Reaktor

Kivételes tárgyalásban, 136 igen és 27 nem szavazattal fogadta el a „gyülekezési jogról szóló 2018. évi LV. törvénynek a gyermekek védelmével összefüggő, valamint az ehhez kapcsolódó törvények módosításáról” nevet viselő törvényjavaslatot az országgyűlés.

Aki megszavazta, tapssal üdvözölte, aki nemmel voksolt füstgyertyát gyújtott és hangoskodott. Ebben (szinte) semmi váratlan nincs. Éppen ezért a közéleti éceszgéberkedést és hüledezést mellőzve, eme rövid szöveg a politika légüres tereiről gondolkodik.

Pride and prejudice.

A politika, így a pártpolitika felfogható elvek, tapasztalások és elgondolások mentén történő cselekvésnek, melynek célja a hatalom megszerzése, majd megtartása. Többnyire. Azonban eme göröngyös út riválisokkal, akadályokkal és „derült égből…” helyzetekkel van kikövezve.

Miután egyes formációk választanak és mérlegelnek, hogy mi képezze a szavak és a tettek mezején politikájukat, akarva-akaratlanul nyitva hagynak kiskapukat. Olyan kiskapukat, ahová az ellentétes oldal természetszerűleg behatol, már ha nincs ott eleve. Konkrét példákkal érzékeltetve: Míg „A” csapat az egykulcsos, addig „B” csapat a többkulcsos adó híve. Előbbi nemzetek, utóbbi föderális Európát látna szívesen. Az „ások” betiltanának bizonyos rendezvényeket, a „bések” pedig a kesztyűt felvéve még hangosabban állnak ki bizonyos rendezvényekért. Akció-reakció oda s vissza.

A közelgő választások egyik nagy kérdése, hogy mennyiben lesz 2026-ból 2006, amikor (utoljára) két nagy tömb egy az egy elleni küzdelméről szóltak a választások. Vagy az eddig látott „a sok kicsi sokra megy” elképzelés lesz meghatározó, amely limitálja a változás lehetőségét. Meglássuk!

Egy az egy elleni megmérettetés egyedül a TISZA Pártnak kedvez. A fiatal párt kommunikációjában és akcióiban, melyek leginkább a pártelnök cselekedetei meg is kezdte a 106 vs. 106, én listám kontra te listád meccsre való felkészülést. Ahogy mondani szokták „mindent egy lapra feltéve”, „nincs hova hátrálni”. A kormánypárt összeboronálása a harmadik és negyedik legnagyobb ellenzéki erővel, azaz a MiHazánkkal és a DK-val, azt jelenti, hogy az óellenzék (retorika!) helyett már egy új tematizál, a régi garnitúrát le kell cserélni. A pártelnök szavaival:

„Összenő, ami eddig is összetartozott.”

Quo vadis óellenzék?

Az elfogadott törvényjavaslat következtében megszervezett tüntetés a Momentum polcain található értékeken túl egyfajta taktikai lépés. Az ominózus februári eset és a júniusi gyenge eredmény óta a párt szerte nézett s nem lelé helyét a politikában. Rájuk és valamennyi parlamenti ellenzéki erőre igaz, hogy megváltozott a helyzett. Egész egyszerűen: a Fidesszel szembeni önmeghatározás mellé megérkezett még egy formáció. Ettől fogva a kormánypárt mellett már egy ellenzéki párt esetében is újra fel kellett tenni a „ki vagyok”, „miért vagyok” és ehhez hasonló kérdéseket. Érthetően utóbbi a nehezebb, DE.

A kettőt összegyúrva, egy jól szervezett, tudatos kampány, amely a belpolitikai hívószavak mellett a szexuális kisebbségek és az ukrán uniós tagság körül forog, még egy párt bejutását eredményezheti az országgyűlésbe. Adott párt ezzel a lépéssel, mind a kormánnyal, mind az újellenzékkel szemben képes öndefinícióra, hiszen benyomul egy „ellenőrizetlen” légüres térbe.

A Fidesz, az 1994-es csalódáskeltő pofont kihevervén körbenézett és a szociálliberális koalícióval szemben fragmentált ellenzéket, továbbá egy belső viszályok sújtotta, vezetőjét elvesztő jobboldalt látott. A párt az MDF és a jobboldali kormánykoalíció bukásával keletkező légüres teret kihasználva politizált és az évek során a jobboldal vezetőjévé vált. A recept persze korántsem konvertálható át a mai politikai viszonyokra, ám a séma hasonló. A kispártok szerencséjére legyen mondva nincs olyan politikai alakulat, amely a nemzeti radikálisoktól a Pride-ig mindent lefed. Ők, akár az ős-jobbik vagy a korai LMP, saját üzeneteikkel és (újra megtalált) karakterükkel megugorhatják az 5%-os küszöböt.

Parlamenti képviselet terén jelen állás szerint 2 biztos (Fidesz, TISZA) és 2 küszöbön táncoló (MiHazánk, DK) pártról beszélhetünk. Az előttünk álló hónapok eldöntik, lesz-e +1, égszakadás s földindulás esetén +2.

(Borítókép forrása: https://momentum.hu/donath-anna-a-pride-egyszerre-unnep-es-polgarjogi-kuzdelem/)

Miközben a figyelem nagy része Gázára, a januárban tető alá hozott tűzszünet sorsára és az újjáépítési tervekre irányul, egyre fokozódnak a feszültségek Ciszjordániában, a másik palesztin területen: két nappal a gázai tűzszünet életbe lépése után Izrael az elmúlt évtizedek legnagyobb katonai műveletet indította meg Ciszjordániában.

A folyamatban lévő művelet során több tízezer palesztint telepítettek ki a nagyobb arablakta városokból. Izrael szerint a cél a terrorizmus felszámolása a ciszjordániai fellegvárakban, ami a hatóságok szerint egész évben folytatódik. 

(Kép forrása: Amnesty International)

Ciszjordánia

Ciszjordánia az 1967-es háborúban történt elfoglalása óta Izrael katonai megszállása alatt áll. Az 1990-es években, az első palesztin intifáda után Izrael és a Palesztin Felszabadítási Szervezet az oslói egyezmény aláírásával, amely korlátozott önkormányzatiságot biztosított a palesztinok számára Ciszjordániában és Gázában egy esetleges, de még meg nem valósult teljes palesztin állam előkészítése céljából. A megállapodás Ciszjordániát három területre osztotta: „A” a Palesztin Hatóság ellenőrzése alatt, „B” közös palesztin és izraeli ellenőrzés alatt és „C” közvetlen izraeli ellenőrzés alatt.

Ciszjordániában, beleértve Kelet-Jeruzsálemet is, mintegy 3 millió palesztin és a becslések szerint 700 000 izraeli zsidó telepes, akik több száz településen élnek, melyeket a nemzetközi jog illegálisnak tekint. A legtöbb palesztin az A és B területen él, amelyek Ciszjordánia legvárosiasodottabb területei, és a terület 18%-át, valamint 22%-át teszik ki. Ezek több száz különálló szegmensből állnak, amelyeket a C terület szakít meg, amely Ciszjordánia mintegy 60%-át foglalja magában, és ahol a becslések szerint 300 000 palesztin és az izraeli telepesek nagy része él.

(Kép forrása: Al Jazeera)

Az izraeli kormány 2023-ban rekordszámú építési engedélyt hagyott jóvá új telepeslakások építésére, 2024-ben pedig több ciszjordániai területet nyilvánított állami földterületté, mint bármelyik korábbi évben. 2024-ben a Nemzetközi Bíróság mérföldkőnek számító tanácsadói véleményt adott ki, amelyben kijelentette, hogy a palesztin területek tartós izraeli megszállása a nemzetközi jog szerint jogellenesek, és azt a lehető leghamarabb meg kell szüntetni.

Izrael elutasította ezt, és tagadja, hogy megszállása és települései Ciszjordánia legális annektálását jelentenék, azaz a terület vagy egyes részeinek egyoldalúan teljes izraeli fennhatóság alá vonása különösen az izraeli jobboldal egy részének célja, akik történelmi vallási és biztonsági indokokra hivatkoznak.

