Reaktor

A kávéházi nyüzsgésben akadtam rá régi évfolyamtársnőmre, aki sugárzó arccal nézegette a tejhabot a kávéján. Összemosolyogtunk, hogy lám, milyen mesze sodort minket az élet, mégis milyen közel találkoztunk egymáshoz: két fiatal lány, az egyik újságíró, a másik újságot ír. Miután Dóri megszokta a helyzetet, hogy most a "mikrofon" másik oldalán kell helytállnia, belevágunk az interjúba.

Bemutatkozol az olvasóknak is pár szóban?

Persze. Zelenka Dóri vagyok, 21 éves újságírónő, emellett az ELTE BTK hallgatója. A szakmai pályafutásomat a 888.hu-nál kezdtem, érettségi után. Ezután találtam rá mostani munkahelyemre, a Pesti TV-re. A középiskolában reál érdeklődésű diák voltam, fizikusi pályán is gondolkodtam. Nem nagyon határoztam el magam a humán pályák egyike mellett sem, annál is inkább, mivel nem szerettem az irodalmat, csak a történelmet. Jelentkeztem szlavisztika szakra, de nem éreztem, hogy ez egyenes út lenne az - akkor már körvonalazódó - újságírói pályámhoz, így váltottam a mostani szakomra.

És hogy miért a politikai tematika: a családomban sosem volt tabu a politizálás, a szüleim aktívan tájékozódtak és nyilvánítottak véleményt ezen a téren. Így én egyszerűen belenőttem ebbe. Még emlékszem, milyen volt a szüleimnek a Gyurcsány kormány alatt élni. Ők ebben az érában kezdték el a felnőtt életüket, szerelmesek voltak, családot akartak, és ennek a szerelemnek a gyermekeként láttam, milyen nehéz ez az akkori vezetés mellett. Nem volt rossz gyerekkorom, de mindig ott volt az a bizonyos felhő a fejem felett. Későb ez az élmény tudatosította bennem azt, hogy ki kell állnom a véleményemért.

Számomra az Isten-Haza-Család hármas felbonthatatlan hármas, és ezt a közéletben megvalósulni én a jobboldalban látom. Pontosan azért, mert én is, mint a szüleim, szerelmes vagyok, családot szeretnék. Annyi eltéréssel tőlük, hogy nálunk a párom főz. 

A jobboldali elvrendszernek van egy olyan vonulata, hogy a nőknek legnagyobb szerepe a családjuk körében, otthon van. Persze ez sok helyen árnyaltabban érvényesül ma már a konzervatív megnyilvánulásokban, mégis: Te nem szoktál beleütközni abba, hogy konzervatív elveket vallasz, közben pedig egy pörgős, nagy karrierről álmodozó, dolgozó nő vagy?

Nekem erre a legjobb példa anyukám: egy klasszikusan jobboldali hölgy, nálunk otthon mindig tisztaság van. Főz ránk, mos ránk, mindenkire gondja van otthon. Mégis mellette főállásban ápolónő. És amikor dolgozik, ő 100 %-ban ápolónő. Minden nap azon dolgozik, hogy megváltoztassa a magyar egészségügyről alkotott képet, fáradhatatlan türelemmel és odaadással dolgozik, rengeteg pozitív visszajelzést is kap. Ő meg tudta valósítani azt, hogy teljes értékű feleség, anya, és dolgozó nő is egyben. Előttem ott a minta, hogy ez lehetséges.

Ott voltál a Pesti TV alapításánál, valahogy akarva-akaratlan összefonódott a neved a párod, Dezse Balázséval ebben a projektben. Hogy kapcsolódtatok így össze szakmailag is?

Ez nagyon érdekes, hogy hogyan kezelnek minket külön-külön és egyben is. Egyik este leültünk Balázzsal borozni, és a derült égből két srác odaült az asztalunkhoz. Nekiláttak minket sértegetni, és kérdezés nélkül nekünk álltak, mert felismerték, hogy kik vagyunk és miben utazunk. Provokálni kezdtek, besúgónak neveztek, hasonlók. Itt látszódott elég erőteljesen a különbség köztünk, Balázs kezdett volna érvelni nekik, nagyon türelmesen elkezdte volna magyarázni, mit miért gondol. De én felálltam és azt mondtam, hogy akkor én most elmegyek. Mert ezek a srácok kérés, mi több, engedély nélkül odaültek az asztalunkhoz a kéretlen megjegyzéseikkel, és szerintem ezt az egyetlen szabad estémen a héten nem vagyok köteles tolerálni. Azt mondják, egy konzervatív nőnek mindig jófejnek és finomnak kell lennie. Hát én nem vagyok mindig jófej és finom.

Magyarországon vagyunk, 2020-ban, és te újságírónő vagy. Eddig alig volt precedens politikailag aktívan munkálkodó, arcát felvállaló újságírónőre itthon, jobboldaliaktól pedig még annál is kevesebb a példa. Ritka kombináció ez, hogy éled meg nőként a szakmát?

Elég furcsa érzés. A barátommal mindig mindenki jófej, belém rengetegen belém állnak. Érdekes, hogy különösen a fiatal lányok. Még érdekesebb, hogy ribancnak neveznek, és rám sütik, hogy elárulom őket. Miért? Mert van véleményem? Mert kiállok és felvállalom? Kit árulok el ezek közül a fiatal lányok közül azzal, hogy felvállalom a véleményem?

Szerintük a sok-sok követő az Instagramon teljesítmény. Szerintem pedig az teljesítmény, hogy 21 évesen egyetem mellett főállásban újságíró vagyok. Ez azt jelenti, hogy 6:00-tól 19:00-ig bent vagyok a munkahelyemen, aztán hazamegyek, és gyakran tovább folytatom a munkát. A műsorvezetés a legeslegkisebb hányada ennek a munkának, bár tény, hogy azt szeretem a legjobban.

Ez a szakma egy életforma. Aki nem szakmabeli, az talán nem is érti. Mert ha vasárnap este még adásvázlatot kell írnom, Balázs nem szól érte, mert neki is van, hogy hétvégén este valamit írnia kell. Ugyanis, ha hétfőn adás van, akkor adás van, ha csak az az egy közös esténk van a héten, ha nem. 

Mivel nagyon kevesen vagytok jobboldali újságírónők itthon, nehéz kitől tanácsot kérni, ha valami nehézséged adódik. Kiből tudsz mégis erőt meríteni?

Hát.. Igazából közvetlenül senki nem tud ilyenkor tanácsot adni. A legjobb barátnőmmel sokat beszélgetünk, de ő nem része ennek az életformának, és nagyon gyakran csak azt tudja a panaszaimra mondani, hogy "Te akartad." A nővérem sem tud sokszor együtt érezni, pedig nagyon jó a kapcsolatunk. 

Már egy ideje dolgoztok a szakmában, szerinted mit tudtál változtatni, alkotni mióta elkezdted?

A mostani kedvencem egy új brand ötlete: egy közös Instagram oldalon kezdtünk el dolgozni Balázzsal. A közös életünk kedves, örömteli, néha mulatságos pillanatait osztjuk meg rajta, egyszerűen ennyi. Az a célunk vele, hogy helyre rakjuk a fejekben a képet, amit a konzervatív, jobboldali emberekről alkottak: a képeken két tetovált, piercinges ember mosolyog, viccelődik, simogatja a macskáját, ilyenek. Tartom azt, amit egyszer egy cikkemben írtam: konzervatívnak lenni szexi. Büszke vagyok arra, amit érzek, amikor a himnuszt hallgatom, és senkinél nem vagyok kevesebb attól, hogy itthon akarok dolgozni és családot alapítani. 

Látom, hogy Balázs már kint áll az ajtó előtt, szerintem meg fog ázni. Valamikor folytatjuk, menjetek nyugodtan. Köszi az interjút!

Én köszi!

A baloldal szereti a konzervatívokat homofóbként bemutatni, pedig pont, hogy a konzervativizmus az, ami a házasság intézményén túl a melegeket nem különbözteti meg másoktól. Egyáltalán mit jelent a homofób kifejezés? Azt, hogy megkülönböztetni a melegeket? Nem, a homofóbia azt jelenti, hogy valaki irtózik a melegektől, vagy valamiért kollektíven utálja a homoszexuális embereket. Direkt nem használom a közösség szót, mert megtévesztő. Attól, hogy valaki hetero, még nem biztos, hogy ugyan annak a közösségnek tagja, mint én is. Ahogyan az sem igaz, hogy két meleg jól kijön egymással azért, mert mindketten ugyan olyan nemi identitásúak. Éppen ez a lényeg, hogy a nemi identitás egy individuális tényező, nem teremt közösséget, így nem létezik nemi identitás alapú közösség.

Az úgynevezett „meleg közösség” nem a melegeket, hanem néhány homoszexuális ember politikai nézeteit képviseli.

A melegeket egyedül a konzervatív oldal képviseli. Persze minden egyén különböző, a melegeket sem lehet lefedni egyedül egy gyűjtőnévvel. Ők is más és más tulajdonságokkal rendelkeznek, ezért nem is lehet kijelenteni kollektívan túl sok mindent róluk. Nem bűn, ha valaki a saját neméhez vonzódik, akár genetikai rendellenesség, vagy külső gyerekkori hatások és traumák, vagy közösségi nyomás miatt. Viszont azt sem szabad hagyni, hogy ez legyen a társadalom alapja. Azért nem, mert gyereket nemzeni a hetero párok tudnak egyedül, így ők jelentik a nemzet jövőjét. Ettől függetlenül a melegek kétségtelenül értékes tagjai a társadalomnak, viszont a standard továbbra is a hetero kapcsolat, ezen nem szabad változtatni.

