2024. június 27-én tartották meg a novemberben esedékes amerikai elnökválasztást megelőző első elnökjelölti vitát, mely két szempontból is rendhagyónak számított: egyrészt, a vitát a CNN szervezte, mely elnökjelölti viták esetében még sosem fordult elő, másrészt pedig a vitát a szokásosnál jóval korábban, közel négy hónappal a választás előtt megszervezték. Utóbbi hátterében valószínűleg a regnáló elnök népszerűtlensége áll, így a Bident segítő kampánystratégák célja minden bizonnyal az elnöki kampány felrázása és a demokrata tábor korai mozgósítása lehetett.

A vita estéjét követően a világsajtó szinte kivétel nélkül ugyanarra a konklúzióra jutott: Joe Biden teljesítménye elmaradt az elvárásoktól és nem sikerült elérni a vita célját, így az idős politikus helyett akár egy új, fiatalabb demokrata politikus jelölése sem elképzelhetetlen Biden visszaléptetését követően. Ahhoz azonban, hogy tisztán lássuk a képet és az extrém vélemények megfogalmazása vagy terjesztése helyett a realitás talaján maradjunk, érdemes a két jelölt 27-i teljesítménye mellett azt is áttekinteni, hogyan teljesítettek hasonló vitahelyzetben négy évvel ezelőtt, a 2020-as elnökválasztásra készülve.

A 2020-as kampány

Köztudott, hogy 2016-ban Donald Trump úgy lett az Egyesült Államok elnöke, hogy demokrata versenytársa, Hillary Clinton közel három millióval több szavazatott kapott. Ez úgy történhetett meg, hogy az amerikai választási eljárás alapját képező elektori rendszer nem lakosságarányosan van kialakítva. Kalifornia közel negyven milliós lakossága meghaladja az USA lakosságának 10%-át, ennek ellenére a kaliforniai elektorok száma az elektorok összlétszáma arányában ennél kevesebb. Hasonlóan, vannak államok, ahol a lakosságszámhoz képest aránytalanul sok elektort tud megszerezni egy elnökjelölt – jellemzően ilyenek a közép-nyugati államok.

Mivel Trump szavazatszám tekintetében alulmaradt Hillary-vel szemben, elnökségét pedig számos ellentmondásos intézkedés jellemezte, a demokraták sejtették, hogy egy megfelelő elnökjelölt kiválasztásával komoly esély nyílhat a Fehér Ház visszahódítására 2020-ban. Ennek megfelelően a demokrata párton belül kiélezett küzdelem kezdődött számos jelölt között, de a demokrata konvenció idejére (2020. augusztusa) világossá vált, hogy a kezdeti sikereket élvező, de nem minden demokrata által favorizált Bernie Sanders alulmarad az Obama-adminisztráció volt alelnöke, Joe Biden-nel szemben. A demokraták jelöltje már bizonyított a közéletben, hiszen 1973-tól egészen 2009-ig Delaware állam szenátoraként szolgált a Szenátusban, majd Barack Obama alelnökeként látta el feladatait két cikluson keresztül. A nagy szakértelemmel és politikai tapasztalattal rendelkező Bident a kampány során sokáig kizárólag kora és esetleges fizikai problémái miatt támadták. Biden 2020-ban azonban a támadásokat energikus kampánybeszédeivel, megnyerő retorikájával és gördülékeny nyilvános megjelenéseivel hárította el. Elnökjelöltsége alatt ikonikussá vált napszemüvege is, melyben az ország kampányeseményeit járva valóságos ’cool’ politikusként emlegették.

Joe Biden ikonikus napszemüvegében egy 2020-as kapmpányrendezvényen

Forrás: Getty Images

Biden esélyeit tovább növelte, hogy a rendkívüli népszerűségnek örvendő Barack Obama aktívan támogatta kampányában. A 2020-as választást megelőzően Biden és Trump kétszer csapott össze vita keretében, melyeket rekord számú néző (73 majd 63 millió fő) követte élőben. Trump mindkét vitában személyeskedő hangnemben támadta ellenfelét, de Biden higgadt maradt és szakmai érveivel, magabiztos stílusával tudott meggyőző lenni. A 2020-as vitákat visszanézve jól látható, hogy mindkét elnökjelölt szeme izzik, testbeszédük energiával teli és hanghordozásuk élvezetessé teszi mindkettőjük szónoklatát. A közvéleménykutatások mindkét 2020-as vita győztesének Joe Bident nevezték meg aki a megkérdezettek 60-65%-a szerint jobban teljesített a hivatalban lévő elnöknél.

Trump és Biden elnökjelölti vitája 2020. őszén

Forrás: s.france24

Mi változott meg 2024-re?

A 2020-as választás eredményeit és az azt követő zűrös időszak eseményeit mindannyian ismerjük. Donald Trump 2024-es indulását sokan már a Capitolium ostromakor kilátásba helyezték, mely azonban az időközben elindult büntetőeljárások miatt csak később vált biztossá. A Biden-adminisztráció számos sikeres és sikertelen intézkedése ellenére a 2022-es képviselőházi választást a republikánusok nagyobb előretörése nélkül megúszta. Az elnök kezdeti népszerűtlensége is normalizálódott és a gazdasági mutatók javulása is Biden újraindulását helyezte kilátásba annak ellenére, hogy 2020-as kampánya során ő maga állította, hogy elnöksége csupán egy ciklust jelenthet.

Biden mentális és fizikai hanyatlása jól megfigyelhető az elnöksége idején készült megannyi baki-videón. Míg az esések és zavart pillanatok 2022-ig csak elvétve fordultak elő, a ciklus második felében már inkább az vált ritkasággá, ha az elnök energikus és tüzes nyilvános szereplései alkalmával. A demokrata pártban mindezek ellenére nem ingott meg a bizalom Biden felé. A republikánusok ezzel szemben kritikusabbak voltak Donald Trump indulását illetően. Számos népszerű republikánus, köztük a floridai kormányzó Ron Desantis, Trump alelnöke Mike Pence vagy éppen Vivek Ramaswamy is elindult Trump ellen, hogy aztán az előválasztás során mindannyian beálljanak a volt elnök mögé.

Ron Desantis floridai kormányzó hivatalos elnökjelölti portréja

Forrás: X

2024. tavaszára világossá vált, hogy a 2020-as kampány második felvonása várható az idei választások előtt, hiszen mind Joe Biden, mind pedig Donald Trump bizalmat kapnak pártjuktól az induláshoz. Egy nagyon lényeges dolog azonban mindkettőjük esetében megváltozott, ami nem más, mint a koruk. Biden 81, Trump 78 évesen állt június 27-én a CNN stúdiójában és a vitát hallgatva kijelenthető, hogy míg Biden zavartsága és vitán való helytállása valóban kétségbeejtő volt – különösen 2020-as teljesítménye fényében – addig Donald Trump is csak a minimumot tudta hozni pontatlan kijelentéseivel és csúsztatásaival. Mindkét elnökjelöltről elmondható, hogy kognitív képességeik sokat romlottak 2020-hoz képest, ami nem is nagy csoda 78, illetve 81 éves korukat tekintve. A kérdés csak az, hogy végig csinálja-e a kampányt a két idős politikus, vagy személycserék várhatóak a novemberi választás előtt. Erre jelen állás szerint a demokraták körében nagyobb az esély.