Illegális zsidő település Ciszjordániában. Évente több tízezer zsidő települ át Izraelből Ciszjordániába. (Kép forrása: The Times of Israel)

Az izraeli kormány már korábban is közel került Ciszjordánia legalább részleges annektálásához. Benjamin Netanjahu miniszterelnök 2019-ben megfogadta, hogy Ciszjordánia egyes részeit, beleértve a meglévő izraeli településeket és a Jordán-völgy nagy részét is annektálja, amivel Izrael Ciszjordánia területének mintegy 30%-át annektálta volna, de erre nem került sor. Az annexiós terveket elhalasztották, mivel még abban az évben Izrael az Ábrahámi Megállapodás keretében több arab országgal létesített diplomáciai kapcsolatot.

Erre reflektálva Izrael szélsőjobboldali pénzügyminisztere, Bezalel Szmotrics, aki maga is telepes, azt mondta, hogy a 2025-ös év „Isten segítségével a szuverenitás éve lesz Júdea és Szamária területén”, utalva Ciszjordánia annektálására, és az izraeliek által használt bibliai kifejezést alkalmazza a területre.

Nyilvánvaló, hogy Trump visszatérése jelentősen felbátorította a telepespárti és annexiópárti izraelieket. Első ciklusában Trump szakított az Egyesült Államok több évtizedes politikájával és a nemzetközi konszenzussal, amikor elismerte Jeruzsálemet Izrael fővárosának, és elismerte az izraeli szuverenitást a megszállt Golán-fennsík felett, amit Izrael 1967-ben foglalt el Szíriától. Trump abban is újat hozott, hogy az Egyesült Államok hivatali idejében nem minősítette illegálisnak a ciszjordániai izraeli telepeket.

(Kép forrása: NBC News)

Hivatalba való visszatérésekor Trump Mike Huckabee volt arkansasi kormányzót nevezte ki az Egyesült Államok izraeli nagykövetévé. Huckabee evangéliumi keresztény, a Izraelt a zsidó népnek adományként juttatott isteni ajándékként tekint, és kijelentette, hogy szerinte Izraelnek joga van Júdeához és Szamáriához.

Trumpnak a Gázai övezet palesztinoktól való megtisztítására vonatkozó javaslatát Izrael is üdvözölte, és új elnöki ciklusának első napján Trump eltörölte azokat a szankciókat, amelyeket a Biden-kormányzat vetett ki az izraeli telepesre. Szmotrics pénzügyminiszter Washingtonban találkozott Trump pénzügyminiszterével, ami egyértelmű változás a Biden-adminisztrációhoz képest, amely gyakorlatilag bojkottálta Szmotricsot.

Izrael folytatja az annexiót?

Érdekesség, hogy az év elején az izraeli kormánykoalíció törvényhozói leszavaztak egy ellenzéki törvényjavaslatot, amely a ciszjordániai Jordán-völgy annektálására törekedett. Azt javasolták, hogy az annexiót bölcsen és az Egyesült Államokkal együttműködve hajtsák végre.

Vajon Trump támogatni fogja az elképzelést?

A normalizáció viszont már most is valószínűtlennek tűnik, tekintettel a szaúdiak ellenállására Izrael gázai magatartásával szemben, és a legtöbb jel arra utal, hogy Trump támogatni fogja az annexiót, amelynek bejelentésére bármikor sor kerülhet.

Hogyan nézne ki az annexió, ha megtörténik?

Bármi legyen is az izraeli kormány végső elképzelése, az annexió egy többlépcsős folyamat lesz, amely talán a Jeruzsálemhez közeli izraeli települések annektálásával kezdődik, majd a Ciszjordánia mélyebben fekvő településeivel és azok környékével folytatódna, majd talán a Jordán-völgy és a külső területek annektálásával fejeződne be. Az annexiónak messzemenő következményei lennének; eltemetné a kétállami megoldás maradék reményét is, mivel lehetetlenné tenné egy életképes, összefüggő palesztin állam létrehozását.

Emellett megnehezítené a törékeny gázai tűzszünetet, aláásná az amúgy is gyenge és népszerűtlen Palesztin Hatóságot, és azzal a kockázattal járna, hogy új erőszakhullámot indítana el a térségben. Valószínűleg elsüllyesztené a Szaúd-Arábiával régóta áhított diplomáciai normalizáció lehetőségét is, és veszélyeztetné az olyan országokkal kötött békeszerződéseket, mint Jordánia.

A USAID (United States Agency for International Development) hosszú évtizedek óta az Egyesült Államok nemzetközi fejlesztéspolitikájának egyik legfontosabb intézménye, amelyet Donald Trump elnöksége alatt célkeresztbe vettek. Trump elnök már beiktatásának első napjaiban aláírta a külföldre irányuló segélyezés 90 napos felfüggesztését, ezzel jelentősen megbénítva az ügynökség működését. De vajon miért vált a USAID a republikánusok szemében problémás intézménnyé?

Mi is az a USAID?

A USAID-t John F. Kennedy elnök alapította 1961-ben azzal a céllal, hogy segítse a fejlődő országok gazdasági növekedését, javítsa az egészségügyi ellátást, támogassa az oktatást és hozzájáruljon demokratikus intézmények kiépítéséhez. A szervezet globálisan működik, különféle humanitárius segélyezési és fejlesztési programokat finanszírozva. Működése az Egyesült Államok „soft power” eszköztárának is fontos része, hiszen a segélyezési programokon keresztül erősíti az amerikai befolyást a világ különböző pontjain.

Kép forrása: Getty Images, 2024 J. David Ake

Minden elnöki adminisztráció idején más-más prioritások kerültek előtérbe. A Biden-kormányzat például több LGBTQ-közösségeket támogató projektet indított, amelyeket a republikánusok gyakran bíráltak. Ugyanakkor a USAID alapvető tevékenysége ennél jóval szélesebb körű: például vakcinázási programokat működtet, amelyek segítenek a polio és más járványok elleni küzdelemben a fejlődő világban. Az ilyen programok kulcsfontosságúak a globális egészségügy szempontjából, ám a Trump-adminisztráció „America First” politikájának fényében az USA egyre kevésbé mutat érdeklődést ezek finanszírozására.

Miért vált a USAID közellenséggé republikánus körökben?

A republikánusok már régóta kritikával illették a USAID tevékenységét, túlzott költekezéssel és az amerikai érdekekkel össze nem egyeztethető programokkal vádolva az ügynökséget. Marco Rubio külügyminiszter például így nyilatkozott róla: „Önmaguk által döntve, egy globális jótékonysági szervezetként funkcionálnak, amely nem egyezik sem az amerikai érdekekkel, sem az adófizetők akaratával.” Az alábbiakban két jelentős kritikát és azok cáfolatát vizsgáljuk meg.

1. A USAID és a COVID-19 „laborszivárgás”

Elon Musk az X-en (korábban Twitter) azt állította, hogy a USAID adófizetői pénzekből finanszírozta a COVID-19 vírus kiszivárgását a vuhani laborból. Ez az állítás azonban több pontatlanságot tartalmaz, beleértve a COVID-19 laborból való kiszivárgás összeesküvés-elméletét.

A USAID valóban támogatta az EcoHealth Alliance nevű orvosi kutatócsoportot, amely olyan programokat működtetett, mint a „Feltörekvő járványveszélyek” kezdeményezés, amelynek célja új, állatokról emberekre terjedő betegségek azonosítása volt. Azonban semmilyen bizonyíték nem támasztja alá, hogy a COVID-19-et az EcoHealth Alliance kutatásai okozták volna. Robert Kessler, a csoport szóvivője 2021-ben a The New York Times-nak nyilatkozva kifejtette, hogy az általuk vizsgált vírusok egyike sem mutatott olyan hasonlóságot a SARS-CoV-2-vel, amely alapján feltételezhető lenne szerepük a járvány kitörésében.

2. A Gázai övezet fogamzásgátlási programja

Egy másik jelentős kritika a USAID állítólagos szerepére vonatkozik a Gázai övezetben zajló fogamzásgátlási programok finanszírozásában. Az alt-right média szerint az USAID több millió dollárt költött fogamzásgátló eszközök szállítására a térségbe, amit politikai beavatkozásnak tekintettek.

