Reaktor

A Magyar Tudományos Akadémia kétszáz éves története a magyar szellemi élet dicsőséges fejezetét jelenti. Az évforduló nemcsak a múlt örökségének megőrzésére és ünneplésére ad lehetőséget, hanem a jövő kihívásainak való megfelelésre is. Az MTA 2025-ben ismét bebizonyíthatja, hogy a tudomány nemcsak a múltról, hanem a jelen és a jövő alakításáról is szól.

2025 különleges év a magyar tudományos élet számára, hiszen a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) alapításának kétszázadik évfordulóját ünnepeljük. Az Akadémia hosszú története a magyar tudományos, kulturális és társadalmi élet megkerülhetetlen része. Az évforduló nemcsak a múlt dicsőségéről, hanem a jövő kihívásairól és lehetőségeiről is szól.

Történeti áttekintés

A magyar tudományos társaság alapításának gondolata már az 1700-as évek második felében felmerült. Bél Mátyás evangélikus lelkész és polihisztor fogalmazta meg először az igényt egy ilyen intézmény létrehozására, majd Bessenyei György írásban is rögzítette elképzelését 1781-ben. Az 1791-es országgyűlés tudományi bizottsága a katonai és képzőművészeti akadémia mellett egy magyar tudományos akadémia alapítását is célul tűzte ki. Azonban ezek a tervek I. Ferenc uralkodása alatt nem valósultak meg.

Az áttörés 1825-ben történt, amikor Széchenyi István a pozsonyi országgyűlésen birtokainak egyéves jövedelmét – 60 ezer forintot – ajánlotta fel egy magyar tudós társaság megalapítására. Az országgyűlés ezt követően törvénybe iktatta az alapítást az 1827. XI. törvénycikkben:

„A hazai nyelv művelésére fölállítandó tudós társaságról vagy magyar akadémiáról” címet viseli. Rendeltetését a „hazai nyelvnek ... a tudományok és művészetek minden nemében leendő kiművelésében” határozta meg. 

Az intézmény 1830-ban kezdte meg tényleges működését, miután elfogadták az alapszabályokat, és a király jóváhagyta azokat. Első elnöke Teleki József gróf lett, alelnöke pedig Széchenyi István. A kezdetekben a Károlyi-Trattner-házban működtek, majd közgyűléseiket a pesti vármegyeházán tartották.

Az Akadémia címere és jelképe

Az MTA első címer-allegóriáját Johann Nepomuk Endre készítette 1831-ben. A festményen Hébé, az ifjúság és a tudás istennője szimbolizálja az Akadémiát, ezzel utalva az intézmény küldetésére: a tudományos ismeretek ápolására és terjesztésére.Borúra derü! vagy a Magyar Tudományos Akadémia allegóriája (forrás: mta.hu)

Az MTA Székháza

A Magyar Tudományos Akadémia székháza Budapest történelmi belvárosában, a Duna partján található. Az impozáns neoreneszánsz stílusú épületet 1865 decemberében adták át. Ez volt az első ilyen stílusú középület Magyarországon, és építészeti hatása a magyar építészet egészére kiterjedt.

Friedrich August Stüler eredeti terve (forrás: mta.hu)

A bicentenáriumi évfordulóra készülve az épület rekonstrukciója már megkezdődött. A jubileumi eseményekhez szükséges technikai fejlesztések 2025 elejére fejeződnek be. Az ünnepségek után folytatódnak a felújítások, így az épület a jövő generációi számára is méltó helyszíne marad a magyar tudományos életnek.

Az MTA köztestülete

A Magyar Tudományos Akadémia köztestületét akadémikusok és olyan személyek alkotják, akik Magyarországon szereztek vagy honosított tudományos fokozattal rendelkeznek. A köztestület körülbelül 17.000 hazai tagot foglal magában, akik aktívan részt vesznek a magyar tudomány fejlődésében és feladatainak megoldásában.

Akadémikusok

Az akadémikusok az MTA hivatalos tagjai, akik négy kategóriába sorolhatók: levelező, rendes, külső és tiszteleti tagok. A tagokat a hazai akadémikusok választják meg.

Tudományos osztályok

A Magyar Tudományos Akadémia tudományos tevékenységének alapját az egyes tudományterületekhez kapcsolódó osztályok adják. Ezek az osztályok a magyar tudomány fejlődését, a kutatások koordinálását és az eredmények széleskörű bemutatását szolgálják. Az alábbi felsorolás az Akadémia tudományos osztályait tartalmazza, amelyek a tudományágak teljes spektrumát lefedik.

1. Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya
2. Filozófiai és Történettudományok Osztálya
3. III. Matematikai Tudományok Osztálya
4. Agrártudományok Osztálya
5. Orvosi Tudományok Osztálya
6. Műszaki Tudományok Osztálya
7. VII. Kémiai Tudományok Osztálya
8. VIII. Biológiai Tudományok Osztálya
9. Gazdaság- és Jogtudományok Osztálya
10. Földtudományok Osztálya
11. Fizikai Tudományok Osztálya

2025 – A magyar tudomány éve

A rendezvények között nemzetközi konferenciák, kiállítások és közösségi programok is szerepelnek. Az MTA és annak könyvtára alapításának évfordulója alkalmából különleges díjátadókra és ismeretterjesztő előadásokra is sor kerül.

(borítókép forrás: mta.hu)

2025 január 20-án elérkezett az a pillanat, amitől az emberi civilizáció egy jelentős része rettegett, egy része pedig megváltásként üdvözölte: Donald J. Trump újra az Egyesült Államok elnökévé vált. Hírnevét, mint a bolygó egyik legmegosztóbb embere mind a mai napig fenntartotta, azonban Grönland megvásárlásán, Kanada 51. államként való beolvasztásán és a Panama-csatorna visszavételén túl Trump előrukkolt egy új lépéssel is: a techmilliárdosok már belső körét alkotják.

Egyáltalán hogy következett ez be?

Elon Musk, Mark Zuckerberg és Jeff Bezos triumvirátusa már Trump beiktatásán, közösen ünnepelte politikai szövetségesük trónra lépését. Együtt látni őket felsorakozni egy politikai szereplő mögé gazdasági és hatalomtechnikai szempontból nem túl szokatlan, a három milliárdosnak pedig kifejezetten nyomós oka van a Republikánus pártra fogadni.

Az első közös pont: adót fizetni senki sem szeret

Ha az Egyesült Államok politikai palettájának elmúlt évtizedeit nézzük, egyáltalán nem meglepetés, hogy a megakorporációk fejei pénzügyi támogatások sorát és lobbitevékenységüket nyújtják annak a jelöltnek, aki képes lesz a bevételeiket negatívan érintő adóterhek semlegesítésére.

(Forrás: electrek.co)

A Reagan-időszak alatt nagypolitikába emelt „Tricke-down economics” alapján a nagyvállalatok állami profitnövelése a szegényebb polgárok jólétéhez is hozzájárult volna, azonban az ezt követő évtizedekben ennek az ellenkezőjét tapasztaltuk.

A radikális szinteket elérő piaci szabályozatlanság olyan spirálba sodorta bele az amerikai gazdaságot, ami alapján a magukat kinövő megavállalatok folyamatosan újabb előjogokat képesek maguknak követleni, ehhez pedig hatalmi eszközrendszerük is adott.

Számos milliárdos a közvetlen befolyás útját választva nyílt politikai pozíciót is vállalt már a Musk-Zuckerberg-Rockefeller Triumvirátus előtt. Például az olajmágnás családból származó Nelson Rockefeller 1974 és 1977 között az alelnöki pozíciót töltötte be Gerald Ford elnöksége alatt.

A fentiekből kifolyólag nem meglepő, hogy az a párt válik a feltörekvő milliárdosok számára vonzóvá, ami a mindenkori gazdasági érdekeiknek megfelelő döntéseket hoz, ráadásul következetesen a ’80-as évek óta. Ahogy Zuckerberg tervei sem érhetnek senkit meglepetésként.

Az örökös harc 2025-ben: Zuckerberg vs. EU

A Meta-vezér a fenti mintához hasonlóan a külföldi harcaiban is igénybe kívánja venni az új amerikai elnök segítségét.

Trump kormányzatától határozottabb intézkedéseket vár, amik véleménye szerint alkalmasak lesznek az amerikai gazdasági érdekek (az ő érdekei) külföldön való védelmére más gazdasági blokkokkal szemben.

(Forrás: people.com)

Így kicsi áldozat volt a Republikánusoknak tett belpolitikai gesztus, amit a Facebookon keresztül valósított meg: Az Egyesült Államokban leállította a Facebook tényellenőrző mechanizmusát és a cenzori tevékenység egy jelentős részét. Elmondása szerint a cég intézkedései a sajtószabadság helyreállítását célozzák, „igazolást” adva Trump szavaiank, aki a Demokrata elitet a valóság manipulálásával vádolta.

Elon Musk: A politikai és üzleti pozíció szerelme

Elon Musk és Donald Trump közeli viszonya mindkét személy természetes stratégiai érdekéből következik. Az elnöknek szüksége volt Musk szinte kimeríthetetlen forrásaira, és Musk erős társadalmi és Social media-jelenlétére, a Tesla-cégvezér pedig végre a gazdasági élet uralása után a visszatérő elnökben látta a politikai hatalma kiterjesztését, amit most egy szövetségi ügynökség élén meg is valósíthat.

