Reaktor

"Aki érzékeny, az figyel, kérdez, aki nem, az meg a pad alatt csinál valamit."
"Aki érzékeny, az figyel, kérdez, aki nem, az meg a pad alatt csinál valamit."
kep.jpg
Varga-Almár László festőművész. Sváby Lajos és Kokas Ignác tanítványa, közel négy és fél évtizede a pályán, több mint száz önálló kiállítás rendezője. Az alkotás mellett tanít 2008 óta a budapesti Szent Gellért Gimnázium művészettanára, 2019-től a Munkácsy Mihály-díj birtokosa. Mindezek fényében köszöntöm a bejárattól távolabbi mikrofon mögött Varga-Amár Lászlót, akivel megbeszéltük direkt külön, hogy tegeződni fogunk.

Megtalálható Spotify-on

és Apple Podcast-en is.

Mi az ősélményed az ecsettel és a vászonnal?

Egy teljesen fura, azt hiszem, hogy szerencsés, vagy szerencsétlen embernek mondhatom magam. Körülbelül 13 éves koromban elkezdett izgatni a művészet, és arra gondoltam, hogy festőművész leszek. 14 éves koromtól rajzszakkörökbe jártam egy pocsékba, nem mondom a nevét, mert azt hittem, az az egy van, aztán később több jelentősnek voltam a művészeti vezetője, többek között a Fő utcainak, és akkor rajzoltam, jelentkeztem érettségi után a Képzőművészeti Egyetemre, akkor főiskolának hívták, és fölvettek. Úgyhogy őrült egyszerű a pályám, akkor az volt a divat, hogy elvittek minket katonának Kalocsára 11 hónapra, egyetemi előfelvétel és katonák voltunk.

Családi vonás az efféle affinitás? Avagy csak úgy jött?

Semmiféle családi hagyomány nem volt. Apám vadászpilóta volt, 6 éves koromban lezuhant egy MiG-gel, anyám diplomás ember, de semmi köze nem volt a művészethez, hacsak annyi nem, hogy örökké komolyzene szólt, és rengeteg verseskötet volt a környezetemben, ám ezen felül semmilyen képzőművészeti ismeretségem nem volt. Az egyetemről is úgy kerültem, hogy nem ismertem senkit.

Arra az időszakra vissza tudsz-e emlékezni, amikor először elhatároztad, hogy "nekem ez lesz a jövő, én a festészettel akarok kezdeni". Egyáltalán hogyan jut erre az elhatározásra egy tizenéves gyerek?

Nem volt ez ennyire tudatos, hanem választani kell érettségi után, hogy merre megy tovább az ember az életben. Mindenkinek volt valami célja, avagy nem mindenkinek. Bennem fölmerült még a bölcsészkar az ELTE-n, mert verseket írtam, tehát egy érzékeny gyerek, aki próbálkozik, de miután fölvettek a képzőre, minden elmúlt és csak ez maradt, soha nem gondoltam magamról, hogy mondjuk így, furán hangzik, hogy rangos művész leszek. Imádtam élni, imádtam mindent, síztem, síoktató voltam, lógtam az egyetemről, de miután megvolt a manuális tudásom, meg hát a szellemi része, ami ennek egy fontos tartozéka, gondoltam, hogy leszek egy kellemes, középszerű festő. Hát sajnos nem így lett!

Mikor jött az első nagy siker, amikor megérezted a siker ízét?

Kiléptem a Képzőművészeti Egyetemről 1980-ban hat évet töltöttem benne, és az első 50x50-es képemért kaptam egy bogárhátú Volkswagent. Azért kaptam a Volkswagent, mert valaki meg akarta venni a képet, egy hölgy volt, és ő mentegetőzött, hogy mi lenne, ha pénz helyett egy kocsit adna, mert neki ezt a kocsit el kéne adni és autópiacra járni, úgyhogy elfogadtam. Mindig úgy mondom, hogy nagy nehezen utolértek a sikerek. Erre a Munkácsy-díjra is fel voltam terjesztve 20 évig, majd megkaptam Baktay-nagyérmet, aztán 2005-ben a Magyar Kultúra Napján a Kölcsey-díjat, akkor '17-ben kitüntettek a Magyar Arany Érdemkereszttel, a köztársasági elnök adja ezt át, és '19-ben utolért a Munkácsy-díj, és akadémiai köztestületi tag lettem még '17-ben az Érdemkereszt kapcsán, de ezek engem nem érdekelnek. Ez annyira más.

A művészeti része meg annyi, hogy előadásokat tartok, és épp most fogalmazom meg, hogy mi a különbség az amatőr, az autodidakta és a profi művész között, hogy miután most már szinte pont 45 éve a művészettel foglalkozom. Belegondoltam, hogy az amatőr imádja, "hogy most végre van idő", az autodidakta képzi magát, hogy akkor legyen, a profi meg: "engem már nem érdekel semmi". Épp egy előadásomnál fogalmaztam meg, hogy én nem szeretek festeni, nem utálok festeni, nem tudok nem festeni, mert ez egy létállapot, és ez tényleg így van. Én megfogadtam, hogy soha többé egy vonalat nem húzok, ahogy megfogadtam, hogy soha többé nem állítok ki. Nyilván vannak kihívások. Most éppen egy aukcióra adtam be képet, és hát az egész életem, amit most már így elmondtak a művészeti életben - most itt verbálisan elég furcsa beszélni egy képi világról - hogy őrületeket csináltam, mindig nagyon szerettem a komoly szakmai tudást és felkészültséget, úgyhogy igazából én Barcsay mestertől, aki egy évig még anatómia tanárom volt '75 és '76 között, tanultam meg rajzolni, de nem tőle, hanem az anatómia könyvéből, reggeltől estig azt bújtam és azt csináltam. Ehhez képest 40 éve nejlont ragasztok, röntgen leleteket applikálok a különben klasszikusan megfestett képekben. Volt madártollas korszak, és most van töltényhüvelyes korszak. Én ezt nem akartam, egyszer mondtam, hogy ösztönösen és tudatosan, és akkor valaki mondta, hogy olyan nincs, vagy ösztönös, vagy tudatos, nem igaz. Tehát az emberből jön ösztönösen, és tudatosan megszerkeszti, mint egy kereskedelmi vállalat logisztikai központja, hogy mit tesz először vagy utólag.

Kénytelenek vagyunk beszélni a Kádár-rendszerről, hiszen életed első periódusa mégiscsak ott kezdődik, ami aztán '89-90-ben megint megváltozik. Na de ne szaladjunk ennyire előre. Az az észrevételem, hogy a politikusainkról, történelmi személyiségeinkről, vagy éppen a könnyűzenészeinkről közismert történeteink vannak, viszont talán kevesebbet beszélünk a Kádár-rendszer képzőművészetéről és a korszak nagy egyéniségeiről. Kollégáiddal hogyan éltétek meg általánosságban a '60-as, '70-es, '80-as évek-et?

Mindenféle külső befolyás nélkül született antikommunista voltam. Büntető zászlóaljban szolgáltam Kalocsán, mert visszaadtam a KISZ tagkönyvem, hogy bocsánat, nekem ilyen nem volt és nem is lesz. Nyilván nem is tudok, nem is akarok, vagyis tudnék, de nem akarok neveket mondani, hogy van, aki előrébb jutott. Hát én nem közéjük tartoztam, de ez nem egy politikai állásfoglalás volt, hanem egyszerűen egy ösztönös gyűlölet a diktatúra ellen. Könnyűzenéhez nem értek, mert valami, ez is ilyen genetikai, hogy csak komolyzenét hallgattam egész életemben, tehát 13 éves koromtól gyakorlatilag nincs zenei műveltségem, nincs hallásom, nem játszom hangszeren, viszont ötven éve komolyzenét hallgatok. A Bartók Rádió egy tartozék, amikor belépek a lakásomba, azonnal bekapcsolom, és nekem tizenévesen a sláger az volt, hogy "ugye Judit jobb volna, most édesapád kastélyában fehér falon fut a rózsa, cseréptetőn táncol a napfény" - ugye Kékszakállú herceg vára, és ez a mai napig így van.

Egy könnyűzenei példával kérdeznék rá a cenzúrára. 1981-ben, ez egy nagyon tanulságos történet, Tóth Dezsőnek hívják az akkori művelődési miniszterhelyettest, aki Tatán hívja össze az úgynevezett "rocktanácskozást", ami tulajdonképpen egy fejtágítás, hogy a kultúrpolitika hogyan képzeli el a jövőt. Itt megjelenik Pressertől Bródyn át mindenki.

A képzőművészetben efféle cenzúra megjelent-e, hogy konkrétan megmondták, hogy ezt szabad, de ezt a határt már nem kéne átlépni?

Biztos volt. Az akkori kulturális miniszter, Aczél György, azaz eredeti nevén Appel György volt, és ő határozta meg a három T betűt, a tűrt, a tiltott és a támogatott - és volt egy csodás vicc, elmesélem, ami klasszikus:

Megkérdezték Aczél Györgyöt, hogy milyen utat lát az értelmiség előtt. Gondolkodott, és azt mondta: totális alkoholizmus. Nézi a riporter...: és a másik? Az teljesen járhatatlan.

Téged esetleg elért-e valaha a cenzor keze?

Olyan furcsa, ez lehet, hogy szerencse is, tehát nyilván egyértelmű, hogyan reagáltam volna, de nem. Én csináltam a saját dolgom, nem léptem be a kommunista pártba, nem volt ambícióm, hogy ezen az úton haladjak, vagy bármilyen diktatórikus úton. Nem mondom, hogy nem gyűlöltem és nem ítéltem el, de hála Istennek semmiféle befolyásolás nem ért.

És hát így érkezünk el a rendszerváltáshoz, legalábbis ebben a beszélgetésben, ami nekem az egyik kedvenc korszakom. 89-90 például a munkásembernek az értelmiségével szemben csalódást keltő élményt jelenthetett. Na de mi a helyzet a festőkkel? Hogyan éltétek meg a rendszerváltás éveit?

Megvallom őszintén, hogy erre vágytunk, és nem is hittük el, hogy az életünkben erre sor kerülhet. Olyan sikereim voltak - anyagi is természetesen -még a régi időkben. Európában, Németországban, Ausztriában voltak kiállításaim, adtam el képeket, volt pénzem, volt minden. Arra gondoltam, hogy én már egy demokratikus társadalomba érett ember vagyok, és azok az emberek, akik a rendszer hátán kapaszkodtak fel, azok most lemaradnak... hát nem így történt.

Megtörtént a rendszerváltás, és igazából semmi nem változott a művészeti életben. Annyi történt, hogy régen volt egy, ma úgy nevezik, hogy Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete, és ez 6800 tagot, a Képzőművészeti tagozat pedig 3000-et számlál. Utóbbinak nagyon sok éve, bő 10 éve, már én vagyok az elnöke, és el kellett mondanom egy megnyitón, hogy valamikor létezett a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja 1951-től, és csak az lehetett művész, az írhatta rá a névkártyájára, aki ennek a művészeti alapnak a tagja volt. Aki elvégezte az akkori Képzőművészeti Főiskolát, az automatikusan vagy rektori ajánlásra tag lehetett, aki nem, ott volt egy felvételi bizottság, és akkor hogyha valaki később derítette ki magáról, hogy rajztanár, és rájött, hogy jobban fest, mint a hetedikes, akkor neki már jelentkeznie kellett. Sőt, volt egy lektorátus, amelyik mindent lektorált, tehát nem állíthatott ki a kiállító művész bármit, tehát a lektorátustól volt egy engedély, Ez '90-ben átalakult.