A valóság ezzel szemben az, hogy bár a Biden-kormányzat külügyminisztériuma valóban aláírt egy 50 millió dolláros szerződést a gázai egészségügyi ellátás támogatására, ebben nem szerepelt fogamzásgátlók szállítása. Az USAID 2023-ban ugyan 60,8 millió dollár értékben küldött fogamzásgátlót és óvszert más országokba, ám ebből egyetlen szállítmány sem érkezett Gázába. Érdemes azt is megjegyezni, hogy a Trump-adminisztráció saját hivatali ideje alatt szintén küldött fogamzásgátló eszközöket a világ más részeire: 2018-ban 51,5 millió, 2019-ben pedig 39,1 millió dollár értékben.

A USAID Európában is aktív szerepet vállalt, többek között Ukrajna támogatásában. Az ukrán háborús veteránok és családjaik számára segélyszervezetet alapítottak, továbbá az ukrán farmereket is segítették.

A támogatások legjelentősebb területe Afrika volt. A USAID egyik legfontosabb kezdeményezése a PEPFAR (President’s Emergency Plan for AIDS Relief), amely az AIDS elleni küzdelemben vállalt jelentős szerepet olyan országokban, mint Dél-Afrika, Kenya vagy Nigéria.

Kép forrása: theheritagetimes.com

A két kritika gyorsan bejárta a közösségi médiát, és bár a valóságalapjuk megkérdőjelezhető, maga a USAID működése valóban megér egy alaposabb vizsgálatot. A szervezet által finanszírozott programok hatékonyságának értékelése elengedhetetlen: fontos megvizsgálni, hogy ezek valóban eredményesek-e, illetve, hogy a jelentős összegeket megfelelően használják-e fel. Noha a két mainstream kritika alapot adhat egy ilyen diskurzusnak, rendkívül lényeges, hogy a félrevezető elméletek és dezinformációk ne terjedjenek el, hiszen ezek nemcsak hamis narratívákat erősítenek, hanem akár komoly károkat is okozhatnak.

Trump intézkedéseinek hatása és a jövő kilátásai

Donald Trump intézkedéseinek következtében a USAID globális működése jelentősen beszűkült. A finanszírozási megszorítások miatt több ezer alkalmazott veszítette el állását, és számos nemzetközi program került veszélybe. Azonban helyreállás várható, hiszen az ügynökség jelenleg csak szünetel, amíg nem módosítják a célokat.

Első lépésként az ügynökséget besorolták a külügyminisztérium alá, így Marco Rubio közvetlen hatása alá került. Valószínűsíthető, hogy a segélyezések összege csökkenni fog, azonban az olyan kulcsfontosságú egészségmegőrzési programok, mint az AIDS elleni küzdelem vagy az oltási kampányok, nem szűnnek meg.

Törökország a 2022. február 24-én kitört orosz-ukrán háború kezdete óta igyekszik egyensúlyozni az oroszok és a nyugat között. Egyrészt megpróbálja magát Ukrajna-pártinak, másrészt pedig nem nyíltan Oroszország-ellenesnek mutatni. Ez a stratégia sok szempontból figyelemre méltóan sikeresnek bizonyult, Törökország mára kulcsfontosságú közvetítő szerepet tölt be a konfliktusban.

Nemrég azonban változott a török stratégia, és a kormány nyíltan kiállt amellett, hogy Ukrajnának joga van a 2014 előtti határaihoz, és csatlakozhat a NATO-hoz. Sőt, még egy háború utáni biztonsági garanciát is felajánlott. 

Mi a török álláspont az ukrajnai háború során?

Erdogan török elnök megpróbálta mindkét oldalt támogatni, ami többé-kevésbé sikerült is neki, hiszen Törökország egy sor diplomáciai győzelmet aratott az invázió kezdete óta: jó kapcsolatokat ápolnak az oroszokkal annak ellenére, hogy NATO-tagok. Törökország adott otthont az Ukrajna és Oroszország közötti tárgyalások első fordulójának 2022 márciusában.

Ez a hintapolitika sokat segített a török gazdaságnak is. Amikor a háború elkezdődött, Erdogan unortodox monetáris politikájának köszönhetően az infláció éves szinten már 50% körül volt, és a 2022 januárjában bevezetett szankciók okozta globális energiaár-emelkedés államcsőddel fenyegetett.

A szankciók elkerülése érdekében rengeteg orosz készpénz áramlott Törökországba, ami jelentős devizaforrást biztosított Törökország számára, miközben a török védelmi vállalatok komoly bevételekre tettek szert azáltal, hogy drónokat és fegyvereket adtak el Ukrajnának.

Emlékezetes, hogy 2023-ban Törökország kezdetben megtagadta Svédország és Finnország NATO-ba való felvételét, amivel egyrészt kedvezett Moszkvának, másrészt lehetővé tette Törökország számára, hogy különböző engedményeket (F-16-os vadászgépeket) csikarjon ki a többi NATO-tagtól. Tavaly aztán Törökország ismét közvetítőként lépett fel, hogy tárgyalásokat folytasson egy amerikai-orosz fogolycseréről, amelynek köszönhetően Evan Gershkovich amerikai újságíró is szabadulhatott.

(Kép forrása: Flight Global)

Törökország tehát semleges pozíciót foglalt el: továbbra is kereskedik mind Oroszországgal, mind Ukrajnával, miközben kihasználta egyedülálló helyzetét, mint viszonylag oroszbarát NATO-tag, hogy egyfajta közvetítő szerepet töltsön be.

Az elmúlt időszakban viszont Törökország feltűnően Ukrajna-barát hangokat ütött meg. Meglepetést okozott, hogy néhány órával azután, hogy orosz és amerikai tisztviselők találkoztak Szaúd-Arábiában, Zelenszkij meglepetésszerű látogatást tett Ankarában egy közös sajtótájékoztatón.

Itt Erdogan kijelentette, hogy ragaszkodik ahhoz, hogy Ukrajnát és Európát is vonják be a tárgyalásokba. Emellett megerősítette, hogy támogatja Ukrajna területi integritását. Ezzel arra utalt, hogy az összes 2014 előtti Ukrajnához tartozó terület, beleértve a Krímet is Ukrajnához tartozik és még az ország NATO csatlakozása mellett is kiállt.

Mindez szöges ellentétben áll a Trump-adminisztrációval, amely Ukrajna és Európa nélkül folytat tárgyalásokat. Továbbá az amerikaiak szerint Ukrajnának el kell fogadnia bizonyos területi veszteségeket, és irreálisnak tekintik Ukrajna NATO-törekvéseit. Ezt követték a török külügyminiszter hasonló megjegyzései, aki a héten megismételte Törökország álláspontját az ukrán NATO-tagságról, valamint felvetette, hogy Törökország hajlandó lenne biztonsági garanciákat nyújtani egy tűzszünet esetén. Továbbá arra ösztönözte Európát, hogy próbáljon függetlenedni az USA-tól, mert az USA-tól való függőség csökkentésével ellenállóbb lesz a kontinens.

(Kép forrása: CNN)

Fontos, hogy ezeket az üzeneteket nem feltétlenül kell túl komolyan venni. Törökország mindig is támogatta Ukrajna területi integritását, és Erdogan egy veterán hintapolitikus, ha külügyekről van szó. Ettől függetlenül legalább az igaz, hogy Törökország hirtelen sokkal inkább Ukrajna-pártibbnak tűnik, ami életbevágóan fontos jelenleg Zelenszkij számára.

Továbbá a taktika része lehet a nemzetközi közvélemény széleskörű, Oroszország és Amerika-ellenes fordulata, ami kirívóan nyilvánvalóvá vált. A hétfői ENSZ-közgyűlési szavazáson csak egy maroknyi ország szavazott az USA-val és Oroszországgal együtt az ukrajnai háború befejezésére felszólító európai határozat ellen. Ez alapvetően azért van így, mert korábban a háborúra egy NATO-Oroszország proxy-háborúként tekintettek, ami miatt a nyugatot nem kedvelő országok nem szívesen sorakoztak fel Ukrajna mögött.

(Kép forrása: Middle East Eye)

Most Trump és Oroszország retorikailag ugyanarra az oldalra került, egy neoimperialista világrendben hisznek, ahol a nagy országok bármit megtehetnek a kis országokat. Erdogan már régóta egy többpólusú világot szorgalmaz, ahelyett, hogy a hagyományos szuperhatalmak dominálnának.

