Reaktor

A Genetikusan Alattvalók Felelőssége
A Genetikusan Alattvalók Felelőssége

Szűk egy hete vártunk érdemi spinre az új, Ukrajnát elkerülő gázszállítási megállapodással kapcsolatban, mire végre szembe jött egy Jászberényi Sándor Facebook-influenszer polihisztortól. Röviden: pontosan az, amit vártunk. Bővebben: semmi újdonság nincs benne annak, aki ismerte a magyar külpolitikai attitűdöt 2010 előtt.

main-pipelines-europe.gif

Fontos leszögezni, hogy a végletesség ebben a kérdésben hamis dichotómia: nem csak a meghunyászkodó gerinctelen pipogyaság és a "Tankkal végigmenni Kárpátalján" borízű éneklése a két lehetséges opció, vehetjük például a jelenlegi status quot Szlovákia és Szerbia kapcsán, ahol a határon túli magyarság melletti teljes mellszélességű kiállás - ami ráadásul a poszt-2010-es korszakban Nemzeti Minimumra emelkedett, néhány DK-s lakossági fórumról kiszivárgó, internetes ateista érzéketlenségével felböfögött demagóg elszólást leszámítva - egészségesebb, mint valaha.

Erre érkezett most meg emlékeztető oltásként Sándor posztja, aki a gáztranzit-megállapodás hallatán maga alá vizelt magát a párkányi hídon, majd ice bucket challengeként a saját fejére öntötte az egészet lájkokért, a rendszerváltás utáni magyar külpolitika bizonyítottan kontraproduktív, becsicskult zsákutcájába betekintést engedve a fiatalabbaknak. Abba a korszakba, amikor Magyarország a bűntudatvezérelt meghunyászkodástól remélte, hogy a Nyugat a régió Gyarmati Éltanulója díjjal jutalmaz majd minket. Eredménytelenül.

Anno a négy égtáj felé bepucsításnak az lett a vége, hogy még a bezzegosztrákok is kedvet kaptak balkáni maffiaállamként viselkedni Magyarországgal, és ott szopatni minket, ahol tudnak: ha hagyják a magyarok, miért ne?

A saját érdekeikért kiállást nekünk kell csinálni, más nem fogja helyettünk, tudják ezt a szomszédaink is.

A kelet-európai külpolitikát Kelet-Európa csinálja, és ha mi nem teszünk magunkért, megesznek a szomszédok reggelire. Nyugatról utoljára Adolf Hitlernek volt elég rálátása arra, hogy céltudatosan keverje a szart - a Monarchia szülötteként jobban rálátott, mint Párizs vagy Berlin -, a Történelem Vége elmúlt 30 évében pedig az a néhány nyugati, aki Machiavellire itta magát és pénzt ölt ebbe a szláv tömegsírba, hogy politikát csináljon, kapott pár reménykeltő publicisztikát tört angolsággal arról, hogy az ő labancainak áll a zászló, néhány erős képet Nyugatos tüntetőkről a tartományi fővárosban, akik megunják és hazamennek, és végül azt tapasztalta, hogy lényegi változás helyett arany vécé lett az általa küldött valutából egy dácsában. (Moszkva ezt kicsit előbb megtanulta, ugyancsak a saját zsebe kárán.)

Ösztönlények

"Ukrajna 2014-óta próbál meg leszakadni az orosz érdekszférától, és közeledni Európa felé."

Sándor ideális országnak állítja be Ukrajnát, megfeledkezve - többek között, és hosszú lista a többek - a magyar kisebbség ellen elkövetett atrocitásokról, amelyeknek önmagában sincs semmi haszna Kijev számára, de annak kontextusában, hogy egy nyugatról szomszédos, NATO és EU tagország etnikumát vegzálják, miközben de facto hadban állnak Oroszországgal, végképp érthetetlen időzítésű lépés. Esetleg betudhatjuk egyfajta baszódühnek, egyszerűen nem tudják nem bántani a magyarokat, akkor sem ha Kijev felé tartanak az orosz páncélosok. Ez utóbbi esetben az ukránok ösztönlények, akik a saját cselekedeteikért nem felelnek: ha marják a magyarokat, az Budapest hibája.

"Szétverjük egy nemzet álmát az oroszoktól való függetlenedésről, és kitesszük a haragjuknak a területükön élő kisebbségeinket."

Mi, magyarok vagyunk a felelősök azért, ha mar az ukrán állat. Csúnyán hangzik? Ez a típusú áldozathibáztatás márpedig implicit ezt üzeni, amikor Ukrajnát mentegeti, és minket tesz meg kizárólagos ágensnek.

"Ne legyenek illúzióink, a haragjuknak a tárgya elsőkörben a kárpátaljai kisebbség lesz."

Itt megemlékeznék az egyik kedvenc spinemről a témában: az ukránokra a nyelvtörvény miatt ne haragudjunk, nem a magyarokat akarják ellehetetleníteni, hanem csak az oroszul beszélő kisebbségeket. A mieink csak véletlen vannak szopóágon, amúgy legit, Nyugatos pogromról van szó, nézzük el. Sándor ezzel nem élt, hiszen jóindulatúan megfeledkezik arról, amit Kijevtől kapnak a kárpátaljai magyarok.

Apropó: mikor árulta el magyar politikus utoljára az ukránokat?

"A Jobbik a népek önrendelkezésének diadalaként értékeli a hétvégi krími népszavazást."

24.hu - 2014. 03. 17.

Itt állunk tehát mi, Magyarok, az übermensch, minden jó és rossz okozója, a felnőtt nép a kelet-európai óvodában, akinek állnia kell a számlát, tartania a hátát de közben folyamatosan meg is kell hunyászkodnunk az összes szomszédunk előtt, mint egy genetikusan alattvaló népnek, mert hiába ez a sok, bűnös felelősség, összességében gyámságra szorulunk, saját külpolitikát folytatnunk nem lehet, mert abból csak baj lesz.

A magyar mindig bűnös, ha nem tartja a hátát keletnek, nyugatnak.

Nehéz ezt a nyakatekert identitást, aminek a végén mindig a magyar a szar, kibogozni. Zárásként pár kommentelő, aki megpróbálta:

"Egy összetákolt rablóállam álmaiért nyafog, akik maffiavezérekkel összebútorozott fasisztákkal fenyegetik a magyar kisebbséget?"

 - háborodik fel ergo07

"Az ukrán kormánynak azonban van egy másik nagy problémája; a kül- és bel-politikai tevékenysége miatt elveszti a tranzitdíj bevételt, amely akkora mint amekkora Magyarország uniós támogatása. Ez pedig azt jelenti, hogy az ukrán kormány elindul a csőd felé.

Mit tettek az ukrán kormányok, hogy az őket körbe vevő országokkal békében éljenek?"

- kérdezi Berecskereki

"Szóval akkor lesz független ukrajna, ha a magyarok finanszírozzák a tranzitdíjjal az ukrán oligarchákat"

- próbálja kibogozni Kijev szuverenitásának a megoldását Sture Bergwall 

"Az ukrán vezetésnek kvázi jogot ad a bosszúállásra, gondolom, mindezt a magasztos nyugati eszmékkel teljes" összhangban"."

- foglalja össze tömören a spint lényegét ToIeranciaterror

Az európai muszlimok is rettegnek az identitásvesztéstől
Az európai muszlimok is rettegnek az identitásvesztéstől

thumb_110297_1200_0_0_0_auto.jpeg

Mekkora szerepe van a vallásnak és mekkora a kultúrának az európai muzulmán bevándorlók esetében? Mennyire befogadók valójában a hollandok vagy a dánok? Okoz-e újabb migrációs hullámot az afganisztáni tálib hatalomátvétel? Podcast Sayfo Omarral, a Migrációkutató Intézet kutatójával, aki egy teljes regényt szentelt a nyugat-európai muzulmán fiatalok életének.

Megnyitás Spotify-ban

Megnyitás Apple Podcasts-ben

Megnyitás Youtube-on

2017-ben jelent meg az első regényed Allah tágas földje címmel. Honnan jött az ötlet, hogy egy ilyen sztorit papírra vess?

2015-ben berobbant az életünkbe a migrációs válság és akkor hirtelen elkezdtünk foglalkozni Nyugat-Európával, illetve a nyugat-európai társadalmi helyzettel, azon belül is a bevándorlással, ami viszont Nyugat-Európában már egy nagyon régóta tobzódó probléma. Noha én személyesen politológus vagyok, tehát nem a társadalommal foglalkozom, az elmúlt időszakban, pontosan az elmúlt évtizedekben akár diákként, újságíróként, kutatóként volt szerencsém, vagy balszerencsém járni bevándorlók által lakott városrészekben Nyugat-Európában. Továbbá kutatóként számos ezzel a témával foglalkozó konferencián részt tudtam venni. Ezek által felgyülemlett egy olyan ismerethalmaz, amit tudományos irodalomban nem írhatok le. Én politológiával foglalkozom, és mindig jön a kérdés, hogy „de hát miért foglalkozik vele az az illető, aki cikket ír a témában”. Úgy gondoltam, hogy egy regénybe belesűríthetem ezeket az ismeretanyagokat.

A regénynek az volt a célja, hogy egy fiktív nyugat-európai országban egy fiktív bevándorlók által lakott környék társadalmát írjam le. Illetve negatív utópiaként, disztópiaként írjam le azoknak a folyamatoknak a lehető legrosszabb kifutását, amelyek már zajlanak Nyugat-Európában.

Te félig szír származású vagy, ez alapján ebben a könyvben vannak személyes tapasztalatok, személyes történetek a te életedből?

Debrecenben nőttem fel. Noha édesapám valóban szíriai, Debrecenben reformátusként nevelkedtem, illetve Szíria egy nyári emlék volt, ahova rendszeresen elutaztunk a családdal. Ez leginkább abban mutatkozott meg, mármint ez a szír rész, hogy édesapám felkészített arra, hogy hogy kell ott viselkedni, hogy ott ne ítélje meg negatívan a családot a társadalom, hogy őt ne ítélje meg negatívan a család, stb.. Itt arra kell gondolni, hogy ez egy kollektív társadalom, amiben az ember szerepköröket játszik el. Nagyon fontos, hogy az ember mennyire felel meg a társadalom által neki kirótt szerepkörnek.

Nekem az volt a feladatom, hogy jól megfeleljek ennek a szerepkörnek Szíriában. Tehát, hogy tudjak ott úgy viselkedni, hogy ott ne legyek kirívó a tömegből, viszont a mentális szoftverem Debrecenben fejlődött ki az ottani protestáns közegben.

A könyvben rengeteg személyes tapasztalat, élmény van, nem feltétlenül a családi irányból. Ezek sokkal inkább a későbbiekben szerzett személyes tapasztalatok, illetve társadalmi archetípusok, akik valóban léteznek, akár a keleti családokban vagy a nyugati társadalmakban a keleti közösségeken belül.

Említetted, hogy édesapád arra nevelt, hogy hogyan kell jó példát mutatni. Szerinted itt Magyarországon az emberek befogadóak? Ért bármiféle atrocitás? Hogy érzed, mennyire befogadó nép a magyar?

Szerintem teljesen. Nekem személyesen soha nem volt részem negatív diszkriminációban, sőt inkább azt mondhatnám, hogy pozitív diszkriminációban volt részem. Debrecenben, ahogy felnőttem, nem voltak igazán más vegyesházasságból származó gyerekek, nem is igazán merült fel ez problémaként. Ahol ez kérdésként merült fel, akkor ez a nevem miatt volt, amikor betűzni kellett a nevem vagy még egyszer elismételni. De gondolom ezzel számos szláv és sváb nevű ember így van, akinek cz, y stb. van a nevében, olyan helyen, ahol nem számítana rá az átlagember. Szóval nem volt ilyen irányú tapasztalatom.

Úgy gondolom, hogy a magyar társadalom végtelenül befogadó. A magyar társadalom szerintem nem szereti a kockázatokat, nem szereti azt, ha bármi veszélynek ott van a kockázata, ez akár emberekre is vonatkozik. Tehát az idegent pici fenntartásokkal kezeli, de amikor megbizonyosodik, hogy ez az idegen nem jelent rá veszélyt, onnantól kezdve a keblére öleli.

Azt látjuk, hogy Magyarországon, legalábbis a klasszikus értelemben vett rasszizmus, szerintem nincs, vagy legalábbis nem olyan szinten, mint Nyugat-Európában. A PhD-met Hollandiában végeztem, ahol a társadalmon azt éreztem, hogy noha látszólag nagyon befogadó, amikor például ide jönnek a Szigetre bulizni a holland fiatalok, nagyon kedvesek, nagyon liberálisok, a saját hazájukban viszont már szinte kasztosan működik a társadalom. Tehát vannak a hollandok, van a nemzetközi közösség, amiben minden külföldi benne van, és pluszban még ott vannak a nagy bevándorló csoportok. Ebbe tartoznak a törökök és a marokkóiak. Ezek a társadalmi csoportok felületesen érintkeznek, de a holland társadalom sokkal nehezebben fogadja be a külföldieket, és sokkal nehezebben jut el oda egy holland ember, hogy barátjának nevezzen egy külföldit, míg Magyarországon egy külföldi nagyon könnyen barátokra talál.

Tehát ott van egyfajta xenofóbia és megkülönböztetés, hogy mi vagyunk a hollandok, és vannak az egyéb bevándorlók, akik ugyanúgy holland állampolgárok, de külön részét képzik ennek a holland társadalomnak?

Xenofóbiának nem nevezném, vagyis nem hinném, hogy félnek tőlük. Egyszerűen megkülönböztetik magukat kulturálisan, illetve a holland társadalom erősen a bizalomra épül. Hagyományosan mondhatjuk, hogy egy homogén társadalomról van szó. És azt látjuk, hogy az a bizalom, amit a társadalom homogén részén belül megelőlegeznek egymásnak, az nem feltétlenül érvényes a társadalomnak a többi részére, illetve a távolságtartás nagyon erősen jelen van. De ezt nem negatívumnak nevezném, hanem egyszerűen egy kulturális társadalmi sajátosság.

És Magyarországon hasonlót tapasztaltál?

Nem, egyáltalán nem, szerintem a magyar társadalom végtelenül befogadó. Ami itt kihívás lehet, az a nyelvi faktor. De úgy látom, hogy itt az emberek nagyon értékelik azt, ha valaki megtanulja a nyelvet. És ha magyarul kommunikál, az már belépést jelent a bizalmi körbe.

Te vallásos vagy?

Reformátusként nevelkedtem. De ez sokkal inkább kulturális identitást jelent, amiben nem feltétlen tudom szétszálazni, hogy mi az, ami magyar kultúrához kötődik, mi kötődik az alföldi, debreceni kultúrához, és mi az, ami a kálvini tanokhoz.

Az iszlám számomra egy tanult terep, tehát gyakorlatilag egy kutatási terep. A személyes hitvallásom az annyi lenne, hogyha szabad ilyen nagy szavakkal élni, hogy az Isten megteremtette az embert, majd az ember a saját keretrendszerében a maga istenét.

Tehát ahogy a különböző kultúrák, vallások állnak Istenhez, vagy a valláshoz, mint transzcendenshez álltában, az sokkal többet elmond inkább az adott kultúráról, arról a klimatikus környezetről, történelmi tradíciókról, semmint hogy mi van a láthatatlan szférában.

És szerinted az okoz némi problémát, hogy Nyugat-Európában vannak olyan bevándorlók, akár sokad generációs bevándorló családok, akik még nem asszimilálódtak, vagyis tartják még ezeket az arab kulturális elemeket, mélyen iszlám hitűek, betartják az iszlám előírásait? Illetve lehet, hogy emiatt kevésbé befogadó az ottani társadalom?

