Reaktor

Az esővízgyűjtő jéghártyás tetejét ropogtatja az ébredő dunántúli napsütés ezen a hétfői reggelen, amikor a tavaszi levegő tisztasága okoskodásra sarkallja az arra hajlamos embert. Meglepődni nem szégyen, 135 mandátumot senki sem várt; az előrejelzési versenyt mindenki elbukta, a magyarázási most indul, és utólag ugyan jóval könnyebb okosnak lenni, de nem szükségszerű. 10 ciklusindító gondolat, többé-kevésbé egymásra épülési sorrendben.

2021. október 8. még csak most kezdődik

Amikor Karácsony Gergely visszalépett Márki-Zay Péter javára, eldőlt a 2022-es választás. Történt azóta ez-az, például a háború, de a trendek már október végén elkezdtek kirajzolódni. Ahogy távolodunk április 3-tól, és az aktuális témáktól, úgy fog október 8. egyre prominensebb lenni.

Most már nincs akadálya annak, hogy nyilvánosságot kapjon, mi is zajlott a háttérben azon az őszi héten.

Az ellenzéki médián kívül is lehet politikát csinálni 

10 év kitartó építkezésének gyümölcse ért be Gyurcsány Ferencnek, amit a meglévő, összellenzéki (beleértve a budapesti baloldalt) infrastruktúrára támaszkodás nélkül csinált végig. 

2012. október 23-án az Egyetem téren (egy kiszélesedő sikátor a Kiskörúton belül) tartotta a DK az első nemzeti ünnepi demoját, egy általános iskolás ballagásnyi embernek, míg az - akkor Jobbik nélküli - összellenzék az Erzsébet hídtól a Ferenciek teréig terjedő tömeget tudott összehozni Bajnai Gordonnak, az ellenzéki média teljes támogatásának köszönhetően a semmiből. Innen indultak az erőviszonyok.

A DK akkor sem volt és azóta se lett az üdvöskéje a mainstream ellenzéki médiának. Ez egy nehezebb, hosszabb utat jelentett, de innen visszatekintve kifizetődő volt. A DK elől nem veheti el a levegőt senki, nincs az a médium, aminek meg kellene felelnie.

A külföldi média értéktelen

A választások előtt egy évvel hazánkba terjeszkedő Deutsche Welle, a feléledő Szabad Európa, a Figaro, az akármilyen Zeitung, a "konzervativ izlandi lap", Twitter lájkok, s a többi: szigorú ideológiai követelményt állítanak azoknak, akik pozitív sajtót akarnak tőlük, cserébe nem hoznak itthoni szavazókat.

A magyar politikus mozgásterét ez a zubbony a semmiért szűkíti.

Es ha már zubbony

Az SZDSZ-es Minimum országosan mérgező

Az MSZP-SZDSZ kormányzás egyik legnagyobb vesztese a 2002-2010-es korszakban a vidéki MSZP jelenlét volt: az SZDSZ húzta meg azt a kék vonalat, ameddig az MSZP a rendpártiságot képviselheti, amit nem léphet át. Így, lakattal a száján, tehetlenül nézte végig a szocialista párt, ahogy a Jobbik az anarcho-zsarnokság káoszában elszívja a szavazóit.

A - hagyományosan - SZDSZ-es témára kihegyezett, 2022-es népszavazás is egy ilyen csapda volt az összefogásnak, ahol a 200.000+1 belvárosi Demokratát érdeklő gumicsont miatt kellett tojáshéjakon lépkednie az országos értelmezési tartományú miniszterelnök-jelöltnek.

Mivel ezek a hobbiproblémák az ellenzéki sajtót csinálók köreiben fősodratúnak számítanak, a sajtó nélkül érvényesülni képtelen politikusok kénytelenek magukhoz ölelni minden olyan gránátot, amit a Fidesz a progresszív bunker felé dob, különben hidegben találják magukat. 

Egy olyan országban, ahol a soft power nem kényszeríti ki a többségi társadalom beletörődését az amúgy Nyugaton is népszerűtlen, permanens forradalmi termékek térnyerésébe, egy országos politikai erő számára ebben a harcban kispárti álláspontot védelmezni károsan polarizáló. Olyan vehemenciával védelmezni, ami még a nyugati sajtó elismerését is kiváltja pedig instant öntökönlövés.

Visszakanyarodva október 8-ra: mi értelme volt Karácsony helyett Márki-Zay Péternek, ha az utóbbi összes, országosan emészthetőbbnek vélt attribútumát az SZDSZ-es minimumnak való megfeleltetés közben addig nyesegették vissza, mire úgy tudott a Kisüzemben asztalhoz ülni, hogy senki ne erezze kínosan magát? Ennyi erővel lehetett volna a főpolgármester is a jelölt.

A Facebookon kívül is lehet politikát csinálni, sőt

Hiába minden tiltás a közösségi médián, mellőzés a mainstream médiában, megugorható a parlamenti küszöb! A Mi Hazánk mutatja, hogy a ground game 2022-ben sem halott.

Nincs kifogás!

A Facebookon jelen lenni legitimál

A ground game sem minden: "nem ismerek senkit, aki Nixonra szavazott", tartja az amerikai anekdota, vagy valami hasonló.

2018-ban a közösségi médián szinte kizárólag ellenzéki hang volt hallható. Milliónyi Fideszes szavazó lapított, mert hiányoztak az erős, hangadó lovak. Az akkori választási eredmények utáni döbbenet ennek is volt köszönhető, Budapesten nagyobb mozgósító erővel bírt az eredmények legitimitását megkérdőjelező Mi Vagyunk a Többség, mint a választást megelőző kampány.

A kormány ezt a deficitet 2022-re ledolgozta. 

Szegényvidékizés: örökzöld cope

"A 20 legszegényebb település közül 18-ban 80 százalék fölött végzett a Fidesz" - HVG

Szegények mindig voltak es lesznek, csak az nem mindegy, hogy mennyien es mennyire. Az elmúlt 12 év a legszegényebbeken nagyobbat emelt, mint az irodistákon. Aki nem hiszi, merjen utána járni egy segédmunkás napi bérének, vagy keresgéljen Aldi-pénztárosok indokolatlanul magas keresetén mérgelődő diplomásokat, tele van velük az internet.

A Jobbik néppártosodásba menekülésének az egyik oka az, hogy a szociálisan kiszolgáltatott milliók többsége kikerült abból az egzisztenciális csapdából, ami eredetileg radikalizálta őket.

Annak a doktriner elutasítása ellenzéki mediacsináló/fogyasztói részről, hogy a legszegényebbek az elmúlt 12 év legnagyobb nyertesei vezet oda, hogy a Fideszes polgármester alatt nyögő közmunkástól a 4 millio éhezőn át tartó, rabszolgatörvény alatt senyvedő gyári munkásokig terjedő, eltartott kisujjas, performatív empátiából egy - vereség utáni - lépésben eljutnak a krumpliért szavazó, analfabéta ösztönlényeken szörnyülködésig.

Ha mindenképp szélsőséget keresünk a magyar politikában, akkor a fővárosi/városi wannabe elit es az általuk kreált, virtuális Untermensch zavaros relációja, az explicit undor es a hamis mosollyal, öklendezve magához ölelés kicsapongásánál kevés szélsőségesebb pszichózis van. 

A "szegényekkel" kapcsolatos, olykor kényelmet nyújtó valóságtagadás azt az élettapasztalatot is felülírja, amikor az irodista szembesül azzal, hogy a melós már nem hajlandó falat rakni egy rekesz Kőbányaiért, és nagyságos úrnak sem szólítja. A minimálbérért gályázók, napi párezer forintért kisbuszban zötykölődő fekete munkások milliói kiugrottak abból a csapdából, amiben a vergődésük az irodista relatív komfortját biztosította (minden szar, de nekem mégsem olyan szar). Hogy pontatlanul idézzek egy kommentelőt: aki a jelenlegi munkaerőpiaci helyzetben csak minimálbért visz haza, az valószínüleg kárt csinál.

Jobb behúzni a függönyt, leülni a tévé elé es "nevetni" a Mi kis falunkon, már ha tud az ember még nevetni bármin.

Az internet kinyomtatása

Ezt az anakronisztikus es leereszkedő baromságot körömszakadtáig védi az ellenzéki értelmiség.

Míg az utcámban már a 2000-es évek közepén háromféle szélessávú internetszolgáltató között lehetett válogatni, addig Budapesten a múlt évtized végén is megeshetett, ha valaki kerülethatáron lakott, vagy bárhol Zuglóban, hogy egyetlen szolgáltató kegyének volt kitéve. Ettől még hozzám is bedobtak a kinyomtatott internetet, kösz!

Hogy gondolhatja komolyan józan ember, hogy nem jut el az ellenzék üzenete arra a vidékre, ahol 1997 óta egy kihúzott csirkebéllel is be lehet fogni az RTL Klubot, mi több, sokan azóta el se kapcsoltak onnan?