(Forrás: ncbnews.com)

Harmadik szempontként pedig az űrprogram támogatása sem elhanyagolható. Trump beiktatási beszédében -összhangban Musk egyéni terveivel- technikailag bejelentette az űrverseny folytatását: a Mars emberi elérése már a szövetségi politikai részévé vált, amit a cégvezér folyamatos nyomása is megerősít. Ezekből kifolyólag „természetesen” következett, hogy az addig általa elutasított Trump hirtelen 2024-re támogatott jelöltjévé vált.

Jeff Bezos: A hódoló tartományúr

Jeff Bezos és Trump viszonya nem volt olyan simulékony mint más szereplőké: Bezos többször is a „woke” ideológiának megfelelő módon irányította és szervezete meg vállalatait, (ez egyértelműen megmutatkozott az Amazon Prime nevű streamingplatform felhozatalán is),

(Forrás: nytimes.com)

2016-ban pedig Trumpot a demokráciára leselkedő veszélynek nevezte, ezt követően pedig a Vanity Fairnek nyilatkozva elítélte a Trump által alkalmazott demagóg kommunikációt és populista taktikákat, amiket a véleménynyilvánítási szabadság megcsúfolásának nevezett, emellett azon a véleményen volt, hogy Hillary Clintont börtön fenyegeti egy esetleges Republikánus-győzelem esetén. Donald Trump ezzel szemben Bezost ideologizáltsága miatt támadta.

Egy ilyen nyílt politikai jellegű kiállás azonban az üzleti értékek oltárán bármikor feláldozható, ezt Bezos pedig meg is tette 2025-re, csatlakozva a fent már említett milliárdosokhoz, akik saját érdekeik és ambícióik szárnyalását várják a következő 4 évtől. 

(Borítókép forrása: NPR)

Donald Trumpot, az Egyesült Államok 47. elnökét január 20-án iktatták be. Az elnök első, 2017-től 2020-ig tartó ciklusa előtt, közben és után is a közbeszéd tárgyává vált az amerikai jogállamiság és a demokratikus hagyományokra leselkedő veszély, amelyet Trump külön utas politikai elképzelései és kommunikációja jelent. A 2024-es kampány során az elnökjelölt egyre szorosabbra fűzte viszonyát Elon Musk üzletemberrel, aki a világ jelenleg leggazdagabb embere. Ez az összefonódás sokakban már tavaly ellenszenvet váltott ki, de akkor még senki nem gondolta, hogy a hagyományosan demokrata érzelmű tech világ vezetői beállnak a republikánus elnök mögé. 

A tech óriások befolyása

Az USA-ban tucatnyi olyan tech cég működik, melyek egyenként nagyobb éves forgalommal rendelkeznek, mint egy-egy közepes európai ország. Ezek a cégek hatalmas vagyonkoncentrációjuk mellett kiemelt fontosságúak, hiszen a termékek és szolgáltatások melyeket kínálnak stratégiai fontosságúak. A különböző elektronikai eszközök, telekommunikációs és szoftver szolgáltatások minden háztartásban szükségesek, ezáltal ezen cégek komoly szerepet játszanak a közösségi média és az internetes hirdetések befolyásolásában is. Az USA tech oligarchává alakulásának elmélete újabb lendületet vett Trump második beiktatási ceremóniát, ahol a Szilícium-völgy legtöbb jelentős tech mogulja tiszteletét tette. Ott volt Mark Zuckerberg, a Meta, Jeff Bezos, az Amazon, Elon Musk, az X, Tim Cook, az Apple, valamint Sundar Pichai a Google vezére is. Mi több, nem csak hogy részt vettek az eseményen, fontosságukat jelzi, hogy Trump-tól mindössze az elnök legközelebbi családtagjai választották el, Elon Musk Trump Barron nevű fia foglalt helyet.

Elon Musk és Barron Trump, Donald Trump beiktatásán

A ceremónián felsorakozó tech vezérek a nyilvánosság szemében az elnök köreihez dörgölőző mogulként jelentek meg, akik Trump kegyeit keresve szeretnék elérni, hogy első ciklusához hasonlóan a második ciklusában se vezessen be olyan adórendszert, mely a leggazdagabbakat sújtja. A beiktatás utáni napokban az amerikai sajtó – különösen a demokraták felé húzó lapok – egy ún. Szilícium-völgy oligarchia, vagy röviden siligarchia kialakulásáról írtak. A leköszönő elnök is hisz az oligarchikus átrendeződésben, melyet jól bizonyít, hogy egyik utolsó nyilvános beszédében az Amerikai Egyesült Államok oligarchiák általi elpusztításáról beszélt. A tech vezérek jelenléte és Elon Musk személyes karrierjének alakulása az amerikai kormányzatban valóban aggodalomra adhatna okot, ennek ellenére az USA tech oligarchiává válása koránt sem ennyire reális veszély. 

A Szilícium völgy szerepe a gazdaságban

Igaz, hogy a Szilícium-völgy néhány óriásvállalata, mint például az Apple vagy a Google egyes országok GDP-jével összemérhető éves bevétellel rendelkezik, ez az összes szinte eltűnik az USA éves össztermékében. A világleggazdagabb embereinek cégei, az Amazon, a Meta és a Tesla együttesen nagyjából az Amerikában jegyzett összes részvény értékének csupán 10%-át teszik ki. A felsorolt cégek gazdasági ereje még ennél is csekélyebb: az Apple-lel és az Alphabet-tel kiegészülve is mindössze 3.1%-át adják az éves GDP-nek. A nominálisan hatalmasnak tűnő számok tehát, melyek ezeket a tech óriásokat jellemzik, megfelelő kontextusba helyezve eloszlatják a kételyeket, miszerint pár tech vezér véleménye formálhatja  a jövőben az amerikai törvényhozás és gazdasági élet működését.

A Meta, Amazon, Google és X vezetői pár lépésre egymástól

Milyen egy igazi oligarchia?

 2004-ben – amikor az orosz statisztikai hivatal utoljára közölt megbízható adatokat – az orosz vezető üzleti kör (~oligarchák) nagyjából a teljes munkaerőpiac 20%-át foglalkoztatták és az ipari termelés közel 80%-a az éredekeltségeikbe tartozó vállalatokhoz volt köthető. Fontos megjegyezni, hogy a 2010-es évekig Oroszországban nyugati szemmel vizsgálva sem volt jellemző a túlzott mértékű autokrácia, így ezek a számok orosz viszonylatban akkoriban normálisnak voltak mondhatóak. Természetesen nagy valószínűséggel az orosz politikai és gazdasági elit befolyása tovább növekedett, így nagy magabiztossággal állítható, hogy a 2004-es statisztikai adatok már nem helytállóak. Magyarország példája is említhető, hiszen itthon a kormányzati és gazdasági elithez köthető jogi entitások a gazdaság éves termelésének nagyjából negyedét adják.

Orosz oligarchák és vagyonuk

Az amerikai belpolitika következő pár éve lehet, hogy nagyobb mértékben fonódik majd össze a Szilícium-völgy tech vezéreinek lobbitevékenységével, de az aligha valószínű, hogy az USA vezető politikusai a tech óriáscégek érdekei mentén hoznának politikai vagy gazdasági döntéseket. Joe Biden és a demokrata oldal siligarchiával kapcsolatos félelmei szinte biztosan alaptalanok.

2025. januárjában közel 300 magyar iskolát Kellett kiüríteni egy egységes szövegezésű fenyegető email miatt, mely a különböző félelmetes ígéretek mellett azt is állította, hogy robbanószerkezeteket helyeztek el az érintett intézményekben. Ugyan a bombariadók kihirdetése után kivonuló rendőrség egyik helyszínen sem talált bombát, sokakban felmerülhet a kérdés, vajon hová vezetnek az ilyen agresszív akciók és van-e félni valónk Magyarországon. Erre a kérdésre választ kaphatunk, ha visszagondolunk a 21. század első két évtizedére, ekkor ugyanis számos nyugat-európai országban váltak mindennapossá a bombafenyegetések, melyeket sajnálatos módon rövidesen valódi terrorcselekmények is követtek. Ebben a cikkben négy olyan terroreseményről olvashatnak, melyek az elmúlt években történtek Európában.

A madridi vonatrobbantások

2004- március 11-én, Spanyolország fővárosában történt a 21. század első komolyabb, európai országot érintő terrorcselekménye. Ekkor Madrid elővárosi vasúthálózatának négy különböző pontján hajtottak végre pokolgépes merényletet, melyben 192 ember meghalt és közel 2000-en sérültek meg. Az akció különlegessége, hogy pontosan kettő és fél évvel a 2001. szeptember 11-i terrortámadás után, valamint három nappal a spanyolországi választások után történt. Az elkövetők az al-Kaidához köthető szervezet tagjai voltak, motivációjuk pedig a spanyol hadsereg iraki háborúban való szerepvállalása elleni tiltakozás volt. Az iszlamista szélsőségesek célja – a félelemkeltés mellett - nagy valószínűséggel a parlamenti választások eredményének befolyása volt.