Mindenképpen okoz. De szerintem érdemes megkülönböztetni a vallást és a kultúrát ebben a helyzetben. A mostani közbeszédben vagy nyugat-európai diskurzusban általában a vallás irányából közelítjük meg a bevándorlás kérdését, mivel ennek egy hosszú kultúrtörténeti előzménye van, illetve a gondolkodástörténetben és a politikában. De azt látjuk, hogy nagyon sok probléma, ami az integráció körül felmerülne, elsősorban kulturális és nem vallási jellegű probléma.

Ha megnézzük azokat, amik felmerülnek olyan példákat találunk, mint a párhuzamos társadalmak kiépítése, a férfi-női viszony, a hatalomhoz, autoritáshoz való viszony, valláshoz való viszony. Ezek nem feltétlenül muszlim és nem muszlim kérdések, hanem a nyugati-európai kultúrkör és a nem európai kultúrkör közti különbségek. Ha megnézünk egy arab keresztényt, azt látjuk, hogy jobban hasonlít kulturálisan egy arab muszlimhoz, sem mint egy nyugati keresztényhez.

Ugyanígy, ha egy afrikai fekete keresztényt veszünk, azt látjuk, hogy az ő istenképe, az ő társadalmi értékei, családi értékek, különböző modellek, amiket követ, azok sokkal inkább kulturális gyökerűek és nem tűnik fel a közös hit, hogy ő is keresztény meg a nyugati kultúra is keresztény. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy ő inkább áll közelebb a nyugati kultúrkörhöz. Én úgy gondolom, hogyha vallási oldalról közelítjük meg ezt a kérdést, az nagyon leegyszerűsítő. Különösen azért mert az iszlám világ 1,7 milliárd embert jelent, az Európában élő muszlimok is sokféle országból érkeztek, és egymáshoz mérve nagyon nagy különbségeket mutatnak. Tehát a törökök integrációja, nem mondom azt, hogy kevésbé problémás, mint más muszlim országokból érkezőké, de más típusú problémák vannak a törökök integrációjával, mint az arabokéval vagy az afgánokéval, fekete afrikaiakéval. Ezek nem feltétlenül vallási, hanem kulturális jellegűek.

Szerinted milyen hatással van az európai muszlim közösségek életére az ittlét, illetve fordítva, ők hogyan hatnak az európai létformára?

Mint ahogy az előzőekben erről beszéltünk, az iszlám egyszerre vallás és kultúra. Egy muszlim országban a helyi vallási közösséget általában helyi tradíciók határozzák meg. Tehát az iszlám nem egyfajta esszenciaként lebeg a társadalom felett, hanem szerves része a vallásnak. Ez társadalomszervező erő, benne vannak a helyi kulturális, családi, egyéb tradíciók. Tehát ez egy szerves kultúra.

Hogyha embereket elmozdítunk az eredeti lakhelyükről, szükségszerűen felborulnak azok a társadalmi struktúrák, amik ott már gyökeret eresztettek, és a vallási, etnikai, nemzeti hovatartozásukat újra kell értelmezniük. Viszont ha elviszünk egy társadalmi csoportot egyik kontinensről a másikra, valószínűleg újra fogják értelmezni a saját értékeiket, amik már nem ugyanolyanok lesznek, mint az anyaországban.

Hogyha egy hagyományos anyaországban élő tunéziait megkérdezünk a franciaországi tunéziaiakról, akkor valószínűleg ezt egy elfajzott kultúraként fogja értelmezni, ami már sem ide, sem oda nem tartozik. Ilyen szempontból azt mondanám, hogy ez megbonyolítja a kérdéseket, hiszen bevándorlás szempontjából nem lehet csak vallási alapon kezelni ezt. Sokkal inkább mozaikokból áll össze ez a dolog, hogy melyik országból érkezett, ki érkezett, mikor érkezett, hova érkezett stb. Mert más egy brit példa, mint egy német. Mert a brit identitás elfogadott vagy eltűrt, integrált egyéb nemzeti identitásokat, tehát pakisztáni, indiai identitásokat például. Ha egy jamaikai elkerül Britanniába, ő lehet brit, ehhez nem kell angolnak lennie, nem kell skótnak lennie, nyilván nem is lehet, de része lehet a brit nemzet testének. Ha Dániára gondolunk, egy Dániába elszármazott palesztin, török, algír bárki, nem biztos, hogy dánná válhat, hiszen a dán nemzeti identitás kötődik erősen az etnikumhoz és a nyelvhez. Dániában általában annyit lehet elvárni a bevándorlóktól, hogyha már nem úgy néznek ki, mint a dánok, akkor beszéljenek úgy, mint a dánok, és próbáljanak meg úgy viselkedni, mintha dánok lennének. De a dán társadalom továbbra sem fogja elfogadni őket, hiszen a dán társadalom hasonlít kicsit a hollandhoz, vagyis kasztos jellegű.

Tehát visszatérve, valaki lehet hindu, muzulmán, hordhat turbánt Londonban élve pakisztániként, indiaiként, és egyszerre lehet brit is?

Ez teljesen belefér a brit identitásba. A kontinentális Európában viszont mindenhol más típusú tradíciók vannak. Vannak olyan országok, Lengyelország például, ahol a vallás része a nemzeti identitásnak, ott problémaként merül fel, ha valaki nem katolikus. Vannak olyan országok, ahol ez kevésbé van meg.

Tehát a briteknek a gyarmatosítás az, ami nem megölte, hanem inkább kiszélesítette az identitásukat? 

Igen, illetve ennek már megvolt az előzménye is, hiszen már eredendően a Brit-szigeteken is éltek walesiek, skótok, írek, és őket valamilyen szinten integrálni kellett egy nemzetbe.

Tehát már akkor is megvolt a vallási sokszínűség?

Igen. Tehát a brit identitás éppen ezért sokkal konkluzívabb, mint sok más identitás, mondjuk a német.

Te, mint szír származású, bocsánat, hogy megint felhozom ezt, a 2015-ös menekültválságot, amiről nagyon sok képet láttunk erről és arról az oldalról is, hogyan élted meg?

Az emberi része talán kevésbé volt érdekes, és kevésbé volt meghatározó. Ami inkább meghatározó volt, az a szakmai része volt. Mert 2015-ben egy olyan probléma rúgta ránk az ajtót, amivel azelőtt még nem találkoztunk Magyarországon. És akkor a média természetesen úgy működik, hogy vannak szerkesztők, akik az aktuális témákat szeretnék feldolgozni, mindegy, milyen áron, meg akarják tölteni gyorsan a műsoridőt, nekik is korlátozott órából áll a napjuk, a munkaidejük, emiatt ki akarják tölteni a műsoridőt és valamilyen tartalmat akarnak generálni. Viszont ebben a környezetben a szakma nagyon felhígult, és hirtelen olyan emberek döbbentek rá egyik napról a másikra, hogy értenek az iszlámhoz, vagy a migrációhoz, akiknek előtte ehhez nem feltétlenül volt meg a szakmai hátterük.

Mint például, hogy most a Covid idején mindenki virológus lett.

Pontosan! Minden témának hirtelen meglesznek a szakértői, és hirtelen nagyon határozott vélemények jelennek meg ebben, miközben a tudomány azért az egyrészt-másrészről szól.

A Danning-Kruger hatást ismerjük, tehát aki minél kevésbé ismer egy témát, annál magabiztosabb, mert nem látja a saját maga hiányosságait, vagyis minél jobban belemerül egy témába, annál jobban látja, hogy mire nem lát rá és inkább óvatosan fogalmazza meg a véleményét.

2015-ben, akik régebb óta foglalkoznak iszlámmal, kelettel, európai iszlámmal, ők hirtelen defenzívába szorultak, mert akkor határozott válaszokra volt szükség. Ezt a szakma egyfajta traumaként élte meg, hogy sok tízévnyi kutatás egyből elinflálódott. De ezt, ahogy te is mondtad, most megélték a víruskutatók.

2015-ben a bevándorlók nagyja szír menekültekből állt. Te ezekre a szíriai emberekre hogyan tekintettél akkor, mint szír származású?

Volt szerencsém akkor lemenni a határra valamint a Keleti Pályaudvarnál is jártam többször. Volt nem egyszer olyan, hogy megkérdeztem valakitől, hogy honnan jött, majd erre azt válaszolta, hogy Szíriából, és akkor én átváltottam szír dialektusban beszélt arabra, és kiderült, hogy mégiscsak Tunéziából jött, vagy egyéb helyekről. Ha egy országban kitör a balhé, akkor azt kell látni, hogy első körben elmegy az elit, akinek van mit vesztenie, és van is pénze elutazni, majd aztán elindulnak az egyéb társadalmi csoportok. 2015-ben a szírekből hozzávetőleg a középosztály volt még itt Magyarországon. A vége fele kezdett el az alsóközéposztály megjelenni, ami társadalmilag, kulturálisan picit más arcot mutatott, mint az afgán menekülteknek a helyzete, akiknél a migráció már egy negyven éve zajló, a szovjet idők óta zajló esemény része, tehát ott már egészen más társadalmi státuszban lévő emberek menekültek el. Azt mondanám, hogy az akkor érkező szír menekültek nagy részével jól el lehetett beszélgetni, tehát tudtam egyfajta empátiát érezni, viszont az empátiával együtt is azt éreztem, hogy nem biztos, hogy jó ötlet, hogy ők Európába jönnek.

Nyilván nekem nem áll jogomban eldönteni, hogy kinek van helye Európában, kinek nincs, de így a mentális szoftverüket felmérve, azokkal a sablonokkal találkoztam, amikkel általában Szíriában, ami nem feltétlenül jelenti, hogy ők itt Európában nem tudnak gyökeret verni, de nem is biztos, hogy lelki megnyugvásra találnak. Mert az ember már felnőtt fejjel nem tudja teljesen a szocializációját hátrahagyni.

És itt nem feltétlenül vallási dolgokra gondolok, hanem kulturálisra, hogy hogyan állnak a munkához, mit tekintenek az érvényesülés módjaként, mi az, amitől sikerként értékelik az életüket. És azt láttam, hogy a Szíriából érkezők mondjuk 80%-ának nem biztos, hogy jó, hogy Európába került. Hogy ez jó lesz-e az európai társadalmaknak, az persze megint egy más kérdés. Erről is el lehet vitatkozni, de nagyjából ez volt a tapasztalatom.

Érezted úgy, hogy ezek a menekültek lehet, hogy rossz példát fognak mutatni a szírekről az európai emberek felé?

Ha valaki elment a békebeli Szíriába, annak valószínűleg jó benyomásai voltak erről az országról. Leginkább azért, mert egy olyan ország volt, ahol a társadalmi struktúrák működtek, ahol a vendéget megbecsülték, ahol volt egyfajta folyamatosság az egész történetben. Amikor ez hirtelen megszakad és embereknek egyénekként kell érvényesülnie, akkor a senki földjén vannak ezek az emberek. Nincsen igazából visszatartó erő, ellenőrzés. Igazából ezt nehéz megfogalmazni. Ebből az irányból még nem közelítettem meg ezt a kérdést. Nem is feltétlenül a rossz példát láttam, hanem hogy ezek az emberek máshogy szocializálódtak, más értékeket vallanak, és abban a keretrendszerben, amit Európa kíván, nem biztos, hogy ők tudnak érvényesülni, és nem biztos, hogy meg tudnak felelni azoknak az elvárásoknak, amiket a nyugati társadalmak felállítanak nekik. 

Ők ugyebár első generációs bevándorlók. A te könyved egy sokadik generációs bevándorló családnak a történetét mutatja be. Szerinted generációk alatt megtörténhet az, hogy európaivá váljanak ezek az emberek?

Hát kérdés, hogy mit értünk európaivá válás alatt.

Igazából nem is európai, hanem egy globális, kicsit a saját kultúráját hátra hagyó világpolgár. Szerintem ma már leginkább ezt jelenti európainak lenni.

A bevándorlóknak a jelentős része ilyen. A muszlim bevándorlók jelentős része is ilyen. Nyilván hírértéket az képvisel, ha valaki nem ilyen, hanem ha valamilyen deviáns viselkedést mutat, például radikalizmus, terrorizmus.

A többség a hitét, kultúráját, ha nem is elhagyó, de újrafogalmazó ember. Azt látjuk, hogy az európai muszlim közösségeken belül az identitásvesztés miatti aggodalom, trauma, a generációs harcok stb. ugyanúgy megvannak, mint az európai társadalmon belül. Azt látjuk, hogy a radikális irányzatok is emiatt tudnak híveket toborozni, mert van egyfajta identitásválság, amikor az emberek keresik önmagukat, és elszakadtak már attól a kulturális tradíciókkal egybevegyült vallástól, amit a felmenőik képviseltek, és ezért hajlamosak ilyen nagyon esszencialista vallási irányzatokat magukévá tenni, ami nem kulturális alapon határozza meg a vallást, hanem tényleg ilyen fundamentalista vallásértelmezést kínál az embereknek.

Elképzelhető, hogy az első generációs bevándorlók, ha a hazájukban stabilizálódik a helyzet, akkor visszamenjenek?

Ez mindig politikai helyzeteken múlik. Ez azon is múlik, hogy hogyan stabilizálódik a helyzet, hogy az adott befogadó ország igényt tart-e az ő jelenlétükre vagy nem tart igényt, milyen szabályokat állít fel. Azért azt is látni kell, hogy ezek kollektív társadalmak. Ezekben a társadalmakban, ahonnan ezek a bevándorlók érkeztek, jellemzően az egyén nem tud egyénként érvényesülni, mert a társadalom a családja alapján, a felekezete alapján, a szülővárosa alapján, egyéb ilyen nagyobb egységek alapján ítéli őt meg. És a származása az embert teljesen predesztinálja, hogy ő a társadalomban milyen szerepet tölthet be, mennyire érvényesülhet, milyen megbecsülésnek örvend. Amikor van egy háború, a lapokat teljesen újraosztják.

Új erőcsoportok emelkednek fel, és felborulnak a hagyományos struktúrák, családok, klánok, valahol törzsek, szétszóródnak mindenfele. Onnantól kezdve visszamenni mondhatni a senkiföldjére, úgy, hogy nincs meg ez a társadalmi háló, azért egy nagyon nehéz dolog.

Nem véletlen, hogy amikor a svéd állam kifizet 3000 eurót egy afgánnak vagy bárkinek, hogy menjen haza és kezdjen egy új életet, csak ne legyen ott az országukban. Ezek az emberek általában ezt a 3000 eurót létfenntartásra fordítják, elhelyezkedni nem nagyon tudnak, mert ahhoz helyi protekció kéne, nem is tudnak új vállalkozást indítani, mert nem ismerik már az új viszonyrendszert és végül ugyanolyan kudarc lesz a visszaintegrálásuk, mint az integrálásuk, amikor Svédországba jöttek.

Bár nyilván, aki már sokadik generációs bevándorló és jóformán már hátrahagyta ezt az arab kultúrát, akár csak a szűk családi körben élnek még ezek a tradíciók, az nem fogja azt gondolni, hogy ő visszamegy a származási országába és újrakezdi az életet.

Hát nekik már jellemzően az az otthon, ahol élnek, meg ahol felnőttek. Tehát neki a származási ország egy távolabbi dolog. Olyan világ, ahova ő már gyakorlatilag nem tartozik, és ami nem is feltétlenül tart igényt az ő jelenlétére. Törökország egy kivétel, ami nagyon erős diaszpórapolitikát folytat, a legtöbb ország ezt kevésbé teszi meg. Kevésbé van meg az az identitásgondozás, csak annyiban van meg, hogy a kibocsátó országok a havi hazautalásokból jelentős összegeket szereznek meg. Például Marokkóban a GDP 10%-a az hazautalásokból származik.