A Nyomtass Te Is valami olyan belpesti terápiás foglalkozás, amit jobb lenne, ha a négy fal között csinálnának. Ez, így a vidékieknek sértő!

A COVID irreleváns

Hűledező hullaszámlálás, rekordozás, ingyenes tesztezés, oltás ilyen-olyanozás nem döntött végül semmiről. Ha kinyomtatnánk az internetet 2020 márciusa óta, a koronavírusos tartalomból szép nagy halmot lehetne rakni. Ennek a halomnak az impactje április 3-án nulla volt. Még a Mi Hazánk eredményeit sem lehet országosan oltástagadási hajlandósághoz rendelni, sokkal inkább szociális okai vannak (klasszikus Jobbik megcsappant, rendszerváltás vesztesei demoja).

Néhány colos valóság: okostelefon vakság

Képzeljük el a budapesti villamoson (az egy vonat, ami a városban megy) utazó, nyakában belépőkártyát viselő harmincas kisembert, aki ellenzéki médiából tájékozódik. Az ő valóságértelmezésük - már csak a budapesti, virtuális munkából élők koronavírusra adott, irracionális reakciójából ítélve is - téves. Budapest a Nemzeti Együttműködés Rendszerének akkora nyertese, mint Felcsút. A nyakbaakasztós irodista is valószínűleg az, ha vásárolt ingatlant 2017 előtt, akkor tagadhatatlanul.

A 2009-es Budapest se nem volt élhető, se nem volt világváros, mégis visszavágyik oda.

Okostelefon vidéken is van, ahogy 4G is. Nálam is, amikor metszem a szőlőt, mégsem vakítja el a valóságot. A nagyvárosi atomizáltság, a fővárosi gőg, alaptalan kevélység is kell ahhoz, hogy elég toxikus legyen

a pár colon láncfogyasztott agitáció, ami azt az embertípust eredményezi, ami 2019 őszén visszanéz Budapest legjobb évtizedére, es dühösen beikszeli, hogy ebből neki elég.

Budapestnek Netflix kell, nem Magyar Zene Háza. Megmondta már sokszor, április 3-án is. Jobb helyen van az a pénz vidéken! De sajnos

A Fidesz nem fogja elengedni Budapestet

A vidék részéről él a remény, leghamarabb a 2019-es önkormányzati választások óta, hogy a kormány végre abbahagyja a hálátlan főváros finanszírozását.

Sajnos a Fidesz nem kapott ki eléggé, sok körzetben olyan szoros lett az eredmény, hogy ezt nem engedhetik el. 

Elég a gurulós bőrönddel hadonászásból!

12 évnyi Fidesz-hegemónia, a kezdeti, Görögország 2.0-tól a G-napon keresztül az utolsó békeévig, 2019-ig, majd az azt követő, két éve tartó vészkorszak bőségesen adott alkalmat arra, hogy akinek Nem Tetszik a Rendszer, az a lábával szavazzon. Bőven volt rá alkalom, mi több, 2010-ben nehéz volt egyetlen észérvet találni a maradás mellett.

A 444hsz.com okostelefonvak olvasóinál a kivándorlás a legmagasabbra szavazott opció, HVG kommentelőknél szintén. Ezek után, pont most? Akinek 12 évig elég jó volt, hogy ne üljön fel a WizzAir gépre szerencsét próbálni, az nem most fog seggest ugrani a Nyugatba. Nem 2010 van. Aki nem hiszi, próbáljon brigádot találni három havi irodista keretből fürdőszobát felújítani: akkor még lehetett, hiszen az ország, azon belül is a legkiszolgáltatottabb rétegei, akik ilyen melót elvégeznek, rottyon volt. Ma a szellemi foglalkozású inkább a Youtuberól tanulja, hogy kell önteni a padlopont, miután szembesül a négyzetméterenkénti árajánlattal.

Nyugati fizetéssel se leszel már akkora király hazalátogatva, mint 10 éve. Ezen a ponton egy fagyit nem kapó 5 éves világgá menése is hitelesebb fenyegetés.

De persze a panasz nem gazdasági, hanem politikai eredetű. Legyen!

Mind a mindenkori kormány, mind az ellenzék szereti az inaktív szavazókat magához számolni, ahhoz viszont 12 évnyi Fidesz-hegemónia után nem fér kétség, hogy aki ezt itthon élte végig, holott versenyképesnek hiszi magát a nemzetközi piacon is, annak valahol ez megfelelt annyira, hogy nem menjen végül sehová. Akinek lehetősége volt menni, de maradt, az a lábával, implicit a Fideszre szavazott. Ha 12 év megfelelt, a következő 4 év is elég jó lesz, még ha gyakran is zárja magát majd - önszántából - a pár colos dühöngőbe.

Ki ne szeretné, ha tiszta és ráadásul etikus forrásból származó energiával fűthetné a lakását, vagy melegíthetné a vizét? Az is nyilvánvaló, hogy egyszer majd (persze vitatott, mikor lesz majd az a bizonyos "egyszer") muszáj lesz átállni alternatív energiahordozókra, hiszen ki fognak merülni előbb-utóbb a szénhidrogén-készletek mindenhol a világon.

A probléma ott kezdődik, amikor egyfelől a vágyvezérelt gondolkodás, másfelől a partikuláris gazdasági érdekek-lobbik vagy a politika mozgatja döntéshozók cselekedeteit.

Szép példája ennek a Nyugat-Európa óriási részeit elcsúfító szélturbinák meglehetősen rossz eredményessége. Már 2014-ben megjelent olyan tanulmány, amely szerint a szélerőművek "költségesek és alapvetően nem hatékonyak," és Nagy-Britanniában az elektromos áram mindössze 7 százalékát állítják elő szélerőművek jelenleg, a korábbi 25%-kal szemben,

miközben a fogyasztókkal évtizedek óta fizettetik meg a különböző kormányok a "tiszta energiára való átállás" árát azzal, hogy a villanyszámláikba beépített támogatásokkal finanszírozzák az egyébként magánvállalatok által működtetett szélfarmokat.

2021 szeptemberében írta meg a Fortune magazin, hogy ha az Északi-tengeren , ahol a legtöbb szélerőmű van, egyszerűen eláll a szél, ahogyan az meg is történt, akkor bizony az áram ára egekbe szökik, aztán meg nem nagyon lesz. Ugyanis, megdöbbentő módon, a szél vagy fúj, vagy nem. A zsíros állami támogatásokkal felhizlalt vállalatok persze jól járnak, akár esik, akár fúj.

Hasonló meccseknek lehetünk tanúi most az orosz gázzal kapcsolatban. Igen, Putyin agresszor, és igen, a gázt hosszú idő óta "fegyverként" használják az oroszok a geopolitikai játszmáikban. Na persze ezt soha senki más nem tette és nem teszi meg, az arab országok puszta jószívűségből mindig hozzáigazítják a termelésüket a kereslethez, az amerikaiak pedig a lehető legbarátságosabb áron adják az LNG-jüket, ugye? Ja, hogy nem? Mindegy is,

a lényeg, az orosz gázt nem szeretjük, kivéve, ha fogytán van, mert akkor egyszer csak nagyon kezd hiányozni.

Ez történik éppen Németországban. A németek sokáig a jó öreg Realpolitik jegyében ragaszkodtak az Északi Áramlat 2 megépítéséhez, főként azért, hogy közvetlenül érkezzen hozzájuk az iparuknak elengedhetetlen, nagy mennyiségű gáz az oroszoktól, többek között a megbízhatatlan, a gázszállítási tranzitútvonal adottságukat fegyverként használó (nahát!) ukránok kikerülésével. Azután az orosz agresszió felülírta mindezt, az Északi Áramlat 2-nek annyi, tulajdonképpen érthető módon. Csakhogy meglesz ennek a böjtje.

Ahogyan a Mandiner is megírta, miután a Kreml létrehozta az ún. "barátságtalan országok"  listáját, és közölte, bevezeti a rubelalapú elszámolási rendszert, Németországban és Ausztriában (ahol amúgy a gáz 80 százaléka (!) Oroszországból érkezik) elővigyázatosságból kihirdették a földgázellátási válsághelyzet legalacsonyabb, úgynevezett korai előrejelzési szintjét.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a minisztériumban felállítanak egy válságstábot, amely folyamatosan szemmel tartja a földgázellátási helyzetet. Egyelőre biztosított a földgázellátás Németországban és Ausztriában is, hangsúlyozta az Európai Bizottság szóvivője is.

