Reaktor

A járvány előtti szintet még nem érte el a lakáspiaci forgalom, de a tavalyi szintet bőven felülmúlta áprilisban - derül ki az ingatlan.com legújabb elemzéséből, amely bemutatja az idei tendenciákat, valamint a hivatalos adatok alapján ismerteti a lakáspiac tavalyi bizonyítványát is.

 Átalakulás, jelentős erősödés a fővároson kívül

 Mit mutatnak a számok? Az ingatlan.com adatai szerint áprilisban 11 250 használt lakás és ház cserélt gazdát.

Bár ez nagyon jelentős, 90 százalékos növekedést jelent a múlt év áprilisához képest, de a bővülés elsősorban az alacsony bázisnak köszönhető, tavaly áprilisban ugyanis a kijárási korlátozások miatt nagyon visszaesett a forgalom. Ugyanakkor a 2019 áprilisi szinttől még kevesebb mint 20 százalékkal elmarad a mostani forgalom.

- mondta Balogh László, az ingatlan.com vezető gazdasági szakértője. Hozzátette:

Idén áprilisban több mint 300 ezer érdeklődés érkezett eladó használt lakásokra és házakra, a tulajdonosok és ingatlanközvetítők pedig 37 ezer ingatlant hirdettek meg eladásra.

Az adatokból az derül még ki, hogy az elmúlt öt évben főként Pest megyén kívül erősödött a lakáspiac. 2021 első négy hónapjában a 18 érintett megyében eladásra kínált használt lakóingatlanok iránt érdeklődők száma 99 százalék volt magasabb, mint 2016 első négy hónapjában. Ráadásul idén az összes érdeklődő 43,5 százaléka keresett használt lakóingatlant idén Közép-Magyarországon kívül, szemben a 2016 egészére vonatkozó 29,4 százalékos aránnyal. A főváros súlya a tavalyi adásvételekben is csökkent: tavaly már csak minden hatodik lakás cserélt gazdát Budapesten, a többi eladás az ország más részein történt.

Hogyan mozogtak az árak?  

A hivatalos adatok szerint a múlt évben az árak korábbi évekre jellemző dinamikus emelkedése jelentősen lassult, ez a folyamat egyébként nem kizárólag a járványhatás számlájára írható, mert már 2019 második felében elkezdődött. Azonban 2020, és vele együtt a koronavírus-járvány fordulatot hozott a lakáspiacon, ez abban mutatkozott meg, hogy az éves áremelkedés 3 %-ra csökkent. A múlt évben az eladott használt lakások átlagára 18,3 millió forintot tett ki, ez 300 ezer forinttal elmarad az egy évvel korábbitól. Az új lakásoknál viszont 10 százalék körüli éves áremelkedést mutat a tavalyi statisztika. Az előzetes adatok alapján 2020-ban összesen közel 113 ezer lakóingatlan cserélt gazdát, szemben a 2019-es évvel, amikor összesen 157 ezer. Az ingatlan.com szakértője szerint a tavalyi adásvételek száma végleges adatok szerint 130 ezer körüli értéket mutathat majd.

Az ingatlan.com szakértője kiemelte:

Bár a koronavírus-járvány miatt még mindig kézzelfogható a bizonytalanság a lakáspiacon, ám az oltási programnak és a fokozatos enyhítéseknek köszönhetően javulhat a vásárlói bizalom. A gazdaság újraindulása pedig élénkülést eredményezhet az adásvételek számában.

Az idei évben az állami lakásprogram új elemei - többek között a lakásfelújítási program, a kedvezményes lakásépítési áfa újbóli bevezetése -, valamint a korábbi években is elérhető kedvezmények mellett az járvány alatt elhalasztott költözések, lakásvásárlások pótlása is segítheti az élénkülést.

A szakértők szerint elsősorban Budapesten kívül lesznek kelendőbbek az ingatlanok, jelentősebb drágulására általánosságban nem lehet számítani. Ezzel együtt azért lehetnek olyan térségek - elsősorban a nagyvárosok kertvárosi vagy agglomerációs övezetei, illetve a balatoni régió és egyéb üdülőövezetek - ahol a kiugró kereslet miatt az átlagosnál nagyobb áremelkedés is lehetséges.

Milyen érvek szólnak a marihuána orvosi használata mellett és ellen? Milyen szociális hátterű fiatalok vannak kitéve leginkább a függőségnek? Ki segíthet, a barátok, a család vagy az iskola? Podcast Baráth Noémi Emőkével, a Drogkutató Intézet munkatársával.

Megnyitás Spotify-ban

Megnyitás Apple Podcasts-ben

Megnyitás Youtube-on

A magyar kormány az ENSZ szakbizottságában nem szavazta meg a kannabisz gyógyászati alkalmazásáról szóló WHO-ajánlást, s emiatt az EU kötelezettségszegési eljárást indított hazánk ellen. Önök szerint gyógyszer-e a marihuána?

Ez egy nagyon aktuális kérdés Magyarországon. A Drogkutató Intézet egy állásfoglalást is megfogalmazott ezzel kapcsolatban. Eszerint nagyon nagy veszélye van annak, ha a marihuánát gyógyászati céllal használják Magyarországon. Ez egyelőre nem valósul meg.

Mik a veszélyei?

Nagyon nehéz egyértelműen megfogalmazni, hogy ártalmas vagy kedvező hatásai vannak a marihuánának. Jelenleg egyáltalán nem biztos benne a tudomány, hogy javasolható-e különböző betegségek kezelésére. Számos esetben ki lehet váltani a gyógyászati célú marihuána-használatot egyéb gyógyszerekkel.

Nem is olyan régen, a 90-es évek elején, 1994-ben egy geológiai expedíció zajlott a francia Ardéche-völgyben, Jean-Marie Chauvet francia szpeleológus (vagyis barlangkutató) vezetésével.

A kutatók egy több teremből álló barlangrendszerre leltek a völgyben. Azonban amit benne találtak, az sokkal jelentősebb volt: a barlang alján állati csontokat és egyéb maradványokat, illetve lábnyomokat találtak, a falakat pedig barlangrajzok díszítették. Ez egyértelmű jele volt annak, hogy valaha itt emberek éltek.