Június 27-én rendezték az amerikai elnökválasztás első elnökjelölti vitáját, amely nagyon komoly pánikot okozott a Demokrata párton belül, mivel a hivatalban lévő Biden nem nyújtott olyan teljesítményt, amely eloszlathatta volna az idős korához kapcsolódó kognitív képességeivel kapcsolatos kételyeket. Bár ugyanezeket a vádakat Trump kapcsán is fel szokták hozni, azonban a vita után kialakult diskurzus kapcsán érezhető, hogy nem a 45-ös elnök szellemi kapacitása került a középpontba. Június 27-e óta a Demokrata párttal szimpatizáló beszélőfejek egyre inkább Biden visszalépését szorgalmazzák, ami meglehetősen radikális változás lenne kevesebb mint fél évvel az elnökválasztás előtt. De mégis miért számíthat, hogy a társadalom egy részért (az USA esetében nagyjából a felét) reprezentáló politikus hogyan szerepel a vitán, illetve milyen látványt nyújt eközben?

A probléma megértését komoly mértékben megkönnyíti, ha egy kicsit elidőzünk a politikai képviselet irodalmában. Annyit előre már meg kell állapítani, hogy a politikai képviselet jóval több annál, minthogy megválasztjuk a politikusokat és majd a következő választás során megerősítjük őket pozíciójukban vagy leváltjuk őket. A képviselet maga egy folyamat, ami nem áll meg annyiban, hogy a politikusokat demokratikus keretek között felhatalmazzuk. A politikusok állandó jelleggel élnek olyan kifejezésekkel, hogy ők most az xy választói csoportokat képviselik, illetve az ő érdekükben lépnek a tettek mezejére.

Amikor tehát képviselőjelölti, miniszterelnök-jelölti vagy elnökjelölti vitát nézünk és próbálunk elemezni és értelmezni, akkor ilyen jelentéktelennek tűnő dolgokra is oda kell figyelni, hogy a pulpitusoknál álló politikusi testek mit üzenhetnek a választók számára. Ez már csak azért sem jelentéktelen, mivel egy olyan nagy múlttal rendelkező demokráciában mint az Egyesült Államok, az évszázadok során az elnököknek kialakult egy olyan ethosza, amely beágyazott az amerikai politikai kultúrába. A korábbi (nagy formátumú) elnökök kiállása, fizikai állapota, személyes "aurája". Theodore ("Teddy") Roosevelt erős teste, George Washington lovas festménye, Ronald Reagan "örökké fekete haja" - és még sorolhatnánk a példákat - mind hozzájárul azokhoz a kulturális asszociációkhoz, amelyeket az amerikaiak látensen elvárhatnak az elnökaspiránsoktól.

Természetesen a mai politika egyik (már megszokott) része, hogy az ellenérdekeltek rossz pillanatokban kapják lencsevégre a másik tábor jelöltjét. A fentebbi kép, megjegyzem, nem ilyen célt szolgál, hanem az érvelést támasztja alá. Az első (és lehet utolsó?) Biden - Trump vita során a kritikus hangok elsősorban a regnáló elnökkel szemben fogalmazódtak meg; ami Biden "politikusi testét" illeti nem alaptalanul. Viszonylag gyakoriak voltak a nyelvbotlásai, lefagyásai, tátott szájjal hallgatta a kérdéseket, valamint csukott szemmel és lehajtott fejjel figyelt Trump mondanivalójára. 

A (nem csak) jobboldali kommentelők gyakran szoktak nosztalgiázni, hogy régebben mennyivel élesebb elnökjelöltek és elnökök voltak, tehát van egy manifeszt elvárás a vezető politikusok kognitív kapacitásával szemben. A vitát hallgatók jelentős többsége úgy érezte, hogy Trump nyerte a vitát, ami tükrözi, hogy a független, ingadozó szavazók is Biden vereségét állapították meg. Egyébként Trump meglehetősen visszafogott volt, nem sértegette látványosan az ellenfelét, nem használt gúnyneveket, a szakpolitikai kérdésekben a saját érdemeit magasztalta, míg a most hatalmon lévő ellenfelét kritizálta. Feltehetőleg ezt kapta a tanácsadóitól vitára valónak. A Demokraták lépéskényszerbe kerültek, hiszen a Fehér Ház szóvivőinek az állításaival ellentétben az elnök kognitív kapacitásaival szembeni kritikák nem feltétlenül a trumpista jobboldal manipulációin alapulnak, hiszen a CNN főműsoridejében zajló vitára kevés ráhatásuk van.

A városépítő játékok izgalmas lehetőséget nyújtanak számunkra, hogy saját városainkat tervezzük és építsük meg, polgármesterként igazgathassuk folyamatosan növekvő közösségünket. Cikkünk enged a legjobb városépítő játékról, bemutatva a jellemzőiket és hogy tudjuk kipróbálni őket. Ezek a játékok nemcsak szórakoztatóak, hanem kreativitásra és stratégiai gondolkodásra is ösztönöznek, miközben megismerjük a városépítészet világát.

Simcity 4

A SimCity 4 egy ikonikus városépítő játék, amelyet a Maxis fejlesztett és az Electronic Arts adott ki. Ez a játék mérföldkőnek számít a műfajban, és hatalmas rajongótábort szerzett magának az évek során. A SimCity 4 lehetővé teszi számunkra, hogy városokat tervezzünk és építsünk meg a nulláról, miközben figyelembe vesszük az infrastruktúra, a gazdaság és a lakosság számos aspektusát.

Persze megvannak a játék nehézségei, ahhoz, hogy eljussunk a felhőkarcolók világáig folyamatosan fejlesztenünk kell úthálózatainkat, infrastruktúránkat, az oktatásunkat és figyelnünk kell a lakosság boldogságára is.

Simcity városépítése. Kép forrása: 18T220 youtube

A játék klasszikusok közé tartozik, 2013-ban adták ki, de még mindig töretlen népszerűségnek örven, köszönhetően gyönyörű grafikájának. Rengeteg kiegészítő is megjelent hozzá, például olyan is, ahol Megatowert építhetünk városunkban. A játékot Steam-en, minden kiegészítővel 5$-ért megvehetjük.

Cities: Skylines II

A Cities: Skylines szériát Colossal Order fejlesztette és a Paradox Interactive adta ki. Az új verzió, a 2. rész, 2023-ban lett kiadva és a legnagyobb előnye az óriási terület, amelyre építhető. A Simcityben ez nem bővíthető, tehát ha alakosságot szeretnénk feltornázni a sűrűséget kell növelnünk, ami egy idő után picit nehézkes. Ezzel szemben a Cities: Skylines-ban újabb és újabb területeket vásárolhatunk amelyen tovább bővíthetjük városunk területét.