És ezt adóztatják?

Jaj, dehogyis.

Például egy Párizsban élő marokkói taxizásból él, havonta hazautalja a pénzt, és azután még adóznia kell?

Nem, azért ez teljesen máshogy néz ki. A helyi kormánynak, például a marokkói kormánynak az nagyon jó, hogy külföldről utalnak haza pénzt, mert ezzel a társadalmi nyomást, a rossz gazdasági helyzetet tudja mérsékelni. Tehát az ő politikai legitimitását segíti az, hogy hazaküldenek pénzt, ezért ebbe ő nem fog beleszólni. Ennek az a lényege, hogy így legyenek jólétben, csendben azok a társadalmi csoportok, akik egyébként lázadoznának.

Akkor tulajdonképpen nem a politika teremti meg a társadalmi jólétet, hanem a külföldön élő rokon?

Sok ilyen eset van, de azért összetettebb ez ennél. De nagyon sok országban a hazautalások sok családnak a megélhetését teszik lehetővé.

Egyébként ezért is tud üzletággá válni a migráció, mert adott afrikai országban, például Szenegálban, az Észak-afrikai országokat azért nem mondanám, mert nekik nagyon jó együttműködésük van az európaiakkal, de sok afrikai országban igenis családok élnek ebből.

Kész gazdasági infrastruktúrák épültek fel arra, hogy összedobják közösségek a kivándorló fiatalnak az úti költségére a pénzt, aki aztán majd folyamatosan fog hazautalni. Vannak helyi gazdag emberek, akik hiteleznek. Ez egy igen nagy üzletágnak számít.

Az afganisztáni eseményeket, ha nem is mindenki, de nagyon sokan látták. Kivonultak az amerikaiak és az egész ország fölött átvették az irányítást a tálibok, a kabuli repteret ellepték az afgán menekültek. Ennek hatására előfordulhat egy, a 2015-öshöz hasonló újabb menekülthullám?

Ez nagyon sok mindenen múlik.

A tálibok tulajdonképpen most Afganisztánnak az új urai, ők Afganisztánnak a legitim urai akarnak lenni. Tehát olya urai, akik ki tudják nyitni a nemzetközi pénzcsapokat és természetesen szeretnének különböző nemzetközi szervezetekben is tagságot szerezni.

Ezért cserébe ők mindent megígértek. Például, hogy nem lesz bosszúhadjárat, és nem lesz igazából semmi probléma. Más kérdés, hogy aki eddig az amerikaiakkal jóban volt, adott esetben gazdaságilag is függött tőlük, és most szeretne Európában vagy bárhol menedékjogot szerezni, az nem feltétlenül fogja jól érezni magát Afganisztánban, Afganisztán új urai mellett, és abban is érdekelt, hogy minél rosszabb hírneve legyen a tálib kormánynak, hiszen a későbbiekben emiatt lehet jogosult menekültstátuszra. Összességében nagyon sok mindenen múlik. Azt is látni kell, hogy a társadalom 70%-a Afganisztánban létminimum alatt él. Egy ilyen környezetben mindig erős a kivándorlási kedv. Nem csak politikai okokból, hanem egyszerűen nincs miért maradnia az embereknek. Én azt gondolom, hogy nagyon nehéz megítélni, hogy most milyen Afganisztánban a helyzet.

Biztos, hogy nagy a kivándorlási kedv, hogy a 2015-ös kivándorlási hullám megismétlődhet-e? Azt látom, hogy erre aránylag kicsi az esély, leginkább azért, mert megváltozott a politikai klíma.

Nem csak Európában, hanem a szomszéd országokban is. Például Törökország falat épít az iráni határszakaszra, az EU támogatná menekültzónák létrehozását a konfliktushoz minél közelebb, Irán és Pakisztán területén, illetve egyéb posztszovjet államokban. Azt látjuk, hogy a görögök határkerítést építenek a török határszakaszra, és Angela Merkel is azt nyilatkozta, hogy nem szabad a 2015-ös hibának, tehát hibának nevezte, nem szabad megismétlődnie. Én a mostani helyzetben azt látom, hogy mire az a hullám elérné Európát, addigra elég sok akadályon kellene átmennie. Akkora embertömeg olyan rövid idő alatt nagyon kis eséllyel érkezhet meg, mint ami 2015-ben volt. És bízom is benne, hogy igazam is lesz, de ez majd a jövő zenéje lesz.

Interjút készítette: Tóth Marcell

Portréfotó: index.hu

 

African Art: messze méterben, közel stílusban
African Art: messze méterben, közel stílusban

Afrikáról nagy részünknek az éhezés, a nyomorúság, a nevető fekete kisgyermekek, a humanitárius segélyszolgálatok juthat eszébe. A folyamatos európai és amerikai ráhatás miatt kicsit azt érezhetjük, ha valami kultúrmorzsa el is szóródik a térségben, az inkább a mi hagyományainkra hajaz majd, semmint a "bennszülötti" formavilágra. Azonban korán sem ez a helyzet: az afrikai kultúra ugyanolyan természetes evolúción megy keresztül, és ha figyelmesen szemléljük, olyan megdöbbentő hasonlóságot vehetünk észre a saját világunkkal, hogy el is felejtjük pár pillanatra az éhezést, és a nyomort.

screen_shot_2021-10-01_at_15_52_07.png

Prince Gyasi - színterápia, ahogy Ghánában szokás

A ghánai művész úgy tartja - színekből soha nem elég. A klasszikus európai festészetben részben az alapanyagok miatt, részben az arany szín kiemelése végett, mind a freskókban, mind a többi festményen a pasztell árnyalatok, a szürkébb, lágyabb tónusú színek dominálnak, így a mi szemünk is ezt szokta meg. Az afrikai kontinensen viszont senki nem hígította, kevergette lággyá a színeket. Ahogy a természetben az élénk és illatos természet adta őket, úgy kenték mindenhová: arcra, ruhára, sátorra, házfalra. Gyasi az utómunkálatokban a színekre még kontrasztot is ad, és élénkebbé varázsolja őket, hogy a szemünk ne tudjon mellette pislogás nélkül elmenni. A Gyasi-féle művészetterápiának a lényege is a színekben rejlik: a szinesztézia, az érzékszervek közötti szokatlan átfedés nem csak a versekben létezik: kiben erősebben, kiben gyengébben van jelen. Gyasi például a reményt rózsaszínnek látja, valakinek a sárga jóllakottságot és elégedettséget sugall. Megint másoknak ugyanezek a színek a szerelmet és a nyarat jelentik, egyeseknek pedig a nyugalom és az öregség kombinációja. Azért lát mindenki mást a képeken, mert saját maga is társít külön érzékelhető momentumokat egyben, így mindenki megszólítva érzi magát. 

3179029-65135848-2560-1440_1.jpgForrás: anothermag.com

Yinka Illori - az afrikai utcák terméktervezője

"Kinek lenne kedve játszani egy olyan országban, ahol ekkora probléma kigazdálkodni a napi betevőt?" - kérdené egy laikus, ha egy mosolygós brit-nigériai srác egy színpompás afrikai játszótér terveit tenné elénk. Pedig kevesebb lenne a világ a nevetés nélkül, ami a vibráló színű, fémből és műanyagból alkotott körhinták tájáról érkezik. Illori emellett bútordesignnal és legális graffitivel is foglalkozik. A pandémia alatt ikonikussá vált londoni felirata: "Better days are coming, I promise". Terek, színek, üzenetek - így gyógyítja egy kicsit mindennap, a szerinte alapjaiban boldognak teremtett világot, a nigériai művész.

http_cdn_cnn_com_cnnnext_dam_assets_200914074039-05-yinka-ilori-studio-design.jpg

Forrás: https://yinkailori.com

http_cdn_cnn_com_cnnnext_dam_assets_200914074031-04-yinka-ilori-studio-design.jpg

Forrás: https://yinkailori.com

http_cdn_cnn_com_cnnnext_dam_assets_200914074049-06-yinka-ilori-studio-design.jpg

Forrás: https://yinkailori.com

Imane Ayissi, a hordahtó haute couture divattervezője

Hordható haute couture ruhát tervezni nem egyszerű. Itthon a szó hallatán extravagáns anyagtömegekre asszociálunk, vagy olyan unalmasabb alapdarabokra, amik sem szabásukban, sem textúrájukban nem követik az irányzatot - csupán könnyebb őket ezzel a címkével eladni. A haute couture szerelmesei viszont keresik a középutat, Ayissi munkáiban pedig nem csalódtunk. Egy-két extra darabtól eltekintve - amik inkább Milánónak készültek - a kameruni tervező modellként pontosan tudja, hogy az igazi divat nem ott kezdődik, ahol a modellek képtelenek megmozdulni a fura kombinációkban, hanem a feleségeknél, az anyáknál, a diáklányok bulizós szettjeinél. Ide pedig hordható haute couture ruhát tervezni nem lehetett egyszerű. Mégis sikerült.

imane_ayissi_-ss_2017-asseulenn-look14-1-_fabrice_malard_low.jpg

imane_ayissi_-ss_2017-asseulenn-look15-1-_fabrice_malard_low.jpg

Forrás: notjustalabel.com/imane-ayissi

Santorini - csodahely vagy túlárazott turistacsalogató?
Santorini - csodahely vagy túlárazott turistacsalogató?

img_0325.jpg

Utazós sorozatom következő állomása, a párok és social media influencerek mekkája: Santorini. Ki ne hallott volna már az apró Görögországhoz tartozó szigetről, ahol kis fehér házikók, kék kupolás templomok, és a világ egyik legszebb naplementéje várja az utazókat? Nekem is régi vágyam volt, hogy ellátogassak erre a csodahelyre, ami idén szeptemberben sikerült is. Most egy kis útinapló következik Santoriniből, válasszal a nagy kérdésre: tényleg jogos a felhajtás?

Elsőként szeretném leszögezni: Santorini nem az a hely, ahol az ember egy igazán szűkös költségvetésből tud gazdálkodni. Lehet spórolni sok mindenen, de az árak elég borsosak itt, és hamar összeadódnak az apró költések. Nekünk Budapestről még viszonylag kényelmes, hiszen a WizzAir egész gyakran repül közvetlen járattal főszezonban, és ha időben foglalunk, akkor valóban olcsón ki tudjuk hozni az utazást. Láttam már jegyet 6, de 80 ezer forintért is, szóval mondhatni lutri az egész. Hozzá kell tenni azonban, hogy a napok és az indulási időpontok nem a legideálisabbak, ezért mindenképp rugalmasnak kell lenni. 

img_0397.jpg

Santorininél nagyon igaz, hogy amit az Instagramon látsz, az a sziget kb 20%-a. A két legnépszerűbb város - Fíra, és Oia - valóban csodaszép, és szinte minden sarkon valami gyönyörűbe botlik az ember, A sziget nagyrésze azonban lakatlan és kopár. Eső szinte sosem esik, ezért a növényzet is csak száraz bozótokból és egy-egy elvétett kóróból áll. Ezekről nem találni annyi képet a neten: okkal. Kivételt teszek most tehát, a sok csodás kép közé kerüljön egy fotó a sziget "népszerűtlen" oldaláról:

img_9773_1.jpg

Általános szabály tehát Santorininél: a szép része nagyon szép, a másik oldalt meg inkább hagyjuk. :)

A szállás helyzet is ez alapján osztható két csoportra. Vannak az olcsóbb helyek, ahol a sziget egy kevésbé népszerű részén száll meg az utazó, cserébe minden reggel és este fél órát buszozik a városokba, majd vissza. Ezekre a buszokra olykor sokat kell várni, és a tömeg valamint a hőség garantált. Ki lehet fogni a sziget ezen részein igazán szép szobákat szuper áron, így ha nem szeretnénk több havi fizetést egy nyaralásra elkölteni, akkor sem kell kétségbe esni.

A második csoportba a legszebb helyeken található szállások tartoznak, ahol az ember a naplementére ébred, és kb. 5 perc sétára vannak a butikokkal és éttermekkel övezett sétálóutcák. Itt már azért bőven 50-60 ezer / éjszaka az induló ár, és akkor még az étkezésről nem beszéltünk. A határ a csillagos ég: vannak privát medencés, jacuzzis szobák saját terasszal, és olyan reggelivel ami majd megszólal. 

img_0356.jpg

Na de mit kapunk ha úgy döntünk mégis belevágunk az utazásba? Az időjárás májustól szeptemberig szinte tökéletes, eső egyáltalán nincs, maximum a szél miatt érdemes pakolni egy dzsekit a hűvösebb estékre. Ha az időjárás jelentés 25 fokot ír, az a napon legalább 35-nek érződik, és pont ezért érdemes az 50+ faktoros naptejjel szoros barátságot kötni. 

Az emberek hihetetlenül kedvesek, a görög vendégszeretet mindenhol érződik, és át is ragad az emberre ez a felszabadultság. Itt a szabályok elég "lazák", az emberek a bárokban is dohányoznak, és nem igazán tartják be a közlekedési szabályokat. A STOP táblát például csak jótanácsként fogja fel a többség, így ha autót bérlünk, vagy quaddal járnánk be a szigetet, nagyon figyeljünk. Az utcán szembejövő csacsik mindennapinak számítanak, és az éttermekben ha kedves vagy a pincérekkel, akkor szinte biztosan kapsz egy ajándék pohár Masztikát. (A masztika, eredetileg a híoszi pisztáciafa gyantájával ízesített alkoholos ital.)

img_9973.jpg

A hatalmas tengerjárók kedvelt állomása Santorini, így - főleg a hétvégi napokon - megtelik minden turistákkal. Ezért érdemesebb a májust vagy a szeptembert választani, hiszen a főszezonban az elviselhetetlen meleg mellett a tömeggel is számolni kell. Nekünk egyáltalán nem volt zavaró az a pár tucat turista akik a hajókról érkeztek, jó hangulat volt az utcákon, és abszolút élvezhető volt az ottlét. 

Az éttermek kínálata lenyűgöző, az eredeti görök ételektől kezdve a sushi-ig mindent megtalál az ember. A naplementét okkal nevezik a világ egyik legkülönlegesebb élményének, hiszen itt minden este mesébe illő. A végtelen tenger, és az ezer színben pompázó napnyugta a legcsodálatosabb kép amit valaha láttam. Nem véletlenül népszerű helyszín Santorini a nászutasok körében: romantikus helyszínekből nincs hiány.

img_0419.jpg

Tudják az itteniek, hogy mivel lehet idecsalni a turistákat. Az utcazenészek görög zenét játszanak, és a szabadtéri mozik is a Mamma Mia c. filmet vetítik szinte minden este. A sétálóutcák tele vannak virágokkal, és a vendéglősök az üvegkorlátos teraszokra invitálják az elhaladókat, hogy egy különleges koktél kíséretében élvezzék a naplementét. Kicsit talán sok, kicsit "nyálas" lehet sokaknak, de meg kell hagyni: bűbájos. Olyan érzése van az embernek, mintha egy teljesen másik világba csöppent volna. Még az idő is egy kicsit máshogy telik itt. Mintha a napok sokkal hosszabbak lennének.