Magyarország is szerepel a barátságtalan országok listáján, és bár nekünk van hosszútávú gázszállítási szerződésünk az oroszokkal, és állítólag Orbán Putyin legjobb barátja, mi sem ússzuk meg elvben  a rubel elszámolásra való átállást. A Gazprom április 1-én el is kezdte értesíteni ügyfeleit arról, hogyan kell a jövőben teljesíteniük a fizetéseket. A lényeg, hogy két számlával kell rendelkezniük a Gazprom nyugati vállalati klienseinek, egy euró és egy rubel számlával, és a Gazprom lenne a felelős a valutaátváltásért. A franciák úgy nyilatkoztak, nem tekintik szerződésszegésnek az új feltételt, mivel Moszkva arról biztosította őket, továbbra is fizethetnek rubelben. A németek még tanulmányozzák az új kondíciókat, míg a dánok már kijelentették, elutasítják azokat. A magyar szakértők szerint a régi ügyfelek gyakorlatilag ugyanúgy euróban vagy dollárban fizethetnek, az oroszok célja az átváltással az orosz gazdaság felpörgetése. Ha viszont a nyugati országok bekeményítenek, és egyértelmű szerződésszegésként értelmezik Moszkva feltételeit, akkor az oroszok vagy engednek, de az sem kizárt, valamiféle all-in taktikával Putyin egyszerűen leállítja a szállításokat

Nem csak az a gond, hogy esetleg nincs gáz, hanem az is, hogy rendkívül magasak a gázárak az orosz invázió miatt. Ezért ami a gáztartalékokat illeti, Magyarországon sem rózsás a helyzet.

A Portfolio március 18-i cikke szerint a magyar gáztárolók összesített töltöttsége 2017 óta nem volt olyan alacsony, mint most, és bizonytalan, megkezdődik-e hamarosan az intenzív betárolás.

A Portfolio forrása szerint a következő hetekben "akár kritikus szintre is apadhat a magyar tárolók töltöttsége, és ugyanebbe az irányba mutat egy friss sajtóinformáció is, miszerint még két hónapig nem indul el a betárolás, noha annak hivatalos szezonja április 1-től már megkezdődik."

Persze nem csak a gáz, hanem a kőolaj is főként Oroszországból érkezik Magyarországra. Mivel a magyar tulajdonú kőolaj-finomítókat (beleértve a szlovákiait is) orosz kőolaj finomítására tervezték, nem lehet csak úgy átállni más kőolajra, hangsúlyozta Hernádi Zsolt, a Mol vezérigazgatója a minap az Inforádióban. Át lehet állítani őket természetesen, de észben kell tartani, hogy az "kettő-négy év és sok százmillió dollár." És vajon ki állja majd mindennek a költségeit? Ha az egész EU kollektíve, az nagyszerű lenne. De gyaníthatjuk, nem így lesz.

Milyen volt, amikor legutóbb Moszkva elzárta a gázt? Az Index 2009-es közvetítése ma is elérhető.

Sok mindent tehetünk az otthonunkban, hogy csökkentsük a keletkező hulladékot, de mit tegyünk,
ha kilépünk az ajtón? Az is szemét, amit fizikailag nem otthon dobunk ki, nem árt arra is figyelnünk!
Összeszedtem tehát néhány olyan tárgyat, amit érdemes magunkkal vinni, ha csökkenteni szeretnénk
az általunk termelt szemetet.

1. Kulacs

A csapból is ez folyik, tudom, de még mindig rengetegszer tapasztalom, hogy barátok, ismerősök műanyag palackban veszik a vizet. Pedig egy jópofa kulaccsal egyszerűen kiküszöbölhető lenne, és már rengeteg helyen újra lehet tölteni. Létezik rá applikáció is, például a BWT Vízlelőhely applikációja, de a kozkutak.hu webhelyen is találunk közeli ivókutakat és újratöltési lehetőségeket. De szerencsére ez már annyira mindennapos, hogy szinte minden kávézóban szívesen megtöltik nekünk vízzel a kulacsunkat. 

 
2. Kávéspohár

Ha sűrűn fordul elő velünk, hogy útközben kell kávét vennünk, nem árt, ha tartunk egyet a táskánkban. Rengeteg féle szín, méret, anyag közül választhatunk már, a legújabb kiszemeltem egy összecsukható darab, ami még kevesebb helyet foglal. Pro tipp ha mégis a hagyományos elviteles pohár  mellett döntünk, ha beletekerjük a vászonzsákot vagy a vászonszütyőket, így helyet tudunk spórolni. A képen látható darabokat itthon például az ecomind webshopban tudjuk beszerezni. 

Forrás: https://innie.sk/skladaci-a-opakovane-pouzitelny-pohar-stojo-setri-vas-dopad-na-zivotne-prostredie/ 

3. Vászonzsák

Szintén nem lehet eleget ismételni, nálam mindig van egy nagyobb vászontáska és néhány kisebb, hálós szütyő. Alig foglal helyet, nincs súlya és minden egyes nap használom őket. Zöldség gyümölcsnél ha nem muszáj, akkor még ezeket sem használom,  2 almát vagy egy fej karfiolt felesleges még a mosható zsákba is beletenni.

4. Szívószál

Rengeteg ideig nem hordtam magamnál, „tudok én inni normálisan is” felkiáltással. De aztán
előfordult néhányszor, hogy nyáron a jeges italoknál hasznát vettem volna, így most már a 4
csodagyönyörű rosegold szívószálam is állandó lakóivá váltak a táskámnak. Többet tartok
magamnál, helyet gyakorlatilag nem is foglal, de így legalább a többieknek sem kell szívószálat kérniük.

Forrás: https://szirupguru.hu/hu/higieniai-eszkozok/fem-szivoszal-/-rosegold-gold-gunmetal-black-silver-/

5. Kézfertőtlenítő

A legjobb természetesen, ha van lehetőségünk valahol szappannal és vízzel kezet mosni, de ha erre nincs mód, jól jön egy kézfertőtlenítő. Nagyon olcsón és egyszerűen elkészíthető otthon, az elmúlt években pedig amúgy is állandó
kísérőnkké vált. Nem nehéz műanyagmentesen és kézkímélően elkészíteni, mutatom is hozzá
a receptet:

• 1 ek tisztított víz
• fél mokkáskanál glicerin
• 3-4 ek patikában kapható, 96%-os alkohol
• 15 csepp citrom illóolaj

Csak összekeverjük és kész is, én patikában vettem hozzá egy 50 milliliteres szórófejes üvegcsét, abba szoktam beletölteni. Nem csak a kezünkre fújható, át szoktam vele törölni a laptopot, telefont, otthon pedig kilincsre, villanykapcsolóra is használom. 

Forrás:https://vanraolajam.hu/termek/szorofejes-barna-uveg-50-100-ml/ 

6. Újrahasznosított zsebkendő

A textil zsebkendő egy olyan dolog, ami nálam már nem megy át a tűréshatáron, nem szeretnék átállni a
használatára. Így a legtöbb, amit tehetek, hogy az újrahasznosított papírból készült változatot
használom. Fontos, hogy a használt zsepit ne dobjuk a papír szelektívbe! A kommunális
hulladék tárolóban van a helye.  

Nem sok dolog, a kulacson kívül mindegyik könnyű és kis helyet foglal és néhány hét alatt
hozzá lehet szokni, hogy -majdnem- mindig nálunk legyenek. Mindenkinek más az életvitele,
a napi rutinja és a szokásai, figyeljük meg a mindennapokban, hogy hol termelünk szemetet, és próbáljunk meg környezettudatosabb alternatívát keresni rá. 

A Nyomorultak (Les Misérables) c. musical világszerte már nem csak nagyon népszerű, de a popkultúra részévé is vált. A filmváltozat mellett a színdarab is újra meg újra előkerül, azonban vannak hetek, hónapok, ne adj' Isten évek, amikor a barikádok harcosai nagyobb aktualitással énekelnek, mint általában. Így történt ez most is, itt nálunk Budapesten.

Az eset a Madách színházban játszódott le, ahol viszonylag rövid ideig műsorra tűzték a francia forradalom epikus drámáját. Átlagos, kellemes, bizsergető hangulatban indult az előadás, senki sem számított arra, hogy bármi katarzist át fog élni azon túl, amit a színlapon is olvashatott.

Forrás: madachszinhaz.hu

Addig a pontig, míg a személyes szál bontakozik ki (amikor az ex-tolvaj egyetlen megbocsátó cselekedet után mások megmentőjévé válik), a közönség csak a régi, bájos meghatottságot mutatta, aztán valami megváltozott.

Pár nappal az aznapi előadás előtt bontakozott ki az orosz-ukrán konfliktus, már akkor több ezer ember kelt át a keleti határon, és nem tudom elképzelni, hogy lett volna olyan tag a közönségben, aki ne hallott volna legalább egy történetet szétszakadt, megcsonkított családokról. Már az első pár szabadságharcos dalnál felhallatszott az erkélyre a földszinten lévők tömeges szipogása, majd teljesen váratlanul a "Do You Hear The People Sing?" c. dalnál (ami a forradalmi hangulat tetőpontjára szánt zenemű) a közönség elkezdett énekelni a színészekkel. Ez kissé kaotikusra sikerült, mert aki tudta a dalt, az magyarul énekelt, aki pedig csak a dallamra emlékezett, az az angol feliratot "puskázta" a színpad felől. 