Bár a grafika nem a legszebb, a rengeteg játék opció kárpótolja azt. Kép forrása: Pcgamesn

Továbbá az utak tervezése is újdonság, míg a Simcityben az autópálya adott, nem törölhető, az utak nem emelhetőek és föld alatt sem mennek, a Skylinesban mindez lehetséges. A játék szintén elérhető Steam-en, azonban jóval borsosabb ára van, 50$ az alapjáték, az Ultimate Edition pedig 80$.

Anno 1800

Az Anno 1800 visszarepít minket a múltba az Ipari Forradalom korszakába. A játékban vállalatvezetőként indulunk, aki a kereskedelmi és ipari birodalmát fejleszti, kezdetben 1-2 farmépület és egy kikötő áll rendelkezésünkre. Célunk egy virágzó város létrehozása, amely világszerte elismert kereskedelmi központ lesz. Ahogy haladunk az idővel turistákat vonzhatunk múzeumokba vagy állatkertekbe, miközben a modern korba átlépve navigálunk a kihívások között.

Anno 1800 fesztivál. Kép forrása: pcgamer.com

A játékban diplomácia, sokkal közvetlenebb kapcsolata polgárainkkal, és még akár harcokba is keveredhetünk. Vannak gyarmatvidékek, amelyek felfedezéséhez expedíciókat kell indítanunk. Tehát a játékban megtapasztalhatjuk milyen 1800-ban felépíteni egy várost és talán igazi földesúrként viselkedni, akinek a legfőbb célja a város növekedése, és a polgárainak boldogan tartása. Az Anno 1800-at Steamről érhetjük el, 60 euróért.

Manor Lords

A Manor Lords idén áprilisban jött ki, és azonnal a legjobb városépítő játékként tartják számon többen. Itt már nemhogy 1800-ba, hanem a középkorba kell visszamennünk és igazgatnunk területünket. Az egyik leghihetetlenebb ebben a részletesen kidolgozott játékban, hogy a legnagyobb részét egyetlen fejlesztő, Greg Styczeń készítette.

A Manor Lordsban farmokat, kereskedelmet, ipart fejleszthetünk, de szükség van seregre is, hiszen lesz olyan alkalom, amikor meg kell védenünk városunkat, hiszen a középkorban vagyunk. A játék részletessége lenyűgöző, a parasztjainkat követhetjük akár munkavégzés, építkezés vagy földművelés közben, és a játék grafikája is csodálatra méltó. A játék benne van a Game Pass-ban, de megvásárolható Gog-on is 30$-ért

Townscaper

Utoljára egy kevésbé tradicionális városépítő játékot mutatnánk be, ahol nem kell lakosságra, infrastruktúrára figyelni, csupán épületeket húzunk fel a választott színben, helyen és stílusban. A játék a relaxálás elősegtésére készült, egy stresszes nap után elindítva a Townscapert, kiélve a kreativitásunkat magunk mögött hagyhatjuk a napi stresszt.

Városunkban felhúzhatunk várakat, templomokat, de tengerparti épületeket és magas lakóházakat is.  A játék elérhető mobilon is, mind IOS-re és Androidra is. Az ára kb. 5$-ba kerül.

Ezekben a játékokban kielégíthetjük az összes városépítő vénánkat, és megépíthetjük álmaink városát, birtokát, akár a középkorban, akár a modern korban.

Körbetekintve a glóbuszon azon érdekes jelenség figyelhető meg, hogy a világ vezetőinek túlnyomó része a baby boomer generáció tagja, azaz az 1946 és 1964 közötti években látta meg a napvilágot. Többségük, hatalmuk megkérdőjelezhetetlen. A szintén erős pozíciókat birtokló veteránoktól vették át a stafétát, azoktól, akik 1945-ben, avagy azt megelőzően kezdték földi pályájukat. Közéjük sorolható a 81 éves Joe Biden vagy Kamerun 1933-ban született elnöke, Paul Biya. Tényleg mindent visz az életkor és tapasztalat?

A 20. században fokozatosan változik az emberek életminősége. Főbb okok közé sorolható az egyre jobb minőségű ételek fogyasztása, a növekvő várható élettartam nőknél és férfiaknál, valamint a gyermekhalandóság szabadesése az orvostudomány fejlődésével.

(Kép forrása: portfolio.hu)

A születéskor várható élettartam emelkedésének egyik nyertese a munkaerőpiac, megspékelve azzal, hogy a két világháborút követően (a mai napig) nem történt globális konfliktus, így a keresetek fokozatos növekedése párosulva az egyre magasabb életkorokkal döntő kombinációnak bizonyult. A 70-es évek Joe Bidene és Donald Trumpja bizonyára más típusú kihívásokat talált volna magának ezen életszakaszában.

Életkor a politikában

Az Egyesült Államok, Kína, Oroszország, India, Brazília, Németország, Japán, Indonézia, Pakisztán, Törökország, Lengyelország és Magyarország első embere mind túl a hatvanon, egyesek akár 15-20 évvel is.

A lista hosszú, ám nem maradhatnak le róla olyan vezetők, mint a NATO vagy az ENSZ főtitkár, esetleg az Amazon alapító Jeff Bezos, a Louis Vuitton vezérigazgató Bernard Arnault vagy a 93 éves befektető, Warren Buffett.

Tölgyessy Péter jogász-politológus, egykori országos politikus egyszer a „drámai hivatás” jelzővel illette a nagypolitikusi, miniszterelnöki létet, ahol napról-napra minden megváltozhat, olykor a szó szerinti leépülés sem kizárt. Eme drámai hivatásban előny vagy hátrány a fiatalság?

Kétélű fegyver. Olyan, mint a puska, mely visszafelé is képes elsülni. Egyfelől a szakma régi motorosai igyekszenek ellenfelük rutintalanságára rávilágítani, arra, hogy a tapasztalat és a tudás nem odaát van.

Reagan

A 80-as évek világpolitikájának kulcsfigurája a republikánus Ronald Reagan, aki kétszer diadalmaskodott elnökválasztáson az Egyesült Államokban. 1984-ben Jimmy Carter egykori alelnöke, Walter Mondelo nyerte meg a demokrata előválasztást, így ő lett az inkumbens elnök kihívója. Egy vita alkalmával Reagan elnök a következőket mondta Mondelonak:

„I promise I will not make age an issue of this campaign. I’m not going to exploit (for political purposes) my opponent’s youth and inexperience.”

Reagen akkoriban már a hetvenes éveiben járt, közel 17 évvel volt idősebb ellenfelénél, végül alelnökével George H. W. Bush-al 49 államot színeztek pirosra (az 51-ből). 

(Kép forrása: gisgeography.com/us-election)

Adenauer

A „sokat látottság” és a politikai tapasztalás iskolapéldája lehet Konrad Adenauer, az NSZK első kancellárja. 1876-os születésének köszönhetően egy korban élt Bismarckkal, II. Vilmos császárral vagy Adolf Hitlerrel. Adenauer, aki az európai integráció egyik legnagyobb alakja, 1949 őszén néhány hónappal 73. születésnapja előtt kerül Nyugat-Németország élére, szolgálata 14 éven át tart.

Választási plakát 1957-ből: „Semmi kísérletezés!”
A CDU/CSU lista a szavazatok 50,2%-át kaparintja meg. Az 1957-es választásokon a német történelemben először és utoljára szerez párt abszolút többséget.

