Reaktor

Hajnali 5 óra, szitáló eső, hideg és sötét. Befordulok az utcasarkon, megcsap a forró kemencéből kiáradó kenyérillat. Elfordítom a kulcsot a zárban, kinyitom a pékség ajtaját, felkapcsolom a villanyt. Apró, barátságos, megnyugtatóan ismerős bolt fogad.

Amíg gyorsan leszaladok a lépcsőn a kemencéhez, elmormolom a szokásos imát, hogy a jobb napokat megélt hűtők és kemence ma hajnalra se mondják fel a szolgálatot. Majdnem három év után is úgy izgulok, mint az első napon. Mindent rendben találok, visszamászom a lépcsőn. Leemelem a kovászos láda tetejét, az illatából érzem, hogy most tökéletes, indulhat a dagasztás. Egy ládányi bugyborékoló életerő, milliónyi baktérium és gomba szimbiózisa. Elindítom a dagasztógépet, egy fél percig elnézegetem a karjait, ahogy a tetemes mennyiségű tésztával játszi könnyedséggel boldogul, majd vissza a kemencéhez bevetni az első adag kenyeret.

Irány a kávéfőző, már az illatától éberebb leszek. Meglátom a tükörképem a fényes készülékben. Nyúzott arc, karikás szemek, öregebbnek néz ki, mint amennyi én vagyok. Az az arc úgysem lehetek én, elfordítom a fejem. Fáradt vagyok és fájnak a lábaim, kinézek a sötét és üres utcára és elgondolkozom, hogy miért csinálom ezt.

Megszólal a kemence éles hangja, szellőztetni kell. Visszaránt a valóságba és megválaszolja a kérdésemet is: mert a „mindennapi kenyerünket” készíteni máshoz nem hasonlítható élmény. Tudom, hogy a hajnali fáradtságom délutánra, a mosolygós vásárlókat elnézve úgyis büszkeséggé alakul.

Szerencsére erre egyre többen gondolják ugyanígy, gombamód szaporodnak országszerte a vadkovásszal dolgozó kézműves pékségek.

De mi lehet a népszerűség titka?

Finomabb, tartósabb és egészségesebb a hosszú érlelésű, kovászos kenyér, több egészségügyi problémára is megoldást nyújthat.

Inzulinrezisztensként a klasszikus fehérkenyérnek búcsút kellett intenem, de esetemben egy legfehérebb kovászos kenyér is jobb választás, mint egy gyors eljárással készült, élesztős, enzimes feketekenyér, de erről mindenki egyeztessen saját kezelőorvosával is. A bolti kenyerek gyakori adalékanyaga a mesterséges sikér, ami a rossz minőségű lisztek feljavítására szolgál, ez a legfőbb oka a pékáruk elfogyasztása utáni puffadás érzésnek, a bélbolyhaink nehezen tudják ezt a nagy mennyiségű sikért (ismertebb nevén glutént) megemészteni. Gluténérzékeny vásárlók többször számoltak be arról, hogy a kovászos kenyér fogyasztása után nem jelentkeztek a kellemetlen tünetek, a puffadás, hasfájás, akár hányinger. Gluténallergiások azonban ne próbálkozzanak vele, a kovászos kenyér nem egyenlő a gluténmentes kenyérrel!

A kézműves pékségek szinte minden esetben jó minőségű, teljesen vegyszermentesen termelő, vagy jóval kevesebb permetszert használó malmoktól vásárolják a liszteket. 

A búza megtermelésétől kezdve az őrlésen át a kisült kenyérig minden lépés rengeteg munkával, alázattal és odafigyeléssel jár, ami a termékek minőségén is meglátszik.

A kovászos kenyér lisztből, vízből és sóból áll, máris kimaradt rengeteg olyan összetevő, ami csak feleslegesen terheli meg a  a szervezetet. A hosszú kelesztés alatt, ami akár napokat is jelenthet, a mikroorganizmusok megkezdik a tészta szénhidrátjainak bontását, így mi már egy előemésztett formában visszük be a kenyeret. Ezáltal könnyebben hasznosulnak a gabonában található ásványi anyagok és  kevesebb energiát is használunk fel a megemésztéséhez. Mivel a szénhidrátokat a gombák és baktériumok már elkezdték lebontani, így a vércukorszintet sem emeli meg olyan hirtelen és drasztikusan , mint élesztős társai. 

Nem elhanyagolható szempont továbbá, hogy 5-7 napig valóban friss marad, az utolsó serclit sem kell szikkadtan és penészesen a kukába dobni, így a világszerte súlyos problémát okozó élelmiszerpazarlás ellen is tehetünk vele egy kis lépést.

Bátrabbak az otthonsütést is kipróbálhatják, az interneten -a Covid első hulláma óta különösen- sok receptet, videót, Facebook csoportot találunk, amik a segítségünkre lehetnek. Mint oly sok minden az életben, ez is csak gyakorlás kérdése, és aki egyszer végig nézi, ahogy saját kenyere pillanatok alatt tűnik el az asztalról, az ezt az élményt újra át akarja majd élni.

Agatha Christie és Hercule Poirot nevét szerintem senkinek nem kell bemutatni, hiszen a híres írónő és bajuszos detektív karaktere, a krimi műfaj egyik legmeghatározóbb alakjai napjainkban is. A hazai mozik február 17-től kezdik vetíteni a legújabb Poirot filmet, ami a Halál a Níluson könyv adaptációjaként kerül majd a nagy vászonra, óriási sztárparádét felvonultatva. Bár több filmes adaptáció is készült már Agatha Christie könyveiből, a Gyilkosság az Orient expresszen 2017-es debütálása egy új hullámot indított el, amely talán az új generációkhoz is közelebb hozza majd a híres krimi regényeket. A folytatás közelgő premieréhez kapcsolódva, szeretném megosztani személyes kedvenceimet az írónő művei közül, amelyek annyira csavarosan, és hátborzongatóan ötletesen lettek megírva, hogy feszült figyelemben tartják az olvasót - az első bekezdéstől az utolsóig.

Bár több nyomozó karakterrel találkozhatunk a könyveket olvasva, mégis három kategóriába tudnám sorolni Agatha Christie könyveit. Poirot könyvek, Miss Marple könyvek, és azok, ahol valamelyik híres visszatérő detektív helyett az egyik szereplő veszi át a rejtélyek felderítését. Ezen kategóriák alapján osztottam fel most kedvenceimet is, amelyek annyira lebilincselők, hogy nagyon nehéz őket letenni. 

A Hercule Poirot könyvek

Az Ackroyd-gyilkosság

A bajuszos belga detektív hozta meg Christie-nek a megérdemelt világhírnevet, nem véletlenül. Az 1926-ban kiadott Ackroyd-gyilkosság című könyv 2013-ban elnyerte, a British Crime Writers Association valaha volt legjobb krimijének díját. A teljesen újszerű, meglepő befejezés nagy hatással volt a teljes műfajra, és az írónő kiszámíthatatlan fordulatait azóta próbálják másolni. A békés King’s Abbot falut rejtélyes gyilkosság kavarja fel: a környék leggazdagabb emberét meggyilkolják és úgy tűnik senki sem rendelkezik alibivel… 

Az ABC gyilkosság

A legendás Poirot névtelen leveleket kap egy titokzatos sorozatgyilkostól, aki az ABC betűit követve szedi áldozatait. Ez a könyv egy teljesen új színt visz a szerző munkásságába, és bátran tekinthetünk rá a ma ismert sorozatgyilkosos regények, és sorozatok megalapozásaként. A könyvből 2018-ban egy három részből álló minisorozatot is készítettek, John Malkovich főszereplésével.