A falra különböző festékekkel festettek, így vörös anyagokkal és faszénnel egyaránt. A tudósok tizenhárom állatfaj ábrázolását számolták össze, közöttük gyapjas rinocéroszt, mamutot, oroszlánt,és barlangi medvét. A felfedezők találtak egy feketére festett nagymacska figurát is, ami feltehetően párduc akar lenni. Érdekes belegondolni, hogy régen mennyivel változatosabb volt az állatvilág Európában. Képzeld el, ahogy az országúton haladva a mezőn egyszercsak megpillantasz egy oroszlánfalkát...

Színre lép Clottes és megállapítják a kort

A barlangászok a felfedezésük jelentőségét felismerve, később bevonták a paleontológusokat is. Egy bizonyos Jean Clottes-ot kértek fel, hogy segítsen a barlang régészeti feltárásában.  Clottes a szénizotópos kormeghatározás segítségével megállapította, hogy a barlangi leletek 30-32 ezer évesek lehetnek. A barlangrajzok az akkor a legidősebb ismert művészeti alkotásnak számítottak. A kétféle ábrázolási mód alapján Clottes arra jutott, hogy azok különböző korokból, különböző kultúráktól származnak. Az első a 32-30 ezer évvel ezelőtti aurignaci, a későbbi a 27-25 ezer évvel ezelőtti gravetti kultúra idején keletkezett. Ha a legrövidebb időt nézzük, akkor is 3000 év különbség van a két kultúra között! Gondolj bele, hogy 3000 évvel ezelőtt még éltek fáraók éltek Egyiptomban, ennyi idő különbség telt el a két kultúra között.

Chauvet előtt legutoljára 25 ezer évvel azelőtt, egy gyerek volt a barlang utolsó látogatója. Erre abból jöttek rá, hogy megtalálták a gyerek lábnyomait illetve a kezében vitt fáklya koromnyomait is a barlang falán. De miért nem használta senki ennyi időn át a barlangot? Nos, kb. 22 ezer évvel ezelőtt történt hegyomlás révén egy lezuhant szikla elzárta a barlang bejáratát.

Egyszerű firkák vagy vallási rítusok színhelye?

A barlang későbbi lakói valószínűleg a vallási életükhöz használták a helyetmelyre szentként tekintettek. Ennek az is oka lehetett, hogy az ide érkező gravetti kultúrát képviselő emberek temérdek medvecsontvázat találtak. A barlangban egyébként nem található teljes emberábrázolás, csak vörösre festett tenyérnyomok. A felfedezés átalakította az ősemberekről addig vélt képet: azelőtt azt gondolták a tudósok, hogy az állatábrázolások az ősemberek mindennapi zsákmány- és haszonállataira korlátozódnak, azonban ez a Chauvet-barlangnak köszönhetően ez az elmélet megdőlt. Ebben a barlangban olyan állatokat is ábrázoltak az egykori emberek, melyek biztos nem lehettek zsákmányállatok, mivel ezeket az ősemberek tisztelték. Ilyen volt például az oroszlán.

Clottes együttműködött a dél-afrikai antropológussal David-Lewis Williamsszel. Összehasonlították a ma élő primitív kultúrákat a barlangrajzokkal, és ebből vonták le azt a következtetést, hogy az ábrázolások nem egyszerű pillanatképei az ősember mindennapjainak, hanem azoknak igenis van vallási jelentése, és vallási rítusokhoz használták őket. Ezen megállapításukat A történelem előtti idők sámánjai: transz és mágia a festett barlangokban című művükben publikálták.

Ez a felfedezés is azt mutatja, hogy a tudomány megállapításai nem örökkévalók, a tudomány álláspontja minden nap változhat, mint ahogy azt a koronavírus-járvány kapcsán tapasztaljuk. Az is lehet, hogy holnap vagy akár ötven év múlva Clottes és Williams megállapításait megdönti valaki, és kijelenti, hogy márpedig az ősember csak egyszerűen művészi hajlamait élte ki a barlangrajzok megfestésében.

(forrás: wikipedia.hu, Joseph Piercy: Szimbólumok – egy egyetemes nyelv)

A napokban volt szerencsém olvasni kolléganőm cikkét a nők alacsonyabb fizetéséről a férfiakéval szemben. Rögtön megihletődtem, pedig eléggé le szokott peregni rólam a sorsom feletti jajszó. Pár dologban válaszra szorul Sára eszmefuttatása.

A versenyszféra igenis hibás

A fő gondolattal, azaz, hogy a férfiak nem tudatosan szedik el előlünk, nők elől a magasabb fizetéseket, maximálisan egyetértek. Azzal, viszont, hogy a versenyszféra tehetetlen lenne, és kvázi áldozata a helyzetnek, kevésbé. Vannak trendek, amik a modern társadalomban igen pozitívan hatnak, például ilyen, hogy a férfiak nagyságrendekkel aktívabban vesznek részt, vagy hajlandóak részt vállalni a háztartásban.

A hajlandóság sajnos nem elég, mivel a munkahelyek, mint nagy egész, sokkal kisebb mértékben alkalmazkodtak a modern felfogáshoz, mint az emberek egyénileg.

Tehát, ha azt az esetet vesszük, hogy egy azonos beosztású nő kér engedélyt a műszakban hamarabbi távozásra beteg gyermekére hivatkozva, őt hamarabb elengedik, mint társát, a férfit. Bizony, hölgyeim, a férfiakat hátrányos megkülönböztetés éri, mert a munkahelyük, minekután a potenciális szülési szabadság hiánya és a - Virág cikkében is említett - értékesebb mivoltuk miatt kevésbé mutat a munkáltató hajlandóságot arra, hogy a háztartásba való besegítés okán rövidebb időre kiessenek. Gyakorlatilag, mivel egy-két esettől eltekintve a férfiak tökéletesen értik, hogy a nőktől ebben a században át kell venniük bizonyos otthoni feladatokat, nem rajtuk bukik a sorozatos női kiesés a munkából, hanem magán a vállalati szférán, aki nem is engedi szabadon beosztani egy pár ilyen jellegű tevékenységét. 

Kulturális mantrák

Érdekes megfigyelnünk Herche Veronika kutatásában a férfiak átlagosan napi házimunkával töltött perceinek számát. Ennek fényében árnyalódik a kép, hogy földrajzilag is látványosan elkülönül a férfiak házimunka kedve.

Délen, a spanyol és olasz urak bőven kevesebb időt szentelnek arra, hogy besegítsenek az "asszonynak", mint más társaik Európában.