Ezért is van az, hogy Erdogannak nem lenne ellenére, ha Ukrajna visszaszerezné az összes 2014 előtti területét, beleértve a Krím-félszigetet is.

Végül, de nem utolsósorban Törökország ki akarja használni katonai erejét, hogy jobb alkupozícióba kerüljön az EU-val szemben. Törökországé a NATO második legnagyobb hadserege, több aktív katonájuk van, mint bármelyik európai hadseregnek. Erdogan rájött, hogy Európának sokkal jelentősebb katonai erőkre lesz szüksége ahhoz, hogy amerikai támogatás nélkül is garantálni tudja Ukrajna biztonságát, ezért felajánlotta segítségét, ha az EU ad neki valamit cserébe, például Törökországot beengedi az EU-ba. Erdogan ezt akkor tette világossá, amikor kijelentette, hogy Törökország uniós csatlakozása az egyetlen módja a kontinens biztonsági és demográfiai válságának megoldására. Nem ez az első alkalom, hogy Erdogan megpróbálja ezt a kártyát kijátszani. Miután Trump novemberben megnyerte a választást, Erdogan azt nyilatkozta, hogy

„Törökország teljes körű bevonása az Európai Unió védelmi erőfeszítéseibe nélkülözhetetlen Európa békéje és biztonsága szempontjából”.

(Kép forrása: S&D Group)

Bár nehéz elképzelni, hogy Törökország a közeljövőben csatlakozna az EU-hoz, Erdogan talán még mindig képes lenne egy szorosabb gazdasági kapcsolatot létrehozni az EU-val. Ha Európa úgy dönt, hogy a NATO-n kívül egy új biztonsági architektúrát épít ki, és most Európát mondunk, nem az EU-t, akkor valószínűleg az Egyesült Királyság is benne lesz. De ez magában foglalná Törökországot is? Egyrészt Törökország erős hadsereggel rendelkezik, hatalmas hadiiparral, és stratégiailag értékes helyen fekszik a Fekete-tenger mentén, valamint Európa és a Közel-Kelet találkozásánál. Viszont Erdogan némileg megbízhatatlan és időnként kétarcú NATO-szövetségesnek bizonyult, és egyes európai országok, különösen Franciaország és Görögország, nagyon ellenállhatnának az ötletnek.

Március 16-án hajnalban, azaz most vasárnap újra elrajtol a Forma 1, a szezon kezdete pedig mindig új autókat, új elvárásokat és új versenyzői neveket hoz. 
2025-ben azonban a mezőnyben egy generáció óta most a legjelentősebb a változás, hiszen hat pilóta - akik közül öten az elmúlt két évben a Forma-2-ből kerültek ki - készül az első teljes F1-es szezonjára. A pilóták ilyen mértékű kicserélődése rendkívül kivételes, na de nézzük is az újoncokat, és hogy milyen reményeket fűzhetünk hozzájuk. 

Jack Doohan

A 22 éves ausztrál és az Alpine Academy versenyzője a legtapasztaltabb az F1-es gépeken az öt versenyző közül. Egy-egy évet töltött az F3-ban és az F2-ben, és a 2023-as F2-es bajnokságban a harmadik helyen végzett, mielőtt 2024-ben visszavonult a versenyzéstől. Második F2-es szezonjában a kezdeti nehézségek ellenére az utolsó öt fő futamból hármat megnyert. Jack Doohan F1-es átállása a legtöbbjüknél zökkenőmentesebb, köszönhetően az Alpine-nál töltött egy évnek - amit teszteléssel töltött - és az Abu-Dhabiban való utolsó pillanatos debütálásnak. Miközben az Alpine Franco Colapinto szerződtetésével megindultak a találgatások a jövőjével kapcsolatban, Doohan továbbra is arra összpontosít, hogy a pályán bizonyítson. Az ausztráliai szezonnyitója különleges jelentőséggel bír, mivel édesapja, az ötszörös motorversenyző Mick Doohan nyomdokaiba lép.

Kimi Antonelli 

Lewis Hamilton utódjának lenni a Mercedesnél nem könnyű feladat, de a csapat Kimi Antonellibe vetett bizalma rávilágít arra, hogy nagyra tartják a fiatal olaszt. Eredetileg Hamilton utódjának tervezték, de Antonelli előléptetését felgyorsították, miután Hamilton a Ferrarihoz igazolt. A Mercedes főnöke, Toto Wolff, aki a gokartozás óta figyelemmel kíséri Antonelli pályafutását, gyorsan döntött, hogy ő lesz az utódja. Antonelli dominanciája a junior kategóriákban - többek között az olasz és a német F4-es bajnoki cím megnyerése 16 évesen - a jövő sztárjaként jellemezte őt. 

A Mercedes eltért a szokásos módszeres pilótafejlesztési megközelítéstől Kimi Antonelli esetében, és a 2023-as Formula Regional bajnoki címétől egyenesen az F2-be gyorsított, kihagyva az F3-at. Az ugrás kihívást jelentett, de júliusban Silverstone-ban egy sprintversenyen aratott győzelemmel így is megszerezte első dobogós helyezését. Az F2 mellett Antonelli kiterjedt privát F1-es teszteken is részt vett, és elismerést kapott a kiegyensúlyozottságáért. Mindössze 17 évesen óriási vizsgálatnak nézett elébe, de a Mercedes főnöke, Toto Wolff, aki eltökélte, hogy nem hagy ki egy újabb generációs tehetséget, mint Max Verstappen, hajlandó türelmesnek lenni. George Russell teljesítményének elérése sikeres újonc szezont jelentene.

forrás: https://www.motorsportweek.com/2025/02/06/f1-releases-behind-the-scenes-documentary-on-2025-rookies/  

Gabriel Bortoleto

Az F3-as és F2-es bajnoki címek egymást követő években történő megnyerése erősen jelzi egy versenyző potenciálját, ahogy azt Russell, Leclerc és Piastri esetében is láthattuk. A legutóbbi, aki ezt a bravúrt elérte, az a brazil Gabriel Bortoleto, aki 2024-ben debütál a Sauber színeiben. Korábban a McLaren akadémiájához tartozott, majd tavalyi menesztése után csatlakozott a Sauberhez, és a csapat a jövőjének kulcsfontosságú darabjaként tekint rá, mielőtt 2026-ban átáll az Audihoz. Az, hogy újoncként olyan speciális sorozatokban, mint az F2 és az F3, győzni tudott, kiemeli alkalmazkodóképességét, ami kulcsfontosságú előny az F1-es debütálásához.

„Tudom, hogy sok szó esik a fiatal generációról, sok újoncról jövőre is - nagyon tehetségesek mindannyian. De a legjobb Gabriel. Ő megmutatta a pályán ugyanazokkal az autókkal. Nyilvánvalóan jövőre talán nem lesz olyan autója, mint néhány újoncnak, de remélem, az emberek nem felejtik el, hogy jobb náluk.” - Fernando Alonso

Ollie Bearman

Az, hogy Doohan hat napot kapott a tavaly év végi Abu-Dhabi futam előtt, semmi Ollie Bearmanhoz képest, aki márciusban, Jeddában mindössze néhány órával az utolsó edzés előtt tudta meg, hogy F1-es debütál - ráadásul a Ferrari színeiben. Lenyűgöző 11. helyezése a kvalifikáción és a hetedik helyezése a futamon bebetonozta, hogy ő a jövő sztárja. A Haas, amely már 2025-re leszerződtette őt, ismét őt hívta, hogy helyettesítse Kevin Magnussent Azerbajdzsánban és Brazíliában. Bearman korábban ígéretesnek bizonyult az F3-ban, és csak hajszál híján maradt le a 2022-es bajnoki címről, mielőtt az F2-be került volna. Az áttörés pillanata Bakuban jött el, ahol dominált a hétvégén, megszerezte a pole-t, és megnyerte a sprint- és a főfutamot is, mindössze negyedik F2-es futamán.

forrás: https://www.formula1.com/en/latest/article/first-wins-historic-moments-and-a-giant-squid-what-was-happening-in-the.4ZB0krXmcMeT6p9cAEgGub 

Isack Hadjar

Ő volt az utolsó újonc, aki 2024-re F1-es ülést szerzett, és a Red Bull átigazolása után a Racing Bullsnál kötött ki. A francia-algériai pilóta tavaly az F2-ben Gabriel Bortoleto mögött a második helyen végzett és négy futamot nyert. A Red Bull egyértelmű választásnak tartotta őt az előléptetésre, mivel rugalmassága és önbizalma segített neki eligazodni a kemény juniorprogramban. Christian Horner csapatfőnök „nyers tehetségnek” nevezte Hadjart, aki gyorsaságával megelőzte csapattársát, Yuki Tsunodát a szezon utáni teszteken.