A madridi vonatrobbantások egyik helyszíne

A 2015. januári terrortámadás Párizsban

2015. január 7-én a párizsi székhelyű szatirikus lap, a Charlie Hebdo szerkesztősége ellen hajtottak végre merényletet muszlim terroristák, akik a lap újságírói által megjelentetett, muszlim személyeket ábrázoló karikatúrák általuk feltételezett kegyeletsértése miatt akartak bosszút állni. A támadás során két fegyveres férfi erőszakosan betört a szerkesztőség épületébe, majd 12, a lapnál dolgozó személlyel végzett. A terrortámadást végrehajtó Kouachi testvérek ezt követően elmenekültek a helyszínről. A rendőrség nagy erőkkel kereste az elkövetőket, akik azonban két teljes napig szökésben voltak. Egy, a testvérpárral kapcsolatban álló harmadik iszlamista eközben egy rendőrrel is végzett, a testvérpár egyik tagja pedig egy rövid ideig tartó túszdrámáért is felelőssé tehető. A három férfi végül egy Párizs környéki nyomdaépületben rejtőzött el, ahol a rendőrség és a katasztrófavédelem tűzharcban végzett velük. A Charlie Hebdo elleni merénylet a 2010-es évek Franciaországot sújtó terrorcselekményeinek sorában sajnos csak az első, de nem az utolsó helyen szerepel.

A Charlie Hebdo szerkesztőségében dolgozó áldozatok

A párizsi Bataclan terrortámadás

2015. november 13-án Párizs három különböző pontján követtek el merényletsorozatot iszlamista támadók. A támadások összehangoltan, közel egy időben történtek, pisztolyok, gépfegyverek, valamint különféle robbanószerek használatával. A támadók több helyszínen több, mint 130 emberrel végeztek és több százan megsérültek. A legnagyobb áldozatokat a belvárosi Bataclan színház elleni támadás követelte, itt 89-en vesztették életüket. Az összes támadó valamilyen formában az Iszlám Állam terrorszervezethez tartozott és a támadás hátterében valószínűleg a nyugati életmód és kultúra iránt érzett ellenszenvük kifejezése volt. A Bataclan színház látogatóit támadó férfiak este 9 után lendültek akcióba és több tucat ember kivégzése után a színház területén barikádozták el magukat, ahol túszokat is ejtettek. A kiérkező rendőrség és katasztrófavédelem hosszú órákig küzdött a támadókkal, akiket végül hajnali egy órakor sikerült lelőni. A 2015. novemberi merényletsorozat kiemelt fontosságú a francia történelemben, hiszen a második világháború óta ekkor fordult elő először, hogy Franciaországban szükségállapotot vezettek be és elrendelték az ideiglenes határellenőrzést.

A Bataclan előtt elhelyezett virágok és képek a támadást követő napokban

A 2016-os nizzai támadás

Szintén Franciaországban, Nizza városában hajtottak végre terrortámadást 2016. július 14-én, mely 86 ember életét követelte és több, mint 400 ember sérült meg. A támadás napja francia nemzeti ünnep volt, így a Földközi-tenger partján fekvő Nizza tengerparti sétányán nagyjából 30.000 ember gyűlt össze az ünnepi programsorozatot lezáró tűzijáték megtekintésére. A támadást egy 31 éves, tunéziai származású férfi hajtotta végre, aki egy 19 tonnás kamiont vezetve hajtott az ünneplő tömegbe azzal a céllal, hogy minél több embert halálra gázoljon. Az iszlám szélsőséges elkövető ugyan nem tudott elmenekülni, de nem veszítette életét a támadás következtében. A szomorú eseményt büntetőeljárás követte, melynek eredményeként egy sokak számára elfogadhatatlan ítélet született: a 86 ember haláláért felelős támadót ’csupán’ 18 év szabadságvesztésre ítélték.

A helyszínelő rendőrök a támadó által használt 19 tonnás kamion környezetében

Ugyan a magyarországi bombariadók és a bemutatott halálos áldozatokkal járó terrortámadások között nem érdemes közvetlen párhuzamot vonni, a fenyegetések egyre gyakoribbá válása mind Spanyolországban, mind pedig Franciaországban idővel emberi élteket követelő terrorcselekményekké fajultak. Reméljük ez hazánk esetében másként alakul!

20th Century Fox, Paramount Pictures.... Azok számára, akik gyakran néznek filmeket ismerősen csenghetnek ezen cégek nevei. Magyarországot büszkeséggel töltheti el, hogy két ekkora hollywoodi óriásvállalat alapítása is magyarok nevéhez kötődik. Cikkünk most az utóbbi alapítójának, Zukor Adolfnak a kalandos életét tekinti végig.

Zukor Adolf (1873–1976) a magyar származású amerikai filmproducer, Hollywood egyik úttörője volt, aki a Paramount Pictures stúdió alapítójaként írta be magát a filmtörténelembe. Zukor a zempléni Ricse községben született egy zsidó családba, de már fiatalon árvaságra jutott. Tizenhat évesen kivándorolt az Egyesült Államokba immár Adolf Zuckery néven, ahol eleinte New Yorkban dolgozott segédként, majd egy saját szőrmeüzletet nyitott.

Érdekes tény, hogy Zukor későbbi felesége, Kaufman Lottie, szintén magyar származású volt. Erdőbényéről származott, amely szintén a borsodi térségben helyezkedik el. Érdemes megemlíteni, hogy Erdőbénye szomszédos Tolcsvával, ahonnan William Fox, a Magyarországon is ismert 20th Century Fox filmstúdió alapítója származott.

Zukor Adolf

Forrás: Múlt-kor

A 20. század elején kezdett el érdeklődni a filmipar iránt. Első lépéseit a mozgókép világában 1903-ban tette meg, amikor társult két üzlettársával, Mitchell Markkal és Morris Kohnnal. Automatizált varietészínházakat nyitottak New Yorkban és más amerikai városokban, ahol mozgóképeket vetítettek. 1912-ben Zukor megalapította a Famous Players Film Company-t, amely a színházi sztárokat igyekezett a filmvászonra hozni. Ezzel megalapozta a sztárrendszert, amely később Hollywood meghatározó üzleti modelljévé vált. Az egyik első produkciója Sarah Bernhardt főszereplésével készült, és hatalmas sikert aratott.

1916-ban cége egyesült Jesse L. Lasky vállalatával, és létrejött a Famous Players–Lasky Corporation, amely később Paramount Pictures néven vált ismertté. Ez a stúdió meghatározó szereplője lett az amerikai filmiparnak, és a Hollywood-i aranykor egyik vezető cége volt. Zukor bevezette a „block booking” rendszert, amely szerint a moziknak egy sztárfilm mellett más, kevésbé ismert produkciókat is vetíteniük kellett. Ez a gyakorlat nagyban hozzájárult a Paramount sikeréhez, de trösztellenes vizsgálatokat is eredményezett.

A Paramount Pictures logója

Forrás: Paramount Pictures

Zukor keze alatt a Paramount olyan klasszikusokat hozott létre, mint a "Wings" (1927), amely elnyerte az első Oscar-díjat a legjobb film kategóriában. A stúdió számos sztár karrierjét is fellendítette, köztük Mary Pickford, Douglas Fairbanks és Gloria Swanson neve fűződik Zukor munkásságához. A Paramount rendkívül gyors növekedésen és terjeszkedésen ment keresztül. Zukor sorra vásárolta fel a mozikat, és ha valamelyik korai partnere – például Hodkinson – akadályozta tervei megvalósítását, ügyes, de kemény módszerekkel távolíttatta el a cégből. A filmipar egyik legbefolyásosabb és legnagyobb hatalmú alakjává vált. Akárcsak a moziipar egésze, a Paramount is számos kihívással nézett szembe az alapítást követő évtizedekben: a független mozik konkurenciája, a trösztellenes törvények és a katolikus egyház bojkottja mind próbára tették a stúdiót. A nagy gazdasági világválság idején a Paramount komoly pénzügyi nehézségekkel szembesült, de Zukor ügyesen átszervezte a céget, és sikeresen kivezette a válságból.

Zukor 1959-ben visszavonult az aktív vezetéstől, de tiszteletbeli elnökként továbbra is részt vett a stúdió életében. Hosszú életének köszönhetően Zukor szemtanúja volt Hollywood felemelkedésének és átalakulásának, egészen a hangosfilm korszakától a televízió térnyeréséig. 1976-ban, 103 éves korában hunyt el Los Angelesben. Munkásságával örökre beírta magát a filmtörténelembe, életművéért 1949-ben tiszteletbeli Oscar-díjat kapott, mint „az amerikai játékfilm atyja”.

Nagy port kavart a Budapestre érkező LEGO villamos, ami közel kétmillió darabból épült fel. A gyerekjátékból épült járművet a Deák Ferenc téren helyezték el, és december 20-ig lehetett testközelből megtekinteni a masinát. De mégis hol történik az építőkockák gyártása, hogyan működik a cég gyártási és szállítási folyamata, amely lehetővé tette, hogy a villamos építéséhez minden darab rendelkezésre álljon, és minden LEGO után vágyakozó kisgyerek és felnőtt a karácsonyfa alatt találja a régóta áhított játékot. 

(forrás: bkk.hu)

A nyíregyházi LEGO gyárkomplexum

Sokak számára nem újdonság, hogy Magyarországon is van a LEGO vállalatnak saját gyára, azt viszont mégis kevesen tudják, hogy a játékok előbb egy igen hosszú utat tesznek meg, mielőtt itthon kereskedelembe kerülnének. Itthon, Nyíregyházán gyártják ezeket a miniatűr építőkockákat, továbbá a Duplo figurák is itt készülnek. Már 2022-ben körülbelül 70-80 millió figurát gyártottak a LEGO csoport magyarországi gyárában, de mivel idén kezdték el bővíteni a csomagoló- és raktárterületet, ezért a beruházás befejezése után a létesítmény kapacitása várhatóan a harmadával fog nőni 2025-ben. 