Halál a felhők között

A Gyilkosság az Orient expresszen, és a Halál a Níluson abszolút a kedvencek között van, de mivel ezek kerültek mostanság megfilmesítésre, egy olyat szerettem volna harmadiknak hozni, amiről talán kevesebb szó esik, de abszolút megérdemli a dicsőséget. Furcsa gyilkosság történik a Párizs - London repülőjárat első osztályán, de a megvalósítás szinte lehetetlennek tűnik. Szerencsére ott szunyókál egy bajuszos belga alak az egyik ülésen, bár a megoldás egyáltalán nem az, amire számítunk… 

A Miss Marple könyvek

Paddington 16:50   

Abszolút elfogult vagyok ezzel a könyvvel kapcsolatban, hiszen ez az egyik első Agatha Christie mű, amit valaha olvastam. A történet nagyon izgalmas, viszont Miss Marple kedves karaktere még egy hidegrázós gyilkossági történetet is képes szerethetővé varázsolni. Szereplőnk egy gyilkosság szemtanúja lesz a vonaton, és segítségül hívja barátnőjét, az eszes, rejtvényekben jártas Miss Marple-t, akit bár mindenki csak egy szenilis idős hölgynek tart, hamar lerántja a leplet az egyre veszélyesebb tettesről.

Gyilkosság meghirdetve

Ez az a könyv, aminek olvasását egyszerűen lehetetlen abbahagyni. A történet annyira fordulatos, és újszerű, hogy az ember sohasem tudhatja mi fog történni. Egy unalmas reggelen egy kis falu lakói furcsa apróhirdetéssel találkoznak a reggeli lapban… A Paddocks kúriában aznap este 7-kor gyilkosság lesz. Bár senki nem veszi igazán komolyan a fenyegetést, mégis pontban 7-kor kialszanak a fények, lövés dörren, és valaki holtan esik össze. Szerencsére Miss Marple épp a környéken tartózkodik…

Nem zörög a haraszt

Egyre nehezebb választani a könyvek közül, de talán mégis a Nem zörög a haraszt az, ami leginkább megérdemli, hogy ebben a felsorolásban helyet kapjon. A történetben egy testvérpár vidékre költözik, és amint beilleszkednek az ottani társaságba, undorító névtelen leveleket kezdenek kapni. A városban mindenki kapja a leveleket, de baj csak akkor lesz belőle ha valakit telibe talál a rejtélyes levélíró… és a haraszt addig zörög, amíg valaki öngyilkos nem lesz. Ez a könyv volt Agatha Christie egyik kedvence a saját regényei közül, szóval mindenképpen nagyon ajánlom olvasásra!

Ahol nincs visszatérő nyomozó

A ferde ház

Nagyon, nagyon jó könyv. Az 1949-ben kiadott, és 2017-ben megfilmesített alkotásról nehéz rosszat írni, hiszen bár nincs benne jelen egyik kedvelt Agatha Christie alak sem, mégis nagy hatással van az olvasóra, a befejezés pedig egyenesen drámai. A milliomos Leonidest megmérgezik saját otthonában, és a népes család minden tagjának nyomós oka lehetett a gyilkosságra. A detektív szerepét a fiatal Charles veszi át, akinek nem lesz egyszerű eligazodnia a családfa útvesztőiben.

Ha csak egyet tudsz elolvasni, akkor ez legyen az

Tíz kicsi indián/néger (And Then There Were None)

Ez a könyv abszolút mindent visz. Ha meghoztam a kedvet az olvasáshoz, de csak egyre van idő, akkor egyértelműen ennek kell lennie. Ez Agatha Christie legkeresettebb bestsellere, és minden idők legnagyobb sikerű krimije. Bár a könyv címével etnikai problémák voltak, és sorozatos átnevezések alá került, így is több mint 100 millió példányt adtak el belőle világszerte. A történetben 10 idegen meghívót kap egy pazar villába a Néger-szigetre, egy bizonyos Mr. Lacky-tól. A vendéglátó sehol, a sziget teljesen elszigetelődik a külvilágtól a vihar miatt, és az események félelmetes fordulatot vesznek… Tízen érkeznek, de vajon hányan távoznak?

A Reaktor Alapítvány és a Klímapolitika Intézet Február 2-án szervezte meg a zöld energiához köthető vitáját. Az Európai Bizottság ezen a napon hozott döntése alapjaiban módosítja a jelenlegi taxonómia-rendeletet. Ennek legsarkalatosabb pontja, hogy "zöld címkét" kap a nukleáris energia (bizonyos feltételekkel), valamint a földgáz. Vendégeit a beszélgetés vezetője, az MCC Klímapolitikai Intézetének igazgatója, Litkei Máté a beszélgetés keretei között elsősorban az atomenergia kérdéskörének megvitatására kérte fel. 

A vitafelek a Greenpeace kampányfelelőse, Perger András, és a paksi atomerőműért felelős volt kormánybiztos, államtitkár és jelenlegi egyetemi oktató, Dr. Aszódi Attila voltak. 

Kép forrása: https://klimapolitikaiintezet.hu/

A beszélgetés elején a moderátor rámutatott: az energetika tárgykörében a prioritások gyakran állnak szemben egymással, és kérdés, hogyan lehet ezeket napjainkba rangsorolni. Aszódi Attila szerint az összetett energiaszektorban is elkülöníthetünk fontosabb szegmenseket, és a legelsők között szerepel az energiabiztonság. Emellett természetesen a fenntarthatóság és a gazdaságosság. Perger András emellett kiemelte: nagyon fontos szempont az is, hogy az Európai Unión belül melyik ország melyik komponenst helyezi előtérbe. Hangsúlyozta: napjainkban a legelső helyen ebben a kérdéskörben a klímavédelemnek kell állnia. 

A közvéleményt meghatározta az utóbbi időben, hogy politikai döntés az, hogy egy ország teljesen átáll-e megújuló energiaforrásokra. Kérdés, hogy a közeljövőben megoldható-e az, hogy az országok teljes mértékben megújuló energiaforrásokra álljanak át, vagy pedig ez technikailag még nem megalapozott. Perger András szerint ez csak a jövő definícióján múlik, azaz, ha ez az elkövetkező ötven évre vonatkozik, akkor nem csak hogy lehetséges, de muszáj is. Csak a térség, a tempó és a módszer lesz különbség. Aszódi Attila hozzáfűzte, hogy a klímavédelmi célok teljesítése jelenleg a cél, akkor nem csak a villamosenergia termelési folyamatához kell hozzányúlni, hanem a cementiparhoz, acélgyártáshoz, és még rengeteg más perifériás szegmenshez, amire elsőnek nem is gondolnánk. Olyan technológiák kellenének, melyek még egyáltalán nem is léteznek. Leszögezte: a villamos energia a hozzá kapcsolódó egyre fajsúlyosabb technológiák miatt (lásd például elektromos autók), napról napra jobban felértékelődik.