Rengeteg múzeum, templom, kiállítás van azok számára akiket érdekel az ottani kultúra és történelem, de a kalandvágyóknak lovaglás, jetski túra, vagy akár helikopteres körutazás is foglalható. A vörös, és a fekete homokos strandok nagyon különlegesek, de szinte minden szállás rendelkezik közös használatú medencével a hőség miatt. Nagyobb boltok csak a városok külső részein találhatóak, de az utcák roskadoznak a legkülönfélébb termékektől. Ruhák, ékszerek (rengeteg ékszer!), cipők, táskák, krémek, italok, szuvenírek... a lista rendkívül hosszú. 

img_9979.jpg

Összességében úgy gondolom a "túlárazott turistacsalogató" elnevezés nem téves, de ez nem feltétlenül baj. Bár való igaz: a sziget csupán töredéke ami megéri az utazást, de az tényleg megéri. Nem való mindenkinek ez a hely, hiszen pár nap alatt be lehet járni az egészet, és hamar elfogynak az újdonság varázsával ható dolgok. Azoknak, akik az aktívabb, pörgősebb kirándulásokat szeretik, valószínűleg túl lassú lesz az élet Santoriniben, így nekik egy hétvégi kiruccanás lehet a legideálisabb. Akik viszont pihenni szeretnének, és egy teljesen új, nyugodtabb életstílust megismerni, azoknak nagyon ajánlom.

mini2.gif

+Tipp: Október, November már utószezonnak számít, így a szállások sokkal olcsóbbak, de az idő még mindig a nyarat idézi. Ha a jövő évre keresünk helyszínt egy kiruccanásra, akkor a májusi előszezont is érdemes lehet megfontolni ugyanezen okok miatt. 

A világ legjobb filmjei?
A világ legjobb filmjei?

filmek_1.jpg

Ahogy pörgetem a Facebookon a hírfolyamot, olykor ráakadok olyan cikkekre, amelyek azt taglalják, hogy melyek a világ top 10 filmjei.

De például az IMDB-nek (Internet Movie Database) is van egy listája a világ legjobb filmjeiről, itt viszont az a lényeg, hogy nem egy kritikus zsűri pontozta a filmeket és állította össze a listát, hanem a nézők, egyenként értékelték a filmalkotásokat. Ami az IMDB listáját megkülönbözteti a többi ilyen oldal listáitól az az, hogy az IMDB számít a világ leglátogatottabb filmes weboldalának, ezért az ottani lista az általános véleménynek megfelelőnek tekinthető.

Az IMDB listája szerint a világ legjobb filmje a Remény rabjai (The Sashank Redemption) 9,3 pontos értékeléssel, 2021. március 9-én 2.359.551 szavazat alapján.

Meghallgattam Puzsér Róbert ezzel kapcsolatos kritikáját (Puzsér Róbert – A 100 legjobb film, amelyen a Remény rabjai a 63. helyet foglalja el), amiben Puzsér kifejtette, hogy a Remény rabjai tényleg nagyon jó film, de túlzás lenne azt állítani, hogy a világ legjobbja. 

Az, hogy mi jó, szubjektív

Érdekes, szerintem a világ legjobb filmje a Jurassic Park, még kb. 20 évvel ezelőtt láttam először, és azóta is nagy kedvencem, máig lenyűgöz a látványvilága. A filmnek (a könyvvel ellentétben) nincs különösebb mondanivalója, nem művészfilm, hanem egyetlen célja a szórakoztatás.

Így felmerül bennem a kérdés,

ezeknek a listáknak van értelme?

Az, hogy egy film jó-e vagy rossz, hogy zseniális vagy csak elmegy, szubjektív megítélés kérdése. Persze van, ami objektíve rossz, például a Titanic 2-re senki sem mondaná, hogy „ez de jó film volt!”, viszont érdekes módon a jó filmeknél nem merném állítani, hogy van objektíve jó.

Például a sokak által imádott Ponyvaregény (Pulp Fiction) nekem soha sem jött be, és igen tudom, ezért sokan meg fognak kövezni, de nekem még mindig nem jött át a mondanivalója. Nem rossz, de nem is zseniális.

De, hogy védjem az álláspontom, más meg pont így van a Jurassic Parkkal. Van, aki ki nem állhatja. Sőt, vannak, akik meg nem szeretik a Star Warsot, pedig talán az számít a világ legnépszerűbb filmjének. Vannak, akik Star Wars karaktereknek beöltözve ülnek be a moziba megnézni a filmet.

Jó, bevallom, én is szoktam Jurassic Park rajongóknak szánt filmes relikviákat gyűjteni, például Jurassic Parkos pólót, de van, akinek még az ágyneműje is Jurassic Parkos.

A elitista filmesek

Az elitista filmrajongók körében csak az elvont, nagyon mély mondanivalóval rendelkező filmek jöhetnek számításba.

Ha egy film egyszerű, első célja a szórakozás, akkor az említett filmrajongóknál szóba sem jöhet, sőt az ilyen filmeket általában lenézik.

Nemrég néztem meg a Paddington című családi vígjátékot, és az én szerény véleményem szerint az a film zseniális! Nagyon egyedi a rendezése, a humorvilága kiemelkedő. Az IMDB-n azonban csak 7.2-es értékelést kapott, és bár ez ott jónak számít, szerintem ennél azért lényegesen jobb.

Nincs benne öldöklés, nem folyik benne vér, és nem is kokóznak a főszereplők. Viszont szívet melengető a történet, aranyos a főszereplő, ami a filmes elitnek nem fog tetszeni. Nekik ez túl giccses.

Azonban nem csak attól lesz jó egy film, hogy mély a mondanivalója! Az a film, ami enged kikapcsolni, ami örömet szerez, ugyanolyan jó lehet, mint amely mély gondolatokat ébreszt az emberben.

Te döntsd el, hogy mi tetszik!

A lényeg, hogy a "jó" teljes mértékben szubjektív megítélés kérdése. A top filmes listák nem jelentek rossz kiindukási alapot, de ha csak rájuk hagyatkozol az esti film kiválasztásánál, lehet csalódni fogsz! 

Ezeket a nyelveket akarják tanulni a különböző kontinenseken
Ezeket a nyelveket akarják tanulni a különböző kontinenseken

uzysv4nuqeyq64azfvin_15130980706_64134efc6e_o.jpg

Nyelvet tanulni már a járvány előtt is népszerű volt. A rendhagyó helyzet – és a szörnyű bezárkózás – azonban új lendületet adott sokak számára, nem is csoda, hogy a méltán híres Duolingo felhasználóinak száma 300 százalékkal nőtt például 2020 márciusában. A Duolingón túl egyre többen kezdtek el különböző külföldi médiaszolgáltatók által sugárzott filmeket nézni idegen nyelven, ahogy persze a Google keresések száma is megnőtt a nyelvtanulás iránt. De pontosabban milyen nyelvek iránt?

A Wordtips nemrég arról jelentett meg egy összefoglalót, hogy a különböző országok Google felhasználói mely nyelvek iránt érdeklődtek a leginkább kereséseik során az elmúlt időszakban. Persze a kutatás rendelkezik bizonyos limitációkkal (már csak abból is kiindulva, hogy bizonyos országokban nem elérhető / népszerű a keresőrendszer), ám mégis érdekes képet mutat a főbb preferenciákat illetően.

Valószínűleg nem nagy meglepetésként szolgál, de a keresések alapján a legtöbben angolul kívánnak tanulni, az angol ugyanis 98 országban volt elsődleges választás.

Az angol közvetítőnyelvként már most is legtöbbek által beszélt nyelv a világon – több mint 1.1 milliárdan, a világ lakosságának hozzávetőlegesen 15 százaléka sajátította el –, a közeljövőben pedig szinte biztosan nem változik elsődleges szerepe. Vannak ám meglepő preferenciák, így nézzük is kontinensekre bontva a főbb érdekességeket!

Európa

Ahogy a többi kontinensen, úgy Európában is az angolt övezi a legnagyobb érdeklődés. Az angol 34 országban (többek között Magyarországon) a legnépszerűbb, ám kivételek itt is vannak.

A német iránti érdeklődés erőteljesebb az angolnál például Dániában (Németország szomszédja) és Szlovéniában (Ausztria szomszédja), miközben a britek (nyilván nem a saját anyanyelvük iránt érdeklődve) a spanyol felé orientálódnak.

Az örmények az orosz nyelvet tanulják leginkább, míg Ukrajnában az ukrán a legnépszerűbb: ennek fő oka az lehet, hogy az ország bizonyos régióiban az oroszt beszélik – a lakosság hozzávetőlegesen 30 százalékának orosz az anyanyelve –, a közelmúlt feszültségei, illetve az egyre nagyobb vitákat gerjesztő nyelvkérdés miatt pedig sokan szeretnék az ukránt is tökéletesíteni.

Észak- és Közép-Amerika

Az Egyesült Államok lakóinak választása egyből izgalmas eredményt hoz, ugyanis körükben a japán a legnépszerűbb. A japán kulturális és gazdasági hatás már jó néhány évtizede jelen van az országban, az amerikaiak körében pedig Japán népszerű desztináció is – a Japánban élő külföldiek között az amerikaiak a hatodik legnagyobb közösség.

Az amerikaiak érdeklődése Ázsia iránt egyre nagyobb, Japán pedig sok szempontból megfelelő választásnak tűnik: kulturális értékén túl anyagilag is racionális, biztonsági szempontból pedig alapvetően szintén kiváló helyszín.

Bár a cikk végén röviden lesz róla szó, ám az Egyesült Államok kapcsán már most érdemes megemlíteni, hogy a japán nyelv után a második legnépszerűbb a koreai. Végülis napjainkban hasonló lehetőségeket kínál a két ország, nem igaz?

Az Egyesült Államokhoz hasonlóan Kanadában is a japán a legnépszerűbb nyelv, míg Mexikóban – érthető okok miatt – az angol. Furcsának tűnhet, hogy a régióban miért több országban a spanyol dominál az angol helyett (a spanyol 9, az angol csak 6 országban az első): a magyarázat az lehet, hogy számos országban az őslakosok nyelvei még mindig relevánsak, Guatemalában például 23 maja indián nyelvet beszélnek, az országok lakosai pedig még nem sajátították el megfelelően a spanyolt sem.

Dél-Amerika

A fejlett kelet-ázsiai államok populáris kultúrájának hatása észlelhető Dél-Amerikában is. Különösen igaz ez Peruban és Chilében, ahol a legtöbben koreait tanulnak. Mindkét országot egyszerűen meghódította a K-Pop, számos zenekarnak pedig hatalmas rajongótábora van a területen

Említésre méltó lehet Argentína esete, ahol a legtöbben olaszt tanulnak: becslések szerint az argentin lakosság hozzávetőlegesen 60 százalékának vannak olasz felmenői, így végül is nem is annyira meglepő a jelenség.

Közel-Kelet és Közép-Ázsia

A régiót az angol-arab kettős dominálja, aminek érdekessége, hogy az összes olyan országban is arab a hivatalos nyelv, ahol az arabot akarják a legtöbben tanulni. Két fontos szempontot figyelembe kell venni azonban: egyrészt a tehetősebb arab országokban rengeteg külföldi munkás dolgozik – például Katarban vagy az Egyesült Arab Emirátusokban –, másrészt a nagyon diverz kulturális közegben a helyi lakosok egy része is az arab egy bizonyos variációját beszéli, így ők okkal törekedhetnek fejleszteni (vagy átalakítani) nyelvtudásukat. A Közel-Kelettel szemben Közép-Ázsiában kivétel nélkül az angol a legnépszerűbb.

Kelet-Ázsia és Óceánia

Az Egyesült Államokhoz és Kanadához hasonlóan Ausztráliában és Új-Zélandon is a japán a legnépszerűbb választás, ám a történelmi ellentétek ellenére például a dél-koreaiak is a japánt tanulják leginkább. A térség országainak többségében az angol a domináns – a magától értetődőnek nevezhető Indián és Pakisztán túl például Thaiföldön vagy Malajziában –, ám több dél-ázsiai államban a koreai: ilyen a Fülöp-szigetek is, ahonnan alapvetően sok bevándorló jut el Dél-Koreába. Kiemelendő

Fidzsi esete is, a szigeten ugyanis a Hindi a legnépszerűbb. Ennek megértéshez vissza kell tekinteni a brit gyarmati időszakra, hisz ebben az időszakban érkeztek rengetegen Indiából cukornád ültetvényeken dolgozni. Fidzsiben a lakosság 38 százaléka most is indiai felmenőkkel rendelkezik.

Afrika

Bár az angol Afrika esetében is elsődleges szereppel bír, a többi kontinenshez viszonyítva (megint csak nem meglepően) itt akarják a legtöbben a franciát tanulni – például a volt gyarmat Algériában, illetve a korábbi protektorátus Marokkóban is.

Újra felmerülnek elsőre furcsának tűnő jelenségek, például az, hogy Egyiptomban a legtöbben az arabot tanulnák: mindez annak tudható be, hogy az egyiptomiak a modern standard arab nyelvtől eltérő dialektust használnak, így szeretnék jobban elsajátítani a nyelv formális változatát.

De kik akarnak leginkább tanulni?

A keresések alapján azt is mérték a kutatás végzői, hogy mely országban akarnak a leginkább nyelvet tanulni – és erre összesen hányan keresnek rá. Íme a top 10-es lista:

Ország

Tanulni kívánt nyelv

Éves keresés 1000 felhasználóra viszonyítva

Indonézia

Angol

53.08

Thaiföld

Angol

44.28

Japán

Angol

26.88

Ukrajna

Ukrán

25.94

Azerbajdzsán

Angol

24.7

Kirgizisztán

Angol

21.72

Algéria

Francia

16.76

Örményország

Orosz

16.66

Bosznia

Angol

15.26

Oroszország

Angol

14.59

(…) 50. Magyarország

Angol

3.97

És mi a második választás?

Végezetül pedig itt a kutatást készítők térképe arról, hogy mely nyelv a második legnépszerűbb egy adott ország esetében. Érdemes böngészni, hisz vannak váratlan eredmények (kissé ilyen Magyarországé is).

nyelvek_terkep.png

mini2.gif

A térkép forrása a Wordtips oldala. A teljes kutatás ide kattintva elérhető. 

Németország választ! LIVE
Németország választ! LIVE

23:45 - Le is zárjuk az élőt, egy igazi magyar csavarral: ha Merkel öröksége az Északi Áramlat 2, akkor ezen a hétfőn Szijjártó a Muttihoz méltóan búcsúztatja a kancellár asszonyt egy Ukrajnát megkerülő gázszállítási megállapodással. Nagy lépés ez a Nyugat felé nekünk. Gute Nacht!

12:45 - Mi várható nekünk, magyaroknak? Szerkesztőségünk szerint a német külpolitika 360 fokos fordulatot vesz.

7:40 - SPD és Zöld erősödés VS CDU/CSU gyengülés (via Guardian):

screen_shot_2021-09-27_at_7_36_44.png

screen_shot_2021-09-27_at_7_37_01.png

screen_shot_2021-09-27_at_7_37_32.png

7:35 - A Merkel-korszak végén egy markánsan megosztott Németország:

2021_german_federal_election_template_svg.png

Ez pedig a szász AfD-bunker:

screen-shot-2021-09-26-at-9_31_49-pm.png

7:31 - Továbbra is jelzőlámpa-Jamaica a kérdés, az előbbi a valószínű.

screen_shot_2021-09-27_at_7_26_49.png

screen_shot_2021-09-27_at_7_27_03.png

7:28 - Jó reggelt!

22:02 - Amit az eredmények névtelensége miatt csak exit poll árulhat el: kor szerinti megoszlás

fapiq4lxmamjmao.jpg

21:48 - Éjjeli update: az első választási csalás mém! A Linke az istennek sem akar 5%-ról elmozdulni, mintha a gyíkemberek be akarnák tolni a Bundestagba.

1632684776428.png

Persze lehetséges, hogy a gyíkemberek ki akarják ejteni, és az ellen-gyíkemberek küzdenek a bennmaradásáért. Reggelre okosabbak leszünk.

20:44 - Ismerve a lentebb felvázolt,

hárompárti jelzőlámpa-Jamaica

koalíciós opciókat, holnap reggelig mi is takarékra tesszük az élőt, amikorra már bőségesen lesz eredmény. 