Most a '90-es évektől lett ez MAOE (Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete), a felvételi bizottság elnöke, és én vagyok közel 30 éve, ami így konkrétan nem igaz, de egy döbbenet, hogy régen rengetegen jelentkeztek, ma pedig már nem fontos. Régen az volt, hogy csak az lehetett festő, aki tagja a Művészeti Alapnak, illetve a MAOE-nek, ma az a festő, aki annak tartja magát. Na most ami picit szomorú, hogy ennek a szakmai súlya is csökken, mert a tehetséges, csodás fiatalok végeznek az egyetemen. Beszélnek nyelveket, járják a világot, tehát annyira jók, hogy hihetetlen, mi a fenének lennének tagjai egy ilyen egyesületnek. Na most ennek van előnye, van hátránya, régen ugye csak előnye volt. Most annyi, hogy egy éves tagdíj 6000 forint, és ezért cserébe a tagok bekerülnek egy hatalmas, zsűrizetlen kiállításra, és egy hatalmas könyv, ami erről jelenik meg. Általában 780-800 művész mutatja itt meg magát, és mindenféle művészeti információt megkapnak, tehát kiállítás meghívókat, így aki tagdíjfizető tagja a MAOE-nak, az tájékozott, mert mindent megkap.

Volt a kérdésben társadalmi vonulat. én nem tudom, hogy van-e különbség. Aki jól csinálja a dolgát, az jó ember. Az lehet asztalos, vagy szemétszállító, vagy művész, tehát hogy én soha nem tettem különbséget, és most sem teszek. Nem tudom, hogy társadalmi rétegek egymáshoz mitől közelednek, mitől nem. Most esetleg éppen aktuális a dolog, mert megemelték a tanárok fizetését, tehát az én jelentéktelen kis fizetésemet is és nyilván a társadalom más rétegébe, ahol éppen nem emeltek, ez ellenszenvet vált ki, de hát ettől a kapcsolat nem változik, majd mikor az ő fizetésüket is emelik, akkor mi sem fogunk és ez nem az a pénz, amiért harcolni kéne.

Ha össze kéne hasonlítanod a 90-es évek világát napjainkkal, akkor mi lenne a legszembetűnőbb változás? Globalizáció!?!

Olyan brutálisan felgyorsult a világ, hogy már amiről most beszélünk, az nem igaz egy másodperc múlva. Akár a művészeti életben, tehát olyan technikai dolgok vannak, amit régen megfestett manuálisan az ember, az ma már digitálisan követhető. Van egy nagyon érdekes film, épp most meséltem. Szerintem még nektek is vetítettem valamikor a Loving Vincent-et. Melyben 100 lengyel művész megfestette Van Gogh stílusában Van Gogh életét, ami egy bűnügyi történet. 100 művész 60 ezer képkockán keresztül. Ennek a filmnek a világa, hogy egy festményfilm, vakok képeire alapozva, de nem csak ez a lényege. A mozgás ugye 24 fázis egy másodpercen belül, akkor érzed mozgónak a tárgyat. Ezt régen a Pannónia Filmstúdióban megrajzolták, Isten nyugosztalja, családbarátom, Jankovics Marcell is ott töltötte az életének egy jelentős részét, mint fázisrajzoló, és ma már a digitális technikával, megint egy filmre utalok- Ruben Brandt, a gyűjtő - azt csinálnak, amit akarnak. Na most ez a Van Gogh film, vagy ebben a filmben konkrétan az a csoda, hogy a régi technikával, tehát 24-szer kellett megfesteni ugyanazt a képkockát, hogy műalkotás legyen. Tehát tényleg döbbenetes. A 90-es évek művészete főleg manuális volt. Most már majdnem minden digitális, mások a körülmények, a szállítások, a kiállítási lehetőségek, a pályázatok, tehát egészen felgyorsult a világ.

A 2000-es évek magával hozza a te tanárságodat, hiszen 2008 óta tanítasz. Hogyan kell elképzelni ezt a folyamatot? Vagy inkább úgy kérdezném, hogy kinek vagy minek a hatására lettél tanár?

Hát most nem mondom, vagyis a lényegét mondom, de soha nem voltak tanári ambícióim olyan szinten, hogy a valamikori évfolyamtársaim közül lett rektor, rektorhelyettes, tanszékvezető, stb. Tehát ha nagy vágyam lett volna, sőt utaltak is rá, akkor Képzőművészeti Egyetem tanára lehettem volna. Nem voltak tanári ambícióim. Tanítottam néha a különböző Pécsi Tudományegyetemnek a Szekszárdi Ifjúsági Tanárképző Főiskoláján.

A folyamat őrült egyszerű volt. A mi iskolánkat (Szent Gellért Gimnázium) a volt igazgató, Varga Antal irányította, aki alapító is. Köztünk jó barátság volt, és egyszer megkért, hogy valami gond van a művészettanárral, nincs-e kedvem odamenni. Én válaszoltam, hogy nincs, de aztán együtt töltött idő után úgy döntöttem, hogy próbáljuk meg, és akkor most már 16. éve ott vagyok. Nem mondom, hogy ez az életem, viszont rengeteg mindent kaptam a tanítástól. Volt egy síző barátom, aki örökös magyar bajnok volt, és mondta, hogy ő akkor tanult meg sízni, amikor elkezdett oktatni. A válogatott edzője is volt.

Nekem is teljesen fura olyan dolgok, amiket régen utáltam, például az ábrázoló geometriát. Van tanári diplomám - de nem is találtam meg vagyis megtaláltam végül, de nem gondoltam, hogy van - négy szakon, művészettörténet, anatómia, művészi rajz és ábrázoló geometria. és elkezdtem tanítani a geometriát, és közben rájöttem, hogy nem lehet nélküle élni. A távlatok perspektívák, két iránypontos, tehát őrült fontos része az életnek. Most éppen egy olyan pályázatra adok be képet, csak kevés időt hagytak, tehát kerestem valamit, aminek az a címe, hogy Tárlat, tehát perspektíva.

Mennyire gyakori másodállásban vagy mellékállásban elmenni tanítani a közvetlen környezetedben?

Ez nekem nem mellékállás, hanem az életem egy része. Most eljutottam oda, hogy hetente 260 tanítványom van, akiket én a barátaimnak tekintek, és magam nem tekintem tanárnak. Ezt a 260 kedves gyereket két napra préseltük bele, tehát hétfőn, kedden most nyolcra megyek, és délután négyig, ötig bent vagyok az iskolában. Ez a két nap ez erről szól. Na most ugye pont a vizuális kultúra az másmilyen. Vannak egzakt tantárgyak, példának mondjuk a matematikát: ott ha nem tudod, átvernek a közértben, így is átvernek, de akkor még jobban. Fölteszem kilencedikben mindig a kérdést, hogy ez az a tantárgy, amit megszerettetni, megutáltatni lehet, melyiket válasszuk. Már az új pedagógiai elméletek is igazolnak egy picit, hogy nem egy egzakt művészettörténeti, rajzi tudást kell átadni, hanem egy személyiséget, hogy egy barátság legyen, hogy a kultúra ott legyen, a vizuális kultúra. A másik, hogy most rengeteget segít épp az utóbbi időben, hogy van minden osztályban vagy tanteremben van digitális tábla. Megnézni valamit, például egy festményt az egy gombnyomás és akkor nyilván megkérek valakit, természetesen ötösért cserébe, hogy kezelje a gépet, hogy én közben tudjak beszélni. Miközben megnézünk egy Van Gogh filmet, akkor fél másodperc, azt mondom, üsd be, hogy Gauguin. Vagy ami most volt a Szépművészeti Múzeumban a Renoir kiállítás, de ha már megnézzük Renoir képeit, akkor miért ne nézzünk meg más impresszionistákat? Egy egészen más technikai világ, ha már technikáról beszélünk.

Még egyszer ugyanaz vonatkozik a tanításra is, mint a művészetre, nem szeretem, nem utálom, az életem része. Az életem részévé vált.

A Z és az Alfa generációról kérdeznék, hiszen evidens, hogy sok időt töltesz fiatalok közelében. Általános tendencia, hogy egyre hamarabb történik minden. Amikor Sávolt Karolina művészetéről olvas az ember, akkor gyakran hozzá kell tenni, hogy ő 2010-ben született, idén lesz 14 éves.
Mennyire jellemző, hogy akár a te diákjaid közül, akár a művésztársaid közül egyre hamarabb kerülnek ki, egyre hamarabb kerülnek reflektorfénybe gyerekek?

A nevet, amit mondtál, még nem ismerem, de az biztos, hogy a 16 éves Szent Gellértes pályafutásom alatt körülbelül harmincan kerültek különböző egyetemek, így az Iparművészeti Egyetem, Képzőművészeti, Metropolitan és a többi környékére. Hát valami apró közöm lehet hozzá. Ahogy végeztek, vagy még járnak. A másik, hogy én nem tekintem őket tanítványaimnak, mint ahogy magam sem tekintem tanárnak. Ők a barátaim, és hogyha érzékenyek és fogékonyak arra, amit mondok, akkor nem számít az életkor.

Nekem is voltak ilyen barátságaim, most mondok egy nevet, Mészöly Dezső bácsi, aki írt verset születésnapomra is. Volt köztünk vagy 30 év korkülönbség, és se ő, se én nem éreztük. Rengeteg ilyen emberrel voltam együtt, mert lent van Szigligeten a művészeti alkotóház, ami valamikori Esterházy-kastély, vagy talán most is az. Tulajdonképpen hatalmas emberekkel tölthettem ott a nyaraimat régen: Ottlik Géza, Somlyó György, Nemes Nagy Ágnes, Tatay Sándor és Mészöly Dezső és a többi, és ezek barátságok is voltak.

Én ugyanígy vagyok a fiatalokkal, hogy elmúltam 68, azt érzem sajnos fizikailag, de szellemileg abszolút nem érzem, vagy nem hangsúlyozom, hogy idősebb vagyok. Nekem mindenki a partnerem, aki okos és kedves.

Mennyire fogékonyak a mai fiatalok a festészetre vagy a rajzolásra? Hogyha kéne húzni mondjuk egy ábrát, akkor 2010 környékén, amikor kezded a tanári pályát, akkor voltak inkább, vagy ez ugyanúgy maradt avagy inkább csökkent?

Mindig van valaki, aki tehetséges és nagyon odafigyel, és van, aki nem. (Klasszikus történet) ugye jelentkezik valaki kilencedikben, "tanár úr nem tudok rajzolni". Mondom örülj neki, én tudok, mégse megyek vele semmire. Nem erőltetem, nem rajz szakos iskola, nem arról szól a mese, hogy szigorral próbáljak valamit átadni, ami a művészetbe szerintem beletartozik. Aki vevő rá, fogékony, annak meg mindent, ezért van a rajzfakultáció, meg van egy rajzszakkör is most az iskolában. Akit izgat, az még két órát ottmarad normál tanítás után.