Nem kétlem, hogy matematikailag kivitelezhetetlen volt, hogy egy teltházas előadásnyi ember egyetértsen az orosz-ukrán háború kapcsán minden részletben. Mégis ezen a ponton kezdett bennem megfogalmazódni, hogy vajon lehetséges-e, hogy ennyi ember az eset velejében, lényegében mégis egy állásponton legyen?

Voltam már Nyomorultak darabon, és zeneileg bármilyen impresszív is volt, soha nem jutottunk el odáig, hogy a kedvenc magyar szokásunk, a végtelen vastaps helyett az egész est szipogásba, erkély-flashmobba és kórusban dübörgésbe torkolljon, főleg, hogy egy-egy kimagasló teljesítményt leszámítva a darab nem is volt kiemelkedően jó. Túl azon, hogy Valjean és Javert fantasztikusan lett kreálva, a díszlet több ponton furcsán lett átrendezve, a pakolás olykor lassú és botladozó volt, az egyik főszereplő énekhangjától pedig a nézőtér kétharmada vagy befogta a fülét, összeszorította a szemét, vagy pironkodva a padlót nézte. Nem volt tehát közel sem hibátlan, mégis a nézőtérről azt kellett, hogy mondjam, soha nem látott katarzist éltünk át, pusztán a külvilágban kialakult helyzet miatt.

A szünet után nem sokkal az "Empty chairs and empty tables" dalnál, amikor az egyetlen túlélő az utcákon agyonlőtt barátairól énekelt, újra feltörtek az érzelmek, felnőtt férfiak pityeredtek el, sokan pedig kényszerűen elhagyták a nézőteret. A csúcspont egy méltatlanul elfeledett dalnál volt: a "Turning" c. dalnál azok az anyák énekeltek akiknek a történet szerint a gyermekeik ártatlanul meghaltak a harcok alatt.

Forrás: AMRAH

Pont az azt megelőző pár napban kaptak szárnyra a hírek, hogy hány fiatal fiút fordítottak vissza az ukrán hatóságok a határon, majd közülük hányan haltak meg a harcok közben. Ugyanígy a túloldalról is lehetett hallani elhunyt orosz fiúkról. Szintén ezen a héten jelent meg a lengyel édesanyák tiltakozó alkotása, ahol egy teret borítottak be üres babakocsikkal, felhívva a figyelmet az akkor már százas nagyságrendben meggyilkolt kiskorú áldozatokra.

Miklós Tibor fordításában a dal meglepően aktuális és megrázó volt, és a rövid kis nóta így kapott nagyobb ovációt, mint bármelyik sláger a Nyomorultakban.

„A gyász a legnehezebb élményünk” – fogalmazta meg Orvos-Tóth Noémi klinikai szakpszichológus. Sajnos ez egy olyan élmény, amit előbb-utóbb minden embernek át kell élnie. Ezzel a problémával akkor is gyakran találkozunk, ha az ismerőseink közül hal meg valakinek a közeli hozzátartozója. Ilyenkor felmerül bennünk a kérdés, hogy a részvétnyilvánításon túl tudnánk-e valamit tenni érte? Azonban ekkor a legtöbb ember megtorpan, nem mer kérdezni, nem mer közeledni, nem tudja, mit mondhatna. Fél, hogy esetleg érzékeny pontra tapint, és ezért kerülni fogja inkább gyászoló ismerősét, akinek legtöbbször csak egy kis együttérzésre, beszélgetésre lenne szüksége (ehelyett viszont sokszor csak a magány jut neki). Ebben a cikkben ezt a témát szeretném körüljárni. Megmutatni, hogyan lehetünk a gyászoló emberek segítségére.

Úgy gondolom, ahhoz, hogy tudjunk segíteni, először meg kell ismernünk a gyászt és annak fázisait. Ehhez fontos azzal tisztában lenni, hogy mit élhet át a gyászoló személy. A gyász valamilyen veszteség megélését jelenti. Ez a veszteség nem feltétlen szerettünk halálát jelenti: jelentheti egy kapcsolat végét, egy munkahely elhagyását is, de akár a gyász érzése nyugdíjba vonulásnál is jelentkezhet. Viszont kétség sem fér hozzá, hogy a legnagyobb és legfájdalmasabb veszteséget egy szerettünk halála jelenti.

Természetesen egyéni különbségek is vannak abban, hogy valaki hogy éli meg ezt a nehéz helyzetet, de bizonyos szakaszokat megkülönböztethetünk a folyamatban. Ezek közül az első a sokk. Ez rögtön a halálhír után kezdődik el.

A következő fázis a kontrollált szakasz. Ebben a szakaszban sokat segít a temetéssel kapcsolatos ügyintézés és az egyéb teendők: elterelik a figyelmet. A következő szakasz a tudatosulás. Ennél realizálódik az emberben, hogy elvesztette szerettét és nélküle kell élnie. Érezhet haragot, dühöt, szomorúságot, bűntudatot. Haragudhat az elhunytra, hogy itt hagyta őt; Istenre, hogy ezt megengedte; vagy magára, hogy nem foglalkozott vele megfelelően. Számos érzés vezethet bűntudathoz és önmaguk vádolásához. Például, ha haragot éreznek az elhunyt iránt, vagy úgy gondolják, hogy nem tettek meg mindent érte. Az is okozhat bűntudatot, ha úgy érzik, nem megfelelőek az érzelmeik. Nagyon sokszor előfordul az, hogy egy-egy boldog pillanatban eszükbe jut az, hogy ők most nem lehetnek boldogok, csak szomorúak a veszteség miatt. Félelem és szorongás is előfordulhat az elhagyatottság-érzés miatt.

Az ebben a szakaszban lévő ember nagyon sokat gondol elhunyt szerettére (vele kapcsolatosan még leginkább negatív érzéseket él meg), előfordulhatnak hallucinációk is (úgy érzékeli, mintha még ott lenne vele). Jellemző az is, hogy elzárkóznak a szociális eseményektől. Az átdolgozás szakaszában egyre inkább felváltják a negatív érzéseket a pozitívak az emlékezésben. Az adaptáció szakasza az utolsó: a gyászoló megtanul a veszteséggel együtt élni, és újra boldognak lenni.

De ebben a folyamatban hol tudnánk mi segíteni gyászoló ismerősünknek? Ugyan a gyászt a maga hosszúságában és minőségében minden embernek meg kell élni, ugyanakkor abban támaszt nyújthatunk, hogy ez a fájdalom elviselhetőbb legyen. Mindent összevetve, az a legfontosabb, hogy ismerősünket ne hagyjuk magára. Azonban mit tehetnénk érte, mit mondhatnánk neki?

Felajánlhatjuk a társaságunkat neki, akár rövid időre is. Ez segíthet abban, hogy elterelje a gyászoló figyelmét. De sokkal jobb, ha tudatjuk vele, hogy ha szeretne valamit elmondani, akkor szívesen meghallgatjuk. Nagyon sokat tud javítani a helyzetén, ha ki tudja beszélni magából az érzelmeit, és nem magában kell hordoznia. Bármilyen más lehetőséget is mondhatunk a gyászolónak, amiben tudunk segíteni. Legyen szó valamilyen programról vagy bármi másról. Ezután ő dönthet arról, hogy igent mond-e a meghívásra.

Ugyanis, ha a gyászolóra bízzuk rá ennek kitalálását is, egyáltalán nem biztos, hogy utólag oda fog jönni hozzánk. A legjobb, ha olyan programokat ajánlunk fel, amiket a gyászoló előnyben részesít, amiben korábban örömét lelte. Most nem fogja érezni azt a felhőtlen boldogságot, mint korábban, de nagy segítség lesz neki, mert pillanatnyi jóérzéssel tölti el. Ilyenkor felmerülhet a kérdés, hogyan menjünk oda hozzá, hogy ezeket felajánlhassuk. A beszélgetések kezdeményezéséhez legtöbbször az az ötletünk támad, hogy megkérdezzük a másikat, hogy van. Ezt egy ilyen esetben rögtön elvetjük, mert tudjuk, hogy a másik épp egy nehéz időszakot él meg. Sokkal jobb, ha azt kérdezzük, hogy van ma? Ez magában foglalja azt, hogy csak az aktuális hangulatára vagyunk kíváncsiak, hisz tudjuk, hogy most nem könnyű neki. 

