Reaktor

Két mai hír: az egyik egy látványos grafikon, ami megmutatja, hogy az oltottság és a COVID-halálozás között összefüggés van, a másik az összeomlás szélén lévő szlovák egészségügy.

Bal oldalon az uniós országok átoltottsági sorrendben, jobbra a lakosságarányos Covid-halálozásuk – Forrás: Európai Bizottság / ECDC - Telex.hu

Hunyorítva nézve látszik is a korreláció. Több oltás, kevesebb halott. De van pár érdekes anomália, ebből a legszembetűnőbb Szlovákia.

Eddig sem volt újdonság, hogy országonként eltérően számolják, ki lett a COVID áldozata, ahogy az sem, hogy utólag, a békeévek adataihoz képest mért többlethalálozás az, ami a legpontosabb adat.

Ez nem töri a lelkesedését a halálozási adatokkal rohangálóknak, ahogy a fenti két hír is megfér egy Telex címlapon:

2021. november 24.

A magyarnál kicsivel jobban átoltott, de már most lezárásba menekülő osztrákok halálozási számai is meglepően alacsonyak, de a szlovák statisztika, valami csoda folytán, még azt is alulmúlja.

Lehetséges, hogy a szlovák egészségügy ötödakkora, mint a kelet-európai régió átlaga, ezért telt már most is meg?  Vagy lehet, hogy ott ötször nagyobb a bekerülők túlélési esélye, ezért az egészségügy tele, de ötször annyian hagyják el gyógyultan? 

Vagy - fóliasisakot fel - az is lehet, hogy a szlovákok a COVID-halálozást jóval megengedőbben számolják? Ha legközelebb áldozatszámlálással önmagát és környezetét traktálóval találkozunk, kérjük meg, hogy a fenti anomáliát értelmezze!

A Mathias Corvinus Collegium (MCC) által szervezett nemzetközi médiakonferencia utolsó panelében Ed West brit újságíró, a Sokszínűség illúziója című könyv szerzője, valamint Fischer Tibor, az MCC Irodalmi Műhelyének vezetője beszélgettek Rodrigo Ballester moderálásában.

West azzal kezdte hozzászólását, hogy szerinte az utóbbi pár évtizedben változás történt a britek mentalitásában. Korábban nem szívesen mondtak ellen senkinek, mivel az angolok hagyományosan nem szívesen okoznak feszültséget társaságban, inkább csöndben maradnak, kivéve, tette hozzá tréfásan, ha részegek. Sok mindent elfogadtak korábban emiatt, pl. azt is, hogy a sokféleség az jó dolog.

De a kétezres évekre azzal szembesültek, hogy például miután késes terrorista támadás történt Londonban, olyan plakátok kerültek ki az utcára, hogy „a sokféleség a mi erősségünk.”

West szerint magával az állítással van a gond, mert nincs semmilyen konkrét bizonyíték arra, hogy igaz lenne, ez az elmélet „nincs letesztelve,” ennek ellenére értelmiségi körökben nem ildomos ellentmondani neki.

Még mindig nem igazán próbálnak meg intellektuális vitákat folytatni erről a britek, a bulvárlapok szintjén van csak szókimondás a sokféleség közhelyéről.

Közép-Európában őszintébbek ezzel kapcsolatban, hangsúlyozta, ami egy angolnak udvariatlannak és populistának tűnik, hiszen Angliában még mindig tabutéma sok minden, ami a bevándorlással kapcsolatos. 

Hosszan fejtegette az angol diversity, sokszínűség szó jelentésének változását. Mint mondta, régebben is használták ezt a szót, de éppen arra, hogy megindokolják az egyenlőtlenségeket. Csakhogy mára a sokszínűség összekapcsolódott az egyenlőséggel, hiszen azok, akik a sokszínűség hívei, azok az egyenlőség hívei is, mindkettő olyan szép dolog. Viszont a kettő nyilván összeegyeztethetetlen, de azok, akik hisznek benne, óriási erőfeszítéseket tesznek arra, hogy a két egymást kizáró dolgot összebékítsék.

A történelemben is próbálnak analógiákat találni, azzal érvelve, hogy a legnagyobb birodalmak, mint például a római birodalom vagy a Habsburg birodalom nagyvárosai nagyon is sokszínű, multikulturális volt. Ami persze egyfelől igaz, csakhogy ezek nem demokráciák voltak, és amint azokká kezdtek válni, elkezdtek széthullani. Ráadásul az uralkodótól eltérő etnikumú csoportok nem voltak egyenlőek az előbbivel, marginálisak vagy másodrendűek voltak, tehát semmi esetre sem lehettek egyenlőek.

A briteknek nem volt igazán tapasztalata a bevándorlással a birodalom széteséséig, csak minimális és egy alapvetően naiv hozzáállás volt a britekre jellemző: mindenki, aki Angliába jön angol akar majd lenni, és teázik és úgy viselkedik, mint a britek. Ez egyfajta arrogancia is volt, annak a feltételezése, hogy britnek lenni a legjobb.

West elmondta, hogy amikor ő gyerek volt, tabu volt a bevándorlás kritikája, mert az volt a közvélekedés, hogy a bevándorlást csak olyanok ellenzik, mint például a szkinhedek.

A felvetésre, hogy bár a londoni robbantásos merényletek hatására a közvélemény elkezdett változni, és immár meg lehetett fogalmazni azt, hogy a bevándorlók tanuljanak meg rendesen angolul és tegyék magukévá a brit értékeket, fel kell tenni a kérdést, hogy pontosan mik is azok a brit értékek. Ed West ironikusan csak annyit mondott, hogy a gyermekei iskolájában a transzfóbia elleni harc számít brit értéknek.

Kifejtette, hogy a történelemben a tömeges bevándorlásnak rendszerint az lett a vége, hogy akiket ott találtak, azok megsemmisültek, eltűntek. Hozzátette, a migrációnak mindig két története van: azoké, akik bevándorolnak, és azoké, akik már ott vannak, és a mai emberek ennek a kettőnek a produktumai. Ő például részben ír származású, és nem létezne, ha annak idején az angolok nem foglalják el Írországot, de az ír felmenői biztosan nem örömmel beszélnének az angolok megjelenéséről, ha megkérdezhetné őket.

Visszatekintve a bevándorlás alakulására Nagy-Britanniában, West megjegyezte, hogy míg a kilencvenes évekig egyfajta egyensúly létezett a bevándorlás tekintetében, addig a bevándorlás második nagy hulláma, különösen a családegyesítési céllal érkezők tömegei megakasztották, lehetetlenné tették az integrációt, mert az újonnan érkezettek a saját kultúrájukat hozták magukkal, és nem is szándékoztak átvenni a britet. Ráadásul már nem is egyfajta etnikumhoz tartozókról beszélhetünk Nagy-Britanniában, hanem egy nagyobb családhoz, egy klánhoz tartozókról, akik elszigetelt közösségeket, diaszpórákat hoztak létre az Egyesült Királyságban.

Ed West és Fischer Tibor egyetértettek abban, hogy Angliában még a szélsőjobboldalon sincs nagyon senki, aki teljes egészében elutasítani a bevándorlást, mint olyat, és valójában nincs szó rasszizmusról sem, inkább arról megy a vita, mekkora mértékű legyen a bevándorlás és ki irányítsa, tartsa ellenőrzés alatt.

West egyetértett abban, hogy nem áll fenn polgárháborús konfliktus veszélye Nagy-Britanniában, mivel "hihetetlenül toleráns ország", de hozzátette, hogy az angolok számára az okoz gondot, ha túl nagy a sokszínűség, és már elidegenedve érzik magukat a saját országuktól az iskolákban vagy a lakókörnyezetükben. Véleménye szerint a kormányzatnak mindenképpen vissza kellene fognia a bevándorlás mértékét.

Megjegyezte, Londonban már valóban vannak részek, amelyek szinte „negatív utópiának tűnnek,” némelyiket műholdas városnak is hívják, mert a helyiek csak a saját anyaországuk adásait nézik és egyáltalán nem is szándékoznak beilleszkedni. Persze régen is voltak a metropoliszokban élesen elkülönülő negyedek, mint például a kínai negyed, de a mai helyzet más léptékű, és a bevándorlók elkülönülése aláássa a politikai rendszert és az állampolgárok bizalmát a rendszerben.

A moderátor, Rodrigo Ballester, az MCC Európai Tanulmányok Műhelyének vezetője, feltette a kérdést, milyen felelőssége van az emberi jogi diskurzus abszolúttá válásának a jelenlegi „katasztrofális helyzet kialakulásában”, hiszen például e szerint a kurzus szerint nem válogathatunk a bevándorolni szándékozó emberek között aszerint, osztják-e az értékeinket, vagy sem.

West szerint, ami jól mutatja a csapdát, amibe a nyugati országok, köztük a britek is beleestek az a diszkrimináció értelmének lassú megváltozásából fakadó attitűd és törvények. A hátrányos megkülönböztetés valamifajta morális kategóriává vált, és az anti-diszkriminációs törvények önjáróvá váltak, és nehéz tőlük megszabadulni, gúzsba kötik a kormányt. Ha egyszer egy ilyen úton elindul egy ország, fejtette ki West, nem igazán lehet visszatáncolni és semmissé tenni a bevándorlást és az arra válaszul hozott törvényeket.

Ráadásul az egyenlőség alatt már jövedelmi egyenlőséget kezdenek emlegetni a bevándorlást támogatók, akik szinte örülnek annak, ha egy hagyományosan fehér munkásnegyedben az angolok elvesztik az állásukat, mert így nagyobb lesz a jövedelmi kiegyenlítettség a környéken lakó bevándorlókkal. Tehát nyilvánvalóan az egyenlősdi vesztesei a többségi társadalom szegényebb tagjai lesznek, akik jogosan kérdezik, vajon az ő sikertelenségüket miért ünneplik a jövedelmi egyenlőség sikereként.

A moderátor kérdésére válaszolva Fischer Tibor hangsúlyozta, előbb-utóbb minden nyugat-európai országnak „le kell húznia majd a rolót” és véget vetni a tömeges bevándorlásnak, mert „nem játszhatják el örökké Jézus Krisztust mások pénzén.”