(Kép forrása: Konrad Adenauer Stiftung)

Kennedy kontra Nixon

Akad olyan forgatókönyv, ahol a fiatal rivális jól használja ki életkori előnyét, ellenfelében a megkövesedettség jeleit nagyítja fel direkt vagy indirekt módon.

Az első televízió által is közvetített elnökjelöltek közti vita rövid története:

JFK fiatalos lendületét kiegészítette a korhűen sármos természete és kifogásolhatatlan megjelenése, míg Richard Nixon inkább festette egy fásult, betegeskedő jelölt képét. Kennedy az embereknek, Nixon többnyire ellenfelének beszélt. Kennedy 8 millióval több választót mozgósít a négy évvel korábbi demokrata eredményhez képest, melynek köszönhetően 34 millió szavazattal és 303 elektorral lesz az Egyesült Államok 35. elnöke.

Horn-Orbán és ’98

8 évvel a rendszerváltás után, 1998-ban ismét választásokat tartanak Magyarországon. Négy évvel korábban az elsöprő fölénnyel győző Horn Gyula legfőbb kihívója a 30-as évei közepén járó Orbán Viktor. Ebben az esetben már az öltözék és a habitus elárulta, hogy ki a friss erő. A szócsatában a fiatalság agilisabb attitűdöt mutatott, úgy, hogy azt egyszeri választó is kiszúrhatta. Eme szembetűnő különbség háttérbe szorította a szakértelmen és a politikai tapasztalaton nyugvó miniszterelnöki érveket. Az eredmény ismeretes, a minden hájjal megkent Horn Gyula nem tudta megismételni négy évvel korábbi eredményét.

(Kép forrása: Magyar Narancs)

Belföld

Itthon ugyan a miniszterelnök, a házelnök, az AB elnök vagy a DK elnöke illeszkedik a nemzetközi trendbe, emellett azonban hasonlóképpen megfigyelhető az „ikszesek és ipszilonosok” térnyerése. Novák Katalin, mint legfőbb közjogi méltóság, mellett a legtöbb frakcióvezető, számos miniszter, a Kúria elnöke, az ÁSZ elnöke vagy a főpolgármester.

1990 után a magyar miniszterelnökök életkorban két táborra osztódnak. Orbán Viktor, Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon 30-40 éves korukban, míg Antall József 58, Medgyessy Péter 59, Horn Gyula 61, Boross Péter pedig 65 évesen lesz miniszterelnök.
A regnáló miniszterelnök a 2022-es választások óta mindkét csapat tagja, hiszen 98’-ban 35, 22’-ben pedig 59 évesen lesz az ország vezetője.

Külföld

Nemzetközi vizeken is teret nyer az elnökök, miniszterelnökök második hulláma, elég csak az európai Macron-Sunak-Meloni hármasra vagy a kanadai Justin Trudeau-ra gondolni. Érdekes lesz látni az előbb vagy utóbb bekövetkező váltást és utódlást például az amerikai elnök esetében, persze ez minden jel szerint nem az idei év novemberébenfog bekövetkezni.

(Kép forrása: Twitter – @CanadianPM)

Eklatáns példákkal érzékeltetve jól látható, hogy a kor sok esetben előny, a világpolitika és a világgazdaság vezetői között szinte elvárt, ám helyenként már pole pozícióból politizál az utókor, ahogy a történelem azt megkívánja.

Ám a leírtak ellenére se felejtsük Aradszky László táncdalénekesünk sorait:

Nem csak a húszéveseké a világ
Az úton még poroszkál
Nemde néhány korosztály
A réten nyílik ezerszám a virág
Nem csak a húszéveseké a világ🎶

A generációkról és a generációs együttélésről úgy általában ajánlom Steigervald Krisztián generációkutató gondolatait a Youtube-on.

(Borítókép forrása: newyorker.com/the-washington-gerontocracy)

Akik jártak Németországban az elmúlt években vonattal, azoknak már meg sem lepődnek a folyamatos sztrájkok miatti teljes leállásokon, az eső, hó miatt törölt járatokon, a vasútállomáson ragadt ezreken és a valamennyire működő ICE vonatok pofátlan árain.

Azonban azt hihette volna mindenki, hogy az év egyik legjobban várt sporteseményére, a német vasút összeszedi magát. Erre minden remény meg is volt, hiszen az EB előtt kihirdette a DB (Deutsche Bahn), hogy a torna ideje alatt naponta 14 speciális EURO-vonatot indít, hosszabb ICE vonatokat is közlekedtet, megemeli a működő vonatok járatszámát. Ez naponta közel 10 000 plusz ülőhelyet jelent.

Az elképzelésből nem lett semmi: a sajtó képviselői nem csak a meccsekről írnak, hanem rengeteg csalódott, dühös cikk lát napvilágot a német vasút (alul)működéséről. Csalódottságának adott hangot - többek között - The Independent, The New York Times és a Telegraph is, hogy csak a legnagyobb angol nyelvű híroldalakat említsük.

,,I spent a day riding trains around Germany - and it was a nightmare."

Milyen konkrét problémák vannak a német közlekedéssel?

Gelsenkirchen

Több mint három órával Anglia győzelme után Szerbia felett, amely elindította a 2024-es foci EB-t, a gelsenkircheni főpályaudvaron még mindig teljes káosz uralkodott. A Veltins Arénából a város központi vasútállomására vezető hat kilométeres út normálisan 20 percet vesz igénybe villamossal, ami nem úgy közlekedett mint kellett volna (15 percenként közlekedő, kétkocsis villamos próbálta kiszolgálni az 50 ezer szurkolót), így szurkolók ezrei gyalog indultak el a pályaudvarra. Ahol újabb csalódás érte őket: emberek vannak, csak vonatok nincsenek. A vonatok kb. 1 órás késéssel közlekedtek, az emberek nem tudtak mozdulni a peronokon, nem kevesek repülőket késtek le a DB szervezetlensége miatt.

Dortmund

Szombat este Olaszország játszott Albánia ellen, de sokaknak a közlekedési káosz biztosan jobban megmaradt, mint a meccs maga: a meccs után több vonatot, mindenféle előzetes figyelmeztetés nélkül töröltek. Még hajnalban is rengeteg utas keringett a pályaudvaron, az eltűnt és soha meg nem érkezett járatára várva.

Stuttgart

Nem csak a vonatok, de a villamosok sem képesek a funkciójuk szerint üzemelni. Egészen hihetetlen az a történet, miszerint egy, a stadionba közlekedő villamos eltévedt. A kötött pályán közlekedő járműnél, ez szinte csodaszámra megy.

A mérkőzés után a szurkolók arról számoltak be, hogy a villamos úgy ítélte meg, hogy túl sok ember akar felszállni a villamosra, ezért nemes egyszerűséggel nem állt meg a megállónál.

Az egész történet tökéletes befejezését pedig az adja, hogy a DB a torna egyik főszponzora.