Németország és Franciaország  kérdéskörében a felek már nem értettek oly mértékben egyet, mint a szektor preferenciái terén. Két európai nagyhatalomról beszélünk, akik teljesen más hozzáállást tanúsítanak az atomenergiával szemben. Míg Németország ódzkodik használni, Franciaország nagy erőkkel fejleszti. A közelmúltban ugyanis Németország elkezdte leszerelni kapacitásait, így mintegy 70 TWh energia, mégpedig karbonsemleges energia esett ki a termelésből. Ezt Aszódi professzor úr óriási hibaként értékelte, pláne ha megfigyeljük, honnan és miből pótolják a kieső szakaszt a németek: földgázból nyerik ki a kieset energiát, ami ráadásul Oroszország felől érkezik. Utóbbi azt jelenti, hogy ez a döntés nem csak fenntarthatósági hiba volt, de külpolitikai is. Professzor úr szerint a francia stratégia lignit és szén híján rászorultak az atomenergiára. Ráadásul ehhez hozzájárul, hogy a francia oldalon nagyon komoly atomipar áll a háttérben. Ha már csak az erőforrásokat szemléljük, Hazánknak egyértelműen a francia oldalon van a helye. Perger András szerint Németországban a lakosság tudatossága komolyan szempont volt az energiapolitikai döntéseknél, és lehet, hogy hatalmas beruházások állnak a francia atomipar mellett, de a reaktorok közül 56 öregedő, és 13-15 éppen javítás alatt áll. Itt jön képbe a taxonómia: pontosan ezek megújításához is kell a támogatás. A Greenpeace munkatársa szerint az idő a német döntést igazolja majd, akik esetében csak egy kísérletben ejtett hibáról beszélünk, amikor a szénerőművek bezárási határidejének kitolását engedélyezték. 

A hallgatóság nem maradt humoros, kiélezettebb helyzetek nélkül: szóba került a környezetvédelmi minisztériumok kérdése. Münchenben ennek az ajtajára kivan írva, hogy a tetejére szerelt napelemek egységnyi idő alatt mennyi energiát termeltek. Ezt Magyarországon azért nem lehet megjátszani, mert nincs is ilyen minisztérium. Aszódi tanár úr pedig kérdőre vonta a Greenpeace  energia kampány-felelősét, hogy ha annyira fontos a szervezetnek a biztonság, miért zuhant a nézők közé a promóciós akcióban repülő aktivistájuk, és hogyan sérült meg eközben két ember is. Írt is egy e-mailt ezzel kapcsolatban a német Greenpeace-nek, de nem kapott választ, így vette a bátorságot, és kinyomtatta ezt a levelet, és átadta Perger Andrásnak, remélve, hogy így esetleg érdemi választ is kap ezzel kapcsolatban a szokásos sablonok helyett. Természetesen Perger itt megemlítette, sajnálatos, hogy fákat vágtak ki a kinyomtatott példányokért. Komolyra fordítva a szót az egész esethez a Greenpeace munkatársa hozzáfűzte, munkabalesetekről a nukleáris ipar szintén sokat tudna mesélni.

Felmerült a biztonság kérdésköre is: Aszódi tanár úr szerint komplexitásában szemlélve a szegmenst működés, életciklus, és egyéb tényezők szempontjából azt látjuk, az atomenergia jobbnak bizonyul a fosszilis energiánál. Itt megjegyezte: többek között a Greenpeace hiszterizáló munkája az, ami elvonja az energiákat az értelmes vitáktól a lakosság körében, illetve negatívan és torz adatokkal befolyásolják a döntéshozókat. Perger András szerint a gáz-és atomlobbi befolyásolja inkább a döntéshozókat, nem a Greenpeace. Kiemelte az emberi tényezőket, melyek, bár fejleszthetőek, szembe kell néznünk vele: dolgozhat akármennyit az atomipar, sosem nulla százalék a balesetek bekövetkezési esélye. 

Elérkeztünk az est apropóját adó taxonómia rendelethez. A moderátor emlékeztette a hallgatóságot a döntéshozatal előtti akcióra, amikor is még éppen a német, "atomellenes" álláspont tűnt erősebbnek, de a franciák egy tíz országot összefogó nyílt levélben folyamodott a vezetőkhöz, hogy támogassák a nukleáris energiapolitikát is. Perger András már korábban is véleményezte ezt a döntést, de kiemelte, végeredményben Magyarország azt tette, amit egy kis ország érdekeinek érvényesítésekor egyedül tehet: beállt a nagyobbak mellé. Az már csak hozadéka ennek, hogy az atomlobbi része lett, és, hogy hazánkban orosz technológiával épül atomerőmű. 

Aszódi Attila a véleményezést egy sajnálatos megállapítással kezdte, miszerint nagyon bután egyszerűsítjük a fogalmakat, amikor energiáról beszélünk: eleve vállalhatatlan tendencia, hogy akár az atomot, akár a földgázt bármi mentén zöldnek nevezzük. Nincs ilyen fekete-fehér (zöld-nemzöld) skála, ez nem bináris. Energiapolitikában a fenntarthatóság mint olyan, leegyszerűsödött klímavédelemre, aztán egyenesen a széndioxid-kibocsátás csökkentésére, mindez pedig pusztán csak arra, hogy minden, ami megújuló energiaforrás, az biztos karbonsemleges. És habár ez tárgyi tévedés, ezekre ütnek taxonómia-rendelettel egy zöld pecsétet. És e mentén a félrevezetően leegyszerűsített logika mentén próbál a többi szektor is bekerülni a zöld pecséttel rendelkezők körébe. Ezzel szemben ott van a zöld politika, ami semmi mást nem tűr meg, csak a megújuló energiaforrásokat, és egyáltalán nem veszi ekkor figyelembe sem a megfizethetőséget, sem a biztonságot. Itt még azt is látni kell hogy van egy törvény, miszerint az államok energiapolitikájukról saját hatáskörben döntenek, és ezt is sérti ez a szemlélet.

A beszélgetés utáni kérdések között szerepelt a rezsicsökkentés fenntarthatósága is, ha beszámítjuk Paks 2-t. Itt is eltérő állásponton voltak a felek: Perger András szerint már maga a rezsicsökkentés is fenntarthatatlan, hiszen az MVM-nek olyan mesterséges anyagi beavatkozásokat kell köbméterről köbméterre alkalmaznia, ami hosszútávon semmiképpen sem fenntartható. Aszódi professzor úr szerint azonban nem hogy megtérül majd Paks 2, de ha azt nézzük, milyen költségekkel fog majd működni, 5-6 éven elül vissza is hozza majd az árát.

Az a békesség, amit akkor éreztünk, amikor szüleink esténként mesét olvastak fel nekünk, azt hiszem, örök emlék marad a lelkünkben. Túl a számos bizonyított pozitív hatáson, amit a gyermeki lélek és idegrendszer alapvető fejlődésére gyakorol, a kedvenc meséink felnőttként is örök emlékként és tudat alatti vezérfonalként kísérnek minket.

Az emberek igen jelentős hányada vizuális típus, képekkel és színekkel dolgozik az agya legkényelmesebben, könnyen jegyez meg konkrét rajzokat, azoknak legtöbb részletét könnyedén visszaidézi.