Ez még érdekesebb, ha hozzátesszük, hogy a magyar és spanyol nők közel ugyanannyi percet töltöttek a vizsgált korcsoportban (20-70 év közöttiek) házimunkával, a magyarok 298-at, a spanyolok 295-öt. A különbség az, hogy míg a spanyol lányok mellé napi 97 percet segít be a párjuk, a magyar nők 160 percig felezik a háztartási teendőiket a társukkal. Ezzel az adattal egyébként a magyar srácok olyan országokra vernek köröket, mint az egyenlők között is a legegyenlőbb Belgium, a jólét fellegvára Németország, vagy a mindenekfelett toleráns Franciaország. Utóbbi nemzetnél elmondható, hogy a francia férfiak majdnem fele annyi időt töltenek a gyermekneveléshez kapcsolható tevékenységekkel, mint a magyar apukák. Szóval, jó honleányként van okunk panaszra, de ebben engedjük előre német és francia kolleginákat.

A versenyszféra kétélű fegyver

Elmondható, hogy ebben az esetben a bűnöstől kell várnunk a segítséget is. Versenyszférában dolgozó nőként abban egyetértek, hogy ez a terület megengedheti, és meg is engedi magának, hogy a mentén szabályozza a nők felvételét vagy elutasítását, hogy a jövőben terveznek-e gyermeket, sőt, kiegészíteném ezt a sokgyermekes anyukák vagy az otthon gondozást végző hölgyek kérdésével, hiszen ők is hátrányból indulnak az azonos kvalitású urakkal szemben. Avval viszont nem értek egyet, hogy ez csak egy irányban éles probléma.

Bizonyos szakmák annyira kiélezett versenyben vannak, hogy a jó vagy egyedi kvalitásokkal rendelkező női dolgozók képességeire igényt tartva olyan mértékű kedvezményezést és engedményeket kapnak (gyermekgondozás, home-office, stb.), amiről egy férfi álmodni se mer.

Majdnem minden megengedett destruktív "mikorszülsz?" állásinterjús kérdésre jut egy jó hosszú home-office státusz a kisgyermekgondozás mellett, vagy egy rövidített munkaidő az oviba szoktatás heteiben. Egy lelkes kezdő pedagógus férfi oldalán azt is megtanultam, hogy a versenyszférában azzal, hogy kevesebb a tabu a dolgozók kapcsán, őszinteséggel sok mindent egyszerűbb intézni. Nálam például rákérdeztek, hogy a párom ugye nyolctól ötig dolgozik, mert akkor valószínűleg - mivel nincs gyerekem - nekem is az lenne a kényelmes műszaksáv, ne éljünk el egymás mellett. Egy állami kérdezőbiztos előtt ez elképzelhetetlen lett volna. Egyszerűen akkora a hajtás, és annyi rugalmasság van már jelen a technika fejlődésével egy cég életében, hogy simán őszinteséggel azonos mennyiségű munkát soha nem látott rugalmassággal rendezünk magunk köré.

Véleményem szerint akik ebben a kérdésben a legnagyobb nyertesek és a legnagyobb vesztesek is egyszerre, azok vállalkozó nők. Adott esetben minden szabad idejük és percük rámegy a szervezésre, ezt pedig esetleges, hogy a társuk kompenzálni tudja-e otthon. Adott esetben viszont megvalósulnak a stock fotókon mosolygó kötött pulóveres, kávésbögrés, laptopos csajok, akik úgy alakítják a munkatempót a saját vállalkozásukban, hogy a versenyszférában dolgozó nőkhöz képest az egy magán vidámpark.

Remélem, tudtam árnyalni egy kicsit a kétségbeesett képet, Virág cikkével együtt pedig mindenkit sikerült megnyugtatnunk, hogy az üvegplafont nem a férfiak húzták a fejünk fölé. 

Nem újdonság, hogy a NATO szövetségesek, különösen az USA számára jelentős veszteségekkel jártak és járnak a konfliktuszónákban zajló békefenntartó, illetve ún. nemzetépítő missziók.

Az interneten elérhető adatok szerint a rendszerváltozás óta hat magyar katona is életét vesztette ellenséges támadások következtében, a legtöbben, négyen Afganisztánban haltak meg. Jogos kérdés, hogy vajon megérte-e az áldozatuk, és az is felvethető, mit keresnek például a mi katonáink távoli országokban, amelyek polgárháborúi, véres konfliktusai közvetlenül nincsenek hatással hazánk biztonságára. Magyarország persze szövetségesi kötelességét teljesíti ezen vállalások által, és a missziók távlati célja az is, hogy megakadályozzák, az ottani fegyveres konfliktusok és terrorcselekmények Európába is „begyűrűzzenek.” A közvéleményk-utatások szerint úgy tűnik, a közvélemény inkább támogatja, mint ellenzi a honvédség külföldi szerepvállalását.

Nincs ez másképp az Egyesült Államokban sem, annak ellenére, hogy az amerikaiak emberveszteségei arányaiban is messze felülmúlják minden más, velük szövetséges országét. De ahogyan arra egy amerikai szerző, Mary Kate Shehan a közelmúltban a brit Spectator hasábjain megjelent írása is felhívja a figyelmet,

az USA katonáinak testi épségét és egészségét nemcsak a fegyveres összecsapások, hanem az amerikai hadsereg bizonyos környezet- és egészségkárosító gyakorlatai is súlyosan veszélyeztetik.

Shehan saját bátyja, Pat Shehan esetét írja le. A férfit éppen akkor diagnosztizálták ún. szemölcsös pajzsmirigy daganattal, amikor századosból őrnaggyá léptették elő 2020 júniusában. A tengerészgyalogos tiszt 2012-ben szolgált az afganisztáni Helmand tartományban, a Camp Dwyer táborban. E tábor mellett is működött egy úgynevezett „égető gödör.” A cikk alapján úgy tűnik, bevett szokás ezeknek a gödröknek az alkalmazása Afganisztánban és Irakban: ezekben égetnek el a feleslegessé vált autógumiktól, lőszertől és vegyi anyagoktól kezdve az egészségügyi hulladékon át az állati eredetű hulladékokig mindent, egyértelműen fittyet hányva a veszélyes hulladékok kezelésére vonatkozó, nyugaton érvényben lévő szabályokra.  Nem kell orvosnak lenni ahhoz, hogy rájöjjünk, az égés közben keletkező füst, adott esetben radioaktivitás rendkívül toxikus. 