A 2024-es európai parlamenti választások egyik legérdekesebb kérdőjele a jobbközépen álló Európai Néppártot jobboldalról szegélyező pártcsaládok megerősödése körül volt. Kevésbé nyakatekerten megfogalmazva arról szóltak a találgatások és az előrejelzések, hogy lesz-e jobboldali áttörés, illetve milyen lesz annak a valós intenzitása (valóban áttörés lesz vagy csak egy jelentősebb térnyerés). Természetesen az eredmények ismeretében a kérdésre adott válasz nagy mértékben függ a válaszadótól nézőpontjától, vagyis, hogy mit szeretne belelátni a kialakult helyzetbe. Az azonban a napnál is világosabb, hogy az Európai Konzervatívok és Reformerek és az Identitás és Demokrácia képviselőcsoportok megerősödtek, ráadásul olyan pártok keresik még az új pártcsaládjukat, mint a német AFD, a lengyel Konföderáció, a román SOS Románia, illetve a magyar Fidesz és a Mi Hazánk Mozgalom.

Ebben a cikkben nem is feltétlenül az EP-választás eredményeit fogjuk elemezni, hanem valamit, ami abból következett. A választások után nem sokkal Emmanuel Macron elnök a franciaországi eredményekre hivatkozva a francia Nemzetgyűlés feloszlatását kezdeményezte és új választást írt ki, amelyet június 30-án és július 7-én fognak megrendezni. A Marine Le Pen által vezetett Nemzeti Tömörülés a szavazatok 31,4%-át szerezte meg, illetve a 81 elérhető francia mandátumból 30-at nyert el. Ezzel szemben Macron elnök pártja és szövetségesei leszerepeltek a választáson: a szavazatok mindössze 14,6%-át és 13 EP-mandátumot szereztek. Tekintve, hogy a Nemzeti Tömörülés momentumban van, sokan nehezen értik, hogy Macron miért kockáztatja meg, hogy Marine Le Pen pártja kormányra kerüljön.

Az előrehozott választások kapcsán rendre a hatalomtechnikai elmélkedések szoktak előtérbe kerülni az elemzői diskurzusokban, az egyéb szóba jöhető szempontok pedig háttérbe szorulnak. Ezek a felvetések javarészt abból fakadnak, hogy a kormányon lévők (a nagy népszerűségüket kihasználandó) jellemzően a parlamenti jelenlétük növelésének a reményében írnak ki új választásokat, vagyis plusz mandátumokat remélnek tőle. Azonban, ha csak nem történik valami nagyon váratlan, akkor könnyen lehet, hogy Macron pártja, a Reneszánsz mandátumokat fog veszíteni a nyár közepi választásokon és ellenzékbe kerül, tehát a francia elnök nem feltétlenül remélhet olyan jellegű eredményt, amely megerősítené őt.

Ehhez egy kicsit elvontabban kell gondolkodnunk az előrehozott választásokról, amihez meg kell kapargatni a demokráciáról szóló elméletek felszínét. Több könyvtárat is meg lehetne tölteni csak azzal a szakirodalommal, amely magát a demokráciát és annak a lehetséges jellemzőit vizsgálja. A demokráciaelméletek alapvetően két nagy irányt különböztetnek meg. Az egyik irányzat a demokráciára egy ideális rendszerként tekint, amely lehetővé teszi, hogy a nép közvetlenül részt vegyen az őt érintő döntések meghozatalában. A másik irányzat, a minimalisták a "földhöz ragadottságot" tartják erénynek, vagyis azt várja el a demokratikus rendszerektől, hogy betartsanak bizonyos eljárásmódokat.

Az utóbb említett minimalisták nem tartják fontosnak, hogy a létező demokráciákról előíró és idealista módon gondolkozzunk, hiszen illúziónak tartják azokat a vélekedéseket, hogy csak akkor lehet igazán demokratikus egy politikai rendszer, ha az minden társadalmi csoportot arányosan reprezentál, mivel azt tekintik a közjó érvényesülésének a garanciájának. Úgy gondolják, ha túlzó elvárásokat fogalmazunk meg a demokráciákkal szemben, akkor a való életben nem fogunk olyanokkal - vagy csak nagyon kevéssel - találkozni. Ezek a realista/minimalista szerzők nagyrészt megelégednek annyival, hogy a politikai elitet versengő választásokon választják meg, tehát nem erőszakkal ragadják meg a vezetők a hatalmat.

Ugyanakkor vannak olyanok, akik számára ezek a kritériumok nem elégségesek. Akik normatívan, vagyis előíróan viszonyulnak a demokráciához, azok azt várják el, hogy a létező demokrácia közelítsen az ókori Athén népgyűléseinek ideájához, vagyis az állampolgárok közvetlenül vegyenek részt a törvénykezésben. Mivel ez a modern államokban (ahol több tíz vagy akár százmilliós népességgel kell számolni) lehetetlen, így ezeknek a szerzőknek egy része megelégszik azzal, hogy a demokratikus választások következtében létrejövő törvényhozások visszatükrözik az adott társadalom sokszínűségét. Amennyiben ez érvényesül, akkor a létező összes csoport érdeke becsatornázódik a döntéshozatalba, ami lehetővé teszi, hogy olyan döntések születhessenek, ami mindenki számára jó és kielégítő lesz. 

Amióta a társadalomtudományok lehetővé tették a rendszeres közvélemény-kutatásokat, azóta sokkal könnyebben meg lehet ismerni, hogy az állampolgárok hogyan viszonyulnak a különböző vezető tisztséget betöltő politikusokhoz és pártokhoz, illetve, hogy megváltozott-e a pártpreferenciájuk a legutóbbi választásokhoz képest. Értelemszerűen, ha egy kormánypárt nagyon népszerűtlen, tehát hiányzik a társadalom felől a bizalom, akkor az alááshatja a rendszer legitimitását (lásd. a második Gyurcsány-kormány a balatonőszödi beszéd után), tehát érdemes lehet nem kitölteni a korábbi felhatalmazásból származó mandátumot.

Ezek után érdemes visszatérni a franciaországi fejleményekre. Az európai parlamenti választások eredménye arra mutathat rá, hogy a francia társadalom preferenciája most máshol van, mint 2022-ben, vagyis akkor, amikor a most feloszlatott Nemzetgyűlést megválasztották. Amennyiben nem döntött volna úgy Macron, hogy új választást ír ki, akkor feltehetőleg lettek volna olyan hangok, amelyek kritikusak lettek volna a francia politikai helyzettel szemben, hogy az nem a valós erőviszonyokat tükrözi és távol áll a franciák jelenlegi elképzeléseitől. Természetesen Macron azt várja a választástól, hogy a mérsékelt erők és a baloldal majd összefognak és együttes erővel megállítják a Nemzeti Tömörülés előretörését, ahogyan azt korábban több elnökválasztáson és Nemzetgyűlési választáson már megtették. De, ahogyan fentebb érveltem, az ilyen jellegű választásoknak másfajta hozadéka is lehet.