Ha valaki férfinek születik, és nőkhöz vonzódik, emberi ösztönéből kifolyólag kellemetlenül fogja magát érezni transzszexuálisok között. Ezen nem lehet változtatni, hiszen ez a természetes reakció. Ugyan olyan ösztön, mint mikor bennem undort kelt a gyermekek szexualizálása. Az Instagram sajnos tele van olyan, elvileg hetero párkapcsolatban vagy házasságban élő párokkal, akik a fiú gyermekükből drag queent sminkelnek, majd ha valaki kritikát fogalmaz meg amiatt, mert szexuálisan aktivizálják a gyermeküket, akkor azzal „védekeznek”, hogy a kritizáló bizonyára homofób. Visszaértünk a kör elejére, a baloldal által terjesztett tévhitre, hogy a konzervatív oldal homofób.

Ne tévesszük össze a felszínes képmutatást a valódi elfogadással. Az elfogadás nem jelenti azt, hogy valamit támogatni, hirdetni vagy szeretni kell. A valódi elfogadáshoz két fél kell. Az egyik fél nincs a másik ellen, cserébe a másik nem akarja erőszakosan terjeszteni a saját szokását, jelen esetben az egyneműek testi és érzelmi kapcsolatát. Amennyiben ez tényleg nem döntés kérdése, akkor miért kell ennyire propagálni? A baloldal a legnagyobb ellensége a melegeknek, hiszen az erőszakos terjesztés, propaganda mögött egyértelmű politikai célok állnak. A baloldalnak a homoszexuálisok kiváló eszközt jelentenek egy politikai programhoz.

Freddie Mercury nagyot alkotott, igazi tehetség volt. Mikor bejelentette, hogy AIDS beteg, az állítólagos meleg „közösségből” többen is kritizálták, hogy híres melegként miért nem szólalt fel a melegek érdekében. Freddie közszereplő volt, de nem a nemi hovatartozása miatt, hanem azért, mert hatalmas zenei tehetség volt. Az, hogy meleg volt, a magánügye, nem tartozott senkire. Ahogyan heteroként én sem közlöm mindenkivel, hogy a nők vonzanak.

Nem nemi identitás, hanem tettek alapján ítéljük meg az embereket.

A Prideot is pontosan emiatt, mármint a tettek miatt ellenezzük. Igénytelen, demagóg meleg propaganda. Szinte már soviniszta, mert mindenkit elfogad, de aki nem ért egyet az ideológiájukkal, azt nem engedik be. Emellett undort vált ki az átlagemberben a tapasztalható igénytelenség. Ott nem a melegség, sokkal inkább a magamutogatás a cél.

Nem szabad elhinni a neoliberálisok hangulatkeltését. Minden kisebbséget, a megszokottól eltérő társadalmi csoportokat próbálnak megszólítani. Nekik van valamilyen identitásuk a baloldal liberálisaival szemben, akiknek a célja egy hatalmas montázs megalkotása. Ellopják a politikailag független identitásokat egyes csoportoktól és kisajátítják azokat. Nem hiába lehet őket úgy nevezni, hogy moslék koalíció. A szemkilövető Feri, a krumplis ex "roma cseszegető" Petya, Patkányozó Bangó, és a többiek. Egy bolond sajnos valóban tud százat csinálni, ezért kell egyértelművé tennie a polgári oldalnak, hogy a baloldali hangulatkeltés felszínes és valójában nincs mögötte valós tartalom.

A valódi elfogadás és a hagyományos értékek alapértékként és bevett szokásként kezelése biztosítja mindenkinek a boldog és teljes értékű létet, hiszen a konzervatívok állnak az élet pártján.

Elöljáróban annyit, hogy nem tartom magam se befásultnak, se maradinak és egyesek szerint még a humorom is jó. Simpson családon nőttem fel, Bricklberryn edződtem, az Internet népének mémjei a táplálékom. Képes vagyok jókat nevetni azon, ami vicces, nevetséges, vagy képmutató. Mellesleg hívő keresztény vagyok, még ha nem is „elsőosztályú,” de törekszem.

A karikatúrának vagy más néven gúnyrajznak természete és küldetése, hogy gúnyt űz, kifiguráz, nevetségessé tesz.  Valamint szellemes és vicces. 

Tárgyát kezelheti ugyan megvetéssel, de valójában éppen azzal, hogy karikatúrát gyárt róla, egyfajta távolságot is tart tőle, feloldja a maró ellenszenvet, helyette megnevettet.

Hacsak nem gyűlöletre uszító politikai propagandarajz. Húszévesen eddig ilyet csak történelemkönyvekben láttam. Szándékosan nem írom, hogy mely diktatúrák idején alkalmazták ezeket és kiket/miket ábrázoltak, ezt a két kurrens ideológiai szekértábor úgyis folyton egymás fejéhez vágja. Ezeken a propaganda-rajzokon nem tudtam nevetni, inkább összeszorult tőlük a gyomrom. 

A Kétfilléres díjjal kitüntetett Pápai Gábor-féle, Müller Cecíliát és a kereszten függő Jézus Krisztust ábrázoló gúnyrajztól sem nevetek. Még csak el sem mosolyodom. Ugyanis az elevenembe vág. 

Talán a nem hívők számára is ismert, hogy Jézus Krisztus kereszthalála nem egyszerűen egy latornak ítélt lázító kivégzése volt. Hanem volt egy transzcendens dimenziója, minősége is, melyről mi keresztények hisszük, hogy a megváltás tette volt, egy olyan áldozatiság, mellyel minden embert megváltott bűneitől és lehetővé tette az üdvözülést, az örök életet. Hogy értsük: nekünk, keresztényeknek Jézus kereszthalál-áldozata hitünk alapja, enélkül nincs keresztény és nincs kereszténység.

Ami Müller Cecíliát illeti, igen, tudjuk, hogy néha megmosolyogtatóan nagymamás, kenetteljes modorban osztja nekünk tanácsait, amelyeket mi, magyarok, persze kinevetünk.  Ilyen a mi természetünk, ellentétben az ázsiaiakkal, akik, ahogyan Salát Gergely fogalmazott az Indexen, ha valaki megmutatja nekik a helyes orrfújás technikáját, akkor onnantól helyesen fújják az orrukat és nem mémeket gyártanak róla.  Nincs is már szinte COVID-halott Japántól Kínán át Dél-Koreáig, de most nem ez a lényeg. 

De a Pápai Gábor rajz nem ezért készült. Nagyon könnyen átlátni a szitán. A Népszava készítői, a MÚOSZ karikatúra tagozata  és talán egyes olvasói között is akadnak olyanok, akiknek

Müller Cecília csupán azért ellenszenves, mert láthatóan kereszt függ a nyakában. 

Ettől pedig valamifajta atavisztikus, a régi időkből itt maradt, gondosan az emberek fejébe vert ösztönös utálat, megvetés támad egyesekben, ha keresztet „tolnak az arcukba.”  Erre játszik rá uszítóan a Pápai-féle karikatúra, amely a sárba rántja a kereszthalált és megbélyegzi az abban hívőket.  A megfeszített Jézust és Müller Cecíliát pedig olyan módon ábrázolja, hogy az, jogásznyelven is szólva, megsérti az emberi méltóságot.

Beszéljünk világosan: ez nem gúnyrajz, ez gyűlöletbeszéd. Nem díjat, hanem feljelentést érdemelne.     

Felelőtlen állampolgároktól zsúfolt plázák, elmaradt mentális járványfelkészítés és nemzeti elhízás. Beszélgetés Zacher Gáborral, aki nem érti, hogy ha a magyar pálinka hungarikum, akkor a magyar alkoholista miért nem az?

Megnyitás Spotify-ban

Megnyitás Apple Podcasts-ben

Megnyitás Youtube-on

Sokakat szomorított el a kijelentésével, miszerint az idei karácsony a túlélésről fog szólni. Hogy látja a koronavírus lefutását? Visszatérhet még az életünk a normális kerékvágásba és ha igen, akkor mikor?

Nem értem, hogy miért szomorította el őket. Én csak az igazságot mondtam ki. Persze napjainkban kevesen merik kimondani, főleg az egészségügyben dolgozók. Előfordul, hogy felsőbb körök nem engedik őket nyilatkozni. Ez a kijelentés a realitásról szólt. Gondoljon bele, hogy egy nagycsaládi összejövetelen, amikor elmegyünk Szombathelyről az ország másik csücskébe meglátogatni a nagyszülőket, rokonokat, akkor visszük magunkkal a betegséget. Ha netán ők még nem fertőződtek meg, akkor mi vidáman meg tudjuk őket fertőzni. El tud képzelni egy karácsonyi vacsorát úgy, hogy mindenki maszkban, másfél méterre van egymástól? Vagy a nagy karácsonyi ajándékozást úgy, hogy nem esünk egymás nyakába? Nem ölelgetjük, nem csókolgatjuk egymást, nem sírdogálunk egymás nyakában? Ez elképzelhetetlen.

Azért kellene ezt a karácsonyt kihagyni, hogy ne legyen akkora nagy baj.

Jelenleg elég nagy a baj. Az amerikai jóslatok szerint december 10. és 15. között fog tetőzni a járvány. Onnan tíz nap a karácsony. Akkor már csökkenni fognak a számok, de nem annyira, hogy bárminemű engedményt lehessen tenni. Sőt, sokkal racionálisabban kellene átgondolni a szigorításokat. Vannak olyan szigorítások, amelyeket jól hoznak meg, de nem váltják be a hozzájuk fűzött reményeket. Vegyük például az idősávos vásárlást! Szerintem tök jó. Ugyanakkor miért nem úgy csinálják, hogy a hatvanöt év felettiek csak ekkor vásárolhatnak és pluszban kijelölnek egy délutáni idősávot számukra. Jelenleg egy hatvanöt éves 11:40-kor is bemehet a boltba vásárolni. Így mi értelme van az egésznek? Ha izolálni akarjuk a veszélyeztetetteket, akkor abban legyen racionalitás. Zárjuk be a plázákat! El kellett mennem az elmúlt napokban plázázni a telefonom miatt. Azt kell mondjam, hogy elkeserítő a helyzet. Még mindig a plázázás zajlik. Ráadásul az iskolák be vannak zárva. Nem mindenhol megy korrektül az online oktatás úgy, ahogy kellene. A gyerekek lingnek-lógnak. Ők nem abba a korosztályba tartoznak, amelyik súlyosan meg fog betegedni, de hazaviszik a szülőknek és a nagyszülőknek.

