Reaktor

(Kép forrása: ft.com) 

Hosszú évek óta hallani arról, hogy azok a multinacionális, főként persze amerikai, óriáscégek, amelyek digitális szolgáltatásokat kínálnak külföldön, gyakorlatilag élősködnek azoknak az országoknak a fogyasztóin és államain, ahol működnek.  Miközben óriási profitot realizálnak,

tevékenységükért semmilyen adót nem fizetnek, a helyi médiavállalkozások által előállított tartalmakat ingyen használják, ráadásul átláthatatlan és számonkérhetetlen módon kezelik a felhasználóik adatait és szabályozzák azt, mit tehetnek és mit nem a platformjaikon.

Az Európai Unió, az OECD, és számos ország már jó ideje próbál fogást találni az olyan behemótokon, mint a Google, a Facebook, vagy az Amazon. A magyar igazságügyi miniszter nemrég jelentette be, hogy szabályozás készül a digitális óriásvállalatok hatalmának korlátozására.  

De nem csak Európában lépnek a kormányok. A magyar sajtóban már olvashattunk arról, mire készül Ausztrália a big tech-kel szemben. A többfrontos támadás egyik fő aspektusa, hogy

az ausztrál törvényhozók jogszabályban kívánják megakadályozni az online gigászokat, főként a Google-t, hogy önkényesen megoszthassák más vállalatokkal a felhasználók adatait, kivéve, ha azok beleegyeznek ebbe.

Arról is törvényt akar alkotni Canberra, hogy techóriások fizessenek azokért a hírtartalmakért, amelyeket a sajtóból vesznek át gyakorlatilag ingyen, óriási károkat okozva ezzel a hagyományos médiának, saját maguknak pedig óriási profitot generálva. Új-Zéland nem ilyen lelkes, annak ellenére, hogy a 2020-as christchurchi mészárlás élő streamelésének engedélyezése miatt annak idején óriási volt a felháborodás mind a kormányzat, mind a lakosság körében. Az új-zélandi adatvédelmi biztos akkor keresetlen szavakkal „erkölcsből megbukott, kóros hazudozóknak” nevezte a Facebook vezetőit, de a törvényi szabályozás elmaradt. 

Kanada, ezzel szemben, úgy tűnik, hosszú évek laissez faire politikája után lépni fog. A konzervatív National Post online felületén Barbara Shecter foglalta össze a napokban, mely területeken kívánja megregulázni Justin Trudeau liberális kormánya az online óriásvállalatokat.

Az első terület a tág értelemben vett gyűlöletbeszéd visszaszorítására irányul. 

A német szabályozáshoz hasonlóan, még idén télen olyan törvényjavaslatot nyújt be majd a kanadai kabinet, amely kötelezné a közösségi média cégeket a tartalmak folyamatos monitorozására, és az „illegális tartalmak eltávolítására.” 

Illegális tartalomnak minősül majd többek között a gyűlöletbeszéd, a terrorista propaganda, az erőszakos tevékenységek és a gyermekpornográfia.  A kanadai kulturális örökségért felelős miniszter úgy nyilatkozott, a törvény a szólásszabadságot is védené.

Legkésőbb 2022. január 1-el Kanada megadóztatná az országban „digitális szolgáltatásokat nyújtó cégeket.”  Ahogyan Shecter írja, ha ezt pár éve veti fel a kormány, például a Netflix megadóztatásának ötletét, a fogyasztók-választók biztosan felhördültek volna, a megválasztott képviselőik pedig menekülőre fogták volna. A közhangulat azonban erőteljesen megváltozott azóta, és egy ilyen lépés a többség támogatását élvezné. 

Ráadásul nem csak társasági adót fizettetne Kanada a tech cégekkel, hanem arra is kötelezné őket, hogy a Kanadában értékesített szolgáltatásaik után szedjenek be és fizessenek be ÁFA-t. 

Ami a személyes adatok védelmét illeti, a kanadai innovációs miniszter már tavaly novemberben benyújtott egy olyan törvénytervezetet, amely súlyos pénzbüntetésekkel sújtaná azokat az online vállalatokat, amelyek nem tartják magukat az újonnan bevezetendő, szigorú szabályokhoz a felhasználók személyes adatait illetően. Az új kanadai jogszabály korlátozná például a Google, a Facebook és az Amazon személyes adatgyűjtésre irányuló tevékenységét, és teljes átláthatóságot írna elő az adatok kezelésére vonatkozóan.  

A kanadai kormány az ország műsorszórási törvényét, a Broadcasting Act-et is kész módosítani, 1991 óta először, írja Shecter.

Az új szabályozás mindazokat a cégeket, amelyek műsorokat tesznek közzé felületeiken, a kanadai Rádió, Televízió és Távközlési Bizottság, a mi NMHH-nk (Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság) megfelelőjének a felügyelete alá helyezné. A bizottság azon is dolgozik, hogy Franciaországhoz és Ausztráliához hasonlóan megfizettesse a tech cégekkel az általuk eddig ingyen átvett híreket. 

Bár a két legnagyobb kanadai ellenzéki párt, a konzervatívok és a szociáldemokraták (NDP) sok kritikával illetik a Trudeau kormány jogszabálytervezeteit, hiányolva, illetve kevesellve bizonyos lépéseket, úgy tűnik, összpárti egyetértés van a techcégek megrendszabályozásának szükségességéről.  A Facebook és a Google iránti ellenszenv úgy tűnik, lassan mindenkit egy platformra hoz.    

16 éves koráig nagyon züllött életet élt, és azt mondja, a hitének köszönheti, hogy sikerült maga mögött hagynia azt az életmódot. Hálás azért, hogy minden csapatában jól érezte magát pályafutása során. Úgy látja, sokat javultak a magyar foci körülményei. Utánpótlás-válogatottunk edzője arról is beszélt, hogy nem könnyű feldolgozni azt, amikor már nem ünneplik az embert. Podcast Gera Zoltánnal.

Megnyitás Spotify-ban

Megnyitás Apple Podcasts-ben

Megnyitás Youtube-on

Úgy hiszem, sikeres pályafutásodat jól ismerik a hazai futballszurkolók: hol érezted magad a legjobban: hazai klubban, külföldi csapatban vagy a magyar válogatottban?

Mindenhol remekül éreztem magam. Persze, voltak olyan időszakok, amikor kifejezetten jó volt, és bár akadtak néhol nehézségek is, de összességében nem volt olyan csapat, amelyre így visszatekintve, nem szerettem játszani. Az adott pillanatban mindig örültem, hogy új helyre kerültem és megadatott az a lehetőség, hogy mindig én választhattam. Utólag sem bántam meg egyik döntésemet sem, úgyhogy e tekintetben szerencsésen alakult a pályafutásom.

A profi karriered Pécsről indult, onnan igazoltál a Ferencváros együttesébe, ahol a legnagyobb hazai sikereidet érhetted el. Majd jött a szigetországi küldetés, először a West Bromban játszottál, majd ezt követően a Fulhamban. A magyar labdarúgás akkori viszonyait tekintve, mennyiben voltak másabbak az angliai körülmények?

Óriási volt a különbség. Ha csak a stadionokat nézzük, vagy az infrastruktúrát, elképesztő lemaradásban volt akkoriban a magyar futball. Mostanra azért felzárkóztunk. Ami a játékminőséget, a két bajnokság színvonalát illeti, ugyanolyan jelentős volt a különbség, úgyhogy idő kellett ahhoz, hogy megszokjam az angol foci lüktető játékát, iramát. Bár hozzáteszem rögtön, nem volt nehéz dolgom, mert nagyon jó mentalitású csapatoknál játszottam. Családias, baráti volt a légkör és egy nagyon építő-támogató közegbe érkeztem, amikor 2004-ben Angliába igazoltam.