Ugyanakkor ez a 138 millió eurós beruházás csak a gyártásnak és a csomagolásnak a kapacitását növeli, Magyarország továbbra sem rendelkezik disztribúciós központtal. A bővítés terveiben szerepel a napelemparkok telepítése és a geotermikus energia használata a gyártásban a környezetvédelem jegyében, mégis a fröccsöntés és a csomagolás után a kész játékok Csehország felé veszik az irányt.

Miért is történik ez?

Ez a jelenség annak köszönhető, hogy a termelésben és a disztribúcióban központi szerepet betöltő helyszínek nem ugyanazok, csak szoros kapcsolat van közöttük. Továbbá, mivel Csehországban sikerült kialakítani egy olyan raktárt, amelynek működése oly magas szinten költséghatékony, hogy a vállalatnak megéri ennyit utaztatnia a játékokat, és nem Magyarországon elosztani a legyártott termékeket. A kérdés csak az, hogy ez mennyire egyeztethető össze a vállalat környezetvédelmi törekvéseivel. 

A cseh és belga disztribúciós centrum

Jirny-ben található az a disztribúciós központ, ahová a Nyíregyházán bedobozolt termékek megérkeznek, majd a játékok egy részét az elosztás után visszahozzák Magyarországra. Mivel az itthon és a cseh gyárakban gyártott építőkockák nem csak Közép- és Kelet-Európában szolgálják ki a fellépő igényeket, hanem Nyugat-Európába, köztük az Egyesült Királyságba is szállítanak belőlük. De ez vajon még mindig a leggazdaságosabb megoldás? 

A LEGO csoport is realizálta, hogy ez nem a legideálisabb kivitelezés, mivel túl hosszú időt ölel fel, amíg a magyar gyárból a cseh disztribúciós központon keresztül eljut a nyugati régiókba is a termék, ezért idén nyáron úgy határoztak, hogy a gyorsabb kiszolgálás érdekében a cseh mintára alapozva építenek egy disztribúciós központot, amely majd a Benelux államokat, Franciaországot és az Egyesült Királyságot szolgálja ki játékfigurákkal. 

Hogyan változik a játékfigurák útja emiatt a jövőben?

A Belgiumban, pontosabban Tessenderlóban, kialakított disztribúciós központ lesz a Nyíregyházán és Kladnóban (Csehországban) gyártott termékek egy részének az új desztinációja. A Kelet-Európában gyártott építőkockák vonaton fognak eljutni a belga településre, ahonnan kamionokkal szállítják őket tovább. A vállalat ily módon szeretné mutatni az elkötelezettségét a fenntarthatóság felé, hiszen egyrészt a vasúti szállítás során kevesebb károsanyag kerül a levegőbe, mint a közúti szállításnál. Továbbá az új központ fűtését geotermikus energiával oldották meg, az épület mellett lehelyezett szélturbinák pedig megújuló energiát állítanak elő. 

A magyarországi videojátékosok száma tavaly körülbelül 3,6 millió fő , a magyar e-sport piac pedig 70 milliárd forint körüli éves bevételt termelt. Szabella Olivérrel beszélgetünk. Mi az első élményed a videojátékkal és magával az e-sporttal?

A videojátékkal elég korán volt élményem. Már alsóbb osztályokban a hét egyik legjobb napja volt, amikor a nagybátyám kölcsönadta a Playstation 1 konzolát, és azon tudtam Tekkenezni, meg Grand Turismo, meg Medal of Honour-özni. Úgyhogy nekem ez volt az első, ott nagyon beleszerelmesedtem ezekbe a dolgokba. Aztán egy idővel már édes anyukám így megelégelte, hogy mindig a nagybátyámtól kell elkérni ezt a Playstationt, és végül vett nekem egy számítógépet, amin elsők között telepítettem fel mindenféle videojátékra alkalmas szoftvert, úgyhogy elég korán elkezdődött ez az életemben.

Hogy jött az e-sport az életedbe?

Az e-sport az kicsikét később egyetemi szinten érkezett, mert idővel nyilván nem hagytam abba a videojátékozást alsóbb osztálytól kezdve, és egy idővel megtaláltam két olyan játékot, vagy inkább azt mondanám, hogy játéktípust, amivel nemcsak sokat szerettem játszani, hanem egész jó is voltam benne, legalábbis az egyikben. Ez a kettő az egyik a League of Legends, a másik pedig először Counter Strike nevezetű játék volt. Ebben az utóbbiból voltam egy picikét jobb.

Az előbbiben nem szeretném mondani, hogy hány ezer órát raktam bele mindenféle eredmény nélkül, de a másodikban ott egész ügyes voltam, és ott volt Call of Duty, volt Counter Strike 1.6, aztán CSGO, majd aztán megérkezett a Rainbow Six Siege nevezetű játék, és ebben egész jó voltam az átlaghoz képest. Sokat játszottam vele, meg hát tényleg a ranglétra legfölsőbb fokáig eljutottunk.

És akkor elgondolkoztam azon, hogy milyen jó lenne mondjuk a videojátékokkal foglalkozni, úgy egész életemben mondjuk, milyen jó lenne. És akkor elkezdtem utánaolvasni, csináltam kutatást, hogy ez amúgy hogy néz ki, meg minden, és kiderült, hogy amúgy van olyan dolog, hogy e-sport, tehát vannak olyan emberek, akik annyira ügyesek videojátékokkal, például Rainbow Six-szel, hogy azt mások így megnézik.

Így vannak közvetítések, meg szponzorok, van benne egy csomó pénz, akkor még Magyarországon nem volt annyira ez így, de külföldön igen, és hát ugye az egyetem az egy ilyen inkubátor az új ötleteknek a friss, kis energiával teli diákoknak, és akkor én azt gondoltam, hogy akkor én majd az e-sporttal fogok foglalkozni itthon, és akkor végül az lett ennek a kifutása, hogy lett profi verseny itthon, ott én tudtam játszani is, meg aztán megalapítottam a Spiritet, és hát ugye azóta folyamatosan az életem része.

Magyarországon volt ennek bármifajta hagyománya vagy precedense, hogy ezt túl külföldről vette?

Semmi, semmi. Amikor már csináltam a kutatást, akkor már voltak itthon csapattocskák, meg volt egy verseny is, már így ébredeztek a dolgok amúgy itthon, meg mindig el szoktam mondani, hogy a Wild Multigaming az akkor már rendelkezett csapattal, meg logóval, meg úgy létezett igazából, de az mindig létezett, már a középkorban is . Ezt mindig szoktam mondani a Bone Daddynek, ugye ő az ügyvezetője a Wild-nak. Szóval, hogy ők természetesen léteztek már akkor is, de hogy olyan komolyabb rendszer még nem annyira volt itthon, de már ébredezések voltak egyébként külföldön, ahhoz képest már nagyon profi világbajnokságok, versenyek voltak, úgyhogy igen.

Sztereotípiából kicsit ilyen South Parkos jelenet jut az ember eszébe, hogy egész nap az ember ott gépel, és még mosdóba se megy ki, hogy ennyi időt tesz bele az ember átlagosan egy napba, vagy pedig azért ezt lehet harmonikusabban is?

Nyilván a South Parkos, hát hogy is mondjam, vicces sorozatrész az nyilván teljesen kisarkítja ezt a sztereotípiát, de valóban azért ez a sztereotípia létezett régen. Most már azért eléggé erősen kezdjük leküzdeni. Én is nyilván a gondolkodásmódommal, a megjelenésemmel, meg az egész megjelenésekkel például ilyen podcastokon. Próbálom ezt lerombolni nyilván, és már annyira ez nem létezik, főleg a profi élsportolók körében nem létezik.

Pont jó kérdésre tapintottál rá, hogy ezt így együtt hogy lehet csinálni, mert én abszolút azzal foglalkozom, hogy az egészséges életmód és az igazi hagyományos sportolóknak a gondolkodásmódja, meg a felkészülési rendszere az hogy ültethető be az e-sportolók felkészülési rendszerébe, mert azért itt még azért egy picikét ilyen gyerekcipőben jár a téma, de alapvetően, hogy a kérdésre is válaszoljak, nagyon sok időt kell azért belerakni, de a hagyományos sportolók is nagyon sok időt tesznek bele abba, hogy profik legyenek. Itt annyi, hogy maga a tevékenység az ugye abszolút nem annyira aktív, mint a hagyományos sportolóknak a felkészülése, és ez magában hordoz veszélyeket, amivel nyilván foglalkozni kell. De alapvetően abszolút sok időt kell vele berakni. Én is sok időt raktam bele.

Mikortól van az a pont, amikor már talán munkaként, hivatásként tekint erre az ember? Gondolom az ember azért éveken keresztül minden nap napi 5-6-8 órát nem biztos, hogy már szeretne játszani, hanem azt már inkább kell, hogy jól teljesítsen.

Így van. Ez abból a szempontból nem annyira élesen válik el, hogy mondjuk meg tudom mondani, hogy mikortól számít valaki profi e-sportolónak, főleg, hogyha saját maga gondolkodik, hogy most akkor hol a határvonal, az annyira nem egyszerű, de tök jól meg vannak csinálva így nemzetközi szinten úgymond tearendszerek, hogy van tear 1, az a legteteje, és ezt úgy szoktam példával így megmutatni, én labdarúgó vagyok még mindig, hogy a TIR1-es versenyek azok mondjuk a Bajnokok Ligája, Tier 2-es versenyek az Európa Liga, és akkor a Tier 3-as versenyek, mondjuk a magyar NB I.