Ha csak most érkeztél: kezd az oldal legalján!

20:41 - "Útban az SPD hamburgi eredményváró bulijára. Az első exit pollok előtt jó volt a hangulat, utána inkább visszafogott... Sokaknak hosszú éjszaka lesz a mai!"  

20:30 - A 4chanen a szokásosnál is vidámabb a hangulat:

Nos, egy kis "agresszív ügyfélszerzést" végeztem mostanában, szintén Németországban. Pontosabban az iparban. Először is, nem állnak jól, egyáltalán nem... a termelés legalább a felére csökkent. Másodszor, az árak emelkednek az áruk, nem csak az energia esetében (bár ez lesz a legnagyobb ütés számukra). Súlyos késedelmek a szállításban és az alapvető termékek hiánya. A chiphiány csak a jéghegy csúcsa, amire mutogathat a média, mindenütt szükséges alapanyagokból, mint az egyszerű lágyacél is hiány van. Ha ez így folytatódik ÉS az energiaárak is erősen emelkednek, akkor ez katasztrófa. Ha a dominók elkezdenek dőlni, az az ipar legalább felét megöli.

20:18 - Hubertus Heil, az SPD munkaügyi minisztere elutasította az SPD és a CDU/CSU közötti nagykoalíció folytatását.

screen_shot_2021-09-26_at_20_19_58.png

:kaki emoji:

20:12 - Egy másik update (ARD)

1632679692627.jpg

20:02 - Exit poll: így választott a hidegháborút megélt demográfia:

1632679300642.jpg

nemetek.jpg

19:58 - Eggyel finomítottabb becslés valami alapján:

faoqqzbvqaidtzv.jpg

19:51 - Szavazatszámlálás: mint nálunk.

19:44 - Dióhéjban:

SPD és CDU/CSU fej fej mellett a csúcson.

Mind az FDP, mind a Zöldek nyitottak bármelyik kettővel koalícióra lépni.

Nincs más, mint várni a valódi eredményeket. Bárhogy is lesz, már lehet sört bontani!

19:26 - A Zöldek csalódottak:

„Többet akartunk” - mondta a Zöldek kancellárjelöltje, Annalena Baerbock. Véleménye szerint a nyár eleji közvélemény-kutatásokhoz képest gyenge eredmény a saját, kampány elején elkövetett hibáiból ered. Így is 6%-kal magasabb várható, mint 2017-ben.

A Zöldek ugyan közelebb érzik magukat az SPD-hez, de egy CDU/CSU koalíció részeiként is el tudják képzelni magukat, nyilatkozta Robert Habeck, a párt társelnöke.

19:24 - Bárhogy alakul, a Linke ellenzékben képzeli a következő ciklust, és bíznak benne, hogy megugorják az 5%-ot.

19:18 - Az FDP kormányozni akar, bármelyik "nagy párt" megfelel, amíg a harmadik utas a Zöld párt.

„A kormány részei akarunk lenni” - mondta Wolfgang Kubicki, az FDP elnökhelyettese az ARD televíziónak. Az FDP „elég egyértelműen” előnyben részesíti az úgynevezett jamaicai koalíciót a CDU/CSU-val és a Zöldekkel, de nem akarta kizárni az SPD -vel és a Zöldekkel való „közlekedési lámpás” koalíciót sem.

screen_shot_2021-09-26_at_19_21_48.png

screen_shot_2021-09-26_at_19_21_38.png

19:13 - "Természetesen örülök az eredménynek" - mondta Olaf Scholz, az SPD kancellárjelöltje az SPD székházában, és hozzátette: "Ez nagy siker." Azt mondta, hogy az eredmény egyértelművé tette, hogy az emberek kormányváltást akarnak, "és azt akarják, hogy a kancellár Olaf Scholz legyen".

Mindeközben Armin Laschet, a CDU/CSU kancellárjelöltje világossá tette, hogy a konzervatív tömb megpróbál kormányt alakítani, még akkor is, ha a végeredmény nem világos.

"A CDU/CSU-ra leadott szavazás egy baloldali szövetségi kormány elleni szavazás" - mondta Laschet a támogatóknak CDU berlini központjában. „Ezért mindent megteszünk annak érdekében, hogy szövetségi kormányt alakítsunk a CDU/CSU vezetésével. Mert Németországnak most olyan koalícióra van szüksége a jövőre nézve, amely modernizálja az országot.”

19:04 - Anonéknál jó a kedv

"Inkább legyen CDU-s szomszédom, mint Zöld szomszédom" - írta Germanon

"Inkább legyek süket, mint vak" - válaszolt Magyaranon

19:01 - Berlinben 18:00 után is kígyók kígyóztak

1632672971580.png

18:51 - Némi finomítás Bauchschlag alapján. A Linke továbbra is 5,00000%-on.

btw21-hochrechnung-infratest-dimap-100_t-1632674710437_v-16tox.jpg

18:40 - A Politico lehetséges koalíció számításai a fej fej melletti exit pollra alapozva:

faoaihdweaa6ve1.png

18:36 -

Németország elveszett

- kommentálta rezignáltan Danny_Yolo4Life a Twitteren

18:32 - A legrosszabb CDU/CSU eredmény várható, valaha (1949 óta)

18:29 - Várhatóan magasabb részvétel, mint 2017-ben:

2009: 70.8%
2013: 71.5%:
2017: 76.2%
2021: 78% (Forschungsgruppe Wahlen exit poll)

18:17 - A DW emlékeztet, hogy az exit pollok nem számolnak a rekord számú levélszavazattal.

faou6vfx0aiq4qn.jpg

18:12 - Kering egy ilyen is a kancellár-esélyesek népszerűségéről is, de 18:00 előtt jött ki.

18:09 - Egyelőre a Linke 5%-os küszöbön egyensúlyozása van felülreprezentálva a reakciókban.

18:03 - Első exit pollok

faosq8uwyamk5vm.jpg

faosmghuyako0me.jpg

faossapxsaiuy4f.jpg

Egyelőre ez a két adatsor (ARD, ZDF) van különböző formában.

17:37 - "50 éve nem volt olyan, hogy 'környezet', mégis mindenki boldog vót" - mutat rá a kommentekben Kuba

17:23 - Bő fél óra a zárásig

17:00 - Németországban is gyönyörű idővel köszön el a nyár:

hoterkep2.jpg

16:43 - Német választási eredmények az újraegyesülés óta. Tekintve a választói korfát és memóriát, releváns:

fan234muyaszpdh.jpg

16:41Schleswig-Holsteinben 14 óráig a választásra jogosultak 55,5 százaléka leadta voksát. Jó öt százalékponttal több, mint 2017-ben, akkor a részvétel 50,8 százalék körül volt. Ha hozzáadjuk a levélszavazatokat, akkor délben 60,5 százalékos volt a részvétel.

16:25 - Most sem maradhattak ki az orosz hekkerek, ami egyeseknek unalmas lehet, szerintünk az lenne gyanús, ha ilyen cikk nem születik.

screen_shot_2021-09-26_at_16_25_05.png

Az orosz hekker és az oltásba tett chip között az a különbség, hogy az előbbinek magasabb a státusza. A tényfeltáró elemzést nem olvastuk.

15:49 - Kis szünet, 18:00 után fognak felgyorsulni újra az események. Addig mindenki élvezze ezt a késő nyári vasárnap délutánt!

15:26 - Hamburgban magasabb a részvételi arány, mint négy évvel ezelőtt. Az állami választási iroda szerint a szavazásra jogosultak 63,9 százaléka adta le a voksát 14 óráig.

A 2017-es választásokon a részvétel ugyanekkor 56,5 százalék volt.

15:24 - Bár hivatalosan csak 18:00 után tudható bármi is, nyugtassa a magyar szívünket, hogy a németeknél is vannak olajozott különutak, ami alapján a politikai elit már azelőtt búsul/mosolyog, hogy a halandók kezébe kerülne bármilyen eredmény, állítja egy fekete birka a Twitteren.

15:20 - Egy kis feel good amíg az exit pollok megérkeznek. Bő 2 és fél óra.

15:15 - A bajor nagyvárosokban állítólag érezhetően magasabb a részvétel, mint legutóbb.

15:10 - Berlinben délig hasonló a részvétel, mint legutóbb.

A délig tartó részvétel valamivel magasabb, mint 2017-ben. Berlinben a szavazásra jogosultak 27,4 százaléka adta le voksát vasárnap 12 óráig. A részvétel körülbelül olyan magas volt, mint a 2017 -es szövetségi választásokon, amikor 27,2 százalék volt. Összességében a szavazók részvétele Berlinben 2017-ben 75,6 százalék volt.

Rekordszámú ember szavazott postai szavazással, többek a koronavírus miatt. A 2016-os parlamenti választásokon a postai szavazók adták a leadott szavazatok 29,2 százalékát, a 2017-es berlini szövetségi választásokon pedig 33,4 százalékot.

15:06 - Jönnek az első részvételi adatok: Kölnben kicsit alacsonyabb, mint 2017-ben:

Még 3 óra a zárásig.

15:03 - Ha volt kétséged, melyik országban szavaznak ma:

14:58 - Két dologban egyedi az idei választás: először várják a legerősebb erőt 30% alá, és először nem indul - újra - a legnépszerűbb jelölt, Angela Merkel.

14:55 - Adrian a bioja alapján nem szereti a nácikat. Oké, de ki szereti őket? Szerkesztőségünk szerint gyanús, hogy ennyire túlkompenzál.

14:49 - Címlap-válogatás Európából (kattintás után galéria)

14:46 - Még több koalíció-latolgatás az utolsó közvélemény-kutatások alapján:

fanhb77vuac0qx7.png

14:37 - Laschet nem szórakozott a szavazata titkokban tartásával:

fangdfdxiaicpye.jpg

14:31 - Jelzőlámpa vagy Jamaica? Koalíció-latolgatások becenevei:

14:27 - Állítólag jelentősen emelkedett a részvételi arány több választókörben. 15:00-kor tudunk meg többet.

13:36 - Egy Germanon posztolta a saját és a nagyanyja választólapját:

1631028213903.png

13:21 - Mire számíthatnak a zsidók Németországban? Röviden: semmi jóra. De rosszra sem, vonja le a konklúziót a Haaretz cikke idejekorán, hogy aztán a növekvő német antiszemitizmuson merengjen, ami a német kormány szerint a szélsőjobboldali nacionalistáknak köszönhető, de [citation needed] miatt az istennek sem sikerül az AfD-re ráhúzni, megszólal viszont AfD-s zsidó. A végén pedig egy zsinagóga-elleni merényletkísérlet, szír bevándorlókkal. Minden német zsidó befogadó, hangzik el a cikkben, így aztán a téma tánc a kellemetlen nyilvánvaló körül.

Összességében Izrael semmit nem vár a mai naptól, mindegy ki nyer.

13:02 - Mit lehet ehhez hozzátenni? A Reaktor szerkesztősége nevében mi is köszönjük Angelina Markle-nek az elmúlt 16 évet! 

13:00 - Félidő: 5 órája nyitva az urnák, 5 óra van hátra.

12:51
- Mennyire ízléstelen dolog ezt szemlézni Magyarország Kezdőlapján a német szövetségi választások napján?

screen_shot_2021-09-26_at_12_48_53.png

Semennyire, mert Hitler osztrák volt! Tanuljuk végre meg!

Vagy ugorjunk rá vakon, mint fejetlen tyúk a takonyra (?), de akkor ne háborodjunk fel a Bukarest-Budapestezésen!

12:44 - Merkel egyik legfontosabb öröksége: az Északi Áramlat 2.

Bizonyára sokan emlékeznek még Merkel Mutti második legérthetetlenebb ötletére, amikor is a bajor mélytengeri árkokban rejtőző óriási cunamiveszély-potenciál okán 2022-ig bezáratta Németország valamennyi nukleáris erőművét, és elhatározta, hogy a helyükön keletkező óriási kapacitáskiesést pedig a Napból, a szélből, a tengerből nyert villamosenergiával fogja pótolni. (Kurtz ezredes)

És ha nem fúj a szél, vagy süt a nap - emlékeztet L. Simon László - akkor bizony kell a ruszki földgáz, hogy pörögjenek a gázmotoros erőművek.

A német zöldpolitika csúcsteljesítményének rövid, magyar-centrikus történetét mi is összefoglaltuk. Van a büdös, putyini terrorgáz (Déli Áramlat), és van az Észak-Európát ellátó illatos verzió. 

Természetesen egy esetleges zöld koalíció energetikai áttöréssel járhat a koboldos akkumulátorok segítségével eltárolt megújúló energiákkal. Alakuljon bárhogy is, hála az Északi Áramlat 2-nek, a németeknek addig sem kell fázni.

12:32 - A németekről: sajnos a gyűlöltellenségeink szakblogot megette a guláta, ezért ez a 2009-es komment álljon itt Európa vezető népének lelkületéről, ami lényegesen mélyebb kutatást kíván:

"Én német tanárokkal teli gimibe jártam, ahol megtapasztalhattam az általad leírt jelenséget, a tanárok sok esetben értetlenségüket fejezték ki azzal kapcsolatban, hogy a magyaroknak miért van ennyi nemzeti ünnepük és ezeken miért ÉNEKLIK A HIMNUSZT!!!?

A másik ilyen dolog a történelem órákhoz kapcsolódóik, folyton kijavításra került a MI EZT MEG AZT TETTÜK az ADOTT NÉP EZT MEG AZT TETTÉRE. Na jó ez lehet egyszerű objektivitás is, de érezhető volt, hogy a történelmet, mint másokról szóló históriáknak tekintik sokan, nem pedig a közös előzményeiknek."

11:35 - Választásra jogosult állampolgárok megoszlása életkor szerint (vigyázat, trükkös tartományok):

fam4-0mwuaec2n9.jpg

A Szövetségi Statisztikai Hivatal becslése szerint mintegy 60,4 millió német szavazhat, köztük 31,2 millió nő és 29,2 millió férfi. A választásra jogosultak száma valószínűleg alacsonyabb lesz, mint a 2017. évi szövetségi választásokon. Ekkor körülbelül 61,7 millió ember szavazhatott.

A csökkenés oka demográfiai: 2017 óta több német halt meg, mint amilyen nagykorú lett, és így elérte a választói korhatárt. A 2021-es szövetségi választásokon ezért kevesebb 30 év alatti és 40 és 59 év közötti ember szavazhat, mint a 2017-es szövetségi választásokon (a "baby boomerek" gyermekei).

Mintegy 2,8 millió első szavazó jogosult szavazni. Ez azt jelenti, hogy az első szavazók 4,6%-át teszik ki az összes választópolgárnak. Az első szavazók száma magában foglalja a német fiatalokat, akik nagykorúvá váltak a 2017-es szövetségi választások óta. (forrás)

pici1.gif

11:26 - Emberi történet: Susanne $40-t fizetett, hogy az Amerikából tegnap leadott szavazata biztos eljusson Németországba, és megállítsa a 10%-ra mért, koalícióképtelen AfD szörnyű fasizmusát. Sajnos a levélszavazatoknak ma este 6 óráig kell megérkezniük.

Nem kellett volna kicsinálni a Concorde-ot, zöldek!

fakwffcxoasttq.jpg

11:17 - Közben az általános EU-s földgáz-drágulás, rekord német CO2 kibocsájtás nyakára vasárnapra begyűrűzött Nagy-Britanniába egy üzemanyag-krízis is.

11:14 - Megkezdődött Merkel memetizálódása.

famypuxxmaqwnwz.jpg

"Mindenkinek, akinek végre van ideje a kertre" - a barkácslánc Merkel rombusz kéztartásával hirdet. 