Habár vannak, akik Liam Lawson-t is az újoncok között említik még, valójában 11 futamon való indulással a háta mögött és három pontszerző helyezéssel az AlphaTauri/Racing Bulls ideiglenes pilótájaként 2023-ban és 2024-ben, eléggé elrugaszkodott dolog F1-es újoncnak tekinteni az új-zélandi versenyzőt. 

Donald Trump azt ígéri, hogy megszerzi országának a Panama-csatornát. De vajon képes lesz rá, vagy ismét blöfföl?

Az ígéretet 25 évvel azután tette, hogy az USA a csatorna teljes ellenőrzését átadta Panamának. A panamai politikusok szerint ez olyan, mintha Panama megpróbálná megszerezni a Brooklyn-hidat. Panama elnöke szerint az ország soha, semmilyen körülmények között nem adná át a csatorna feletti ellenőrzési jogot az amerikaiaknak. Donald Trump válaszul akár egy amerikai katonai beavatkozás lehetőségét is lebegteti.

A Panama-csatorna története

A februári panamai útja során Marco Rubio külügyminiszter kijelentette, hogy a Trump-adminisztráció szerint Panama megsértette azt a szerződést, amelyet az USA-val írt alá, amikor átvette a csatorna feletti ellenőrzést. Az USA erre a feltételezésre alapítja a követelését.

Marco Rubio amerikai külügyminiszter Panama csatornánál. (Kép forrása: Autoridad del Canal de Panamá)

A szerződés értelmében a csatornának tartósan semlegesnek kell maradnia, vagyis nem részesülhet előnyben egyetlen ország sem, például: az áthajózási díjaknak igazságosnak, észszerűnek és méltányosnak kell lenniük minden állam felé. Trump egyik fő érve arra, hogy Panama megsérti a szerződést, az, hogy - mint mondja:

„Kína üzemelteti, kínai!”

A panamai hatóságok kitartanak amellett, hogy a csatorna teljes mértékben Panama ellenőrzése alatt áll. Ez de jure igaz, mivel az amerikai aggodalmak nagy része abból fakad, hogy a kínai vállalatok jelentős mértékű beruházásokat hoztak a régióba, ami egyesek szerint nemzetbiztonsági kockázatokkal jár az USA-ra nézve. Fókuszban a csatorna két végén elhelyezkedő kikötők állnak, amelyeket eddig egy hongkongi üzemeltető, a CK Hutchison üzemeltetett. Ez a helyzet március elején ez megváltozott.

A CK Hutchinson által eddig üzemeltett kikötők egyike. Mostantól amerikai vállalatok tulajdonában van. (Kép forrása: Panama News Room)

„Éppen ma, egy nagy amerikai vállalat, bejelentette, hogy megvásárolja mindkét kikötőt a Panama-csatorna körül”

- dicsekedett Donald Trump az évértékelő beszédében. A BlackRock által vezetett befektetői konzorcium megállapodott, hogy megvásárolja a kikötők többségi részesedését a Hutchisontól, így azok amerikai tulajdonba kerülnek. Más projektek is aggodalmat keltettek az USA-ban, például egy 2018-as beruházás, amikor kínai cégek építettek egy új hidat a csatorna felett. Egyes szakértők szerint ez kockázatokat rejt magában. Egy híd által nem lehet irányítani a csatornát, de arra fel lehet használni, hogy szabotálják vagy elzárják a kereskedelmet. Egy hídban szkennereket és érzékelőket lehet elhelyezni a betonban.

(Kép forrása: TYlin)

John Feeley Barack Obama elnöksége alatt, majd Donald Trump hivatali idejének első évében is az Egyesült Államok panamai nagyköveteként szolgált, ideológiai nézeteltérései miatt mondott le posztjáról Trump alatt. Diplomáciai szolgálata idején komoly figyelmeztetést fogalmazott meg Kína Panama-csatorna körüli szerepvállalásával kapcsolatban. Feeley szerint Kína ugyan nem feltétlenül jelent közvetlen fenyegetést a csatorna biztonságára, de rámutatott, hogy Peking világszerte gyakran összekapcsolja kereskedelmi terjeszkedését kémkedéssel, szellemi tulajdon eltulajdonításával és titkos információgyűjtéssel. Éppen ezért – bár nem ért egyet Trump harcias, konfrontatív hangvételével – Feeley sem bagatellizálja Kína panamai jelenlétének kockázatait, és megérti az amerikai elnök aggodalmait, még ha azok kezelésében más eszközöket is tartana helyesnek.

Peking washingtoni nagykövetségének szóvivője azt mondta:

„Kína mindig tiszteletben fogja tartani Panama szuverenitását a csatorna felett, és elismeri a csatornát, mint állandóan semleges nemzetközi vízi utat”, és hogy „azok az állítások, hogy Kína kémkedésre használja a létesítményeket, rágalmak”.

Trump szerint az amerikai hajóknak magasabb díjat kell fizetniük a csatorna használatáért. Ezt a panamai hatóságok tagadták. Ráadásul véleménye szerint az USA-nak történelmi joga van a csatornához: az USA finanszírozta és felügyelte a csatorna építését, és mintegy 375 millió dollárt költött a projektre, ami mai áron számítva több mint 11 milliárd dollárnak felelne meg.

(Kép forrása: Mike Hyman)

A csatorna megépítéséről szóló megállapodás részeként az USA a csatornaövezetet is ellenőrizte, és az évtizedek során a jelenléttel kapcsolatos feszültségek egyre csak nőttek. A latin-amerikai riválisok az amerikai imperializmus jeleként tekintettek a csatorna amerikai fennhatóságára. Az Egyesült Államok éppen ezért adta át a csatorna ellenőrzését Panamának: attól tartottak, hogy egy ellenséges környezetben lehetetlen lesz a csatorna kezelése.

„Hiszem, hogy ez a szerződés a megértés új korszakát nyithatja meg.” (Jimmy Carter 1977).

A csatorna átadásáról szóló döntést Jimmy Carter elnök hozta meg az 1970-es évek végén. Jimmy Carter döntése akkoriban ellentmondásos volt, és sokan, köztük Donald Trump szerint az USA ezzel a lépéssel stratégiai hibát követett el.

Szerződésszegés

A kérdés tehát az, hogy szerződés állítólagos megsértése feljogosítja-e az USA-t a csatorna visszaszerzésére?

Nos, önmagában nem.

Az 1977-ben aláírt szerződés Panamának adta az ellenőrzést a Panama-csatorna felett, és nem hagyott kiskaput arra az Egyesült Államoknak, hogy akkor szerezze vissza az ellenőrzést, amikor azt szükségesnek érzi. Trump ezt ürügyként használja az amerikai beavatkozás igazolására.

Első lépésként az USA tárgyalásokat a panamai hatóságokkal a Kínával kapcsolatos aggodalmak eloszlatása érdekében. a panamai hatóságok meg is kezdték a Hutchison működésének ellenőrzését. Rubio azt mondta, hogy

„ha nem történnek változások, akkor az Egyesült Államok intézkedéseket fog tenni a szerződésben foglalt jogainak védelme érdekében.”

A szakértők szerint „az USA a szerződés megsértésével megpróbálhat jogilag igazolni egy katonai inváziót”.

A szerződések egyébként nem csak jogot, hanem kötelezettséget is írnak elő az Egyesült Államok számára a csatorna megvédésére, ha bizonyítani tudják, hogy Panama nem képes vagy nem hajlandó megvédeni a stratégiai fontosságú vízi utat. Azonban Trump is tétovázott az USA tengerentúli katonai jelenlétének növelésében, és valószínűtlennek tartja annak Panamában történő alkalmazását.