Shehan elmondása szerint bátyja betegsége teljesen atipikus. A pajzsmirigyrák fiatal férfiakban rendkívül ritka, és orvosai elmondása szerint szinte teljesen bizonyos, hogy környezeti ártalom okozta, valószínűleg valamilyen káros sugárzás. A 33 éves, kétgyermekes Pat Shehant időben diagnosztizálták, és az agresszív és alapos kezelésnek köszönhetően nagy esély van rá, hogy teljesen felgyógyul.

Csakhogy nem mindenki ilyen szerencsés. Míg Shehan őrnagy kezelésének költségeit az amerikai sereg állta, lévén, hogy aktív szolgálatát tölti, azok a veteránok, akiknél a seregből való kilépésük után jelentkeztek súlyos egészségügyi károsodások a veszélyes hulladékégetés következtében, nem számíthatnak erre. Ha nincs elég jó biztosításuk, ami pedig felettébb valószínű, lévén a leszerelt katonák nem tartoznak a jómódú rétegek közé, akkor hosszú pereskedés elé néznek a hadsereggel, ha el akarják érni, fizessék a kezelésüket. Mint Shehan írja, még az Amerikai Veteránszövetség is visszadobja az ilyen jellegű kérelmek túlnyomó többségét, mondván, nem lehet egyértelműen bizonyítani a betegségek és a hadsereg gyakorlata közötti összefüggést.

Mary Kate Shehan elmagyarázza, hogy

nem lehet azt állítani, a veszélyes hulladékok nyitott gödrökben történő elégetése és az okozott egészségügyi károsodások eltitkolt tények lennének.

Azonban mivel szinte kizárólag a katonai sajtóban írnak róla, illetve a katonák érdekében lobbizó szervezetek honlapjain találkozhatunk a kérdéssel, a nagyközönség gyakorlatilag semmit sem tud a dologról. Bár még Trump elnöksége idején, 2020-ban be is terjesztettek a Kongresszus mindkét házában egy törvényjavaslatot, „A toxikus behatásoknak való kitettség az amerikai hadseregben” (Toxic Exposure in the American Military), röviden TEAM címmel, a képviselőknek azóta sem sikerült napirendre venniük a javaslat vitáját és a szavazást. Shehan keserűen teszi hozzá, hogy valószínűleg nem sietik majd el a helyzet rendezését a politikusok, tekintve, hogy 45 évvel a vietnámi háború után veteránok még mindig pereskednek a szövetségi állammal, hogy ismerje el a hadsereg által a háború során alkalmazott Agent Orange nevű mérgező vegyszer és a különböző súlyos egészségügyi problémák közötti összefüggést.

Shehan abban reménykedik, talán most fordulópont állhat be az ügyben.

Maga Biden elnök jelentette ki nemrég, hogy fia, Beau betegsében és halálában (46 évesen hunyt el agydaganat következtében) közrejátszhatott, hogy egy égető gödör közelében teljesített katonai szolgálatot Irakban.

A szerző hozzáteszi, hogy a seregbe jellemzően a déli illetve a szegényebb államokból való fiatalok lépnek be, akik az átlagjövedelem alatt kereső családokból származnak. Itt lenne az ideje, jelenti ki Shehan, hogy a kongresszusi képviselők, akik között számos milliárdos akad, és akiknek társadalmi hátterük miatt sosem kell aggódniuk, miből fizetik majd az orvosi számlákat, rászánják magukat a törvénytervezet elfogadására. „Az egészségügy drága mulatság, de a háború is sokba került,” jegyzi meg lakonikusan Shehan a cikk végén.

(Kép forrása: mecenatura.mediatanacs.hu) 

Sokan nem is tudták, hogy kis hazánkban is fedeztek fel őshüllőket. De nem, hogy csak felfedeztek, hanem a közel 20 éve kezdődött ásatások a paleontológus szakmán belül világhírnevet hoztak mind a hazai kutatók, mind pedig Magyarország számára.

Az erdélyi életművész

Már régebben, 100 évvel ezelőtt is találtak különböző dinoszauruszfossszíliákat báró Nopcsa Ferenc révén Erdély területén.

Leghíresebb lelete a Magyarosaurus, ami a nagytestű Sauropodák rokona,

azonban ez a faj, a 6 méteres hosszával nagyon kicsinek számít. Ez Nopcsa báró szerint az izolált zsugorodással magyarázható. Az elmélet lényege, hogy egy állatfaj elkezd zsugorodni, ha izolált környezetbe kerül. Ennek lehet az az oka, hogy egy szigeten ragad, vagy magas hegyek zárják el a külvilágtól.

Azonban Nopcsa báró leletei erdélyiek, így kis hazánkból, Trianon révén, eddig nincsenek leletek. 

A konzerválódás

Hazánk mai élővilágát elnézve nehéz elképzelni, hogy 80 millió évvel ezelőtt, itt mindenféle ősszörnyeteg élt.

Hogyan is zajlik a fosszilizáció? A fosszilizáció lényege, hogy a szerencsétlen állat egy olyan területen hullik el, amely képes a tetemét konzerválni, és a ragadozók sem eszik meg. Ugyanis normális esetben a dögevők széthordják a tetemét, így nem marad meg az utókornak. Ezért találnak ott ősmaradványokat, ahol egykor iszapos, sáros vidék volt.

Iharkút az egykori Thetys óceán szigetekén régen ártéri vidék volt, így alkalmas volt arra, hogy megőrizze magában az egykori szubtrópusi élővilágot. Az iharkúti lelőhely a Kréta korban, azon belül is a Santoni korban keletkezett.

A növényevők

Több növényevő faj élt a Kárpát-medence 80 millió évvel ezelőtti területén. A Hungarosaurus, mely egy páncélos dínó, az egyik leggyakrabban előkerülő faj, és egyben az egyik legnagyobb is a maga 4 méterével. Ez a 4 méter, bár elsőre nagynak tűnhet, azonban a többi Ankylosaurushoz képest kicsinek számít. Ráadásul a testfelépítése is filigrán. Ez szintén az említett izolált zsugorodással magyarázható. A hazánk latin nevét viselő dínó különlegessége, hogy az olló technikájához hasonlóan szétvágta a táplálékát. A páncélos dinoszaurusz kategória nem egy nagy rejtély, ugyanis a faj a hátán pácéllemezeket hordott.

(forrás: szegedma.hu)

Kiemelkedő felfedezés volt az Ajkaceratops kozmai megtalálása, mely a Triceratops hazai rokona.