A gyerekek is igen magas százalékban tanulnak ily módon, és az illusztrációknak hatványozottan fontos szerepük van az ő életükben, hiszen nem (vagy csak lassan) tudnak olvasni.

A hallott szöveghez tehát igen fontos egy olyan élvezeti faktor társítása, mint az illusztráció. Nézzünk sorra a teljesség igénye nélkül pár művészt, akiknek alkotásai pillanatok alatt visszavarázsolnak minket gyermekkorunk esti meséinek pillanataiba.

Szegedi Katalin

A művésznő az Iparművészeti Főiskolán tanult alkalmazott grafika-könyvtervezés szakon. Pályájának indulása egészen sajátos volt, nem a gyermekkönyv illusztrációival, hanem a '90-es években debütált a tartottkártya lapjainak megrajzolásával lépett be a köztudatba. Helyezést értek el könyvei rangos versenyeken szerte a világod, díjazták már Olaszországban, az Egyesült Államokban, de még Dél-Koreában is. 2005-ben az Év Illusztrátorának választották.

Itthon legnépszerűbb munkái a Ludwig Bechstein-féle Az elvarázsolt királykisasszony, Petre Ispirescu A hegyek tündére c. műve. 

Magyar szerző könyvéből pedig a legsikeresebb kiadás Szegedi Katalin rajzaival szinte egyértelműen a Tündér Lala.

Az illékony tündérvilág stílusa miatt ez nagyon testhezálló feladat volt a művésznőnek.

Népszerű rövid meséket is illusztrált, melyekben jellemzően egy oldalon kevés szöveg és mindent kitöltő, egész oldalas festmények vannak, ilyen például az Az imádság súlya vagy a Bűvészinas. Több mint 50 könyvet illusztrált 2007-ig, 2005-ig pedig 12 önálló kiállítása volt, egytől egyig sikeresek. 

Kecses, vékonyka, sápadt és légies kis akvarellfiguráit sok kisgyermek szereti világszerte, de felnőttek számára is káprázatos élmény egy-egy Szegedi illusztrálta kötet.

Réber László

Örkény korának szépséges művész zsenije 1952-ben kezdett illusztrációkkal foglalkozni, és bár főként ebből az időből ismerjük alkotásait, az élettapasztalat, ami ehhez szükséges volt, akkor már régóta halmozódott.

A sokoldalú művész eredetileg sportolónak készült, olimpiai szintű gerelyhajító volt, később a II. világháborúban térképvázlatokat készített. Egészen 1948-ig orosz hadifogságban tört követ, borzalmas állapotban tért haza. Később a Szabad Száj és a Ludas Matyi karikaturistája volt. Dolgozott a Híradó-és Dokumentumfilmgyár munkatársaként is, mint rajzoló.

A Munkácsy-díjas és Szép Magyar Könyv-díjas művész munkái díszítik kizárólagosan az összes Fésűs Éva, Gerald Durrel és Lázár Ervin könyveit, így akinek a gyermekkorából nem maradt ki a Szegény Dzsoni és Árnika, a Maflázia, az Égig Érő Fű vagy a Családom és Egyéb Állatfajták, az biztosan találkozott már Réber meghökkentően furcsa, szórakoztató stílusával. Megpróbálta megragadni, hogyan látja egy gyermek a világot, hogyan szemlél formákat, mit tart szórakoztatónak, karikaturistaként pedig sokszor görbe tükröt tart a felnőttek felé.

Marék Veronika

Az Iparművészeti Főiskola díszítő-festő szakán végzett művésznő a sorban olyan szempontból kakukktojás, hogy műveit a képek mellett szövegileg is ő alkotja. Érdekessége, hogy az írónő kötetei világszerte igen népszerűek, megjelentek alkotásai már angol, német, spanyol, román, lengyel, szerb, koreai és japán nyelven is.

Tizenkilenc Boribon könyv és nyolc Kipp-Kopp mesekönyve jelent meg, ezenkívül számtalan diafilm és egyrészes mese fűződik a nevéhez, tervezett társasjátékot, de írt gyermekregényeket is.

Kedves, egyszerű, bájos formái könnyen megjegyezhetőek a legkisebbek számára, de mégsem "buták" vagy túl egyszerűek.

A rajzocskák partnerként kezelik a legkisebbeket is, a mesékben tere van az ötletelésnek, az interakciónak, és van idő a sorok között a beszélgetésre vagy annak kitalálására, vajon mi jön ezután.

Várnai György 

A sorozat tiszteletreméltó rangidőse Munkácsy Mihály-díjas magyar grafikusművész, karikaturista, Balázs Béla-díjas rajzfilmtervező-rendező. Szintén a Szabad Száj és Lúdas Matyi karikaturistájaként vált ismertté, de filmjeivel is nagy sikert aratott a Cannes-i filmfesztiválon. Világszerte a fekete humor egyik legjobb képviselőjeként tartják számon, de sokunknak ezzel ellentétben a bájos és tűpontosan kidolgozott rajzi karakterei maradtak meg. 

Számtalan filmet rajzolt, és olyan - valljuk be, felnőtt fejjel már szintén csodálatos - filmek között, mint a Tíz deka halhatatlanság, az Az öngyilkos, vagy A fegyver kirívóan szerepel mindenki kedvence: Frakk, a macskák réme.

Bizony, Bálint Ágnes szívet melengetően kedves Frakk kutyusát, ravasz Lukréciáját és bájos, puha, fehér kis Szerénke cicáját ugyanaz a művész keltette életre, mint aki a kor legikonikusabb karikatúráit is alkotta (mint a Béke Világtanács Vezetői vagy a Relativitás).

Az európai értékeket joule-ban mérik. Visszatekintés.

2012. november 4.

LMP: Magyarország függetlenségét veszélyezteti a kormány energiapolitikája

Heltai László, az LMP szóvivője vasárnap Budapesten, sajtótájékoztatón azt mondta: az ország energiafelhasználásának 35-40 százaléka származik orosz gázimportból, és Magyarország a Déli Áramlat földgázvezetékből ugyanúgy a Gazprom orosz cégtől kapja majd az energiaforrást, mint eddig.

2013. május. 29.

Új miniszterelnöke és kormánya van Bulgáriának

Az 53 éves Plamen Oresarszki 2005 és 2009 között pénzügyminiszter volt a Szergej Sztanisev vezette szocialista kormányban.

2014. június 8.

Felfüggesztették a Déli Áramlat bolgár szakaszának építését

Plamen Oresarszki bolgár miniszterelnök a döntést azt követően jelentette be, hogy vasárnap Szófiában amerikai szenátorokkal találkozott.

Azt mondta, hogy az Európai Bizottság kérésére felfüggesztették a gázvezeték bulgáriai szakaszával kapcsolatos munkálatokat. Brüsszel a héten szólította fel Bulgáriát, hogy halassza el a Déli Áramlat gázvezeték területén átmenő szakasza kivitelezésének megkezdését, mivel az nem felel meg az érvényes uniós szabályozásnak.

2014. július 20.

A Déli Áramlat építésének halasztását javasolta az EB Szerbiának

Megfogalmazásuk szerint a Déli Áramlat újabb módot adna a gázállást bővítésére, de egyben nem lenne új forrása ennek az ellátásnak. „Az EB-t nem maga a gázvezeték léte aggasztja, hanem a projekt megvalósításának a módja” – fogalmaztak a szerb lap által közölt fordítás szerint.