Éreztél a különbséget az angol és magyar szurkolók között?

Nyilván, az egy teljesen más kultúra. Magyarországon kicsit türelmetlenebbek a szurkolók, meg kritikusabbak. Angliában sokkal barátiasabb hangulatot éreztem. Ugyanakkor a magyar futballszurkolói kultúra is sokat változott, nagyot fejlődött és kifejezetten jó irányba. A magyar szurkolótábor tényleg szereti a futballt.

Ha már Angliánál tartunk, nem mehetünk el amellett, hogy a Fulham együttesével az Európa Liga döntőjében is részt vehettél, ráadásul kezdőként, azonban egy nagyon szoros küzdelemben alulmaradtatok. Hogy tudtad ezt feldolgozni? Nem maradt benned az az érzés, hogy egy nemzetközi kupával szegényebb maradtál?

Igen, rendszeresen eszembe jut. Jó lett volna megnyerni, de hát már az is egy nagy teljesítmény volt a részünkről, hogy egyáltalán bejutottunk a döntőbe. Senki nem várta ezt tőlünk, és a mai napig a klub legnagyobb sikere. Nyilván mindenki csalódott, ha elveszít egy döntőt, de a csalódottságunkat szépen lassan felváltotta egy pozitívabb érzés. Ám bennem még mindig ott a hiányérzet, mivel utólag kiderült, az volt az egyetlen lehetőségem, hogy egy rangos nemzetközi kupát nyerjek.

Jelenleg mint az U21-es labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya ülsz itt velünk szemben. Mit mondjak, egy elég erős csoportba került az U21-es magyar válogatott: Hollandia, Németország és Románia lesz az ellenfelünk. Kérdésem első része arra irányulna, hogy ezek a nemzeti válogatottak az utánpótlás szintjén is ugyanolyan erőt képviselnek, mint a felnőtt válogatottak esetében? Illetve milyen eredménnyel lennétek elégedettek ezen a részben hazai rendezésű EB-n?

Ha megnézzük, milyen helyeken fociznak ellenfeleink játékosai, akkor egyértelmű, hogy fiatal koruk ellenére ugyanolyan erős csapatokban játszanak, mint a felnőttek. Ők topbajnokságokból érkeznek, közben nekünk már az is nagy bravúr, ha a felnőtt válogatottban akad valaki, aki ugyanezen a szinten teljesít. Úgyhogy van különbség, de ezeket a különbségeket le lehet győzni a pályán, nagyobb akarattal, harcosabb hozzáállással.

A futballban szerencsére vannak olyan pillanatok, amikor nem az nyer, aki az erősebb vagy esélyesebb - ezért is gyönyörű játék! Amit mi szeretnénk elérni az Európa-bajnokságon, hogy egy olyan játékkal tudjunk előállni, amire mindenki azt mondja: „ez jó volt, jól nézett ki, és büszkék vagyunk arra, amit elért a csapat!”

Hogy ez eredményekben mit jelent, nem jósolgatnám, de nyilvánvalóan az a célunk, hogy továbbjussunk. Nagyon szeretnénk az első két hely valamelyikén végezni, de ott vannak az ellenfelek, akik kiemelkedőek. A legfontosabb és leglényegesebb, hogy játékosaink közelről megtapasztalják, milyen a nemzetközi topszínvonal és ehhez fel tudjunk zárkózni – ez a cél.

Márciusban lesznek a csoportmérkőzések, amelyeken még biztosan nem lehetnek jelen a nézők. Miként befolyásolja egy labdarúgó teljesítményét, hogy üres stadionban kell játszania?

Nagyon rosszul kezelik a játékosok, hiszen a futball a szurkolókért, a nézőkért van. Az pedig, hogy egy Európa-bajnokságot rendezhet Magyarország U21-es és felnőtt szinten is, és azon zártkapus mérkőzések lehetnek, ez óriási csapás mindenkinek. Azonban túl kell ezen lépni, és biztos vagyok benne, hogy a játékosaink érezni fogják, hogy otthonról, a tévé előtt egy egész ország szurkol nekik. Bár teljesen más üres stadionban játszani, mint teltházas mérkőzésen, de ezzel talán előnyben leszünk, mert a mi játékosaink azért hozzászoktak ahhoz, hogy kevesebb néző előtt kell focizniuk, míg a topbajnokságokban játszó játékosok esetében ez egy kicsit más. Itt újra elő fog kerülni a mentális erő, hogy ki, miként fog erre fejben felkészülni.

Ha megnézzük a korábban sikereket elért utánpótlás-válogatottakat, akkor eltérő karriereket figyelhetünk meg. Akadnak olyan játékosok, akik fiatalon ott vannak az utánpótlás élén és nagy jövőt jósolnak nekik, azonban a későbbiek során eltűnnek a süllyesztőben, vagy nem futnak be akkora karriert, mint amit előzetesen jósoltak nekik. És előfordul ennek az ellenkezője is, hogy az életkorral egyenes arányban növekszik a teljesítmény. Mi lehet ennek az oka?

Ez egy érdekes és fontos kérdés. Vannak olyan játékosok, akik egyszerűen nincsenek olyan magas szinten, mint ahogy azt gondolják róluk, azt jósolván, hogy ők biztosan nagy csapatban fognak játszani. Vannak olyanok, akiknek nincs meg a megfelelő hozzáállásuk, szorgalmuk, kitartásuk, illetve akad olyan, aki rosszul dönt, rossz helyre igazol, megtörik a karrierje. Azonban olyan is előfordul, aki szimplán szerelmes lesz és elfordítja a fejét valami teljesen más dolog a futballról. Úgyhogy nagyon összetett dologról beszélünk, és nagyon sok mindennek kell passzolnia ahhoz, hogy valaki befussa azt a pályát, amit szeretne.

Utánpótlás korban azért nincsenek még akkora különbségek, de ahogy megyünk a felnőtt futballba, úgy az olló egyre jobban nyílik és egyre nagyobbak a különbségek.

18-19 éves korukra a játékosoknak már nagyon sok helyen kész labdarúgóknak kell lenniük és topbajnokságokban szerepelniük, úgyhogy nem elég az, hogy az embert tehetségnek kiáltsák ki, azért még nagyon sok mindent kell tenni. De minden játékos, minden eset más és más. Hogy valaki miért nem futotta be azt a karriert, amit jósoltak neki, azt részletesebben kell megvizsgálni. Minden esetnek megvan a maga oka, amelyből lehet tanulni.

Említetted a mentális felkészítést. A káros szenvedélyek mennyire jellemzőek a fiatal futballisták körében, gondolok itt a dohányzásra, alkoholra stb. Mi a tapasztalatod?

Ez a probléma a fiatal labdarúgóknál is megfigyelhető, de a sportolók valamilyen szinten védettebbek, mint az átlag fiatalok. A sportolókban van egy korlát, egy ösztönző erő, hogy „nem tehetem meg azt, amit bárki más”, hogyha én egy jó futballista akarok lenni. Ehhez kitartás, fegyelmezett életvitel kell, ami a sportolók döntő többségénél érzékelhető is. Nyilván akadnak kilengések, olyanok, akik ezt nem veszik annyira komolyan.