A gyász tudatosulás szakaszában az emberek sokszor kerülik a társaságot. Ezért azt is el kell fogadnunk, ha ő nemet mond arra, ha beszélgetni szeretnénk vele. Ő abban a pillanatban úgy érezte, hogy az egyedüllét többet segítene neki, de az is sokat jelent számára, hogy felajánlottuk. Mindenképp sokkal nagyobb segítség ez is, mintha oda sem mentünk volna, csak meghagytuk volna  a magányában. Az is számtalanszor előfordul, hogy az emberek tanácsot akarnak adni ebben a helyzetben. De ezzel szemben sokkal jobb, ha a fentebbi technikákat vetjük be.

Tehát ilyen helyzetben az a legfontosabb, hogy a veszteséget feldolgozó ismerősünk érezze a támogatottságot, hogy a gyászból könnyebben felálljon. Ha segíteni szeretnénk, mindenképp az ilyen lehetőségeken gondolkodjunk: neki ebben a helyzetben ez fogja jelenteni a legtöbbet. A gyász feldolgozását ő tudja egyedül véghez vinni, de az ehhez vezető utat egy kis együttérzéssel sokkal könnyebbé tehetjük számára.

Mi pontosan az NFT? Hogyan lehet az NFT-ből bizniszt csinálni? Milyen szolgáltatások érhetők el az érdeklődők számára? Kádár Patrik, fiatal start-up tulajdonossal beszélgettünk.  

Bejött az NFT-őrület. Mit takar pontosan az NFT? Ha kimondom azt, hogy a NFT, akkor mindenki a majmos képekre gondol, de biztos vagyok benne, hogy ez többet is takar. Tudnál erről mesélni?

Igen, hát az a baj, hogy jelenleg ez a piac sajnos még ilyenekre épül. Semmi pluszt hozzáadó művekről nem szól még, hanem az az alapja, hogy hype-ra, illetve a spekulációra építenek ezek a projektek, amik kint vannak, akár ez a majmos, a bordély, azt csinálják, hogy csinálnak többféle layert egy képről, egy adott majomról tegyük fel, kiegészítők, színek, satöbbivel, és egy program segítségével csinálnak belőle tízezer darabot. Szóval nagy művészi értékük nincsen. Itt arra játszanak az emberek, hogy ha van egy jó közösség, akár discordon, twitteren, ilyen helyeken, akkor megveszik még olcsón, amikor kijön ez a projekt, és később azzal spekulálnak, hogy drágább lesz, az árut is el tudják adni. Ez eléggé jól működik, mert a tavalyi évben mondjuk úgy, hogy berobbant, kb. olyan 42 milliárd dollár volt a kereskedelemben az összeg. Úgyhogy van nagyon nagy pénzmozgás az egészben, viszont még nagyon kevés az a plusz tartalom, amit tud adni. A jövőben sokkal több lesz, mert nagyon sok funkciója lehet.

Ugye maga a neve is az, hogy non-fungible token, tehát nem egy utánozható dolog. Itt most, hogyha csak arra gondolunk, hogy mennyi hamisítás történik papíroknál, vagy bármi egyéb, akár az állam is ki tud majd adni ilyeneket.

Tehát a hamisítások is csökkenhetnek, illetve akár high-end ruháknál, vagy autómárkáknál. Példéul hogy a Mercedes mellé kapnak egyet, és akkor az biztosítja azt, hogy ez jól van kezelve, jól van ápolva, és hogy eredeti. Mert ugye abból csak az az egy van, amit kapnak az autóhoz. És ezt nem lehet már utána másolni.

Kemény.

Igen.

Hogyan lehet az NFT-ből pénzt csinálni? Ha jól tudom, nem rég kezdtetek bele egy ezt célzó startupba.

Igen. Nagyon sok lehetőség van. Akinek van egy jó ötlete, én úgy gondolom, hogy azzal első lehet. Nagyon minimális a piac. Egy területen nagy ez, amit az elején is mondtam, ahol ilyen projekteket adnak ki, ahol egyszerre több tízezer darabot is kiadnak, ott az zsúfolt, viszont itt több helyről arról értesültem, hogy ez egy ilyen lufiszerűség. Szóval én azt gondolom, hogy aki hosszú távon tervez az NFT-vel, illetve ezzel a web 3.0-as gondolatokkal és munkákkal, annak azért nagyon sok lehetősége van.

Mi azt csináljuk, hogy művészeknek próbálunk segíteni és platformot biztosítani, illetve menedzselni az ő képeiket, műveiket, és ezáltal azt biztosítani, hogy ne kelljen belekerülniük egy mókuskerékbe, ne kelljen elmenniük a nagyvállalathoz, és ott csak dolgozni, dolgozni, dolgozni.

Olyan dolgokkal foglalkozni, amiket nem szeretnek, hanem hogyha van olyan kész művük, amit szeretnek, akkor azt mi segítünk nekik kiadni. Tehát foglalkozunk az NFT-nek a mintelésével, a kiadással, a nyomtatással. Menedzseljük, posztolunk róla, tehát megy a marketing közben, olvashatnak róluk az emberek. Mi is azt akarjuk, hogy egy ilyen közösség kicsit kialakuljon körénk. Azért, hogyha az emberek akarnak találni értékes műveket, embereket, akkor azokat nálunk el tudják érni. Illetve az az egyik legfőbb célunk, hogy tényleg minél több embernek és művésznek, művészeti ágnak segítsünk, tehát nem csak illusztrátorokkal dolgozunk, hanem zenészekkel, slam poetry, írók, fotósok, iparművészek, és ez így nagyjából kb. mindent takar. Úgyhogy tényleg bármi, de akár nagy cégekkel is lehet businesst csinálni. Most amit mondtam is, az autómárkák, vagy a high-end fashion. Illetve Magyarországon annyi lehetőség van koncertekkel, vagy támogatói programokban ezt felhasználni, szóval tényleg nagyon sokféleképpen lehet.

Az a lényeg, hogy legyen egyedi, és ne a gyors pénzszerzésre irányuljon, mert akkor lehet, hogy össze fog jönni a gyors pénzszerzés, de ha hosszú távra tervezel, akkor az biztos, hogy össze fog jönni. 

Miben más a ti megoldásotok, mint a jelenlegiek?

Úgy csinálják legtöbben, hogy kódolással érik el ezt a tízezer NFT-t. Mi abban különbözünk ettől, hogy mi nem kódolunk, hanem kész, már kész, más emberek műveit adjuk ki, illetve nekünk is lesz majd egy saját kollekciónk, aminek az a neve, hogy Yeti, mint Young Talent Incubater. Ez egy kis bemutatás a művészeknek, hogy mindenki rajzol egy saját stílusú Yetit, ahogy ő elképzeli, tényleg teljesen rá van szabva. És ott az emberek, mivel ez a trend, ezért ezt próbáljuk behozni, hogy az emberek azon keresztül megismerhetnek egy művészi stílust, olvashatnak róla, ha megtetszik az az alkotás, hallgathatnak majd vele is podcastet, videókat róla, hogy megismerjék jobban, hogy tényleg ügyes, satöbbi, satöbbi. 

Milyen lehetőségeket kínáltok azoknak, akik a ti szolgáltatásaitokat vennék igénybe a jövőben?

Az mindenképpen egy fontos dolog, hogy olyan támogatást tudunk nekik biztosítani, amit hogyha nem kapnak meg, akkor nagyon sok akadályba ütközhetnek.

Itt tegyük fel, beszéljünk arról, hogy milyen marketplace-t használjanak, milyen kriptopénztárcát használjanak, hogyan kapnak ebből pénzt, hogyan tudják azt a pénzt levenni, hogyan tudják elérni azt, hogy ne csak kis halak legyen a nagy óceánban, hanem egy már nagyobb nevű brandnél kap lehetőséget, ahol tegyük fel három havonta tud kiadni, vagy félévente más emberekkel, vagy akár külön, ha annyira ügyes, annyira sokan viszik az ő NFT-jét.

Említetted, hogy web 3.0-at használtok. A web 3.0 mit jelent pontosan, miért jobb és hogyan lehet elérni?

Nagyon sok elérhetősége van. A web 3.0 egy decentralizált világ. Ugye a decentralizált azt jelenti, hogy nincsen centrum, nincsen egy központi agy, akár mint egy Facebook, egy Google, vagy bármi egyéb nagy platform, ahol gyűjtik az adatokat ebbe a központba, hanem itt általában, hogyha ez jól van megvalósulva, akár olyan is lehet mint egy filmben, mint a Ready Player One-ban, azt általában sok ember látta, ez egy nagyon jó példa. Ott ugye nincsen nagyon központi agy, de valahol mégis ott van, tehát mégis lesz egy ember, aki irányítani fog. Viszont a legtöbb esetben, ha ez jól alakul, akkor valóban az emberek kezében van az irányítás, a többség kezében van az irányítás. Nyilván, hogyha az ember el fog menni egy Facebook metaverse-be, ugye a Meta-ba, akkor ott a Facebook ugyanúgy fogja gyűjteni az adatokat. Ezért kell megválogatni majd, hogy hová tud belépni.