2014. július. 23.

Lemondott a bolgár kormányfő

Korábbi bejelentéséhez híven lemondott szerdán Plamen Oresarszki bolgár kormányfő, megnyitva az utat egy ügyvezető kormány felállítása és az előre hozott választások lebonyolítása előtt.

Alig több mint két év alatt ez már a második előre hozott választás lesz az Európai Unió legszegényebb tagországában.

2014. november 24.

Magyarázatot vár az EB a Déli Áramlat megépítését engedélyező törvényre

Maroš Šefčovič, az EB energiaunióért felelős alelnöke elmondta: nagyon aggódnak a Déli Áramlattal kapcsolatos magyarországi fejlemények miatt. Brüsszelben magyarázatot várnak arra a magyar törvényre, mely lehetővé tette, hogy az EU megkerülésével is megépítsük a gázvezeték hazai szakaszát.

2014. december 1.

Egyelőre nem lesz Déli Áramlat

Az Európai Bizottság és Bulgária magatartására hivatkozva Vlagyimir Putyin bejelentette, hogy jelen helyzetben Oroszország nem tudja folytatni a Déli Áramlat előkészítését.

2014. december 2.

Déli Áramlat: az LMP szerint Orbán rossz lóra tett

Az LMP szerint bebizonyosodott, hogy Orbán Viktor és kormányra rossz lóra tett, mikor „minden elv és józan megfontolás ellenére egyoldalúan elköteleződött az oroszoknak”. A Liberálisok szerint hiábavaló volt „Orbánék keleti nyitása ezen a fronton is”. Az Együtt szerint Európa felé kell fordulni.

Déli Áramlat: Szanyi szerint Orbán irgalmatlan pofont kapott

Szanyi Tibor szocialista EP-képviselő szerint a magyar miniszterelnök „keleti politikájának ez a kitűzött projektje gyakorlatilag elbukott”. Szanyi szerint Orbán „teljes mértékig Putyin elnök korábbi szándékai mögé állt, mondhatni Putyin autokráciájának utolsó európai szövetségeseként”.

Putyin vereséget szenvedett

A Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint Vlagyimir Putyin személyes veresége a Déli Áramlat kudarca.

A lap szerint Bojko Boriszov bolgár miniszterelnök európai uniós elkötelezettségét is komolyan kell venni, hiszen Bulgária tranzitországként profitált volna a Déli Áramlatból. Ugyanakkor Boriszovnak nem volt más választása, mint a beruházás elutasítása, hiszen „a kis balkáni országnak egy hatalmi harcban nem lett volna esélye Brüsszellel szemben”

2015. július 17.

Újabb orosz-német gázvezeték épül

Két nappal azt megelőzően, hogy az EU meghosszabbította az Oroszország elleni gazdasági szankciókat, megköttetett egy szándéknyilatkozat az Északi Áramlat 2-ről.

Június közepén megegyezett a német E.ON, a holland-brit Shell és az osztrák ÖMV a Gazprommal, hogy 2019-ig megépítik az Északi Áramlat 2-t. Mivel a vezeték egészen az EU-ba lépésig a Balti-tenger alatt fut majd, ezért nem vonatkozik rá az az EU-szabály, ami miatt megtorpedózták a Déli Áramlatot.

2021. július 27.

Újabb botrányba keveredett Mark Rutte kormánya

Rutte szerint „a tisztviselők csak beszélgettek Oroszországgal különböző energiaprojektekről, és a tisztviselőknek nem volt szabad megállapodásokat kötniük”.

Így például arról, hogy a tisztviselők megvitatták az ellentmondásos Északi Áramlat 2 vezeték sorsát, amelynek célja, hogy a jövőben az orosz gáz Északnyugat-Európába jusson.

A Budapesttől alig egy órányira fekvő, Komárom-Esztergom megyében található Bajnán, a múlt év decemberében átadott Sándor kastély kiváló programlehetőséget nyújt minden korosztály számára.

Forrás: mult-kor.hu

Szüleimmel nyaranta sokszor jártunk le Bajnára, így testközelből figyelhettem meg a kastély lenyűgöző alakulását. Gyerekkoromban az épületet körülvevő fal beomlott résein keresztül másztunk be a parkba, ami akkor főleg biciklisek és motorosok gyakorlópályájául szolgált. Az épületet akkoriban lezárták, de ez nem akadályozott meg engem abban, hogy testvéreimmel együtt bemásszunk és felfedezzük a belső tereket is. Az újonnan nyílt kiállításon csodálatos interaktív előtte-utána felvételeken láthatják a látogatók azt a változást, amit mi az emlékeinkben őrzünk. A romokból, fa pallókból és málló vakolatból a Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési Nonprofit Kft-nek hála ma egy igényesen, korhűen, mégis naprakészen felújított formában éledt újjá a kastély.

A kiállítás rendkívül informatív és interaktív, utunk során több teremben is van lehetőségünk megpihenni, leülni és megnézni egy-egy rövid kisfilmet a kastély történetéről és egykori lakóiról.

Forrás: hoditoturak.hu

A birtok leghíresebb tulajdonosa Gróf Sándor Móric, a korszak igazi különce volt. Így, ahogy az már csak lenni szokott, a kor legnagyobb befolyással rendelkező főurának,  Habsburg birodalom kancellárjának, Metternich Kelemen herceg lányának, Metternich Leontinnak szívét rabolta el. Állítólag azzal sikerült lenyűgöznie az ifjú hercegnőt, hogy lovával átugratott a sétakocsikázó  kisasszony hintója fölött. Az ördöglovas néven elhíresült fiatal nemes hajmeresztő mutatványaival írta be magát a reformkor bulvársajtójába, ám ennél jóval több lakozott benne.

Rajongott a zenéért, kiválóan zongorázott, de ebben a műfajban az igazi szenvedélye a citera volt. Füzetébe több száz tiroli és stájer dalt jegyzett fel, és 99 saját művet is komponált. Ezek közül néhányat a kiállítás során meg is hallgathatunk.

És van valami, amiért a tudtunkon kívül a mai napig hálásak lehetünk neki, ez pedig a Lánchíd. Angliai útjai során megtetszett neki a hídépítészet, így felkereste  a kor egyik leghíresebb és legnépszerűbb építészét, Sir Marc Isambard Brunelt, aki a világ első víz alatti alagútját is tervezte, a híres Temze-alagutat. Sándor gróf szívügyének tekintette, hogy híd épülhessen Pest és Buda között, és ezzel az ötletével Széchenyi István is azonosult. Az ifjú gróf így nyilatkozik a hídról:

Széchenyi egy levelében már így ír Móricról:

A két nemes kezdeti kölcsönös ellenszenvét végül a lovak iránti rajongásuk és a Lánchíd projekt mély barátsággá kovácsolta, bár mindvégig rivalizáltak egymással.

A sors furcsa fintora, hogy életük vége ugyanott, a döblingi szanatóriumban érte őket. Móric ugyanis egy lovasbalesete után megőrült, élete alkonyát így önmaga halvány árnyékaként ott töltötte.