A veszélyt én inkább abban látom, hogy fiatalon esetleg több pénzt kapnak a futballjukért, mint az átlagember, és ezt miként tudják feldolgozni. Tudják-e kezelni a sztárságot? Van-e mellettük olyan barát, aki segít nekik ebben? Elszállnak-e maguktól, vagy pedig szerények maradnak?

Egy sportoló élete – főleg, ha fiatalon befut – veszélyekkel jár, de ezt a helyzetet egyre jobban kezelik a fiatal futballisták. Akikkel együtt dolgozunk az U21-ben, mondhatom, hogy minden srácnak jó a hozzáállása, elkötelezettek, kitartóak, a kérdés csupán az, hogy mennyi tehetség van bennük és ez mire lesz elég. Befutnak-e, esetleg tudnak majd topbajnokságokban játszani, vagy „csak” úgymond az NB1-ben, ami Magyarországon jó szint. És vajon a felnőtt válogatottban be tudnak-e mutatkozni, ez egy nagyon izgalmas kérdés.

Neked ki vagy mi segített abban, hogy ilyen sikerek után is megmaradj szerénynek és alázatosnak?

Az én életemben mindenképp a hit, ami a teljes változást hozta, hiszen az én gyerekkorom nem egy sportolóéra hasonlított. Nagyon züllött életmódot folytattam fiatalon. 16 éves koromban kaptam egy isteni érintést és attól a pillanattól kezdve megváltozott az életem. Azóta a Biblia útmutatásai szerint keresztényként élek a családommal együtt. Gyermekeinket ugyanígy neveljük, úgyhogy nekem a hit nagyon nagy segítséget adott és ad is a mai napig abban, hogy jól tudjam kezelni a sikert és a kudarcot. A Bibliában ugyanis mindenre megvan a válasz és az Istennel való közösségem mindig kiemelt a problémákból. Bár nagyon élvezetes volt a pályafutásom így is, de nyilván nekem is voltak olyan időszakaim, amikor egy kicsit jobban oda kellett figyelnem magamra, vagy pedig egy jó baráttól kellett egy pofon, vagy egy-két olyan szó, ami helyretett.

Nem vagyok tökéletes, de az a célom, hogy minél jobb apa, férj és jó ember legyek, aki jó példa az emberek előtt – ezek az életcéljaim.

Az is gyakran előfordul, hogy egy játékost a pályafutása elején még nem tartanak akkora tehetségnek, aztán később, idősebb korára befut. Példaként hozható fel Sigér Dávid esete, akit 27 évesen igazolt le a Fradi, míg korábban csak olyan csapatoknál játszhatott, mint a Létavértes vagy a Balmazújváros. Azóta viszont a BL-ben is vezéregyénisége volt a csapatnak. Ennek milyen racionálisan megmagyarázható okai lehetnek?

Ez egy gyönyörű történet. Korábban nem tekintették Dávidot olyan játékosnak, aki akár az NB1-ben is tudna játszani. Ennek az is lehet az oka, hogy a korábbi időszakban nem volt annyira jó, nem voltak olyan képességei, amivel magasabb szinten is megállta volna a helyét. De azt mindenki láthatja, hogy a hozzáállása, a mentalitása egyedülálló, éppen ezért nem adta fel, nem mondta azt, hogy „nem kellek senkinek, ezért abbahagyom a labdarúgást”. Ő szerette, szereti a futballt és mindent annak rendelt alá, hogy játékos legyen. Előfordul, hogy valakiből 17 éves korára lesz befutott játékos, míg mások később érnek be, így később is fedezik fel. A lényeg az, hogy látjuk, a kitartásnak megvan az eredménye.

Nem mehetünk el Szoboszlai Dominik teljesítménye mellett sem, aki elég erősen döngeti a klasszis labdarúgók kapuját. Mi a véleményed, mi Dominik „receptje”, miért sikerülhet neki az, ami egy ideje nem sikerült a magyar fiataloknak?

Dominikra nagyon fiatal korától kezdve odafigyelt az édesapja. Nagyon sok edzésen vett részt és mindenben támogatta a fejlődését. Ha kellett, akkor fegyelmezte is. Ebből is látszik, mennyire fontos, hogy legyen a játékos mellett egy olyan apa, edző, aki tudja terelni, sőt, még ha tehetségével kiemelkedik a többiek közül, akkor se mondja neki, hogy mindent jól csinálsz, mivel nagyon sokat kell még fejlődnöd ahhoz, hogy eredményeket érjél el. És látjuk, Dominik esetében ez megtörtént. Jó helyre került ki a Salzburgba, ott is megkapta a megfelelő képzést és a mentalitása is tudott fejlődni, mindemellett természetesen a képessége is bőven átlagon felüli. Nagyon éretten játszik fiatal korához képest, és megvan a kellő önbizalma, ami néha a nagyképűséget súrolja. Viszont olyan önbizalommal lép mindig a pályára, hogyha épp nem megy neki a játék, vagy ha nem sikerül neki valami 3x, 4x, 5x, akkor is ugyanúgy megpróbálja hatodszorra. Nagyon remélem, hogy a fejlődése töretlen marad, és a Lipcsénél is ugyanolyan meghatározó játékos lesz, mint a Salzburgnál volt. Úgyhogy kívánjuk, legyen egy klasszisunk!

Jól döntött Dominik, hogy a Salzburg után a Lipcsébe igazolt?

Ezt majd az idő eldönti. Most azt kell, hogy mondjam, egy teljesen józan döntést hozott. A Lipcse sokaknak nem tűnik egy nagy névnek, viszont a teljesítményük olyan, mint bármelyik más sztárcsapatnak.

Te is említetted, és külső szemlélőként is azt láthatjuk, hogy az utóbbi években mind klub-, mind válogatott szinten pozitív változáson ment át a magyar labdarúgás. Miben állunk jól és miben kellene még fejlődni?

Az elmúlt két Eb-re kvalifikálta magát a csapat, ez mindenképpen nagy siker. Emellett a Fradi bejutott a BL csoportkörbe, továbbá az Európa-ligába a Fehérvár is. Rendkívül fontos, hogy jó legyen az infrastruktúra, nagyon szép stadionok vannak és most olyan anyagi lehetőségek adódnak az NB1-ben, amiből ide lehet hozni jó edzőket, jó játékosokat, akiktől tanulhatnak a többiek. Továbbá látom, hogy az akadémiákon felnövő fiatalabb generációk közül elég sokan befutnak, jó teljesítményekkel állnak elő, gondolok itt pl. Sallai Rolandra.

Remélem, hogy a fejlődés töretlen lesz a magyar futballban, és ha a következő Eb-re esetleg nem jutnánk ki, az sem lenne akkora tragédia.

A lényeg, hogy fejlődjön a csapat. Azt el kell ismerni, hogy most könnyebb kijutni az Európa-bajnokságra, mint korábban, hiszen megemelték a létszámot, illetve a Nemzetek Ligája is rásegített erre. Viszont, ha megnézzük az elmúlt évek eredményeit, mindenképp láthatjuk, hogy történt előrelépés.

Marco Rossi mind a Honvéddal, mind a nemzeti csapattal kiemelkedő eredményeket ért el. Mi tesz valakit ilyen eredményes edzővé? Szerinted, melyek azok a tulajdonságok, amelyek egy jó edzőből nem hiányozhatnak? Te milyen típusú edző vagy: a Simeone-féle robbanékonyabb vonalat, vagy a Roy Hodgson-féle nyugodtabb stílust képviseled?