West hozzáteszi, ezt a brit politikai osztály még nem meri meglépni, mert félnek attól, hogy rosszak lesznek a „rezgések” az ilyen intézkedések körül. Kényelmetlen dolog egyelőre lépéseket tenni a bevándorlás ellen, ezért a britek jobb híján ráhagyják a dél-európaiakra, hogy oldják meg ők a helyzetet, és titokban felnéznek a magyarokra, akik ténylegesen megvédik a határaikat. A lengyel határon fehérorosz támogatással lezajlott bevándorló-ostromot hozva példaként kiemelte, hogy elképesztő, ahogyan a fősodratú média humanitárius válságnak állítja be az esetet, miközben egy európai demokráciát megtámadtak. persze az emberek nem hülyék, emelte ki West, és ha látják, hogy a valóságot szándékosan félreértelmezik, és az „absztrakt humánum” fontosabb, mint a tényleges emberek, akkor cinikusan fogják szemlélni a saját kormányzatukat.

Ami a megoldásokat illeti, West és Fischer egyetértett abban, hogy a Brexit sajnos nem jelentett megoldást a bevándorlásra. Ami biztosan meg fog történni, bár valószínűleg nem a közel jövőben, az, hogy véget vetnek az automatikus menedék megadásának mindenkinek, akinek sikerült illegálisan, embercsempészek segítségével bejutnia Nagy-Britanniába, ez ugyanis tarthatatlan folyamat.

A beszélgetés résztvevői a migráció és a terrorizmus kapcsolatát illetően egyetértettek abban, hogy ha a befogadó ország nem tud új identitást adni a bevándorló muszlimoknak, sőt, azért, nehogy megsértse a gyakran nem is létező érzékenységüket, lemond a saját hagyományai és szokásai nyilvános megéléséről, azzal valójában táptalajt készít elő az országgal szembeni negatív érzelmeknek, végsősoron a terrorizmusnak.

A brit iskolarendszer már nem akar kis angolokat faragni senkiből, mint harminc éve, hiszen az angol értelmiségiek nagy része valójában szégyelli, hogy brit. Ehelyett a jellemző az, hogy teljes mellszélességgel támogatják a sokszínűséget, és ez úgy tűnik, nem vezet jóra.

A közönség kérdéseire válaszolva az előadók egyetértettek abban, hogy Nagy-Britanniában és más nyugat-európai országokban is a második és harmadik generációs bevándorlók azok, akik a legkevésbé integráltak, és akik többségükben nem rendelkeznek helyi identitással. A Brexit West szerint annyiban pozitív fejlemény, hogy felszínre hozta a migráció és bevándorlás kérdését, amelyekről most már legalább lehet beszélni.

Amikor utazást tervezünk, általában megpróbálunk lefaragni az árakból itt-ott. Olcsóbb szállás, olcsóbb repjegy stb. A “fapados” légitársaságok próbálnak megküzdeni a néha őrülten magasra nyúló árakkal, ami sok esetben olyan jól sikerül, hogy szinte ők fizetnek, hogy utazzunk. De miért tudnak ilyen olcsók lenni ezek a jegyek, és mit is jelent mindez a gyakorlatban?

Sokszor hallhattuk nagyszüleinktől, szüleinktől, hogy addig utazzunk amíg fiatalok vagyunk, járjuk be a világot, ismerkedjünk meg új kultúrákkal. Ezzel én magam is egyetértek, de az egyetemista, vagy a friss diplomás pénztárca legtöbbször képtelen bírni a tempót. A fapados légitársaságoknak köszönhetően, nem kell elengednünk az utazás gondolatát, hiszen akár már egy mozizás árából is elrepülhetünk egy általunk választott európai városba. 

Egy felnőtt, teljes árú menetjegy Budapest és Zalaegerszeg között drágább, mint egy repjegy Budapest és London, Koppenhága, Berlin, vagy akár Milánó között. Teljesen felfoghatatlan volt számomra, amikor először szembesültem a számokkal. A Ryanair és a WizzAir a két legnépszerűbb légitársaság, akik képesek levinni az árakat az abszolút minimumra. Hogy ezt hogy képesek megtenni, és mire kell figyelnünk ha utazást tervezünk? 

Először is fontos leszögezni, hogy bár az alacsony árak talán megzavarják az “idilli képet”, ezeket a légitársaságokat teljes mértékben a nyereség motiválja. A járatok indítása, beárazása, és az útvonal megválasztása is mind úgy történik, ahogy az a cégnek a legkevesebb veszteséggel jár. Sok esetben választanak ezek a cégek népszerű, nagyobb városokat, vagy tengerparthoz közel eső reptereket célpontként, hiszen ezekre nagyobb valószínűséggel tudják eladni az összes jegyet a gépen. 

Emiatt fordul elő például, hogy egyes városokba, csak a főszezonban indítanak járatokat, és csak heti egy-két alkalommal. A Budapest - Santorini WizzAir járat például szeptember végétől a következő év májusáig teljesen leáll, holott az időjárás és a hely népszerűsége még hívná az utószezon kedvelőit.

A másik dolog amiben biztosak lehetünk, hogy a gépen nem a teljes kényelmen lesz a hangsúly -

Ha nem szeretnénk egy kicsi (tényleg nagyon apró) helyre bezsúfolni magunkat, akkor busás árat kell fizetni. Lehet venni jegyet nagyobb láb hellyel, szélesebb üléssel, de ha hajlandóak vagyunk akár a jegyárral megegyező összeget kifizetni, akkor még az utazó partnerünk mellé is vehetünk jegyet. Ez ingyen általában lehetetlen. Ebből adódóan nem is meglepő, hogy a felszállás után kisebb káosz szokott kialakulni a gépeken, mert sokan szeretnének a párjuk mellett utazni, így a helycserék, az egész sor felállítása, és a cuccok átpakolása elég gyakori. 

Azzal is számolnunk kell, hogy bár valóban az adott városba érkezünk, a legtöbb esetben a belvárostól legtávolabb eső reptérre repülnek a fapados gépek. Minél távolabb van a központtól a reptér, annál kevesebb lesz a légitársaság költsége. Ez megnöveli a transzferek hosszát és árát az utazóknak, illetve sok esetben többször át is kell szállni, hogy eljussunk célállomásunkhoz. Ez a többségnek nem a legnagyobb probléma, de számolni kell egy 1,5-2 órás plusz utazással, ami kellemetlen lehet - főleg ha sok bőröndünk van. 

Ehhez kapcsolódóan a másik nagy repülőtéri kiadást a gépek parkolása jelenti. Ezt kivédve, és a költségek további csökkentése érdekében, ezek a gépek alig vannak parkoltatva, szinte állandó használatban vannak. További költségcsökkentő tényező, hogy a papír alapú repjegy helyett digitális, vagy otthon nyomtatott jegyekkel dolgoznak. Érdekesség, hogy bár ez egyszerűbbnek tűnik az utazók többségének, mégis sokan elfelejtik, a reptéri jegy igénylésért pedig akár 30-50 eurós büntetést is kell fizetni. Konklúzió: mindig csekkoljunk be időben, és legyen nálunk a jegy, mert ami plusz költséget ránk tudnak sózni, azt ránk is fognak.

Apropó bőrönd… Ha tehetjük, tartózkodjunk a bőrönd feladástól, hiszen az ülőhelyek, biztosítások, kényelmi szolgáltatások túlárazása mellett, ez a legnagyobb haszonkulccsal rendelkező tétel a légitársaságok listáján. Gondolom sokan hallottatok már a WizzAir nevetségesen kicsi, 40x30x20cm méretű táska limitjéről. Ez nagyjából egy kisebb méretű hátizsáknak felel meg, amibe egy szett ruhán és egy neszeszeren kívül nem sok minden fér bele.

Viszonyításképp, a Lufthansa (egy hagyományos légitársaság) jegy árai drágábbak mint a fapados járatoké, de minden utas felvihet egy kis bőröndöt, és mellé még pluszban egy kisebb táskát/hátizsákot. Osztottam, szoroztam, és kiderült, hogy sok esetben nem is éri meg fapados járattal utazni ha mindenképp bőröndre van szükségünk, ugyanis egy kisbőrönd például 7000 forintnál kezdődik a Ryanair-nél, járatonként. 

Ami még az olcsóbb jegyáraknak kedvez, az az utasok reptéri szállítása. Ezek a cégek nem használnak reptéri hidakat, vagy közeli kapukat. Általában a repterek legvégéről indulnak a járatok, ahová a legtöbbet kell sétálni, és a kapu-repülőgép távolságot is általában gyalog, vagy reptéri busszal kell megtenni. A gépekre lépcsőn kell felmenni, ami apróság a legtöbb embernek, de akiknek nehezére esik a séta, vagy a lépcsőzés, kétszer is meggondolja milyen légitársasághoz vesz jegyet. 

Az utolsó tényező, amit szeretnék még megemlíteni, az az alkalmazottak funkciója és bérezése. Mivel a Ryanair és a WizzAir is újabb gépekkel repül, ezért a gazdaságosabb üzemanyag használat mellett a dolgozók betanításán is tudnak spórolni. Mivel mindössze egy, vagy maximum két típusú repülőgéppel dolgoznak, ezért minden légiutaskísérő, és pilóta repülhet minden géppel. Ezáltal sokkal hatékonyabban történik a beosztás megszerkesztése, és így több járat is indulhat.

A légiutaskísérők több funkciót látnak el: a repülőn történő munka mellett a földön is gyakran ők intézik az utasfelvételt, és a kapunál ők koordinálják a tömeget. Bár ez megnöveli a feladatkörüket, a fizetésük mégis alacsonyabb mint a hagyományos légitársaságoknál, ugyanis sok esetben pályakezdőként kerülnek ide a dolgozók, alacsonyabb bérigénnyel. Ha mindezt összevetjük, akkor már nem is annyira hihetetlenek az alacsony jegyárak. Ezek a cégek tényleg ott spórolnak, ahol csak tudnak. 

Érdemes figyelni a fapados légitársaságok honlapját, illetve azt is bátorkodom megjegyezni, hogy még a hírlevélre is érdemes feliratkozni, ugyanis rendszeresen kerülnek ki akciók, és kedvező ajánlatok. Általában ünnepekhez, évfordulókhoz közeledve találhatunk ilyen jellegű ajánlatokat, és sokszor akár 30-40% kedvezményt is kaphatunk, ha az általuk megjelölt helyek és idősávokon belül választunk utazást. 