Beszélnünk kell a filmekről, ugyanis aki diákod, az gyakorta találkozik akár kurrens, akár régebbi csúcsfilmekkel, Milyen szerepet szánsz az olyan filmeknek az oktatásban, mint például a kultikus Tizedes, meg a többiek, vagy Fábry Zoltán filmjei. Mi a szerepük?

Minden megváltozott, nagyon jó a kérdés, mert amikor bekerültem a Szent Gellértbe, akkor 11-12-ben dupla órám volt, és az volt a címe, hogy Művészetek. Mind a két évfolyamba, abba minden belefér. Na, ez megszűnt, a dupla órából szimpla óra lett, és az egyiknek az a neve, hogy médiaismeretek, a másiknak meg, hogy mozgóképkultúra. Érthetetlen. Következésképpen vetítünk, persze próbálok mindent elmondani, ami ehhez hozzátartozik, a dramaturgiától a rendezésig, a kiváló színészi képességektől a humoron keresztül, ami egy filmet filmmé tesz, és olyan filmeket próbálok vetíteni, amit otthon nem biztos, hogy megnéznek.Fura ilyet mondani, ám már látni, hogy ki az, aki érzékeny. Most nem az, hogy milyen közegből jött, mert bárhonnan jöhet az érzékenysége, hogy van, aki fogékony rá, van, aki nem. Na most említettél itt Tizedes, meg a többieket, ezek nélkül nem lehet nem élni, mert aki ezeket a filmeket nem látta, hát picit félember már kulturális szempontból. És akkor ide tartozik Fellinitől kezdve akár Guy Ritchie, aki a mocskos, akció, brutális filmműfajt humorral, kultúrával és színészi játékkal átalakította. Ebben minden benne van, bár ehhez nem értek, nincs róla diplomám, nem vagyok szakember, de hát tanítom, mert így hozta a sors.

A filmek mögött húzódik olyasféle tudatosság, hogy ha már nem annyira lelkes a kedves nebuló, akkor legalább a filmművészet nagyjai és csúcstermékei legyenek előtte ismeretesek?

Nézünk egy filmet, amit én zömmel végigkommentálok, hogy most mire figyelj, miért ez van, ki volt ez, mi ennek a kulturális háttere, egyetemes emberi kultúra, tehát miről szólnak ezek a dolgok. Ezt próbálom átadni, ugyanakkor megértem őket. Amit szoktam is mondani, hogy annyira megértelek titeket, egész életemben gyűlöltem tanulni, ezért úgy döntöttem, hogy inkább tanítok. Ennyi a különbség.

Aki érzékeny, az figyel, kérdez, aki nem, az meg a pad alatt csinál valamit.

Így utolsó előtti kérdésnek visszatérnék a szakmára, hiszen minden szakmának megvannak a maga előnyei. Mi a legjobb dolog a képzőművészetben, ha ajánlani kéne ezt, mint brandet, vagy mint munkát?

Profinak semmi. Ez nekem munka, soha nem mondtam még ki azt a szót, hogy festek, hanem hogy dolgozom. A szobám, ami lehetne egy szép Gellérthegyi polgári luxusszoba, azt úgy hívom, hogy műterem. Itt az van, hogy nagyon régen fogalmaztam meg, kicsit romantikus is, hogy ez olyan, mint mikor egy nő állapotos, és hát akkor meg kell szülni. Tehát amikor a művész kitalál egy képet az nyilván ez egy szellemi termék elsősorban, aztán lesz manuális. Amikor egy művész kitalál egy képet, akkor meg kell csinálni: felébredek, jegyzetelem, hogy mit fogok csinálni ócska kis ficnikre, amiket ki is dobok utána, és ha nem csinálom meg, nem is tudom milyen lenne megcsinálni. Most vannak ilyen durva arányok, hogy elmúltam 68, csináltam körülbelül, nem számolom, mert kicsinyes lenne - 150 önálló kiállítást, ebben hatalmas és külföldi kiállítások is voltak. Körülbelül festettem két és félezer képet, ez csak egy nagyságrend, mert hogyha közel 50 éve vagyok a pályán, 45 éve profiként és évente festek 50-et, az pont ennyi, az pont ennyi, mert nincs hová, tehát minek megfesteni a 2501.-et, de ennek ellenére mégis csinálom. Nekem a művészet munka.

Őrült furcsa, hogy vannak gyűjtők, és a legfurább módokon harapnak rá a művészetre. Van, aki nem tud enélkül élni, gyűjti, veszi a falára, van, aki úgy gyűjt, hogy tetszik neki, van aki úgy gyűjt, hogy ajánlja, hogy galériás, és van aki befektetési céllal vásárol képeket. Teljesen horribilis árakon is működnek műalkotások, tehát ez most Magyarországon alsó hangos viszonylatban pár százezertől a százmillióig mehet mondjuk akár egy élő művésznek a képe, vagy műalkotása.

Záró kérdéshez érkeztünk. Ami megosztható csak azt: milyen projekteken dolgozol, milyen műveken?

Hát ez nem projekt, inkább azt mondanám, hogy kijön a résen.

Régen fogalmaztam meg, hogy egész életemben ösztönösen és tudatosan ötvöztem a - mondjuk így - szerénytelen, kiemelkedő szakmai tudást az idegen anyagokkal. Gyönyörűen megfestettem valamit, figurális, anatómiailag tökéletes, jacsak röntgen leletet ragasztottam bele. Vagy valamit festettem, de idegen anyagra, például nejlonra. A kisebbik lányomat megfestettem hason fekve fürdőruhában, ja, csak a saját gumimatracára, tehát gumimatracon. Akkor jött valahogy egy idétlen, nem tudom milyen ötlettől vezérelve, madártollat ragasztottam a képekbe tonnaszám. Most meg a töltény hüvelyt, valahogy vénségemre egy kicsit érdekelnek a fegyverek, vagy ki tudja, ez is a művészetből született, most töltényhüvelyekből csinálok képeket, amit ő szeretne kiállítani. Még egyszer utoljára keresem a helyet, hogy megfeleljen. A kiállítás címe az lenne, hogy Si vis pacem, para bellum, tehát békét akarsz készülj a háborúra, ma a legaktuálisabb dolog. A másik meg pont erről szól a mese, hogy ma sajnos a harmadik világháború árnyékában és a gazdasági világválság közepette egyetlen egy szó van, aminek értelme az család. Most az életem úgy alakult, hogy nekem éppen nincsen. Ezt is a művészettel pótolom.

Még annyit árulj el, hogy helyileg hol találkozhatnak az emberek Varga-Amár László képekkel?

Gyakorlatilag majdnem minden országos kiállításon szerepelek. Tehát ebben a pillanatban körülbelül 15-20 helyen, meg külföldön is. Én sem tartom számon, megvallom, tehát általában évente 20 helyen állítok ki. A műtermem egy nyitott ház, a barátok számára fenn a Gellért-hegyen, vagyis a lakásom, és ma is adtam be képet. Minden nap van, hogy valahová képet kell venni, valahonnan el kell hozni. Kiállítások tömkelegét nyitom, mert felkérnek, nem értek hozzá, de elvállalja az ember, ha már felkérik.

(Borítókép forrása - Magyar Nemzet)

Egy 50 részes videó sorozat hatása a TikTok jövőjére
Egy 50 részes videó sorozat hatása a TikTok jövőjére

0_vrt_n1xoh3pnlwgn.jpg

Az elmúlt hetekben feje tetejére fordultak az egyik legnépszerűbb social media platform, a TikTok mindennapjai - ez pedig csakis Reesa Teesa tartalomgyártónak köszönhető. Az amerikai nő egy 50 részes, akár kriminek is betudható true crime jellegű sorozata, az ex-férjével történt sokkoló kapcsolatát és annak elképesztő részleteit taglalja precíz részletességgel. Az egyenként 50 x 7-10 perces sorozat hossza a Star Wars trilógiáéval vetekszik, sikere pedig a rövid videós platformon különösen meglepő. Egy kapcsolat szövevényes története lesz a pont amely átalakíthatja, digitális média fogyasztási szokásainkat? Bár erre válaszolni még nem egyszerű, cikkemben talán egy kicsit közelebb kerülhetünk a megoldásra.

A "Kihez mentem hozzá?" (Who TF did i marry?) sorozat szinte bombaként robbant be a TikTok-on. Nem is csoda, hiszen a 50 epizódos sorozat egy kóros hazudozóval történő házasságról és annak előzményeiről szól. Sokan szappanoperához hasonlítják, mások már egy Netflix szerződésben reménykednek, de mindenek fölött azért tisztázni kell, hogy itt valós eseményekről és traumákról van szó.

A téma aktualitása és Reesa Teesa fantasztikus történetmesélő képessége példa nélküli szenzációvá nőtte ki magát: egy hét alatt közel 3,5 millió követőt, és több száz milliós nézettséget hozott egy olyan platformon, ahol a figyelmünk kb. 5 másodpercig tart. A több mint 7 órán keresztül tartó videó sorozat mostanra megkérdőjelezi azt az elképzelést, hogy a TikTok csupán egy videó platform.

Az események egy másik igazán fontos kérdést is felvetnek: Hogyan? Napjaink figyelemhiányos időszakában egy több mint 7 órán át elhúzódó történet, hogyan képes milliók figyelmét elnyerni? Egésznapos munka, ingázás, egyetem, család és még megannyi egyéb dolog igényli a figyelmünket elsődlegesen, mégis hogyan képes egy tartalomgyártó ilyen sok ideig lekötni az amúgy is elfoglalt sokaságot? Hogyan van idő ennyi videót megnézni egymás után? A válasz: sehogy.

 

A sorozat egyedisége abban rejlik, hogy podcastként, a videók megnézése nélkül is tudják hallgatni az emberek úgy, hogy mégis a kedvenc platformjukon maradnak.

 

Több száz videó készült arról, hogy a hallgatók Reesa Teesa videókat játszanak a háttérben, miközben főznek, vasalnak, vezetnek, fürdenek, vagy éppen bevásárolnak. A sorozatnak nincs lényegében vizuális értéke - a kreátor vagy az autóban ül, vagy otthon a kanapén, és úgy meséli el a történetet mintha épp csak videó-telefonálna velünk. A videókat hallgatva az ember nem csak egy elképeszetően izgalmas és sokkoló történetnek lesz részese, de mindeközben az edzés vagy otthoni munka is szinte elrepül, hiszen annyira könnyen leköti a hallgatót a történet. 

 

images-6.jpeg

Ez a sorozat lett a TikTok első viral podcastje - mindezt teljesen véletlenül. A hosszabb videók azt jelentik, hogy az emberek megszakítás nélkül hallgathatnak 8-10 perces részeket, majd görgethetnek a következőre a lejátszási listában, vagy elmenthetik a helyüket későbbre. 

Amit igazán érdekes lesz majd megnézni, hogy ez a formátum megismételhető lesz-e a TikTokon.