Marco Rossi egy kitűnő választás volt, én személy szerint nagyon kedvelem őt. Egy rendkívül szerény, közvetlen edző, aki remekül érti a szakmát, és ami különösen fontos, hogy nagyon tiszteli a magyar futballt, a magyar embereket. Ez látszik az eredményein, hiszen ha ő nem tisztelné ezt a közeget, akkor nem is tudott volna ilyen sikereket elérni. Örülök, hogy a közelében lehetek a mérkőzéseken, ami mindenképpen segíti a fejlődésemet is.

Hogy én milyen edző vagyok? Még nagyon friss ebben a szakmában, úgyhogy jelenleg csak bontogatom a szárnyaimat. Egyelőre még csöndesebb vagyok, de egyre inkább nyílok ki. Nyilván még sok tapasztalatra, rutinra van szükségem, viszont úgy érzem, jó úton haladok.

Emlékezetes jelenet volt, amikor az egyik sajtótájékoztatón Roy Hodgson már befejezte a nyilatkozatát, de az M4 Sport „Gera Zolis kérdésére” azt mondta, hogy erre még válaszol. Szemmel láthatóan jó viszonyt ápoltatok, tartjátok még most is a kapcsolatot?

Igen, voltam kint nála látogatóban még a vírus előtt. Sajnálom, hogy nem tudok menni gyakrabban, hiszen egy nagyon jó emberről és szakemberről van szó. Kiváló volt a kapcsolatunk, kölcsönösen tiszteltük egymást, és szerintem ez a jelenet ezt jól tükrözte. Igazi angol úriemberről beszélünk, aki mindig tudta, mit kell mondania, és bár már nem olyan fiatal, de még mindig nagyon vág az esze. Mondtam is neki, hogy szeretnék ennyi idős koromban ilyen jól kinézni, mint ő.

Marco Rossival milyen a munkakapcsolatod? Generációváltást vitt véghez a válogatottban, egyértelműen számít a fiatalokra.

Igen, jól felismerte, hogy erre szükség van, és akadnak is olyan fiatal játékosok, akiket be lehet építeni a csapatba. Természetesen beszélünk, kikéri a véleményemet. Nagyon jó a kapcsolatunk, valóban sokat lehet tőle tanulni. Örülök neki, hogy ő a szövetségi kapitány, én pedig alatta vezethetem az U21-et.

Bár mondtad, hogy könnyebb kijutni az Eb-re mostanság, mint régen, de mégis mit vársz a felnőtt válogatottunktól a nyári Eb-n? Újra felcsendülhet az Éjjel soha nem érhet véget?

Pontosítanék, hiszen azért nem volt annyira könnyű, főleg, ha az izlandi meccset nézzük. Ott 3 percen múlott a kijutás kérdése, ami jól mutatta a csapat erejét, tartását, és ez nagy teljesítmény volt. Gyenge ellenfelet nem kaptunk, úgyhogy minden egyes mérkőzésen a pontszerzés is bravúr. Jutalomjátékként kell felfognia a csapatnak. Azt viszont nagyon sajnálom, hogy nem lehetnek nézők a meccseken ebben a szép, új stadionban. Remélem, addig még változik a helyzet. Mindenképp bravúrra van szükség a győzelmek eléréséhez.

Több sportoló is nyilatkozta mostanság, hogy nem feltétlenül szereti, amit csinál, illetve, hogy az adott sportban csak a pénz motiválja. Nálad előfordult ilyen? Volt olyan pillanat, amikor abba akartad hagyni a labdarúgást? Ilyenkor, hogy tud az ember plusz motivációt gyűjteni?

Hogy valaki megutálja azt a sportot, amibe rengeteg időt és energiát fektetett, az nagyon furcsa megnyilvánulás a számomra. Azt el tudom képzelni, hogy valamiért megcsömörlenek vagy valami elveszi a kedvüket. Én magát a futballt nem utáltam meg soha, nem is jutott eszembe, hogy abba kellene hagynom. Nagyon szerettem csinálni. Sajnálom, hogy csak 30 valahány éves koráig űzheti az ember profi módon. Jobb lenne, ha 60-70 éves korunkig játszhatnánk, de ez sajnos nem lehetséges. Mindazonáltal nekem nem voltak ilyen hullámvölgyeim, sokkal inkább az volt bennem, hogy lassan abba kell majd hagyni és ez mennyire rossz érzés.

Nem könnyű feldolgozni azt az állapotot, hogy már nem ünnepelnek az emberek, nem kíváncsiak rád. Viszont, tudni kell időben befejezni a játékot, nehogy lekiabáljanak a szurkolók a pályáról - én ezt megelőztem.

Említetted, sajnálod, hogy csak 30-40 éves korig lehet űzni ezt a sportot. Ha megnézzük Zlatan Ibrahimovic-ot, ő közel egyidős veled és uralja az olasz bajnokságot. Fontolgatod a visszatérést?

Nem. Sajnos én sérülés miatt hagytam abba. Ha nem sérültem volna meg, akkor lehet, hogy még játszanék. Viszont a sérülésem olyan súlyos volt, hogy már nem tudtam volna azon a szinten játszani, amit elvártam magamtól, vagy mások elvártak volna tőlem. A genetika, az adottság és az egészséges életvitel nagyon fontos. Ezek hosszútávon mind kifizetődnek, elősegítve, hogy minél tovább tudd űzni ezt a gyönyörű sportot.

Edzőként viszont még bőven érhetsz el sikereket. Mennyire hosszú távra tervezel?

Előre nem szeretek tervezni, de egyelőre nagyon élvezem a munkát, hiszen azt csinálom, amit szeretek. Ha jól megy az edzősködés, akkor hosszú távon is foglalkozni fogok vele, ha pedig nem megy jól, akkor az embernek be kell ismernie, hogy ez nem az ő pályája. De nagyon remélem, hogy azok közé fogok tartozni, akik játékosként és edzőként is értek el sikereket.

Az interjút készítette:

Fazekas Csilla és dr. Tordai Máté

Az online oktatás kezdete és az otthoni munkavégzés óta szinte mindannyian akarva-akaratlanul több időt töltünk a laptopunk vagy az okostelefonunk képernyője előtt. Hogyan alakult vajon a közösségi média használatával eltöltött idő mennyisége az elmúlt időszakban?

Orbán Viktor miniszterelnök január közepén jelentett be egy újabb fontos gazdasági intézkedést, amely a fiatalokat hivatott támogatni. A tervek szerint legkésőbb 2022. január 1-jétől minden 25 év alatti fiatal mentesül a személyi jövedelemadó (SZJA) fizetése alól. Ez az intézkedés remélhetőleg megkönnyíti majd a fiatalok önállóvá válását, hisz az adómentességnek hála, többet tudnak félretenni. A megtakarított összeg így nagyon fontos összetevő lesz akkor, amikor lakás vagy autó vásárlásra kerül a sor.

Hornyák Péter adószakértő tájékoztatása szerint a statisztikai nyilvántartások alapján körülbelül hazánkban 300 ezer 25 év alatti fiatal dolgozik. Ezen fiatalok havi bruttó átlagkeresete nagyjából 300 ezer forint, így a számítások szerint megközelítőleg 45 ezer forinttal több maradna a fiatalok zsebében, ha nem kerül levonásra keresetükből a 15%-os SZJA. A szakértő szerint ezen intézkedés nyomán növekedhet a fogyasztás, hiszen éves szinten 150 milliárd forinttal többet kapnának készhez a fiatalok.