Ezt nyilván pénzügyi szempontból azért nem tartunk még itt, hogy fizetések, meg csapatok fizetése, stb., de alapvetően az e-sporton belül is el lehet azt képzelni, hogy vannak 11-es versenyek, ezek a legnagyobb versenyek a világon. Itt a játékosok már full profi szerződéssel rendelkeznek, akár dollármilliókat kereshetnek, de több százezret biztosan, és abszolút ez a megélhetésük, profik, sztárok, stb. Egyértelmű. Aztán van a Tier 2-es rendszer, ami alatta van nyilván. Itt már azért e-sportolóknál félprofikról szoktunk beszélni, mert itt vannak olyan csapatok, amik már azért adnak mondjuk rendes fizetést, de nem mindegyik, meg nyilván nem a dollár százezres kategóriákról beszélünk, és akkor van a Tier 3-as rendszer, ezek általában mondjuk a nemzeti ligák szoktak általában lenni, ott meg vannak olyan nemzetek, vannak olyan országok, ahol ez is már azért egy jó kategória, itt is azért már vannak fizetések. Magyarországon még itt nem tartunk. És őket esetleg félprofinak, vagy attól függően, hogy melyik országról beszélünk, azért inkább amatőrnek szoktuk nevezni.

Te hogyan tennél különbséget? Ha valakire ránézel, látod, hogy játszik, mikortól mondod, hogy na, ő egy e-sportoló, és mikortól azt mondod, hogy hát ő egy játékos.

Mivel Magyarországon vagyunk, ezért azt mondanám, hogy az az e-sportoló, aki e-sport versenyeken indul. Tehát aki konkrétan egy csapat tagja, és versenyeken indul ahhoz, hogy ő nyilván, hogy versenyezzen. Tehát őt azért e-sportolónak nevezném Magyarországon. Az, hogy profi élsportoló, Magyarországon megint csak azt mondanám, hogy aki az első szinten, tehát a magyarországi profi ligában játszik, ami ugye az első osztály, őt én Magyarországon profi e-sportolónak nevezném, onnan azért külföldre is ki lehet menni, tehát azt már lehet abba a kategóriába sorolni. Az más kérdés, hogy mondjuk nem mindenki, vagy mondjuk legtöbben nem keresnek olyan összeget ebben a versenyrendszerben Magyarországon, ami mondjuk megélhetésre elég lenne.

Nemzetközileg és akár így nemzeti szinten is mikortól terjed el az e-sport?

Először is Magyarországon én azt mondanám, hogy a Magyar Elit Bajnokság nevezetű kezdeményezés, ami még csak a League of Legends nevezetű játékban volt. Én azt nevezném így a kezdetének a hazai profi e-sport szféra kialakulásának, 2015 körül. Az volt szerintem az első ilyen profi, jól szervezett verseny, ott alakultak is ki csapatok, meg minden. Nemzetközi szinten sokkal-sokkal régebb óta van ilyen. Hát már volt Space over bajnokság is, úgyhogy vagy Space Invaders, vagy nem tudom már pontosan mi a neve, nagyon rég volt. A lényeg az az, hogy azért nemzetközi szinten már sokkal régebb óta vannak profi versenyek. És igazából a helyzet az az az, hogy Magyarországon, meg amúgy nemzetközi szinten is, most azért reagálva a kérdésed elejére, inkább egy visszaesést látok most, főleg gazdasági szempontból. Én azt gondolom, hogy mindig nyilván hegy után völgy jön, meg völgy után hegy jön nyilván, de hogy volt egy nagyon-nagyon erős aranykorszaka felfelé ívelő szempontból Magyarországon is amúgy az e-sportnak. Ez ilyen 2017-18-19-es év körül, és akkor nemzetközi szinten is elkezdték azt mondani, hogy hát ez egy buborék, és hogy még ki fog durranni, meg óriási összegek, tehát mondjuk egymilliárd eurós piacméretről beszéltünk akkoriban, és csak növekedett, csak növekedett.

Aztán utána valahogy a Covid miatt is megtört ez a lendület, és azóta csökkent elég sokat. Én talán azt mondom, hogy most kezd majd újra talán növekedni, de valóban az a buborék az kidurrant, rájöttek a befektető cégek, a szponzorok, hogy nem biztos, hogy ez az üzleti modell, amit ők így gondoltak, hogy végtelen növekedés van, az kifizetődő lesz, úgyhogy most egy kicsit visszavettek a szponzorok is, és érezhető a piacnak a csökkenése nemzetközi szinten és Magyarországon is.

Az ember pont azt gondolná, hogy a Covid lehetett volna ennek egy ilyen óriási felívelő része, mert akkor mindenki otthon van, mindenki játszik. Mi történhetett?

Igen, erről írtam is egy tanulmányt egyébként, mert akkoriban mindenhol lépten-nyomon ezt hallottam, hogy hát a Covidnak a legnagyobb nyertese az az E-sport lesz, és hú, milyen jó. És akkor én ott ültem már, akkor már létezett az Illés Akadémia Spirit, és így ültem, hogy igen, ha nagy nyertese lesz, akkor én várom, hogy akkor mikor leszek én a nagy nyertes, tudod. De aztán valahogy ez nem jött el, és akkor utána olvastam így a dolgoknak, meg tényleg csináltunk egy ilyen kutatást, hogy vajon miért gondolják azt az emberek, hogy a legnagyobb nyertese a dolgoknak az e-sport piac lesz, és itt ugye az e-sport miatt nem véletlenül emeltem fel az ujjamat, mert az volt a kulcsa ennek az egésznek, hogy az emberek nem tudták a különbséget a videojátékpiac és az e-sport piac között, mert egyértelműen különbséget kell tenni a kettő között. H

Hogyha azt mondjuk, hogy az e-sport piac a nyertese, akkor ez abszolút nem igaz, mert óriási veszteséget könyvelt el akkor. Viszont a videojátékok ipara az tényleg növekedett, mert az embereknek, azoknak is, akik egyébként nem a videojátékok piacába töltik a hobbijukat, azok is felfedeztek néhány új játékot, volt idejük streameket nézni, kipróbálták mondjuk az Amongass nevezetű játékot, ami egyébként akkoriban előtte nem volt annyira nagy sztár, de utána nagyon nagy sztár lett. Tehát abszolút eljutott olyan területekre a videojátékok világa, ami ilyen full mainstream, tehát bárkihez eljuthatott. Viszont az e-sportban a bevételek legnagyobb részét a szponzorok, a befektetők adják, és náluk meg óriási bevételkiesések voltak, ami miatt nyilván a szponzori büdzséből vágták el, ami az e-sportnak viszont közvetlenül rosszat tett. Nem beszélve arról, hogy nagyon fontos és nagyon nagy bevételt generáló események is elmaradtak. Úgyhogy nem volt nyertese a Covid miatt az e-sport piac, viszont a videojáték piac valóban nyertese volt, csak összekeverték az emberek. Ilyen egyszerű.

Hogy látod, mennyire fogadják el sportolónak az e-sportolókat, mennyire változott ez, akár a Covid ebben segített, nem segített, hogyan látod ennek a mozgását?

Szerintem a Covid nem osztott, nem szorzott igazából, viszont itt megint azt kéne mondjuk átgondolni, hogy nemzetközi szinten-e vagy Magyarországon, mert ha Magyarországon, akkor javul, ezen dolgozunk mi is, meg hát most így igazából ti is, meg elég sokan, hogy úgy picit tényleg mögé nézzenek a dolgoknak az emberek, és így elfelejtsük ezt a buta sztereotípiát, ami az e-sportolókkal kapcsolatban van. Nemzetközi szinten már vannak olyan országok, ahol van e-sportolói viza, lehet ilyet igényelni. Van, ahol már atlétáknak nevezik őket, van, ahol nagyon komoly jogi szabályozások vannak az e-sportolókkal kapcsolatban. Úgyhogy vannak olyan országok már nemzetközi szinten, ahol el is fogadják egyértelműen.

Magyarországon még egy picit le vagyunk maradva, vagy hát hogyha mondjuk fogalmaznék úgy, hogy hagyománytisztelők vagyunk, és akkor talán polkorrekt maradtam. Még itthon várat magára az egyértelmű elfogadottság, és én azt gondolom, hogy ennek alapvetően minden negatív gondolat nélkül talán a picit tájékozatlanság lehet az oka, hogy itthon még az emberek nem tudják igazából, hogy mennyi befektetett energia és milyen típusú befektetett energia szükséges egy profi e-sportoló életéhez.

Szerinted mitől sport a sport, és az e-sport az hogyan kapcsolódik ehhez?

A lényeg az az, hogy benne van a definícióban a szellemi teljesítőképesség is. És igazából, ha elfogadjuk az e-sportot sportként, akkor az első szellemi csapatsportágról beszélhetünk amúgy, ha elfogadjuk sportként. És hogy mitől sport a sport? Nyilván arról szól, hogy versengés van benne, legyőzhetek valakit, és valamilyen, hogyha hagyományos sportról beszélünk, akkor valamilyen fizikai attribútum van benne, vagy nyilván szellemi, és abban is versenyzek, lásd mondjuk sakk. Ugye a sakk az elfogadott sport. És hogyha a sakkot elfogadjuk sportként, akkor miért ne fogadnánk el az e-sportot sportként? És van még egy nagyon jó példám, amit mindig el szoktam mondani ilyen podcastokban, hogy óriási hype van a darts körül.