Nagyon sok már mostani lehetőség van, talán a Roblox is akár ilyen, ahol az emberek fel tudnak menni online és tudnak online kommunikálni, és nem kell egy térben lenniük. Ez talán az egyik legnagyobb különbség a web 2.0 és a web 3.0 között.

És hogyan lehet elérni?

Ez is attól függ, hogy milyen céllal akarjuk megközelíteni. Ha azt mondjuk, hogy játszani szeretnénk rajta, és talán egy kicsit keresgetni valamit, akkor vannak ilyen játékok, amikkel kriptovalutákat tud az ember nyerni, kapni akár NFT-ket is. Ha kereskedni akarunk, akkor ott van az OpenSea, ott bemutatják, hogy hogyan lehet arra feltölteni, milyen gondokba ütközhet az ember. Mi nem is OpenSea-t fogunk amúgy használni, hanem a Solanat, egy másik kriptovalutának a rendszerébe fogunk egy marketplace-t használni. Ez is egy olyan kis dolog, hogy

minden kriptovalutának, minden egyes ilyen web 3.0-as tokennek van egy gas fee nevezetű tulajdonsága, ami azt jelenti, hogy mennyi az a költség, amit levonnak egy tranzakciónál. Ez az Ethereumnál úgy működik, és nagyjából az összesnél, hogy minél több a vásárló, annál magasabbak ezek a költségek.

Tehát, hogyha az ember akar vásárolni az OpenSea-n, ami az egyik legelterjedtebb, akkor lehet, hogy a gas fee annyiba fog kerülni, mint maga az NFT. Tehát olyan is volt, hogy akár 200 dollár volt, hogy egyáltalán hozzájuthassunk az NFT-hez. Tehát ilyen kis apróságok, amiben nagyon tudunk segíteni. Ugye a Solana-nál meg nincs is egy cent. Tehát nagy különbségek vannak. Ha az ember beírja, hogy mi az a web 3.0, nagyon sok útmutatót fog kapni az eléréséhez. Tényleg azt kell kitalálni, hogy milyen céllal akarja megközelíteni ezt az egészet és nagyon sok platformot fog találni.

Hogyan látjátok az alakulásotokat? Mi lenne a végső cél?

A végső célunk az az, hogy egy web 3.0-as magyar brand legyünk, és hogy minél több emberhez eljusson az, amit mi akarunk mondani és átadni, és minél több embernek tudjunk segíteni. És

akár egy saját metaverse-t is elkészíteni, ahol előadásokat lehet adni, koncerteket lehet biztosítani, és ez a magyaroknak is egy akár olyan lehetőség, amivel plusz tömeg felé tudnak nyitni, külföld felé, a nyugat felé

több elérhetőséget kap akár egy zenész, nemcsak a magyar piac fogja hallgatni, hanem hogyha olyan dalokat ír, akár angolul, vagy ha annyira jó, akkor magyarul is, akkor külföldön is sokkal több emberhez eljuthat. Tehát a cél az, hogy jelen lenni, mint egy magyar brand képviselője. 

Még megkérdezném, hogy milyen módon segítetek a klienseiteknek, akik megkeresnek titeket. Egyáltalán ők keresnek meg titeket? Hogy megy a kapcsolatfelvétel, mi a menete ennek az együttműködésnek?

Jelenleg ezt még úgy csináljuk, hogy van networking, de nem a rossz értelemben kell gondolni erre, nem MLM-re, hanem keresünk embereket akár Instagramon, vagy vannak ilyen NFT közösségek már Magyarországon is, például Facebookon, és ott írunk embereknek, hogy "figyeljetek, van ez a lehetőség, van ez a projekt, hogy ha van kedvetek, akkor szívesen beszélgetnénk róla, hogy hogyan tudunk együtt dolgozni." Általában azért egész pozitívak a visszajelzések. Volt már olyan, aki nagyon negatívan fogadta, de inkább többséggel pozitívan fogadják. Tehát megtörténik a kapcsolatfelvétel, megbeszélünk bizonyos dolgokat, utána viszont várunk a szerződésekig. Ez egy nagyon fontos dolog, hogy minden tisztán működhessen. Az a cél, hogy tiszta és jó legyen a működésünk.

Hogyha kész a szerződés, akkor megmondjuk, hogy kérünk X hónapon belül Yetit, meg a többi saját munkát. Mi azt elkezdjük menedzselni, elkezdünk posztolni róla, elkezdjük hirdetni, hogy lesz ez a lehetőség. Jelenleg még social media felületeken; Twitter, Instagram, itt van nagyjából a legtöbb tömeg, illetve lesz egy saját Discord-csoportunk, nemsokára megalapul az is, ahol az emberek, mint egy közösség tudnak majd beszélgetni a lehetőségekről, meg hogy milyen tervek vannak a jövőben.

Elkezdjük a feltöltést, és ha jön egy vásárló egy adott NFT-re, az adott embernek az NFT-jére, akkor ő, a kliens, a vásárlás után 80% százalékot kap a vásárlás áréból. Mi húszat, ez a húsz elég lesz arra, hogy fenn tudjuk tartani magunkat, és a fizetésekre és minden egyéb költségre. Azon az elven működünk, hogy sok kicsi sokra megy. Illetve a későbbi eladások során, ha kereskednek az NFT-vel, akkor ott pedig fele-fele arányban fogunk osztozni egy művésszel. 

Instagram: https://www.instagram.com/yetinftart/

Email: yetihsup@gmail.com

Interjút készítette: Tóth-Bíró Zsófia 

A kampány célegyenesébe értünk, a vasárnapi országgyűlési választások előtt pedig továbbra is szorosnak mutatkozik a Fidesz-KDNP és az Egységben Magyarországért közötti csata. Bár fenntartásokkal ugyan, de érdemes áttekinteni a közvélemény-kutatók legutóbbi méréseit a választások kapcsán. Lássunk egy összefoglalót!

Nagy részvételre számít a Závecz Research

Az elmúlt hét második felében (március 23.-25.) készült friss Závecz kutatás a választásokon rendkívül magas, akár 80%-os részvételre is számít. A 800 fős, telefonon keresztül végzett kutatás szerint

a teljes népesség körében 2%-kal nagyobb a jelenlegi kormány maradását akarók aránya (44% - 42%), ahogy szintén 2%-os – tehát hibahatáron belüli – a Fidesz-KDNP tábora (41%) az ellenzékéhez (39%) képest.

További 16% ingadozóként tekint magára, míg a párt nélküliek 48%-a nem tudott vagy nem akart választ adni arra, hogy inkább kormányváltást vagy a jelenlegi kormány maradását szeretné. Ennek ellenére a párt nélküliek 64%-a már eldöntötte kire adja a voksát, igaz az ő csoportjukhoz tartozó szavazók 28%-a egyelőre nem biztos benne.

A kormányoldal szavazói hisznek jobban a győzelemben, véli a Nézőpont Intézet

A választók preferenciáján túl a Nézőpont Intézet azt is mérte, hogy milyen várakozások övezik az országgyűlési választásokat, mérésük alapján pedig tízből hét (70%) aktív szavazó a Fidesz-KDNP győzelmére számít. A március 7. és 9. között készült telefonos kutatás azt is megmutatja többek között, hogy

az ellenzéki szavazók sokkal kevésbé bíznak támogatott jelöltjeik győzelmében, 37-37%-ban oszlik meg ugyanis körükben a vélemény, hogy a mostani kormányoldal vagy az ellenzék fog győzni – a Fidesz szavazók 92%-a hisz a kormányoldal győzelmében.

Az aktív szavazók körében a Nézőpont 8 százalékos Fidesz előnyt mért március 16. és 21. között (49% - 41%), illetve jóval nagyobb bizonytalanságot – 41%-os a 4%-kal szemben – az ellenzéki szavazók körében (a „Ki nyer ma?” hétfői kutatói konferencián amúgy 5%-os különbséget (47% - 42%) ismertetett Nagy Dániel, a Nézőpont Intézet kutatási igazgatója). A Nézőpont Intézet ugyanezen konferencián mandátumbecslését is ábrázolta, mely szerint a Fidesz-KDNP 73 körzetben győzhet, összességében pedig 119 országgyűlési helyet tudhatna magának – míg az ellenzék 79-et (a taktikaiszavazas.hu március 23-án közölt mandátumbecslése is hasonlóra számított, 121 mandátumot jósolt a Fidesznek, igaz az azóta közölt elemzések az olló szűküléséről számolnak be).