Hasonló dinoszauruszokat eddig csak Ázsiában és Amerikában találtak, ezért a tudósok úgy vélték, hogy nem hódította meg Európát. Az Ajkáról elnevezett dinoszaurusz könnyen felismerhető papagájcsőrszerű állkapcsáról.

(forrás: wikipedia.hu)

Harmadik növényevő fajunk a Mochlodon.

Csak Európában ismert. Először azt hitték, ez is lekicsinyedett állat a szigethatásnak köszönhetően, azonban a teljes körű csontszövettani vizsgálatok kimutatták, hogy a kis méret az összes egyedére jellemző volt, kivéve a Franciaországban talált rokonait.

A ragadozók
Az eddig felsorolt állatokra valaminek ugye vadásznia is kellett. Ebből következik, hogy éltek itt húsevő dinoszauruszok is.

Ilyen volt a Pneumatoraptor fodori, a Velociraptor iharkúti rokona, melynek testét tollak borították.

Igen, ma már megbizonyosodtak róla, hogy ezek a dinoszauruszok a közhiedelemmel és a Jurassic Parkkal ellentétben nem csupaszok voltak. De, ha a Velociraptorok elborzasztottak, a Pneumatoraptortól nem kell félni, mert még egy pulykánál is kisebb volt. Nevét onnan kapta, hogy csontjait légzsákocskák járták át.

(forrás: magyardinoszaurusz.hu)

Vadásztak itt nagyobb ragadozók is, az Abelisauridae theropodák, mely több fajt jelöl, azonban túl kevés csontot találtak tőlük, ahhoz, hogy konkrétan tudjuk, hogy mely fajhoz tartoztak.

A tápláléklánc csúcsán az 5 méteres Bauxitornis állt, így kijelenthetjük, hogy Magyarország területén is éltek nagytestű ragadozók, ha nem is akkorák, mint a híres T-rex.

Ragadozók vízen-levegőben

Nem csak szárazföldön vadásztak a növényevőkre. Halálos fenyegetés leselkedett rájuk mind a vízből, mind a levegőből.

A vízben a félelmetes 6 méteres Pannoniasaurus inexpectatus vadászott.

Ez egy moszaszaurusz volt, a ma élő gyíkok őse. Érdekes benne, hogy a moszaszauruszok jellemzően tengeri élőlények, ez a faj azonban alkalmazkodott az édesvízi élővilághoz. A moszaszauruszok a vizeket megosztották a krokodilokkal. Ilyen volt az Iharkutosuchus, mely csak 1 méter volt, viszont az örlőfoga révén úgy rágcsálta a táplálékát, mint az ember. Másik krokodil a közepes termetű Allodaposuchus. mely a krokodilok és az aligátorok közös őse. Különlegesség a Doratodon, mely a ma ismert krokodilokkal ellentétben a szárazföldön élt. Elnézve ezeket az állatok, jobb is, hogy ma nem úsznak szembe ilyenek a Balatonban!

A levegőt a Bakonydraco uralta, mely a tévhitekkel ellentétben nem számít dinoszaurusznak.

Amint az már feltűnhetett, az állatok a neveiket különböző magyar tájegységről kapták, ugyanis a szabály szerint a legújabb, addig ismeretlen fajt felfedezője nevezheti el tetszése szerint.

Így nem kell egészen Amerikáig elmennünk, ha időutazásra vágyunk a dinoszauruszok világába, elég Iharkútra látogatni, ahol a zöld-piros-sárga, T-Rex logós autók segítenek megélni a lehető legeredetibb Jurassic Park feelinget.   

(forrás: magyardinoszaurusz.hu)

Egy járvány radikális hatással bír az addig megszokott (gazdasági) élet folyamataira, ám a jobb időkben bízva érdemes megtekinteni, hogy a történelem folyamán milyen trendek zajlottak le a pandémiák vagy más drámai történések után. Az Economist nemrég megjelent cikke három fő szempontot határoz meg a pandémiát követő gazdasági robbanás részeként: egyrészt a polgárok többet fognak költeni, másrészt nagyobb kockázatokat vállalnak, ám többet is várnak el a politikusoktól. Cikkünkben mi is összefoglaljuk ezen előrejelzéseket!  

A kolerajárvány drámai hatással bírt az 1830-as évek elején Franciaországban. A járvány egy hónap alatt Párizs lakosságának közel 3 százalékát ölte meg, a kórházak pedig tele voltak olyan betegekkel, akiket az orvosok egyszerűen nem tudtak kezelni a megfelelő gyógymód ismerete hiányában. A járvány vége gazdasági újjászületést hozott az országban, Franciaország pedig követte Nagy-Britanniát az iparosodás forradalmának útján.

A gazdasági hatások mellett azonban politikai következmények is jöttek: a városokban lakó szegények (akiket a legrosszabbul érintett a járvány) fellázadtak a gazdagok ellen (akik a megfertőződés elkerülése érdekében elhagyták az országot a járvány ideje alatt), az országban pedig politikai instabilitás következett évekig.

Napjainkban is hasonlóan érezhető ez a kettősség, ám a fejlett államok többsége már a pandémiát követő gazdasági robbanást várja. Az oltási kampányok következtében (remélhetőleg) csökken a kórházi ellátást igénylők aránya, ahogy fokozatosan esnek a halálozási számok is, így az országok egyre inkább enyhítik a korlátozásokat, ami értelemszerűen pozitív hatással bír a gazdaságokra. Ahogy az alábbi ábra is mutatja, az Egyesült Államok gazdasága közel 7 százalékot nőhet az idei évben, miközben más államok is hasonló növekedést produkálhatnak. Az ilyesfajta szinkronban történő, egységes robbanás azonban korántsem megszokott, inkább krízisek után tűnik fel – így történt ez az 1950-es években is a II. világháborút követően.

A G7 országok GDP növekedésének előrejelzése 2021-re (Fotó forrása: The Economist)

A kevésbé konvencionális helyzet magukat a közgazdászokat is arra készteti, hogy a múlt tapasztalataihoz nyúljanak vissza a jövő prognosztizálása érdekében. A tapasztalat az, hogy a drámai eseményeket – legyenek azok járványok vagy háborúk – követően a GDP képes gyorsan visszaugrani, ám ez önmagában nem minden. Három további nagy tanulságot is levonhatunk a korábbi hasonlóan drámai történésekből: az első, hogy a polgárok készek sokat költeni, ám a bizonytalanság egy ideig így is fennmarad; a második, hogy a vállalkozók és az átlagemberek is igyekeznek egy adott történés tanulságaiból okulva máshogy eljárni bizonyos kérdésekben az innovációhoz nyúlva; a harmadik pedig, hogy az adott nehézség végével nő a politikai instabilitás, ami komoly hatással lehet a gazdasági szempontokra is. De haladjunk sorban!