Rubio látogatását követően a panamai elnök bejelentette, hogy Panama nem fogja megújítani a pekingi Övezet és Út kezdeményezéssel szerződését, amely Kína hosszú távú törekvése arra, hogy világszerte infrastruktúrafejlesztéseket hajtson végre. Rubio az X-en méltatta a döntést, és nagyszerű lépésnek nevezte az amerikai-panamai kapcsolatokban. A szerződésen kívül az amerikai vállalatok fejleszthetnék a csatorna infrastruktúráját, hogy konkurenciát állítsanak Kínával szemben.

A BlackRock kikötőkre vonatkozó megállapodása segíthet enyhíteni a nemzetbiztonsági aggályokat, mivel növeli az Egyesült Államok részesedését a csatorna infrastruktúrájában. A csatorna teljes átvételét illetően azonban Trumpnak igazából csak egy lehetősége van: megvenni vagy tárgyalni a tulajdonjogáról. Ehhez azonban Panamának bele kellene egyeznie, és a panamai tiltakozások világossá tették, hogy ez nem fog bekövetkezni. A panamaiak számára a csatorna alapvető része a nemzeti identitásnak.

Mi lesz a következő lépés?

Bárhogy is dönt Trump, az nagy hatással lesz a Panamával való kapcsolatokra. Jogos aggodalomra ad okot a kínai kereskedelmi terjeszkedés, nem csak Panamában, hanem egész Latin-Amerikában, viszont a jelenlegi agresszív politika következtében az USA elveszítheti azokat a partnereit, akikre mindeddig szövetségesként számíthatott.

Dubaj két egymást követő évben, 2022-ben és 2023-ban is elnyerte a Tripadvisor ’Travellers Choice Awards’ díját, azaz Dubaj két egymást követő évben is a világ legvonzóbb és legkedveltebb úticélja volt – derül ki Issam Kazim, a Dubaji Turisztikai és Kereskedelmi Marketing Hivatal vezérigazgatója Forbesnak adott interjújából.

Az építészeti csodának számító, monumentális épületek (például a világ jelenleg legmagasabb épülete, a 828 méteres, neofuturisztikus építési stílusú Burj Khalifa, a Jövő Múzeuma, vagy akár a Dubai Frame), a sokszínű programkínálat és gasztronómia rengeteg turistát vonz a világ minden tájáról, például a közép-kelet-európai régióból is. Csak 2022-ben 382 ezer ember látogatta meg a közel-keleti várost Közép-Európából, a magyar utazók száma pedig különösen pozitívan alakul. Ez a növekedés részben annak a 2016 szeptemberében elindult kampánynak köszönhető, mely Dubaj részéről a nyugati országok mellett különösen a közép-európai országok (mint például Magyarország, Csehország, Lengyelország, Románia) közönségét célozta meg, ezen országokban irodát is nyitott. Az irodák a licencek kiosztásáért és a szállodai szolgáltatások – például utazásszervezés, szállásajánlatok – kategorizálásáért is felnek, céljuk egy minél szélesebb közeg elérése, és ár-érték arányban a lehető legjobb szolgáltatás biztosítása. Dubaj legújabb tervezete nem pusztán a város turisztikai célkitűzéseit alapozza meg, a kereskedelmet is forradalmasítani szándékozza, méghozzá egy olyan országgal, ahonnan egy számára létszükségletű árut importálna.

 A vasútvonal, melynek jelentős része az Arab-tengerben épül, a vízfelszín alatt lebegve

Dubaj bebizonyítja, hogy a 21. század technológiája nem ismer lehetetlent, legyen szó a repülés tanulásáról vagy a robotokkal történő kommunikációról. Az innováció fogalmának új szintre emelésével, a metropolisz olyan látványprojektek megvalósítására törekszik, amelyeknek megtekintéséről senki sem szeretne lemaradni, és árban is megfizethető a középosztály számára. A látványosságok bakancslistájára új szereplőként kerülhet a valaha volt legérdekesebb vasútvonal, mely Dubai városát köti össze az Indiában található Mumbai városával.

Kép forrása: 

Az eredeti terv szerint, az oda-vissza ingázó szerelvények két légmentes, hajlított ívű úszócsőben közlekednének, melyeket elég mélyre helyeznének, így nem akadályozzák a vízi forgalmat, nem lesznek kitéve az időjárási körülményeknek. Ezeket az alagútszerű csöveket úszótestekhez rögzítenék a stabilitás érdekében.

Ennek megvalósításában elsősorban a dubaji székhelyű National Advisor Bureau Limited vállalatnak van nagy szerepe, még 2019-ben jelentették be a vízalatti vasútvonal megálmodott tervezetét, egy megvalósítást szemléltető videóval. Ami még 2019 környékén csak egy álomszerű elképzelésnek tűnt, az 2023 őszére egészen közel került a kivitelezéshez, sőt, több hírportál közölte, hogy Dubaj megtette az első lépéseket az építkezés elindításának érdekében. Az Egyesült Arab Emírségek Nemzeti Tanácsadó Irodája olyan részleteken dolgozik, mint például a projektnek megfelelő vonattípusok keresése és kiválasztása, pontos műszaki leírások meghatározása.A cél, hogy egy olyan közlekedési rendszert hozzanak létre az egyébként is jó kapcsolatot ápoló India és Egyesült Arab Emírségek között, amely egyrészről turisztikai vonzóerőként hat a nemzetközi közegre, másrészt pedig a két állam között mozgó személyek és létszükségletű csereáruk szállítmányozásának leggyorsabb módját teszi lehetővé. Árucsere terén, a vízalatti vasútvonal kimondott célja, hogy megkönnyítse India részéről az ivóvíz, az Egyesült Arab Emírségek részéről pedig az olaj szállítását, így a személyeket szállító vasútrendszerbe csővezetékeket is integrálnak. Az ilyen vezetékeken keresztül, majdhogynem feleannyi idő alatt jut el az áru Mumbaiba vagy Dubajba, mint repülővel. Dubaj számára ez mindenképp növekvő olajexportot eredményez, a világ jelenleg legnépesebb, ’olajéhes’ országával, míg Mumbaiból fogyasztásra alkalmas ivóvizet importálhat. Erre pont Dubaj városában nagy szükség van, tekintve, hogy a tengervíz sótalanításából nyert csapvíz nagy mennyiségű vegyi anyagot tartalmaz.

A projekt jelentősége az innováción és a kereskedelmi kapcsolatok fellendítésén túl, hogy egyfajta versenyhelyzetet teremtsen a közel-keleti országokban, kiváltképp az Egyesült Arab Emírségekben és Szaúd-Arábiában. Az Egyesült Arab Emírségek technológiája, építőipara, infrastruktúrája mindig is kiemelkedett a régióban, ez a fölény azonban nem egyértelmű a szaúdi Neom-projekt óta, mely alapján 2030-ra egy „The Line” névre hallgató, 170 km hosszú okosvárost építenek Mohammed bin Szalmán koronaherceg kezdeményezésében. Ez pedig tökéletes utazási helyszínként és ingatlanbefektetésként szolgál Dubaj célközönségének is. Az építkezés gyors előrehaladása megmagyarázhatja azt is, miért pont ebben az évben merült fel 2018 óta először az „Underater train” neve a sajtóban. A közel-keleti többszáz milliárd dolláros gigapolisz megépítését csak egy újabb többszáz milliárd dolláros beruházás tudja überelni, ennek fényében érdekes ötletekre és további látványos elemekre számíthatunk a régióban. 

Bárki, aki kicsit is foglalkozott az üzleti tudományokkal, az egyik első kifejezés, amivel már biztosan találkozott, a kettős értékteremtés elmélete volt.