11:03 - Jobboldali Germanonok küzdenek a választási matekkal, ami a magyar választóknak sem ismeretlen.

"Mindkét szavazatnak (egyéni, listás) az AfD-re kell mennie"

"Te nyilvánvalóan nem érted a választási rendszert. Ha az egyéni szavazatod az AfD-re adod le Szászországon kívül, akkor indirekten az SPD-t segíted."

Listán leadott AfD szavazat nem veszik el, de egyéniben az AfD bástyáin kívül a CDU/CSU jelöltre érdemes jobboldalinak szavazni. Értjük ezt mi is, minden magyar kispárt örök pokla ez.

screen_shot_2021-09-26_at_11_03_16.png

2017-es eredmények

10:40 - Merkel az egyik kampányzáró rendezvényen tegnap a baloldal hatalomra kerülésével riogatott, ami szerinte megfojtaná a német gazdaságot, és külpolitikailag elszigetelné Németországot. Konkrét pártot azonban nem nevezett meg.

"Némelyik választási kampányban az embernek az a benyomása támad, hogy erről meg arról a témáról van csak szó, és az, hogy végül ki kormányozza Németországot, mindegy is. De tapasztalatból mondom, hogy a kancellár politikai életében vannak olyan pillanatok, amikor csak az a fontos, hogy ki kormányoz, és neki helyesen kell döntenie.”

Az aacheni rendezvényen Merkel után Laschet beszélt, aki óvatosságra intett az ipar kibocsátásmentessé tételének radikális lebonyolításával kapcsolatban: „társadalmilag elfogadható módon kell kezelnünk az egészet, különben az ország összeomlik”.

10:27 - Az elmúlt 6 hónap közvélemény-kutatási trendjei (via Politico)
screen_shot_2021-09-26_at_10_27_38.png

10:15 - Greta is Németországban van a választások alatt

A svéd klímaaktivista, Greta Thunberg a szövetségi választások után további éghajlati tiltakozásra szólított fel. "Tovább kell mozgósítanunk, meg kell szerveznünk magunkat, és ki kell mennünk az utcára" - mondta szombaton a Rajna-vidéki lignitbányászati ​​körzetben tett látogatása során. A vasárnapi általános választások "nem oldják meg az éghajlati válságot - függetlenül attól, hogy mi az eredmény".

Thunberg Luisa Neubauer aktivistával együtt felkereste a bontással fenyegetett Lützerath falut, a Garzweiler külszíni bánya szélén. A hely védelmére és a párizsi klímavédelmi megállapodás 1,5 fokos céljának védelmére szólítottak fel. "Készek vagyunk a házak és a kotrógépek közé állni" - mondta Neubauer.

Thunberg elmondta, reményt kelt benne, hogy látja azon emberek elkötelezettségét, akik kiállnak a falvak megőrzése, valamint a környezet és az éghajlat pusztítása ellen.

Reméljük jövőre hazánkba is ellátogat! 

25-urnnewsmldpacom2009010121092599357955v2w800h600l493t85r2734b1573jpeg-e7b7766faa5077ba.jpg

9:52 - Germanonok ma reggel:

"Armin Laschet [CDU elnöke] egy igazi vezető, és sok német látná őt kancellárként. Azt hiszem, van egy komoly underground CDU lendület a vidéki szász városomban, különösen a fiatalok körében."

"Ő csak egy rendkívül passzív fickó, aki véletlenül lett politikus. Volt egy vicces cikk fiatalabb éveiről a Sueddeutsche Zeitungban néhány hete. A karriere nagy része véletleneknek köszönhető."

mini2.gif

"Mennyire valószínű egy Unió[CDU+CSU]-FDP-AfD koalíció?"
"0%. A CDU/CSU teljesen becsicskult a baloldalnak. Előbb kötnek velük koalíciót."

A német nép valódi hangját(tm) nehéz online meghallani, onnan kukázunk, ahonnan tudunk.

9:40 - Német pártok kisokos: hogy egy egyszeri magyar is értse.

CDU: "kereszténydemokraták"
CSU: bajor "kereszténydemokraták"
SPD: MSZP
Die Linke: Nyugat-németek, akik Kelet-Németországot akarnak
AfD: Kelet-németek, akik Nyugat-Németországot akarnak
Grüne: Nyugat-németek, akik LMBTQ Kelet-Németországot akarnak
FDP: kutyapárt

9:29 - Mennyit ér 1 német szavazat a Bundestagban? Ha egyszerűsítünk a CSU lokalitásával, akkor is beszédesek a magyar választási rendszerhez szokott ember szemének az arányok. (2017) 
screen_shot_2021-09-26_at_9_29_16.png

9:22 - Egy józan és objektív cikk a német választásokról a Washington Postban, amit nem olvastunk el, mert generátor is írhatta volna.

screen_shot_2021-09-26_at_9_22_23.png

9:09 - Nagyon minimális a választásokat megelőző politikai erőszak. Néhány AfD politikus házára került lenácizós falfirka, itt meg egy második világháborús emlékmű Kesselben:

screen_shot_2021-09-26_at_9_07_53.png

screen_shot_2021-09-26_at_9_08_21.png

screen_shot_2021-09-26_at_9_08_49.png

Nincs nagyon mi ellen lázadni. Oké, ott a klímaapokalipszis, de az uborkaszezonra való filler.

8:51 - Közvélemény-kutatások + a 2017-es eredmények

screen_shot_2021-09-26_at_8_50_55.png

8:28 - Sörhöz még korán van, de ne legyünk restek folyadékot magunkhoz venni, ahogy a hetek óta a Bundestag előtt éhségsztrájkoló klímaaktivisták tették tegnap éjjel, amikor befejezték a demonstrációjukat.

0a1851ea-b1eb-4a66-bb28-3756156e6e94_w948_r1_778_fpx70_fpy52_97.jpg

Egészségükre!

Úgy tűnik, hogy 2021-ben Németország az elmúlt harminc év legnagyobb mértékű üvegházhatású gáz-kibocsátás növekedését produkálhatja.

[...]

Németország 2010-ben – elsősorban politikai megfontolásból – úgy döntött, hogy 2011 és 2022 között a lehető leggyorsabb ütemben bezárja atomerőműveit, és a kieső kapacitásokat megújuló alapú termeléssel pótolja. A Bloomberg becslése szerint megközelítőleg ötszázmilliárd euró költségű program azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mert a megújuló kapacitások – a nagyvonalú támogatási programok ellenére – nem képesek kellő megbízhatósággal pótolni a kieső nukleáris blokkokat. Így Németország fosszilis erőműveinek újraindítására kényszerült, ami jelentősen növelte az energiaszektor szennyezéseit: napjainkra például az országban előállított egységnyi villamos energia károsanyag-kibocsátása tízszer akkora, mint Franciaországban.

Zsákutcába tart a német energiaforradalom

8:04 - Mai roadmap:

8:00: Nyílnak a szavazóhelyek
15.30: Georg Thiel szövetségi választási biztos ideiglenes nyilatkozatot tesz a választói részvételről
18:00: A szavazóhelyiségek bezárulnak, és a választási irodák a postai úton leadott szavazatokat sem fogadják innentől.

Mintegy 650.000 önkéntest vontak be, hogy segítsenek az ország 88.000 szavazóhelyiségében, szavazólapokat osztogatnak és segítenek a szavazatszámlálásban, miután a szavazóhelyiségek este 6 órakor bezárulnak.

A 2017-es szövetségi választásokon az előzetes eredményt hétfőn reggel 5:25-kor hirdették ki.

8:01 - Ez a mai nap Németországról fog szólni a Reaktoron. Itthon garantáltan csodás lesz, akár 27 fok is lehet.

hbd8qh82-1405433259.jpg

7:58 - Jó reggelt!

qjkcedg.jpg

Z generációs öltözködés - miből tevődik össze a szett, amire mindenki furán néz?
Z generációs öltözködés - miből tevődik össze a szett, amire mindenki furán néz?

A pandémia után különösen kontrasztos látványt nyújtottak a tömegközlekedési eszközökre, szupermarketekbe, okmányirodákba beszabadult fiatalok, olyan ruhákban, amikre nem csak a veséjük épségét féltő idős hölgyek szisszentek fel, hanem a tőlük pár évvel idősebb X generáció is. Miből hozta létre ezt a stílust a Z generáció?

Oh, wear size!

Az oversize cuccok a generáció kedvencei, és nem kevés "ideológia" van mögötte. Kevés azon irányzat egyike, amit Észak-Amerika déltől és a kelet-európai trendekből vett át. A "majd belenő" a szegényebb országokban ugyanolyan méret volt, mint az "S" vagy az "M", így a szüleink nem egyszer hordták apa/anya/unokatesó/unokabátyó haverjának a feleségének a nénikéjének levetett ruháit. Iskolaköpenyben éppúgy, mint pulóverben, nadrágban megjelent az oversize. A szüleink ezt még szégyellték, hiszen árulkodott a nagyszüleink anyagi helyzetéről (és nem egyszer politikai beállítottságáról). A kilencvenes évek végén viszont a középosztálybeli fiatalság csavart egyet a dolgon, és elkezdte a szülők levetett ruháit cseppet sem méretre igazítva viselni, jelezve, büszke arra, amit az "ősök" elértek, és felnőnek ők boldogan új ruha és passzentos farmer nélkül is. Erre igen gyorsan reagált a divatipar, Billie Eilish vezényletével pedig -kicsit persze a változatosság miatt túltolva- a következő felnövő nemzedéknek is átörökítjük a -most már olykor igen drága- oversize cuccokat.

genzfashionthumbnail.jpg

Forrás: InStyle

PolPólók - T-shirt láz és a politikai szerepvállalás

Elmúlt a '70-es és '80-as évek szigora, ahol a nők és a fiatalok a politikai diskurzusok elől egy másik szobába lettek száműzve. Nincs már lassan feleség, aki illedelmesen a levesébe mered, ha a férje egy vendéggel vagy a nagyobb fiúkkal politikai vitába kezd. Egyre több mindenki vállalhatta nyíltan a szerettei, majd később az egész világ előtt azt, amit életfilozófiaként megfogalmazott magának. A pólóipar pedig ösztönösen ragadta meg a törekvést. A póló maga eredetileg nem egy utcai darabnak indult, sőt, mielőtt önálló ruhadarab lett, csak gallérjától és ujjaitól megfosztott rongyos, takarításra való "ing" volt. Később aztán, mivel jó szolgálatot tett a konyhában, a kinti munkákban, a kényelme áttevődött az utcai viseletre. Nyilván itt nagyon lebutítottuk a póló nem mindennapi történetét, de nagy vonalakban az elvet már ismerjük. Elhagyták belőle a gombokat és a gallért, ezzel egy mellkasnyi üres teret kaptak az anyagon. Ezt a hangos, lendületes és merész Y, majd később Z generáció számára fontos üzenetekkel ékesítette fel, leváltva ezzel az X-esek csinos és színes mintáit. Az utánuk jövők úgy fest, a minimálra szavaznak, pár fekete betű egy fehér pólón - ennyi az, amit még egy buszhoz rohanó járókelő is el tud rajtuk olvasni.

fashion-t-shirts-for-women.jpg

Trapézfarmer, kötött pulcsi, apusál

Míg a mostani harmincas fiatalokat kinézik, ha az anyukájukkal élnek, a tizenéveseknek és a huszonéveseknek ez természetes. Később házasodunk, később kezdünk háztartást vezetni. És ezt a legtöbben nem szégyellik, sőt, divatot teremtenek belőle! Ha anyukáddal élsz, akaratlanul szert teszel egy színes kötött sálra, egy fura mintás horgolt pulóverre. Ezek nem mennek szét. Soha. Amellett, hogy a mamahotel büszke egyenruhásai már büszkén róják az utakat, a generációs igény is megjelenik a minőségre. Ha már minőség, lássuk a következő pontot!

0dd7bfffa1f59a13a42907c428b16c50.jpg

Bőr, fonál, elpusztíthatatlan cuccok, értékes rondaságok

A kilencvenes években elkezdett nyilvánossá válni a szomorú valóság: az olcsó ruhák árát távoli vidékeken hozzánk hasonló lányok modern rabszolgaként fizetik meg. A Fast Fashion-ellenesség egyik momentuma a tartós, élethosszig kiszolgáló darabok beszerzése - vagy készítése. Apa bőrdzsekije, anya kötött pulcsija, a nagybácsi bakancsa - lányoknak, fiúknak egyaránt elengedhetetlen viselet ebben az érában. Szeretjük, hordjuk, továbbadjuk, büszkén mutogatjuk a tartós darabokat, amit a divatipar kétségbeesetten alig győz újragondolni. 

133640413-423242005536622-7080324777155048299-n-1610465586.jpg

Zokni. Két darab.

A mintás zokni védjeggyé vált a Z generációs divatdiktátorok között. Az iskolai kirekesztés egyik oka volt a rossznak vagy nem-összeillőnek vélt ruhák viselése. A kinőtt, csánkig érő nadrágok a kevésbé tehetősek sajátjai voltak. Ez alól kilógtak a zoknik, amikből csak későn kezdett el elterjedni a secret-verzió. Ráadásul valaminek melegítenie is kell azokat a bokákat.. Maradt a hosszú kiszerelés. És ha már ennyire nagy felület látszik belőle, kommunikáljunk a zoknival is! A Mona Lisa mintától elkezdve a banánosig mindent láttam már zoknira nyomtatva, ez pedig egy teljesen egyedi, Z generációs trend.

soxy-shoes-watch.jpg

Greenpeace: Kisebb falvakat kell létrehozni a városokon belül!
Greenpeace: Kisebb falvakat kell létrehozni a városokon belül!

ke_pernyo_foto_2021-09-22_13_46_01.png

Mit mutat a dán állami olajcég irányváltása? Milyen hatása van annak, ha a sertéshúst 5, a zöldségeket viszont 27 százalékos Áfa terheli? Miből kéne kevesebbet és miből többet fogyasztania az embereknek?
Perger András, a Greenpeace klíma- és energiakampány-felelőse volt a Reaktor Podcast vendége.

Megnyitás Spotify-ban

Megnyitás Apple Podcasts-ben

Megnyitás Youtube-on

Kezdjük a klímaszkepticizmussal! Sokan felvetik, köztük egy-két meteorológus is, hogy a lehűlések és felmelegedések egymást váltogatják, és a Föld most éppen egy felmelegedési szakaszban van, ezért a klímaváltozás egy természetes jelenség. Önnek erről mi a véleménye?

Sok butaságot lehet arról hallani, hogy a Föld hőmérséklete melegszik-e vagy sem, és ha igen, akkor ez minek köszönhető. A szerencse az, hogy erre ma már tudományos konszenzus van. Gyakorlatilag 100%-ig biztos, hogy melegszik a Föld, az IPC tudósok is nagyon régóta mondják ezt. Egy, kettő, hogy az is 100%-ig biztos, hogy ez az emberi tevékenységnek a következménye. Az is igazság persze, hogy a Föld történetében voltak felmelegedési és lehűlési időszakok, de a mostani felmelegedésről biztosan állíthatjuk, hogy az emberi tevékenységnek köszönhető.

Kiknek van nagyobb felelőssége a klímaváltozásban? A nagy mamutvállalatoknak és a politikusoknak, vagy az egyszerű hétköznapi embereknek, akik eldobható műanyagot használnak, illetve akik nem tehetik meg, hogy egy 30 milliós Teslát vegyenek, ami ugyebár elektromos, így környezetbarát?