Nincsen eléggé tudatosítva bennük ez a veszély?

De lehet, hogy tudatosítva van, csak nem jut el a szoftverig. Akinek nincsen szoftvere, vele elég nehéz bármit csinálni. Talán időnként rájuk férne egy újratelepítés vagy vírusirtás. Nagyon sokan felelőtlenek ebben a történetben. Nincsenek sokan az utcán, de idefele jövet négy-öt olyan fickót láttam, akin nem volt maszk. Kettőnek szóltam, az egyik értetlen bociszemekkel nézett. A másik elnézést kért és felhúzta magára. A másik kettőnél azt mondtam, hogy tök felesleges. Üresen csillogó szemeik voltak, gyakorlatilag mintha a The Walking Dead-ből jöttek volna elő.

Kritizálta a járványügyi intézkedéseknél a mentális felkészítés elmaradását.

Abszolút. Központilag kellett volna megoldani. Gondoljanak bele! Önök egy évvel ezelőtt tök normálisan élték az életüket. Iskolába jártak, dolgoztak, buliztak. Majd márciusban történt valami. Ami persze baromi messze volt a vírus első kínai megjelenésétől. Olvastunk róla itt-ott, a BBC-ben már egész komolynak festették le a vuhani helyzetet. Aztán egyre közelebb jött ez a történet. Az embereknek ez egyfajta stresszt okozott. Hallottuk, hogy Iránban vírusvédelmi okokból megitták a metil-alkoholt – be is vált, nem a koronavírusba haltak bele hatvanegynéhányan.
Az ilyeneken azért túlléptünk, aztán megjelent Magyarországon. Először meghalt egy, aztán kettő, három, négy. Ez már fenyegetettséget jelentett az emberek számára. Ez stresszogén tényező. Szorongást okoz. Szeretünk szorongani? Nem. Önök is biztosan szorongtak már esetleg egy vizsga előtt. De az egy-két-három napig tart. Nem egy tartósan fennálló szorongás. Ez a történet viszont már legalább nyolc hónapja fennáll.
Itt vagyunk a XXI. században. Meg tudunk gyógyítani olyan nagyon ritka genetikai betegségeket, amikhez korábban nem fűződött remény. 86 év a várható átlagélet a fejlett nyugaton, nálunk ennél mondjuk azért kevesebb. Ez kiváló. A honfoglalás idejében egy 40 éves ember már a törzs vénjének számított. Szerveket ültetünk át. Nem régen petefészket ültettek be valakibe.

Csodákat teszünk, erre jön egy ilyen kis szar vírus. Az egészet pofánvágja, keresztbeveri. Itt állunk értetlenül egy olyan betegséggel szemben, amit még csak tanulunk. Nem tudunk róla semmit.

Nem tudjuk, hogy milyen időzített bomba van abban, aki ma átesik ezen a betegségen és tíz napot van lélegeztetőgépen, utána két hetet kórházban. Mi lesz vele egy év múlva? Hogyan alakul át a tüdőben a kötőszövet? Mennyire fog elmerevedni? Hogyan alakul át a szívizomrendszer?

Bent vagyunk egy Covid-erdőben, ahol minden fa mögül leselkedik ránk valami. A tartósan fennálló stressz szorongást okoz, innen pedig egy kicsi lépés a depresszió.

És akkor még nem beszéltünk olyanokról, mint például az online oktatás. Egy képernyőt nézni nem olyan, mint a tanárral szemtől szemben konzultálni. Én borzasztóan utálok online oktatni. Ülök a számítógép előtt, egyik szememmel nézem a képernyőt, a másikkal látom a Honvédelmi Minisztérium ablakát. Tudom, hogy a főhadnagy úr mikor jön ki rágyújtani, hogy a holló hova fog leszállni, satöbbi. Ez hihetetlenül megzavarja az embereket. A mentális egészségünkkel kapcsolatos felkészítés a mai napig nem történt meg. Megemelkedett a szorongásos betegek száma. A szorongásoldók, altatószerek forgalma, az antidepresszánsok forgalma is megemelkedett Magyarországon. Valahogy erre az egészre nem fektettek kellő hangsúlyt.

Mit tehet az, aki szorong?

A betegséggel kapcsolatban azt tehetjük, hogy betartjuk a szabályokat. Maszkviselés, kézfertőtlenítés, kézmosás, távolságtartás. Ugyanakkor az oltóanyag lesz a megoldás. Azért nem tudok tenni, hogy az oltóanyag hamarabb jelenjen meg, esetleg, ha lesz Magyarországon harmadik fázisú oltóanyag-vizsgálat, jelentkezem önkéntesnek. Egy olyan helyzettel állunk szemben, aminek a megoldása nem tőlünk származik. Érdemes pontosan emiatt különböző technikákat bevetni. Megpróbálom keretbe foglalni a napomat. Egy középiskolásnak nem a szigorú napirendről szólt az élete, de az iskola keretet adott. Csak be kell menni, csak becsengetnek, csak ilyen óra van, csak olyan óra van.

Otthon a 8:10-kor kezdődő magyarórára elég felkelni 8:08-kor. Megszűnnek a keretek, de muszáj őket pótolnunk.

A Poligamy c. film jó példa erre. Csányi Sándornak és Tompos Kátyának egy tök jó filmje. A főszereplő egy filmrendező, akinek éppen nincsen rendeznivalója, de készül a rendezésre. Jelentős részben otthon dolgozik. Reggel felkel, elvégzi a napi rutint, elköszön a feleségétől, szépen felöltözik, aktatáskával átsétál a másik szobába, ahol megcsinálja ugyanezt visszafelé, leül az íróasztalhoz és dolgozik. Pontosan tudja, hogy ha nincsen keret, akkor szétfolyik a rendszer. A home office-ra jellemző, hogy azt mondjuk: „áh, ráérünk még, majd megcsináljuk”. Aztán csúszik, csúszik, csúszik.

Hatásos lehet például a meditáció. Valaki hisz benne, valaki nem. Vagy tervezzen valamit az ember.

Magyarország elhízott. Miért ne lehetne most tudatosan fogyókúrázni?

Pedig az evés jó stresszoldó.

Persze. De Parti Nagy Lajos (költő) azt mondta, hogy nem a test eszik, hanem a lélek. És tényleg. Ha jó kedvünk van, ha szomorúak vagyunk, eszünk. Egy meccsnézést nem nagyon lehet elképzelni zöldségchipsszel és ásványvízzel. Itt komoly önfegyelemre van szükség, egy keretrendszer betartására. Mi, magyarok azonban nem erről vagyunk híresek.

Mennyire bízhatunk abban, hogy az oltóanyag valóban megérkezik és hatásos lesz?

Ma még erre senki sem tud válaszolni. Én be fogom magam oltatni. Biztosan itt lesz. Nem tudjuk, hogy mikor. A kínai és orosz itt van. Én megvárnám azért a Pfizer-féle oltóanyagot. Optimista becslések szerint néhány hónap, talán egy-kettő, pesszimista becslések alapján március-áprilisra itt lesz.

Sokan Öntől tájékozódnak, Ön honnan tájékozódik?

Részben saját tapasztalataimból, a betegekkel való kapcsolatból. A hatvani kórház Covid osztályán dolgozom, ahol háromemeletnyi, azaz hat részlegnyi, összesen 150 ágy van covidosoknak félretéve. Ebből egy fél emelet a gyanúsaké, akik tüneteket produkálnak, de negatív a gyorstesztjük. A többi öt részleg a pozitívaké, és ebből két részlegen, nagyjából harminc ágyon tudunk lélegeztetni. Ne felejtsük el, hogy ez egy kisvárosi kórház, nem egy nagy megyei centrumkórház. Azt kell mondanom, hogy hihetetlen módon helytállnak a kollégáim.
A másik forrás a szakirodalom. Nem a Blikk újság és brit tudósok című történet. Olvasom The New England Journal of Medicine-t, a Lancet-et, a British Medical Journal-t. Az összes coviddal kapcsolatos cikk, kommentár mind ingyenes és ez nagyon jó. Ezek alapjáraton nem kétfilléres újságok.

Az első pillanatban bevezették, hogy az összes coviddal kapcsolatos információ az online világban mind-mind ingyenesen hozzáférhető. Ez szerintem baromi fontos.

Említette, hogy mi, magyarok nem az egészséges életmódunkról vagyunk híresek. Élen járunk az egészségtelen táplálkozásban, mozgásszegény életmódban, alkoholfogyasztásban és a dohányzásban is. Saját magunk sem teszünk meg mindent az egészségünkért. Ön szerint mitől lehetnének egészségtudatosabbak a magyarok?