Az elmélet és koncepció Chikán Attila nevéhez kötődik, aki a vállalatgazdaságtan egyik első alaptételeként azt fogalmazza meg, hogy

Ez azt jelenti, hogy a piaci tranzakciók során a vállalatnak ahhoz, hogy profitot tudjon termelni, ki kell tudnia elégítenie szolgáltatásaival és termékeivel az azok iránt jelentkező keresletet, máskülönben a tranzakció (piaci keretek között) nem tud létrejönni. Ez az alapelv, szinte az összes piaci tranzakcióra igaz: megvalósul akkor is, amikor a munkaerőpiacon a tudásomat, tehetségemet, tapasztalatomat kínálom bér ellentételezésének fejében, de akkor is, amikor a béremből friss kenyeret vásárlok a helyi pékboltban. Amennyiben a potenciális munkáltató által ajánlott bér nem képes kielégíteni az én bérigényeimet, nem megyek el oda dolgozni, vagy ha nem megfelelő minőségű a kenyér, nem fogom megvásárolni azt, hiába sütötték meg.

Ebből is látszik, hogy amikor vállalati értékteremtésről beszélünk, egyszerre legalább két szimultán dimenzióban tudunk arról beszélni: egyszer tudunk a vállalat saját maga és belső érintettjei számára képzett értékteremtésről beszélni, és a fogyasztói értékről, melyet a vállalat tevékenységével tud létrehozni. Bármelyik elmaradása a tranzakciók során, egy idő után a vállalat megszűnésével járna, mivel annak tevékenysége fenntarthatatlanná válna.

Ennek megtörténése viszont, magával vonzza azt is, hogy a vállalatoknak működésük során figyelembe kell venniük a külső változó környezet tendenciáit, azokra pedig gyors és szisztematikus válaszlépéseket kell eszközölniük, az értékvesztés elkerülésének érdekében. Ebből fakadóan, a vállalatok sikeres működésének érdekében, a vállalatoknak nem csak saját tulajdonosaik (részvényeseik) kielégítésére kell törekedniük, hanem látható és aktív társadalmi szerepet kell vállalniuk, amiben egyrészt alakítóivá vállnak a külső környezetüknek, másrészt annak mozgásaira reagálni tudnak majd.

A külső környezet - mind a társadalmi, mind a gazdasági trendek szerint-  változik. A technológia gyorsuló ütemű fejlődésével, soha nem látott mértékben változnak meg az addig megdönthetetlennek hitt intézmények, melyek (nem csak a vállalatok, de a mindennapi életünknek is) eddig a működés szerves részét képezték, de hirtelen elavulttá váltak. A vállalat versenyképességének fenntartását, pedig az tudja garantálni, ha a tendenciózus változások kezelésére (habár sokszor kiszámíthatatlan azok pontos miben volta), új intézményeket építenek be a vállalati működésükbe, melyeket éppen ezek kezelésére hoznak létre.

Ennek felismerését mutatja, hogy az Üzleti Kerekasztal már 2019-ben, a COVID-19 járvány kitörése előtt kiadott „Nyilatkozat a vállalat céljáról” elnevezésű dokumentuma, mely tartalmazza, hogy a vállalati érték létrehozásának és védelmének a fő szegmensei a pénzügyi, a társadalmi és az egyéb környezeti tényezők változatos ökoszisztémájának kezelése.

Amit viszont nem tartalmaz ez a dokumentum, az az amire a COVID-19 járványnak kellett rávilágítania: ez pedig ezen ökoszisztémák kapcsolatainak törékenysége.

Ezen intézmények, vagy amennyiben a vállalati működésre egy növekvő meredekségű függvényként tekintünk (hiszen mely vállalat ne akarná elérni az általa elérhető lehető legnagyobb méretet), változók, a pénzügyi termelékenység, a rugalmasság és a társadalmi környezet. Ezeket a szegmenseket, és fontosságukat a vállalati értékteremtés során az PwC (PricewaterhouseCoopers), a világ egyik legnagyobb tanácsadói cégének elemzői állapították meg, mint a vállalati értékteremtés során figyelembe veendő legfontosabb szempontokat.

(forrás: PwC analysis)

A felsorolt három szegmensből a pénzügyi termelékenység akár evidensnek is hangozhat. Azonban, ha mélyebben megvizsgáljuk ennek jelentését, könnyen beláthatjuk, hogy a pénzügyi termelékenység nem merül ki a jelenlegi tevékenységek intenzívebb végzésében és az év végi könyv szerinti értékben, sokkal inkább a korszerű, hatékonyságot növelő beruházások ösztönzésére irányul, mely hosszútávon a tőkepiacokon is értékesebbé válik a befektetők szemében. Ez magával vonzza, hogy a befektetők sokszor többre értékelik a jövőbeli magasabb pénzáramokat egy hosszú távú beruházás esetén, mint adott tárgy év pénzügyi eredményességét.

A rugalmasság, a külső, már említett, előre nem látható sokkokhoz való alkalmazkodóképességet jelenti, mely megléte, egyrészt védőerőt tud biztosítani a vállalat számára, másrészt pedig potenciális versenyelőnyt is képes nyújtani annak. Nem véletlen, hogy az 1960-as ’70-es évek merev, sokszintű, hierarchikus vállalati berendezkedési struktúráját felváltották, a kevésbé bürokratikus, agilisabb szervezetek.

A társadalmi környezet, a már említett, vállalati aktív társadalmi szerepvállalást jelenti. A vállalat külső szerepvállalásával egyrészt növelni tudja a fogyasztói bizalmat, ha olyan értékek mentén lép fel és tesz értük, mely a társadalom széles rétegei által elismert és fontosnak tartott (pl.: természeti környezet óvása, bármilyen nemű diszkrimináció elleni fellépés). Másrészt növelni tudja a vállalati értékteremtést oly módon is, hogy a sokszínűségi és befogadó programok keretein belül, tehetségesebb, termelékenyebb és elkötelezettebb munkavállalókat vonz be és tart meg.

A vállalati értékteremtés témaköre, az üzleti tudományok egyik legfontosabb és leggyorsabban átalakuló kérdésköre mind a mai napig. Az innovációra és megújulásra való képesség pedig soha nem látott módon felértékelődött, oly módon, hogyha arra valamely vállalat nem képes, úgy behozhatatlan versenyhátrányt fog elszenvedni.

Ezen kérdéskörök vizsgálata azonban nem szűkül le, az üzleti tudományokra. Ezen jelenségekből, és az azokra adott válaszokból, sokkal mélyebbre ható akár makro szintű, de az egyének viselkedési gazdaságtanára is következtetéseket tudunk levonni, melyek a minket körülvevő világ jobb megértését tudják szorgalmazni.

Minden évben rengeteg együttes és album ünnepel kerek évfordulókat, de 2025-ben a szokásosnál is több ilyen nagy hatású zenei alkotás van. Ebben a cikkben öt olyan stúdióalbum bemutatásáról olvashatnak, melyek idén 50, 40, 30, 20, valamit 10 évesek.

1. Queen – A night at the Opera – 1975

A Queen minden bizonnyal legnagyobb hatású zenei alkotása az idén 50 éves ’A night at the Opera’ lemez, mely a maga korában az egyik legnagyobb anyagi keretből elkészülő stúdióalbum volt. A több, mint 40.000 fontos költségvetésű lemez első kislemeze a Bohemian Rhapsody című szám volt, mely korábban nem ismert sikereket hozott a Queen-nek és megalapozta a zenekar népszerűségét a következő másfél évtizedre. Az album különlegessége, hogy a legkülönbözőbb zenei stílusokat vegyíti, gyakran egy-egy zeneszámon belül. A progresszív rocktól a zenei színházon keresztül a folk és dixieland stílusig mindenféle elemet felfedezhetünk a lemez számain. További érdekesség a ’The Prophet’s Song’ egyedi visszahangtechnikája, melyet ekkor használtak először rögzített zeneművön.

Az album borítója a Queen logójával

2. Dire Straits – Brothers in Arms – 1985

Az idén 40 éves Brothers in Arms album kétség kívül mérföldkő a Dire Straits történetében. Az stúdiólemez nem csupán az együttes legsikeresebb albuma több, mint 30 millió eladott példánnyal, de a világ legnépszerűbb albumainak listáján is előkelő helyet foglal el. A Brothers in Arms érdekessége, hogy ez volt az első olyan teljes mértékben digitálisan rögzített album, mely nem csak a kritikusok, de a széles közönség szemében is sikeres volt. A Dire Straits ezután konzisztensen digitális módszerrel rögzítette alkotásait ezzel is hozzájárulva a CD-k népszerűsítéséhez. A lemez egészére igaz, hogy háborús és politikai témákat dolgoz fel. Különösen igaz ez az album címadó számára, a hűborúellenességről szóló Brothers in Arms-ra mely az elmúlt négy évtizedben a háborúellenesség egyik fő zenei szimbólumává vált. Az album sikerességét a Dire Straits egyértelműen a Money for Nothing című számnak köszönheti, melyen Sting is megjelenik vendégszereplőként. A szám megjelenésekor rögtön közönségsiker lett és 1985-ben el is nyerte a legjobb rock szerzeményért járó Grammy-díjat.