Bár valóban sok hátrányt lehet felsorakoztatni a fapados légitársaságok ellen, mégis pozitívnak gondolom, hogy a szélesebb körnek is lehetővé teszik az utazást. Ha szűk költségvetésünk van, és az igényeket is tudjuk csökkenteni, akkor ezt nekünk találták ki. Fontos, hogy mindig megnézzük azonban a hagyományos légitársaságok oldalait, és figyelemmel kövessük az árak változását, mert ha szerencsénk van, fapados áron is kipróbálhatjuk a nagyobb üléseket, és az extra szolgáltatásokat. Jó utat mindenkinek!

Neked mi volt a legolcsóbb utazásod?

Hogyan lesz valakiből őslénykutató, aki gyerekként benzinkutasnak készül? A gyíkokhoz vagy a madarakhoz álltak közelebb a dinoszauruszok? A növényevők vagy a ragadozók növesztettek tollakat? Magyarország egykori területén miért nem éltek igazán nagy dínók? Podcast Ősi Attila paleontológussal, a Hungarosaurus felfedezőjével és névadójával.

Attila, te egészen fiatalon kezdted a karriered, még egyetemista voltál, amikor Magyarországon először dinoszaurusz maradványokat találtál. Hogyan fogadták ezt a szakmában? Megkérdezhetem, hogy nem voltak rád irigyek?

Hát, hogy irigyek voltak-e azt nem tudom. Ha irigyek is voltak, azt nem mondták el. Érdekes kérdés, mert az egyes emberek véleménye évekkel később jutott el hozzám, de szinte minden esetre pozitívak voltak ezek a vélemények. Egy olyan leletanyagról, ősmaradványcsoportról beszélünk, ami, ha volt, ha nem itt Magyarországon, korábban lábnyomokról ismertük, de ezek mindenesetre mindenkinek mozgatták a fantáziáját, már a 90-es években is. Annak ellenére, hogy

az a dínószemlélet, ami Nyugaton már száz éve megvan, az itt egyáltalán nem volt.

De ’93-ban már itt volt a mongóliai dinoszaurusz csontoknak a tömkelege, a várban volt a kiállítás. Több mint egymillió ember látta azt a kiállítást, ezért mindmáig ez Magyarország legsikeresebb kiállítása. Az már átadott némi infót, hogy vannak dínók, és hogy azok micsodák. Ennek okán mindenki szerette volna, nem csak a paleontológusok, ha lennének itthon is dinoszauruszok. De nem kerültek addig elő leletek. Aztán mi 2000-ben megtaláltuk az első maradványokat egy kőfejtés területén, ami után azt mondták, hogy „húha”. Szóval negatív vagy irigy véleményt nem hallottunk, és nem is érzékeltünk egyik intézetből sem. Akkor én az ELTE másodéves geológus hallgatója voltam, és így, hogy csak hallgató voltam, nem volt kutatási pénzem, pályázatom, mégis kutatási pénzt kaptunk az ELTE-től, a Magyar Természettudományi Múzeumtól, sőt még a Magyar Állami Földtani Intézettől is, akkor még így hívták. Tehát mindenhonnan támogatólag fogadták a dolgot.

Beszéljünk egy kicsit a szakmádról! Azért valljuk be, ez nem egy hétköznapi szakma, bár szerintem minden kisgyerekben egyszer felmerül, hogy majd felnőttként paleontológus szeretne lenni. Bevallom, nekem is voltak ilyen álmaim gyerekként. Felmerül az emberben, hogy amikor ti kiástok egy csontot, az a laikus embernek egy egyszerű kődarabnak tűnik. Hogyan tudjátok megkülönböztetni a csontot egy kődarabtól? Illetve, ha találtok egy csontot vagy csak csonttöredéket, akkor hogyan tudjátok megmondani, hogy az milyen csont és melyik fajhoz tartozik? Egy ilyen csonttöredékből hogyan lehet következtetni arra, hogy egy új fajról van szó?

A kérdés első felére válaszolva, Makádi Laci barátom mindig azt szokta mondani, hogy minden gyerek dínókutató akar lenni, csak van, aki nem nő fel. Na azért ez nem mindig igaz. Én speciel gyerekként nem akartam dínókutató lenni, sokkal inkább benzinkutas. Ugyanis az én gyerekkoromban még a benzinkutasnak kellett készpénzben fizetni és a benzinkutasoknak a gatyájukon volt egy hatalmas zseb, és én emiatt azt gondoltam, hogy a benzinkutasok nagyon gazdag emberek. Na de a viccet félretéve, egészen a ’90-es évek közepéig,

amikor én gimnazista voltam, az egész földtudományi, geológiai, paleontológiai ismeretterjesztés nem nagyon létezett, esetleg külföldi műsorokban voltak, de messze nem hallottunk gyerekként annyit ezekről a dolgokról, mint ma.

Úgyhogy engem nem érdekeltek a dinoszauruszok. Sőt, megosztok még egy kis kulisszatitkot, megkaptam egyszer születésnapomra Michael Crichton Az elveszett világ című könyvét. Húsz oldalt olvastam el belőle, és mondtam magamban, hogy „Micsoda? Mindenféle gyíkok ugrálnak benne, hát ez hülyeség”. Nem is olvastam tovább azt a könyvet, nem is érdekelt akkoriban ez a dolog, ’92-’93 környéken, olyan 12-13 éves koromban. Aztán elkezdett érdekelni a természettudományos vonal, az ásványok és a kőzetek, aztán az ősmaradványok, és akkor jött a szakma szeretete, meg akkor már jöttek ezek a filmek is. Amikor aztán meg már kutattunk és elmentünk ősmaradványokat gyűjteni, és csontokat is találtunk az iharkúti bauxitbánya területén, akkor jönnek el azok a kérdések, amiket feltettél, hogy honnan tudjuk, hogy csont és nem kő, meg hogy honnan tudjuk, hogy milyen állat csontja. Erre mondaná Botfalvai Gábor kollégám, hogy a rutin és az évek, na persze emellé még a tanulmányok is kellenek. Ugyanis igazából felismerni, hogy mi a csont és mi a kőzet, ezt meg lehet látni, meg lehet tanulni.

Máshogy néz ki egy mai csont és máshogy néz ki egy fosszilis csont. Van egy jellegzetes szerkezete, ami eltér a kőzettől, amiben a csontok vannak. Ez könnyen fel lehet ismerni, legtöbbször a csontok színe is eltér.

Aztán, hogy milyen csontot találtunk, az már a következő lépés. Azt még azért látja az ember, ha fogat vagy állkapcsot talált, de hogy most amit találtunk, az combcsont vagy sípcsont-e, azt már nem egyszerű megválaszolni. Ehhez anatómiai, csonttani tudás kell, amit az ember az őslénytani kurzusokon el tud sajátítani. De adott esetben, ha valaki elég kitartó, akkor ezt magánemberként szakkönyvekből vagy ma már az internetről vagy Youtube videók segítségével is meg tudja ismerni. Persze hozzá tartozik a dologhoz, hogy az a jó paleontológus, aki minél több csontot látott, szoktuk mondani a gerinces paleontológiára értve. Ugyanis a gyakorlat teszi a mestert, mint az élet oly sok területén. Itt is

a csontokat kézbe kell venni, forgatni kell őket és meg kell határozni azokat az anatómiai tulajdonságokat, bütyköket, dudorokat, arányokat és egyáltalán egy combcsontnak a jellegzetességeit, hogy felismerjük, hogy mi valóban egy combcsontot találtunk.

Ezután jön a harmadik szint, hogy oké hogy van egy combcsontunk de minek a combcsontja? Most ez egy kutyáé, macskáé vagy a Marika néni megdöglött lovának a csontja vagy egy Triceratopsnak vagy valamelyik bakonyi dínónak a csontját találtuk meg? Na, ez már a nehezebb történet, meg ehhez már komoly szakirodalmazás szükséges. És ki kell deríteni, hogy az a csont, amit találtunk, milyen állathoz tartozott.

Például egy T-Rexnek a combcsontja nem ugyanolyan, mint egy krokodilé, de nem is olyan, mint egy Hungarosaurusé, és ezeket az apró különbségeket kell felismerni.

Na persze erre csak akkor van lehetőség, ha a leletanyag lehetővé teszi. Viszont sokszor csak töredékes, törött, nyomott vagy hiányos csontokat találunk. Ilyenkor nehezebb a feladat.

Ha kiástok egy leletet, akkor honnan tudjátok, hogy dinoszauruszról van-e szó? És itt arra akarok célozni, hogy a dinoszauruszoknak van definíciója?

Van egy definíciója a dinosauria csoportnak, ami egy monofiletikus csoport, ami annyit tesz, hogy

minden dinoszaurusz, amit mi dínónak gondolunk, beleértve a mai madarakat is, egyetlen egy közös ősre vezethető vissza.

Ez a közös ős valamikor a triász időszakban élt. Ez volt a legelső dinoszaurusz, ami egy olyan forma, amit nem ismerünk, és valószínűleg soha nem is fogunk pontosan megismerni. De az biztos, hogy olyan tulajdonságok alapján tudjuk ezt a csoportot, a dínók csoportját meghatározni, ezek is csonttani ismereteket igényelnek, amelyek semmilyen más hüllőre ilyen együttesükben nem jellemzők. Nem jellemző a repülőhüllőkre, mint például a Pterosaurusokra, nem jellemző a krokodilokra, teknősökre, gyakorlatilag senki másra, csak a dínókra. Arra az egy csoportra jellemző, ami valamikor a triász eleje, közepe táján már kialakult, egy kisméretű, alig 1-2 méteres, két lábon járó, vagy ragadozó vagy mindenevő forma lehetett. És az összes többi élőlény, ami ebből a formából kialakult, a növényevők, a hosszú nyakú szauropodák, a páncélos dínók, a T-Rex, sőt még a raptorszerű dínókból kialakuló madarak is. Például a koponyán vannak ilyen tulajdonságok.