A költekezés kapcsán: észrevehető, hogy az emberek megtakarításai (az esetek többségében) nőnek egy járvány vagy háború ideje alatt. Így történt ez az 1870-es fekete himlő során a briteknél, a japánok esetében az első világháború alatt, illetve 1919-20 között a spanyolnátha idején az Egyesült Államokban. Ezek a megtakarítások sokszor olyan mértékűek voltak – például a japánok esetében –, hogy kétszeresére növelték az emberek pénzét, de az amerikaiak sem tudtak 1919-hez képest több pénzt gyűjteni egyik évben sem egészen a II. világháborúig  Azt gondolhatnánk tehát, hogy a járványt követően őrületes tempóban fognak az emberek költeni: ez igaz is, meg nem is. Bár természetesen a normális élethez való visszatérés részeként valóban megnövekszik a költekezés mértéke – ahogy a lehetőségek kihasználása is –, ám az 1946 és 1949 közötti amerikai példa is mutatja, hogy a lakosok megtakarításaik körülbelül csak 20 százalékát élték fel.

Az emberek ugyanis továbbra is bizonytalanok, a fáradt fizikai vagy épp mentális állapot pedig azt eredményezheti, hogy sokkal óvatosabban járjanak el.

A járványt követő második várakozás a kereslet helyett a kínálat kérdésével foglalkozik. Igaz az emberek nem kezdenek őrült költekezésekbe, de egyes vállalkozószellemű egyének meglátják a potenciált a változó igények és környezet hatására. Erre példa a fekete halál pestisjárvány, mely sokak szerint kalandvágyóbbá tette az európaiakat – mivel látták az otthoni veszélyeket, kevésbé féltek az idegentől –, így megalapozta a későbbi felfedezéseket is. Hasonló konklúzióra jutott Nicholas Christakis szociológus a spanyolnátha következményeit illetően, aki szerint az amerikaiak mertek sokkal nagyobbat álmodni, illetve jelentősebb kockázatokat vállalni a járvány után. A piaci rések, illetve az új realitás arra késztethet tehát egyeseket, hogy korábban nem ismert innovációk felé forduljanak. Nem kizárt a koronavírus-járványt követően például a robotmunkások számának növekedése, melyre az IMF is felhívta a figyelmet nemrég:

a cégek vezetői látva a járványok gazdasági hatásait sokkal erőteljesebben elgondolkodhatnak azon, hogy olyan típusú munkaerő felé forduljanak, amely biztosabb: a robot pedig nem is fertőz, nem is betegszik meg!

Nem véletlenül történt talán az Egyesült Államokban erős automatizálási folyamat az 1920-as években, ahogy a Gutenberg féle könyvnyomtatás és a fekete halál között is találhatunk kapcsolatokat.

Nem minden esetben jön azonban nehézség a dolgozók számára, sőt, a döntéshozók járványok ideje alatt legtöbb alkalommal épp arra próbálnak figyelni, hogy a munkanélküliséget a lehető legalacsonyabb szintjén tartsák – még úgy is, ha ez eladósodást vagy jelentős inflációt okoz. Mindazonáltal – ahogy a London School of Economics felmérése is mutatja a COVID-19 kapcsán – az egyének egyre inkább idegenkednek az egyenlőtlenségektől, a gazdasági vagy társadalmi különbségek pedig fokozódó nyomást eredményezhetnek a politikai szereplőkön. Az IMF felmérése is azt jelzi, hogy a különböző vírusok – legyen az Ebola, Sars, Zika vagy más – növelik a társadalmi elégedetlenség mértékét,

mely elégedetlenségek csúcspontja nem a vírus ideje alatt, hanem annak végét követően – akár egy-két évvel – tetőzik.

Látható tehát, hogy az egészségügyi veszély vége nem old meg minden gazdasági és társadalmi problémát, a növekedés pedig önmagában sok kérdést vethet fel mind egyéni, mind közösségi szinten. Ennek ellenére bízzunk benne, hogy hamarosan már a pandémia jelene helyett inkább a jövő növekedési lehetőségei kerülnek előtérbe; addig pedig nem árt, ha igyekszünk a múlt hasonló példáit is elemezni!

Kiemelt kép: A halál táncának motívuma Hartmann Schedel műve alapján (Forrás: University of Virginia)

A legutolsó nyári fesztiválszezon lassan a két éves évfordulójához érkezik, és a jó idő közeledtével mi egyre jobban vágyunk a megszokott Budapest Parkos estékre. Esetszámok így, vakcinák úgy, de nagyon kevés szó esik az idei nyárról. Persze senki nem tud semmi konkrétat mondani, ezért a kivárásra játszunk, viszont engem nagyon érdekel: mi lesz az idei fesztiválszezonnal? Mit tartogat számunkra a nyár a jelenlegi helyzetben?

A tavalyi „ablaktól” eltekintve, az elmúlt egy év viszonylag eseménytelenül telt bulik szempontjából. Nyilván az emberek élete sokkal fontosabb mint az a pár táncolós este, de azért nagyon sokat rontott az emberek mentális egészségén a bezártság. Sok más korlátozás van jelenleg érvényben, amin fontosabb lazítani mint az éjszakai élet színterei, de már mindannyian szívesen beülnénk egy kocsmába, vagy elmennénk egy klubba.

A fokozatos enyhítések pozitívak, hiszen látjuk általuk az alagút végét. A kerthelyiségek kinyitásával kaphatunk egy csipetnyi nosztalgiát abból ami a járvány előtt természetes volt, a védettségi igazolvánnyal rendelkezőknek pedig szinte minden elérhető már. Az átoltottság függvényében kezdhetnek készülni talán a szabadtéri színpadok üzemeltetői, és talán – nagyon talán – a fesztivál szervezők is.  

Utóbbiak nagyon nehéz helyzetben vannak, hiszen a 2019 nyara óta vásárolt jegyeket próbálják görgetni maguk előtt.

Sokan bíztatták a vásárlókat, hogy ne kérjenek pénzvisszafizetést a jegyek áráért, mert azokkal garantálják helyüket a következő alkalomra. Az így bent maradt pénzek nagyban hozzájárulhatnak ahhoz, hogy el tudjon indulni újra a fesztivál élet.