Azon túl, hogy a fiatalok több pénzhez jutnának, elképzelhető, hogy csökkenne azon munkáltatók száma, akik feketén foglalkoztatják a 25 év alatti munkavállalókat. Ezen kívül, amennyiben egy fiatal diákszövetkezeten keresztül dolgozik, ő teljes mértékben mentesülne az adók, illetve járulékok megfizetése alól, hiszen ezt a bért eddig is csak a 15%-os SZJA terhelte.

Az adómentességnek köszönhetően kedvezőbb hitelfelvételi lehetőségek is megnyílnának a 25 év alattiak előtt. A magasabb jövedelemmel nagyobb kamatkedvezmények párosulnak, valamint magasabb havi törlesztőrészletet is ki tudnak fizetni a hitelfelvevők.

Azonban fontos megjegyezni, hogy ha az illető elmúlik 25 éves, utána már levonásra kerül az SZJA a bruttó jövedelemből,

vagyis a hitel törlesztő részletét kevesebb fizetésből kell kigazdálkodni (kivéve, ha a munkában töltött idő alatt a nőtt a jövedelme).

De nem csak az SZJA elengedésével támogatja a kormány a fiatalokat. Már eddig is számos kedvezmény, támogatás került bevezetésre. Ide tartozik például az, hogy a visszaigényelhető a sikeres felső- vagy középfokú komplex nyelvvizsga ára, illetve a KRESZ tanfolyam és vizsga díja is.

A nyelvvizsgából 2020-ban 40.250 Ft volt visszaigényelhető, míg utóbbi a 25 ezres összeghatárig vehető igénybe.

A nyelvvizsga díjának visszatérítése sokak válláról leveszi a terhet, hiszen egy komplex nyelvvizsga díja is több helyen legalább 40 ezer forintra rúg. A nyelvvizsga azonban a tervek szerint követelménnyé válik azok számára, akik a felsőoktatásban szeretnének részt venni, illetve a diploma megszerzéséhez már jelenleg is feltétel a nyelvvizsga megszerzése.

A kormány a családbarát politika keretein belül támogatja az otthonteremtést és a gyermekvállalást is. Ilyen támogatás egyebek között a Családi Otthonteremtési Kedvezmény (CSOK). Az igényelt összeg fordítható új lakás építésére, új és használt lakás vásárlására, valamint már meglévő lakás bővítésére. A kedvezmény nagysága a gyermekek számától (a már megszületettekétől, illetve a születendőkétől is), illetve a ház hasznos alapterületének méretétől. A Központi Statisztikai Hivatal tájékoztatása szerint

2020 I. félévében a folyósított CSOK összege több mint másfélszerese volt az előző év hasonló időszakával összehasonlítva.

A magyar vezetés a fenti lehetőségeken túl az Ifjúsági Garancia program (IGR) keretében támogatja a fiatalok elhelyezkedését és munkába állását. A programban a 15-24 éves korosztálynak van lehetősége részt venni, és a jelentkezőknek tanácsadók segítenek megtalálni a nekik megfelelő képzést vagy munkát. Ha a program keretében foglalkoztatja a fiatalokat a munkaadó, akkor a bruttó bér 70-100%-a támogatásra kerül, így gazdasági szempontból a munkavállalónak is megéri foglalkoztatni a résztvevő fiatalokat. Természetesen a fiatalok is nyernek, hiszen bejelentett munkaviszonnyal fognak rendelkezni, illetve szakmai tapasztalatot gyűjthetnek, megalapozva ezzel a későbbi karrierjüket.

A fenti példákból kitűnik, hogy több támogatás, hasznos és sikeres program létezik, amely segíti a fiatalokat, hogy elinduljanak az önálló élet felé, így érdemes nyitott szemmel járni és kihasználni ezeket a kedvezményeket!

A kétezres évek elején született lányokra bőkezűen szórta a semmit a filmipar az utóbbi években. Első filmélményeik után általánosságban kipipálva érezték őket az Alkonyat széria által. A nőt, mint célokkal rendelkező egyént nagyon kevés sikerfilmben találták meg. Ráadásul az ingerküszöbük sem teljesen ott van, ahol a '90-es évek szülötteinek, például a mostani ötödikesek nagy része szerint a Harry Potter filmek unalmasak. Így tehát a valósághoz közeli témában alkotó filmekkel nem nagyon lehet őket megfogni, és a filmek szélsőségesebb, esetleg sarkítottabb közlési formái felé fordultak. A vizuális ingereket megtalálják az anime sorozatokban és a rajzfilmekben, az adrenalint az akciófilmekben, és igen, a tömör és irreálisan gyors romantikát és szexualitást a romantikus vígjátékokban. Ezek után meg sem fordult a fejemben, hogy egy, számukra már farsanginak öltöztetett múltszázadbeli árva lány sakkmesternővé válása hetekre a képernyő elé szegezi őket. Mégis megtörtént, nézzük a lehetséges okokat!

1. Nem rágja a szájukba, hogy nők, és okosak

Szerencsétlen gyerekeket (azaz már lassan felnőtt hölgyeket) intravénásan tölti a társadalom folyamatosan azzal, hogy "akkor is lehetsz okos, ha nő vagy", "akkor is várd el a megbecsülést, ha nő vagy", "akkor is meg tudod teremteni a kényelmi feltételeidet, ha nő vagy", hogy

szegények még ha eleve nem is ütköztek volna akadályba, már százszor megfordult a fejükben, hogy lehet, az életük a nemüknél fogva mégsem olyan egyszerű.

Miután a mantrázással jól beijesztettük pont azokat a lányokat, akiket senki nem gátolt meg sem az akadémiai pályákon, sem az önmegvalósításban, csodálkoztunk, hogy hirtelen tizenéves kislányok mondtak le a férfiasnak mondott szakmákról, merthogy úgy értesültek, abban nőként nehezebb. Beth Harmon, a Vezércsel főszereplőnője felküzdötte magát árva kislányból egzisztenciával rendelkező, művelt, sikeres és méltán híres felnőtté - mindezt anélkül, hogy a neki tálcán kínált esélyegyenlőségi kártyákat kijátszotta volna. Nem hisztizett a megjegyzéseken, elismerte, hogy nőnemű, szeretett öltözködni, vásárolni, és bámulatos eleganciával vette birtokba nőként a neki kényelmes sakk világát.

2. Beth Harmon és a sakk "bejövős"

Beth bevásárlókosarában gond nélkül megfér a sakktábla és a csini ruha, sminkel a versenyek előtt, néha iszik, mint a gödény, kávéfüggő és ennek tetejébe az esetek 90%-ában mindez még jól is áll neki. Miután a fűvel fával kavaró csinibabákat, életművészeket mind látták már a fiatal lányok, most egy hús vér nő szakmát választott, megdolgozott az eredményeiért megélt belőle, a saját lábára állt, felvállalta a konfliktusait, és végeredményben teljes életet élt minden dráma, hiszti és segély nélkül.

Azaz végeredményben évek óta az első sikerlistás mű, ami ennek a korosztálynak egy valódi és reálisan másolható életpályát mutatott.

Hát persze, hogy érdekes.