A koponya egy nagyon bonyolult struktúra, sok csontból épül fel, nem csak egy csontból, és így a mi koponyánk is egyébként, és ezeknek a csontoknak az egymáshoz való kapcsolódása mentén lehet olyan tulajdonságokat találni, amelyek alapján egyértelműen lehet definiálni, hogy mitől dinoszaurusz a dinoszaurusz.

Persze nem feltétlenül kell nekünk egy leletanyagnál definiálni, hogy dínó, hiszen akár léphetünk pár lépcsőt és akár egy páncélos dinoszauruszt is felismerhetünk egy töredékes páncélelemről, holott nem hordozza a dinoszauruszokra jellemző tulajdonságokat. Hiszen minden páncélos dínó dínó, de nem minden dínó páncélos. Mindenesetre mindig a kulcs azoknak az anatómiai jegyeknek, tulajdonságoknak van, amiket a csontokon megfigyelünk.

Tehát a Pterosaurus nem dinoszaurusz?

Az nem. A dinoszauruszok alapvetően szárazföldön élő, nem repülő, és nem is vízben élő, vízben úszó, tisztelet a kivételnek, kettő vagy négy lábon járó, attól függ, melyik csoportról van szó, őshüllő. Említettem, hogy van egy-két kivétel, például a Spinosaurus, akik imádják a dínókat, biztos ismerik, valamelyik Jurassic Park filmben szerepelt is. A lényeg az, hogy volt egy-két dínó, ami alkalmazkodott a félig vízi életmódhoz. De azok a lények, amelyeket vízi őshüllőknek ismerünk a dínók korából, mondjuk a Plesiosaurusok, azok nem dinoszauruszok. Ezek mindenféle más egyéb állatok.

Szerintem sokan a Pterosaurusokat, illetve a repülő őshüllőket is a dinoszauruszok közé veszik. Te csak dinoszauruszokkal foglalkozol vagy szóba jöhetnek más őslények is, például mamutok?

Én alapvetően archosauria őshüllőkkel foglalkozom. Az archosauriák egy olyan csoportja az őshüllőknek, ahova a dínók, a pteroszauruszok, a krokodilok és madarak tartoznak. Én emlősökkel nem foglalkozom, az egy teljesen más színtér. Én inkább a mezozoikummal, a földtörténeti középidőre jellemző archosauria őshüllőkkel foglalkozom. Ezekbe nem tartoznak bele a teknősök, a gyíkok, az ichtyosauruszok.

Iharkúton fedeztétek fel ezeket a dinoszauruszokat. Az egykori iharkúti élővilágot hogyan kell elképzelni? Gondolom egyáltalán nem olyan, mint manapság. Továbbá, ha jól tudom, az itt megtalált dínók viszonylag kicsinek számítanak. Ez miért van?

Az iharkúti leletegyüttes, amit most már több, mint százezer csont alkot, köztük csontvázak, fogak, részleges csontvázak, egy olyan élővilágról tanúskodik, amely a maival össze sem hasonlítható. Egyrészt, olyan csoportok jelennek meg, amelyek jó része a kréta időszak végén, tehát 65 millió évvel ezelőtt eltűnt. Többek között dinoszauruszok, repülőhüllők vagy például a mosasaurusok, ezek mind megjelennek az iharkúti leletegyüttesben. Ez az egyik dolog. A másik, hogy

olyan fajok, sőt magasabb szintű rendszertani csoportok, genusok, családok ismertek most már innen, 21 év kutatásunk révén, amelyeket sehonnan máshonnan nem ismerünk. Nemhogy Magyarországról, hanem Európából vagy a világból sem.

Ennek az oka alapvetően abban keresendő, hogy egyrészt ez a leletegyüttes a kréta időszakon belül santoni korú. A santoni kor nagyjából 85-83 millió évvel ezelőtti időszakot jelent. Tehát a kréta kornak a kései szakaszában vagyunk, azon belül ebben a másfél-kétmillió éves periódusban, amit santoni időszaknak nevezünk. És ebből az időszakból, Európából néhány szórványleletet leszámítva, gyakorlatilag nincsen leletanyag. A világban sincs sok, Dél-Amerikában és Észak-Amerikában van pár lelet, de igazából az ezt, a santonit követő campani és maastrichti időszakok, olyan 83-66 millió évvel ezelőttig tartó időszakból van nagyon sok lelet. Ebből az időszakból van Mongóliából, Közép-Ázsiából, Amerikából stb. Ez a santoni időszak űrnek számít. Úgy szoktuk csak mondani, hogy „fossil gap”. Egy hiátus, innen nagyon kevés a leletanyag. Ez nem véletlen, hogy minekünk olyan időszakból vannak leletanyagaink, ahonnan másnak szinte egyáltalán nincs. A mérettel kapcsolatban, hogy minden, ami innen van az kis méretű, ez igaz. De ez nem csak a mi bakonyi lelőhelyünkre jellemző, hanem az erdélyi, a báró Nopcsa Ferenc által felfedezett, a miénknél fiatalabb, maastrichti korból származó leletegyüttesre is jellemző. Relatíve kis termetűek az őshüllők, legalábbis egy részük, nem mindegyikről mondható ez el egyértelműen.

Ennek egyszerűen az az oka, hogy amit ma európai kontinensként ismerünk, gyakorlatilag amin Portótól Szentpétervárig az ember száraz lábbal elsétálhat, azt ebben az időben itt nem lehetett volna megtenni, mert egyszerűen Európa jelentős része víz alatt volt.

Így például azok a területek is, amelyeket ma Dunántúli-középhegységként, Alföldként ismerünk. Ezek geológiai értelemben véve különböző szerkezeti, lemeztektonikai egységek. Ezek a földtörténeti középkorban víz alatt voltak. De voltak periódusok, amikor szárazulat volt ezeken a területeken. És a lényeg, hogy csak bizonyos részeik lógtak ki a vízből és ez igaz volt Európa többi részére is. Az egésznek a hátterében az áll, hogy a krétának ebben a periódusában, a világ tengereinek és óceánjainak a vízszintje irgalmatlanul magas volt. A maihoz képest 100-150 méterrel, egyes becslések szerint 300 méterrel magasabb volt. Ez azt jelenit, hogy minden, ami ez alatt van, az víz alatt volt. Ha ezt megnéznénk egy rekonstrukción, akkor azt látnánk, hogy Magyarország jelentős része víz alatt lenne, köztük mi is búvárfelszerelésben beszélgetnénk, meg Budapest egésze is víz alatt lenne. A másik dolog pedig, hogy az Alpok, egészen Nizzától, a Kárpátokkal együtt, akkoriban még csak kezdett kialakulni. Egyes részei már kint voltak a vízből, de más részei még víz alatt voltak, ahol tengeri üledék képződött. Minden egészen másként nézett ki. Még egy idekapcsolódó példa, az Alpok kialakulásának ebben a korai fázisában még a Dunántúli-középhegység sem ott volt, ahol ma. Dél-nyugatabbra volt 900 méterrel. Ez is és a magas tengerszint is okozta azt, hogy Európa jó része szigetvilág volt, és ebből kifolyólag szigetvilág volt Európa. Ez a háttere a történetnek. Ezt úgy kell elképzelni, mint a mai indonéziai szigetvilágot, ahova ma szeretettel járnak honfitársaink nyaralni.

Tehát jóformán, ha úgy nézzük nem Magyarországról, hanem Magyar-szigetekről beszélhetünk?

Igen, Magyarországnak bizonyos részei szigetekként létezhettek, de nem úgy, ahogyan azt ma ismerjük. Tehát nem volt Kárpát-medence.

Azok a kőzetblokkok, amik a mai Magyarország területén elérhetőek, egyszerűen nem ott voltak, ahol ma. Ilyen formában Magyarországnak a geológiai aljzata még nem létezett.

De a lényeg, hogy Európa kisebb-nagyobb szigetek láncolata volt. Beleértve az Ibériai-félszigetet, Franciaország területeit, az Alpok egyes területeit, stb. Ezeken a szigeteken éltek ezek az állatok, és ezeken a szigeteken az élelem és az élet teljesen máshogy ment, pontosabban korlátozottabb volt. És

ez az ún. szigethatás befolyásolhatta az élőlényeknek az életét, azt eredményezve, hogy sok faj közülük törpenövésű volt. Vagy bizonyos formáknál megjelent az óriásnövés.

Mindegyikre van példa. Egyszerűen azért, mert nem egy nagy, sok ezer négyzetméteren kiterjedt szárazulat volt, ahol nagy ökoszisztémák létrejöhettek, mint például Amerikában. Tehát kisebb-nagyobb szigeteket kell elképzelni, hogy mekkorák voltak ezek a szigetek, nem tudjuk. Az biztos, hogy kb. fél magyarországnyi területekről beszélhetünk, vagy ezeknél valamivel nagyobbról, de nem akkoráról, mint Franciaország.

Bár ez a fauna méretét tekintve kicsinek számított, elképzelhető, hogy Magyarország területén is élt a T-Rexhez hasonló nagytestű ragadozó?

Jelenlegi ismereteink szerint, és azt kell, hogy mondjam, hogy csak a Bakony, iharkúti lelőhelyre koncentrálva, onnan van nekünk dínórekordunk, ezekről a helyekről ilyen méretű ragadozó dinoszauruszokra utaló nyom nincsen.

A legnagyobb ragadozó leletek, amik a Bakonyból ismertek, azok 3-4 cm-es, recézett, lapított fogak. Ezek egyértelműen nagytestű, valószínűleg csúcsragadozó formáktól származnak. Ezek alapján a fogak alapján ezek az állatok 4-4,5 méteres testhosszúságúak lehettek.

Tehát ezen a területen 12-13 méteres Giganotosaurus, Charcharodontosaurus vagy T-Rex méretű dinoszauruszok nem ismertek. Franciaországból már vannak nagyobbak, Dél-amerikai rokon, feltehetően ceratosauria vagy abelosaurid ragadozó dínóknak a 6-7 cm-es fogaik ismertek. Azok nagyobbak, akár 6-7 méteresek is lehettek, de még ott sincsenek T-Rex méretű jószágok. Ahhoz, hogy olyan méretű ökoszisztéma kialakuljon, aminek T-Rex méretű csúcsragadozók vannak a tetején, ahhoz akkora szárazföldi ökoszisztéma kell, ami akkora, mint Észak-Amerika vagy Közép-Ázsia.