Egyrészt, ahogy arról már szó volt, nem sok ember képes lekötni a nagyközönség figyelmét 50 hosszú epizódon keresztül, ez teljesen egyedülálló és korszaknyitó pont lehet a rövid formátumú social media platformoknak. Emiatt ReesaTeesát kell dicsérni, de az biztos, hogy valaki megpróbálja majd lemásolni a sikerét és, hogy ez hogyan is fog majd alakulni, azt a következő hónapok fogják megmutatni.

Annyi biztos, hogy a jelenlegi tartalomgyártóknak mindenképp oda kell majd figyelni a trendek változására. Az aktuális kedvencek rapid gyorsasággal változnak, trendek váltják egymást szinte hetente, ezért nehéz kiszűrni mi is az a vonal ami sikert hozhat hosszú távon. Amikor azonban ilyen jellegű számokról beszélünk, akkor biztosra vehetjük, hogy érdemes figyelemmel kísérni a történéseket, hiszen akár a most ismert tartalomgyártás teljes átalakulásáról is beszélhetünk. Bárhogy is legyen, mi izgatottan várjuk!

Magyarország új köztársasági elnöke: Dr. Sulyok Tamás
Magyarország új köztársasági elnöke: Dr. Sulyok Tamás

55043045_e2fc888d0d739cbfee2879a2d11d068e_wm.jpg

2024 február 26-án az Országgyűlés megválasztotta Dr. Sulyok Tamást Magyarország új köztársasági elnökévé. 2024. március 5-én fog hivatalba lépni.

Dr. Sulyok Tamás a szegedi JATE Állam- és Jogtudományi Karán szerzett jogi diplomát 1980-ban. Ezt követően 1991-ig jogtanácsosként, azután pedig ügyvédként dolgozott, 2000-től tizennégy évig pedig osztrák tiszteletbeli konzul volt. 2013-ban szerzett - szintén Szegeden – PhD fokozatot, témája az ügyvédség alkotmányjogi helyzete volt. Az Országgyűlés 2014 szeptemberében választotta az Alkotmánybíróság tagjává, következő évben már elnökhelyettes volt. Majd 2016. november 22-én az Alkotmánybíróság elnöke lett. 2024. február 24-én az Országgyűlés Magyarország köztársasági elnökévé választotta.

 Dr. Sulyok Tamás volt az egyetlen olyan személy, aki megszerezte a képviselők egyötödének a támogató aláírását, így egyedül ő volt érvényes államfőjelölt. A titkos szavazásban 146 képviselő adta le szavazatát, melyből 7 szavazat volt érvénytelen.

Dr. Sulyok Tamás 134 igen, 5 nem szavazattal és 0 tartózkodással lett az új államfő.

sulyok-tamas-1200x640.png(forrás: https://civilek.info/2024/02/22/sulyok-tamas-alkotmanybirot-javasolja-a-fidesz-kdnp-frakcioja-koztarsasagi-elnoknek/) 

Az ünnepélyes eskütételt és a Himnusz eléneklését követően, az új államfő fogadta a gratulációkat, majd beszédet tartott. Beszédét azzal kezdte, hogy neki nem célja most politikai beszédet tartani, hiszen ez jogászként és az Alkotmánybíróság elnökeként nem lenne elegáns. Majd a joggal való kapcsolatáról és a jog iránt érzett szeretetéről beszélt. Dr. Sulyok Tamás köszönetet mondott a szüleinek, a feleségének, gyermekeinek és unokáinak.

Az új államfő ismét visszatért a jogi témára, szerinte a jog az egymással versengő értékek kiegyenlítésének fő eszköze. A közjogi bíráskodás fő feladata ez az értékkiegyenlítés. Megígérte, hogy a köztársasági elnöki székből is az alkotmányos alapjogok értékkiegyenlítésén fog dolgozni.

Az előítéletektől mentes bizalom, kölcsönös megértés útján szeretne a továbbiakban is dolgozni.

Ezután Európáról és az európaiságról szólt.

36978017_e7ee3e24a7c4bab94bcfa29c47b39aef_wm.jpg (Forrás: https://index.hu/belfold/2024/02/22/koztarsasagi-elnok-bejelentes-kormany-fidesz-orban-viktor/)

,,A magyarság európaiság nélkül nem értelmezhető.”

Magyarország múltja és jelene is értelmezhetetlen európaiság nélkül. Olyan Európát akar, ahol az értékek többet jelentenek az érdekeknél, de Európa jövője az összes tagállamon múlik. Sulyok Tamás szerint az ország nem a szuverenitását adja oda az Európai Uniónak, hanem csupán hatásköröket.

Majd a nemzeti identitás és a (nép)szuverenitás fontosságáról beszélt. Az Alaptörvény értékrendje szerint, transzparensen az előbbiekben felsorolt értékek mentén szeretné ellátni hivatalát. Cselekedeteivel szeretné azt kifejezni, hogy a magyar nép a jogot minden eszközzel érvényesíteni kívánó nemzet, noha szerinte ezt Európa nem érti meg igazán.

Beszédét egy anekdotával fejezte be, melynek utolsó mondata:

„Mi is magyarok, megpróbálunk élni, amíg lehet.”

A képviselők és a Kormány tagjai álló tapssal kísérték ezt.

A köztársasági elnökválasztás lezárásaként felhangzott a Szózat.

 

(Borítókép forrása: https://index.hu/belfold/2024/02/26/orszaggyules-parlament-orban-viktor-sulyok-tamas-koztarsasagi-elnok-allamfo-fidesz-kdnp-ellenzek-novak-katalin-nato-svedorszag/)

Erdély-járás: szép nemzetegyesítő emlék egy iszonyú korszakból
Erdély-járás: szép nemzetegyesítő emlék egy iszonyú korszakból

the_catholic_church_of_bezidu_nou.jpg

A kései Kádár-korszak történelmi vizsgálata sok tekintetben izgalmas vállalkozás, ami annak közelsége és érzékenysége miatt a mai napig problémás tud lenni. Ennek ellenére szerencsére mostanra számos érdekes kutatás és írás készült a hetvenes-nyolcvanas évek világáról, melyek az átfogóbb politikai elemzés mellett időnként a társadalom mindennapjaiban bekövetkező változásokat és a lassacskán, de egyre inkább aktivizálódó civil mozgolódást is érintik. 

A tapasztalat az, hogy annak a korosztálynak a képviselői, akik a Kádár-rendszer kései időszakában ébredtek politikai öntudatra és élték fiatalkorukat, rengetegen rendelkeznek egy-két vagy akár sokkal több izgalmas történettel, hogy milyen volt ezekben az években Erdélybe látogatni. Sokan számolnak be a kint tapasztalt iszonyú életviszonyokról, de arról is, hogy az utak során mindig szívmelengető beszélgetésekben és életre szóló kalandokban lehetett részük. Persze ezek az utazások a legtöbb esetben nem puszta kirándulások voltak, hanem segítő szándék és a nemzeti szolidaritás gondolata motiválta őket.

Az „Erdély-járás” így egy nehezen kézzelfogható jelenség, ami egyfelől civilek gyakran egymástól is független segélyakcióiként ragadható meg, másrészt egy olyan törekvésként, aminek célja a romániai magyarsággal való kapcsolat felélesztése és elmélyítése volt.

A huszadik század derekán bekövetkezett szocialista fordulattal a magyar külpolitika lemondott a határon túli magyarság ügyének felvállalásáról: a proletár internacionalizmust hirdető rezsim tartózkodott a nemzeti érzelmű politizálás gondolatától is. Az erdélyi magyarság helyzete pedig ezekben az időkben rendkívül szorongatott volt. Az ’56-os eseményeket követően ugyanis rendkívül felerősödött a magyar kisebbségre helyezett nyomás: a forradalommal való szimpatizálás vádjával ezreket zártak börtönbe, sokakat ki is végeztek.

A magyarság meghurcolása a hatvanas években valamelyest enyhült, később a Ceauşescu-rendszer idején a helyzet azonban elviselhetetlenné vált.

Ceauşescu a „homogenizálási program” keretében ugyanis szisztematikusan igyekezett a magyar kisebbség lehetőségeit az élet szinte minden területén ellehetetleníteni, hogy minél gyorsabban nyom nélkül asszimilálódjon a román társadalomba. (Ennek a törekvésnek az anyaországi magyarokkal való kapcsolat elvágása is a célja volt.) A romániai magyarság tönkretételére tett kísérlet pedig egyre nagyobb közfelháborodást váltott ki a magyar társadalomban, aminek következtében egyre gyakrabban jelentek meg publikációk, melyek közvetve-közvetlenül érintették az erdélyi magyarság helyzetét, ami az érdeklődés felkeltése mellett egyfajta társadalmi aggodalmat és felelősségérzetet is generált (a határon túli magyarság „újrafelfedezése”). Ez a kibontakozó érzület pedig az idő múlásával egyre több magyarországi polgárt segítő cselekvésre sarkallt.

fortepan_162381_1.jpg

Társadalmi reakció

A Ceauşescu-diktatúra kegyetlensége így egyfajta társadalmi reakciót hívott életre, aminek keretében a hetvenes évektől önkéntesen szerveződő civilek kezdtek különböző kapcsolatrendszereken keresztül segélyeket szállítani. A segélyezés a nyolcvanas évekre már szervezettebbé vált és nagyobb méreteket is öltött, azonban sosem volt központilag irányítva: a kor sajátosságainak megfelelően a tevékenységet nem bejegyzett szervezetek végezték, hanem civilek hangolták össze munkájukat. Ráadásul elmondható, hogy a részvevők köre igen változatos társadalmi rétegekre terjedt ki: a segélyezők között polgári származású értelmiségiek mellett katonatisztek, munkások és termelőszövetkezeti dolgozók és pártkáder-hátterűek is voltak. Volt, akit nemzeti érzülete, volt kit keresztyén, esetleg tudományos érdeklődése vagy egyszerűen csak a kalandvágy hajtott. Az akciókban résztvevő emberek száma így folyamatosan bővült, akik eltérő módokon és eltérő csatornákon keresztül kapcsolódtak be a munkába: egyre több család, kisebb-nagyobb egyházi, egyetemi, munkahelyi közösség kezdett el autón, vonaton vagy buszon gyógyszert, élelmet, Bibliát, hittérítő irodalmat és más Romániában tiltott könyveket és újságokat átcsempészni a határon.

Az „erdélyezés” legaktívabb résztvevői 1985-ben alapították meg az Erélyt Támogató Egyletet (későbbi nevén: Transilvania Caritas – Transcar), aminek célja a munka összehangolása volt.

Az ETE taglétszáma 1989-re elérte a 200 főt, azonban ehhez a számhoz még rengeteg segítő társult, akik alkalmi alapon csatlakoztak az akciókhoz. Az ETE mellett persze még számos kisebb-nagyobb csoport létezett, akik hasonló feladatokat láttak el: minden határon átnyúló kapcsolat lehetővé tette az akciók megszervezését. Mindenképpen érdemes kiemelni a református egyházközségek által biztosított hálózatot, amik kapcsolati és ingatlan infrastruktúrájukkal nagyban hozzájárultak a segélyszállítmányok célbajutásának sikeréhez, illetve számos esetben a kapcsolatrendszer nyugati donorok bevonását is lehetővé tette.

