Reaktor

Több mint 30 éve mobilozunk
Több mint 30 éve mobilozunk

Manapság elektronikus eszközök garmadájával körülbástyázva éljük az életünket. Térkép helyett GPS mondja meg, merre menjünk, ha eltévedtünk. Laptopon dolgozunk (vagy épp filmet nézünk, zenét hallgatunk), okostelefonnal kommunikálunk. Használjuk a munkában, a magánéletben, a kommunikációban, a szórakozásban, stb. Azt láthatjuk, hogy nagyon sok „kütyü” vesz minket körül – már akkor is, ha csak az otthonunkban lévőket vesszük számba.

Ebből az eszköztengerből ugyanakkor egyértelműen kiemelkedik egy, mely mára a technikával átszőtt világunk jelképévé vált: a mobiltelefon. Gyakran látjuk korábrázolásokban (illetve a mai világ kritikájaként) a képet, melyen embertömegek telefonjaikba mélyednek.

Jelenünk elsődleges kommunikációs eszköze az elszemélytelenedés szimbólumává vált.

Ugyanakkor a mobiltelefon (manapság a legtöbb már internet-hozzáféréssel)

kétséget kizáróan az egyik leghasznosabb szerkezet.

A társadalom egy jelentős részének nélkülözhetetlen; ma már számos funkcióval bír egy átlagosnak mondott darab is: naptár, ébresztőóra, rádió, fényképező, GPS, internet-hozzáférés, stb. Nem is beszélve a magasabb kategóriájú eszközökről. Ez azonban nem mindig volt így, a kezdeti készülékek leginkább csak a hívások lebonyolítását szolgálták. Súlyuk a 4 kilogrammot is elérhette. Ezenfelül kifejezetten drágák voltak, áruk 70-115 ezer forint között mozgott. (Maga a szolgáltatás sem volt olcsó: a belépési díj 75 ezer, a havi díj 6300 akkori forint volt az induláskor.) Összehasonlításként – hogy lássuk az arányokat – megemlíthetjük, hogy akkoriban egy Lada Samara ára 480 ezer forint körülre volt tehető. Érdekesség még, hogy a kezdetekkor nem csak az indított, de a fogadott hívások után is fizetni kellett.

 cd3ajg9uuaefbm6.jpg

 

De mióta is mobilozunk itthon? Több mint harminc éve, 1990-ben indult el Magyarországon (és ezzel elsőként Közép-Európában) a szolgáltatás az első kereskedelmi mobilhálózaton. Alább röviden áttekintjük a hazai kereskedelmi mobilhálózat fejlődésének főbb lépcsőfokait, illetve szánunk néhány gondolatot arra, hogy merre tarthat a mobilozás, illetve a kommunikáció.

Jelenleg a mobil előfizetések száma 11,7 millió és 11,8 millió között ingadozik, és az 5G-nél, azaz az ötödik generációs mobiltechnológiánál járunk. Mint fentebb említésre került, hazánkban 1990-ben indult el a szolgáltatás az első kereskedelmi mobilhálózaton. Ez 450 MHz-es rádiótelefon szolgáltatást jelentett, amit a Westel Rádiótelefon Kft. indított útjára. Ezt követte a 900 MHz-es sávban elindított második generációs (2G), GSM alapú szolgáltatás 1994-ben. Ez – többek között – jobb minőségű hangot, hangpostát, majd valamivel később az SMS küldésének lehetőségét biztosította. Az első SMS-t idehaza 1995-ben küldték el. (A mobilszámok 1998-ban változtak hatjegyűről hétjegyűre; a 450-es, 1G-s hálózat szolgáltatása 2003-ban szűnt meg.) A 3G-t 2005-ben indították el Magyarországon. Ez jó minőségű videotelefonálást, mobiltelevíziózást és gyors mobilinternetezést nyújt. A jelenleg legelterjedtebb technológia – a 4G – 2012-ben került bevezetésre, az NMHH adatai szerint 2019. negyedik negyedévben már a teljes belföldi mobilinternet forgalom 96,3%-a és a belföldön indított hívásforgalom 25,2%-a zajlott ezeken a hálózatokon keresztül. A 4G jellemzője – többek között – az elődjénél jelentősen nagyobb adatátviteli sebesség. Az ötödik generációs hálózat (5G) pedig jelenleg folyamatosan kerül kiépítésre az országban.

Mire számíthatunk a mobilkommunikációt illetően a jövőben? Jelenleg azt láthatjuk, hogy egyre gyorsuló ütemben növekszik a különböző internet alapú kommunikációs formák aránya az információcsere színterén. Igaz ez a hangalapú – illetve a videotelefonálás esetében képalapú – kommunikációra is. Manapság a hívások egy számottevő része zajlik így a hagyományos hálózat mellett: különböző alkalmazások által, illetve a közösségi média felületein/alkalmazásaiban is megtalálható már a hívás/videóhívás opció.

 

death-of-con-11_880.jpg

Az internet általi, a közösségi média felületein keresztül történő kommunikáció láthatóan már jelentős. Úgy tűnik, hogy ma a fiatalok nagy arányban a közösségi média szolgáltatásait igénybe véve tartják mobiltelefonon a kapcsolatot egymással. Magam is részt veszek egy kutatásban, mely a fiatalok kommunikációs szokásait vizsgálja, és a korai adataink is megerősítik ezt: a 14 és 25 év közötti korosztályban a social media általi és a (hagyományos) telefonhálózaton történő kommunikáció közel fej fej mellett állnak. Előbbihez természetesen ugyan hozzá tartozik a chat, email, stb., de én úgy látom – többek között személyes tapasztalat által –, hogy erőteljesen jelen vannak az ilyen felületekről indított hanghívások is.

Úgy gondolom, a jövőben folytatódik az interneten (sőt még specifikusabban: közösségi médián) nyugvó mobilkommunikációs formák térhódítása, ugyanakkor a hagyományos technológiák még jó ideig velünk maradnak.

10+1 meglepő érdekesség Monacoról
10+1 meglepő érdekesség Monacoról

Egy hajóverseny kapcsán volt szerencsém eljutni a festői Monacoba, a képeslapok sztárja pedig hol meglepett, hol lenyűgözött mesterkélt bájával, egyszerűségével és sajátos lakóival. Íme a top 10 dolog, ami meglepett az apró országban

1. Tömegközlekedés

Abban a pillanatban, amikor megérkeztem, az első dolog, amire rácsodálkozam, hogy minden utca úgy néz ki, mint egy autókiállítás: Ferrari, Aston Martin, Tesla, Lamborghini ... olyan természetességgel állnak takaros kis lakások előtt, mint akármelyik Opel nálunk, Budapesten. Ilyen feltételek mellett én meg is feledkeztem arról, hogy egy országnak azért szokott lenni tömegközlekedése, mégha az akkora is körülbelül alapterületében, mint Veresegyház.

Négy napnak kellett eltelnie folyamatos ingázásban Menton és Monaco között, hogy rájöjjek: létezik tömegközlekedési eszköz - csak én eddig nem ismertem fel. Míg Nizza és Monaco között rendes méretű buszok szállítanak utasokat, addig a dimbes-dombos ékszerdobozon belül öt utas kapacitású nagyobb autók szolgálnak erre a célra. Főleg turisták veszik igénybe a szolgáltatást, és nincs is mindig tele az a kocsi. Egyrészt, mert 5 euró egy buszjegy, másrészt ki ne tudna / akarna elsétálni abban a pici országban gyakorlatilag bárhonnan bárhová, amikor olyan kicsi, és olyan gyönyörű.

c9.jpg

2. A herceg

Kislányként a mesékkel belém ivódott egy viszonylag egzakt kép arról, milyenek egy herceg paraméterei, így meglepve tapasztaltam, hogy Monaco néha kacér és botrányos életű hercege egy kedves szemű, kopaszodó, pocakos, középmagas, barátságos kisugárzású úriember. Ami talán mégis herceggé teszi, az a kísérete, illetve az ország lakóinak hozzáállása: amikor a parton szereltünk egy motoros hajót, jó előre hívták a kikötőmestert, hogy jön meglátogatni a versenyt a herceg.

Mindenkinek abba kellett hagynia, amit csinált, és akinek olajos, ragasztós vagy bármilyen okból piszkos volt a kesztyűje, ruhája, azt be kellett küldeni a hajó mögé vagy valamelyik épületbe (netán az egyik luxus mosdóba), helyére pedig egy tiszta kesztyűs kollégát kellett delegálni a látható munkatérbe, akinek mintegy öt percig valami kosszal nem járó látszat tevékenységet kellett végeznie, amíg a herceg barátságos bólintással el nem haladt mellettünk. Az is érdekes volt, amikor egy nappal egy nyílt óceáni versenyszám előtt az egész futamot átszervezték egy kis kikötői öbölbe - hiszen onnan az éppen arra járó herceg jobban látta a versenyt.

228_00-2019-02-11-1244.jpg

3. Parkok

Amikor ránézünk az ország képére, egy hegyekkel tarkított teret látunk a tenger partján, ahol egy zsebkendőnyi sík terület sincs. Ez nem csak a látszat, Monacoban tényleg akárhol elejtünk egy ceruzát, az nagy valószínűséggel legurul egészen a tengerig: minden lejt, az utcák szűkösek, minden lehetséges szabad területre lépcsőt vagy lakóházat építettek. Ebben a környezetben furcsa lehet, hogy még úgy is igény van füves parkokra, hogy pár perc alatt le lehet jutni a napos tengerpartra.

Ezek azonban nem az általunk megszokott nagy, terebélyes fákkal tarkított füves placcok, hanem kis, kert méretű apró árnyékos helyek, pici szökőkutakkal és 1-2 paddal. Néha nem is lehet megállapítani, ez most valakinek a kertje, vagy egy köztéri park. Ezeket a félreértéseket a közterületekért felelős szerv márványtáblák kihelyezésével előzte meg.

d21fc36b8c52b68aa5630fb9df2875d7.jpg

4. Forma 1 - a gyilkos utak

Aki nézett valaha F1-es futamot, az tudhatja, hogy a monacoi pálya kifejezetten gyilkos: tele szintkülönbséggel és olyan kanyarokkal, amiben néha ösztönösen átértékeli addigi életét egy tapasztalatlan sofőr. Az egész ország úthálózata is hasonló: amellett, hogy folyamatosan rajtam volt a frász, hogy be sem tudok hajtani egy szűk utcába, és olyan szögben lejtenek az utak, hogy azokon inkább síelni szeretnénk, még lehetetlen hajtűkanyarok is tarkítják az élményt. Emellett az sem opció, hogy "YOLO" stílusban, lesz ami lesz alapon lazán ellavírozok, mert jobbról-balról a szülőfalum éves GDP-jének megfelelő értékben parkolnak autók, amikben ha kárt teszek, elég mélyen a zsebembe kell nyúlnom.

ferrari-monaco_cec5a7870ed110198cefa527308d9a45.jpg

5. Boltok, ételek - nem kell mindig kaviár

Éttermekkel természetesen találkozhatunk minden sarkon, de egy élelmiszer boltért már kicsit tovább kell kutakodnunk Monacoban. Ami még az elenyésző számnál is meglepőbb, az a kis közértek kínálata: kevesebb édességet és zsíros ételt találunk itt, konzervet pedig szinte egyáltalán nem. Ellenben helyi viszonylatban olcsónak számító zöldségek és gyümölcsök özöne vár ránk, illetve rengeteg olyan önkiszolgáló gyümölcslé facsaró, amiben szinte bármilyen gyümölcs levét kipréselhetjük és hazavihetjük.