Amennyiben némileg eltávolodunk a politika azon értelmezéseitől, amelyek szinte kizárólag a hatalom felől közelítik meg magát a politikát, akkor új értelmet nyerhetnek azok a folyamatok, amelyek első ránézésre és értelmezésre "érthetetlennek" tűnnek. Nyilván nem tudni, hogy mi lesz a francia választás eredménye, illetve, hogy Macron ad hoc szövetsége sikerrel fog-e járni vagy Le Pen fog örülni a végeredménynek. Azt viszont elmondhatjuk, hogy az előrehozott választás egy olyan eszköze a demokráciáknak, amely hozzájárulhat a rendszer stabilizálásához és a legitimációt övező kérdőjelek eloszlatásához.

Aladdin, a halász és a felesége, satöbbi: évezredes klisé, hogy óvatosan kívánj!

Istennek van humorérzéke. Ezen keresztül leckézteti azokat, akiknek elvette az eszét a gőg. Nekünk, magyaroknak, az ellustálkodott rendszerváltás miatt a nyakunkon maradt a velünk élő SZDSZ, ami 14 éve visít, mert privilégiumaitól megfosztották.

Gőgösek és kirekesztők, de mérget jól kevernek, ennek - és örökölt médiahátországuknak - köszönhetően el tudták érni azt, hogy több mint egymillió ember érezze velük együtt, értük szarul magát. Egymillió olyan ember, akinek amúgy semmi baja az elmúlt 14 évvel, sőt, kísért a Facebook elátkozott börtönében, egymást erősítve, egymást kínozva, hogy minden ami magyar, szar, mindig minden szar, minden megkeseredett nap.

14 év fáradhatatlan méregkeverésének az eredménye a gőgös kisember, aki azok elvesztett státuszával érez együtt, akik lenézték akkor is, amikor minden hatalom örökölt birtokosai voltak, és a körúton kívüli ország rohadt szét, és lenézik most is. A szavazatot, lájkot, dühöt köszi!

Együtt lehetne érezni a velünk élő SZDSZ által megbabonázott áldozatokkal, megpróbálni segíteni rajtuk, csak ne lennének ennyire gőgösek! A gőgöt eltanulták a Körtől, ahova tartozni akarnak, gyakorolják, Pfizerért állnak sorba, büszkék a multis nyakbalógójukra, még az Ötkertben sem veszik le, 9 millió hülye paraszt országában sitcom főszereplők ők, moslék-ország álom királyfiai és királylányai, akik mindjárt emigrálnak, most már tényleg, szívességből vannak itt még velünk, felettünk.

A Budapestre felköltözött vidékinél, aki neofita buzgósággal papagájkodja vissza a magas státuszú, zéró kalóriás lózungot, nincs idegesítőbb ember; gőgje fékezhetetlen, túlnő rajta, ellöki családját, szülővárosát, leköpi a visszamaradottakat, kiposztolja az internetre, milyen borzasztó volt a legutóbbi hazalátogatás. Netflixet néz, merevedési zavarral küzd, pánikbeteg.

Istenben nem hisz, mégis fohászkodik: bárki, csak ne Orbán! Bárki, csak ne Orbán!

Isten nem haragszik rá, végtelenül megbocsátó, és van humorérzéke. Ha ajtót nyitnak neki a gangos lakásba, újpesti panelba, belép, teljesíteni egy kívánságot, és a biztonság kedvéért megkérdezi az embert: BIZTOS VAGY BENNE, HOGY EZT SZERETNÉD?

Ember: Igen! Bárki, csak ne Orbán!

Isten: BÁRKI?

Ember: Igen! Bárki, csak ne Orbán!

Isten: LEGYEN.

Ha csokit, kávét vagy banánt vásárol az ember, gyakran van lehetősége fairtrade logóval ellátott terméket választani. Lehet, hogy egy kicsit drágább, de az embléma garantálja a vevő számára, hogy morálisan jól cselekszik: választásával támogatja a szegény körülmények között élő termelőket, vásárlásával pedig fellép a világkereskedelem igazságtalan dinamikái ellen. Mindez kedvezően hangzik! Mit takar azonban a fairtrade tanúsítvány? A fairtrade megvalósulása pedig valóban azzal az eredménnyel jár, amit a magasabb árért cserébe ígérnek?

Mi az a fairtrade?

A fairtrade (méltányos kereskedelem) egy olyan globális kiterjedésű mozgalom, aminek célja, egy olyan világkereskedelmi rendszer támogatása, amelyben méltányosabb és etikusabb gyakorlatok érvényesülnek, különös tekintettel a fejlődő országok termelőire. A fairtrade elsődleges célja a termelők, főként a mezőgazdasági kistermelők és kézművesek méltányos díjazása és munkakörülményeik javítása. Mindez által a mozgalom gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi kérdéseket egyaránt megoldani, kezelni próbál.

A gyakorlatban mindez azt jelenti, hogy egy termék akkor viselhet fairtrade tanúsítványt, ha a termeléskor betartottak bizonyos méltányossági garanciákat. Ilyen garancia egyrészt, hogy a termelők nem foglalkoztattak gyermekeket, és hogy a munkások legalább a helyi minimálbérnek megfelelő fizetésben részesültek. Másfelől elvárás, hogy a termelők relatíve kis méretben termeljenek, és a helyi közösségben demokratikus alapon irányított termelőszövetkezetként működjenek. Harmadszor pedig elvárás, hogy a termelők környezettudatosak legyenek és törekedjenek a fenntarthatóságra. A garanciákat egy olyan hitelesítő szervezet ellenőrzi, ami tagja az úgynevezett Fairtrade Labelling Organizations International (FLO) ernyőszervezetnek.

Az elvárások betartásáért cserébe a vevők pedig a világpiaci ártól függetlenül egy minimum árat, illetve ezen felül egy szociális prémiumot fizetnek. Ha a termék ára a minimum ár alá esne, a termelő ezáltal biztosítva van. Ha azonban a termék világpiaci ára a minimum ár felett van, az eladó természetesen ezt az árat kapja a termékért, amin felül jár a szociális prémium. Fontos, hogy a szociális prémiumot a termelők elvileg olyan fejlesztésekre, beruházásokra költhetik csak el, amiben a demokratikusan működő termelőszövetkezetben előzetesen megállapodtak.

Mi lehet mégis a gond?

Elnézve az említett garanciákat a fairtrade koncepciója igen biztatóan hangzik: vásárlóként lehetőséget ad arra, hogy felelős döntést hozzunk és vásárlásunkkal egyszerűen, kényelmesen, apró ráfordítással támogassunk rászorulókat. A fairtrade kritikusai azonban felhívják a figyelmet néhány ellentmondásos tényezőre. A következőkben a kávé példáján keresztül szeretném ezeket bemutatni.

Először is érdemes tisztázni, hogy mi okozza a kávétermelők kiszolgáltatott helyzetét. Legfőképpen az, hogy a kávé kereslete és kínálata is árrugalmatlan. Magyarul a kávéfogyasztók a kávé árának változása miatt nem isznak lényegesen több vagy kevesebb kávét. Míg a termelők a kávétermesztés jellegéből fakadóan lassan tudnak reagálni az esetleges piaci változásokra (csak annyit fognak tudni az adott szezonban szüretelni, amennyit előzőleg elültettek), addig az időjárásnak való kitettség komoly kockázatot rejt magában (pl. fagy vagy szárazság). Mindez azzal jár, hogy a kávé piaci ára az éves termésátlag függvényében meglehetősen volatilis lehet.