 3. A főszereplő nem tökéletes, de fejlődik

Néztem és néztem a sakkozónőt, és arra gondoltam, mennyire szeretnék Beth lenni, és mennyire nem szeretném, ha Beth az én lányom lenne. Mert lássuk be, a művésznő iszik, dohányzik, nyugtatózik, és ezek lineáris kombinációjaként szinte minden párosítást láthatunk a filmben. Kontrasztnak kiváló mellette a nevelőanyja, aki minden feltételnek megfelelt: jó iskolába járt, férjhez ment, lemondott a karrierjéről, otthont teremtett. Cserébe egyedül hagyták, ellehetetlenítették, kisemmizték, és az egyetlen vigasza egy kis vörös zseni és egy zongora volt. Ezzel szemben a főszereplő elvégzi az iskolát (nem előtte sztrájkol, elvégzi), olvas, tanul, továbbképzi magát, és magabiztosan száll városról városra szeretett nevelőanyjával. Az élete minden mérföldkövénél jelen vagyunk, és látjuk, hogy reagál először felelőtlen csitriként, majd intelligens, érett nőként.

A mai fiatal lányok eddig azt az üzenetet kapták Hollywoodtól, hogy ha egy hozzájuk hasonló korú szereplő hibás, akkor arra az a válasz, hogy "de én ilyen vagyok, fogadjon el a világ", és bárki mást állít, az kirekesztő, és bizonyára azért teszi, mert nőgyűlölő.

Ezzel szemben a Vezércsel kisasszonya tanul a hibáiból, és lám, semmit nem veszít a varázsából amiatt, hogy javít a butaságain.

A „streamelés” kifejezéssel - az elmúlt évtizedek technológiai fejlődésével - egyre gyakrabban találkozhatunk. A tavalyi év szinte mindenkit a négy fal közé száműzött, így a streaming platformok népszerűsége is megnőtt. Míg hazánkban még viszonylag gyerekcipőben jár a dolog, addig az USA-ban például már egy teljes iparág épült ki az élő videós tartalmakra.

Mit is jelent a stream mint műfaj? Élőben közvetíteni bármit lehet, bárhonnan. Stabil internetkapcsolat szükséges, és akár már a telefonunkkal is bejelentkezhetünk egy koncertről, vagy egy nyaralásról. Bár ez is „live stream”-nek minősül, most én mégsem erről szeretnék beszélni. Napjainkban az élő közvetítés az egyik legnépszerűbb formája az online szórakoztatásnak, sokan teljes mértékben ebből élnek. Már léteznek külön erre a műfajra specializálódott oldalak, ahol lényegében bárki élőben közvetíthet bármit.

A tartalomgyártók az oldalra felregisztrálva kialakítanak maguknak egy imázst. Felvesznek egy jól hangzó felhasználónevet, és meghatározzák, hogy ők milyen tartalmakat szeretnének előállítani, kiknek és hogyan.

 A legnépszerűbb streaming platform a Twitch, de egyre népszerűbb a YouTube, és a Facebook Gaming is. A Twitch 2011-ben startolt el, és népszerűsége a mai napig töretlen. Eleinte csak e-sportokra és a videójátékokra korlátozódott az oldal, napjainkban azonban szinte bármilyen témával találkozhatunk rajta. Mivel 2014-re már több mint havi 55 millió felhasználót jegyzett a honlap, felkeltette olyan nagyobb vállalatok figyelmét is, mint például a Google. Végül az Amazon lett a befutó, aki felvásárolta és tovább fejlesztette a már akkoriban is rendkívül sikeres koncepciót.

Napjainkban a Twitch elképesztő népszerűségnek örvend. A 2020-as évnek ebben jelentős szerepe volt, hiszen a megnövekedett szabadidő és a kötelező otthonmaradás sokakat az online szórakozás új formái felé terelt. Nem csak a nézők száma emelkedett meg, de a streamelés mint munka is egyre vonzóbb lett az emberek számára. A tömeges leépítések, a gazdasági nehézségek, és a rengeteg szabadidő új, eddig talán kevésbé ismert pénzkereseti lehetőségek felé vezette az embereket.

Streamelők számának alakulása 2018 január és 2020 november között

Jól hangzik nem? A kedvenc videójátékod játszod, beszélgetsz a nézőiddel és ezért még pénzt is keresel. A dolog kicsit bonyolultabb, hiszen ahogy a diagramon is látszik, a streameléssel próbálkozók száma a tavaly márciusi adatokhoz képest megduplázódott. Nehéz kitűnni a tömegből, és nehéz eljutni egy olyan szintig, ahol az élőzés anyagi biztonságot jelenthet.

A tartalomgyártók három módon juthatnak pénzhez a közvetítéseknek köszönhetően. Kaphatnak pénzadományokat (donation), kaphatnak biteket (a Twitch „fizetőeszköze”, 100 bit 1 amerikai dollárnak felel meg) és a feliratkozások árának felét is megkapják. Itt kicsit máshogy megy a dolog mint a YouTube felületén. Itt ingyenesen lehet követni egy kreátort, és egy bizonyos összegért (kb. havi 2300 Ft) lehet feliratkozni valakire.

 A feliratkozás egy hónapig tart, és hasonlóan működik mint egy Spotify vagy egy Netflix feliratkozás. A feliratkozással rendelkező nézők bizonyos előnyöket kapnak, mint például reklámmentes tartalmak, egyedi emojik stb. A streamerek ennek a feliratkozási díjnak a felét kapják meg, a másik fele a Twitch-hez kerül. Ez egy elég stabilan működő rendszer, ami számomra rendkívül furcsa volt elsőre.

Ennek okát abban látom, hogy egy online világba elbújni egyszerűbb mint saját problémáinkkal szembenézni. Ezek a Twitch közösségek befogadók és valóban jó érzés közéjük tartozni, ezért sokan szívesen támogatják fennmaradásukat. Fontos azonban a helyén kezelni ezt, hiszen – személyes tapasztalatból mondom - a valóságos emberi kapcsolatainkat nem pótolhatják az online kialakított „haverok”.

 A streamelésről lehet nagyon pozitívan és nagyon negatívan is nyilatkozni, azonban úgy érzem nekem nem feladatom véleményt nyilvánítani. Az biztos, hogy egyre gyorsabban nő a műfaj jelentősége az online világban, így nehéz figyelmen kívül hagyni. Hazánkban is vannak már nagyobb csatornák és híres kreátorok, akik a Twitch-en találták meg követőbázisuk, és a bevételeik nagy százaléka származik ebből. Ahogy más országokban is, úgy hazánkban is berobbant a „Twitch láz”, a külföldi példákat szemlélve pedig a lelkesedés csak nőni fog.

Forrás:

https://www.statista.com/statistics/746173/monthly-active-streamers-on-twitch/#:~:text=Active%20streamers%20on%20Twitch%20worldwide%202020&text=This%20statistic%20presents%20the%20number,active%20streamers%20in%20December%202020.

https://www.cnbc.com/2019/02/26/history-of-twitch-gaming-livestreaming-and-youtube.html

Miután az Italia Viva vezetője, Renzi a tragikus járványkezelési megoldásokra, és a szerinte felelőtlenül elköltött EU-s 200 millió euróra hivatkozva visszahívta minisztereit a koalícióból, Giuseppe Conte táncrendjében megüresedett egy hely, melyet a kor legdivatosabban hangzó bálozóival, a centralistákkal szeretne feltölteni. Divatos, hiszen semmire sem vágynak jobban a magukat becsapottnak érző olaszok, mint szakszerű, politikai oldalaktól mentes szervezett parlamenti együttműködésre.

Ha a potenciálisan Conte mellé álló centristák valóban ezt az eszmét hoznák, és a zűrös parlamenti eseményeket szervezett válságkezelő tervek váltanák fel, akkor a déli országnak lenne esélye a járvány előtti állapotokhoz visszahozni a gazdaságát. 