A hatóságok minden bizonnyal tisztában voltak a segélyszállítmányokkal, és rendkívül meg is nehezítették a csomagok kézbesítését.

Személyes beszámolók alapján több esetben adódtak is kellemetlen szituációk, ami jelzik, hogy a „karitatív csempészet” korántsem volt veszélyektől mentes. Az önkénteseket azonban ez semmiképpen sem riasztotta el az utaktól: visszaemlékezéseik szerint ezek a találkozások olyan felemelő emberi találkozásokat tettek lehetővé, amiből az anyaországi és erdélyi magyarok akár máig érvényes barátságokat szőttek.

Az „Erdély-járás” egy nehezen visszakövethető és vizsgálható jelenség, amiről azonban rengeteg embernek élénk emlékei vannak. Hatását tekintve jelentősége az anyagi támogatás szintjén nyilván korlátozott volt, ugyanakkor látni kell, hogy a romániai magyarság a Ceauşescu-diktatúra utolsó éveiben olyan nyomorban volt kénytelen élni, hogy bármilyen mértékű humanitárius segítség sokat tudott jelenteni. Másfelől az „erdélyezés” rengeteget jelentett mind az anyaországi, mind az erdélyi magyaroknak: hiszen az „Erély-járás” információcserélő, szimbolikus, szolidaritást felvállaló jelentősége valószínűleg a konkrét csomagoknál is többet számított.

A személyes történetek felidézése mellett, aki az „Erdély-járás” kutatásával részletesebben is meg szeretne ismerkedni, bátran ajánlom Ablonczy Balázs témában született cikkeit, illetve egy esettanulmányt, ami a Széchenyi István Szakkollégium korabeli diákjainak szemszögéből mutatja be az „erdélyezést”. Valamennyi forrás visszakövethető így:

Ablonczy B. (2020): Szolidaritás és ellenállás. Református hálózatok erdélyi segítőakciói a hetvenes-nyolcvanas években. In: Kiss Réka – Lányi Gábor (szerk.): Hagyomány Identitás Történelem 2019. ETKI RÖM – KRE HTK Egyháztörténeti Kutatóintézet, Budapest. Elérhető: http://www.kre.hu/portal/images/kutatas/HIT_2019_2_sz_1020.pdf

Ablonczy B. (2021): „Tenni nemcsak valami ellenében – ám valamiért is lehet”. Erdélyieket támogató illegális segélyszervezet a Kádár-rendszer végén. In: Kiss Réka – Lányi Gábor (szerk.): Hagyomány Identitás Történelem 2020. ETKI RÖM – KRE HTK Egyháztörténeti Kutatóintézet, Budapest. Elérhető: http://www.kre.hu/portal/images/doc/hirek/rom/2021/10/HIT_2020_Kesz_2021-10- 23.pdf

Béres M. – Kovách D. (2022): A Széchenyi-tényező. A Széchenyi István Szakkollégium és klubmozgalmi előzményinek szerepe a kádárizmus kereteinek lebontásában. Rendszerváltó Szemle, 7(3-4), 90-110. elérhető: https://retorki.hu/storage/uploads/files/dbb578dcfd810f01101422cebf78fa0b.pdf

 

(Borítókép: A bözödújfalusi katolikus templom / készítette: lacihobo / wikipedia.hu / CC BY-SA 4.0)

 

 

Államfőjelöltek bemutatása I. – Hack Péter
Államfőjelöltek bemutatása I. – Hack Péter

 54929099_8e61f665ffac27403c91e5887900a82a_wm.jpg

Amint ismert, a hetekben kirobbant kegyelmi botrányt követően lemondott – többek között – Novák Katalin, Magyarország köztársasági elnöke. Mivel alkotmányos szabályok szerint az előző államfő megbízatásának megszűnésétől számított 30 napon belül új köztársasági elnököt kell választani, ezért most mindenki a jelöltekről beszél.

Noha valójában még nem jelöltek. Az Alaptörvény értelmében mindegyik országgyűlési képviselő javasolhat egy embert köztársasági elnöknek, ha az megfelel a személyi feltételeknek. A jelölés akkor lesz érvényes, ha a jelölést az országgyűlési képviselők egyötöde megerősíti írásbeli ajánlással. A köztársasági elnök a jelöltek közül az lesz, aki megkapja a képviselők kétharmadának az igenlő szavazatát.

Mivel a Fidesz-KDNP koalíciója birtokolja több, mint a mandátumok kétharmadát, ezért nagyon valószínű, hogy az ő jelöltjük lesz Magyarország új államfője.

Azonban Ungár Péter, az LMP társelnöke egy köztiszteletben álló jogászt, lelkészt és egyetemi tanárt, Dr. Hack Pétert szeretné köztársasági elnöknek.

Hack Péter 1959-ben született Budapesten, majd 1977-ben szerzett érettségit az ELTE Apáczai Csere János Gyakorlógimnáziumban. Ezt követően az ELTE jogász szakán tanult tovább, ahol 1983-ban meg is szerezte diplomáját. A diploma megszerzését követően tudományos ügyintézőként és ösztöndíjasként tevékenykedett tovább a jogi karon, a büntető eljárásjogi tanszéken. 1989 után adjunktussá, 2012-ben docenssé, 2018-ban pedig egyetemi tanárrá nevezték ki. Jelenleg az ELTE jogi karán a Büntető Eljárásjogi és Büntetés-végrehajtási jogi Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára. Szakterületei többek között a rendőrség, az igazságszolgáltatás működése és szervezete, az emberi jogok érvényesülése a büntetőeljárásban, valamint a korrupció elleni fellépés eszközei.

 img_4672-927x487.jpg

(forrás: https://pecs.hit.hu/dr-hack-peter-vilagossagban-jarjunk/)

Dr. Hack Péternek a közéleti tevékenysége is jelentős. Már 1988-ban a későbbi SZDSZ (Szabad Demokraták Szövetsége) alapítója, valamint ugyanettől az évtől a Fidesz tagja is. Azonban utóbbiból összeférhetetlenség miatt kilépett. 1991 és 2001 között az SZDSZ párt ügyvivője, 1990 és 1994 között az SZDSZ-frakció helyettes vezetője, később annak frakcióvezető-helyettese is volt. 1990-től 2002-ig folyamatosan a magyar országgyűlés tagja, ahol a törvény-előkészítő és igazságügyi, valamint az alkotmány- és igazságügyi bizottságokban is aktívan tevékenykedett. 2002-ben kilépett az SZDSZ-ből, mely döntését azzal indokolta, hogy már nem tud egyetérteni pártja politikájával. Az utóbbi 22 évben nem pártpolitizált. 

2007-ben a Magyar Helsinki Bizottság alapító tagja volt, melynek célja az emberi jogok védelme. Ezen túl részt vett a Transparency International megalapításában, mely szervezet nemzetközi szinten próbálja leküzdeni a korrupciót.

1987 óta a Hit Gyülekezetének a tagja.

38433953_ee1a1cc3357aa86892d13617c57a6263_wm.jpg

(forrás: https://index.hu/belfold/2021/06/13/hack-peter-a-jogallam-arrol-szol-hogy-ne-utcai-harcokban-doljenek-el-a-politikai-vitak/)

A jelölésével kapcsolatban, az Indexnek adott hosszú interjújában kifejtette, hogy

,,(...) nem ellenzéki jelölt vagyok. Nem vagyok tagja egyik pártnak sem, nincs kapcsolatom az LMP-vel sem."

Kifejti, hogy -noha nem pártpolitizált – de politikai kérdésekben is sokszor megszólalt. Ekkor volt, hogy a kormányt kritizálta, de olyan is volt, amikor az ellenzéki pártokkal nem értett egyet. De, ,,A köztársasági elnöknek az alkotmányosság feletti őrködés, nem a politizálás a feladata.”.

Az interjúból az is kiderült, hogy Ungár Péter egyik érve szerint a jelenlegi megosztott, háborús helyzetben ,,szerepe lehet az elnöknek a megosztottság csökkentésében. Azzal, ha az elnök valamennyi politikai párttól nagyjából egyforma távolságra lenne, mediátorszerepet tudna betölteni a politikai erők között”.

sziszi03-927x487.jpg

(forrás: https://pecs.hit.hu/dr-hack-peter-meddig-normalis-az-allamhatalom/)

Érdekes, hogy Hack Péter egyik szempontja a jelölés elfogadásakor az volt, hogy rájöjjön, a magyar politika valóságában érvényesül-e az az alapelv, miszerint az alapvető jogokat mindenki minden megkülönböztetés nélkül (faj, szín, nem, vallás...) tudja gyakorolni. Hiszen a jelölttel szemben az egyetlen kritika a Hit Gyülekezetében végzett tevékenysége.

,,Komoly dicséretnek veszem, hogy az egyetlen kritika velem szemben a Hit Gyülekezetében végzett tevékenységem. Nincsenek üzleti ügyeim, nem voltam sehol felügyelőbizottsági vagy igazgatótanácsi tag, de még egy trafikom sincs. Semmilyen gazdasági érdekeltség nem köt egyik pártpolitikai oldalhoz sem.”

A kegyelmi üggyel kapcsolatban az alábbiakat nyilatkozta: „Az elnök száz kérelemből átlagosan egy vagy két ügyben ad kegyelmet. Annak jobban örülnék, ha az Alaptörvény módosítása azt mondaná ki, hogy kötelező legyen indokolni a kegyelmi döntéseket.”

 

(Borítókép forrása: https://index.hu/belfold/2024/02/19/hack-peter-interju-koztarsasagi-elnok-orszaggyules-parlament-fidesz-ellenzek-allamfo-alkotmany-lmp-alaptorveny/)

Így kezdj bele a kódolásba!
Így kezdj bele a kódolásba!

pexels-lukas-574077.jpg

 

Ha érdekelt mindig az informatika, akkor mindenképp érdemes elkezdened legalább hobbi szinten kódolni. A kódolás a programozás része, önmagában karrier építésére hosszú távon nem elég, viszont kezdő lépésként szuper, mert gyakorlati tevékenység és hamar látványos eredményt érhetsz el vele, így a sikerélmény adhat plusz motivációt a későbbiekben.

A kódoláshoz elengedhetetlen egy kellő teljesítményt produkálni képes számtógép, de az elején nem kell high-end eszköz, így sokaknak ez a lépés már meg is van. A három nagy operációs rendszer egyaránt alkalmas kódolásra, persze vannak előnyeik és hátrányaik, de kezdéshez érdemes azt használni, amit megszoktunk. Habár van olyan programozási nyelv, ami még nem elérhető Windowsra, az elterjedtebb nyelvek elérhetők Windowson, Macen és Linuxon is.

Ahány írás, annyi tipp, hogy milyen nyelvet érdemes tanulni először. Az igaz, hogy van aminek egyszerűbb a szintaktikája, de a főszabály az, hogy az érdeklődési körünknek megfelelő nyelvet javasolt tanulni. Például ha valaki iOS alkalmazást szeretne fejleszteni, akkor a Swift nyelv szükséges. Természetesen a tudásunkat is figyelembe kell venni, az új nyelvnek tekinthető Mojo nem ideális választás kezdőknek.