Mindennapos betérő volt például egy anyuka, aki reggelente gránátalma levet préselt kislányának az automatából. Rengeteg a hideg (szigorúan hideg) készen kapható étel, főként saláta vagy könnyű feltétes tészta. Összességében tehát nagyon könnyű egészségesen étkezni ezekből a közértekből, ha az embernek ezzel arányos fizetése is van.

monaco_country_portal_shutterstock_771124360-179.jpg

6. Sportok és öltözködés

Azt hinné az ember, hogy Monacoban a sport a luxushajózás, az öltözködés pedig Prada, Gucci és egyéb márkák felvonultatása. Tény, hogy rengeteg luxushajó parkol a monacoi kikötőben, de ezeknek csak egy része a helyi polgároké, ráadásul az ezeken való pezsgőzés nem is tekinthető igazán sportnak. Ebből a szempontból inkább a kicsit arrébb fekvő vitorláskikötő az érdekes, ahol bár olyan drága eszközök vannak, amik egy szerény balatoni vitorlázónak elképzelhetetlenek, de emellett olyan vitorlásokról is beszélünk, amiknek a nyílt tengeri irányítása és manőverezése egészen nagy tudást és tapasztalatot igényel, így használatuk abszolút tekinthető sportnak.

A közeli homokos partszakaszokon reggelente gyakori látvány 10-15 úszó, nagyon sokan "lecsurognak" a ferrarijukkal a hegyről és futnak a kikötőben - persze, csak ha nincs ott a herceg. Öltözködésükben egészen egyszerűek, márkás, de nem feltűnően drága alapdarabokat viselnek. Elég általános a váltásruha, hiszen nincs annál kellemetlenebb, mint ha a friss fehér pólón izzadtság cseppek nyomát lehet felfedezni. Szinte mindenki átöltözik naponta 2-3 alkalommal, így aki ide utazik, készüljön szintén több blúzzal, pólóval, mint ahány napra megy.

monaco.jpg

7. "Nemluxus" környezet

A horvát csapattal sétálgatva a futamközi szünetben egy sporttárs szendvicséről a szél lefújta a szalvétát. Természetesen azonnal lepergett előttünk, milyen elképesztően apró dolgokért jár büntetés Monacoban, és minden egyes kis kihágásért pénzbírság vagy rendőrségi tortúra jár, így az egész közép-európai delegátum egy emberként vetette magát a szélben szálló bűnjel után. De valaki megelőzött: szó szerint a semmiből ráfordult az érintett sikátorra két közteres, elfogták a kósza szalvétát, majd eltűntek.

A szórakoztató esetet leszámítva általánosságban elmondható, hogy nagyon szigorúak a kihágásokért kiszabott büntetések, és minden nagyon szépen karban van tartva. Nyilván itt is él az a szabály, hogy ha az ember szép környezetben él, arra jobban is vigyáz, és annak a fordítottját próbálják kivédeni: hogy ha egyszer egy ablakot betörnek, és azt nem javítják meg, ott a lakosok is igénytelenebbül állnak majd a környezetükhöz. Ha belegondolunk, így már érthető, miért érzi úgy magát az ember Monacoban, hogy enni lehetne a fényesre mosott utcakövekről.

monaco-auto.jpg

8. Flóra és fauna, kamu pálmafák

Az állatvilág igen gyér, a lakosság háziállatai szinte minden kisebb jószágot elüldöztek a területről, így a fauna annyira nem is érdekes a térségben (még talán annyit tennék hozzá, hogy bármennyire is tipikus mediterrán ország, egy gramm delfin nem ugrál a horizonton). Ami érdekesebb, az a növényvilág: őshonos növényzete a keménylombú erdő, és ennek mentén könnyen azt hihetjük, hogy az ikonikus pálmafák eleve ott voltak már az idők kezdete előttről.

Az igazság azonban az, hogy a népsűrűséggel együtt az őshonos növényzet teljesen eltűnt, és a másodlagos flóra dominál: szúrós, örökzöld bozót és vibráló színű pompás vadvirágok tarkítják a domboldalakat (ezek azok a virágok, amiket itt nem győznek kaszálni, itthon pedig csillagászati áron vesszük őket, és nevelgetjük cserepekben). Az, hogy a kanyargós utak mentén mégis pálmafákat látunk, az nem azért van, mert véletlenül pont az út kanyarulata mentén bukkannak fel, hanem azért, mert a turisták elvárásait akarta a hercegség követni, és néhány éve tudatosan telepítik újra a pálmákat és a banánfákat.

unnamed_1_1.jpg

9. Kávé

Logikus lenne, hogy a szomszédos Franciaországból hozzák a kávét. Ennek ellenére én akárhol próbálkoztam, mindenhol olasz kávét kaptam. Mindenki vonja le a megfelelő konklúziókat.

monaco_botanikus_kert6-480x360.jpg

10. Alkohol

A lengyel csapattal szerettük volna az aznapi szlalom futam sikereit megünnepelni, és ennek örömére 2-2 embert minden csapat megindított a boltba szeszesitalt venni. Addig a többiek előkészítették a hotelszobát egy kellemes teraszos ünnepléshez, ugyanis Monacoban jelenleg is kötelező a maszkviselés a kikötőben és a közterületek nagy részén, de szeszesitalt fogyasztani egyébként is tilos ezeken a helyeken.

A küldötteket utolsó versenynap lévén sörért küldtük, másra nem igen futotta a pénzünkből, de hamar jött a telefon, hogy át kell szervezni a dolgot: ennyi embernek sört venni legalább olyan drága volt, mint tequilát vagy vodkát és narancslevet venni, hiszen itt a megszokott dobozos sörök nem nagyon érhetőek el, ezek közül inkább csak a drágább, kézműves verziók kaphatók. Aki tehát csapattal tesz kirándulást ide, érdemes a saját italából is hoznia, és csak kóstolni a helyi különlegességeket. Abból is előnyösebb a borokat, bár azt is inkább érdemes egy francia borászatban kikérni, ahol még mesélnek is kicsit az adott termőterületről.

slider-v3_1.jpg

+1. A munka hősei

Az olaszos életmód (későn kelés, szieszta, éjjelig teraszparti) itt is érvényes, de a munkák még különösebbek a mi szakmáinkhoz képest. Nyilván nem teljesek turistaként az ismereteim, munka közben én csak a kikötői dolgozókat (yachtok oldalának mosása, pezsgő felszolgálása), a pincéreket (ugyanezen pezsgő felszolgálása, csak szárazföldön) és a boltosokat láttam. A hét sztárja az a monacoi luxust reprezentáló férfi volt, aki hajnali hatkor öltönyben kijött a Rolex üzlet előtti vörös szőnyeghez, és egy órán át porszívózta róla a rózsaszín virágszirmokat. Neki ugyanis ez a munkája.

nice-to-monaco-grand-prix-1024x685.jpg

10 könnyen betartható tipp a spóroláshoz
10 könnyen betartható tipp a spóroláshoz

Bár legtöbbször nem a spórolás a megoldás egy mélyebb anyagi problémára, de a hétköznapokban egyáltalán nem árt ha optimalizáljuk a költéseinket. Ma néhány egyszerű gyakorlati tanácsot hoztam, amiket könnyű betartani, és sokat segíthetnek a megtakarításban.

giphy_1.gif

1. Ne vásárolj drága ruhatermékeket

Számos olyan cipőbolt van, ahol tudsz márkás, vagy nem gagyi, "márkátlan" cipőket venni akciósan párezer forintért, tehát egy középkategóriás sportcipő tized áráért. Ha frusztrál, hogy esetleg menőbb egy csillag a cipődön, gondolj arra, hogy akinek magas egzisztenciája van, annak nem kell mutatni. Egyébként érdekes tény, hogy Magyarországon sokkal nagyobb divatja van annak, hogy a logót mutassuk magunkon, mint nemzetközileg. Tipp: sok hölgy ismerősöm is netes "noname" webshopokon vásárol magának, és igényesen öltöznek. Logók nélkül is lehetsz stílusos.

tenor_3.gif

2. Hagyj fel a szerencsejátékkal

Már én is ezerszer megfogadtam egy-egy úszott tippmix szelvénynél, hogy nem, többet “nem rakok mixet”. Persze mindig úgy érzem, hogy na majd most! De a tapasztalatok alapján a legtöbben pénzt bukunk vele. A kaparós sorsjegyekre nem is térek ki, nevezzük csak a “szerencsejátékosok adójának”. Egy jó Belga szám ezt a problémát kellő részletességgel fejezi ki:

3. Ne rendelj, tanulj meg főzni!

Ha elolvastad az egyik előző cikkemet, akkor már tudsz is főzni. Rengeteg jó recept van, igaz nem minden esetben olcsóbb mint ha rendelsz, de annál finomabb, és hosszútávon - saját tapasztalat alapján - havi több tízezer forintot tudtam spórolni. A spórolás értékéből pedig fél év alatt kijön egy új játékkonzol, vagy kisebb, egyhetes utazás is, nem is beszélve arról, hogy ha figyelsz rá, az otthon elkészített étel, egészségesebb is.

b0ti.gif

4. Vegyél kulacsot!

Nem csak nyáron probléma a kellő mennyiségű folyadék bevitele. Már párezer forintért lehet kapni jó minőségű termosz kulacsot, ami hidegen tartja a vizet. (mert ugye nem cukros üdítőt töltesz bele) Ha csak naponta egy vizet veszel valamelyik belvárosi beülős helyen, akkor naponta legalább 200 forintot költesz, ami havonta kb 6000 forint átlagosan. Évente ezzel 72000 forintot vonsz meg magadtól. Ha csak két évig nem költesz ásványvízre, akkor több, mint 140000 forintod marad, amiből kijön egy felső-középkategóriás okostelefon előfizetésre, vagy egy jobb fényképezőgép. Szerintem ezek jobban megérik ezt az összeget.

 tenor-2.gif

5. Ha utazol, vonatozz

Tudom, az autó első blikkre kényelmesebbnek tűnik. De gondolj bele abba is, hogy ha vonattal közlekedsz, nem kell figyelned az útra, nem fáradsz annyira, és még ki is tudsz kapcsolni, a benzin díjakról nem is beszélve. Azt mondanom sem kell, hogy sokkal környezetbarátabb, hiszen azt a MÁV alkalmazás is megmutatja, hogy mennyi CO2-t spóroltál meg azzal, ha online vetted a jegyet, és autó helyett vasúton utaztál. Fun fact: Ezt a cikket is vonaton írom.

c7cb77ccca2d82010b85399a9f4e0073.gif

6. Tanulj meg hajat nyírni

A legtöbb borbély, akinél jártam magának tanult hajat vágni, és először “a koliban lenyírta mindenkinek ingyen vagy jelképes összegért”, aztán úgy lett egyre profibb borbély. Ha a pároddal vagy valamelyik jó barátoddal beruháztok egy közös haj- és szakállnyíró gépbe, havonta minimum 8.000 Forintot spóroltok meg, ami éves szinten majdnem 100000 forint. Angolosan mondva: it makes sense.

sll.gif 

7. Három bevásárlási szabály: nem éhes hassal, táskával és egészségeset!

Biztosan veled is előfordult már, hogy valamelyik élelmiszerkereskedésben éhes hassal felvásároltad az egész üzletet. Ha éppen kifogytál otthon, legalább vízzel idd magad tele, hogy ne az éhség, hanem a józan ész vezéreljen. A túlvásárlás nem csak túlköltekezést jelent, hanem terheled a környezetet vele, feleslegesen veszel ételt, ami pazarláshoz vezethet,  ráadásul éhesen jobban kívánod az egészségtelen nassolni valókat. Ha ezt a szabályt megtartod, akkor egész sok pénzt tudsz spórolni és még egészségesen, jó közérzettel is alszol el, hiszen óvtad vele a környezetedet is.

tenor-3.gif

8. Drága az “érpoc”, de megéri

Nem csak AirPods létezik, a Samsung, és sok más márka képviselteti magát a magas minőségű bluetooth fül- és fejhallgatók piacán. Elsőre hülyén hangzik, hogy egy drága “fülessel” lehet spórolni, de ha belegondolsz, hogy egy ilyen eszköz akár tíz évig is jól tud működni, és utána összeadod, hányszor vettél 5-10000 forintért alacsony minőségű hangeszközt, akkor kijön hogy hosszútávon valamivel olcsóbb a vezetékmentes megoldás, arról nem beszélve, hogy ha kicsit többet szánsz rá, a hangminőség is sokkal nagyobb élményt ad.