Mennyire lehet analógiát vonni egy e-sportoló és egy hagyományos sportoló élete között? Hogyan néz ki egy e-sportolónak a napja?

Úgyhogy annyi a különbség a felkészülésükben, hogy nyilván amik a hagyományos sportolóknál a felkészülés, az fizikai felkészülés, az része nyilván a sportnak, mert mondjuk egy futballista az úgy készül, hogy focizik, addig egy e-sportoló nyilván készül úgy, hogy e-sportol, de úgy is készül még, hogy valamilyen fizikai sportot is végez, hogy ténylegesen sokáig egészséges és profi tudjon maradni.

Alapvetően nincsen különbség az életmódban, maximum csak az, hogy kevesebb e-sportoló van még Magyarországon, mint hagyományos sportoló.

A vérprofi e-sportoló, ez tényleg nagyon a legteteje, még az e-sportolóknak is. Ez abszolút a legteteje, nagyon sok olyan Tier 2-es csapat van, ahol erről szó sincsen amúgy, tehát nincsen az igazi profi felkészülési rendszer beépítve az életükbe. A legtetején a Tier 1-es csapatoknál, ott azért már mindenhol szinte be van építve. És ami nagy különbség, hogy a videojátékosok száma, tehát akik nem e-sportolók, csak mondjuk majd azok akarnak lenni, azoknak a száma sokkal-sokkal nagyobb, mint a profi e-sportolóké, és náluk ez a profi felkészülési rendszer úgymond, abszolút nem létezik.

Valóban ilyen sok időt kell, ennyivel több időt kell beletenni, hogy az ember profi legyen egy e-sportban, mint egy hagyományos sportban, vagy igazából csak nem tudjuk ezt a kettőt annyira összetenni, és mind a kettőn ugyanannyi időt kell belefektetni?

Szerintem nagyon jó példa volt, hogyha most én például valamilyen timert tudnék rakni arra, hogy mennyi időt fektetem a futballba, akkor szerintem nagyon közel lennék az R6-os karrierembe fektetett időhöz, arra tényleg nem tudunk timert tenni, de ha összeszámoljuk azt, hogy mennyit tölt egy profi sportoló a felkészülése idejében, ténylegesen a sporttal kapcsolatos tevékenységgel, mondjuk nyújtással, vagy egészséges étrend kialakításával, vagy rehaboshoz járkálással, tehát ezek mind ahhoz tartoznak, hogy profi lehessen valaki, és ezekre tényleg nem tudunk timert rakni, úgyhogy ez szerintem tök jogos. Én azt gondolom, hogy ugyanúgy számít a tehetség, és ugyanúgy nagyon sok időt kell belefektetni a hagyományos sportba is, mint az e-sporttá válásba is abszolút. Kb. tök ugyanaz, én azt gondolom.

Mennyire beszélhetünk nemzetközi sztárokról? Mert ugye a hagyományos sportban ott gyakorlatilag a sportolók ezen hősökként vannak dicsőítve. Ebben a bizonyos szubkultúrában ugyanúgy ez kialakult már, vagy pedig itt máshogy vannak ezen?

Itt megint országa válogatja, de most hogyha felhozom Faker-t, ő ugye egy Lol játékos, és már azzal, hogy azt mondtam, hogy egy Lol játékos, már ledegradáltam az ő karrierjét, mert ő A Lol játékos. Egyébként a világ legnagyobb Lolos sztárja, és olyan szintű istenítésnek van kitéve a saját országában, hogy nem tud lemenni a boltba a kenyérért, mert megtámadják, mintha Lionel Messi lenne, hogy labdarúgós analógiánál maradjunk. Van, ahol ez abszolút így van, de mondjuk Magyarországra visszatérve, hiába játszottam mondjuk én négy évet a Magyar Profi Ligában, én le tudok menni még kenyérért a boltban. Tehát, hogy valahogy engem még nem állítanak meg az utcán, hogy hú, te vagy az? Jaj, de jó!

Volt ilyen eset, hogy megállítottak, vagy felismertek?

Nem, soha. Legalábbis az R6-os karrierem miatt soha nem, így még nem állítottak meg. Úgyhogy ez még nem fordult elő, de nyilván országa válogatja, hogy hol mekkora dolog az e-sport, és ahhoz képest. Most nyilván a legprofibb e-sportolókat, például most voltam Londonban, ott volt a LOL VB döntő, ott voltak a legprofibb csapatok, és azért a legprofibb csapatokat már máshol is, már nemcsak a saját országában, hanem azért azt már világszerte megismeri.

Hogy állnak a magyar e-sportolók így a nemzetközi piacon? Mennyire beszélhetünk magyar csapatról, egy számottevő magyar sikerekről?

Hát ha a magyar csapatot kérdezed, tehát mondjuk, ha megint labdarúgásról beszélünk, mondjuk egy magyar otthonról, mondjuk egy Ferencvárosról beszélünk nemzetközi szinten, olyan Magyarországon még nincsen. Tehát olyan, hogy Magyarországon bejegyzett magyar csapat nemzetközi Tier 1 ligában szerepelne, olyan nincsen. Talán az is oka lehet, hogy mondjuk a legtöbb Tier 1-es rendszer az már franchise ligában működik, és mondjuk 20-40-50 millió dollár a beugró, ezt ugye itthon azért még nem tudjuk kitermelni.

De hogyha azt kérdezed, hogy játékosok, azért van egy-két nagyon-nagyon profi játékos, aki már Tier 1-es ligában, Tier 1-es sapatban játszik, például mondjuk Dorzsit, ha megemlítem, vagy Bluezort, vagy esetleg Vizicsacsit, ha őket megemlítjük, vagy mondjuk Bereznay Danit, és akkor most még biztos néhányan majd itt a podcast hallgatás után le fognak engem szidni, hogy őket miért nem említettem meg, de hogy talán őket, ha megemlítem, azért őket mindenki ismeri Magyarországon, ők a legprofibbak, ha magyar e-sportolókról beszélünk, és ők azért elég magas szinten játszanak külföldön, külföldi csapatban.

Nemzetközi vizeken őket mennyire ismerik meg? Aki nagyon figyeli az e-sportot, az ő nevük már megvan nekik?

Mennyire vagyunk lemaradva a többiekhez képest, vannak olyan országok, ahol kedvezményesebb, akár sportolói jogosultságai vannak e-sportolóknak? Mennyire lehet ez alapján külön rakni az országokat, és ezek alapján Magyarország az hogyan néz ki?

Hát az a helyzet, hogy ugye a szövetséggel én a szövetségnek az oktatási struktúrájában veszek úgy tényleg napi szinten részt, tehát magának a versenyrendszerek kialakítása, stb., az nem az én területem, de annyit biztosan tudok mondani, hogy a HUNESZ-szel nagyon sokat dolgozunk azon, hogy a magyar ökoszisztéma, a magyar struktúra is olyan szintre tudjon emelkedni, mint mondjuk a környező országoknak, mondjuk inkább távolabb nyugati országoknak a saját rendszere, aminél nyilván kulcs az, hogy mondjuk a saját rendszerünk, tehát a nemzeti versenyrendszerünk az mondjuk csatlakozhasson egy nemzetközi versenyrendszerhez is, és ilyen feljutásos rendszerbe akár tovább is lehessen jutni.

Csak ugye azt kell tudni erről az ökoszisztémáról, hogy ugye a jogbirtoklók, azok mindig ugye a kiadók, tehát a játékoknak a szoftverfejlesztő cégei, például a Riot Games, a League of Legends vagy a Valorant esetén, és ők egy olyan szereplő, ami a hagyományos sportban nem létező szereplő, és ezért picikét ez nehezebb kérdéskör, mint a hagyományos sportban, de Magyarországon is elég komolyan dolgozunk azon, hogy még komolyabb, meg még komolyabb, meg még komolyabb ligákat tudjunk létrehozni, és én azt gondolom, hogy az utóbbi években azért elég jó versenyeket adott ki a kezéből a HUNESZ.

Melyik azok a játékok, amelyikben a legjobbak a magyarok?

CS, a csébe Torzsi miatt elég jók vagyunk. Mondjuk az azért kicsit nehezebb kérdés, mert ő talán egyedül, aki ilyen nagyon-nagyon profi, Cs-be vannak jó játékosaink, akik ilyen Tier 2-es szinten amúgy teljesen jók, de Torzsi azért nagyon kiemelkedik. Lol-ban viszont talán van több olyan játékosunk, aki azért elég jól néz ki nemzetközi szinten, Tier 2-es szinten mondjuk, és amiben még mondjuk jók vagyunk, talán Rocket League, amiben így nemzetközi szinten is jókat szoktunk, jó eredményeket szoktunk elhozni. Igazából ez pontosan például, amiben nemzeti csapataink vannak, tehát válogatottunk van, ezek például meg a HUNESZ-nek, így a válogatott részének a feladata. De én azt gondolom, hogy CS, meg Lol, az mind a kettő, amiben elég jók vagyunk.