Szempont az is, hogy mihez találunk olyan tananyagot, kurzust, ami számunkra megfelelő. A legtöbb tech óriásnak vannak kezdőknek szánt oktatófelületei, de az Udemyn is elérhető rengeteg tudásanyag. Ha eljutottunk idáig és valamelyiket elkezdtük, akkor már is megspóroltunk rengeteg pénzt, mert ezek lényegében ingyenes vagy nagyon olcsó bootcampek. Az tény, hogy nincs mentor, de ez is áthidalható, főleg ha rendelkezünk angol tudással, de az angol nyelv legalább középszintű ismerete nélkül egyébként is nehéz fejlődni IT területen. Ha nem tudsz angolul, akkor az az első lépés. A mentorálás pótlására visszatérve, van magyar Reddit fórum, ahol segítőkész közösségtől tudsz tanácsot kérni, és rengeteg nemzetközi subreddit is van, számos programozási nyelv specifikus is. Ezen túl is van megoldás, kiválóan hasznosíthatók a generatív AI-ok, például a Gemini és a Bingbe épített ChatGPT is.

pexels-rahul-pandit-1933900.jpg

Ha az alapokat elsajátítottad, akkor fontos a kreativitás, hogy egy teljesíthető, de izgalmas célt kijelölj. Magadtól projekteken keresztül tudsz igazán előre haladni, mert ilyenkor saját magadnak kell megoldanod problémákat. A kódolás persze nem csak a szintaktika ismeretéből és a logikus gondolkodásból áll. Fontos kitapasztalni a nyelvnek megfelelő fejlesztői környezetet is, vagy például a GitHub kezelését is meg kell tanulni.

Ha izgalmasnak is találod a kódolást, akkor is sok kitartást és időt követel, de megéri. Ha úgy érzed jól haladsz vele és szeretnél többet foglalkozni vele, akkor viszont érdemes beiratkozni informatikához kötődő egyetemi szakra, mert ott fogod a programozáshoz szükséges szemléletet, absztrakt látásmódot megtanulni, amit a későbbiekben alkalmazni tudsz. Tehát egész sokáig el lehet jutni, ha magunktól otthon tanulunk, de ha igazán érdekel a kódolás és karriert is szeretnél építeni erre, akkor a kódolás nem elég, hanem programoznod kell tudni, ehhez pedig az egyetem elengedhetetlen.

Miért isznak a magyarok egyre kevesebb bort?
Miért isznak a magyarok egyre kevesebb bort?

A magyar borfogyasztás nagyjából 50 éve mutat csökkenő tendenciát, annak ellenére, hogy az alkoholfogyasztás nem mérséklődött számottevően. A 1970-es években a bor számított a legkedveltebb alkoholos italnak, azonban napjainkban a legtöbben inkább a sört választják. Mi vezethetett a hazai borok népszerűségének csökkenéséhez?

Borfogyasztás a múltban

 A társadalom egésze számára elérhető tiszta, vezetékes víz megjelenéséig az ivóvíz gyenge minősége és ritkasága miatt valós alternatíva volt a borfogyasztás. Nem olyan formában ahogyan elképzeljük - hiszen évszázadokkal ezelőtt is problémás lett volna napi 1-2 liter alkoholt inni – hanem a mai fröccsökhöz hasonlóan, víz és bor elegyeként. Ezekben az italokban jellemzően a víz dominált (természetesen nem extra dús szénsavas vizet használtak), de a bornak is fontos szerepe volt, hiszen az etanol fertőtlenítő hatását kihasználva biztonságosan lehetett a vizet folyadékpótlásként alkalmazni. Az alkoholos italok bódító hatását már évezredekkel ezelőtt felfedezték és a történelem során gyakran élvezték is, így az egészségre már nem ártalmas vezetékes víz sem vezetett az italgyártás hanyatlásához. Az italozás a modern korban, mint társasági program minden társadalmi réteg számára elérhetővé vált és kortól, földrajzi elhelyezkedéstől függetlenül épült be mindennapjainkba.

A magyar bortermelés

 Az italgyártás nagy igazága, hogy minden nép abból készíti el nemzeti italát, ami az országban megtalálható. Ennek megfelelően Magyarországon kihasználva a kedvező éghajlati viszonyokat, már nem sokkal az államalapítás után megjelentek szőlőültetvények, melyeken legendásan jó minőségű bort termeltek. A történelmi borvidékek fontos részét képezték az ország külkereskedelmének és a középkorban a bor az egyik legjelentősebb exportcikké vált. A tokaji borok az átlagosnál is kelendőbbek voltak külföldön, így a Hegyalja megkerülhetetlen kereskedelmi csomóponttá vált, ahonnan évente sok ezer hordó bort szállítottak, elsősorban észak felé, Lengyelországba.

tokaj.jpg

Tokaj egy középkori metszeten, Forrás: Világszép

Nem a tokaji azonban az egyetlen jelentős bortermelő térség hazánkban, Magyarország számos híres borvidékkel büszkélkedhet. A történelmi országterület ugyan meghaladja a jelenlegi országterület háromszorosát, ennek ellenére a legnagyobb kiterjedésű és terményhozamú borvidékek a trianoni országterületen találhatóak. Badacsony, Villány, Sopron és Eger mind nemzetközileg elismert és közkedvelt bortermelő települések, melyek vonzáskörzetében évszázadok óta foglalkoznak szőlőtermesztéssel.

Az évszázados tradíciókon alapuló, jellemzően családi alapon szerveződő borászatok rendszere hosszú ideig adott keretet az iparág hazai képviselőinek.

A szakértelem és a saját tőke nagy mértékű bevonása számos pincészetet kiemelt a szesziparban tevékenykedők közül, így idővel kialakultak olyan borászdinasztiák, melyek egy-egy borvidék domináns bortermelőivé váltak.

A piac koncentrációja ellenére a kisebb, pár hektáron gazdálkodó vállalkozások is életképesek maradtak, hiszen a helyi lakosság az esetek nagy részében elegendő piacot jelentett számukra, exportra, vagy az ország más területein való értékesítésre nem volt szükség. Ez a rendszer a 20. század közepén, a második világháború lezárása után változott meg gyökeresen, mivel az 1947-es kékcédulás választásokat követő években a bortermelőket is elérte a gazdaság valamennyi szektorában jellemző államosítás és beszolgáltatási rendszer. A családi munkamegosztáson, vagy tőkés vállalkozások bevételeiből működő birtokokat nagy, állami tulajdonban lévő szervezetekbe olvasztották be, ahol a termelés minőségi kritériumai háttérbe szorultak, az évszázadok alatt összegyűjtött tapasztalatok és tradíciók helyett a tömegtermelés, mennyiségi mérőszámoknak való megfelelés került a középpontba.

A szocializmus évtizedei alatt a borok korábban megszokott színvonala csökkent, a szakértelem másodlagos szerepet kapott a termelésben, azonban a lakossági igény a borok felé ennek ellenére sem csökkent. Épp ellenkezőleg, a magyarok egyre több bort ittak, igaz, a borfogyasztás kisebb mértékben növekedett, mint a teljes alkoholfogyasztás. A trend az 1960-as évek végéig volt jellemző, amit egy rövid stagnálás, majd lassú csökkenés követett, mely napjainkban is tart. A csökkenő borozási kedvet a rendszerváltás után visszarendeződő, piaci alapon működő szeszipar és a borok átlagos minőségének javulása sem változtatta meg. De miért nem iszunk annyi bort?

 

Az okok

Fontos leszögezni, hogy nem csak a borfogyasztás, hanem a teljes alkoholfogyasztás is csökkenő tendenciát mutat hazánkban, amely azonban nem magyar jelenség, a fejlett országok nagy részét érinti. Az egy főre jutó alkoholmennyiség visszaesése minden bizonnyal az egészségtudatos életmód elterjedése és a táplálkozáskutatás, gasztroenterológia fejlődésének köszönhető. A gyakori italozás társadalmi percepciója az utóbbi évtizedekben egyre negatívabbá vált. A széleskörű tájékoztatás szociális kampányok keretében valósul meg, de az italfogyasztást jogszabályi úton is – például az alkoholvásárlás időbeni korlátozásával – mérsékelni kívánják.

A magyar borfogyasztás 2010 és 2021 között, Forrás: Statista

A borok népszerűsége az alkoholos italok csoportján belül is kiugró mértékben csökkent, amit más italok fokozódó népszerűségével magyaráznak. A kézműves sörök és különleges röviditalok számos oknál fogva hatékonyan helyettesíthetik a borokat a közösségi eseményeken. A népszerűségvesztés kedvezőtlen hatással van azokra a kis-és közepes vállalkozásokra, melyek első sorban hazai piacra termelnek és nem képesek megfelelő üzleti partnerekkel (kiskereskedelmi vállalatok) szerződéseket kötni. Az alkoholfogyasztás általános visszaesése és a szesziparban érdekelt cégek közti intenzív verseny – kiegészülve a változó lakossági preferenciákkal – az utóbbi években - a bortermelők legnagyobb bánatára - a hazai borfogyasztás jelentősen mérsékelte. Hogy a trend hosszú távú-e, maguk a borászok sem tudják.

A Baltikum védelme
A Baltikum védelme

A Baltikum országainak biztonsági környezetét hosszú idők óta Oroszország agressziója dominálja. Az 1994-es függetlenedés után gyakorlatilag a semmiből kellett újjáépíteni hadseregüket és országuk védelmi képességeit. Mára Észtország, Lettország és Litvánia is NATO-tagország, Finnország (és a hiányzó magyar ratifikáció esetén Svédország) NATO csatlakozásával pedig Oroszország akaratlanul NATO-szigetté tette a számára stratégiailag kritikusan fontos Balti-tengert. A cikk a Baltikum védelmével foglalkozik NATO szemszögből.

A 2022-es orosz invázió megváltoztatta Európa biztonsági környezetét és óriási hatást gyakorolt a Balti-államok és a Balti-tenger biztonságára is. Növekvő védelmi költségvetések, védelmi tervek újragondolása, új NATO-tagállamok és még rengeteg változás történt a szövetség keretein belül. A Balti-államok különösen kitettek lehetnek egy esetleges orosz agressziónak ennek eredményeképp a NATO számára is prioritás a Balti-államok védelmének közös biztosítása. Ezt mutatja az is, hogy a 2023-as NATO csúcsot Vilniusban tartották.

Litvániát találhatjuk a legkiszolgáltatottabb helyzetben a Suwałki-folyosó miatt, mely egy katonailag nehezen védhető folyosó Lengyelország és Litvánia között. Egy esetleges orosz támadással Kalinyingrádból vagy Fehéroroszországból, a Balti-országok leválaszthatóak lennének Lengyelországtól, és egyben a NATO-tól is, hiszen szárazföldön ez az egyetlen, keskeny folyosó az összeköttetés. Ezt a képet az új csatlakozások azért árnyalják, hiszen Finnországgal és várhatóan Svédországgal a Balti-tagállamok területei könnyebben védhetővé válhatnak.  

coridorul-suwalki-3.jpg

A Suwalki-folyosó. Kép forrása: https://cersipamantromanesc.wordpress.com/2023/07/18/coridorul-suwalki-si-importanta-lui-strategica-enorma-pentru-nato-si-uniunea-europeana-dar-si-pentru-rusia/

Védelmi változások a Balti-államokban a háború után:

Az egyik nagy változás a sorkatonaság visszavezetése hozta, immár Lettországgal együtt mindhárom Balti-országban sorkatonaság működik. Változás történt a védelmi költségvetésben is. Ahogy a lenti táblázatban leolvasható a Balti-országok esetében a NATO által kért 2% teljesítve volt, azonban a háborút követően megegyeztek az államok a GDP védelmi célokra történő fordításának 3%-ra való emelésére.