Hibahatáron belüli különbséget mért a Republikon

A Republikon március 16. és 18. között készült, telefonos megkérdezés alapján történő kutatása szerint a teljes népesség körében a Fidesz-KDNP 41 százalékon, míg az egységes ellenzék 39 százalékon áll. Mindez 1%-os növekedést jelent a Fidesz támogatottságában, míg az ellenzék a februárihoz hasonló eredményt ért el. Ami a pártválasztókat illeti, hasonló tendencia mutatkozott meg, a Fidesz előnye ugyanis 3%-ra nőtt (49% - 46%), miután egy százalékpontot sikerült javítani az előző hónaphoz képest.

A parlamenti küszöb felett a Republikon egyetlen más indulót sem mért, ez alapján tehát mind a Mi Hazánk, mind pedig a Magyar Kétfarkú Kutya Párt parlamenten kívül maradna.

Ami a részvételt illeti, a megkérdezettek 67%-a úgy válaszolt, hogy biztosan elmenne szavazni, míg további 18% valószínűleg elmenne, miközben a biztosan otthonmaradók csupán 2%-ot alkottak. Fontos szerepe lehet a bizonytalanoknak is, akik aránya a felmérés alapján továbbra is körülbelül 16%.

7 százalékos Fidesz előny a biztos pártválasztók körében az IDEA Intézet kutatása alapján

Bár a felmérés korántsem nevezhető elavultnak, a március 2. és 11. között készült kutatás néhány héttel korábbi állapotokat tükröz, ám így érdekes képet adhat a háború hatásairól is.

A felmérés alapján a háború nem hozott komoly eltolódást egyik irányba sem, ehelyett inkább mindkét fél profitálását eredményezte kisebb-nagyobb mértékben.

A választókorú népesség tekintetében az IDEA Intézet amúgy 3%-os Fidesz előnyt mért (40% - 37%), ám a biztos szavazó pártválasztók esetében a különbség nagyobbnak, hét százalékosnak mutatkozott a Fidesz javára (50% - 43%). Az ismeretlen preferenciájú szavazók aránya ezen kutatás szerint 23%-ra csökkent – ez a legalacsonyabb érték 2019 januárja óta –, míg mind a Mi Hazánk, mind a Magyar Kétfarkú Kutya Párt vesztett bázisából, a szavazók egy része ugyanis a két jelentős erő felé kezdett húzni – ezek alapján tehát meglehetősen nagy meglepetésnek bizonyulna bármelyik kisebb párt parlamentbe jutása.

Kevésbé biztató eredményeket jósolt az ellenzéknek a Medián kutatása

A jelen cikkben bemutatott legrégebbi, február végi kutatás a Mediáné. A háború kezdete után készült felmérés megítélése alapján a háború indulását követően nagyot nőtt a kormánypártok támogatottsága, a szavazókorú népességen belül 7 százalékot elérve (39% - 32%), a választani tudó, biztos szavazók körében pedig 6 százalékra emelkedve (49% - 43%). A Medián ekkor még a választani nem tudók arányának 13%-ról 20%-ra való növekedését mérte (a választás közeledtével értelemszerűen azóta egyre kevesebb a bizonytalan), ám az ellenzéken túl a parlamenti küszöböt megugró pártoknak sem sok jó hírrel szolgált a felmérés, a kisebb pártok támogatottsága ugyanis egyöntetűen csökkent a kutatás alapján.

Az elmúlt hónapok során a közvélemény-kutatások alapján több fordulat is történt a két tömb teljesítménye tekintetében. Míg az őszi hónapokra az ellenzék rendkívül közel került a Fidesz-KDNP-hez – egyes felmérések szerint egyesen a kormánypártok elé –, addig a kampány hivatalos kezdetét követően egyre nyílt az olló, a jelenlegi kormánypártok előnye pedig nőtt. A legutóbbi felmérések mint látható, továbbra is a Fidesz-KDNP előnyét jelzik, ám nagy kérdés, hogy a maradék bizonytalanok melyik oldalt támogatják, illetve hogy összességében ki tud jobban mozgósítani. Az is bizonytalan egyelőre, hogy képes-e egy harmadik párt 5%-os küszöbhöz eljutni: a realitás talaján maradva egyelőre a Mi Hazánk és a Magyar Kétfarkú Kutyapárt pályázhatna erre, de a mostani számítások alapján egyre kisebb ennek valószínűsége bármelyik párt esetében. Utolsó felmérések még várhatóak, de persze a legtisztább képet a vasárnap esti valóság mutatja majd…

Kiemelt fotó: MTI / Kovács Tamás   

Az idei év sem telhetett el Oscar-gála nélkül. Hétfőre virradóan mémek lepték el az egész internetet. Pontosan az a mém, amelyen a 94. Oscar-gálán Will Smith leüti Chris Rockot (aki egy humorista, talán egy-két mellékszerepből és a Nagyfiúk filmekből lehet ismert). Mindennek apropója az eddig valaha volt Oscar-gálák legnagyobb botránya, ugyanis Will Smith, miután betelt nála a pohár, ahogy azt hallgatja, ahogyan a házigazda Chris Rock a feleségén poénkodik, felment a színpadra és egy jókorát lekevert Chris Rocknak.

Na, de min is poénkodott Chris Rock?

Az ominózus eset előtt a házigazda azt ecsetelte, hogy Will Smith felesége, Jada Pinkett Smith a rövid haja alapján eljátszhatná a G.I.Jane 2 főszerepét, mivel abban is a főszereplő (Demi Moore) kopaszon szerepelt. Csak az egésszel az a probléma, hogy Will Smith feleségének egy betegség, egészen pontosan alopecia nevű betegség miatt.

Az alpoceia tünetei, kép forrása: dermatica.hu

Márpedig mondjuk ki, más betegségén viccelődni a legnagyobb alpáriság, olyan viselkedésmód, amit alsó osztályban levetkőzik magáról az ember. Ráadásul nem is Will Smithen viccelődött Rock. Ez ilyet még talán elviseli az ember. Miután Smith lement a színpadról, sokan, köztük a felesége és Denzel Washington is nyugtatni próbálta. Will Smith ezután káromkodva osztotta ki Chris Rockot, hogy a felesége nevét ne vegye szájára.  Azonban többen vannak, akik nemtetszésüket nyilvánították ki az eset után. Judd Apatow azt fejtegette egy posztban, hogy akár meg is ölhette volna Rockot, ha úgy és olyan erővel találja el.

Az este iróniája, hogy ezen az Oscar-gálán nyerte Will Smith élete első Oscar-díját. Az átvételkor pedig ezt a beszédet mondta:

akit szeretünk, azt meg kell védenünk, és nem mindig vághatunk jó képet ahhoz, ha kinevetnek bennünket.

Kép forrása: Magyar Nemzet

És mi az eset tanulsága?

Kötelesek vagyunk minden gúnyt eltűrni? A válasz egyértelműen nem. Főleg ha nem is rajtunk, hanem egy nekünk nagyon fontos, de védtelen embert bántanak. Kérdésként merül fel, hogy

te vajon mit tettél volna Will Smith helyében?

Sajnos az ízléstelen poénok világát éljük manapság, az interneten is sokan poénkodnak a Holokauszton vagy éppen a Gulágra vitt embereken. Az emberek nem képesek felfogni, hogy van egy társadalmi vörös vonal, amit akkor sem lépünk át, ha nagyon vicces poént tudunk mondani. Ezt a vörös vonalat lépte át Chris Rock.

És mondjuk ki, Will Smith felesége nem is közismert személy, nem olyan, akin „azért szabadna viccelődni”, mint hogyan azt teszik egy-egy celebbel. A közszereplőknek jobban kell tűrniük a kritikát, a rajtuk való élcelődést, ezt a magyar jogszabályok is kimondják például. Jada Pinkett Smith pedig fele annyira sem híres, mint a férje. De nyilván nem is ez a legaljasabb Chris Rock viselkedésében, hanem hogy felnőtt ember létére más betegségéből csinál viccet. Tehát ha Will Simth nem csinál ekkora műsort, akkor a közönségnek, a társadalomnak kéne ugyanilyen botránnyá emelnie Chris Rock ízléstelenkedését.

De vajon illik-e botrányt csinálni?

Viszont másik részről az sem teljesen elfogadható, amit Will Smith tett. Ez nem több testi sértésnél és garázdaságnál, na persze azért nem kell félni, valószínűleg nem fogják börtönbe zárni a most már Oscar-díjas színészt. És az eset súlyosságát jelzi az, hogy a többség inkább megbotránkozott rajta, mint hogy a védelmébe vette volna Smith-t. Elvégre a 21. századi civilizált emberek világában élünk, ahol a sérelmeink miatt nem megyünk ökölre. A büntetőhatalmat az állam már monopolizálta. Nyilván nem kapott volna ekkora médiavisszhangot és nem vált volna egy este alatt világszintű mémmé Will Smith, ha csak „simán beperelte volna” Chris Rockot.

Egy biztos, ami tegnap este történt, az bevonult a médiatörténelembe.

