Összecsaptak az ellenzéki médiaorgánumok hullámai az LMP-s Ungár Péter feje fölött az elmúlt napokban, mivel Orbán Viktor az LMP társelnökének és EP-listavezetőjének nővérénél, Ungár Annánál nyaralt az Adrián. Az ellenzéki médiumok ezt alapvetően úgy keretezték, hogy a hírt Ungár Péter személyére hegyezzék ki. Köztudott, hogy Ungár Péter édesanyja, Schmidt Mária történész, aki közeli kapcsolatban van Magyarország miniszterelnökével.
Ennek a cikknek nem célja feltárni mindazon lehetséges szálakat, amelyeket Ungár Péterrel szemben felhoznak, erről rengeteg cikk született már, nem kívánom ezt az irodalmat bővíteni. Sokkal érdekesebb viszont az, hogy ez a botrány miképpen hathat az LMP jövőjére, annak 2024-es kampányára és szereplésére.
Az LMP 2010-ben a Jobbikkal egyetemben robbant be a magyar politikai közéletbe, ugyanis zöldmezős beruházásként (jellemző a magyar pártrendszerre, hogy meglehetősen zárt, vagyis új szereplők nem igazán tudnak betörni a parlamenti pártok sorába) bejutott az Országgyűlésbe. A párt deklaráltan az MSZP ellenében jött létre, megkérdőjelezve annak baloldaliságát. A párton belül azonban hamar törést okozott a "régiekhez" (Gyurcsány Ferenc) való viszony, az összefogás problematikája. Ennek a vitának lett a végeredménye végezetül a Párbeszéd, amely hajlandó volt már jóval korábban együttműködni a többi baloldali párttal kivált az LMP-ből.
Az LMP távolságtartása végezetül az ellenzék hatpárti összefogásáig tartott, a 2022-es vereség óta újra külön utakon jár.
Az LMP elsősorban a zöld értékekkel azonosuló választókból akar meríteni; de más, nem zöld szavazók számára is számítana a párt. Ungár Péter az ellenzék sikertelenségét a radikalizmusában látja. Azzal, hogy az ellenzék egy elhivatottan rendszerellenes, de a kormánypártok szavazótáborától jóval kisebb populációnak tetsző üzeneteket kommunikál, azzal hozzájárul a közbeszéd polarizációjához, illetve nem tudja megszólítani azokat az el nem kötelezett szavazókat, akik ezekre az üzenetekre nem fogékonyak. A kormánypártok és az ellenzék végsőkig kiélezett, vérre menő küzdelme könnyen előidézhet egy olyan réteget, amely ennek köszönhetően apolitikussá vált, számukra lehet csalogató üzenet a higgadt ellenzékiség üzenete, hogy a szimbolikus ügyek helyett érdemi szakpolitikai javaslatokat fogalmaz meg egy párt.
A magyar politikai fejlődés sajátossága, hogy az ellenzéki pártok jellemzően radikálisan szembe helyezkednek a kormánypártokkal, s nem is tudott kialakulni az a váltópárti szisztéma, amely a világ számos országában megszokottá vált. A domináns pártokról szóló irodalomban a dominancia megtörésében kiemelt szerepe van a mérsékeltebb ellenzéki pártoknak, hiszen megvan bennük a potenciál, hogy az ellenzéki keménymagon túl más csoportokat is képesek megszólítani.
Azonban érezhető a "radikális ellenzék" részéről egyfajta védekező mechanizmus minden olyan kísérlet ellen, amely az általuk képviselt nézeteken és hozzáálláson kívül helyezkedik el. Ha valaki az ő koordináta rendszerükön kívülről fogalmaz meg állításokat, akkor az biztosan álellenzéki.
Vegyük példának azt a Kanász-Nagy - Hadházy vitát, amelyet a Válasz Online podcastjában lefolytattak! Hadházy a radikális ellenzékiség mintapéldája, szerinte Magyarország nem demokrácia, hanem hibrid rezsim (valamennyire a demokrácia és a diktatúra közé lehetne tenni, azonban ezt nem kívánom hosszan kifejteni, a lényeg, hogy vitatja az egész rendszer demokratikusságát), amelyet az ellenzék nem legitimálhat azzal, hogy a kormánnyal konstruktív párbeszédet folytat, hanem ellent kell állni mindennek. Ezzel szemben Magyarország Kanász-Nagy Máté szerint vezérdemokrácia (ami szintén politikatudományi fogalom, amelyet megint csak nem fogok kifejteni, de mindig érdekes hallani a politikusok részéről, hogy ilyen módon is tájékozódnak), ami arról árulkodik, hogy elismeri a kormány demokratikus legitimitását, valamint pótcselekvésnek tartja például az Országgyűlés alakuló ülésén eljátszott ki és bevonulgatásokat.
Azonban nem csak Hadházy az egyetlen ellenzéki politikus, aki ebből kiindulva gondolkodik, leginkább az ellenzék zömét lehetne radikálisnak tekinteni. Várhatóan Ungár Péternek nagyon sok felszólítással kell majd találkoznia az ellenzéki kollégáitól - meg is jöttek az első fecskék Kele János (Momentum) részéről. Ungár Péter várhatóan (és láthatóan is) elsősorban arra fogja kihegyezni a hangsúlyt, hogy nem hozzá ment nyaralni Orbán Viktor és ha tehetné se változtatná meg a származását.
Az ügy annyiban segítheti az LMP függetlenedési törekvéseit, hogy alátámasztja mindazt a kontrasztot, amit állítani kíván a radikális és a higgadt ellenzék közé, azonban ezzel egyúttal el is tűnhet a stabil identitású ellenzéki szavazók pártradarjáról, mint aki "Orbán Viktor zabigyereke" lenne (ezt maga Ungár Péter használta a Partizán-interjújában). 2002-ben Medgyessy Péter a Fidesz harcos politizálásával szemben mutatott fel higgadt alternatívát, ennek is köszönhette a sikerét a választáson, most úgy tűnik Ungár Péter kívánja ezeket a húrokat pengetni. Amennyiben az ellenzéki média életben hagyja, akkor akár újra erőre is kaphatna az LMP és szárba szökkenhetne a magyar politikai fejlődésből hiányos kormányellenzékiség.
2024-ben választ kaphatunk akár arra a kérdésre is, hogy lehet-e más a politikai fejlődés?