Január közepén Renzi csapásával Conte egyértelműen elvesztette a szenátusi többséget. A visszahívott Italia Viva miniszterek "üres helyei" még jól is jöhetnek, de centrista politikusokat meggyőzni a csatlakozásról Olaszországban nem a legegyszerűbb feladat, az ex-miniszterelnöknek mindenképpen időre van szüksége ehhez. A jobboldali erők már a gondolat megfoganásánál ki lettek zárva a potenciális új politikai erő tagjainak sorából, a baloldalt maga Conte zárta ki, így beszűkültek a lehetőségek.

Nem könnyíti meg az ex-kormányfő dolgát az sem, hogy Salvinit egyre többen támogatják abban, hogy előrehozott választásokat csikarjanak ki Olaszországban.

Ez nyilván a most nagyobb támogatást élvező és összetartóbb jobboldalnak kedvezne, és aki nem is elfogult választó a konzervatívok (vagy konzervatívabbak) mellett, annak is érdeke a stabilitás a belpolitika vizein, mert jelenleg olyan mértékű válsághelyzetet kell kezelni, ami egy viszonylagos nyugalomban ülésező Parlamentnek is feladná a leckét. "Minálunk meg jön-megy a miniszterelnök. A legjobbkor..." írja egy olasz kommentelő.

Matteo Salvini már a lemondás előtt egyértelműen hangoztatta, hogy a jobbközép koalíció több, mint ötven százalékos támogatottsága nem véletlen, a szakadással, majd Conte lemondásával és bizonytalan tervével ez csak még tovább emelkedhet. 

Az autójából integető kormányfő lassan ikonikussá vált karaktere kérdéseket vet fel mindkét oldalon, a baloldali lapok válságról és összeomlásról beszélnek, a jobboldali olasz sajtót pedig zavartság jellemzi, inkább csak az ide vezető okokat merik taglalni és objektív tényeket közölni, hiszen ki tudja, kikkel tér vissza legközelebb az integető alak.

Egyértelműnek tűnik tehát a jövő az olasz parlamentben, a helyzet mégsem ilyen egyszerű.

Az olasz Il Giornale értesülései szerint amennyiben a tavaszi választások opciója lép életbe, úgy ennek dátuma április 11.

Amennyiben ennek a dátumnak jelentőséget tulajdonítunk, a távozó olasz kormányfőnek rendkívül szűk időkorláttal kell ütőképes csapatot alkotnia, a megerősödött jobboldalnak pedig nagyot kell fordulnia magához képest ahhoz, hogy Conte újra miniszterelnök legyen.

A szimbólumok az életünk részét képezik, mindenhol ott vannak körülöttünk. Annyira megszoktuk a jelenlétüket, hogy fel sem tűnik már, hogy alapvetően nem is olyan egyértelmű a jelentésük, mint ahogy azt gondolnánk. Ilyenek például az útjelző táblák. Akinek van jogsija, az már egy szempillantásból tudja, hogy mondjuk abba az utcába nem szabad behajtani, míg ez egy kisiskolásnak nem jelent többet egy piros karikás táblánál. De mégis honnan jönnek ezek a különböző jelek, szimbólumok?

A smiley

Bár elsőre egyértelműnek tűnik, hogy a : és a ) összekapcsolva, illetve elforgatva egy mosolygó arcot ad ki, azonban az eredete egészen érdekes, ráadásul hatalmas üzletet rejtett magában a kitalálása. A smiley megalkotása egy Harvey Ball nevezetű reklámszakemberhez fűződik, akit egy biztosítótársaság bízott meg a ’60-as években azzal, hogy tervezzen nekik logót. Ball egyszerűen csak egy sárga papírra firkantotta az azóta híressé vált mosolygó fejet, melyet a biztosító társaság a cégen belül egyszerű kitűzők formájában használt. A kitűzők nagy népszerűségnek örvendtek, azonban a cég nem védette le. Talán túl egyszerű volt ahhoz, hogy ez egyáltalán megforduljon a fejükben. Ball is csak 45 dollár prémiumot kapott a munkájáért akkor.

Ők nem voltak többek egyszerű kiskereskedőknél, akik ajándékboltot üzemeltettek. Azonban már ők is felfigyeltek a smiley-s tárgyak kelendőségére, és akkor ütötték meg a főnyereményt, amikor rájöttek, hogy a smiley, mint védjegy, még nincs levédetve. A Spain fivérek nem is haboztak, azonnal elrobogtak a szabadalmi hivatalhoz, ami így kizárólagos szellemi tulajdonukká tette, „Legyen boldog a napod!” szlogennel együtt a smiley-t. A smiley-nak köszönhetően így ő belőlük lett milliomos, nem pedig Harvey Ballból. Ha el akarod képzelni, hogy mennyit is kaszáltak vele pontosan, csak gondolj bele, hogy egy nap hányszor használod a smiley valamelyik formáját a messengeren!

A dollár

Nem fogod ezt sem kitalálni! A „dollár” szónak köze van a tallérhoz, vagy, ahogy eredetileg hívták, thalerhez. A dollár eredete a 16. századi Joachimstál nevű, ma csehországi településre vezet vissza, ami arról volt híres, hogy ott verték az ezüstpénzeket.

A $ kitalálása viszont már nem ilyen egyértelmű. Több teória is terjeng róla. Az egyik szerint az Egyesült Államok (US) két kezdőbetűjéből ered. Ha összeillesztjük az U-t és az S-et, akkor az U belesimul az S-be, és így végül kijön a két vonallal áthúzott dollárjel.

Ennél valószínűbb elmélet szerint, a spanyol pesoból ered. A peso rövidítése csak simán egy P volt, a többesszámé Ps. A Ps-ből a nagy p-t aztán rövidítésként csak egy vonallal jelölték, és a P szárára ráillesztették az S-et, így jött létre az egy vonallal áthúzott dollárjel.

A Bluetooth jele

Bár manapság kevésbé ismert, mint 10 éve, elterjedése az elektronikus eszközöknek köszönhető. Azonban az eredete ennél sokkal régebbre nyúlik vissza és a kékáfonyához is van némi köze. A 10. században uralkodott Kékfogú Harald, dán király, aki nevét onnan kapta, hogy nagyon szerette a Dániában igen burjánzó kék áfonyát, ami kékre festette a fogait. Nem tudom, hogy feltűnt-e,

A Bluetooth jele, mely leginkább egy B betűre hajaz, Harald király rúnabetűkkel írt monogramjának az összeillesztéséből ered.

De ez még nem magyarázza meg, hogy miért hívják a Bluetooth-t így. Nos, a ’90-es években az Ericsson egy programot akart kifejleszteni, amivel a különböző telefonokat kábel nélkül is össze lehet kötni. Ennek megvalósítására a versenytársakkal kellett szövetkeznie. Létre is jött egy érdekcsoport (SIG), azonban a közös név még nem volt kitalálva. Az Ericsson egyik mérnöke egy Kékfogú Haraldról szóló regényt ajándékozott az Intel programozójának, Jim Kardachnak, aki a SIG helyzetét nagyon is hasonlónak találta Kékfogú Harald történetéhez. Innen kapta a munkaprojekt a bluetooth nevet, majd ezt választották a program megjelölésére is.

A pi

Gondolom mindannyiótok tudja, hogy a görög π a geometriában a kör kerületének és átmérőjének a hányadosát jelöli illetve azt is, hogy ez egy végtelen szám, melyet csak az első két tizedes jegyéig szoktunk használni. De miért pont ezt a görög betűt jelölik erre? Először a walesi matematikus, William Jones használta 1706-ban, a periféria rövidítéseként. De nem csak a görög π-t, hanem a latin p-t is használták a periféria rövidítéseként, vagy olykor az egész szót kiírták. Végül 1748-ban tették hivatalossá, hogy a π jelet kell használni. Ez egy bizonyos Leonhard Euler Introductio in analysin infinitorum című munkájában lett kimondva.