És a kérdés: tűrjünk mindent, és próbáljunk megfelelni a fennálló társadalmi normáknak azzal, hogy "jaj csak én is nevetek azon, hogy rajtam poénkodnak" vagy igenis merjük kiállni a szeretteinkért?

Vegyük sorra: nyakunkba szakadt egy világjárvány, ami megtépázta a lakosságot. Aztán még mindig tartott a járvány, de már nem annyira ugye, mert jött egy háború tőlünk pár kilométerre, és nem tudunk egyszerre kétfelé aggódni. Amelyik szektor tudta nélkülözni a kollégáit a maguk fizikai valójában, becsomagolta a munkavállalók laptopját és egerét, és elküldte haza szerencsét próbálni, így már itthon tudtunk elkezdeni aggódni amiatt, vajon kitör-e a harmadik világháború, avagy sem.

A lakásárak az egekben voltak már azelőtt is, mielőtt a csúszószánon lejtmenetben zakatoló forint 1/400 euró közelébe ért volna, most pedig egy gazdasági válság elé nézünk, annak minden szépségével.

Ugye ez az álmoskönyv szerint sem jó. Bár a magyarok kitartása, az összefogó közhangulat és az egyre javuló munkalehetőségek a legtöbb szektorban ellenpontoznak, lássuk be, ebben a képletben megkérdőjeleződik: miért fontos, hogy egy nagyvárosban éljünk egy pici panelben, vagy egy ugyanekkora ingatlan hiteltörlesztőjét nyögjük hónapról hónapra? 

Bizarr megoldás erre a helyzetre a jellemzően Olaszország területén lévő aprófalvak városvezetésének döntése: felújítandó kastélyokat, házakat kínálnak a tengerparton vagy a történelmi városok szívében - jelképes 1 euróért.

A képlet azért nem teljesen ilyen egyszerű: a vételár mellett 5-6 ezer euró kauciót kell letennünk a helyi önkormányzatnak, és ezenfelül a szerződéskötésnél fixen bevállalunk egy összeget, melyből majd az adott ingatlant felújítjuk. Ehhez jönnek a helyzetünktől függő adminisztrációs költségek, ilyen például, ha olasztudás hiányában közvetítőre van szükségünk. 

Vannak olyan ingatlanok, melyeknél az állapotuk miatt fontos az eladás minél előbb, ezeknél aki először leteszi az egy eurót és vállalja a kötelezettségeket, azé a ház. Vannak a kicsit jobb állapotú, vagy sűrűbben lakott településhez közelebb lévő lakhelyek, melyeket "árvereznek", itt az ár csak a jelképes euróról indul, és angol fontonként lépkedve felfelé egy adott időszakban lehet rájuk licitálni. 

Az olaszok speciálisan erre a bizniszre szakosodott honlapja gyűjti nekünk az aktuálisan még szabad, ilyen jellegű ingatlanokat, kiemelve a legfontosabb előnyöket és hátrányokat, a közlekedési lehetőségeket, és azokat a kikötéseket, melyeket mindenképpen figyelembe kell vennünk a vásárlásnál.

San Piero Patti Szicíliában található, a városvezetés pedig azt kéri, a telekvásárlástól számított 2 hónapon belül véglegesítsünk minden közbeszerzési okiratot, és ezután (vagy ezzel párhuzamosan) szakértők bevonásával és hitelesítésével készítsünk tervet a renováláshoz, ehhez igazítják majd a kötelezően vállalt felújítási értéket. A munkálatokat a tervezet elfogadásától számított 2 hónapon belül el kell kezdeni, és 3 éven belül be kell fejezni. Ezen túlmenően le kell tenni az önkormányzat részére egy 5000 eurós kauciót, mely a fenti feltételek teljesülése esetén egy az egyben visszajár. 

Santi Cosma e Damiano falvacskája a Laziobeli Latinaban található. A jellemzően hegyvidéki területen mintha megállt volna az idő, a falu őrzi azt a régi, kissé fülledt, robosztus mediterrán varázst, ami miatt bele lehet szeretni Olaszországba. A helyiek nagyon összetartó közösség, de számuk drasztikusan fogyatkozik: a munkalehetőség kevés, mint a legtöbb ilyen apróbb faluban, így a fiatalok elmennek, az idősebbek pedig egyre kevesebben vannak már köztünk. Az egy eurós projekt keretein belül a városvezetés itt szinte ugyanazokat az elvárásokat támasztja, mint az előző esetben, annyi módosítással, hogy itt a kezesség 2000 euró. 

Képek forrása: https://1eurohouses.com/

Érdemes már csak a gyönyörködés kedvéért is kutakodni az olcsó ajánlatok között, ha pedig egyszer tényleg katapultálni támad kedvünk, akkor ezek a kis települések egyre jobb ajánlatokkal kecsegtetnek: ütemesen fejlődik a tömegközlekedés, többnyire kiváló wifi hálózatot építettek ki. Aki pedig nem szereti a konstans meleget, annak egyre több lehetősége van az északi településekre költözni, sőt, más országok is felkészültek a projektre, hasonló projektekkel vár minket Nagy-Britannia és Franciaország is.

Az endometriózis ma Magyarországon 200.000 nőt érint, és a meddőségek 20-30% -ért felelős. Endometriózisról akkor beszélünk, amikor a méh belső felszínét borító nyálkahártya (ezt nevezzük endometriumnak) máshol is megtalálható a szervezetben.

Fordítás: https://versysclinics.com/hirmondo/marcius-az-endometriozis-honapja-2-resz

Kialakulásának pontos okát nem ismerik, három lehetséges magyarázatot tartanak a legvalószínűbbnek:

• A menstruációs vér visszafelé, a hasüreg felé távozik, oda juttatva a méhnyálkahártyát, amely ott ugyanúgy működik tovább, mint a méh üregében
• A másik elmélet szerint a véráram sodorja ezeket a sejteket a a szervezet távolabbi pontjaira
• A harmadik feltételezés úgy gondolja, bizonyos sejtek már eleve megtalálhatók a szervezetek különböző pontjain,  amik aztán valamilyen külső környezeti hatásra vagy egyéb változásra képesek a nyálkahártyához hasonló sejtekké alakulni és aztán azonos módon tovább működni

Forrás: https://www.joy.hu

Elsősorban a petefészekben és a kismedencében, ritkábban a méh falába ágyazódik, de bizonyos esetekben elhagyja a kismedencét, és csontokba, ízületekbe  kerül, de még az agyban is találtak már endometriumot. Az esetek túlnyomó többségében azonban megmarad a kismedencén belül, számos problémát okozva. 

Az endometriózis következményei lehetnek a ciszták, összenövések és hegesedések kialakulásai, és végül ezek vezetnek el az esetek nagy százalékában a legkomolyabb problémáig, a meddőségig. 

Leggyakoribb tünetei a rendkívül fájdalmas menstruáció, a fájdalmas együttlétek, rendszertelen havi vérzés illetve az erős alhasi fájdalom akár már a ciklus előtt, de a hónap bármely szakaszában felléphet. Nem egyértelműek a tünetek, létezik teljesen tünetmentes betegség is.

Ahogy a fájdalmas menstruáció sem jelenti  100%-os bizonyossággal a betegség jelenlétét , úgy a tünetek hiánya sem feltétlenül zárhatja ki azt. Sok esetben csak a hosszan tartó sikertelen teherbeesést követő vizsgálatokból derül csak ki, hogy valaki endometriózisban szenved.

A fizikai kellemetlenségeken túl pedig komoly lelki problémákat is okozhat, a fájdalom miatti lenézés következtében kialakuló elszigetelődés érzésétől a meddőség miatti depresszióig.

Biztos diagnózist kizárólag a laparoszkópos beavatkozás tud adni, mintát vesznek a hasüregben található sejtekből és vizsgálják, hogy méhnyálkahártyából származnak e. 

Bár az endometriózis nem gyógyítható, így a lelki oldalról való kezelése is nagyon fontos, de tüneti kezelései léteznek.

A legalapvetőbb, hogy az esetlegesen fennálló fájdalomrohamokat megszüntessük, vény nélkül, vagy orvosi javallattal vényre kapható fájdalomcsillapítókkal, de a has melegen tartása párnával vagy melegvizes palackkal is sokat segíthet. Attól függően, hogy terveznek e gyermeket a közeljövőben, lehet gyógyszeresen, hormonokkal, fogamzásgátlókkal is kezelni, de műtéti úton is, fizikailag eltávolítva a hasüregből az oda nem illő sejteket. 

Március az endometriózis hónapja, az Endometriózis Magyarország egész márciusban előadásokat tart, hogy felhívják a figyelmet a betegségre. 

Ezen a linken található az Endometriózis Magyarország honlapja, ahol részletes információkat kaphatunk a betegségről, illetve segítségnyújtásra is rendelkezésre állnak.