Jobban kellene kommunikálni, el kellene hitetni, hogy a változtatásokra bárki képes. Bizonyára ismer olyan nagyon ismert embert, aki az elmúlt tíz évben harminc kilót hízott. A miniszterelnökre gondolok. Ez pozitív az emberek szemében? Most nem a politikára gondolok, csak a testképre. Magyarország miniszterelnöke egy elhízott, középkorú ember.
Ő milyen volt tizenévvel ezelőtt? Focizott, sportos volt, abszolút pozitív volt az egész történet. Mi lenne, ha ez az ember kiállna a nép elé és azt mondaná: emberek, elhíztam, hát van ilyen, nem figyeltem oda, rosszul kajáltam, abbahagytam a sportolást, fogyjunk le! Egy év alatt mondjuk 25 kilót. Ez ördöngösség? Ez havi két kiló. Ez nem az a Turbó Diéta, amit a buszokon és trolikon szoktak reklámozni, hogy három nap alatt 5 kilót fogyhatsz. Lószart, nem fogy az ember 5 kilót. És ő kéthavonta az M1-en valamelyik politológussal történő beszélgetős műsor helyett lehetne rendezni egy méredzkedős műsort is. Odaállna, és azt mondaná, hogy két hónap alatt lefogytam 5 kilót. És önök?
Önök is biztosan láttak már az online világban olyan fickót, aki azt mondta, hogy voltam 250 kiló, most 125 vagyok. Jó ez? Persze. Tiszteletreméltó? Abszolút. Ismerjük őt? Fingunk sincs róla, hogy ki ez a mókus. Ha ehhez egy ismert ember állna ki és ez bármelyik negatív jellegű függőségünkre vonatkozik, akkor az emberek jobban felkapnák egy kicsit a fejüket. Mert mit is mondanak? Ha ő meg tudja csinálni, akkor én is meg tudom csinálni.

Orvoslása során Ön abból indul ki, hogy  az ember bio-pszicho-szocio-spirituo lény?

Nem lehet eltekinteni attól, hogy az embernek nemcsak teste van, hanem lelke is. A szakmai munkám szinte 100 százalékát olyan helyeken töltöttem, mint a toxikológia, öngyilkos osztály, baleseti sebészet, sürgősségi osztály. Ez nem a boldogságról és a vidámságról szól.

Attól, hogy egy embert szomatikusan meggyógyítunk, attól még a pszichéjével is kell foglalkozni, amire a napi leterheltség mellett – valljuk be őszintén – nem feltétlenül jut az embernek mindig ideje. De erre fontos lenne odafigyelni.

Toxikológusként mit tapasztal, a fiatalok körében mi a leggyakoribb függőség? És mi a legveszélyesebb?

Ez alapvetően nem a toxikológiához kapcsolódik, de az online világot mondanám. Van a telefonjukon olyan tükör, amelyik megmutatja, hogy egy nap hány órát töltenek el a telefonjukkal? Akár beszélgetés, chat, satöbbi. Ez tök jó visszajelzést ad.

Persze a mostani világ egy kicsit más, az online kapcsolatok erősödnek.

Talán éppen tegnapelőtt hívtam fel a fiamat és mondta, hogy nyolctól online kocsmáznak a haverokkal. És ez tök jó. Mindenki otthon, a kijárási tilalomnak megfelelően persze, de ettől függetlenül, amit egy éve még a Libellában műveltek, most mindenki otthon csinálja. Szerintem ez tök jó, hogy az emberek ennyire föltalálják magukat és megpróbálnak alkalmazkodni ezekhez a szokatlan helyzetekhez.
Három éve láttak Önök a Váci utcában egy koreai turistacsoportot maszkban? Akkor mit mondtak?

Reméltük, hogy nálunk ez sosem fog bekövetkezni.

Biztos, hogy nem ezt mondta, hanem megkérdőjelezte, hogy mi a szarnak hord ez maszkot. Nem?

Elképzelhetetlen tartottuk, még akkor is, amikor láttuk, hogy Vuhanban mi történik.

Így van. És tanultunk ugye új szavakat, mint az operatív törzs, a kijárási korlátozás, a pandémia. Hányszor mondtuk ki ezt a szót egy év alatt mondjuk két évvel ezelőtt? Nulla, már aki nem szakember és nem ilyenekkel foglalkozik. Ma már ez az életünk részét képezi, a járvány folytonosan alakítja az életünk. Az elején megkérdezte, hogy mennyire lesz ugyanolyan az életünk, mint amilyen előtte volt. Biztos, hogy megváltozik, azért, mert ez nyomot hagy.
Önök gondolom éltek már akkor, amikor az ikertornyok leomlottak.

3 éves voltam.

Akkor éltek, de nem nagyon emlékeznek erre. Ha megkérdeznek engem vagy a szüleiket, hogy aznap mit csináltak, az emberek 95 százaléka pontosan tudni fogja, hogy mit csinált. Előttem is itt van az egész történet, hogy hogyan értesültem erről az egészről.
Három hete szerdán délután öt órakor mit csináltak? Persze, előveszi a telefonját, a noteszét, visszatudna egy csomó mindent keresni belőle.

Bizonyos dolgok úgy hagynak nyomot, hogy valamilyen szinten megváltoztatják az életünket. Ez a járvány is biztos, hogy meg fogja változtatni és nem feltétlenül pozitív irányba. Mert nem lesz olyan, mint előtte. Mert bennünk lesz a félelem. Nálunk sokkal okosabb emberek mondták, hogy ez a járványok kora lesz.

Csak gondoljanak bele, öt nagy kihalás volt eddig a Földön. Abból kettőről tudjuk, hogy mi okozta, meteorit-becsapódás. Háromról nem tudjuk. Lehet, hogy az Északi-sark jegében vagy Szibériába van befagyva egy olyan vírus, ami néhány millió évvel ezelőtt kiirtotta az akkori lények jelentős részét?
Globális felmelegedés van, olvadunk. Lehet, hogy ez kiszabadul? Például Szibériában a megolvadt területeken találtak olyan óriásvírusokat, amelyek szerencsére nem patogének, de eddig nem is nagyon ismertük őket.

A globalizált világ mobilitásán nem fog múlni, hogy ezek szétterjednek-e.

Biztos, hogy nem. Itt volt a nyár is, amikor a magyarok közül hányan mentek el Horvátországba? Mert nem bírták volna ki, hogy ne áztassák a valagukat az Adriai-tengerben, mert anélkül nem nyár a nyár. Akkor hol van itt a fegyelem, az odafigyelés az egész történetben?

Kicsit más téma ugyan, de nem szerette volna, ha a fia is orvos lesz?

Nem, Isten ments! Mit látott ő? Apát behívták, apa ügyel, hétvégén is be kell mennie… ez nem egy deal számára. Ő nálam amúgy is sokkal konstruktívabb, nagyon szerencsésen az anyja logikai készségét, tőlem pedig a fotografikus memóriát örökölte, ami ebből a szempontból szerintem hihetetlenül jó. Az, hogy ő építészmérnök, az nagyon pozitív számára.

Több orvosra lenne szükség egyébként? Vagy ápolóra?

Ne izoláljunk. Tegnap is adtam valamelyik médiumnak egy interjút és ott is az orvosokkal jöttek. Nem, itt az egészségügyi dolgozókról van szó. Benne van az orvos, a szakdolgozó, a segédápolók, a betegszállítók és azok is, akik a mi munkánkat segítik. A kórházi gyógyszertárban dolgozó, akit nem is lát a páciens, de az ő munkája miatt tudom én a betegnek biztosítani a gyógyszereket. Egységesen kell az egész történetről kommunikálni. Mert önmagában véve

lehet egy orvos kiváló, aki hihetetlen elméleti és gyakorlati tudással rendelkezik, de amikor ott áll az intenzív osztályon hat beteggel szemben, akkor nem fog tudni semmit sem csinálni. Mert egyszerre nem tud hatfelé szakadni, nem tud hat beteggel foglalkozni sem orvosi, sem más szinten. Azt gondolom, hogy az egyéb egészségügyben dolgozó és kisegítő személyzetnek hihetetlen jelentősége van és nélkülük ez nem működne.

Mit üzenne azoknak a fiataloknak, akik orvosok vagy egészségügyi dolgozók szeretnének lenni? Hiszen ez egy hivatás.

Embereken segíteni legszebb dolog a világon. Ezt próbálom átadni a hallgatóimnak is az orvosi iskolában, nővériskolákban is szoktam órákat tartani. Ez nem minden esetben jellemző ebben a vírushelyzetben, de amikor ott áll az ember és tudja, hogy képes segíteni, az mindennél többet ér. Hála istennek eddig is és most is olyan helyen dolgozom, ahol a paraszolvencia réme minket nem fenyegetett. Nem kellett megalázkodni.

Habár én egy jó párszor hangosan kiabáltam a beteggel és mondtam neki, hogy ha még egyszer meglátok egy ilyet, akkor én dobom ki a kórházi osztályról, amikor lobogtatta a borítékot és pénzt akart a zsebembe csúsztatni.Többet ér egy köszönöm.

Amikor elkezdte az orvosi pályát, akkor kiszámíthatóbbak voltak az életpályák?

Én a rendszerváltás előtt kezdtem még ezt az egész történetet. Igen, a közember elkezdett dolgozni egy helyen és akkor azt végigcsinálta. Ez ma is így van. Alapvetően, ha valaki erre az egészre rászánja az életét és tényleg megpróbálja tudatosan építeni a saját karrierjét, akkor ez ma is működhet. Persze minket is annak idején, kezdő orvosként ugyanúgy szívattak. Az ügyeleti beosztás is úgy készült el, hogy a kutya nem kérdezte meg tőlünk, hogy te mikor szeretnél ügyelni. Teszem azt, szeptember 20-án kézbe kaptuk az októberi ügyeletet és abból legalább két olyan hétvége volt, amikor az ember pénteken reggel bement és hétfő délután ment haza. Nem az volt, hogy 12 óra után haza kell mennem, meg a törvény, meg ez, meg az, meg amaz. Igazából túléltük ezt az egész történetet és megtanultuk a szakmát.

És a család ezt hogy éli meg? Tudatosan kell választani olyat, aki ezt bírja?

Alapvetően nehezen. Mi most is több mint 300 órákat dolgozunk egy hónapban, bár ez most nagyon-nagyon más helyzet, szóval itt most „nincs pofázás, csak meló” című történet van. Én eleve megpróbáltam mindig úgy beadni otthon, hogy ez a helyzet. Én ehhez értek, én ebben tudok tulajdonképpen bármit is tenni és engem így kell elfogadni.