A másik húsevő dinoszaurusz, a velociraptorok egyik rokona, amit kiástatok, a Pneumatoraptor. Az illusztrációkon ez a dínó tollakkal van ábrázolva. Szóval tényleg tollasak voltak a dinoszauruszok? Illetve neked mi a véleményed, a dinoszauruszok mihez állnak közelebb, a madarakhoz vagy a gyíkokhoz?

Egyértelműen a madarakhoz. Ez ma már nem kérdés, a csonttani tulajdonságoknak egész garmadája van, amelyek egyértelműen mutatják, hogy a mai madarak ezeknek a kisméretű raptoroknak a leszármazottai. És azzal, hogy előkerültek az utóbbi harminc évben olyan kültakarót megőrzött leletek, egyértelműen mutatják, hogy a toll, amit mi a rekonstrukción Pecsics Tibor kollégámmal rárajzoltunk, az nem fikció, annak ellenére sem, hogy nálunk nem maradtak meg a Pneumatoraptor tollai.

Ezek az állatok biztosan ilyen jellegű kültakarót viseltek, mert gyakorlatilag az összes ilyen fejlettebb ragadozó dínónál a legtöbb csoportban vannak olyan leletek, amiknél van direkt vagy indirekt bizonyíték arra, hogy tollat viseltek. A toll ugyanis nem a madaraknál jelent meg, hanem ezeknél a raptorszerű állatoknál.

És náluk a tollnak nem a repülés volt a célja, hanem a test melegen tartása. Tulajdonképpen egy újfajta kültakarónak a kialakulásáról beszélünk. Ez valahol a ragadozó dinoszauruszok evolúciója során jelenik meg és egy adott pillanatban egy csoportja ezeknek a ragadozó dinoszauruszoknak, jelenlegi ismereteink szerint a jura időszak vége fele, 150-160 millió éve már biztosan, a tollat elkezdi használni repülésre. Egyébként addig másra használták, egyrészt a test melegen tartására, másrészt álcázásra, a fészek melegen tartására és még a jóisten tudja mire. Még egy csomó olyan funkciója lehetett, amit csak sejtünk, de a repülés csak később jelentkezett. Tehát az, hogy tollasak voltak a ragadozó dínók, sőt nem csak a ragadozóknál, ha nem is tollak, de filamentumszerű képletek már máshol is voltak, ma már teljesen egyértelmű. És ebből gondoljuk, hogy a velociraptor-rokon pneumatoreptor is tollas jószág lehetett.

De akkor felmerül a kérdés, hogy a többi dínó is tollas volt, például a nagy hosszúnyakú növényevők, mint a Brachioszaurusz vagy a mi Hungaroszaruszunk?

A ragadozó dínókon kívüli dinoszaurusz-csoportok esetében nagyon sok esetben van arra bizonyíték, hogy nem viseltek ilyen tollszerű képleteket, nem voltak tollasak. Például a Hadrosauria dinoszauruszoknál vagy a Sauropodáknál megőrződtek a pikkelyes bőrnek a lenyomatai, amelyek arra utalnak, hogy legalább a testük döntő részét pikkelyszerű kültakaró borította. Azonban arra is van már bizonyíték, korai Ornitischia dinoszauruszoknál vagy más egyéb csoportoknál, például a Heterodontosaurid formáknál, hogy a fej, a nyak vagy a hát mentén, például a Psittacosaurusznál, hogy a pikkely borította test bizonyos részein hosszú, furcsa, a csuda tudja, minek lehet azt nevezni, filamentumszerű, de nem toll volt. Tehát nem toll, vagyis nem kis ágacskákkal rendelkező mai tollra hasonlító képletek, hanem megnyúlt, finoman lobogó képletek lehettek ezeken az állatokon. Ezeknek egészen biztosan nem a melegen tartás volt a célja, hiszen nem borította az egész testet, hanem sokkal inkább az álcázás vagy nemi dimorfizmus lehetett a célja.

Nagyon sokfajta dinoszauruszt találtatok az iharkúti lelőhelyen. Melyik számított a legnagyobb szenzációnak? Egy személyes kérdést is feltennék, neked melyik a kedvenced az általad felfedezett dinoszauruszok közül?

Ezt nehéz megmondani, mert én mindegyiket nagyon kedvelem. Melyiket ezért, melyiket azért. Valamelyiket azért, mert alig ismerünk belőle valamit, és nagyon jó lenne megtudni, hogy hogyan nézett ki. A másikat azért, mert 12 csontváza ismert és sok ezer csontja.

Talán a mi páncélos dinoszauruszunk, a Hungarosaurus az egyik kedvenc.

Mert ez egy nagyon klassz történet volt, ahogy megismertük ezt a páncélos dinoszauruszt, hiszen amikor megtaláltuk az első csontokat, akkor sejtettük, hogy ez valamilyen növényevő. Aztán előkerültek páncélelemek, akkor következtettünk, hogy ez valamiféle páncélos dinoszaurusz. Aztán 2001-2002 táján már előkerültek csontvázak is, és kiderült, hogy nagyjából mekkora méretű állatról van szó, és az is kiderült pár év kutatás után, hogy különbözik ez a mi páncélos dinoszauruszunk az addig ismert páncélos dínóktól. Vannak ugyanis olyan csonttani, anatómiai tulajdonságok, a megmaradt csontokon, amelyek miatt egyértelműen különbözik a többitől. És rádöbbentünk 2004 táján, hogy bizony eltér minden mástól, úgyhogy egy új néven publikáltuk.

Az ásatások során szoktatok találni megkövesedett borostyánokat, amelyekbe beleragadtak bogarak?

Borostyánokat szoktunk találni, de az általunk megtalált borostyánokban még nem találtunk zárványt. Sajnos. Szabó Marci kollégánk, aki biológus a kutatócsoportban, és egyebekben a Magyar Természettudományi Múzeum munkatársa, azzal is foglalkozik, hogy az iharkúti dínólelőhellyel egykorú ún. ajkai kőszénből, az elmúlt 140 évből előkerült borostyánokat, amelyeket ajkaidnak hívnak, a zárványait vizsgálja. Ugyanis az iharkúti borostyándarabokkal szemben, az ajkaidokban rengeteg zárvány van. Pókok, szúnyogok, álskorpiók, mindenféle ízeltlábú, amelyek beleragadtak az egykori gyantába. Ez ugyebár a fák gyantája, amelyek lefolytak a fa törzsén és tulajdonképpen minden, ami azon járt, vagy azért, mert víznek nézte azt a csillogó felületet, vagy egyszerűen ott élt a fán, beleragadt. Ha ez a kőzetréteg még elérhető lenne, de sajnos már nem az, akkor még lehetne ilyen borostyánokat találni, és akkor még talán egyszer madártollat is találnánk.

Interjút készítette: Tóth Marcell

Gyurcsány Ferenc sokszor felemlegetett, szemlőhegyi, Totó kutyás találkozója újra beszédtéma lett, és a volt miniszterelnök most végre szenvedélyes választ adott a kritikusainak: az a Putyin más volt. Ennek a mostaninak, a zsarnoknak buknia kell!

A mindenkori magyar kormánynak jó viszonyt kell ápolnia Oroszországgal, Kínával, ez Magyarország érdeke. Szép dolog a "Free Tibet!", arra vannak az ellenzéki kis pártok. Ezzel a - Gyurcsány Ferenc tágabban vett, történelmi hátországától sem idegen - reálpolitikai cinizmussal is lecsaphatta volna a volt miniszterelnök a kritikusait.

Igaza lett volna.

Senki nem várhatja el a 2006-os Gyurcsány Ferenctől, hogy kekeckedjen Oroszországgal, amikor egy jóval erősebb bezzegország jóval népszerűbb kancellárja, Angela Merkel se égetett hidat vagy tengeralatti gázvezetéket Moszkva felé. Igény Nyugat felől lett volna rá, hogy elhidegítsük a kapcsolatunkat a Kelettel, ha vagyunk elég hülyék, a Nyugat részéről egy nagy konkurenciával kevesebb a kelet-európai régióban, de végül eszünknél voltunk. Jól tettük, az orosz gáz a velünk kritikus hollandoknak se büdös.

Ehelyett Gyurcsány Ferenc egy alternatív, hepciáskodva moralizáló újraértelmezését adta a 2000-es évek orosz-magyar viszonyának, lerázva magáról a terhes felelősséget.

Járt nálam. Erős volt. Meggyőző. Bejött és ott volt. 2006 tavasza volt. Ígéret volt. Egy demokratikus Oroszország ígérete.

Aztán minden más lett.

Grúzia. Krím.

Elcsalt választások, börtönbe küldött ellenzékiek, meggyilkolt szabadság.

Ő a mostani elnök.

Ő a mostani elnök. Aki más, mint az akkori. Tényleg?

2006 tavasza. Egy demokratikus Oroszország ígérete. Úgy emlékszünk? Szerencsére nem kell az emlékeinkre hagyatkoznunk, hiszen Putyint jól ismerte addigra a világ, hetedik éve volt elnök. 2000-es első ciklusa rögtön a Kurszk-szerencsétlenséggel indult, aminek a sajátos félrekezeléséért be is lett skatulyázva abba a kategóriába, amiben máig van. A második csecsen háború (1999-2009) szinte végig az ő idejében zajlott. Belföldön autoriter reformerként lett híres/hírhedt, aki New Dealt kényszerített az oligarchákra. 2005-re, amikor a Szovjetunió összeomlását a 20. század legnagyobb tragédiájának nevezte, senkinek nem volt kétsége afelől, hogy a Putyin Oroszország-víziójához vezető hatalmi konszolidáció útjába állni nagyon veszélyes, legyen szó orosz vagy külföldi entitásról.

Így érkezett 2006 tavaszán Magyarországra. Erős emberként, egy nagyhatalom vezetőjeként, akinek - naná hogy - kijár a tisztelet.

Az orosz elnököt sokra tartottam. Nagyon sokra.

Ma jobban szeretném, ha engedné országát élni. Zsarnok lett. A zsarnoknak meg buknia kell.

Persze igaz.

Itt volt.

Simogatta Totó kutyánkat.

Fontosabb, hogy visszahozta az elrabolt sárospataki könyveket. Köszönöm.