200w.gif

9. Vásárolj piacon

Az egészség az egyik legfontosabb, hiszen csak egy testünk van, amire érdemes vigyázni. A zöldség és gyümölcs viszont nem olcsó, ha valamelyik hipermarketben veszed meg. Egy séta nem árt, érdemes ellátogatni egy közeli piacra ahol sokkal olcsóbban hozzájutsz ezekhez az árucikkekhez, ráadásul frissebbet kapsz, a magyar gazdákat is támogatod, és mivel lokálisan megtermelt zöldárut veszel, a környezetet ezzel is kíméled.

 pexels-ryutaro-tsukata-5745903.jpg

10.Használj mosható maszkot

Jelenleg csak kevés helyen kell maszkot hordani Magyarországon, így ez a tipp nem aktuális, és reméljük már nem is lesz az. De ha még is lenne egy újabb járvány időszak, ami indokolja a maszk viselését, érdemes mosható maszkot vásárolni, hiszen a maszk sem olyan olcsó, így egy hétvégi kirándulásra elég pénz könnyen össze lehet spórolni.

opan-2.gif

Arkan Tigrisei
Arkan Tigrisei

arkantigrisei.jpg

1991 májusában Jugoszlávia felbomlásával tört ki a 10 évig tartó délszláv háború. A konfliktus, illetve a szétbomlás oka, hogy Szlovénia és Horvátország függetlenedni akart.

Horvátország függetlenedését nem nézték jó szemmel a helyi szerbek, ezért 1991. december 19-én, az egykori oszmán török ellen védő határőrvidékről (ugyanis szerbül a Krajina határvidéket jelent) elnevezték és létrehozták a Krajinai Szerb Köztársaságot. Meg kell jegyezni, hogy a Krajinai Szerb Köztársaságot sohasem ismerték el államként.

A krajinai szerbeket, hogy háborút folytathassanak a horvátokkal szemben, a Jugoszláv Néphadsereg fegyverezett fel és pénzelte.

Arkan, avagy az ifjú Željko Ražnatović

1952. április 17. megszületett Željko Ražnatović, a Ražnatović család egyetlen fiúgyermekeként. Apja ezredes volt a már említett Jugoszláv Néphadseregnél, ráadásul harcolt a II. Világháborúban és részt vett a Priština felszabadításáért vívott csatában is.

Már gyerekként sem volt könnyű eset, sokszor kapták lopáson, először 1966-ban ítélték el lopás miatt, ami miatt javítóintézetbe küldték. 20 évesen disszidált nyugatra, azonban ott sem élt szent életet. Belgiumban például 10 év börtönre ítélték, de négy év után megszökött. Nyugaton legutoljára Hollandiában ítélték szabadságvesztésre, ahonnan 9 hónap után szökött meg. Később mégis visszatért Jugoszláviába, ahol érdekes módon cukrászdát nyitott, és a Crvena Zvezda csapat szurkolótáborának vezetője lett. 

Nem tartott sokáig a nyugodt polgári élete. Még a háború előtt balhéba keveredett Jugoszláviában, ugyanis 1983-ban meggyanúsították egy zágrábi bank kirablásával. A nyomozás részeként két civil ruhás rendőr ment ki Željko házához, ahol azonban csak anyja volt otthon. A rendőrök úgy mutatkoztak be, mint Željko barátai, akik egy kisebb pénzösszeggel tartoznak a fiának és azt kiegyenlíteni jönnek. Az anyuka felhívta Željkót és elmondta neki, hogy két ismeretlen férfi keresi. Így Željko már felkészülten ért haza, hozott magával egy revolvert és rálőtt a rendőrökre. Később elfogták Ražnatovićot, és 48 órán át őrizetben is tartották, majd szabadon engedték. Mi volt ennek az oka?

A belügyminisztériumi kapcsolatai révén úgy gondolták, hogy csak „félreértésről” lehet szó.

A Szerb Önkéntes Gárda

Željko Ražnatović a délszláv háborúban Arkan kapitány néven vált híressé. A háborúban ő alapította meg a Szerb Önkéntes Gárdát (Српска добровољачка гарда), melyet csak Tigrisek néven ismertek. A Gárda egy félkatonai szervezet volt, mely eredetileg Ražnatović barátaiból és Crvena Zvezda ultrákból állt. Az egész paramilitáris szervezetet Ražnatović az összelopott pénzéből is politikai kapcsolatait kihasználva alapította meg. A katonákat „Arkan Tigriseiként” emlegették a Balkánon.

De hogyan is kezdődött mindez? Amikor már kitörni látszott a délszláv háború, Crvena Zvezda szurkolók megalapították a Szerb Önkéntes Gárdát, és vezetőjüknek nem mást választottak meg, mint Ražnatovićot.

A gárda fő célja az volt, hogy a háború kitörése esetén segíteni tudják a szerbeket. 

Később beszédekkel próbált embereket toborozni Ražnatović a magánhadseregébe. Az egyik szónoklata alkalmával ezt mondta: „Kemény dió csodás gyümölcs, nem törik, hanem fogat tör… ez illik a szerb népre, mert minden idegen hatalom fogát töri a szerb dión”. Kezdetben csak a jugoszláv hadsereg segítői voltak, de később már önálló hadműveleteket és csatákat is indítottak. A tigrisek kiképzőtábora Erdődnél volt. Arkan kapitány nemigen bánt kesztyűs kézzel a tigriseivel, az is megesett, hogy egy részeg katonáját egyszerűen fejbelőtte. Arkan antialkoholista volt és a dohányzást is megvetette - ezt pedig sajátos módon ki is fejezte alkalomadtán a tigrisei körében.

Rémtettek a Balkánon

A tigrisek számlájára etnikai tisztogatások, nők sorozatos megerőszakolása, és kegyetlen kivégzések írhatók. A tigrisek sem voltak különbek Arkannál, olyan híres bűnözők tartoztak közéjük, mint például Magda Marinkó vagy Erdélyi Nándor sorozatgyilkos. 1991-ben, miután betörtek Nyugat-Szlavóniába, felégettek szlavón és magyar falvakat is. Ilyen falu volt Kórógy és Szentlászló. Ezeket a falvakat kirabolták és a lakosaikat elhurcolták. Bár a Szerb Önkéntes Gárda magánhadseregnek számított, a szemtanúk szerint a tigrisek nem a csatában voltak „keményfiúk”, hanem inkább a foglyokkal szemben való kegyetlenkedésben jeleskedtek. Sok mészárlásban is részt vettek, mind Horvátországban, mind Bosznia-Hercegovinában. Amikor 1992-ben kitört a boszniai háború, a tigrisek nem voltak restek az ottani szerbeknek is segíteni (na meg persze népírtani), így ekkortól kezdve a két front, Horvátország és Bosznia között mozogtak.

A bosnyák civileket vagy legyilkolták vagy deportálták más területekre, ezzel segítve, hogy a terület „megtisztuljon” a muzulmánoktól.

A csatákban - sok kapitánnyal ellentétben - Arkan személyesen harcolt, ő vezette a rohamokat. A Gárdán belül külön kitüntetéseket, medálokat osztott, de az is megesett, hogy a fosztogatott javakat osztotta ki a kiemelkedően teljesítő katonái között. 

A tigrisek vége, és Arkan élete a háború után

A tigrisek végzetét a daytoni egyezmény jelentette, melyben Szerbia vállalta, hogy a Szerb Önkéntes Gárdát felszámolják. Ez 1995-ben történt, azonban mindez ellenére a későbbi, 1999-ben kitört koszovói válságban is feltűntek, és részt vettek az ottani etnikai tisztogatásokban. A háború után Arkan kapitány visszatért a civil életbe. Több focicsapat tulajdonosa lett, bár kétségtelen, hogy kedvence a Crvena Zvezda maradt.

A politikában is szerencsét próbált, és annak ellenére, hogy a Hágai Nemzetközi Törvényszék elfogató parancsot adott ki ellene, egész sikeres volt a politikai porondon. A halálát rejtély övezi. Na, persze nem a hogyan, hanem a miért a kérdés. Nagy valószínűséggel az egyik rivális maffia gyilkoltatta meg - tekintettel arra, hogy sosem legális forrásokat keresett pénzszerzéshez, ez nem meglepő. 2000-ben a belgrádi Intercontinental hotelben négy merénylő három lövést adott le közvetlen közelről, melybe Arkan belehalt. A merénylőt 35 év börtönre ítélték, azonban 2006 óta szökésben van.

Hogyan keltsük Magyarország rossz hírét vágyvezérelt újságírással: a J-Wire esete a magyarországi antiszemitizmussal
Hogyan keltsük Magyarország rossz hírét vágyvezérelt újságírással: a J-Wire esete a magyarországi antiszemitizmussal

zsinagoga-mystery-hotel-budapest.jpg

Ahogyan a Covid járvány kezelésének megítélése, beleértve a különböző vakcinák alkalmazását, úgy az antiszemitizmus magyarországi mértéke is ideológiai, sőt pártpolitikai kérdéssé degradálódott: a politikai elfogultság szemüvegén át nézve a valóság torzul, és igen ritkán lehet helytálló következtetésekre jutni, inkább hibás általánosításokba, vagy akár vágyvezérelt fikciókba csúszhat bele az elemző.

Miközben a magyar kormány és a jobboldali zsidóság, többek között a Tett és Védelem Alapítvány folyamatos monitorozásának eredményeire hivatkozva, azt mondja, a magyarországi antiszemitizmus létezik, de mértéke csekély, és a magyar zsidók biztonságban élhetnek, a baloldalon azt hangsúlyozzák, a magyarok ugyan nem aktívan zsidóellenesek, de legalább egyharmaduk valójában antiszemita, és sok zsidó ezért még mindig félelemben él.

Ez utóbbi narratívát, konkrétan a vágyvezérelt újságírást tolja az ausztrál és új-zélandi zsidóság hírportálja, a J-Wire egy július 26-án megjelent cikkben, melynek szerzője finom csúsztatásokkal és féligazságokkal, illetve bizonyíthatóan hamis állításokkal operálva kelti a riadalmat gyanútlan olvasóiban a magyar helyzetet illetően.

A cikket jegyző Ben Cohen a Mazsihisz 2019-2020-as antiszemita incidenseket vizsgáló jelentéséből dolgozott. Most tekintsünk el a jelentést bemutató, a Mazsihisz címlapján megjelent írás címadásától („Gyűlölködésben a magyar társadalom felülmúlja az európai átlagot”,) amely már önmagában is erősen véleményes látlelet, és félrevezető is, mivel a Medián erre utaló felmérése a kisebbségekkel szemben általában mért ellenszenvre vonatkozik, nem specifikusan a kognitív antiszemitizmusra.