A hazai fesztivál kínálatának nagyjai közül kettőről kaptunk legkorábban híreket: a Balaton Sound és a VOLT Fesztivál idén mindenképp elmarad. Mivel mindkét esemény nagy hazai és külföldi népszerűségnek örvend, ezért nem véletlen, hogy sokan hangot adtak csalódottságuknak. A közösségi médiás oldalak megteltek a dühös és szomorú bejegyzésekkel, hiszen a tavalyi elmaradt fesztiválok után idén még nagyobb volt az érdeklődés az események után.

Van még azonban remény, hiszen a jelenlegi lazítások és enyhítések okot adhatnak az izgalomra. Úgy tűnik minden a védettségi igazolványokon és a átoltottságon fog múlni, hiszen a különböző mérföldkövek, újabb és újabb engedményeket jelentenek. Most, 4.3 millió beoltott állampolgárnál már a vendéglátóegységek belső terei és megnyíltak, és a különböző szórakoztató központok, mozik is már készülhetnek a látogatókra. A szálláshelyek, edzőtermek, és fürdők is zöld utat kaptak, ami számomra azt jelenti, hogy a fesztiváloknak is van még remény. 

Látható, hogy a szervezők sem teljesen biztosak a dolgukban, hiszen a honlapokon és a közösségi médiában sem posztolnak túl sokat az idei nyárról. Emlékek, képek azért kikerülnek néhol, de a kommentekre csak szűkszavúan és nagyon ködösen válaszolnak. A legtöbben a kivárásra játszanak: május végét, vagy június elejét jelölik meg a döntés meghozására. Addigra talán kiderül a kormány szabályozása a nyár végi tömegrendezvényekkel kapcsolatban, de ez természetesen csak az átoltottság és az aktuális adatok ismeretében meghatározható. 

Hazánk legnagyobb fesztiválja - a nemzetközi szinten is rendkívül népszerű Sziget fesztivál - a napokban jelentette be, hogy nem rendezi meg az idei eseményt, és 2022-ben térnek vissza egy, az eddigieknél is ütősebb programkínálattal. A fesztiválhoz nagyon sokan igazítják a nyarukat évek óta, a magyarországi nyaralás rengeteg külföldinél egy visszatérő program. A Sziget elmaradása biztosan kimutatható lesz az országba érkező turisták statisztikáiban, de a jövő nyárra már mindenki készítheti a sátrat és a gumicsizmát.

Az EFOTT rendezői még reménykednek: ők már konkrét dátummal is rendelkeznek, és ha minden jól megy talán sikerül megtartani az idei fesztivált.  

https://www.facebook.com/efott 

Egyenlőre az egyik zenei fesztivál, ami biztosan megrendezésre kerül idén, az a júliusi Bánkitó Fesztivál. A rendezők egy kisebb, családiasabb közeget képzeltek el, ami a járványügyi előírásoknak eleget téve zajlik le. Emellett azonban több kisebb-nagyobb program is zöld utat kapott már az idei nyárra, mint például a Művészetek Völgye, a VeszprémFeszt, de az Ördögkatlan Fesztivál szervezői is bizakodóak. A Kolorádó Fesztivál szervezői is úgy készülnek, hogy az augusztusi rendezvény megtartható lesz. 

A fiatalok nagy kedvence, a SZIN (Szegedi Ifjúsági Napok) eseménye is kattintható a Facebook-on. Ők legutóbbi posztjukban az oltás fontosságára hívták fel a figyelmet. Így fogalmaztak: 

Ahhoz viszont, hogy augusztus 25-28 között együtt zárhassuk a nyarat TE is kellesz Regisztrálj az oltásra, vigyázz magadra és embertársaidra.

Úgy tűnik valóban ezen áll vagy bukik majd az idei fesztiválszezon. Bár vannak akik a lemondás mellett döntöttek, még mindig van jó pár fesztivál ami a számoktól függően kerül majd megrendezésre. Ha az oltottsági arány megnő és a fiatalok is megkapják majd az oltásukat, a szervezők nagyobb biztonsággal adhatnak zöld utat a rendezvényeknek. Ha a jelenlegi "tempót" fent tudják tartani, akkor nagy eséllyel meglátogathatjuk kedvenc fesztiváljainkat még az idei nyáron. 

Zöld Tusa címmel környezetpolitikai vitasorozatot indított a Klímapolitikai Intézet és a Reaktor Alapítvány, melynek első részében arra a kérdésre kerestük a választ: mit tesz Magyarország?

A tusakodás résztvevői Schmuck Erzsébet, az Országgyűlés Fenntartható Fejlődés Bizottságának elnöke, az LMP Magyarország Zöld Pártjának társelnöke és Steiner Attila, az Innovációs és Technológiai Minisztérium körforgásos gazdaság fejlesztéséért, energia- és klímapolitikáért felelős államtitkára voltak. 

Szóba került a beszélgetés során, hogy nemzeti vagy nemzetközi szinten lehet hatékonyabban fellépni a klímaváltozás ellen, lehetséges-e gazdasági növekedés és a zöld célok teljesítésének összehangolása, hogy elegendő-e az üvegházhatású gázok kibocsátásának 55 százalékkal történő csökkentése, illetve reális-e az LMP által hangoztatott 65 százalékos célérték elérése?

Az eseményre mintegy 1800 érdeklődő jelentkezett előzetesen és átlagosan 220-230 ember követte élőben a vitát, a közzététel óta pedig több ezer egyedi megtekintés érkezett a videóra, ami itt vagy itt nézhető vissza.

Az esemény által kiváltott érdeklődés és az esemény alatt lévő hozzászólások rávilágítottak, hogy jelenleg a zöld ügyek, mint amilyen a klímaváltozás, a környezetvédelem, a fenntarthatóság, rendkívül nagy érdeklődésre tartanak számot Magyarországon. Ennek fényében nagy lelkesedéssel készülünk a soron következő, második Zöld Tusa szervezésére. A részletekkel hamarosan jelentkezünk!

Épp a napokban történt, hogy saját két szememmel láthattam egy videót, amely a nemek között tátongó bérszakadék azonnali eltörlésére hivatott felhívni a figyelmet. A videóban több gyermek-párt szerepeltettek annak készítői, egy kisfiút és egy kislányt. A gyerkőcöknek helyre kellett tennie a helyiségben szétszórt tárgyakat, majd amikor végeztek, egy-egy tálka csokit kaptak ajándékba, a fiúk nagyobbat, mint a lányok. Amikor a lányok ajkán néhány másodperc múlva megfogalmazódott a méltatlankodó kérdés, hogy ugyan ők miért kaptak kevesebbet, akkor az a válasz érkezett, hogy „azért, mert te lány vagy, és a felnőttek között így működik”.