Kicsit visszakanyarodva az alkoholfogyasztás problémájához és az alkoholfüggőséghez; még november van, bár a végén járunk, mit gondol a száraz november kezdeményezésről, ami most már 5 éves? Ennek mekkora hatása lehet az alkoholfogyasztás visszaszorítására? Milyen kezdeményezések lehetnének még vagy mit tehetne az állam?

10 éves a pálinkafőzési lehetőség Magyarországon és a pálinkafőzőket a miniszterelnök úr a saját harcosainak nevezte.

A magyar pálinka az hungarikum. A magyar alkoholista miért nem?

Megérdemelné, nem? 800 ezren vannak, ami elég jelentős populáció. Az állam nem foglakozik az alkohollal felvilágosítás, megelőzés téren, hiszen a jövedéki adó elég jelentős. Csak azért azt tudni kell, hogy az a jövedéki adó, amit legálisan megvásárolt és előállított alkohol után fizetünk, annak a háromszorosát költjük az alkoholbetegeknek az egészségügyi szociális ellátására. Szóval valahol ez visszajönne. Igazándiból az életünk részét képezi és a fiatalok nem tanulnak meg kulturáltan alkoholt fogyasztani.
Persze nehogy azt gondolja, hogy mi annak idején így csináltuk! Megittuk azt a két kőbányai világost és utána azt mondtuk, hogy elég? Anno mi is rendesen bebasztunk, voltak ilyenfajta történetek, de tényleg úgy látom, hogy meg lehetne tanítani a fiatalokat kulturáltan alkoholt fogyasztani, és én abszolút nem vagyok egy bigott alkoholellenes. Én magam is szeretem a jó minőségű kézműves sört és nem tagadom, hogy időnként meg szoktam inni egy-két dobozzal, de a jókat, nem a szart.

Nem a 135 forintért megvásárolt történetről szól a dolog, hanem tényleg minőségről, és ezt is meg kellene tanítani nekik, hogy a minőségnek a fogyasztása azért egy jobb dolog.

Akkor egyetért a Belgával, hogy „Legalizáld, legalizáld! A borból a minőséget legalizáld!”?

Én bort nem iszom és alapvetően nem is értek a borokhoz, de a sörhöz azt kell mondjam, hogy igen. Ha belegondol, hogy egy jobb kézműves sört, mondjuk egy Mad Scientist-es Liquid 1300-1400 forint körül van, akkor ez nem a 350 forintos sör, amit az angol turista megiszik a Szent István körúton és utána félmeztelenül okád a hídról lefelé. A minőségnek tulajdonképpen ára van és abból az ember nem is kíván meginni 34-et.

Már nagyon sokat beszélt a függőségekről és ez is egy klisés kérdés, de mi a helyzet az energiaitalokkal? Azért kérdezem, mert azt látom, hogy minden bolt, amelyik egy kis pénzt akar szerezni, odarakja a Hell-eket a pénztárhoz.

Meg nem csak a Hell-eket, hanem a Monster-ektől kezdve és mindenféle másokat is. Ma már melyik cégnek nincs energiaitala? Tulajdonképpen mindenkinek van.

És ezek veszélyesek vagy a kávéval egy szinten vannak?

A kávéval egy szinten vannak és itt alapvetően megint a keretrendszer betartásáról van szó. Mert 14 év alatt senkinek nem javasoljuk. 18 év felett ez a napi rutin mondjuk 100 mg koffein elfogyasztása. És itt nem egy olyan felnőttről van szó, aki koffeinfüggő. Önök isznak kávét?

Igen.

Mennyit naponta?

Egyet.

Akkor ez nem a függőségről szól, de gondolom ismernek olyat, aki mondjuk megiszik ötöt, hatot. Én például a feleségemet, aki ilyen jellegű jelentős kávéfogyasztó. Számára a kávé nem feltétlenül magáról a koffein stimuláló hatásáról szól, hanem egy egyfajta…

Szeánsz.

Nem is azt mondom, hogy szeánsz, mert a reggeli kávé az nem feltétlenül az. Az ember kényelmesen leül, megszimatolja, milyet igyak ma reggel, kiválasztja, vagy ha netán tényleg annyira ínyenc, akkor most ilyen pörkölésűt, olyan pörkölésűt főzök. Bekapcsolja a gépet, beteszi a kapszulát, lenyomja, megnyomja, kifolyik, tesz bele pötyit, cukrot, tejet, ki mit akar, és akkor megissza.
Szóval ez alapvetően, arról szól, hogy ha maga a rituálé is elmarad, akkor az embernek fejfájása van és rosszul ébred, rosszkedvű és így tovább. De visszatérve az energiaitalokra.

Azok a reklámok, amelyekkel ezeket hirdetik hihetetlenül becsapósak, mert ettől se jobban nem fog állni a cerkája a csávónak, se repülni nem fog tudni tőle és ezek tulajdonképpen átvágják az embereket. Ezek szerintem nagyon hamis reklámok.

Ön mindig up-to-date. Gyanítom, hogy több TikTok felhasználót ismer, mint én. Tudatosan műveli magát ezen a téren, hogy a kommunikációs szakadékot áthidalja?

Ki most a legnépszerűbb tiktokker?

Ha fegyvert fognának a fejemhez sem tudnám.

Charlie d’Emilio 74 milliós követő táborral bír. Nézze, ez nem tudatos, csak érdekel, hogy mi zajlik körülöttünk a világban és igyekszem sokat olvasni. Az olvasmányaim 50-60%-át a szakirodalom teszi ki, főleg ebben a covidos időszakban. De jómagam nem vagyok fönt sem a Facebookon, se semmi hasonló helyen, nincs Youtube oldalam sem. De azért próbálok kellőképpen tájékozódni ebben a világban, hiszen itt élünk. És ahhoz, hogy tudjak Önökkel kommunikálni, ehhez ez kell.

Önök teljesen más világban nőttek föl és teljesen másban szocializálódtak. Mesélhetnék itt a régi katonai élményeimről, ami szerintem tökre unalmas. Nekem kell betelepültként az Önök őslakosi mezét fölhúznom, hogy legyen közös nevezőnk. 

Az interjút készítette:
Fazekas Csilla
Papp Ferenc

A légiközlekedés érzékeny piacán újabb veszteségeket tapasztalhatunk. Milyen mértékű kiesésekről is beszélünk pontosan?

Bár szeretnénk elfelejteni vagy a szőnyeg alá seperni, a koronavírus második hulláma tombol körülöttünk. Korlátozások, lezárások, szigorodó szabályok... az életünk már hónapok óta nem a „normális” kerékvágásban zajlik. Már volt szó korábban az intézkedések hatásairól, és a vírus különféle társadalmi aspektusairól, most viszont egy nagyon speciális csoport keltette fel a figyelmem. Személyes példákon át szeretném bemutatni, hogy miként változtak az itthonról Ausztriába ingázó dolgozók mindennapjai.

Ha az ember rendelkezik bizonyos fokú német és/vagy angol nyelvtudással, akkor viszonylag egyszerű munkát találni Ausztriában a turizmus vendéglátás bizonyos területein, vagy akár fizikai munkásként. Bizonyos szakmák esetén azonban nagyon nehéz, sőt szinte lehetetlen magyarként elhelyezkedni, hiszen az osztrák munkavállalók általában mindenhol elsőbbséget élveznek.  

Alsó-Ausztria és Burgenland tartományok gazdaságának túlnyomó többsége épül azokra a magyar vendégmunkásokra, akik naponta járnak ki dolgozni itthonról. A tavaszi teljes lezárás hatalmas gazdasági veszéllyel fenyegetett. Fontos megemlíteni, hogy Magyarország és Ausztria nagyon jól jár ezekkel a „cserefolyamatokkal”.

Míg Ausztriának szüksége van a magyar munkaerőre, addig Magyarországnak szüksége van arra, hogy a kint megtermelt pénzt az emberek hazahozzák és itthon költsék el.

Az első hullám mindenkit váratlanul ért, fenyegetően nagy esetszámokat jósoltak, így szinte minden leállt néhány hétre/hónapra. Most, a második hullámban az egészségügyi illetve a társadalmi veszélyek mellett a gazdaság helyzetére is kitüntetett figyelmet kellett fordítani. Láthatóvá vált, hogy a teljes határzár és karantén hosszútávon nem működhet, így közös megegyezéssel alakították ki a mostani rendet. Jelenleg csak a hegyeshalmi "nagy kapun" történhet az átjárás, az összes kisebb átkelőhelyet lezárták. Ismerősök szerint az ellenőrzés szigorú, de főleg csak a kintről hazatérőket ellenőrzik komolyabban. Csak munkavállalói igazolással lehet áthaladni, és nem kevés esetben ellenőrzik az autók csomagtartóját is.

Az egyik legjobb barátnőm magyarként egy ausztriai kis faluba jár ki minden nap, ahol óvodapedagógusként tevékenykedik. Az ő útja nagyon érdekes volt a márciusi lezárásoktól kezdve napjainkig. Bár nagyon szereti munkáját, az idill nem tartott sokáig, ugyanis a Sopronból Ausztriába ingázás eddigi egyszerűsége, a fent említetteknek köszönhetően rémálommá vált. Míg az óvodák bezárva tartottak a tavaszi karantén időszak alatt, addig most kötelezően üzemelniük kell. Fontos változás, hogy csak olyan gyerekeket fogadhatnak, ahol a szülő papírral tudja igazolni, hogy kötelező bejárni munkahelyére. A „home-office”-ban dolgozó szülők gyermekei például nem járhatnak már be.

Állami támogatásoknak és bérkiegészítéseknek köszönhetően az óvónők a tavaszi hónapokban is megkapták fizetésük egy részét, ami jelentős könnyebbséget jelentett. Bár jelenleg teljes munkaidőben dolgoznak, van, hogy naponta csak 2-3 gyermekre kell felügyelni.