De ez nem jelent bocsánatot arra, amit tett és ami lett.

Nagyon megváltozott azóta Vlagyimir - állítja Ferenc. Valóban?

Amikor épp a Szemlőhegyen simogatta Totó kutyust, gazdasági-politikai riválisa, Mihail Hodorkovszkij - köztudottan - egy munkatáborban raboskodott, Szibériában. A 2006-os, progresszív, atlantista, demokratikus Oroszország ígéretét jelképező Putyin másik nagy kritikusa, Alexandr Livityenko pedig hónapokra volt attól, hogy poloniummal megmérgezzék, miközben disszidensként, felvett brit állampolgársággal élt Londonban.

Aztán minden más lett.

Grúzia. Krím.

Minden. 360 fokos fordulat. Tegyük most félre 2006 tavaszát, és koncentráljunk az aztánra, amikor "minden más lett". Az első aztánunk Grúzia, az orosz-grúz háború, ami 2008. augusztusában történt. Ekkor - Gyurcsány Ferenc 2021-es visszaemlékezésében - a demokratikus éltanuló Vlagyimirben csalódunk.

De azért annyira nem csalódunk, mert bő egy évvel később, 2009. novemberében Magánjellegű vacsorán fogadta Moszkvában az orosz kormányfő Gyurcsány Ferencet. Ekkor épp Dimitrij Medvegyev volt az elnök, de senkinek nem volt illúziója arról, kié a valódi hatalom, ahogy az éltanuló demokráciákban lenni szokott.

"Az állam- és kormányfők egy részével olyan közvetlen, emberi kapcsolatom alakult ki, amely túlmutat a korrekt politikai partnerségen" - mondta lapunknak a korábbi magyar miniszterelnök az ukrán ételeket felszolgáló moszkvai étteremben megejtett két órás keddi találkozóról

"A találkozó magánjellege miatt illetlenség lenne róla többet mondanom" – mondta a szocialista politikus, hozzátéve, hogy a feleségeikkel közösen elfogyasztott vacsorán a személyes témákon túl általánosságban érintették a két ország kapcsolatát, konkrét kérdésekről nem esett szó. Gyurcsány szerint Putyinnal a második világháború után a Szovjetunióba került sárospataki könyvek hazahozatalát rendező vita óta alakult ki olyan kapcsolat, amelyben "emberileg is jobban respektálják" egymást.

"Ténykérdés, hogy ma a világ Európán kívüli három hatalmi központja az Egyesült Államok, Oroszország és Kína. Magyarország számára a szövetséges és barát az Egyesült Államok, de Oroszországgal és Kínával is szoros partneri kapcsolatot kell kiépíteni, akkor is, ha nem mindenben értünk egyet velük, mert ez Magyarország érdeke" - vélekedett a márciusban lemondott volt miniszterelnök.

- Népszabadság, 2009. november 25.

És ez utóbbi - 2009-es - meglátásával lehetetlen vitatkozni. Ugyanannyira igaz, mint ma, vagy mint 2006 tavaszán a Szemlőhegyen. 

Ahogy felesleges mentegetőzni egy találkozó miatt, a jó kapcsolatokért tett erőfeszítések miatt, ugyanúgy felesleges alternatív valóságokat kitalálni Putyinról: a valóság az ő esetében sokkal érdekesebb, ha nincs is benne nagy karakter ív.

Hodorkovszkij 2013-ban elnöki kegyelemmel kiszabadult. Ma is disszidens, épp Svájcban él. Navalnij után most Hodorkovszkij a soros Moszkvában - adta hírül a Népszava idén augusztusban. Vannak dolgok, amik változatlanok. Putyin a Gyurcsány-korszakban ugyanaz az ember volt, ugyanannak az Oroszországnak az élén.

(Fotó: Mohai Balázs/MTI)

Az elmúlt másfél év sok-sok lemondással járt az élet minden területén, és a jelenlegi járvány statisztikák sem arról árulkodnak, hogy közeledne az alagút vége. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy - a tavalyival ellentétben - az idei téli szezonban nem kell lemondanunk a karácsonyi vásárok varázslatos hangulatáról. Lássuk tehát, hogy melyik vásárok látogathatók idén hazánkban, milyen feltételekkel, és mi a helyzet Európa nagyvárosaiban?

Talán a legtöbben a budapesti karácsonyi vásárok miatt “izgultak”, hiszen itt található az ország leglátogatottabb rendezvénysorozata. Sokan utaznak ide vidéki városokból, vagy akár külföldről egy-egy napra, hétvégére, hogy részesei legyenek az ünnepnek. A karácsonyi lázban égő olvasók megnyugodhatnak: idén biztosan meg lesz tartva mind a Vörösmarty téri, mind a Bazilika előtti karácsonyi vásár. A nagy megnyitóra ma, azaz november 19.-én, pénteken délután kerül sor, és ezzel hivatalosan is beköszönt a karácsonyi hangulat Budapest utcáira. 

A következő héten több kisebb-nagyobb vásár is megnyílik majd országszerte, így a főváros több kerületében, és vidéken is szeretettel várják az árusok a látogatókat. Fontos azonban, hogy indulás előtt mindenképp tájékozódjunk a vásárok nyitvatartási rendjéről és a látogatás feltételeiről, ugyanis idén először, bizonyos helyeken korlátozva lesz a beléptetés.

A Vörösmarty térnél például egészen biztosan szükség lesz a védettségi igazolványok felmutatására, hiszen a vásárban csak a beoltottak, vagy a betegségen már bizonyítottan  átesők tartózkodhatnak. Bár ez okozhat némi sorbanállást a beléptetésnél, a hangulat, a fények, a különleges programok, és a karácsonyi finomságok azonban talán kárpótolni tudják a várakozókat. 

További változás, ami a Vörösmarty téri vásárt illeti, hogy idéntől bevezetésre került a készpénzmentes vásárlás, a járványügyi kockázat csökkentése érdekében. Nem kell azonban kétségbeesni azoknak sem, akik otthon felejtették kártyájukat, hiszen a vásár területén feltöltőkártya igénylésére is van lehetőség. 

Karácsonyi vásárok, amik biztosan megrendezésre kerülnek Magyarországon:

• Budapest - Vörösmarty tér, Bazilika (nov. 19. - dec. 31.)
• Budapest - Óbuda (nov. 26. - dec. 23.)
• Budapest - Zugló (elmarad)
• Debrecen - Kossuth tér, Piac utca (nov. 26. - dec 23.)
• Miskolc - Szent István tér (elmarad, helyette más adventi programokkal várnak)
• Pécs - Széchenyi tér (nov. 26. - dec. 24.)
• Győr - Több helyszínen (nov. 26. - dec. 31.)
• Szeged - Széchenyi tér, Dóm tér (nov. 26. - dec. 24.)
• Eger - Dobó tér (nov. 26. - dec. 24.)
• Szombathely - Fő tér (nov. 19. - dec. 23.)
• Sopron - Várkerület (nov. 26. - dec. 23.)

Európai szinten kicsit bonyolultabb a helyzet, hiszen minden ország egyedi módon próbálja kezelni a kialakult helyzetet. A legtöbb helyen mostanra már lehet tudni, hogy megrendezésre kerülnek-e a vásárok, de olyan városok is vannak, ahol még a jövő héten döntenek a témában. 

(Fotó: Muellek Josef/Shutterstock)

Az egyik legbonyolultabb helyzetben Németország van, ahol a fertőzöttek száma folyamatosan negatív rekordokat döntöget. Itt minden tartomány maga dönthet a rendezvények megrendezésével kapcsolatban, és már egészen biztos, hogy a legrosszabb helyzetben lévő területeken elmaradnak az idei programok. Az egyik legfájóbb pont a híres, müncheni karácsonyi vásár, amit sajnos a tavalyihoz hasonlóan, idén sem lehet majd látogatni. 

Ausztria is különleges eset, hiszen az elmúlt héten robbant be a hír, miszerint az osztrák oltatlanokra kijárási tilalom vár. Bár a karácsonyi vásárok egy részét így is megtartják majd, de biztosan érezhető lesz a kiesés az árusok és szolgáltatók számára. Az is kérdéses továbbá, hogy ilyen drámai helyzetben mennyien döntenek majd amellett, hogy önként otthon maradjanak, és saját biztonságuk érdekében inkább nem látogatnak el egy ilyen - járvány szempontjából - rizikós helyre. 

Bár az utazás jelenleg sok szempontból kockázatos lehet, ha rendelkezünk nemzetközileg elfogadott védettségi igazolvánnyal, és mindenképp szeretnénk felfedezni egy-egy külföldi vásárt, akkor van erre lehetőségünk. Szinte minden európai nagyvárosban tartanak idén vásárokat, hol teljes pompájukban, hol egy kicsit csökkentve a befogadóképességen. 

Karácsonyi vásárok, amik biztosan megrendezésre kerülnek Európában: 

• Bécs - Rathausplatz (nov. 12. - dec. 26.)
• London - Hyde park (nov. 19. - jan. 3)
• Párizs - Tuileries kert (nov. 20. - jan. 2.)
• Berlin - több mint 60 helyszínen találkozhatunk vásárokkal, de közülük sok csak egy napig tart, és még kérdéses a sorsuk
• Stockholm - Stortorget (nov. 20. - dec. 23.)
• Prága - Old Town Square (nov. 27. - dec. 23.)
• Milánó - Piazza Duomo (nov. 26. - jan. 6.)

Barangolás a városban, egy szabad óra, egy jó meleg kávé (zárt termoszban persze), csípős, friss szél, öblítőtől illatos, frissen-a-fiókból-sál... Egy őszi séta kötelező elemei, és mennyire jól mutatna mindez valami elképesztően menő új hobbi partvonalán. Új hobbi bizony, mert aki egyszer belekóstolt az antikváriumok adta bizsergető érzésbe, az nehezen engedi el az illatos könyv kupacokat. 

Budapest egyik frekventált részén, a Múzeum Körút bájos ívén fogja közre - arcátlan közelségben - az Astoria és a Kálvin tér azt a hét antikváriumot, amit túránk során érintettünk. De nem kell különösebben jó kondiban lennünk, ha esetleg a szellemi éhségünket nem elégítette ki hét, zsúfolásig tömött bolt, hiszen a Rákóczi út vagy az Üllői út irányába kacsintgatva, további négy gyönyörű üzlet vár ránk olyan kötetekkel, melyeket látva csak azt kívánjuk, bárcsak tudnának mesélni. 