Bár a videó emlékének felidézése továbbra is heves indulatokat képes korbácsolni elmémben, bőszen gyűrögetem izzadt tenyeremben Judith Butlerről mintázott stresszlabdámat, és minden erőmmel próbálok higgadt maradni.

No de miért vagyok ilyen ideges?

Azért, mert a videón felvázolt jelenségből levont konklúzió

egyszerűen hazugság.

És egészen felháborítónak tartom, ha egy ideológiától átitatott, a valós tényeket és az ok-okozati viszonyt teljes mértékben negligáló hazugságot skandálunk – nem csak a gyerekeknek, hanem az egész világnak is.

Ezek szerint a nők nem keresnek kevesebbet, mint a férfiak?

De igen, csakhogy ennek a jelenségnek nem a kegyetlen, ördögi férfiak által gyakorolt patriarchális elnyomás az oka, mint ahogy azt a feminista berkekben oly lelkesen hangoztatják. A valóban létező bérkülönbségek okai egész máshol keresendők, mint a női nem állítólagos, rendszerszintű elnyomásában.

Eleve adottak olyan szakmák, ahol törvényileg szabályozott a fizetés, így a nők bizonyos tevékenységekkel az állam szerint sem kereshetnek kevesebbet férfi társaiknál. A probléma a versenyszférával kezdődik, ugyanis az államnak vajmi kevés beleszólása van a piac alapú munkavállalás alakulásába, így ott nem szabályozhatják a fizetéseket.

Mi tehát a valós oka a nemek közti bérkülönbségeknek?

Az említett versenyszférában ténylegesen különböző nehézségekbe ütköznek az ösztrogén termelésben jeleskedő polgártársak, ha állást szeretnének szerezni, ahogy átlagot tekintve ténylegesen alacsonyabb a fizetésük is férfi társaikénál. Valljuk be, a versenyszféra valóban nem kedveli a női nem képviselőit. Eme megkülönböztetés azonban a legkisebb mértékben sem a bigott hímsovinizmusból fakad.

A nemek közötti bérszakadék a nők és férfiak átlagos bruttó órabére közötti különbség, ami azt jelenti, hogy a nőknek egyetlen ledolgozott óráért kevesebb magyar forint üti a markukat, mint a férfiaknak. No igen, ha a helyzet elemzésében itt megtorpanunk annak érdekében, hogy Simone de Beauvoir nevét üvöltve szaggathassuk le magunkról a ruhát a következő Women's March-on is, akkor nem ágálok az árnyalt gondolkodás fontossága mellett, de én szeretném, ha ennél kicsit tovább látnánk.

Kezdjük azzal, hogy akár tetszik, akár nem, a nők rendkívül megbízhatatlan munkaerőnek számítanak a versenyszférában – ezért nem kedvelik őket. Azért teszik fel a családalapítás jövőbeli kívánalmára vonatkozó kérdést egy fiatal nőnek az állásinterjún, –bármennyire etikátlan is, – mert egy cégnek egyszerűen nem éri meg anyagilag, ha egy gyermekszülés küszöbén álló nőt kezd alkalmazni. És mivel

a versenyszférában nem védik a munkavállalókat olyan szigorú törvények, mint a közszférában, ezért ez a megkülönböztetés semmilyen szabályba nem ütközik.

No de mi a helyzet a fizetéssel?

A nők nem csak kevesebb pénzt kapnak, de átlagosan kevesebbet is dolgoznak a munkahelyeken, mint a férfiak. Kevesebbet túlóráznak, gyakran esnek ki munkából, többször távoznak korábban, ritkábban állnak ugrásra készen, ha vészhelyzet adódik. Ennek az oka a család, akiről gondoskodni kell, meg a gyermek, aki gyakran beteg, akit gyakran kell váratlan időpontokban elhozni az óvodából, és aki gyakran módosítja az oly precízen kidolgozott tervet egy megfázással vagy egy tetűinvázióval. (Tudom, hogy a feministák szerint ez a tendencia is a patriarchális elnyomás rajtunk ragadt béklyójának ékes bizonyítéka, de ennek a hazugságnak a boncolgatásába most nem fognék bele, majd egy másik cikkben.)

Ennek fényében egy fikarcnyit sem válik érthetőbbé, hogy a megbízhatóbb, „szorgalmasabb” munkaerőt vaskosabb összeggel kompenzáljuk? Bár nem egy népszerű nézőpont, némi kutatómunka eredményeként könnyedén rábukkanhatunk olyan cikkekre az interneten, amelyek arról szólnak, hogy a gyermeket nevelő édesanyák számára mily nagyon evidens, hogy nem ők maradnak bent túlórázni, hisz az egyedülálló munkatársaknak „úgysincs semmi fontos dolguk.”

Önállóak? Hát persze!

Statisztikailag kimutatható az is, hogy a nők átlagosan alacsonyabb összegben határozzák meg azt a fizetést, amivel elégedettek lennének egy-egy pozíció betöltésekor.

Erre senki nem kötelezi őket, felnőtt emberként maximálisan a saját döntésük, hogy mekkora összeget írnak le a papírra, mint kielégítő fizetség.

Persze, ismerem a feminista nézőpontot, miszerint a nők úgy vannak nevelve, hogy nem mernek ugyanannyi pénzt elkérni a képességeikért cserébe, mint férfi társaik, de még ha el is fogadom ezt mint argumentum (egyébként nem) akkor is felteszem a kérdést, hogy akkor most mi a teendő?

Törvényileg meg kell határozni a nők részére osztott fizetéseket, mert ők nem képesek arra, hogy ezt megtegyék?

De csak a nőket kell segíteni ebből a szempontból természetesen, mert ha egy férfi nevelkedett oly módon, hogy nem tud kiállni magáért, az az ő szerencsétlen sorsa, nem pedig az egész neméé?

Igen, a női nem tagjai valóban kevesebbet keresnek, mint a férfiak, ennek viszont józan, racionális, a kapitalizmus implikálta okai vannak, nem a nőgyűlölet.

Megtaláltam a bűnöst a nők alacsony fizetéséért - válaszcikkünk