A munkába jutás is bonyolult, a határátkelőnél kialakult dugóra érdemes akár egy órát is rászámolni.

Cikkem megírásakor Ausztriában szigorú kijárási korlátozás van érvényben, illetve az óvodák fertőtlenítésére is komoly gondot fordítanak. A maszk viselése mindenki számára kötelező, a szülők pedig nem léphetnek be az épületbe.

Összességében elmondható, hogy a Magyar-Osztrák határátkelés biztosítása elengedhetetlen gazdasági szempontból, azonban az új szabályok és protokoll bevezetése sok magyar mindennapjait nehezítette meg. Legyen szó festőről, óvónőről vagy ügyvédről, a magyar munkaerő mindenképp fontos részét képezi az osztrák gépezetnek. Jelenleg még nincs tudomásunk a hazai szabályozások szigorításáról, azonban ha az ausztriai intézkedések nyomában járunk, akkor a magyar ingázók még nehezebb hetek/hónapok elé néznek.

Kép forrás: https://infostart.hu/belfold/2020/03/13/ausztria-tobb-helyen-lezarta-a-hatart-magyarorszag-fele-1

60 éves korában elhunyt Diego Maradona, az argentin futballegenda. Ő volt a szegény sorsban élő gyerek, Argentína fiatal csillaga, Nápoly szabadságharcosa, az évszázad góllövője, egyben a labdarúgás egyik legkiemelkedőbb és legmegosztóbb figurája. Cikkünkben rá emlékezünk:

Michael Flynn védőügyvédje, Sidney Powell, korábbi szövetségi ügyész, ijesztő vádakkal állt elő egy múlt csütörtöki sajtókonferencián. A Trump jogi csapatához nemsokkal korábban csatlakozó észak-karolinai Powell, Rudy Giulianival az oldalán többek között azt állította, hogy

az a választási szoftver, amelyet Georgia államban használtak, a volt venezuelai diktátor, Hugo Chavez megrendelésére készült, és képes arra, hogy szavazatokat átfordítson egy másik jelölt, esetünkben Biden javára, és erről eskü alatt tett vallomás van a birtokában. 

Bizarr és hihetetlennek tűnő állítások ezek, bár sokan, akik még mindig Trumpnak szurkolnak, szeretnének hinni bennük. Powell mindeddig nem mutatta be bizonyítékait, és a hétfő reggeli hírek alapján amerikai idő szerint vasánap este maga a Trump kampánycsapat is elhatárolódott tőle egy nyilatkozatban, miszerint Powell egyedül dolgozik, „nem tagja az elnök jogász csapatának és nem képviseli az elnököt sem.”

Az viszont szöget üt az ember fejébe, hogy ez a nő nyilvánvalóan nem őrült, bár tény, hogy érzelmileg jelentősen megviseli az általa biztosnak vélt csalás.  A sajtótájékoztató végén, amikor kijelentette, az amerikai hazafiak nem fogják hagyni, hogy elvegyék tőlük a választást, elcsuklott a hangja. Ráadásul mindent kockára tesz bizony hajmeresztőnek tűnő állításaival, többek között a szakmai és a személyes hitelességét. Vajon miért teszi? Csakugyan van bizonyítéka? Vagy valaki átverte, és hamis bizonyítékokkal állt elő? Nem tudjuk a választ.

Ráadásul, ahogyan Tucker Carlson is elmondta a Fox Newson, Powell nem volt hajlandó elmenni a műsorába, és ott konkretizálni a vádakat. Többszöri megkeresés után „mérges lett” Powell, és azt mondta, ne zaklassák többet. Később azonban, múlt szombaton a jobbos Newsmax-szel szóba állt, és podcastjukban azt mondta,

Georgia republikánus kormányzója, Brian Kempnek is része volt egy olyan választási rendszer beszerzésében, amely ellene dolgozott Trump újraválasztásának, és ezért „bibliai méretű pert” akaszt majd Georgia állam és Kemp nyakába.

Ebben a műsorban sem mondta meg konkrétan, milyen bizonyítékok vannak a birtokában, bár itt a műsorvezető hozzátette, nyilván nem a médiában, hanem a tárgyalóteremben kell előállni ilyesmivel.

Ami a média működése szempontjából tanulságos, az, ahogyan a baloldalon a kezdetektől hozzáálltak a Trump kampány választási anomáliákkal kapcsolatos állításaihoz. Nos, egyszerűen lesöpörték azokat az asztalról!  A New York Times a címlapján kategorikusan közölte, nem volt választási csalás, mielőtt még bármilyen vizsgálat, bírósági kereset lezárult volna, holott szakértők elismerik, mind a tömeges levélszavazás, mind az elektronikus szavazatszámlálás erősen manipulálható és potenciális csalásokra ad alkalmat. Hogy ez valóban megtörtént-e, nos, azt meg lehetett volna próbálni körüljárni, de a balliberális oknyomozók sehol sem voltak. Egyszerűen tudomást sem vettek a másik oldal állításairól, nem vették a fáradtságot, hogy beszéljenek olyanokkal, akik állítólag eskü alatt vallották, látták, ahogyan szavazatokat semmisítettek meg. Ahogy arra Tucker Carlson rámutatott műsorában, ők utána akartak járni annak, amit Powell állít. 

A lényeg ugyanis, mondta Carlson, az igazság, és ezt akkor is meg kell írni, ha történetesen nem illeszkedik a jobb vagy a baloldal elvárásaihoz.  

Ehhez képest a baloldali média nem feltételez, nem jár körbe, és nem azt mondja, szerintük ez vagy az nem állja meg a helyét, csupán szubjektív tényközlést láthatunk. Például a brit The Guardian írta hétfőn hajnalban, Powell valótlanul állít dolgokat. A Guardian már most tudja, hogy Powell nem mond igazat, vagy téved. Vajon honnan?  A CNN „fact checking”-je jórészt abból áll, hogy szakértőik megmondják, amit Powell állít, nonszensz. A verdikt azelőtt megszületik, mielőtt a per lezajlana. És ez az, ami igazán szomorú, nem az, hogy lehet, Sidney Powell tisztánlátását megzavarták az érzelmei.                 

Farkas Sándor a paraszti kultúra hagyományaira alapozná a magyar agráriumot, azt gondolja, hogy az őseink tapasztalatai nagyon erős alapokat adnak, de emellett a csúcstechnológiának is épp úgy megvan a szerepe a hatékony gazdálkodásban. Szerinte a falusi életmód mellett szól, hogy nem kell mások után fogdosni a kilincset, és aki ezt egyszer megtapasztalja, az nem vágyik vissza a sűrűn lakott településekre. Az államtitkár a biogazdálkodásban is nagy perspektívát lát, úgy gondolja, annak nagy szerepe lehet abban, hogy hazánk rendelkezzen Európa legszínesebb mezőgazdaságával.

Kinek éri meg ma Magyarországon gazdálkodni?

Erre a kérdésre nagyon röviden és nagyon hosszan is lehet válaszolni. Nekem, aki 1974-ben kezdtem a szakmát, természetes, hogy más gondolataim vannak arról, hogy hogyan lehet egy agrárszakmát elsajátítani, abban élni és fejleszteni azt. Akkoriban teljesen mások voltak akár a politikai, akár a gazdasági viszonyok. Ma ez letisztultabb és egyszerűbb.

Elsősorban azokra a fiatalokra számítunk, akiknek a családi hátterében van olyan mezőgazdasági művelés, gazdaság, ahol már megtapasztalták, megízlelték, megszagolták az agrárium világát.

Természetesen az agrárszakmának vannak olyan részterületei is, amik nem kimondottan a termeléshez, hanem a szolgáltatáshoz, a tudományhoz, az oktatáshoz, a különböző koncentrált szervezetek működőséhez, integrációjához tartoznak. Számtalan ága van az agráriumnak. Aki kimondottan gazdálkodni szeretne, neki azért mondhatom azt, hogy kimondottan a korábbi családi hagyományokra kell építenie. Éppen ezért volt fontos az a családi gazdaságokról szóló törvény, ami elfogadásra került. Ez bizonyos lehetőségeket, könnyítéseket ad a fiataloknak, hogy akár őstermelőként elkezdhesse ezt a tevékenységet, rendkívül kedvező adózási feltételekkel. Ebben szépen fel lehet nőni, ki lehet nőni belőle. Talán mondhatom azt is, hogy ez korlátlan lehetőségeket biztosít.

Miért a beleszületés a belépés ebbe a szakmába?

Ez szintén egy sok megközelítést igénylő kérdés. Tudjuk azt, hogy vannak olyan ágazatok, vannak olyan tevékenységek, amik nagyon kicsi területen is elvégezhetőek. Itt gondolok elsősorban a kertészet különböző lehetőségeire. Nem mindig üvegházban kell gondolkodni. Az már a második, harmadik fázis. Szabad területi kertészetben, akár a konyhakertben is lehet kezdeni. Ebben szép továbbfejlődési lehetőség van a támogatási lehetőségeket kihasználva, megfelelő szakmai felkészültséggel és nem utolsósorban azzal, hogy a fiatal szakember mennyire tudja megtervezni a jövőjét. Természetesen ebben nagyon sokat számít, hogy milyen szakterületet, milyen ágazatot, milyen tevékenységet vállal. Mert ugye egy szántóföldi növénytermesztés ma már egy-két hektáron nem nyereséges, nem hatékony. Bizonyos mérethatárok vannak. Ugyanez elmondható részben az állattenyésztésről és a kertészetről is. De ez mind más határ, más értékhatár, más mértékhatár. Az őszinteséghez hozzátartozik, hogy egyre nagyobb mértékek vannak, főleg a hatékonyság miatt. Egy új technológia bevezetése bizonyos mérethatárokhoz kötött, alattuk az adott beruházás veszteséget okoz. Minden ágazatban (növénytermesztés, állattenyésztés, kertészet) megvannak azok a lehetőségek, hogy aránylag kisebb területtel vagy tevékenységgel indulva a gazdálkodó egy szép fejlődési pályát tudjon bejárni.