A kiállítás másik fő témája inkább a hölgyeknek kedvez, Sándor Móric lányáról, Sándor-Matternich Paulináról szól. A csúnyácska nemeskisasszony a kor divatdiktátora és egyik legmegosztóbb személyisége volt. Különös arcával megihlette a karikaturistákat is, ezekből a rajzokból többet is megnézhetünk a kastélyban. A tervek szerint majd korhű ruhák felpróbálására is lesz lehetőség, de jelenleg ezt még a Covid járvány miatt nem tudják megoldani.

Forrás:https://www.artmagazin.hu/articles/archivum/82ea9503a9a82a7ae605a7065f5a9959

A gyerekekre is gondoltak, várja őket kvíz a lótartásról, puzzle, és a kedvencem, VR szemüveggel a lovas ugratás élményét is kipróbálhatják, miközben valódi női vagy férfi nyeregben ülhetnek. Bevallom, ezt felnőtt fejjel is nagyon élveztük.

A kiállítás után elfogyaszthatunk egy finom kávét és sütit a kastély kávézójában, vagy sétálhatunk egyet a kastélyparkban, ahol a gyerekeket egy vadonatúj játszótér is várja.

Jó szórakozást!

A Spotify törölte Neil Young zenéit azt követően, hogy az kijelentette, a szolgáltatónak választania kell közte vagy a szerinte életeket veszélyeztető – és amúgy a világ legnépszerűbb podcastjét vezető – Joe Rogan között. A történet természetesen nagy visszhangot generált, lássuk, mi is történt pontosan.

Én vagy ő… A Spotify őt választotta

A 76 éves kanadai-amerikai zenész egy (amúgy később törölt) levél keretén belül ultimátumot adott a Spotify számára, ahol azt mondta, választhat a szolgáltató az ő tartalmai, illetve Joe Rogan podcastjei között, a kettő ugyanis nem fér meg egymás mellett. Neil Young elmondása szerint Rogan adásai félrevezető tájékoztatást adnak az oltások kapcsán, ez pedig veszélyezteti azok életét, akik elhiszik az ilyesfajta tartalmakat. Bár elsőre talán sokan szkeptikusan tekintettek a történet esetleges következményeire, a Spotify meglepően gyorsan reagált, Neil Young zenéjét pedig törölték a megosztóról, jelezve, hogy bár sajnálják a történteket, a zenészt pedig visszavárják, a Spotify harmóniát kíván találni a hallgatók biztonságát érintő felelősséget, illetve a tartalomszabadságot illetően. Erre reagálva Neil Young azt mondta, hogy számára hatalmas anyagi veszteséget jelent a tartalmak törlése, de még ennél is nagyobb szeretetet és támogatást kapott a döntést követően – egészségügyi dolgozóktól, a gyermekeikért és családjaikért aggódó emberektől –, és arra bíztat minden zenészt és lemezkiadót, hogy hagyja el a platformot és ne támogassa tovább a Spotify „halálos félrevezető tájékoztatását”.

És hogy mi következett ezt követően? Egyrészt néhány zenész hasonló döntést hozott (például Joni Mitchell és Nils Lofgren, ahogy Harry herceg és Meghan Markle sem maradt ki a kritikusok sorából – akik amúgy szintén szerződés alatt állnak a Spotify-al, csak nem készítették el a várt tartalmakat), de ami nagyobbat szólt,

az természetesen két rendkívül polarizált oldal vitája, ahol az egyik fél a szabad tartalomgyártást – és tartalomválasztás lehetőségét – hirdeti, míg a másik a „közös jó” és a „felelősség” címszava alatt korlátozásokat kíván.

De miért fontos egyáltalán Joe Rogan?

Az 54 éves Joe Rogan komikus és színész, ám ami ismertté tette, az egyrészt a UFC ketrecharcos liga kommentátori pozíciójának betöltése, majd természetesen a 2009-ben indított saját podcast műsora, ahol különböző közéleti témákat vitat meg vendégeivel. A Youtube felületén közel 12 millió feliratkozója van, bizonyos műsorait tízmilliók nézték (az Elon Musk podcastet például 51 millióan), nemrég pedig egy

100 millió dollárnál is többet érő exkluzív szerződést kötött a Spotify-al, mely részeként tartalmai kizárólag a felületen jelennek meg. Mondhatni tehát, hogy podcastek kapcsán ő a Spotify nagyágyúja, nincs jelenleg nála népszerűbb tartalomgyártó. 

Lépett a Spotify, Rogan reagált

A vitára való reakcióként hozott Spotify új döntése értelmében a felületen figyelmeztetés fog megjelenni a coviddal kapcsolatos podcastek alatt, a linkeken keresztül pedig a hallgatóság a témát érintő megbízható forrásokhoz juthat el. Ami pedig Rogant illeti, a műsorvezető egy 10 perces Instagram videóban fejtette ki, hogy továbbra is nagyon különböző véleménnyel rendelkező embereket hív majd a műsorába, igyekszik több adattal és tudással felkészülni az adásokra, ám nagyon veszélyesnek tartja, hogy szakértők nem térhetnek el a fősodor véleményétől. Példáját azzal támasztotta alá, hogy szerinte néhány hónapja a social media felületek azért is törölték emberek tartalmát, mert kijelentették, az oltások nem védenek meg a megfertőződéstől és annak továbbadásától – míg napjainkra kiderült, hogy igazat mondtak. Lezárásában kifejtette, a továbbiak során is eltérő véleményű embereket hív majd a műsorába, célja ugyanis a különböző nézőpontok megismerése, illetve ezek ismeretén keresztül egyfajta konklúzió meghozatala.

Elméleti vita, konkrét probléma

Mint látható, az elméleti háttér tökéletesen beleilleszkedik a járvány okozta egyik nagy vitatémába, avagy abba, hogy mi történjen a megszólaló alternatív hangokkal. Ebben a vitában egyesek teljes vehemenciával követelik tartalmak törlését vagy ellehetetlenítését az emberek biztonsága érdekében, míg mások értetlenkedéssel figyelik, hogy miért nem kerülhet sor a különböző hangok ütköztetésére, esetleg azok konkrét találkozására

(talán az egyik leghumorosabb – és legértelmesebb – tweet a témában az volt, hogy ha amúgy úgy is botrány van, ültesse már össze Rogan az egymással hadakozó Rand Paul republikánus szenátort és Anthony Fauci vezető járványszakértőt). 