Koncentráljunk csak arra, mit szemezgetett ki a jelentésből Cohen: szerinte a jelentés azt bizonyítja, a zsidókat „széleskörű ellenszenv” övezi hazánkban. Lásd például a Soros György elleni „koholmányok” jelenlétét a magyar közösségi média felhasználók között, amelyeket az is táplál, hogy „a gazdag zsidó” Soros „Orbán Viktor közellensége.” Eddig ezek a szokásos, rágalommal határos állítások, melyek bizonyításához közszereplőkhöz és aktív politikai erőkhöz - beleértve a kormányt - soha sincs kézzel fogható szál, pedig ellenzéki oldalról - itthon és nemzetközi szinten - hatalmas igény lenne rá. Így aztán nem meglepő, hogy a jelentés közéleti antiszemitizmust taglaló fejezetében a szerző kiemelten foglalkozik Bayer Zsolttal.

Bayert „hangos antiszemita hangként” írja le, akinek „kiváló politikai összeköttetései vannak,” és felhozza a magyar újságíró 2016-os állami kitüntetését is, a nemzetközi sajtóban megszokott módon arra célozgatva, hogy Bayer valójában a kormány szócsöve minden egyes megszólalásakor. A sort Bayer rádióműsorával zárja, amiben

"a Bayertől megszokott obszcén hangnemben" azt tudhatták meg a hallgatók, hogy "a zsidók minden baj forrása", majd Zsolt elmagyarázta nekik, hogy a koronavírus egy zsidó találmány a világ statáriumba kényszerítésére"

A valóságban a műsorban ennél sokkal keményebb dolgok hangzottak el: „A háttérhatalom megparancsolta, hogy a fehér keresztényeket ki kell irtani vagy össze kell keverni…a háttérhatalom, annyira gazdagok, hogy őróluk, mint zsidókról nem is szabad beszélni… a zsidó minden bajnak a forrása…”; „…a vírus…direkt meg lett szervezve…én kimondom a milliárdos zsidók azt mondták…elég nekik 800.000 rabszolga…” „szerintem ezzel a vírussal az a háttérhatalomnak a célja, hogy világ-statáriumot vezessenek be…aztán a világ-kormányt…”.  

Erős vélemények ezek, csak egy baj van Cohen tálalásával: mindezeket nem Bayer Zsolt mondta

(és nem is Stefka István, a műsor másik vezetője, akit Cohen nem is említ,) hanem különböző Paláveres betelefonálók, a Cohen által hivatkozott Mazsihisz-dokumentum állítása alapján. A jelentés egyébként, amennyiben pontos, jogosan jegyzi meg, hogy a műsorvezetők ezektől a véleményektől nem határolódtak el. 

Mivel ezek a mondatok nem kaptak nagy nyilvánosságot az írott internetes sajtóban, nem kereshetőek, és a dokumentum (29-30. oldala) nem említ konkrét adást és időpontot, csak azt, hogy 2020. márciusának hétfő-keddi epizódjairól van szó, ezért 16 órányi, - nyilvánosan elérhető - hangfelvételt kell annak meghallgatnia, aki kiváncsi arra, hogy a fenti állítások igazak-e. Ha el is fogadjuk a jelentést, amely a Paláver hallgatóira és műsorvezetőire nem vet jó fényt, Cohen tévedése Bayerrel kapcsolatban még így is súlyos rágalmazás.

Azért megpróbáltuk 

Feltételezve, hogy a bevallottan feszültséglevezető műsor COVID-tól halálra rémült, többségében nyugdíjas betelefonálói a március 16-val kezdődő hét után estek igazán pánikba, ez négy lehetséges adásra szűkíthető (március 23., 24., 30., 31.). (A teljes kijárási korlátozás 27-én lett bejelentve.)

Ez már csak 8 órányi hanganyag, amit át kell fésülni. Fésülni, mert teljesen egészében elfogyasztani ezt a kontentet a súlyos állításokat megfogalmazó jelentés hanyag készítőjének a feladata lenne, helyette nem fogom elvégezni.

A 23-i adásban említésre méltó dologra nem leltem.

Az első tágabb konteót a 24-i adás második órájában találni a 7. perctől, itt a betelefonáló idős úr - szaklapokból tájékozódva - a világkormány biológiai fegyvereként festi le a koronavírust, amivel az időseket akarják a multinacionális cégek kiiktatni (vagy valami hasonló). Zsidókról nem esik szó. Műsorvezető: Stefka István.

A 30-i adás első órájának a 38. percétől egy hosszabb levezetésben egy ugyancsak idős betelefonáló egy nyakatekert biológiai fegyver konteót kezd az akkori korszellem igényességével kibontani, és ugyan beleszövi a Soros-alapítványt egy második (!) wuhani labor finanszírozásába, de bizonyítékok hiányában a vén spekulánst felmenti! Az ezt követő 5 percben megannyi tény és érdekesség elhangzik, zsidókra még csak utalás sincs. Műsorvezető: Bayer Zsolt, aki a betelefonáló monológja idejére rezignáltan tempomatra kapcsol. Az úr a végén (45. perc) a hallgatók saját belátására bízza az elhangzottak igazságtartalmának mérlegelését, majd az óvatosság kedvéért a saját épeszűségét is megkérdőjelezi.

A második órában a 35. perctől egy idős hölgy Szabó Tímea karrierjét köti Soros-szervezetekhez. Zsidókról nem esik szó.

A 31-i adás első órájának 26. percében "Soros elvtárs" Karácsonynak küldött adományát említi egy hallgató (ami akkor tegnapi hír volt, hot topic). Stefka István próbálja lehiggasztani a düh spirálba került Kőrösi urat. Zsidókról nem esik szó.

A második óra 9. percében egy úr az első óra végén betelefonáló, COVID-köpködők miatt pánikoló idős hölgyre reagálva sejtelmesen annyit mond, hogy azok fizetik a köpködőket, akik a Momentumot és az "antifákat".

Egy perccel később Soros egymillió eurója Budapestnek újra szóba kerül. Az úr hosszú Soros-idézeteket idéz, de nem köti a vén spekulánst a koronavírushoz, majd a 15. perc környékére nagy nehezen kibontakozik a várt és jól ismert gotcha: Soros a valódi antiszemita, aki zsidó vagyonokat fosztogatott a világháború végén, hiszen lelkiismeret nélküli taposóakna-gyáros. Gordon Brown állítólagos világkormány-felvetése szóba kerül, de azt nem tudjuk meg, hogy a volt brit miniszterelnök milyen etnikumba tartozik.

41. perc: "...komoly tudósok mondták, hogy ez a járvány ez állítólag az űrből is jöhet. Tehát meteoritokkal, vagy egyéb dolgokkal az űrből is lehet.".

Itt égtem végleg ki.

Ez nem jelenti azt, hogy ne lettek volna a Mazsihisz-jelentésben idézett betelefonálók, vagy a rájuk adott, megengedő műsorvezetői reakciók, de a potenciális adások átfésülése közben nem akadtam ilyenre, és az elfogyasztott részek alapján ugyan egy dühös és harcos, de még az implicit antiszemitizmussal szemben sem megengedő közeg rajzolódott ki.

A szerk.

Cohen cikke a Mazsihisz megbízásából készült Medián felméréssel folytatja, mely szerint a társadalom 20 százaléka „erősen” antiszemita, míg 16 százaléka „mérsékelten” antiszemita, tehát a magyar lakosság mintegy harmada az, és 23% ma is egyetértene a numerus clausus-szal. Csakugyan magas számok, bár tegyük hozzá, nagyon sok függ attól, hogyan tesznek fel egy kérdést, és könnyen előfordulhat, valakinek egy feltételezés eszébe sem jutna, ha valamilyen „rávezető” állítást nem mutatnak be neki. Ahogyan a Medián vezetője, Hann Endre is megjegyezte a jelentés bemutatásakor (ezt persze nem idézi Cohen), hogy 

Magyarországon „a zsidó ügy nem forró ügy, azaz a megkérdezettek számára a zsidósággal kapcsolatos események, hírek, jelenségek, dolgok nem bírnak kiemelt jelentőséggel. Sőt, a zsidók megítélése valamelyest még javult is,”

de persze azt is hozzátette, nehogy túl szép legyen a kép, hogy mindebből „nem az következik, hogy az emberek elfogadóbbak lettek, hanem az, hogy a gyűlölet célpontjai a migránsok (arabok, feketék) lettek.”

Cohen végül az USA példáját hozva fel, ahol az utóbbi időben megszaporodtak a zsidók elleni erőszakos cselekmények, sokat sejtetően megpendíti, egyelőre „kérdés,” hogy ez az erős magyarországi ellenszenv a zsidók iránt „megtestesül-e majd erőszakban.” Még jó, hogy nem teszi hozzá, bárcsak!

Az amerikai helyzettel példálózó szerző az ottani kontextusról elhallgat két fontos tényt. Az első és legfontosabb a kettő közül, hogy az USA-ban a politikai antiszemitizmus az, amelyik az arra fogékonyakban indulatokat gerjeszt. A bevándorló, nem egy esetben muszlim hátterű demokrata politikusok lassan, de biztosan bevitték az addig elfogadhatatlan antiszemita toposzokat és beszédmódot az USA Kongresszusába, és a közösségi médiában egészen megdöbbentő kijelentéseket tesznek Izraelről.

A palesztinokat például rendre a diktatórikus zsidó állam mártírjainak állítják be.

Ahogyan azt a baloldalon is előszeretettel hangsúlyozzák, nem kell hozzá IQ bajnoknak lenni, hogy az ilyesmi felbátorítja azokat, akik eddig nem merték felvállalni antiszemita nézeteiket, a legradikálisabbakat pedig gyűlöletcselekményekre indíthatja. A másik tény, amelyről szintén nem tesz említést Ben Cohen, hogy Amerikában az antiszemitizmus leginkább a muszlim bevándorlók és a radikális baloldali mozgalmak, köztük a BLM tagjai és pártolói között jelentős, legtöbbször az Izrael-ellenesség köntösébe csomagolva. „Hála” ezeknek a csoportoknak, hihetetlen mértékben szaporodtak meg a láthatóan zsidó személyek és intézmények elleni erőszakos támadások.

A hasonlat tehát erősen sántít. Mindazonáltal azt gondolom, épeszű ember nem állítja, hogy Magyarországon nincs antiszemitizmus. Rasszizmus és antiszemitizmus a társadalom minden szegmensében előfordul, függetlenül a politikai irányultságtól. A keresztény erkölcs és a polgári etika egyaránt azt kívánja mindannyiunktól, hogy ne hagyjuk szó nélkül, ha zsidóellenes megjegyzést hallunk, és valljuk be, az ilyen sajnos előfordul. Ahogyan Fröhlich Róbert főrabbi úr is megjegyezte a Szentírásból idézve egy a közelmúltban a Danube Institute által tartott, a magyarországi antiszemitizmussal objektíven foglalkozó konferencián:  „Fedd meg bátran honfitársadat, hogy ne légy részes a vétkében.”

Azonban azt állítani, hogy a magyarországi helyzet azért rossz, mert amúgy jó, és hogy

nem az a lényeg, mi történik, hanem hogy a társadalom egy meghatározhatatlan nagyságú szegmensének milyen szörnyűséget képzelünk a fejébe

súlyos és kártékony rágalom, amely ellen fel kell szólalnunk!