Mit jósolsz öt év múlva, hol fog tartani az e-sport? Szerinted valaha is ki tud egy szubkultúrából lépni az e-sport, nem csak öt év, hanem akár hosszabb távlaton is?

Ha ezt én pontosan tudnám, akkor az nagyon jó lenne, mert akkor nyilván abba az irányba el lehetne indulni, de amit mindenképpen érdemes megemlíteni, hogy most megint van egy nagyon érdekes irányváltás. Ugye most az IOC, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság, az most sok éves, finoman fogalmazva gondolkodás után most már úgy határozott, hogy lesz e-sport olimpia, tehát rendesen IOC fémjelzett e-sport verseny lesz, és ez egy olyan irányt indíthat el, hogy talán közeledik a hagyományos sport az e-sport felé, és talán lesz egy ilyen elfogadás, hogy akkor mostantól hivatalosan mondjuk sportnak tekintjük az e-sportot is.

Én azt gondolom, hogy ebbe az irányba megyünk, hogy legalább szervezeti rendszer szempontjából sportosítjuk az e-sportot. Vannak néhányan, akik azt gondolják, vagy úgy vélekednek, hogy nem biztos, hogy ez a jó irány. Én tudom látni ennek a gondolatait is, hogy nem biztos, hogy jó irány, mert azért nehezebb így összehozni mindenféle jogtulajdonost, de az én személyes véleményem az, hogy szerintem ez lesz a jó út, hogy valahogy összehozzuk a sportnak a rendszerét az e-sport rendszerével is.

Milyen messze állt az e-sport attól, hogy hagyományos olimpián részt vegyen, egyáltalán részt tud-e venni, mert hogy most akkor melyik játékkal tud, vagy igazából a legjobb az tud lenni, hogy akkor nyári olimpia, téli olimpia, és akkor e-sport olimpia.

Szerintem ez lesz a megoldás, legalábbis most úgy néz ki, hogy ez lesz a megoldás, hiszen van nyári olimpia, nyári olimpiai sportágakkal van téli olimpia, téli olimpiai sportágakkal van sakkolimpia, és akkor lenne egy e-sportolimpia is, ahol én azt gondolom, hogy az a kulcs, hogy ugyanúgy teljes mértékben az IOC támogatását élvezze ez az esemény is, akár közvetítések szempontjából, megjelenések szempontjából, és így tudják talán érzékenyíteni a társadalmat, meg közelíteni a hagyományos sportok világához minden szempontból.

(Borítókép forrása: hunesz.org)

Donald Trump amerikai elnök tegnapi beiktatását több ikonikus pillanat kísérte, de a következő öt év politikájának irányvonalát elsősorban az elfogadott rendeletei tükrözik. Ezek közül kiemelkednek a bevándorlást, társadalmi kérdéseket, nemzetközi szerződéseket és technológiai szabályozást érintő döntések.

Bevándorlási-kérdés

Talán az egyik legfontosabb kérdéskör Trump kampányában az illegális bevándorlás megállítása volt. Ezzel kapcsolatban az első napon „National Emergency”, azaz a vészhelyzeti állapotot hirdetett. Az intézkedés lényege a költségek átcsoportosítása volt a határvédelemre.

A másik, talán a legjelentősebb rendelete a születéssel járó állampolgárság megszüntetése volt. Ez azonban nem léphet hatályba, hiszen az alkotmányban rögzített jogról van szó, ennek megváltoztatásához nem lesz elég egy rendelet.

Trump továbbá megszüntette Biden legális migráció folyamatát megkönnyebbítő programját. Ez érdekes lépés, hiszen maga Trump sem zárkózott el a legális vízumok kiadásától, főként a H1-B vízum kapcsán, mely a szakképzett munkaerő bevándorlását segíti elő.

Nő és Férfi

Trump csatlakozva a világ más jobboldali tömörüléseihez, kijelentette rendeletben, hogy az Egyesült Államok csak két nemet ismer el, a férfit és a nőt. Minden további kormányzati programot felfüggesztett, amely a transszexuálisok beilleszkedését irányozta meg.

Az elnök felfüggesztette az egyenlőségi programokat (DEI), melyeket rasszistának nevezett a fehérekkel szemben. Ennek például az egyetemeken lesz hatása, ahol eddig a felvétel bizonyos százaléka DEI alapon kellett, hogy működjön.

Kilépések

Az USA Trump vezetése alatt megkezdte a kilépést az Egészségügyi Világszervezetből (WHO) és a Párizsi Klímaegyezményből. A döntések visszatérő vitapontok a republikánusok és demokraták között, mivel Trump már 2017-ben is kiléptette az országot a klímaegyezményből, de Biden visszalépett. Egy esetleges kormányváltás hasonló forgatókönyvet eredményezhet.

TikTok

A TikTok január 18-án elsötétült az USA-ban, azonban nem sokáig: politikai játszma vált a visszatéréséből. A TikTok kitiltását még Trump írta alá az első ciklusában, azonban Biden alatt elhúzódott és végül 2024 végén döntöttek róla. A TikTok a Z-generáció befolyásolására kiváló eszköz, ezt az elnök és csapata is így érezték ezért egyik első dolga volt 75 nappal elhalasztani ezt. Valószínűleg a TikTok eladása fog történni, a Metának.

2021-es kegyelmek

2021-ben, Biden megválasztásakor több mint 1500 ember került letartóztatásra, akik nem ismerték el a választás eredményét, és megrohamozták a Kapitóliumot. Trump most aláírta a kegyelmi rendeletet, amely körülbelül 1600 embert érintett, ezzel elengedve büntetésüket.

Kormányzati reform: Doge és Elon Musk

Trump létrehozta a Government Efficiency Departmentet (Doge), amely a kormányzati költségek csökkentésére összpontosít. Az osztály vezetésére Elon Muskot és Vivek Ramaswamy-t jelölte ki. Az új testület több százmillió dolláros megtakarítást ígér. Kapcsolódóan Trump egy másik rendeletben befagyasztotta a szövetségi munkaerő-felvételt, kivéve a katonaság és néhány kritikus terület esetében.

A Mexikói-öböl átnevezése

Trump elrendelte, hogy a Mexikói-öböl nevét változtassák "Amerikai-öbölre". Ugyanebben a rendeletben az alaszkai Denali-hegyet is átnevezték McKinley-hegyre, az Egyesült Államok 25. elnöke, William McKinley tiszteletére, akinek gazdaságpolitikáját Trump nagyra értékeli.

Mit hozhat a jövő?

Trump első napján már komoly döntéseket hozott, amelyek nemcsak belpolitikai, hanem külpolitikai következményekkel is járnak. A WHO-ból és a Párizsi Klímaegyezményből való kilépése hangsúlyozza izolacionista politikáját. A következő hetekben további vámok kivetése várható, elsősorban Kanadára és Mexikóra, de az Európai Unió sem biztos, hogy ki tud maradni ebből, főként Trump Grönland iránti vágyából kiindulva.

Ebben a cikksorozatban Európa legjelentősebb monarchiáit vesszük sorra. Az első rész brit és monacói monarchiái után következzen további három európai királyság: Spanyolország, Norvégia és Liechtenstein.

Spanyolország

Más európai monarchiákkal ellentétben a spanyol államforma többször is változott. Egyszer a 19., egyszer pedig a 20. században alakult köztársasággá az Ibériai-félsziget nagyobbik állama. 1873-ban a rövid életű első, majd Franco diktatúrája alatt 1931-1975. között a második spanyol köztársaság idején ugyanis a spanyol monarchia kontinuitása megszűnt. A két időszak közül egyértelműen a második izgalmasabb, hiszen Franco – ugyan karrierje kezdete óta támogatta a monarchiát – az 1930-as évek második felére ideológiai megfontolások helyett inkább személyes befolyásának erősítésére helyezte a hangsúlyt. 1936-ban már államfőként tevékenykedett, teljhatalmát pedig az 1939-es madridi bevonulástól egészen 1975-ös haláláig élvezte. A Franco-korszak végével I. Juan Carlos király megkoronásával Spanyolországban demokratikus átalakítások játszódtak le, melynek egyik fő támogatója maga a király volt.

Francisco Franco

Forrás: origo

A demokratikus berendezkedés az 1978-as alkotmány bevezetésével vált teljessé, melyet Juan Carlos szentesített. Az uralkodó regnálásának kezdeti időszakában rendkívüli népszerűségnek örvendett – mely nagy valószínűséggel összefüggésben állt elődje, Franco népszerűtlenségével – de a 20. század végére a nyilvánosság inkább az uralkodó botrányairól és kifogásolható életmódjáról ismerte Juan Carlost. Időskora – és az minden bizonnyal az említett botrányok miatt – Juan Carlos 2014-ben lemondott a trónról fia javára, mely a modern spanyol történelem első ilyen esete volt.

I. Fülöp 2014-es megkoronázása után a spanyol monarchia reformját hirdette meg, mely az Egyesült Királyságban II. Erzsébet uralkodására jellemző transzparencián, politikai semlegességen és a fényűzés látszatának kerülésén alapult. Ennek ellenére a spanyol közvélemény manapság sincs jó véleménnyel a spanyol királyi családról és a közelmúlt felmérései arra is fényt derítettek, hogy a spanyol polgárok többsége inkább köztársaságban élne, mint monarchiában. A királyság népszerűsége a sokak által asszimiláló és kisebbségi identitást elnyomó államforma képzetéből is ered, mely különösen a katalán és baszk többségű területeken elterjedt hozzáállás. A spanyol monarchia ugyan nincs felbomlóban, de stabilitása nem mérhető a brit vagy monacói példákhoz.