Ez rámutat a kávépiac elsődleges problémájára. Ahol ezt az éghajlat lehetővé teszi (a „kávéövben”), viszonylag könnyen lehet nagy területen, alacsonyan képzett munkaerő bevonásával kávét termelni. A keresleti oldal rugalmatlansága miatt azonban a sok belépő, jellemzően alacsonyabb bevételű ország egyszerűen túltelíti a kávépiacot, jellemzően leszorítva a világpiaci árat. A fairtrade célkitűzéseit tehát ebben a kontextusban érdemes értékelni.

Cél: a szegények támogatása

A fairtrade deklarált fő célja a szegények támogatása. Ugyan a garantált minimum ár és a szociális prémium bizonyára eljut a termelőkhöz, a vizsgálatok arra jutnak, hogy a farmerek számára a fairtrade tanúsítvány megőrzése komoly összegbe kerülhet. Csupán az első vizsgálatra való jelentkezés 525 euróba kerül a termelőknek, amit pozitív eredmény esetén az első vizsgálat követ, ami 1430 és 3470 euró között mozog. Ezeket az ellenőrzéseket időnként meg kell ismételni, illetve egy állandó videós felügyeletet kell működtetni a farmon, aminek üzemeltetése éves szinten kb. 2770 euróba kerül. (Helyi kontextusban ezek igen magas összegek, ami egy jótékonysági program esetén erősen megkérdőjelezhető.)

Ezért cserébe a fairtrade szervezetek a termelőknek nem garantálják, hogy az éves termés egészét felvásárolják. Mi több, a tapasztalat azt mutatja, hogy a fairtrade körülmények között megtermelt kávé csupán 35-40%-a kerül fairtrade logó alatt értékesítve, a fennmaradó hányadot a többi eladóhoz hasonlóan világpiaci áron értékesítik a farmerek. Mindezt úgy, hogy az Amerikai Egyesült Államokban és az Európai Unióban is a kávéforgalom csak kb. 2-át teszi ki a fairtrade kávé. Ami pedig talán még aggasztóbb, hogy a kutatások a fairtrade garanciák betartását is megkérdőjelezik, hiszen vizsgálatok során gyermekmunkásokkal és helyi szinten is méltatlan munkabérekkel is találkoztak.

Mindemellett látni kell, hogy a különböző fairtrade szervezetek az évek során hatalmas hálózatokká nőttek, amik rengeteg embert foglalkoztatnak és hatalmas infrastruktúrát tartanak fenn, ami sok pénzt emészt fel. Így a kritikusok könnyen arra a következtetésre jutnak, hogy a méltányossági okból fizetett ártöbblet valójában csak meglehetősen kis arányban jut el azokhoz, akik arra ténylegesen rászorulnak, míg maguk a fairtrade hálózatok finanszírozzák belőle önfenntartásukat.

Közgazdasági szempontból a fairtrade így nem nevezhető hatékonynak (különösen figyelembe véve a kávépiac korábban bemutatott telítettségét és egyéb jellegzetességeit), míg karitatív voltának pozitív hatása korlátozott. A fairtrade logó jelentéstartalma így könnyen valami kevésbé meggyőző jelleggé csorbul: sokkal inkább egy „jóemberséget” kifejező morális tapasszá válik, ami sajnos a gyakorlatban inkább egy marketing eszköz, mint rászorulóknak nyújtott valós segítség.

(Borítókép: fair trade kávé / készítette: Marco2811 / stock.adobe.com)

A 20. Század második felében a Kennedy család számos tagja tragikus körülmények között hunyt el. Természetesen a család leghíresebb tagja – John Fritzgerald Kennedy – elleni merénylet vált a legemlékezetesebbé, de a Kennedy família több másik tagja is az elnökhöz hasonló életutat járt be. A médiában már az első tragédiák után, jóval az elnök meggyilkolása előtt a ’Kennedy-átokról’ cikkeztek, de a családot ért katasztrófák sorát tekintve jogos a kérdés, vajon tényleg átok ül-e a Kennedy-k felett?

A felemelkedés évei

A család története pontosan úgy indult ahogy várnánk: idősebb Patrick Kennedy az anyagi instabilitás elől menekülve elhagyta Írországot, hogy az Egyesült Államokban próbáljon szerencsét. A Kennedy család közéleti szereplését és befolyásszerzését Patrick fia alapozta meg, majd ezt követően a család hosszú évtizedekig az amerikai politikai élet meghatározó szereplője volt. John F. Kennedy 1947-ben vált a kongresszus tisztségviselőjévé és a család legalább egy tagja egészen 2011-ig tisztséget töltött be a képviselőházban. A Kennedy család azon tagjai, melyek politikai feladatokat láttak el, egyfajta referenciapontként szolgáltak a közélet szereplői szemében, hiszen a Kennedy-k nagy politikai hagyománnyal rendelkező, befolyásos családnak számítottak a kor Amerikájában. A politikai sikerek és a vagyonszerzés azonban nem tartott sokáig, a család már a nagy sikerek előtt tragédiák sorát szenvedte el.

Az átok évei

A családot sújtó balszerencsék sorozata Rosemary Kennedy (az elnök húga) betegségével kezdődött, aki minden bizonnyal egy, a szülés során fellépő komplikáció miatt mentális problémákkal küzdött. Kezelésére – apja nyomására – lobotómiát is bevetettek, de az operáció csak tovább súlyosbította Rosemary állapotát, aki egész felnőtt életét egészségügyi és pszichiátriai intézmények sorában töltötte.

Rosemary Kennedy

Forrás: JFK Library

Az elnök bátyja, Joseph a második világháborúban hunyt el csupán 29 éves korában, amikor egy bomba becsapódása miatt repülőgépe lezuhant. John F. Kennedy másik húga is repülőszerencsétlenségben vesztette életét mindössze 28 évesen Franciaországban. Az elnököt beiktatása után bő három évvel gyilkolták meg egy dallasi kampányeseményen. A nyitott tetejű autójában ülő elnök halálos golyótalálatot kapott, állapota menthetetlen volt.

Kennedy elnök percekkel a merénylet előtt

Forrás: Wikipédia

A merénylet okozta országos sokkot még fel sem dolgozta a Kennedy család és a közvélemény, amikor 1968-ban a néhai elnök öccsével, Robert Kennedy-vel is merénylő végzett. A demokrata szenátort elnökjelölti kampánya közben érte a halál. John és Robert öccse egy évvel a középső testvér halála után halálos autóbalesetet okozott, melyben utastársa életét vesztette. Edward Kennedy cserben hagyásos balesetet okozott, hiszen a mellette ülő súlyosan sebesült hölgyet magára hagyta és csak órákkal később ismerte be tettét. Ugyan Edward nem került börtönbe, az eset megakadályozta, hogy bátyjaihoz hasonlóan kibontakozzon politikai karrierje. Az incidens után visszavonult, de a közéletből nem tűnt el teljesen. 1980-ban például Jimmy Carter elnökjelölt elleni kampánytevékenységével került ismét reflektorfénybe.