Az is biztos azonban, hogy a háttérben más érdekek és elégedetlenségek is meghúzódhatnak, a Spotify iránti ellenszenv a zenészek és lemezkiadók részéről ugyanis jelentős ideje fennáll a számukra nem minden esetben kedvező feltételek miatt. A mostani ügy a covidon túl tehát egy másféle harc kezdetére is okot adott. A háború ennek ellenére egyelőre elmaradt… (amíg készülünk rá, meghallgathatunk egy Neil Young zenét)

Kiemelt fotó: New York Post

Kép forrása: cbc.ca

Van egy francia kifejezés arra vonatkozóan, amikor az embernek csak a kézfejétől a könyökéig barna a karja, a teste többi része fehér. Úgy mondják, bronzage du camioneur, ami annyit tesz, kamionos barnaság. Vicces mondás, persze, de valljuk be, van benne egy óriási adag lekezelés és lenézés is. Hát igen – van, akinek a riviéra, és van, akinek a kar ablakból kilógatása jut. Nem tudom, Kanada részben francia ajkú miniszterelnöke használja-e a bronzage du camioneur kifejezést, de az biztos, hogy neki sosem volt probléma egy kellemes, drága nyaralás, viszont a kamionsofőröktől és a velük szimpatizáló tömegetkől inába szállt a bátorsága a minap, és elillant Ottawából a családjával együtt. Nekem levitézlett ukrán elnökök jutnak eszembe az ilyesmiről, nem egy, a progresszió és liberalizmus zászlóshajójának számító ország vezetője. De mi is történt a messzi észak-amerikai Kanadában? [szegény ember USÁ-ja]

Amikor bejelentették, hogy a kanadai kamionosok csak akkor léphetik majd át az amerikai határt és jöhetnek vissza, ha teljes körűen be vannak oltva, kitört a botrány. Hamar megszerveződött az ún.

Szabadság Konvoj, a kanadai kamionsofőrök hihetetlen hosszúságú menete az USA határától a kanadai fővárosig, és egyre nagyobb médianyilvánosságot kapott. 

A meglehetősen ostoba ottani politikusok nem gondolták át, hogy egyrészt a kevésbé tanult emberek nagyon úgy tűnik, nem olyan engedelmes birkák, mint amilyennek gondolják őket, másrészt speciel az áruszállító sofőröknek erős érdekérvényesítő képességük van – ha nincs kamion, nincs áru, ez ilyen egyszerű. Persze a vakcina-oktrojálásban jeleskedő kanadai kormányzat nehezen tudott volna kivételezni az áruszállítókkal, miután, ahogy erről ebben a cikkben már írtunk, az országban már csak oltás ellenében lehet vonatra szállni.

A sajtó nagy része mind az USA-ban, mind Kanadában a kezdetektől fogva démonizálta a kamionsofőrök akcióját, elképesztő erőfeszítéseket téve arra, hogy találjanak legalább pár szélsőségest a Szabadság Konvoj támogatóinak kommentjei között. Persze találtak, hiszen milyen ügy mellett nem szólalnak fel olyanok, akiknek jobb lett volna csendben maradni? Most, hogy Ottawába ért a menet, nem kellett sokáig várni, máris megjelentek az első hírek arról, hogy horogkeresztes zászló tűntek fel a tüntetők között. Hát persze, biztosan, hiszen aki nem a liberálisok kedvenc ügyei mellett tüntet, mint a negyvenharmadik nem vagy a transznemű nők indulása női versenyeken, az tuti náci. Ráadásul a BBC szerint a tüntető tömeg emlékműveket rongált meg. Ilyet! Ha az emlékezetem nem csal, a haladár sajtó nem is olyan régen még ünnepelte az Amerikából kiinduló, de sok nyugat-európai országot is elérő szobordöntögetési mételyt. Ja, az oké volt, hiszen olyan ismert fasiszták szobrát gyalázták meg vagy döntötték le, mint Viktória királynő.

A Toronto Star amúgy meg sem várta, hogy a konvoj a kanadai fővárosba érjen, vagy bármilyen tömegrendezvényre kerüljön sor. A liberális lap már attól idegrohamot kapott, hogy amerre csak a kamionok elhaladtak, kiözönlöttek az emberek, és kanadai zászlókat lengetve, üdvrivalgással köszöntötték a konvojt.

Ezért a következő karikatúrát tette közzé:

Nemes egyszerűséggel lefasisztázta a kamionosokat. Kedvenc amerikai apáca tweetelőm, Mary Joseph nővér fogalmazta meg roppant plasztikusan egy fotóval, hogyan gondolkodnak a Toronto Starral ellentétben a konzervatív, vagy mondjuk inkább úgy, hétköznapi amerikaiak, azaz az abszolút többség. A háromosztatú képen felül egy gazdálkodó, középen egy kamionsofőr, legalul egy katona képe látható, ezzel a szöveggel: Ha étel kerül az asztalodra, köszönd meg egy farmernek. Ha időben eljut hozzád, köszönd meg egy kamionsofőrnek. Ha békében fogyaszthatod az ételedet, köszönd meg egy veteránnak.

Több spontán szerveződő csoport, főként háziasszonyoknak tűnő tagjai a közösségi média tanulsága szerint szolidaritásból elképesztő mennyiségű ételt főztek a kamionosoknak és a többi tüntetőnek. De a neves kanadai pszichológus és közszereplő, a budapesti Brain Bar pár évvel ezelőtti előadója, Jordan B. Peterson, egyértelműen kiállt a Twitteren a tüntetők mellett.

Többek között Ottawa rendőrfőkapitányának kijelentésére reagált. Tweetjeben így fogalmazott: "Vége, amikor vége, Kapitány. És még közel sincs vége."  

Beszéljünk világosan: nem az a lényeg, hogy a kamionsofőröknek igazuk van-e. Biztosan vannak olyanok, akik szívesen felvesznek majd egy 13. oltást is, mások pedig hitelvszerű meggyőződésből az életben nem fogják elfogadni a vakcinát. Van, akinek nem volt problémája soha a korlátozásokkal, van, aki a kezdet kezdetétől a szabadsága súlyos megsértéseként élte meg. Sokan a megélhetésüket érzik veszélyben, ha nem fogadnak el egy általuk önkényesen rájuk erőltetett kísérleti vakcinát. De nem ez, illetve nem csak ez a lényeg. A lényeg az, hogy lehessenek eltérő vélemények ilyen fontos ügyekben, és szabadon ki lehessen azokat fejezni. A szabadelvűek szent tehene, a liberális demokrácia tudtommal az egyéni szabadságjogokon alapul. Az nem lehet, hogy véleménye és tere a nyilvánosságban csak egy szűk értelmiségi rétegnek, jelesül a jóemberkedő limuzinszocialistáknak legyen.

Sok tanulsága van a kanadai fejleményeknek. A legfontosabb szerintem az, hogy nem húzzák sokáig azok a vezetők, akik finnyásan eltartják az ujjukat a saját népüktől.

Fényűző partik, méregdrága designer darabok, és egy extra csinos lány, aki fiatal kora és a nyelvi korlátai ellenére eléri, hogy Párizs a lábai előtt heverjen. Az Emily in Paris második évada több mint egy hónapja jött ki, de a népszerűsége lankadatlan, főleg a fiatalabb generáció tagjainál. Valóban ennyire egyszerű lenne az élet egy marketing cégnél, és mi meg tudunk-e felelni a sorozat magas “elvárásainak” a való életben? Emily in Paris - egy marketinges sorozatrajongó szemszögéből. 

Természetesen tisztában vagyok vele, hogy egy “feel good” sorozatról beszélünk, ahol a sztori teljesen fiktív, és a Netflixhez híven tele van pakolva sok, enyhén szólva sem reális elemmel. Elérték a céljukat, hiszen a sorozat nagyon színes, és bájos lett, az ember pedig az epizódok végén lévő cliffhangerek miatt legszívesebben egyben ledarálná az egészet. A turisták szempontjából Párizs népszerűsége hihetetlenül megnőtt a sorozat miatt, a TikTok-on pedig több trend is formálódott Emily-vel kapcsolatban.