A nagyban kipróbált új technológiák átvihetőek a kisebb gazdaságokba?

Sokat beszélünk a precíziós gazdálkodás bevezetéséről, gyakorlati alkalmazásáról. Ez inkább a kisebb területeken tud első körben elindulni. A kis terület lehet akár 20-30 hektár is. Sajnos Magyarországon egy-két kivételtől eltekintve heterogének, nem egységesek a talajok. A különböző talajadottságokhoz való igazodás pont a precíziós gazdálkodásból adódóan a kisebb területeken is sikeres tud lenni.

Növénytermesztésbe vagy állattenyésztésbe érdemes belefogni?

Mint gyakorló agrárember, évtizedeken keresztül űztem a növénytermesztést, az állattenyésztést és a kertészetet is. Kicsiben, nagyban, őstermelőként, társas vállalkozásban. Először, mint agronómus, később különböző beosztásokban. Nagyképűen hangzik, de nem annak szánom: nagy rálátásom van ezek működésére. Azt látjuk, hogy ezeknek a vállalkozásoknak sok kitételük van. Ma már tény, hogy a növénytermesztés bizonyos mérethatárokhoz van kötve. Az alatt nagyon nehéz, akár keserves is lehet fejleszteni, hatékonyságot javítani, jövedelmet termelni. Természetesen az állattenyésztésnek és a kertészetnek is vannak ilyen határai (utóbbinak bizonyos mértékben).

Különböző tájegységenként mindig van egy kialakult régi paraszti kultúra. Ezt érdemes figyelembe venni, mert a helyi adottságokra épülő hagyományokat az őseink már kitalálták. Megtalálták a leghatékonyabb működési modelleket.

Nem biztos, hogy az ország különböző pontjain bármit meg lehet termelni. A korábbi évtizedekben erre voltak ambíciózus próbálkozások. Például a gyapottermesztést hozták be Magyarországra, amiből aztán semmi sem lett. Ugyanakkor például sokáig komoly kendertermesztés volt az országban, ami sajnos felszámolásra került. Kicsi a Kárpát-medence, de mégis óriási különbségek vannak tájanként. Emiatt ezek a tevékenységek hatékonyan, eredményesen gyakorolhatóak. Szerintem mindegyik ágazatban érdemes elindulni. Egy személynek először egyben. Később meglátja a tudása, gyakorlati tapasztalata és a piac igénye alapján, hogy melyik ágazatra fekszik rá.

Megfelelő színvonalú és fókuszú Magyarországon az agrárképzés? Mire kell fókuszálnia egy agráregyetemnek?

Tudjuk ma, hogy a mezőgazdaság nem a társadalmilag legjobban elismert és legfrekventáltabb ágazatként szerepelt a korábbi évtizedekben. A koronavírus-járvány idején azonban egyre inkább bebizonyosodott a biztonságos élelmiszer-előállítás, a biztonságos élelmiszer-mennyiség fontossága. Éppen ezért mondhatjuk, talán, hogy stratégiai ágazattá vált az agrárágazat. Mindenki tudja, hogy a magyar agrártermelők biztonságosan tudnak megfelelő minőségű és mennyiségű élelmiszert előállítani. Itt jön képbe a szaktudás kérdésköre. Vannak természetesen gyakorlati tapasztalatok, amiket figyelembe kell venni és amikre alapozni kell. Az új technológiák elsajátításához azonban megfelelő szakmai felkészültség szükséges. Éppen ezért nagyon fontos volt, hogy az elmúlt évben elfogadtuk az országos szakképzési törvényt. A szakképzési törvényen belül az agrárképzés egy külön fejezet, ami az agrárminisztériumhoz tartozik. Itt mintegy 57 középfokú iskolának alakítottuk ki a szakképzési centrumait az országban, öt helyszínen. Ez három-négy megyét fed le.

A cél olyan szakemberek képzése, akik nem a mának, hanem a jövőnek tudnak megfelelni. Egy gyakorlati példából szeretnék kiindulni.

Az én cégemben magas szintű új technológiákat alkalmazunk akár a növénytermesztésben, akár az állattenyésztésben. Nem volt elfogadható, hogy a szakképzésben egy diák a gyakorlati oktatás keretében régi, elavult technikákon ismerte meg a szakma rejtelmeit. Persze nem akarom azokat lebecsülni. Amikor kikerült egy gazdasághoz, akkor pedig az űrtechnológiát alkalmazó új csodagépeken kellett volna dolgoznia. Óriási volt a szakadék. Éppen ezért elindítottuk azt a folyamatot az agráriumban, hogy minden iskola kap a legmodernebb technológiákkal felszerelt erőgépekből, munkagépekből. Mindezt annak érdekében, hogy a termelésbe kikerüléskor a diák ezekkel az új technikai eszközökkel is tudjon gazdálkodni.

Szakképzés nélkül nem létezik a jövő mezőgazdasága.

Ez a most szeptemberben elindult folyamat a képzés színvonalában, technikusi képzésben és továbbtanulási lehetőségekben is alapfeltétel lesz. Ma már olyan új technológiák kerülnek alkalmazásra az agráriumban, amikhez magasan felkészült szakemberekre van szükség. Szoktunk a precíziós gazdálkodásról, az automatizációról, robotikáról, a digitalizációról beszélni. Ezek tíz-tizenöt évvel ezelőtt az agráriumban idegen fogalmak voltak, ma pedig erre kell képezni a fiatalokat. Itt játszik szerepet a Szent István Egyetem. Közép-Európa egyik legnagyobb szakképző intézetévé vált. Ez megfelelő tudományos kutatóhálózattal, több egyetemnek illetve főiskolának az összevonásával jött létre. Megfelelő garanciát nyújt ahhoz, hogy az elkövetkezendő években olyan képzési helyszínek legyenek, amelyek az adott kornak, az adott pillanatnak megfelelő legmagasabb képzési szintet tudják biztosítani.

Néhány informatikus hallgató nem is tudja, hogy mezőgazdász lesz.

Pedig nagyon nagy szükség van rájuk. Minden a legmagasabb csúcson jár a mezőgazdaságban. Aki kimegy a piacra és találkozik egy idős őstermelő nénivel, nem tudja ezt elképzelni. Azonban, ha egy áruház polcáról emel le egy szépen feldolgozott, jó minőségű élelmiszert, amögött óriási technológiai és technikai fejlődés van. Ebben a digitalizáción, marketingen, menedzser-képzésen, piacvezető szakemberek képzésén keresztül számtalan olyan munka van, amivel azt a terméket a polcra oda lehet tenni.

Bizonyára vonzóbb is a fiataloknak, ha csúcstechnológiával dolgozhatnak. Elöregedőben van a világ agrártársadalma. Mi változtathat ezen?

Megmondom őszintén, én mindig a saját példáimból szoktam kiindulni. Megnézem, hogy milyen korúak a dolgozók, hogy alakul ez ki. Akkor, amikor elkezdtük, folyamatos fejlesztésben gondolkodtunk - és ez összekapcsolódik a mai Agrárminisztériumnak a gondolkodásával, tehát ebből a szempontból közös nevezőn futunk, - mindig az új technológiák alkalmazásával sikerült a legjobb szakembereket vagy a faluból, térségből odajött fiatalokat alkalmazni. Ez nem csak az erőgépekre vonatkozik, hanem az állattenyésztésre is. 2015-ben megépítettük, átadtuk az ország első robottechnológiával működő tehenészeti telepét, ahol mintegy 760 tehén fejése robotfejő berendezéssel történik. Természetesen nem tudtuk, hogyan fog ez igazából működni, nem volt rá példa az országban, meg kellett tanulni mindenkinek. Teljes mértékben kicserélődött a szakember-gárda. Ma már, amikor a táblagéphez kell menni a tehenészeti telepen, mondhatom azt, hogy 30 év körüli az átlag életkor a 25 dolgozó között. Ez mutatja, hogy a fiatalok képesek és akarnak jönni a mezőgazdaságba.

Már nem a vasvillát meg a gombos villát kell megfogni, hanem olyan technikák vannak, amiknek az alkalmazása a mai szaktudásnak, kornak, szemléletnek megfelelő. De természetesen nem tudjuk megkerülni azt, hogy a mezőgazdaság nem 8, nem 24 órából áll, hanem az év 365 napjából. Főleg, ha az állattenyésztésre gondolunk. Nem csak szakma, hanem életvitellé, hivatássá kell, hogy váljon bizonyos körben.

Amikor a modern dolgok összekapcsolódnak az agrártermeléssel, és a szakképzés is ebbe az irányba indul – ez egy összetett folyamat -, akkor biztos vagyok abban, hogy - ahogy a példám is említi, - egyre több olyan fiatal szakember lesz ebben az ágazatban, akik továbbviszik a szakmát. Amikor kiöregedésről beszélünk, sajnos az tény, hogy egyre idősebb lesz az agrár generáció, a vállalkozások, azok vezetői és a dolgozók is bizonyos mértékben. De én ebben látok most egy áttörést, ezek az új lehetőségek visszahozzák a fiatalokat. Mi hozza még vissza? Most én teszem fel ezt a kérdést. Ez kicsit a politika, amit nem tudok és nem is akarok megkerülni. A Magyar Falu Programot sokan nem kapcsolják össze az agráriummal, pedig össze kell. Mert a vidék megtartó képessége, a vidék ereje abban van, hogy van egy jó munkahelye, vállalkozása vagy gazdasága, ez teljesen mindegy és milyen életkörülmények között tudja leélni az életét egy falun.