A Dire Straits 1985-ben

3. The Smashing Pumpkins – Mellon Collie and the Indefinite Sadness – 1995

Az idén 30 éves grandiózus koncepciós duplaalbum a The Smashing Pumpkins legnagyobb hatású zenei alkotása, melyet a zenekar frontembere gyakran a saját ’The Wall’ albumuknak titulált, utalva ezzel a Pink Floyd leghíresebb koncepciólemezére.

A lemez számai az élet és a halál körforgásáról szólnak három szekcióra osztva. Ugyan a 28 számból álló album rengeteg zenei stílust ölel fel, a két leghíresebb dala az 1979 és a Bullet with Butterfly Wings, melyek klasszikus alternatív rock hangzásúak.

A The Smashing Pumpkins minden albuma a különleges grafikájáról is híres

4. Nickelback – All the Right Reasons – 2005

A Nickelback a 2000-es évek első felében termékeny és dinamikus zenekarként robbant be a zenei világba először a Silver Side Up című albummal, melyen a banda How You Remind Me című slágere is szerepelt, ezt követően pedig 20 éve készültek el azóta is legsikeresebb albumukkal, az All the Right Reasons-el. A lemezből több, mint 18 millió példány fogyott és a megosztó szakmai kritikák ellenére az album kislemezei, a Photograph, a Far Away és a Rockstar nagy közönségsikert arattak. A Nickelback tagjai a 2000-es és 2010-es években számos botrányba keveredtek, mely a mai napig megosztóvá teszi az együttes sikereit.

A Nickelback frontembere egy koncerten 2005-ben

5. Muse – Drones – 2015

A 10 éves Drones album nem a legsikeresebb Muse lemez, de az egyik legkülönlegesebb zenei minőség szempontjából.

A lemez zenei értékét a szakértők is elismerték, hiszen a legjobb rock album kategóriában a Drones Grammy-díjat nyert 2016-ban. Az album utolsó száma a 10 perc hosszúságú The Globalist, mely egyedi témát dolgoz fel, ennek ellenére a lemez legsikeresebb dala a Psycho lett, mely a propaganda és a tömegek manipulációjának témáját dolgozza fel.

A Drones album borítója sokat elárul a dalszövegek tartalmáról

Természetesen a bemutatott albumok mellett számos más nagyhatású mű született 50, 40, 30, 20, vagy éppen 10 évvel ezelőtt, de a felsorolt példák jól mintázzák az adott évtizedek társadalmi változásait és a zenei világ folyamatosan alakuló trendjeit.

Magyarország a rendszerváltás utáni gazdasági sokkban kétségbeesetten kereste a lehetőségeket a válság hatásainak enyhítésére.35 évvel a rendszerváltást követően már világosan látszik, hogy mind a munkahelyteremtésben, mind az ország gazdasági talpraáállásában hatalmas szerepet játszottak a multinacionális vállalatok. 

A japán Suzuki vállalat 1991-ben alapította leányvállalatát Esztergomban, teljes autógyártási technológiát hozva ezzel Magyarországra. Bár a beruházásról szóló elvi döntést még a rendszerváltás előtt meghozta az elnök-vezérigazgató Szuzuki Oszamu (Osamu Suzuki), mégis ez volt a rendszerváltás utáni egyik olyan gyáralapítás, amely határozottan jelezte, hogy Magyarország immár felkerült a világgazdaságban a közvetlentőke-befektetések térképére. Új befektetési terepként az ország viszonylag kockázatosnak számított, így a Suzuki nem vállalkozott arra, hogy egyedül viselje a beruházás költségét és kockázatát. Az alapításkor a Suzuki és a magyar Autókonszern Rt. részesedése 40-40% volt, mellettük a japán Itochu kereskedőház és az IFC, a Világbank-csoport tagja is résztulajdonos volt. Később azonban már a Suzuki lett a leányvállalat 100%-os tulajdonosa.

Magyarországra azért esett a választása, mert látta a hatvanas évek végétől a piacgazdaság felé tett gazdaságpolitikai lépéseket, érzékelte, hogy a „keleti blokkban” Magyarországon nincsen egyedül autógyártás és jelentős a kielégítetlen kereslet-eleinte ugyanis csak a viszonylag olcsó Suzuki-modell hazai eladásaival számolt a cég. A Suzuki tisztában volt azzal, hogy jelentősek a helyi ipari hagyományok, és bőségesen elérhető viszonylag jól képzett és olcsó munkaerő.

A csak magyar piacra történő értékesítést ugyanakkor az indulás után újra kellett gondolnia a cégvezetésnek. A fizetőképes hazai kereslet a vártánál kisebb volt, miközben a termelési költségek a Japánból importált alkatrészek miatt a tervezettnél magasabb lettek – részben a japán jen erősödésének hatására. A stratégiaváltást támogatta a magyar gazdaság export reorientációja, Nyugat-Európa szerepének növekedése és a kelet-európai gazdasági kapcsolatok gyengülése. A Magyarországon gyártott autók nagyobb részét így hamarosan Nyugat-Európában értékesítették, részben kiváltva a Japánból odairányuló exportot.

A gazdasági válság óta a termelés nem éri már el az évi 200 000-et. Ráadásul időközben más autóipari vállalatok is gyárakat nyitottak Magyarországon: Mercedes-Kecskemét, Audi-Győr, Opel-Szentgotthárd. És nem szabad elfelejteni, hogy a BMW 2025-ben nyitja meg a gyárát Debrecenben. Az autóipar egyértelműen a magyar gazdaság húzóágazata. Noha a 2008-as gazdasági válság kicsit lassította a növekedést, a 2010-es évek gazdasági konjunktúrája és a beruházás ösztönző politika még inkább emelte az autóipar befolyását Magyarországon: Ma már az autóipar adja Magyarország éves GDP-jének 25%-át.

2010-ben 3600 milliárd forint volt az autóipar termelési értéke Magyarországon, 2022-ben ez a szám már 9300 milliárd forintra nőtt. Az ágazatban 150 ezer ember dolgozik ma, és 90 százalékos exporthányaddal rendelkezik, amellyel a világ autóipari exportranglistáján a tizenkilencedik helyen szerepel az ország. Németország hazánk legnagyobb kereskedelmi partnere, hiszen továbbra is a német vállatok alkotják a legnagyobb beruházói közösséget Magyarországon: mintegy 300 ezer magyar ember dolgozik német vállatoknál.

A már meglévő sikeres vállalkozások mellett újak is jönnek, az ország történetének eddigi legnagyobb beruházása valósul meg Debrecenben, méghozzá a CATL akkumulátorgyártó legújabb üzemének képében, szintén az autóiparban. A CATL létesítménye 221 hektáros területen épül majd fel, ezzel mintegy 9 ezer új munkahelyet teremtve Magyarországon.

A majdan présüzemmel, karosszériaépítő részleggel, fényezőműhellyel és összeszerelő csarnokkal is rendelkező gyár több mint 400 hektárnyi területet foglal el Debrecen északnyugati térségében, ahol az indulást követően évente körülbelül 150 000 darab autó gyártására lesz képes.

Összességében tehát elmondható, hogy komoly beruházások valósultak meg ezen a téren hazánkban az utóbbi években. Ezek most egyértelműen kifizetődnek, hiszen felpörgetik a haza termelést, munkahelyeket biztosítanak és Magyarországon gyártott autókkal árasztják el a külföldi piacokat. Kérdés, hogy a rendkívül gyorsan változó szektorral és Magyarországgal mi fog történni, ha az autóipar válságba kerül. Mára tehát az autóipar és a külföldi működőtőke teljesen megváltoztatta hazánkat, amely folyamat kiindulópontja az 1991-es Suzuki gyáravató volt Esztergomban.