Itt azt kell látni, hogy nagy problémában van az emberiség, és azt, hogy tulajdonképpen egy hajóban evezünk. Bizonyos értelemben mindegy, hogy ki okozta, nem kell azt méricskélni, hogy ki mennyire felelős, és, hogy ki okolható a klímaváltozásét. Az csak olyan szempontból érdekes, hogy kinek mennyire, milyen szempontból kell változtatnia. Ha együtt kerültünk ebbe a probléma, együtt is kell kimásznunk belőle. Mivel nagyon gyorsan kell megtérnünk, ez arról szól, hogy ki milyen intézkedéseket vállal magára. Azt gondolom, hogy a felelősség közös, a cél közös.

Nincs olyan, hogy csak a háztartásoknak, csak a politikusoknak vagy csak a cégeknek kell változtatnia, mindannyian felelősek vagyunk azért, hogy az éghajlati katasztrófát elkerüljük.

Természetesen ebbe beletartozik az is, hogy a cégeknek változtatniuk kell, beletartozik az is, hogy a politikai döntéshozóknak megfelelő döntéseket kell hozniuk. De az embereknek is változtatniuk kell az életmódjukon, ezek egymástól nem független dolgok, de nem ellentmondó dolgok. Úgy kell összehangolni, hogy a kecske és a káposzta története is egyszerre teljesüljön. Nyilván ez a nehéz benne, hogy mindenkinek az érdekei úgy teljesüljenek, hogy komoly kárt közben nem okozunk. Nem egyszerű a feladat. Viszont szép a feladat, amiért érdemes közösen együtt lépnünk.

A nagyvállalatokat nem lehetne zöldebbé tenni? Például bevezetni egy zöld adót, vagy előírni nekik, hogy annyi fát ültessenek, amennyi semlegesíti a gyáraik károsanyag kibocsátását? Ez nem lehetne egy megoldás?

A faültetésről majd még beszéljünk részletesen! Alapvetően természetesen zöldebbé kell tenni a vállalatokat. Erre van számos módszer, az egyik ilyen a cégek vevőinek a viselkedését vizsgálja, ha az ő szokásaik megváltoznak, arra lépnie kell a cégnek. Reagálnia kell akkor is, ha a jogszabályi környezetet megváltoztatják. Csak egy példát mondjak, van arra példa, hogy igazi jogszabályi kényszer nélkül is meg tud változni egy cég. A dán állami kőolaj- és földgázcég, amit DONG Energynek hívtak még egy évtizeddel ezelőtt, úgy döntött, hogy megválik a fosszilis portfóliótól és megújuló energiaforrásokban fog utazni a jövőben. Ez mára már majdnem teljes mértékben megvalósult, a fosszilis eszközeinek a döntő részét eladta már, és a cég nevét is megváltoztatták, Ørstednek hívják. Megújuló forrásokból származó áram kereskedelmével foglalkoznak, úgy, hogy sem a dán állam, sem a jogszabályok nem kényszerítették erre. Csak úgy gondolták, hogy miután egy szénerőmű-beruházási projektjük megbukott a lakossági ellenálláson, rá kellett jönniük, hogy a jövő egészen másfelé tart. Ennek volt köszönhető, hogy változtatott.

Az az állítás, hogy egy ilyen cég magától sosem fog megváltozni, részben igaz, részben nem igaz, itt is fontos része volt a történetnek, hogy egy negatív társadalmi visszajelzés érkezett, de ennél komolyabb kényszer nem volt a cégen és most egy mintaértékű változásról beszélhetünk.

Azt gondolom, hogy ez más cégek számára is fontos tanulságul szolgálhat.

Már előbb felmerült a Tesla, mint elektromos autó. Ön mit gondol az elektromos autókról? Én azt hallottam, hogy az akkumulátoraik, ha jól tudom, lítiumból készülnek, ami mégiscsak veszélyes hulladékként végzi.

Természetesen ezekhez is kell bányászati és egyéb ipari tevékenységeket folytatni. A rossz hír ebben, hogy a helyi kibocsátás, ahol a jármű jár, nem jelentkezik olyan súlyban, egyértelműen nem olyan mértékben, ahol belsőégésű járművek közlekednek, viszont abban az esetben is, ha 100%-ig karbonsemleges üzemanyaggal tudjuk ellátni ezeket a járműveket, a problémát valójában akkor sem oldjuk meg. Azt gondolom, a mobilitásnak az a gépjárművesített szintje, ahol most tartunk, azzal a megoldással, hogy akkor mindenki üljön át egy benzines vagy dízeles autóból egy elektromosba, azzal igazán nem fogjuk megoldani a környezeti problémát. Lehet, hogy kevesebb lesz a CO2 kibocsátás, viszont, ahogy a lítium akkumulátorok problémáját felhoztad, valahol nagyon súlyos környezeti probléma fog jelentkezni.

Az nem kerülhető el, hogy az egyéni gépjárműves forgalomnak a szintjét csökkentsük, erre számos módszer van. Nem kell messzire menni, az elmúlt évek attól hangosak, hogy a városi gépjárműforgalmat hogyan lehetne korlátozni.

Ehhez persze az is tartozik, hogy nem feltétlenül kell elektromos autókkal behajtani Budapest belvárosába. Át kell adnia terepet a gyalogosoknak vagy a mikromobilitásnak nevezett kerékpár, roller és stb. forgalomnak. Ez nem lehetetlen feladat, egyszerűen csak szemléletváltásra van szükség. A lényeg az, hogy az egyéni közlekedésnek az a szintje, ahol most tartunk, az biztos, hogy káros a környezetre és az élővilágra, és egy szimpla üzemanyagcserével ez a probléma nem oldható meg.

Akkor egy jó megoldás lenne még, mert most ugyebár nagyon sok busz jár, de azok is benzinesek, hogy az egész tömegközlekedést zölddé tennénk, és elektromosok lennének a buszok?

Önmagában a tömegközlekedésnek a fejlesztése mindenképpen jó dolog. A fajlagos környezetszennyezés szempontját tekintve sokkal kedvezőbb most is, mintha mindenki autóval járna. De nem kerülhető el az sem, hogy a városszerkezeti megoldásokhoz is hozzányúljunk. Itt nem csak arra gondolok, amiről sokat hallunk, hogy alakítsuk át a városainkat, hogy a forgalom csökkenjen, hanem olyan megoldásokra is gondolni kell, hogy maga a mobilitási igény is csökkenjen.

Ezt meg lehet úgy tenni, hogy olyan városszerkezetet alakítunk ki, ahol nem kell senkinek sem igazán messzire mennie bizonyos aktivitásokért. Például kisebb falvakat érdemes létrehozni.

Ezekben kell gondolkozni nagyobb városokon belül, ahol gyalogos vagy kerékpáros távolságban minden elérhető. A munka, a bevásárlás, az egyéni tevékenységek, mint például a sportolás is. És nem jelentkezik olyan igény, hogy sokszor utazzunk nagy távolságot. Ebben nyilván segíthetnek azok az átalakulások, amik az elmúlt egy-két évben történtek, hogy nagyon sokan arra kényszerültek, hogy otthonról dolgozzanak. Ennek a hatását pontosan még nem látjuk, de nagyon jó eséllyel ez a jelenség velünk marad, aminek lehet, hogy vannak környezeti előnyei is.

A nejlonzacskó a környezetszennyezés másik nagy faktora. Ezek a zacskók nem bomlanak le, és így nagy mértékben hozzájárulnak a környezetszennyezéshez, viszont már lehet kapni úgynevezett zöld zacskót. Biztos jó, hogy az egyén belátására bízzuk, hogy környezettudatosan él vagy sem? Ha betiltanánk, nem lenne ott az embernek az a szubjektív döntési lehetősége, hogy használ nejlonzacskót vagy nem, hanem elzárnánk attól, hogy a környezetszennyező módot válassza. 

Természetesen a környezetkárosító termékekre valamilyen adót vagy termékdíjat kéne kivetni, esetleg egy jogszabályban betiltani ezeknek a használatát. Ez nem ördögtől való, ez régóta működik. A megfelelő megoldást kell választania a jogszabály megalkotójának. Egyes műanyag termékek esetében ez a megoldás már megvalósult, például a fülpiszkálók vagy szívószálak esetében.

Magyarországon az egyszer használatos nejlonzacskók, vagy inkább úgy fogalmaznék, legyártáskor is már kidobásra ítélt nejlonzacskók kivezetésére is sor fog kerülni.

Ettől függetlenül nagyon fontos a környezettudatos szemléletmódra való nevelés, akár már gyerekkortól kezdve. De igen, vannak olyan területek, ahol a jogszabályalkotónak bele kell nyúlnia a rendszerbe, és egy intézkedéssel valamit hátrányba hozni, valamit pedig előnybe. Szerintem ezek egyszerre kell, hogy működjenek.

Illetve egy másik dolog, ami még nagyon súlyosan szennyezi a környezetet, az a mérhetetlen mennyiségű  petpalack. Egyre elterjedtebbek az utántölthető palackok, amelyeknek lényege, hogy az ember nem eldobja, hanem bármikor utántöltheti vízzel. Ez víziváshoz nagyon jó, de mit tegyek, ha például kólát akarok inni?

Hát akkor be kell menni a boltba és kólát kell venni, és akkor ez a probléma meg fog oldódni. Viszont ami ezzel kapcsolatban elmondható, illetve nem csak a kólára mondható el, ha beegyünk a boltba, élelmiszer vásárlás esetén is minden be van csomagolva műanyagba. Ezeknek egyetlen funkciójuk van, hogy amíg hazavisszük, addig elzárja az adott terméket a környezettől, ami higiénia szempontjából üdvözlendő, cserébe viszont az a sorsa ezeknek a csomagolóanyagoknak, hogy végül eldobásra kerülnek. Itt gyakorlatilag arra lenne szükség, hogy ezeket az eldobható csomagokat kiváltsuk, illetve, hogy ezek teljes mértékben újra felhasználásra kerülhessenek. Van olyan csomagolás, amit funkciójából adódóan használat után újra lehet tölteni, például a palackot, más, ilyen módon újra fel nem használható csomagolást pedig anyagában kéne újrahasznosítani. Erre vannak technológiai eljárások. Hogy az iparág miért erre fordult el, az nyilván sokrétű, jellemzően arról van szó, hogy olyan megoldásokat keres az iparág, ami számára előnyös. Tehát a logisztikája egyszerűbb, kevesebb munkaerőt kell alkalmazni, kevesebb anyagot kell használni és számára végeredményben olcsóbb lesz. Ezt a folyamatot kell ebben az esetben megfordítani, mert a környezetnek a műanyaggal való terheltsége az már brutálisan magas. Mindenkit zavar az, hogy a folyóink tele vannak mindenféle műanyag szeméttel, és a stb. Önmagában az, hogy szelektíven lehet gyűjteni a műanyagot, láthatóan sem Magyarországon, sem máshol nem oldotta meg a problémát.

Mi azt gondoljuk, hogy a betétdíjas csomagolásoknak a visszahozása és annak jogszabályi kötelezettsége nagyon sokat tudna segíteni ezen a problémán. És az a probléma, hogy kólát vegyek-e, megoldódik ezzel a betétdíjas megoldással, hogy a palack nem fogja egy folyóban végezni, hanem visszakerül a gyártóhoz előbb-utóbb.

Említette, hogy a probléma az, hogy ezek a csomagolások műanyagból készülnek, amelyek nem bomlanak le. Ennyi erővel miért nem lehet lebomló papírba csomagolni ezeket a termékeket?

Hát mindenre van lehetőség. Nem zárkózunk el olyan módszerektől, amelyek bizonyítottan környezetbarátok, és teljesítik az egyéb, élelmiszer-biztonsági előírásokat. Vannak ilyen kísérletek, például kukoricakeményítőből készült nejlonzacskókra és egyebekre. Van, amire ráírják, hogy komposztálható. Igen, komposztálható, csak nem olyan egyszerűen, mint a háztartásban gyűjtött konyhai hulladék, vagy nem biztos, hogy ezek a komposztálható anyagok le fognak bomlani, mivel speciális körülményeket kell nekik biztosítani. Itt is arra kell helyezni a hangsúlyt, ha házilagos módszerekkel megoldható ezeknek a kezelése, az valóban megoldást jelentsen.

Én pár éve hallottam olyan hírről, volt róla cikk, hogy egy fiatal srác feltalálta a lebomló petpalackot. Ha jól emlékszem, hínárból csinálta. A legjobb megoldás az lenne, ha áttérnének erre a nagy cégek, például a Coca-cola és akkor nyugodt szívvel vehetnék kólát.

Őszintén szólva én erről a megoldásról nem hallottam, ha ez valóban működő megoldás, és a technológia ipari szempontból érett arra, hogy felhasználják, költséghatékonyság és egyéb szempontok mellett, akkor nem látom akadályát, hogy miért ne lehetne ezt a megoldást is használni. De jelenleg úgy gondoljuk, hogy a betétdíjas termékek használata, például az üdítők esetében, biztosan megoldást jelenthetne. Sajnos az említett technológiát nem ismerem, így semmit nem tudok érdemben mondani róla.

A zöld termékek drágábbak. Mennyire fogja vissza ez a piaci gondolkodás, hogy sokkal drágább, a klímaváltozás elleni küzdelmet?

Az a fő kérdés, hogy miért drágább? Az a helyzet, hogy a környezetszennyező technológiai eljárás nem valamiféle mesterséges vagy jogszabályi előírásoknak köszönhető, nyilván ezért élvez előnyt. Csak, hogy egy példát mondjak, a klímaváltozás elleni küzdelemben jó lenne, ha sokkal-sokkal kevesebb húst fogyasztanánk, és sokkal több növényi tápanyagot vennénk magunkhoz.

Most jelenleg Magyarországon a sertéshúsra 5%-os az ÁFA-kulcs, az ökológiai mezőgazdaságban termelt biozöldségekre pedig 27%-os ÁFA-kulcs vonatkozik. Itt meg kéne nézni, hogy az a jogszabályi környezet, amit a jogalkotó kialakított, milyen mértékben helyezi előnybe az egyik terméket a másiknak a rovására, és akkor ezen hogyan lehetne változtatni.

Ez vonatkozik a megújuló energiaforrásokra is, a fosszilis energiahordozókkal összehasonlításban, amelyeket globálisan sokkal több pénzzel támogatnak, mint a megújuló energiaforrásokat. Egyelőre úgy néz ki, hogy lehet, hogy idén megfordulni látszik egy trend, hogy a bankok, legalábbis az év első felében, több pénzzel finanszíroztak megújuló energiaforrású beruházásokat, mint fosszilis beruházásokat, az idén először történik ilyesmi. De az állami támogatások, amelyekkel támogatják a fosszilis energiahordozók használatát, azok még mindig sokkal magasabb összeget képviselnek. És utána lehet ujjal mutogatni a drágának ítélt megújulókra. A zöld és biológiailag megújuló termékek esetében is fel kell tenni a kérdést, hogy pontosan milyen az a jogszabályi környezet, ami ezt a helyzetet előteremtette, másrészt azt is meg kell jegyezni, hogy a környezetet jobban károsító termékeknek az árába beleszámítják-e, általában nem, azt a kárt, amit a környezetrombolással okoznak?

Tehát akkor azzal lehetne a legjobban ösztönözni a nagy cégeket, ha a nem zöld termékek gyártását drágábbá tennénk a zöld termékek gyártásánál?

Ha kifejezhető és megoldható a környezetterhelésnek a forintosítása, akkor igen, ez működik. Bizonyos termékek esetében ez már most is működik, például amikor környezetvédelmi termékdíjat szabnak ki egy adott termékre, akkor tulajdonképpen ez történik. Valószínűleg az lenne a megoldás, ha ezt kiterjesztenénk, és sokkal több termék esetében ismernénk el, hogy igen, ennek a terméknek a használata pénzbe kerül.