A Magyar Falu Program, amit indítottunk, arról szól, hogy azokat az infrastrukturális fejlesztéseket hajtsuk végre minden kis településen, ami közelít egy városi életszínvonalhoz.

Biztos, hogy nagy áruházak, áruházláncok nem fognak kis falukba lemenni, nem is ez a kérdés. De azok az alapvető lehetőségek, infrastruktúrák mind elérhetőek legyenek ugyanolyan színvonalon, mint egy kisvárosban vagy nagyobb városban. Ma már, hogy valaki beül az autóba és elmegy 10-15 km-t bevásárolni egy közeli városba, az még egy kis kikapcsolódásnak, kirándulásnak is jó. És ugyanakkor az a falusi környezet, ahol nyugalom, csend van, jó levegőt, jó közérzetet tud biztosítani magának az ember, tágas és nem kell minden pillanatban a lépcsőházban a kilincset fogdosni – bocsánat a kifejezésért – mások után, aki ezt egyszer megszagolja, belecsöppen, az azért úgy gondolja, hogy jobb vidéken élni, mint egy városban vagy akár a fővárosban, pláne, ha a szakmájuk is oda köti őket.

Ha egy országnak jól működik a mezőgazdasága, annak mik az előnyei?

A magyar mezőgazdaság, - ha fogalmazhatok így - több évszázados hagyománnyal bír. Mi, mikor magyar mezőgazdaságról beszélünk, akkor van egy termelési potenciálunk, ami meghatározza az őszi, tavaszi gabonafélék termésmennyiségeit, minőségeit. 
Ami ma már látható, hogy ez teljes mértékben lefedezi, sőt nagyon komoly export tevékenységet is tud biztosítani, ami a GDP-hez való hozzájárulást is jelenti az ágazatnak. De megvan az a lehetőségünk, pont az előbb említett szakmai fejlődés, beruházások támogatása és azok a programok amelyekkel, akár haza vagy uniós forrásból tudunk különböző ágazatokat megemelni, fejleszteni. Gondolok itt az állattenyésztésre, feldolgozóiparra, és a többire, ami azt jelenti, hogy ezek a feldolgozóipar által előállított termékek, ezek hozzáadott értéket képviselnek, ezért a világpiacon eladhatók. Nekünk arra kell törekednünk, hogy minél több olyan terméket tudjunk megtermelni és aztán piacra adni, ami magas minőségű és a biztonságos élelmiszert.
Meggyőződésem, hogy azok a fejlesztések, mint például az öntözésfejlesztés, ami egy óriási program az országban. Az elkövetkezendő évtizedekre nézve meghatározó a klímaváltozás hatásainak tompítására. Nemcsak az öntözéssel, hanem az új technológiák alkalmazásával

több, mint 20 millió embernek fogunk tudni biztonságosan élelmiszert előállítani a Kárpát-medence magyarországi határain belül.

Ezt úgy tudjuk végrehajtani, hogy a környezetvédelemben maximálisan partnerek vagyunk. Sőt, meggyőződésem, hogy a mezőgazdaságban élők a legnagyobb környezetvédők, csak ezt nagyon sokan kifordítják.

Nekik az konkrétan pénzt is jelent.

Akár az ökotámogatások, az ökogazdálkodás, a biogazdálkodás mind szélesítik, színesítik, új távlatokat és lehetőségeket jelent mindannyiunk számára és nem utolsósorban akkor, amikor a különböző területeken megfelelő védősávokat, akár erdősültségben, akár különböző nemzeti parkok beilleszkedésével egy olyan színes világot tudunk kialakítani az agráriumban, ami egyedülálló Európában.

Magyarország sokrétű, ahol a fenntartható gazdálkodás, a fenntartható fejlődés mellett tudjuk biztosítani azokat a környezeti feltételeket, amelyek hatékonyságnövelési és gazdasági előnyöket is fog jelenteni számunkra.

Kell és, ha igen, mekkora kompromisszumokat kell kötni a termelékenység és a környezetvédelem kapcsán?

Itt a közös agrárpolitika a kérdés, aminek az alapszabályait elméletileg múlt héten fogadták el. Ebben természetesen vannak kompromisszumok, de még mindig kettős mérce van a nyugat-európai országok agrárügyi szabályozók vonatkozásában. Például Hollandiában még 100 kilóval több nitrogént lehet kiszórni, mint a Kárpát-medencében. Ebben azért közelíteni kell egymáshoz, voltak viták természetesen.

Azt látom, hogy a kettős mércének itt is vissza kell szorulnia, egyenlő feltételeket és lehetőségeket kell biztosítani az unió minden tagállamában, mert akkor mi sokkal versenyképesebbek lehetünk.

Természetesen betartva azokat a szabályokat, amelyeket vállaltunk és vállalni fogunk. De a környezetvédelmi szabályokat kigondoló és erőszakosan megítélő különböző szervezetek nem gondolják végig, hogy ez mekkora kárt is tud okozni pont abban, hogy mekkora mennyiségű és milyen minőségű élelmiszert lehet előállítani. Itt van a kompromisszum. Megtalálni a közös utat, hogy meddig lehet elmenni, ugyanakkor mennyire fogunk tudni biztonságosan, hosszú távon jó minőségű élelmiszert előállítani.

Magyarországon is növekvő igény van a minőségi élelmiszerre?

Igen, egyértelműen látszik. Ebben nem is tennék nagyon különbséget, inkább abban van komoly változás, hogy a magyar fogyasztói társadalom egyre jobban megértette a kérésünket, hogy minél több magyar terméket fogyasszanak a vásárlók. Ez önmagában legelőször egy kérés, egy figyelemfelhívás volt. Ma már szerencsére, ehhez egy megfelelő termékstruktúrát tudunk adni, megvan a paletta, hogy igen, tudunk olyan mennyiségű és jó minőségű élelmiszert előállítani, amire a fogyasztóknak igénye van. Természetesen vannak olyan cikkek, amelyekre van fogyasztói igény, de nem tudunk előállítani az éghajlati viszonyok miatt. Ilyen a banán, mert ott még szerencsére nem tartunk, hogy banánt tudjunk termeszteni szántóföldi körülmények között Magyarországon, de ez nem is cél.
Nekünk azokat a növényeket kell megtermelnünk, azokat a termékeket kell előállítanunk, amik biztonsággal megteremthetők. Ezek feldolgozásában volt komoly lemaradásunk. A rendszerváltozásnál a teljes feldolgozó és ezzel az élelmiszeripart úgymond kiprivatizálták és gyakorlatilag piacot szereztek a nyugat-európai országok és különböző vállalkozások. Most jutottunk el oda, hogy a gazdaság teljesítőképességéből fakadó erejéből tudjuk úgymond megerősíteni, támogatni azokat az élelmiszeripari vállalkozásokat, amelyek ezt a jó minőségű élelmiszert termelik, dolgozzák fel.

Akkor az is sokat tehet a mezőgazdaság jövőjéért, aki élelmiszer feldolgozó iparban vállalkozik.

Ez a kettő nem szétválasztható. Önmagában alapanyagot termelni a legegyszerűbb, de hogy az valóban olyan végtermékké alakuljon, amire a mai kor a XXI. században igényt tart, ahhoz nagyon komolyan össze kell dolgozni.

Eleve az alapanyag minőségében és a feldolgozási technológiákban, tehát egyik a másik nélkül nincs. Egyértelmű, ebben ott is nagyon komoly fejlesztésekre van szükség.

Ennek a láncnak a végén az igényes fogyasztó van. Az Agrárminisztérium nemrég kampányt indított a baromfi és a tojás fogyasztásának ösztönzésért, ahogy erről már szó volt. Közben hal és alma fogyasztást népszerűsítő programok is zajlanak. Van hatásuk ezeknek?

Igen. Nagyon sok olyan kampány van, hogy fogyaszd a hazait, válaszd a hazait. Mindig arról, hogy a kis piros-fehér-zöld címke rajta van még a külföldi áruházak polcain is a magyar árukon. Ezek mind fontos figyelemfelhívások. A vásárlók jelentős része ma már tudja, hogy ha magyar terméket választ, vásárol, azzal a magyar gazdákat, a magyar gazdálkodókat segíti. Ezt erősítjük ezekkel a programokkal, akár a baromfival, a hallal és ugye volt itt paprika program, dinnye program is. Nagyon sok ilyen jellegű figyelemfelívó programunk volt. Ezek mind keresztülmennek és „fogják” a vásárlók, ha fogalmazhatok így, és valóban keresik ezeket a termékeket. Ezzel gyakorlatilag a fogyasztói szokásokat is tudjuk egy kicsit az egészségesebb, vitamindús táplálkozás vonatkozásába terelni a vásárlókat. Az is fontos, hogy az emberek, akik elfogyasztják ezeket a termékeket valóban azt a minőséget kapják meg, ami a csomagoláson fel van tüntetve, és valóban azokat a beltartalmi értékeket tartalmazzák.

Folytatni fogjuk ezt a programot és nem utolsó sorban szeretnénk azt, hogy az áruházláncoknál most már elérjük lassan, hogy 70% fölött van a magyar áruk mennyisége. Ezt még szeretnénk egy kicsit fokozni és azt hiszem, hogy ezek az akciók a legjobb példák arra, hogy hogyan tudjuk felhívni az agráriumra a figyelmet. Ezzel ugyanakkor még egy dolgot elérünk: a magyar agrártermelők, és az agrártársadalom társadalmi megbecsülése is felértékelődik. És itt megint visszajön a fiatal generáció, hogy akkor érdemes ebbe fektetni, érdemes ebbe az irányba elindulni. Az agrárium az nem egy egyszerű történet, itt számtalan átfedés van különböző ágazatokon belül, de a vidéki életnek a meghatározója.

Az interjút készítette:
Papp Ferenc

Portréfotó: Karnok Csaba, delmagyar.hu