Így verik át a horvát szállásadók a magyar utazókat
Így verik át a horvát szállásadók a magyar utazókat

zimmer-frei.jpg

Megérkezett a nyár, a magyarok pedig elindultak Horvátország felé. A Horvát Idegenforgalmi Közösség magyarországi képviseletének igazgatója szerint idén júliusban az előző év ugyanazon időszakához képest 90 százalékkal több magyar turista látogatott az országba. Indulás előtt azonban utazók sokasága ugyanazt a rejtélyes dolgot tapasztalta: lemondták a foglalását! De miért is történnek a folyamatos lemondások?

Talán mindenkinek van olyan ismerőse, aki mindenféle ismeretlen weboldalakon vagy kapcsolatokon keresztül foglal szállást magának. A mostani helyzet pikantériája azonban, hogy a lemondás miatt bosszankodó utazók szinte kivétel nélkül a Booking.com oldalán keresztül, vagyis a világ legnagyobb szállásfoglaló platformján foglalták szállásaikat.

És hogy pontosan mi történik a szállásokkal? Ahogy egy magyar nyelvű horvátországi utazós csoport beszélgetése is mutatja az alábbi fotón, a szállásadók néhány nappal az utazás előtt – drasztikus esetben megérkezéskor – közlik különböző indokokra hivatkozva, hogy nem tudják fogadni az utazókat. A beszámolók szerint egyesek a koronavírus-járványt említik indokként, mások szerint túlfoglalás történt, míg megint mások magyarázatot sem adnak, sőt, horvát nyelven kívül másképp nem kívánnak megszólalni (még úgy sem, hogy a Booking szerint angolul és németül is kommunikálnak).

Hasonló esetek persze előfordulhatnak, de hirtelen túl sok ilyen történet kezdett terjedni a magyar nyelvű csoportokban – a külön ezen célzatra létrehozott poszt már 200-nál is több hozzászólásnál jár –, ahogy a Bookingon túl már az Airbnb-n foglalt szállásokat is érinteni kezdte a probléma, így valószínű, hogy nem véletlenül történnek a törlések.

A pontos okokat persze nehéz megismerni, különösen azért, mert a szállásadók az utazókon túl a portáloknak sem adnak indoklást, bizonyos esetekben pedig magukat az utazókat kérik meg arra, hogy töröljék a foglalásaikat (így hivatalosan az utazó áll el az utazás lehetőségétől).

Ennek ellenére egyre több olyan hír jelent meg (többek között horvát szállásadók részéről is), hogy a sorozatos törlések egyik oka a német turisták nagy száma – továbbá az ő vastagabb pénztárcájuk. Miután ugyanis Németország a kiemelten fertőzött területek közé (értsd: oltatlanul karantén szükséges a visszatéréskor) sorolta Spanyolországot (a németek egyik legkedveltebb desztinációját), egyre több utazó változtatott tervén Horvátország mellett döntve – különösen úgy, hogy Görögországban és Ciprusban is nagyot nőttek a fertőzésszámok. A horvát szállásadók az alkalmon kapva ezért inkább visszamondják a sok esetben már hónapok óta létező foglalásokat (vállalva a Bookinggal vagy Airbnb-vel szembeni következményeket is), a lakásokat pedig last minute jelentősen magasabb áron kiadják német turistáknak.

Bár a magyar utazók a befizetett összeget (már ha előleges foglalás történt) visszakapják, ám a last minute lemondások – különösen főszezonban szabad szálláshelyek hiányában – komolyabb fejfájást okoznak, miközben az összeg visszaérkezésének átfutási ideje is gondot jelenhet azoknak, akiknek nincs lehetőségük még egy szállás azonnali kifizetésére. 

Kiemelt fotó forrása: Tripadvisor

Munkaerőhiány és csábító bérek a vendéglátásban
Munkaerőhiány és csábító bérek a vendéglátásban

forrás: https://pixabay.com/photos/money-bank-note-currency-euro-2159310/

Már 2019-ben is körülbelül 10 000 fő hiányzott a vendéglátásból, azonban a koronavírus csak tovább növelte ezt a számot. A járvány miatt életbe lépő, a vendéglátást és turizmust érintő korlátozások miatt sokan kénytelenek voltak elhagyni a pályát. Ugyan tavaly még könnyebb volt pótolni a hiányzó munkaerőt, hiszen sok külföldön dolgozó vendéglátós hazatért és dolgozott itthon a nyári szezonban, de egyre többen helyezkedtek el más szektorban. A BalatonJob üzemeltetője szerint idén nehezebb lesz munkaerőt találni, hiszen a pályaelhagyók, ha vissza is akarnak térni a vendéglátáshoz, akkor sincs könnyű dolguk. Ez azzal magyarázható, hogy a munkavállalók nehezebben adják fel az állásukat, ha nincs az új helye, illetve a felmondási idővel is számolni kell.

Azonban a szolgáltatók a tavalyi évhez hasonló vendégforgalomra számítanak. 2020-ban a legnépszerűbb úti cél a Balaton volt, több mint 4 millió vendégéjszakát töltött el megközelítőleg 1,3 millió magyar turista. Jelenleg a szektorban 20 000 állás betöltetlen, éppen ezért próbálják a munkaadók magas bérekkel magukhoz édesgetni a dolgozókat. Mindazonáltal a koronavírus csak felerősítette a béremelkedést, állítja Vágó Péter, a Kereskedők és Vállalkozók Veszprém megyei elnöke, de véleménye szerint ez az emelkedés nem irreális. A munkaerőhiány miatt már 2019-ben is volt olyan hely, amely nyugati mértékű bért kínált az alkalmazottaknak, azaz már akkor is volt lehetőség havi 1-1,2 millió forint megkeresésére. Iparági információk alapján a konyhai kisegítők és takarítók nettó órabére 1200-1300 Ft körül mozog, a pultosok, felszolgálok pedig 1500 Ft körül keresnek. A dobogó első helyezettjei a szakácsok, a maguk óránkénti 2000-2500Ft közötti keresetével, természetesen ez is nettóban.

A vendéglátásban dolgozók sokszor nem napi 8 órát dolgoznak, sokkal inkább 10-12 órát is robotolnak és az sem ritka, hogy ezt heti 6 napon át teszik. Ezek alapján a kisegítő személyzet 345-374 ezer körüli összeget keres havonta, míg egy felszolgáló 430 ezer forintot, egy szakács pedig akár 720 ezer forintot is hazavihet havonta.

Kicsit én is kutakodtam az álláshirdetések között, hogy megismerjem közelebbről a piaci helyzetet. Balatonfüredre főpincért 2000 Ft-os nettó órabér ajánlásával keresnek, egy séf 2500 Ft-ot kereshet meg óránként, a konyhai kisegítőnek pedig 1500 Ft-ot kínál óránként a hirdető. Egy örvényesi vendéglőbe 1800-2200 Ft közötti órabérért keresnek szakácsot. Zamárdiban pedig 300-400 ezer közötti bérre számíthat havonta egy pultos. Természetesen akadnak olyan hirdetések is, ahol a pályázónak kell megadnia a bérigényét és sok helyen olvasható mindössze annyi: „versenyképes fizetés”.

Fontos megjegyezni, hogy a magas bérek önmagukban nem biztos, hogy magas vonzerővel bírnak a munkavállalók szemében. A bérek mellett egyre nagyobb hangsúly helyeződik a körülményekre is. Nőtt a jelentősége az igényes szállásoknak, illetve a munkaadók is rájöttek, hogy a pihentebb dolgozók magasabb teljesítményre képesek, ezért jobban odafigyelnek a munkakörülményekre, valamint az emberibb munkaóraszámra. Teszik ezt annak reményében, hogy az elégedett munkavállaló a következő szezonban is visszatér majd.

A fővárosban továbbra is bizonytalan a szezon kimenetele, ennek köszönhetően pedig az itt dolgozó vendéglátósok is nyitottá váltak a vidéki elhelyezkedésre. Ezt próbálják kihasználni a balatoni vendéglátó tulajdonosok és Budapestről is csábítják a munkavállalókat. A protfolio.hu írása szerint akár 1 milliót is kínálhatnak a felszolgálóknak, valamint a szakácsoknak.

És hogy mit hoz a jövő a vendéglátóiparban tevékenykedő munkavállalóknak? A szakemberek reményei szerint sikerül újra visszaállítani a bizalmat, a munkaadók pedig arra törekednek, hogy újra biztos megélhetést nyújtsanak a turizmusban, valamint a vendéglátásban tevékenykedőknek.

 

 

 

 

 

 

 

Ezüstérmes lett, majd élőben szállt szembe a sportminiszterrel
Ezüstérmes lett, majd élőben szállt szembe a sportminiszterrel

ymy0zmu1zwjmnjy2zjk2y2fjnmnjmtnknduw_thumb.jpg

Nem egy olimpiai ezüstéremhez illő ünneplés zajlott le Romániában, miután a párbajtőrvívó Ana Maria Popescu már hazaérkezése előtt összetűzött a sportminiszterrel, majd az eredményét ünneplő ceremónián a beszédében nyíltan szembe is szállt vele. A sportoló a miniszter kézfogását is elutasította, az ügy pedig a román sajtó egészében vezető hírré vált. Azóta mindketten elnézést kértek a másik féltől! 

Az összetűzés kezdete Novák Eduárd romániai sportminiszter kijelentéséhez köthető, aki a párbajtőrvívó teljesítményét úgy kommentálta, hogy még ha 5 millió lejjel (364 millió forint) nagyobb lett volna a szövetség költségvetése, Popescu akkor sem tudta volna megnyerni az aranyérmet – az egyetlen megoldás a jobb eredményekre ugyanis a fiatal tehetségek érkezése lenne. A megszólalás a sportoló döntőt követő interjújára reagált, mely során Ana Maria Popescu elmondta, bízik abban, hogy a jó teljesítménye nagyobb anyagi hozzájárulást eredményez majd a párbajtőrvívás romániai fejlesztéséhez a még komolyabb siker érdekében.

Bár a sportminiszter az anyagi hozzájárulás kérdésen túlmenően kitért arra is, hogy számára Popescu ezüstérme valójában arany – mivel a sportoló magasan túlszárnyalta az elvárásokat –, Popescu hazatérését követően meglehetősen erőteljesen vágott vissza, épp azon esemény során, melyet a sportoló számára rendeztek egy díszoklevél átadása érdekében. A párbajtőrvívó már a sajtótájékoztatója kezdetén ingerültnek bizonyult, azt kérdezve az újságíróktól, hogy most egy vizsgához hasonlóan feleltetik-e, vagy mondhatja a saját beszédét. Ezt követően a maszkviselésre is kitért (miután arra kérték vegye le azt a beszédéhez):

„Nem tudom, az elmúlt egy hónapban még a zuhanyzó alá is maszkkal mentem, így nehezen válok meg tőle”

Beszéde kezdetét követően Popescu elmondta, felháborítja azon hozzáállás, hogy az emberek folyamatosan a sportolók vereségeire és kudarcaira térnek ki, mivel éremtől függetlenül mind a résztvevő sportolók, mind az edzők ugyanolyan keményen dolgoznak.