Tulajdonképpen lenne alternatíva, és azt az árkülönbözetben levő hátrányt úgy egyenlítenénk ki, hogy a környezetet károsító termékre termékdíjat szabunk.

Utána ennek valamilyen következménye biztosan lesz, nyilván nagyon fontos, hogy ez a termékdíj valóban tükrözze azt a terhelést, amit a környezetre jelent, és megfelelő üzenetet hordozzon, mind a termékek gyártóinak, mind a termék vásárlóinak.

Ha jól tudom, az EU be fogja tiltani, vagy talán már betiltotta az eldobható műanyagok használatát. Számomra azért üdvözlendő ez a lépés, mert az Európai Uniónak kb. 500 millió polgára van, azaz ez alapján 500 millióval kevesebb ember fogja használni az eldobható műanyagot. Milyen további zöld tervei vannak az Uniónak, és mekkora erőt jelent a globális színtéren?

Amit nagyon fontos látni, hogy az Unió, ha hoz egy környezeti értelemben kedvező döntést, az nyilván az Európai Unió területén belül fog érvényesülni, és felmerül a kérdés, hogy a világ többi részében mi lesz, tud-e példát mutatni. Nyilván mások is figyelik, hogy az Unió mit csinál és ha ez beválik és gazdaságilag is előnyös, és kimutatható környezeti előnyei vannak, akkor előfordulhat, hogy mások is, Dél-Amerika, Kína, USA stb. lépni fog ebben a tekintetben.

Azt gondolom, hogy önmagában nem feltétlenül elégséges a jó példa, ezért lenne fontos, hogy az Unió olyan jogszabályokat alkosson vagy olyan szerződéseket kössön, amely rákényszeríti a szerződéses partnereit is a lépésre. Ilyen például a mostanában felmerült karbonvámnak a kérdése, vagyis, hogy azokra a termékekre, amelyeket nagy CO2-t kibocsátás mellett állítanak elő, azokra az Unió nagy vámot vet ki, és csak úgy lehessen behozni az EU-ba, hogy ezt a vámot megfizetik.

A másik lehetőség, az adott terméknek a gyártója, legyen az kínai, amerikai stb. technológiát vált és környezetbarát módon állítja elő. Önmagában az Uniónak igenis vannak eszközei arra, hogy hatást gyakoroljon a világ más országaira is.

Az előbb elhangzott ez az 500 milliós lélekszám, ez egy nagyon nagy szám. Zárásként mindenképpen beszélnék a túlnépesedésről. Az egész bolygónak a lakossága most már több mint 7 milliárd fő. A túlnépesedés a környezetszennyezés egyik fő oka, és elvégre, ha ugyanilyen intenzitással szennyeznénk a levegőt, de csak 1 milliárdan lennénk, valószínűleg nem ilyen gyors mértékben melegedne fel a klíma. A túlnépesedés ellen mit lehetne tenni?

Magáról a túlnépesedésről a Greenpeace-nek nincsen véleménye. Azt azért látni kell, hogy a jelenlegi népességet egészséges élelmiszerrel a Föld el tudná látni, ha megfelelő termékekkel, megfelelő technológiával termelnénk az élelmiszert és lényegesen kevesebb húst fogyasztanánk, és ezáltal kevesebb földterületet áldoznánk fel az állatoknak, hogy ott takarmányt termesszünk. Ezt lehet környezetbarát módon előállítani. Egyetértünk abban, hogy az emberiség élelmezése komoly terhet jelent a mai technológiák mellett a környezetre, és sokat beszélünk arról, hogy mekkora a szennyező kibocsátás, hogy ebben mekkora szerepe van a közlekedésnek, az iparnak, stb.-nek. Viszont, ha nem így nézzük ezeket a kibocsátásokat, hanem másik szemszögből nézzük, és azt nézzük meg, hogy az emberiség élelmezése mekkora kibocsátással jár, és ebbe beletartozik az is, hogy megtermelik a szántóföldeken, és ezeket el kell szállítani valamilyen üzembe, ott feldolgozzák, csomagolóanyagot gyártanak hozzá, ezekhez mind-mind köthető CO2 kibocsátás.

Nagyságrendileg úgy tűnik, hogy a Föld lakosságának az élelmezése a Földön jelentkező kibocsátásoknak legalább az 50%-áért felelős.

Az, hogy az élelmiszer termelésében óriási potenciál van a kibocsátás csökkentése szempontjából, az egyértelmű. Ezért ezen az oldalon mindenféleképpen lépni kell. Összességében az, hogy a Föld népességének hol van a határa, azt nem tudjuk. A jelenlegi népességet el lehet látni minőségi élelmiszerrel. Az a népesség szempontjából is evidens, hogy a határokkal rendelkező Föld bolygón semminek a növekedése nem képzelhető el a végtelenségig, ugyanúgy, ahogy a gazdaságnak a növekedése sem, úgy a lakosságnak a növekedése sem képzelhető el. De ilyen szempontból nem gondoljuk, hogy a Föld bolygónak a határait túlfeszítenénk, de a jelenlegi technológiai eljárásokon mindenféleképpen változtatni kell.

A Greenpeace-nek vannak olyan akciói, amihez a hallgatók csatlakozhatnak, például faültetés? És ha igen, akkor ezekről hol tudnak tájékozódni?

A Greenpeace munkáját lehet támogatni, akár adománnyal, akár egy petíció aláírásával. Természetesen a honlapunkon lehet információt nyerni, a honlapunk nem meglepő módon greenpeace.hu. Viszont a Facebookon és az Instagramon is megtalálnak minket. Ezeken a csatornákon keresztül elérhetnek bennünket. Lehet nekünk levelet írni, kérdezni, hogyha valakit nem elégít ki az az információ, amit a honlapunkon talál, mi mindenkire számítunk.

Interjút készítette: Tóth Marcell

Portréfotó: mandiner.hu 

A maszk ma már a szolgáké, a MET-gálán történtek mindennaposak
A maszk ma már a szolgáké, a MET-gálán történtek mindennaposak

https_bucketeer-e05bbc84-baa3-437e-9518-adb32be77984_s3_amazonaws_com_public_images_b9532ca6-6aa7-44b8-9c70-90aeb3b72758_3000x2400.jpeg

Arctalan szolgák és maszk nélküli elit groteszk világáról ír véleménycikkében Glenn Greenwald. Az Egyesült Államokban szerinte épp kulturális és társadalmi balkanizáció zajlik: igaz az ország dolgozói  már régóta arctalanok átvitt értelemben, ám a mostani (amúgy döntően tudománytalan) korlátozásoknak hála már a szó szoros értelmében is arc nélkül szolgálják az elitet. Szemlénk következik!

A járvány kezdete óta folyamatosak azon esetek, amikor vezető politikusokat kapnak el a saját maguk által meghatározott korlátozó intézkedések megszegésében. Legyen szó kormányzókról, polgármesterekről, miniszterekről vagy házelnökökről, számtalan olyan történet látott napvilágot, amikor vezető politikusok a COVID-protokollt teljesen figyelmen kívül hagyva vacsoráztak kedvenc lobbistáikkal, jártak elegáns szalonokba, vagy épp utaztak el családjukkal egy hétvégi kirándulásra – miközben nemrég írtak alá új lezárással kapcsolatos rendeletet, másoknak tiltva ugyanazon kikapcsolódást.

A legtöbb kihágás volt olyan súlyos, hogy bizonyos mértékű botrányt és haragot váltson ki a követőkből, ugyanis a napjainkban domináns liberális kultúra, ha más nem, de hevesen szabálykövető:  borzasztóan feldúlja az egyéneket, ha valaki szembeszáll a szabályokkal. Így volt ez Kalifornia kormányzója, Gavin Newsom esetében is, aki míg októberben azt tanácsolta az embereknek, hogy még a falatok között is viseljenek maszkot, addig novemberben maszk nélkül vihogott állami egészségügyi tisztviselők társaságában egy lobbista születésnapját ünnepelve. A történés eredményeként nem kicsit zuhant a népszerűsége, az elmúlt időszakban pedig kísérletek is történtek az elmozdítására, igaz ezek kudarccal zárultak.

Mégis, a legfelkavaróbb aspektus nem abban keresendő, hogy mit tiltottak, hanem hogy mit engedtek meg a vezetők – legalábbis egyeseknek. Ami a kötelező maszkviselést illeti, ma már egyfajta közhely, hogy két különböző embercsoportot láthatunk: az egyiket, amely arcát eltakarva szolgál, illetve a másikat – az elitet –, amely bármikor járhat nélküle is. A COVID-járvány előtt nehéz volt elképzelni, hogy a kulturális és politikai elit, illetve a mindenki más élete közötti hatalmas szakadék hogyan növelhető, de a járvány a nyers kulturális szegregáció új formáját hozta létre: olyan protokollokat, amelyek biztosítják, hogy a maszk nélküli elitnek soha nem kell szemét vetnie szolgaosztályának arcára.

A múlt hónapban egy elegáns összejövetelnek adott otthont Nancy Pelosi házelnök a gazdag demokrata adományozók számára Napa borvidéken – amúgy ugyanazon a borvidéken, ahol a kaliforniai kormányzó elhíresült vacsorájára is sor került.

A szabadtéri ünnepségen látható, hogy a túlnyomórészt fehér, gazdag adományozói csoport távolságtartás és maszk nélkül tölti vidáman az időt, a vacsorán jelenlevőkön pedig akkor sincs maszk, amikor épp nem fogyasztanak semmit.

Alapvetően azonban az esemény kapcsán nem az a fő kérdés, hogy az adott helyzetben Pelosi és társasága megszegte-e az iránymutatásokat, hanem hogy mi vehető észre annyira nyilvánvalóan a felvételeken: egy kétszintű rendszer, ahol az elit szabadon társalog, a túlnyomórészt nem fehér „szolgaosztály” pedig maszkban teszi a dolgát. Végső soron dehumanizált, szervilis robotok esetében nincs szükség az orr vagy száj láthatóságára.

Nem sokkal különb módon zajlott Barack Obama volt amerikai elnök 60. születésnapja sem: [szerk. igaz a sajtó azzal volt tele, hogy a COVID-helyzet miatt a korábbi amerikai elnök lefújta nagyszabású ünnepségét] körülbelül 400 ember vett részt órákon keresztül zárt sátrakban, táncolva, szűk körben beszélgetve, illetve élőzene alatt egymás fülébe ordítozva. Obama az alkalomra külön maszkokat ajándékozott a vendégeknek, igaz azokat újra csak a „szolgák” viselték.

Magyarázat a történtekre persze van, ilyet adott Annie Karni, a The New York Times riportere is a CNN számára, aki szerint az ügyet egyszerűen felfújták, hisz „egy szofisztikált, oltott tömeg” volt jelen az eseményen. Igaz, az aggályok csak a hétköznapi emberekre vonatkoznak, végül is csak nekik javasolt a delta miatt oltottként is maszkot viselni!

Hasonlóan visszataszító jelenetek láttak napvilágot az idei MET-gálán is, mely eseményre újra sor került a 2020-es törlést követően a Vogue főszerkesztője, Anna Wintour rendezésében. A kritikák szerint már gúnyossá váló és szenzációhajhász cirkusz persze még mindig az „év divat- és társadalmi eseményeként” kerül definiálásra, és persze nem is mindenki vehet részt rajta.

2014-ben például Anna Wintour arra panaszkodott, hogy mindenféle jöttment képes kifizetni a 15 ezer dolláros belépői díjat, így az árakat gyorsan meg is emelték 25 ezerre, miközben az idei évben már 35 ezret volt szükséges kipengetni a jelenlétért.

Persze ez teljesen természetes, hisz „a divatvilág Oscarjáról” van szó. Az iskolai bezárások, az intenzív osztályokon fekvő betegek számának növekedése, illetve az egyre erőteljesebb kötelezettségek és korlátozások nem gátolták meg az idei esemény megszervezését, ahogy a különféle sztárok jelenlétét sem – akik maszk nélkül tették ki magukat a halálos vírusnak az eseményért, mit sem foglalkozva azzal, hogy mások a járvány hatásásra szűkölködnek.

A legnagyobb visszhangot végül Alexandria Ocasio-Cortez kongresszusi képviselő jelenléte és ruhája hozta: igaz egyesek feltették a kérdést, hogy biztosan helyes-e egy szocialista képviselő vidám megjelenése a kapitalizmusnak és a társadalmi egyenlőtlenségnek legvulgárisabban tiszteletet adó eseményen, az érte leginkább lelkesedők megvédték: a „Tax the Rich” feliratot a ruhája hátsó részén viselő politikus valójában mindenkiben félelmet keltett az eseményen, hisz a jelenlevők veszélyeztetve érezhették magukat saját közegükben – általa ugyanis nem kívülről, hanem belülről csap le rájuk valaki.

A kritikusok tehát tévednek, AOC nem ellágyulva, az általa megvetett gazdagokkal érezte jól magát, hanem művészi és gyönyörű ruhájában valójában egy forradalmi cselekményben vett részt. És hogy a ruhája miért annyira tökéletesen megtervezett? Igazából ez is csak a megtévesztés része! [Szerk. Amúgy azóta arról jelentek meg hírek, hogy a ruhát tervező cég hatalmas adótartozással bír]

[Szerk. És ha már események: az Emmy gálán is hasonló jelenetek zajlottak sztárok jelenlétében. Amúgy a hírességek jót nevettek azon, amikor Seth Rogan komikus beszédében azzal viccelt, hogy túl sokan vannak egy kis teremben, a szervezők meg azt hazudták hogy kültéri eseményre kerül majd sor – igaz végül egy zárt sátorban tartották meg. „Fontosabb, hogy legyen három csillárunk, minthogy biztosak legyünk abban, hogy nem öljük meg Eugene Levyt (74 éves kanadai színész) ma” – zárta beszédét]

A liberálisok ma már úgy képesek megvédeni vezetőik cselekedeteit az intézkedések sokaságának tükrében, hogy a racionalitás látszatát sem próbálják kelteni. Mind Newsom, mind Obama esetében azzal védekeztek egyesek, hogy valójában a szabadban tartották az eseményeket (miközben zárt sátrakban került sor rájuk), a MET-gála résztvevőit azzal védték, hogy beoltották őket (igaz közben támogatják a CDC azon irányelvét, hogy az oltottak viseljenek maszkot), Pelosi vendégeiről pedig azt mondták, hogy maszkban nem lehet enni, így nyilván levették azt (igaz a felvételekből látszik, hogy többek közelében még étel sem volt).

Ezzel párhuzamosan persze felháborodva szidták azokat a szülőket, akik a gyermekeiket a tengerpartra vitték otthonmaradás helyett, na meg vehemensen nevezték mamagyilkosnak azokat, akik nem maradtak reggeltől estig otthon.

Igaz nem sokkal később már bármilyen gond nélkül kerülhetett sor tömeges tüntetésekre, hisz a rasszizmus súlyosabb veszély, mint a COVID-járvány. Jó, mondjuk ha az ellentétes oldal tüntetett vagy szervezett tömegrendezvényt, az már újra a morális züllés kategóriájába esett.

Mindezekben az összekevert és mindig változó indokokban megtalálhatók az irányítás, a megszégyenítés, a megbélyegzés és a hierarchia különböző formái, de még ennél is hátborzongatóbb, hogy míg a politikai és kulturális elit maszkviselés nélkül éli fényűző életét, addig az őket kiszolgálók eltakarják arcaikat. Erőteljes szimbólum ez: az eddig képletesen arctalan szolgák már a szó szoros értelmében is arc nélkül maradtak!

Glenn Greenwald írásának eredeti, angol nyelvű változata ide kattintva elérhető.

A kiemelt fotó forrása: Noam Galai (GC Images)

 

süti beállítások módosítása