés szőnyeg alá söprése hova vezet majd. Valószínűleg ezt a lengyel ellenzék fel fogja használni Morawiecki ellen, de azt látjuk, hogy a korábban szkeptikus lengyel kormányfő ma már a magyarok szankciópárti megnyilvánulásait hangoztatja.

A magyar fél bár egyértelműen nyitott az együttműködésre, lengyel oldalról vannak azért még kritikus hangok, még kormánypárti politikusoktól is. Reméljük a legjobbakat!

(A borítókép forrása: gov.pl)

Németországi cikksorozatom második epizódja következik, amiben egy jelenleg elég felkapott témáról lesz szó: az élelmiszerárakról. Most már néhány hete kint élek Frankfurtban, így a kezdeti sokk után már egész jól belerázódtam az itteni “életformába”, így már egész ügyesen járom az élelmiszerboltokat is. Mai cikkemben egy heti bevásárlásom részleteibe fogunk belemenni, és egyben válaszolni a kérdésre: mennyi pénzből lehet megoldani egy heti étkezést otthon vs. külföldön?

Ez persze nagyon sok mindentől függ tudom, de most a személyes példámon keresztül igyekszem megfejteni, hogy tényleg akkora-e a különbség az árak között, mint mondják. Egy főre mindig is nehéz volt vásárolni és főzni, hiszen a legtöbb esetben a nagyobb csomagok jobban megérik, de egyedül nem mindig sikerül a lejárat előtt elfogyasztani az adott terméket. A szcenárió tehát egy teljes heti bevásárlás, egy főre a fővárosban vs. Németországban. Lássuk!

A képen két különböző heti bevásárlás blokkja található, melyeken nagyjából látszik, hogy mennyi pénzből lehet kihozni egy-egy heti étkezést. Ezek mellett, ha valamire még szükség volt, akkor 5-10 eurós plusz bevásárlás még társult hozzá, de nagyjából el lehet mondani, hogy egy hetet ki lehet hozni 80 euróból (kb. 32 ezer forint) úgy, hogy nem csak az alapvető élelmiszerekre költ az ember. 

 A Lidl például sokszor olcsón kínálja kartononként a különböző teákat, szénsavas italokat, amiket bármeddig elállnak, így nem kell mindig a boltba szaladni, ha vendégek érkeznek. A zöldség és gyümölcs itt is elég drága, illetve a húsok sem túl olcsók, de összességében egyáltalán nem akkora a különbség az otthoni és az itteni végösszegek között. Budapesten kb. két hónappal ezelőtt nagyjából 20-25 ezer forintnál állt meg egy heti bevásárlásom, bár ez tényleg mindig nagyon változó volt. 

A különbség persze változik boltonként, hiszen itt a Lidl és az Aldi szintén jóval olcsóbb, mint más üzletláncok.

A drogériában is hasonló a helyzet, az egyik olcsóbb opció itt a Rossmann, ahol az otthoni árakhoz képest minimális a különbség. Érdekesség, hogy míg otthon általában jobban megéri a nagyobb kiszerelésből vásárolni, itt már többször is megfigyeltem, hogy a kisebb mosószer egységára sokkal olcsóbbra jön ki, mint ha megvennénk a nagy üveget. 

Ha tényleg csak a legfontosabb élelmiszereket vásárolja meg az ember, és nagyon odafigyel a spórolásra, akkor szerintem ki lehetne hozni egy heti étkezést kb. 40 euróból is (15 ezer forint). Ami a kintlétet igazán drágává teszi, az a lakhatás, közlekedés, és a szórakozás, hiszen ezen a téren minden legalább dupla annyiba kerül mint otthon, ha nem tripla annyiba. 

Következő cikkemben összehasonlítom a lakbér helyzetet, de szó lesz a különböző éttermek, és bárok árairól is, valamint a tömegközlekedésről és a bérletek áráról is említést teszek!