„És ha már finanszírozás, miniszter úr, négy ember állt mögöttem a játékokon, négyük mellett pedig 43 éves, már visszavonult edzőtársak segítettek, mert egyszerűen nem voltak mások. Nagyon remélem, hogy Ön eljut Tokióba, és megnyeri azt az aranyérmet, amely megnyerésére én nem voltam képes”

- folytatta Popescu, kitérve arra is, hogy azt hitte, a miniszter az említett 5 millió lejes csekkel várja majd az ünnepségen. Bár csekkel nem, de kézfogással várta őt Novák a repülőtéren, a sportoló azonban elutasította azt. Az erről szóló felvételek azóta polémiát okoztak a román sajtóban, ahogy az ügy is nagy port kavart. A kritikákra reagálva Novák Facebook posztjában sajnálatát fejezte ki, kitérve arra, hogy nyilatkozatában semmi nem irányult Popescu ellen, hiszen minden tisztelete az övé, az pedig nagy kár, hogy egy ilyen örömpillanatot egy hatalmas sajtócirkusz árnyékolt be. Azóta a sportoló is elnézést kért a kézfogás elutasításáért, és megismételte, hogy reméli, a miniszter képes az aranyérem megszerzésére.   

Novák Eduárd amúgy valóban ott lesz Tokióban, ugyanis a paralimpiai játékokon szerepel majd kerékpározóként. A jelenlegi sportminiszter mindeddig három paralimpián vett részt, 2012-ben Londonban pedig Románia első paralimpikona is lett aranyérmet szerezve a pályakerékpár számban. A 45 éves politikus elmondása szerint bízik is az újabb éremben, annak ellenére, hogy feladatai miatt keveset tudott edzeni. A paralimpiára augusztus 24. és szeptember 5. között kerül sor, de addig még egy hét hátra van az olimpiai játékokból is, ahol Románia eddig 4 érmet gyűjtött, egyet épp Ana Maria Popescu jóvoltából, aki a döntőig menetelt, majd ott egy szoros csatát követően aranytussal kapott ki.

A gyermekvédelmi törvény jelentősége - Nézzünk néhány külföldi példát!
A gyermekvédelmi törvény jelentősége - Nézzünk néhány külföldi példát!

family-1466262_1280.jpeg

Ami késik, nem múlik, tartja a magyar bölcsesség, ezért tisztázzuk, mi a tét.

A közösségi médiában egyre több bejegyzés, komment és mém jelenik meg, amelyik arról szól, hogy a kormány és/vagy a Fidesz politikusai rémeket látnak ott, ahol nincsenek, és ok nélkül hergelnek a melegek és transzneműek ellen a gyermekeket védeni hivatott törvénnyel. Ugyan ki akarna nemátalakító kezeléseket végrehajtani egy kiskorún Magyarországon? Nevetséges. És ugyan melyik óvodában vagy alsó tagozaton kellene félni queer aktivisták alternatív meseolvasásától? Nos, most még csakugyan nem népszerűsítik ebben az országban transzvesztiták vagy az LMBTQ+ közösség más tagjai a nemi identitás képlékenységét óvodákban, és nincsenek olyan törvények, amelyek a szülőket megkerülve lehetővé teszik kiskorúak számára a „nemi átmenetet” (transitioning) segítő „egészségügyi” szolgáltatásokat. Csakhogy az első példa már valóság több nyugat-európai országban, a második pedig Kanadában és az USA egyes szövetségi államaiban.

Mindez kevesebb, mint egy évtized alatt ment végbe.

Ahogyan a közelmúltban, a Mandiner által szemlézett véleménycikkében a CSU volt alelnöke, Peter Gauweiler emlékeztetett a FAZ hasábjain, 2017 júniusában Angela Merkel még alkotmányellenesnek nevezte a melegek házasságát, de hamarosan lehetővé tette annak megszavazását szövetségi parlamentben.

Attól senki sem lesz meleg vagy transznemű, hogy megnéz egy hirdetést a tévében, idézett egy Pride-os vonulót az egyik hírportál. Nos, valószínűleg nem, de ha a különböző hatások összeadódnak egy érzékeny, problémákkal küzdő serdülő esetében, annak következményei lehetnek. Nézzünk egy kanadai példát: a konzervatív National Post írta meg tavaly decemberben, hogy elképesztő mértékben nőtt meg az utóbbi években a nemi identitászavarral diagnosztizált, illetve magát transzneműnek valló tinédzserek száma. Egy 2016-os esetben egy szülő elmondása szerint egy kelet-ontariói általános iskola hetedik osztályában egy külső szervezet tartott prezentációt a társadalmi nemekről. Egy hónapon belül a 32 diákból öt (!) úgy nyilatkozott, hogy transznemű, köztük a nő 11 éves fia, aki kijelentette, hogy ő „félig lány.”  

Ezeknek az ijesztő észak-amerikai fejleményeknek azért már megpróbálnak gátat szabni a konzervatív erők: sok republikánus többségű amerikai államban a szövetségi törvényhozás olyan törvényt szavazott meg, vagy tervez megszavazni, a magyarhoz hasonlóan gyermekvédelminek nevezve a jogszabályt, amely megtiltja a kiskorúakon elvégzett nemi átalakító műtéteket. 

Kanada messze van, mondhatjuk, onnan lassabban „gyűrűznek be” a trendek. Svédország viszont nincs olyan távol, egy EU tagállamról van szó, mely köztudottan élharcosa mindennek, ami progresszív, woke és lehetőleg társadalmi méretekben szuicid (lásd például a bevándorláshoz való hozzáállásukat.) Ott az Antidiszkriminációs Ügynökség nevű civil szervezet végzi a nemi érzékenyítést óvodákban, többek között olyan módszertani könyvet ajánlva az óvodapedagógusoknak, amelyben a hetero- homo- és biszexuális hármas szexuális irányultság felosztást „diszkriminatívnak” írja le, mivel „nem hagy nyitva más lehetőségeket”, illetve

az egyik történetben azt beszéli meg két hatéves, hogy mi a különbség egy homoszexuális és egy transzszemély között!

(Engem hatéves koromban megpróbált felvilágosítani a haladó szellemű szülők által nevelt óvodás társam, egy kislány, arról, mi történik egy férfi és egy nő között ahhoz, hogy gyerek legyen. Nem hittem el, sőt egyenesen sokkos állapotban rohantam édesanyámhoz, hogy ugye ez nem igaz. Pedig a transzszexualitást még bele se vitte a történetbe...)

Bár a balliberális oldal totális szemantikai diadalt aratva az egész problémát leegyszerűsítette a „család az család” és a „szerelem az szerelem” című alamuszi tautológiára. Mint azt már többen megírták a jobboldalon, valójában és nyilvánvalóan két kérdés a tétje a régi és az új normalitás pártolói közötti küzdelemnek: felülírhatják-e egy kisebbség követelései/törekvései a többségi akaratot, illetve, hogy mit támogatnak vagy tiltanak törvényeink.

Először is: bármennyire is törekszenek arra a progresszív oldalon, hogy delegitimálják a többség világnézetét, a helyzet az, hogy azt a döntéshozatali folyamatot, amelyben a kisebbség akarata győz a többség felett, nem demokráciának hívják, hanem bolsevizmusnak. A kisebbségi csoportok emberi jogait ugyanúgy védi az alkotmány, már ahol van, mint a többségi társadalomhoz tartozókét, sőt, sok országban, köztük Magyarországon is, kiemelten kezeli őket például a gyűlöletbeszéd kapcsán.

Hátrányos megkülönböztetésüket a törvények tiltják.

Hazánkban az azonos nemű párok regisztrált élettársi kapcsolatban élhetnek, más kérdés, ahogyan azt a KSH statisztikájában láthatjuk, hogy 2020-ban Magyarországon mindössze 126 pár élt ezzel a lehetőséggel, ami törvényesen bejegyzett élettársi kapcsolatok 0,187%-a. Egy friss Ipsos kutatás szerint egyébként a magyar társadalomban 1% a melegek-leszbikusok aránya, 3% mondta azt a vizsgálatban, hogy biszexuális, illetve 1-1% vallotta magát omni- vagy aszexuálisnak.

Egy kisebbség kisebbségének a vágyai, és az őket támogató liberális elitek főként számításból, vagy missziós lelkületű népnevelő szándékból eredő zsaroló manőverei nem írhatják felül a többség által elfogadott olyan valóságokat, mint hogy az anya nő, az apa pedig férfi, vagy hogy a biológiai nemet nem lehet megváltoztatni.

Hatványozottan igaz ez, amikor gyermekek neveléséről van szó. 

Ugyanígy nem írhatják felül ugyanezek a partikuláris érdekek a többség ösztönös törekvését arra, hogy maga döntse el, hogyan neveli a gyermekeit. Nyilvánvalónak kellene, hogy legyen, és a jog is ezt mondja, hogy a szülők a felelősek kiskorú gyermekeikért, és kizárólag az ő jóváhagyásukkal lehet a gyermeket érintő fontos döntéseket hozni. Az állami iskolák pedig, ahogyan azt a liberális meggyőződésűek is szeretik hangsúlyozni, kötelesek világnézetileg semleges, ideológiamentes oktatást biztosítani.

A genderelmélet pedig egy ideológia, amelyet a többség, akik egyben az adófizetők többségét is alkotják, forintjaiból fenntartott oktatási intézmények nem promotálhatnak, ilyen egyszerű.

Ugyanígy az állam nem támogathatja azt, hogy elvéve a szülők gyermekeik felett gyakorolt felügyeleti jogát, egészségügyi intézmények csupán a kiskorúak döntése alapján végezzenek rajtuk akár visszafordíthatatlan beavatkozásokat.

Persze a törvényeket a kormányzó többség alkotja. Jelen állás szerint valóban nincs mitől tartanunk. Reméljük, jövő ilyenkor sem lesz!

Honosítási harc folyik a legjobb játékosokért
Honosítási harc folyik a legjobb játékosokért

ke_pernyo_foto_2021-07-27_13_48_55.png

Külföldön vagy itthon érdemes megkezdenie egy játékosnak a felnőtt karrierjét? Kudarc-e, ha valaki hazatér játszani? Nagy László, a Scouted Hungary társalapítója volt a Reaktor podcast vendége, akivel a magyar futball helyzetéről, játékosaink és az utánpótlás lehetőségeiről, valamint a karrierépítés fortélyairól és buktatóiról is beszélgettünk adásunkban.

Megnyitás Spotify-ban

Megnyitás Apple Podcasts-ben

Megnyitás Youtube-on

Szöllősi Györggyel beszélgettünk egy múltkori adásunkban, aki úgy gondolja, hogy ma már nem kell elmenekülniük Magyarországról a fiatal tehetségeknek. Szerinted ki jár jobban, aki kimegy külföldre vagy aki itthon marad? Mi a jobb, egy Liefering vagy egy hazai ifi akadémia?

Igen, ez egy gyakori kérdés, és sokszor felmerül, hogy mi is a helyes út. Sokan azt mondják, hogy csak a külföld a jó, a klubok általában ahhoz ragaszkodnak, hogy maradjon a játékos. Én azt gondolom, hogy egyetlen járható út nincs, mindegyik személyfüggő. A játékos karakterisztikájától függ. Sok olyan játékos van, aki technikailag alkalmas lenne akár egy Lieferingbe is, de mentálisan ez egy egész más dolog. Más a helyzet, amikor új országba érkezel, új környezettel találkozol, nem tudod a nyelvet, új társakat kapsz. Szerintem ezt meg kell beszélnie minden játékosnak az edzővel, szülőkkel, esetleg a menedzserrel. Pont erre jó egy menedzser, aki fel tudja mérni, hogy te milyen adottságú játékos vagy, és milyen klub illik hozzád adott esetben. Ennek függvényében lehet dönteni, hogy járható út-e a külföld vagy maradjon az NB1. Azt gondolom, hogy mind a kettő kitaposott útvonal.