Meglepetésemre, szerda este, első kíváncsi pillantásaimmal a könyvespolcok előtt nem voltam egyedül: huszonéves, nyakig bebugyolált fiúk és lányok lapozgatták az áporodott köteteket. A boltok között lavírozva rájöttem, maga az, hogy antikvárium túrákat önállóan, programszerűen látogatnak, egy jellemzően fiatal felnőttek kreálta hobbi. 

Minden ilyen üzlet egyedi történettel rendelkezik, de közös tőről fakadnak. A múlt században (kezdve a legrégebbi taggal, a mai Központ Antikváriummal) az egyetemek környékén jellemzően megszaporodtak a használt könyv kereskedések, és a szakkönyvkereskedések ( ilyen volt például a híres Mai Henrik-fél orvosi könyv szaküzlet is). Ezek készletét a egy-egy használt könyv-kereskedés fel is vásárolta, hol darabonként, hol pedig, ha az adott üzlet bedőlni látszott, szinte egyben az egészet.  

A könyvkereskedések tartalmát az online hirdetések előtt is le lehetett követni, hiszen az egyre bővülő kínálatot a kereskedések - melyeket akkor még jellemzően nem illettek az antikvárium szóval- készlet tájékoztató ívekben foglalták össze, s frissítették, amilyen gyorsan és gyakran csak módjukban állt. A körúti sűrű lokalizálódás valószínűleg összefügg az első, egyetemeket kiszolgáló könyvtárak helyszíneivel: az ELTE bölcsészkar hallgatóinak ma sem kell sokat gyalogolni egy kedves régi darabért. 

Ahogy teltek múltak az évek, a híres magán személyek, családok, akiknek a szorgalma felépítette Budapesten - és később vidéken, például Debrecenben vagy Szegeden, Kaposváron- az egyedülálló könyv-és antikvitás kultúrát, hamarosan elvesztették befolyásukat. Vagy a háborúban estek el, vagy munkájuk gyümölcsét később államosították.

Bár a profilja minden ilyen üzletnek nagyjából ugyanúgy van leírva a száraz adatok szerint, valójában az összesnek van saját bája és rezonanciája, amire más-más vásárlói kör kapcsolódik rá. A Központi Antikvárium fenséges, elegáns letisztultsága ,méltóságteljesen emelkedik körénk, jelezve, hogy az írott szó, sajtóanyag vagy a múlt képes darabjai (plakátok, földgömbök) tanítani akarnak minket. 

A Kodály Zoltán Zeneműboltot nem is vettem bele a felsorolásba, pedig ez is antikvárium kategória, de egy speciálisabb, zenére fókuszált céllal. Bakeliteket, kottákat, de nemegyszer hangszereket is találunk itt. Ennek a hangulata egészen más, mint a Központié: színes, izgalmas, titokzatos, összességében kicsit lazább. Az alapzaj is picit nagyobb, a szomszédos könyvesboltok méla csendje után itt kicsit hangosabbak a vásárlók. (na nem az utcai értelemben hangosabbak, pusztán csak nem suttognak)

Amit még javaslok egy ilyen bolt meglátogatásánál, az a hallgatás. Olyan beszélgetéseknek lehetünk olykor fültanúi, melyeket könyvben olvasva is napokig fogatnánk a fejünkben. Hallottam már olyan beszélgetést, amikor egy néni ráismert egy metszetre a polc tövében, és halk sóhajjal nyugtázta, hogy ez bizony az ő szülői házának falán függött egykor. Azt már nem mondta, hogy került le onnan. 

Találkoztam egy harsány bácsival is, akinek kirepültek a gyerekei, és az összes könyvét behozta "bagóért" eladni. A boltvezető, amint felocsúdott az első sokkból, óvatosan rákérdezett, tényleg el akarja-e adni a bácsi a könyveket. A válasz egyértelműen beleegyező volt, mert vendégünk országjáró túrára indul, világutazásba kezd, a könyveket pedig nem akarja cipelni. 

Nekem is vannak nagyon kedves és szép emlékeim közepesen-elvadult antikvárium búvárként. A kedvencem ezek közül az, amikor az egyik kirakatban megtaláltam Barcsay Jenő Művészeti Anatómia könyvét. Előtte egy évvel volt egy telefonbeszélgetésem az unokatestvéremmel, akik az elhunyt nagymamánk régi holmijai közt rendet téve találtak rá az egykori festőtanonc lányka rajz vázlataira. Nevetve mesélte, hogy csak fül rajzból 30-35 darabot talált. Meg is találtam, honnan jöhetett az ihlet: az antikváriumi atlasz pontosan azokat az antropometriai sablonokat és mintákat tartalmazza, mint a nagymama rajzai, innen gyakorolt, egy ilyen könyvből. Természetesen azonnal meg is vettem, azóta pedig jómagam is 14 fülnél tartok.

Ezekben a boltokban a vásárlás könnyen válik szenvedéllyé, és mint minden ilyen, ez is sok-sok pénzbe tud kerülni. Egészen eltérő kategóriákkal találkozhatunk: az egészen elképesztően drága műtárgyaktól kezdve azokig a kötetekig, amelyeken csak sápadtan csodálkozunk, hogy hogy lehet ilyen olcsó. Ezek a darabok mindenkinek mást jelentenek. Míg valaki évekig a fotel lába alatt tartotta, hogy ne billegjen, addig más rongyosra olvassa újra és újra. Ez a legnagyobb veszély: ha valamibe beleszeretünk, kötődni kezdünk hozzá, és nem tudjuk otthagyni. 

Diákoknak egy-két kivételtől eltekintve kedvezmény jár. Van, ahol minden termékre, van, ahol csak a könyvekre. Eladni is tudunk itt köteteket, bár az átvétel legtöbbször tényleg nagyon kevés pénzért történik. De akár vásárolunk, akár nem, a hangulatért, a nyugalomért, az időtlen csodákért érdemes a forgalmas körútról belemenekülni az egyik antikváriumba. Már csak azért is, hogy kicsit visszanyerjük a hitünket a világban. 

Ötödik alkalommal került megrendezésre a Reaktor Konferencia november 5-7. között “Versenyképes Magyarország 2030” címmel. A Sarlóspusztán tartott háromnapos konferencián öt, Magyarországot lokálisan és globálisan érintő témákban tartott előadáson vehettek részt az érdeklődő fiatalok. 
Összefoglalónk.

A rendezvény Böröcz László országgyűlési képviselő nyitóbeszédével indult pénteken, aki elmondta, hogy a polgári Magyarország építéséhez szükség van olyan közösségekre, mint a Reaktor, ahol a fiatalabb nemzedéknek lehetősége nyílik közéleti és az ország jövőjét befolyásoló kérdéseket körbejárni, véleményüket egymással és a meghívott szakemberekkel is megvitatni. Bár a pandémia minden közösségnek komoly nehézséget okozott az elmúlt időszakban, ezért a reaktorosoknak külön öröm, hogy összegyűlhettek Sarlóspusztán.

Versenyképes Magyarország 2030

Az első előadást Baksay Gergely, a Magyar Nemzeti Bank közgazdasági elemzésekért és versenyképességért felelős ügyvezető igazgatója tartotta, amely következő évtized céljának az Európai Uniós átlaghoz való, fenntartható módon történő felzárkózást jelölte meg. A 2010-es évek eredményeinek és a koronavírus-járvány hatásainak összefoglalása után a következő évtized kihívásait - és potenciális növekedési lehetőségeit - a humán tőke, a digitalizáció, a zöld gazdaság, a pénzügyi rendszer és a kkv szektor állapotán keresztül ismertette, külön hangsúlyt fektetve a hozzánk hasonló helyzetben lévő tagországok eredményeire. Az MNB kiterjedten foglalkozik a versenyképesség és fenntartható növekedés dimenzióival, amelyekkel kapcsolatban rendszeresen publikál helyzetelemzéseket és javaslatokat is.

Magyarország az európai top5-ben - utópia vagy ambiciózus cél?

A közgazdászokban erős második előadáson Balog Ádám (a Magyar Bankholding Zrt. igazgatósági tagja, az MNB egykori alelnöke), ifj. Chikán Attila, (az ALTEO Nyrt. vezérigazgatója), Nagy Márton (miniszterelnöki gazdasági főtanácsadó, az MNB korábbi alelnöke), Oszkó Péter (kockázati tőkebefektető, a Bajnai-kormány pénzügyminisztere) vitatta meg az elmúlt évtized eredményeit és az elkövetkező évtized lehetőségeit, kihívásait Kohán Mátyás (Mandiner) moderálásában. A 2000-es évek magyar gazdaságpolitikájában jártas vitapartnerek konfliktus helyett konszenzust kerestek, az előadótermen kívül megszokott, szekértáboros beidegződésekben megcsontosodott közbeszédtől teljesen idegen nyitottsággal és pragmatizmussal. Megkérdőjeleződött a vásárlóerő-paritáson mért egy főre eső GDP mindenhatósága, míg a sokszor cinikusan szemlélt boldogság index létjogosultságát nem vetette el egyikőjük sem. Abban is egyetértettek, hogy a koronavírus-járvánnyal egy világgazdasági korszak lezárult, a 2020-as évek teljesen új terep lesz, amire Magyarországnak megfelelő stratégiával kell felkészülnie. Vajon lesz-e az ellenzéknek gazdasági programja a választásokig? A résztvevők ebbe is bepillantást nyerhettek.