Az, hogy szívesen nézünk-e ilyen jellegű sorozatot, az teljesen egyéni preferencia kérdése, viszont ami számomra nagyon érdekes volt, az az általános fogadtatás szélsőségessége. Sokan a sztori irreális volta miatt kezdtek kommentelgetni egyes platformokon, mások pedig úgy döntöttek szeretnék Emily példáját követni, és ők is hasonló életet szeretnének építeni maguknak a jövőben. Itt volt az a pont, ahol rájöttem, hogy ha nem kezelünk egy sorozatot a helyén, akkor az negatív irányba tudja torzítani a valóság érzetünk. 

Azzal nincsen baj ha nagy tervekkel rendelkezünk, vagy ha egy sorozatból tudunk plusz motivációt meríteni a saját céljaink eléréséhez, de nagyon veszélyes lehet ha idealizálni kezdünk egy olyan életet, amit egy fiktív sorozatszereplő él. Dolgoztam már marketingesként több cégnél is, és bár valóban nagyon érdekes és színes a marketingesek élete, a negatívumok és a nehézségek közül maximum néhány személyes konfliktus lett megemlítve a sorozatban. 

Az elképzelések ellenére a cégek 99%-nál nincsenek black tie partik és vacsorák akár hetente többször is, és új kliensek megszerzéséhez (és megtartásához) is több kell mint egy Instagram poszt, vagy egy mosoly. A sorozatban egy ideális világot látunk, ahol a problémák nagy része egy szerelmi háromszögből, és egy morcos főnökből áll, miközben a szereplők több százezres szettekben, és 12 centis szandálokban nyűgöznek le mindenkit körülöttük. Jól is van ez így, ameddig

el tudjuk különíteni ezt a valóságtól, és nem kezdjük el utálni a saját életünk, egy illúzió miatt 

Én személy szerint szerettem a sorozatot, és nem kívánok beállni az utálkozók közé, csupán szeretnék rávilágítani, hogy mércének abszolút nem tekinthető. Egy valós marketing cégnél a tervezés és a projektek megvalósítása között sokszor hónapok telnek el, és a munkaleírásban sokkal több a monoton, éjszakákba nyúló tervezés mint ahogy azt a sorozatban feltüntetik. Bár a többségnek ez mind nem új információ, a sorozatkritikákat és véleményeket olvasva mégis le kellett írnom.

A komikus helyzetek, és gyönyörű helyszínek abszolút a hátukon viszik a sorozatot, és a castingosok is jó munkát végeztek a szereplők kiválasztásával. Az irodai élet ábrázolása, és a beszélgetések sokszor elég bugyuták, és a konfliktusokat is sok esetben nehéz komolyan venni. Összességében nem ajánlanám a sorozatot azoknak, akik irtóznak a romantikus vígjátékoktól, és az abszurd, “limonádé jellegű” helyzetektől, viszont akik egy kicsit szeretnének kikapcsolódni a mindennapi monotonitásból, és a helyén tudják kezelni a sorozatban jelenlévő irreális valóságot, azoknak irány a Netflix! 

Adott egy tágas és értékes londoni lakás, ahol nagyon kreatívan és újítóan megoldva a teljes történet játszódik és egy demenciával küzdő idős úr , Anthony (Anthony Hopkins). A név egyezése nem véletlen. A rendező, Florian Zeller kifejezetten Hopkinsra írta át színdarabjából a szerepet. Zeller első nagyjátékfilmje olyan mesterien tartja bizonytalanságban a nézőt, úgy helyez bele egy beteg ember szerepébe, hogy az alkotás 97 perce alatt egyetlen pillanatra sem tud elkalandozni a figyelmünk. Ezt, lássuk be, az egyre növekvő ingerküszöbünk mellett szinte évek óta nem sikerült elérnie egyetlen rendezőnek sem.

Anthony egyre bizonytalanabb a világban, egyre gyakrabban nem ismeri fel lányát, Anne-t ( Olivia Colman) és imádott lakását. Állandóan becsmérli a családját, elmarja maga mellől az ápolókat és az utolsó pillanatig kitart amellett, hogy nincs szüksége segítségre, képes ellátni magát. Különböző teóriákat gyárt a furcsaságokra, csak hogy ne kelljen belátnia: egyedül már nem boldogul.

Minden és mindenki hibás, csak ő nem.

 Nem érti, miért nem hívja fel soha kisebbik lánya, Lucy, miért változik meg időről időre az általa oly jól ismert környezet.  És amit Anthony nem ért a mozivásznon, azt mi sem értjük a nézőtéren . Az első percekben még keressük a megoldást, vajon hol a csavar, ki és miért akarja átverni a főszereplőt, éppen úgy gyártjuk a különböző forgatókönyveket, mint Anthony. És az egészben a legnagyobb fordulat, hogy az a várva várt csavar nem érkezik meg.

 Soha nem lehetünk biztosak abban, hogy amit látunk az álom vagy valóság, a betegség által alkotott tévképzet vagy a realitás. Anthony próbál kapaszkodni tárgyakba, amik a valósághoz kötik. Egy festményhez a falon, a karórájához, lakása impozáns, fekete bejárati ajtajához vagy az utcaképhez, amit a hálószobája ablakából lát, de ahogy egyre mélyebben veszik el a demencia mocsarában, úgy ezek a dolgok is egyre kevésbé adnak támpontot.

A legfélelmetesebb az egész alkotásban, hogy nem bújhatunk el előle olyan gondolatok mögé, hogy ez csak egy kitalált történet, nem is a valóság. Mindennapjaink része ez, és realisztikusan, cseppet sem túlzón mutatja be a helyzetet. Nincs is szükség túlzásra,

Anthony Hopkins azonban leuralja vásznat. Tőle senki nem számított lapos játékra, de ebben az alakításban ismét felülmúlja önmagát. Tökéletesen játssza a demens idős úr indokolatlan és kiszámíthatatlan hangulatingadozásait, míg az egyik pillanatban viccelődik és kacérkodik, a következőben agresszív, bizonytalan, dühös vagy fél. Nem véletlenül nyerte el vele 2021-ben a legjobb férfi főszereplőnek járó Oscar díjat, így ezzel ő lett minden idők legidősebb Oscar díjjal jutalmazott színésze. A film a legjobb adaptált forgatókönyvnek járó arany szobrocskát is bezsebelte.

A végig profin és tudatosan felépített feszültség  az utolsó jelenetben tetőfokára hág, Hopkins alakítása kiteljesedik. A történet nem tudja és nem is akarja feloldani a feloldhatatlant, a betegség kegyetlen jelenlétét és gyógyíthatatlanságát. Ahogy az utolsó percekben a főszereplő rádöbben a helyzetére, egy pillanatra kitisztul a tudata és befogadja a valóságot, hogy aztán újra homályba vesszen önmaga, olyan szívbemarkoló, mintha saját szerettünk szenvedését látnánk.

A rendező tesz róla, hogy az utolsó pillanatokban még egyszer, utoljára összetörje a nézőit.

A vége után percekig megmozdulni sem lehet, olyan erővel törnek utat a tudatunkban az elmúlt másfél órában látottak. Ezt bizony emészteni kell. Napokig. Hogy aztán azt tudd mondani: újra meg kell néznem!