Vannak példák, el lehet jutni a válogatottba NB1-ből is, példának ott van Dibusz, vagy Gazdag. Ők sohasem játszottak külföldön, mégis be tudtak jutni a válogatott keretébe.

Sokan meg kimennek fiatalon külföldre, aztán meg hazajönnek, és utána nehéz magukat újra felépíteni. Tehát mindkét út járható. Ez nagyon függ a játékosnak a mentális állapotától, és még sok egyéb tényezőtől.

Szoboszlain, Németh Andráson és Kerkez Miloson kívül nem nagyon tudunk említeni olyan magyar játékost, akinek bejött volna a külföldi álomkarrier. Sőt, ez utóbbi kettő is még csak épphogy a felnőtt futball kapujában áll. Szerinted mi lehet az oka annak, hogy sok, a jövő nagy tehetségének tartott fiatal hazajön, olykor a másodosztályba.

Igazából ez is gyakori kérdés, hogy egy magyar játékos miért igazol haza, és miért nem marad a kinti klubjánál. Azt gondolom, hogy amikor kiigazol valaki, akkor nem az az elvárás, hogy például Schön Szabolcs az Ajaxban alapember legyen. Nyilván az a cél, de nem az az elvárás.

Az a cél, hogyha valaki kiigazol külföldre, akkor felvegye azt a mentalitást, elsajátítsa azt a sokkal magasabb szinten lévő technikai és taktikai tudást, amit mondjuk egy Ajax tud nyújtani, vagy bármelyik külföldi elitakadémia. És az már egy bónusz, ha valaki eljut az első csapatig.

Tudom, sokan nem így gondolkodnak, nagyon sokan ezt csalódásként élik meg. De fel kell fogni, hogy egy Ajaxban, az utánpótlásban van posztonként harminc játékos, és abból egy lesz mondjuk a jobbhátvéd. Nagyon nagy százalékban pedig az egy olyan játékos, akit máshonnan vásárolnak. Tehát ha így nézzük, a nagy számok törvénye alapján nagyon kevesen fognak eljutni oda. Nyilvánvalóan a legjobbak közül is a legjobb. Emellett azt gondolom, hogy ma már nem az van, mint húsz-harminc éve. Ma már ott van az egész kontinens, az afrikai futball, ugye Ázsiából is egyre több játékos ott van. Sokkal nehezebb lesz felvenni a harcot, például Olaszországban az utánpótláscsapatok tele vannak balkáni játékosokkal. Albán, macedón játékosokkal. Korábban elképzelhetetlen volt, hogy ilyen játékosok eljussanak a Serie A-ba. Most már viszont ők is ott vannak a piacon. Nyilván emiatt egyre nagyobb a versenyhelyzet, kevesebb magyar tud odaférni. De emellett azt gondolom, hogy nem csalódás, hogy például Schön Szabolcs hazaigazolt. Ő újra felépítette magát és ismét ki tudott igazolni külföldre. Nyilván nem egy Ajaxba, de ennek ellenére mégis ott tud lenni a válogatottban. Még egyszer mondom, ez nem csalódás, persze, mindenféleképpen pozitívum, ha kijut egy külföldi csapathoz. Ez mindig egy nagyon jó pont lesz az önéletrajzban. Ez mindig sokat tud hozzáadni egy pályafutáshoz, még akkor is, ha az NB2-ben lett stabil játékos.

Tehát szerinted az nem kudarc, ha valaki hazatér külföldről? Sőt, emellett külföldön lehet, hogy szerez olyan plusz tudást, amit itthon nem kapna meg és majd azt a tudást tudja itthon kamatoztatni és ebből karriert építeni?

Szerintem igen. Ez sok mindentől függ. Elsősorban a mentalitástól. Az egy nagyon nehéz szituáció, amikor hazajössz az NB2-be, és nyilván kvalitásban sokkal magasabb szinten vagy, de mentálisan azt fel kell dolgozni, hogy fel kell újra építeni magadat. Lehet, hogy kettőt hátra léptél, de kaptál olyan tudást külföldön, amivel neked jobb esélyed lenne kibontakozni. Általában ezen a mentális tényezőn szokott elcsúszni a dolog.

Az aranygenerációból már két játékos felnőtt válogatott. Ők Szoboszlai és Schön Szabolcs. Rajtuk kívül még nagy tehetségnek tartják Csoboth Kevint, aki jelenleg a Benfica B csapatában játszik. Róla tudsz valamit? Esetleg elképzelhető, hogy bemutatkozik a Benfica felnőtt csapatában?

Én úgy tudom, hogy a Benfica B-ben elég kérdéses, hogy ő most marad vagy távozik. Elég sok pletyka és újságcikk is megjelent ezzel kapcsolatban. Véleményem szerint az első csapatban már nem fog bemutatkozni. Igazából nála is azt gondolom, hogy ha esetleg el tudna igazolni egy DAC-ba vagy egy olyan, jobb kvalitásokkal rendelkező kelet-európai csapatba, ahol alapember tud lenni, akkor nem visszalépés az, hogy ő eligazol a Benficából. Azt gondolom, hogy az első csapatban már nem fog játszani, de kapott ott egy olyan tudást külföldön, amivel az átlagnál jobb játékos lehet, és helyt tudna állni külföldön. Ez lehet egy kisebb osztrák csapat vagy lehet egy DAC. Bármilyen ilyen szintű csapatnál ő fel tudna építeni egy karriert. 

De akkor nála is fennállhat az, ami sok játékosnál, hogy hazajőve itthon karriert épít és később a válogatott oszlopos tagjává válik?

Szerintem elképzelhető. Amennyit én láttam játszani, az alapján technikailag mindenképp olyan szinten áll, hogy ő NB1-ben kiemelkedő játékos legyen, vagy, ahogy mondtam, akár egy környékbeli élcsapatnál is. Azért az, hogy a válogatottba jó lenne-e, az egy jó kérdés. Az ő posztján szerintem azért megvagyunk. De bármi lehet, nyilván minden játékosnak más a fejlődési íve, illetve az is, hogy mikor bontakozik ki. Lehet, hogy Kevin egy későn érő típus, és akkor még az is lehet, hogy alapember lesz a válogatottban. Ez attól függ, hogy milyen későn lesz a karrierjének a csúcsa.

Tehát ezek szerint ő még nincs elkésve. Szerinted hány éves korig van rá esély, hogy valaki befusson? Például Csoboth Kevin esetében, de más játékos esetében is előfordulhat az, hogy huszonöt fölött lesz ő egy kimondottan jó, akár még egy topligában játszó játékos?

Szerintem erre jó példa a Brightonnak a kapusa, aki ott volt harmadik számú kapusként az EB-n és ő is az előző szezonig harmad-, negyed-, ötödosztályban játszott kölcsönben. Most huszonegy-két évesen odakerült a Brightonba, és az EB-n is kerettag tudott lenni.

Szerintem nincs egy egzakt szám, minden játékos más és más. Vannak későn érő típusok, van, aki nagyon korán úgy tűnik, hogy klasszis lesz, aztán nem váltja be a reményeket. És sokan vannak, mint például Cseri Tamás, akiről tíz éve senki nem gondolta volna, hogy valaha válogatott kerettag lesz.

Ő későn ért el a pályafutása csúcsára. Vagy például Dibusz Dénesnek is egy picit később tetőzött a karrierje, és ezért ő már nem biztos, hogy ki tud igazolni külföldre, de mégis ott tud lenni a válogatottban. Vannak ilyen később érő játékosok, de egy egzakt számot nem tudnék mondani, ez játékosfüggő.

Kerkez Milos bemutatkozott egy edzőmeccsen az AC Milan A csapatában, és ráadásul duplázott is. Ilyenkor minden magyar fociszurkolóban felébred a remény, hogy akár már tizenhét-tizennyolc évesen sztárja lehet egy top csapatnak. Ez mennyire reális elvárás? Vagy neki is jót tesz, ha még egy-két évig az ifiben játszatja a csapata?

Milos szerintem pont abban nagyon erős, ami a magyar játékosok gyengéje szokott lenni. Ő mentalitásban, küzdeni akarásban és minden ilyen egyéb fejbeni dologban magába szívta ezt a szerb vonalat, és ezt képviseli is. Az ő karrierje nem fog elcsúszni.

Láttam én is a meccset, nagyon jó megmozdulásai voltak. Játék tekintetében nagyon hasonlít Teo Hernándezhez, karakterisztikában. A támadásokat segíti, jól olvassa a játékot, a támadó harmadban egy kapura törő szárnyvédő, de a beadásokkal is veszélyes tud lenni. Én azt gondolom, hogy pár év múlva Teo Hernándeznek a posztriválisa is lehet. De tizenhét évesen az nagy teher, hogy a Milan sztárja legyen. Fokozatosan be kell építeni, de azt láthatjuk, hogy most már a felnőtteknél bemutatkozott. Egy olyan folyamaton kell végigmennie, ahol ő is el tudja fogadni, hogy lehet, hogy egy-két percet kap, lehet, hogy tíz-húsz percet kap és utána két-három év múlva stabil alapember tud lenni. Én most azt látom, hogy megvan erre az esélye, de bármi történhet a jövőben, nehéz ezt így megjósolni. Viszont minden képessége megvan ahhoz, hogy ő a Milanban játszani tudjon.

Ha már feljött Dibusz Dénes, akkor egy másik kapusra is rákérdeznék. Onódi Ákost az Aston Villa most adta kölcsön a hetedosztályban szereplő Bromsgrove-nak, az erről szóló cikkek alatt viszont nagyon sokan kritizálták ezt a döntését. Szerinted igazuk van ezeknek a kommentelőknek és ez az átigazolás felér azzal, mintha a magyar NB3-ba igazolt volna, vagy ez egy igenis jó, szakmailag és piacilag is megalapozott döntés volt?

Én azt gondolom, hogy azért ennek a történetnek ismerni kell a hátterét. Nyilván, hogyha az ember nem ismeri az angol utánpótláskultúrát vagy a kluboknak a felépítését, akkor nyilván csalódni fog, hogy a Liverpool elleni meccs után a hetedosztályig jutott, de én azt mondom, hogy ez teljesen más világ, mint az NB3.

Angliában ez egy bevett szokás, hogy a fiatal kapusok lehetőséget kapnak amatőr csapatoknál is. Ilyen volt Jordan Pickford is, őt például az ötödosztályba adták kölcsön anno. Dean Henderson és Nick Pope is a hetedosztályban mutatkozott be.

Látható az a tendencia, hogy a tehetséges kapusokat nagyon fiatalon, nagyon alacsony osztályokba leadják, ami lehetőleg közel van a csapathoz. Onódinak ez a csapata húsz kilométerre van Birmingham városától. Nyomon tudják követni a teljesítményét, adott esetben együtt tud edzeni az Aston Villával is, vagyis nem kell nagy távolságokat megtennie. Ha azt nézzük, hogy az angol válogatott kapusai is ezt a ranglétrát kijárták, és még hozzátenném, hogy Gulácsi Péter is nagyon alacsony osztályokban mutatkozott be, akkor én azt gondolom, hogy Onódinak ezzel a kölcsönadásával semmi gond nincsen. Meg kell adni a felnőtt futballnak az alapszintjeit, be kell lépni a felnőtt futballba. A felnőtt futball teljesen más kávéház.

Nagyon jó lesz neki ez a csapat, elég, ha itt egy évet eltölt, utána ott lehet a negyed-ötödosztályban, és két év múlva ott lehet a Championshipben, ha ilyen fejlődést fog leírni.