Érdemes megvizsgálni a fegyver importokat is, Észtország esetében 12 db dél-koreai K9 Thunder önjáró löveget szereztek be, ami jelenleg az egyik legjobb lövegnek számít a piacon, HIMARS rakéta-rendszert vásároltak az Egyesült Államoktól, CV-90 svéd gyalogsági harcjárművet Norvégiától, Blue Spear hajók ellen alkalmazható rakétákat Izraeltől.

Lettország esetében 6 db S-70 Black Hawk helikoptert az Egyesült Államoktól, Scimitar harckocsit Nagy-Britanniától, rakétákat Izraeltől, és légvédelmi radart Svédországtól. Litvánia Észtországhoz hasonlóan HIMARS rendszerre ruházott be, Hunt osztályú aknamentesítőt Nagy-Britanniától és német PZH 2000 német önjáró löveget.

Észtország Lettország Litvánia
2,3% 2,2% 2,5%

A három Balti-állam védelemre fordított kiadásai GDP/%-os arányban.

NATO-tervek a Baltikum védelmére:

A NATO harccsoportokkal van jelen a keleti szárnyon, ezek pedig megtalálhatóak: Bulgáriában, Magyarországon, Lengyelországban, Szlovákiában és a három Balti-országban. Az észt NATO-harccsoport keretnemzeti vezető állama Nagy-Britannia, a litvánoké Németország, a letteké pedig Kanada. Németország ígéretet tett a Baltikum védelmére, és további 4 ezer katonával bővítette jelenlétét Litvániában. A tavaly Madridban tartott NATO-csúcs természetesen a Baltikumot is érintette, a NATO Oroszországgal szemben a „megtorlás alapú” helyett, „megtagadás alapúvá” válik, az „előretolt jelenlét” pedig „előretolt védelemmé” alakult. Továbbá ki kell emelni az akár 300.000 fős erőt, mely 1 hónapon belüli mozgósítással bevethető lenne a keleti határokon.

A 2023-as Vilnius-i csúcs eredményeként a Balti-államok harccsoportjainak keretnemzetei további erősítésekre szánták el magukat: Németország a már említett 4000 fővel erősítette a harccsoportot, Kanada további 1200 embert vezényelt Lettországba és 15 db Leopard 2 harckocsit telepített, az Egyesült Királyság egy másik megközelítést választott, a fejlesztések inkább a készültség irányába mentek, hogyha szükséges képesek legyenek dandár szintűvé növelni a harccsoportot.

A Balti-országok védelmi terve 2008-ra vezethető vissza, amikor az orosz-grúz háború után számolni kellett Oroszország további agressziójára, akár Európa irányába is. A Vilniusi csúcs után a hangsúly a készenléten és a megerősítésen van. A szövetségesek továbbá megállapodtak abban is, hogy rotációs rendszerben erősítik a NATO integrált lég- és rakétavédelmi képességeit is a Baltikumra összpontosítva. A Baltikum légterének védelmében Magyarország is részt vesz a Gripenekkel.

Mivel járulnának hozzá az új csatlakozók a Baltikum védelméhez?

Finnország esetében már megtörtént a csatlakozás, 23.000 fős hadsereggel rendelkezik, de ez felbővíthető 280.000 főre, amennyiben a helyzet kritikussá válik. Finnország esetében a tüzérségi haderőnem kiemelkedően erős, de harckocsik számára sem panaszkodhat, hadserege Leopards 2A6 és 2A4-esekkel van felszerelve. Légierőben az F–35 Lightning II-nek a szállítása 2026-ban kezdődik, amely egy ötödik generációs vadászbombázó repülőgép, és a F/A–18 Hornet gépeket váltja fel.

f35a_finland.jpeg

Az érkező F–35 Lightning II vadászbombázó gépek. Kép forrása: https://www.blogbeforeflight.net/2021/12/finland-selects-f35.html

Svédország csatlakozása még nem hivatalos, de már csak Magyarország ratifikációjára vár a csatlakozáshoz, amely előbb vagy utóbb, de meg fog történni. Svédország nagyon erős haditengerészeti képességekkel rendelkezik, de tengeralattjáró és vadászgép gyártásban is kiemelkedő, gondoljunk csak a Gripenekre. Svédország megerősítette jelenlétét a stratégiailag fontos Gotland-szigeten is, ami a NATO-csatlakozás után Oroszország elleni NATO védelemben kiemelkedő szerepet kapna.

Bár Oroszország hadserege súlyos veszteségeket szenvedett eddig az orosz-ukrán háború során, azonban az vitathatatlan, hogy amennyiben a háború befejeződik az újjáépítés megindul, és nem lehet letörölni a térképről Oroszországot és az orosz hadsereget. Tehát az orosz agresszió fenyegetése nem áll meg, ezért mind a NATO-nak, mind pedig a Balti-tenger államainak hosszú távon kell számolni a fenyegetésekkel.

Ahogy láthattuk a Balti-államok megpróbálnak tenni saját maguk védelmére, modern eszköz vásárlásokon, hadsereg létszám növeléseken keresztül, de védelmük nagyban függ a NATO-tól, mely már Madrid után megkezdte a csapatok erősítését és az elrettentést a keleti-szárnyakon. A kihívások folyamatosak, azonban mind a Balti-államok, mind pedig a NATO próbál megtenni mindent, hogy felülkerekedjenek a Balti-tengerre veszélyt jelentő orosz fenyegetéssel szemben.

Kezelhető-e a Fidesz számára a kegyelmi botrány?
Kezelhető-e a Fidesz számára a kegyelmi botrány?

novak.jpg

Az elmúlt napok és az elkövetkező hetek (nem kizárt, hogy hónapok) legfontosabb témája a Fidesz két prominens női politikusának (Novák Katalin és Varga Judit) lemondásához vezető kegyelmi botrány lesz. A téma érzékenységét tekintve nem meglepő, hogy komoly felháborodás övezte és övezi a döntést. Az ellenzéki pártok folyamatosan demonstrációkat és tüntetéseket szerveznek a kormányzattal szemben, nem elégszenek meg a már lehullott fejek mennyiségével. Ahogy a többi más politikai kérdésben, úgy ebben az esetben is a rendszer egészét akarják megdöntve látni. Noha ennek az esélye és módja erőteljesen vitatott, miután a különböző politikai aktorok (és politikatudósok) másképp vélekednek az Orbán-rezsim jellegéről. Ebben a cikkben nem is kívánunk ehhez a diskurzushoz csatlakozni.

Miután két választást is rendeznek idén Magyarországon, így kézenfekvő ennek a kontextusában áttekinteni a lehetséges forgatókönyveket, illetve válságértelmezési stratégiákat. Először röviden felvázolom a politika normál és rendkívüli állapota közötti különbségeket. A Fidesz és Orbán Viktor gyakran fordították az előnyükre az utóbb említett jelenséget, erre több példát is fogok hozni. Minden kétséget kizáróan Novák és Varga lemondása ebbe a kategóriába tartozik, azonban lényegesen eltér az eddigiektől. Ennek ellenére nem kizárt, hogy a kormánypárt kommunikációs gépezete kidolgoz egy olyan narratívát, amely hatékonyan tudja csökkenteni a kormánypárti szavazók között potenciálisan fellépő elbizonytalanodást. Amennyiben ez a belsőválság-kezelés nem lesz sikeres, akkor a kormánypártok jelentős népszerűségcsökkenést szenvedhetnek el.

1) A politikai válság mint probléma és lehetőség

A politikának minden politikai közösségben megvan a maga dinamikája, ritmusa. Az x évente bekövetkező választások, a törvényhozás szabályozott, időszakos működése stabilitást és kiszámíthatóságot kölcsönöz a politikai életnek. Keretet szab neki és mederben tartja a történéseket. Ilyenkor a politika szereplői normakövetőek, a közösen elfogadott játékszabályok mentén politizálnak; azokat semmi esetre sem hágják át, hiszen az egyensúly megtartásában érdekeltek. Ez nagyjából leírja azt, amit a politika normál állapotának tart a politikatudomány.

Ezzel ellentétes világot fest le a politika rendkívüli állapota. Olykor a politikai közösségek válságokkal találkoznak, amelyek hathatós és gyors választ igényelnek. Ilyenkor a szabályokra és a normákra a politikusok inkább akadályként tekintenek, amelyeket a válságkezelés érdekében át kell gondolni. Természetesen a cél egy új egyensúlyi állapot elérése, a stabilitás biztosítása. A külső sokkok, gazdasági válságok, egy háború kitörése vagy akár egy alkotmányozási helyzet maga (2010) is alkalmat adhat az egyensúly rövidtávú kibillentésére, ami egyben lehetőséget is jelent.

A politika természetéből adódóan egyszerre magában hordozza a megtartásra és a változtatásra való törekvéseket. A normál állapot sokkal inkább az előbbire igaz, míg a rendkívüliség az utóbbira jellemző. Az orbáni hatalomgyakorlás előszeretettel használja ki és adott esetben generálja a rendkívüli állapotokat. A 2008-2009-es gazdasági válság és az őszödi beszédet követő morális-legitimációs válság lehetővé tette a jobboldal számára, hogy a kétharmados felhatalmazásával élve radikálisan felforgassa az addigi erőviszonyokat, illetve módosítson az alkotmányos kereteken. A gazdasági válságot Orbán Viktor sikeresen fordította le belpolitikai színtérre, hiszen azt a posztkommunista magyar demokrácia válságaként (a Nyugatéról nem is beszélve) aposztrofálta.

A migrációs válságot, a koronavírus-járványt, illetve az orosz-ukrán háborút a kormánypárt rendre felhasználta, hogy a lakosság számára biztonságot és stabilitást sugározzon. A rendkívüli helyzetekben nincs helye a technokrata megoldásoknak, a kezelendő válságok cselekvőképességet és mindenekelőtt karizmatikus fellépést igényelnek. Ezek némileg "korkövetelmények", de a demokratikus ember politikai megváltásigényét is kiszolgálja. Amíg Orbán Viktort az ellenzékiek megvetik, addig a kormánypárti szavazók feltétlenül bíznak benne, mivel Orbán az előbb kifejtett igényeiket kielégíti. Orbán Viktor és a Fidesz számára az eddigi tapasztalatok alapján a rendkívüli helyzet olyan, mint halnak a víz.

Ez a jelenlegi helyzet azonban más.