(Kép forrása: cnbc.com)

Én szurkoltam Bidennek, hogy sikerüljön bakizás nélkül felolvasnia a szöveget, és sikerült is neki! (Az alelnöki és kampánybeszédeinél nem ment ez ilyen flottul. Erről érzékletes összeállítás látható itt, és az USA regnáló elnökének a nevét sem sikerült eltalálnia egy interjúban a kampányhajrában, lásd itt.) 

Ahogyan Tucker Carlson is megjegyezte, Biden egységről és egymás megértéséről prédikált, majd azzal a lendülettel, persze csak közvetve,

az ország felét a fehér felsőbbrendűség hívének és belföldi terroristának bélyegezte.

Ben Domenech, a The Federalist konzervatív portál kiadója szerint a fentiek miatt a republikánusok a „ szemüket forgatták a beszéd közben,” olyan nyilvánvaló volt a kiáltó ellentét a beszédben elmondott kenetteljes közhelyek és a valóság között. 

De nem csak ez volt a gond Biden a beiktatásakor elmondottakkal. Az persze várható volt, hogy a beszédet, melyet Domenech sommásan „érdektelennek” és „jó iparosmunkának” nevez, a kampánya során is bemutatott nagypapás, bölcs, egységteremtő pózára építik majd fel beszédírói. A sok ájult dicséret, mellyel a liberális sajtó a beszédet illette, nyilván annak is szólt, milyen sok vallásos, és konkrét bibliai utalás volt benne, ezzel is demonstrálva, Biden meg kívánja szólítani a konzervatív, keresztény szavazókat is. Csakhogy Joe Biden sosem volt híres arról, hogy különösebben hívő lett volna. Az abortuszpártisága mellett katolikussága igencsak megkérdőjelezhető amiatt is, mert egy olyan elnök mellett volt alelnök, aki elnöki rendeletekkel kényszerítette (volna) az egyházi szervezeteket alkalmazottaik fogamzásgátlásának és abortuszainak finanszírozására (ezt Trump hivatalba lépésekor eltörölte, most valószínűleg Biden újra bevezeti). 

Biden egyik első intézkedése értelmében az állami támogatásban részesülő oktatási intézmények megint be kell majd, hogy engedjék a magukat lánynak tartó fiúkat a lányvécékbe és öltözőkbe. 

Mikor legutóbb lecsekkoltam, nekem úgy tűnt, a katolikus egyház szerint Isten az embert férfinak és nőnek teremtette.  

Domenech írásában az elnöki beszéd egy konkrét, Szent Ágostontól vett idézetén keresztül érzékelteti a Biden által hirdetett egység álságosságát. Ágoston szerint a nép olyan sokaság, amelyet „a szeretet közös tárgyai” határoz meg. Majd erre alapozva Biden felsorol olyan dolgokat, mint a lehetőségek, a biztonság, a tisztesség, mint amelyek egy nép szeretetének a közös tárgyai. Csakhogy, világít rá Domenech, Szent Ágoston valójában arra mutat rá Isten városáról című művében, hogy csak az a nép marad fenn, amely közös szeretetének tárgya Isten, illetve az isteni rend és igazság.

Az, hogy az elnök „egyházának szentjét” idézte hangsúlyosan a beszédben, miközben teljesen félremagyarázta az idézet mély értelmét, Domenech szerint

„tökéletesen megmutatja Biden és a boomer generáció nemzeti egységről alkotott téves elképzeléseit. A kereszténységnek az a lebutított változata, amelyet az udvariasság és a kulturális vallásosság szemüvegén át néznek, a Biden márka alapvető jellemzője.“

Ahogyan Domenech kegyetlen iróniával megjegyzi, Bidennél a tökéletesen félreértett ágostoni egység a kampánya során kínos gyakorisággal elsütött, zavarbaejtően értelmetlen „a C’mon, man! (Ugyan már ember!)” fordulat „spirituális megfelelőjévé vált.” Az elnök sajtófőnöke simán elmondhatja, hogy Biden hívő katolikus, miközben főnöke arra készül, hogy semmissé tegye az úgynevezett Hyde törvénymódosítást és ismét lehetővé tegye az abortusz adófizetői pénzből történő finanszírozását, hangsúlyozza a szerző. “És a korrupt, szervilis sajtó kötelességtudóan asszisztál az egység e fikciójának az elfogadtatásához, majd álszenten kifejezi döbbenetét, hogy mégis tovább folytatódik a kulturális háború, mely kettészakítja az országot. Ahogyan Atticus Finch mondta, az udvarias fikciók akár hasznosak is lehetnek, de semmiképpen sem érnek annyit, hogy emberéletekbe kerüljenek,” zárja okfejtését Domenech.

Kínát elsősorban Kína érdekli, épp úgy, mint minden birodalmat. De hogyan alakult az ország nemzetközi megítélése Vuhan óta? Hideg marad-e az Amerikával vívott háborújuk, és hogyan érint minket ez a globális egymásnak feszülés? Salát Gergely sinológus, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Nemzetközi és Politikatudományi Intézet igazgatója volt a vendégünk, aki azt is megfejtette nekünk, miért sokkal nagyobb a kínai fiatalok vállalkozási kedve, mint a magyaroké.

Megnyitás Spotify-ban

Megnyitás Apple Podcasts-ben

Megnyitás Youtube-on

Vuhan városát körülbelül egy évvel ezelőtt, 2020. január 23-án zárták karanténba. Az ország megítélése tavaly tavaszra romokban hevert, sokan felelőssé tették a világjárványért. Mi történt azóta? Hogyan hatott a lélegeztetőgépekkel, maszkokkal és vakcinával dolgozó járványdiplomácia az ország nemzetközi megítélésére?

Összességében nem volt túlságosan sikeres. Amiben a kínaiak még mindig nagyon gyengék, az a kifelé történő kommunikáció. A belül jól működő kommunikációjukat próbálják kifelé is alkalmazni, de ezzel nem sikeresek a nyugati világban.

Attól, hogy Magyarországon leszáll egy elvtárs néhány konténernyi maszkkal, attól még nem biztos, hogy meg fogjuk kedvelni a kínaiakat. Főleg azért, mert elképesztő ellenszélben dolgoznak a kínai kommunikátorok.

Olyan össztűz zúdul az elmúlt években Kínára, a koronavírus-járványtól teljesen függetlenül is, amit egyelőre nem nagyon tudnak kezelni. Mindenféle mérés azt mutatja, hogy a kínaiak megítélése, presztízse jelentősen esett világszinten. Most jött ki egyébként egy magyarországi kutatás, amit Matura Tamás kollégám végzett, mely szerint Magyarországon is romlott Kína reputációja. Egyelőre nem találják ennek az ellenszerét. Látjuk, hogy hiába próbálkoznak például a vakcina-diplomáciával, olyan hihetetlen mértékű össztűz zúdul az amúgy ismeretlen kínai vakcinára a nyugati sajtó részéről, amit már nem tudnak ellensúlyozni. A harmadik világban kicsit más a helyzet. Ott nem ennyire negatív Kína megítélése. Ahol hagyományosan kevésbé jól beágyazott az USA pozíciója, ott nagyobb tere van Kínának.