Norvégia

A norvég monarchia története bő egy évszázadra nyúlik vissza, hiszen az ország 1905-ben nyerte el függetlenségét Svédországtól. A különválás békés körülmények között történt és az államforma kérdése sem okozott nagy konfliktust. Az első norvég uralkodó a dán királyi ház egyik hercege lett, aki ugyan VII. Haakon néven uralkodott, valójában a független Norvégia első uralkodójának tekintendő.

VII. Haakon király

Forrás: Britannica

A második világháború idején Norvégiát megszállták a Harmadik Birodalom csapatai az ország stratégiai fekvése és nyersanyag tartalékai miatt. Az országot egy bábkormány irányította, de Londonban egy emigráns kormány is működött, melynek vezetője VII. Haakon volt. A király Norvégiában a stabilitás és a megszállás elleni küzdelem szimbólumává vált.

1990-ben a világon elsőként Norvégiában vezették be az abszolút primogenitúrát, mely kimondja, hogy a trónt az első szülött trónörökös nemtől függetlenül örökölheti. Ezzel a norvég uralkodói családban a monarchiákra ritkán jellemző teljes nemi egyenlőség vált törvényerejűvé az utódlásszempontjából. 1957. és 1991. között V. Olaf király uralkodása alatt Norvégia rendkívüli gazdasági fejlődésen ment keresztül. Az időszakban az ország társadalmában megerősödött a középréteg, ami társadalmi jólétet és az ország kollektív gazdagodását segítette elő. A sikeres gazdaságpolitika alapját Norvégia szociáldemokrata kormányai teremtették meg, akik szorosan együttműködtek az uralkodó családjával. V. Olaf az ’Emberek Királya’ becenevet kapta, hiszen rendkívül közvetlen, barátságos személyiségéről vált híressé az emberek körében, ezzel erősítve a monarchia presztízsét. Örökségét a mai napig tisztelik, hiszen a királyi család attitűdje továbbra is közvetlen az ország polgárai felé. A norvég monarchia emberközeli és őszinte, mely fenntarthatóságának jó alapul szolgálhat.

Liechtenstein

A Monaco-nál ugyan nagyobb, de kétségkívül a mini államok közé tartozó Liechtenstein szintén monarchia. Független államnak az 1815-ös, napóleoni háborúkat lezáró bécsi kongresszus során ismerték el. A hercegség erőforrások és komoly területi kiterjedés hiányában a semlegesség megőrzésével próbálta megőrizni függetlenségét az elmúlt két évszázad során – meglepően sikeresen. Liechtenstein sem az első, sem pedig a második világháborúban nem vett részt, így komoly veszteségek nélkül vészelte át az európai határvonalak többszörös átrendeződését. 1921-es alkotmányának számos rendelkezése a mai napig érvényben van és a monarchia eszménye is rendkívül népszerű. A hercegi család – az adóparadicsomi státusz mellett - a parányi ország tradicionális imázsához tartozik, melyet II. Hans herceg nyilvános szereplései során rendszeresen hangsúlyozni is szokott.

II. Hans herceg

Forrás: Britannica

A brit, monacói, spanyol, norvég és liechtensteini monarchiák bemutatása után a cikksorozat harmadik részében további európai országok kerülnek nagyító alá.

London, a brit főváros, önmagában 508 milliárd font értéket képvisel, és ha külön ország lenne, a világ 22. legnagyobb gazdasága lenne. Ezzel szemben az Egyesült Királyság többi része messze elmarad ettől a gazdasági teljesítménytől. A brit GDP jelentős része, több mint fele, Londontól függ, és az ország lakosságának egyharmada itt él. Bár London gazdasági ereje lenyűgöző, az ország többi része kevésbé virágzó:  az Egyesült Királyság az Egyesült Államok ötven államának rangsorában a 49. leggazdagabb helyen lenne. Ez rávilágít arra, hogy az ország nagy része gazdasági nehézségekkel küzd.

Az elmúlt tíz év különösen nehéz időszak volt a brit gazdaság számára. Míg a bérek stagnáltak, addig a megélhetés ára drasztikusan emelkedett. Az ingatlanpiacon krízis van, és soha nem látott mértékben nőtt a hajléktalanok száma is. Az ingatlanárak és bérleti díjak is rekordmagasságokat értek el, ami tovább nehezíti az átlagpolgárok helyzetét. Egy átlagos lakás bérleti díja ma körülbelül 1.200-1.500 font havonta, ami megfizethetetlen sokak számára, mindehhez hozzátéve, hogy a bérleti díj Londonban ennek még többszöröse.

Mi vezetett idáig?

A gazdasági problémák forrása az elmúlt tíz év hibás politikai döntéseiben keresendő. Nagy-Britannia gazdasága egy lefelé tartó spirálban találta magát, ahol az árak túl gyorsan emelkedtek, miközben a bérek stagnálnak, és a munkanélküliségi mutatók romlottak. Az ország egykor az egyik legfelkapottabb célpont volt a gazdasági megélhetési migráció szempontjából, azonban az elmúlt években a Brexit, a COVID járvány és az orosz-ukrán háború geopolitikai törései tovább súlyosbították a helyzetet.

Mind a Brexit, a Covid és a háború szerepet játszottak Nagy-Britannia gazdasági hanyatlásában, a valódi töréspont a 2008-as pénzügyi válság volt. A brit kormány megszorító intézkedéseket vezetett be ahelyett, hogy a fiskális és szociális politikákba fektetett volna. Nem történt adócsökkentés, a minimálbér nem emelkedett, és lakhatási támogatást sem nyújtottak a rászorulóknak. Ennek eredményeként a brit polgárok egy olyan évtizedet éltek át, ahol az életszínvonal folyamatosan romlott.

Ma egy átlagos brit állampolgár reáljövedelme 20%-kal alacsonyabb, mint egy norvégé, ami azt jelenti, hogy az életszínvonal tekintetében is jelentős hátrányban vannak. A vásárlóerő is sérült, amit a kormány szociális intézkedések hiányában nem javított. Ezt később persze próbálták korrigálni, azonban túl későn: még ezek az intézkedések sem hoztak eredményt, hiszen nem sikerült növelni a termelékenységet. A brit termelékenység egy főre vetítve csökkent, mivel nem volt elegendő befektetés a gazdaságba.

A 2008-as válság előtt az Egyesült Királyság a G7 országok között a második legmagasabb termelékenységi mutatóval rendelkezett, azonban a válságot követően a második legalacsonyabbra esett vissza. Az erről szóló politikai diskurzus hiánya pedig a Brexitbe csatórnázódott, ahol sokan az önálló brit gazdaságot támogatták, mintegy kivetüléseként a gazdasági problémáknak, ami azonban + még mélyebbre taszította az ország gazdaságát.

A Brexit komoly következményekkel járt a brit gazdaság számára. 2016 és 2020 között a Brexit miatt az országba érkező befektetések 25%-kal csökkentek. Ezután pedig megérkezett a világjárvány, ami még tovább súlyosbította a helyzetet. A kormány egy Európában méltányos helyreállítási segélyt biztosított, ez viszont tovább növelte az államadósságot. A harmadik nagy töréspont az orosz-ukrán háború volt, amely az energiaárak drasztikus növekedéséhez vezetett.

Az orosz olajra és gázra vonatkozó szankciók miatt energiaválság alakult ki Nagy-Britanniában is. A brit háztartások háromszor annyit fizetnek a fűtésért, mint korábban, miközben a rezsitámogatás tovább növelte az államadósságot. Nagy-Britannia az egyik legnagyobb adósságnövekedést szenvedte el a háború miatt, és a kamatlábak emelkedése miatt ismét a háztartások szenvednek. A hitelkamatok visszafizetése évi több tízmilliárd fontot von el az állami forrásokból, csökkentve a közszolgáltatásokra fordítható összegeket.

A pandémia után a legtöbb országban helyreállt a foglalkoztatottság és nőttek a gazdasági mutatók. Nagy-Britannia azonban kivétel volt, ahol a foglalkoztatottság 1,2%-os csökkenést szenvedett el, és soha nem tért magához teljesen. A munkanélküliségi ráta jelenleg 4,4%, ami körülbelül 1,5 millió ember munkanélküliségét jelenti. A munkaerőpiacról hiányzik körülbelül 11 millió munkavállaló, amit csak a migrációs hullám tudott részben pótolni.

Azonban a migráció újabb társadalmi feszültségeket keltett, és hozzájárult a szélsőjobboldali radikalizmus megerősödéséhez. Bár London továbbra is gazdasági hajtóerő maradt, Nagy-Britannia többi része jelentősen gyengébb gazdasággal rendelkezik, ami mélyíti az országon belüli gazdasági egyenlőtlenségeket.

Nagy-Britannia számára a gazdasági kilátások nem túl derűsek. A Labour pártnak nehéz dolga lesz, ha helyre akarja állítani az ország gazdasági helyzetét. A kormány előtt álló legnagyobb kihívás az adósság kezelése, a termelékenység növelése és a társadalmi feszültségek enyhítése. Az elmúlt tíz év hibás politikai döntései, a Brexit, a pandémia és az orosz-ukrán háború hatásai még hosszú ideig befolyásolni fogják az ország jövőjét, és az átlagpolgárok életszínvonala továbbra is nyomás alatt marad.