Feltörekvő Magyarország

Vendégünk volt Lázár János kormánybiztos, országgyűlési képviselő is, akivel Antal Kinga Kincső (a Fúzió Hallgatói Közösség tagja) házigazda kíséretében egy rendkívül közvetlen, jó hangulatú beszélgetést folytattak a konferencián résztvevő fiatalok. Arra a kérdésre, hogy milyen lesz Magyarország tíz év múlva, külön örömmel válaszolt, mert, mint mondta, ilyen szemmel kevesen tudják nézni az országot. Megfogalmazta a magyar polgári konzervatív politikai közösség alapvetéseként a függetlenséget, a szuverenitást és az önállóságot. Közép-Európa két erőközpontjaként a politikus Varsót és Budapestet jelölte meg. Hangsúlyozta továbbá, hogy önellátásra kell törekednünk, és nem szabad attól megijedni, hogy ez a törekvés néha szabadpiaci kötöttségeket sért. A tíz éven belüli Magyarország kérdéskörét szorosan összekötötte a tíz éven belüli Európa állapotával, és kiemelte: európai országként nem kötelessége és nem érdeke egy olyan államnak sem egy idealizált beolvadási folyamat részévé válni, aki épp csak az utóbbi évtizedekben élte meg, milyen elnyomás nélkül, szabadon választani és élni.

Közösségi média szerepe a közéletben

Milyen a hatásos kommunikáció a közösségi médiában? Például ha több reakciót kap a kommented, mint az eredeti poszt. Erről is beszélt Deák Dániel (XXI. Század Intézet vezető elemzője) és Rákay Philip (kommunikációs- és médiaszakember) Baczkó Norbert politológussal. Mennyi idő felépíteni egy saját brandet a Facebookon, és hány ismerősével fizet érte az ember? Nehezebb volt a közösségi médiába betörni konzervatív tartalommal 2020-ban, mint az egy szem ellenzéki kábeltévét elindítani kartondobozok között 2002 telén? A Megafon genezise, elmúlt másfél éve és metrikái, mind a social, mind a hagyományos médiához mérve. És hogy kinek köszönhetik a DK-s facebookozók Deák Dánielt? Gyurcsány Ferencnek!

Megvédhető-e Európa és Magyarország?

A konferencia zárónapján a kül- és biztonságpolitika kapott hangsúlyt. Demkó Attila (az MCC Geopolitikai Műhelyének vezetője), Maróth Gáspár (védelmi fejlesztésekért felelős kormánybiztos) és Sayfo Omar (a Migrációkutató Intézet kutatója) válaszolt Hajdú András ( MCC Politikatudományi Műhely kutatótanár) kérdéseire. Szóba került az elmúlt 15-20 év nyugattal kapcsolatos illúzióinak elvesztése, Magyarország látszólagos elhidegülése a szövetségi rendszereitől és annak valódi mélysége a színfalak mögött, valamint a török EU-csatlakozás realitása. Vajon az iszlám vagy az etnikai identitás az elsődleges oka a bevándorló diaszpórák integrációs problémájának? Miként viszonyuljon Magyarország egy nagyhatalmi konfliktushoz Ázsiában? Várhat bárki védelmet egy összeurópai külpolitikától, vagy az kimerül abban, hogy Európa magát szigeteli el a közvetlen szomszédaitól? Ezekről és a nem titkos titkosszolgálatokról is szó esett az utolsó előadáson. A világról, 2021-ben.

A folyamatos programok és csapatépítés miatt testben ugyan kevésbé, de lélekben maximálisan feltöltekezhettünk a háromnapos konferencia alatt. Öröm volt látni, mennyi érdeklődőt vonzott az esemény, amely tökéletes platformként szolgált a konzervatív, hasonló gondolkodású, de ha kell, kritikus fiatalok számára, hogy tágítsák látókörüket.

Csatlakozz hozzánk jövőre Te is!

A tavalyi évben 40 százalékkal kevesebb külföldi vásárolt ingatlant Magyarországon, mint 2019-ben - derül ki az ingatlan.com legfrissebb kutatásából. A változás hátterében a járvány miatti óvatosság, illetve a Brexit hatása állhat, de az idei számok már emelkedő tendenciát mutatnak. 

A 2020-as évben, csak Szlovákiából érkezett több vásárló a hazai ingatlanpiacra az azt megelőző évhez képest, ami igen fontos az árak alakulásának szempontjából. A visszafogott külföldi érdeklődés pozitív hatással van az árak szintentartásában, gátat szab a nagymértékű áremelkedésnek. 

Az idei évben kicsit változott a helyzet. Bár a piac lassan kezd visszatérni a piac a járvány előtti állapotokhoz, még mindig jócskán el van maradva a 2019-es adatoktól. Idén a Németországból és a Hollandiából érkező kereslet nőtt, de általánosságban a külföldi érdeklődés még mindig csökkenő tendenciát mutat. 

Balogh László, az ingatlan.com vezető gazdasági szakértője elmondta: 

“A saját adataink szerint németországi érdeklődők száma 2021-ben 5 százalékkal nőtt, a többi országot nézve Hollandiából 15 százalékkal, Lengyelországból 33, Kínából pedig 26 százalékkal több érdeklődés érkezett az ingatlan.com-on meghirdetett ingatlanokra. Az Egyesült Királyságból jövő kereslet viszont drasztikusan, 24 százalékkal csökkent, részben a járvány miatti óvatosság, valamint a brexit hatása miatt, hiszen az ottani vásárlók már EU-n kívülinek számítanak. Szintén csökkent az orosz és izraeli érdeklődők száma, ami a járvány hatással magyarázható. Összességében a külföldiek által támasztott kereslet az idén sem tért vissza a pandémiát megelőző, 2019-es szintre, amikor a külföldi vevők az összes adásvétel 5 százalékában vettek részt.”

A hazai lakáspiac két fő szegmense az új, illetve a használt ingatlanok iránti kereslet, eltérő módon változott. Míg az új építésű ingatlanoknál látványos az élénkülés, a használt ingatlanoknál a járvány után csak visszafogottan indult újra a piac. Ez az ingatlanárakon is látható, hiszen az új budapesti lakások ára 13 százalékkal nőtt éves szinten, míg a használnaknál mindössze 4,2 százalékos volt a drágulás. A szakemberek szerint az év hátralévő részében is folytatódik majd ez a tendencia, és a területi különbségek is megmaradnak a főváros, és a vidék között.

Forrás: ingatlan.com

(borítókép forrása: index.hu)

2021-ben is megrendezték a klíma csúcsot. Idén Glasgow városát jelölték ki helyszínül. Eddig még minden rendbe is menne, de az internet világát megrendítette az a hír, hogy a csúcsra érkező politikusok nem kevesebb, mint 400 környezetkárosító magánrepülővel érkeztek meg Glasgow-ba. A becslések szerint a világ politikusai ezzel 13 ezer tonna szén-dioxidod juttattak a levegőbe. Arra a klímacsúcsra, aminek lényege, hogy a világ vezetői megvitassák, hogy hogyan lehetne megfékezni a globális felmelegedést.

És a meghívott vendégek közé tartozott Áder János is, aki szintén nem tett kivételt és különgéppel repült Skóciába. Azonban Áder János az eseményen kijelentette, hogy a klímacsúcs a hitelesség visszaszerzéséről is szól.

Ez már a huszonhatodik

Amit még fontos kiemelni, hogy ez a csúcs volt az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezményének a 26. ülése. Tehát megszokott a világ vezetőitől, hogy képmutatóan olyan kijelentéseket tesznek és olyan kötelezettségeket vállalnak, amiket maguk sem tartanak be.

Ezzel az a baj, hogy ezek után hogyan várhatják el az átlagembertől, hogy kevesebbet fogyasszon, mellőze a belsőégésű motorok használatát, járjon biciklivel, ne használjon nejlont és PET palackot stb. Ezek a politikusok nem voltak képesek visszavenni a kényelemből. De a hétköznapi emberektől elvárják, hogy zöldebben éljen, és rájátszanak a bűntudatára, hogy ő a felelős a Föld pusztulásáért.

Tuvalu a kivétel

Egy politikus üzent csak a klímacsúcsnak. Ez pedig a tuvalui külügyminiszter, Simon Kofe, aki térdig a vízben állva, de mégis hivatalos keretek között, öltönyben üzent a glasgow-i klímacsúcs résztvevőinek.

Szerintem az emberek nagyja még csak nem is hallott Tuvaluról. Mit kell tudni erről az országról, és mi húzódhat meg amögött, hogy Simon Kofe nem egy méregdrága magángéppel röppent a csúcsra, hanem az Óceánban állva adott üzentet?

Tuvalu több szigetből álló országocska Óceániában alig 12 ezer lakossal, uralkodója pedig II. Erzsébet tuvalui királynő (II. Erzsébet ezzel a címmel is bír, de azért nem vette rá magát, hogy ő is térdig az Óceánban állva üzenjen a klímacsúcson részt vevőknek) és ami nagyon fontos, az ország legmagasabb pontja is csak 3 méterrel van a tengerszint felett. Emiatt pedig elsőkézből érzik a tuvaluiak a klímaváltozás hatását. Ha minden ugyanígy megy tovább, hamarosan egész Tuvalu víz alá kerül.

Simon Kofe erről így nyilatkozott:

Amit a világ egyik felén teszünk, annak a másik felén is van hatása

Azonban Tuvalu a 12 ezer lakosával túl kis halnak számít, ahhoz, hogy a világpolitikában a klímaváltozás ellen bármit is tegyen, még ha a klímacsúcson rendszeresen képviseltetni szokta magát. Tuvalun nincsenek akkora hazai mamutvállalatok, amik hatással lennének a klímára.

Klímaképmutatás

Mondhatjuk, hogy a klímacsúcson részt vevő politikusok képmutatók? Véleményem szerint minden bizonnyal, elvégre ő nekik kéne azt a döntést meghozni, ami a mi jövőnket megváltoztatja. Hiába hangoztatják azt, hogy mennyire vészesen melegszik fel a Föld klímája, és hiába ostorozzák az átlagembert, amiért autóval jár vagy PET palackot használ, ezeknek a politikusoknak kéne példát mutatniuk.

Az is sokat mutat, hogy idén a 26. klímacsúcsot rendezték meg, de egyre csak derűlátóbb és sürgetőbb hírek jelennek meg a globális felmelegedéssel kapcsolatban. Ráadásul az idei klímacsúcs kétszer olyan szennyezőre sikerült, mint az ezt megelőző 25. csúcs.

Ezek a politikusok nem voltak képesek visszavenni a kényelemből. Viszont felmerül a kérdés, hogy ezek után hogyan várják el, hogy mi, hétköznapi emberek visszavegyünk a megszokott mindennapi kényelmünkből, hogy a környezetünket zöldebbé tegyük?