Kezdjük az alapokkal. Budapesten diákként nem sok panasz lehet a havi bérletre, az ára ugyanis csak 3 450 forint, ami valljuk be, bőven megéri – különösen azon hallgatók számára, akik sok időt töltenek a fővárosban, illetve az egyetem-lakás és lakás-vasútállomás párosokon túl is használják a tömegközlekedést. Mindeközben a bérlet beszerzése sem jelent nagy akadályt (legalábbis a belvárosban nem), automatákból ugyanis bőven akad, így gyakorlatilag csak kell találni egyet, bepötyögni az adott okmány számát, majd (akár kártyával) fizetni, és meg is van a bérletünk egy egész hónapra.
Összességében tehát semmilyen fundamentális problémám nem volt a hagyományos bérlettel, mindazonáltal a mobilbérletre való váltást motiváló két kisebb probléma azért megfordult a fejemben:
egyrészt még ha sok automata is akad a városban, a sietség közepette zavaró volt, hogy néha épp a számomra leginkább ideális megállóban nem tudtam bérletet venni (ugye, Harminckettesek tere?!), miközben azon is gondolkodni kezdtem, hogy a gyakorlatban mégiscsak egyetlen papírfecnim van, így ha valamilyen oknál fogva az elkallódik, akkor pórul jártam és buktam a bérletet.
Ezen felül persze egyfajta kíváncsiság is megjelent, hisz ha már a repjegyeket is telefonon tároljuk, meg a hipermarketben is applikáción keresztül vadásszuk a kuponokat, akkor miért ne lehetne a bérletet is egy okoseszközön tárolni papír helyett?
Megvettem tehát a Simple rendszeren keresztül a bérletet, és bár a folyamatot nem nevezném a gyorsaság csúcsának, azért mégis kényelmesnek bizonyult azt figyelembe véve, hogy nem a mögöttem álló türelmetlen nénike mély sóhajtásai közepette kellett a villamosmegálló közepén pötyögnöm az azonosítómat, hanem otthon indulás előtt nyugodt körülmények között.
Fotó: Simple by OTP
Aztán elkezdtem használni, és jöttek is a kellemetlenségek, ugyanis míg a mobillal vásárolt bérlet beharangozója arról szól, hogy kényelmesen, biztonságosan és trendin tudom használni a megvásárolt terméket, a valóság az, hogy egyszerűen több nehézséggel néztem szembe, mint amikor a telefonom tokjában tartottam a már említett papírfecnit.
De mi is a probléma? A fő gondot az jelenti, hogy a mobilbérlet során kapunk egy QR-kódot – ami ellenőri felmutatáshoz alkalmas –, ahogy a felületünk pontosan jelzi az érvényesség kezdetét és végét, illetve a diákigazolvány számát is, ám ez a valóságban érthetetlen módon csak részben válik hasznunkra. Szinte minden utazás esetében ugyanis másféle lépéseket kell tennünk:
- Amennyiben villamossal utazunk, nincs teendőnk, kivéve akkor, ha az ellenőr kéri a jegyet, mi pedig megmutatjuk a QR-kódot. Ez az ügymenet amúgy teljesen jó lenne, azt hittem mindig így van…
- …de: első ajtós felszállás (buszok) esetében minden egyes alkalommal le kell olvasni az ajtó mellé kihelyezett kódot, ami rendkívül kellemetlen zsúfolt időszakokban egy buszra gyorsan felszállni akaró embertömeg közepén, még úgy is, hogy alapvetően a leolvasás maga nem sok időt igényel.
- Nem sokkal jobb a helyzet a metrók esetében sem, amely használata előtt szintén teendőink akadnak, ki kell ugyanis választanunk a metróvonalat, illetve az adott állomást is, hogy megjelenjen egy színes ábra, az ábrát pedig a személyzet számára meg tudjuk mutatni. Mert nem, az eredeti QR-kód nem megfelelő a lejutáshoz (érvénytelenként jelzi az amúgy teljesen érvényes bérletet), úgyhogy minden egyes metrózásnál keresgélni kell az applikáción belül az állomást. Ami még furcsább, hogy az ábra aztán eltűnik, így az utazás végén már nem az ábrát, hanem a rendes QR-kódunkat kell felmutatnunk ha esetlegesen az ellenőrök érdeklődnek iránta (ugyanez a helyzet a buszos utazáson történő útközbeni ellenőrzésnél).
Fotó: MTI / Máthé Zoltán
Számomra értelmezhetetlen tehát, hogy miért szükséges egy ennyire bonyolult rendszer mobilbérlet esetében. Kétségkívül egy hasonló érvényesítési mechanizmus mobiljegyek kapcsán megfelelő – végülis a papír alapú jegyet is érvényesíteni kell –, ám míg a hagyományos bérlet esetében az emberek csak felmutatják azt és mennek is tovább,
addig a mobilbérlet birtokosa egy hosszabb átszállós utazás során ki kell válasszon a telefonján metróvonalat és megállót, meg kell mutasson egy rajzot, lehetséges, hogy QR-kódot is kérnek tőle, majd a busznál szkennelnie szükséges, hogy aztán egy másik rajzot mutogasson.
Ami viszont még ennél is bosszantóbb, hogy az egész működéséhez internet-hozzáférés is szükséges, mert bár a QR-kódunkat meg tudjuk mutatni offline módban is, a többi funkció nem elérhető, szóval ha például nincs mobilnetünk (vagy wi-fi az adott megállóban), akkor egyszerűen ott ragadtunk. Erre persze lehet azt mondani, hogy manapság mindenkinek van a telefonján internete, de a helyzet ennél bonyolultabb, gondoljunk csak a feltöltőkártyás ügyfelekre akiknek épp elfogyott az adatkeretük, vagy olyan helyzetekre, amikor valamilyen oknál fogva egyszerűen nem működik az adatforgalom különböző külső tényezők miatt.
A problémák sora viszont a beszámolók és visszajelzések szerint itt nem áll meg: sokakat bosszant például, hogy a megvásárolt bérlet nem profilhoz, hanem készülékhez rendelt, vagyis a papírfecnivel szembeni biztonság itt sem ér az égig,
Emellett elég megtekinteni a sok visszajelzést, hogy láthatóvá váljon, mennyire sokan ütköznek problémákba a fizetés, illetve a megvásárolt termék kézbesítése kapcsán.
Kisebb volumenű, de idegesítő jellemző, hogy az applikáció nem képes lekövetni a telefon fényerejét, vagyis legyenek bármilyen fényviszonyok, automatikusan a legmagasabb fényerővel jelzi ki az ábrákat, miközben például a QR-kód fekete témájú telefonok esetében nem is látható rendesen.
Esetemben azonban nem szükséges a részletproblémákig eljutni, önmagában elég gond az, hogy a kényelmet hirdető mobilbérlet használata sokkal több fejtöréssel jár, mint egy eredeti bérlettel való járkálás. Persze egyes előnyök továbbra is jelen vannak (a már említett mobilon keresztüli vásárlás, az eszközön való tárolás), de míg más hasonló kezdeményezések esetében a vásárló akár még kedvezményekkel is találkozhat online vásárlás esetén (szia, Máv!), addig itt a pozitívumok eltörpülnek egy túlbonyolított rendszer labirintusában. Úgyhogy így jártam, talán jó lesz mégis az a papírfecni a következő hónaptól!
Kiemelt fotó: MTI / Balogh Zoltán