2) Élére kell állni? - A kormánypárt narratívája

A kegyelmi botrány és a lemondások körülménye egy olyan szellem, amelyet nem akart a Fidesz kiengedni a palackból. Pedig kikerült. Az egyedüli kérdés, hogy milyen hatékony lesz a kármentés?  Miután a gyermekvédelem a magyar kormánypártok egyik zászlósügye, így nem meglepő, ha ez a esetleg némi feszültséget gerjeszt a fideszes szavazók körében. Az ellenzék a kormány, azon belül Orbán felelősségét és morális bukását próbálja a diskurzus lényegévé tenni. Ez a keretezés egy diszkurzív csatára készteti a Fideszt.

A kormánypárti kommunikációs gépezet egy meglehetősen erős, koherens, disszonanciát redukáló termékkel sikerült előállnia. Elsősorban a botrány jelentőségét csökkentik azzal, hogy a felelősségvállalásra helyezik a hangsúlyt. Minden azért történik, mert a jobboldalt felelősségteljes politikai aktorok teszik ki. Ez maga a normalitás keretei közé próbálja szuszakolni a helyzetet, magától értetődőnek beállítva a jobboldalon történő súlyos hibát követő lemondást. A kormánypártok kimondatlan célja a válság izolálása, a felelősségvállalás következtében "bukók körének" a minimalizálása. A lehetséges (morális) elbizonytalanodást tovább csökkentheti a kormánypárti szavazók számára a magyar baloldal 2006-os morális válságának a párhuzamba állítása. Sokat elhangzó, gyakran visszatérő toposzok foglalkoznak Gyurcsány Ferenc közéleti szerepvállalásáról, ezt szükségtelen hosszabban kifejteni. 

3) A (rendszer?)válság lehetséges kimenetele

Azonban a jelenlegi politikai helyzet kezelésének a sikerességéből/sikertelenségéből fakadó eredmények értelemszerűen csak utólag, retrospektíven állapíthatóak meg. Az ellenzék egy "fordított 2006"-ban reménykedhet. A Fidesz abban érdekelt, hogy a megfelelő narratívával, a "megbukók körének" szűken tartása mellett úrrá legyen ezen a rendkívüli helyzeten, majd visszaállítsa a politika azon működésmódját, amely a párt számára kényelmes, bejárt.

Ez nem lesz könnyű feladat, hiszen rengeteg problémával néz szembe a kormánypárt. Több olyan ügy van, amely helyi szinten kihathat a kormánypártok támogatására (akkumulátorgyárak és vendégmunkások), mindezekre a kegyelmi botrány csak rátesz egy lapáttal. Ugyanakkor minden eszköze megvan a kormányoldalnak, hogy minimalizálja a károkat. Könnyen lehet, hogy mindez csak egy nagyobb botlásként fog bevonulni a magyar politikatörténetbe. Minderre csak utólag fogunk választ kapni.

Amennyiben a Fideszt a választói megbüntetik, akkor ezt a távolmaradással tehetik elsősorban. Egyedül a Mi Hazánk erősödhet érdemben, mivel a Fideszre sok radikális jobboldali szavaz, elsősorban a Jobbik néppártosodása óta. Az ellenzéki pártok erősödhetnek, hiszen komoly mobilizációnak vagyunk a szemtanúi. Ugyanakkor mindez nem jelenti azt, hogy a Fidesz szavazótáborából érdemben átfognak szavazni a baloldali ellenzékre.

Teljesen megváltozik idén az ingatlan-nyilvántartási rendszer. Mit kell erről Önnek tudnia?
Teljesen megváltozik idén az ingatlan-nyilvántartási rendszer. Mit kell erről Önnek tudnia?

pexels-the-lazy-artist-gallery-1642125.jpg

Az Országgyűlés 117 igen, 35 nem szavazattal és 10 tartózkodás mellett elfogadta az egyes közigazgatási tárgyú törvények módosításáról szóló 2023. évi LXI. törvényt, amelyet a kormány kezdeményezésére kivételes eljárásban tárgyaltak.

Az új törvény hatályon kívül helyezi az 1997-ben elfogadott régi Ingatlan-nyilvántartási törvényt, amely ma már 26 éve használatos hazánkban. Azonban a régi törvény mára már nem tükrözi azokat a társadalmi, gazdasági, jogi változásokat, amelyek a 21. században történtek.

Időszerű volt az új törvény elfogadása.

A törvény szerint az új ingatlan-nyilvántartási rendszert, illetve az új szabályozást 2024. február 1-je helyett 2024. október 1-jén vezetik be, a kötelező elektronikus ügyintézés pedig 2024. december 4-étől valósul meg. Így mind a közigazgatási szervek, mind az ügyfelek kapnak valamennyi haladékot a felkészülésre az Ingatlan-nyilvántartásról szóló 2021. évi C. törvény hatályba lépése előtt.

iny2022-500x709.jpg

Újítások

A törvény legfontosabb és leginkább várt módosítása az „E-ingatlan-nyilvántartás” című projekt (E-ING Projekt) végrehajtása lesz.

Ennek az alapvető célja, hogy az ingatlan-nyilvántartást egy elektronikus alapú adatbázissá fejlessze. Az ingatlan-nyilvántartási eljárások intézése ezentúl teljes mértékben elektronikus módon fog történni, így jelentősen, átlagosan 3-4 nappal csökkentve a földügyi eljárások átfutási idejét és egyben költségszintjét (eddig a tulajdoni lapok lekérése alkalmakként 3000 Forint illetékfizetés kötelezettség mellett volt lehetséges), egyúttal pedig a közigazgatási szervek (ez esetben a Járási Hivatalok Földhivatali Osztályainak) adminisztratív terhei is jelentősen csökkennek.

Ezentúl a magyar ingatlan-nyilvántartás korszerűségben és a digitalizáció terén versenyképes lesz az Európai Unióban, amelynek már majdnem minden tagállamában elektronikus alapú a nyilvántartás. Ezáltal a törvény hatálybalépésével az ország versenyképessége nagy mértékben emelkedik, hiszen könnyebb lesz az ingatlanokhoz kapcsolódó különböző adatok, jogosultságok, terhek, kötelezettségek vizsgálata. Így többek között a magyar ingatlanpiac is új lendületet kaphat, könnyebben érkeznek külföldiek Magyarországra ingatlant vásárolni, a beruházások tervezése is könnyebb lesz. A törvénymódosítás pozitív gazdasági hatásai több tízmilliárd Forint plusz bevételt jelenthetnek a központi költségvetésnek. Mindezt úgy, hogy közben az állampolgárok anyagi terhei is csökkennek, ahogyan az adminisztratív terhek is.

A papír alapú ügyintézést tehát teljesen felváltja a hatékonyabb és gyorsabb elektronikus ügyintézés. Ez egyszerre csökkenti a közigazgatás adminisztratív terheit, továbbá jelentős pénzösszegeket spórolnak meg azzal, hogy nem kell folyamatosan a nyilvántartást papír alapon kezelni.

További pozitív hozadék, hogy az ingatlan-nyilvántartási adatbázis összekapcsolódik majd az államigazgatás más közhiteles elektronikus nyilvántartásaival, ahonnan az ingatlan-nyilvántartás adatai automatikusan frissülni fognak.

Magyarul biztosított lesz az elektronikus információáramlás és kapcsolattartás, sok esetben az automatizált kapcsolattartás. Jelenleg rengeteg jogvita keletkezik az Ingatlan-nyilvántartás, mint közhiteles nyilvántartásba való nem megfelelő bejegyzések, hibák, mulasztások miatt. Ezen ügyek száma közel a nullára fog a rendszer bevezetésével csökkenni. Ennek köszönhetően az ingatlan-nyilvántartás áttekinthető, teljes körű és naprakész lesz.

inya.jpg

Az egyébként is túlterhelt bíróságoknak nem kell majd ilyen jellegű ügyekkel többet foglalkozniuk, ezáltal az ügyelosztás megkönnyebbül, a bírósági eljárások is begyorsulnak. Továbbá nekünk sem kell többet ilyen bagatell-jellegű ügyek miatt bíróságra járkálni. Jelentősen megnövekedik a nyilvántartásba vetett közbizalom.

Továbbá a hatóságok, bíróságok, más jogosultak könnyebben hozzáférnek majd elektronikusan a rendszerhez a saját jogosultsági szintjük beállításával. A vármegyei, illetve fővárosi kormányhivatalok ingatlanügyi hatósági feladatait támogató rendszer is ki fog épülni, valamint a térképi adatbáziskezelő rendszer egységesítése is egy jelentős lépés a hatékony közigazgatás elérésében.

Végül, de nem utolsó sorban az intelligens adatbázis alkalmas lesz az okos adatfeldolgozásra, adatkeresésre is.

Az ingatlan-nyilvántartási szabályozás új elemei:

Kódexjelleg - Az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezhető jogok, tények és adatok körét ezentúl nem más ágazati jogszabályok fogják meghatározni, hanem egységesen csak az ingatlan-nyilvántartási szabályozás és a törvény értelmező rendelkezései határozhatják meg. Így a dogmatika és a használhatóság is mindenki számára könnyebben feldolgozható lesz, ugyanis nem különböző más jogszabályokból kell ezeknek a dolgoknak utána járni, minden ott lesz egy helyen.

Teljeskörűség elve - a bejegyzési elv kiterjesztése: Az új szabályozás szerint az „ingatlannal kapcsolatos olyan jog, tény és adat esetén, amely tárgya az ingatlan-nyilvántartásnak, a jog, valamint a tényen és adaton alapuló jog, illetőleg kötelezettség akkor érvényesíthető, ha a jogot, tényt, adatot az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték”.

Mivel a hibafaktor szinte nullára redukálódik, így a bejegyzés teljesen közhiteles lesz, nem lesz vitatható.

ingatlan-nyilvantartas.jpg

Az ingatlan-nyilvántartás elsőbbsége - Kiemelt cél, hogy az ingatlan-nyilvántartásból a lehető legteljesebb körben megismerhető legyen az adott ingatlannal összefüggésben fennálló összes jog és kötelezettség. A szabályozás nem vonná el az egyes ágazatoktól az ingatlanra vonatkozó szakmai szempontú nyilvántartás vezetését, azonban kötelezővé tenné, hogy az ágazati adatok az egységes ingatlan-nyilvántartásban is megjelenjenek, valamint ehhez kapcsoltan az ingatlan-nyilvántartási adat elsőbbségét, közhitelességét mondja ki.

Az automatikus döntéshozatal - Az automatikus döntéshozatal tekintetében az általános közigazgatási eljárási kódex (a továbbiakban: Ákr.) az eljárási kereteket teremti meg, de a döntéshozatal módját az elektronikus ügyintézésről szóló törvény határozza meg. Az automatikus döntéshozatal ingatlan-nyilvántartási eljárásokban történő alkalmazását az ingatlan-nyilvántartási törvény lehetővé teszi, illetve felhatalmazást ad a feltételeinek a végrehajtási jogszabályban való meghatározására. Az Ákr. külön garanciális szabályt tartalmaz az automatikus döntéshozatal tekintetében, ami az ingatlan-nyilvántartási eljárásban is alkalmazandó lesz: a döntés közlését követő öt napon belül az ügyfél kérheti, hogy a hatóság a kérelmét ismételten, teljes eljárásban bírálja el.

süti beállítások módosítása