Szerintem hiába hangzik eléggé érdekesnek a hetedosztály, az ahogyan játszik a legfontosabb egy fiatal kapusnál. Nyilván felmerül a kérdés, hogy őt is lehetett volna az ötöd- vagy negyedosztályba kölcsönadni. Nem tudjuk, hogy kik voltak a kérői, és hogy mik állnak a háttérben.

Felmerült, hogy mi, magyarok mindig azt szeretnénk, hogy a magyar fiatal tehetségek rögtön egy nagy csapatban legyenek kezdők. Ennek kapcsán mi a véleményed Bolla Bendegúz Wolverhamptonba igazolásáról, ahonnan egyből kölcsön is adták a svájci Grasshoppersnek?

Azt gondolom, hogy Bollát is nagyon szépen felépítették. Ha jól emlékszem, 2017-ben került a Videotonhoz, és egyből már az NB3-ban játszott, ahol alapember volt. A felnőtt futballba ő is be tudott lépni, nagyon korán. Aztán Siófokon megkapta az egy szinttel nagyobb terhelést. Azt is meg tudta ugrani és utána szépen fokozatosan a Zalaegerszegben is meg tudta ezt tenni. Kulcspont volt, hogy ott még egy évet maradt. Tehát a feljutás után nem ment egyből máshova, hanem az NB1-ben is alapember tudott lenni, ráadásul az év fiatal játékosa is lett az előző szezonban. Jól látható, hogy Bolla mindig meg tudta ugrani az adott szintet, és alkalmazkodni tudott az új csapatához.

Ha ezt nézzük, akkor a svájci lehetőség is jó, egy fokkal erősebb szint, mint az NB1, de nem egy hatalmas ugrás, mintha azonnal a Wolverhamptonban játszott volna. Potenciálisan neki alapembernek kellene lenni, és látva az előző klubjainál a teljesítményét, én azt gondolom, hogy alapember is lesz.

Ha eldől, hogy Svájcban milyen teljesítményt tud nyújtani, akkor utána bármi lehet ebből. Tudni kell, hogy a Grasshoppers, a Wolverhempton tulaja feleségének a többségi tulajdonában van, és tele is vásárolták magukat a Wolverhampton fiataljaival. Tehát Bolla biztosan játszani fog. Bolla karrierje jól mutatja, hogyha jól és tudatosan építkezünk, és nem egyszerre három szintet ugrunk, akkor bizony így el lehet jutni külföldre, és a válogatottban is alapember tud lenni.

Ha feljött Bolla Bendegúz, akkor beszéljünk a magyar futball egy újabb feltörekvő tehetségéről, az NB1 felfedezettjéről, Schön Szabolcsról. Mi a véleményed arról, hogy kiment Amerikába? Amerika ugye viszonylag messze van, és nem tudom, hogy az amerikai futball, az MLS, most éppen hol tart. Milyen erős bajnokság ez, és jó döntés volt ez a váltás?

Én úgy látom, hogy az emberek fejében még mindig az él, hogy Amerika a kiöregedett sztároknak a gyűjtőhelye. Például ott van Tierry Henry, David Beckham, Ibrahimovic, de azt gondolom, hogy az MLS már közel sem az, ami az emberek fejében van.

Már átálltak arra, hogy a dél-amerikai játékosoknak egy potenciális bajnokság legyen. És ma már az a helyzet, hogy a legjobb dél-amerikaiak az MLS-be igazolnak, és csak utána Európába. Egyfajta hidat képez az MLS. Nem az a valóság, ami az emberek fejében van, hogy ez egy színvonaltalan bajnokság. Színvonalát tekintve szintén ott van egy belga vagy holland bajnokságnak a szintjén. Nem azt mondom, hogy ugyanaz, nem azt mondom, hogy erősebb, de hasonló. Az hogy messze van, meg hogy nagy a távolság, a válogatott szempontjából rossz. De azt azért láthatjuk, hogy az MLS-ből van szlovák, lengyel válogatott, akik megoldják az utazást. Nyilván kellemetlen, hogy ennyit kell utazni. Viszont nem tudjuk, hogy milyen kérői voltak Schönnek. Olvastunk pletykákat, és az jó kérdés, hogy ezekből mi volt igaz. Véleményem szerint nem volt rossz döntés az MLS-be igazolni, és ott mindenképpen megkaphatja a fejlődési lehetőséget. Nyilván át kell állni, tematizálódni kell, ez egy más élet, meg kell szokni.

Úgy gondolom, hogy Schön is előbb-utóbb ki tud majd emelkedni a Dallasból.

Szerinted a magyar bajnokság elég erős ahhoz, hogy valaki innen egyből egy top ligába igazoljon, ahol kerettag lehet, vagy ehhez kell még egy köztes ugródeszka? És ha ez utóbbi az igaz, akkor melyek azok a bajnokságok, amelyek ugródeszkánk jók?

Szerintem lejött az eddigiek alapján, hogy én annak a híve vagyok, hogy fokozatosan lépjünk szintet, és hogy lehet egyet vissza és utána kettőt előre, minthogy inkább hármat lépjünk előre, és aztán megbicsakoljon egy karrier. Sajnos sokak azon buknak el, hogy a játékosügynök túl sokat akar. Azt gondolom, hogy lépcsőzetesen kell építeni. Bolla esete is ilyen, Szoboszlai esete is ilyen. Nem egyből jutottak a Salzburgnak a kulcsjátékosi szerepkörébe, meg a Wolverhampton nem egyből a zalaegerszegi évek után figyelt fel Bollára, hanem volt egy átmenet.

Azt gondolom, hogy az NB1-ből ideális lehetőség egy környékbeli csapat, például egy DAC, egy bármilyen osztrák élvonalbeli csapat, egy lengyel vagy belga bajnokság, egy gyengébb holland élvonalbeli csapat. És ha onnan ki tud emelkedni egy játékos, akkor bármelyik top ligába lehetősége van továbblépni, vagy belépőt kaphat.

Szerintem mindenképpen kell az átmenet. Nagyon ritka az, hogy valaki az NB1-ből továbblépve egyből kulcsember legyen a Premier League-ben.

Az EB-ről a magyar válogatottból három játékost, három sikersztorit emelnék ki, akik magyar nevelésnek számítanak, vagyis nem honosítottuk őket. Ők nem más, mint Szoboszlai, Sallai és Szalai Attila, akik már top ligában játszanak, és eléggé fényes karrier előtt állnak. Az ő sztorijuk miben más, mint a többi hazai játékosnak?

Szoboszlai is olyan mentális adottságokkal rendelkezik, vagyis úgy menedzselték a karrierjét, hogy mentálisan, fejben teljesen készen állt a profi pályafutásra. Úgy gondolom, hogy általában ez a dolog nem a technikai és taktikai részén szokott elbukni, hanem fejben. Általában fejben szoktunk gyengék lenni. Ha egy játékos képes fejben is megérteni, és mentálisan is olyan szinten lenni, hogy megértse a fő dolgát és az edzésekhez is úgy áll hozzá, és ez még párosul kiemelt adottságokkal, akkor el tudnak jutni erre a szintre. Szoboszlai és Sallai sem csak a pályán voltak kiemelkedőek, hanem ezen kívül olyan felfogású játékosok, akik megértették ezt. Emellett úgy voltak menedzselve, hogy nem rontották el a karrierjüket, tehát mindig szisztematikusan, lépésről lépésre fejlődtek. És adott esetben nem ugrottak fejest egy sokkal nehezebb, bonyolultabb feladatba. Azért láthattuk, hogy Sallainak is volt törés a karrierjében, volt neki egy ciprusi, de még az előtt egy palermói kitérője. Szoboszlainak most volt egy kis törés a sérülése miatt, tehát az ő karrierjük sem egyenes ívben tör felfelé, mindig vannak kis törések, hullámvölgyek. De láthatjuk, hogy mindketten európai szinten is jegyzett játékosok lettek.

Több játékost is honosítottunk. A válogatott oszlopos tagja lett például Willi Orbán. Kit lenne érdemes még honosítani? Az MLSZ-nek érdemes lenne már ifiket is megkörnyékeznie és a magyar válogatott felé terelni? Tehát mondjuk U15, U16, és még hasonlóan fiatal korosztályokban?

Mindenképp, meg kell érteni, hogy a világ efelé halad. Meg kell érteni, hogy Németország, Anglia, Hollandia és Franciaország ádáz csatákat vív egy-egy fiatal játékosért. És nem ritka, hogy valaki angol utánpótlás válogatottból német legyen, mint azt Musiala esete is mutatja. Ha ezt nézzük, akkor az a helyzet, hogy sajnos vagy nem sajnos egy honosítási harc folyik a legjobbakért.

Magyar szinten szerintem a Kárpát-medencében érdemes körbenézni, el lehet happolni játékosokat akár Románia elől, Szerbia elől, Szlovákia elől. Ezekben a térségekben azt gondolom, hogy van lehetőség.

És számos játékos van, akár Svédországban, vagy más egyéb országokban, akik magyar származásúak. A legjobb példa erre Dárdai Márton esete. Most úgy néz ki, hogy a Herthában alapember lesz. Ha őt sikerülne honosítani, azzal a válogatott nagyon jól járna hosszú távon, mert akkor középhátvéd pozícióban nagyon jól meglennénk. Őt mondanám, akit szerintem nagyon érdemes lenne honosítani, mert ő olyan kiemelkedő játékos, aki bár lehet, hogy nem fog elérni a német válogatott szintjére, de magyar szinten biztosan kiemelkedő, Willi Orbán szintű játékos lehet.

A magyar csapatokat, főleg a sztárcsapatokat, mint a Ferencváros, gyakran érik olyan kritikák, hogy nem játszatnak elég magyart, sőt nem játszatnak elég fiatal magyar tehetséget. Szerinted ez megalapozott döntés ezeknek a kluboknak a részéről, és mi állhat ennek a hátterében?

Már-már szinte vakon beírják az emberek egy átigazolásnál, hogy „bezzeg magyar nincsen, ezért van az akadémia, stb.”. Nyilván sokkal jobb lenne, ha magyarokra épülnének ezek a csapatok, és a válogatott is profitálna ebből. De

meg kell érteni, hogy mind financiális szempontból, mind egyéb szempontokból jobban megéri alkalmazni egy külföldi játékost.

Sok olyan eset volt, hogy egy-egy szerb játékos azért játszik az NB1-ben mert lehet, hogy azonos képességű, mint egy magyar, csak lehet, hogy fizetésben sokkal kedvezőbb vagy tudásban sokkal előrébb jár, és akkor már úgy vannak vele, hogy jobban megéri egy külföldit igazolni. Nyilván van valóságalapja, és hosszú folyamat, hogy mondjuk a Ferencváros utánpótlás játékosokra épüljön vagy fiatal magyar játékosokra. Nyilván ilyen törekvés mindenkinél van, de meg kell érteni, hogy ez egy nagyon összetett folyamat, nagyon soktényezős, és nem olyan egyszerű, hogy én most beteszek tíz magyart és akkor szuper lesz minden, mert azért ennél összetettebb dolog a futball. De nyilván jobb lenne, ha több fiatal és magyar játékos lenne ezeknél a csapatoknál. Egyébként nemzetközi színtéren is ez a tendencia. Sajnos vagy nem sajnos, kevés hely van a fiataloknak és a magyaroknak, és élni kell a lehetőséggel.

Az interjút készítette: Tóth Marcell

Portréfotó: scoutedhungary.hu 

süti beállítások módosítása