Edward Kennedy napjainkban

Forrás: JFK Library

Az 1968-ban meggyilkolt Robert Kennedy fiát 1984-ben találták holtan egy hotelszobában Palm Beach-en, de az ő esetében kizárható az idegenkezűség, hiszen köztudottan függőségekkel küzdött és a halottkém kokain és fájdalomcsillapító szerek túladagolását állapította meg. Robert fiatalabbik fia is tragikusan korán halt meg, ő síbaleset áldozata lett Aspenben. John F. Kennedy fia sem érte meg az öregkort, hiszen 1999-ben tapasztalat nélküli repülőgéppilótaként zuhant az Atlanti-óceánba gépével, ahol feleségével együtt vesztek a mélybe.

Napjainkban a sajtó ifj. Robert F. Kennedy politikai ambícióiról számol be. Robert JFK öccsének fia, karrierje során számos területen alkotott maradandót. Az Egyesült Államokban főként íróként ismerik, hiszen több New York Times bestseller mű szerzője.

Ifj. Robert F. Kennedy

Forrás: Britannica

A közéletben vakcinaellenes megnyilvánulásairól és különböző témákat érintő összeesküvés elméleteiről ismerik. Indul a 2024-es amerikai elnökválasztáson, ahol 70 éves politikusként a fiatalabb jelöltek közé sorolható. Ugyan karrierje során a demokrata párt színeiben tevékenykedett, az elnökválasztáson független jelöltként indul. Kampányában sokat példálózik a megfelelő személyi védelem hiányáról és gyakran hivatkozik a családját ért tragédiákról. Vajon ifjabb Robert F. Kennedy is hisz a Kennedy-átokban?

Dél-Korea védelmi ipara a 2000-es évektől kezdődően felpörgött, olyannyira, hogy már különböző fegyverrendszerek exportjában a védelmi ipar éllovasaival versenyezhet. Ebből kiderül, hogy a legmodernebb projektekbe fog bele a Koreai Köztársaság, ez így van a légierő esetében is.

A koreai légierőt kiszolgáló vezető vállalat a Korea Aerospace Industries(KAI) legújabb kutatási-fejlesztési projektje a K-szériás vadászgépek legújabb generációjának kifejlesztése a KF-21. Az alacsony észlelhetőségű 4.5-ös generációjú vadászgép Dél-koreai-Indonéz közös fejlesztési projektet 2016-ban írták alá, mely együttműködés értelmében Indonézia 2026-ig 8,8 billió wonnak a 20 %-át, 1,6 billiárdot fizet ki Szöulnak, amely csupán az összköltségek 20%-át jelentené, cserébe 48 repülőgépet kap, technológia transzferrel és helyi gyártással.

Alapból kedvező üzlet Indonézia számára, azonban az ország nem tudta tartani az anyagi terhet. Már 2019-ben elkezdődtek a gondok, Indonézia csak 227,2 milliárd wont fizetett ki, amely azt jelentette, ha ebben az ütemben folytatja a fizetéseket, nem éri el a kitűzött árat 2026-ig. Ez további tárgyalásokat eredményezett, azonban a helyzet továbbra sem javul.

Az új KF-21-es Szöulban. Kép forrása: Aviation International News

Indonézia nem akar fizetni, 2022-23 között csak 50 milliárdot adtak a költségekhez, a koreai számítások szerint 2023-ra már 1 billiárd wonos tartozásnál tartott, és ez nem javult 2024-re sem. A probléma csak annyi, hogy a KF-21-esek gyártása 2023-ban elkezdődött és az indonéz fizetésképtelenséggel a projekt nagyon úgy tűnik a kudarc felé úszik.

Dél-Korea persze nem volt rászorulva az Indonéz 20%-ra a projekt finanszírozásában, a legfőbb cél az volt, hogy a Dél-Kelet Ázsiai régióban népszerűsítse a KF-21-eseket és ezzel hosszútávon növeljék a fegyverexportjukat. Azonban még ezt a célt figyelem előtt tartva sem engedheti meg Szöul azt az arcvesztést, amely a projekt finanszírozásának átvállalásával járna.

A projekt bizonytalanságát tovább növelte a volt indonéz védelmi miniszter elnöki kinevezése is. 2019-ben, védelmi miniszteri tevékenysége alapján gyűlt fel az adósság, ekkor kezdődtek az ár-csökkentő tárgyalások is. Először Indonézia kérte, hogy a határidőt tolják el 2034-re, erre Dél-Korea természetesen nemet válaszolt.

A fordulatot az ügyben tulajdonképpen „hátsó ajtós” vásárlásnak is nevezhető beszerzések adták, Indonézia meglepő módon 42 Rafale típusú és 12 Mirage 2000-5 vadászrepülőgépet vásárolt Franciaországtól. Ezek a beszerzések 54 db új repülőgépet jelent, amely a beígért 48 vásárlását szinte elképzelhetetlenné teszik. Ezt vezető koreai források is megerősítették.

Ennek eredményeképp várható volt, hogy Indonézia tovább akarja csökkenteni az árakat, hiszen esélytelen, hogy az 50 új harci eszköz mellett kifizesse a projekt teljes árát. Az új indonéz ajánlat a már pofátlannak mondható további 100 milliárd kifizetése lenne 2026-ig, amelynek a végösszege a közelébe sem érne a megegyezett 1,6 milliárdnak… Ennek cseréjében lemondanának a technológia transzferről az indonézek. Ez persze felháborodást keltett Dél-Koreában, azonban még mindig jobb, mintha teljesen bedőlne a projekt, így a koreai védelmi szakemberek fontolóra vették az ajánlatot.

Prabowo Subianto védelmi miniszterből lett elnök. Kép forrása: Magyar Hírlap

Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy bár az új ajánlatból az olvasható ki, hogy Indonéziának nincs szüksége a technológiatranszferre, mégis a KF-21 gyárakban dolgozó indonéz alkalmazottakat több alkalommal bizalmas adatok lopásán kapták rajta.

A következő fordulatra május 8-án került sor, amikor is a koreaiak elfogadták az indonéz költségcsökkentési ajánlatot. Ennek érdekében a költségek 1/3-ára csökkennek Indonézia számára, cserébe pedig a megbeszélt technológia transzfert csökkentenék.

Maga a KF-21-es vadászrepülőgép, amelyet a lopakodó funkció hiánya miatt 4,5-ös generációs repülőgépnek neveznek, a teljes üzembe helyezés után várhatóan a negyedik generációs F-16-osokat és F-15K-kat fogja leváltani. 2023-ban repült először szuperszonikus tesztet a KF-21, mely sikeresen lezajlott. A Dél-koreai védelmi szövetség pedig bejelentette, hogy még idén belekezdhetnek a sorgyártásba is.  

Kérdéses, hogy Indonézia a megegyezések után tudja-e teljesíteni az új feltételeket, vagy megint pár hónap elteltével elkezd alkudozni további csökkentésekért. Az egyértelműen kirajzolódik, hogy Koreával szemben jó tárgyalási pozícióban érzi magát Jakarta, és érzi a projekt létfontosságát a vezető ország számára.